Arany László: BEAM - Felfújható Űrállomásmodul

2016. áprilisának végén a SpaceX hordozórakéta juttatta fel a világűrbe a Robert Bigelow nevével fémjelzett, 1999-ben alapított, Bigelow Aerospace Vállalat által gyártott felfújható, kísérleti űrállomás-modult, melyet sikeresen a Nemzetközi Űrállomáshoz kapcsoltak az Űrállomás egyik nagy robotkarjával.

A Bigelow Felfújható Tevékenység-Modul (BEAM), kísérleti jellegű űrállomás modul, a Bigelow Aerospace Vállalat fejlesztésében és gyártásában, a NASA-val kötött szerződés keretében került megvalósításra. A Nemzetközi Űrállomással összekapcsolva csupán két évig fog repülni, 2016-2108-ig. 2016. április 10-én érkezett meg az ISS-re, május végén fújták fel.

Bigelow tervei között szerepel egy második BEAM modul megépítése is, mely a kereskedelmi alapon működő Bigelow Űrállomás számára légzsilipjeként működne a továbbiakban.

Történeti előzmények

A BEAM űrállomásmodult a Bigelow Aerospace Vállalat Las Vegas északi részén található üzemében szerelték össze.

A NASA eredetileg már az 1960-as években felvetette felfújható lakóterek megépítésének lehetőségét, és kifejlesztette a maga TransHab felfújható modul koncepcióját az 1990-es évekre. A TransHab programot azonban a Kongresszus 2000-ben törölte, azonban Bigelow megvásárolta a gyártási jogokat és a NASA által kidolgozott terveket, saját, kereskedelmi alapú űrállomás megépítése végett. 2006-ban és 2007-ben két kísérleti példány is földkörüli pályára került, a Genesis-1 és a Genesis-2.

1. ábra. A NASA által az 1990-es években kidolgozott TransHab felfújható modul.

A Genesis-1 2006. július 12-én startolt egy orosz gyártmányú Dnyepr hordozórakéta csúcsán. A kísérleti berendezés átmérője 1,2 méter, magassága 4,3 méter. A felfújása után az átmérője közel a kétszeresére nőtt. Számos kísérlet elvégzése mellett a fő cél, a jövőben elkészülő felfújható űrállomás egyharmad arányban kicsinyített példányának világűrbeli körülmények közötti viselkedésének, valamint az elképzelés megvalósíthatóságának tanulmányozása volt. Az avionikai rendszerét hat hónap élettartamra tervezték, az azonban két és fél évig működött. A kísérleti berendezés jelenleg is földkörüli pályán van.

2. ábra. A Bigelow Aerospace Vállalat első kísérleti felfújható modulja, a Genesis-I, 2006-ból. A fedélzeti kamera képe.

A Genesis-2 2007. június 28-án indult a világűrbe ugyancsak egy Dnyepr hordozórakétával. Induláskor az átmérője 1,6 méter, a magassága 4,4 méter volt. A felfúvódást követően az átmérője 2,5 méteresre nőtt a felbocsátást követő két nappal. Sok ezer felvételt készített a Földről és saját belső teréről. A rendszereit ugyancsak hat hónapos működésre tervezték, azonban két és fél évvel az indítás után leálltak az avionikai berendezések, az űreszközt „nyugdíjazták”. Jelenleg is földkörüli pályán kering, élettartama a tíz évet is elérheti.

3. ábra. 2007. januárjában indult útnak a Genesis-II, a második kísérleti felfújható modul. Fantáziarajz.

A NASA ismét napirendre vette a felfújható modulok technológiájának kérdését – különböző, lehetséges űrkísérletek vonatkozásában -, a 2010-es évek elején. Számos lehetőséget vizsgáltak meg, beleértve a Bigelow Aerospace Vállalat berendezéseinek megvásárlását, miként az akkori javaslat megfogalmazta, egy henger alakú lakómodult a Nemzetközi Űrállomás részére. A hengeres formájú BEAM modult centrifugális kísérletek végrehajtására tervezték, mintegy előfutárának a további fejlesztésekhez, konkrétan, a NASA Nautilus-X kutatóberendezésének megvalósításához. 2011. januárjában Bigelow azt jósolta, hogy a BEAM modul 24 hónappal később már repülésre készen lehet, miután a megépítésére vonatkozóan szerződésben is biztosítékot kapott.

2012. december 20-án a NASA 17,8 millió dolláros szerződést kötött a Bigelow Aerospace Vállalattal a Bigelow Felfújható Tevékenység-Modul megépítésére a NASA Fejlett Kutatási Rendszerek (AES) Programja keretében. A modulhoz a Sierra Nevada Vállalat építette meg 2 millió dolláros összegből a Nemzetközi Űrállomás nem orosz moduljai számára kidolgozott szabványos dokkoló szerkezetet (CBM) – 16 hónapjuk volt a munkálatokra, 2013. májusában kapták meg a szerződést. A NASA terveit 2013. közepén hozták nyilvánosságra, akkor a modul indítását az ISS-hez 2015-re tervezték. 2015. március 12-én a Bigelow Aerospace Vállalat Las Vegastól északra eső létesítményében, egy sajtótájékoztató keretében, be is mutatták a Nemzetközi Űrállomásra repülő, elkészült egységet, továbbá azt is, miként fogja az űrállomás kanadai gyármányú robotkarja kiemelni a SpaceX hordozórakéta rakteréből és dokkolja majd a megfelelő helyre.

4. ábra. A Bigelow Aerospace vállalat BEAM – kísérleti felfújható lakótere a földön, összehajtogatott állapotban.

A SpaceX CRS-7 hordozórakétájának hibája miatt azonban a BEAM, a CRS-8 Dragon űrhajó rakodóterében nem tudott akkoriban a világűrbe feljutni, a startot elhalasztották a 2015. év végéről. A felszállásra végül 2016. április 8-án került sor és a Dragon – pilóta nélküli – űrhajó sikeresen dokkolt a Harmony Modul alsó kikötőpontján. A kanadai gyártmányú robotkart az európai űrhajós, Tim Peake kezelte, kiemelte a BEAM-et a Dragon űrhajó törzséből és hozzákapcsolta a Tranquility csomóponthoz – amerikai keleti idő szerint – 09.36-kor. A modul felfújását 2016. május végére tervezték.

Célkitűzések

A BEAM egy kísérleti program része, melynek célja a felfújható élettér technológia létjogosultságának alátámasztása, továbbá, különböző kísérletek végzése. Amennyiben a BEAM a tervek szerint viselkedik, a következő lépés a felfújható lakóterek kialakításának sorában immár a személyzettel ellátott mélyűri repülés lesz. Jelen kísérletet két éven át folytatják. Az elvárások az alábbiak:

- Kereskedelmi alapú felfújható modul indítása és összekapcsolása. Az összehajtogatás és a csomagolás technikájának tesztelése a felfújható modul kapcsán. Beépített szellőztető rendszer működtetése a modul héjszerkezetében az ISS-hez történő közelítés idején.

- Felfújható szerkezetek sugárzásvédelmi képességének meghatározása,

- Kereskedelmi alapú felfújható modell működésének demonstrálása, ezen belül a hővédelem, a szerkezeti- és mechanikai tűrőképesség, az esetlegesen a hosszútávon fellépő szivárgások jelentkezése, stb.

- Felfújható szerkezet biztonságos dokkolásának és működtetésének demonstrálása űrrepülési körülmények között.

A BEAM kísérleti berendezést a küldetésének végén leválasztják az űrállomásról és az a légkörbe lépve, elég.

Adatok

A BEAM két, alumíniumból készült válaszfallal rendelkezik, szerkezetének fő összetevője ugyancsak alumínium, többrétegű puha anyag burkolja, közöttük némi szabad tér, ily módon igyekeznek megóvni a belső rendszereket és berendezéseket. Ablaka nincs, saját energiatermeléssel nem rendelkezik. A tervek szerint a modult az űrállomáshoz való csatlakoztatását követően egy hónap elteltével fújják fel. A kezdeti, 2,16 méteres átmérője és 2,36 méteres hosszúsága jelentősen megnövekszik majd, 3,23 méter lesz az átmérője és 4,01 méter a hosszúsága. A modul tömege 1413 kg, a belső nyomását pedig a tengerfelszíni légnyomásnak megfelelően állítják be, ugyanarra az értékre, amely az ISS belsejében is uralkodik.

A BEAM belső mérete 16 m³, a személyzet évente három-négy alkalommal fog belépni a fedélzetére, begyűjteni a különböző érzékelők mérési eredményeit, mikrobiológiai tenyészetekről mintát venni, rendszeren ellenőrizni a sugárzási viszonyokat, és részletesen megvizsgálni a modult. Az átjárót egyébként zárva tartják. A belső terét úgy írják le, mint valamiféle „nagy szekrényt, párnázott falakkal”, a különböző eszközöket és érzékelőket a központi részen elhelyezett tárolórekeszekbe helyezik el.

A modul rugalmas, kevlár-szerű anyaga szabadalmi oltalmat élvez. Több rétegből áll, a rugalmas szövet mellett zárt cellás PVC habot találhatunk, a BEAM szerkezeti elemeit ezek alkotják. Úgy tervezték meg, hogy képes legyen védelmet nyújtani mikrometeorok becsapódása ellen is, de ugyanígy, sugárvédelemmel is szolgál. A modellszámításokat a helyszínen kívánják ellenőrizni aktuális mérésekkel.

2002-ben készített NASA tanulmány vetette fel annak lehetőségét, hogy különböző, magas hidrogéntartalmú anyagok, mint pl. a polietilén, jelentősen képesek csökkenteni az elsődleges és másodlagos sugárzások által okozott károkat; sokkal nagyobb mértékben, mint a fémek, pl. az alumínium. Vinil-polimerek ugyancsak használhatók laboratóriumokban és más összeállításokban, akár sugárzásvédő öltözetben is.

Sikerült felfújni az ISS-hez csatlakoztatott modult

A Bigelow Felfújható Tevékenység-Modul maximális méretűre felfújva látható immár a Nemzetközi Űrállomáshoz csatlakoztatva, miután teljes sikerrel zárult a 2016. május 28-án végrehajtott második kísérlet. A Bigelow Aerospace Vállalat által gyártott BEAM berendezést prototípusnak szánják a jövőben felépítendő űrállomások, holdtelepek és holdbázisok kialakításához vezető úton.

Az űrhajósok örömmel jelentették: „Houston, kaptatok egy űrbéli ballon-szobát”. Sikerült tehát végleges méretűre pumpálni a világ első, asztronautákat is fogadni képes felfújható modulját, amely, miközben egyre nagyobbra növekedett, „kukorica-pattogó hangot hallatott”.

Jeff Williams, a Nemzetközi Űrállomásson dolgozó NASA űrhajós, hét órát is meghaladó felügyelete mellett történt a magángyártmányú modul teljes méretűre történő felfújása. A folyamatot nagyon lassan hajtották csak végre, biztonsági okokból, hiszen a BEAM az első kísérleti egység ebből a fajtából. Williams többször is beszámolt a kukorica-pattogtatáshoz hasonló hangokról, minden egyes alkalommal, ahogy kézi vezérléssel egy-egy löketnyi levegőt engedett a modulba.

A NASA Repülésirányítási Központjában, Houstonban, örömmel fogadták az erről szóló jelentéseket, ugyanis pontosan ezt várták, ezek a hangok jelezték, hogy a BEAM a tervezettnek megfelelő mértékben fújódik fel.

A felfújási eljárást 2016. május 28-án, szombaton, 13.04-kor kezdték greenwichi idő szerint, és 20.34-kor fejezték be. 10 perccel később a harang-alakú modult nyomás alá helyezték, hogy belső légnyomása megfeleljen az űrállomás többi részének.

A NASA és a Bigelow Aerospace Vállalat eredetileg május 26-ra, keddre tervezte a modul felfújását, ám a folyamat nem az elvártnak megfelelően alakult. Ezalatt a két óra alatt a NASA mérnökei az elvártnál nagyobb nyomást mértek a BEAM belsejében, ám később arra a megállapításra jutottak, a hiba az egyes szövetrétegeinek túl erős összetapadása miatt következett be.

A modul felfújásának minden fázisát az űrállomás külső felületén elhelyezett kamerákkal rögzítették.

5. ábra. A BEAM egység a Nemzetközi Űrrállomáshoz dokkolva. A felfújás fázisfelvételei láthatók.

A Bigelow Aerospace Vállalat képviselője a következő szavakkal méltatta a sikert: „Gratulálok az egész BEAM csapatnak. Jelentős mérföldkövet sikerült teljesíteniük.” A NASA részéről az alábbi nyilatkozat hangzott el: „A felfújható modullal végzett első kísérletek a kutatók számára lehetővé teszik, hogy megvizsgálják, miként viselkedik az új lakótér, különösképpen pedig, miként véd a napsugárzás, az űrszemét és a világúr extrém hőmérsékleteivel szemben.

„A BEAM felfújását követően a NASA és a Bigelow Aerospace nekilátott az egyhetesre tervezett szivárgási próbák végrahajtásához. Csak miután ezek a szivárgási tesztek rendben lezárulnak, léphetnek az űrhajósok az új modul fedélzetére” – tette hozzá a NASA képviselője.

Az űrállomás legénysége az eredeti tervek szerint június 2-án lépett volna a BEAM fedélzetére, ám ezt az elképzelést megváltoztatták a modul felfújása során jelentkező problémák miatt. A szivárgásra vonatkozó tesztek legalább egy hetet igényelnek.

A Las Vegas-i székhelyű Bigelow Aerospace Vállalat már korábban is tesztelt felfújható modulokat az űrben, ám azokat soha sem látogatta meg űrhajós. Az űrállomás személyzete számos alkalommal a modul fedélzetére fog lépni, hogy „letöltse az érzékelők adatait és megfigyeljék a modul belsejében uralkodó körülményket”, tudhattuk meg a NASA illetékeseitől, ám a legénység nem fog folyamatosan az egység fedélzetén tartózkodni.

Űrhajósok a világ első felfújható moduljának a fedélzetén

A NASA hivatalosan jelentette be: „a Nemzetközi Űrállomás űrhajósai hétfőn (június 6-án) az újonnan csatlakoztatott felfújható modul fedélzetére léptek, miután azt a múlt hónap folyamán sikeresen installálták.”

 Az Egyesült Államok űrhajósa, Jeff Williams, az USA űrhivatala repülésirányítási központjának megfogalmazott beszámolójában azt mondta, hogy a felfújható modul, azaz a BEAM, „tisztának” néz ki, és „hideg van” a belsejében, miután első alkalommal lépett a fedélzetére a kétévnyi időtartamon át folytatandó tesztek megnyitásaként.

Williams 8:47-kor (greenweichi idő) nyitotta ki a modul ajtaját, hogy a fedélzetére lépjen az orosz űrhajóssal, Oleg Szkripocskával, és hogy légmintát vegyen, elkezdje összegyűjteni az adatokat a szenzorokból és ellenőrizze a légcsatornákat.

„Az első lépések a BEAM-be új frontot nyitnak a világűrbe küldött életterekkel kapcsolatban.”

Az űrhajósok kedden és szerdán ugyancsak beléptek a modulba az érzékelők és a berendezések ellenőrzése végett. Ezt követően lezzárták a modul ajtaját.

A tervek szerint az elkövetkezentő, két évre terjedő időszakban, számos alkalommal fognak ismét a fedélzetére lépni a modulnak, a korábbiakban felvázolt okok és célok miatt.

6. ábra. A BEAM kísérleti eszköz első bejárása, Jeff Williams amerikai űrhajós által. A modul felfűjását is ő végezte.

BCSS zsilip

Még 2013-ben tett említést róla Bigelow, hogy esetlegesen egy második BEAM modult is megépít, amely a tervezett Bigelow Kereskedelmi Űrállomáson zsilipként fog szolgálni. A felfújható modul három embernek tud lakóterül szolgálni, közöttük akár űrturisták is lehetnek, s akár mindhárman egyszerre is kimehetnek űrsétára, ellentétben a Nemzetközi Űrállomással, ahol ez a szám két főre van korlátozva.

Élet egy buborékban: felfújható lakóterek az űrkutatás szolgálatában

A Nemzetközi Űrállomás űrhajósai nagy örömmel fogadták a „Bigelow Bungalót”, azaz, hivatalos nevén a Bigelow Felfújható Tevékenység-Modult (BEAM). A modul megérkezése az űrállomásra jelentős esemény volt a jövő világűrbeli lakótereinek kialakítása szempontjából. Ami pedig a világűr kereskedelmi hasznosítását illeti, a siker ugyancsak kiemelkedő, hiszen egy magánvállalat termékét (Bigelow Aerospace) egy magánvállalat hordozórakétája (SpaceX) juttatta földkörüli pályára.

Egyben a kormányzat és a magánvállalatok közötti együttműködés szép példáját is láthatjuk, hiszen a NASA, mint állami vállalat, stratégiai elképzelését egy magánvállalat segítségével valósította meg, ezúttal elősegítve a világűr kereskedelmi hasznosíthatóságát is.

A kísérlet arra is bizonyítékul szolgál, hogy az űrkutatás szétválasztása állami és kereskedelmi szférára – helytelen. Egyre határozottabban körvonalazódik, hogy a jövő űrkutása és űrhasznosítása ilyen és hasonló együttműködésekben rejlik.

Miért felfújható lakótér?

 Az ötlet, hogy a világűrben felfújható élettereket használjunk, nem új. A NASA első telekommunikációs műholdja, az Echo, 1 felfújható mylar léggömb volt. Ezzel együtt, már az 1960-as években, a NASA kidolgozta a felfújható űrbéli lakótér koncepcióját.

A NASA tájékoztatása szerint: „…sok kezdeti űrállomás-koncepcióval ellentétben, ez az elképzelés a tervezési fázisból egészen a gyártási szakaszig eljutott, ám soha egyetlen modell sem repült.”

Felfújható holdbázisokról szóló elképzelések is felmerültek, az egyik legjobban kidolgozott változat 1989-ből származik, tartalmaz egy „tisztaszobát, tökéletesen felszerelt tudományos laboratóriummal, leszállóegységet a Hold felszínére, szelenológiai munkálatokhoz szükséges berendezéseket, hidroponikus kertet, raktárat, legénységi szállást, por-eltávolító eszközöket a holdfelszíni munkákhoz és a légzsilipekhez.”

Az 1990-es években a NASA kidolgozta a Transhab tervezetet. A Transhabot eredetileg a marsküldetések végrehajtására szánták lakóegységként, aztán átdolgozták a terveket, a Nemzetközi Űrállomás esetleges személyzeti moduljának.

A programot azonban 2000-ben törölték, költségvetési megszorítások miatt. A szoros hasonlóság a Transhab és a BEAM között nem véletlen; Bigelow felfújható modulját közvetlenül a Transhabból fejlesztették ki. Robert T. Bigelow, vállalkozó, a szállodaiparba fekteti be pénzét. 2002-ben a NASA-val együttműködve, jelentős tevékenységet fejtett ki az első űrtörvény megszületésében. 2003-ban megvásárolta a NASA a Transhab felfújható modulhoz kapcsolódó szabadalmakat.

Habár az ISS űrhajósai nagyon szeretnék, ha ezzel a négy méter hosszú és 3,2 méter széles lakómodullal kibővűlne a rendelkezésükre álló tér, erre azonban nincs lehetőség, a berendezés szigorúan és teljes egészében kísérleti célú. Üres marad tehát és lakatlan az űrállomással való repülésének teljes idejére, azaz két évig. Tesztelésről van tehát szó, a későbbi fejlesztések érdekében, beleértve a sugárzás elleni védelmet, továbbá a modul installálását és pályára állításának módját.

A két éves kísérleti időszak során ellenőrzik a modul szerkezeti integritását, a hőmérséklet-megtartó képességét, ellenálló-képességét a mikrometeoritokkal szemben, és egyéb, lehetséges szivárgási forrásokat igyekeznek beazonosítani.

Következő lépés: cél a mélyűr?

A NASA jelenleg alkalmazott stratégiája a „kereskedelmi alapú űrkutatás serkentése”, az űrtörvényen alapuló megállapodások és a legfrisebb program, az „Új Űrtechnikák Kutatása Partnerségben” (NextSTEP) keretében valósul meg.

A NextSTEP célja az állami-kereskedelmi partneri viszony megteremtése a mélyűr kutatása eszközigényének kifejlesztése tekintetében, azok valós körülmények között való tesztelése „a földkörülitől a holdkörüli pályáig – tehát a földközelitől a Holdon túl elterüló kozmikus térségig”.

A Bigelow Aerospace Vállalat és a NASA már aláírta a szerződést a B330-as lakótér kifejlesztéséről, hogy „biztonságos, megfizethető és megbízható pilótás repüléseket lehessen vezetni a Holdhoz, a Marshoz és azon is túl”. A B330 modul sokkal tágasabb lesz, mint a Nemzetközi Űrállomás, 330 köbméteres térfogattal fog rendelkezni, innen az elnevezés. Lényegesen nagyobb, mint a 160 köbméteres térfogatú Destiny lakómodul az űrállomáson.

7. ábra. A Bigelow Aerospace Vállalat B330-as felfújható moduljának metszete.

Az űrállomáshoz felszállítandó elemek mind súlyban, mind térfogatban korlátozottak. A felfújható modulok ezeket a korlátokat tudják átlépni, lényegesen megnövelhetik a világűrben felhasználható lakóterek térfogatát – miután természetesen átestek a biztonsági, tartóssági és egyéb teszteken. Térfogatuk és alakjuk nem korlátozódik a rendelkezésre álló hordozórakéták elérhető képességeihez.

David Parker Brown az Airline Reporter magazinban leközöl néhány nagyszerű képet a B330-as modul makettjében végzett sétájáról. A NASA Transhab moduljából kifejlesztett B330-as szerkezet kapcsolata az előddel – teljesen nyilvánvaló. Április 11-én, csupán egyetlen nappal a BEAM egység megérkezését követően a Nemzetközi Űrállomásra, a Bigelow Aerospace Vállalat és a United Launch Alliance bejelentette a közöttük létrejött megállapodás megszületését, melynek értelmében, két B330-as egységet küldenek fel a világűrbe. Az elsőt 2020-ban, a másodikat pedig 2021-ben. A modulok a világ első kereskedelmi alapú űrállomását alkotják majd, élőhellyel szolgálnak és kutatási helyszínnel – földkörüli pályán.

Azonban, miként arról Robert Bigelow beszámolt: „Kutatjuk annak lehetőségét, párbeszédet folytatunk erről a NASA-val, hogy az első B330-as egységet, kezdetben legalábbis, a Nemzetközi Űrállomáshoz kapcsoljuk. Miközben pedig a B330-as egységeket alacsony földkörüli pályán teszteljük, a hosszútávú cél elérése felé is lépéseket teszünk, ez pedig az, hogy ilyen jellegű modulokat használjunk a jövőben a Holdhoz és a Marshoz irányuló repülések során.”

8. ábra. A B330-as felfújható lakótér akár a Hold felszínén is működhet.

Természetesen a kereskedelmi vállalkozások is szeretnének profitot termelni. A NASA pedig szeretne ehhez segítő kezet nyújtani. A világűr kereskedelmi célú felhasználása - jelen korunkban és a jövőben - azonban aktív nemzetközi párbeszédet, és egyezmények megszületését kell, hogy hozza, a Világűr-egyezmény részletesebb kidolgozását.

Ezalatt az idő alatt pedig „biztos vagyok benne, hogy számos alkalommal keresik fel még valamelyik Bigelow Bungallot, ahol boldogan elszürcsölhetnek egy kis pezsgőt egy tubusból, és élvezhetik a nem annyira privát szobából a kilátást.”

A BEAM sikeres indítását követően tehát máris megszületett a megállapodás a hatalmas B330-as modulok felbocsátásáról. Ezek egyenként akkora térfogattal bírnak majd, mint a teljes Nemzetközi Űrállomás egyharmada! A modulok az Atlas V 552 rakéta segítségével jutnak majd a világűrbe, a fellövést pedig az Egyesült Felbocsátási Szövetség hajtja végre (ULA). A két szervezet képviselője közösen jelentette ezt be április 11-én.

9. ábra. A B330-as modul belseje, a dokkoló-egysége felé tekintve.

A szerződés maga is úttörő jellegű, hiszen egy űrbeli életteret építő magáncég és hordozórakéta-felbocsátó vállalat között született. Két darab B330-as modulnak kell elkészülnie 2020-ra, és legalább az egyiket fel is kell a világűrbe juttatni abban az évben. Az első B330-ast összekapcsolják majd a Nemzetközi űrállomással, ebben az esetben a NASA támogatása is szükséges, a modul azonban képes önálló repülésre is.

„Valamennyi B330 egység önálló űrállomásként is képes szolgálni, semmiféle egyéb modulra vagy kiegészítő tartozékra nincs szüksége” – nyilatkozta Bigelow a 32. Űrszimpóziumon, Colorado Springsben. – „A modult felkereshetik űrturisták, és különböző kísérletek színhelye lehet” – folyatta Bigelow. – „Igen valószínű, hogy ezek a modulok különböző igényeket fognak majd kielégíteni, a megrendelők igénye szerint, időosztásos alapon.” … „Meghatározott időkeretet biztosítunk, az egy-két hetes időtartamtól, akár az öthetesig a különféle ügyfélkör számára, és természetesen az űrhajók számára, amelyek majd felkeresik a modulokat és csatlakoznak azokhoz, hogy nyersanyagokat, kísérleti berendezéseket, utasokat stb. szállítsanak a helyszínre és vissza”.

10. ábra. A B330-as lakómodult 2020-ban egy Atlas V rakéta szállítja majd a világűrbe.

„Az első B330 modulok lényegesen kibővítik az ember világűri tartózkodásának lehetőségeit, bővítik az űrturizmust, biztosítják a magántársaságok számára a kísérletezés lehetőségét alacsony földkörüli pályán. Ez azonban nem a végzél. Ezek a modulok képesek működni akár a Hold körül, sőt, a felszínén is. Továbbá, még a Marshoz is eljuttathatják az űrhajósokat.”

„Az ember világűri jelenléte kiterjesztésének a küszöbén állunk. Messze túljuthatunk bolygónk térségéből. Nagyon fényes jövő vár ránk, mi pedig itt állunk, hogy ezt megvalósítsuk” – egészítette ki az ULA képviselője az eddigieket, Tory Bruno.

Források:

www.space.com

www.wikipedia.org

www.space.com/32541-private-space-habitat-launching-2020.html#sthash.e6td1Ouf.dpuf

Vissza a nyitólapra