A Mars bolygó közvetlen környezetében, valamint a felszínén is, szorgos űrszondák gyűjtik fáradhatatlanul a fantasztikusabbnál fantasztikusabb adatokat, készítik a csodálatosnál csodálatosabb felvételeket. Mégis. A nagyközönség szinte semmit sem tud a páratlan felfedezésekről, a legizgalmasabb felvételek az archívumokban - ám szabadon hozzáférhetően - pihennek.  A képek között szép számmal találunk olyanokat, melyek a marsi élettel, illetőleg a marsi civilizációval kapcsolatban gyökeresen másról mesélnek, mint ami a NASA hivatalos álláspontja. A NASA-nál tehát ismét nem mondanak igazat, sőt, ezen képek kapcsán már meg sem szólalnak… A legtöbb leleplezés Joseph Skipper áldozatos munkájának köszönhető, az ő munkáiból szemezgetünk.

 

 

36. Vízi ipartelep

A jelen beszámolóban szereplő civilizációs nyom igazából már a harmadik erről a területről, a NASA-JPL-MSSS hivatalos kódjele szerint az MGS MOC M02-00163 jelű, keskeny látószögű fotócsíkról. Miként azt a többi beszámolóban is említettük, ez a bizonyos fotócsík hordozza a legtöbb váratlan formát valamennyi közül, ami eddig csak a kezünkbe került. Itt található a közelében a széles látószögű kamerával készített M02-00164 jelű felvétel, aztán pedig a „Hatalmas fej- és állat monument”. A tulajdonképpeni „vörös zászló”, ami a figyelmünket ráirányította a kislátószögű felvételre; ezzel összefüggésben pedig biztosak lehetünk abban, hogy a „vörös zászlót” szándékosan hagyta ott valaki, aki nem ért egyet a belső titkos csoportok törekvéseivel, így próbálta felhívni a marsi civilizációk létére a figyelmet.

 

Az M02-00163 jelű fotócsík igen nagyméretű, emellett – megtévesztő módon – meglehetősen tisztának látszik az eredeti 100%-os felbontás mellett, miként az jól kivehető a jelen beszámoló első felvételén. Ám még mielőtt kinagyításába kezdenénk, már ránézésre is jól kivehetők a közvetlen, jelentős mértékben alkalmazott képhamisítási beavatkozások, miként a felvétel eredeti felbontásának számottevő lerontása is. Ennek eredményeként a nagyítási próbálkozások során gyorsan belefutunk a felbontási problémába, a pixelezettség megjelenésébe, a kép szétesésébe.

Néhány kulcseleme a felvételnek például a kiemelkedő, magasan elhelyezett szivattyú-állomás, a közepén található egy szintén jól kiemelkedő platform-épületnek, melyet a jelek szerint vastag lábak támasztanak alá – nyilak és feliratok jelzik mind a szivattyútelepet, mind a tartólábait -, valamiképpen kimaradtak a súlyos képhamisítási beavatkozások alól, ennek köszönhetően alaposabban is megvizsgálhatjuk. A helyszín egyéb jelentős civilizációs nyomai azonban részben, vagy szinte teljes egészében a képhamisítási eljárások áldozatául estek. Sajnálatos módon, a Mars körül keringő űrszonda – egyébként kiváló minőségű felvétele -, ilyen megcsonkítások után került csak nyilvánosságra.

Íme, amit arról gondolunk, mi folyik ezen a kicsiny nyomokkal teleszórt területen. Meglehetősen meredek lejtőt láthatunk a kép teteje felől a kép alja felé irányulva. Az egyik, igen sötét, képhamisítással lefedett területből sebesen áramló folyó indul ki a kép jobb felső negyedében, természetes koptatás során mélyen bevágódva a talajba. Úgy tűnik, valamikor a múltban a folyó, miközben alázúdult a lejtőn, kiömlött természetes mederfalain túlra, vízesést hozva létre az alacsonyabb részek felé.

A címkével jelzett sötét vonal holtág lehet, a felvétel alsó részén vízszintes irányban fut végig, egyfajta elválasztó vonalként is mutatkozik a felső magasabb és sziklás vidék, valamint az alacsonyabban fekvő, kevésbé meredek térség között. A teljes területen súlyos képhamisítás látható, különböző, közvetlen beavatkozások következményei.

 

A legtöbb embertől nem várható el ezek többségének felismerése, ám valamikor a távoli múltban, valaki a Marson valahonnan megérkezvén, mesterséges gátakkal folyószabályozásba fogott, egy fennsík tetején, közvetlenül egy ősi vízesés mentén, a szerteágazó folyóágakat nagyjából kör alakú pályára kényszerítette, jobbról balra irányulva. Amint a fenti második felvételen látható, a kör alakú pályán áramló folyóvíz közepe táján, egy platón, magasra kiemelkedő objektum látható, bizonyos szöget zár be a talajfelszínhez képest, az áramló víz által legszélesebbre vájt mederpontnál, a fölé hajolva. A gát, mely pontosan ez alatt a pont alatt található, kényszeríti a vizet a kör alakú pályára, a kimeredő objektum platformja mentén; a pontos környezet nem látható tisztán, mert a direktben alkalmazott képhamisítási eljárás során elmaszatolták.

Figyeljük meg, miként pihen ezen a kiemelkedő formán tökéletesen tisztán kivehetően egy szabályos kört formázó, jól kivehető kontúrokkal rendelkező repülő szerkezet. Nem látszik tisztán, ez a kör alakú alapzat természetes vagy mesterséges eredetű, azonban számot vetve a felszín egyéb alakzataival, azok - révén teljesen szabálytalanok -, ezért jelentősen különbözik tőlük, tehát inkább mesterséges eredetű, vagy pedig a természetes sziklatömböt faragták ki ilyen szabályos formára. Az igazán érdekes dolog a kerek, harang alakú objektum, a kiemelkedő rész tetején pihen, igencsak hasonlatos mind méretben, mind kinézetében arra a repülő szerkezetre, melyről a „Repülőgép a Mars légkörében” című fejezetben esik szó. Megjegyzendő, azon a képen mindössze kis magasságban látható bázisa felett, repülés közben. Érdemes előkeresni azt a beszámolót is és összehasonlítani a képeket.

Mindenesetre, habár a kép maszatos és szemcsés, a legnyilvánvalóbb szokatlan objektum a tekintélyes méretű, magasra kiemelkedő, ipari célú rácsos szerkezet, bizonyára szivattyútelep. Ez a magasra törő szerkezet egy kiterjedt, kiemelkedő platformon áll, a platformot vastag lábak támasztják alá, kiegyenlítve az egyenetlen felszínű lejtő hajlásszögét. Mindkét objektum mértanilag igencsak szabályos alakú, és teljesen érthetetlen, az automatikus képhamisító szoftver miként hagyhatta ki a „képfeldolgozási” tevékenysége során, talán működésében hiba lépett fel, vagy éppenséggel valaki közvetlenül beavatkozott, szándékosan megakadályozva az objektum elrejtését.

Ha ez utóbbi eset áll fenn, akkor jogosan ébred fel bennünk a gyanú, hogy ez a szerkezet nagy valószínűséggel egy jóval több elemből álló ipartelep része, az egyetlen, mely valamiképpen megmenekült a szinte a teljes felvételre kiterjedő súlyos képhamisítási eljárások alól (ám továbbra is áldozatul esett a felbontás szándékos lerontásának), köszönhetően valaki szándékos beavatkozásának a számítógépes „képfeldolgozó” program működésébe. Pontosan ugyanez történt a kolosszális monumentekkel is az M02-00164 jelű fotócsík esetében is, ahol az eredeti felvételen láthatjuk a hatalmas monumenteket, ám a hozzá tartozó, a környező térséget ábrázoló kontext felvételen már hiányoznak.

Habár csak nagyon halványan látszik - a kép elhomályosítását szolgáló szűrőn keresztül -, mégis aránylag jól kivehető egy méretes csővezeték a kiemelkedő szivattyúteleptől kiindulva, enyhe szög alatt meghajolva, kihasználva a gravitáció kínálta adottságokat,  kellő lökést kapva tesz egy körívet a gát tetején, további energiát nyerve továbbhalad nyílegyenesen, keresztezi a felszínt jobb kéz felől. Egyes részeit láthatjuk azokon a helyeken, ahol a képhamisítás nem tüntette el teljes mértékben. Igen valószínű, ha egy csővezeték kellően nagy ahhoz, hogy meglássuk ekkora távolságban és ilyen mértékben elrontott felbontás mellett, akkor a valóságban igen hatalmas lehet és elképzelhetetlenül sok folyóvizet pumpálhat egy igencsak kiterjedt civilizáció számára, de az is lehet, valamiféle iparközpont található a kép jobb oldalán és nem látható, a fotócsík széle miatt.

A képen további felfedezésként szolgál egy híd- és állványrendszer megtalálása, átívelve az áramló folyó kanyonja felett, felirat és nyilak mutatnak rá az első és a második képen. Pontosan, a talapzatán álló repülő szerkezet fölött található. A híd-rendszer bal oldalától kiinduló széles út nagyon halványan látható, ebből a távolságból nagyon rosszul kivehető, és csak helyenként töri át a láthatóság határát, akkor azonban jól beazonosítható nyílegyenes futása. A híd jobb oldalán az út állványszerkezeten fut tovább, nyílegyenesen, miután keresztezte a folyó völgyét, tovahaladva a lejtős felső részén, jobb oldalon, majd eltűnik a szem elől, a felszín itt igen világos színű, ezért a nyomvonal követhetetlenné válik.

Sajnálatos módon, habár az objektum  kellően nagy ahhoz, hogy ha határozatlanul is, de látható maradjon, ám ahogy a legtöbb híd esetében, biztosak lehetünk benne, hogy rácsszerkezetből épül fel teljes mértékben. Az ilyen jellegű szerkezet pedig, széles és nagy felületű fényvisszaverő részek híján csak nagyon halványan kivehető, pláne, ha a rajta átfutó utat próbáljuk követni az igen világos térségben - a felismerhetőség tehát nagyon nehéz, az objektum nagyon halványan látszik, és ezt az eleve nehéz felismerhetőséget tovább rontja a felbontás gyengítése, a felvétel elmaszatolása és beszemcsésítése. Továbbá, úgy tűnik, mintha e szerkezetnek is kijutott volna a maszatolós képhamisítási technikából, leginkább a híd középső részén.

A direktben alkalmazott képhamisítási eljárások majdnem a teljes környező felszínen jelen vannak, számos foltban és területen. Az egész gát és a folyó holtága, teljes hosszában a kép alján, a feléje lejtő sziklafal, szintén erős és közvetlen megdolgozás áldozatai lettek; a színeket is meghamisították. Habár tehát jó néhány nyomot elrejtettek előlünk, a meglévők is részben meghamisítottak különböző beavatkozások révén, a képhamisításokkal okozott felismerési problémák ellenére tény, hogy ez a helyszín tele van kisebb és nagyobb civilizációs nyomokkal; nincs lehetőség azonban arra, hogy valamennyinek egyforma súlyt adjunk és részletesen megtárgyaljuk itt. Ezért jelen beszámolóban csak a legfontosabbakat tekintjük át, azokról, melyekről úgy gondoljuk a legkönnyebb felismerni, nem pedig az összes, itt látható civilizációs nyomot.

 

A fenti harmadik, legnagyobb közelséget ábrázoló képről elhagytuk a zavaró nyilakat és feliratokat, hogy megpróbáljunk tisztább és kissé közelibb rálátást adni a legfontosabb nyomra ebben a rossz minőségű környezetben. Maga a látvány túlságosan szemcsés, de ha sikerül felismerni a legfontosabb dolgokat anélkül, hogy feliratoznánk és nyilakat használnánk, valamivel jobban rátekinthetünk a szándékosan túlságosan kifehérített áramló vízre, az általa vágott völgyre, a hídra és a rácszerkezetre, a parkoló repülő-eszközre, és a kimagasló szivattyútelepre, valamint alatta a platformra. A legtöbb civilizációs nyom ezen az igen szemcsés felbontáson, a súlyos képhamisítási eljárások mellett, igen nehezen értelmezhetők. Ha valakinek semmi mást sem sikerül észrevennie ezen a képen, a szivattyútelepet és az áramló folyót biztosan sikerülni fog.

Miként más szokatlan jelenségek, melyekről szó esik más beszámolókban, szintén ennek a fotócsíknak kapcsán, az egyre halmozódó bizonyítékok az áramló víz jelenléte mellett, miként más beszámolókban úgy itt is egyértelműen azt támasztja alá, a Mars számos pontján találhatunk folyékony vizet. A felszíni víz folyékony, azaz nem fagyott állapotban való jelenléte arról beszél nekünk, hogy a Mars nem lehet oly mértékben hideg, ahogy azt a hivatalos források állítják. Ez, következésképpen, azt jelenti, hogy a környezeti feltételek láthatóan sokkal enyhébbek, ezért pedig sokkal inkább kedvezőbbek és kellemesebbek a feltételek még az általunk ismert életformák támogatására is, ellentétben a hivatalos állításokkal.

Továbbá, nemcsak azt látjuk, hogy a környezeti feltételek alkalmasak élet fenntartására általában, konkrét bizonyítékaink vannak a Marson létező intelligens életformák mellett is, hiszen mesterséges alkotásokat látunk ezen a felvételen, és más felvételeken is, ugyanerről a fotócsíkról véve. Más szavakkal, valaki van a Marson, ez pedig azt jelenti, nem vagyunk egyedül a Naprendszerben. Ennek minden következményével együtt.

Számos beszámolóban olvashattunk már a marsfelszíni folyékony víz jelenlétéről, ami egyértelműen rámutat arra a következtetésre, hogy a marsi környezeti feltételek egész egyszerűen nem olyanok, amiként azt a hivatalos források jelzik. A civilizációs jelenlétre utaló nyomok pedig arra mutatnak rá, hogy a földi emberiség nincs egyedül a Világegyetem e részén. A képhamisítás jelenléte összevetve azzal a ténnyel, hogy elsődlegesen civilizációs nyomok eltüntetésére szolgál, arra utal, hogy néhányan közülünk pontosan tudják az igazságot, azt, hogy nem vagyunk egyedül, és szánt szándékkal megtagadják tőlünk az igazsághoz való hozzáférés lehetőségét.

Ez azt jelenti, hogy Önt Kedves Olvasó és minket kutatókat szándékosan elzárnak az igazság nagyobb részétől, és ezt figyelhetjük meg mindennapi életünkben is, a környezeti feltételek kapcsán is, ez pedig mindenképpen hatással van hétköznapi életünkre, hiszen annak tulajdonképpeni hátterét nem is ismerjük. Meglehetősen problematikus helyzet, hiszen életünk minden napja meglehetősen rövid, a hosszú távú döntéseket néhányan hozzák a földi emberiség részéről, miközben fogalmunk sincs arról, ezek a döntések milyen hatást gyakorolnak ránk, hiszen a valóság megmutatását elrejtik előlünk.

Azt gyanítjuk, a legtöbb ember mindezt így is akarja. És igazuk van? Tényleg színlelésben és tudatlanságban akarnak élni? Tényleg azt akarják, hogy minden valószínűség szerint katonai hírszerzők hozzanak ilyen kritikus döntéseket anélkül, hogy a legkisebb mértékben is figyelembe vennék véleményünket, és hogy bárki is ellenőrzést gyakorolna felettük? Egyáltalán, lehet így bármiféle egyensúlyról beszélni? Úgy gondolja a Kedves Olvasó, hogy ez rendben van így? A Csillagkapu SG1 TV-sorozatban pontosan ilyen helyzetet vázolnak fel, a nézőket mintegy hozzászoktatják ehhez, ez milyen jó dolog, azonban ez csak a tévé felkínálta fikció, ahol a végén minden jóra fordul, ez pedig messze különbözik attól, ahogy a valóság ténylegesen működik. Mit is akarunk igazából? Önnek kell döntenie.

 

Összegzés

1.      Az áramló folyóvíz-rendszer jelenléte megerősíti a Marst felszínén a folyékony víz létezését

2.      A folyékony víz felszíni jelenléte aláhúzza azt a tényt, hogy a környezeti adatokra vonatkozó hivatalos információk valótlanok.

3.      A valós környezeti feltételek sokkal barátságosabbnak tűnnek a marsi élet támogatásának szempontjából.

4.      A nyomok, mint az ipartelepet ábrázoló felvételek, megerősítik: a Marson intelligens élet van.

5.      A marsi feltételek, és az mi folyik ott valójában, jelentősen különbözik attól, amit a hivatalos szervek állítanak.

6.      A felvételek meghamisítása bizonyíték arra, a Marsra vonatkozó teljes igazságot szándékosan visszatartják tőlünk.

 

 

37. Szokatlan objektum az Opportunity felvételén

A sorozat első felvételén meglehetősen szokatlan megjelenésű objektumot láthatunk az Opportunity felvételén, amint a marsjáró kamerája a távolba pillant a Meridiani síkságon az Eagle kráter felett. Vegyük észre mennyire sötét, egyenesen álló, kiterjedt tárgyat figyelhetünk meg. Habár az egész objektum igen sötét, mégis tökéletesen kivehető az oldalán két fényforrás, nagyon erős fényt sugároznak ki, erősen emlékeztetnek az autók fényszóróira, azzal a megszorítással, hogy a szemből nézve jobb oldali, kissé magasabban van. Páratlanul különös és meglehetősen idegen kinézető, nemde?

 

Nem lehet ma már pontosan meghatározni, ki volt az, aki elsőként rábukkant erre a felvételre. Annyit lehet tudni, alaposabb elemzésnek nem vetette senki alá John Skippert megelőzően, bizonyára azért, mert a fotó felbontása meglehetősen rossz, amiatt a rajta látható objektum helyes értelmezése meglehetősen nehéz, azonban mindenféleképpen megéri – szokatlanságára való tekintettel, ha mégis alaposabban utánajárunk.

A hivatalos források meglehetősen elrugaszkodtak a valóságtól, amikor a felvételen látható rendellenes tárgyban, a Mer-A/Opportunity védőburkolatát és ejtőernyő-rendszerét vélték benne felismerni. A marsjáró leszállása közben ezek az egységek leváltak a robotjárműről és leereszkedtek a Mars felszínére, miként az kezdetben elhangzott, a bolygó távolabbi pontján. Biztosak lehettünk benne, valamiféle „hivatalos verzióval” előállnak, hiszen a különös tárgy elég sok felvételen rajta van, és akár az Opportunity része volt akár nem, szembeötlő, elég szokatlan megjelenésű, tehát valamivel elő kellett rukkolni.

A hivatalos magyarázatra nem volt könnyű rábukkanni, de végül is elérhető a NASA/Photojournal oldalán PIA05229 hivatkozás alatt, a Wikipédiában, de egy cikk erejéig a Mars Astrobiology Magazinban is. Valamennyi forrás által közölt magyarázat a JPL álláspontján alapul, miszerint az Opportunity védőburkolatáról van szó, ezt a magyarázatot ismételgetik, a teljes részletezettségűtől az informatívig. Az említett források közül a legszemléletesebb a címkékkel jelölt MRO felvétel, ahol az egyes képi elemek egymástól való távolságát is jól érzékelhetjük. Ezt láthatjuk a sorozat második felvételén.

Most pedig vessünk egy pillantást az igen nagy területet átfogó PIA05600 jelű panoráma felvétel kérdéses részletére, a NASA/Photojournal oldalának mozaik-képére; a teljes felvétel az Opportunity fedélzeti Panoráma-kamerája, illetve Navigációs Kamerájának felvételeiből állt össze. Mint ahogy ezen a kicsit jobb minőségű felvételen megfigyelhető, a szóban forgó objektum már közel sem annyira egységes felépítésű, és pajzskinézetű amiként az a korábbi, - a nyilvánosság számára - rosszabb felbontású képen. Ténylegesen, azt vehetjük észre, hogy összetett szerkezettel állunk szemben, s nem valamiféle félgömböt formáló sima védőburokkal, miként azt a szerényebb felbontás mellett látni vélhettük.

Bárki utána kereshet, a felső képrészlet a nagyméretű 5.139 MB-os JPG kiterjesztésű felvételből, míg az alsó a jóval nagyobb és részletdúsabb 42.42 MB-os TIFF felvételből származik. Ezek szintén elérhetők az említett honlapon. Elméletileg azt várhatnánk el, hogy ezek a jóval nagyobb felvételek sokkal több részlettel is szolgálnak számunkra. Ezekből a képekből látható egy-egy részlet osztott módon sorozatunk harmadik tagján

Természetesen vita nem férhet hozzá, hogy az igen nagyméretű TIFF felvétel elméletileg sokkal több részlettel szolgál, hiszen a 42.42 MB-os méret nagyjából 8.25-ször nagyobb felbontást sejtet, mint a kisebb, 5.139 MB-os JGP felvétel, de már ez utóbbi JPG felvétel is sokkal több részlettel kell hogy szolgáljon, mint a standard és kisebb egyedi marsjáró felvétel, melyet a JPL keresőiben találhatunk. Azonban, és erre szeretném nyomatékosan felhívni a figyelmet, az alól látható TIFF felvétel részlet semmiféle képi információ-többlettel nem rendelkezik a felül látható JPG képrészlethez képest. Mivel a TIFF képmérete 8.25 szerese a JPG-nek, elméletileg mindez teljességgel lehetetlen.

Aláhúzom, a PIA05600 JPG felvétel jelentősen jobb felbontással rendelkezik, mint az először nyilvánosságra hozott marsjáró felvétel, de mindez annak tudható be, hogy ez utóbbi felbontása meglehetősen szerény. A felbontás növekedése tehát automatikusan adódik abból, hogy a PIA05600 JPG felvétel méretében sokkal nagyobb, mint a marsjáró eredeti felvétele, legalábbis ahhoz az állapotához hasonlítva, ahogy azt számunkra nyilvánosságra hozták. Ugyanennek a gondolatmenetnek természetesen igaznak kellene lennie a PIA05600 5.139 MB-os JPG kép és a sokkal nagyobb 42.42 MG-os TIFF felvétel vonatkozásában is. Azonban, amint azt mindenki a saját szemével is láthatja, hiszen mindenki maga elvégezheti az összehasonlítást, semmiféle kimutatható felbontásbeli növekedést nem tapasztalhatunk.

 

A következő felvétel megegyezik az előzővel, azzal a különbséggel, hogy ahhoz képest 200%-os nagyítást hajtottunk végre rajta, ennek eredményeként közelebbi, ám foltosabb rápillantást kaphatunk az objektumra. Ismét a JPG képrészletet láthatjuk felül és a TIFF megfelelő részletét alul. Ismét felhívnám a figyelmet, semmiféle részletgazdagság-növekedést nem figyelhetünk meg a jóval nagyobb TIFF képen a felette látható jóval kisebb JPG felvételhez képest. Szeretném nyomatékosítani, hogy habár két teljesen azonos felvételt láthatunk, igazából két – részleteiben - teljesen különböző képet kellene látnunk a JPG, illetve a TIFF file-méretnek megfelelően.

Fokozott figyelmet érdemel az objektum körül megfigyelhető, viszonylag simább környezet tökéletesen azonos mivolta, holott, az eredeti felvételen alkalmazott, teljességgel különböző képtömörítési eljárások következtében egész egyszerűen nem kaphatnánk azonos végeredményt! Ha még nagyobb nagyítást alkalmaznánk a tárgyalt képrészletek kapcsán, majd a fotó minden egyes részletét összehasonlítanánk a másikkal, pontosan ugyanezt az azonosságot tapasztalnánk, de túl sok nincs értelme a dolognak, hiszen az objektum környezetére vonatkozóan már bizonyítottnak tekinthetjük állításunkat.

A két felvétel ilyen szintű azonossága elméletileg lehetetlen, mindaddig, amíg azt fel nem tételezzük, hogy valaki szándékosan bele nem avatkozott a digitális feldolgozás menetébe. Ha valaki vesz egy nagyméretű, feldolgozatlan (nyers) állapotú adatsort (ami teljességgel elérhetetlen számunkra), és lekicsinyíti, ám még továbbra is igen terjedelmes TIFF formátumra, akkor az eredeti információk tekintélyes része elvész a tömörítési technika alkalmazása, és a „fényszegényítési” eljárás miatt. Ez az oka annak, ami miatt a TIFF állományok méretben jóval felülmúlják a JPG állományokat, és pontosan ez az oka annak, ami miatt sokkal inkább a TIFF formátumot használják ha részletgazdagabb felvételeket szeretnének kapni a jóval kisebb méretű GIF vagy JPG formátummal szemben. Pontosan ugyanezt a jelenséget figyelhetjük meg saját digitális fényképezőgépeink vonatkozásában is. A fentiek fényében tehát, logikailag ez egyértelműen belátható, teljesen jogos az elvárásunk a sokkal nagyobb tömörítettségű és ezért méretben kisebb JPG felvétel felé, hogy annak bizony jelentősebben kell különböznie az eredeti, feldolgozatlan képtől, mint a sokkal nagyobb TIFF formátum képnek, annak ugyanis – természetéből adódóan – sokkal több részletet kellene mutatnia a jelenleg megfigyelhetőnél.

 

Ismétlem, amint az kristálytisztán látható a sorozat harmadik, 100%-os nagyítású és negyedik 200%-os nagyítású felvételén, a TIFF felvétel semmivel sem mutat több részletet a JPG-nél. Továbbá, ami viszont még rosszabb, igazából a JPG felvételen megfigyelhető objektumot illesztették be a TIFF file-ba. Ez pedig egyértelműen igazolja, a TIFF formátumú felvételt nem a legnagyobb részletességgel bíró feldolgozatlan tudományos adatsorból nyerték, hanem a sokkal rosszabb minőségű, az Internetes böngészők számára inkább kezelhető JPG formátumot „fújták fel”. Ezt nyilvánvalóan szántszándékkal tették, ilyesmi nem történhet meg „véletlenszerűen”. Ahhoz ugyanis, hogy egy gyenge minőségű JPG felvételből nagyméretű TIFF formátumot hozzanak létre, tökéletesen különböző számítógépes programtechnikai eljárásra van szükség, ugyanis valamiképpen ki kell tölteni a 8.24-szörösére növekvő „üres” információs helyet, de mindezt olyképpen, hogy a felvétel információ-tartalma nem növekedhet (honnan is növekedne?), viszont nem is csökkenhet. Pontosan ezt látjuk itt.

 

 

Mindenki felteheti magának a kérdést: van minderre az eljárásra logikus magyarázat?? Az ötlet, miszerint a jóval nagyobb TIFF formátumú felvételeket is elérhetővé teszik az Interneten, nyilván onnan ered, hogy ezáltal sokkal részletgazdagabb képekhez juthat hozzá az érdeklődő. Ha ez nem így lenne, mint ahogy minderről jelen esetben egyértelműen meggyőződhettünk, e szokatlan objektum felbukkanása kapcsán, a felső és az alsó képrészlet összehasonlítását követően, akkor adódik a kézenfekvő következtetés, mindez nem a véletlen műve. De akkor mi lehetett a cél? Mindösszesen csak egyetlen logikus következtetés marad: a szokatlan megjelenésű objektum képének összezavarása, felismerhetőségének megnehezítése.

Jelen beszámolóban igazából ennek a fajta képhamisítási technikának alkalmazására szerettem volna elsősorban felhívni a figyelmet és nem is annyira magára a képeken látható szokatlan megjelenésű objektumra. Magának az objektumnak a megvizsgálása külön történetet érdemelne. Azt mindenesetre könnyű belátni, rengeteg dolgot takargatnak előlünk a Marson, és a lehető legkülönfélébb és legagyafúrtabb módokon manipulálják a közönség számára elérhető felvételeket. A legfontosabb tényeket nem osztják meg velünk. Pusztán a képhamisítási technika jelenléte már önmagában bizonyítékul szolgál arra, hogy mindent elkövetnek félrevezetésünkre.

 

A sorozat ötödik felvételén ismét osztott képet láthatunk, a szóban forgó objektumot két különböző megvilágításban és szög alatt. A felső képrészleten úgy tűnik, alacsony szögből kapja a fényt, jobb oldalról, ezt a fényvisszaverődés megfigyelhető helye, illetőleg az árnyék iránya jelzi számunkra. Habár az objektum meglehetősen szilárdnak tűnik, mondhatjuk mindezt annak ellenére, hogy szinte semmi részletet nem ismerhetünk fel rajta, tőle jobbra viszont szinte, majdnem a talajszinten, kiemelkedést láthatunk, ez egyébként külön árnyékot is vet, ebből pedig biztosak lehetünk abban, hogy az objektum háromdimenziós, felszíne pedig fényvisszaverő tulajdonságú. Legalább részben. Ebből a szögből a jobb oldali rész erősen hasonlít petyhüdt ejtőernyőhöz, miként azt a hivatalos források is állítják.

Ezzel szemben az alsó felvétel-részleten azt láthatjuk, hogy az objektum igen fényes és jelentős fényt ver vissza, felszínének jelentős részéről. Ugyanakkor azt is vegyük észre, az „ejtőernyő” mennyire sötét, egyáltalán nem veri vissza fényt. Ha esetünkben valóban az Opportunity hővédő pajzsáról és ejtőernyőjéről lenne szó, akkor bizony súlyos ellentmondásba kerültünk itt, pusztán már a vizuális megfigyelés révén is. Mind az Opportunity védőburkolata, mind ejtőernyője erősen fényvisszaverő anyagból készült, ha pedig mindez igaz egyikükre, akkor igaznak kell lennie a másikra is, még akkor is, ha a napfény beesési szöge esetleg eltér. Itt ennek pontosan az ellenkezőjét látjuk. Ez az ellentmondás se nem elhanyagolható, se nem tagadható.

Ha feltesszük, hogy a jobb oldali objektum esetleg valóban az ejtőernyő, akkor már természetesen könnyedén elfogadjuk az értelmezést, hogy a mellette lévő, erősen fényvisszaverő objektum nem más, mint az Opportunity hővédő pajzsa; mindkét tárgy a marsjáró leszállása során vált le, és ereszkedett le itt. Logikus a következtetés, de fontos emlékeztetni, mind ez egy feltevésen alapul és messze nem egyértelmű tényeken. A hivatalos magyarázat értelemszerűnek és következetesnek tűnik, pláne, amikor a NASA és a JPL nyilvánosságra hozta a felülnézeti képet is, megcímkézve az egyes részleteket. De. Mindez kőbe vésett igazság lenne, vagy talán ki tudunk deríteni egyebet is? Nézzük meg egy kicsit közelebbről!

 

Mi ez hát?

Szeretném ha az olvasó közelebbről is megvizsgálná a 200%-os nagyítású, PIA05600 sorozatszámú, hivatalos felvételt, jelen sorozat negyedik tagját. Nagyon közelről vegye szemügyre a terjedelmes tárgyat, különösen a nyíllal jelöltrészen. Nem nehéz észrevenni a kerek, hengeres alakú, a „hővédő pajzsnak” bélyegzett objektumból kinyúló részt, tulajdonságaiban jelentősen eltér a közvetlen fölötte lévő, kisebb, fényes részlettől. Azt sem szabad elfelejteni, a távolság jelentős, tehát nagyméretű objektumról van szó.

A szokatlan objektum függőlegesen áll, és terjedelmes méretű. Meglehetősen terjedelmes ahhoz, hogy feltegyük a kérdést, a felvételen látható forma valóban a legalkalmasabb ahhoz aerodinamikai szempontból, hogy a Mer-B védőburkolata legyen? Továbbá, a kinyúló részlet, s annak nyilvánvaló alakja szintén olyasmi, ami nem feltétlenül olyasmi, ami összefüggésbe lehetne hozható az Opportunity védőburkolatával – aerodinamikai szempontból. Ez is olyan tényező, amin el kell gondolkozni.

Aztán érdemes ismét pillantást vetni erre a szokatlan tárgyra, miként az a sorozat első képén látható. Hangsúlyoznám az igen fényes „fényszórók” jelenlétét, a jelek szerint mintha fényforrás lenne, hiszen a teljes objektum maga rendkívül sötét. Hogyan jöhetne létre ez a „fényszóró” jelenség, ha tudjuk azt, hogy a védőburkolat felszíne tökéletesen sima, miként verhetné vissza a fényt – ráadásul ilyen jelentős mértékben -, két különböző pontján, miközben a teljes felszínét tökéletesen feketének látjuk (holott tudjuk, a védőburkolat jelentős vényvisszaverő képességgel rendelkező anyagból készült)? Arról se feledkezzünk meg, mennyire sötét az objektum a fényes „ejtőernyőhöz” képest, holott a fény oldalról érkezik. Mindenképpen erős napsugárzásra vall. Ez a fajta képi megjelenés mutatja miként kellene és miként nem lehetséges, a fényvisszaverődés. Újabb ellentmondásra bukkantunk hát.

Ha valóban az Opportunity ejtőernyőjét és védőburkolatát látnánk, miközben tudjuk, hogy mindkét alkatrész jelentős fényvisszaverő-képességgel rendelkezik, semmi esetre sem a felvételsorozaton megjelenő fény- és árnyékviszonyokkal kellene találkoznunk, bármilyen szögből is érkezzen a napfény. Az ejtőernyő igen fényes teljes területét tekintve, ebben az esetben miért nem viselkedik tökéletesen hasonlóan a védőburkolat? Minden valós a szóban forgó felvételeken, vagy esetleg valami nem? Lehetséges lenne, hogy az „ejtőernyő” nem valódi?  Lehetséges lenne, hogy az ejtőernyő csak véletlenül pottyant e sötét, kiterjedt objektum mellé, s közöttük semmiféle fizikai kapcsolat nincs? Lehetséges lenne, hogy a kiterjedt objektum nem a hővédő pajzs, de megjelenése nagyjából hasonlatos ahhoz, netán a felszínén látható fény a belsejéből árad, miként az a sorozat első képe alapján sejthető, a többi felvételen pedig ténylegesen fényvisszaverődést láthatunk?

Kérem a kedves olvasót, vegye elő ismét a sorozat negyedik felvételét és alaposan figyelje meg a különös objektum alakját, valamint a belőle kinyúló kerekded, nyíllal jelölt részt. Érdemes összevetni a felvételt a már Spirit marsjáró által a Bonneville kráter térségében lencsevégre kapott másik, igen különös objektummal - összehasonlításként ideillesztettük, a sorba hatodik felvételként.

A Spirit felvétele a kráter szélén pihenő szokatlan objektumról jobb minőségű, ugyanakkor az is felfedezhető, hogy a két objektum között jelentős hasonlóság van. A teljesen szokatlan alak, elhelyezkedésük a kamera vonalához képest, a belülről sugárzó fény, nagyjából ugyanabban a magasságban bukkan fel, mint az Opportunity objektumán, a kerekded kiemelkedő formák, az igen sötét alapszín, mindez határozottan elválik a fénylő részektől, a hasonló forma és nagyság, stb. még akkor is így van ez, ha az Opportunity felvételén a tárgy képét kissé „megdolgozták”. Továbbá – habár ebben nem lehetünk biztosak, a kép túlságosan elmaszatolt, lehetséges, hogy az Opportunity felvételén látható tárgy kettős fényforrása ugyancsak egy gömbszerű szerkezeti elemhez köthető, mint a Spirit által leképezett tárgy esetében, igaz, ott hármas fényforrást láthatunk.

Szeretném az olvasót arra is emlékeztetni, hogy a Spirit felvételén látható objektumot szintén – hivatalosan – a marsjáró hővédő pajzsának határozták meg, mely természetesen a leszállás közben vált le az űrszondáról, miközben a Opportunity objektumát az Opportunity védőburkolata és ejtőernyőjeként, a hővédő pajzsát pedig egy másik, közeli helyen azonosították. A külső megjelenés nagyfokú hasonlóságot mutat a Spirit és az Opportunity által leképezett tárgyak között. Habár kétségeink merülhetnek fel a hivatalosan megadott hővédő pajzs és védőburkolat megfigyelhető alakja kapcsán, a megfigyelhető hasonlóság alátámaszthatja a Spiritről és az Opportunitiről levált elemekre vonatkozó teóriát, még akkor is, ha túl sok különleges és még akkor is, ha a megfigyelhető tulajdonságokat meglehetősen nehéz összecsengésbe hozni a hivatalos verzióval, akár a védőburkolattal, akár a hővédő pajzzsal, még akkor is, ha hozzávesszük a leszállást közben és a becsapódás miatt fellépő – nyilván kissé eltérő - fizikai hatásokat.

Ez a fajta kérdésfeltevés viszont további kérdéseket vet fel. lehetséges, hogy egy robotberendezést látunk, melyet azért küldtek a helyszínre, hogy megfigyeljék vele a Spirit és az Opportunity leszállását, felszíni nézőpontból, és távolról kövessék a marsjáró ténykedését? Lehetséges lenne, hogy a kinyúló kerekded rész, a jócskán elmosott és amiatt szinte kivehetetlen részleteivel, valamint a fényes, gömb alakú berendezéseivel talán csúcstechnológiát képviselő érzékelők?

Mindez persze igen izgalmas gondolatmenet, a felvétel igen gyenge minősége azonban nem teszi lehetővé, hogy teljes határozottsággal levonhassunk ilyen következtetést; a képeken látható objektumok a Spirit és az Opportunity űrszondák leváló alkatrészei, vagy pedig valamiképpen a Marshoz köthető eszközök. Valamennyi következtetés, ami levonható a felvételek alapján sántít, nem támasztják alá egyértelműen a hivatalos verziót, sőt, olykor jelentősen ellentmondanak annak. Ez nem jelenti azt, hogy a hivatalos magyarázat már eleve hamis, mint ahogy azt sem, hogy a marsi technológia lenne a korrekt válasz. Amit tehetünk az annyi, hogy nyitva tartjuk a szemünket és tudatunkat, mivel túl sok az ellentmondás e rendellenes objektummal kapcsolatban, amit igyekeznek elnyomni a hivatalos megszólalásokkal, de ezen nem is lehet különösebben csodálkozni, a félrevezetés pszichológiája így működik.

Beszámolónkhoz mellékeltünk egy további képet, sorrendben a hetediket, ahol némi viszonyítást kaphatunk a távolban megfigyelhető,szokatlan tárgy méretéről, az Eagle kráter belsejéből. Az objektum a fotókon mindig igen messze van, részletei szinte alig, vagy egyáltalán nem kivehetőek.

 

Rövid összegzés

Az objektum megjelenése túlságosan különleges és szokatlan ahhoz, hogy ilyen távolságból és ilyen felbontás mellett egyértelmű következtetést tudjunk levonni eredetére illetően, eldönteni, hogy valóban a leszálló űreszköz alkotóeleme, netán marsi eredetű berendezés. Nyilvánvaló, ha a JPL vagy a NASA nyilvánosságra hozná az eredeti, nagyfelbontású felvételeket, a kérdést könnyen eldönthetnénk, miután alaposan megvizsgáltuk. Talán közelebb kerülünk az igazsághoz, minta „higgy nekünk” verzió. Ki hinné azt, ezek után, hogy a nagyfelbontású kép megerősíteni a hivatalos verziót?

Amit jelen pillanatban elmondhatunk az az, hogy a hivatalos álláspont legalábbis megkérdőjelezhető. Túlságosan is elhamarkodott és túlságosan is félrevezető, nem is beszélve a bejelentést követő „bólogató-had” megjelenésétől. Nem is beszélve arról, hogy még e távoli és lerontott felbontású felvételen is jelentős képhamisítási beavatkozásokat láthatunk. Ehhez még hozzávehetjük a TIFF felvétellel való manipulációt is, ami ugye nem kifejezetten a hivatalos verziót támasztja alá. Az Opportunity később megközelítette a védőburkolatot és az ejtőernyőt. Az eseményről nyilvánosságra hozott felvételeken nyoma sincs ejtőernyőnek, valamiféle, teljesen értelmezhetetlen roncsokat láthatunk, a „védőburkolatnak” megjelenése pedig nem hozható fedésbe a korábbi képeken látható objektummal, sem alakban, sem fizikai tulajdonságaiban. Mindez része a félrevezető, megtévesztő taktika alkalmazásának. Jelen pillanatban tehát nem tudjuk megmondani, hogy mi igazából az Opportunity felvételein felbukkanó távoli objektum, azt tudhatjuk, nem azonos azzal, amit a közeli felvételen láthatunk.

 

Olvasói vélemény:

Néhány gondolatot szeretnék hozzáfűzni a legújabb marsi enigma íráshoz, ezen belül is az Opportunity felvételhez.

1. Teljesen igaza van Skippernek abban, hogy a PIA05600 TIF képfile tulajdonképpen egy JPEG kép TIFesített változata, nem pedig egy eredeti RAW képfile valódi TIF kódolása. (Ez a nesze semmi, fogd meg jól NASA módra..)

Ennek bizonyítéka a felnagyításkor a jellegzetes négyzetes mozaikozódás, ami a JPEG tömörítésre jellemző eltérő megvilágítási értékű részletek esetén. (JPEG artifacts) TIF kép nagyítása esetén ugyanis nem négyzetes mintázat van, hanem pixelizálódás, ami nagy különbség.
Tehát a TIF képen semmivel sem látunk több részletet, mint a jpegen.

2. Az írásban említett különös tárgy mellett van még egy igen hasonló tárgy is, csak másutt. A szövegben említett valami a TIF kép 14538-as x koordinátájánál van, az általam említett másik pedig az x= 7628-nál.

Ez utóbbi egy gömbölyű tárgy, az előbbi pedig egy kettős vagy hármas objektum. A két részletet ki kell vágni a nagy TIF képből, aztán fel kell nagyítani a 4-szeresére, egy kicsit masszírozni kell, és azután nézegetni.

Érdekes módon a két helyen levő tárgyak csaknem teljesen azonos méretűek! Vízszintes átmérőjük a 4x-es nagyítás után kb.40 pixel, magasságuk kb.30 pixel. A fénylés, úgy tűnik napfény visszaverődés miatt lehet, de a tárgyaknak a saját magukra vetett árnyéka jellegzetes: két, egymást metsző kúpszeletre emlékeztet. Tehát az a valami nem gömb, de elég szimmetrikus test, mert az önárnyék is az...

3. Az Opportunity későbbi felvételein, illetve a NASA későbbi helyszín magyarázatán a jelen felvétel horizontján látható kráternél megjelölik a hővédő pajzs és a fékező ernyő helyét: az köszönő viszonyban sincs ezeknek a tárgyaknak a pozíciójával.

4. Figyelem! tudomásom szerint ez a PIA05600 kép egy panorámakép, legalább 180 fokos látószöggel, tehát az egyes pozíciók nem feltétlenül "szemben" vannak a valóságban!

5. Figyelemre méltó még az is, hogy a kép horizontján látható távoli kráterperem képét nagyon elbarmolták... Egy ronda, primitív grafikai beavatkozás, holott már az első panoráma kamera képeken is egész jól látszik...

/Yupiter/

 

 

38. A Mars tipikus ősvadonjai

Talán érdekelheti az olvasót, ezért most mellékelünk egy képet, milyen jellegű felvételekkel kell foglalkoznia a kutatónak, mint jómagamnak is, ha a Mars Déli Sarkvidékének erdőségeit szeretné alaposabban szemügyre venni, a játék neve pedig összezavarás, a képhamisítás céljából felvitt rétegek mellett újabb és újabb összezavarás. A legtöbb esetben semmit sem lehet tenni a képhamisítási technikák megkerülésére, tovább kell lépni, másik képet kell megvizsgálni, egyiket a másik után, hátha valamit sikerül találni, ennek a folyamatnak pedig soha sincs vége.

 Azért folytatjuk ezt a munkát, mert biztosak vagyunk benne, a tapasztalat mondatja mindezt velünk, egyszer (többször) úgyis hibáznak miközben a különböző hamisítási technikákat alkalmazzák, ezekre a hibákra pedig lecsaphatunk. A trükk nem csak abban rejlik, hogy felismerjük a képhamisítás tényét, hanem annak kitalálásában is, mit akartak általa elrejteni. Olykor ez célravezetőbb út, mint önmagában a hibázások keresése, ám abban is biztosak lehetünk, igen sok olyan fotó ment át a kezünkön melyeken nem sikerült felismerni a civilizációs- és egyéb nyomokat, holott rajta voltak, bizonyára a nem kellően alapos elemző-munka miatt. Legalább néhányszor azért sikerült konkrét hibázásokra is rábukkanni, amikor rosszul választották meg  a képhamisítás taktikáját és mértékét, ennek köszönhetően pedig mélyebb bepillantást nyerhettünk a valóságba. Pontosan ez a helyzet a jelen beszámolóban szereplő fotócsík esetében is.

  

 

A fenti bal oldali képen az egész M11-03126 jelű kislátószögű fotócsíkot láthatjuk, azonban jelentősen lekicsinyítve, mindössze 12.5%-os nagyításon a hivatalosan kiadott felbontáshoz képest, jobbról pedig a tágabb környezetét figyelhetjük meg, az M11-03127 jelű nagylátószögű felvételt, normális módon, azaz 100%-os nagyításon; ezen jól megfigyelhető az előző fotócsík szűkebb és tágabb térsége, ezen belül az M11-03126 jelű kislátószögű felvétel pontos helye e a tágabb vidéken. Jellemző összeállítás ez a hivatalos felvételek nyilvánosságra hozatala kapcsán, habár igen gyakran előfordul, hogy az összehasonlításra alapul szolgáló nagylátószögű felvétel hiányzik, nem elérhető. Fontos annak felismerése, hogy mindkét felvétel erősen hamisított, ám nagyon különböző módon.

Például, habár első ránézésre nem úgy tűnik, ám nem férhet hozzá kétség, semmiféle részletet sem látunk az M11003127 nagylátószögű felvételen. Valójában semmi másból nem áll, mint sötét és világos képhamisítási foltokból, mindent elfedve és eltakarva, mindeközben azt a hatást utánozva, mintha a felszín sötét és világos foltjait látnánk, kontrasztosítva. Ilyesféle totális képhamisítási alkalmazás hatékonyabban működik nagylátószögű felvételek esetében, mivel azok csak nagyon rossz felbontással szolgálnak. Aki tehát ilyen felvételeket megnéz, az már eleve tisztában van vele, sok néznivaló úgysincs rajtuk, hiszen a hamisítási eljárások úgyis összezavarnak mindent, teszik tehát odébb, mert a kép semmiféle valós tartalommal nem szolgál. Ami itt látható, az egy tökéletes, 100%-os illúzió. Semmiféle tisztítási eljárás nem tudja feloldani a hamis rétegek/elfedések sorozatát, semmiféle valós tartalmat nem tud kihozni a felvételből, ami megbízható lenne. Így hát, mint ahogy tipikusan ez lenni szokott, ideje feladni a próbálkozást ezzel a bizonyos felvétellel és továbblépni.

A bal oldali kislátószögű fotócsík más téma. Néhány, de korántsem mindegyik képhamisítási technika bizonyos szintig legyőzhető, lehetővé téve, hogy némi bepillantást kapjunk az igazságba. Ám mielőtt ezt megtennénk, figyeljük meg a fotócsík tetején és alján levő erősen fényvisszaverő-képességű területet, és a nagyon sötét fényelnyelő területet a közepe táján. Már előre elmondjuk, a sötét terület rendkívüli sűrűségű és kifejezetten hagyományosnak mondható ősvadont takar (legalábbis földi állapotok, viszonyok szerint), miközben az erősen fényvisszaverő terület a fotócsík alján a valódi felszínt mutatja, szétszórtan növényekkel benépesítve, a fotócsík felső részén megfigyelhető reflektív zóna már túlnyomórészt hamisítvány, nagy területet lefedő ráfestés, általa igyekeztek valamit elrejteni a szemünk elől. Mindennek alátámasztására vegyünk egy közelebbi pillantást erre az említett területre és vizsgálódjunk egy kicsit.

Már első látásra észrevehető, hogy a kontextusban ábrázolt fotócsík felső részéről hiányzik a jellegzetes, igen világos folt, miközben a fotócsíkon már látható. Persze, mindez ráfogható az időjárási változásokra is, azonban jelen esetben – szerintünk – nem erről van szó.

 

A fenti második felvétel az M11-03126 jelű keskeny látószögű fotócsík felső részét mutatja. Eléggé hatásos látványt nyújt, nem igaz? Akkor még szebb lenne a látvány, ha egyike lenne az ESA által közreadott színes felvételeknek. A felvételen elhelyezett feliratok azonban önmagukért beszélnek.

Az ok, ami miatt a sárga nyilakkal jelzett terület kimaradt a képhamisítási alkalmazás alól, kétségtelenül az, hogy az itt található civilizációs nyomokra túlságosan távolról tekintünk rá, s emiatt a felbontás igen kicsi. Mindezt bárki leellenőrizheti, már egy egészen kicsi, 50%-ot kitevő nagyítás eredményeként is, azonnal megjelenik a pixelezettség, amiatt pedig igen gyorsan feloldódnak a kisméretű formák, különösen pedig a kisméretű szabályos mértani formák. Ezért, nem is próbáltuk a képet tisztítani, hiszen hosszú tapasztalat alapján tudjuk, nem nyerhető ki szinte semmiféle használható ismeret sem és mindenfajta értelmezés bizonytalan.

Érdemes tisztában lenni azzal, hogy a színekkel manipuláló képhamisítási technikák alkalmazása során különböző mértékű és sűrűségű fedőrétegeket visznek fel, a legegyszerűbbtől kezdve a legáthatóbbig, attól függően, hogy a Marsról érkező felvételek elemzése során melyik megoldást látják a legalkalmasabbnak közvetlen beavatkozás révén a felszínen (és az égen) látható dolgok elrejtésére. Ha az alkalmazás vastag és tömött, nem megkerülhető. Azonban túlságosan kiterjedt használata eredményeként létrejön a fenti állapot, amikor a teljes felvétel szinte mesterséges, majdhogynem semmi valós látványt nem tartalmaz, ezért könnyen felismerhető, tehát elkülönítetten kell használni az adott felvétel kapcsán, és egyéb, olykor kevésbé hatékony képhamisítási technikákkal közösen kell alkalmazni, esetleg megkockáztatni azt, hogy direktben, kézzel belerajzolnak a felvételbe, miként azt annyi esetben láthattuk, amit talán még a bekötött szemű és bárgyú tudósok is észrevesznek. (Hiú a remény, általában nem teszik…)

Példának okáért, egy közönséges fotócsík tele van ilyesmivel, amiként az látható az első felvételen, olyan helyzet állt elő, amit szerettek volna elkerülni, azonban a nyomok túlságosan is nagyoknak bizonyultak, ezért igen erős a képhamisítással a lebukás veszélye. Ugyanez e helyzet, ha ugyanarról a területről több különböző fotócsík is készül és a kutatók esetleg megpróbálják ezeket összehasonlítani, ha pedig nem találnak fizikai egyezéseket, ha sehol nem volt alakzatokat figyelhetnek meg a fotócsíkokon, ráadásul ezek egymástól is különböznek, akkor az ilyen jellegű felismerések növekedethetnek, fokozott figyelmet irányíthatnak a képhamisítási tevékenységre. Ilyen összegződés nagyon nem lenne kívánatos a titkosítás szempontjából, a mi szerencsénkre, különböző típusú hamisításokat kell tehát alkalmazniuk, ezek közül pedig nem ad mindegyik tökéletes eredményt.

A régebben használt technikák jóval egyszerűbbek voltak, mint például az 1970-és évek végén a Vikingek korában, nem tettek mást, mint kiterjedt fedőrétegeket hordtak fel a felvételekre, különböző árnyalatban és vastagságban a fényviszonyoktól és a kép élességétől függően, hogy a látványt valamennyire azért hihetővé tegyék, legalábbis mai szemmel visszatekintve. Az újabb technológia azonban fejlettebb, miként az a marsjárók közeli felvételeinél megtapasztalhattuk, és semmiféle kétségünk nem lehet afelől, hogy a nemrégiben pályára ált MRO szonda esetében még kifinomultabb megoldásokkal találkozhatunk majd, lehetővé téve egészen apró objektumok plaszterezését is, még nagy felbontáson is (persze nem hivatalosan elismerve), minek köszönhetően teljesen normális megjelenéssel találkozhatunk majd, talán ki is marad néhány részlet a „képfeldolgozás” alól, miközben az objektumok legfontosabb részeit elrejtik előlünk.

Míg a korábbi hamisítás-technikai generációk esetében az elsődleges cél az elrejtés volt, a sikeres illúziókeltésre csak kevés figyelmet fordítottak, az MRO kezelői bizonnyal sokkal kifinomultabb eszközökkel rendelkeznek, és természetesen az illúziókeltésben is sokkal jobbak, a felvételekre kerülő nyomok eltüntetésében is jóval hatékonyabbak hát, emiatt pedig nagy sikerrel tudják elterelni figyelmünket a bizonyítékokról olyan irányba, ami nem árt a titkosítási céloknak. Nagyon finom felbontáson dolgozva a számítógépes programok által végzett térképelemző tevékenység során nagy sebességű gépeket használva a szinte teljes összezavarás lehetségessé válik és igencsak hatékonnyá.

 Történelmi visszapillantás alapján elmondhatjuk, a hamisítási technikák között a közvetlen elhomályosítással és/vagy elmaszatolással nagyjából egyenlő arányban alkalmazott a színek túlságos kivilágosítása, vagy éppenséggel besötétítése, valamint a felvétel felbontásának elrontása. Mindez igen hatékony és gyakran nem megkerülhető, azonban ismét aláhúzzuk, ezeket a technikákat nem alkalmazhatják túlságosan nyilvánvalóan, mert akkor még könnyebben előállna a lebukás veszélye, emellett kisebb objektumokon sokkal jobban használható, mint a kolosszális méretűeken. A képhamisítási eljárásoknak tehát, melyek tízezernyi felvételen megjelennek, nagy változatosságot kell mutatniuk, hogy továbbra is hatékonyan rejtsék el a kutatók elől azt, mi van pontosan a felvételeken, azonban bizonyos taktikák kombinált alkalmazásával mégis lehetővé válik az teljes igazság egyes elemeinek kiderítése. Röviden összefoglalva, az alábbiakban leírt dolgoknak ezek az előzményei.

 

A fenti harmadik felvétel bal oldala bemutat egy kisebb részletet a sötét színű, nagy fényelnyelő-képességű, rendkívül sűrű erdőségről, az M11-03126 kislátószögű felvétel közepe tájáról kiemelve. A bal oldal pontosan azonos azzal, amit a hivatalos felvételen láthatunk, mindenféle tisztítási eljárás alkalmazása nélkül. Mint látható, a nyomokat meglehetősen sikeresen igyekeztek eltüntetni az igen sötét tinta alkalmazásával, a részletek elmosását még maszatolási technika alkalmazásával tovább fokozták, összemosván azokat, mindezek mellett, a gyenge felbontás pedig meggátol bennünket közelebbi nagyítás alkalmazásában.

 Az említettek ellenére és a nagyítási lehetőség hiánya mellett, azért hogy kilkerüljük a felbontási problémákat, a sötét tintát,  és a maszatolást, elég egy meglehetősen egyszerű eljárást alkalmazni, ennek eredménye látható jobb oldali képrészleten, a nyilvánvaló és igen fontos, az ősi és szupersűrű erdőségről (legalábbis földi lépték szerint), most már további részletek is hangsúlyosan előjönnek. „A Mars hagyományos erdőségei” és „A Mars szálas-lombos erdőségei” című beszámolókban szép számmal látható ez a fajta „hagyományosnak” nevezhető erdőség, hasonlatos a fent megfigyelhetőhöz, jól azonosíthatóan, ezért itt nem szükséges ezzel kapcsolatban további részletekbe bocsátkozni.

A különbség a részletekben a harmadik kép bal és jobb oldala között drámai, nem igaz? Túlságosan rossz minőségű ám ahhoz felvétel, hogy akár egy kicsiny megszakadás is láthatóvá váljon az erdőtakaróban, hogy a felszín bármi részletét is észlelhessük, annak visszaverődését például, ennek köszönhetően ezt a fajta erdőséget igen könnyű felismerni olyan helyeken, ahol valamiféle határvonal alakult ki, emiatt pedig eltérő kontrasztosságot tapasztalhatunk. Tömött, szövevényes látványban van részünk, a szupersűrű takaró azonosítása mindig nehéz egyéb esetekben, pláne nehezebb, ha képhamisítási eljárásoknak vetik alá, ami viszont alátámasztja e beavatkozások pszichológia megfontolásait.

A fentiek ellenére, egész egyszerűen nem összekeverhető a szabad szemmel érzékelhető látvány a jobb oldali képszeleten semmiféle természetes geológiai eredetű, apró részletekből álló, a megfigyelttel megegyező fényvisszaverő-képességű területtel.  A részletek szintje és bonyolultsága egyszerűen túlságosan nagy. Nem, amit itt látunk az egyértelműen erdőtakaró nyoma és szerencsések vagyunk, hogy a hamisítási technika megválasztásába némi hiba csúszott, az ugyanis megkerülhető ebben az esetben, legalábbis bizonyos mértékben. Az erdő jelenlétét könnyedén sikerült felismernie Skippernek, hiszen a marsi űrszondák felvételeinek tízezreit tanulmányozta már korábban, és alapos ismeretekre tett szert menet közben a képhamisítási technikákról és alkalmazásukról. A kontraszt igen éles azokkal a tudósokkal, akik ezeket a nyomokat alaposabban meg sem hajlandók vizsgálni, ez esetben ugyanis esetleg felül kellene bírálni saját, bebetonozott álláspontjukat. Ez pedig nem várható el tőlük.

Ha egy független, becsületes és megbízható tudós (naív?) ránéz a mellékelt felvétel eredetijére, remélvén, hogy lát valamiféle bizonyítékot élőlények jelenlétére, azzal az elméleti háttérrel, ami nem engedi meg számára a hivatalos képhamisítási eljárások szintjeinek felismerését, kétségtelen, semmi mást sem fog látni, mint sötétséget, azért gyorsan félredobja, felismeretlenül hagyva egy kőkemény bizonyítékot, pusztán azért, mert nem rendelkezik kellő szakértelemmel. Ez csak egy példa arra, amit folyamatosan ismétlünk, nem létezik kellő megértési és felismerési képesség az elemzők nagy részéről, ezért, aki mélyebben bele akar látni, mi folyik a planetáris tudományok területén, annak legalább a képhamisítási technikák alkalmazásának alapjait ismerni kell, alaposan el kell mélyednie a kérdéskör vizsgálatával, e nélkül éppen úgy elkerülik a figyelmét az elrejteni szándékozott valós dolgok, mint ahogy a tudósokét.

Mint az jól látható, a valós bizonyítékok igenis ott vannak a felvételen, de mielőtt valaki választ kaphatna kérdésére, mit is lát a képen, azt kell tisztáznia, mi található a hivatalos felvételen. Kétségtelen, ha csak abból indul ki, amit azon lát, nem fog rábukkanni az igazságra, az eredmény tudatlanság lesz!

 

A fenti negyedik felvétel a fotócsík erősebben fényvisszaverő területéről származó részlet. Mint az jól látható, a jobb oldali, tisztított felvétel nem ad jelentős mennyiségű többlet információt az eredeti, bal oldali képmezőhöz képest. Mindez abból fakad, hogy a fotón lévő nyomot nem értékelték „fenyegető” jellegűnek azok, akik a hamisítást elvégezték. A növényzet itt kevésbé sűrűnek, sokkal szétszórtabbnak mutatkozik, a dolog viszont nem teljesen egyértelmű, ezért ha valaki mégis így értelmezné őket, az ellenvetés készen áll, mint a megfigyelt formák téves értelmezése. Másrészről, a jó rálátás az erdős terület sűrűbb részére a fotócsík középső térségében más dolog, és sokkal nehezebben utasítható vissza ugyanazokkal a szavakkal, ezért tehát sokkal szembetűnőbb képhamisítási eljárások alkalmazására van szükség. Eszerint a sorozat negyedik tagja feltételezhetően kevesebb képhamisítási eljárásnak esett áldozatul.

Továbbá, lehetséges, hogy az erősebben fényvisszaverő területek, a sötétebb foltok között nem mások, mint kopasz facsonkok, gyökerek, vagy ágak, sokkal inkább, mint a tényleges felszín. Abban az esetben, ha 200%-300%-os nagyítást tudunk alkalmazni, ami teljesen normális a legtöbb fotócsík esetében, sokkal többet tudunk elmondani arról, lényegében miről is van szó. Azt gyanítjuk, hogy jelen esetben az általában nem látható kopasz vázak tömegéről, törzsekről/ágakról/gyökerekről van szó, valószínűleg rossz egészségi állapotban vannak, vagy pedig a szokásos évszakos változásnak lehetünk tanúi, mely során a lecsupaszodott ágak nagyobb fényvisszaverő-képességgel rendelkeznek, ám van itt egy kis bökkenő, nem tekinthetünk rájuk részleteiben a meglehetősen szegényes felbontás miatt. Teljesen logikus következtetés, nemde?

Másrészről, ha a felszín teljesen kopár lenne, és akármi is alkotná, akár felszíni kőzet, akár csupasz ágak, kráterek, akkor is, abban aránylag biztosak lehetünk, hogy amit a felvételen látunk, az többnyire valós, legalábbis ha a második képrészleten található, a fotócsík felső részével összehasonlítva vizsgáljuk. Vegyük figyelembe a részletek szintjét, még akkor is, ha azok elmosódottak. Most menjünk vissza a második felvételhez, nézzük meg ott az erősen fényvisszaverő területet a képrészlet tetején. Aláhúzzuk, ugyanerről a fotócsíkról van szó, és hasonlítsuk ezt össze, annak sima és részletektől mentes, nagy területekre képhamisítási technikák révén felvitt fedőrétegével. A leggyakrabban alkalmazott hamisítási technika az űrszondák felvételei kapcsán a foltok felhordása, onnan ismerhetők fel az ilyen rétegek, hogy semmiféle részlet sem vehető ki rajtuk. Reméljük az itt előadott leírással kicsit sikerült hozzájárulni ahhoz, hogy az olvasó könnyebben felismerje a hamisításokat.

 

Ez a beszámoló azonban nemcsak a sűrű erdőségről szól, és a környékén alkalmazott képhamisítási megoldásokról. Vessünk egy pillantást a fenti, ötödik – szintén osztott – felvételre; ugyancsak az előbbi fotócsík középső, sötétebb részéből származik a kiemelés. Ismét tekintsünk rá a sűrű, szövevényes erdőségre, mely átfolyik és átöleli, ezzel együtt jól láthatóan elmossa a képen lévő kráter körvonalainak és lejtőinek határát, egyben arra is rámutat, milyen nagyfokú képhamisítási eljárást vetettek be a kráter aljának megmásítására. A súlyos hamisítás és elhomályosítás ellenére, olybá tűnik, mintha szervezett civilizációs mintázat nyomaival lenne dolgunk. Nézzük meg a halvány, ám továbbra is egyértelműen látható „körgyűrűt és a sugárirányú küllőket”, azokat a mintázatokat, melyek egyáltalán nem következnek a környezet felépítéséből, a növényzet véletlenszerű mintázatából a kráter külső részén, ám meglehetősen jellemzőnek mondhatók civilizációs település-szervezésre. A következő, a sorban hatodik felvétel, továbbra is igen rossz felbontású, ám kissé közelebbi pillantást tesz lehetővé a helyszínre.

 

 

Amint az jól látható a fenti, 50%-al megnövelt nagyításon, a kráter alsó részén nem igazán látható többlet információ. Mindez a felvétel alap-felbontásának szegénységéből fakad, a hivatalosan már eleve lerontott fotón már egészen kis nagyítás során fellép a pixelezettség jelensége, ami miatt összekeverednek a sűrű részletek a vizuális ismeretek szövevényével. Pontosan ez az, ami általában történni szokott a hivatalos szervek által nagy tömörítést alkalmazott felvételekkel, ez az egyik eljárás olyan esetben, ha mértanilag szabályos szerkezetre bukkannak a felvételeken, ilyenkor a struktúrák felépítését belenyomják a pixelezettségbe. Nos, ha valaki bőségesebb információval rendelkezik a pixelezettségről, főleg a viszonylag tiszta földi felvételek kapcsán, melyeken nem alkalmaztak képtömörítési eljárásokat, elmondhatja, a pixelezettség megjelenése fokozza azt az illúziót, mintha civilizációs nyomokra bukkannánk.

Azonban annak ellenére, hogy láthatóan a kráter környezetét szupersűrű erdőség borítja, miként a kráter alját is, ennek mintázatában jól észlelhető eltérés mutatkozik. A kráterben megmutatkozó mintázat ugyanis határozottan valamiféle szervezőerő meglétét mutatja, ezért remélhetőleg bárki, aki csak ránéz erre a felvételre, nem fogja összekeverni a határozottan kivehető mintázatot a krátert övező erdőség véletlenszerű mintázatával, miként ez utóbbit jól megfigyelhetjük jelen sorozat negyedik és ötödik felvételén. A civilizációs nyom jelen esetben nem kifejezetten hangsúlyos vizuálisan, mégis megragadja a szívet. Skipper ki is hagyta az elemző felvételek sorából hosszú időn át, mert úgy gondolta, túl sokan lesznek azok, akik alaptalannak ítélik meg a felvételen látható mintázatra felállított magyarázatot.

A beszámoló legfőbb üzenete a viszonylagosan hagyományosnak tekinthető erdőség (földi fogalmak szerint) megjelenésének megértése és felismerési képességének elsajátítása a Déli Pólus vidékén burjánzó növényzet elemzése révén. Miként arról már megszámlálhatatlan beszámolóban szó esett itt is fokozott szerepet kapott a képhamisítási eljárásokra való figyelemfelhívás, a beavatkozások még a tudósokat is megzavaróan súlyos foka, a képhamisításokról, melyek miatt a felvételen látható valós részeket lefedik, vagy megváltoztatják, ami miatt egy átlagos kutató már dobja is félre az adott fotót, mint érdektelent. Bővebb összefüggést tekintve, a fenti – habár csak igen szerényen kivehető – civilizációs nyom nem több, mint az igazság tengerén kiemelkedő újabb kis csúcs – hogy úgy mondjuk.

Ez a beszámoló talán kis segítséget nyújt az olvasónak a tekintetben, hogy valamivel jobb rálátást szerezzen arról, miként is zajlik ez az egész, hogy mennyire kemény feladat a független kutató számára rátalálni az igazságra a hivatalos adatok tengerében, a hivatalos adatokéban, melyeknek nem célja, hogy bármit is, könnyen kiolvashatóan, felfedjenek az igaz valóságból, sokkal inkább az a céljuk, hogy összezavarják az emberek figyelmét, hogy gondolatuk csak a „kívánt” irányban terelődjenek, tehát csak a „kívánt” következtetéseket vonják le, szélesebb világűri környezetünkre vonatkozóan. Más szavakkal, a valós tudományos adatok nem elérhetők számunkra a maguk teljes valóságában, mindössze néhány kiválasztott vaskalapos számára elemezhetők, akik nagy ívben tesznek azokra, akiknek pénzéből az információkhoz hozzájuthattak és akiket valójában megilletnének az igaz ismeretek.

Hasonlatos a helyzet a manapság oly éles olaj/üzemanyag kérdéséhez. Eszerint a szereposztás szerint valakik igyekeznek mindenkit rávenni arra, hogy hajtsa fel a gallérját, és meggyőzni a tömegeket, hogy esik, hogy vihar jön, ezzel alátámasztván, nem kerülhető ki a természet ereje. Ha valakinek nem tetszik, hogy mások állandóan fel akarják vele hajtatni a gallérját, akkor össze kell fogni, és egy közös rájuk kiabálással jelezni az elégedetlenséget, ugyanis nem a viharra kell folytatólagosan figyelmeztetni, hanem meg kell akadályozni annak bekövetkeztét, amíg lehet, amíg nem következik be visszafordíthatatlan változás.

Az olaj kapcsán mindez abban nyilvánul meg, hogy a nyilvánosság igénye és az a törekvés, amit üzletemberek és kormányzati szervek megvalósítani igyekszenek, távolról sem azonos. A technológia már lehetővé tenné, hogy valamennyien olcsó energiaforrásokhoz jussunk, ez a technológia azonban hosszú távon nem tartható ellenőrzés alatt a központi hatalmak által. A puszta ténye ezen olcsó technológiák nyilvánosságra hozatalának ezért alapjaiban rázza meg a központi hatalmak hatalmi törekvéseit, és teszi át az ellenőrzési lehetőséget a központosítóktól az egyénekhez. El tudja képzelni a kedves olvasó, hogy mi történne egy szociális evolúció során, ahol az egyéni kezdeményezőkészséget fellendíthetné az olcsó energiaforrások szabad használata és milyen hatást gyakorolna mindez a központosított üzleti és kormányzati körökre?...

Az iparvállalatok jelenlegi törekvése szerint, akik jelen hatalmi szerepük minél további és jelen formájában való fenntartására törekszenek, valahol a felhasználók és az energiaforrások előállítói között kell egyensúlyozniuk, igyekezvén az energia előállítóit rávenni a minél nagyobb központosításra, hiszen ezáltal válik a felhasználó kiszolgáltatottá, azaz irányíthatóvá. Hasonlatosan működik a kormányzatok által gyakorolt tömegbefolyásolás is, ehhez közvetlen vagy közvetett alapvető szükségletekhez tartozó forrásokat használnak fel, ezeket nagyvállalatok kontrollálják, akikkel természetesen nagyon jó kapcsolatokat ápolnak. A kormányzatok és a nagyvállalatok tehát kéz a kézben dolgoznak együtt teljes társadalmak kifosztása és irányítása érdekében, miközben centralizált hatalmukat igyekeznek mindenáron és minél tovább fenntartani. A társadalom igényeivel pedig egyáltalán nem törődnek. Nem céljuk.

A nagyvállalatok és a kormányzatok folyamatosan igyekeznek új energiaforrások után kutatni, de csak olyan energiaforrások után, mely beleillik a forgatókönyvükbe, azaz a tömegekre gyakorolt befolyásuk fenntartható legyen. Semmiféle olcsó és egyedileg használható energiaforrás kifejlesztése nem céljuk, hiszen az alapjaiban fenyegetné hatalmi monopóliumukat és törekvéseiket. Eltolná az egyensúlyt, általuk nagyon nem kedvezőnek ítélt irányba. Ezért tehát vissza fognak térni a nukleáris energiához, mivel ennek alkalmazása lehetővé teszi a központi ellenőrzés fenntartását a társadalom tagjai felett. Továbbá, sokat lehet majd hallani az alternatív energiaforrások közé sorolt etanolról, mivel előállítása igencsak kedvezően hat a kormányzati és üzleti hatalmak fenntartásához, emellett tömeges előállítása élelmiszerhiányhoz vezet, ami szintén a hatalmi pozíciókat növeli, emellett árfelhajtó tényező is, mint ahogy azt már mindenki megtapasztalhatja... A gond az, hogy ezek az energiaforrások igen jelentős környezetszennyezést okoznak, de az emiatt bekövetkező jelentősen megnövekedő halálozási ráta szintén kedvező az üzleti és politikai köröknek, hiszen kevesebb gondjuk lesz az idős emberekkel… A társadalom tagjai kezdik felismerni a környezetszennyezés veszélyét, ám megmozdulásaik még nagyrészt komolytalanok, hiszen gondoljunk csak a „környezetvédők” által szervezett tüntetésekre, ahol nagy hőbörgéseket követően hazamennek autóval… Szánalmas.

Egyfajta csodát várunk, egy „zsenit”, aki az emberek kezébe olcsó energiaforrást ad; s bár ilyen zsenik vannak, az emberek nem igazán akarják ezeket a forrásokat elfogadni, talán butaságból, talán nemtőrődömségből, ki tudja. A feltalálók sem igazán törik magukat, hogy ilyen jellegű találmányaikat közkinccsé tegyék. Beszélnek róla, néha ezt-azt mutatnak is, aztán a nagy semmi. Hallgatás. Az ő felelősségük is a jelen helyzet. A fosszilis energiahordozók igen gyorsan elfogynak, váltásra tehát szükség van, jó lenne ezt magunk végrehajtani, nem pedig „felülről irányítottan”, mert azzal továbbra is csak saját kiszolgáltatottságunkat növeljük. Ha nem cselekszünk, másodpercek alatt a játéktér rossz sarkában találhatjuk magunkat. A vesztesekében.

A történet igencsak hasonlatos az űrfelvételek kapcsán is. A társadalom tagjai közül sokan szeretnék, ha az igazság nyilvánosságra kerülne, ehhez azonban az kellene, hogy a társadalom tagjait egyenrangú feleknek tekintsék azok, akiknek kezében van a döntéshozatali lehetőség. Mivel viszont az igazság döntő mértékű változásokat okozna a társadalom mindennapi életében, persze, hogy nem akarnak efféle önleleplezést. Minél később hajlandó valaki ezzel szembesülni, is minél inkább hajlandó elfogadni a hivatalos propaganda-törekvéseket, annál inkább kerül hatása alá illúziókeltő pszichológiájuknak.

A hatalmon belül, az információk titkosítását végzők viszont habár jóval nagyobb rátekintést kaphatnak a valós információkra, hiszen már évtizedek óta zavartalanul gyűjtik azokat és hamisítják meg számunkra, mégsem képesek megválaszolni minden kérdést. Az ő szempontjukból: minél erősebben karcolják a felszínt, annál több bonyodalom keletkezik, így aztán, mivel a felszínt még valamennyire irányításuk alatt képesek tartani, eszük ágában sincs a mélyebb ismereteket a nyilvánosság felé közvetíteni. Továbbá, ezen ismeretek fényében a kormányzatok teljes mértékben jelentéktelen tényezőnek számítanak, ezt pontosan tudják ők maguk is saját magukról, ezért nem hajlandók válaszok adására, még akkor sem, ha az iránymutató lehetne. A kormányzatok és az üzleti körök is tisztában vannak vele, a társadalom egyre szélesebb tömegei követelik a valós válaszokat bolygóközi léptékben. Ennek felerősödését kívánják elkerülni vezetői körökben. Emiatt egyre nagyobb erőket kell megmozgatni hatalmi körökben, hogy az igazság továbbra is láthatatlan maradjon, továbbra is sikerüljön fenntartani a társadalom többi tagjában élő érdektelenséget, az egyéni kutatók felismeréseit pedig ezáltal késleltessék.

Senki sem szeret túlzottan kontrollált világba lenni, ahol csak azért hazudnak számára, mert a történelmi hagyományok során ez így alakult ki a hatalom megragadása és fenntartása végett. Csak ha az alvó elkezd különböző életjeleket mutatni, az ébredés jeleit, akkor és csak akkor „veszik le a fazekat”, és kezdenek el valamiféle konstruktív lépést és vetnek oda egy-két csontot a Kedves Olvasónak és nekünk kutatóknak. Ha valaki meg akarja tudni az igazat, azt, hogy milyen a valós helyzet a különböző égitesteken, akkor – miként az itt is látható -, szinte bitről-bitre kell feldolgozni a mégis nyilvánosságra került nyomokat, azután rábukkanni a mögötte álló irányvonalra, összefogni hasonló lelkesedésű és kitartó kutatótársakkal, és együtt követelni a hatalmon lévőktől, határozottan, hogy mindez igen sokba fog nekik kerülni, ha nem hajlandók változtatni hozzáállásukon. Akkor és csakis akkor, a hatalmon lévők megérezhetnek valamit abból, hogy saját érdekükben áll becsületesebb hozzáállást tanúsítani, mert különben olyan gyorsan túllép rajtuk a történelem, hogy meglepődni sem marad idejük.

Természetesen a társadalmak sokrétűek, a hatalmon lévők pedig megpróbálnak olyan viselkedést tanúsítani, mintha felelősséget éreznének irántuk, és a földlakók fejlődése iránt. Előbb-utóbb azonban nem marad más lehetőségük, mint feltárni a teljes igazságot, és vállalni a szociális változások esetleges forradalmi gyorsaságát. A hazugságok csakis újabb hazugságokkal válthatók ki, ez ördögi kör. Csak akkor van belőle kiút, ha felvállalják a kormányzatok az igazságot. Ez irányban egyre nagyobb a nyomás rajtuk, s ha nem akarnak totális diktatúrát – ilyen szándékok vannak egyes nagyhatalmak részéről -, akkor sürgősen változtatniuk kell. Hiszen azzal is tisztában vannak – legalábbis remélhetőleg ennyi tanultak már történelemből, hogy a diktatúrák igen gyorsan megbuknak. Velük a diktátorok is. Legyen ez számukra intő példa.