Arany László: A nyolc boldogság, avagy a nyolc áldottság

 

Békesség nektek!

A nyolc boldogság (Beautides) Jézus egyik jól ismert tanítása, ha nem a legismertebb. Máté evangéliumában olvashatjuk, az 5. fejezetben. Ám mielőtt megismerkednénk a pontos szöveggel, tegyük ki alapos elemzésnek a Bibliában a szóban forgó helyen szereplő kifejezést. Ha ezt megtesszük, egyértelműen arra a következtetésre jutunk, hogy a fordítás pontatlan, mondhatni hibás. Ám ezzel semmi gond, hiszen – fordítóként – magam is olykor tévedek. Szerencsére ez előbb-utóbb kiderül, s akkor változtatok a munkámon. Nem szabad tehát mereven ragaszkodni egy-egy szófordulathoz, kifejezéshez, főleg nem, ha azt az ismereteink gyarapodása meghaladja.

Ilyen volt például a Máté 19:24 alatt található mondás, idézem: Újra azt mondom: Könnyebb a tevének átmenni a tű fokán, mint a gazdagnak bejutni az Isten országába. Valójában semmiféle tevéről nincs szó a tanításban, Jézus azt mondja, Könnyebb a hajókötelet tűbe fűzni,… stb. Jézus halászokhoz beszélt, halász példát ragadott meg mondandója érzékeltetésére. Tevéről nem esett szó. Mégis, ragaszkodnak – még ma is és nagyon sokan – a téves fordításhoz. Sokan a Bibliát „Isten szavának” tartják, a fordítók viszont nagyon is emberek, akik hibázhatnak és hibáznak is. Semmiféle szentségtörést nem követ el az, aki az emberi hibákat javítja. Ellenkezőleg. Éppen a valódi-eredeti tanítás helyreállításán fáradozik.

A görög nyelvű Septuagintát tartják a Biblia hiteles szövegének, ezt fordították le később latinra, illetve használtak fel más forrásokat is a megalkotására, E kötet neve Vulgata.

Vizsgáljuk meg tehát a latin és a görög szövegben mi szerepel a „boldogok” helyén.

A latin Vulgatában mindegyik mondat a beāti szóval kezdődik, ami „boldogoknak", „gazdagoknak" vagy „áldottaknak". A megfelelő szó az eredeti görögben μακάριοι (makarioi), ugyanezzel a jelentéssel. A latin beátitúdo főnevet Cicero alkotta meg az állapot leírására, és később a Vulgata különböző nyomtatott változataiban a Máté 5. fejezetéhez írt fejezet címekbe is bekerült, majd a szót az 1540-es Nagy Bibliában beatytudes-ra anglicizálták, és idővel a boldogságok kedvelt írásmódját vette fel. Itt jegyzem meg, hogy az angol beaty kifejezés elsősorban szép jelentésű. Az angolban a nyolc boldogság megjelölésére használt másik kifejezés a blessing, ez utóbbinak a jelentése pedig már egyértelműen „áldás”. Ebből képezik a blessed, azaz áldott alakot.

Jézus anyanyelve az arámi (egyfajta hunmagyar nyelvjárás) volt, ezt használta a hétköznapi életben, habár természetesen emellett tudott görögül, héberül, talán latinul, és még ki tudja hány nyelven. Arámi nyelven, sajnálatos módon, csak evangélium-töredékek maradtak fent, az egyetlen arámi nyelvű evangélium, a Barnabás evangélium viszont nem tartalmazza a nyolc boldogságot, mely kifejezés téves fordítás eredménye, hiszen „áldottság”-ról kellene és kell beszélni.

Miért is?

Mellékesen jegyzem meg, hogy a szóban forgó nyolc mondásban a „boldog” kifejezésnek tartalmilag sincs igazán értelme. Tehát. A Septuagintában és a Vulgatában szereplő fogalom jelent „gazdagot”. Habár a szó egyfajta belső gazdagságra utal, nem hiszem, hogy itt ezt a magyar megfelelőt lehetne használni. A fordítók el is kerülik ezt az alakot. A „boldogság” viszont egy állapot. Kisebb-nagyobb örömök sorozatának köszönhető állapot. Boldog bármely élőlény lehet. A boldogság nem emberi kiváltság. Marad az „áldott” kifejezés. Már ha meghalljuk is érezzük, hogy ez itt valami más. Aki „áldott” az kétségtelenül egyfajta emelkedett lelkiállapotban van. Sőt, aki „áldott”, az ebben a bizonyos emelkedett lelkiállapotban, magához az Istenhez van közelebb. Áldott állapotban lenni, emberi vonás.

A Biblia számos helyen tartalmazza az „áldott” kifejezést. Az egyik legjellemzőbb és legismertebb talán Lukács 1:28, az angyali köszöntés, vagy másként az angyali üdvözlet az annuntiatio. Az angyal belépett hozzá és megszólította: „Üdvözlégy, kegyelemmel teljes! Veled van az Úr! Áldottabb vagy minden asszonynál.

A másik fontos tanítás az utolsó ítélettel kapcsolatos, Máté 25:31-től olvashatjuk az alábbiakat. 31Amikor eljön dicsőségében az Emberfia és vele minden angyal, helyet foglal fönséges trónján. 32Elébe gyűlnek mind a nemzetek, ő pedig különválasztja őket egymástól, ahogy a pásztor különválasztja a juhokat a kosoktól. 33A juhokat jobbjára állítja, a kosokat pedig baljára. 34Aztán így szól a király a jobbján állókhoz: Jöjjetek, Atyám áldottai, vegyétek birtokba a világ kezdetétől nektek készített országot!

És vajon kik is ezek az „Atyám áldottai”? Jézus kifejti részletesen a továbbiakban, ám kétség nem férhet hozzá, ugyanazokról van szó, akikre a nyolc boldogság, pontosabban a nyolc áldottság vonatkozik.

Olvassuk el a Máté 5:1-12-es szakaszt, immár a helyes alak használatával, s lássuk, érezzük, mekkora erőt kap ezáltal a szöveg, mennyivel hitelesebb és életszerűbb lesz a jézusi tanítás. Azt is azonnal láthatjuk, hogy valójában nem nyolc, hanem kilenc az áldottságok száma. A szólások, más szóval szútrák, a galileai tenger melletti hegyen hangzottak el. Íme:

1A tömeg láttára fölment a hegyre és leült. Tanítványai köréje gyűltek,

 2ő pedig szólásra nyitotta ajkát. Így tanította őket.

3Áldottak a lélekben szegények, mert övék a mennyek országa.

 4Áldottak, akik szomorúak, mert majd megvigasztalják őket.

 5Áldottak a szelídek, mert övék lesz a föld.

 6Áldottak, akik éhezik és szomjazzák az igazságot, mert majd eltelnek vele.

 7Áldottak az irgalmasok, mert majd nekik is irgalmaznak.

 8Áldottak a tiszta szívűek, mert meglátják az Istent.

 9Áldottak a béketeremtők, mert Isten fiainak hívják majd őket.

 10Áldottak, akik üldözést szenvednek az igazságért, mert övék a mennyek országa.

 11Áldottak vagytok, ha miattam gyaláznak és üldöznek benneteket és hazudozva minden rosszat rátok fognak énmiattam. 12Örüljetek és ujjongjatok, mert nagy lesz a mennyben a jutalmatok! Így üldözték előttetek a prófétákat is.

 

Vegyük most az elsőt.

3Áldottak a lélekben szegények, mert övék a mennyek országa.

Nem akármi a „lélekben szegények” jutalma, hanem egyenesen a „mennyek országa”. Ám kik is ők, kik a „lélekben szegények”? Mit tanít erről a keresztény vallás?

-     Mindig alázatos a saját szemében. Nem magasztalja fel önmagát; nem büszke. Még ha mások jelentéktelennek is tartják, ő mindezt Isten akaratának tekinti, és örül, hogy osztozhat Jézus szenvedéseiben. (1Péter 5:5; 1Péter 4:13; 1Péter 5:6).

-     Szereti minden munkáját rejtve végezni, és nem fogad el tiszteletet az emberektől. (Máté 6:1-4)

-     Szereti a legalacsonyabb helyet elfoglalni, nem azért, mert nagyobb megbecsülésre vágyik, hanem mert úgy gondolja, hogy éppen ez a hely az, ami neki való. (Lukács 14:7-11; Filippi 2:3)

-     Visszafogott a viselkedésében - nem agresszív és nem követelőző.

-     Szeret lemondani előnyeiről mások javára. (Filippi 2:4)

-     Nem törekszik arra, hogy valami nagyszerű legyen, akár földi, akár szellemi szinten; egyetlen vágya, hogy pillanatról-pillanatra Isten akaratát teljesítse.

-     Nem törekszik arra, hogy befolyást szerezzen az emberek között, mégis, a vágya az, hogy az emberek Isten befolyása alá kerüljenek. (1Korinthus 2:1-5; 1Korinthus 9:19-23)

-     Az idő drága számára - nincs vesztegetni valója; mégis nyugodt, és soha nem készteti senki sietségre. (Efézus 5:16-17)

-     Megszenteli magát, hogy mások az ő példája által megszentelhessék magukat az igazságban. (János 17:19; 1Timóteus 4:16)

-     Megtagadja magát, hogy élete semmilyen módon ne legyen sértő mások számára. (Máté 16:24)

-     Megelégszik azzal a kereszttel, amelyet Isten ad neki, hogy hordozza, és nem panaszkodik, ha mások zavarják.

-     Nem húzódik vissza szenvedéseiben, hogy miután ő maga is próbára lett téve, másoknak segítségére lehessen. (Róma 8:18; 2Korinthus 1:3-5)

-     Ugyanolyan boldog, bárhová is helyezi őt Isten - akár a nyüzsgő tömegek közé, akár egy magányos helyre -, mert minden helyen találkozik Istennel azáltal, hogy az Ő akaratát teljesíti.

-     Nagy jelentőséget tulajdonít annak, hogy bárhol is van vagy volt, másokat az igazságra vezessen, legyen az szellemi vagy földi dolog.

-     Szeretete arra készteti, hogy hozzájáruljon mások javához; úgy érzi, hogy mindenkinek tartozik. Élete a szolga életeként alakul, és szívesen viseli mások terheit.

-     Soha nem álmodik nagy dolgokról, inkább a kis dolgokra figyel. Egyetlen munka sem jelentéktelen, és senki sem túl kicsi ahhoz, hogy kiszolgálja.

-     Nem tesz különbséget, mindenkit szolgál. Ezért ugyanolyan szívesen megy oda, ahol szomorúság uralkodik, mint oda, ahol öröm árad. (Márk 9:35; 1Korinthus 9:19-23; Róma 12:15-16)

-     Azért éli az életét, hogy azt áldozatként felajánlja. (Márk 10:45; János 15:12-13)

-     Füle nyitott Isten szavára, de nem azért, hogy elmerüljön benne, hanem azért, hogy megtegye, amit hall. (Jakab 1:22)

 3Áldottak a lélekben szegények, mert övék a mennyek országa.

Nézzük a másodikat!

4Áldottak, akik szomorúak, mert majd megvigasztalják őket.

A kifejezés fordítható „mély fájdalomban”, illetve „gyászban” lévőknek is. Tehát: Áldottak a mély fájdalomban lévők, mert megvigasztalják őket. Vagy: Áldottak a gyászban lévők, mert vigasztalást nyernek. Ennél a pontnál különösen jól látható, hogy a „boldogok” fogalom használata immár teljesen hibás lenne. Aki szomorú, vagy mély fájdalma van, netán gyászol, az nem boldog. Áldott lehet, a lelki állapota miatt, ám boldog semmiképp.

Ha alázatosak vagyunk és értékeljük, hogy minden ajándékunk és áldásunk Istentől származik, akkor növekszik bennünk a szeretet és a hála Jézus iránt. De mindez csak szomorúságot és megbánást szülhet saját bűneink és a világ bűnei miatt.

Az ember azonban gyászolhat mások szenvedése miatt is.

Szent Gergely egy másik okot is leír a gyászolásra: Minél inkább felemelkedik az ember az isteni Igazság, Szépség és Jóság iránti elmélkedésében, annál inkább felismeri az emberi természet gyarlóságát, minek következtében meglehetősen elkeseredhet. Ha az ember elgondolkodik azon, hogy az Isten képére és hasonlatosságára lett megteremtve, és a Paradicsomban, az Édenkertben élt, és ezt összehasonlítja az emberiség jelenlegi lélekállapotával, a háborúkkal, az emberek nyomorba döntésével, a kiéheztetésével, a népirtásokkal, az emberek fülébe-szemébe harsogó töménytelen hazugságözönnel - akkor csak gyászolni tudja azt. Ám a tanítás úgy folytatódik, hogy vigasztalást nyernek, a Vigasztaló, a Szentlélek által; és remélhetőleg egy napon a mennyek országában.

A gyász ebben az összefüggésben áldásnak tekinthető, mert bukott természetünk gyászolása vágyat ébreszt bennünk arra, hogy javítsunk magunkon, és azt tegyük, ami helyes! És hogy tegyük végre, és ne önmagunkban vagy másokkal összefogva keseregjünk. Cselekedjünk! „Segíts magadon, és az Isten is megsegít.” Az Isten nem tud segíteni, ha mi saját magunk nem akarunk a saját sorsunkon javítani. Ebben kell összefogni, egymást segíteni, és nem a bűnözők gátlástalanságán és aljasságán keseregni.

 

Háromféle gyász létezik – természetes gyász, bűnös gyász és lelki gyász.

 

A természetes gyász az elvesztett személyt gyászolja.

Isten valamilyen csodálatos ajándékot adott neked, és most ezt az ajándékot elvették tőled. A természetes válasz a gyász. Azok, akik már gyászoltak, tudnak erről. Jézus is tudott erről. Zokogott egy barátja sírjánál.

Jézus jelenléte és vigasztalása a gyász útján kincset érő ajándék minden hívő számára, de Jézus itt nem erről beszél. Itt van, hogy miért... Az áldottságokban Jézus olyan tulajdonságokról beszél, amelyekre törekednünk kell. A szív tisztaságára kell törekednünk. Az igazságosságra kell törekednünk. Szelídségre kell vágynunk.

Annyit kell szereznünk ezekből a dolgokból, amennyit csak tudunk. Jézus olyan szívállapotokról beszél, amelyek áldással vannak megtöltve, és arra bátorít bennünket, hogy mindenáron törekedjünk ezekre.

Ez mind a hét áldottságra igaz, és a nyolcadik, ami hozzáadódik (az igazságért való üldözötté válás), egyszerűen a másik hét által jellemzett élet eredménye, annak egyenes következménye. Arra kell vágynunk és törekednünk, hogy minél többet kapjunk ezekből az áldott tulajdonságokból.

Senki sem mondaná ezt a természetes gyászról. Egyetlen gyászoló sem mondaná azt, hogy „Annyit akarok ebből kapni, amennyit csak lehet”. Jézus tehát nem erről beszél itt.

 

A bűnös gyász olyasmi után sóvárog, amit az Isten nem adott meg.

Az isteni gyász bűnbánatot eredményez, amely megbánás nélkül vezet az üdvösséghez, míg az evilági gyász halált szül. 2 Korinthus 7:10

A természetes gyászban nincs bűn. Jézus is zokogott. A gyász valamit vagy valakit, akit Isten elvett tőlünk, Jézus mintázza. De vannak másfajta szomorúságok is.

Erre van példa Akháb, Izrael királya. Isten palotát és királyságot adott neki, de a palota mellett volt egy szegény ember, Nábót, akinek szőlője volt. Ahab szemet vetett Nábót szőlőskertjére. A Biblia azt mondja, hogy Ahab „bosszús és mogorva” lett. Ma azt mondanánk, hogy „duzzogott”. Miért? Mert nem tudta megszerezni a szőlőskertet. Irigykedett tehát.

Egy másik szó erre a „sóvárgás”, és ez vezetett Nábót meggyilkolásához. A sóvárgás az, hogy sóvárogunk az után, amit Isten másoknak adott, de nekünk nem adott. Ez a bűnös siránkozás, gyilkos. Halálhoz vezet. Háborúhoz, népirtáshoz, rabszolgasághoz. Nyilvánvalóan nem erről beszél itt Jézus, amikor azt mondja: „Áldottak, akik gyászban élnek, mert vígasztalát nyernek".

 

A lelki gyász az Isten ellen elkövetett bűneink feletti szomorúság.

A. W. Pink mondja: A gyász, amelyre Jézus isteni vigasztalást ígér, a bűneink feletti isteni bánat. Ismerjük a természetes gyászt. Ismerjük a bűnös bánat, a sóvárgás, az irigység fogalmát. Mit tudunk az isteni szomorúságról, erről a gyászról, amely áldott?

Ez a téma óriási jelentőséggel bír a mai egyház számára, mert az igaz keresztényeket olyan hitforma veszi körül, amely annyira lecsupaszodott, annyira felhígult, hogy felismerhetetlenül különbözik attól, amiről Jézus beszél. Jézus szavait kiforgatták, megmásították, meghamisították. Jézus követőit üldöző és gyilkoló Pál rabbi rátelepedett Jézus tanítására a saját eszméivel, és tönkretette, megmételyezte Jézus eredeti és igaz szavait.

Hála Istennek azért a csodálatos igazságért, miszerint a hit által igazulunk meg.

A hívő azért igazul meg hit által, mert a hit egyesíti az embert Jézussal, aki igazzá teszi, megszenteli és megdicsőíti a hívőket. Ezt a hatalmat a Szentlélek jelenléte és ereje alkalmazza a hívő életében. Ám itt cselekvő hitről van szó. Az nem tekinthető hitnek, ha valaki félrevonul és kesereg a világ-, s benne önmaga sorsa felett. Ez a fajta szomorúság és gyász nem áldott. Akkor válik áldottá, ha a sors által a porba sújtott ember felkel, felemeli a fejét, és önmagán és másokon segítve egy igaz világ megteremtésén kezd el fáradozni. És elkezd végre cselekedni. Hiszen igazából csak akkor fog vigasztalást nyerni, ha önmagával együtt másokat is felemel. A gonosznak csak addig van hatalma felettünk, amíg a földre szegezett tekintettel saját és mások nyomorúságán emésszük magunkat. Amikor azonban a tekintetünket az égre, a fény felé emeljük, és cselekvő hittel kezünkbe vesszük Istentől kapott életünket, többé már nem tud uralkodni rajtunk.

 

Kik is a gonosz földi megtestesítői?

Köztudott, hogy a Római Keresztény Egyházat a Jézus követőit halálra kereső és gyilkoló Pál rabbi alapította. Péter Antiochia első püspöke, vagy miként a Keleti Egyház nevezi, pátriárkája volt. Még a római egyház is megemlékezik február 22-én antiochiai székfoglalásáról. Szent Péter Rómában soha sem járt. Róma jelen püspöke éppenséggel a gonosz földi helytartója, és nem Istené… Hatalmas és gazdag szervezetek támogatják őt. Mindenekelőtt a magukat mindenféle „segítő” szervezetek mögé rejtő szabadkőművesek, rózsakeresztesek, jezsuiták és szcientológusok.

Szent Péter egyházát, a gnosztikus egyházat, Jézus eredeti tanítását követő és valló egyházat, igyekeztek és igyekeznek a Föld színéről is eltörölni. Miért? Mert Antiochia jelentős ősi magyar város volt, és Jézus halotti leplét, egy másik igen jelentős ősi magyar városban őrizték egy időn át, Edesszában.

Jézus igaz és hiteles tanítása „veszélyes” a sátán uralma alatt álló világra. Főleg a jelen világ elmeháborodott, pénzsóvár és hatalomvágyó uraira. Akik számára semmi és senki sem szent.

A hívő ember különösen nagy hibát követ el, ha a világ nyomorán tipródik, s eközben másokban félelmet, rettegést kelt. Isten nem azt várja el tőlünk, hogy a bajt fokozzuk, hanem azt, hogy felszámoljuk azt. Ehhez adott erőt, intelligenciát és hitet. Ismerjük a baj forrását, ismerjük a baj okozóját. Az isteni tervet akkor teljesítjük, ha eltávolítjuk, s ezáltal megszenteljük a világot és önmagunkat, hogy végre áldottak lehessünk és vigasztalást nyerhessünk. Hiszen:

4Áldottak, akik szomorúak, mert majd megvigasztalják őket.

 

 

A harmadikat.

5Áldottak a szelídek, mert övék lesz a föld.

Colin Smith gondolatait olvasom fel.

Mire is kér fel minket itt Jézus? Mi a szelídség? Hogyan fest? Vajon mi jut eszedbe, ha meghallod a szelídség szót? A szelíd ember olyan, aki halk szavú, vagy talán olyan, akinek sántít a kézfogása, vagy talán olyan, akit könnyen fellöknek, és akinek látszólag nincs sok tartása?

Idézzük Charles Wesley által egy gyermekeknek írt éneket: „Gyengéd Jézus, szelíd és békés..." Ha a szelíd és a békés szavakat egymás mellé tesszük, az azt a benyomást kelti, hogy gyenge, ernyedt, erőtlen. Egy édesnemes paprika nem igazán erős, és valószínűleg nem alkalmas másra, mint az étel színezésére. Azoknak, akik focit szeretnek nézni, a szelídség nem tűnik olyan dolognak, amire vágynának.

Ám láttuk, hogy ez a viselkedési forma áldás forrása. Jézus azt mondja nekünk, hogy vannak dolgok, amelyeket keresnünk kell, és minél többet szerezni belőlük az életünkben. Az egyik ilyen a szelídség.

Szelídség: Akár a vadló megszelídítése. Amikor elkezdtem komolyan tanulmányozni ezt az áldást, feltettem a kérdést: Mit gondolok én, mire utal itt Jézus? Mi ez a szelídség, amit keresnem kell, és annyit bevinnem az életembe, amennyit csak tudok? Szeretném, hogy ma értelmezzük újra a szelíd szó jelentését, és lássuk, hogy megvalósítása csakis a Szentlélek ereje által lehetséges. Matthew Henry a következőket írta: a „Beszéd a lélek szelídségéről és csendességéről” – című munkájában. Rámutat benne arra, hogy latinul egy szelíd embert mansuetusnak neveztek. Két szó van itt: manu, ami „kéz”, és assuetus, ami „szokott” jelentéssel bír. A szelídség a „kézhez szoktatást” jelenti tehát, ami Henry szerint a természet által vadon élő lények megszelídítésére utal. A Biblia a bukott emberi természetünket a vadon élő állatok késztetéséhez hasonlítja. Isten azt mondja, hogy a saját népe olyan, mint egy vadszamár és egy nyughatatlan teve (Jeremiás 2:23-24). Nem túl hízelgő leírás.

Matthew Henry ezt a következtetést vonja le:

„Az ember romlott természete olyanná tette őt, mint egy vadszamár..., a szelídség kegyelme, ha uralmat nyer a lélekben, megváltoztatja a vérmérsékletét, kézbe veszi, és alárendeli a vezetésnek.”

A szelídség az az eszköz, amellyel Isten megszelídíti a bűnös lelket azáltal, hogy lecsillapítja az indulatokat, leigázza az önérvényesítő ént, lehiggasztja a szenvedélyeket, irányítja a szív indulatait, és rendet teremt a lélek káoszában.

Mész dolgozni, és a cég egyik alkalmazottja, ahol dolgozol, önfejű és basáskodó. Állandóan a saját érveivel dobálózik. A munkatársakkal szűkszavú és követelőző, mindig ragaszkodik a saját útjához. Ez az ember nem boldog. Ezt te is láthatod. Zűrzavar és idegesség zajlik benne. Láthatod ezt akkor is, ha egy pohár vizet vesz a kezébe. Remeg. Ha ez az ember megtanulná a szelídséget, az megváltoztatná az indulatait, nem reszketne a keze sem.

Gondolj egy lóra, amelyet még nem szelídítettek meg: kapál és rúg, és ha valaki a közelébe megy, ellenáll a lovasának és a kantárnak. Nem szokott hozzá a kézhez. De amikor hozzászokik a kézhez, a lónak méltósága és tartása lesz. Megbékül, és teljesen más lesz.

Természetünknél fogva mindannyian olyanok vagyunk, mint az idomítatlan ló. Ellenállunk Isten kezének. Rúgunk és kapálunk ellene. Amíg Isten ellen harcolunk, addig nem tapasztalhatjuk meg a békét magunkban. Amíg önmagunkban háborúzunk, addig a zűrzavar átragad a többi emberre a családunkban és a munkahelyünkön.

Karen és én a múlt hétvégén Iowában voltunk. Egyik reggel a szállodánkban egy kicsi, igen zsúfolt liftben jöttünk lefelé. A lift megállt, és a férfi, aki arra várt, hogy beszálljon, látta, hogy nincs hely számára. Káromkodni és szitkozódni kezdett, amikor az ajtók bezárultak. Lehet, hogy elkésett a repülőgépéről, lehet, hogy minden rosszul ment neki azon a reggelen, a kiborulása nyilvánvaló volt. Ki tudja, milyen terheket cipelt, és mindez ki is sugárzódott belőle.

Szelídség nélkül belecsúszunk lelkünk belső konfliktusaiba, amely haragban, dühöngésben, keserűségben, neheztelésben és zűrzavarban nyilvánul meg. A szelídség megnyugtatja az indulatokat, megbékíti az ént, lecsillapítja a szenvedélyeket, és rendet teremt a lélek káoszában. A szelídség megnyugtat, lecsillapít és megbékít.

Amikor ezt megláttam, azt mondtam magamban: „Ez az, ami Jézus szerint az egyik fontos áldottság. Most már értem, miért kell minél többet gyűjtenem a szelídségből. Pontosan erre van szükségem, hiszen nélküle végtelen zűrzavarban találom magam!”

Thomas Watson így fogalmazza ezt meg:

„A szív a természeténél fogva olyan, mint a háborgó tenger, amely a harag és az indulat habjait ontja magából. A szelídség megnyugtatja a szenvedélyeket. Egyensúlyteremtőként ül a lélekben, lecsendesíti és megfékezi a háborgó törekvéseket... A lélek szelídsége nemcsak az Istennel való közösségre, hanem az emberekkel való beszélgetésre is alkalmas.”

Ha ez az, ami a szelídség lényege, akkor szeretnék belőle minél többet bejuttatni ebbe a megtört lelkembe.

C. H. Spurgeon öt szót ad a szelídség leírására:

A szelídség alázatos, békés, türelmes, megbocsátó és elégedett.

Ez pedig azt jelenti, hogy a szelídség megszabadít a büszkeségtől, a durvaságtól, a haragtól, a bosszútól és a becsvágytól. Jézus itt valami nagyon hasznos dologra hívja fel a figyelmünket.

Növekedj szelídségben, és uralni fogod indulataidat! A szelídség mérsékelni fogja a szenvedélyeidet. Le fogja gyűrni a nyüzsgésedet. A szelídség meg fogja változtatni a beszédmódodat. Uralkodni fogsz a kemény és a durva szavak felett.

Növekedj szelídségben, és meg fogod tapasztalni a nyugalmat. Meg fogsz békélni azzal a helyzettel, amiben vagy. A szelídség segít elfogadni a nehézségeket, amelyekkel szembe kell nézned, sőt, meglátod bennük Isten kezét.

Növekedj szelídségben, és meg fogod tapasztalni a békét. A szelídség azt jelenti, hogy „a kézhez szoktatva”. Másképpen is mondhatjuk ezt: A szelídség az alárendeltségről szól. Az alárendeltség azt jelenti, hogy a saját küldetésedet valaki más küldetése alá helyezed.

Fogom életem álmát, életem reményét, és azt mondom: „Mivel te vagy az Úr, mindezt alárendelem neked.” Ez az, amit egy keresztény tesz. Jézus arra hív, hogy minden reményemet, álmomat és tervemet az ő küldetése alá helyezzem.

Ezt teszi a szelídség. Alárendeli magát Istennek. És Jézus azt mondja, hogy azok az emberek, akik ezt teszik, áldottak. A szelídek mindent Isten kezébe helyeznek, és meglepetésükre azt tapasztalják, hogy Isten mindent visszahelyez az ő kezükbe. Ezért mondja Jézus: „A szelídek öröklik a földet.”

 

Néhány gondolat az Északi csillag oldalról.

„A szelíd ember nem egyfajta emberi egér, akit saját kisebbrendűségi érzése gyötör. Sokkal inkább lehet, hogy erkölcsi életében olyan bátor, mint egy oroszlán, és olyan erős, mint Sámson; de már nem hagyja magát becsapni önmagával kapcsolatban. Elfogadta Isten értékelését a saját életéről. Tudja, hogy olyan gyenge és tehetetlen, amilyennek Isten kijelentette, de paradox módon ugyanakkor azt is tudja, hogy Isten szemében fontosabb, mint az angyalok. Önmagában semmi, Istenben minden.”  - A.W. Tozer

Az első áldottság – „A lélekben szegény” - arról szól, hogy felismerjük jelentéktelenségünket Istenhez képest, egy nagyon személyes szinten. A második áldottság a bűn és annak számos pusztító hatása miatt való szomorúságról szól. Ez a két áldottság együtt megteremti a harmadik alapjait: a szelídségét.

„Áldottak a szelídek, mert övék lesz a föld".  Egy csomó szelíd ember megszerzi a föld uralmát? Nem tűnik valószínűnek. A legtöbb ember azt hiszi, hogy az erősek fogják örökölni a földet. Itt rejlik a dolog számunkra, akik Jézus követői vagyunk: Jézus a földi szolgálatában időt szakított arra, hogy erről beszéljen. Azt akarta, hogy tudjunk róla az örökkévalóságnak ezen az oldalán. Logikusan, a szelídség olyasvalami, amit Isten kíván, és amire kegyet mutat. A kihívást a szelídség szó megértése jelenti.  

A szelídség olyan irányított erő, amely mindent Isten kezébe helyez. Az Úrba vetett bizalmon alapul, és mindig megtagadja önmagát. A másik ember érdekét keresi a sajátja rovására; és tiszta, békés, szelíd, és nyitott az értelemre. A Jakab 3:17 szerint: „A felülről jövő bölcsesség azonban - mindenekelőtt - tiszta. Emellett békeszerető, mindenkor szelíd, és hajlandó engedni másoknak. Tele van irgalommal és a jó cselekedetek gyümölcsével. Nem mutat kivételezést, és mindig őszinte.  Mennyire eszményellenes ez a mai világban, nem igaz?

Számos bibliai utalás van a „szelíd" szóra.  Pl. a Példabeszédek 16:19 szerint: „Jobb alázatosan élni a szegényekkel, mint a büszkékkel osztozni a zsákmányon.”

A szelídséget nem szabad összetéveszteni a gyávasággal vagy a gyengeséggel. Nem azt jelenti, hogy félünk kiállni valaki ellen; inkább azt, hogy van bátorságunk bízni Istenben az igazságosságért. Isten szemében szelídnek lenni azt jelenti, hogy békésnek, alázatosnak és tisztánlátónak lenni azzal kapcsolatban, hogy mi a legfontosabb az életben. Szelídnek lenni azt jelenti, hogy követed Isten útmutatását ebben az életben.  A szelídség olyan tulajdonság, amely szükséges Jézus követőjének életében. Ez nem csupán behódolás a hatalom irányításának, ellenkezőleg, Isten rendelésének elfogadása. Jézus követője számára a szelídség azt jelenti, hogy mindent átadunk Istennek, és teljesen az Ő rendelkezésére állunk.

Ha elgondolkodnál rajta, nem lepődnél meg azon, hogy a számodra legkedvesebb emberek a szelídség tulajdonságával rendelkeznek.  Ez félreértett tulajdonság ugyan, mégis olyan jellemvonás, amelyre mindenkinek törekednie kell, aki Jézus követője.  Az ok egyszerű, ez Jézus egyik alap tulajdonsága is! 

A szelídségre úgy is tekinthetünk, mint egy lelki feladatra, valamire, amit megkövetelnek tőled, még akkor is, ha a szíved nem feltétlen hajlik erre. A valóságban a szelídség egy gyönyörű dolog, amelynek számos előnye van.

A szelídség hatására inkább akarunk majd engedelmeskedni Istennek, mint saját önző vágyainkra hallgatni. A szelídség megtanít bennünket arra, hogy Isten békéjében megpihenjünk, és feltétlen hittel kövessük Őt. Eközben Isten több békét, örömöt, kinyilatkoztatást, erőt és hatalmat ad nekünk, hogy az Ő munkáját végezzük, nagyobb befolyást kapván a körülöttünk élők életére.

„János azt felelte: "Semmit sem szerezhet az ember, ha nem a mennyből adatott az meg neki. - János 3:27

Szokatlan fickó volt. A pusztában élt, és ruháit teveszőrből készítette. Hosszú hajjal és szakállal, kifejezetten férfias alkat volt. Keresztelő Szent János.

Máté evangéliuma 11. fejezetében Jézus azt mondja, hogy Keresztelő Jánosnál nem volt nagyobb ember. Ez elég nagy dicséret Jézustól. Abban az időben Keresztelő János vezető ember volt, aki nagyon nagy szolgálatot végzett. Az emberek mérföldekről jöttek, hogy hallják őt beszélni és megkeresztelkedni. János egész szolgálata alatt egy sokkal nagyobb valakiről beszélt, aki el fog jönni, a Messiásról. Végül János népszerűségének csúcsán, az összegyűlt emberek tömegei között megjelent Jézus, hogy János megkeresztelje. Képzeljük el ezt egy pillanatra. Ő volt az, aki megkeresztelhette Jézust. A Szentlélek sólyomként szállt le Jézusra. Egy hang a mennyből ezt mondta: „Ez az én szeretett Fiam, aki nagy örömet szerez nekem.” Jézus megkeresztelése több dolgot is biztosított az emberek számára. Megerősítette, hogy ő az Isten fia. A keresztsége azt is lehetővé tette számára, hogy azonosuljon az emberekkel, és jelezte nyilvános szolgálatának kezdetét. Ettől kezdve János hangja halkabb lett, Jézus hangja pedig erősebb.

A figyelem Jánosról Jézusra terelődik. János követői látják ezt, és aggódni kezdenek, hogy elveszítik hírnevüket és népszerűségüket. Aggódnak, hogy elveszítik a követőiket.

János nem lesz dühös, frusztrált vagy harcias Jézus növekvő népszerűsége miatt. Nem próbálja kétségbeesetten megtartani a hírnevét. János felismeri a helyét egy sokkal nagyobb történetben. Mindvégig megértette, hogy ez az egész soha nem róla szólt. Történetét Isten tervének és dicsőségének fényében látja. Ez a szelídség illusztrációja. János felismeri, hogy Isten mindannyiunknak adott egy történetet, és a mi történetünk lényege az, hogy felfedje az Ő dicsőségét. A tény az, hogy a történet mindig is Istenről szólt. Minden hírnév vagy népszerűség, ami az utunkba kerül, az Ő nevéről szól, nem a miénkről.

Lehet, hogy Isten jelentős dolgokra használja az életedet, de ha Isten nagyobb történetéhez viszonyítjuk, akkor nem olyan jelentős, mint gondolnánk. János alázatosságának mértéke meggyőző. Mi a helyzet velünk? Elismerjük-e méltatlanságunkat Jézus nagyságának fényében? Ez a fajta alázatosság megváltoztatja az Istennel és másokkal szembeni válaszunkat. Amikor meglátjuk, hogy kik vagyunk Jézus fényében, alázattal kell eltelnünk, és tisztelni kell azt, aki egyedül méltó minden dicsőségre és dicséretre.

A szelídség jellemvonása meghívás arra, hogy annak a történetnek éljünk, ami a legfontosabb.

5Áldottak a szelídek, mert övék lesz a föld.

 

A negyediket.

6Áldottak, akik éhezik és szomjazzák az igazságot, mert majd eltelnek vele.

Az „áldott” kifejezéssel rendszeresen dobálóznak. Gyakran az „áldott” szót földi jóléthez és boldogsághoz társítják. De mit jelent jézusi értelemben áldottnak lenni?

Sokan úgy gondolják, hogy ha bőséges vagyonuk van, ha nincs szomorúság és szenvedés az életükben, ha kiváló egészségük, ha jó munkahelyük van, ha vágyaik kivétel nélkül kielégíthetők, és ha mindenkivel kedvesen bánnak, az azt jelenti, hogy ők áldottak. Ám az áldottságokban Jézus a feje tetejére állítja ezt a fajta gondolkodást. Meghatározza az Ő országa ideális emberének jellemzőit: szegénység, alázat, éhezés, szomjúság, elutasítottság és üldöztetés - mind olyan tulajdonságok, amelyek jelen voltak annak az embernek az életében és jellemében, aki ezeket mondta. Jézus azt is mondja, hogy e tapasztalatokon keresztül a tanítvány áldott lesz. Áldottnak lenni azt jelenti, hogy Isten kegyelmében részesülünk. Megkapjuk az Ő jóváhagyását és elfogadását.

Az éhség és a szomjúság a legmélyebb vágyainkat és késztetéseinket jelenti. Mi a te legmélyebb vágyad? Mire éhezel és szomjazol? Az irányításra? Talán a kényelemre? De a helyzet az, hogy ezek közül egyik sem hoz áldást az életünkbe. Akkor vagyunk áldottak, ha éhezünk és szomjazunk az igazságra.

Ám volt-e valaha is éhségünk és szomjúságunk Isten iránt? A válasz igen, amikor egészségügyi válsághelyzettel szembesültünk, amikor semmi más már nem számított, csak az Ő békéjének megtapasztalása. Vannak más alkalmak is, amikor egyértelműen hatalmas szükségümk volt az Úrra, és éhezni az Ő jelenlétére.  De hányszor éheztél és szomjaztál igazán az igazságra?

A Jézus által ebben az áldottság-mondásban leírt éhség és szomjúság nem olyan éhség, amelyet egy reggeli uzsonnával vagy egy csésze kávéval ki lehetne elégíteni. Ez annak az éhsége és szomjúsága, aki kétségbeesett, aki mindent kockára tesz azért, hogy elteljen vele. Mennyire éhezel az igazságra? Úgy vágysz-e rá, mint ahogyan egy éhező ember vágyik az ételre, és ahogyan egy szomjúságtól haldokló ember vágyik a vízre? A 63. zsoltárban Dávid így fejezte ki vágyát Isten után: „Ó Isten, te vagy Istenem, hozzád vágyakozom! Utánad szomjazik lelkem, utánad sóvárog testem, mint kiszikkadt, kopár, víztelen föld.” (Zsoltárok 63:1)

Amikor szomjasak vagyunk, víz után vágyunk. A víz iránti mindennapi szükségletünk emlékeztetőül szolgál számunkra, hogy minden nap mélyen merítsünk Jézus szavaiból. Ő az, akire szükségünk van. Ennek tudatában örülhetünk annak is, hogy Jézus nem csak azért ad nekünk italt, hogy pillanatnyilag elteljünk, hanem az élő víz örök forrását nyújtja nekünk. Az Ő kegyelméből, szeretetéből és szabadságából soha nem fogunk kifogyni.

Az igaznak az emlékezete áldott, de a bűnösök neve semmivé lesz....  Életnek forrása az igaz ember szája, de a bűnösök szája erőszakot rejteget.” - Példabeszédek 10:7, 11

Ha meg akarjuk érteni a negyedik áldottságot, tudnunk kell, mit ért Jézus az igazság kifejezés alatt. Jézus nem azt mondta: „áldottak, akiknek a célja az igazság, mert elérik a céljukat.” Azt sem mondta, hogy „Áldottak, akik vágynak az igazságra, mert elnyerik szívük óhaját.” Inkább hétköznapi nyelven beszélt, az erős éhségről. Nem egyszerűen az igazságot kell keresnünk, vagy az igazságot kell célként kitűznünk; hanem éheznünk és szomjaznunk kell az igazság után. Áldást mondott ki azokra, akik éheznek rá. Áldottak azok, akiknek az igazság iránti szomjúsága emésztő szenvedély.

Előfordul. hogy a hatalmas pénzeket juttató szerződéseket aláíró sportolók elveszítik a szenvedélyüket, és megelégednek azzal, hogy megpihenjenek a babérjaikon. Amikor a hozzáértők ezt látják, általában megjegyzik, hogy „már nem olyan éhesek a sikerre, mint a szerződéskötés előtt". Mint mindig, most is Jézus a követendő példa. Az Újszövetség sokat beszél arról, hogy az Atyja háza iránti buzgalom emésztette Jézust. Tanítványainak eszébe jutott a következő prófécia a Szentírásból: „Az Isten háza iránti szenvedély felemészt engem.” (János 2:17). Ez a megfogalmazás azt jelenti, hogy Jézus szenvedélye az Ő mennyei Atyja ügyei iránt valósággal emésztette Őt.

Jézus ebben az áldottság-mondásban azt ígéri, hogy ha az igazságra törekszünk, akkor eltelünk és megelégszünk. Ez a kereszténység és oly sok más vallás közötti megkülönböztető tényező. Jézus meg akar ismerni minket, és azt akarja, hogy közeledjünk hozzá, és keressük az Ő jelenlétét. Jézus azt mondja nekünk, hogy ha igazán vágyunk a Vele való helyes kapcsolatra, akkor pontosan ezt fogjuk megkapni.

Végső soron Isten jóváhagyását akarjuk, de az emberek tapsa fülsüketítő lehet, és arra késztethet bennünket, hogy figyelmünket minden másra fordítsuk, és ne arra, amit Jézus az Ő népe számára elsődleges fontossággal jelölt meg: hogy igazak legyünk. Igaznak lenni nem olyan bonyolult dolog; azt jelenti, hogy szenvedélyesen tenni azt, ami helyes.

 Mert szeretetet kívánok, és nem áldozatot, Isten ismeretét, és nem égőáldozatokat.” - Hóseás 6:6.

Jézus megismerése nem vallás, hanem kapcsolat. Istent ismerni nem azt jelenti, hogy tudunk Istenről. Nem azt jelenti, hogy felhalmozunk egy tényanyagot a fejünkben. Ehelyett Istent megismerni azt jelenti, hogy kapcsolatba kerülünk vele. Istent ismerni, azt jelenti, hogy nem csak tudunk róla, hanem ismerjük is őt. Látjuk Őt munkálkodni az életünkben. Az Ő ígéreteire építjük az életünket, és megláthatjuk, hogy újra és újra hűséges hozzánk. Észrevehetjük, hogy Ő soha nem vall kudarcot.

Istent megismerni annyit jelent, mint Istennel kapcsolatba kerülni.

Nincs fontosabb, mint pontos képet kapni Istenről. Ezért Hozzá fordulunk és kérjük, hogy tágítsa ki elménket, növelje szívünket, hogy miközben keressük Őt, kezdjük el úgy látni, ahogyan Ő vágyik arra, hogy lássuk.

A mai világban rendkívül nehéz „éhezni és szomjazni az igazságra”. Természetesen, nem volt ez könnyebb száz és ezer évekkel ezelőtt sem. Meg sem lehet számolni hány igaz embert ítéltek villámgyorsan halálra és végeztek ki. A legelvetemültebb ítélkezők azok voltak, akik önmagukat „kereszténynek”, azaz Jézus követőinek tartották. Mindenki számára ismerős Giordano Bruno esete, akit éppen paptársai kínoztattak kilenc éven át, „jól bevált” inkvizíciós módszerekkel, s amikor még ezt is túlélte, máglyán elégették, elevenen, a Rózsák terén Firenzében, 1600-ban. Mi volt az Bruno atyának az a „rettenetes bűne”, ami miatt a római keresztény anyaszentegyház nevében hidegvérrel meggyilkolták őt? Minden bűne az volt, hogy gondolkozni mert. Használni merte az Istentől kapott eszét, s olyan elképesztő meglátásokra tett szert, amelyek igazságtartalma 400 évvel később, azaz jelen korunkban váltak cáfolhatatlanul nyilvánvalóvá és egyértelművé. Giordano Brunot soha nem rehabilitálták, szentté sem avatták, miközben számos gyilkost igen…

A Római egyház nem törekszik a negyedik áldottság megvalósítására. Sőt, egyik áldottság megvalósítására sem törekszik igazából. Emlékezzünk csak vissza a gnosztikusok, a magyarok, a reformátusok, a katarok, a bogumilok, a husziták, az „eretnekek”, százezreinek és millióinak a lemészárlására. Még Jézus szavainak pontos jelentését sem adják vissza a fordításokkal. Már ami a magyar nyelvet illeti.

Aki „éhezi és szomjazza az igazságot”, az ma is veszélyes ember. Hatalmas hit és emberi tartás kel ahhoz, hogy a mai világ helyzetének és normáinak ismeretében, mindezt valaki felvállalja. A hitüket Jézus ígérete is táplálhatja, bár, a mindennapokban, amikor kiállnak az igazságért, azt nem az ígéret miatt teszik, hanem tisztességes és becsületes mivoltukból fakadóan. Az ígéret ennek ellenére egyértelmű:

6Áldottak, akik éhezik és szomjazzák az igazságot, mert majd eltelnek vele.

 

Az ötödiket

7Áldottak az irgalmasok, mert irgalmasságot nyernek. - John Piper atya tanítása

 

Az alábbi kérdések megválaszolását kíséreljük meg

1.   Hogyan válik egy szív irgalmassá? Vagy másként: honnan ered az irgalom

2.   Mi az irgalmasság? Milyen az irgalmas ember

3.   Az irgalmas embernek mindig irgalmasnak kell-e lennie? Lehet-e keresztény ember ügyész

4.   Miért csak az irgalmas emberek fognak kegyelmet találni Istentől az ítélet napján, ha az üdvösség kegyelemből, hit által történik?

 

1. Honnan ered az irgalmasság?

„Az irgalom az irgalomból fakad. Az egymás iránti irgalmasságunk, Isten, irántunk való irgalmasságából ered.”

Az első kérdésre tehát az a válasz, hogy az irgalom olyan szívből fakad, amely előbb megérezte a lelki csődjét. A szív eljutott oda, hogy bűnei miatt bánkódik, és megtanult szelíden várni az Úr időzítésére, és éhesen kiáltani Isten irgalmasságának munkája után, hogy kielégítsen minket a szükséges igazsággal.

Az irgalom, amelyet Isten megáld, maga is Isten áldása. Gyümölcsként terem a megtört szívben, a szelíd lélekben és az Isten irgalmasságára éhes és szomjas lélekben. Az irgalom az irgalomból ered. Az egymás iránti irgalmasságunk Isten irántunk való irgalmasságából származik.

Az irgalmas emberré válás kulcsa az, hogy megtört emberré váljunk. Az irgalmassághoz szükséges erőt abból az igazi érzésből kapod, hogy a szívedben valóban azt érzed, hogy mindent, ami vagy és amid van, a puszta isteni irgalmasságnak köszönhetsz. Ezért, ha irgalmas emberekké akarunk válni, elengedhetetlen, hogy olyan szemléletet ápoljunk Istenről és önmagunkról, amely segít nekünk teljes szívünkből kimondani, hogy életünk minden örömét, erényét és nyomorúságát Isten ingyenes és ki nem érdemelt irgalmának köszönhetjük.

 

2. Milyen az irgalmas ember?

Néha segít valamit tisztán látni, ha szembe tudjuk állítani az ellenkezőjével. Ezért megpróbáltam megkeresni, hogy hol állítják szembe az irgalmasságot az ellentétével. Máté és Lukács nagyon hasznos értelmezéseket ad. Először is nézzük meg a Máté 9:10-13-at.

És amint asztalhoz ült a házban, íme, sok vámszedő és bűnös jött, és leült Jézushoz és tanítványaihoz. És amikor a farizeusok ezt látták, így szóltak a tanítványaihoz: „Miért eszik a ti tanítótok vámszedőkkel és bűnösökkel?” Ő pedig, amikor ezt hallotta, így szólt: „Akik egészségesek, azoknak nincs szükségük orvosra, hanem a betegeknek. Menjetek, és tanuljátok meg, mit jelent ez: „Irgalmasságot kívánok, és nem áldozatot.” Mert én nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem a bűnösöket."

 

Irgalom kontra áldozat

Ebben a példában az irgalom ellentéte az áldozat. 13. vers: „Irgalmasságot kívánok és nem áldozatot.” Ez egy idézet a Hóseás 6:6-ból, ahol Isten azzal vádolja a népet, hogy a szeretetük olyan, mint a harmat a füvön. Egy rövid reggeli órára van ott, aztán eltűnik, és csak az égőáldozatok üres formája marad.

A lényeg az, hogy Isten azt akarja, hogy népe éljen a szívében. Azt akarja, hogy érzéseket tápláljanak iránta és irgalmasságot egymás iránt. Nem akar olyan népet, amely felületesen vagy pusztán formálisan végzi vallási kötelességeit.

Ebben a fejezetben Jézus úgy tekint a bűnösökre, mint beteg és nyomorult emberekre, akiknek orvosra van szükségük, még akkor is, ha ők az akkori gazdag pénzcsinálók, a vámszedők voltak. Betegek, és nála van az orvosság.

A farizeusok azonban csak egy szertartási problémát látnak abban, hogy a bűnösökkel való együtt étkezés által megfertőződnek. Úgy tűnik, hogy az életük a szabályok mechanikus betartása. Valami hatalmas dolog forog itt kockán, de ők ezt nem látták vagy nem érezték. A szertartási tisztaság kérdéseinek rabjai voltak, amikor az örökkévaló betegséget akarták meggyógyítani. Az irgalom ellentéte tehát a vallási dolgok rabsága.

 

Irgalmasság, kontra szúnyogok

Nézzünk egy másik példát ugyanerre a gondolatra! (Máté 23:23-24)

„Jaj nektek, képmutató írástudók és farizeusok, mert tizedet adtok a mentából, a kaporból és a köményből, de elhagytátok mindazt, ami a törvényben ezeknél fontosabb: az igazságos ítéletet, az irgalmasságot és a hűséget; pedig ezeket kellene cselekedni, és azokat sem elhagyni. Vak vezetők: kiszűritek a szúnyogot, a tevét pedig lenyelitek.”

Mi az irgalom ellentéte az Úr e szúrós szavaiban? Az irgalom ellentéte a szúnyogok kiszűrése. Az irgalom ellentéte az, amikor valakinek a vallási késztetései kimerülnek annyiban, miután eldöntötte, hogy a bruttó jövedelméből vagy a nettó jövedelméből, vagy a születésnapi ajándékaiból ad-e tizedet.

A lecke, amit Jézus szavaiból tanulunk, amikor azt mondja: „Irgalmasságot akarok, és nem áldozatot”, és „A szúnyogot kiszűritek, a tevét pedig lenyeltek”, az, hogy az irgalmasság nagy akadálya és ellensége az élet apróságaival való foglalatosság. A jelentéktelenséghez való ragaszkodás az irgalmatlanok átka.

Amikor Jézus azt mondja: „Ne hanyagoljátok el a törvény súlyosabb dolgait”, azt jelenti: „Óvakodjatok attól, hogy a nap folyamán csak jelentéktelen dolgokat tegyetek, csak jelentéktelen gondolatokat gondoljatok, csak jelentéktelen érzéseket érezzetek!” Az Úr azt akarja, hogy újra és újra megcsípjük magunkat, nehogy a televízió előtt ájuldozva találjuk magunkat, és eközben ne tervezzünk semmit az irgalmasság súlyosabb dolgairól.

Áldottak az irgalmasok. Ezért, ha áldott akarsz lenni, hadat kell üzenned a vallási és világi apróságok rabsága ellen, és életedet a törvény súlyosabb dolgainak kell szentelned: az igazságosságnak, az irgalmasságnak, a hitnek. Az irgalmasság nem apróság, hanem az egész élet egyik legsúlyosabb ügye.

 

Az irgalmasság a szamaritánusról szóló példázatában

Az irgalmasság ellentétének másik példázatát az irgalmas szamaritánusról szóló példabeszédben találjuk (Lukács 10:25-37).

Ekkor előállt egy törvénytudó, hogy megkísértse őt, és ezt kérdezte: „Mester, mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet?” 26Ő pedig ezt mondta neki: „Mi van megírva a törvényben? Hogyan olvasod?” 27Ő pedig így válaszolt: „Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes erődből és teljes elmédből, és felebarátodat, mint magadat.” 28Jézus ezt mondta neki: „Helyesen feleltél: tedd ezt, és élni fogsz.”

 29Ő viszont igazolni akarta magát, és megkérdezte Jézustól: „De ki a felebarátom?” 30Válaszul Jézus ezt mondta neki: „Egy ember ment le Jeruzsálemből Jerikóba, és rablók kezébe esett, akik kifosztották, meg is verték, azután félholtan otthagyva elmentek. 31Történetesen egy pap ment azon az úton, de amikor meglátta, elkerülte. 32Hasonlóképpen egy lévita is odaért arra a helyre, és amikor meglátta, ő is elkerülte. 33Egy úton lévő szamaritánus pedig, amikor odaért hozzá és meglátta, megszánta; 34odament, olajat és bort öntött sebeire, és bekötötte azokat. Aztán feltette őt a saját állatára, elvitte egy fogadóba, és ápolta. 

35Másnap elővett két dénárt, odaadta a fogadósnak, és azt mondta neki: Viselj rá gondot, és ha valamit még ráköltesz, amikor visszatérek, megadom neked. 36Mit gondolsz, e három közül ki volt a felebarátja a rablók kezébe esett embernek?” 37Ő így felelt: „Az, aki irgalmas volt hozzá.” Jézus erre ezt mondta neki: „Menj el, te is hasonlóképpen cselekedj.”

 

Az irgalmasság négy dimenziója

Itt van egy nagyon éles kép az irgalmasságról és annak ellentétéről. Az irgalomnak négy dimenziója van ebben a történetben

1.   Látja a nyomorúságot (33. vers): 33Egy úton lévő szamaritánus pedig, amikor odaért hozzá és meglátta…

2.   Belsőleg együttérző vagy szánakozó szívvel reagál a bajba jutott emberre (33. vers): „meglátta, megszánta.”

3.   Külsőleg, gyakorlati erőfeszítéssel válaszol a bajban lévő ember enyhítésére (33. vers): 34odament, olajat és bort öntött sebeire, és bekötötte azokat. Aztán feltette őt a saját állatára, elvitte egy fogadóba, és ápolta

4.   Akkor is cselekszik, ha a bajba jutott személy ellenség (33. vers): „egy szamaritánus .... "). Egy idegen megáll, hogy segítsen az őt gyűlölő zsidónak

 

A figyelem a bajon; a szánakozó szív, a segítő szándék - az ellenségeskedés ellenére - ez az irgalom

 

Van szemed a látásra?

Hát nem figyelemre méltó, hogy ez a példabeszéd ugyanazt mondja, mint a Máté 9:13? Ott Jézus azt mondta: Menjetek, és tanuljátok meg, mit jelent ez: ’Irgalmasságot akarok és nem áldozatot.’” Itt azt mondja: Menjetek, és mutassatok irgalmasságot, mint a szamaritánus, ne pedig mint a pap és a levita!” A pap és a levita ugyanazt jelenti a példázatban, amit az „áldozat” szó a Máté 9:13-ban, nevezetesen az üres vallási formalizmust.

Ha áldott akarsz lenni, hadat kell viselned a vallási és világi apróságok rabsága ellen.

Jézus találta ki ezt a történetet. Miért döntött úgy, hogy az irgalmasság ellenkezőjét egy pappal és egy levitával szemlélteti? Miért választott egy szamaritánust? Nem figyelmeztetés ez mindannyiunk számára, hogy túl sokan vannak, akiket a vallási tevékenység mechanikája ragad el, és nincs szemük a nyomorúság meglátására, nincs szívük az együttérzéssel való reagálásra, és nincs erőfeszítésük arra, hogy Jézus tanításának az enyhülését hozzák?

 

Az irgalmasság kérdése

A második kérdésünkre, „Mi az irgalmasság?”, azt kell válaszolnunk, hogy az irgalmasság az élet egyik legsúlyosabb kérdése. Mindig fennáll a veszélye annak, hogy elhanyagoljuk, mert apróságokkal foglalkozunk, legyenek azok világi apróságok, mint a túl sok tévénézés vagy valamilyen hobbi űzése, vagy vallási apróságok. Mi az a vallási apróság? A vallási apróság minden olyan vallási tevékenység (a prédikálástól az imádkozásig, a tanítástól a tizedfizetésig) -, amely nem ápolja a szívet, s amely nem az élet súlyosabb dolgaival, mint például az irgalommal foglalkozik. A vallásos puding próbája a szorongás meglátásának, a szánalom érzésének, a megnyugtatásnak a képessége, és mindez még az ellenséggel szemben is.

 

3. Az irgalmas embernek mindig irgalmasnak kell-e lennie?

A valós élet nagyon összetett a keresztény emberek számára, akik komolyan szeretnék megélni hitüket egy bűnös világban. Hogyan válaszolnál ezekre a kérdésekre?

  • Lehet-e egy keresztény ember következetesen irgalmas, és lehet-e mégis olyan szülő, aki elpopózza a gyermekét engedetlenségért, ahelyett, hogy a másik orcáját is odafordítaná a gyermek sértődöttségére?

  • Lehet-e egy keresztény következetesen irgalmas, és lehet-e mégis olyan munkaadó, aki jó bért fizet a kiváló munkáért, de elbocsátja a felelőtlen alkalmazottakat, akik silány munkát végeznek?

  • Lehet-e egy keresztény következetesen irgalmas, és lehet-e mégis olyan törvényhozó, aki olyan törvényeket hoz, amelyek szigorúan büntetik az ittas vezetést és a gyermekbántalmazást?

  • Lehet-e egy keresztény következetesen irgalmas, és mégis tagja a vének tanácsának, aki követi az egyházfegyelemre vonatkozó bibliai megbízást, és kiátkoz egy tagot az el nem felejtett, nyilvános bűne miatt?

 

E négy kérdés mindegyike az élet egy-egy területének felel meg: család, üzlet és gazdaság, kormányzat és bűnüldözés, valamint egyház. A kérdésekre adott válaszom az, hogy Isten akarata az, hogy amíg ez a korszak tart, mindezeken a területeken keveredjen az irgalom és az igazságosság.

Vegyítse az igazságosságot és az irgalmasságot

  • Isten akarata az, hogy az embereket néha azzal jutalmazzuk, amit megérdemelnek, legyen az büntetés vagy jutalom (ezt nevezzük igazságosságnak). És Isten akarata az, hogy olykor hangsúlyosabban jutalmazzuk az embereket, mint amit megérdemelnek (ezt nevezzük irgalomnak). Az igazságosság követelésének fenntartásával tanúságot teszünk arról az igazságról, hogy Isten az igazságosság Istene. Az irgalom tanúsításával arról az igazságról teszünk tanúságot, hogy Isten az irgalmasság Istene.

  • A biblikus szellemű szülő általában azt a bölcsességet követi, miszerint a vessző pihentetése elrontja a gyermeket (Példabeszédek 13:24; Efézus 6:4). Viszont lesznek olyan esetek, amikor a gyermek hibáját büntetés nélkül megbocsátja, hogy megtanítsa az irgalmasság jelentését, és a gyermeket Jézushoz csábítsa.

  • A biblikus szellemű bíró általában lelkiismeretesen igazságos lesz, pártatlanul, a bűnözőket bűneik súlyossága szerint ítélve (Róma 13:4). De lesznek olyan esetek, amikor valamilyen nagyobb jó érdekében kegyelmet ad.

  • A biblikus szellemű munkáltató általában tisztességes bért fizet, és ragaszkodik a jó munkához (2Thesszalonika 3:10). De lesznek olyan esetek, amikor többet fizet, mint amennyit egy ember munkája szerint megérdemel, és plusz mérföldet tesz egy beteg, idősödő, szorongó vagy nem megfelelően képzett alkalmazottal.

  • Egy biblikus szellemű vén számon fogja kérni a gyülekezetben a nyilvános bűnt, és fegyelmet fog gyakorolni, sőt, akár ki is zárja az illetőt a közösségből (1Korinthus 5:1-13), de nem feledkezik meg a búzáról és az ocsúról szóló példabeszédről sem, amely arra tanít, hogy a korszak végéig el kell viselni a közösség tökéletlenségét. (Máté 13:24-30).

 

Mikor legyünk igazságosak és mikor irgalmasok?

Ha azt kérdezzük: „Honnan fogjuk tudni, mikor tegyünk igazságot és mikor mutassunk irgalmat?” Azt válaszolnám, hogy aszerint, hogy minél közelebb kerüljünk Jézus tanításához. Nem ismerek a Szentírásban olyan kemény és gyors szabályokat, amelyeket minden helyzetre előírhatnánk, és nem hiszem, hogy ez véletlen lenne. Jézus tanításának célja, hogy egy bizonyos fajta embert formáljon, nem pedig az, hogy minden helyzetre kimerítő szabálylistát adjon.

 

„Irgalmas embereknek kell lennünk, még akkor is, ha szigorúan cselekszünk az igazság szolgálatában.”

Az áldásmondások így szólnak: „Áldottak az irgalmasok”, nem pedig: „Áldottak azok, akik pontosan tudják, mikor és hogyan kell minden körülmények között irgalmat tanúsítani.” Irgalmas embereknek kell lennünk akkor is, amikor szigorúan cselekszünk az igazságosság szolgálatában. Vagyis azzá kell válnunk:

-      lélekben szegénynek,

-      szomorúnak a saját bűneink miatt,

-     szelídnek, mentesnek az önfelmagasztalástól,

-     éhezőnek és szomjazónak mindarra, ami igaz,

-     érzékelni az ember nyomorúságát és elesettségét,

-     szánalmat érezni mások fájdalmáért,

-     és mindent elkövetni azért, hogy a legnagyobb jót tegye a lehető legtöbb embernek.

Tehát a válasz a harmadik kérdésünkre: „Az irgalmas embernek mindig irgalmat kell-e mutatnia?”, egy erős nem. Gyakran támogatja az igazságosság követeléseit, és úgy kárpótol egy személyt, ahogyan az megérdemli, hogy tanúságot tegyen Isten igazságosságának igazságáról, és hogy nagyobb számú ember számára nagyobb jót valósítson meg.

De azt mondom, hogy ez egy erős nem, mert ha irgalmas ember vagy, akkor még az is más lesz, ahogyan elpopózol egy gyereket, vagy büntetőeljárást indítasz egy bűnöző ellen, vagy elbocsátasz egy alkalmazottat. Az irgalom megmutatkozik, és a szülő talán sírni fog. Az ügyvéd meglátogathatja a bűnözőt és a családját, és a munkáltató fizethet az újrakezdési képzésért. Az irgalom szíve meg fog mutatkozni.

 

4. Miért csak az irgalmas emberek találnak irgalmat Istennél?

Miért csak az irgalmas emberek találnak kegyelmet Istennél az ítélet napján, ha az üdvösség kegyelemből, hit által történik?

A Máté 5:7 azt mondja: „Áldottak az irgalmasok, mert irgalmasságot nyernek” Más szóval, az eljövendő korban, amikor szemtől-szembe találkozunk Istennel, azok az emberek fognak irgalmat kapni tőle, akik irgalmasok voltak.

Ez egy cselekedetek általi üdvösség? Az irgalmasságunkkal érdemeljük ki az ő irgalmát? Nem, mert - a „kiérdemelt kegyelem” használata ellentmondás lenne. Ha az irgalmat kiérdemeljük, akkor az nem irgalom, hanem bér. Legyetek biztosak benne, hogy ha valami jót kapunk az ítéletkor, az irgalom lesz - száz százalékos irgalom!

Amikor Isten az ítéletnapon irgalmasságodról kér számot, nem egy lyukasztott időkártyát fog kérni. Nem fogod azt mondani: „Itt van, nyolc óra irgalmasság. Nos, hol van a fizetésem?”

Ehelyett Isten a kórlapjaidat fogja kérni. Át fogod adni neki őket minden alázatosságban és szelídségben, és ott fogja elolvasni a bizonyítékokat arról, hogyan bíztál benne, mint isteni orvosodban, és hogyan hatott az életedben az ő szavának gyógyszere és az ő Lelkének terápiája, mert rájuk támaszkodva gyógyultál meg az irgalom nélkül való hajlamodból.

És amikor meglátja a hited és az ő gyógyításának bizonyítékait, beteljesíti a gyógyulásodat, és örökre befogad téged az országába. Mert hiszen: „Áldottak az irgalmasok, mert irgamasságot nyernek".

7Áldottak az irgalmasok, mert irgalmasságot nyernek. 

 

A hatodikat

 8Áldottak a tiszta szívűek, mert meglátják az Istent. - John Piper atya tanítása alapján.

 

Az első dolog, amit ebből az áldottság-mondásból megtanulunk az, hogy Jézus a szívünkkel is foglalkozik. Nem elég, ha külsőleg megtisztítjuk magunkat tehát!

„Jaj nektek, képmutató írástudók és farizeusok, mert megtisztítjátok a pohár és a tál külsejét, belül pedig tele van rablásvággyal és féktelenséggel. 26Vak farizeus, tisztítsd meg először a pohár és a tál belsejét, hogy azután a külseje is tiszta legyen!” (Máté 23:25-26).

Jézus célja nem a társadalom illemszabályainak megreformálása, hanem a hozzád és hozzám hasonló bűnösök szívének megváltoztatása. Így például Jézus nem lenne elégedett egy olyan társadalommal, amelyben nem történne házasságtörés. Hallottátok, hogy megmondatott: ’Ne paráználkodj!’ 28Én pedig azt mondom nektek: aki kívánsággal tekint egy nőre, már házasságtörést követett el vele szívében. (Máté 5:27-28).

 

Ki vagy te?

A szív az, ami vagy, gondolataid és érzéseid titkában, senki sem ismeri, csak Isten. És az, hogy mi vagy a láthatatlan gyökérnél, ugyanannyit számít Istennek, mint az, hogy mi vagy a látható ágnál. „Az ember a külsőségeket nézi, de az Úr a szívet nézi.” (1Sámuel 16:7). A szívből fakad az élet minden kérdése.

18Ami azonban kijön a szájból, az a szívből származik, és az teszi tisztátalanná az embert. 19Mert a szívből származnak a gonosz gondolatok, gyilkosságok, házasságtörések, paráznaságok, lopások, hamis tanúskodások és az istenkáromlások.” (Máté 15:18-19).

 

33Vagy jelentsétek ki, hogy a fa jó, s a gyümölcse is éppúgy jó, vagy nyilvánítsátok rossznak, hisz gyümölcséről lehet a fát felismerni. 34Viperák fajzatai! Hogy beszélhetnétek jót, mikor gonoszak vagytok? A száj ugyanis a szív bőségéből szól.  (Máté 12:33-34).

A szív tehát teljesen döntő fontosságú Jézus számára. Az, hogy milyenek vagyunk életünk mély, magán zugaiban, az érdekli őt a legjobban. Jézus nem azért jött a világra, mert van néhány rossz szokásunk, amit meg kell törni. Ő azért jött a világra, mert a szívünket meg kell tisztítani a világ szennyétől.

 

A kormányzat tehetetlensége

Gondolkodtál mostanában azon, hogy a központi kormányzatot mennyire nem érdekli a családok jövője? A család eltűnőben van. központilag igyekeznek eltüntetni a családot, mint életformát. Ehhez bevetnek minden lehetőségükre álló eszközt. Leginkább az emberi méltóságot alapjaiban sértő és gyalázó, „felvilágosultnak és modernnek nevezett”, mélységesen aberrált és degenerált nyugati gondolkozást. A gyerekek egyre nagyobb aránya nő fel apa nélkül, szinte már ritkaságnak számít az olyan – valódi család – ahol az anya mellett vérszerinti apa is van a felnövekvő gyerekekkel. A kormánynak nem célja, hogy az emberek között erős érzelmi kapcsolatok legyenek.

A kilátás tragikus. a mozaik- és csonka családban felnövő gyerekek azt a modellt viszik tovább. Elképzelésük sincs a család fogalmáról, vagy ha mégis, azt csupán néhány öreg meséjéből hallják. A kormányzatnak sikerült a társadalom legkisebb, legerősebb magját, sejtjét, építő-elemét, a családot is szétverni. Ez volt a célja.

Jézus szavai ma is érvényesek. Sőt, ma talán sokkal jobban, mint egykoron. A házasságon kívüli gyermeket korábban „törvénytelennek” nevezték. A törvény lényegében megszűnt, s a házasságkötés, mint olyan, is kihalóban. Születnek gyermekek, nem túl sokan, miközben se nekik, se a szüleik számára nincs biztos szerep, sem alsajátítható, sem megélhető. megszűnt a tiszta szív, a tiszta erkölcs, a családra épülő társadalom, felváltotta valamiféle emberhalmaz, amely sem csoportnak, sem közösségnek, sem nemzetnek nem tekinthető.

Egy összetartás nélküli emberhalmazt a kormány kiválóan tud irányítani, és természetesen, maximális mértékben kihasználni. A kormányra veszélyes, ha az emberek összetartanak. Az pedig főleg veszélyes, ha össze is fognak. Hogy ezt ne tehessék, mindenféle ember és ember közötti kapcsolatot igyekeznek erőszakosan széttépni, ennek érdekében akár törvénytelen módon házi őrizetbe kényszerítve őket, de a közösségi terek, színházak, könyvtárak, uszodák, kocsmák, stb. bezárásával pontosan ugyanez a cél. Az emberek halálra dolgoztatásával is. Az iskolák, az orvosi rendelők, a szülészetek felszámolásával is ugyanez a cél. Az élhető emberi minőség megszüntetése, a közösségek felszámolása. A szellemi és a fizikai kiszolgáltatottság megteremtése. A kulturális megsemmisítés elérése.

A kormány számára nem létezik tiszta szív politikája. A kormány kiszolgálói és haszonélvezői pedig szorgalmasan, lelkesen, kitartóan és odaadóan végzik ezt a rombolást. A legkisebb lelkiismeretfurdalás nélkül lakoltatnak ki tízezreket, ha éppen az a parancs. És még ez sem elég. 70 éve törekszenek napi szinten a III. Világháború kirobbantására. Az egész Földbolygóra kiterjedő atomtűz begyújtására. Megtehetik, hiszen hagyjuk nekik. Meg fogják tenni? Igen, szemrebbenés nélkül. Erre törekszenek. Az ember nem érték számukra. De hogy nekünk se legyen az! – Ez már gond. Életveszélyes gond.

A törvénytelenségek kormányzati szintre emelkedtek. Saját maguk emelték a törvénytelenségeket kormányzati szintre természetesen. Miközben tombol a szegénység, az éhezés, a nélkülözés, az idősek és/vagy betegek elhanyagolása, a nyomorúság, a kiábrándultság, a betegségek, még felsorolni sem lehet. Szerencsére és olykor-olykor látni ellenpéldákat is. Mert igenis vannak tiszta szívű emberek! Vannak és élnek igaz barátok, ismerősök és ismeretlenek. Számukra pedig egészen felkavaró a jézusi ige: „Áldottak a tisztaszívűek, mert meglátják az Istent.” Ha őket is elveszítjük, az igaz barátokat, a tiszta szívű ismerősöket és ismeretleneket, az emberinek nevezett kultúra végkép romba dől. De hát éppen ez a cél. Az emberi kultúra romba döntése, s valamiféle aberrált, messze az állati szint alatti, teljesen degenerált és sötét viselkedési minta törvényessé tétele. A kommunista világrenddé.

Van ellenszer? Természetesen igen. Ehhez érdemes három kérdést megvizsgálni.

 

1.    Mit jelent Istent látni?

2.    Mit jelent tiszta szívűnek lenni?

3.    Hogyan kapcsolódik össze ez a két dolog?

 

1. Mit jelent istent látni?

Mindenekelőtt, bebocsátást nyerni a jelenlétébe.

Másodszor, elképzelhetetlen dicsőségének hatása alá kerülni.

Harmadszor, a tiszta szívűség célja, Isten személyes meglátása.

Gyakorlatilag minden szellemi látásunk ebben az életben Isten igéje vagy Isten gondviselésben végzett munkája által közvetített a számunkra. Az ő dicsőségének képeit és visszatükröződéseit „látjuk”. Halljuk hangjának visszhangját. De eljön majd a nap, amikor maga Isten fog közöttünk lakni. Az ő dicsőségére többé nem fogunk következtetni villámokból, hegyekből, háborgó tengerekből és csillagképekből. Ehelyett közvetlen lesz a vele kapcsolatos tapasztalatunk. Az ő dicsősége maga lesz a fény, amelyben mozgunk (Jelenések 21:23), és szentségének szépségét közvetlenül fogjuk megízlelni.

Istent látni tehát nem csupán azt jelenti, hogy bebocsátást nyerünk jelenlétébe, hanem azt is, hogy dicsőségének közvetlen megtapasztalásának hatása alá kerülünk.

 

Vígasztalást nyújtson a kegyelme által

Végül, Istent látni azt jelenti, hogy az ő kegyelme által vigasztalódunk. A zsoltárok szerzői újra és újra Istenhez kiáltanak, hogy ne rejtse el arcát előlük. Például a 27. zsoltárban (7-9. versek) Dávid azt mondja,

Hallgasd meg, Uram, amikor hangosan kiáltok,

légy kegyes hozzám és válaszolj nekem!

 … Ne rejtsd el orcádat előlem!

„Ne rejtsd el orcádat előlem”, ez ugyanaz, mintha azt mondanád: „Légy kegyes hozzám!” Ez azt jelenti, hogy Isten arcának látása kellemes és vígasztaló élménynek számít. Ha Isten megmutatja az arcát, akkor megsegít minket. Ha elfordítja az arcát, akkor bajba kerülünk.

Amikor tehát Jézus az „Isten látásának” jutalmát ígéri, legalább ez a három dolog benne van: bebocsátást nyerünk a jelenlétébe, nem csak a váróteremben tartanak bennünket. Dicsőségének közvetlen megtapasztalását fogjuk megtapasztalni. Az ő kegyelme segíteni és vigasztalni fog bennünket.

És mindezt megkaphatjuk és megkapjuk - részben most, részben pedig az eljövendő korban -, ha tiszta szívűek vagyunk.

 

2. Mit jelent tiszta szívűnek lenni?

Søren Kierkegaard írt egy könyvet, amelynek címe: A szív tisztasága az, hogy egy dolgot akarunk. Ez nem rossz meghatározás, feltéve, hogy az az egy dolog, amit akarunk, Isten dicsősége.

 

Dávid szerint

Hadd próbáljam meg megmutatni, honnan származik ez a meghatározás a Szentírásból. Kezdjük a legközelebbi ószövetségi párhuzammal ehhez az áldottsághoz, nevezetesen a Zsoltárok 24:3-4-gyel:

 

Ki megy fel az Úr hegyére?

    És ki állhat meg az ő szent helyén?

Akinek tiszta keze és tiszta szíve van,

    aki nem emeli fel lelkét arra, ami hamis,

    és nem esküszik álnokul.

 

Az ezt követő mondatokból láthatjuk, hogy Dávid mit ért „tiszta szív” alatt. A tiszta szív olyan szív, amelynek semmi köze a hamissághoz. Fáradhatatlanul igazmondó és mentes a csalárdságtól. A csalárdság az, amit akkor teszel, amikor két dolgot akarsz, nem pedig egyet. Egy dolgot akarsz tenni, és azt akarod, hogy az emberek azt higgyék, hogy egy másik dolgot teszel. Egy dolgot akarsz érezni, és azt akarod, hogy az emberek azt higgyék, hogy egy másik dolgot érzel. Ez a szív tisztátalansága. A szív tisztasága azt jelenti, hogy egy dolgot akarunk, nevezetesen, hogy „keressük az Úr arcát”

 

Jakab szerint

A tisztaságnak ezt a gondolatát a Jakab 4:8-ban is láthatjuk:

Közeledjetek Istenhez, és ő is közeledni fog hozzátok. Tisztítsátok meg kezeteket, ti bűnösök, és tisztítsátok meg szíveteket, ti kétszínű emberek.

 

Figyeljük meg, hogy a 24. zsoltárhoz hasonlóan itt is van utalás mind a tiszta kezekre, mind a tiszta szívre, mint az Istenhez való közeledés, vagy „Az Úr hegyére való felmenetel” előkészítésére. De figyeljük meg, hogyan írja le azokat az embereket, akiknek meg kell tisztítaniuk a szívüket: „kettős elméjű emberek”. Vagyis olyan emberek, akik két dolgot akarnak, nem csak egyet. A kettős gondolkodás tisztátalanságát a Jakab 4:4-ben magyarázzuk:

Hűtlen teremtmények [szó szerint házasságtörők]! Nem tudjátok, hogy a világgal való barátság ellenségeskedés Istennel? Ezért aki a világ barátja akar lenni, az Isten ellenségévé teszi magát.

Tehát a 8. versben szereplő kettős gondolkodású embernek a szíve meg van osztva a világ és Isten között, mint egy feleségnek, akinek van férje és barátja. A szív tisztasága ezzel szemben azt jelenti, hogy egy dolgot akarunk, nevezetesen teljes és maradéktalan hűséget Istennek.

 

Jézus szájából

Ha tehát megkérdezzük, hol magyarázta Jézus az evangéliumokban a szív tisztaságát ilyen módon? A választ a Máté 22:37-ben találjuk:

Az Urat, a te Istenedet szeresd teljes szívedből.

Nem pedig a szíved egy részével. Nem kettős vagy megosztott szívvel. Az tisztátalanság lenne. A szív tisztasága nem csalás, nem kettős gondolkodás, nem megosztott hűség.

„Isten az, aki megtisztítja a szívet, és az eszköz, amellyel megtisztítja, a hit.”

A szív tisztasága azt jelenti, hogy egy dolgot akarunk, mégpedig Isten igazságát és Isten értékét mindenben, amit teszünk. A tiszta szív célja, hogy Isten igazságához igazodjon, és Isten értékét felmagasztalja. Ha tiszta szívű akarsz lenni, teljes céltudatossággal törekedj Istenhez. A szív tisztasága azt jelenti, hogy azt az egy dolgot akarjuk.

Marad még egy utolsó kérdés:

 

3. Hogyan kapcsolódik össze a kettő?

Jézus itt a válasznak csak egy részét adja meg. Ez egy igaz rész, de csak egy rész. Azt mondja, hogy a tiszták meglátják Istent. Vagyis a tisztaság az Isten látásának előfeltétele. A tisztátalanok nem kapnak bebocsátást az ő jelenlétébe, nem remegnek meg az ő szentségének dicsőségétől, és nem vigasztalja őket az ő kegyelme.

Jézus válasza visszatér a tanítványoknak a Máté 19:26-ban - és ez a válasz többi része: „Embereknél lehetetlen, de Istennél minden lehetséges.” Más szóval, Isten tisztaságot teremt számunkra és bennünk, hogy tisztaságra törekedhessünk.

Szívünk válasza pedig Isten teremtő tettére és Jézus áldozati tettére a Jézusba, mint Úrba és vetett egyszemélyes hit. Ahogy a Szentírás mondja az Apostolok Cselekedetei 15:9-ben: „Isten nem tett különbséget közöttünk és közöttük, hanem megtisztította szívüket a hit által.”

Isten az, aki megtisztítja a szívet, és az eszköz, amellyel megtisztítja, a hit. Ezért bízzatok az Úrban teljes szívből (Példabeszédek 3:5). Akarjátok ezt az egy dolgot. És meg fogjátok látni Istent. Hiszen megmondatott:

 8Áldottak a tiszta szívűek, mert meglátják az Istent.

 

A hetediket

 9Áldottak a béketeremtők, mert Isten fiainak hívják majd őket. – John Piper atya tanítása.

 

Minden egyes áldottsággal egy újabb szöget verünk a koporsóba. A koporsó belsejében az üdvösség hamis értelmezésének holtteste fekszik. A hamis felfogás azt mondja, hogy az ember elnyerheti a megváltást anélkül, hogy megváltozna. Vagy azt, hogy egy ember akkor is eljuthat az örök életre, ha a hozzáállása és a cselekedetei olyanok, mint a hitetleneké.

 

Újítsd meg a szíved!

Az áldottságok egymás után mondják el nekünk, hogy az örökkévalóság áldásai csak azoknak adatnak meg, akik új emberekké válnak. Például: „Áldottak az irgalmasok, mert irgalmat nyernek. … Áldottak a tiszta szívűek, mert meglátják Istent. … Áldottak a béketeremtők, mert Isten fiainak hívják majd őket.

Ha nem nyerünk irgalmat, akkor ítéletet kapunk. Ha nem látjuk Istent, nem vagyunk a mennyben. Ha nem hívnak minket Isten fiainak, akkor kívül vagyunk a családon. Ezek mind a végső üdvösség leírásai, és ez csak az irgalmasoknak, a tiszta szívűeknek és a béketeremtőknek van megígérve.

Így tehát az áldottságok olyanok, mint hosszú szögek, amelyek rögzítik a koporsó fedelét azon a hamis tanításon, amely azt mondja, hogy ha csak hiszel Jézusban, akkor a mennybe jutsz - függetlenül attól, hogy irgalmas vagy, tiszta szívű vagy, béketeremtő vagy sem. A hegyi beszéd elejétől a végéig azt kiáltja: „Újítsd meg a szíved! Légy új ember! Az ítélet folyója az ajtónál van!” Emlékeztek a 20. vers szavaira: „Ha a ti igazságotok messze felül nem múlja az írástudókét és farizeusokét, akkor semmiképpen sem mentek be a mennyek országába." (Máté 5:20).

A Máté 7:26-27-ben a prédikáció legvégén az Úr a tömeg fölé kiált,

Aki pedig hallja tőlem ezeket a beszédeket, de nem cselekszi, hasonló lesz a bolond emberhez, aki homokra építette a házát.  És ömlött a zápor, és jöttek az árvizek, feltámadtak a szelek, és beleütköztek abba a házba; az összeomlott, és teljesen elpusztult.

Más szóval, az áldottságoknak és a hegyi beszédnek ellent mondó élet nem fog megállni az ítélet előtt, függetlenül attól, hogy mit hiszünk.

  

Az engedelmesség nem választható

Horatius Bonar egy régi, lelkészeknek szóló könyvében, ezt írja:

Szavaink erőtlenek, még akkor is, ha józanok és igazak; külsőnk hanyag, még akkor is, ha szavaink súlyosak; és a hangunk elárulja a közömbösséget, amelyet a szavak és a tekintet egyaránt leplez.” (Szavak a lelkek győzteseihez, 55.)

Jézus az elejétől a végéig azt kiáltja: „Újítsd meg a szíved!”

Szeretném a lehető leghangsúlyosabban mindenki lelkiismeretébe sulykolni, hogy Jézus az áldottságokban nem választható ajánlásokat tesz, és ez a tanítás nem javaslatok sorozata arról, hogyan lehet jobbá tenni a világot. Éppen ellenkezőleg, Jézus a mennybe vezető utat írja le, és ez a tanítás Isten üzenete, amely arra ösztönzi a hallgatókat, hogy lépjenek rá erre az útra, és maradjanak rajta, hogy az utolsó ítéletkor Isten fiainak nevezhessék őket.

Ez a tét. Ha a keskeny ösvényen vagytok, amely az életbe vezet, az a célom, hogy segítsek nektek azon maradni. Ha pedig még mindig a széles úton vagytok, amely a pusztulásba visz, az én célom az, hogy az élet útjára vezesselek benneteket.

 

Az igaz gyermekek hasonlítanak az apjukra

Amikor Jézus azt mondja: „Áldottak a béketeremtők, mert Isten fiainak hívják majd őket.”, nem azt mondja, hogyan válhatunk Isten fiává. Jézus azt állítja, hogy Isten fiai igazából a béketeremtők. Azokat az embereket, akik békét igyekeznek teremteni, az ítéletkor Isten fiainak ismerik el, és befogadják őket az Atya házába.

Ha meg akarjuk nézni, hogyan válhatunk Isten fiává, megnézhetjük a János 1:12-őt. János azt mondja: „Akik pedig befogadták, azokat felhatalmazta arra, hogy Isten gyermekeivé legyenek; mindazokat, akik hisznek az ő nevében.

 

Jézus békét teremtett

Jézus azt mondja a Máté 5:9-ben, hogy az Isten fiaivá lett emberek a mennyei Atya jellemével rendelkeznek. A Szentírásból tudjuk, hogy a mennyei Atya a „békesség Istene”, hogy a menny a békesség világa (Lukács 19:38), és ami a legfontosabb, hogy Isten béketeremtő.

Isten stratégiája, hogy igazságos és tartós békét teremtsen a lázadó ember és önmaga, majd az ember és embertársai között. Isten gyermekei az Atya jellemét hordozzák. Amit ő szeret, azt szeretik ők is. Amit ő követ, azt ők is követik. Az ő gyermekeit arról lehet megismerni, hogy hajlandóak-e áldozatokat hozni a békéért, ahogyan Isten tette.

Isten kegyelmének munkája által a lázadó emberek újjászületnek, a lázadásból a hitre jutnak, és Isten gyermekeivé válnak. Új természetet kaptunk, mennyei Atyánk képmása szerint (1 Jn 3:9). Ha ő béketeremtő, akkor gyermekei, akik az ő természetét birtokolják, szintén béketeremtők lesznek.

  

Isten Lelke a béke Lelke

Isten gyermekeinek béketeremtőknek kell lenniük. Isten Lelke által válunk Isten gyermekeivé, és Isten Lelke a békesség Lelke. Ha nem vagyunk béketeremtők, akkor nincs meg bennünk Jézus Lelkülete.

Tehát nem kiérdemeljük, vagy megkapjuk azt a kiváltságot, hogy Isten fiainak nevezzenek bennünket, hanem Isten egyedi kegyelmének köszönhető az újjászületésünk (János 1:13). Hitünket az újjászületés impulzusainak köszönhetjük (1János 5:1), és e hit gyakorlása által kapjuk a Szentlelket. Ennek a Léleknek a gyümölcse a békesség, és akik a békesség gyümölcsét hordozzák, azok Isten fiai.

Az egész üdvösségünk, elejétől a végéig, mind a kegyelemből van - ebben rejlik reménységünk, örömünk és szabadságunk. De végső üdvösségünk nem feltétel nélküli. Béketeremtőknek kell lennünk. Ebben rejlik az a komolyság és súlyos érv, ami miatt ezen áldottságokkal foglalkoznunk kell, és keresnünk kell Isten kegyelmét az életünkben.

 

Küzdeni a békéért

A Máté 5:9 második felében található jézusi ígéret a Máté 5:43-45-re mutat a fő felismerért. Mindkét szöveg leírja, hogyan mutathatjuk magunkat Isten fiainak.

Hallottátok, hogy azt mondták: szeresd felebarátodat, és gyűlöld ellenségedet. Én pedig azt mondom nektek: Szeressétek ellenségeiteket, és imádkozzatok azokért, akik üldöznek titeket, hogy fiai legyetek mennyei Atyátoknak. Mert ő felkelti az ő napját a gonoszokra és a jókra, és esőt küld az igazakra és az igazságtalanokra.

Figyeljük meg a 45. verset: „hogy fiai legyetek mennyei Atyátoknak." A gondolat ugyanaz, mint a Máté 5:9-ben. Ott béketeremtőknek kell lennünk ahhoz, hogy Isten fiainak nevezzenek bennünket. Itt pedig szeretnünk kell ellenségeinket, és imádkoznunk kell azokért, akik üldöznek minket, ha Isten fiai akarunk lenni.

Ha a mi Atyánk béketeremtő, akkor a gyermekei is béketeremtők lesznek.

Jézus tehát valószínűleg úgy gondol a béketeremtésre, mint a szeretet minden olyan cselekedetére, amellyel megpróbáljuk legyőzni a köztünk és más emberek között lévő ellenségeskedést. És ha konkrétumokat kérdezünk, két példát hoz:

Először is „Imádkozzatok azokért, akik üldöznek titeket!” (Máté 5:44). Mit imádkozzatok? Hamarosan megtudjuk. A Máté 6:9-10-ben Jézus azt mondja: „Így imádkozzatok!” Imádkozz, hogy te és az ellenséged megszenteljétek Isten nevét. Imádkozz, hogy Isten országát elismerjék a te életedben és az ő életében. Imádkozz, hogy te és ő úgy tegyétek Isten akaratát, ahogyan az angyalok teszik a mennyben. Más szóval imádkozzatok megtérésért és megszentelődésért. A béke alapja a tisztaság. Imádkozzatok a tiétekért és imádkozzatok az övékért, hogy béke legyen.

Majd a Máté 5:47-ben Jézus a béketeremtő szeretet másik konkrét példáját adja ebben a szövegben: „Ha csak a testvéreidet köszöntöd [üdvözlöd], mit teszel többet, mint mások?” Más szóval, ha szakadás van valamelyik kapcsolatodban, vagy ha van valaki, aki ellened van, ne ápold ezt a haragot. Ne táplálj az ellenségeskedést azzal, hogy figyelmen kívül hagyod és elkerülöd azt az embert. Természetesnek számító dolog, hogy csak átmész az utca másik oldalára, hogy ne kelljen köszönnöd neki. Ám ez nem a béketeremtő Isten Lelkének késztetése.

A béketeremtés hidakat próbál építeni az emberek felé - nem akarja, hogy a névtelenség uralkodjon. Megbékélést akar. Harmóniát akar. És ezért megpróbálja megmutatni azt, ami talán a legalapvetőbb udvariassági forma, amit az ellenfél elfogad, nevezetesen az üdvözlést. A béketeremtő egyenesen az ellenfél szemébe néz, és azt mondja: „Jó reggelt, János.” És ezt a békére való vágyakozással a szívében mondja, nem pedig az udvariasság hamis fényével, hogy elfedje a haragját.

 

Vágyni a békére

Ezért imádkozzunk, és tegyünk meg minden gyakorlati kezdeményezést a béke megteremtése érdekében, kezdve egy olyan egyszerű dologgal, mint egy üdvözlés. De nem mindig járunk sikerrel. És szeretném, ha nem tennétek egyenlővé a béketeremtést a béke elérésével. A béketeremtő vágyik a békére, és dolgozik a békéért, és áldozatot hoz a békéért. De a béke elérése nem biztos, hogy bekövetkezik.

A Római levél 12:18 verse nagyon fontos ezen a ponton. Ott Pál azt mondja: „Ha lehetséges, amennyire rajtatok múlik, mindenkivel éljetek békességben.” Ez a béketeremtő célja: „Ha lehetséges, amennyire rajtatok múlik. …” Ne hagyd tehát, hogy a kapcsolat megszakadása a te hibád legyen!

 

Ha a béketeremtés esetleg nem megy

Ez azonban felvet egy nehéz kérdést: A te hibád, ha az általad képviselt álláspont megosztottságot okoz? Ha elidegenítettél valakit, és a fejedre zúdítottad a haragját, mert azt tetted vagy mondtad, ami helyes, akkor megszűntél béketeremtő lenni?

Nem feltétlenül. Pál azt mondta: „Ha lehetséges ... éljetek békességben”. Ezzel elismeri, hogy lesznek olyan idők, amikor az igazság mellett való kiállás lehetetlenné teszi a békét. Az 1 Korinthus 11:18-19-ben például ezt mondja: „Hallom, hogy vannak köztetek széthúzások. És részben elhiszem, mert kell, hogy legyenek köztetek pártoskodások, hogy felismerhetőek legyenek azok, akik közöttetek őszinték.” Nos, Pál nem mondta volna ezt, ha azt akarná, hogy az őszinte keresztények mindenáron megalkudjanak az igazságot illetően, vagy hogy megakadályozzák a megosztottságot. Valójában éppen azért volt olykor megosztottság, mert a keresztények egy része valódi volt - valódi béketeremtő.

Jézus azt mondta a Máté 10:36-ban, „Ne gondoljátok, hogy azért jöttem, hogy békét hozzak a földre! Nem azért jöttem, hogy békét, hanem hogy kardot hozzak. Azért jöttem, hogy: szembeállítsam a férfit az apjával, a leányt az anyjával, és a menyet az anyósával.  Így az embernek a saját családtagjai lesznek az ellenségei.”

Ez történt például a tömeggyilkos oltás keretében is. Családok hullottak szét. Aztán pedig, amely családtagok nem követték a józan észt, felültek a hazug propagandának, a fenyegetésnek, a zsarolásnak, bizony, feláldozták az egészségüket, de akár az életüket is. Netán a gyermekeikét… Értelmetlenül.

 

Jézus törődik a lelkeddel

Befejezésül szeretnék még egy kérdéssel foglalkozni, amelyet egy ilyen üzenet felvethet néhány emberben. A világ helyzetét tekintve miért korlátozódik ez a béketeremtésről szóló üzenet az ima, az üdvözlés és az egyéni megbékélés személyes dimenzióira? Nem jelentéktelenek ezek a személyes kérdések az atomháborúval való fenyegetettség és a politikai terrorizmus fényében?  

„A tisztaság a béke alapja.”

Amikor Jézus ellenségekről beszélt, miért szorítkozott az imára, a személyes üdvözlésre és áldásokra, valamint a nagylelkűség és kedvesség egyéni cselekedeteire? Miért nem beszélt a nemzeti megaláztatásról és a politikai elnyomásról? Vajon teljesen távol állt korának nagy kérdéseitől?

 

A társadalmi igazságtalanság személyes bűnbánatot követel?

Nem ez a helyzet. Van egy jobb magyarázat arra, hogy miért prédikál úgy, ahogyan prédikál. A Lukács 13:1-5-ben néhány ember szembesítette Jézust Pilátus egyik szörnyűségével. Ő pedig így válaszolt:

Voltak néhányan, akik éppen akkor jelen voltak, és beszámoltak neki azokról a galileaiakról, akiknek vérét Pilátus az áldozataik közé keverte. Ő pedig így válaszolt nekik: „Azt gondoljátok, hogy ezek a galileaiak rosszabb bűnösök voltak, mint az összes többi galileai, mert így szenvedtek? Nem! Sőt mondom nektek: ha meg nem változtatjátok azt, ahogyan gondolkodtok és ahogy éltek, mindnyájan úgy fogtok meghalni, mint ők!

Fogta az igazságtalanság nagy társadalmi felháborodását, és a személyes, egyéni bűnbánat követelésévé változtatta. „Ha nem tértek meg, mindnyájan hasonlóképpen elvesztek!” Mindig ezt tette. Miért tette ezt? Mert Jézus számára az emberi lélek örök sorsa súlyosabb, nagyobb kérdés, mint egy nemzet időleges sorsa.

Ha azzal a kérdéssel fordulsz Jézushoz, hogy mennyire igazságos a Tiberiás császárnak fizetendő adó, akkor ő ezt személyes paranccsá változtatja, amely egyenesen a saját szívedre irányul: „Adjátok meg a császárnak, ami a császáré, és Istennek, ami az Istené.” (Máté 22:15-21).

Ha azzal a panasszal fordulsz Jézushoz, hogy a testvéred igazságtalansága miatt nem osztja meg veled az örökséget, ő ezt a saját lelkiismeretedre vonatkozó figyelmeztetéssé fogja alakítani: „De ő így válaszolt: Ember, ki tett engem bíróvá vagy osztóvá köztetek? Azután ezt mondta nekik: Vigyázzatok, és őrizkedjetek minden kapzsiságtól, mert ha bőségben él is valaki, életét akkor sem a vagyona tartja meg." (Lukács 12:14-15).

 

Az igazságosság súlyos dolog

Most térjünk vissza a kérdéshez: Miért összpontosít a hegyi beszéd béketeremtésről szóló üzenete az ima, a köszöntés és a személyes megbékélés egyéni kérdéseire? Nem jelentéktelenek-e ezek a személyes kérdések az atomháború veszélye, a terrorizmus, a népirtások kérdéseihez képest?

A válasz nem, mert a hegyi beszédben e személyes kérdések lényege az, hogy Jézus kristálytisztán világossá tegye, hogy minden egyes embernek, aki a hallótávolságán belül van, új teremtménnyé kell válnia, ha örök életet akar kapni. Új szívet kell kapnotok. Irgalmas, tiszta, béketeremtő szív nélkül nem nevezhetnek benneteket Isten fiának az ítélet napján. És ez az igazán súlyos kérdés a mai világban. Vajon az Emberfia beszűkült lenne a világról alkotott nézeteiben, nincs kapcsolatban az élet valódi kérdéseivel, mert a lelked örök üdvösségét súlyosabb kérdésnek tekinti, mint a föld bármely nemzetének időleges sorsát?

Áldottak vagytok ti, béketeremtők, akik imádkoztok ellenségeitekért, és szeretettel és áldozatkészen fogadjátok ellenfeleiteket, mint mennyei Atyátok, hogy az emberek kibéküljenek Istennel és egymással, mert Isten fiainak fognak titeket nevezni, és örök életet fogtok örökölni Atyátok országában. Mert hiszen:

 9Áldottak a béketeremtők, mert Isten fiainak hívják majd őket.

 

A nyolcadikat

 10Áldottak, akik üldözést szenvednek az igazságért, mert övék a mennyek országa.

 11Áldottak vagytok, ha miattam gyaláznak és üldöznek benneteket és hazudozva minden rosszat rátok fognak énmiattam. 12Örüljetek és ujjongjatok, mert nagy lesz a mennyben a jutalmatok! Így üldözték előttetek a prófétákat is. – John Piper atya tanítása

 

Az üldöztetés nem maradt abba

Az első kérdés az, hogy Jézus szavai az üldöztetésről vajon aktuálisak-e napjainkban? A modern társadalom vajon annyira toleránssá vált, hogy az üldöztetésről való beszéd idejét vesztette? A válasz az, hogy ezek a versek nagyon is aktuálisak, és egyáltalán nem elavultak. Hadd említsek két okot, amiért ez az üldözésről szóló tanítás ma is aktuális.

 

1. Globális nézőpont

Az első ok a globális nézőpontból ered. Vegyünk csak két országot példaként. Peru Nemzeti Evangélikus Tanácsa 1983. és 1985. között kilencven evangélikus keresztény meggyilkolását dokumentálta. 70%-uk pünkösdista volt, 20%-uk presbiteriánus, a többi meghatározhatatlan. A maoista Sendero Luminoso megveti az evangélikusokat, mert azok nem hajlandók csatlakozni a gerillák fegyveres harcához. A kormányrendőrség pedig azért ki nem állhatja őket, mert kezelik a gerillák sebeit. Az elmúlt három évben megölt 90-en kívül további 20-an eltűntek, miután a rendőrség őrizetbe vette őket kihallgatás céljából…

A másik ország a kommunista Kína, ahol a keresztények súlyos és folyamatos üldöztetésnek, zaklatásnak és „átnevelésnek” vannak kitéve.  Az elmúlt években a nyílt keresztényüldözés fázisába léptek: templomok ezreit rombolták le. Azokat a hívőket, akik nem ismerik el, hogy a kommunista kínai állam előbbrevaló, mint Jézus – börtönbe zárják. Megtiltották azt is, hogy 18 éven aluliak részt vegyenek az istentiszteleteken.

A Keresztény Világenciklopédia szerint 1980-ban 79 országban 2,2 milliárd ember élt a vallásszabadság jelentős korlátozása alatt. A keresztények 60%-a ezekben az országokban él. A keresztények 16%-a (224 millió ember) pedig olyan országokban, ahol súlyos állami beavatkozás és folyamatos zaklatás tapasztalható.

Tehát a legkevesebb, amit elmondhatunk, hogy globális szempontból Jézus szavai nagyon is aktuálisak, sőt nagyon is értékesek azon testvéreink milliói számára, akik az állandó megfigyelés nyomása alatt élnek.

 

2. A világnak nem kell Új Teremtés

A második ok, amiért azt mondom, hogy ezek az üldöztetésről szóló szavak ma is aktuálisak, Pál rabbi gondolataiból származnak, aki nagyon is tudta miről van szó, hiszen halálra kereste Jézus követőit… Így írt 2. Timóteus 3:12-ben: „Valóban, mindazokat, akik istenfélő életet akarnak élni Jézusban, üldözni fogják". (Lásd ApCsel 14:22; János 15:20; Máté 10:25).

Hogyan tehetett Pál ilyen sommás kijelentést? „Mindazokat, akik istenfélő életet akarnak élni Jézusban, üldözni fogják.” Ezt a kereszténység lényegéről és az ember bűnösségének természetéről alkotott mély tapasztalata alapján teszi. Meggyőződése, hogy egyfelől a keresztények üzenete és életmódja, másfelől a világ gondolkodásmódja és életmódja között olyan feszültség van, hogy a konfliktus elkerülhetetlen.

A kereszténység üzenete ellentétben áll a világ gondolkodásmódjával.

Ez a meggyőződés a bukott ember természetében és a Jézusban való Új Teremtés természetében gyökerezik. Ezért nem megy ki a divatból. Ma is igaz. Előbb vagy utóbb egy mélyen Isten-központú kereszténnyel rosszul fognak bánni azokért a dolgokért, amiket hisz, vagy azért az életért, amit él. Képtelenek felfogni és elfogadni. Kilóg a mai sátánista-kommunista felfogásból. Tehát, üldözik.

Jézusnak ezek a szavai az üldöztetésről tehát nemcsak azért érvényesek napjainkra, mert globális falunkban keresztények százmillióit üldözik a hitükért, éppen most, hanem azért is, mert - így vagy úgy - mindannyian, akik holtbiztosan Istent helyezik előtérbe a munkájukban, otthonukban, iskolájukban és szabadidejükben, előbb-utóbb bele fognak ütközni az ellenállás valamilyen formájába. Egyikünk sem tudja, mikor szűnnek meg szabadságjogaink, vagy mikor hív el minket Isten, hogy veszélyes helyre menjünk, vagy hogy itt olyan álláspontot foglaljunk el, ami sokak ellenszenvét váltja ki.

Nos, mi is ez a tanítás Jézus részéről?

 

Mi végre az üldöztetés?

Először is, nézzük meg, hogy miért alakulnak ki az üldöztetések. Ez azért hangsúlyosan fontos, mert nem minden üldözött ember áldott. Csak azok, akiket az igazságért üldöznek. 10Áldottak, akik üldözést szenvednek az igazságért.

 

Éhesen az igazságra, eltelve irgalommal

Emlékezzünk vissza az áldottságok szerkezetére. Két négyes csoport van, és mindegyik csoport az igazságosságra való utalással végződik. Az első csoport a 6. verssel fejeződik be: „Áldottak, akik éhezik és szomjazzák az igazságot.” A második csoport pedig a 10. verssel végződik: „Áldottak, akik üldözést szenvednek az igazságért.”

A három lépés, amely az igazságra való éhséghez vezet, egyfajta szent üresség leírása. Áldottak a lélekben szegények, azok, akik szűkölködő állapotuk miatt szomorkodnak, és a szelídek, akik ügyüket átadják Istennek. Természetes, hogy az üresség és a szükség e három leírását az éhség leírása követi. Ha nincs valamid, akkor éhezel rá.

Aztán a következő három áldottság nem az üresség, hanem a teljesség leírása. Az éhség a túláradó irgalom, a tiszta szív és a békességre való erő által kezd kielégülni. A 6. versben vágyott igazságosság tehát irgalom, tisztaság és béketeremtés formájában adatik meg. Az eredmény, éppen ezért, az igazságosságért való üldöztetés.

 

A Jézus iránti szeretet igazságot és gyalázkodást hoz

A 10. versben szereplő igazság meghatározásának egy másik módja, ha megnézzük a 11. versben szereplő párhuzamot. A 10. versben az üldöztetés „az igazság miatt” történik, a 11. versben viszont „Jézus miatt”. „Áldottak vagytok, ha miattam gyaláznak és üldöznek benneteket és hazudozva minden rosszat rátok fognak énmiattam.” Az „énmiattam” és az „igazságért” valószínűleg ugyanazt jelenti.

Azt tanuljuk tehát ebből, hogy a valódi igazság - az az igazság, amely felülmúlja az írástudók és farizeusok igazságát (Máté 5:20) - mindig magában foglalja a Jézussal való kapcsolatot. A valódi igazság nem önmagáért történik. Jézusért történik. Jézus tanítványának irgalmassága, tisztasága és béketeremtése Jézustól származik („Hisz nélkülem semmit sem tehettek.” [János 15:5]), és Jézus tiszteletére történik. Ez a Jézushoz való ragaszkodás adja meg igazságunk megkülönböztető jellegét.

 

Az üldöztetés gyökere a szeretet és a megigazulás

Ám ez felvet egy kérdést: ha ez az, amit az igazság jelent - irgalmasnak, tisztának és békességesnek lenni Jézusra támaszkodva és az ő dicsőségére élni -, akkor miért üldözné ezt bárki is? Egyáltalán nem tűnik ez a dolog bántónak.

A választ, amely a kiváltó okhoz vezet, a Lukács 16:13-ben találjuk. Jézus azt mondta: „Egy szolga sem szolgálhat két úrnak, mert vagy az egyiket gyűlöli, és a másikat szereti, vagy az egyikhez ragaszkodik, és a másikat pedig megveti. Nem szolgálhattok Istennek és a mammonnak.” Aztán itt jön az üldöztetés, a gúnyolódás. A 14. vers így szól: „Hallották mindezt a farizeusok is, akik pénzsóvárak voltak, és kigúnyolták őt.” Itt van tehát az üldöztetés és annak részmagyarázata: „A pénz szerelmesei voltak.” Más szóval, Jézusnak a pénzhez való hozzáállása a farizeusok pénz iránti szeretete elleni támadás.

Aztán jön a gúnyolódásuk magyarázatának többi része. 15. vers: „Ő pedig ezt mondta nekik: Ti igazaknak tartjátok magatokat az emberek előtt, de Isten ismeri a szíveteket. Mert ami az emberek előtt magasztos, Isten előtt utálatos. Itt van tehát az üldöztetés gyökere a maga két szárával. Az egyik tengely a szeretet valami gonosz vagy valótlan iránt, a másik tengely pedig az igény, hogy ezt a szeretetet igazolni kell. Ez az üldöztetés gyökere.

Jézus olyan életmóddal és üzenettel lép a színre, amely azt sugallja, hogy a pénz szeretete árulás Isten ellen. „Nem szolgálhattok Istennek és a mammonnak.” Ez nem ellenséges tartalmú sértés. Ez az ő tisztaságának része. Ez az igazság. Lényeges, hogy tudd, ha üdvözülni akarsz. Ám ez ellenkezik a farizeusok pénzszeretetével. Ezért a farizeusok, hogy igazolják önmagukat, lealacsonyítják Jézust. Ez az önigazolás szokásos eljárása. És ez minden üldöztetés gyökere.

Korunk farizeusai pedig a kommunisták. Bárhogy is nevezzék önmagukat, a pénzimádatuk és aberráltságuk leleplezi őket.

 

A tisztességes életet üldözni fogják

Láthatjuk, hogy az igazságnak vagy az istenfélelemnek szentelt életet miért fogják üldözni, gyalázni vagy ellene beszélni.

  • Ha tisztaságot ápolsz, az életmódod támadás lesz az emberek szabad szex iránti szeretete ellen.

  • Ha a mértékletességet vallod, az életed az alkohol szeretete elleni állásfoglalás lesz.

  • Ha önuralomra törekszel, életed vád lesz a mértéktelen evés ellen.

  • Ha egyszerűen és boldogan élsz, megmutatod a luxus ostobaságát.

  • Ha alázatosan jársz Isteneddel, leleplezed a büszkeség gonoszságát.

  • Ha pontos és alapos vagy ügyeidben, leleplezed a lustaság és a hanyagság aljasságát.

  • Ha könyörületesen beszélsz, éles fényt vetsz a szívtelenségre.

  • Ha komolyan beszélsz, akkor a komolytalanokat, értelmesek helyett, ostobáknak fogod feltüntetni.

  • Ha spirituális gondolkodású vagy, leleplezed a körülötted lévők anyagi gondolkodását.

  • Ha nem oltatod be magad tiltott vegyifegyverrel, leleplezed a tömeggyilkosokat.

 

Két válasz az igaz életre

Amikor minden ügyedben és kapcsolatodban istenfélő akarsz lenni - amikor Jézus igazságát követed az ő erejében és dicsőségére -, két lehetséges reakciót adhatnak az emberek, akik a környezetedben maradnak. Ezeket a János 3:20-21 írja le.

Mert aki rosszat cselekszik, gyűlöli a világosságot, és nem megy a világosságra, hogy le ne lepleződjenek a cselekedetei.

Ez az egyik lehetséges válasz: az adott ember gyűlöli a világosságot, és nem fogadja el.

Aki pedig az igazat cselekszi, a világosságra megy, hogy kitűnjék cselekedeteiről, hogy Isten szerint cselekedte azokat.

Ez a másik lehetséges válasz: az igazat cselekedni és eljutni hozzá, és szabadon elismerni, hogy minden jót Isten valósított meg bennünk.

A két lehetőség marad: a megtérés, s vele az üldöztetés. Ám mi van azokkal a hitetlenekkel az életemben, akik nem térnek meg, és akiket nem is üldöznek - akik csak udvariasak, sőt átlagos polgárok? Legalább két lehetőség van:

1.    A fényük véka alá van rejtve. Nem hagyják, hogy megmutatkozzanak a megkülönböztető értékeik.

2.    Engedik, hogy megmutatkozzanak az értékeik, és a körülöttük lévő emberek a két választás közül az egyik vagy a másik felé haladnak: elkezdik üldözni őket, vagy maguk is megtérnek.

 

 Egyiknek sem kell azonnal bekövetkeznie. Mindenféle tényező akadályozhatja az üldöztetés megmutatkozását. Gyakran látjuk ezeket a dolgokat az evangéliumokban, amikor a farizeusok feldühödnek, de a célszerűség megakadályozza őket abban, hogy haragjukat nyílt üldözésben fejezzék ki. Sem az üldözés, sem a megtérés nem történik mindig azonnal. Valójában sok ember tépelődik magában: részben gyűlöli a kereszténység állításait az életében, másrészt vonzódik is hozzájuk.

Ezért mindannyiunknak meg kell vizsgálnunk magunkat, hogy nem játszunk-e egyfajta gyáva keresztény inkognitót. És ha igen, akkor bűnbánatot kell tartanunk, és el kell határoznunk, hogy nyíltabban fogjuk kifejezni azt, akik valójában vagyunk. De nem szabad azt feltételeznünk, hogy mivel most nincs üldöztetés és nincs megtérés, a hiba csakis bennünk van.

Lehet, hogy az újjászületés kihordási ideje a boldog végéhez közeledik, vagy lehet, hogy a vihar már készen áll arra, hogy kitörjön ellened. Ám mindkét esetben nagyon elégedett lehetsz.

 

Az üldözöttek áldottsága

11. vers: Áldottak vagytok, ha miattam gyaláznak és üldöznek benneteket és hazudozva minden rosszat rátok fognak énmiattam. 12Örüljetek és ujjongjatok,…

Ez megdöbbentő tanács. Mi indokolhatja azt a parancsot, hogy örüljünk, amikor gyűlölnek, gúnyolnak és üldöznek bennünket, s akár az életünkbe is kerülhet ez? És ne tévedjünk - Jézus itt valóban a halálra gondol. Ezt tették a prófétákkal is (Máté 23:30.) Ezt fogják tenni a tanítványokkal is. Ezért mondja Jézus a Máté 24:9-ben: „Akkor nyomorúságra adnak majd benneteket, és megölnek titeket; és gyűlöletesek lesztek minden nép előtt az én nevemért.

 

Hogyan lehet annak örülni, amikor gyaláznak minket?

Mi indokolhatja az ilyen tanácsokat a szenvedő embereknek? – „Örüljetek és ujjongjatok!” Két lehetőséget látok: ez vagy egy érzéketlen, bölcselkedő, elefántcsonttornyos teológus beszéde, aki soha nem tudta, milyen az, amikor az ember sikít a fájdalomtól, vagy egy olyan ember beszéde, aki látott valamit, megízlelt valamit, és tud valamit egy olyan valóságról, amit a legtöbb ember soha nem kóstolt vagy pillantott meg.

Itt az Úr beszél. Nem valami kezdő lelkipásztor, aki berobog egy ravatalozóba, hátba veregetve az embereket, mondván: „Akárhogy is, dicsérjétek az Istent!”. Ez az Úr. És azt mondja a tanítványainak, akik közül a legtöbben ki fogják inni a mártíromság poharát: „Örüljetek és ujjongjatok!”, amikor üldöznek titeket, amikor szenvedtek. Hogyan mondhatja ezt?

 

Jézus tanítványának irgalma és tisztasága Jézustól származik

Azért mondhatja ezt, mert minden kétséget kizáróan tudja, hogy a mennyei jutalom bőven kárpótol minden szenvedésért, amit Jézus szolgálatában el kell viselnünk. „Örüljetek és ujjongjatok, mert nagy lesz a mennyben a jutalmatok!" Van itt egy misztérium - az öröm misztériuma a gyötrelem közepette; az öröm misztériuma a nyomorúság és nyögés közepette. És ezt a misztériumot egy csoda tartalmazza, mégpedig a hit csodája - az az alapvető bizonyosság, hogy a menny százszoros kárpótlást nyújt minden fájdalomért. Amilyen mértékben hiszed, amit Jézus lát a mennyben, olyan mértékben leszel képes örülni és örvendezni a szenvedésben. „Örüljetek és ujjongjatok, mert nagy lesz a mennyben a jutalmatok!”

 

A szidalmazottak és az igazak jutalmat kapnak

Ez azonban felvet egy kérdést: Ha örvendezni és ujjongani akarsz az üldöztetés szenvedésének, nem szabad azt hinned, hogy maga a szenvedés megnöveli jutalmadat a mennyben? Ha ugyanazt a jutalmat a mennyben el lehetne érni szenvedés nélkül, vajon nem kiáltanánk-e a szenvedés haszontalansága ellen, ahelyett, hogy örömmel fogadnánk?

Ha a szenvedésből nem származik több, mint a nem szenvedésből, miért ölelnénk át örömmel? Mi adta Rowland Taylort, Ridley püspököt és John Bradfordot arra, hogy megcsókolják a karókat, amelyeknél elégették őket? Mi késztette Obadiah Holmest, miután kilencven korbácsütéssel hátat fordított a kocsonyának Jézusért, hogy azt mondja a bíróknak: „Rózsákkal ütöttetek”? Miért mondta Thomas Hardcastle, hogy az üldöztetés „a kegyelem értékes időszaka”?

Azt hiszem, a válasz az, hogy minél jobban próbára teszi a hited a szenvedés által, annál nagyobb lesz a jutalmad. Azt hiszem, ezt tanítja a Máté 19:29: „És mindenki, aki elhagyja házát vagy testvéreit, vagy apját vagy anyját, gyermekeit vagy földjeit az én nevemért, százszorosan részesül, és örökli az örök életet”.

Mert ez az enyhe pillanatnyi szenvedés összehasonlíthatatlan dicsőség örök súlyát készíti elő számunkra, mert nem a láthatókra tekintünk, hanem a láthatatlanokra.

Ahogy Charles Hodge mondja: A megpróbáltatások az örök dicsőség okozói. Nem az érdemszerző ok, de mégis, az előidéző ok. Isten úgy látta jónak, hogy kinyilatkoztassa szándékát, miszerint népének megpróbáltatásait rendkívüli örömmel jutalmazza, ám emellett ezeket a megpróbáltatásokat az öröm kimunkálásának eszközévé teszi.

Más szóval, örüljetek és ujjongjatok - az igazságért és Jézusért való szenvedés közepette -, mert ez a szenvedés hatalmas kárpótlást és nagy jutalmat fog maga után vonni. És minél nagyobb szenvedést visel el a hited, annál nagyobb jutalmat kapsz a mennyben. „Örüljetek és ujjongjatok, mert nagy lesz a mennyben a jutalmatok!”

 

Fókuszálj a szíveddel a Mennyországra!

Jézus azt akarja, hogy tanítványai jobban vágyjanak a mennyei jutalomra, mint a világ által adott jutalomra. Jézus azt akarja, hogy kincsünk a mennyben legyen, ne pedig a földön (Máté 6:19-20). Jézus azt akarja, hogy a szíved annyira a mennyre szegeződjön, hogy e föld elhagyása örömre adjon okot. Nem könnyek nélkül természetesen.

Jézus azt akarja, hogy a szívünk, a reményeink, a vágyaink, az örömünk elsősorban a mennyben legyen. Nincs más módja annak, hogy örüljünk és ujjongjunk földi örömeink elvesztése miatt. Hogyan fogunk örülni és ujjongani, amikor mindezeket elveszik tőlünk, ha nem szerettük jobban a mennyország értékeit?

 

Tekintsük a régi prófétákat

Mit tegyünk tehát? Hogyan tartsuk a szívünket a mennyben? Tegyétek életetek rendszeres gyakorlatává, hogy a régi prófétákra gondoljatok, akiket Isten és az igazságosság ügyéért üldöztek és öltek meg. Hitük miatt szenvedtek gúnyt és ostorozást, sőt láncot és börtönt is. Megkövezték, kettéfűrészelték, karddal ölték meg őket; juh- és kecskebőrökben jártak, nincstelenül, nyomorogva, bántalmazva – a világ nem volt méltó hozzájuk!

 

Tekintsük a mártírokat

Olvassuk el azoknak a tanúságtételeit, akik mindent feladtak Jézusért!

John Hooper levele, amelyet három héttel azelőtt írt, hogy 1555-ben máglyán elégették Angliában: „Most minden [gondolatodat] el kell fordítanod a veszélyről, amit látsz, és meg kell jegyezned a boldogságot, ami a veszélyt követi.... Óvakodj attól, hogy túlságosan ragaszkodsz e világ boldogságához vagy nyomorúságához; mert a megfontolás és a túl komoly szeretet, vagy félelem bármelyik iránt, elvon Istentől.” (Ryle, Light from Old Times, 115).

Ti pedig fiatalok, gondoljatok John Rogers gyermekeire. Őt ugyanabban az évben égették meg élve, amikor Hoopert, a Jézusba vetett hite miatt. Gyermekei elkísérték a kivégzés helyére, és könnyeiken keresztül bátorítást kiáltottak neki, hogy legyen erős, ne forduljon vissza, és ne gyalázza meg Jézust (Ryle, Light from Old Times, 64).

Maga a római egyház is tízmillió ártatlan embert küldött máglyára, közte papokat, apácákat, hívőket. Semmi, de semmi nem számított számukra, csak a hatalom. Ahogy manapság is…

 

Minél inkább próbára teszik a hitedet, annál nagyobb lesz a jutalmad

Vagy gondoljunk csak a híres Dietrich Bonhoefferre. Amikor 1945-ben a bitófa felé menet elhagyta börtönszobáját, Payne Bestnek ezt mondta: „Ez a vég - számomra az élet kezdete.” (Dietrich Bonhoeffer: A Biography, 830). Tíz évvel később a tábor orvosa írta róla: A kivégzés helyén ismét elmondott egy rövid imát, majd bátran és higgadtan felmászott a bitófához vezető lépcsőn. Halála néhány másodperc múlva bekövetkezett. Az alatt a majdnem ötven év alatt, amíg orvosként dolgoztam, alig láttam valaha is embert meghalni, aki ennyire teljesen alávetette magát Isten akaratának. (Dietrich Bonhoeffer, 830)

Vagy itt van Ványa Mojszejev, a szovjet Vörös Hadsereg húszéves baptista katonájának utolsó levele. Egy ideje már kínozták. 1972. július 16-án túl messzire mentek, és meghalt. Július 15-én írt testvérének, Vlagyimirnak,

Ne mondj el mindent a szüleinknek. Csak annyit mondj nekik: „Ványa írt nekem egy levelet, és azt írja, hogy Jézus harcba megy. Ez egy keresztény csata, és ő nem tudja, hogy vissza fog-e térni.

Azt kívánom nektek, hogy mindannyian, fiatalok és idősek, emlékezzetek erre az egy versre. Jelenések 2:10 – „Semmit ne félj azoktól, amiket szenvedned kell: Ímé, a Sátán egynéhányat ti közületek a tömlöczbe fog vetni, hogy megpróbáltassatok; és lesz tíz napig való nyomorúságtok. Légy hív mind halálig, és néked adom az életnek koronáját.” (Ványa, 175.)

Nézzetek a prófétákra! Nézzetek a mártírokra! Bármit is kell tenned, hogy a szíved a mennyben és a világtól távol legyen, tedd meg! Különben nem leszel képes engedelmeskedni Urunk parancsának: „Örüljetek és ujjongjatok az üldöztetésben, mert nagy lesz a ti jutalmatok a mennyben."

Megfontolásra érdemes gondolat: „Nem bolond az, aki odaadja, amit nem tarthat meg, hogy megnyerje azt, amit nem veszíthet el.”

Ha valaki azt kérdezné, hogy ha a szívünk a mennyben van, akkor nem leszünk-e haszontalanok a földön? A választ Jézus a hegyi beszéd következő bekezdésében adja meg. Azok az emberek, akiknek a szívük annyira a mennyben van, hogy nem félnek senkitől, hanem örülnek az üldöztetésnek - az ilyen radikálisan szabad és örömteli emberek nem mások, mint a „föld sója” és „a világ világossága”.

Az aberrált, sátánista, kommunista, szabadkőművesek által irányított világ képtelen elviselni az erkölcsi tisztaságot, a becsületességet, a szerénységet, a gazdagság és a gőg megvetését. Ellenséget látnak tehát a tisztességes emberekben, s mindent elkövetnek megvásárlásukra, zsarolásukra, megfenyegetésükre, lehetetlenné tételükre, kisemmizésükre, stb. Aki nem volt hajlandó a központi terror és fenyegetés által diktált oltásfasizmus ellenére sem beoltatni magát egy tiltott, tömegpusztító vegyi fegyverrel, azt lényegében megbélyegezték és kiátkozták a gyógyszergyárak által felvásárolt fehérköpenyes és fehér galléros tömeggyilkosok…

Ráadásul a papok is beálltak ebbe a végtelenségig aljas és hazug propagandába. A szószékről hirdették az oltás „hasznosságát”! Online tartottak miséket zárt templomajtók mögött! Ennél jobban nehezen tudták volna meggyalázni az Isten házát! Mégis megtették. Lelkiismeretfurdalás nélkül követték a pápa, püspök, stb. sátánista parancsait. Azaz oly korban élünk, amikor a hívő embert a saját egyháza is üldözi! Hát milyen egyház ez? Kinek az egyháza ez? Az Istené vagy a sátáné?

Soha ne feledjétek tehát:

 10Áldottak, akik üldözést szenvednek az igazságért, mert övék a mennyek országa.

 11Áldottak vagytok, ha miattam gyaláznak és üldöznek benneteket és hazudozva minden rosszat rátok fognak énmiattam. 12Örüljetek és ujjongjatok, mert nagy lesz a mennyben a jutalmatok! Így üldözték előttetek a prófétákat is.

 

  

Ugrás a kezdőlapra