|
Arany László: A Dream Chaser űrrepülőgép |
|
|
|
|
|
A
magánűrhajók építésének versenyében a
Sierra Nevada
Corporation (SNC)
– a többiektől eltérő fejlesztési utat választva – űrrepülőgép
elkészítésén fáradozik. Az újrafelhasználható űrhajó az induláskor
hagyományos hordozórakéta csúcsán foglal helyet, a leszálláskor
repülőgépként tér vissza, a világ bármelyik kifutópályájára. Habár
mérete a NASA korábbi űrrepülőgépének csupán negyede, mégis hét
személy szállítására alkalmas akár a
Nemzetközi Űrállomáshoz,
akár más űrbeli rendszerekhez. Első várható startja 2016. November
1-e. Habár a NASA döntése értelmében a
Dream Chaser
nem került az általa támogatott - magánűrhajókat építő - vállalatok
közé, a Sierra
Nevada
jogorvoslatot keres az USA Állami
Számvevőszékénél, és folytatja a fejlesztési és kísérleti
munkálatokat.
A
Dream
Chaser űrrepülőgép adatai
Az új
űrhajó a NASA Kereskedelmi-alapú
Űrprogramja keretében került
megépítésre. Elsődleges célja a
Nemzetközi Űrállomásra
történő személyzet- és hasznos teher szállítása. Akár hét űrhajós is
helyet foglalhat a fedélzetén. Az űrhajó hossza 9 méter, a
szárnyainak fesztávolsága 7 méter. Hasznosítható belső térfogata 16
m3.
A tömege 11.300 kg. Egy alkalommal legalább 210 napot tölthet a
világűrben. A visszatérésekor a rá ható negatív gyorsulás csupán 1.5
g.
A program célja
A
Sierra Nevada Vállalat
szeretett volna a NASA számára megbízható, biztonságos,
kereskedelmi-alapokon működő űrhajó-rendszert kifejleszteni. Az
üzembe állítás kezdeti éveiben a cél a
Nemzetközi Űrállomásra
és onnan vissza a Földre személyzet- és hasznos teher szállítása. A
távolabbi jövőben, a Nemzetközi
Űrállomás
üzemeltetésének 2024-es befejezését követően, a
Dream Chaser
(Álomkergető) küldetései között szerepelhet különböző, a Föld körül
keringő űrlétesítmények felkeresése, többek között az
Európai
Űrplatformé, ám lehetőség nyílik
űrlaboratóriumként való igénybevételére rövidebb, önálló repülések
alkalmával, akár más kormányhivatalok vagy űrszervezetek által; de
szóba jöhet alkalmazása az űrturizmus terén is. Szeretnének egész
flottát megépíteni a Dream
Chaser
űrrepülőgépből.
A Dream
Chaser
kialakítása
2.
ábra. Fantáziarajz az
X-20
–
Dyna-Soar
– űrrepülőgépről, amint hordozórakétája csúcsán a világűr felé
indul.
Az
űrhajó kompozit anyagokból készült, 2-7 ember és/vagy hasznos teher
szállítására alkalmas orbitális célpontokhoz, mint amilyen például a
Nemzetközi
Űrállomás. Beépített mentőrendszerrel
rendelkezik, szükség esetén önálló repülésre is képes. Bármely
megfelelő teherbírású hordozóeszközt használhatja a felszálláshoz,
ám kialakításakor arra törekedtek, hogy a pilótás repülésekre
átalakított Atlas V 412
csúcsára illeszkedjen. A világűrből siklórepüléssel tér vissza, a
jellemző értékként meghatározott 1.5 g-nél kisebb terhelés mellett.
Bármely, kereskedelmi forgalmat lebonyolító repülőtéren képes
leszállni. Üzemanyag-rendszere etanol-alapú hajtóanyagot éget;
hajtóanyaga nem tartozik a gyorsan párolgó veszélyes robbanóanyagok
közé, ezért a Dream
Chasert a
leszállását követően azonnal kezelésbe lehet venni – az
Űrsiklóval
ellentétben. Ablatív hővédelmi rendszerének csempéit a NASA
Ames
Kutatóközpontjában fejlesztették és
építették meg, az Űrsikló-rendszernél
alkalmazottakhoz képest nagyobb elemeket tartalmaz, csoportokban
erősítik fel őket - nem pedig egyesével - az űrhajó testére, e
megoldásoknak köszönhetően számos repülést követően szorulnak csak
cserére.
Rakétahajtómű
Orbitális pályára a Dream
Chaser
űrrepülőgépet hibrid-ikerhajtómű emeli. A hibrid rakétahajtóművek
hidroxil-végződésű polibutadiént használnak dinitrogén oxiddal -
hétköznapi
nyelven leírva: gumit és kéjgázt. E két összetevő nem mérgező,
könnyen kezelhető, ezért sokkal biztonságosabban tárolható, mint a
folyékony rakéta-hajtóanyagok. A szilárd rakétahajtóművekkel
ellentétben a Dream
Chaser hibrid
hajtóanyag-rendszere lehetővé teszi a hajtómű ismételt leállítását
és újra indítását, a tolóerő szabályozását. Az
SNC Űr-rendszerek
Osztálya hasonló hibrid-üzemelésű rakéta-hajtóművet fejleszt a
Virgin
Galactic SpaceShipTwo
űrhajója számára.
2012.
decemberében a Sierra
Nevada Vállalat
éppen tízéves évfordulóját ünnepelte a hibrid-üzemeltetésű
hajtóművek - elsősorban a Dream
Chaser számára
történő - fejlesztésének. Az említett időpontig már a 300.
hajtóműpróbát is túllépték. Mivel pedig az első magánűrhajó, a
Virgin
Galactic SpaceShipOne
is az ő általuk fejlesztett meghajtó-rendszerrel jutott fel elsőként
– 2004-ben - a meghatározott magasságba és nyerte el az Ansari
X-díjat, a fejlesztőket nem kis büszkeség töltheti el.
3.
ábra. A
Dream
Chaser űrrepülőgép kicsinyített modellje a ráerősített
hordozórakéta-fokozattal Langleyben, a NASA szélcsatornájában
végzett kísérletre előkészítés alatt.
Hajtómű-teszt
A
Sierra Nevada Vállalat 2010-re teljesítette a
Dream Chaser
hajtóművének kezdeti tesztfázisát a
CCDev1 Program
(Kereskedelmi-alapú Pilótás
Űrprogram
Fejlesztése) keretében, ugyanazt a hibrid
rakétahajtóművet egy napon háromszor is használták. A kísérletek
második fázisa 2013. júniusában kezdődött, hajtómű-gyújtás és
-működtetés volt a fő cél, az újonnan épült és módosított
próbapadon, a NASA
Kereskedelmi-alapú
Személyzet-Integrációs
Képesség (CCiCAP)
programjának megfelelve, versenyben a szerződés-kötésért. További
tesztfázist fejeztek be 2013. nyarán.
Történeti előzmények
A
Dream
Chaser űrrepülőgép történelmi előzményei
ötven évnél is régebbre nyúlnak vissza az Egyesült Államokban. A
szálak az 1957-es Dyna-Soar,
az 1966-os Northrop
M2-F2 és a
Martin Művek
X-23 emelő-test
koncepciókig eredeztethetőek. A tervek közvetlenül a NASA 1990-es
emelő-test elképzeléseiből származnak, ezek pedig igen hasonlatosak
voltak az 1980-as szovjet BOR-4-es
űrrepülőgépéhez, továbbá a NASA mérnökei által az 1960-as években
kidolgozott HL-10-es
modellhez, valamint a szovjet Mikojan-Gurevics
MiG-105 katonai
űrrepülőgép-elgondoláshoz – ez utóbbit a szovjetek az amerikai
X-20 Dyna-Soar
űrrepülőgép ellentételezésére szerették volna kifejleszteni.
A
Dream
Chaser nevet két teljesen különálló
űrhajó is viselte. Az egyik, orbitális repülésekre szánt űrhajó a
NASA HL-20
űrjárművének tervein alapult, az Űr-rendszerek Osztályánál dolgozták
ki, amikor Jim Benson még ott dolgozott. A második egy szuborbitális
repülőgép. Jim Benson újra felhasználta ezt a nevet, amikor
megalakította a Benson
Űrvállalatot, s az
űrturizmus céljaira kidolgozták egy űrrepülőgép elképzelését.
A
Dream
Chaserre vonatkozó terveket 2004.
szeptember 20-án mutatták be a NASA által meghirdetett, „Űrkutatási
Vízió” nevet
viselő felhívására, ez utóbbi később a
Kereskedelmi-alapú
Orbitális
Szállítási Szolgáltatási
Program (COTS)
nevet kapta.
Amikor
a Dream
Chaser nem került kiválasztásra a
COTS Program
1. Fázisa keretében, Jim Benson lemondott az Űr-rendszerek Osztályán
betöltött elnöki pozíciójáról és megalapította a
Benson
Űrvállalatot az űrrepülőgép
kifejlesztésének előmozdítása érdekében. 2007. áprilisában az
Űr-rendszerek Osztálya bejelentette társulását az
Egyesült
Felbocsátási Szövetséggel
(ULA) az
Atlas V
rakéta használatával kapcsolatosan, ezt a hordozót kívánják
használni a Dream
Chaser
felbocsátása során. 2007. júniusában, az Űr-rendszerek Osztálya az
Űrtörvény
keretében, mégis szerződést kötött a NASA-val.
Két
héttel Benson halálát követően az Űr-rendszerek Osztálya
megállapodást kötött és elnyerte a támogatását a
Sierra Nevada
Vállalatnak –
magántársaságról van szó, Fatih Ozmen és Eren Ozmen a tulajdonosok.
A 2008. október 21-én kötött szerződés keretében sikerült hozzájutni
38 millió dollár fejlesztési összeghez. 2010. február 1-én a
Sierra Nevada
20 millió dollár kezdőtőkét nyert a NASA
Kereskedelmi-alapú
Pilótás Űrprogram
Fejlesztése (CCDev)
1. Fázisának keretében a Dream
Chaser
megépítésére. Az 50 millió dolláros, a
CCDeV programban szereplő támogatási
összeg a szétosztott alapok legnagyobb arányát képviselte. Az
SNC sikeresen
teljesítette időre az előírt négy mérföldköveket a program
fejlesztési előírásainak megfelelően, elkészítette a kivitelezési
tervet, igazolta a gyárthatósági képességet, sikerrel teljesítette a
hibrid rakétahajtómű tesztjeit és bemutatta az űrhajó szerkezetének
elsődleges leírásait. A további tervek között szerepelt egy siklási
kísérlet az űrrepülőgép 15%-os léptékű modelljével a NASA
Dryden
Repüléskutató Központjában.
Az 1.52 méter hosszú modellt 4300 méterről bocsátották ki
repülésének stabilitása, valamint a repülési felületeken - a
manőverek hatására jelentkező - aerodinamikai adatok gyűjtése
végett.
A NASA
2010. októberében tett, a CCDeV
2. Fázisára vonatkozó felhívása kapcsán a
Sierra Nevada
Vállalat további
támogatást kért a Dream
Chaser űrrepülőgép
technológiájának kifejlesztésére. A Vállalat vezetőjének, Mark
Sirangelonak a szavai szerint az űrrepülőgép teljes fejlesztési
költsége kevesebbet tesz ki egymilliárd dollárnál.
2011.
április 18-án a NASA 270 millió dollár támogatást kapott a
CCDeV 2. Fázisának
kivitelezésére, a Sierra
Nevada Vállalat
ebből az összegből 80 millió dollárt szerzett az űrrepülőgépe
fejlesztési munkálatainak folytatására. Azóta további, legalább
tucatnyi mérföldkövet sikerült teljesíteni az
Űrtörvény
nyújtotta megállapodás keretében. Ezek a tartalmazták a repülési
felületek tesztelését, a vezérsíkok működésének megfigyelését, a
futóművek ellenőrzését, a repülési hardver és szoftver további
elemeinek próbáját, valamint a teljes léptékű modellel végzett
siklási kísérleteket.
2012.
augusztus 13-án a Sierra
Nevada Vállalat
további 212.5 millió dollárt nyert a
Dream Chaser
űrrepülőgépen való munkálatok folytatására a
Kereskedelmi-alapú
Személyzet-Integrációs
Képesség (CCiCap)
program keretében.
2013.
decemberében a Német
Űrkutatási
Központ (DLR)
bejelentette, alapítványt hoznak létre egy tanulmány támogatására,
annak megvizsgálására, hogy Európa miként használhatná ki a
Dream Chaser
űrrepülőgép személyzet-szállító technológiai képességét. A tanulmány
a DC4EU (A
Dream
Chaser Európai
Hasznosítása)
nevet viseli, felöleli személyzet és hasznos teher küldését a
Nemzetközi
Űrállomásra, főként pedig - az Űrállomás
érintése nélkül - olyan repülések terveit, melyek lényegesen
magasabb orbitális pályát érintenek, mint amilyent az
ISS el tud érni.
2014. januárjában az Európai Űrhivatal (ESA) partnerként
csatlakozott a DC4EU
tanulmányhoz, kilátásba helyezte annak megvizsgálását, hogy a
Dream Chaser
miként tudja használni az ESA repülési és dokkolási mechanizmusait.
Az ESA ugyancsak tanulmányozni kívánja az „európaizált”
Dream
Chaser felbocsátását, figyelmét arra
fókuszálva, vajon az űrrepülőgép fellőhető-e az
Ariane-5
nagyméretű – hasznos terhek számára kialakított – orrkúpja alatt,
vagy – miként az Atlas V
hordozórakéta esetében – orrkúp nélkül. Ahhoz, hogy az orrkúp alatt
elférjen, a Dream Chaser hosszát minimális mértékben csökkenteni
kell - ez tűnik az egyszerűbb megoldásnak, szemben az
Ariane orrkúpjának
meghosszabbítása komplett aerodinamikai- és repülési tesztprogram
végeredményeként, vagy pedig annak kikísérletezése, hogy az
űrrepülőgép repülhet-e az Ariane
orrkúpja nélkül is.
2014.
január végén bejelentették, közvetlenül szerződéskötés előtt áll az
ügy, a Dream
Chaser űrrepülőgép
2016. novemberi, egy Atlas V
hordozórakéta csúcsán való kísérleti repülése kapcsán, a Kennedy
Űrközpontból. Magánjellegű megállapodásról van szó, közvetlenül a
Sierra
Nevada Vállalat
finanszírozza, nem része NASA-val jelenleg is érvényes
megállapodásnak.
A fejlesztés szakaszai
2011.
június 24-én az SNC
bejelentette, két kritikus elvárást sikerült teljesíteni a NASA
CCDeV
Programja elvárásainak megfelelve. Az első a
Rendszerigény
Felülvizsgálata (SRR),
mely során az Sierra
Nevada Vállalat
összehangolta saját célkitűzéseit a NASA
Kereskedelmi-alapú
Pilótás Program
Elvárásai
alapelveinek megfelelve. Az SRR
teljesítése 2011. június 1-én fejeződött be, a NASA és az
SNC ipari
partnereivel közösen. A második mérföldkő a továbbfejlesztett
vezérsíkok felölvizsgálata volt, ezeket használja a
Dream Chaser
a légkörön való áthaladása során irányításra. Szélcsatornás
kísérletek, számítógépes áramlástani szimulációk igazolták a NASA
kitétel számára a kialakításra került vezérsíkok megbízható
működését.
2011.
októberére a Sierra
Nevada Vállalat
már négy fontos mérföldkövét teljesített a
CCDeV megállapodás
által előírt tizenhárom közül. Ezek közül az újabbak a
Rendszer Igények
Felülvizsgálata,
az új pilótafülke-szimulátor, az orr alakjának és a belépő éleknek a
véglegesítése volt, a legújabb pedig az
Űrhajó Avionikai
Integrációs
Laboratóriumának (VAIL)
megépítése - itt fogják majd tesztelni a
Dream Chaser
számítógépeit, további szimulált űrrepülések forgatókönyveit.
2012.
februárjára a Sierra
Nevada Vállalat
bejelentette, hogy befejezte az első, kísérleti célokat szolgáló
Dream
Chaser elsődleges szerkezetének
megépítését, és leszállítását. Ezzel az állomással az
SNC sikerrel
teljesítette a CCDeV
megállapodás immár tizenegyedik mérföldkövét – az előirányzatoknak
megfelelően. Sajtótájékoztatón belejelentették: „… minden időben és
a költségvetési keretek között történt.”
2012.
április 24-én a Sierra
Nevada újabb
bejelentést tett, nyilvánosságra hozták, a
Dream Chaser
méretarányos modellje sikeresen vizsgázott a szélcsatornában.
7.
ábra. A
Dream
Chaser űrrepülőgép az Atlas V rakéta csúcsán – fantáziarajz.
2012.
júniusában az SNC
megemlékezést tartott a NASA partnerség ötödik évfordulója kapcsán,
a Dream
Chaser tervezése és kifejlesztése immár
ennyi ideje zajlott. Az ULA,
a NASA/SNC csapattal közösen, terhelési próbáknak vetették alá az
űrrepülőgépet és az Atlas V
rakétát. A Langley/SNC csapat a mai napig folyamatosan dolgozik
Dream
Chaser aerodinamikai és termális
mutatóinak elemzésén, miként a vezetési, irányítási és navigációs
rendszerének tökéletesítésén is.
2012.
július 11-én az SNC
beszámolt róla, sikerrel fejeződtek be a
Dream Chaser
orrfutójának tesztjei. E mérföldkő az orrfutó talajt-érését
szimulálta a futópályára történő érkezésekor - természetesen a
jövőbeni orbitális járatok leszállását volt hivatott modellezni. A
főfutóművet hasonlóképpen tesztelték, 2012. februárjában. Az orrfutó
tesztelése volt az utolsó a szabad siklásos és a leszállási
kísérletek 2012. végére tervezett megkezdése előtt.
2012.
augusztusában az SNC
teljesítette a CCiCap
1-es számú mérföldkövét, avagy a „Program
Végrehajtási Terv
Felülvizsgálatát”.
E szakasz felölelte a végrehajtási tervet, a fejlesztési, kísérleti
és kiértékelési tevékenységet a CCiCap
finanszírozás időszakára.
2012.
októberére elkészült az „Alapkonfiguráció
Integrált
Rendszereinek Felülvizsgálata”,
vagyis sikerült teljesíteni a CCiCap
2-es számú mérföldkövét. A felülvizsgálat egyben igazolta a
Dream Chaser
űr-rendszerének érettségét, valamint integrálhatóságát az
Atlas
hordozórakétára, a repülésirányító- és a földi kiszolgáló
rendszerekhez.
2013.
január 30-án az SNC
újabb partner csatlakozását jelentette be a fejlesztési
munkálatokba, a Lockheed
Martinét. A
szerződés értelmében az SNC
10 millió dollárt fizet a Lockheed
Martin részére,
hogy építse meg a második törzset
Michoud nevű gyárában, New Orleansban,
Luisianaban. Ez a második törzs kap majd szerepet az első orbitális
repülésben, a tervek szerint már két év múlva. 2014. Januárjában a
Sierra
Nevada Vállalat
bejelentette, megkötötte a szükséges szerződést az első, ez
alkalommal még robotirányítású orbitális repülésre, s ennek
időpontját is kitűzték, 2016. novemberére.
2013.
januárjában újabb hírt hallhattunk a
Sierra Nevada
részéről, ezúttal a második, függesztett siklásos kísérlet és az
első, hajtóművek nélküli, szabad repülési teszt időpontját és
helyszínét hozták nyilvánosságra, a
Dream Chaser
ennek értelmében 2013. márciusában, Kaliforniában, az Edwards
Légibázison hajtja végre a tervezett programot. Az űrrepülőgépet
3700 méter magasságban engedik majd szabadon, a leszállás
automatikus, robotvezérelt módban történik.
2013.
márciusában a NASA bejelentette, hogy a korábbi
Space Shuttle
parancsnok, Lee Archambault elhagyta az űrhivatalt, hogy az
SNC-hez
csatlakozzon. Archambault, egykori vadászpilóta, 15 évet töltött a
NASA-nál, repült az Atlantisszal
és a Discoveryvel,
innentől kezdve pedig a Dream
Chaser program
munkatársa lesz, mint rendszermérnök és tesztpilóta.
2013.
április 29-én a Virgin
Galactic
SpaceShipTwo szuborbitális űrrepülőgépe
végrehajtotta az első olyan repülését, mely során az
SNC által
kifejlesztett és megépített hibrid rakétahajtóművet használta. Az
SNC gyártja
ugyanis a fő oxidáló-anyagot és a hibrid rakétahajtóművet, továbbá a
nitrogén-oxid tartályt és a nyomás alatt álló rendszerek szelepeit.
A hibrid rakéta-hajtóművet és az oxidalizáló-rendszert az
SNC Kaliforniában,
Powayban található telephelyén gyártják, ahol a
SpaceShipTwo
mellett, a Dream
Chaser számára is
készülnek hajtóművek.
2014. augusztus 1-én bemutatták a nyilvánosság előtt az első
elkészült, orbitális pályára induló űrrepülőgép, kompozit anyagokból
készült vázát a Lockheed Martin vállalat összeszerelő üzemében,
Lousianában.
Kísérleti repülés-program
Mérnöki Teszt-Modellt
– (ETA)
szállítottak a Kaliforniába a Dryden Repüléskutató Központba, földi
és repülés közbeni aerodinamikai vizsgálatok céljából. Ennek
eredményeként hajtották végre az első, még függesztett helyzetű
siklási kísérletet A Sziklás Hegység közelében a Metropolitán
repülőtéren 2013. május 29-én. A teszt során az Erickson Légidaruját
használták a Dream
Chaser magasba
emelésére, hogy pontosabban meg tudják határozni annak aerodinamikai
tulajdonságait. „A kísérletek Drydenben felöleltek vontatásos,
függesztett helyzetű és szabad siklásos próbákat. Egy teherautó
vontatta a kifutópályán az űrrepülőgépet, az orrfutó rugózásának, a
fékek és az abroncsok pontos megfigyelése végett. A függesztett
helyzetű repülés alaposabb vizsgálatát jelentette a jármű repülés
közbeni terhelésének; továbbá, elemezték a szabad repülés
megkezdésekor, az Erickson Skycrane helikopterről való elengedéskor,
az űrsikló viselkedését, lebegését, esetleges bucskázását. A három
szabad siklásos kísérlet célja a Dream
Chaser
aerodinamikai viselkedésének, a vezérsíkok működésének megfigyelése,
valamint a közelítés során jelentkező repülés-karakterisztikák,
végül a kilebegtetés, s magának a leszállásnak az elemzése.” – NBC
hírek, 2014.01.06. A második függesztett helyzetű repülési tesztet
2013. Augusztus 22-én hajtották végre.
Az első
két Dream
Chaser – az
ETA és a
Repülési
Teszt-Modell (FTA)
– belső és külső nevet is kapott, némely forrás az ETA-ra „Sas”
néven hivatkozik. Az első éles bevetésre az
FTA indul 2016.
november 1-én egy Atlasz V
rakéta csúcsán.
Hogyan tovább?
2014.
szeptember 16-án a NASA nem választotta be a
Dream Chaser
űrrepülőgépet az általa finanszírozott
Kereskedelmi-alapú
Pilótás Űrprogram
végső fázisába. Két héttel azt követően, hogy az űrrepülőgép
kimaradt a Kereskedelmi-alapú
Személyzet-Szállító
Képesség
(CCiCap)
versenyből a SpaceX-szel
és a Boeinggel
szemben, a Sierra
Nevada Vállalat
máris bejelentette, kidolgozták annak a rendszernek a főbb vonalait,
amely a Dream
Chaser
űrrepülőgépet a Stratolaunch
Systems (Sztratoszféra-felbocsátó
Rendszer),
felhasználásával indítja majd a jövőben. A bejelentést csupán néhány
nappal megelőzően az SNC
új űrrepülési lehetőségeket kínált a világ számára, életre-keltette
a „Dream
Chaser Globális
Projektet”, mely
alacsony földkörüli pálya elérését kínálja a Föld bármely
megrendelője számára.
Mindezek mellett, a NASA bejelentést követően a
Sierra Nevada
Vállalat azonnal
közölte, megtámadja a NASA döntését az Egyesült Államok
Számvevőszékénél, hiszen meglehetősen „gyanús” körülmények között
lett a verseny egyik győztese éppen a
Boeing Vállalat,
az SNC
árajánlata ugyanis 900 millió dollárral alacsonyabb volt az
övékénél, továbbá, a Dream
Chaser fejlesztési
tevékenységei is lényegesen megelőzik a
Boeing CST-100-as
űrhajójának megvalósítási munkálatait. Ráadásul, a NASA a döntését
megelőző és alátámasztandó pontrendszere alapján is a
Dream Chaser
magasabban teljesített vetélytársánál. Technikailag is fejlettebbnek
tekinthető társainál, nem a hagyományos, már 55 éve alkalmazott
űrkapszula-felfogást valósítja meg, hanem egy jóval rugalmasabb,
könnyebben irányítható és kezelhető, emelő-test megoldást – azaz
fejlettebb elképzelést. Valóban
repülhet vele az ember, nem pedig csak
becsapódik valahol, ejtőernyőszáron lógva.
A
megoldás szinte kézenfekvőnek tűnt, ugyanis a
Sierra Nevada
látja el hibrid hajtóművekkel a Virgin
Galaktic
vállalatot is. E vállalat jelenleg már építi a világ valaha volt
legnagyobb repülőgépét, a duplatörzsű, 6 db Boeing 747-es hajtóművel
felszerelt, Stratolaunch
szállítógépet. A kísérleti repülések már 2016-ban elkezdődhetnek, a
tényleges bevetések pedig már 2017-től. Azaz, akár az is
megtörténhet, hogy a Dream
Chaser hamarabb
jut a világűrbe, személyzettel a fedélzetén, mint vetélytársai.
Vesztesből győztes lehet. Lezárva: 2014. október 6.
Forrás: Wikipédia http://space.com
http://spacetravel.com
|
|