A Mars bolygó közvetlen környezetében, valamint a felszínén is, szorgos űrszondák gyűjtik fáradhatatlanul a fantasztikusabbnál fantasztikusabb adatokat, készítik a csodálatosnál csodálatosabb felvételeket. Mégis. A nagyközönség szinte semmit sem tud a páratlan felfedezésekről, a legizgalmasabb felvételek az archívumokban - ám szabadon hozzáférhetően - pihennek.  A képek között szép számmal találunk olyanokat, melyek a marsi élettel, illetőleg a marsi civilizációval kapcsolatban gyökeresen másról mesélnek, mint ami a NASA hivatalos álláspontja. A NASA-nál tehát ismét nem mondanak igazat, sőt, ezen képek kapcsán már meg sem szólalnak… A legtöbb leleplezés Joseph Skipper áldozatos munkájának köszönhető, az ő munkáiból szemezgetünk.

 

 

1. Repülőgép a Mars légkörében

A marsi civilizációval kapcsolatban már számos felvétel és írás jelent meg, most talán a kevéssé ismertek között tallózzunk. A szóban forgó felvétel az MO2-00163 katalógusszámot viseli. Alacsony szögből készült. A mellékelt három kép közül az első szélesebb látószögből mutatja a Syrtis Major vidékét, rajta nyilak jelzik a marsi civilizáció legszembetűnőbb jeleit. A kép közepén áthúzódó törésvonal zavaró lehet, az általa elválasztott talaj minősége, illetve a felszín fölötti pára kelti azt az illúziót, mintha a hozzánk közelebbi rész meredeken omlana irányunkban.

 

 

A kép bal oldalán, az alsó nyíl, a talajon visszaverődő erőst fényfoltra mutat, a felette levő egy rejtélyes, nagyméretű épületcsoportra, a kép jobb oldalán az alsó nyíl szintén egy épület-komplexumra mutat, míg a felette lévő, egy szabályos épület tetejéről éppen felszálló repülő szerkezetre. A nyíllal jelzett fényvisszaverődés azért különös, és kelti fel figyelmünket, mert habár többnyire szabálytalan, a felső széle nyílegyenes. A kép bal alsó sarkában látható fényvisszaverődés nem mutat ilyen rendkívüli szabályosságot.

Ha viszont alaposabban is megnézzük a nyíllal jelzett fényvisszaverődés környékét, akkor észrevehetjük, a felette elhaladó „kis völgy” nyílegyenes! Emiatt felerősödhet bennünk a gyanú: itt valami mesterséges dologról lehet szó, hiszen a természetben nem igazán fordulnak elő nyílegyenes vonalak. Meg kell tehát vizsgálnunk közelebbről.

 

 

A második képen az előbb említett terület látható, de immár erősebb nagyításban. Jól kivehető rajta egy masszív épülettömb – nyíllal jelezve. (A nagyobb nagyítás révén az is szembeötlik, miként igyekeztek a képet „feldolgozók” elkenni annak információtartalmát. Szerencsére nem végeztek alapos munkát…) Jól láthatók függőleges falai, sötét ablakai. Az egyik ablakból mintha füst szállna fel, ennek azonosítása nehéz a kép minőségének szándékos összezavarása miatt.

Pontosan a vízszintes vonal fölött egy vastag, háromágú-szigony formájú objektum látható. A három végpontja élesen kivehető. Közvetlen mögötte egy magasabban fekvő plató tűnik fel, sok-sok kisebb struktúrával, ezek azonban túl kicsik ahhoz, hogy pontosan be lehetne azonosítani őket. A vízszintes vonal választja el ezt a magasabb platót az alacsonyabban fekvő platótól. Magát a fényforrást nem látjuk, annak visszaverődését azonban igen. A fényforrásnak rendkívül erősnek kell lennie. Ha a kép kontrasztját növeljük, talán a fény forrását is meghatározhatjuk.

Ha összehasonlítjuk a felső és az alsó platón a fényvisszaverődés mértékét, akkor azt láthatjuk, a két területet megvilágító fény beesési szöge más, ráadásul az alsó platón látható fény sokkal erősebb. A két fényvisszaverődés tehát nem ugyanazon fényforrás nyomán keletkezett! A felső fényfolt a napfény visszatükröződése, míg az alsó platót egy rejtett, ám sokkal erősebb fényforrás világítja be. Ez utóbbi fényforrás minden bizonnyal mesterséges.

 

 

 A harmadik kép az első jobb oldalának nagyítása, ezen jól látható, amint egy harang-alakú repülő eszköz a magasba emelkedik. Nem látunk rajta semmiféle kiemelkedést, nem látunk mögötte légörvényeket, hogy meghajtási módjára következtethetnénk. A helyzetéből arra gondolhatunk, nemrég szállt csak fel a nagy, kerek és magas épületről. Ennek a bizonyos épületnek a teteje üreges, arra utalva, a repülő szerkezet a belsejéből emelkedett fel. 

Sajnos a környéket nem tudjuk alaposabban megvizsgálni, mert a jól láthatóan lerontották a fotó minőségét, bevetve a különböző „elmosó” technikákat. Hasonlóan tettek a fotó nagy részével, főleg, a sík területeken.

A kerek épület tetején további alakzat látható, talán egy felvonó? Sajnos a kép viszonylag kis felbontása, összeadódva az elmosó technikákkal, megnehezíti a további részletek felismerését. Mindezek ellenére, a fenti három kép alapján összefoglalhatjuk: több mesterséges struktúrát láthatunk, valahonnan mesterséges fény sugárzik, és megpillanthatunk egy éppen felszálló repülőgépet is. Mindezekből levonhatjuk a következtetést: a felvétel készítésének időpontjában, az adott területen fejlett technikával rendelkező intelligens lények, intelligens tevékenységet folytattak!

 

2. Eltemetett csővezeték

Az első képen a talaj felszíne alá bukó csővezeték képe eredeti méretében látszik, pontosan úgy, ahogyan az a M12-00441 archiválási számú, a déli pólus közelében készült felvételen, némi kontrasztnövelés és szín hozzáadást követően. Ami egyértelműen látható az nem más, mint egy - kezdetben a talaj felett nyílegyenesen futó - csővezeték, majd az, hogy ez a csővezeték, immár betemetődve, a felszín alá kerül. A fotón a felső nyíl pontosan azt a helyet jelöli, ahol a csővezeték eltűnik a felszín alatt, a két alsó nyíl a csővezeték környékén látható hepehupás területre mutat, a komment szöveg felhívja a figyelmet a csővezeték fokozatos felszín alá hajlásának simaságára, összehasonlítva a vezeték két oldalán látható feldúlt talajjal. Tisztán látható a talaj megemelkedése azon a ponton túl, ahol a vezeték a felszín alá bukik.

 

 

Ami ezen a fotórészleten nem, csak az űrszonda által készített fotócsíkon látható, többszöri oda-vissza zoomolással, az a talaj szerkezete. Kemény és sziklás, itt-ott feltűnik némi lazább kőzet. Az viszont egyértelmű: a vezeték mesterségesen alkotás! Egy részletének kiásása ismét csak intelligens tevékenységet kíván. Az is feltételezhető, hogy a felszín alá bukó vezeték közelében a talajt mesterségesen egyengették és simították el, így rögzítvén magát a berendezést az erős szelek és az erózióval szembeni védelem érdekében.

Feltételezhető, a képen látható csővezeték eredetileg teljes egészében be volt temetve laza talajjal, azután – valaki, valamikor -, kiásta egy részletét, talán azért hogy feltárja, esetleg közvetlenül fénynek tegye ki. A hozzánk közelebb eső oldalon a csatornát mintha mélyebben ásták volna ki, itt láthatóvá válik a csővezeték alapja; mintha jól elegyengetett talajon feküdne. Ebből arra is következtethetünk, sokkal inkább készült hosszútávú, mint eseti használatra, hiszen ez utóbbi esetben gondot okozott volna a laza talaj alkalmazása szilárdítási célokra. Csak úgy oldhatták meg a problémát mégis hosszútávon, ha valamilyen folyadék felhasználásával tömörítették állagát.

A további elemzés végett nézzük meg a felvétel nagyítását!

 

 

A közelebbi képen érdemes megfigyelni a buckák elhelyezkedését közvetlen a csővezeték mellett. Kivehető, kemény szelek hordtak le ide mindenféle anyagot, a buckák pedig ezekből az anyagokból formálódtak, miközben a csővezeték egyfajta mesterséges gátat képezett a légáramlatokkal szemben. Az előbb vázolt folyamat nyilván többször és meg-megújulva végbement az idők folyamán, ez pedig arra utal, hogy a felvételen látható csővezetékszakaszt – valakik – mindig újra és újra kiásták.

Érdemes ismét megfigyelni a kiásott csővezetékszakasz nyílegyenes voltát, a talaj alá bukásának lágyan hajló ívét. Valószínűleg az alábukás pontjánál látható kiemelkedés szintén a szél műve, így ha a teljes rendszer be van fedve, akkor nem vehető észre. A csővezeték felületén, közvetlenül a talaj alá bukásánál, a fény- és árnyékok helyzete alapján eltérő jellegű struktúra látható, minden bizonnyal ez jelzi azt a helyet, ameddig ki kellett ásni.

Felhívnám a figyelmet az enyhén kiemelkedő, a csővezeték hozzánk közelebb eső részén futó barázdára, ahol pedig véget ér, éppen a legszélesebb részénél, jól látható az alatta lévő csővezeték-felszín bütykössége, egyben a pontos választóvonal is, ahol a szerkezet a talaj alól a felszínre bukkan. Szintén érdemes megfigyelni a csővezeték felületének tükör-símaságát, anyagának tömöttségét. Mindez ismét arra utal, valaha a csővezeték teljes hosszában a felszín alatt rejtőzött, szándékosan így tervezték, ezért nem volt szükséges fényáteresztő anyagok alkalmazása. A teljes szerkezet jelenleg is fényelnyelő tulajdonságokkal rendelkezik, s csak néhány kis részletén látható fényvisszaverődés, az is inkább valamiféle függelékéről, mint magáról a csővezeték-felületről verődik vissza, jól látható szerkezetének íveltsége, azaz cső formája.

Ha ezt az alakzatot összehasonlítjuk a Mars más részeiről ismert egyéb alakzatokkal, akkor arra a következtetésre juthatunk, hogy a képen látható szerkezet átmérője nem pontosan cső alakú, hanem sokkal inkább - háromszög-formájú, lekerekített élekkel.  Emellett, a csővezeték maga igen hosszú lehet, rendeltetése ismeretlen, talán településeket köthet össze a Mars déli pólusának vidékéről az Egyenlítőhöz közelebb fekvő területekkel, netán szállítottak rajta valamit, vagy egészen más célra használták. És használják manapság is! A tömítőanyagként használt kőzetet minden bizonnyal úgy választották ki, hogy segítsen a súly elosztásában, a vezeték szilárdságának megőrzése mellett.

Nem szabad elfeledkezni arról, hogy az éppen elemzés alatt álló felvétel több száz km magasságból készült, a rajta látható struktúra tehát ténylegesen nagyméretű. Így hát elgondolkozhatunk azon a technikai és technológiai háttéren, amely képes volt megalkotni mindezt a kemény sziklás talajban, és mindezt úgy, hogy a fedőkőzet átalakításával egyben védelmet is létrehozzanak köré – a felszín alatt. Összehasonlíthatjuk gondolatban földi technikánkat a marsiakéval, amikor pl. egy-egy, csupán néhány km-es metróalagút megépítésével kapcsolatos erőfeszítésekről hallunk.

A felvétel elemzéséből levonhatjuk a következtetést: a Mars felszíne alatt értelmes tevékenység folyik, ezt az állítást bizonyítottnak tekinthetjük, egyben jó eséllyel magyarázhatjuk a Mars felszínéből kiálló, egyéb struktúrák létezésének eredeti forrását. A Mars felszíne alatt zajló intelligens élet eme kézzelfogható bizonyítéka egyben utat mutathat egyéb marsi „jelenségek” megértéséhez is.

 

3. Álcázott kupola és nyíltvizű tó

Az első képen a Mars Global Surveyor MOC M03-05476 katalógusszámú felvételét láthatjuk, szintén a Syrtis Major vidékéről. Amit megfigyelhetünk, természetesen csak egy kis részlete a teljes képcsíknak, amit viszont így is felismerhetünk rajta, az egy hosszan elnyúló kupola (dóm). Sajnos a folytatását egyszerűen levágták az archívumban megtalálható fotóról, így csak a kupola vége látható.

 

 

A megfigyelő könnyen felfedezheti a kupola felszínének áttetszőségét. Mindenképpen kiemelendő a fények és az árnyékok minőségének megváltozása a kupola alatti területen. A fényviszonyok egyúttal közvetítik: a kupola alatt üreg található, a képződmény belső térrel rendelkezik. Ez utóbbi két tényező egyértelmű bizonyítékként szolgál az objektum mesterséges eredetére vonatkozóan, hiszen jelenleg nem ismert olyan geológiai folyamat, mely hatalmas, átlátszó kupolát emelne.  

A nyilak jelentése: a függőlegesen lefelé mutatók szakadékok peremét jelzik. A jobb felső nyíl a felszínt borító viszkózus talaj határát jelzi, a megtört nyíl a hosszú kupola végét, a tőle balra lévő pedig mesterséges fény visszaverődését a talajon. A bal alsó nyíl pedig viszkózus talajjal feltöltött medencét.

Jól látható, amint a dóm hozzásimul baloldalt egy mély szakadék pereméhez. Ha láthatnánk a kupola további részét észak felé, minden bizonnyal azt tapasztalnánk, követi a völgy vonalát, szorosan igazodva annak pereméhez. Van egy kisebb, másodrendű kupola jobbról, közvetlen a nagy kupola végénél, azonban ezt igen nehéz felismerni, de mindenképpen érdemes megemlíteni.

A gyakorlott szem hosszadalmas megfigyelést követően észreveheti, a kép bal alsó negyede „megdolgozott”, az eredeti felszín tagoltsága e beavatkozás következtében megváltozott, elrejtve a további struktúrákat. Talán ez alól kivétel a kupolával éppen szemben fekvő terület. A kutató szem észreveheti, ez a rész olyan, mintha nagyon régi olajfestményt vizsgálnánk közelről, ugyanúgy berepedezett. Hasonló tulajdonságú talaj figyelhető meg a dóm közvetlen környezetében is, és éppen ez a tulajdonsága az, ami nagyon különlegessé teszi a kupolát magát, és egyben rendkívül nehezen észrevehetővé is. Úgy tűnik a talaj korábban viszkózus állapotban lehetett, kölcsönhatásba került a keményebb altalajjal, majd megszilárdult. Érdekes módon, ez a viszkózus réteg elérte a szakadékot is, sőt, annak függőleges falán is felismerhető. A kupola felismerhetőségét tovább nehezíti az, hogy fényvisszaverő tulajdonsága közel azonos ennek a különleges talajnak a fényvisszaverő tulajdonságaival.

 

 

A második kép erősebb nagyításban mutatja a kupolát és közvetlen környékét. Ezen már tisztán láthatók a fedőkőzet repedései (összetett nyilak jelzik), még a szakadék belső falán is. Az is tisztán látható, meddig jutott el ez a képlékeny anyag (a kép jobb felső sarkáig) ahol végül is megállította az alapkőzet, könnyen felismerhető elválasztó vonalat képezve. Érdemes megnézni milyen éles a fényvisszaverődés e határvonal környékén.

A viszkózus talaj kupola körüli körbeáramoltatása talán magának a dómnak az elrejtését szolgálta, a szakadék túlsó oldalán való felbukkanása esetleg ugyanezt. Pont ezt a jelenséget tapasztalhatjuk, ha egy fehér gyémántkristályt tiszta vízbe ejtünk. Rendkívül nehéz lesz észrevenni. Talán ezt a fajta „lopakodó technikát” látjuk jelen esetben is.

Ha a talaj felszínén megfigyelhető repedések hasonló okok miatt keletkeztek, mint az olajfestményeken, abban az esetben levonhatjuk a következtetést: rendkívül régi struktúrával állunk szemben. A kupolát akkoriban hozhatták létre, amikor a Mars felszínén még gyakoriak voltak a jégárak/vízárak ezen a vidéken.

 

 

A harmadik képen még közelebbi pillantást vethetünk a kupolára, ezúttal a zavaró nyilak és címkék alkalmazása nélkül. Figyelemreméltó a közvetlenül a kupola mellett, annak külső szélén látható rendkívül erős fény. Kiemelésre érdemes a második képen látható, azon nyíllal jelzett épületstruktúra a kupola alatt, nagyjából a fénylő terület átellenes oldalán. Pontos részleteket nehéz kivenni az elfedési technikák alkalmazása miatt.

A kupola jobb oldalán látható párhuzamos vonalak esetleg utak lehetnek, netán valamiféle válaszfalak a kupola megtámasztása érdekében – nehéz kivenni. Az is felvetődhet, hogy maga a kupola felfújható, ez esetben az anyagnak is lehetnek a gyűrődései, de ennyi erővel házsorok is. Az is elképzelhető, hogy a kupola anyaga maga tartalmaz párhuzamos szálakat, annak szilárdítása és ellenálló-képességének növelése végett. Ezek a szálak megkönnyítik a kupola felfedezését – a fény-árnyék hatások miatt -, egyben azonban megnehezítik a belső terének felderítését, egyfajta elmosó hatást keltve.

Megfontolásra érdemes, mi lehet a „V” alakú struktúra a kupola bal oldalán, csúcsán a sötét folttal. Ez utóbbi esetleg valamiféle hatalmas lejárat a felszín alá.

A Marson eddig ez az egyetlen hosszúkás formájú kupola. Az eddig felfedezettek mindegyike kör alakú. A több kilométer kiterjedésű kör alakú kupolákra szinte kivétel nélkül jellemző ez itt megfigyelt megerősítés. A technikát és a méreteket figyelembe véve, ezek a szerkezetek valóban nagyon erősek lehetnek - rendkívül fejlett kémiai és mérnöki tudást feltételezve. A technikai ismeretekről nem is beszélve. Habár a kupolák alatt saját légkör kialakítható, azonban mégsem létfeltétele a marsi civilizációnak ilyen szerkezetek megépítése, hiszen a megfigyelések szerint a mesterséges struktúrák jóval nagyobb számban fordulnak elő a kupolákon kívül, mint belül.

Minderre bizonyíték a Mars több pontján megfigyelhető, nyíltvizű tavak jelenléte, amiből következik, hogy a Mars talán mégsem annyira zord, és a természeti feltételei sem feltétlen olyanok, mint amilyennek szeretnék azt velünk elhitetni.

 

 

Példának okáért, a negyedik felvétel éppen egy ilyen, meglehetősen kiterjedt nyíltvizű tavat mutat, egészen közel a kupola déli részéhez. (Sajnos a hivatalos szervek ezen a képen is elvégezték áldásosnak nem nevezhető beavatkozásukat a kép minőségének lerontása érdekében…) A nyíltvizű tó felett pára gomolyog, tőle északra valamiféle struktúrák (páros nyíllal jelölve), míg a tó délnyugati részén – könnyen felismerhető – épületek. A tó déli részén szintén „megdolgozott” terület látható – nyíllal jelölve.

 

Összegzés, a kupola jelenléte bizonyítja:

 

1. technikailag fejlett civilizáció létezik a Marson,

2. fejlett kémiai ismeretekkel rendelkeznek,

3. fejlett építészeti megoldások birtokában vannak,

4. fejlett talaj-megmunkálási ismeretek révén képesek stabilizálni nagyméretű struktúrákat,

5. a felszíni talaj felhasználása talán valamiféle elrejtési technika része,

6. a nyíltvizű tó és a felette gomolygó pára jelzi, a hivatalos források a Mars légköri és fizikai paramétereivel kapcsolatban megtévesztő és hamis információkat szolgáltatnak,

7. önmagát jól álcázó, technikailag fejlett civilizáció létezik a Marson.

 

4. Város a Nagy Repedésvölgyben

Az első felvétel az MGS szonda MOC E03-1293 archiválási számú fotócsíkjából egy részlet, az egyik nagy repedésvölgy, a Condor Chasma térségétől északnyugatra található.

 

 

A figyelemre méltó anomália a kép közepén látható, miközben a felvétel alján és tetején a normális felszín bukkan elő. Első ránézésre, mintha egy szőrős bundát látnánk, vagy valamiféle ültetvényt. A Földön ilyen alakzat nem található, és – a kellően nagy felbontás hiányában – akár arra is gondolhatnánk, hogy egy rendkívül sűrűn beépített nagyváros képét látjuk.

Habár a fotó tetején és alján látható világos területek normális sziklás felszínnek tűnik, a sötét rész, pedig valamiféle vízmosásnak, mindez csak a felvételen alkalmazott „elfedési technikák” hatására alakul így - a civilizációs nyomokat igyekeztek eltüntetni a képről. Ha semmi figyelemreméltó nincs az adott felvételen, akkor nem is érdemes alaposabban megvizsgálni. Így okoskodnak.

A felvételt azért elemezzük ki mégis, hogy belátható legyen, még a legalaposabbnak hitt „elfedési technikák” alkalmazásába is becsúszik hiba, és a felszíni civilizációra utaló leghalványabb nyom is megtalálható – minden ezt gátoló törekvés ellenére!

A szabályos alakzatok adott szögből való leképezése megnehezíti felismerésüket, pláne, ha még az eredeti felbontást is igyekeznek lerontani. Ám a kép elemzéséből kiderül, a középső területet sokkal kevésbé erősen igyekeztek elfedni, mint az alsó és felső részeket, illetve a fotócsík többi részét. Talán hanyagság történt, vagy szándékos kiszivárogtatás. A jelen esetben alkalmazott vektorgrafikus elfedés nem volt kellően alapos ahhoz, hogy elérje a kívánt hatást… A technika neve: háló-hatás.

 

 

A második képet már érdemes sokkal közelebbről is megfigyelni. Miközben az alkalmazott „elfedési technika” következtében a szögletes formák nehezebben kivehetők, az alaposabb vizsgálatból egyértelműen kiderül, ott vannak, s a távolban látható egyes alakzatok magassága eltérő. Mértékéből az is következik, az egyes kiemelkedő részek magassága abnormálisan nagy, ez valószínűleg az elfedést végző szoftver hibájából fakad. A fényesebb területek már kevésbé kivehetők.

A felvételen tehát szögletes, éles körvonalakkal rendelkező, magas alakzatok ezrei vehetők ki, miközben tudjuk, a területhez hasonló geológiai jelenség sehol a világon nem ismert. Ezért semmiféle összehasonlítási alapunk sincs – így nincs elfogadható magyarázat keletkezési módjára sem, már amennyiben természetes eredetű lenne. A kép pixelezettségét elemezve kiderül, a szögletes alakzatok felbukkanása nem a pixelezettségből következik, hanem valóban létező objektumokat látunk. Ha még alaposabban vizsgálódunk, azt is észre vehetjük, hogy a szögletes alakzatok sora híven követi a felszín domborulatát, ezzel hívja fel magára a figyelmet, ugyanis a digitális pixelezés kapcsán alkalmazott trükkök esetében ez nem így van. Összefoglalva: elemzésünkben nincs hiba, valóban a felszínen lévő struktúrákat látunk.

Az emberek egy részében félelmet kelthet az ilyen ismeretekkel való szembesülés, annak fényében, amit a Mars bolygóról terjesztenek. A képen amit, látunk az az, ami rajta van: magas, szögletes struktúrák, sűrűn egymás mellé építve, nagy távolságból nézve. Nem tréfáról van szó, nem szórakoztatásról, nem vicces kedvű egyének csínytevéséről, hanem kőkemény bizonyítékokról.

 

A harmadik képen ismét a sötét területet vesszük szemügyre, azonban az előző felvételhez képest kissé jobbra és lefelé tekintünk rá. Miközben alaposan megnézzük, nem szabad, hogy a Marssal kapcsolatos sokféle nézet befolyást gyakoroljon felfogóképességünkre. Ezért észre kell vennünk, a pontos szögeket, a szabályos íveket, a struktúrák soros szerkezetét. Ha nagyon közelről nézi valaki, észreveheti a hosszú vonalakat az egyforma magas szerkezetek között, de azt is, hogy egyes struktúrák jóval magasabbak társaiknál. Mindezek ismételten olyan vonások, melyeket nem lehet a pixelezettség rovására írni.

Kijelenthetjük tehát, a Mars felszínén ezernyi magas, szögletes szerkezet található, ezek szokatlan megjelenésűek, nincs semmilyen földi megfelelőjük. A rendkívül magas formációk a felszínről nyúlnak fel, köztük térközök vannak, határozottan elválnak a kép pixelezettségétől.

Emlékeztetni kell arra, hogy a képen látható metropolisz ténylegesen sokkal nagyobb, mint amekkorának az első képen látszik. Valójában, a teljes fotócsíkon – ahonnan ez a részlet való – több, pontosan ilyen település látható. A fény- és árnyékviszonyok egyes elemeit természetes színben tűntetik fel, az alaposabb tekintet azonban rögtön felismeri mesterséges mivoltukat.

Ekkora marsi települések léte erősen megzavarhat bizonyos hitrendszereket, akik azonban a hitrendszerekhez fordulnak mégis, azok az igazság és a valóság megtapasztalásáról maradnak le.

Habár az alapvető formák és az egyedi szögletes struktúrák ismerősek számunkra, csoportos elhelyezkedésük a hosszú párhuzamos, ívelt sorokban, szokatlanok, mi ugyanis négyszögletű tömbökbe rendezzük épületeinket. Ez a fajta építészeti megoldásunk talán egyfajta funkcionális megfontolás eredménye, illetve kulturális örökség része, és ezek a meggondolások nem feltétlenül dominálnak a Marson is. Mindez az eltérő esztétikai és kulturális gyökerekből is eredhet.

A felszín kialakításában talán sekély felszíni vizek áramlása is szerepet játszhatott. Több marsi település esetén is megfigyelhetjük ugyanezt e jelenséget. Egyik ilyen igen jellemző terület a déli sarki jégsapka térsége. A pontos analízist az említett esetben a kérdéses terület fölé a cenzorok által „festett” ködtakaró nehezíti. A struktúrák hosszan elnyúlva kanyargó párhuzamos sorai azonban egyértelműen azonosíthatóak.

 

 

A negyedik képen látható terület az előző fotócsík jobb alsó sarkában található, s kitűnően szemlélteti, milyen jelentős illuzórikus hatás kelthető az eredeti felvétel megfelelő „megdolgozásával”. Érdemes alaposan megfigyelni a természetesnek tűnő hepehupás hegyhátakat, közöttük a sima sötét folttal, mely azt sugallja (első ránézésre), valamiféle folyadék tölti ki a völgyet, látjuk a szabálytalan „partvonalat”, a meredek lejtőket - éles határvonalat alkotva, amint a „tó” partjára lefutnak. Azonban semmiféle tóról jelen esetben nincs szó. Az illúziót a szinte tökéletesen sík talaj okozza.

A nagyításnak, s némi kontrasztjavításnak köszönhetően az előbb még tökéletesen síknak látszó terület már korántsem az. A kérdés az, ha nem folyékony felszínt (pl. áramló sarat) látunk, akkor mit? Sok minden magyarázat szóba jöhet ősi áramlásokról, vulkáni kifolyásokról, stb. A válasz azonban nem itt rejtőzik. Valójában nagyon kevés köze van a valósághoz annak, amit a negyedik képen látunk! Például, a kép felső részén, a teljes mértékben természetesnek látszó hegy-völgyes alakzatok valójában magas, sorokba rendezett struktúrák, jobbról-balra rendeződve. Fényes fedőréteget vittek fel az egész területre, hogy megzavarják a struktúrák felismerhetőségét, azt az illúziót keltve, mintha repedésvölgyeket és hegyormokat látnánk. Jól észrevehető a kisebb és nagyobb elmázolások sora, főleg függőleges irányban. A beavatkozás következtében a látószög mértéke is látszólag elcsúszik.  

Ha valakinek nagyon jó a szeme, és nagyon közelről nézi a képet, észrevehet több szerkezetet is, melyek kiemelkednek a fedőrétegen át a sötét színűre meszelt területből. Habár a „háló-technika” szinte tökéletes fedést ad, rendkívüli kitartással a kíváncsi kutató tekintet eredményt ér el. (érdemes az archívum eredeti felvételeit is vizsgálni!) Az ilyen hamisításokra (is) mennek el az adófizetők millió dollárjai. Nem bosszantó egy kicsit?

A sötét terület kialakításába azonban némi hiba csúszott. E hiba nyomán ismerhető fel, mi is van voltaképpen a felvételen. A „fedőréteg” nem elég sűrű, nem takarja be teljes mértékben a struktúrákat, néhányuk csúcsa átüt, és beazonosítható.  Ugyanez a helyzet a „tópart” vidékével is, alapos szem könnyen észreveszi a mesterséges illúzió-keltés nyomait. A tökéletlen megoldást. Jól felismerhető a „víz” felé mutató elkenő mintázat, ez kelti a meredek lejtők hamis képét.

 

 

Az ötödik képen minden még jobban látható: a „tó” felszínéből különböző struktúrák dudorodnak ki. Ilyen kiemelkedésekre mutat a két jobb oldali nyíl. Ezúttal nem tudjuk könnyen beazonosítani a jelöl részeket, mint magas, szögletes épületeket, azonban a terület nagymértékű megdolgozása egyenesen vonja maga után azt a logikus következtetést: rendkívül nagy a valószínűsége annak, hogy ezen a területen civilizációs nyomok láthatók. 

A kép bal oldalán látható két nyíl szintén figyelemre méltó területre mutat. Habár itt is igyekeztek mindent jól „megdolgozni”, mégis tisztán láthatóak a magas, négyszögletes struktúrák, átmeredezve a „jótékonyan” felvitt fedőrétegen. A korábbi képek ismeretében, ezek is minden bizonnyal - épületek.

Fontos megerősíteni, a pixelezés nem okozhatta ezt a látványt, az ugyanis furcsa módon „eltűnik” közvetlenül a „part” térségében. Ez igen súlyos bizonyíték a felvétel szándékos meghamisítása mellett! A „háló-technika” alkalmazása megőrzi a kép pixelezettségét, „csak” az információ-tartalmát zavarja össze. Jelen esetben azonban még azzal sem törődtek, hogy a látszatot fenntartsák… Ha valaki mégis az ellenkezőjéről szeretne minket meggyőzni, nem szabad neki hinni.

A jelenleg tárgyalt, de a korábbi felvételek alapján is egyértelmű: a Marson belélegezhető levegő van. Akárkik is élnek ott, képesek nagyméretű épületek tömegét emelni a szabad ég alatt, képesek alkalmazkodni „kinti” körülményekhez, életük tekintélyes részét a felszínen élik és nem a felszín alá zárva. Ha pedig belélegezhető légkör van, talán a hőmérséklet is sokkal magasabb annál, amit velünk elhitetni igyekeznek.

A felvételek tömegéből kiderül, a marsi civilizáció jelenleg is aktív, nem kihalt kultúráról van szó. Mindez felveti, vajon mennyire komoly a NASA marsutazás terve és a „Visszatérés a Holdra” program, és vajon milyen titkos katonai műveletek folyhatnak a háttérben? Ezek a tények felvetik az egyes kormányok felelősségének kérdését is. Milyen jogon birtokolnak olyan információkat, melyek kizárólagos birtoklására semmi jogi és erkölcsi alapjuk nincs? Milyen jogosultságai vannak és lesznek a „polgári űrkutatásnak”, ha lépten-nyomon nemzetbiztonsági hivatalokba és titkos katonai programokba botlanak?

Elgondolkoztató az is, hogy a Földön a magas épületek alkalmazása mindig a legnagyobb népsűrűségű területeken bevett módszer. Vajon mekkora lehet a Marson a népsűrűség? Esetleg a környezet megkímélése érdekében alkalmazzák ezt a módszert? Netán kulturális okokból? Vajon ők is „népesedési problémákkal” küzdenek, civilizációjuk agresszivitása miatt nem tudják a szaporulatot kezelni? – Mindez természetesen csak spekuláció. Ami tényként kezelhető az az, hogy a marsiak sok szempontból technológiailag jóval fejlettebbek lehetnek nálunk, sokkal finomabb megoldásokat alkalmaznak, de talán sok problémában osztoznak velünk. Melyeket talán már régóta meg is oldottak. Akárkik is élnek ott, bizonnyal sokat tanulhatunk tőlük, feltéve, ha van annyi intelligenciájuk a vezető hatalmaknak, hogy ezektől a lehetőségektől nem fosztják meg a rájuk bízott ember-milliárdokat….

 

Összegzés:

 

1. Ilyen tömegben jelen lévő és ilyen magasra nyúló szerkezeteket nem ismer a geológia a természetben.

2. Ilyen tömegben jelen lévő és ilyen magasra nyúló szerkezetek, hangsúlyosan: civilizált tevékenységet feltételeznek.

3. A felvételek szándékos „megdolgozása”, olyan látszat keltése, mintha természetes alakzatok lennének jelen - számottevő mértékben felismerhető.

4. Ilyen mértékű elfedési tevékenység nagyon is arra utal, hogy valakik pontosan tisztában vannak azzal, amit elfedni igyekeznek.

5. Egyértelmű: valakik élnek a Marson, és az is, hogy ezt a hivatalos források nem akarják közzé tenni.

6. Akik jelenleg a Marson élnek, nagyon is aktívak, nagy népsűrűségű, szabad ég alatti városokat laknak.

7. A nagy néptömegek szabad ég alatti életvitele megkérdőjelezi a Marsról kapott „hivatalos adatok” hitelességét.

 

5. Válogatás az Opportunity felvételei közt

Az első felvételen egy fotómontázst látunk, a Valles Marineris keleti végénél készült felvételek alapján.

 

Bal oldali képrészlet: előzetes ismeretként feltétlenül érdemes tudni, a marsjáró szondák felvételeinek égboltot ábrázoló részét nagymértékű tömörítésnek vetik alá, mondván, ott nincsen semmiféle figyelemreméltó részlet. Így igen sok helyet takarítanak meg – és időt – a felvételek átküldése során, egyúttal rendkívüli módon megnehezítik a marsi égen feltűnő jelenségek pontos beazonosítását, főleg, ha ezek közt mesterséges objektum is szerepel.

A jelenleg vizsgált fotó talán kivétel ez alól, az égbolt tisztán látszik, rajta felhőfoszlányok. Fel is merülhet bennünk e kérdés: vajon ez a fotó elkerülte volna a ”megdolgozást”? Kezdhetünk reménykedni, hogy megpillanthatjuk a marsi eget a maga valóságában? A válasz, sajnos: nem.

 A valóság az, ez egyértelműen látható a fénykép szélén, hogy a sima égbolt képe nem más, mint fedőréteg a meglehetősen nagymértékű képtömörítés pixelezettségére felhordva. Felmerülhet, mivel ez a jelenség a fénykép szélén fordul elő, talán egyfajta természetess fizikai jelenség következményeivel találkozhatunk jelen esetben. Ám itt nem erről van szó.

Közelebbről megtekintve a képet észrevehetjük az elmosási technikát, s azt is, ennek alkalmazásába a széleknél hiba csúszott. Nem sikerült teljesen „lefedni” a képet, annak eredeti pixelezettsége a széleknél ismét előbukkan. A kinagyított részen mindezt könnyű észrevenni.

Az égen tehát nem időjárási jelenségek következtében kialakuló felhőfoszlányokat látunk! A felhőket azért „rakták az égre”, hogy a szemlélőben normális „tájkép”-benyomást keltsenek. A valóság ezzel szemben az, valaminek az égen látszania kellett, amit ilyen eszközökkel igyekeztek „eltüntetni”, az eredetileg használt tömörítési technikát felülírva a szokásos „megdolgozási” módszerrel.

Nem győzöm eleget hangsúlyozni: jelen fotó (is) szándékos „megdolgozása” döntő fontosságú momentum, nem szabad elmenni mellette. Ami az égen megfigyelhető volt, olyan jelentőséggel bírt, hogy még az égboltra „alapból alkalmazott” tömörítési technikán is átjött, ezért durvább beavatkozást igényelt eltüntetése.

Jobb oldali képrészlet: ha erre a képrészletre pillantunk, az első, amit felismerünk, egy fekvő, mesterségesen kivágott farönk. Jól megfigyelhetők a hosszanti irányban futó repedések, a derékszögben levágott végei. Amikor azt próbálják belénk sulykolni, hogy lényegében itt egy földön fekvő, „véletlenszerűen” szabályosan kitört kőoszlopról van szó, akkor érdemes igen alaposan szemügyre venni a jól láthatóan az időjárás viszontagságoknak hosszú időn át kitett farönk felületén keletkezett, mással semmivel össze nem hasonlítható, egyedi jeleket!

Pontosan ilyen farönköket lehet megfigyelni vízparton, ahol a favágók ottfelejtenek egy-egy darabot.

Több marsfotón felbukkannak hasonló állapotú farönkök, ezeket azonban nehezebb felismerni, mert részben betakarta már őket a talaj, és az „elfedési” technikákat is rendszeresen alkalmazzák, így – gyakorlatlan szem számára – közönséges, bár szabályos, szikladaraboknak tűnhetnek. Ezen a képen viszont a rönk teteje fényben van, így sokkal könnyebb beazonosítani. Minden bizonnyal egy további farönk lehet a kép előterében, félig eltemetve, pontos beazonosítása azonban már nehezebb.

Ha a képen ténylegesen egy farönköt látunk, már pedig azt látunk, akkor néhány „kellemetlen” kérdésre kellene tudnunk megválaszolni: vajon a Marson eredetileg megtalálható növényzetből származik-e? Ki végezte el a feldolgozását? És mikor? (Esetleg már meglehetősen régen, mivel a rönkön talán a megkövesedés nyomait is észre lehetne venni és a szél csak mostanában fújta le róla a fedőkőzetet? Nem valószínű, de lehetséges.)

A kép további érdekessége a jobb oldalt középen látható „2”-es szám, a földön. Mintha valamilyen kötél formálná. Nem a felszín anyagának közvetlen része. Nehéz megmagyarázni. Talán az elfedő technikák alkalmazása közben keletkezett, talán a szél játéka egy ottfelejtett kötéldarabbal, nem tudni.

 

 

A második képen szintén fotómontázs látható. Közösek annyiban, hogy mindegyikükön egy-egy tökéletes kört formáló lemez látható, közepükön nagyjából diónyi lyukkal. A képek elemzése során ellentmondásokba ütközünk, az igazságot talán nem tudjuk egyértelműen kideríteni, ám kellemetlen kérdéseket viszont fel tudunk tenni.

Első ránézésre tökéletesen úgy néznek ki, mint egy-egy CD-ROM. A hivatalos források állítása szerint jelen esetben az Opportunity Mossbauer Spektrométere által hagyott nyomokat láthatjuk. A szépséghibája ennek az állításnak az, hogy az említett műszer sem méretben, sem benyomódás mélységében nem így viselkedik, s pláne, nem hagy maga után fényes korongot!... Magyarázatként szóba jöhetne még a marsjáró fúrószerkezetének hátrahagyott nyoma, annak pereme azonban vékony gyűrűt formáz, nem széleset, s az sem hagy fémkorongot maga után…

Jobb oldali alsó képrészlet: a „benyomódási elméletet”  alátámaszthatja ez a részlet, a korong mélyebben van, mint a keréknyom, a korong képe sérült, a kerekek áthaladván rajta porhanyós talajt vittek fel rá.

Bal oldali alsó képrészlet: ezen a képen pontosan ugyanilyen korongot láthatunk, azzal a különbséggel, hogy itt már a korongot részben befedi a környező talaj, és nem látni keréknyomot sem. Amit viszont láthatunk, a korong bal oldala nem „véletlenül nem látszik”, hanem szándékosan „megdolgozták” a kép ezen részletét, elfedve, pontosan mit is ábrázol. Valószínűleg szoftverhiba miatt alakult így, ugyanis illett volna észrevennie annak a személynek, aki végrehajtotta a fedőréteg felvitelét….

Felső képrészlet: ez a döntő jelentőségű felvétel. Előtte azonban szükséges megemlíteni, korog alakú lenyomatokat valóban képes a marsjáró maga után hagyni. Azt is meg kell ismernünk, a különböző elfedési technikák milyen nyomokat hagynak. Ezen a képen a korong azonban fényes, csillogó, és mindezek mellett visszatükrözi a közvetlen térségében levő talaj részleteit. Ilyen jelenségeket semmiféle „lenyomat” nem képes kelteni! Az is elképzelhető, valamiféle folyadék gyülemlett össze a lenyomatban – a közelében alkalmazott „elfedési technikák” miatt ez a lehetőség is felvetődhet.

Ha ez utóbbi eset áll fent – a lenyomat éles, függőleges fala indokolhatja – akkor viszont arra kell következtetnünk, az Opportunity kerekei korántsem csontszáraz talajon haladtak, hanem nagyon is magas nedvességtartalmún, sőt, egyenesen a sarat dagasztották, s a műszer által hagyott nyomban azonnal összegyűlt a víz, ennek csillogása vonzotta aztán magára az irányítók figyelmét. Hogy még mi lehetett a képen? – azt sikeresen eltüntették.

Arra is gondolhatunk tehát, hogy az előlünk elrejteni szándékozott momentum éppenséggel a folyékony felszíni víz jelenléte volt! Jégfoltokat láthattunk, azokat nem kellet titkolni. A felszíni folyékony víz jelenléte azonban annak meggyőző bizonyítéka, hogy a Mars felszíni hőmérséklete és légkörének sűrűsége messze nem azonos azokkal a paraméterekkel, melyeket megadnak nekünk… Ahol pedig folyékony víz, ott élet is!

A most tárgyalásra kerülő, hármas és négyes felvétel, önmagáért beszél, mihelyt összehasonlítjuk felső és alsó részüket. Amit a felső képeken láthatunk azok magas szögből, közvetlen a talaj felé irányított kamerával készített fotók. Míg az alsó képekből úgy tűnik, mintha a marsjáró a horizontot fényképezte volna, egy mélyebb területről felfelé „tekintve”. Ha viszont az alsó részeket is hozzátesszük, azonnal láthatjuk, a két kép alsó és felső részén pontosan ugyanazt a tájrészletet láthatjuk! Akkor hogy is van ez??? A magyarázat: a NASA szándékos marsfotó-hamisításainak talán legmeggyőzőbb bizonyítékait tartjuk a kezünkben!

 

 

A harmadik és a negyedik kép felső szeletei: mindkettőn talaj-közeli felvételt láthatunk. Feltűnnek különböző szikladarabok, a felszín, de az égből semmit sem láthatunk. A képek felső részei esetleg kissé el vannak mosva, az azonban mindenféleképpen egyértelmű, ténylegesen, geológiai értelemben véve, a felszínt látunk, s nem valamiféle „fények véletlen játékát”. Továbbá, a képrészleteken nem látható horizont, közelségének semmi nyoma, valószínűleg a kép fizikai határain messze túl esik.

 

 

A harmadik és negyedik kép alsó szeletei: az alsó képrészleteken egyértelmű: hajszál pontosan ugyanazt a tájrészletet látjuk, mint a felsőkön, pontosan ugyanazokat a sziklákat, talajmintázatokat, stb., viszont a képek felső részét egész egyszerűen eltávolították, és kialakítottak egy-egy horizontot. Semmi más nem bizonyítja talán jobban: a marsfotókat manipulálják, és egyetlen céljuk van: az emberek megtévesztése és félrevezetése!

Természetesen mindezek az „átalakulások” nem következhetnek be a képek átvitele vagy feldolgozása során. A kristálytiszta cél a megtévesztés és a félrevezetés! Továbbá: saját szemünkkel láthatjuk a „megdolgozó” számítógépes program működésének eredményét és hatékonyságát. Jól láthatjuk az illúziókeltés eredményességét: pontosan ugyanazok a felszíni alakzatok egyszer közelinek, másszor távolinak tűnnek. Ezt a technikát (is) alkalmazzák a felszíni mesterséges alakzatok elrejtésére.

Ez a fajta hamisítási megoldás nagy precizitást igényel, igen nagy felbontást kell alkalmazni, mely eljáráshoz komoly számítógépes kapacitás szükségeltetik, hiszen minden egyes részletnek stimmelni kell. Az is kiderül – mindent egybevéve – a legkülönbözőbb „megdolgozási” technikákat alkalmazzák a megtévesztésre és félrevezetésre.

A jelenleg tárgyalt két–két fotórészlet közül semmilyen módon nem tudjuk meghatározni melyik az eredeti és melyik a hamisítvány. Talán az is lehet, mindkettő, teljes mértékben hamis. Lehet, az adott területről egészen másfajta fotók érkeztek, mindkettőn olyasmi volt látható, amit „nem kellett volna leképezni”, azért kétféleképpen is meghamisították, s bizonyára véletlenségből, mindkét hamisítványt az archívumba tették. Pl. a szemcsés talaj az előtérben már eleve a megtévesztést szolgálhatja. Látható a képek felbontásának szándékos lerontása is.

 

Az ötödik képen két különböző, ám egészen döbbenetes „valamit” láthatunk. Egyik különlegességük, hogy aránylag hasonlítanak egymáshoz, valami nagyon fényes anyag fonja be őket, emellett, magasan kiemelkednek a környező sötét talajból. Valami egészen különleges dolgokat pillanthatunk meg itt. Ha technikai eszközöket látunk, akkor igencsak át kell gondolni (ismét) a hivatalos források Marsa vonatkozó állításait!

Ebben az esetben viszont ismét nem erről van szó! Úgy gondolom, a képen látható fényes „tárgyak” egyáltalán nincsenek valóban a képen. Sokkal inkább az elfedés részét képezi a „rámaszatolás”, mint valóságos technikai eszközöket! Minderre a felvételek pixelezettségéből is következtethetünk.

Mint ahogy azt a Spirit és az Opportunity fotóin megfigyelhetjük, a legtöbb, széles látószögű felvétel jelentősen „megdolgozott”, olyan látszatot keltve, mintha természetes környezetet bontakozna ki szemünk előtt. A legtöbb esetben a távoli horizont, a messzi hegyek és síkságok csupán az „elfedések” eredményeiként kerülnek a képekre. A jelenleg tárgyalt fotók esetében a távoli objektumok szinte tökéletesen sík, enyhén lejtő talajon „hevernek”. Azonban e megoldás segítségével könnyű elrejteni a távolban lévő objektumokat. Semmilyen kiugró geológiai formációt nem láthatunk, jótékonyan elfed mindent a „képfeldolgozás”, viszont fel kell tennünk a kérdést, ha a fotókon látható „objektumok” tényleg valósak, akkor hogyan hagyhatták őket a képeken – miközben az elfedési technikák ennyire nyilvánvalóan jelen vannak?

Az objektumok fehérsége kiugró. Ilyen fokú fényvisszaverődésre semmi magyarázat nincs. Viszont, ha a képet nagy nagyításban elemezzük, láthatjuk, a ragyogó területeken a pixelezettség teljes mértékben hiányzik! A képen eredetileg látható objektumokat teljes egészében „kiradírozták”, viszont ezúttal elfelejtették valamiféle természetesnek látszó alakzattal pótolni.

A tanulság az, ha a marsfotókon valós dolgok látszanak is esetleg, rendkívüli alapossággal meg kell őket vizsgálni, mert lehetséges, a NASA által keltett megtévesztés áldozataivá válunk. Ennek ellenére mégis hibáznak, a fotók százait-ezreit elemezve kétségtelen bizonyítékokat találunk jelenleg is aktív civilizáció és folyékony víz jelenlétére, marsi létezésére, egyúttal pedig arra, hogy valakik nagyon nem akarják, hogy mindezekről az emberek széles tömegei is informálódjanak, ennek érdekében pedig kifinomult számítógépeket, agyafúrt programokat – és nem utolsó sorban – adófizetők dollármillióit vetik be…

Vajon meddig még? És miért?