|
|
Arany László: Mars–enigmák – 41. |
|
|
|
Fordítás - 2011. |
|
|
|
A Mars bolygó közvetlen környezetében, valamint a felszínén is, szorgos űrszondák gyűjtik fáradhatatlanul a fantasztikusabbnál fantasztikusabb adatokat, készítik a csodálatosnál csodálatosabb felvételeket. Mégis. A nagyközönség szinte semmit sem tud a páratlan felfedezésekről, a legizgalmasabb felvételek az archívumokban - ám szabadon hozzáférhetően - pihennek. A képek között szép számmal találunk olyanokat, melyek a marsi élettel, illetőleg a marsi civilizációval kapcsolatban gyökeresen másról mesélnek, mint ami a NASA hivatalos álláspontja. A NASA-nál tehát ismét nem mondanak igazat, sőt, ezen képek kapcsán már meg sem szólalnak… A legtöbb leleplezés Joseph Skipper áldozatos munkájának köszönhető, az ő munkáiból szemezgetünk.
134. Marsi és földi tavak & erdők összehasonlítása Jelen beszámoló ismételten az egyik legfontosabb alapkérdést tárgyalja, vajon van-e folyékony víz és/vagy élet a Marson? Miért annyira fontos megtudni az igazságot? A hivatalos közmegegyezéses álláspont szerint ugyanis a Marson nem létezik folyékony állapotú víz, merthogy az rendkívül gyorsan elpárologna, vagy jéggé fagyna. Továbbá, a marsi légkör – hivatalosan – 95+% széndioxidot tartalmaz, vizpárát csak nyomokban, ezért a a felszínen látható jég természetesen sokkal inkább áll széndioxidból, mint vízből. Mindehhez jön még az hozzá, hogy a legtöbbünk által, a marsjáról által közvetített képeken, alapvetően száraz sivatagokat láthatunk. Mi hát az igazság? Mit higgyünk el? Logikusan az következik, hogy amennyiben olyan, ellenőrizhető, a Mars hivatalos tudományos adatai között szereplő vizuális bizonyítékokat sorakoztatunk fel, amelyeken marsfelszíni tavakat láthatunk, nyilvánvalóan folyékony halmazállapotban, erdőséggel övezve, mellé téve a szinte hajszál pontosan azonos földi megfelelőket, akkor ki és milyen alapon merné ezeket mégis megkérdőjelezni? Nos, éppen ilyen felvételeket fogunk itt bemutatni. Az összehasonlítás alapjaként szolgáló bizonyítékok Skipper nemrégiben megjelent könyve, „Rejtett igazság: Víz & élet a Marson” című írásának 4. Fejezetéből való. A könyvírás közben úgy tapasztalta, jobb a kisebb, fekete-fehér felvételekkel kezdeni, egymás mellé helyezve a folyékony vizet tartalmazó, erdőséggel - azaz biológiai élettel – körülvett tavak képét, s megalapozni az állítást, miért is kell ezt a kérdést komolyan venni, hogy aztán a könyvben még jobb minőségű felvételeket találhasson az olvasó a felszíni vizekről és a biológiai életről. Végül is, néhányan bizonyára ismerik Skipper munkáját, azok számára is lesz új, mások számára pedig vélhetően hihetetlen dolog ez, különösen azért, mert tökéletesen szembemegy a nyilvánossággal elfogadtatni hivatott hivatalos állásponttal. Az összehasonlítást szolgáló képpárok többszörös bemutatása a témával most foglalkozni kezdők számára is súlyos bizonyító erővel rendelkeznek, nem lehet egyszerűen félresöpörni őket. Amit most teszünk, nem más, mint bemutatunk néhány ismert földi példát erődéggel körülvett felszíni tavakra, ezeket pedig közvetlenül összevetjük néhány jobb minőségű, sokkal nyilvánvalóbb, és vizuálisan kevésbé hamisított marsfelszíni tóval, s körülötte erdőséggel. Könnyen beláthatja bárki, a hasonlóság döbbenetes, azonnal jelentkezik, kőkemény bizonyító erővel rendelkezik, akár otthonos valaki a műholdas fotók terén, akár nem, a folyékony felszíni víz és körülötte az erdőség nem összecserélhető. Fontos megérteni, hogy habár Skipper konkrét cél érdekében válogatta össze ezeket a marsi és földi felvételeket, semmiféleképpen nem manipulálta azokat, kivéve némi kontrasztosítást a felvételek jobb élessége kedvéért. Szokás szerint, mindaz ami itt látható, ellenőrizhető hivatalos adat, semmivel sem több és semmivel sem kevesebb. A folyamat során egy dolgot már az elején fontos megérteni, ez pedig az, hogy a Mars felszíni tavairól készül felvételek legjobbikain jelentős bizonyító erővel rendelkező információt kapunk, a tavak adta lehetőségeket kiaknázó, jól felismerhető biológiai élet létére ezzel párhuzamosan, tehát vizet és biológiai életet együtt találhatunk. Rendkívüli módon egyértelmű lesz, hogy a dolog teljességgel átlagosnak tekinthető a folyékony vizű felszíni tavak és az erdei élet kapcsolatát tekintve, e tény pedig kifejezetten romboló hatású a Marsra vonatkozó hivatalos álláspontra, mindezt hamarosan be kell jelenteniük, e bejelentés pedig nemcsak a Mars bolygóra önmagában bír majd rendkívüli jelentőséggel, hanem a bolygókutatásra általában, s természetesen arra is, hogy évtizedeken át hazudtak nekünk. Ez utóbbi, sajnos nem újdonság… A felhasznált képkivágások az MGS MOC E0801033 fotócsíkból valók, mely hosszú, és szokatlanul keskeny. Ez a momentum azt jelenti a kutató, mint Skipper is, számára, hogy érdemesebb közelebbről is szemügyre venni. Miért? Mert ezek a vonások arra utalnak, hogy valaki szándékosan összenyomta a fotócsíkot, hogy elmossa a részleteket, megnövelvén ezáltal a rálátási távolságot, ami pedig belenagyítási lehetőséget korlátozza be, azaz a közelebbi elemzést teszi lehetetlenné. Úgy tűnik, itt is ez a helyzet. Továbbá, valaki páraréteget vont a teljes fotócsík fölé, hogy még jobban elrontsa a felbontást, és egyben igen sötétté is tette azt. A legtöbb kutató továbblép ha ilyen képet lát, és a titkos hatalom pontosan tudja is ezt. Amint az alább látható, a táj azért többé-kevésbé elég hatékonyan átjön, még ezek ellenére, is ahhoz, hogy meg tudjuk nézni, mivel is állunk szemben. Megjegyezzük, hogy az itt bemutatott valamennyi marsi felvételt 90 fokkal elforgattuk az óra járásával szemben, az eredeti tájolásához képest. Miért? Így cselekedve és a felvételen némi nagyítást alkalmazva, 400x400-as pixelméretig, a egyes beillesztett képek átfogják a fotócsíkot a keleti végétől a nyugatiig, ezáltal több részletet tudunk bemutatni, a problémák ellenére, melyek között a legfontosabb a fotócsík igen keskeny mivolta. Azt is meg kell említeni, hogy miközben megadtuk a marsfotók elérési lehetőségét, ilyen adatot nem közöltünk a földi képek kapcsán. Miért? A földi fotókat Skipper az USGS kutatási anyagából vette, Floridát ábrázolják 7-8 évvel ezelőtt, s annak is az közép-északi, illetve észak-nyugati részét, mára nem áll már rendelkezésére a pontos információ. Azért maradt meg ezeknél a felvételeknél, mert igen régiek és nagyon idős, régóta háborítatlan erdőségeket mutatnak be, ahogy azok a Földön kinéztek. Háborítatlan ősi erdőségeket igen nehéz találni a Földön többé, a emberi kereskedelmi tevékenység következtében. A földi, emberi kereskedelmi tevékenységtől mentes, idős erdőségek sokkal inkább összehasonlíthatók a Mars rendszerint ugyancsak ősi, kereskedelmi tevékenységtől láthatóan mentes erdőségeivel, legalábbis megjelenés szintjén. A különbség máris látható az első, földi felvételen alább. Habár idősebb erdőségről van szó, Florida közép-északi vidékén, kevert erdőséget láthatunk a pálmafáktól a fenyőkig, felépítése igencsak foltos, azt sejtetve, hogy mocsaras területtel van dolgunk, ahol a víz magassága változó a nedvesebb és szárazabb időszakok szerint, de a hurrikánok hatásait sem zárhatjuk ki, melyek szintén gyakoriak Floridában. A második, földi felvétel, alább, egy részletet mutat be egy kiterjedt, lefolyásos területről Florida közép-északi vidékéről. A nagy, a kép közepén lévő ovális tó, környékén befolyásokkal már jó idővel ezelőtt teljesen belepte az erdőség, talpalatnyi helyet sem hagyva szabadon. A sűrű erdőség mélyén továbbra is vízerek táplálják számunkra láthatatlanul a nagy tavat. A tápláló erek olykor megemelik a tó szintjét, s az felesleg elfolyik. Az egyik ilyen összefolyást láthatjuk, amint kisebb folyóvá alakul vízbőség idején, a sötét színű víz tisztán látható benne.
http://www.msss.com/moc_gallery/e07_e12/images/E08/E0801033.html
A fenti marsi és földi felvétel igencsak beszédes. A legsötétebb területek felszíni tavak, és jegyezzük meg, ami nagyon fontos, a víz bennük folyékony halmazállapotú, e tény valamennyi következményével együtt, ugyyanis mindebből kézenfekvően adódik, a Marsnak sokkal enyhébb hőmérsékleti és barátságosabb légköri viszonyai vannak. Ennek a felfedezésnek ez az egyenes velejárója. Azt is vegyük észre, mennyire sűrű és egységes a marsi biológiai élet. Ez a jellemző tipikusnak mondható a Mars ősi növényzete kapcsán. Habár a fotócsík nem kapott ezúttal ködös réteget, sötétítést vagy tömörítést, ami miatt nehéz lenne kezelni, a marsi felvétel eredetileg továbbra is sötétebb a földihez képest. (ki is kellett némileg világosítani.) Ez azért van, mert a marsi erdőség igen nagy területet foglal el, meglehetősen vastag, megakadályozza a napfény felszínre jutását, s annak visszaverődését. A felszín emiatt egyáltalán nem is látható, köszönhetően a növénytakarónak. Vagyis az erdőtakaró lombozata sokkal több fényt nyel el, mint amennyit visszaver. Ez ugyancsak meglehetősen jellemző vonás az ősi erdőségekre, akárhol is találhatók. Másrészt, a fenti, földi felvételen, a legsötétebb területek ismét csak a felszíni tavak víztükrei Floridából, a víz pedig folyékony halmazállapotú. A földi tavak közül azonban néhány, a kép tetején jobb oldalt, világosabb színű, amit azt jelenti, sekélyebbek és közel állnak a kiszáradáshoz. A tény, hogy az erdőség nem foglalta el azonnal a felszabadult területet annak tudható be, hogy a víz időnként magasabban van a jelenleg megfigyelhető szintnél. S megakadályozza a tómeder mélyebb részeinek benövését. Figyeljük meg a fehér foltokat a kép jobbára bal oldalán a fenti, második felvételen. Ezek azokat a helyeket jelölik, ahol a fák lombozata között átlátszik az eredeti felszín. A legvalószínűbb, hogy a csupasz föld veri vissza ilyen mértékben a fényt a kamerába, hiszen ezek a tavak a legmélyebb pontokon találhatók. Az is lehet, a kopár részeken korábban fakitermelés folyt, s a növényzet még nem tudta visszahódítani a letarolt területeket, köszönhetően a mocsaras vidéknek, mindez abból adódhat, hogy a sötét színű, nagy fényelnyelő-képességű nyíltvizű tavak mellett a föld csupasz.
A fenti marsfelvétel, vagyis a #3-as számú, ugyanabból az MGS MOC +0801033 keskeny fotócsíkból való. Ezen a képkivágáson talán még egységesebb, ám ugyanolyan sűrű lombkoronát látunk egy nagyobb tó körül, mint a korábbiakban, a partvonal viszont sokkal szabálytalanabb, a víz ugyancsak sötét, viszont folyékony halmazállapotú, természetesen, e körülmény minden velejárójával együtt, ami enyhe hőmérsékletre utal. Megismételjük, ez a nagymértékű sűrűség jellemző a Mars idős erdőségeire. A következő képen (#4), immár egy öreg idős erdőséget láthatunk, kellően elegendő idő állt rendelkezésére, hogy ennyire sűrűn tömött legyen, egy lefolyásos rendszeren található. A kelet-nyugati széle ennek a területnek messze kívül esik a képkivágáson. Amikor Skipper visszatért évekkel később az adott honlapra, a kereskedelmi tevékenység következtében a korábban megfigyelhető erdőséget szinte teljesen kipusztították. Többé már nem viseli magán a korábbi jellemvonásokat. Ne felejtsük el, akár a Földön, akár a Marson vagyunk, az ilyen sűrűségű idős erdőségek kialakulásához az idők hosszú folyamán is állandó és stabil körülmények szükségeltetnek. Ezért, pusztán annak meghatározása, hogy egy ilyen jellegű erdőség milyen sűrűségben és tömöttségben borít be egy adott területet, már azt is elmondja nekünk, hogy legalább milyen időtartamra visszatekintve uralkodnak kellemesen stabil körülmények, melyek támogató jelleggel hatnak az erdőség kialakulásához és fennmaradásához. Hogy is állunk a hivatalosan kiadott, velünk elhitetendő megfogalmazásokkal?
A fenti marsfelvétel még nagyobb tavakat mutat be ugyanarról a fotócsíkról. A legsötétebb területek folyékony halmazállapotú vízzel töltött mélyedések, a világosabb színű részeken pedig bizonyára sekélyebb a víz. Az egészet öreg erdőség veszi körül, ám ezúttal, a fotócsíknak ezen részén, valamivel jobban kivehetően. Nem helyeztünk itt el újabb földi felvételt, hiszen igazából további ismeretet már nem tudna nyújtani az újabb összevetés, emellett mostanra már mindenki tisztában van vele, a folyékony vizű tavak tökéletesen azonosan mutatnak, legyenek akár a Marson, akár a Földön.
Amiért további felvételeket helyezünk el itt a Földről, méghozzá a fenti kettőt, sűrű erdőségekről (felszíni víz nem látható), az azt a célt szolgálja, hogy a megfigyelő jártasságot szerezzen a sűrű erdőség mintázatának felismerési képességének tekintetében, nagy távolságról megfigyelve azt. Jelen esetben elsődlegesen kemény- és fenyőfa együttesét láthatjuk. Figyeljük meg a földről készült, jóval távolabbi felvételt (#6) a poros utakkal, a jóval erősebben fényvisszaverő füves mezőkkel, rajtuk itt-ott elszórtan fákkal, s a jelentősen sötétebb, azaz a fényt sokkal jobban elnyelő, régi erdőséget. E helyen számos, meredek falú, viszonylag keskeny vízfolyás található, köztük magasabban fekvő, tisztább területekkel. Az öreg erdőség elfoglalta ezeknek a nehezen hozzáférhető vízfolyásoknak a környékét. Egy bizonyos múltbéli időpontban, amikor az emberi kereskedelmi tevékenység következtében megtisztították a szárazabb részeket gyapot- és dohánytermesztés céljából, nem irtották ki a vízfolyások vidékét, mert kétségtelenül túl sok munka lett volna kereskedelmi tevékenységbe fogásuk. Ez azt jelenti, az öreg erdőség továbbra is zavartalanul burjánzhat ezeken a vízfolyásos részeken, habár sem maga a felszín, sem a vízfolyások nem láthatóak, köszönhetően a mindent tökéletesen belepő erdőség sűrű lombozatának. Figyeljük meg a fák mintázatát és a sűrű takarót. Figyeljük meg mennyire kevés a különbség ezek között a földi erdőségek és bemutatott marsi erdőségek között. Nos, néhány marsi erdő szemmel láthatóan olybá fest, amiként mi itt a Földön a „hagyományos, fás jellegű erdőkre” hivatkozunk, habár egy távoli, másik világon találhatók. Talán nagyon ősi, a múlt távoli ködébe vesző közös gyökerünk van. A számunkra legismertebb típusú képződmények egyúttal a legnagyobb kényelmet is jelentik a felismerését tekintve. A marsi erdőségek tavak köré összpontosulása, nagy területre kiterjedően, arra enged következtetni, hogy a talajvíz és a talaj tulajdonságai kedvezőek az ilyen jellegű növényzet kialakulásához. Azonban a Marson számos, különböző jellegű erdőséggel találkozhatunk, jó néhány közülük meglehetősen különösen fest az átlagos földi megfigyelő számára. a szokatlan megjelenésűek között olyanok is vannak, melyeket időnként sekély víz áraszt el, ismét csak a valójában enyhébb bolygóviszonyokra utalva. Megint mások láthatóan a rendkívüli hidegben keményre fagyott jég formájában jelenlevő víz felhasználására szakosodtak, és a lista folyatható. Érdemes Skipper könyvét forgatni a további változatok megismerése végett. Az előbb bemutatott rész a „Elrejtett igazság: víz & élet a Marson” (The Hidden Truth: Water &Life on Mars) című könyvéből vettük, miközben természetesen hivatalosan teljességgel lehetetlen felszíni tavak sorozata a Marson, folyékony vízzel kitöltve, pláne, sűrű erdőséggel körbevéve, mely utóbbiak kialakulásához tetemes mennyiségű idő szükségeltetik, minden egyéb következménnyel együtt. Először is, adódik a kézzelfogható következtetés, a marsi környezet egész egyszerűen nem lehet olyannyira zord, mint amennyire azt elhitetni szeretnék velünk a hivatalos szervek. Másodszor, ahol pedig az életfeltételek általánosságban kedvezőbbek, ott az élet mindenféle formája, beleértve az intelligens életet is, megjelenhet azon a bolygón, és – állításunk szerint – ezt meg is tette. Ahogy a vizuális bizonyítékok száma növekszik, úgy rogyadozik össze az a hivatalos hazugságvár, melyet a képhamisítások és a valótlan környezeti adatok közlésével építettek, hogy elrejtsék előlünk az igazságot, az élet létezését a szomszédos bolygón, annak tényét, hogy az ottani körülmények az élet számára sokkal kellemesebbek annál, mint amit elhitetni igyekeznek. A fentiek végigkövetése adja az eredményt, valakik itt a Földön pontosan tudják, mi az igazság, és mégis mindent elkövetnek annak letagadására. Miért? Ez a helyzet számomra teljességgel elfogadhatatlan és üldözendő, a Kedves Olvasónak önmaga kell eldöntenie, miként vélekedik minderről. E beszámoló legfőbb célja annak következetes igazolása, hogy az élet létezése a Marson tényszerűen és ellenőrizhetően bizonyítható, ezért tehát rendkívüli módon gyanakodva kell kezelnünk minden egyes hivatalos megnyilatkozást, mely semmi más célt nem szolgál manapság, mint a félrevezetésünket. Megcáfolhatatlan tény, hogy Marson lehetetlennek tartott dolgok igenis léteznek, jelen esetben a folyékony halmazállapotú vizet tartalmazó felszíni tavak. Körülöttük erdőségek, kihasználván a kedvező adottságait a talajnak, annak ásványi-anyag tartalmát, valamint a nedvességét, amit ugyancsak lehetetlennek tartanak hivatalos források. Ezek után nem fogadhatjuk el valóságosnak a hivatalos álláspontot, például az egyik alapállítást a 95%+ széndioxid-tartalomról és a csonttá fagyott talajról. Miként hihetnénk el nekik bármi egyebet is, amit hivatalosan „megerősítenek”? Még sok-sok minden, rendkívül érdekes megismerni való van a Marssal kapcsolatban, és természetesen az is igaz, hogy még a földi Antarktisz jégpajzsa alatt rejlő és ugyancsak eltitkolt dolgokat sem ismerjük, akkor miért nem viselkedünk úgy, mint az észak-amerikai forradalmárok és követeljük az eltitkolt ismeretek közkinccsé tételét? Jelen forradalmárainak úgy tűnik kellett egy 30-40 évnyi hazugságban élet, hogy végre megelégeljék és bátrabban lépjenek fel a nyilvánosság hivatalos szervek általi lesajnálásával szemben. Kevesebben vagyunk, mint ők? Vagy csak egyszerűen túlságosan jól sikerült a kondicionálásunk és nem akarunk többet tudni. Vagy nem merünk?
135. Marsi biológiai élet – példák Úgy gondolom néhányan már hideglelést és idegbajt kapunk a fősodrú média és a szélesebb nyilvánosság tudatlansága és védekezése miatt, miszerint a Marson folyékony halmazállapotú víz, s e körülményt kihasználva biológiai élet, akár hatalmas erdőségek formájában is, teljességgel lehetetlen, annak ellenére is, hogy nyomaik egyértelműen beazonosíthatók a hivatalos tudományos adatok között. A független és tárgyilagos kutatókat véve, valamint a témában jelen honlapon és Skipper könyvében olvasható tényeket tekintve, a szükségesnél lényegesen több bizonyíték áll a biológiai élet létezése mellett, a gondolkozás megváltoztatására és a felébredéshez. A gond azonban nem is a bizonyítékokkal van, sokkal inkább a kapcsolódó fősodrú pszichológiával és kiterjedtségével. Az átlagos ember el van merülve a saját életében és semmiféle tudással nem rendelkezik e témában, kondicionálva van a látványos keretek között beharangozott tudományos eredmények elfogadására, melyeket az úgynevezett szakértők nyilvánítanak ki, már évtizedek és generációk óta, nagyon tehát fel sem merül bennük a dologba beépített hazugság, főleg nem a partvonalról. Ami még rosszabb, hogy ugyanebben az időben, az átlagos embert ugyancsak kondicionálták arra, hogy vezetve legyen, s e vezetést azoknak kell megtenni, akiket kiválasztottak, megegyezés alapján, mint elöljárókat. Bármilyen más forrás, legyen az akár milyen kőkeményen megbízható és nyilvánvaló is, akár az itt bemutatott gondolatmenetek, amennyiben jelentősen különböznek a konszenzuson alapuló tudományos eszméktől, automatikusan elvetésre és visszautasításra kerülnek, már pusztán a téma alapján. Az óvatosság természetesen jó dolog, ám nem olyankor, amikor az a vaksággal párosul, a szemmel látható és paraszti ésszel felfogható dolgokkal szembe megy. Ez a fajta ellenállás hamis világképhez vezet, mert érzelmi elfogadottsághoz kötött, nem pedig a pontos és igazolható tényekhez. Ennek eredményeként pedig a pénzekről döntők milliárd és milliárd dollárokat fizetnek ki a hamis világkép formálása érdekében és e hazugságok haszonélvezőivé teszik meg magukat. A tárgyilagosság, mint érték, teljesen elveszik, a valóság megszűnik létezni. Téves és hamis következtetések levonása vezethet oda, hogy bombázzák a mély holdkrátereket, miközben fogalmuk sincs, mi található ott. (Vagy nagyon is van?...) Egy kutató, mint Skipper is, nem tehet az emberi viselkedésről, csupán előtárhatja a szemmel látható bizonyítékokat, és segítséget nyújthat azok megértésében, a valóság elfogadásában. Ez a beszámoló csak néhány, cáfolhatatlan és összecserélhetetlen bizonyítékra összpontosít, a marsi biológiai élet néhány típusára, a honlapról és Skipper könyvéből összegyűjtve. Ne felejtsük el, ezeket a példákat igen könnyű ellenőrizni, közvetlenül a hivatalos honlapokon, a megadott hivatkozások segítségével. Ne felejtsük el, hivatalosan nem létezik még feltételezés szintjén ilyen jellegű biológiai élet a Marson, habár itt többféle típusát is bemutatjuk, továbbá a honlapon és Skipper könyvében is. Azt se felejtsük el, hogy a bemutatott bizonyítékokat nem Skipper hozta létre, és semmiféle módon nem változtatta meg azokat. A vizuális bizonyítékok tények, a hivatalosan kiadott tudományos felvételek közül valók, létezésük alátámasztott. Ha valaki megnézi a kiválogatott példákat, és elhiszi a belé rögzített állítást, miszerint amit lát, az a Mars természetes felszíne, nem pedig biológiai élet, akkor semmit sem tehetünk az illetőért…
A fenti, első és második felvétel, az alábbi hivatkozásokon ellenőrizhető:
http://www.msss.com/moc_gallery/m07_m12/images/M08/M0804110.html http://www.marsanomalyresearch.com/evidence-reports/2001/021/21-m0804110-report.htm
A fenti, első és második felvétel az M08-04110 fotócsíkból való, a 21. beszámolóban már bemutattuk (Hatalmasra növő gombák a Déli Sarki régióban). Felföld csúcsát láthatjuk, hóval fedett gerinceket, jobb és bal oldalon egyaránt meredek lejtővel. A biológiai élet a sötétebb színű, a napfényt erőteljesebben elnyelő formák csoportja a gerincek tetején. Két megjelenési formája is van. az 1. képen a biológiai élet puha, vattaszerű, nyitott féleség, miközben a 2. felvételen sűrű felépítésű, valószínűleg a megfigyelhető különbözőségek ellenére ugyanazt a fajt láthatjuk. Arra gondolunk, hogy ez a bizonyos biológiai élet sajátosan alkalmazkodott ezekhez a magasföldi meredek lejtőkkel övezett hegygerincekhez, ahol a lejtők meredeksége túlságosan nagy ahhoz, hogy megvessék rajta a lábuk. Skipper felvetése szerint pára emelkedik a levegőbe a hóval borított lejtőkről, mindkét esetben, ez a körülmény pedig hozzájárul a biológiai élet fennmaradásához, a pára ugyanis kicsapódik a sötétebb felületén, az első képen megfigyelhető vattaszerű felépítés következtében a napfény nagyobb részét képes elnyelni, egyben a vízpára jelentősebb részét megkötni. Skipper arra gondol, hogy amit látunk az 1. felvételen, lényegesen nyitottabb forma, a vattaszerű felületén a vízpára nagyobb részét képes kiválasztani, mint a 2. felvételen látható, sokkal sűrűbb és kötöttebb változat. A helyzetet nyilván befolyásolja a terület felszín feletti magassága, a napsugárzás beesési szöge és egyéb tényezők. Más szavakkal, habár a formák az első és a második felvételen különbözőek, lényegében mindkettő magasföldi körülményekhez alkalmazkodott, kissé eltérően működve az adott feltételekhez igazodva.
Két hivatkozás a felvételek ellenőrzésére
A fenti, harmadik és negyedik felvétel, két különböző részét ábrázolja ugyanannak az S08-00425 jelű fotócsíknak, Skipper könyvében szerepel a bizonyítékok között, beszámolókhoz nem használta fel korábban. Némi színt adott hozzá a kellemesebb látvány kedvéért, a látószög pedig a fotócsík egyik szélétől a másikig terjed. Figyeljük meg az igen szokatlan textúrát a harmadik felvételen, összevetve azt a negyedikkel, habár ugyanazt a típusú erdőséget láthatjuk. Van bármi is ezen a két felvételen, ami természetes geológiai eredetű felszínnek tűnik? Óh, igen, a felszín természetesen ott van, ám elfedi előlünk ez a rendkívül zárt takarót adó, eltéveszthetetlenül biológiai életjeleket hordozó lepel. Amint az megfigyelhető, ez a sűrű biológiai takaró teljes egészében elfedi a természetes felszínt a fotócsík egyik szélétől a másikig. Ez a jelenség jellegzetesnek mondható az MGS MOC keskeny látószögű fotócsíkok esetében, hiszen csak kicsiny szeletét mutatják be a kiterjedt biológiai életet hordozó területeknek. Ritkán érik el ezek a fotócsíkok a biológiai élet felismerhetőségének szintjét. Amikor mégis, valószínűleg felkeltik a titkos hatalom figyelmét és gyorsan be is avatkoznak, mert ha túl könnyen felismerhető lenne a biológiai élet, akkor bárki rájöhetne arra, hogy nem durva geológiai felszínt lát, a tömeges felfedezést pedig nagyon nem válna az ínyükre. Olyan az egész, mintha a szobaszőnyeg közepét fényképeztük volna le. A szálak folyamatos kuszaságát látjuk, amint láthatóan egymásba fonódnak, keverednek, megnehezítve annak belátását, egyáltalán mit is látunk. Másrészről, amennyiben a szőnyeg szélét látnánk, akkor a szálak tekintetében éles határt kellene észlelnünk, amint alá és felbuknak, megkönnyítve a beazonosítást. A központi terület képe tehát olybá fest, ahogy azt a 3. és 4. képen láthatjuk fentebb, meghagyták aránylag érintetlenül, hiszen tapasztalatból pontosan tudják, mekkora nehézséget okoz az átlagos szemlélő számára a beazonosítás, pláne, ha korábbról nem rendelkezik folyamatos tapasztalással. Ám úgy gondoljuk, a fenti felvételek önmagukért beszélnek. A kérdés az, hogy a fenti felvételeken látható alakzatokat össze lehet téveszteni geológiai felszínnel? Aki számára igen, annak nem tudunk ennél többet mondani.
Két hivatkozás a felvételek ellenőrzésére
http://www.msss.com/moc_gallery/e07_e12/images/E08/E0801053.html
A fenti, ötödik és hatodik felvétel, eredeti mérettel, majd 200%-os nagyítással az E08-001053 fotócsíkból való, a 3. és 4. felvételen látható területtől nem messze, itt azonban méretében sokkal hangsúlyosabban megmutatkozó biológiai életformát láthatunk, habár, lényegében ugyanazt a fajt. Ez a bizonyíték ugyancsak a könyvből való, nem jelent meg korábban internetes oldalon. A látószög teljes szélességében átfogja a fotócsíkot, némi szín hozzáadásával a látványt könnyebben értelmezhetőbbé téve. Figyeljük meg mind a 100%, mind a 200%-os nagyított változatot. Megjelöltünk egy különálló, meglehetősen jól kivehető, egyedi növényt sárga, nyíllal és felirattal. Sem a hatalmas kiterjedésű erdőség, sem az egyedi növény nem létezik a hivatalos, közmegegyezéses felfogás szerint. Mit gondol Ön?
Két hivatkozás a felvételek ellenőrzésére
A fenti, hetedik 100%-os méretű és a nyolcadik, 200%-os felvétel az S07-02623 fotócsíkról való, más jellegű biológiai élett bemutatva. A napfény blokkolása oly jelentős, hogy a természetes geológiai felszínből semmi sem látható. E jelenség teljesen tipikusnak mondható a marsi biológiai élet esetén az MGS MOC felvételein. Skipper álláspontja szerint a nyolcadik felvétel önmagáért beszél – ami a biológiai életet illeti.
Két hivatkozás a felvételek ellenőrzésére http://www.marsanomalyresearch.com/evidence-reports/2006/108/networking-lines.htm
Nem hagyható ki a fenti, kilencedik felvétel, az M07-03768 jelű fotócsík részlete, idős, fás jellegű erdő, sűrűn tömött lombozattal. A felvétel már korábban az Interneten bemutatásra került. Miként az látható, s a korábbi beszámolóban is szó esett róla, nagyon idős növényzetet láthatunk, tömöttsége következtében a napfény minden egyes sugarát igyekszik felhasználni, minden talpalatnyi helyet kitölteni, ennek köszönhetően a természetes geológiai felszínből semmit sem vehetünk ki, sem ezen a képrészleten, sem az egész fotócsíkon. Ez a fajta idős, a felszínt teljes egészében elfedő, szükségképpen egyetlen faj által kialakított erdőség nyilvánvalóan nem egyetlen éjszaka alatt jön létre. Először is a napfény minden egyes sugarát elnyelik, egymással versengve ilyen helyzetben általában csak egy faj marad fent, szükségképpen az marad a végén, amelyik a legagresszívabb, legalkalmazkodóképesebb, illetve annak változatai. Az egésznek az ad különleges jelentőséget, hogy kifejlődése évszázadokat igényel, stabil klimatikus körülményeket, kellően elegendő időt a kevésbé agresszív fajok kipusztulásához. Mindez a következőkre utal, nemcsak hogy kellemes klíma áll rendelkezésre erdők létezésére a Marson, hanem ezek a bizonyos körülmények hosszútávon rendkívül tartósak, hosszú időszakaszon át. Mit szóljunk akkor a fősodrú irányvonalhoz, miszerint a Marson 95+% széndioxid található a légkörben, ez a körülmény minden általunk ismert élőlényre halálos veszedelemmel bír, mindehhez még hozzájön az állítólagos -115-től -140 Celsius fokig terjedő csontfagyasztó hideg. Amíg nem válogatunk ki és vizsgáljuk meg alaposan a felvételeket, nem tudhatjuk meg, mi folyik valójában a Marson. A titkos hatalomnak bizonyára alapos elképzelése van erről. Az viszont mindenki számára egyértelmű, a Marson nem folyik az erdőségek kereskedelmi jellegű pusztítása, ennek semmiféle nyoma nem látszik. A biológiai élet marsi létezésének tagadása, azzal a kifogással, hogy mindez nem lehetséges, nem sokat nyom a latba. Ellenőrizhető bizonyítékokat szolgáltatva, s ezek ellenőrizhető hivatkozásait közölve, könnyen belátható, a tudományos közösség konszenzuson alapuló megegyezése az általunk ismert életformákra leselkedő veszélyekről, egészen egyszerűen nem vehető komolyan. Az itt bemutatott bizonyítékok ugyanis egészen másról szólnak. Nemcsak egyszerűen eltérnek a hivatalos állásponttól, hanem azzal gyökeresen ellentétesek. Más szavakkal, az ilyen jellegű bizonyítékok puszta létezése arról beszél nekünk, hogy a tudományos álláspont képviselői vagy teljesen alkalmatlanok feladatuk betöltésére, vagy egész egyszerűen hazudnak. Őszintén bevallva, kezd már gondolom unalmassá válni ennek a könnyen leellenőrizhető biológiai életre vonatkozó bizonyítékok felsorolása, habár a fősodrú tudomány úgy tesz, mintha mindez nem is létezne, hűségesen behódolva nekik a média és a nyilvánosság. Nem tehető meg, hogy felcímkézzük, mint rendellenesség, és semmi többet nem teszünk, hiszen túlságosan sok létező példára találhatunk, ezek tömegét mutatjuk be itt a honlapon, illetve Skipper a könyvében. A szándékosság – valaki részéről – az egyetlen szóba jöhető következtetés. A képi bizonyíték a folyadék halmazállapotú vizet tartalmazó felszíni tavak létezésére a 134. beszámolóban megtörtént, a tavak köré szerveződött biológiai élet pedig egyértelműen elmondja számunkra, hogy a Mars bolygón a légkör sokkal kedvezőbb a biológiai élet szempontjából, mint amit mi gondolunk az ottani helyzetről, amit szeretnének velünk elhitetni legalábbis. Továbbá, a felvételek azt is elmesélik, hogy a körülmények sokkal stabilabbak – hosszú időperiódusokat tekintve -, mint amilyen egy, a földi légkörnél vékönyebb atmoszférával rendelkező égitesttől elvárnánk. Nos, ideje végre összekapnunk magunkat a felszíni vizekre és az erdei biológiai életre vonatkozó kőkemény bizonyítékok láttán, ezek léteznek, létük nem letagadható vagy visszautasítható. A titkos hatalom, mely számára mi a célpontot jelentjük, megalkuvó, ránk kényszeríti hazugságait, csaló, primitív döntéseket hoz, miközben hatalmas összegeket költ a mi pénzünkből, hogy uralkodhasson rajtunk, figyelmen kívül hagyja a tömegek igényét, mely szinte már normaként kezdi elfogadni ezt az aljas és mocskos irányítási formát. Ez nem mehet így tovább. Az egyetlen előremutató megoldás az lenne, hogy a fősodrú tudósok és a nyilvánosság mind nagyobb része kezdene el ezekkel a témákkal foglalkozni, elégelnék meg végre a folyamatos hazudozást, ébredne fel a lelkiismeretük, kikövetelvén a valós dolgok nyilvánosságra hozatalát. Mindez csak a fősodrú média bevonásával történhet, hogy minél több emberhez eljuthasson. Íme a javaslatom: Fel kell venni a kapcsolatot e-mailen velük és ragaszkodni hozzá, hogy szenteljenek e helyzetre figyelmet, tájékoztassák közönségüket. Segítsük tevékenységüket egyértelmű, bizonyító erejű anyagokkal, mint például jelen beszámoló, vagy az ezt megelőző, a „Marsi és földi tavak & erdők összehasonlítása” írás. Ne felejtkezzünk meg róla, hogy az Észak-Afrikában és a Közel-Keleten folytatott mozgalmak mindaddig nem okoztak jelentős változást, amíg a szélesebb nyilvánosság oda nem figyelt, addig magukra voltak utalva harcaikkal, igen nagy személyes kockázatot felvállalva ezáltal. Mély bölcsesség, hogy az igazság csak akkor szabadít fel, ha kiharcolod a szabadságod! A hamis információ elrejti az igazságot, magát a tudomáynos adatot, létrehoz egy uralkodó osztályt, aki önmagát mindenki más fölé helyezi, nem érdekelvén a saját hatalmukon kívál más semmi, s teszik ezt a mi pénzünk buzgó elharácsolása közepette, addig-addig, amíg számukra ez az elfogadott norma. Tényleg jó nekünk az, ha megengedjük, hogy ezt tegyék velünk, s a pénzünkkel? Elrabolják pénzünket, de sem részvételt, sem beleszólást nem adnak annak felhasználásába, az igazságból semmit nem osztanak meg velünk. Minél tudatlanabbul és közömbösebben reagál a társadalom, a titkos hatalom annál könnyebben tartja fenn hazugságait. Ez Önnek így megfelel? Nincs bennünk annyi elszántság és kurázsi a szabadon hozzáférhető ismeretek iránt, mint az észak-afrikai népekben szabadságuk kivívása terén? Skipper oldalait milliók látogatják, jelen magyar nyelvű honlapot pedig százezrek, a kockázati tényező nem számottevő a részünkről. Így van ez. Tennünk kell némi erőfeszítést és a költségek magasak lehetnek bizonyos szempontból, azonban a mozdíthatatlan hegyek is elhordhatók, ha kellő kitartás van, s nem kell hozzá szakember, a vödör és a lapát mindenki számára megfogható… Pontosan ezt igazolták számunkra Észak-Afrika és a Közel-Kelet bátor lakosai. A Vörös Október című filmmel ellentétben, senki sem fog reszketni a hallgatásunk láttán. Ha fontosságot tulajdonítunk az ügynek, akkor meg tudjuk ragadni a bika szarvát, és oly mértékben emelni fel hangunk, hogy az már figyelemre méltó legyen. Ne felejtsük el, nagyon sokan kísérik figyelemmel tevékenységünket, nézik, mire jutunk, mielőtt ki mernének állni ők is az igazság ügye mellett és támogató segítségüket mernék adni a dologhoz. Elkapni a labdát és nem visszaütni, nem feltétlen jelent védekezést, aki ismeri az események hátterét, annak van lehetősége választásra. Aki nem ismeri és nem is akarja ismerni, azt az orránál fogva vezetik. Mint egy birkát. Persze, ha valakinek ez kell?...
136. Marsi vezeték vagy képi műtárgy? Jelen beszámoló olyan alakzatokról szól, melyeket több mint egyféleképpen lehet értelmezni, anélkül, hogy teljesen biztosak lehetnénk a dolgunkban, a tekintetben, kinek van igaza, vagy éppenséggel ki az, aki téved. Az első és a második alant következő felvétel azok számára szolgál segítséggel, akik ellenőrizni szeretnék a hivatalos tudományos adatokat és a következő felvételeken bemutatott formákat magukat. Jobbnak látta Skipper ezt a megoldást választani, hiszen a szóban forgó alakzatok igen távoliak, vékonyak, és nagyon nehéz őket megtalálni. Továbbá, azzal is érdemes tisztában lenni, hogy ezeket a formákat egy Mark nevű illető ajánlotta Skipper figyelmébe e-mailen, azt a magyarázatot kínálva, hogy esetlegesen vízvezetékről van szó. Azonban Skipper eltér e beszámolójában ettől a lehetséges magyarázattól. Nézzük is meg, miről van szó.
Nagyon közelről kell megnézni a fenti, első felvételt, hogy láthatóvá váljon a vékony, sötét vonal, mely tulajdonképpen a témát adó alakzatot jelenti. Sárga nyíl és felirat mutatja, hiszen éppen a láthatóság határán van. Annak ellenére, hogy a nagyméretű jp2-es felvételt használjuk itt, mégis azt tapasztaljuk, hogy igen nagy távolságra esik ez a valami a kamera lencséjétől, legalábbis a nyilvánosság számára kiadott változatot illetően. Ez azt jelenti, hogy az a fajta felbontás, mely részletekkel szolgálhatna eme forma tekintetében, nem elérhető a számunkra, ezzel a nagy távolságból készült képpel kell tehát az elképzeléseinket összeegyeztetni. Meg kell említeni, hogy miközben Skipper a ferde szögben készült változatot használta fel forrásaként a tudományos adatok közül, nem javasolja a függőleges irányítottságú változat elemzését, habár az ugyancsak elérhető. Miért? Azért, mert a függőleges irányítottságú jpeg felvétel mind függőlegesen, mind vízszintes irányban már hivatalos szinten tükrözött. Ha valaki azok közül használja fel valamelyiket, az alakzat, a torzítás miatt, sokkal nehezebben megtalálható. Ne kérdezzék miért alkalmazzák ezt a kétszeres tükrözést már hivatalos szinten, nem tudunk erre pontos választ adni, habár a kép tartalma pontos megérthetőségét tovább rontja természetesen.
A fenti, második felvétel bemutatja, miképpen fest egy szög alatt készített fotócsík és egyben segítségül szolgál a szóban forgó alakzat helyének beazonosítására a fotócsíkon belül, a könnyebb megtalálhatóság végett. Emlékeztetőül: érdemes a szög alatt készült felvételt használni, egyébként problémákba ütközünk. Habár az alábbi alakzat forrásául minden esetben a legnagyobb méretű jp2-es fotócsík szolgál, azonban fontos megjegyezni, hogy Skipper elforgatta azt az óramutató járásával megegyezően 90 fokkal, hogy maximalizálja a bemutathatóság méretét, jobban át tudjuk egyetlen pillantással tekinteni, amennyiben vízszintesen látjuk. A kérdéses vonal-forma vonatkozásában mindez nem jelent negatív hatást.
A fenti, harmadik felvétel már jól láthatóan bemutatja a vékony, az egyértelműen nyílegyenes alakzatot. Figyeljük meg a túlfehérített világos területeket, a maguk erősen tükröző hófehér színével. Amennyiben felszíni, vagy közvetlenül a feletti vezeték-rendszerről lenne szó, és bármiféle árnyékhatással lenne dolgunk, azt sikeresen el is tüntették ezzel a kifehérítéssel. A fenti kép bal szélén, figyeljük meg, miként tűnik el a vonal a sötét területhez érve. Mivel ez a sötét terület sziklát takar, és mélyre nyúló szakadékot a felszínen, gondolhatná bárki azt, hogy amennyiben valóban vezeték-rendszerről van szó, akkor hol van annak árnyéka, és miért nem látható még fokozottabban ez a vezeték-rendszer a mélyedésben. Nos, ezt a bárkiben könnyűszerrel felmerülő kérdést nem könnyű egyértelműen megválaszolni, ha valaki kicsit is elkezd gondolkozni a témán. Egy igazi vezeték-rendszer magas technológiai fejlettségű civilizációra utalna, és óvatosnak kell lennünk, amikor megbecsüljük mire képes egy idegen technológia és mire nem. Miközben tehát Skipper egyféleképpen értelmezi ezt az alakzatot, feltétlen tisztában kell lenni azzal, hogy az másként is magyarázható.
A fenti, negyedik felvétel, a harmadikhoz képest balra esik, a feladat pedig az, hogy jó alaposan megfigyeljük a vonalas rendszert, a sárga nyilak egyértelműen jelzik, ismét felbukkan a mélyebb területen, s különösen jól látható a világosabb részeken, hogy aztán ismét eltűnjön bal oldalt, amikor a talaj színe sötétre vált. A piros nyíl egy rendkívül gyanús területre mutat, valószínűleg számos struktúrával találkozhatunk ott. Skipper nem foglalkozott vele, hogy közelebbi képet is beillesszen róluk, mert a jp2-es felvétel felbontása sokkal gyorsabban romlik, mint kellene, ezért a közelebbi felvétel ily módon nem szolgáltatna többlet információt. A piros nyíllal jelzett terület tehát továbbra is megmarad figyelemre méltónak, ám bizonysággal nem meghatározhatónak.
A fenti, ötödik felvétel, az ellenkező irányban, a harmadik képhez képest jobbra helyezkedik el. Figyeljük meg, a nyilak mi módon követik a nyílegyenes vonalat, majd tűnik el az alakzat a sötét anyag elszigetelt folthoz érve, piros nyíl jelzi ezt a helyet a középponttól jobbra. Ne felejtkezzünk el erről, jelzésértékű.
A fenti, hatodik, hetedik és nyolcadik felvétel egyre jobbra és jobbra található a harmadik felvételhez képest. Figyeljük meg, mennyire egyenetlen a felszín, hatalmas formákat láthatunk. Azt is vegyük észre, a nyílegyenes vonal miként keresztezi őket, anélkül, hogy a legkisebb hatásuk is lenne rá, s azt is vegyük észre, az alakzatnak továbbra sincs sehol felismerhető árnyéka. Skipper véleménye szerint, mindez arra utal, hogy a nyílegyenes vonal nem valamiféle valóságos objektum a Mars felszínén, hanem sokkal inkább valamiféle képi műtárgy.
A fenti, kilencedik felvétel igazából a Holdon készült. Skipper már évekkel ezelőtt félretette, úgy gondolta képi műtárgy a hivatalosan publikált tudományos adatok között, azután elveszítette az eredeti forrást. A cél annak bemutatása, hogy a közelebbi nézete ennek a bizonyos alakzatnak a tudományos adatok körében képi műtárgyra utalhat, pontosan ugyanúgy, mint az ESP_017319-1785 jp2-esfelvétel estében. Skipper álláspontja szerint tehát a nyílegyenes, olykor elmosódó vonal a fotócsíkon képi műtárgy és nem valamiféle valós alakzat a felszínen. Azonban, amennyiben ez igaz, akkor a vonal vajon miért tűnik el, és jelenik meg újra a sötétebb és világosabb részeken áthatolva? Skipper szerint, s ebben nem lehetünk teljesen biztosak, a vonal egyes szakaszai képhamisítási eljáráson eshettek át, miközben megpróbáltak elrejteni más alakzatokat, és csupán véletlenszerűen fedték le a vonal egyes részeit is. Az alkalmazás nem foglalkozott a vonal többi részének elrejtésével, mivel csak a Mars felszínén valóban jelen lévő dolgokkal törődik, azok az elsődleges céljai, a Mesterséges Intelligencia programja nem teszik lehetővé képi műtárgyak helyes felismerését. Úgy gondoljuk, erre a legjobb példa az ötödik felvételen látható, piros nyíllal jelzett sötét folt térsége. A vonal forma teljesen eltűnik e kisebb sötét folt alatt. ez arra utal, hogy a vonal hamarabb volt jelent a felvételen, mint az őt később eltakaró sötét folt. Következésképpen, a folt képhamisítás. Más szavakkal, ott volt kezdetben a hamisítást nem tartalmazó, jól látható alakzat, mely a kép feldolgozásánál ugrott ki, beleértve a képi műtárgyat is, majd a fotócsíkot képhamisítási eljárásnak vetették alá, eközben véletlenül a vonalat is érintették, más, szándékosan eltüntetendő objektumokkal együtt. A sötét folt felvitelekor a vonal is teljes mértékben eltűnt, a hamis információ eltüntette a valódit. Ez a történet tehát ismét a képhamisításról szólt, s nem arról, mi van ténylegesen a Marson.
137. Mars, Echus Kazma – vízelőfordulás
A fenti, első felvétel kontext kép, a helyszín széles látószögű környezetét mutatja, azét a térségét, ahol a tárgyalásra kerülő helyszín megtalálható. A leglátványosabb alakzat amire alátekintünk, az a Valles Marineris kanyonrendszere. Középen a hatalmas Melasz Kazma látható, és ettől balra fent, a piros nyíllal jelzett részen az Echus Kazma, ez a terület képezi témánk alapját. Fontos megjegyezni, ez pontosan ugyanaz a terület, melyről a „Hatalom Keze” téma kapcsán már Skipper írt egy beszámolót, 2004-ben. Arról is szót kell ejteni, hogy az a történet is egyértelműen vízelőfordulásról szól, a képeket érdemes megnézni, s amennyiben tényleg mesterséges alkotás, akkor az egyben azt is jelenti, hogy a világűrből is látni kell. Fontos tudni, hogy meglehetősen közel, természetesen planetáris értelemben, észak-nyugati irányban (balra fel), terül el az a marsi terület, melyet Tharsis dudornak hívnak. Ez a régió a Mars egykori aktív vulkánosságának leglátványosabb bizonyítéka a maga hatalmas vulkanikus hegyeivel. A folyamatos vulkanikus működés eredményeképpen jöttek létre a Naprendszerünk leghatalmasabb vulkanikus hegyei. Az Olympos Mons 22 km-es magasságával a Föld legmagasabb hegyénél, a Csomolungmánál közel háromszor magasabb. Szükségtelen megemlíteni, habár nincsen rá tudományos alátámasztás, legalábbis Skipper eddigi ismeretei szerint, logikus a következtetés és a felvetés, miszerint a hatalmas területű Tharsis „dudor” kiemelkedése folyamán, hosszú geológiai korokat felölelvén, kétségtelen és adott a hatás a közeli Valles Marineris gigászi hasadékvölgy megszületésére. Amennyiben felszíni vagy felszín alatti vízelőfordulással találkozhattunk a Tharsis régióban, illetve annak szomszédságában, akkor biztosak lehetünk benne, hogy ezek az előfordulások délre, valamint keletre tolódtak, köszönhetően a gravitációnak, egyenesen a Valles Marinerisbe. Azaz, ha a képek között megtalálható „Hatalom Keze” mesterséges jellegű alkotás, miként az gyanítható, akkor előfordulhat az is, hogy a teljes területnek a kiemelése és a szuper mély szakadék „Valles Marineris” szándékos manipuláció eredményeként jött létre a felszíni vizek megőrzése és visszatartása érdekében, valamikor az ősi időkben. Eónokon át a víz lefolyt az emelkedő Tharsis dudorról a törésrendszer felé, miként az a felszíni vizek esetében történik, a legmélyebb pontot keresik, A vízfolyások nyoma kitűnően megfigyelhető a műholdas felvételeken, s pontosan ugyanezt láthatjuk a beszámolónk helyszínéül szolgáló Echus Kazma esetében is. Sőt, a tudományos közmegegyezés szerint is az Echus Kazmát vízfolyás hozta létre, ám hozzáteszik, hogy valamikor az ősi időkben. Ezzel le is zárnak mindenféle spekulációt a napjainkban is előforduló vízfolyásokkal kapcsolatban. Miért? Skipper álláspontja szerint azért, mert az Echus Kazma mélyén, erősen tükröző, sima felületű dolog található, s ezt pedig könnyedén lehetne úgy értelmezni, mint lehetséges vízfolyást. A hivatalos álláspont szerint mindez természetesen lehetetlen, igyekeznek elterelni a figyelmet ennek még a valószínűségéről is, azt állítva, hogy semmi másról, mint ősi lávafolyásról van szó. Ezekkel az ismerettel felvértezve most vessünk egy pillantást arra a dologra, mely nyilvánvalóan valamiféle folyadék, jelenleg is ott van ezekben az árokrendszerekben, és a fősodrú tudomány közmegegyezéses álláspontja szerint nem is létezik. A hátralévő képek az ESA Mars Express űrszondájának fotói közül valók, M . S. Namba hívta fel rájuk Skipper figyelmét. Az ESA felvételei általában gyönyörű szépek, miután némi hamis színt adnak hozzájuk. Másrészről viszont, s ez nemcsak Skipper álláspontja, olyan hamis színeket is adnak hozzájuk, melyeket már évtizedek óta sulykolnak az emberekbe, és természetesen még alaposan meg is szemcsésítik. Amikor pedig valaki nagyítani próbál, még a remélhetőleg jobb minőségű tiff felvételek esetében is, azt tapasztalja, hogy ugyan a kép nagyobb lesz, ám a különböző fedőrétegek (mátrixok) is hangsúlyozottabban jelentkeznek, miként a szemcsézettség is, a kép tisztásága tehát jelentős mértékben romlik, azaz nem végezhető alaposabb vizsgálat.
http://www.esa.int/esaSC/SEM4CATHKHF_index_1.html#subhead2 .(az első a lapon)
A fenti, második, harmadik és negyedik felvétel az ESA fotócsíkjáról való, alátámasztja, hogy egyfajta, a szintjét önszabályzó módon beállító folyadék továbbra is jelen van a kanyon árokrendszerének mélyén - piros nyilakkal megjelölve. A tiff képek nem kínálnak semmivel sem több részletet, nem is használtuk fel itt őket közelebbi vizsgálat céljára. Semmiféle határozott kijelentést nem tehetünk a felszíni vízfolyás kontra vulkanikus láva kérdésében, ám miként az jól látható, a kanyargós kanyon középső részének mélyén, Skipper számára ez az önszabályzó szintű folyadék rendkívüli módon emlékeztet vízfolyásra. A piros nyíllal jelzett rész önmagáért beszél. Gyaníthatjuk, hogy ezzel a tudósok is pontosan ugyanígy vannak. Sőt, hajlamosak vagyunk azt feltételezni, hogy az egész Echus Kazma elsősorban mint „vízlelőhely” szerepel, ám vigyázniuk kell, nehogy holmi bajkeverőknek tartsák őket ennek beismerése kapcsán, ezért inkább azt hangoztatják, hogy fagyott állapotú vízről van szó, annak ellenére, hogy a hőmérséklet – még az ő álláspontjuk szerint is – lehetővé tenné a folyékony halmazállapotban való létezését.
Amint az látható a fenti, ötödik és hatodik felvételen, az előbbiekhez képes egy másik ESA fotócsíkon, a szintjét önszabályzó módon állító folyadék itt turbulens felszínnel rendelkezik, miként az áramló folyadéktól elvárható, és egyben találkozhatunk az átlátszósági tényezővel is. Az átlátszóság viszont már eleve kiüti a lávafolyás lehetőségét ezekben a mély kanyonokban, tehát marad a másik megoldás, ami egyébként is nyilvánvaló: a folyékony víz lehetősége.
A fenti, hetedik felvétel, valamint a továbbiak lentebb, egy harmadik ESA fotócsíkból valók, ismét széles látószögű felvételről van szó, az Echus Kazma vízlelőhelyéről. Ebben az esetben a Skipper a tiff képet használta a közelebbi vizsgálathoz, ebben az egyedi esetben ugyanis némileg jobb részletességgel szolgálnak és kevéssé szemcsések a megszokotthoz képest. Érdemes tudni, a hetedik képen látható szakadék 4000-méternél is mélyebb, a hivatalos spekuláció szerint pedig valaha az ősi időkben gigászi vízesés koptatta ezeket a meredek falakat. A valódi vízfolyás azonban ennek a felvételnek a hátterében látható, erről érdemes szót ejteni itt.
http://www.esa.int/esaSC/SEMI6BTHKHF_index_1.html ...(1. oldal)
Miként az látható a fenti nyolcadik, kilencedik és tizedik felvételen, felszíni víz folyik keresztül ezeken a viszonylag sík területeken, nagy valószínűséggel igen sekély, amíg el nem kezd összefolyni és nekiütközni a sziklafalnak, ahogy az a hetedik felvétel legtetején látható, tisztes távolságban. Van egy igen zavaró hatás, ugyanis minden kékes színű, s ez még önmagában nem jelentene ugye feltétlenül vizet, hiszen hamis színes a felvétel, már hivatalos szinten tették azzá. Azonban mégis eléggé jól meghatározhatjuk mely részek képezik a szárazföld területét és melyek a vízfelületet. A kép többet mond el, mint ami szavakkal lehetséges. Teljesen nyilvánvaló, felszíni vízfolyások zúdulnak alá ezeken a lejtőkön és vájnak árkokat az Echus Kazma felszínébe. Amennyiben a tudósok nem hajlandók elfogadni a Marson jelenleg is jelen levő vízfolyások létezését, még az olyan beszédes felvételek esetében sem mint ez is, akkor ezt a jövőben sem fogják megtenni egészen addig, amíg a falkavezér a NASA-nal, vagy a JPL-nél másként nem rendelkezik, természetesen oly módon, hogy az számukra továbbra is biztonságos legyen. Az igazság a fősodrú tudomány képviselői számára sokadrangú dolog, szembenáll a hivatalos titkosítási törekvésekkel, azok pedig az alapvető emberi értékekkel állnak természetesen szemben, mint pl. a becsületesség… Nem győzzük elégszer felhívni a figyelmet az űrkutatással kapcsolatos problémákra, milyen súlyos nehézségekbe ütközünk mi, űrkutatók, amikor az igazságot szeretnénk megtudni, különböző hamis rétegeket vagy egyéb módosításokat nem tartalmazó felvételeket keresünk, bennfentes szakemberek valóságra vonatkozó megnyilvánulásait, hiteles mérési eredményeket. A problémát súlyosbítja az emberi társadalom, mint csoport viselkedésének néhány alapvető zavara, pl. a fizetésnapokon jelentkező öncélú vallásossága… Mivel kormányszervekről van szó, és továbbra is szeretnék a maguk dollármilliárdjait elkölteni, valamit „lökni is kell” a nép elé, a zsíros állásuk megtarthatósága végett, de csak kizárólag olyasmit, ami által reputációjuk nem csökken, azaz úgy tűnik, mintha igazat mondanának. A sajnálatos az, hogy a hivatalos szervek és a titkos hatalom évtizedeken át tartó folyamatos terjesztett hazug tudásanyaga mélyen beivódott a társadalomba, még a magasan képzett tudósok is hajlandók elfogadni inkább azt, amit „tekintélyes” oktatóik mondanak nekik, mintsem hogy a saját szemüknek higgyenek. De még ezen sincs mit csodálkozni, hiszen tőlük kapják a fizetésüket… Az ételt adó kezet pedig nem illik megharapni, még ha az a kéz becstelen is. A hivatalos norma tagadásával elvesztenék életszínvonalukat, és természetesen reputációjukat is. A hazugság tehát konszenzuson alapszik. Senki nem kételkedhet benne. Tehát semmit nem kérdőjeleznek meg, lelkiismeret-furdalás nélkül nyomják a szavazógombot a hazugság mellett, teljesen figyelmen kívül hagyják, mekkora bohócot csinálnak saját magukból a saját, felesküdött értékeik megtagadásával. Ennek a világnak nem „szavazógombot nyomkodó” emberekre van szüksége, hosszú nyelvűekre, hanem olyanokra, akik kérdéseket tesznek fel, ragaszkodnak a tárgyilagossághoz, sokkal inkább, mint az esetleges levesestálhoz. A hazugságra épített falak mindig ledőltek és eztán lesz másként. Csak az igazságnak van örök érvénye. Amennyiben a földi ember a jelenlegi úton halad, nagyot csattan a szakadék alján. Korrupt és hazug emberekre bízni a vezetést egyenlő az öngyilkossággal. „A hazug ember legnagyobb félelme, hogy ő sem bízhat senkiben.” Egyre újabb és újabb hazugságokat talál ki, mind súlyosabb paranoia gyötri. Nincs helye ebben a világban.
138. A valódi marsi ég?
Úgy gondoljuk, érdekes lehet az alábbi ismeret, s a belőle fakadó következtetések. A fenti képkocka a BBC One 2011. július elsején a Sky at Night (A csillagos égbolt éjjel) című, havonta jelentkező a BBC által készített, csillagászati témájú dokumentum-műsorából való. A műsornak állandó szereplője Sir Patrick Moore, az első, 1957. Január 24-i adás óta, fémjelezvén a történelem ugyanazon műsorvezető által jegyzett leghosszabban futó programját. A videó lényegében dicshimnuszt zeng a Spirit marsjáróról, dicséri érdemét, bonyolultságát, miként lépte túl sokszorosan az előre tervezett üzemidejét, míg végül elromlott, egyúttal részletesen szól a legújabb, „Curiosity” névre hallgató, hamarosan a Mars bolygóra leszálló újabb robotról. A képen látható, több monitor előtt üldögélő férfi, aki a dokumentumfilm nagy részén narrátorként szerepel, Dr. Chris North, legalábbis a műsor-előzetes alatt megjelenő szöveges szereposztás szerint, miközben a tényleges videón magán Steve Squyres professzorként hivatkoznak rá, a Cornell Egyetem tudósára, s miként azt sikerült beazonosítani a Spirit marsjáról napról-napra történő műveleteivel összefüggésben, lehetséges, hogy egyenesen a marsjárót irányító csoport vezetője. Skipper véleménye szerint Squyres a helyes személyiség, és a továbbiakban így is hivatkozik rá. A műsor-előzetes csupán 3 perc 11 másodperc hosszú, és mindenképpen érdemes megnézni a fenti, vagy a lenti hivatkozáson. Ha valaki megteszi, észreveheti, hogy a célközönség a BBC One és a The Sky at Night közönsége volt. Azaz az Egyesült Királyság és Európa területére korlátozódott, s az első hivatkozás a kettő közül bizonnyal nem is fog működni, ha valaki kívül esik ezen az adáskörön. Amennyiben az első hivatkozás nem működne, a második a Youtube.com oldalon már fog, mindenki örömére és megelégedésére. Skipper figyelmét erre a mellbevágós témára egy névtelenségét megőrizni kívánó Egyesült Királyságbeli néző hívta fel.
http://www.bbc.co.uk/programmes/p00hx6qc
(A BBC One-t elérni tudóknak)
Miként az jól látható az első felvételen, Squyres professzor egy laptopon dolgozik, miközben a háta mögött ott áll két igen nagy monitor, egymás mellé illesztve. A meglehetősen nagy méret azt sejteti, hogy ezt a két monitort a marsjárók vizuális kutatási adatainak feldolgozására használják, miközben a hordozható eszköz a vezérlést teszi lehetővé. A fenti, második felvétel csupán közelebbi rálátást tesz lehetővé a helyszínre. Valójában, a monitorokon látható kép majdnem bizonyosan az a felvétel, melyen éppen Squyres munkaideje alatt dolgozik, kinagyítva nézi azt a felvételt, ami majd segít neki a marsjáró pontos navigálásában, s programjában esetleges változtatásokat eszközöl. A legszembeötlőbb dolog, amit azonnal észreveszünk a monitorokon, az a teljes színgazdagság. Tudjuk, hogy a marsjárók kamerái képesek színes felvételek készítésére a helyszínen és az is kézenfekvő, hogy amennyiben ez a lehetőség fennáll, akkor Squyres és társasága ezt az megoldást választja. A színgazdag felvétel kritikus fontossággal bír az irányítócsoport számára, hiszen ennek birtokában tudják csak felelősség-teljesen navigálni a marsjárót, különösen veszélyes helyzetekben, bizonyos dolgok kikutatása érdekében. Emellett vegyük észre azt is, hogy a felszín egy része a jobb oldali monitoron, elmaszatoltnak tűnik. Ez viszont arra utal, hogy amit Squyres és csoportja megkap, ez nem a valós, eredeti adat, hanem már a meghamisított. Amennyiben ez a helyzet, Squyres és csapata ezzel nincs tisztában, egyébként pedig soha nem láttak mást, mint ilyetén módon meghamisított adatokat. Más szavakkal azt látjuk, amit elvárnak tőlünk, hogy lássunk és szükségtelen kérdéseket feltenni. Azonban, biztosak lehetünk benne, hogy Squyres professzor és csapata tökéletesen meg van győződve arról, hogy az eredeti, nyers adatokat kapják, egyenesen a marsi műholdról, és hevesen védekeznének még csak az ezt megkérdőjelezni merő feltételezések ellen is. Így lehet tökéletesen megbízható embereket kreálni a titkos hatalom részéről, anélkül, hogy az illető maga, aki ebben részt vesz, felfogná, netán egyáltalán gyanítani kezdené, mi is történik vele, sőt, még ennek az esélyét is letagadja, szolgalelkűen, hűségesen. Akárhogy is, figyeljük meg a gyönyörű kék eget és a sokkal természetesebbnek ható talajszínezettséget (a mi szempontunkból legalábbis) mindkét nagy monitoron, annak ellenére, hogy különböző helyszínű marsi tájat mutatnak. Teljes egészében biztos lehet benne bárki, hogy ő és a csapata jól látja és pontosan tudja, hogy a nyilvánosság számára közzétett adatok hamisak, minimum azon a szinten, hogy fekete-fehérbe forgatják azokat. Nehéz tehát feltételezni, hogy teljesen ártatlan lenne ebben a kérdésben. Miért engedi a titkos hatalom ennyire nyilvánvaló hiba kicsúszását? A legvalószínűbb magyarázat szerint a csapat tagjai végzik rutintevékenységüket a különböző helyszínekkel, mint ez is, napról-napra, és egész egyszerűen nem gondolnak bele, és átsiklanak felette, mit is mutatnak ezek a monitorok a táj hátterében. Olyasmi ez mint egy westernfilm, 1800-as éveknek tűnő látványt szolgáltatva, s miközben a filmet nézzük, elsiklunk a háttérben megjelenő kondenzcsíkok felett, egyszerűen azért, mert annyira hétköznapi jelenségek. Ám az is lehet, hogy a csapat csak bemutató anyagok elkészítéséért felel (miként ez a videó is), a szervezetük ezt a célt szolgálja, és nincs közvetlenül érintve a titkosításokban, a fotókhoz mint a csapat tagjai jutottak hozzá, és fel sem fogták, hogy lényegében ezek a fotók eltitkolandó információt is tartalmaznak. Természetesen, ha megkérdezzük őket erről, lefogadhatjuk, hogy a titkos hatalom azonnal megmagyarázza, mondjuk oly módon, hogy tulajdonképpen háttérképeket látunk, amikor a monitorok nincsenek használatban, ezek a felvételek jönnek elő, s nem mutatnak semmi egyebet, mint a marsjárókat irányító csapat elképzelését a lehetséges marsi helyszínről… Egyébként, mi mást is mondhatnának, miután egyre nagyobb számban kerülnek elő ilyen tények, a megfigyelésekből egyenesen következő tények? Mindenkinek a maga dolga, hogy mit gondoljon. Akárhogy is, egy dolog biztos, rendkívül provokatív, elhamarkodottan nyilvánosságra hozott valós színes felvétel, a maga összes jelentős következményével együtt. Ne felejtsük el, több ezer ember láthatta ezt a bemutató videót, ám csak azok, akik képesek a dobozon kívül gondolkozni, vették észre ezt a néhány pillanatot a bejátszásban és vonta magára az eset az érdeklődését. Mindenki maga dönt tehát, mindenesetre a dolog igencsak érdekes.
139 . Geometrikus formák a Marson
http://www.uahirise.org/PSP_008427_1380
Jelen beszámoló a Mars igen idős és egyben a Marson a legnagyobb, s a Naprendszerünkben is számottevő méretű becsapódásos jellegű vidékén, a Hellas becsapódásos medencéjében, más néven Hellas Platinia néven ismert régióban található, a fenti, első képen bemutatott, mértani alakzatokkal foglalkozik. A terület a Mars Egyenlítője alatt durván félúton található a déli félgömbön, a 42.7 fok déli szélességen és 70.0 fokos keleti hosszúságon. Úgy hiszik, nagyjából 4.1-3.8 milliárd évvel ezelőtt bekövetkezett hatalmas becsapódás hozta létre. A Hellas-medence kör alakú és hatalmas: 2300 km az átmérője. Kb. 7000 méter mélyen fekszik a távolabbi, normális magasságú környező felszínhez képest, ám még 10 km-nél is mélyebb a kráterperemet tekintve, a becsapódáskor felgyűrődött anyagsáncot. Mindebből az következik, hogy a medence alján a nyomás majdnem 90%-kal magasabb a normális felszíni nyomáshoz képest. Észak-keletre a Hellas-medencétől a Hadriacus Mons vulkanikus hegycsoport található. Az említett vulkanikus terület kiemelkedése során vélhetően a Hellas-medence felé lejtős terület alakult ki, s bizonyára ekkor formálódott a Dao Vallis és a Reull Vallis mély völgy, a vulkanikus lejtőkről a Hellas-medence irányába alázúduló víz is jelentős szerepet játszhatott kialakulásukban a múltban. Úgy vélik, a Hellas-medence alján a jóval magasabb nyomás lehetővé teszi folyékony víz átmeneti (azaz időszakos) jelenlétét, AMENNYIBEN a hőmérséklet kellően enyhe a medencébe valaha lefolyt, jelenleg jég állapotú víz megolvasztására. Mindezzel a geológiai és egyéb ismerettel felvértezve, térjünk vissza magához a medence aljához. Számos, a tudósokat zavarba ejtő felszíni forma található a medence alján, egyik ezek közül az első képen igen távolról és rossz felbontáson látható geometrikus formák csoportjai. Az alábbi két felvételen vessünk is rájuk némileg közelebbi pillantást, s mindjárt világos lesz, miért.
http://www.uahirise.org/PSP_008427_1380
A fenti második és harmadik felvétel növekvő mértékben kínál közelebbi rálátást a helyszínre, a medencében található egyik kisebb becsapódásos kráterre, és egyúttal jellemző módon mutatja be azokat a geometriai formákat, hogyan is néznek ki pontosan, melyek szerte megtalálhatók az MRO PSP_008427_1380 jelű fotócsíkon, ahonnan ezeket a formákat elővettük. Az első felvételen figyeljük meg, mennyire elterjedtek ezek a formák, nagy területen. A fotócsík legnagyobb részét elfoglalják, és jóval annak határain is túl terjednek. Vannak további fotócsíkok is erről a térségről, azok is megerősítik a szóban forgó geometriai formák létezését. Figyeljük meg azt is a fentebbi második és harmadik felvételen, hogy a formák közül igen sok tartalmaz legalább két derékszöget, továbbá, vízszintes és szögletes felső résszel rendelkeznek. Figyeljük meg, egyes alakzatok nagyobbak, mások kisebbek. Annak ellenére, hogy a Skipper által kiválasztott felszíni formák egy becsapódásos kráter mélyén találhatók, egy hatalmas medence alján, elmondható, a kráter aljának teljes területére jellemző az előfordulásuk, a kráter aljzatának jóval síkabb területein is. Érdemes tisztában lenni azzal, hogy mivel az alakzatok elsődlegesen derékszögeket mutatnak és lapos felső részt, mások marsi mamutvárosokról írtak azt állítván hogy itt épületeket látunk. A YouTube-on videók is találhatók ezekről a formákról, s a látvány valóban ilyen következtetést is adhat. Egyes bemutatók igen hatékonyak e téren. Példának hozható fel a következő, 38 perces videó, Haddads Martial Arts hívta fel rá Skipper figyelmét. Itt található: http://www.youtube.com/user/Ufoevidence101#p/u/22/krNW7F17uK0 Ide kapcsolódik, ha valaki hozzáfér az itt bemutatott hivatalos vizuális tudományos adatokhoz a megadott hivatkozások valamelyikén, akkor azt tapasztalhatja, egyenletes, ám hamis kék színt adtak néhány felvételhez. Nyilván azért, mert össze akarják ezeket a formákat kapcsolni széndioxid-jéggel. Ahelyett, hogy a szokásos lélektani megközelítést folytatnák, azaz a fekete-fehér képeket adnák a nyilvánosság elé továbbra is, a kékes színezető sokkal vonzóbb. Skipper levette a hamis kék színezést is a saját, homokszínű árnyalatát adta hozzá, a szemnek a látvány így sokkal barátságosabb, geológiai értelemben természetesebb, s a részletgazdagságot is némileg megnöveli. Ne felejtsük el, hogy egyik szín – sem a hivatalos, sem a Skipper féle – feltétlen pontos, ezt a körülményt feltétlen szem előtt kell tartani.
http://www.uahirise.org/PSP_008427_1380
Másrészről viszont, a fenti negyedik és ötödik felvétel a fotócsík egy másik, igen jellemző területéről készült, figyeljük meg a tisztán látható lépcsőket, a többszintűséget, amint végig követik a jóval masszívabb teraszokat. Figyeljük meg az ötödik felvétel jobb felső sarkában látható objektumot a maga teljesen sima felszínével. Figyeljük meg az igen nagyszámú, ám jóval kisebb geometriai alakzatot az alsó részig elnyúlva, az előbb említett területtől balra esően. Most pedig vessünk egy pillantást alább, a hatodik felvételre.
http://www.edwardburtynsky.com (kattintson a „quarries”-re)
Figyeljük meg a fenti, hatodik felvételt, itt a Földön, az Ibériai félszigeten, Portugáliában található felszíni kitermelésű palabátyát, s nagymértékű hasonlóságát a marsi geometrikus formákhoz. Ezen ismereteknek a birtokában Skipper véleménye a Marson elébünk táruló látványról a következő. Lehetséges, hogy valamilyen különleges, intelligens lények által létrehozott struktúráról van szó, ám valószínűleg inkább másvalamiről, ám továbbra is intelligens lényeket feltételezve. Skipper álláspontja szerint igen nagyszámú kőfejtőt láthatunk a Mars felszínén, ezek talán évszázadok, de az sem kizárható, hogy évezredek alatt jöttek létre, ahogy a bányászati tevékenység terjedt és átfogóbb lett az idők folyamán. Lehetséges, valaki köveket bányászik itt, ám inkább valószínű, hogy maga a vízjég a cél, az ősi időkben a medence aljára lefolyt és ott megfagyott vízjéggé, mely felhalmozódott a hűvösebb időszakokban, megőrződött hosszú távon, elkeveredett a talajjal, talán be is borította az. A keményre fagyott jég bányászata ugyanolyan módon terjedhetett el, mint a Földön a kőbányászat. A bányászati tevékenység csupán a vastagabb és jobb minőségű rétegeket követi. Az is lehetséges, hogy valaki beköltözött a kőbányákba és ott alakította ki otthonát idővel, és erre utalhatnak a jobbára kisebb geometrikus alakzatok, melyek látszólag a nyitottabb, és aránylag sík területeken halmozottan fordulnak elő. Különösen gyakoriak az ötödik felvételen a középponttól balra. A marsi fotók bizonyára sokkal egyértelműbbek e tekintetben, a felvételek manipulálása, a felbontás szándékos lerontása, és az általánosan megfigyelhető maszatolás a széleken, elfedi e kisebb formák részleteit. Az is lehetséges, hogy ezek a kőbányák, számos helyen, a múltbeli céljaikat szolgálták, és már régóta elhagyatottak, számos omlás keletkezett az idők folyamán, s ezek ugyancsak rontják az összképet. A tudósoknak túl sok gondot okoz az ismereteket egymás mellé rakosgatni és beazonosítani az olyan jellegű felszíni formákat, mint a Hellas-medence, egyszerűen azért, mert nem képesek megbírkózni a gondolattal, hogy a Marson és szerte a Naprendszerünkben civilizációs tevékenység nyomán felszín-átalakítási jelek találhatók. Talán képesek belátni a jégtömeg létezését a Hellas-medencében, de annak bányászatára utaló jeleket már nem képesek elfogadni. A számukra természetesen a magyarázat a szél eróziós tevékenységének felszín-formáló hatása marad jelen geometriai formák létrejöttére… Nézzünk szembe a dolgokkal. Amennyiben ez övéké nem tűnik kézzelfogható és hihető geológiai értelmezésnek, akkor bizony meg kell vizsgálnunk a civilizációs tevékenység esetleges előfordulását, még akkor is, ha nem nyitottak erre a kérdésre. Az olyan formák tehát, mint ezek is, továbbra is megmaradnak megmagyarázhatatlannak, és nyilvánvalóan, aki a hivatalos álláspont szerint elfogadotthoz képest más álláspontot képvisel, az azonnal megkapja az „összeesküvés-elmélet” bélyeget. Ha majd egyszer ez a merev akadémikus álláspont a valamikor jövőben a felgyülemlő eltitkolt bizonyítékok súlya alatt összeroskad, akkor talán kissé rugalmasabbak lesznek, s talán tudományos elemzés szempontjából használhatóbb bolygóközi ismeretekhez juthatunk.
140. Marsi pálya-rendszer és víz Jelen beszámoló a Google Mars böngésző által kínált néhány érdekességgel foglalkozik. Az egyes felvételek alján megadott koordináták lehetőséget nyújtanak a bemutatottak ellenőrzésére. Nem érdemes kihagyni ezeket. Az első négy felvétel valamiféle, a Mars felszínén található, esetlegesen civilizációs szállító-rendszer létezésére szolgál bizonyítékkal. Az 5. és 6. Fotón felszíni, folyékony víz jelenlétére utaló jelekkel találkozhatunk egy kráter-rendszer térségében, míg a 7. képen széles látószögű, kontext rálátást kapunk azokra a helyszínekre, ahol az említett dolgok megfigyelhetők, a híres és jól ismert Hale-kráter térségében, mely maga is civilizációs nyomokat rejt. Lássunk is tehát neki.
A fenti, első felvétel az árokrendszer széles látószögű látványát tárja elénk, kontext környezetben, legalábbis abban a formában, ahogy az a nyilvánosság számára elérhető. Skipper álláspontjának jobb megértéséhez feltétlen érdemes tisztában lenni azzal, hogy szerinte mind a barnás árnyalat bal oldalt, mind az aranyszínű jobb oldalt súlyosan hamisított fedőréteget tartalmaz, ezek a hamis színek ugyanis elfedik a felszín legtöbb részletét, csak a legnagyobb méretűeket láttatják. Következésképpen számos olyasmi található ezen a helyszínen, amit elrejtésre érdemesnek találtak, igencsak bekorlátozták az általunk még kivehető formák mennyiségét. Ám, miként az minden esetben, a hamisítás jelenlétének ténye csak fokozott éberségre int bennünket. A fenti, első képen a leglátványosabb képződmény a nyílegyenesen futó pálya, illetőleg szállítási útvonal, kettős vonala jól kivehető, nyilak és felirat is jelzi. Vegyük észre, a pálya vonala az aranyszínű fedőréteg széle alól bukkan elő, a fotó középpontjától jobbra lefelé. A pálya vonala átlósan fut felfelé a barnás színű területen át a bal felső sarok felé, egy mélyedés irányába, ahol megszakad. Továbbá, úgy tűnik, valami utazik ezen a pályán, nagyjából a kép közepe táján tartózkodik éppen, nyíl és felirat jelzi helyét.
A fenti, második felvétel, közelebbi rálátást ad a vonal/szállító-rendszer középső részére, és arra az objektumra, mely láthatóan ezen utazik. Figyeljük meg, az objektum ezen az erősen tömörített képen határozott korvonalakkal jelenik meg, és határozott árnyékot vet jobb oldalán. Ám az is lehet, hogy a sötét folt az objektum jobb oldalán csupán a képhamisítási beavatkozások által keltett szemfényvesztés, miként a vonal-rendszer gödröcskék sorozatából álló kinézete is. Miért is tesz erről Skipper említést? Ezért, mert az pályától balra eső rész durva mintázatú hamis rétegekkel gazdagon ellátott, míg a jobbra eső területeken valamivel finomabb textúrát alkalmaztak, azt viszont még alaposabban. Mindkét hamis réteg jelentős mértékben elrejti szemünk elől a valódi felszínt, azt, hogy mi is lehet ott ténylegesen. Bármilyen vetett árnyék a bal oldalon legnagyobb részt a hamisítás áldozata lett, elfedi azt a durvább textúrájú hamis réteg. A két különböző fedőréteg alkalmazása tökéletesen illeszkedik egymáshoz éppen a pálya vonalában, a gödröcskék sorozata tehát így jöhetett létre, nem valós képződmények. Skipper álláspontja szerint, van valamiféle pálya- vagy szállító-rendszer a térségben, az azonban szélesebb annál, mint amilyennek jelen esetben látjuk. Arra gyanakszik, hogy annak teljes bal oldala rejtve van szemünk elől a durvább textúrájú fedőréteg miatt, és ugyancsak jelentős része van takarásban a jobb oldalon is, habár, egyes részeken továbbra is látható maradt. Úgy gondolja, hogy mindaz, amit a fotón látunk, csupán a központi része a pálya-rendszernek, és a teljes rendszer viszont már kellően széles ahhoz, hogy az egyes érkező és távolodó objektumok kényelmesen elférjenek egymás mellett. Nos, ez a fajta spekuláció további kérdést vet fel, miszerint vajon miért nem fedték le a pálya-rendszert teljes mértékben, és tüntették azt el? Skipper arra gyanakszik, mindez a hamisítási beavatkozást végrehajtó mesterséges intelligenciának (AI) köszönhető, korlátozott képességeinek, mint emberi tevékenységnek. Skipper szerint éppen az egyenes vonal volt az, mely mintegy elválasztásként jelentkezett a kétféle hamis réteg felviteléhez, az eltérő mintázatok alkalmazásához, hiszen azok éppen itt találkoznak, belefolynak a pálya-rendszerbe, kissé egymásba is, és ezért részben elfedik azt. ugyanez az AI alkalmazás igen sok felvételen megfigyelhető az elmúlt évekre visszatekintve. Skipper arra gondol, hogy a szóban forgó pályarendszer kiemelkedik, hiszen jobbára nyílegyenes és a felszín különböző kiemelkedései és mélyedései a legkisebb mértékben sem hatnak rá. Úgy véli, hogy a magasan futó pályát szabályos távolságokban megtámasztották, s ezeket az erősítéseket az AI pontosan érzékelte is az általa használt sokkal (nem azon a homályos zagyvaságon, amivel etetnek bennünket) nagyobb felbontáson, s igyekezett is eltüntetni ezeket a szabályos távolságra elhelyezkedő pilléreket a hamisítással. A magas pálya által vetett árnyék emiatt eltűnik a pálya mellé gondosan illesztett, a két oldalt jelentősen eltérő fedőrétegek alatt. Az említett eljárást igen körültekintően hajtották végre, közvetlenül a pálya vonalához illeszkedően, a két eltérő textúrájú fedőréteg alkalmazásával téve a munkát teljessé. Elég bonyolult feladatnak ígérkezett az AI számára. Ennyire pontos munka kivitelezésére csak kifinomult katonai berendezések képesek, az ő számukra rendelkezésre álló felbontáson, csak ilyen háttér mellett lehet minőségi munkát végezni. Ami tehát igazán fontos és figyelemre méltó lenne számunkra, az rejtve maradt.
A fenti, harmadik kép, közelebbi rálátással szolgál a pálya-rendszer keleti végére, ahol is az eltűnik az arany színű fedőréteg alatt. Miként az látható, az arany színű mező teljes egészében elfedi a pályarendszert, a kép alapján annak folyamatossága megszakad, a barna terület objektumainak nem látjuk folytatását az arany színű részen. Pontosan ugyanez figyelhető meg Skipper tapasztalatai nyomán, a súlyosan hamisított ESA felvételeken is.
A fenti, negyedik felvétel, a pálya északi megszakadási pontjára enged közelebbi rálátást, ahol durva felszíni formákkal és egy horpadással találkozhatunk. Megfigyelhetjük, a hamis fedőréteg alól helyenként kimeredeznek az alkalmazásnak ellenálló, különböző objektumok. Néhány jel arra utal, a pálya-rendszer folytatódik és elhalad a piros csillagokkal jelzett objektumok mellett, enyhe ívet leírva. Tegyük hozzá, a mélyedésben látható objektumok sem úszták meg a súlyos hamisítási beavatkozást, továbbá, a képfelbontás ezen a részen is erősen lerontott. Ám, lépjünk tovább, nézzünk meg egy vízlelőhelyet, erről a helyszínről sokkal többet már nem lehet elmondani. Megfontolásra érdemes, hogy az első képen látható pálya-rendszer milyen nyílegyenes a nagylátószögű kontext felvételen, mielőtt eltűnik az aranyszínű fedőréteg alatt. ha valaki vonalzót helyez mellé, minderről meggyőződhet, sőt, miként azt láthatjuk, még egy méretes kráteren is áthalad. Amennyiben meghosszabbítjuk az egyenest, azt találjuk, más, tekintélyes kráterek is útjába esnek, végül eljut egy, kb. 900 km-es távolságra lévő kettős kráterhez. Természetesen mindez lehet akár véletlen is. Ám lehetséges, ez a szállító-rendszer csupán egyetlen kisebb elem egy jóval nagyobb, az aranyszínű fedőréteg alatt teljes egészében elrejtett ipari hálózatnak.
A fenti, ötödik kép, a közepétől kissé jobbra, az említett, vízelőfordulást tartalmazó kettős kráternek mutatja be széles látószögű, kontext környezetét. Miként az látható, a környező kráterek is meglehetősen szuggesztívek a tekintetben, hogy hasonlóképpen vízlelőhelyként szolgálnak, legalábbis ebből a távoli képből ítélve. Ám a látvány lerontott a hamis színek és a hamis fedőréteg alkalmazása miatt, a teljes fotócsíkon találkozhatunk ezekkel a beavatkozásokkal, miattuk az alaposabb elemzés is lehetetlenné válik.
Akárhogy is legyen, amint az a fenti, hatodik felvételen látható, ezen a közelebbi nézeten, a felszíni folyékony víz jelenlétét meglehetősen erős jelek támasztják alá e kráterben. Figyeljük meg az igen erős szintező tulajdonságot szerte a vízfelszínen a kettős kráter belsejében, valamint a kráterek belsejében látható partfalat; minden pontosan ugyanazon a szinten. Szenteljünk figyelmet a víz tisztaságának és átlátszóságának, minek köszönhetően a kráter aljzatának geológiai alakzatai kitűnően láthatók a felszín alatt. ennél nyilvánvalóbb bizonyítékot nehéz lenne találni. A víz tisztasága még az aranyszínű hamis fedőréteg ellenére is arra utal, hogy még a megfigyelhetőnél is tisztább és átlátszóbb. Mindezeket egybevéve, és azt, hogy a közelben ugyancsak önszabályzó szintű vizet tartalmazó krátert találhatunk, arra utal, hogy a tavassal megtelő víztározókról van szó, jelenlétük utal a felszíni talajt átitató talajvíz jelentős mennyiségére is. Őszintén szólva, ennél sokkal jobbat nem is várhatunk. Igazából meg is köszönhetjük e terület vizének ily mértékű tisztaságát, ennek tudható be, hogy a többnyire szemcsés textúrát maga után hagyó hamisítási eljárás jelen esetben nem bizonyult kellően hatékonynak; továbbá, a felbontás lerontása sem volt eredményes. Pára sem zavarja a látványt, annyira finom ugyanis, hogy nem rontja le a vízfelület észlelhetőségét, miközben más részeken a szemcsézettség sokkal hangsúlyosabb, köszönhetően talál annak, hogy a víztározó több és szabálytalanabb üledékes anyagot tartalmaz. Ami pedig a környező vidéket illeti, nem szabad túlságosan nagy hangsúlyt helyezni azok valóságosságára, ugyanis színes fedőrétegeket láthatunk szerte, akármi is rejtőzzön alattuk, azok normális méretűek lehetnek, mint pl. a pálya-rendszer. Jelen vízlelőhely azért is érdekes, mert igen közel esik a Hale-kráterhez, melynek belsejében bizonnyal ipari jellegű civilizációs struktúrákat találhatunk, miként arról a 80-as fejezetben beszámolunk. Távolsága mindössze 120 km.
A fenti, hetedik felvétel távoli, széles látószögű rálátással szolgál az eddig tárgyalt helyszínekre, megmutatja egymáshoz képest fizikailag elfoglalt helyzetüket. Skipper véleménye szerint ezek a képeken látható kisebb és nagyobb, érdeklődésre számot tartó lelet inkább utal ipari telepekre, mint állandó civilizációs otthonokra. Valójában még az is megtörténhet, hogy amire részben elrejtett pályarendszerként hivatkozott, az valójában sokkal összetettebb szállítórendszer része, nyersanyagot (vizet?) szállíthat A pontból B pontba, ám lehetséges, egyéb ipari jellegű szállításokat is lebonyolít, és/vagy járműveket továbbít. Azonban, különösen fontos azt a tényt is megemlíteni, hogy a bemutatott felszíni víz folyékony állapotban van. Skipper már számos esetben ejtett szót beszámolóiban erről a jelenségről a honlapján, és még erősebb bizonyító erővel bíró tényekkel a könyvében. Elegendő bizonyíték gyűlt már össze annak igazolására, hogy nem geotermikus eredetű forrásokról van szó, hanem felszíni, folyékony halmazállapotú víztömegekről, ebből pedig egyenesen adódik a kézenfekvő következtetés, a mars légkörének hőmérsékleti viszonyai nem lehetnek a hivatalos megnyilatkozásokban közöltnek megfelelő szárazak és zordak. A bizonyítékok ilyen állása és a következményeik egy bizonyos ponton meggondolásra kell, hogy késztessék az akadémikus és tudományos közösségeket, és kérdéseket kell feltenniük az alapvető tudományos adatokkal kapcsolatban, melyek állítólagosan a Marsra vonatkoznak. Nézzünk szembe a tényekkel, az olyan jellegű tudományos adatok, mint a hőmérséklet, a legkönnyebben hamisíthatók, változtathatók meg. Továbbá, ez tekinthető a legelfogadottabb és a legszélesebb körben terjesztett adatnak, akik pedig terjesztik, pontosan tisztában is vannak ezzel a ténnyel. Ez azt jelenti, hogy a titkos hatalom itt a Földön könnyedén meg tudja hamisítani ezt az alapadatot, és könnyen elfogadhatóvá tudja tenni azt. hasonlóképpen, amennyiben a Marsot fejlett technológiával rendelkező civilizáció uralja, akkor ennek a kérdésnek még a megfontolását is elvetjük itt a Földön, teszünk egy kis fagyott nitrogént a földi összeszerelés során a készülékekbe, s az máris képes lesz hosszú távon hamis adatokkal szolgálni, a titkos hatalom legnagyobb megelégedésére. Csupán azért, mert a földi berendezések azt mutatják, hogy a Mars rendkívül hideg, ez a körülmény még önmagában nem teszi az állítást hitelessé. Nézzünk vele szembe, bárki itt a Földön, de akár a Marson is, könnyedén meghamisíthatja a berendezések számítógépeinek erre vonatkozó adatait, a szerkezetek átprogramozásával. A fentiek végkövetkeztetése az, hogy a tudósoktól a kormányon át a széles társadalom tagjaiig, szükséges, hogy a Marsról és más égitestekről érkező adatok hitelességét óvatosan kezeljük és súlyos kérdéseket tegyünk fel velük kapcsolatban, sokkal inkább, mint hogy lenyeljük és elfogadjuk ezt az egészet anélkül, hogy kétség merülne fel bennünk. Pusztán már azért is, mert az itt bemutatott bizonyíték már eleve arra ösztönöz bennünket, hogy további vizsgálatokat végezzünk, s nem pedig hagyjuk sorsára ezt, a hivatalos adatoknak igencsak ellentmondó jelenséget. A teljes igazság az, hogy a műholdas vizuális ismeretek egyaránt alátámasztják a hivatalos változatot, de annak tökéletes ellentétét is. Amíg ez a helyzet, addig nem mondhatjuk ki teljes bizonyossággal pontosan mi is a valós helyzet, ám figyelmen kívül sem hagyhatjuk az adathamisítások és hazugságok tömegét, szóljon bármivel kapcsolatban is a hivatalos álláspont. A történelem arra tanít bennünket, hogy a NASA, mint amerikai kormányhivatal, nem az igazmondásáról híres, akármi mondjon is saját magáról…
|
|
