A Mars bolygó közvetlen környezetében, valamint a felszínén is, szorgos űrszondák gyűjtik fáradhatatlanul a fantasztikusabbnál fantasztikusabb adatokat, készítik a csodálatosnál csodálatosabb felvételeket. Mégis. A nagyközönség szinte semmit sem tud a páratlan felfedezésekről, a legizgalmasabb felvételek az archívumokban - ám szabadon hozzáférhetően - pihennek.  A képek  között szép számmal találunk olyanokat, melyek a marsi élettel, illetőleg a marsi civilizációval kapcsolatban gyökeresen másról mesélnek, mint ami a NASA hivatalos álláspontja. A NASA-nál tehát ismét nem mondanak igazat, sőt, ezen képek kapcsán már meg sem szólalnak… A legtöbb leleplezés Joseph Skipper áldozatos munkájának köszönhető, az ő munkáiból szemezgetünk. 

 

141. Légköri vízpára a Marson

http://www.msss.com/moc_gallery/m07_m12/images/M08/M0806569.html
http://ida.wr.usgs.gov/html/m08065/m0806569.html

 

Mostanra már bizonyára sokak számára ismert az Eutópai Űrügység (ESA) rendkívülinek mondható lépése 2011.09.29-én a hivatkozott tanulmány megjelentetésével: http://sci.esa.int/science-e/www/object/index.cfm?fobjectid=49342 „Az ESA orbitere igazolta a marsi légkör vízpára általi túltelítettségét” – címmel. Az írás tartalma teljes mértékben magától értetődő, nem szükséges bővebben kitérni rá.

Az egyetlen dolog, amit megvizsgálunk annak nyilvánvaló szükségessége, hogy az akadémikus és tudományos közösségek kénytelenek lesznek jelentős mértékben újraértékelni és átdolgozni a Mars bolygóra vonatkozó kijelentéseiket, természetesen mindez a széles nyilvánosság felé is előnyökkel fog járni, még akkor is, ha ezt az újraértékelést közvetett módon teszik majd meg, de mindenképpen lépniük kell. Ahogy Skipper beszámolójában haladunk előre, találhatunk majd néhány egybehangzó képi bizonyítékot az előzőekben megfogalmazottakra, valamint némi eszmefuttatást is az átfogóbb következményeket illetően.

Skipper természetesen kétségbe vonja, hogy az említett hír szélesebb nyilvánosságot kapna az USA-ban, a médiában majd úgy ítélik meg, hogy szóra sem érdemes, bár természetesen szeretne tévedni ez ügyben. Meglátjuk. Ne felejtsük el, hogy víz egyenlő élet! Teljesen nyilvánvaló, hogy ez a bizonyos „túltelítettség” elnevezés magában hordozza a felszíni vizlelőhelyek létezését a Marson, miként az életét is, ahogy ez a lehetőség logikusan következik. Menjünk tehát kicsit mélyebbre az eszmefuttatással, kíséreljük meg jelen információt szélesebb kontextusba helyezni.

Skipper álláspontja szerint, a helyzet az, hogy az igaz valóság mélyes el van rejtve a titkos hatalmaknál, különösképpen érintve a világűrre vonatkozó ismereteket, évtizedek óta hamisítják az ilyen jellegű ismereteket, a legkülönbözőbb technikai és pszichológiai fogásokat alkalmazva, ehhez partnerek az akadémikus- és tudóskörök, hiszen maguk is kiveszik a részüket a hazugságra való kondicionálásban, a titkos hatalmak fenntartásában, azaz a különböző hazugságok elterjesztésében, az évtizedek óta tartó, szánt szándékkal hamis világkép sugalmazásában. Ezért súlyos felelősség terheli őket.

Miért? Nos, mert arra gyanakszik, hogy a titkos szuperszámítógépes modellek közvetlen az összeomlás előtt állnak, ez pedig már egy kis figyelmeztetés, mi fog történni, ha a dolgok nem változnak. Mindez persze csak akkor okozhat komolyabb érzelmi megrázkódtatást, s egyúttal súlyosabb csapást a titkos vezetés terveire, ha nem történne semmi a megakadályozására a titkos hatalom részéről. Tévedés ne essék, bármilyen váratlan és ellenőrizetlen lelepleződés, mint ez is, a titkos hatalom felügyelete alól kicsúszva természetesen nem kellemes az ő szempontjukból, hiszen jó eséllyel szolgál arra, hogy elvesztik az irányítást, egyúttal kiderülnek múltbéli praktikáik, továbbá személyes kockázatuk sem elhanyagolható.

A trükk az, hogy ez a lélektani változás először az akadémikus és tudományos társaságokat rázza meg alapjaiban. Így lehetőség tárul fel a titkos hatalom előtt, hogy ellensúlyozza a hatást kisebb számú, már kellően kondicionált ember irányításával, akik tiszteletben tartják és elfogadják ezt a fajta ellenőrzést. Elméletileg ez a megoldást enyhíti a titkos hatalomra zúduló csapást.

A titkos hatalom szempontjából az akadémikusoknak és a tudósoknak az eddigiek szerint kell cselekedniük, és szembesülni a dolgokkal, arra a következtetésre jutni, hogy a jelenleg elfogadott, manipulált közmegegyezéses álláspont alapvetően téves. Ám úgy kell mindennek megjelennie, hogy minderre saját maguk jöttek rá, ha meg lehetősen lassan is, hiszen ha hirtelen lépést tennének, meglehetősen kellemetlenül érintené a többséget és elkezdenének vádlóan egymásra mutogatni. Amennyiben a folyamat lépcsőzetesen megy végbe, ily módon a titkos hatalom erősebb irányítása alatt, ez azt jelenti, hogy első alkalommal csak néhány tudós áll elő a valósághoz közelebbi állásponttal, igyekezvén meggyőzni társait, „új” bizonyítékok bemutatásával, ez pedig oda fog vezetni, hogy a NASA és a JPL vezetői arra kényszerülnek előbb-utóbb, hogy felülvizsgálják álláspontjukat.

Ezután a titkos hatalom, némi eleve bekalkulált ellenállást követően engedi magát meggyőzni a növekvő bizonyíték súlya alatt, a tudományos és akadémikus közösségek eközben a nyilvánosság számára megerősödnek, hiszen „hiteles” ismereteket hallhatnak tőlük. Ennél a pontnál minden jóra fordul, hiszen valamennyi érintett megérti, lényegében egy csónakban evezünk, az akadémikusok és a tudósok meg lesznek elégedve, hiszen megértettek sok mindent, és vezető posztjukat sem vesztették el. Még ha néhányan arra a következtetésre jutnak, hogy mindez szándékos manipuláció eredményeként történt így, akkor sem fogják nyilvánosan elismerni, annak ellenére, hogy a félelem károsítja a saját hitelességük fenntartására irányuló folyamatot.

Ha ez a folyamat nem pontosan a terv szerint menne, és a titkos hatalom, hogy a nyilvánosság részéről túl sok hatás éri őket az elképzeléseik kibontakozása közben, gyanú merülhet fel az emberekben, hogy a titkos hatalmakat is manipulálták, ezért ők „ártatlannak” tekinthetők, hiszen semmit mást nem tettek, mint megbíztak a bejövő adatok szakszerűségében, a tudományos kutatás pedig túlságosan is a számítógépes modellek pontosságának hatása alatt állt.

  

http://www.msss.com/moc_gallery/m07_m12/images/M07/M0703605.html
http://ida.wr.usgs.gov/html/m07036/m0703605.html

 

Természetesen ahhoz, hogy egy ilyen terv sikeres legyen, mindenféle, a világűr kutatása közben tapasztalt valamennyi valóságos dolgot figyelmen kívül kell hagynia, a nyilvánosság fogyasztására átadott ismeretek tömegesen manipuláltak már évtizedek óta, teljes mértékben áthatja a tudomány mélységeit, egészen az egyetemes rendszerekig, teljes egészében befolyásolva a jövő tudományos életét, hiteltelenné téve annak alapjait. Következetlenségeik tisztán igazolják a szándékosságot a hamisítások elkövetésére, a hiteles kutatási ismeretek megváltoztatására.

Ne felejtkezzünk el arról, hogy a fentiek logikusan bizonyítják, hogy léteznek valahol valós kutatási adatok, teljes egészében elrejtve a nyilvánosság elöl. A nyers adatok ezen manipulálása azt jelenti, hogy valaki teljes egészében tisztában van a valós tartalommal és kellő hatalma van hozzá, hogy összezavarjon dolgokat, eltitkoljon, a nyilvánosság vállalása helyett. Ez felöleli a többiek – nem a mi -  jelenlétének ismeretét, ez irányban úgy tűnhet, érdektelenséget tanúsítanak, és vádaskodhatnak, ha nem az általuk kívánt zászlót húzzák fel. Ahhoz, hogy a titkos hatalmat megértsük, ugyanolyan módon kell gondolkozni, mint ők, még akkor is, ha kicsit mocskos ez a folyamat…

A titkosítás kategorizálást igényel, rangokat, a hatékonyság érdekében, nem tekinthetők egyöntetű csoportnak. Ez azt jelenti, hogy a döntéshozás során, amint egy határozat fentről lefelé halad, elveszhetnek részletek az átmenet során. Például azok, akik középszinten vannak, szokásuk szerint, gyakran dolgoznak csoportokban, a saját érdeküknek megfelelve, ily módon változtatva meg a hozott döntéseket. Ez pedig ott jelentkezik, hogy a tényleges történések nem pontosan azonosak azzal, amit felsőbb szinten meghatároztak. Ez a probléma különösen élesen jelentkezik akkor, ha valami ellentmondás lép fel az új és a régebbi, megszokott döntési mechanizmus között.

A nettó eredménye az intézkedéseknek egyfajta keverék, ez jelenik meg a felszínen, és bizony összeegyeztethetetlenek elemei egymással. Példának hozható fel Skipper bizonyító erejű könyve, a 2000-ben kiadott hivatalos MGS MOC felvételek alapján született, habár a felvételek erősen hamisítottak, ugyanakkor meg vannak szórva kisebb, folyékony állapotban lévő felszíni vízelőfordulásokkal, jól kivehető kiterjedt erdőségekkel, melyek viszont megmenekültek a hamisítási eljárások alól. Jelentős számukat nem lehet egyszerűen a titkos hatalom hibázásainak tekinteni, hozzá nem értésüknek, illetve Skipper hibáinak.

Skipper arra gyanakszik, hogy a múlt egy bizonyos időpontjában a titkos hatalmak csúcsvezetői azt a döntést hozták, hogy fokozatos átmenet révén, megpróbálják irányításuk alatt tartani a helyzetet. Ennek tudható be a számos felszíni vízlelőhely és biológiai életnyomokat tartalmazó felvétel az MGS MOC vizuális adatai között egy időben, további megerősítéssel szolgálva az MRO, a Phoenix és mostanában az ESA adatai. Skipper arra is gyanakszik, hogy e döntésük mögött részben az idegenek jelenlétének megtapasztalása állt, az elkövetkező változások mintegy beharangozásaként kényszerültek erre a lépésre, és talán helyesebbnek látták a közvélekedést valamelyest a valóság irányába terelni újabb és újabb hazugságok helyett, hiszen könnyen bele lehet szaladni egy háborús helyzetbe, tömeghalálba, így viszont a titkos hatalmak képesek némi erőkoncentrációra.

Ennek az átalakuló forgatókönyvnek volt része amikor Skipper 12 évvel ezelőtt elkezdte saját kutatási anyagait közzétenni, és folytatta ezt a tevékenységét az igen nagy ellenállás és problémák ellenére is, melyeket a bizonyára a titkos hatalom közepes és/vagy alacsony szintű beosztottjai kíséreltek meg, hiszen azt tapasztalták, az ellenőrzés kezd kicsúszni a kezük közül, feletteseikkel emiatt (is) konfrontálódhattak. Skipper véleménye szerint néhány magas szintű döntéshozó lehetővé teszi az olyan elemzések megjelenését, mint Skipperé és másoké, miközben megpróbálják azt a segítséget felhasználni, melyet ezek az elemzések nyújtani tudnak a saját stratégiai elképzeléseik megvalósításába, ezáltal kisebb megrázkódtatást okozva az akadémikusoknak és a tudósoknak, akik mindezek hatására remélhetőleg legalább kismértékben elkezdik majd megváltoztatni gondolkozásukat.

Sajnálatos módon, nekik és számunkra egyaránt, az magasabb oktatási intézmények akadémikusai és a tudományos közösség megegyezésen alapuló álláspontja igen kemény dió, részben azért, mert a múlt kondicionáló hatása rendkívül erős, a hamis ismeretek tömeges elterjedtségének mértéke, de ugyanilyen veszéllyel jár a szoros függés a számítógépektől, az önálló gondolkodás helyett. A másik ok, az egoizmus, annak beismerése ugyanis felettébb kínos, hogy ítélőképességüket súlyos csalásokkal és manipulációkkal befolyásolták évtizedek óta.

Az igazság az, hogy a marsi légkörre vonatkozó valós adatok szétszórva ugyan, de megtalálhatók a hivatalos űrkutatási oldalakon, egészen az MGS MOC adataiig visszamenően. Akkor mi is hát a kérdés? Figyeljük meg az MGS MOC adatai között a vizuális bizonyítékokat a jelen beszámolóhoz becsatolva. Eközben arról se felejtkezzünk meg, hogy a marsi légkör vízpárát tartalmaz. Tudjuk, hogy a marsi atmoszféra állítólagosan 95,32% széndioxidból áll, és csupán igen kicsi, 4.68%-os arányon osztozik az összes többi összetevő. Sőt, a marsi légkör vízpára-mennyiségére a hivatalos források a szinte elképzelhetetlenül kevés, 0.03%-os arányt adják meg, összehasonlításként a földi légkör 1%-os arányával.

 

http://www.msss.com/moc_gallery/e07_e12/images/E09/E0900466.html
http://ida.wr.usgs.gov/html/e09004/e0900466.html

 

Természetesen legyünk óvatosak, de vakok azért ne. A fenti képekhez hasonlók ugyancsak találhatók a következő beszámolókban: „Marsi vízjég, felhők, folyadékcseppek és élet” és „Globális marsi jelenségek” – cím alatt, további részletekkel szolgálva a marsi vízpára mennyiségével és a légköri viszonyokkal kapcsolatosan. Bármilyen hihetetlen is, a „Marsi vízjég, felhők, folyadékcseppek és élet” című beszámolóban még egy gyorsított videófelvételre mutató hivatkozást is találhatunk, a NASA/JPL saját kiadásában, a Phoenix leszálló-egység vizuális adatait tartalmazza, és igen súlyos bizonyítékkal szolgál a marsi légkörben jelenlévő vízpára tömeges mennyiségére.

Azonban a láthatóan nehéz fejű és tanácstalan tudósok egyszerűen nem képesek felfogni a dolgokat, még azután sem, hogy hivatalosan nyomást gyakorolnak rájuk formálisan, és nem pedig független kutatók által, mint Skipper is. Miért? Azért, mert a tudósok azt hiszik, hogy tudják, a Mars légköre a szinte kimutathatatlanul kevés, 0.03% vízpárát tartalmazza és az ugyebár nem teszi mindezt lehetővé. Akárhogy is, a tárgyilagosnak hitt számítógépes modelljeik, megerősítik mindezt. Továbbá azzal is tisztában vannak, hogy a NASA és a JPL története során ellene volt mindenféle hasonló felismerésnek és ötletnek, ráadásul, sokan tőlük kapják a fizetésüket.  Ezért nem függetleníthető a dolog a vizuális bizonyítékoktól önmagában, hiszen nem mindegy, ki tárja elő azokat!

Ne felejtkezzünk meg róla, hogy a pontatlan, 0.03%-os nyers, vízpára-tartalomra vonatkozó adat és az ESA új, a légkör szuper-telítettségére vonatkozó ismeret teljes mértékben ellentétes egymással, ideje lenne tehát elkezdeni beprogramozni a tudósok számítógépeibe mindezt. Tudósok generációi nőttek fel hamis adatok közepette, mint ez is, és olyan hosszú időn át fogadták el közmegegyezéssel azok valóságtartalmát, hogy mást már el sem tudnak képzelni, hiszen a marsjárók sem mutatnak semmiféle más képeket, csak száraz, sivatagos helyszíneket, kopár sziklákkal, stb. Ugye lassan már kezd mindenki számára érthetővé válni, hogyan is jár a tudományos közösség agya, milyen vakon követik a hamis vizuális adatokat, miközben az ellenkezőjét mérik és tapasztalják.

Amint kezdhetik látni a Skipper korábbi, itt hivatkozott beszámolói alapján, a vízpára jelenlétére vonatkozó bizonyítékok a marsi légkörben már egyáltalán nem számítanak újkeletűnek, hiszen az erre vonatkozó vizuális tudományos adatok szolgáltatta alátámasztások már hosszú évek óta rendelkezésre állnak, bárki számára a tárgyilagos kiértékelés meghozatala céljából, elérhetők. Az egyetlen dolog, ami új, az a hihetetlen mértékben visszafogott hivatalos szintű kommentálás a marsi légkör vízpárával való szuper telítettséget illetően, noha a dolog kétségbevonhatatlan. Már szavakkal, a probléma nem a bizonyítékok hiányával van, hanem a magasan képzett tudósok (berögzött) emberi gondolkodás módjában, mely nem képes meglátni azokat.

Miért nem látják? Skipper álláspontja szerint azért, mert semmi jó és bölcs dolog nem származik abból, hogy így tegyenek. Nem számít, mennyire éles a dolog, az ilyesféle igazság ezen emberek számára vak szemekre talál. Mindig oda jutunk vissza, hogy nem lehet kemény kérdéseket feltenni, ugyanis hazugság-láncolattal állunk szemben, s meglehetősen kínos dolog lenne annak beismerése, miszerint tömeges manipulációnak estek áldozatul. Könnyedén ráadásul. Magas képzettségük ellenére. Más szavakkal, ismét csak az egó és a lélek dolgaira térünk vissza. Amennyiben a NASA és a JPL vezetősége felelősséget merne vállalni, nyomást gyakorolván (és szemükre vetvén a dolgot) a főbb tudományos és akadémikus közösségekre, hogy lássanak is végre, akkor talán kissé gyorsabban alakulna a dolog. Ami a vezetést illeti azonban, mindez túlélési kérdés, azaz, dilemmába kerültek.

Természetesen nem feledkezhetünk meg a porviharokról sem, melyek időnként teljesen eltakarják a Mars gömbjét és elrejtenek mindent a szemünk elöl. Azonban az ESA beszámolt a közepes magasságú marsi légkör vízpára általi túltelítettségéről, ennek fényében viszont igen könnyű belátni, hogy a „porvihar” elmélet semmi mást nem szolgál, mint a félrevezetést, a titkos hatalom részéről. Arra a következtetésre juthatunk, hogy lényegében semmi másról nincs szó, mint a vízgőz felhők színének némi megváltoztatásáról, s máris mint porviharokra tekintünk rájuk, s nem pedig vízpára alkotta felhőtömegekre. Ennyi az egész, pofon egyszerű.

Azt még meg lehet valahol érteni, hogy az akadémikus és a tudományos közösségek olyan független kutatókat, mint például Skipper, teljesen figyelmen kívül hagynak, ám mi a helyzet az olyan hivatalosan kiadott jelentésekkel, amilyenekről szó van, és nem mástól, mint az ESA-tól származik? Komoly kétségünk azért nem férhet hozzá, hogy az ESA egyfajta kiterjesztése a NASA/JPL hivatalnak. Ezért ilyesfajta nyilvánosságra hozatal nem történhetett volna meg a NASA és a JPL tudomása nélkül. A média érdeklődésének hiánya az Egyesült Államokban elsősorban annak tudható be, hogy milyen sikeresen működött a „magasabb szintű képzés”, s vezetett a kondicionálás mára oda, hogy mind a tudományban, mind a médiában teljesen bemerevedtek az álláspontok, képtelenek kilépni a kívülről meghatározott gondolkodási dobozból, még akkor is, ha a dobozt már részben eltávolították… Nos tehát kedves akadémikusok, tudósok és média szakemberek IDEJE LENNI VÉGRE AZT LÁTNI MÁR, AMI A SZEMETEK ELŐTT VAN, ÉS AZZAL FOGLALKOZNI.  FEL KELLENE ÉBREDNI MÁR!

Kisebb jelentőségű adatok, mint a fentebb látható, 11-12 éves vizuális példák, nem tudták az akadémikus és a tudományos közösségeket kimozdítani kondicionált állapotukból, most a titkos hatalom kettős nyilvánosságra hozatallal – néhány héten belül – egy picikével nagyobb nyomást igyekszik gyakorolni rájuk, megerősítvén a marsfelszíni folyékony (sós) víz napjainkban is megtalálható előfordulásának lehetőségét, majd ezt követte a marsi közepes magasságú légkör vízpárával való túltelítettségére vonatkozó hír. Ti tudósok, vajon mit kellene tenniük, NAGYBETŰKKEL ÍRNI, vagy behúzni egyet nektek? Bizonyára okosabbak vagytok annál, hogy kondicionáljanak benneteket, vagy nem? Gondolkozzatok tágabban, mint a számítógépes modelljeitek! Például kezdjétek el nézegetni, a nagyon is könnyen ellenőrizhető vizuális bizonyítékokat e beszámolóban, vagy a korábbiakban.

Tegyük tisztába a dolgot, a legutóbbi hivatalos jelentés a Mars légkörének vízpára általi túltelítettségéről bizonyára nem más, mint határozott váltás a játékban, a megcélzott közösség pszichológiai érzékenységének irányába, és meglehetősen kockázatos lépés a titkos hatalom szemszögéből.  Talán azért tették ezt a bejelentést az ESA-n keresztül, mert adott esetben ők feláldozhatók lennének és megkérdőjelezhető szavahihetőségük, amennyiben túlságosan eldurvulna a helyzet, ám Skipper nem gondolja, hogy ilyesmi megtörténne. A kondicionálás egész egszerűen csak túl mélyre hatolt mostanra. Véleménye szerint a titkos hatalom tagjai bizonyára már kezdenek meglehetősen idegesek lenni a tudományos közösségek miatt, akik nem hajlandók felvenni a kesztyűt és kiállni a nyilvánosság elé a valósághoz közelebbi, közös megegyezésen alapuló álláspontjukkal.

Rosszabb, ha valaki nem közülünk való, esetleg figyeli és ítélkezik e szegényes emberi viselkedés felett. Úgy tűnik, ezzel a felvetéssel túlságosan messzire megyünk? Ha igen, akkor szükséges megérteni, hogy a titkos hatalom a mi részünkről, nem sokban különbözik a régi, jól kipróbált és bevált titkos hatalmaktól, múltbéli halogatási taktikájukat illetően, amíg azt nem kezdték érezni, hogy egyre nagyobb a nyomás rajtuk, és ez a bizonyos „egyre nagyobb a nyomás rajtuk" a kulcsinformáció itt. Skipper arra gyanakszik, mind erősebb pánik kezd eluralkodni közöttük, amint kezdik észrevenni valakinek a hatalomból a kérlelhetetlen taktikáját, amit viszont eddig nem ismertek fel. Logikusan arra következtet, hogy a változás ideje elérkezett és hamarosan meg fogunk tapasztalni néhány földet rengető igazság kiderülését, akár néhány hónapokon vagy éven belül, attól függően, a régi milyen gyorsan halványul el és veszi át a helyét az új.

Nézzünk meg néhány gondolatmenetet a fentiekhez hasonló emberi vonakodó jellegű gondolkodásmódok esetleges tesztelésére, melyek mindenkiben benne vannak, Önökben ugyanúgy, mint énbennem. Példának okáért úgy gondoljuk, hogy a Föld életkora 4.5 milliárd év. Az általánosan elfogadott megegyezés szerint, néhány ellenvélemény vitatja csupán, hogy az ember körülbelül 200.000 éve jelent meg, azzal a megkötéssel, hogy maga a civilizáció csupán 8-9000 éves. Ez esetben már több vita is van, hiszen számos település található ebből a korból szerte, valamennyi kontinensen.

Másrészről viszont, ismereteink szerint a dinoszauruszok uralták a Földet, a teljességgel elképzelhetetlen 160.000.000 esztendőn át, ugyancsak valamennyi kontinensen jelen voltak, és számos fajjal rendelkeztek, köztük igen sok kétlábú is akadt. Tudjuk, hogy létezik az alkalmazkodásra törekvő evolúció, akár megmagyarázza jelen ittlétünket, akár nem, el kell fogadnunk, hogy a dinoszauruszok a bolygónk valamennyi számukra elérhető szegletét elfoglalták, és létrejött a kétlábú változatok tömege is, elképzelhetetlen, hogy ne formálódott volna ki olyan alakjuk is, akinek fejlettségi szinte túlmutat az egyszerű növényevésen és húszabáláson.  Hiszen volt rá 160.000.000 év, nem igaz? Ez az időtartam az eddig felfedezett ősmaradványok ismeretében messze csúcstartó,

A fosszilis időtartam-rekord tudatában mindezt nehéz bevenni. Miért? Azért, mert hitem szerint fontos ezt a dolgot megkérdőjelezni, és lehetséges más út létezését is keresni, kutatni.

Ám ez nem az a gondolat még, ami miatt Skipper végigfuttatta ezt a levezetést. Ugyanis, mi történne, ha megtudhatnánk bármit is az elkövetkezendő változásokkal kapcsolatban, azáltal, hogy megismerjük mi történt valójában a dinoszauruszokkal, akik szinte a teljes földet uralták, a múlt igen hosszú időtartamán át, aminek tudatában, mi, akik itt élünk a jelenben, a jövő idővonalát illetően esetlegesen tudnánk változtatni? Amennyiben egy ilyen forgatókönyv lejátszása állna az elkövetkező változások mögött, akkor mi is lenne a probléma? Nos, ez itt a nagy kérdés.

A gondolatmenet ugyanaz, mint a Mars bolygó, vagy a világűr kapcsán. Mi van akkor, ha kiderül, hogy érzékelésünk már oly sok, különböző  szinten manipulálták? Mi van akkor, ha kiderül, hogy a marsi létkör belélegezhető a földi ember számára, a hőmérséklethez lehet alkalmazkodni, a bolygón szerte folyékony felszíni vízforrások vannak, továbbá burjánzik az élet, a vízlelőhelyek előnyeit kihasználva, s azokra épülve? Mi van akkor, ha kiderül, hogy valaki a Marson, fejlett technológiai háttérrel rendelkezvén kijelenti, hogy az égitest az ő otthonuk és birtokuk, hiszen joguk van hozzá a hosszú idejű ottlétük okán?

Mi lenne, ha ilyen kijelentés láncreakciót eredményezne és oda vezetne, hogy általánosan elfogadottá válna, az élet mindenhol jelen van, beleértve a Naprendszerünk bolygóit, magát a Holdat is természetesen, ráadásul már igen régóta és folyamatosan? Mi történne, ha kiderülne, hogy a körülöttünk lévő világűrben nyüzsög az élet, néhányukat meglehetősen nehezen értenénk meg esetleg. Mi lenne, ha kiderülne, hogy magát a Föld bolygót is megosztjuk valaki mással, aki nem közülünk való, ráadásul, régebb idő óta itt van? Mindenki tegye fel önmagának a kérdést. Ne tán túl sok, és már nem elfogadható?

Skipper véleménye szerint, ha mi nem is vagyunk képesek mindezt teljes egészében felfogni, az utókor majd igen, és a NASA/JPL szervezet megadta ehhez a lehetőséget, azaz a fordulópont bekövetkeztéhez az emberiség életében. Az ismeretek láncreakció-szerű bővülésének ajtaja kezd megnyílni, az elkövetkező évek az emberiség történetében pedig arról szólnak majd, miként merülünk bele ebbe a hatalmas tudásba, felvállalva, hogy mélyebbre úszunk a tudáshalmazban, s a Föld nem lesz továbbra az élet egyetlen, elszigetelt menedéke. Lehet, mindez egy teszt része, s arról szól, hogy a jelen kor tudósai és akadémikusai nem képesek meglátni a marsi égen a vízpára alkotta felhőket?

Ha egyszer a tudásnak ez az ajtaja feltárul, nem lehet sikeresen bezárni ismét, a tartalmát feledésbe taszítani. Olyasmi ez, mint a tiltott tudás fájáról enni. Ha egyszer megtörtént, az elszigetelt tudatlanság egyszerűen eltűnik. Más részről, miként is fejlődhetne egy faj, vagy egy entitás, ha nem képes megfelelni korábban nem kellően átgondolt  újabb kihívásokra? A kérdés az, hogy fejlődést akarunk, vagy stagnálást (mely utóbbi kétségtelenül hanyatlást eredményez)? Mindenkinek magának kell eldöntenie.

Skipper álláspontja szerint ez a merész, ám kockázatos lépés a titkos hatalom részéről a Mars vízpárában túltelített légkörére vonatkozó ismeret leleplezése által megnyitja ezt a bizonyos ajtót, annak ellenére, hogy a titkos hatalmat túlélési módba állították. A valóság megismerése irányába tett lépés mindenféleképpen üdvözlendő. Azt támasztja alá, hogy legalább egy valaki, valahol az árnyékban, tárgyilagosan gondolkozik, felismeri a valós problémákat, tisztában van a mi emberi viselkedésünkkel, és azzal, hogy akár tetszik, akár nem, egy csónakban evezünk. Továbbá azt is alátámasztja, hogy valaki jobban ismeri a tényeket annál, miként azokat mi értelmezzük, felvállalván ezt a kockázatot, hiszen elérkezett az idő, vagy majdnem elérkezett, ezért mindenféle késlekedés romboló hatású.

Néhányan esetleg zokon vették ezt a csavaros gondolatmenetet Skipper részéről jelen beszámolóban, hiszen nem szokott az esetek nagy többségében ilyesmihez folyamodni, nem az ő stílusa. Sajnálkozását fejezi ki emiatt. Az elmúlt 11-12 év munkája azonban nem telt el nyomtalanul felette, mára már a vérében vannak a bonyolult és merészebb következtetések. Úgy döntött, hogy megosztja mindezt az Olvasókkal, mert jelentőségét látja és fontos következmények lesznek a marsi légkörben kimutatott vízpára túltelítődöttségnek.

Ne felejtsük el, hogy mindezek, a légköri vízpára jelenlétére vonatkozó vizuális bizonyítékoktól eltekintve csupán egyetlen ember eszmefuttatása és véleménye. Mindenkinek magának kell eldöntenie milyen szinten fogadja ezt el, vagy nem.

 

 

142. Marsi üreg és erdőségek 

Belépési koordináták: 5 32 13.29 S, 118 36 37.12 W a Google Mars programban, továbbá kontextfelétel itt: http://hirise.lpl.arizona.edu/PSP_004847_1745 

A fenti első, fekete-fehér felvétel, széles látószögű fotó, bemutatja a különleges alakzat tágabb környezetét, amint azt a megadott Google Mars koordinátákon láthatjuk, jegyezzük meg, hogy a bemutatott helyszín képét feltehetően az MRO PSP_004847_1715 HiRISE gyűjteményéből vették, a fenti az Arizona Egyetem oldalára mutató hivatkozásról. Ha valaki felkeresi a megnevezett hivatkozást, azt találhatja, hogy a szöveg teljes egészében a méretes sötét színű üregről szól és semmi másról, miközben jelen beszámoló megkísérel valamivel többet is hozzátenni a dologhoz, mint az üreg puszta emlegetését.

Ugyancsak jellemző, és jól látható is a fenti felvételen, a felszín jelentős kivilágosítása, ami miatt az üreg sötét színe éles ellentétet kelt, az üreg függőleges falait sejteti; továbbá megfigyelhető a jobb oldalon a valamivel sötétebb alapszínű sáv is. A világos színű mező rendkívül kevés felszíni részletet láttat, abban az állapotában, ahogy azt hivatalosan közzétették, míg a jobb oldali sötétebb sáv több részlettel rendelkezik. A színek kivilágosításának ez a „kimosási” technikája nagy valószínűséggel szándékos, talán annak okán, hogy megkíséreltek valamennyire belelátni a sötét üregbe, amilyen mélyre csak lehetséges, esetleg az alját megpillantani.

Azt is leszögezhetjük, hogy ez a kivilágosítási eljárás mindenféle részletet megsemmisített közvetlenül az üreg környékén is. Természetesen azt is elmondhatjuk, hogy a jobb oldali sötétebb sáv nem kifejezetten néz úgy ki, mintha erdőséget hordozna, a hivatalosan kiadott képen legalábbis, holott éppenséggel az. Tartsuk szem előtt az eddig említett tényezőket a hivatalos fotó kapcsán, jellemzőnek tekinthetők, és talán arra is rá fogunk tudni jönni, hogy mi az amit elrejteni igyekeztek és miért.

 

Belépési koordináták: 5 32 16.88 S, 118 36 42.72 W a Google Mars programban, a fenti, közelebbi nézet elérése végett.

 

Miként az látható, a fenti, második, fekete-fehér felvételen, a Google Mars programban,  a gödör képéből azt rejthetjük, hogy a Nap alacsonyabban helyezkedik el, a bal alsó sarok felöl süt a jobb felső sarok irányába, megvilágítván az üreg belső falának jobb oldalát, miközben a bal oldali rész továbbra is áthatolhatatlan sötétségbe burkolózik. Kétség sem férhet hozzá, hogy sokan megpróbálják a képet világosabbra venni a jobb betekinthetőség végett, ám eredmény nélkül maradnak, a fent megadott hivatkozáson, az Arizona Egyetem honlapján, mindezt lehetetlen megtenni, ahogy a többi felvételén is.

Más szavakkal, a hivatalos szöveg pszichológiailag a gyújtópontba helyezi az üreget, így terelve rá a figyelmet, mint egyedüli kiugró jelenségre, miközben a belső árnyékot megtartják áthatolhatatlanul sötétnek. Elismerik, hogy a kérdés meglehetősen furcsa, ám félremagyarázzák, azzal, hogy az üreg belseje igen mély, s emiatt az oldalfalak egyre távolabb kerülnek a bejárattól és kifürkészhetetlenek maradnak.

Azonban azt is érdemes tudni, hogy a fenti, második felvétel a Google Mars program nézete alapján más szögből készült, mint a hivatalos MRO felvétel, ahonnan állítólag származik.  Igazság szerint a képet mind függőlegesen, mind vízszintesen megfordították. A természetes feltételezés az, hogy a Goggle felvétel az, amelyet megfordítottak, de ez egyáltalán nem biztos. Skipper számos esetben találkozott a Google felvételek között olyanokkal, melyek nem pontosan azonosak a hivatalosan kiadott változatokkal, ami az irányítottságukat illeti, s úgy tűnik, jelen esetben is ez a helyzet, ahogy lefelé haladunk a beszámoló olvasásában, ez támasztódik alá.

Akárhogy is, a nyílcsoport a második felvételen, valamint a többin is, éppen ezt a kétszeres tükrözési eljárást hivatott jelezni. A nyilak különleges felszíni alakzatokra mutatnak az üreg szélén, rajtuk jól lemérhető a tükrözési eljárás ténye.

 

Belépési koordináták 5 32 17.01 S, 118 36 28.43 W a Google Mars programban a fenti nézet elérése végett

 

A fenti, harmadik, fekete-fehér felvétel ismét a Goggle Mars programból való, picivel távolabbi nézetet ábrázol, ám továbbra is közelebbi rálátással szolgál, mint az első, erősebben tömörített fotó, már ami az üreg környezetét illeti. Szerencsénkre, az üreg kivilágosított részlete, ennek köszönhetően az üreg jobb oldalából némileg többet láthatunk, ha csak kevéssel is.

Ez a felvétel, az üreg közvetlen közelségéből igazából azt mutatja, amit nem láthatunk a fotón, a környezet pedig egyáltalán nem fest úgy, mint természetes sziklák alkotta felszíni geológia, ellenkezőleg, sokkal inkább tűnik valamiféle sűrű, tömött erdővel fedett területnek, teljesen beborítván az eredeti geológiai felszínt. Ez tehát valami olyasmi, amit feltétlen alaposabban ki kell vizsgálnunk. 

Belépési koordináták: 5 32 16.86 S, 118 36 42.72 W a Google Mars programban e közelebbi, színtelen változathoz

 

A fenti, negyedik felvétel, miként a második Google Mars fotó jelen beszámolóban, némi tisztításon esett át Skippernek köszönhetően és némi színt is adott hozzá, hogy a szem számára kellemesebb megjelenéssel szolgáljon. A folyamat során kissé sötétebbre vette a képet, hogy a részletek kimosását megpróbálja kiküszöbölni. A sötétítésnek köszönhetően az üreg belső, jobb oldali fala, eltűnik a szemünk elöl.

JP2-es szürke tónusú 471.5 Mb-os felvétel gyors letölthetősége:

http://hirise.lpl.arizona.edu/PSP_004847_1745

 

A fenti, ötödik felvétel pedig fekete-fehér, az eredeti, MRO PSP_00847_1745 jp2-es, 471.4 MB-os képből való inkább, s nem pedig a Google Mars felvételeiből. Eredeti formájában láthatjuk, Skipper semmiféle változtatást nem eszközölt rajta, kivéve a három nyílból álló rajzot. Figyeljük meg, hogy jelen esetben a Nap fénye a jobb felső sarokból a bal alsó felé irányul, megvilágítván az üreg bal oldali belső falát, teljesen eltérően a Google Mars képalkotásától. Figyeljük meg, hogy a felszín milyen mértékben különböző az üreg környékén ezen a hivatalos fotón. Igazából fordítottnak tűnik rajta minden, a többi fotóhoz képest, feltehetően ez az eredeti képnézet és irány.

JP2-es, 471.5 Mb-os felvétel szürke felvétel gyors letölthetősége,

http://hirise.lpl.arizona.edu/PSP_004847_1745

 

A fenti, hatodik felvétel egyszerűen csak az ötödik MRO PSP_004847_1745-ös fekete-fehér felvétel mind függőlegesen, mind vízszintesen megfordított változata, Skipper révén, hogy megegyezzen a Google Mars fotójának irányítottságával, és néhány tisztítási munkát végzett rajta és egy kis színt adott hozzá.  Figyeljük meg a nyilak helyzetét, a tükrözés ellenőrzése végett. Ugyancsak szenteljünk annak is figyelmet, hogy a környező felszín milyen drámaian megváltozott. Melyik volt hamarább jelen esetben a tyúk vagy a tojás? Fontos megjegyzés.

Miért? Mert a hivatalos MRO felvétel az ötödik képen nem stabil. Az adott egyén pszichológiája függvényében az 5. fotón bemutatott irányítottságot használják, mely sokkal inkább fest nyers geológiának, mint a hatodik felvételen látható irányultság, mely esetben hajlamosabbak vagyunk inkább erdei jellegi biológiai életformát látni. Azonban az egyén pszichológiája függvényében, az emberi szem az ötödik felvételen hajlamos instabilitást érzékelni, és szüntelen korrigálni azt, önmaga irányba fordítani. Az ötödik felvétel tehát fluktuációt kelt az inverz és a kiemelt megjelenés között. Nos, ha valakivel ez történik, ne érezze azt, hogy kezd megbolondulni. Az agyunk egyszerűen csak megpróbál értelmet adni a hivatalos képnek, mert alapból érzi, hogy valami gond van vele.

A közeli jelenléte a jóval stabilabb 6. felvételnek, a majdnem teljesen megegyező kinézetével, összehasonlításával, segít stabilizálni ezt, az ötödik fotón megfigyelhető jelenséget némileg, ám a valódi értelme az egésznek most következik. A megfigyelhetőség instabilitása miatt az 5. MRO felvétellel kapcsolatban néhány kérdés merül fel, vajon ez az MRO felvétel tényleg az eredeti vagy sem, illetve valamikor még hivatalos szinten tükrözték mind vízszintes, mind függőleges irányban, megkísérelvén elrejteni a környező területet, miként is fest az a maga valóságában. Emlékezzünk vissza, a tudósok elsősorban az MRO felvételeket nézik, nem a Google képeket.  Skipper álláspontja szerint ezek a tényezők arra utalnak, hogy a Google felvételt véletlenségből elcserélték egy más forrásból származó fotóval, az említett beavatkozásokat nem tartalmazóval.

Azt is meg kell még említeni, hogy a Skipper által elérhető kivilágosítási mérték maximuma sem vezet eredményre az említett „eredeti”, ötödik MRO felvéltel esetében, az üreg belső fala nem tehető láthatóvá a legkisebb mértékben sem, habár, azt láthatjuk részben a Google 2. és 3. fotóján. E körülmény megint csak annak a kérdésnek a felmerülésével jár, miszerint a Google Mars program nem ezt a bizonyos MRO felvételt tartalmazza, legalábbis nem azt, mely elérhető a nyilvánosság számára a fentebb megadott hivatkozáson.

Logikusan ebből arra lehet következtetni, hogy különböző manipulált változatok keringenek az MRO Mars felvételei között, s mi, a nyilvánosság, ezek valamennyije közül csak a leghitványabbakat látjuk. A Google másrészt saját képalkotó berendezésekkel bír, ezek nyilván a kormány által szolgáltatott fedett adatokkal dolgoznak, és rendkívüli gazdagodást jelent, hogy közelebb jutunk általuk a valós helyzethez, s olykor talán egy-egy hiba is becsúszik, még hivatalos szinten. Bizonyára igen kevés található bennük a Google-n, és ahogy az lenni szokott, azok száma még kevesebb, akik ezt észre is veszik.

Nos, elég sok szó esett a felszínen található, igencsak gyanús üregről. Nézzünk most kicsit körül a közvetlen szomszédságában. Alább egy kép párost láthatunk a „felszínről”. Emlékeztetőül, ezek is a Google Mars anyagából valók, a sötétebb területről. Skipper úgy találta, hogy ebben a bizonyos esetben kissé jobb minőségű, mint a hatalmas méretű, 471.5 Mb-os MRO felvétel, abban az esetben, amikor megpróbáljuk közelebbről szemügyre venni a dolgot. Természetesen a szándék hiábavalónak bizonyul, mégis, az üreg az, ami, és igencsak látványosnak tekinthető a manipulált MRO fotók gyűjteményében.

Belépési koordináták: 5 31 50.32 S, 118 36 19-10 W a Google Mars archívumában a fenti helyszínhez

 

 

Belépési koordináták : 5 33 33.52 S, 118 35 59.62 W a Google Mars archívumában a fenti helyszínhez

 

A fenti, hetedik és nyolcadik felvétel, csupán jellegzetes minta a Google Mars programból véve a sötétebb területről, az üreg környékén teljesen kivilágosított vidéktől jobbra. A hetedik felvétel egyenletesebb felszínt mutat, a nyolcadik kissé durvábbat, jól láthatóan bemutatva, miként fedi be őket a biológiai élet. A világos színezet nem Skipper műve, már eleve megtalálható a Google Mars anyagában. A teljes sötét terület egységesen jelentkezik, csak nagyon kicsiben tér el a takaró az egyik helytől a másikat tekintve.

Amint látható, ez a fajta forma pontosan ugyanaz a típusú, amilyen az üreg közvetlen térségében jelentkezik a 4. és a 6. felvételen, ahol az extrém kivilágosítás eredményeként szinte teljes egészében kimosódtak a részletek, netán csak arról lenne szó, hogy a Google Mars programban eltérőek a színezések? Mit gondolnak Önök? Geológiai felszín, vagy élet?

A természetes geológia egyik jellemvonása az ismétlődés hiánya. Például, számos különböző erő munkálkodása alakítja ki a látható objektumok formáját, azok belsejét és külsejét, egyik geológiai helyszínről a másikra. Ez azt jelenti, hogy a a geológiai megnyilvánulások jelentősen különböznek adott helyszínek vonatkozásában. Viszont, az egészséges, érett biológiai szervezeteket a vizuális megjelenésükben a hasonlóságok jellemzik, ezek irányított folyamatok végeredményei, genetikus kódolás következményei, olykor különösen nagy területre kiterjedőek. Különbségek természetesen vannak a biológiai életformák között, ám ezek többnyire finom eltérések, ám az ismétlődések tapasztalataiból tanulva, felismerhetők.

Az emberi érzékelés is természetesen szerepet játszik. Például, ha egy geológus a fenti felvételekre tekint, és véleményét részben befolyásolhatja, ha a közelben vulkanikus terület található, ekkor ugyanis hajlamos lehet a látottakat lávafolyásoknak ítélni, időjárás hosszú távú eróziós hatásának betudva a látható formákat, miközben megjegyezné, hogy az ilyen nagy területre való kiterjedés meglehetősen szokatlan. Másrészről, egy paleontológus ugyan erről a dologról azt mondhatja, hogy az ismétlődés biológiai élet nyomainak tudható be, az azonos genetikai kód megjelenésének széles területeken, az ismétlődés pedig ennek tudható be és nem másnak, miközben a eredeti geológia elrejtőzik a szemünk elöl teljes mértékben. Bizonyára nem lesz meglepő, ha Skipper ez utóbbi álláspontot tartja inkább elfogadhatónak.

Skipper véleménye szerint, ez pedig nemcsak az itt megfigyelhető látványon alapul, hanem a további, hasonló, marsi biológiai életformák ellenőrzésén is, a honlapon számos ilyen helyszínt mutattunk be korábban, a legjobbak pedig Skipper könyvében kaptak helyet, azaz szép számmal állnak rendelkezésünkre olyan fotók, ahol ősi, sűrűn növő erdőségeket láthatunk, tökéletesen elrejtve szemünk elöl a felszíni geológiát, nagy területekre kiterjedően, ráadásul, bőven akadnak ilyen tulajdonságokkal bíró területek. Az itt látható sűrű biológiai élet-takaró legfeljebb megjelenésében különbözik az eddigiektől, esetleg más fajról van szó, sajátságosan alkalmazkodott a magasabb és bizonyára szárazabb vulkanikus lejtőkhöz. Más szavakkal, újdonság lehet azok számára, akik nem rendelkeznek kellő tapasztalattal a Marssal kapcsolatban, de semmiképpen nem számítanak újdonságnak pl. Skipper számára.

Igazából, habár nem tűnik pontosan ugyanolyannak, Skippert az itt bemutatott erdőség erősen emlékezteti az „Alga-szerű biológiai élet a Marson” -  című írásban bemutatottakkal, továbbá a „Marsi tengerpart & életnyomok” – című tanulmányban foglaltakkal, valamivel nagyobb közelségből rátekintve, nagyobb méretű formákra, azaz könnyebben felismerhetőekre, mint itt. Ám a korábban említett beszámolókban leírt életformát nagy valószínűséggel szinte teljes egészében víz alá merülnek, míg jelen esetben nem. Másként fogalmazva, lehetséges, hogy valamiféle algatelepről van szó, amely alkalmazkodott a felszíni, szabad levegőn való életben maradáshoz, az állandó vizes közeggel ellentétben.

Kár, hogy a képalkotó rendszer nem mutatja az erdőség szélét, az ugyanis sokkal nagyobb bizonyító erővel rendelkezne. Továbbá, talán szándékosan van így. Skipper több tízezer fotót nézett át és még nem látott ilyen sűrű élettakaró szélét mutató felvételeket. Minden esetben a fotók olyanok, mint az itt láthatóak. Olyan, mintha a háztartásokban található szőnyegek közepéről készítettek volna egy függőleges állású képet, egy üres szobában, anélkül, hogy látnánk a szélének környezetét, vagy akár a székeket. El tudja valaki azt képzelni, hogy a fentebb látott felvételekhez ne tartozna széles látószögű kontext fotó is, más fotókkal való kapcsolat feltárása és átláthatósága végett?

Mindenesetre a hivatalos hozzáállás szeretné a figyelmünket az aránylag érdektelen felszíni üregre terelni, és szándékuk szerint bekorlátozni gondolkozásunkat, Skipper álláspontja szerint a valódi látnivaló itt az üreget körbevevő erdőség, melyet szinte lehetetlen észrevenni a túlzott kivilágosítás miatt, de ott van a jobb oldalt látható sötétebb sáv, ahol azért erre némi esély mégiscsak kínálkozik. Nem is beszélve a képek kettős elforgatásáról. Akárhogy is, miként minden esetben, a Tisztelt Olvasónak feladata eldönteni mit is gondoljon minderről. Skipper csupán bemutatja a vizuális bizonyítékokat és megfontolandó kérdéseket tesz fel. A döntés nem az övé. 

 

 

143. Válogatás a Spirit marsjáró felvételeiből 

http://marsrovers.jpl.nasa.gov/gallery/all/2/n/712/2N189581529EFFALBUP1795L0M1.html

 

A fenti, első felvételen egy részben eltemetett és mesterségesen kialakított díszes vázát láthatunk, netán urnát, domborműves relieffel, esetleg írással, vagy szimbólumokkal az oldalán. A tárgyat a kaliforniai Hugh Hoyland ajánlotta Skipper figyelmébe. Figyeljük meg, a tárgy mesterséges mivolta még jobban kiütközik a közelebbi felvételen, az osztott kép jobb oldalán, s rögtön érthetővé válik, miért is akarta Hugh Hoyland, hogy Skipper vessen rá egy pillantást.

Skipper véleménye szerint azonban valójában nem egy, a fentiekben leírt objektumról van szó, sokkal inkább a felszíni alakzatok által keltett illúzióról, a látványt még tetézve a marsjáró keréknyoma és képhamisítási alkalmazások. A bal oldali képrészleten figyeljük meg a marsjáró távolban látható keréknyomait. Azt is vegyük észre, hogy az irányítottsága az említett nyomoknak pontosan a kérdéses objektum felé mutat. Skipper állítása szerint az „objektumon” a vízszintes nyomok lényegében a marsjáró nyomai a talajba nyomódva, s nem pedig valamiféle „szimbólumok” vagy roncsdarabok az útja mentén. Vegyük még hozzá ehhez a benyomáshoz a nyomok közvetlen szomszédságában megfigyelhető képhamisítási beavatkozásokat, a következtetésünk az lehet, hogy ezek a beavatkozások csupán a keréknyomok ezen részét hagyták meg továbbra is láthatóan.

Ha így van, akkor az urnára vonatkozó bizonyítékok nem valósak és normális esetben itt be is fejezhetnénk, és léphetnénk tovább, anélkül, hogy tovább beszélnénk róla. Azonban, Skipper mégis fontosnak tartja szólni róla. Miért? Azért, mert jól mutatja, milyen mindent átfogó mértékű a képhamisítás, miként hoz létre olyan illúziókat, mint ez is, szándék ellenére.

Figyeljük meg az urnának tűnő objektum, valamint a környező sziklák és talaj egymástól jelentősen különböző megjelenését. Teljességgel nyilvánvaló, hogy a marsjáró hosszan elnyúló, a talajba nyomódó mintázatot hagyott maga után a laza felszínen. A körülmény, hogy nem hosszú nyomról van szó, kulcstényezőnek számít. Skipper azt állítja, hogy ha ilyen talajon nem marad nyom a marsjáró után, az telhességgel valószínűtlen. Ezért a talaj az objektum és a távoli sziklák között nyilvánvalóan hamis, a bal oldali képszelet által nyújtott képi információ nagy része tehát valótlan.

Habár a felvételen látható bizonyítékok nem váza vagy urna ott létéről tanúskodnak, azért mégiscsak bizonyítékoknak tekinthetők, hiszen kifinomult képhamisítási eljárás alkalmazásáról szólnak, ez a tény pedig igen fontos jelen esetben. Arra tanít bennünket, mennyire minőségi és igényes lehet a képhamisítás alkalamzása, a hamis felszín keltése esetében, a marsjárók tevékenysége idején. Arra is tanít minket, hogy mindig legyünk résen a képek elemzése kapcsán, hiszen a képhamisítások valamennyi felvételen ott vannak a hivatalos tudományos adatok esetében, legalábbis azokon, melyeket a nyilvánosság számára elérhetővé tesznek.

Ha nem törölték volna ki a bal oldai képszeleten látható szélesebb látószögű felvételen a marsjáró keréknyomait az előtér és a háttér között, soha nem vettük volna észre a különbséget. Csupán a széles látószögű felvételből, a környezet kontextusából lehet megállapítani az urna nem valós mivoltát és a felszín hamis, szemfényvesztő, szándékos meghamisítását, emiatt a figyelem az urnára terelődik, miközben fogalmunk sincs, mi is lehet ezen a helyszínen valójában.

Skipper rendkívül gazdag tapasztalattal rendelkezik e kérdésben, miként néznek ki dolgok, ám az is kétségtelen, hogy számos esetben tévedhetett, hiszen mindenkit meg lehet vezetni, legalábbis egy ideig. Ám jelen felfedezés azt is jelenti, hogy a tudósoknak bizony újra meg kellene vizsgálnia valamennyi korábbi felvételt. Azzal kell mindenkinek tisztában lennie, hogy ez a fajta képhamisítási eljárás kiterjed valamennyi tudományos adatra és súlyos gátat jelent a hivatalosan kiadott adatok hihetőségével szemben. Az is tény, hogy mindent elkövetnek, méghozzá szándékosan, a nyilvánosság félrevezetésére.

 

http://marsrovers.nasa.gov/gallery/all/2/p/288/2P151930534EFF8987P2418R1M1.HTML

 

 A fenti, második felvételen újabb helyszínt láthatunk a Spirit marsjáró gyűjteményéből. Egy részben eltemetett, ovális tárgyat mutat, egyenletes bevágások és kiszögellések láthatók rajta a szélén, hasonlatosan egy sebességváltóhoz. Részleges kiemelkedő mivolta a felszínből mesterséges tárgyra vall, esetleg fosszíliára. Skipper figyelmét Larry Roy hívta fel rá.

Figyeljük meg, mélységben és szélességben a árnyékos helyeket, amint sötét bevágások választják el őket egymástól. A tárgy ezen ismétlődő tulajdonsága normális esetben nem társul a természetes sziklákhoz és geológiai eredetű talajhoz, sokkal inkább a mesterséges dolgokhoz. Ne felejtsük el, egy ilyen következtetés kevés bizonysággal megalapozott, ám van egy másik tárgy is a képen, a bal alsó negyedben, egy arcot formál, nem kevésbé elgondolkoztató.

Sőt, a sebességváltóhoz hasonlatos tárgy közvetlen jobb oldalán mintha valamiféle nyitott szájú teremtményt látnánk. Ám ez is lehet közönséges szikla, az elhelyezkedés pedig véletlenszerű. Mindezek miatt, nagyon is kétértelmű a helyzet, nehéz állást foglalni, egyértelműen nyilatkozni ilyen vagy olyan értelemben. Csupán annyit jelenthetünk ki, hogy a sebesség-váltóhoz hasonlatos tárgy meglehetősen mesterséges eredetűnek látszik.

http://marsrovers.jpl.nasa.gov/gallery/all/2/n/706/2N189047115EFFAL00P1975L0M1.html

 

A fenti, harmadik felvétel, kapott némi hamis színezést Skipper által. Véleménye szerint, ezen a marsfelszínt közelről ábrázoló fotón moha, vagy zuzmó típusú növekményeket láthatunk, a felszínt takarva, különösen azokon a helyeken láthatók jól, ahol a talaj kissé meggyűrődik. A kép méretét lecsökkentette 20%-kal, hogy a távolban néhány szikla és felszíni részlet a kép tetején látható maradjon, és látható legyen, miként különbözik a felszín az előtértől és a középső részektől, ahol a gyűrődések sorait láthatjuk.

Szenteljünk figyelmet a szerte heverő, erős fényvisszaverő-képességgel rendelkező szikláknak a távolban, miközben teljes egészében hiányoznak a kép előterében és a középső területen. Mindez azért van így, mert az előtérben és a középső részen a felszínt és a sziklákat teljes egészében körbefolyja és eltakarja a napfényt sokkal jelentősebb arányban elnyelő moha/zuzmó réteg. Figyelemre méltóak a Spirit marsjáró nyomai is, mélyen beleszántanak ebben az élő, szerves anyagba. (Figyelemre méltó a keréknyomok szinte azonos vonalon haladása, holott a kerekek között több tucat cm-es távolság van… - Aranyi)

 

http://blog.travelpod.com/travel-blog-entries/dunder/2/1276899719/tpod.html

 

A fenti, negyedik felvételen, hasonló természetű jelenséget láthatunk, de immár a Földön, a szándék bemutatni ezt a moha/zuzmó típusú életközösséget, mely esetben élő moha és/vagy zuzmó borít be vastag rétegben egy területet, főleg sziklák felszínét. Itt a Földön az ilyen jellegű életforma megtelepedésének elsődleges ösztönzője a nedvesség jelenléte és a napfény a geológiai felszínen. Természetesen nem szükséges feltétlenül, hogy egy idegen világon, mint a Mars is, ugyanezek a feltételek érvényesüljenek. Ám Skippek ganúja szerint a nedvesség jelenléte itt is hasonlóképpen fontos tényező.

  

http://marsrovers.jpl.nasa.gov/gallery/all/2/n/706/2N189046980EFFAL00P1919R0M1.html

 

Nem lehetünk benne teljesen biztosak, ám Skipper gyanúja szerint a fenti ötödik felvétel pontosan ugyanazt a helyszínt ábrázolja, mint amit a #3 felvétel felső részén láthatunk a távoli háttérben, ahol a marsjáró keréknyomai keresztezik egy dűne hátát. Figyeljük meg, hogy a dűne hátától bal oldalra eső rész ritkás moha/zuzmó kevert növekményt mutat, a kevésbé erős növekmények területén a talaj erős fényvisszaverő képessége jelentkezik, miközben a dűne jobb oldalát sűrűbb növekmény takarja, teljes egészében elfedve a természetes felszínt, e két terület között pedig a dűne háta, mint éles határvonal húzódik.

Ez arra utal, hogy a területet érő pára a dűne jobb oldalát éri nagyobb gyakorisággal, a dűne teteje pedig választóvonalként működve a pára egy részét engedi csak tovább. A jelenség bizonyára az uralkodó széliránynak és a légkör egyéb tulajdonságainak tudható be – a dűne környezetét illetően. Sokkal inkább valószínű ez, mint a talajnedvesség feltételezése. Azt is kikövetkeztethetjük, hogy a dűne részecskéi ásványi anyagokban gazdagok és jó páramegtartó képességgel rendelkeznek.

  

 

http://marsrovers.jpl.nasa.gov/gallery/all/2/p/711/2P189482534ESFAL02P2536L5M1.html

 

A fenti, hatodik és hetedik felvétel közelebbi rálátást tesz lehetővé a marsjáró nyomaira, amint azok belemélyednek a talajba, miközben a marsjáró keresztezi a dűne hátát. A hatodik felvétel a marsjáró kerekeinek a szárazabb talajba mélyedését mutatja, a dűne bal oldalán, ahol a növekmény gyérebb, s a talaj fényvisszaverő képessége is magasabb. Vegyük észre, miként vágnak bele a rover kerekei a lazább talajba ezen a részen és a nyom szélei miként mutatnak, a futófelület mintázata hogyan deformálódik, esnek össze és veszítik el alakjukat. Mindez azért van, mert a talaj sokkal lazább és kevésbé tapadós.

Mindezeket szem előtt tartva most vizsgáljuk meg a hetedik felvételt. Máris észrevehetjük, a marsjáró közel sem mélyed el oly mértékben a talajban, mint korábban, mivel a talaj sokkal több szerves növekményt tartalmaz, s a nedvesség-tartalma is magasabb, könnyebben meg tud tapadni a pára benne. Figyeljük meg a nyom széle továbbra is megmarad élesnek és a benyomat jól tagozódik, tisztán körülhatárolhatók elemei. Vegyük észre, a hetedik felvétel felső része milyen egységesen sötét, napfény-elnyelő, s még a kisebb szikladarabok is hiányoznak. Mindez jelzés értékű a talajban jelen lévő magasabb nedvességszint mellett, továbbá a sötét színű, a felszínt teljes mértékben betakaró, virágzó biológiai élet jelenléte mellett a dűne jobb oldalán.

A lényeg itt tehát az, hogy még az ilyen típusú biológiai élet is képes a marsi dűnéken helyenként gazdagon burjánzani. Ez pedig, hozzá kapcsolva a biológiai élet más példáival, mint pl. erdők, tavak és folyók, bőséges háttéranyaggal szolgálva ezen a honlapon és Skipper könyvében, az igaz valóságról beszélnek. Ez az igazság pedig azt mondja el, hogy mind a marsi légkör, mind a felszín sokkal tobb nedvességet tartalmaz, ráadásul, biológiai élet jelenléte mellett, ellentétben a tudományos adatok hivatalosan eszközölt szándékos félremagyarázásával.

A marsi légkör a hivataloas adatok szerint 95.32%-ban széndioxidból áll, mely arány sokszorosan mérgező az emberi lényekre; s csupán 4.68%-on osztozik a maradék, nagyszámú alkotó, beleértve a vízpárát, a nitrogént és oxigént, mely utóbbiak oly nagy arányban vannak jelen a Földön és támogatják az életet. E nagyarányú széndioxid jelenlét nyilvánvalóan nem igaz, akkor hát mi folyik ott? Miért tesz valaki úgy, mintha ez a valóság lenne, a nyilvánosság felé, s a tudósok vajon miért nem tesznek fel komoly kérdéseket?

A fősodrú tudósok szégyelhetik magukat! Senki sincs közöttük aki tisztességes lenne, kérdéseket tenne fel és önállóan képes lenne gondolkodni? Végtére is, a bizonyítékok ott vannak közvetlenül a hivatalos tudományos adatok között, ezek puszta léte szemben van a hivatalos értelmezésekkel, mennyiségük pedig oly nagy, hogy bárki észreveheti a bennük rejlő ellentmondásokat, mint akár Skipper is. Ami még rosszabb, amikor a képükbe nyomjuk a különböző beszámolókat, mint pl. ezt is, a válaszuk csupán tudatlan hallgatás.

A szomorú dolog az, hogy az adott illető nem gondolja át és nem próbálja értelmezni a bizonyítékok fényében, hogy mi folyik a Marson valójában, a biológiai élet ténye a legtöbb esetben oly erős, hogy egyszerűen nem lehet figyelmen kívül hagyni. Mégis megteszik. Mindehhez még hozzátehetjük azt is, hogy a marsi vízre és életre vonatkozó legerősebb bizonyítékokat egyáltalán nem láthatjuk, a NASA illetékes szakemberei ezeket kiveszik az oktatási rendszerekből, hogy még csak alaposabban el se gondolkodhassunk ezeken a tényeken, logikus következtetéseket ne vonhassunk le belőlük. Mit gondoljunk minderről? Ami még kellemetlenebb, mi magunk tehetünk arról, hogy ilyen helyzetbe jutottunk.

Tudna ezen a helyzeten még nyilvánvalóbb bizonyíték változtatni? Milyen szintű képhamisítás kell ahhoz, hogy a beavatkozások tényét a széles nyilvánosság és a tudós- és akadémikus közösség is elfogadja? Miközben azt is tudjuk, hogy valaki ezeket a hamisítási alkalmazásokat kivitelezte a felvételeken, és bizonyára, a maga szempontjából, oka is volt erre.

 

 

144. Hamisítások a Google-Mars alkalmazásban

 

Ez a beszámoló talán segít annak megértésében, hogy a Google Earth/Mars anyagot soha nem szabad teljes mértékben elvetni, de komolan venni sem. A megfigyelőnek minden esetben keresnie kell a hamisításokat, amikor valamilyen objektum rendellenesként is értelmezhető a Google Earth/Mars anyagban.

Például, a fenti, első felvétel, kissé nagyított részletet mutat a Google alkalmazás segítségével a Mars gömbjére. Figyeljük meg, hogy e kép révén az az általános benyomásunk keletkezik, mintha az számos, egymáshoz illesztett csíkból állnak össze. Ebből a feltételezésből kiindulva a felhasználó valószínűleg levonja a kézenfekvő következtetést, ezek a bizonyos fotócsíkok a hivatalos tudományos adatokból valók.

Habár ez a következtetés közvetett, mégsem igaz, a cél a éppen a hamis következtetés levonása. Az igazság az, hogy a csíkok a fenti felvételen még több képhamisítási alkalmazást tartalmaznak, a teljes felszínre vetítve, mint amilyent már korábban is végrehajtottak rajtuk. Más szavakkal, hamisítás hamisítás hátán. Vessünk egy pillantást az alábbi példákra, és mindenki számára egyértelmű lehet, mire is gondolt Skipper a fenti kijelentésével.

 

 

 

 

 

 

 

 

A fenti fenti, #2. #3, #4, #5, #6 és #7 jelű felvételek mindegyike az #1-es felvételen látható Marsglóbuszról való, különböző fotócsíkokból kiválasztva. Valamennyi felvétel azon fotócsíkok széléről származik, melyeknek határvonalairól feltételeznénk, hogy nyílegyenesek. Nos, amint az kristálytisztán látható ezeken a nagyított felvételeken, nem azok. Ezek az általánosnak tekinthető jelenségek sajnálatos módon egy olyan történetről szólnak, melyből cáfolhatatlanul kiderül, a képeken semmi, de semmi nem valóságos, csupán a képhamisítás maga.

Itt lép a képbe Skipper. A szemcsés mintázatú háttér felszín az eredeti, kiadás előtti kép, s már eleve súlyosan hamisított. Azonban a későbbi feldolgozás és tömörítés során, a nyilvánosságra hozatalhoz végrehajtott előkészületek során, túlságosan sok, nagyméretű képi műtárgy keletkezett, szabályos, sötét geometriai tömbök formájában, ezért valakik úgy ítélhették meg, hogy ezek igencsak hasonlatosak struktúrákoz, ezért bizonyára felkeltenék a nagyközönség érdeklődését, kérdések merülnének fel és vita keletkezne. Így tehát döntés született, a nyilvánossággal kapcsolatos esetlegesen felmerülő problémák elkerülése véget, újabb hamisítási kört hajtanak végre, méghozzá az előző réteg tetejére viszik fel, hogy a képi műtárgyakat eltüntessék, habár már eleve nem voltak azok valósak.

 Figyeljük meg, hogy alapvetően két különböző mintázatú hamisítási réteget láthatunk.  Az egyik szemcsés kinézetű, szinte biztosan ez az, amelyik az eredeti, alacsonyabb szintű hamis réteget tartalmazza, egyszerűen azért, mert a sötét blokkok tisztán annak a tetején vannak. A második lágy, diffúz és maszatolás jellegű alkalmazás, a felső és végső réteg, a fotócsík-kinézetet hivatott megjeleníteni, az #1 felvételnek megfelelő glóbusz felvételen, miként az nagy távolságból látszik.

A nyilvánvaló, bolyhos jellegű maszatolást láthatjuk a fenti felvételeken, a beavatkozást nem megfelelően hajtották végre, a hamis réteg alól kimaradtak a mértani blokkok egyes, kisebb részei. Ha ember hajtja végre ezt a munkát, ilyen hibát biztosan nem hagy a kisebb sötét blokkok tekintetében, nem hagyja ott azokat. Valószínűleg a sötét blokkok területét megcélzó, azokat lefedő hamisítási technika alkalmazásáról van szó, s mint látjuk, közel sem tökéletes a működése.

Azonban egy Mesterséges Intelligenciával (MI) felfegyverkezett szuper számítógép elkövethet ilyen hibát, tekintettel arra, hogy valamennyi közülük az illesztéseknél lép fel, ahol két különböző hamisítási réteg találkozik. Bizonyára a második, bolyhos hamisítási eljárást, egy másik megoldással, egy további MI program végezte, eltérő prioritások meghatározása mellett. A bolyhos textúra pontosan ugyanaz az MI alkalmazás, melyet az Antarktiszon is bevetnek ködöt és felhőzetet utánozva?

Az MI először bizonyára meghatározta a csíkok széleit, és azután kitöltötte a központi területeket. Azonban ahogy a munkáját áttekintették, úgy találták, hogy egyes egyenes csíkok szélein képi műtárgyak sötét tömbjei jelennek meg, ezért vissza kell térni és eltakarítani őket még több hamisítást alkalmazva az említett foltokon.

Skipper más sok évvel ezelőtt felfedezte, hogy ez a helyzet nem könnyű az MI és a programozói számára a planetáris képalkotás területén az egymáshoz illeszkedő határvonalak esetében. Arra hajlanak, hogy nem próbálkoznak a már létrehozott grafikus mezők széleinek egyesítésére egy áthidaló mezőt alkalmazni, és nem kívánják az illeszkedő részeknél a létrehozott egyenes szakaszokat szabálytalanná tenni objektum specifikált képhamisítással. Skipper arra gyanakszik, hogy ezt a nehézséget nem sikerült áthidalni a MI alkalmazásoknál, nem tudnak elfedni minden egyes képi műtárgy tömbjét a csíkok határterületein, miként az fentebb látható.

A végeredmény az, hogy a könnyen beazonosítható végső bolyhos elsímító hamisítási alkalmazást bár bevetették, teljesen nem sikerült elrejteniük általa a csík szélén túlnyúló sötét tömböket. A látszat az, hogy hanyag képhamisítási beavatkozás nyomán sikertelenül igyekeztek elrejteni civilizációs nyomokat ezeken a helyeken. Ha azonban bármiféle civilizációs nyomok is lennének ezeken a területeken, akkor azokat alaposan elrejtette volna előlünk az elsőként alkalmazott sűrű, szemcsés textúrájú képhamisítási réteg, melynek nyomán semmi sem maradt volna látható, még a tekintélyes méretű alakzatok sem, mint például dombok, hegyek, szakadékok, s természetesen a sötét, a tömörítés következtében létrejött tömbök sem.

Visszatekintve arra a hosszú időre, amióta a titkos hatalom megkísérel megbírkózni a nehéz feladattal, azaz elrejteni az igazságot előlünk, természetesen nem akarják, hogy tudjunk az általuk elkövetett, a tudományos képi adatok tömegén elvégzett manipulálásokról, gyakran követnek el hibákat, pusztán az érintett anyag mennyisége miatt is, ezáltal pedig az igazság pici darabonként mégis csak eljut hozzánk. Azonban amikor átkonvertálnak (és fognak is), csak hogy létrehozzanak grafikus számítógépek által tervezett mesterségesen generált felszínt, a semmiből, a továbbiakban már nem lesz szükségük az eredeti kutatási felvételeket meghamisítani, pláne, hogy a világunk társadalmaiban és intézményeiben egyre nő a tudatlanság.

A kulcstényező az lesz majd, amikor a nyilvánosság számára közzétett adatok elkezdenek drámaian részletdúsak lenni, felbontásban és tisztaságban. Ezt az „fejlődést” majd betudják kamerák tökéletesedésének, a feldolgozási és kommunikációs technológiáknak. Ami még rosszabb és visszataszítóbb, a tudatlan fősodrú tudósok majd nagy lelkesedéssel és hittel fogadják a mind tökéletesebb hamisítványokat, és meg is maradnak ezen az úton…

Skipper általában nem állít össze beszámolókat csupán a képhamisítások miatt, és természetesen ez ügyben jelen esetben akár megjegyzéseket is lehet rá tenni, de úgy gondolja, mégis fontos volt bemutatni ezt a jelenséget. A gigászi méreteket öltött Google-t ugyanis a társadalom széles körében használják elsődleges forrásként, miközben nem ismerik fel használata korlátait, és készek mindent elhinni kérdések felvetése nélkül, még akkor is, ha a kép olyan szemcsés, mint egy marék só. A Google természetesen hasznos lehet, de csak abban az esetben, ha valaki tisztában van azzal, hogy igenis meg kell kérdőjeleznie a látványt, és készen állnia arra, hogy bizony az nagyon is megtévesztő lehet, miként jelen esetben is.

 

 

Vissza a nyitólapra