|
|
Arany László: Mars–enigmák – 39. |
|
|
|
Fordítás - 2010. |
|
|
|
A Mars bolygó közvetlen környezetében, valamint a felszínén is, szorgos űrszondák gyűjtik fáradhatatlanul a fantasztikusabbnál fantasztikusabb adatokat, készítik a csodálatosnál csodálatosabb felvételeket. Mégis. A nagyközönség szinte semmit sem tud a páratlan felfedezésekről, a legizgalmasabb felvételek az archívumokban - ám szabadon hozzáférhetően - pihennek. A képek között szép számmal találunk olyanokat, melyek a marsi élettel, illetőleg a marsi civilizációval kapcsolatban gyökeresen másról mesélnek, mint ami a NASA hivatalos álláspontja. A NASA-nál tehát ismét nem mondanak igazat, sőt, ezen képek kapcsán már meg sem szólalnak… A legtöbb leleplezés Joseph Skipper áldozatos munkájának köszönhető, az ő munkáiból szemezgetünk.
126. További különlegességek a Spirit képein
http://marsrovers.jpl.nasa.gov/gallery/all/2/m/1434/2M253668328EFFAX05P2936M2M1.HTML
A fenti, első, a megszokottnál kissé nagyobb felvételen egy kisebb bemélyedést mutat, a Spirit fúrta ki, fedélzeti eszköze, a RAT (Szikla Morzsoló Eszköz) segítségével, mely a marsjáró mozgatható karján kapott helyet, miként a Mössbauer és az alfa-részecskék röntgensugárzásának megfigyelését végző szerkezettel együtt, hogy geológiai jellegű kísérleteket végezzenek ilyen fúrások igénybe vételével, s vele együtt mikroszkopikus tartományú megfigyeléseket is tudnak végezni. A legszembeötlőbb forma természetesen a sárga nyíllal jelzett ovális korong. Valaki esetleg azt mondhatja a látvány magyarázataként, hogy a RAT berendezés nyomódott a felszínbe bizonyos szög alatt, a bal oldalán kissé többet vájva ki a talajból, mint jobb oldalról, ezért bal felöl hangsúlyosabb az ívelt forma, szemben a jobb oldallal. Azért említjük mindezt, mert a bemélyedés és a szikla egyaránt elemezve lesz, ezért fontos, hogy már most szenteljünk nekik némi figyelmet a pontos megértés végett. Ezért jobb is, hogy a fenti, első felvétel kissé szélesebb látványt nyújt, pontosan megfigyelhetővé téve a kivájt bemélyedés szélét, a közelebbi rálátás ezt már nem teszi lehetővé, egyetlen felvételen sem. Az itt bemutatott képrészlet a fotócsík egyik szélétől a másikig tart, s átfogja a figyelemre méltó területet egészében. Mielőtt továbblépnénk ettől a képtől, nézzük meg a mélyedésnek az alját és hullámos felszínét. Figyeljük meg, olybá fest, mint egy homorú üreg, amit a RAT berendezés tárt fel a felszíni anyag eltávolítása által. A vékony, világos színű barázdák meglehetősen szokatlannak tetszenek, de lehet semmi másról nincs szó, mint régi repedésről, amit kitöltött a finom üledékes anyag, aztán megkeményedett, és talán még az őt körülvevő anyagoknál is szilárdabbá alakult az idők folyamán. Szenteljünk ugyancsak figyelmet a sziklás felszíni anyagnak jobb oldalt a széli részeken, s annak, miként festenek. Később újra elővesszük. Fontos még megemlíteni, erre a tárgyra az olasz Alberto Remelli Hívta fel Skipper figyelmét Veronából. Köszönet és hála neki ezért.
http://marsrovers.jpl.nasa.gov/gallery/all/2/m/1434/2M253668328EFFAX05P2936M2M1.HTML
Miként az látható a fenti, 2. és 3. osztott felvételen, közelebbi rálátásban korong alakú tárgyat, jól kivehető, valamiféle domborzati megmunkálás van a felszínén és valami, vagy inkább valaki, szerepel rajta. Fontos tudni, hogy a RAT berendezés nagyjából 5 cm átmérőjű és 5 mm mély vágatot tud kialakítani, e közeli képeket pedig a Mikroszkopikus Képalkotó készítette. Ez pedig azt jelenti, hogy a korong alakú tárgy nagyon kicsi, talán kisebb, mint egy tízcentes érme. Arra gyanakszunk, hogy a RAT vágó/fúró kereke kiásta ezt a tárgyat az eredeti helyéről, ahová el volt temetve. A folyamat során a tárgy valószínűleg megsérült, a rajta lévő véset megkopott, miközben a RAT berendezésen található kefék kifényesítették. A korong jobb felső részén, annak szélén láthatók a valószínűséggel marás következtében létrejött nyomok. Ezek a nyomok bizonyára függőlegesen is kiterjednek, megsértve mélyebben a korongot. Emlékezzünk vissza, a RAT berendezést úgy tervezték, hogy kemény sziklafelületen is képes legyen magát keresztülrágni, az óramutatóval megegyező forgásiránnyal, ezért ez a tárgy sem menekülhetett meg a sérüléstől, ám talán valami mégis felismerhető felületén. Másrészről, az is figyelemre méltó, hogy a korong gyorsan meg is állapodott, miután a RAT fúróeszköze kikaparta és arrébb dobta magától a fúrófejtől. Lehet, valóban egy érmével van dolgunk, egy medállal, gombbal, talizmánnal, vagy akár fülbevalóval. Kétség nem férhet hozzá, az elejét látjuk, sajnos nem láthatjuk a hátulját e felvetés ellenőrzése végett. Vessünk viszont egy pillantást az alábbiakban földi érmékre összehasonlításképpen. ,.
http://www.ancient-art.com/east.htm
http://buttonsthroughtime.blogspot.com/2009/09/genesis-of-button-collector-button.html
A fenti, 4. és az 5. felvételen, igen régi és kicsiny érméket láthatunk, míg a 6. képen ugyancsak igen régen készült, gombokat, természetesen földiek, kiemelkedő díszítések és az érméket illetően jellemző a perem nélküliség, s mindegyikükre a mesterséges jelleg. A sokféle minta felhasználásának célja annak bemutatása volt, hogy az érmékre jellemző a kiemelkedő díszítés, a szabálytalan forma és a perem nélküliség. Azt is jól láthatjuk rajtuk, hogy nem mindegyiket tervezték egy-egy adott személy ábrázolására, habár az érméken a portrék megjelenítése a messze legelterjedtebb, a sejtésünk pedig az, hogy a legtöbb megfigyelő a marsi érmén ugyancsak egy arcképet hajlamos felismerni. Ezeket a dolgokat is meg kell fontolni. A tárgy szemmel láthatóan szabadon hever az alatta lévő sekély, hepehupás üreg egyenetlen felszínén. Kiszabadult eredeti geológiai környezetéből mostanra, az eredeti állapot azonban bizonyára nem ez volt. Kétség nem férhet hozzá, a tárgy megfordult a sekély bemélyedésben ahogy a RAT elérte és a RAT keféi is. Feltételezve a RAT óramutató járása szerinti forgását, logikus, hogy az érme elvált az őt körülvevő anyagtól és az üreg jobb oldala felé fordult, odapöccenve az üreget kettéosztó vékony vonalhoz. A RAT ezen a részen kissé magasabban volt, így kevésbé került érintkezésbe az érmével, lehetővé téve számára, hogy a helyén maradjon, habár a RAT fúróeszköze kismértékű károsodást okozott felszínében. Ugyancsak logikus feltételezni, hogy az érmét magában foglaló eredeti geológiai környezet valószínűleg a bal oldalt foglal helyet, ahonnan a RAT kipattintotta, ahogy mélyebbre és mélyebbre vágott. Nézzük meg ezek ismeretében közelebbről is a képet, az üreg bal felét, továbbá nézzük meg, látunk-e vajon valami érdekeset itt.
http://marsrovers.jpl.nasa.gov/gallery/all/2/m/1452/2M255267229EFFAX16P2956M2M1.HTML
Meglehetős bizonyossággal kijelenthető, hogy a fenti 7. és 8. osztott felvételen a kivájt üreg bal oldalán, meglehetősen gyanús, korongnak látszó tárgy bukkan fel, részben eltemetve még a környező anyagban, sárga nyíllal jelölve. Szemléljük meg a 8., a közelebbi felvételt, a korongon mintha kiemelkedést látnánk. Ám lehet, hogy csatlakozási pontot figyelhetünk meg, ezért lehet, hogy talizmánt, gombot vagy fülbevalót látunk. Valójában lehetséges, hogy páros tárgy van a képeken, az első fele az 1., a 2. és a 4. fotón látható, fentebb részletesen bemutatott korong.
http://marsrovers.jpl.nasa.gov/gallery/all/2/m/1434/2M253668328EFFAX05P2936M2M1.HTML
A fenti, kilencedik felvétel, fordított állású, közelebbi látványt mutat az 1. képen látható kivájt területről. Amire szeretnénk felhívni a figyelmet itt, az a sziklaágyazat a fotó felső része. Skipper látta ezt a fajta sziklaformációt Florida Keysben, ahol 10 évet töltött el, és számos kutatást végzett. Úgy fest, mintha korall megkövesedett fosszíliája lenne, a felszínéből ez derül ki, lefelé terjed az üreg alja felé, a korong alakú tárgy mellett. A helyzet az, hogy ez a korongnak tűnő tárgy nagyon öreg és ősi. Amennyiben mesterséges tárgyról van szó, miként látszik, akkor kerülhetett alulra, amikor még sekély sós víz lepte be a területet és korall nőtt a sekély vízben, rátelepedve, s a kőzet aljára juttatva. Ezt követően a víz jelenléte megszűnt, a terület kiszáradt, amíg a RAT ki nem ásta ismét, megfúrva a kőzetet napjainkban. Az egyetlen gond az ilyen tűnődéssel az, hogy a távolabbról bemutatott szikla a RAT működése nyomán, már nem tűnik úgy, hogy korall szikla lenne. A benyomásunkat csak növeli, a „zseb” és az „üreg” a RAT fúrója által mélyített rész alján. Sőt, a fúráskor várható por és törmelék hiánya a fúrt terület körül, a hivatalosan kiadott felvételen, felveti a kérdést, vajon a bemutatott területet ténylegesen megfúrta-e a RAT. Nos, nézzük meg a következő felvételt alant, ebből az derül ki, hogy a RAT legalább érintőlegesen bizonyosan végzett itt fúrást.
http://marsrovers.jpl.nasa.gov/gallery/all/2/m/1431/2M253403030EFFAX05P2956M2M1.HTML
A fenti, tizedik felvételen, figyeljük meg a fúró által keltett kopásnyomokat, kék nyilakkal jelölve a széli területen. Ezek a nyomok természetesen megerősíteni látszanak, hogy valójában a RAT fúrásával állunk szemben. Az egyetlen probléma az, hogy a Mikroszkopikus Képalkotó szinte mindig túl közel van a felülethez, ezért nehéz átfogó képet kapni, a Panoráma Kamera képe viszont erősen tömörített, rossz felbontás mellett, még a marsjáró közvetlen szomszédságában is, a fotóknak emiatt tisztáknak kellene lennie. De nem azok, s ez a tény már önmagában is gyanakvásra ad okot. Továbbá, figyeljük meg azt a tárgyat, amelyre a sárga nyilak mutatnak, a kivájt üreg alján. Teljesen úgy néz ki, mintha egy parányi gyöngyökből álló láncot látnánk, nem igaz? Lehetséges lenne, hogy a bemutatott korong kapcsolódik valamilyen formában a gyöngysorhoz, netán valaki, a távoli múltban viselte ezt? Meglehetősen szuggesztív látvány, valamennyi következményével együtt, igaz?
http://marsrovers.jpl.nasa.gov/gallery/all/2/p/1408/2P251359416EFFAX00P2433L4M1.HTML
-
bal oldal
Amint az látható a fenti, 11. és 12. osztott felvételen, a bal oldali rész a kérdéses területen található sziklát mutatja, semmiféle fúrásnyom még nem látható rajta Sol 1408-kor, míg a jobb oldali rész ugyanezt a területet ábrázolja, Sol 1436-kor, valami 28 nappal később, a RAT fúróberendezésének nyomával a mélyedés alsó részén, jól láthatóan. Figyeljük meg a mélyedést kettéosztó, határozottan világos színű vonalat, és valamint a korong jelentősen eltérő fényvisszaverő-képességét a mélyedés bal oldalán (a kép jelentős kivilágosítása szükséges!), megerősítvén, hogy valóban erről a helyszínről van szó. Nincs itt lehetőség minden egyes fotó teljes részletességű és nagyítású bemutatására, ezért javasoljuk, hogy legalább a jobb oldali képrészletre vonatkozó hivatkozást mindenki keresse fel, szélesebb és átfogóbb képet lehet általa nyerni, az eredeti forrásból. Még a marsjárónak is látható egy részlete a képmező alján, a JPL felirattal. Ne felejtsük el, hogy a fúró nyoma megközelítőleg 5 cm átmérőjű. A marsrájót viszonyítási pontként használva, nem tűnik a sötét színű nyom a megadott értéknél bizonnyal jóval nagyobbnak? Számomra igen.
http://marsrovers.jpl.nasa.gov/gallery/all/2/p/1431/2P253399517EFFAX05P2564L4M1.HTML
A fenti, 13. felvétel, 400%-kos nagyítás mellett mutatja be a fúrás nyomát a kérdéses területről, a marsjáró Panoráma Kamerája segítségével. Figyeljük meg, mennyire halovány és homályos a fúrás körül lévő sziklafelszín, habár a kamera egészen kis távolságból örökítette azt meg. Mivel a felbontás szegényes és a kép elmosódott, nehéz megmondani, ám úgy tűnik, semmiféle, a fúrás következtében keletkezett por nem rakódott le, és töredékek sem maradtak a fúráshely körül. Skipper gyanúsnak találta ezt a momentumot, ám nem sikerült teljes körűen bizonyítania, hogy a fúrás környezet nem tartozik a fúráshoz magához. Fontos tudni, hogy mindösszesen egy méterrel odébb, további két fúrásnyom található, és nem szabad őket összekeverni az itt bemutatott helyszínnel. Nem mutatják az itt látható megkövesedett korall geológiát. Ez a körülmény vezetett oda, hogy Skipperben feléledjen a gyanú, az itt bemutatott távolabbi felvétel talán nem is valós? E gyanú megkönnyíti annak felvetését és megfontolását, netán a valódi fúráshely vízpart szélén található, ahol akár még élő korall is előfordulhat és a fölötte található sziklák képét illesztették be a valódi fúráshely fölé? Vessünk egy pillantást a következő képekre, hogy tisztában legyünk a RAT eszközzel és a fúróberendezéssel, valamint egy tipikus fúrási nyommal. A RAT műszert az USA-beli Honeybee Robotics fejlesztette és működteti.
http://www.hbrobotics.com/rat.html
A fenti, 14. felvétel, a RAT eszköz üzleti célból készült összeállítást. Szenteljünk különös figyelmet a vágó/őrlő keréknek és a kis kefének mely együtt forog az őrlőkerékkel, a tervezés szerint ugyanis kisöpri a horzsalékot a fúrt lyuk belsejéből. Nézzük meg a hosszabb kefét, mely egy külső házban helyezkedik el, hogy elsöpörje a port és a felaprózott anyagot a fúrási lyuk körül. Vegyük észre, mind a belső, mind a külső kefe az óra járásával megegyező irányú forgást támogat, amennyiben a készülék a talaj felé mutat.
http://athena.cornell.edu/the_mission/ins_rat.html
A fenti, 15. felvétel, tipikus sziklafúrás-nyomot mutat be, mely ez esetben mészkőbe mélyed és földi laboratóriumban készült. Figyeljük meg milyen sok por és törmelék keletkezett e jellemzőnek tekinthető fúrás kapcsán. Nézzük meg, hogy a külső fémgyűrű határától milyen távolságra söpri ki a külső kefe a port és törmeléket, teljesen feltornyozza a külső fémgyűrűn kívül.
http://athena.cornell.edu/the_mission/ins_rat.html
A fenti, 16. felvétel, kétféle fúrásnyomot mutat be a Marson, egy másik, az előzőhöz nem kapcsolódó helyszínen. A felső a RAT teljes mértéhű használatáról tanúskodik, amint lyukat fúr a talajba. Figyeljük meg a tisztán látható, felhalmozott por- és törmelékkupacot, a külső gyűrű jól látható benyomatát a por- és törmelékmaradványba. Vessünk egy pillantást a jobbra lefelé eső pontra, ahol csak a RAT keféjét használták a por félresöprésére. Miként az jól látható, a RAT eszközt felhasználva, igen óvatos tevékenységeket is végre lehet hajtani. A két példa bemutatja a RAT fúróberendezés két alapvető használati módját.
http://marsrovers.jpl.nasa.gov/gallery/all/2/m/1355/2M246651970EFFAVQWP2956M2M1.HTML
A fenti, 17. felvétel, azt az állapotot mutatja be, amilyen a RAT fúróberendezésének nyoma a kezdeti szakaszban kinézett, s ezt a képet kifejezetten e beszámoló okán illesztettük ide. Könnyű észrevenni, hogy annak ellenére, hogy a fúrás nem olyan mély és nem teljesen befejezett, mint Sol 1355-kor, a fúrás következtében keletkezett törmelék nem egységesen por állapotú, hanem kisebb kavicsok is találhatók benne, azt mutatvány, hogy a szerkezet igen egyenletes nyomást kifejtve dolgozott. Azonban, a fúróberendezés működésére felhozott példa bemutatja, hogy a RAT nyomása nem azonos a két oldalon, a gyűrű benyomata egyik felöl élesen, még a másikon alig látszik. Továbbá, a kérdéses fúrási terület széle mentesnek tűnik portól és törmeléktől. Más szavakkal, minél mélyebb a fúrásnyom, annál kevesebb szabálytalansággal találkozhatunk. Ismételjük, ezek a szabálytalanságok felvetik a kérdést, vajon a fúrásnyom szélesebb környezetét ábrázoló panoráma képen látható felszín pontosan ugyanaz lenne, mint a Mikroszkopikus Képalkotó felvételén található? Skipper arra gyanakszik, hogy nem, de nehéz ebben a kérdésben döntő bizonyítékkal szolgálni. Talán nem, ám az lehetséges, hogy a marsjáró elmozdította teleszkópos karját a nagyobb nyomás kifejtése érdekében, s emiatt lett a fenti lyuk mélyebb, miután végzett a munkájával. Ugyancsak lehetséges, hogy azok, akik működtetik a RAT eszközt és a teleszkópos kart, kellően finoman tudják hangolni, hogy csak a RAT nagyobb keféje érje el a felszínt, s söprögessen körbe az adott területen, szélesebb felszínt feltárva a fúrás ideális pontjának kiválasztása végett, s egyben nagyobb mennyiségű port letakarítva a kamera látószögén kívülre. Gondolkozzunk csak tovább ezen a korallnak látszó sziklán. Ha Ön a titkos műveletek irányítója lenne, és a marsjáró eljutna egy vízfelülethez, mely korallokat tartalmaz a régi időkből, a régi partvonalon, nyilvánvalóan visszavonulót fújna, nem mutatná a helyszínt tágabb környezetben, és valamit előszedne, hogy a valós látványt elrejtse. Hasonlatosan, ha rábukkanna egy hosszú idővel ezelőtt kiszáradt tetemre, és közelében egy zsebre, tele fényes tárgyakkal, nyilvánvaló, hogy megragadná a marsrover botkormányát odamenne vele és körbeásná. A Mikroszkopikus képalkotó nagyon közeli felvétele nem képes mutatni semmiféle elfogadhatatlan információt 10 cm-nél távolabbról, mint a lyuk széle, a Panoráma Kamera azonban igen, és ezeket a dolgokat kezelni is kell. Gondoljuk csak meg. Igen, elfogadom. Skipper nehezen fogad el rátukmált dolgokat, különösen ha gyanú ébred benne, hogy valaki megpróbálja átverni. Kérem, senki ne írjon Skippernek és ne keresse, hogy rámutasson, egy csomó mesterségesnek tűnő tárgy van a fúrásnyom üregében. Erről Skipper is meg van győződve, ám csak a legnyilvánvalóbb és legerősebb tárgyat vette górcső alá, azt, amelyet a legtöbb Olvasó képes hasonlóképpen felismerni és értelmezni. A többi kevésbé meggyőző és egyéni értelmezés kérdése.
127. Síkságon rejtőző marsi élet
A fenti két felvétel a Mars tipikus becsapódásos krátereit mutatja, valamint közvetlen környezetüket. Mindkettő elfogadható példa ebből a szempontból, hogy jól képviseli a durva, sziklás környezetet, a talajgeológiát a környező felszínen és magukban a kráterekben, melyek úgy tűnnek, jelentős hatásnak vannak kitéve a biológiai növényi élet és felszíni víz tekintetében. Különösen a fenti, második felvételen látható ez, annak is a jobbján, figyeljük meg a sok-sok sziklát, és a fény- árnyék hatásokat, miként jelennek meg a durva geológiai alakzatok. A példák tehát bemutatják a becsapódásos kráterek legfőbb tulajdonságait. Így fest tehát a valódi kráter-topográfia, amikor nem rontja a látványt a felvételek hamisítására. (Bár, a 2. felvételen a központi csúcs körüli sötét maszatolás eléggé szembeötlő…) Durva és nyers, mert katasztrofális események történtek a bemutatott helyeken, feltépvén a mélyebben fekvő geológiai rétegeket, szétszórva a kirobbantott kőzeteket a közelben. Azonban évekkel ezelőtt, amikor Skipper először kezdett foglalkozni a jó öreg Viking szondák 1970-es évekből származó adataival, az egyik legelső dolog volt az, amit észrevett, az volt, hogy a marsi kráterek belseje és a kráterfalak külső lejtői igen gyakran képezik jellegtelen, kíméletlenül felhordott hamis rétegek más-más típusait, melyek kizárják az eredeti nyers és durva, geológia felszín részleteit, azok jellemző árnyékhatásait, ehelyett üres, részletmentes területeket mutatnak.
http://photojournal.jpl.nasa.gov/catalog/PIA08813
Időben nagyot ugorva megérkezünk a fenti, 2006-os MRO HiRISE felvételhez a marsi Viktória-kráterről. Meglehetősen csinos, nem igaz? Már meg is érkeztünk a szokásos, opálos, jellegtelen képhamisítási alkalmazáshoz. Az eredmény a megszokott és ugyanaz. Jellegtelen, részletektől mentes kráterfal, csak maga a kráter körvonala látszik, amint előmered a opálos takaróból, mely jelentősen kiterjed a környező felszínre is. Látványnak nagyon szép, a világ lelkesen tekintett a képre, beleértve a tudósok és akadémikusok közösségét, hiszen első ránézésre részletdúsnak tűnik a fotó, bár a képi információ nagy részét hatékonyan eltávolították róla. Tényleg elhiheti bárki is, hogy a homokviharok eredményeképpen ezt az eredményt kapjuk? A kráterek területe gyakran részesül különleges eljárásban, amikor csak jelen van egy-egy területen, hiszen a leglátványosabb és legnyilvánvalóbb alakzatok. A titkos hatalom szempontjából ez azt jelenti, hogy mivel vonzzák a tekintetet, az emberek hajlamosak őket alaposabban is szemügyre venni. Soha nem mondhatjuk el, mit rejtenek és/vagy hagynak láttatni a közelebbi vizsgálatok céljára, a teljes, durva felszínt teljes részletességgel, nem feltétlen elfogadható a titkos hatalom számára. Nehéz megtalálni és pontosan beazonosítani az elrejtendő objektumokat ilyen körülmények között, ezért gyakran alkalmazzák a speciális „kezelést”, belül és kívül, akár szükség van rá, akár nincs. A munkát végző MI szuperszámítógépeknek döntéseket kell hozniuk, amit nem mindig könnyű megtenni. Például, símább tetejű erdőség lombozata esetén ahol az élet hajlamos teljességgel összefonódni egyetlen kuszasággá és/vagy szőnyeggé, ilyenkor elegendő pusztán lerontani a felvétel felbontását egy kissé, távolabbi látvány benyomását keltve. A szemet ezzel az egyszerű eljárással már könnyű becsapni, a símább megjelenés, a felszín töretlen látványa hajlamos velünk élettelen természetet láttatni, mint életet. amennyiben az erdő kifejezetten egészséges és kiterjedt, szakadások nélkül, a dolguk még könnyebb. Ezen ismeretek birtokában vessünk egy pillantást az alábbi, igen bonyolult felvételekre, jelen beszámoló tulajdonképpeni értelméhez. Ezt a fotócsíkot, valamint a 7. és 8. felvételt egy Lottie nevű kutató juttatta el Skipperhez, aki ezúton is köszönetét fejezik ki számára. Ezek a felvételek az érzékelés határára esnek, az élet felismerhetőségének mezsgyéjére. Nézzük, mit is láthatunk rajtuk.
http://www.msss.com/moc_gallery/ab1_m04/images/M0200809.html
A fenti, 4. felvétel, sekély krátert mutat, redőzött kráterfallal és belső lejtőkkel, valamint a környező területet, egész tekintélyes kiterjedésben a krátertől. Igazából a fotócsík egyik végétől a másikig, jelentősen tömörített, vele természetesen minden, amit ábrázol. Továbbá, ott van a számos, igen jellemző, kusza sötét sáv, a felszín sima külseje. Figyeljük meg azt is, milyen lágyak és hengeres kinézetűek a redők a kráterben és a széli területein. Figyeljük meg az egységes színt - eltekintve a Skipper által hozzáadott színezéstől -, valamint a sávokat. Fontos kihangsúlyozni, hiányzanak az éles fény-árnyék hatások, ellentétben a 2. felvételen látható Maunder kráterrel. Jelentős különbségeket figyelhetünk meg, mert jelentős különbségek vannak. Skipper álláspontja szerint, amit látunk, nem más, mint folyamatos erdőség, növényszőnyegként belepi az egész felszínt, keresztezvén a krátert, betakarva teljes területét. Példát láthatunk a biológiai életre, ám a beavatkozásoknak köszönhetően éppen a felbontás határán található, ennek köszönhetően meglehetősen hatékonyan rejt el a tekintetünk elöl minden részletet. Az egyetlen oka annak, hogy egyáltalán felismerjük, krátert láthatunk a felvételen, a méretes mélyedés, s a hozzá tartozó kráterfalak. Túlságosan mély az aljzata ahhoz, hogy teljes egészében elrejtse szemünk elöl az összefüggő takaró. Az igazság az, hogy semmiféle geológiai képződményt, sziklát vagy talajt, sem láthatunk a képen, a legcsekélyebb mértékben sem, pusztán a tekintélyes kráter redői törik meg a folyamatos szőnyeget, mintegy kimerednek abból, ahogy a kabátgomb a szövetből. Azonban, ha alaposan megnézzük a dolgot, akkor is könnyű félreértelmezni a helyszínt, geológiai felszínnek értelmezve. Éppen ilyesmire gondolt Skipper amikor a „Síkságon rejtőző marsi élet” címet adta jelen beszámolójának. A következő két kép közelebbi látványt kínál, kicsit talán segít a lerontott felbontás ellensúlyozásában.
http://www.msss.com/moc_gallery/ab1_m04/images/M0200809.html
A fenti, 5. és 6. felvétel, egyre közelebbi rálátást ad a kráter térségére, a redőkre a krátergyűrűn, s a belső, lejtős részekre. A 6. kép 200%-os nagyítása már túl közelinek bizonyul, eredményeként erős pixelezettség jelenik meg a felvételen. Akárhogy is, azért még látszik a színek egyöntetűsége, és milyen lágyak és körformájúak a redők, a rendkívül kiterjedt növénytakaró egyenletesen fedi őket. ugyancsak tisztán látható a számos, éles fény- árnyék átmenet hiánya, melyeknek itt kellene lenni, amennyiben a sziklás talaj nyers fotóját látnánk, a becsapódáskor kirepülő anyagok nyomának ott kellene lenni, miként azt a 2. fotón nagyszerűen láthatjuk.
http://www.msss.com/moc_gallery/ab1_m04/images/M0200809.html
A fenti, 7. és 8. felvétel egy nagyobb mélyedést ábrázol, kissé lejjebb az előző helyszínhez képest, ugyanazon a fotócsíkon, egy távolabbi és egy valamivel közelebbi rálátással. Nem mellékeltük a 200%-os nagyítást, mert e helyszín kisebb és még rosszabbul viseli a nagyítást. Figyeljük meg a teljesen szokatlan kúpos formát a mélyedés alján. Amennyiben becsapódásos kráter, abban az esetben igencsak lágy és szivacsos anyagból kell felépülnie, netán sekély víz lepte be, amikor az ütközés bekövetkezett. Másrészről, esetleg omlásos formával van dolgunk, talán ez magyarázza meg a rendkívül szabályos megjelenést. Ám nem tudunk teljes bizonyossággal választ adni a felvetett kérdésekre a puszta látvány alapján. Miért? Mert a térséget, benne a mélyedést is, elfedi valamiféle mintázat szőnyege, emiatt nem láthatunk sziklákat és természetes geológiai eredetű talajt a legkisebb mértékben sem, sem a mélyedésben, sem közvetlen környezetében. Amennyiben természetes geológiát látnánk, meg kellene tudnunk figyelni a mélyedésből hiányzó és kilökődött anyagot. Szétrepült a kráter környékére, netán belesüppedt a föld alá, s e folyamat eredményeként jött létre a mélyedés, netán mindkét folyamatnak része volt benne? A helyzet az, hogy valami sűrűn befedi a felszínt, gátolja látásunkat a felszín közvetlen megfigyelhetőségében, a valódi geológiai alakzatok megpillantásában. A logikus következtetés az, hogy ami a szabad rálátást gátolja az egyfajta, agresszívan terjeszkedő növénytakaró, mely minden egyes tenyérnyi helyet elfoglal, a kráter gyűrűjét és a belső területeket is. Ha valaki alaposabban megnézi a két mélyedést ezen a fotócsíkon, akkor észreveheti, hogy a mélyedések enyhén hosszúkásak, sejtetvén elnyúlt formájukat, és ez így is van. Néhányan azt is felvethetik, hogy Skipper megfordította a felvételt, s ennek következtében jött létre ez a zavaró hatás. Fontos tudni, hogy a jelen M02-00809 jelű fotócsík az MGS MOC küldetés adatai közül a korábbiak közül való. A korábbi adatok között az egyenes állású fotócsíkon, melyeket a legtöbb kutató használ, egyszerűen azért, mert hogy egyenesek és könnyebb őket görgetni, már hivatalos szinten meg lettek fordítva. Ez is egy azok közül. Miként arról korábban beszámoltunk, ez a már hivatalos szinten végrehajtott képfordítás csak egyike és elenyésző része a számos, sokoldalúan alkalmazott zavaró taktikának, melyeket rendre bevetnek a képek nyilvánosságra hozatala előtt. Szerencsére, ebben a bizonyos esetben, rendelkezésünkre áll a széles látószögű kontext felvétel, M02-00810-es sorszámmal, alább mellékeljük, hogy bizonyítani tudjuk a már hivatalos szinten végrehajtott képfordítás tényét.
http://www.msss.com/moc_gallery/ab1_m04/images/M0200809.html
Ha valaki felkeresi a hivatalos MSSS oldalt a fenti hivatkozáson, látni fogja az M02-00809 jelű keskeny látószögű képet bal oldalt, és a széles látószögű M02-00810 számú felvételt az M02-00809 fotócsíkkal rajta, fehér körvonallal ellátva. A hivatkozási oldalon található első két link bal oldalt a szinuszos (szög alatti) jpeg és gif fotócsíkokat tartalmazza. Ha valaki megnyitja őket, azt fogja tapasztalni, hogy irányítottságuk megegyezik a széles látószögű felvétel területén körvonalakkal jelzett fotócsíkkal, ám a lista harmadik tagja, az egyenes állású gif totócsík már fordított. Fontos tisztában lenni azzal, hogy igen gyakran alkalmazzák a bemutatott eljárást az MGS MOC korábbi felvétel kapcsán. Amit Skipper tett mindösszesen annyi, hogy megfordította a fotócsíkot mind vízszintesen, mind függőlegesen, így újra megegyezik tájolása lista első két helyén található hivatkozásokéval, és a széles látószögű fotó tájolásával. Azaz, visszaállítva a fotócsík eredeti tájolását, nem valószínű, hogy pusztán emiatt torzulások léptek volna fel csak emiatt, éppenséggel, a hivatalos szinten keletkezett torzulások egy részét sikerült helyreállítani a helyes tájolás ismételt beállításával. Ezek az MGS MOC felvételek feltételezhetően számos ellenőrzésen esnek át hónapok alatt, mielőtt leközlik őket. Azonban, sok-sok ezer felvételt áttanulmányozva Skipper gyakran találkozott ezzel a problémával, amikor csak így volt, mindig igyekezett korrigálni. Akkor mit is mondjunk el az úgynevezett tudományos igényű ellenőrzésről? Akárhogy is, a probléma itt az, hogy a legtöbb tudós és akadémikus aki kutatásokat végez ezen képek felhasználásával, elhiszi és meg van róla győződve, hogy csak üres területeket lát, miként azt általánosságban bemutattuk a 4. és 8. felvételen a távoli fotók esetében. Ezeken az üres területeken következetesen nem látnak semmit, amire kiképezték őket, ezért nem is várhatjuk el tőlük, hogy alaposabban is megvizsgálják azokat. Tovább kell lépniük. A gond ott kezdődik, hogy ha az átlagos Olvasó nem láthat kellően hiteles alap-adatokat, ezek hiányában ugye megfelelő kérdéseket sem tud feltenni, és csak azt látja, amit valaki más akar Tőle, hogy lásson, tervszerűen, úgy pedig elég nehéz tisztába jönni azzal, mi is folyik a Marson valójában. Így van ez. Képzelje el mindenki, hogy egy nagyjából üres terület egy pontján áll, sehol egy fa, füves pusztaság az egész ameddig csak ellátni a nappal ellentétes irányban. Lenézvén a földre, azt tapasztaljuk, hogy a saját árnyékunk mellett egy további, ám hatalmas árnyék látható, teljesen egyértelműen egy fa körvonalát adva. Nem láthatjuk a fát a hátunk mögött, ám szemmel látható árnyéka bizonyítékul szolgál ott létére, és amiatt el is fogadhatjuk valóságosnak. A következtetés tökéletesen logikus, kézenfekvő. Azonban ha hátrafordulunk és semmiféle fát nem látunk, akkor elkezdjük némileg kísértetiesnek értékelni a helyzetet. Másrészről az is megtörténhetett, hogy titokban hipnózis alanya volt és azt a szuggesztiót kapta, hogy amint ott áll, egy fa árnyékát érzékelje, ami természetesen nincs ott, és amikor megfordul, ne is tűnjön fel a hiánya, miként az utasításra sem szabad emlékeznie. Mi lenne ekkor a várható reakciója? A hagyományos oktatási rendszer hasonló eredménnyel járhat ilyen helyzetekben, s határ esetben a gondolkozás mindkét irányba elmozdulhat. Ha valaki törekvő tudósként ilyen oktatási rendszerben nől fel, sok-sok hasznos ismeretet kap, mely jó segítséggel szolgál számára a választott életpályán, az egyenrangúak között. Azonban, anélkül, hogy ezt az illető felfogná, olyan ismereteket is kap, melyek az elvárt irányba viszik gondolkozását, ismereteket, melyeknek semmi közük sincs a valósághoz. Például, valakinek az a gondolata támad (tegyük fel), hogy a Mars bolygó lényegében mentes a felszíni víztől és az élet minden formájától. Az elfogadott tudományos adatok kiértékelése nyomán a légkörre vonatkozóan, annak összetételét 95.32%-os arányban halálos széndioxidban adják meg, a felszíni hőmérsékletet pedig akár a -140 Celsius alá is szállhat a sarkvidékeken. Ezek az adatok egyértelműen jelzik, hogy a marsi környezet az élet általunk ismert formáira halálos veszélyt jelent. Nyilvánvalóan és kikerülhetetlenül ezek a feltételek és a hozzá fűzött magyarázatok, kiegészítve a vizuális tudományos adatokkal, melyek lényegük miatt megbízhatóak kell, hogy legyenek, tehát megkérdőjelezhetetlenek. Tegyük mindehhez hozzá a tipikus emberi viselkedés alapján ugye nagy bennünk a hajlandóság engedni a csoportnyomásnak és nem pedig szembemenni közmegegyezéssel, vagyis a csordaszellemmel. Azaz ezért maradnak megkérdőjelezetlenül dolgok, marad a dobozban való gondolkozás, így nem lógunk ki a sorból, nem érhet minket vád, pláne, hogy a vizuális tudományos adatokat „képzett” és „szakértő” tudósok kommentálták, s mik vagyunk mi hozzájuk képest. Nem igaz? Látható bármi hiba is a felvázolt képben? Amikor egy idegen világ saját, különleges fejlődési útját vizsgáljuk, nem léteznek semmiféle „szakértők” itt a Földön, mindenki csak résztvevő, kutató, érdeklődő. Mindösszesen a földi típusú feltételeket ismerjük, s ez a tudásanyag található a dobozban. Továbbá, erre a bizonyos doboztartalomra olykor igen erős hatást gyakorol más valaki manipulációs szándéka, aki bizonyos dolgokat titokban akar tartani, sokkal inkább, mint megosztani azokat a nagyközönséggel. Ennek eredménye az, hogy a közvetlenül a szemünk előtt heverő bizonyítékokat „hozzá kell igazítani” szemléletünkhöz, azaz el kell bennünket vakítani, meg kell fosztani bennünket a háttér információktól, és azt kell velünk láttatni, ami megfelel a rejtett szándékoknak. Nem látunk erdőket, csak ködfoltszerű „felszínt”. Mivel tudjuk, hogy az élet általunk ismert formája valószínűleg nem található meg egy ilyen távoli bolygón, a következtetésünk logikus, akkor geológiának kell lenni. Más szavakkal, hulladék bent egyenlő hulladék kint! Ez az oktatási csapda, ahol egyre kifinomultabbak vagyunk számos termelő területen, a saját életünk javítását eredményezve, ám ugyanebben az időben, áldozataivá válunk saját gondolatainknak, az már említett közmegegyezéses dobozon belül.
128. Marsi porördögök és egyebek
http://hirise.lpl.arizona.edu/PSP_004285_1375
A fenti, első képen, két egymás melletti objektumot láthatunk a marsi tájban. Ezeket a képződményeket a hivatalos források minden esetben porördögként azonosítják, természetesen ezzel is rákényszerítve a hivatalos mantrát a megfigyelőre, miszerint a Mars száraz és szükségképpen halott világ. Néhányuk nagy valószínűséggel tényleg porördög, a földön is ismert jelenség. Azonban, habár porördögök nagy számban alakulnak ki számos területén, azért azt ne felejtsük el, hogy a Földet 72%-ban víz borítja, szükségképpen vizes bolygóvá téve azt, vagyis közel sem száraz égitestről van szó. Ne felejtsük el tehát, hogy a porördögök léte a Marson, ahogy a Földön is, még egyáltalán nem jelentik azt, hogy száraz, poros égitestekről lenne szó általánosságban. Néhányat ezen objektumok közül marsi porördögnek címkéznek, habár lehetnek vízkitörések, gejzírek is, merthogy igencsak hasonlatosak egymáshoz. Ám ez utóbbi feltételezés megengedése rögtön magával hozza a következtetést: a Mars felszínén valóban jelen van folyékony víz, ha másként nem is, legalábbis gejzírek formájában. Ennek beismerése természetesen egyáltalán nem kívánatos a titkos hatalom számára. kétségtelenül ez lehetett az oka annak, hogy amikor az 1970-es években a Viking felvtelein a NASA saját tudósa, Dr. Leonard J. Martin, a Lovell Obszervatórium munkatársa Flagstaffban, Arizóna államban, elismert és a fő áramlat tagjai között jelentős hírnévvel rendelkező bolygókutató tudós, hivatalosan is bejelentette a NASA által birtokolt felvételek alapján a marsi folyékony víz jelenlétét, nagyon gyorsan eltávolították a tudományos életből, a NASA-tól és a JPL-től is. Lásd a következő beszámolót 2003-ból: „Folyékony víz a Marson – első felfedezés.” Másrészről, egy bolygón, ahol a feltételezések szerint rendkívül száraz a felszín, sok-sok porördög jelenlétét várjuk el manapság. Hogy kellőképen meggyőzőek legyenek, folyamatosan és újra és újra porördögök jelenlétével etetnek bennünket, mint fentebb is. Továbbá, minden egyes, a marsi felszínen található sötét sávot, és tényleg igen sok van belőlük, azonnal beazonosítanak, mint a porördögök nyomait, melyek olykor tényleg ott is vannak. A tudósok pedig nagy egyetértést mutatnak a hírekben megjelent állásfoglalásokkal. Az egyetlen gond, hogy ezeknek a légörvényeknek elég erőseknek kellene lenniük ahhoz, hogy kellően nagy porördögöket hozzanak létre, melyek még a távoli műholdfotókon is látszanak, a meghatározás szerint pedig a mozgásuk során létre kell tudni hozniuk a megfigyelt sötét sávokat, ezekből pedig igen nagy számú van a Marson. Nagyon de nagyon kevés bizonyíték van arra nézvést, ahol működés közben láthatunk porördögöket, ahogy a fenti felvételen például. Figyeljük meg a Nap fényének igen erős visszaverődését, amint az a fenti felvételen jól látható, azért, hogy elgondolkozzunk rajta, vajon közönséges, a talajról felkapott por képes-e ilyen fényvisszaverődést kelteni, hiszen a levegő maga átlátszó. Ez ugye azt jelenti, hogy talajt igencsak felbolygatta a porördög elhaladtában, s nagy tömegű port kellett felkapnia, hiszen jelentős árnyékhatást is kivehetünk. Mozgása közben, folyamatos porkiszóródással kellene számolnunk. Nos, semmiféle porkiszóródást és haladási nyomot nem láthatunk ebben az esetben, akkor nem lehetne a jelenséget sokkal inkább vízgejzírként azonosítani, mint porördögként? A válasz olykor, de nem szükségképpen, más esetekben is az, mint most. Amennyiben a képfelbontás kellően elfogadható, a vízfeltörés talajból való kifakadásának helyén, és közvetlen szomszédságában vízfelhalmozódás történik, s ettől a bázisponttól a felcsapó vizet a szél akár el is sodorhatja valamilyen irányban. A felhalmozódó víz sötét sávot hagy maga után, illetve, néhány esetben, még erősebb fényvisszaverő tulajdonságú foltot, s ezeket bizony látnunk kellene az MRO HiRISE tekintélyes méretű jp2 felvételein, melyek ugye elméletileg kellő részletességgel rendelkeznek. Záró gondolatként megjegyezzük, hogy ha nem láthatunk sötét sávokat vagy másként megzavart felszíni réteget, és víz jelenlétét sem tudjuk kimutatni a gejzír tövénél, akkor mire véljük mindezt? Ez esetben lényegében visszatérünk a fent bemutatott, egyik szélétől másikig terjedő fotócsík-részlethez, a rajta látható két, hivatalosan porördögként beazonosított képződményhez. A „porördög” kifejezés inkább egyes számú, mint többes. Nos, mindez azért történt, mert Skipper hozta létre a jobb oldalit. Könnyű dolga volt. A fotó tehát a leghatározottabban hamis... Csak néhány percig tartott mindez számára a PhotoShop programmal, létrehozni az alakzatot, mindösszesen sötét és világos színű maszatolást használt még, utánozván a bal oldali eredetit, mindezek mellett ilyesmit még soha nem csinált korábban és még csak nem is képzett a látható képződmények előállításában. A jobb oldali forma élete első számú hamisítási kísérlete, ha pedig megfigyeljük a bal oldali eredetit, a hamisítvány igen jónak mondható. Nézzünk szembe a tényekkel, ha nem jeleztük volna, hogy a kép hamisított, talán néhány szakértő vette volna csak észre a turpisságot, vagy még azok sem. Legfeljebb elcsodálkoztak volna rajta, hogy két légörvény, ennyire közel egymáshoz, vajon miként jöhetett létre, ugyanabban az időben. Ennyi és nem több. Azonban, a legvalószínűbb felvetés jelen MRO fotócsík kapcsán az, hogy mindkét képződmény hamis. A jobb oldali, egyértelműen Skipper munkája, ám a bal oldali, hivatalosan „porördögnek” nevezett alakzat majdnem teljes bizonyossággal kijelenthetően, hivatalos hamisítás. Az igazat megvallva úgy gondoljuk, hogy semmiféle porördög vagy vízfeltörés nincs jelen a fotó készítésének pillanatában a helyszínen - a legkisebb mértékben sem.
http://hirise.lpl.arizona.edu/PSP_004285_1375
A fenti, második felvétel, a jp2 eredeti változat, a porördögről. A képződmény itt kissé nagyobb, ám mindösszesen 12.5%-is nagyításon mutatjuk be a jp2 eredeti méretéhez képest, összehasonlítás végett az első felvétellel, ám természetesen Skipper bármiféle beavatkozása nélkül. Bármiféle változtatás nélkül illesztettük ide a jp2-es változatát a képnek, hogy megmutassuk a felszínt a hivatalosan „porördögnek” kategorizált képződmény körül, ám jelentősen lekicsinyítve, hiszen a jp2-es felvételek túlságosan nagyok ahhoz, hogy teljes méretükben mellékelhetők lennének ide. Nincs annyi helyünk a szokásos beszámoló-keretek között. Ám az mindenféleképpen jól látható, hogy a képződmény körül a felszínen semmiféle nyom nem látszik. Nincs sem felkavarodott, sem nedves felszín. Az egyetlen sötét terület a helyszínen az a feltételezhetően szórt árnyék, a képződmény ugyancsak diffúz természete mellett. Ha valaki felveti, hogy az árnyék a sötét sáv, illetve a vízkifolyás, ez esetben hol van a képződmény árnyéka, annak a képződménynek, mely kellően nagy, magas és erős, hogy távoli műholdas felvételeken is feltűnjön? Hiszen nem néhány száz méter magasról készült műholdas felvételről van szó, hanem műholdas fotóról, több százszor nagyobb távolságról készülvén, mint a hagyományos légi felvételek. Néhányan megkérdőjelezhetik Skipper hozzáállását a képhamisítás tekintetében. Mások viszont felvethetik, hogy ha ő képes egy tökéletesen valós kinézetű hamisítvány létrehozására, akkor mi mindent követhet el a többi felvétellel, amit kihelyez a honlapjára? Nos, pontosan az ilyen gyanúsítások kivédésére adja meg minden esetben az adott felvétel hivatalosan elérhető változatát, az ellenőrizhető és elérhető hivatalos adatok között. Ezért is tartják távol tőle magukat a hivatásos „leleplezők”, nem mernek konfrontálódni a honlapjával. Pontosan tudják, hogy a hivatalos honlapokra történő utalás már eleve kifogja a vitorlájukból a szelet. Ez felvet egy újabb témát. Amennyiben a fenti, jp2-es felvétel helyszíne nem hordoz kellő bizonyosságot, akkor érdemes letölteni a 960 MB terjedelmű nagyméretű jp2-es felvételt a fenti hivatkozásról és az alant következőt, és alaposan megvizsgálni a porördögök látogatta vidékek tulajdonságait, immár 100%-os felbontáson. Semmi nyomát nem láthatjuk továbbra sem a felszín felkavarodásának vagy víz jelenlétének még a legalaposabb vizsgálatot követően sem. Mindez azért van, mert az eredeti felvételt alávetették a maszatolásos technika alkalmazásának, tehát nem valós. Azonban, jellemző mintaként szolgál arra, mit találunk közeli vizsgálat alkalmával, ezért vessünk is egy pillantást az alábbi fotóra.
http://hirise.lpl.arizona.edu/PSP_004285_1375
A fenti jp2 felvétel a felszín kicsiny szeletét mutatja, annak is a legszélét, olyan részt, ahol valóban a kérdéses „porördögök” jelennek meg. Figyeljük meg, átláthatunk a „porördögök” látogatta területen, habár csak nehezen, de mégis kivehetjük az alattuk elterülő felszínt. Azaz, ha nem látjuk a porördögön keresztül sem a talaj részleteit, sem a porördög haladási útján felkavart sávot, de víz felhalmozódását sem, akkor a kérdéses képződmény nem lehet más, mint hamis, félig áttetsző maszatolás. A felszín látható az „objektum” alatt, s mivel nincs nyoma sem a talaj felkavarodásának, sem víznek, ez már eleve gyanús. Egyáltalán nem úgy fest, mintha poros, üledékes talaj lenne, mely képes lenne táplálni légörvényeket, igen erősen fényvisszaverő képződményeket létrehozván. A sötét, maszatos terület, habár alig látható, sokkal inkább sejtet valamiféle szerves életet. jegyezzük is meg ezt a felvetést a későbbiekre, ugyanis hamarosan fontos szerep jut neki. Ha valaki átkutatja a jp2-es fotócsík többi részét, a teljes, 100%-os felbontáson, ez a benyomása csak még inkább megerősítést nyer. Az elkövetkező 4.-8. Felvétel ugyanezt a területet ábrázolja. Miként a kismadár belóg a gyerek arcába, hogy elterelje a figyelmét a háttérről és őt fényképezze, ugyanilyen lehet a hivatalosan „porördögnek” titulált képződmény szerepe, odahamisítva a helyszínre, igyekeznek általa elterelni a figyelmet a háttérről. Kisebb vizuális félrevezetéséről lenne szó? Emlékezzünk rá, éppen ideje letölteni a teljes méretű jp2-es file-t és alaposan végigvizsgálni a maximális felbontáson, normál méretű számítógépes képernyőn. Nem könnyű feladat, ezért nem meglepő, ha a kutatók gyorsan belefáradnak a műveletbe és csak olyankor teszik ezt meg, ha úgy gondolják, valami különlegesen figyelemre méltó dologgal találkozhatnak, ha pedig csak közönséges „porördögöket” látnak, az nem túl érdekes. Akik a titkos hatalmat szolgálják, pontosan ismerik ezt a hozzáállást, számunkra pedig egyáltalán nem meglepő, ha igyekeznek mindezt fel is nagyítani. Pontosan ez az, amit tesznek. Miért mondhatjuk ezt? Azért, mert ugyanezen a fotócsíkon található másik képződmény túlságosan nagy és behálózza az egész méretes fotócsíkot. Ez azt jelenti, hogy megfelelő elrejtése érdekében a felbontást jelentősen le kell rontani, e nélkül az ilyen méretű jelenségeket könnyen tudnák beazonosítani még a tudósok is, holott már maga a hamisítás típusa is eléggé kiáltó jellegű kellene, hogy legyen. A megszokott maszatolásos technikának oly mértékben kiterjedtnek kellene lennie, amit ugyancsak kétségbevonhatatlanul, felismernének. Mit tegyen hát az, aki ilyen méretű kép meghamisítására készül, kellő hatékonysággal? Miközben a maszatolásos technika hatékonyságának határáig rontja a felbontást, nyilvánvaló, hamis információkat fog a képre helyezni, hogy elterelje a figyelmet, abban a reményben, hogy a háttér nem tűnik fel különösebben senkinek, nem kerül alaposabb vizsgálat alá. Amikor azonban a figyelem elterelés nem működik, az alábbi képek és az általuk hordozott információk a nyilvánosság elé kerülnek, a megtévesztő szándék ellenére.
http://hirise.lpl.arizona.edu/PSP_004285_1375
A fenti, negyedik felvétel jp2-es változat, 50%-os kicsinyítéssel. Némi tisztításnak vetette alá Skipper és egy kis színt is adott hozzá, hogy a lehetséges valamennyi részletet kihozza. Két, határozottan elkülönülő tájrészletet láthatunk, éles határvonal választja el őket egymástól. A bal oldali, párhuzamos, azonos irányítottságú képződmények természetes részeinek tűnnek a tájnak, míg a jobb oldali rész újabbnak tűnik, s mintha elfoglalta volna azt a részt, ahol megfigyelhető. A valós életben, a két különböző megjelenésű terület bizonyára más színben jelenik meg, az itt látható mesterséges színezés bizonyára nem valós. A színekben megmutatkozó különbség még jobban látszik, amikor szerves anyaggal találkozunk, szemben a természetes sziklákkal, vagy talajjal. Ez az egyik legfontosabb oka annak, hogy szinte sohasem láthatunk valós színeket, holott a kamerák képesek valós színes felvételeket készíteni, mégis a legtöbb kiadott felvétel fekete-fehér, vagy hamis színes, azaz hamis-színes. Ezek közül túlságosan sok tűnik furcsának, a természetes felszín pedig minden esetben geológiai eredetű sziklákat és talajt takar. Ha jelen esetben is erről van szó, akkor miként magyarázható? Rendben, valószínűleg mindenki a könnyebbik megoldással szeretné kezdeni, ezért először vegyük szemügyre a bal oldali, párhuzamos képződményeket. Első ránézésre erodált felszíni alakzatoknak tűnnek, lejtős területen alakultak ki. Azonban, ha így van, akkor figyeljük meg közelebbről az eróziós csatornákat. Nem árnyékos részeket látunk, mint eróziós kopás által kivágott kanyonok esetében, ellenkezőleg, valamilyen puha anyag tölti ki a repedéseket, pontosan ugyanaz a fajta növekmény, mint amilyent a „porördögök” alatt megfigyelhetünk. Figyeljük meg a világosabb színű felszíni foltok milyen egységes, ismétlődő mintát követnek. Az ismétlődő jelleg sokkal inkább az élet jellemvonása, mintsem eróziós jellegű geológiáé. Ami a jobb oldali, feltöredezett képződményt illeti, erősen emlékeztet egy hajdanán nedves, ám utána teljesen kiszáradt mocsaras vidékre, netán tófenékre. Ám, nézzük meg közelebbről. Vegyük észre, miként hajlik alá ez a mintázat a két vidéket elválasztó határvonal térségében és tűnik el az árnyékban. Ezen a rövid, lejtős szakaszon nem tekinthető geológiai képződménynek, sokkal inkább hordozza valamiféle gombatelep jellegzetességeit, letakarván az itt nem látható, valódi geológiai felszínt. A főbb tulajdonságokat tekintve elmondhatjuk, hogy mind a bal- mind a jobb oldali mező inkább hajlamos elnyelni a fényt, mint visszaverni azt, habár a napfény itt igen erős. A csupasz sziklák és a talaj geológia normálisan sokkal több fényt verne vissza. Habár a kérdés bonyolult, ám vannak jelei annak, hogy valószínűleg nem geológiai eredetű csupasz sziklákat és talajt látunk itt. Figyeljük meg az árnyékok szinte teljes hiányát is. Ami ugyancsak kulcstényező.
http://hirise.lpl.arizona.edu/PSP_004285_1375
A fenti, ötödik felvétel közelebbi rálátást tesz lehetővé a 4. felvétel párhuzamos irányítottságú képződményeit tartalmazó bal oldalára, s egyben a feltöredezett jobb oldalára is. Ismét felhívjuk a figyelmet, a bal oldalon a párhuzamos irányítottságú alakzatok nem sötét árnyékok, hanem valami mások, puha, ágas-bogas növekménnyel vannak ugyanis kitöltve. Ugyanazt a sötét színű, ágas-bogas képződményt látjuk, mint a harmadik felvételen, a porördögök alatt, ám ott jelentősen elmaszatolva. Ugyancsak vegyük észre a felszín egységes barázdáltságát a párhuzamos képződmények között. Az ismétlődő mintázatok nagy valószínűséggel kötődhetnek inkább folyamatosan jelen lévő élethez, mint élettelen geológiához.
http://hirise.lpl.arizona.edu/PSP_004285_1375
A fenti, hatodik felvétel, a közeli helyszínt mutatja, az ötödik felvételtől kissé jobbra eső helyszínt, elsődlegesen a feltöredezett területet fedi le. Figyeljük meg, a bal oldali feltöredezett rész miként változik, ahogy tekintetünket jobb felé mozgatjuk. Nézzük meg, hogyan ölt a mintázat egyre inkább állati bunda megjelenést. Vessünk egy pillantást a kép felső részére, a középponttól kissé jobbra, a barázdált felszín egy kis darabon felbukkan, kilátszik a szőnyeg-szerű takaró alól, azt sejtetvén, hogy az eredeti felszínt láthatjuk a takaró alatt. Az imént bemutatott jelenség ismételten előfordul e képződmény esetében. Úgy tűnik, a világosabb színű, barázdált képződmények jelentek meg először e területen, és uralkodó jelleget öltöttek, mostanra azonban megjelent egy második forma is, elfoglalván az előzőt, mintegy támadást intézve az előző ellenében, ez a bizonyos feltöredezett forma. Annak ellenére, hogy a feltöredezett forma meglehetősen tömöttnek és egységesnek tűnik, ahogy azt a 4. és az 5. képen láthatjuk, közvetlenül a határterülettől jobbra, az ágas-bogas képződmények, melyek Skipper szerint megegyeznek a feltöredezett formával, csak megjelenésükben térnek el azoktól. Abban azért határozottan biztosak lehetünk, ahhoz hogy a feltöredezett forma, nézzen ki akár úgy, mint a határterületen, vagy tovább jobbra haladva, felöltse az ágas-bogas megjelenést, elfoglalván és belepvén a világosabb színű, barázdált képződményeket, egyfajta telepes életet kell képviselnie. Skipper álláspontja szerint a szőnyeg-kinézetű képződmény lényegében a feltöredezett forma, csak kissé agresszívabb kivitelben. Az ágas-bogas külsővel meghódította a kanyonokat az azonos irányú alakzatok között, hasonlóképpen, jelentős területeket foglalt el a ugyanezen a részen, ám ezúttal a kanyonok között, ahogy az fentebb látható. Természetesen az is lehet, téved. A párhuzamos képződmények lehetnek erózió eredményei, a Mars egyedi feltételei és kémiája eredményeként jöttek létre, megalkotván az egységes, barázdás felszínt. Ami az említett értelmezéssel szemben dolgozik, az a tény, hogy a párhuzamos alakzatok között jól láthatóan egységes, barázdás felszínt figyelhetünk meg, sokszorosan ismétlődik, a mintázat azonos, Skipper, a marsi felszín vonatkozásában gyűjtött szerteágazó tapasztalatai szerint, e jellegzetes lejtős vidékek élet hordozói, végig az egész fotócsíkon. Akár hol is fordul elő genetikai kód, annak alapvető törekvése, hogy újra és újra ismételje önmagát, míg a közönséges geológia számos véletlenszerű elemet tartalmaz, ezek alakítják és formálják. A természetes képződmények megjelenése az élet ismétlődő mintázatával ellentétes megjelenésű. Amennyiben a párhuzamos alakzatok geológiai eredetűek, még mindig ott van a feltöredezett forma és a hozzá kapcsolódó agresszíven növekvő képződmény, mely – viselkedése alapján – sokkal inkább jelent életet.
http://hirise.lpl.arizona.edu/PSP_004285_1375
A fenti, 7. és 8. felvétel a jp2-es fotócsík másik területéről való, ezúttal a bal alsó részéről. A 7. felvétel esetén szélesebb, kontext látványt kapunk, míg a 8. kép a 7. felvétel egyik részletének közelebbi vizsgálatát teszi lehetővé. Megismételjük: ugyanazt a típusú képződményt láthatjuk, ugyanabban az inváziós állapotban, ám ezúttal a fotócsík egy másik részéről. A 4. és az 5. felvétellel együtt erre a bizonyos második helyszínre esett a választás, hiszen ismételten egy átmeneti területet láthatunk egyik féle képződményből a másikba. E fölött a pont fölött a párhuzamos alakzatok a jellemzőbbek, míg alatta a feltöredezett formák. Továbbá, ha valaki nagyon közelről megnézi, felismerheti az ágas-bogas formákat, s azon szándékukat, miszerint szorosabb, feltöredezett formák létrehozására törekszenek, de egészen pontosan nem kivehetően, nem lehetünk teljesen biztosak benne, hogy teljesen ugyanazok lennének. Skipper által tett újabb felfedezés a következő: annak ellenére hogy a párhuzamos alakzatok továbbra is a feltöredezett formák által invázió alatt vannak, a kanyonokban jól kivehetjük őket, a párhuzamos formák e pont fölött mégis láthatóan hatékonyabbnak tűnnek, és szabadabbnak a feltöredezett formák megszállása alól, pláne azokon a részeken, ahol a lejtő meredekebbé válik. Minél fentebb haladunk az itt bemutatott lejtőkön, annál több párhuzamos alakzattal találkozhatunk a feltöredezett formák inváziójával szemben. Figyeljük meg, látszólag a feltöredezett alakzat ezen a területen indítja elsődleges támadását a párhuzamos formák mezője ellen, ehhez első lépésként elfoglalja a kanyonokat, felfelé halad a mentükön és ezt követően csap ki oldalra. Ebből a képből arra gondolhatunk, hogy a párhuzamos formák között völgyek találhatók, ezeket foglalják el és töltik ki a feltöredezett formák előőrsei. Ez a viselkedés viszont arra is utal, hogy ezeken a lejtőkön némi víz is jelen lehet és a feltöredezett alakzat kihasználva e körülmény nyújtotta előnyöket indulhat a nagyobb, párhuzamos képződmények meghódítására. Ebből az következik a továbbiakban, hogy a feltöredezett forma jobban érvényesül az alacsonyabb területeken, ahol pára, ha valahol egyáltalán ott megtalálható, nagyobb mennyiségben lehet jelen és ezáltal könnyebben is kinyerhető. A jp2-es felvétel alapos vizsgálata megerősíti, hogy valóban ez a helyzet a feltöredezett képződménnyel, valóban hangsúlyosabb a jelenléte arrafelé. Azonban, amikor csak a feltöredezett képződmény túlsúlyba kerül, úgy tűnik, a párhuzamos formák tetejét foglalja el, s ez pedig arra utal, hogy a párhuzamos formák voltak ott korábban, és azok voltak a dominánsak. A tény az, hogy a párhuzamos alakzatoknak is hangsúlyos jelenlétével találkozunk a mélyebb földeken, elfedvén őket a feltöredezett formák, ahogy a lejtőkön is, ez pedig arra utal, hogy valamilyen életformával van dolgunk, a Marson is különlegesség számba megy, és szó sincs erodált geológiai felszínről. Azért említjük ezt, mert könnyű lehet bárki számára összekeverni a párhuzamos alakzatokat ha csak egy gyors pillantást vet rájuk, az erodált képződmények is erősen hasonlatosak, de éppen ezért van szükség az alapos vizsgálatra. Ha tehát figyelmesebben megnézzük a háttérként szolgáló, a „porördögök” alatti területet, mind nyilvánvalóbbá válik, hogy maga felszín egyáltalán nem olyan, hogy laza, poros anyagával táplálná ezeket a bizonyos légköri képződményeket, melyek olyan jelentős méreteket öltenek, hogy még a távoli műholdas képeken is látszanak, a lerontott felbontás és az elmaszatolt látvány ellenére, azaz, a méretük eléri a nagy tornádókét. Mindezek ellenére, a talajon semmiféle zavar nyomát nem látjuk, pedig egy ilyen méretű és erejű légköri képződmény nem haladhat végig sehol nyomtalanul. A legtöbb kutató számára a hivatalosan erőltetett „porördög”, mint jelen esetben is, félrevezetésként szolgál, figyelem-elterelésként, hogy ne nézzük meg a kép hátterét. A leggyanakvóbb kutatók számára piros zászlóként szolgál a helyszín, hogy nézze meg közelebbről a nyilvánvaló dolgokat, s aztán a felvétel többi részét is, a lehető legnagyobb alapossággal és tárgyilagossággal. Nos, ez a különbség a közmegegyezéssel alapuló világlátás és a tudományos kutatómunka között. Az előbbi érdekében elég „egyetértően bólogatni”, míg az utóbbi bizony kemény munka, a dobozon kívül gondolkozni pedig kifejezett erőfeszítést igénylő tevékenység. Mindenkinek önmaga kell eldöntenie, melyik utat választja, a felelőtlen és nyugalmas bólogatást, vagy a felelősségteljes kutatást a valóság nyomában.
129. Démonarc a Marson?
http://www.msss.com/moc_gallery/s05_s10/mc18.html
Skipper mostanában sokkal kevesebb tanulmányt készít, munkája lelassult. Ennek oka, hogy ideje nagy részében felesége életéért igyekszik küzdeni, aki rákbetegségben szenved, s emiatt igen kevés ideje marad minden másra. Jelen tanulmányban csak egyetlen dolgot vizsgál meg, az ESA gyűjteményében található, a Melasz Kazma térségében. A Melasz Kazma a hatalmas Valles Marineris ősi törésrendszer mélyén található. Pontosabban is behatárolhatjuk helyszínét, az árokrendszer központi részének alsó, vagy másképpen déli vidékének legmélyebb pontján terül el, az első képen pontosan láthatjuk bejelölve, ezen a környéken nagyjából 9 km-re vagyunk az átlagos felszín alatt. Egyben az egyik legmélyebb pontján járunk a bolygónak, s mivel nyitott, a napfény jelentős része eljut a legmélyebb részekre is. Vajon mi lehet ilyen mély üregekben egy bolygó felszínén? Képzeljük magunkat a Melasz Kazma peremére, amint lefelé tekintünk és hasonlítsuk össze azzal a látvánnyal, ami a Grand Kanyon peremén állva várna ránk, és képzeljük el, hogy a Marson a mélység csak folytatódik csak egyre folytatódik, egészen az elképzelhetetlen 9 km-es mélységig. Ha valakinek megvan ez a képessége, és a szeme is rendkívül éles, képes ellátni az árokrendszer aljáig, akkor a következő látvány tárulhat a szeme elé.
http://esamultimedia.esa.int/images/marsexpress/062-160604_0360-6.3d-01-MelasChasma.jpg
Eléggé megragadó, nem igaz? Mi a nyavaja ez itt piros szemekkel, odafészkelve egy völgy aljára, két hegygerinc közé? Úgy fest, mint egy szörnypofa valaki képzeletéből vagy rémálmából. Igazából nagyban hasonlít az elképzelésekre, a Csillagok Háborúja sorozat Sith lovagjának megjelenésére. Figyeljük meg az arcon a jeleket, illetőleg szimbólumokat. Nos, egyáltalán nem fest úgy, mintha egy ilyen alakkal szeretnénk találkozni az éjszaka közepén. Skipper figyelmét erre a képződményre M.S. Namba hívta fel, véleményét kérve. Emlékezzünk vissza, Skipper semmiféle változtatást nem eszközölt a képen, a képződmény jelenlétét ellenőrizte az ESA nagyfelbontású felvételei között, az alábbi cím alatt található meg: „Perspective View of Melas Chasma” (A Melasz Kazma távlati képe). Található egy további felvétel is az ESA Multimédia Galériájában, ám kissé eltérő szögből készült. Azon a felvételen az objektum nem annyira hangsúlyos, mint ezen a képen, habár a helyszín ugyanez. Azonban a „távlati kép” felvételt közvetlenül leellenőrizhetjük az ESA Mars tudományos adatai között. A kérdés tehát adott, annak ellenére, hogy valamit tényleg láthatunk a hivatalos felvételeken, a képződmény valóban ott van-e a felszínen? Attól, hogy valami megjelenik a hivatalos adatok között, még nem jelenti azt, hogy valóságos dologról van szó. Ebben az esetben, a felvétel számos képhamisítási alkalmazás jelét hordozza. Például, a hegyhát, mely a magasabb szintű fennsíkról az alacsonyabb felé tart, pontosan a szóban forgó objektum fölött, maszatolásos beavatkozás nyomát mutatja, valószínűleg sűrűn burjánzó növényzetet akartak ily módon eltüntetni, megzavarni a látványt. Ha így van, akkor rendkívül kicsi az esély arra, hogy aki ezt a beavatkozást végrehajtotta, kihagyta volna ezt a kiugró képződményt és símán továbblépett volna rajta. Pontosan ugyanígy, a völgy, ahol ez a képződmény van, két hegygerinc között, Skipper számára úgy tűnik, szintén képhamisítási eljárásnak esett áldozatul, elfedvén és elrejtvén mindent közvetlenül az objektum térségében. Ha így van, akkor ennek a beavatkozásnak köze van ahhoz, hogy ez a látvány egyáltalán létrejöhessen, magába zárván ezt a képződményt. Természetesen mindez azt jelenti, hogy valaki szándékosan kívánja velünk láttatni ezt az objektumot. Nemcsak ez a cél, hiszen egy olyan alak megjelenése, mely démoni külsővel rendelkezik, vagy a gonosz Sith Lordéval, nyilvánvalóan szembeötlő és erős negatív érzelmeket kelt a legtöbb megfigyelőben, akkor logikus a következtetés, hogy aki az egész beavatkozást végrehajtotta, éppen ezt a kellemetlen érzést igyekezett kiváltani. Így lehet az érzelmekre is befolyást gyakorolni a puszta fizikai beavatkozás mellett. Amikor ilyen szintű manipuláció történik, akkor nagy óvatosságra van szükség, komoly gyakorlati tapasztalatra, hogy ne kerüljünk a látvány hatása alá. Ha például valós alakzatot látunk a felszínen, akkor valószínűleg egy több elemből álló művészeti alkotás részéről van szó, valamilyen téma megjelenítéséről. Valaki megsemmisíthette a gyűjtemény további elemeit, jóval ártatlanabb látványt sugallva számunkra, eltávolítván az objektumot környezeti összefüggéseiből, meghagyván ott valamit, és ezáltal is elterelve gondolkodásunkat és figyelmünket. Ha így van. akkor ismét meg kívánnak vezetni bennünket, hiszen a titkos hatalomban senkinek nem lehet önmagában célja az élet nyomainak (növényzetnek vagy civilizációsnak) az elrejtése, miközben ilyen teljesen nyilvánvaló objektumot hagy maga után. Arra gondolhatunk, hogy valaki, a képhamisítások nyomán megpróbál minket manipulálni, nyitottabb gondolkodásúakat, a Marssal kapcsolatos sokkal negatívabb érzések keltésében, illetve, az idegenekkel kapcsolatban általában. Mivel a népesség többsége nem gondolkozó alkat, a vizuális megjelenés kellően hatékony a kezelésükre, s ha egy démonfejjel találkoznak, a keltett negatív érzések még inkább eltávolítják őket a gondolkozástól és a kutatástól. Mindkét reakció erősen kívánatos számukra, hiszen visszautasítást vált ki. Két legyet ütnek egy csapásra a Sith fej stratégia felhasználásával, hogy úgy mondjuk. Ez a módja annak, miként lehet felhasználni a bolygókutatás tudományát egyes nemzetek önös céljaira. Nemcsak a valós dolgok látványának megtapasztalásától fosztanak meg bennünket, hanem a folyamatos manipulációkkal az érzelmeinket is az általuk elvárt formára hangolják, alig foglalkozva a társadalom jóléti állapotának előre vitelével. Bármiből a tényleges valóságból, azon kutatási eredmények közül, melyeket a lakosság finanszíroz, tehát azokból az igazságmorzsákból, melyek valóságosságát ellenőrizhetjük is, csak akkor részesülhetünk, ha hibáznak a hamisítási és/vagy félrevezető eljárások alkalmazása során. Skipper álláspontja az, hogy a megfigyelhető képződmény megalkotása szándékos manipuláció része, és egyetlen dolgot támaszt alá, hogy létezik a képhamisítás, már a tudományos adatok szintjén is.
|
|
