A Mars bolygó közvetlen környezetében, valamint a felszínén is, szorgos űrszondák gyűjtik fáradhatatlanul a fantasztikusabbnál fantasztikusabb adatokat, készítik a csodálatosnál csodálatosabb felvételeket. Mégis. A nagyközönség szinte semmit sem tud a páratlan felfedezésekről, a legizgalmasabb felvételek az archívumokban - ám szabadon hozzáférhetően - pihennek.  A képek között szép számmal találunk olyanokat, melyek a marsi élettel, illetőleg a marsi civilizációval kapcsolatban gyökeresen másról mesélnek, mint ami a NASA hivatalos álláspontja. A NASA-nál tehát ismét nem mondanak igazat, sőt, ezen képek kapcsán már meg sem szólalnak… A legtöbb leleplezés Joseph Skipper áldozatos munkájának köszönhető, az ő munkáiból szemezgetünk.

  

  

52. Vízlelőhelyek elrejtése

 Az „Erdők a Marson” című tanulmányban már utaltunk a képhamisítási technikák alkalmazására, egyik ezek közül amikor az adott felvétel felbontóképességét szándékosan elrontják, azt a látszatot keltve, hogy nagy távolságból tekintünk alá, ezzel kiváltva a kis méretű egyedi objektumok, köztük akár épületek is, beleolvadását egy kusza szövevénybe, azt a látszatot keltve, mintha természetes vonalakat és geológiai alakzatokat látnánk. Hogy pontosabban érthető legyen, miről is van szó, közzétesszük Skipper egyik, felszíni vizekre utaló bizonyíték-sorozatát, közben szó esik az említett, s jelen helyszíneken is megfigyelhető képhamisítási technika alkalmazásáról, másokkal egyetemben, ezekből könnyebben megérthető lesz az az út, amelyen járva felfedezések és leleplezések sorát lehet tenni, és segítséget kaphatunk ezen képhamisítási technikák felismeréséhez is.

 

A fenti első kép azonos az eredetileg kiadottal, semmi változtatást nem hajtottunk rajta végre, sem méretben, sem színben, semmiféle egyéb vonatkozásban, kivéve a nyilak és a feliratok elhelyezését. A felvétel teljes egészében valósághűnek tűnik, ám el kell mondani, tele van képhamisítási alkalmazásokkal, minden annak érdekében végrehajtva, hogy a vízfolyást észrevehetőnek hagyják, miközben valamennyi civilizációs nyomot igyekszenek elrejteni, hogy figyelmünk megragadjon a víz léte mellett és ne induljon tovább az intelligens életnyomok megtalálása felé. Valójában, a vízfolyástól eltekintve, igen kevés látható a természetes környezetből a vízfolyás mentén, viszont kapunk illúziókat bőven. Balszerencséjükre, a hamisítás szintje nem volt elegendő a civilizációs nyomok teljes eltüntetéséhez, mert különböző jellegűek, nagy sűrűségben vannak jelen, eltüntetési kísérletük miatt a vízfolyás is részben hamisítva lett, a civilizációs nyomok túl messze vannak, nem túl nyilvánvalóak, ezért nehéz felfedezni őket. Nos, nem azt történt jelen esetben, amit reméltek, hogy történni fog.

Először is kezdjük a kép középső részén, magával a vízfolyással, és aztán haladjunk lefelé. Azt a részt figyeljük, ahol a víz útja kissé kiszélesedik. Kisebb szintkülönbség jobbról bal felé haladva a keskenyebb részeken eredményezi azt, hogy a víz, amikor a kissé mélyebb területre ér, némileg szétterül útja során. A hosszú, világos színű, párhuzamos kiemelkedés a vízfolyás mentén, a kiszéledéshez képest mindkét oldalon, valójában kettős épületsort képvisel, esetleg talán a vízben állnak, ezért keltik egyfajta vízpart illúzióját. Emlékezzünk arra, amit más helyeken már számtalanszor elmondtunk különböző beszámolókban, azok akik ott élnek, a vizet nemcsak, mint alapvető létszükségleti feltételt használják, miként mi gyakran tesszük, hanem egyfajta azonosságuk, életmódjuk része is. Ezért nemcsak egyszerűen a közelében akarnak lenni, hanem mintegy „összekeveredni”, kölcsönhatásban lenni vele.

A víz tehát végigfolyik ebben a hosszú árokban, némileg lejtős szakaszát láthatjuk, a környező terület nyílt és lapos, az árok alatt pedig láthatjuk a párhuzamos sávot, nyilakkal jelezve. A megértés kulcsát a vízfolyás alatti gerincek alkotják, valamennyijük iránya a vízfolyásra merőleges. Egyfajta, a sekély vízben élő organizmus alakítja ki őket; a lejtők mentén aláfolyó vízben. Minderről szó volt már egy másik beszámolóban, címe: " Alagutak – természetes geológiai formák, vagy civilizációs nyomok?”. A lejtő mélyén bizonyára jelentősebb mennyiségű víz gyűlt össze, az ilyen helyek körül pedig gyakran találhatunk nagyobb struktúrákat, beleértve feldolgozó telepeket is, mivel gyakran az ilyen helyek a legmélyebb és legnagyobb területek, ahol két magassági szint között a víz összegyűlik, miként jelen esetben is, ezért ideális hely ipar létesítése számára, akár energianyerésre a két szintből adódó különbség miatt, de az itt található épületek utalhatnak állandó lakhelyekre, menedékhelyekre, szórakoztatási, kereskedelmi és kormányzati épületekre egyaránt.

A civilizációs nyomok felfedezése tiltott terület számunkra, ezért egész egyszerűen végigsöpörték a partvonalat, a gerincformáktól kezdődően, teljes mértékben eltüntetve minden jelet, ami akár csak utalhat is ilyesmire. A söprés elérte magukat a gerincformákat is, a kép középső részéről teljesen hiányoznak, ezzel is feltörve a beavatkozás egységes látványát, így talán nem lesz annyira nyilvánvaló számunkra ennek a szándékos beavatkozásnak a felismerhetősége. Gondolták ők. Ha valaki netán azt hiszi, hogy ez a sima, söprési technikával készített vidék valódi felszín, akkor bátran kijelenthetem, hogy van egy olcsón eladó hidam Londonban. Komolyra fordítva, e söprési hamisítási technika teljes egészében elrejt mindent a kanyon alsó részéből, ami csak belekerül.

Az épületek párhuzamos vonala mögött (akarom mondani a lapos gerincek mögött) ami feltűnik, az nagy valószínűséggel sziklák rendszere. A medret a talajból kiszivárgó, az alacsonyabban fekvő meder mélyén összegyűlő és tovafolydogáló víz vájta. A lejtők falain aláfolydogáló víz nyilván igen sekély, miközben áthalad a gerincformák között valamiféle élőlénytelepeket táplál, aztán mélyebbé és tekintélyesebbé válik tömege, míg végül eléri magát a medret, és tovább csörgedezik, a hosszú időn át zajló folyamatos romboló hatására pedig bizonyítékul szolgál a már-már kanyon-jellegűvé alakult mederfala, melyek egy részét viszont ugyancsak nem láthatjuk, betudhatóan a képhamisítási technikák alkalmazásának. A sziklák valóságosnak látszanak, de ha netán tényleg valódiak lennének is, akkor sem látunk rajtuk semmiféle részletet, mivel teljes egészében eltakarja őket egy kombinált hamisítási technika, a ködösítés, illetve a fekete „tintával” történt bemaszatolás, szerte mindenfelé, így mindenféle hamis illúzió keletkezik a sziklákkal kapcsolatban, elsősorban nem valós fény- és árnyék hatás, illetve, mintha éles részletek is felbukkannának, de ezek sem igaziak. Mindezt jobban is kivehetjük az alábbi nagyított felvételeken.

Ám mielőtt még itt hagynánk a sorozat első, teljes szélességű felvételt, fontos megemlíteni, hogy a teljes felvétel a „sziklák” tetejétől végig, a teljes hátteret is beleértve, színkezelésnek alávetett, ködpamacsokkal meghintett, olykor ritkábban, keskeny vonalakban, olykor sűrűbben, akár a teljes valós látóteret elfedve, hamis benyomásokat keltve arról, mit is látunk. A megértés kulcsa a második sziklafal felismerésében rejlik, valamint a vízfolyásnak, mely ugye a fő sziklarendszer mögött található. Meglehetősen szegényes a látvány, bizonyára eldöntötték, nem adnak semmiféle határozott alapot meggyőző álláspont kialakítására, ezért vetették be a képhamisítási technikák széles skáláját, hogy mindent összekeverjenek, így az elsődleges figyelem az elsődlegesen kijelölt cél, azaz a vízfolyás felé irányul. Biztonságban érezhetik magukat. Az is elképzelhető, hogy a világosabb színű, a vízfolyásra merőleges elhelyezkedésű„ párhuzamos gerinceknek” tartott formák esetleg épületsorok, de mivel a felbontás rendkívül rossz, semmiféle bizonyosságot nem állíthatunk ezzel kapcsolatban, amit bizonyossággal kijelenthetnénk, és éppenséggel ez volt a cél; annak bemutatása, miként működik rendkívül hatékonyan az összetett képhamisítási technika.

 

A fenti, második felvétel egy kissé közelebbi rátekintést enged a helyszínre mint az első, kis színt adtunk is hozzá (de semmi mást), a különböző elemek könnyebb megkülönböztetése végett. Természetesen semmiféle épület konkrétan nem látható a kettős párhuzamos vonal mentén, de annyi mindenesetre kivehető, hogy ezek a bizonyos vonalak nagyszámú, hatalmas, egyedi elemből épülnek fel, sokkal inkább, mintsem folyamatos vonalak lennének, mint például part menti geológiai alakzatok. Továbbá, az is kivehető, hogy immár nyoma sincs a sziklafalnak, egyáltalán nem látható, pusztán a sejtelmes köd és a sötét tintapacák, ez utóbbiak is csak azért, hogy feltörjék a ködösítés folyamatos megjelenését, és olybá tegyék, mintha valamiféle sziklafallal állnánk szemben. A legvalószínűbbnek az tűnik, hogy a képhamisítási eljárások hozzák létre a sziklafal illúzióját, igazából semmi ilyesmi nem létezik ott, talán a még annál is hatalmasabb épületeket akarták ily módon elrejteni, ezt támasztja alá a felbontás szándékos lerontása és a mesterkélten távolinak tűnő nézet.

Miközben folyamatosan az itt megfigyelhető képhamisításokról beszélünk, arról semmiféleképpen sem feledkezhetünk meg, hogy bizonyíthatóan vizet fedezhetünk fel ezen a felvételen, annak minden következményével együtt - az élet előfordulására vonatkozóan. A folyóvíz jelenléte cáfolhatatlan, a képhamisítások ellenére is. Először is, egy viszonylagosan nagy terület található vékony, áttetsző árnyék-alkalmazással, közvetlenül az elsődleges vízfolyásnál, a képen látható nyíl kezdetétől, attól jobbra terjedően. Jól kivehető a halvány árnyék kiterjesztése a vízfelület fölé, majd tovább, a gerincek fölé, azután a lejtőre, miként formál félhold alakot. Mindezt azért tették, mert el akartak rejteni valamit; a szándékosan felvitt fedőréteg a jobb oldalon megvastagodik, ennél a pontnál már teljeséggel kivehetetlen, mi is lehet alatta. A beavatkozás eredményeként súlyosan károsodott a víz láthatósága, ezért azt némileg kiretusálták, legalábbis a bal oldali területen, ahol a felirat is jelzi, „a víz legjobb láthatósága…”

Mindezt természetesen igen nehéz észrevenni, amíg valaki nem szerez hatalmas tapasztalatot a marsfotók elemzése terén, és az is fontos, hogy kellő gyakorlattal legyen képes a szemlélő felismerni a képhamisítási eljárásokat; szerencsére mégis maradt elegendő felfedeznivaló. Azok számára, akik látják és/vagy tudják mi folyik valóban itt, könnyen belátják, az adott felfedezés legalább annyira fontos, már mint a víz jelenléte és a feltehetően hozzá kapcsolódó növényi élet (némely részlet olykor elkerüli a hamisítási technikákat), mint a képhamisítási eljárások jelenléte. Abban is biztosak lehetünk, ezt a játékot már jó régen kitalálták a titkos hatalmak, az emberek viszont jelen beszámolók, mások munkái és saját gondolkodási útjaik révén mégis egyre többet fognak megtudni a Marsról. Tudniuk kell, hogy bármit is tesznek, úgyis előbb-utóbb és rendszeresen dióhaj kerül a süteménybe (habár megpróbálják ezeket a helyzeteket kivédeni), a gondolkodási irány bizony eltér az előre elvárttól.

 

A fenti, harmadik felvételen, közelebbi rálátást kaphatunk a vízfolyás bal oldali területére, így jobban kivehető a kettős épületsor, így már kifejezettebben épületeknek látszanak, milyen jó is lenne még nagyobb közelítést alkalmazni. Sajnos 259%-nál jobban nem nagyíthatunk, a dolgok ugyanis túlságosan zavarosak lennének innentől kezdve, nem tudunk tehát határozott választ adni. Ez az a pont, amikor a képhamisítási technikák alkalmazása elérik a maguk hatékonyságát. A víz valamivel jobban látható, még az árok oldalfalai képének visszaverődése is némileg kivehető. Habár a sziklás környék túlságosan sötét bármiféle részlet felismerésére, különösen a középső részen, ahol számos sötét forma található a víz közelében, továbbra is feltűnnek a közepesen sötét ködös pacák, ismét csak a képhamisítás elemei, a középső résztől balra, valamint néhány teljesen sötét tintapaca a felső rész mentén. Valamivel jobban látható mindez a sorozat negyedik felvételén az előbbi területtől kissé jobbra, a vízfolyás már nem ennyire sötét.

 

 

A fenti, negyedik képen, a vízfolyás jobb oldala látható, a közepesen sötét, tintaszerű képhamisítási technika nyomai jobban tetten érhetők, a kép közepén kivehető „szikla” alakzattól kezdve felfelé haladva. Az Olvasók közül sokan bizonyára képesek legalább azt meglátni, hogy az itt látható felszín legnagyobb része nem valós, mesterségesen felhordott rétegekkel semmisítenek meg minden természetes részletet és tesznek kivehetetlenné. A helyzet ugyanez a kép hozzánk közelebb eső részén, a jobb alsó negyedben, ahol a söprési technikát alkalmazva tüntették el a gerinc formák egy részét is, végig, a lejtő mentén, kétségtelenül olyasmi képet keltve, mintha egy jégmezőre tekintenénk alá. A felszíni alakzatok teljes hiánya a söprési technikának betudhatóan és az eredeti felszín még megmaradt valós árnyékainak részletei igen halványan kivehetők ez alatt a fedőréteg alatt, ennek következtében elgondolkodhatunk rajta, vajon mi is folyik itt tulajdonképpen, ezt még azok is megtehetik, akiknek csak kevés tapasztalatik van az ilyen jellegű képek vizsgálatában. Mindezt jobban is láthatóvá tehetjük a színek kisebb megváltoztatásával, és a felvétel erős kivilágosításával, így a vízfolyást magát is jobban kivehetjük, megerősíthetjük a felfedezés tényét, és újfent arra a megállapításra juthatunk, amit elvárnak tőlünk, jelen helyszínen a víz a legfontosabb felfedeznivaló. Azonban nem állunk meg ennél a pontnál, hiszen ahol víz, ott élet!

Ha valaki eljut arra a pontra, amikor már képes meglátni és megérteni ezeket a képhamisítási beavatkozásokat, akkor fel fogja tenni azt a nyilvánvaló kérdést, miért van ott. Senki sem hoz ilyesmiket létre fotók tízezrein, elköltvén több százezer, netán millió dollárokat az adófizetők pénzéből csak a tréfa kedvéért. Mind a kivitelezés minősége, mind mennyisége a képhamisítási eljárások tekintetében arra utalnak, valaki nagyon komolyan veszi a dolgot, semmit nem kíván kockáztatni. Meg is kérdezheti mindenki magától, vajon mi a csuda lehet annyira fontos, amit el kell rejteni előlünk? Ez nem lehet a marsi víz, hiszen nagy erőfeszítéseket tesznek azért, hogy éppenséggel a vízlelőhelyek maradjanak láthatóak, lehetőleg annyit hagyjanak meg belőlük, ami már elég a felfedezésükhöz. Számos beszámolóban találkozhattunk már ilyen felvételekkel. Nem lehet természetes biológiai élet sem, amit el akarnak tüntetni előlünk, hiszen találtunk ilyenekre is egyértelmű példákat, ahol civilizációs nyomokat igyekeztek elrejteni, miközben különleges elővigyázatossággal elkerülték a nyilvánvalóan biológiai életre utaló nyomokat. Mit jelent mindez? Úgy gondoljuk, az Olvasó már kialakította eddigre a saját válaszát, miként mi is. Igazából, megfelelve a logikának, csakis egyetlen válasz jöhet szóba, és az Olvasó tudja is ezt a választ. Kérdés, van-e kellő bátorsága szembesülni vele.

Azt valljuk, nem jó dolog nemtörődömségben élni, és azt a kockázatot bevállalni, hogy a magasabb helyekről belénk táplált információkat elfogadva azzal kelljen szembesülnünk, hogy a valóság bizony egészen más. A színjáték mindig is átmeneti bástya volt és soha, de soha nem tartott sokáig! Az igazság mindig kiderül a végén, gyakran katasztrofális körülmények között azok számára, akik erre felkészületlenek. Minél tovább megyünk a látszat fenntartásában, hogy mi van és mi nincs a Marson, és annak elkerülésében, mindez miként hat mindennapi életünkre itt a Földön, annál súlyosabb kockázatot vállalunk a katasztrófa bekövetkeztére. Ha olyan Világegyetemben élünk, ahol nem agyunk egyedül, és még csak nem is mi vagyunk a legerősebb kutyák, akkor bizony félre kell dobnunk a használhatatlan illúzióinkat, és el kell kezdeni a valósággal való szembenézést, ezáltal csatlakozhatunk szomszédjainkhoz és fogadhatjuk el tényleges sorsunkat, és akár még az is kiderülhet, hogy esetleg képesek vagyunk a legerősebb kutyákká válni. Ha csupán egy nagy hal vagyunk, merthogy kicsiny és elszigetelt tavacskában élünk, akkor bizony rá kell jönnünk, és meg kell tanulnunk, hogy ezen a tavacskán kívül más tavak is vannak, sőt, egész óceánok, ahol bőven lenne hely számunkra úszkálni. Az elszigeteltség soha de soha nem működött az emberi történelem folyamán, azaz már egy eleve bukásra ítélt taktikát választanánk?

Ha valaki a sarok felé fordul és nem fogadja el a valóság realitását, akkor könnyen vádolhat másokat akik, mint minket is, akik előre próbálunk tekinteni, miközben ő a vakságba menekül, bizonyos egyéni meggondolásokból és reakciókból, velünk ellentétben, akik azt vallják, az emberiségnek igenis részt kell vennie a megismerés kalandjában, hiszen nagy időket élünk, s egyben felelősségteljes időket is, amikor mindenkinek a legjobbat kellene nyújtania. Persze így is lesznek olyanok, akik technikai fejlettségeinket és eredményeinket látva továbbra sem érdeklődnek a részletek iránt, és csak lebegni akarnak a világban, nem törődni felkavaró gondolatokkal. Azok pedig, akik felállították számunkra ezeket a nehéz korlátokat már igen régtől fogva, mostanra már beleroppantak a súlya alatt, és a valóság bizony belenyomja az orrukat az igazság talajába, hiába is igyekeznének lebegtetni másokat, le kell szállniuk a földre, és vállalni a reakciókat, melyeket az évtizedes hazudozásaik következményeként kapnak, és egyben minden nap félelemben ébredhetnek fel, hiszen a tömegek bármikor felébredhetnek. Bármit tesznek is.

Az első lépés a helyzet megértésez önmagunk megértése. Érzelmi reakciók és a düh rázúdítása a felelősökre helyett, a higgadtságra kell összpontosítanunk és a tárgyilagosságra, így lehet együttműködve előre lépni, miközben igyekszünk azokat is érdekelté tenni, akik a sóműsort csinálják, felismertetni velük, hogy a titkosítás, az elithez tartozás, a diktatórikus eszközök, nem a felismeréshez vezető útnak tartozékai, és messze nem a felelősségteljes gondolkodásé. Racionális megoldásokra van szükség, a világ – ahol élünk - közös mivoltának felismertetésére, vagy különben… Ha mi változunk, ők is változnak. Ha nem tudunk, vagy nem akarunk megváltozni…, nos, gondolom már Ön is tudja a választ.

 

A fenti képen ugyancsak felszíni vízlelőhelyre vonatkozó felfedezést találhatunk, a bal alsó sarokban, az eredeti M04-00331 jelű fotócsíkról, mintha begörbített ujjat látnánk; ez valójában csak kis részlete a teljes vízgyűjtő területnek. A fenti kép hajszálpontosan úgy fest, miként az eredeti, semmiféle változtatás nem történt semelyik részén, eltekintve a nyilaktól és a felirattól. Figyeljük meg, miként változik a vízfelület színe egyre sötétebbé a belsőbb területek (mélyebb) felé haladva, az ívelt csatorna közepe felé, és ellenkezőleg, miként világosodik ki, amint a széle felé (sekélyebb rész) haladunk. Figyeljük meg a víz alatt található felszíni formákat, meglehetősen jól kivehetők, nem igaz?

Azonban akad némi gond. Ha már tökéletes mértékben biztosak lehetünk benne, valóban vizet látunk a felvételen, be kell vallani, igazából nem látjuk, hiszen a hamis illúziót keltő képhamisítási technika mindent elfed, beleértve magát a vízfelületet és a közvetlen környékének felszíni alakzatait. Az egyetlen valós dolog amit láthatunk, valamiféle gerinc-alakzatok részletei, a vízfolyás szélén, ezekről határozottan kijelenthetjük, a lejtőn aláfolydogáló víz mentén alakultak ki. Ez az! Tegyünk is egy közelebbi pillantást ugyanerre a területre, ám a képet átfordítottuk negatívba, a képhamisítási beavatkozások nyomai így kissé jobban látszanak.

 

A fenti, jóval közelebbi, ám negatívba fordított felvételen teljesen tisztán kivehető, hogy maga a vízfelület, söprési technikát alkalmazó képhamisítási eljárással lett megdolgozva, ennek egyértelmű jelei letagadhatatlanok. A kisebb, legfényesebb terület, az ív alakú árok közepén, valójában sötét tinta, alkalmazásának célja pedig mindent eltakarni, ami csak ezen a ponton látható. Volt. A sötét szín, majd a söprési technika együttes alkalmazása adja a „víz”-hatást, a mélység illúzióját, ahogy a szín sötétedik, mintha mélyülne is. Mindez szánt szándékos. A „korrekciós” hamisítási technika alkalmazása nélkülözhetetlen volt, hogy előállítsák a szem számára már könnyebben befogadható látványt, a víz látványát, ennek megelelően hajtották végre a sötét tinta alkalmazásának kiigazítását.

Nem helyezhetünk el itt tetszőleges számú felvételt különböző nagyításokon az hivatkozottak pontos igazolására, az eredeti színösszeállításban, hogy mindezek jobban észrevehetők legyenek. A felszíni víz jelentette felfedezés, s mellette a hivatalis szintű képhamisítás felismerése bizonyítja, akárki is hajtja ezeket a beavatkozásokat végre egyfajta titkos hatalomnak dolgozik, mely a jövőben is „igényt formál” a valóság szándékos megváltoztatására, elferdítésére, azaz a hazugságra, s a legfontosabb dolog ebben a tevékenységükben az, megváltoztassák gondolkodásunkat és megfosszanak bennünket a valós adatoktól. A civilizációs nyomokat – valóságosan és képletesen is – lesöprik a felvételekről, ez számukra már nem elfogadható, a felszíni víz nyomait még csak-csak meghagyják; a jövőben is ugyanez a szándék, hiszen így kívánják elérni, az emberekben még fel se merüljön a marsi intelligens élet létezése. Bármennyire is igyekeznek azonban, egyfolytában hibáznak.

A fenti, negatív felvételen a tény, hogy a gerinc formák itt vannak, egyértelműen utalnak a lejtős oldalfalon lecsordogáló sekély víz jelenlétére is, miként azt bővebben kifejtettük a  „Alagutak – természetes geológiai formák, vagy civilizációs nyomok?” – című beszámolóban, ahol bőven olvasható a gerincformákról és szerepükről. Mindez bizonyságul szolgál, hogy valóban víz van jelen e víz-jelenlétet szolgáló képhamisítási illúzió alatt. Azonban a közvetlen környezet, de még a görbült ároktól balra eső terület közvetlen a kép bal alsó sarkában, súlyos képhamisítási beavatkozásokat hordoz magán, ezúttal mindent eltakaró ködösítéssel találkozhatunk. Nagyon közeli vizsgálódás felfedi, mesterséges beavatkozással van dolgunk, semmiféleképpen a bemélyedéseket és a repedéseket kitöltő homok, vagy porréteg amit látunk. A képhamisítás elfedi a fő kontúrjait a közvetlenül szomszédos felszínnek, hullámos karaktert kölcsönözve annak, olykor kisebb bemélyedéseket formál, hogy feltörje a részletek nélküli, semmit információt nem hordozó hamisítási réteget, mesterséges részleteket keltve, melyek egyébként nem lennének ott.

A korábbi beszámolókban is felhívtuk már a Kedves Olvasó figyelmét az automatikus számítógépes programokra, gyakran állnak meg vizsgálódásaik során kráterek közelében és hagyják ki ezeket, hogy azért mégis maradjon valamennyi meg a felszíni részletekből, a hamisítási rétegek monotonságának megtörésére, így elkerülhetik a felvételek mesterséges megdolgozásának kiugró voltát. Könnyen beazonosíthatók ezek a beavatkozások abban az esetben, ha valaki alaposabban szemügyre veszi a krátereket, azoknak ugyanis jól látható a belső fala (egészen addig, amíg olyasmit nem talál a program, ami már nem tűnik a kráter belső falának), miközben semmi nem látható a kráter külső falából, azt már elnyeli a ködös maszatolást okozó hamisítás. Sajnálatos módon, a kráterek belseje gyakran rejt vizet vagy jeget és kínál védelmet a viharok és egyéb tényezők ellen, melyek egy civilizáció számára veszélyt jelenthetnek. Ezért tehát a kráterek belseje is gyakran eltűnik a hamisítást jelentő „védőtakaró” alatt, és/vagy csak egy nagy ködös pacnit láthatunk belsejükben.

Minél hitelesebb a felszín illúziója, annál hitelesebbnek tűnik a megjelenése, és pontosan ez a képhamisítás célja. A Mars azonban ritka légkörrel rendelkező bolygó, ez pedig nem ugyanúgy működik, mint a Föld vastag, sűrű tükröző és elnyelő légköre. A világűrből érkező kisebb test a légkörünkön áthaladva a legritkább esetben éri el a felszínt. Azonban egy kicsiny és tömött objektum mégis átüthet a Mars felszínén. Évezredek hosszú sora alatt a felszín teleszóródhat valóban kisebb és nagyobb objektumok tömegével a felszín normális formálódásának következményeként, ezért elvárható lenne, hogy rendelkezzen részletekkel. Mindehhez még hozzátehetjük azt is, hogy évezredeken át nem volt semmiféle növényzet olykor, mely tompította volna a szél erejét, ezért teljes joggal várjuk el, a szél jelentős eróziós hatását, ugyancsak részletgazdag felszíni formákat eredményezve. Amikor tehát valaki azt találja, hogy lágy és részletszegény felvételt nézeget, elmosódott felszíni alakzatokkal, mint itt, jelen fotó estében, minden oka megvan a gyanakvásra, hogy közelebbi pillantást vessen rá és meggyőződjön az előbb elmondottakról.

 

Mellékeltük a kislátószögű M04-00331 jelű felvételt a nagylátószögű, M04-00332 kontext felvétel társaságában, bemutatván az M04-00331 sorszámú fotó szélesebb környezetét. E hatalmas kráterek társaságában. Figyeljük meg, hogy a fotócsík bal alsó sarka éppen csak érinti egy hosszú árokrendszer végét. Mindezzel azt szeretnénk bemutatni, hogy az M04-00331 jelű felvétel kapcsán tárgyalt vízrendszer csupán milyen csekély részét képezi a teljes rendszernek. A fenti kontext felvételen azonban az is látható, hogy közvetlenül az M04-00331 fotócsíktól jobbra, megjelennek a képhamisítási beavatkozások sötét foltjai; jelentősen meghamisított területekkel találkozhatunk a fotócsík bal oldalán is, végig a kráter belsejében, azt a hamis látszatot keltve, mintha valami kitöltené. Akármi is volt ott, igen tekintélyes méretű lehetett, hogy már ezen a nagylátószögű és igen távoli felvételen is ilyen jelentős képhamisítási beavatkozásokat tett szükségessé a puszta ottléte.

Ez az újjávarázsolt vízrendszer tulajdonképpen nem az egyetlen figyelem felkeltő tétel ezen a bizonyos fotócsíkon. A felsőbb részén felbukkan egy hosszú völgyrendszer, teljes mértékben söprési technikával meghamisítva egész hosszában, sőt, még fölötte is. Nem történ kísérlet sem a víz látványának visszaadására itt, csupán elrejtésére, talán mert túl keskeny és jelentéktelen vízfolyás volt, nem érte meg megtartani a látványát. Logikus a következtetés, ahhoz viszont elegendő víz volt jelen, hogy képes legyen biztosítani egy civilizáció ellátását, hiszen különben nem foglalkoztak volna elrejtésével. Továbbá, láthatunk egy kisebb becsapódásos krátert a kép alsó részén, mely a közelebbi vizsgálatok révén bizony valami másnak tűnik. Vessük össze az előbbi két képet, az egyik a normál színkiosztás, a másik annak negatívja.

  

 

A fenti A és B felvétel látványosan bemutatja, mit is tettek ezzel a hosszú völgyrendszerrel. Arra gyanakszunk, a képhamisítási eljárásokat normál módban alkalmazták, aztán egyöntetűen megváltoztatták a bal oldali egységesen világos térség egészének színét. Más szavakkal, a valódi negatív képet, mint hamis színest publikálták. Eredetileg, amikor valaki sötét ködös képhamisítási eljárást alkalmaz szerte a felszínen, beleértve az emelkedő részek árnyékait és a krátereket is, ez utóbbiak külső területeit is, egyfajta 3D-s hatás keletkezik, amiként a honlapokon is egyes gomboknál az árnyékolt hatást keltik. A söpréses képhamisítási technikát végig a teljes völgyrendszer mentén kissé halványabb színnel beavatkozva oldják meg. A munka végeztével a teljes képet át lehet negatívba fordítani, és a meghamisított negatív képet eredeti színesnek feltüntetve kiadni. A sötét pamacsolás világos színben fog megjelenni, hamis napfény-visszaverődés látszatát keltve,  a ködös pamacsolással majdnem teljesen befedett kráterek pedig teljesen normális megjelenésű bemélyedéseknek, még az egyhangú és részletektől mentes megjelenés, amit a söprési technika eredményez, könnyen kijátszható némi sötétebb vagy világosabb pamacsolással, mélyebb és emiatt sötétebb víznek, vagy éppenséggel jégpáncélnak feltüntetve az alakzatokat. A beavatkozások eredményeként a helyszín idős, lekopott, üledékes anyaggal sűrűn telített felszín jelentkezik. A valóság ezzel szemben az, hogy a Marson semmi de semmi valós dolog nem látható a fenti két fotón, kivéve azt az egyetlen kráter-kinézetű alakzatot az alsó részen, nyilakkal megjelölve.

Kissé bonyolult, nem igaz? Ám ez csak egy példa arra, milyen körmönfonttan és különböző módszerek együttes alkalmazásával hoznak létre a képhamisítási technikák bevetésével hamis illúziót. Természetesen nem könnyű kidolgozni mindezt, azonban továbbra is csodálkozunk a tudósokon, szerte a világon, mennyire hiszékenyen fogadják el a nyilvánvalóan részletek nélküli, a söprési megoldással durván eltakarított valódi felszínt a Mars természetes talajának. Nincs is mit ehhez hozzáfűzni. Talán azért, mert meglehetősen elterjedt ez a technika a MOC felvételeinek ezrein. Ezer és tízezer esetben találkozhatunk vele, a völgy- és árokrendszerekben, de a síkvidéki területeken található bemélyedések alján is, de akár teljes hegyeket is részben vagy egészben eltüntethetnek. Más szavakkal, bárhol, ahol víz összegyűlhet, alácsordogálhat magasabb helyekről. Hoppácska! Újabb jellemző vonás. Nagy tételű számlát állítottak ki az extrém hőmérsékleti körülményekről, ezért, ha annak bármi ellentmond, azonnal jeget kell belőle csinálni. Sajnos, ez önmagában nem elegendő felismerés valamennyi hamisítási beavatkozás felismerésére. Akárhogy is, kiindulópontnak elég.

Most térjünk azonban vissza a kicsiny sötét kráterhez, közel az árokrendszer alján, és azokhoz a képekhez, ahol nyilakkal megjelöltük őket, a pozitív-negatív párban. Normál nézetben pontosan ugyanúgy néz ki mint sok másik kráter, mindösszesen kissé mélyebbnek és fiatalabbnak tűnik a környező felszínen előforduló társainál; nem azzal az idős megjelenéssel rendelkezik, nem tölti fel üledék belsejét. Ha azonban átfordítjuk negatívba (azaz a valós színviszonyokat állítjuk vissza), olybá tűnik, mintha valami zajlana ott. A közelebbi rátekintés mindezt megerősíti.

 

A fenti, nagyított képen, már nem tűnik olybá mintha valami kráter lenne. Sokkal inkább egy jól átlátszó, a napfényt az egyik oldalán erősen visszatükröző kupolának, miközben az egész kupola napfényben úszik. Újabb erős érv amellett, hogy bizony ez a valós szín. Kivehetünk még egy tekintélyes méretű, ködszerűen elmosódó objektumot a kupola térségében, rövid árnyékot vetve maga mögött. Sajnos, ez a 259%-os nagyítás olyan, melynél nagyobbat már nem érhetünk el - ennyit tettek lehetővé számunkra a hivatásos képfeldolgozók – így nem nézhetjük ki, hogy mi van a kupola alatt, vagy mi nincs, csak homályos foltok vannak – elértük a felbontás határát. De talán érdekes lehet ez a civilizációs nyom egy vízfolyás közvetlen közelében, melyet a képhamisító számítógépes program megpróbált eltüntetni, de hibázott.

Ám lehet, hogy a már korábban is említett, az automatikus számítógépes program által végrehajtott „foltozásról” van szó. Kerek alakzatnak látszik, kissé zavarólag hat áttetsző tulajdonsága, az elködösítési szándékkal felhordott pacafolt félresikerült, ugyanis túlnyúlik a kráter külső peremén, nyilvánvalóan meghagyva a látszatot, hogy valóban kráter-tetőről van szó. Másrészről, ha egyértelműen kiderülne, hogy a kupola alatt szögletes geometriai formák találhatók, mint például épületek és ablakok, biztosak lehetünk benne, hogy a számítógépes program a teljes területet kezelésbe vette volna, mindenféle lelkiismeret furdalás nélkül. Ha az épületek túl kicsik és nehezen kivehetők lettek volna, és már eleve átestek volna a ködösítésen, akkor a számítógépes program néhány további paca felhelyezésével megtörte volna a geometriai mintázatot véletlenszerű pontokban, részben teljes mértékben elrejtve, részben láthatóan meghagyva, majd tovább lépve. végighaladva a teljes felszínen. Jelen esetben azonban a kupola alatt lévő objektum nem egyértelműen felismerhető a számítógépes program számára, ezért a kupola esett csak áldozatául, krátertető benyomását keltve, kimaradt azonban egy kicsiny sziget, mintha a tengeren úszna, a képhamisítási eljárás alól.

Vajon megmondható, mi volt eredetileg a kupola körül a felszínen, a képhamisítási beavatkozás előtt? Logikusan gondolkozva, a MOC felvételein szerzett tapasztalatoknak köszönhetően, a képhamisítás fokát felismerve, egyértelműen leszögezhetjük, jelentős méretű civilizációs nyomra bukkanhattak itt. Érdemes visszatérni az M04-00332 kontext felvételhez és közelebbről is megvizsgálni. Figyeljük meg a halvány, ködös képhamisítási beavatkozást közvetlenül a kislátószögű M04-00331 jelű fotócsík jobbján. Ez a közvetlen jobbra található helyszín egy törésvonal alsó részét képezi; nyilvánvalóan víz-előfordulásokkal. Ez a módszer a dedukció, amikor a megfelelő dolgokat egymás mellé tesszük, és az összefüggések kielemzésével közelebb juthatunk annak megismeréséhez, mi folyik valójában a Marson, és annak megértéséhez, vajon miért maradhatott ki a különálló kupola a képhamisítási alkalmazások beavatkozása alól; a megfigyelt dolgok logikus végig vezetése gyanút kell, hogy keltsen bennünk.

Nem kerülheti el figyelmünket a képhamisítással felhordott kisebb pacák sorozata sem a kupola körül, lágy, ám teljesen valótlan felszíni részleteket megformálva. A valóság bizonyára számos kis, ám jól megfigyelhető vonalat mutatna, ezek itt nem láthatók, a ködösítő beavatkozások miatt. Továbbá, a kupola által összegyűjtött fény mennyisége lencsehatást tételez fel, ami valójában itt is van, hiszen nagy szükség van a fényre, a következtetés adódik, a környező területnek is hasonlóképpen kellene viselkednie, számos, szögben végződő formát tartalmaznia, ezekből itt természetesen semmi sem látható, a mesterséges hamisítási beavatkozásoknak köszönhetően, sem a normál, sem a negatív képen. Szilárd érveket kívántunk felvonultatni a Kedves Olvasó látásmódjának tisztítása érdekében.

Annak teljes megértéséhez, hogy mi folyik a Marson és mi nem, igen fontos a képhamisítások természetének megértése, főleg annak, mennyire rendkívüli módon kiterjedten alkalmazzák, és célirányosan. Mindenkinek fel kell tennie a kérdést az okokra vonatkozóan és el kell gondolkoznia rajta. Akadémikus és tudós társaságaink szinte semmit sem tesznek (legalábbis igen keveset) a Marsról érkező adatok tisztaságának megkérdőjelezése ügyében, vakon bíznak már évtizedek óta elöljáróikban, és szó nélkül lenyelik a tudományos képtelenségek gombócait, féligazságokat, sőt, az igazság kicsúfolását is. Néhány visszásságra és félrevezetési szándékra  már elég felhívni a figyelmet, ennyitől már szépen össze is dől az a hazugságvár, amelyet oly gondosan és előre eltervezetten építgetnek számunkra már évtizedek óta. De mindez különösképpen nem zavarja elöljáróinkat, nekik bőven elég a maguk fizetése és pozíciója, az igazság másodlagos, vagy még az sem. Hiszen tapasztalhatta mostanában bárki is, hogy komoly tudományos vezető akárcsak komolyságot színlelve megfeleljen az általunk – vagy mások által – felvetett kérdések bármelyikére? Akkor meg mit is akarunk? Ennek fontosságát mindenkinek önmagának kell eldöntenie.

 

*     *     *     *     *

 

 

A következő két felvételt elnézegetve az a kérdés merült fel bennünk, vajon mik lehetnek ezek a világos foltok? Figyeljük meg, a foltok mintha a talajszint fölé emelkednének, éles körvonaluk viszont egyértelmű. A szóban forgó marsi terület a Déli Sarkvidék környékén található, ahol feltételezhetően minden csontszárazra fagyott. Lehet, hogy valamiféle – fagyott állapotba lévő – hó- vagy jégmezőre tekintünk alá, egyáltalán, biztosak lehetünk benne, hogy havat vagy jeget látunk? És akkor mit mondjunk a meglehetősen egységes, teljes mértékben homogén, csomós felszínről? Ez is jég lenne? Hát, nem igazán tűnik annak, még akkor sem tűnne úgy, ha nem lenne már némi tapasztalatunk a képhamisítási technikák alkalmazásával a marsi fotók esetében.

 

 

A fenti – e típusból a második felvétel – ugyanabból a fotócsíkból van, mint az első; alapvetően ugyanazt is ábrázolja, mindösszesen a fotócsík másik részén található. Hozzá kell tenni, számtalan forrás található még ugyanilyen formákkal és nemcsak ezen az egyetlen fotócsíkon. Nos, itt vannak ezek a látszólag a talaj szintje fölé emelkedő világos színű foltok. Hátramaradt hó vagy jégmezők lennének? Ha valaki ezt mondaná, nem hangzana számunkra túlságosan meggyőzően, hiszen az MOC felvételeinek vizsgálata révén szerzett tapasztalatok nem ezt a nézetet támasztják alá. Példának okáért, vessünk egy pillantást a „Gigászi növények és nyíltvizű tavak a Marson” – című beszámolóra, az ott tárgyalt helyszín szintén a Déli Pólus közelében található. Szenteljünk különös figyelmet az ott szereplő 2., 3. és 6. felvételnek, tavakat láthatunk, körülöttük szárazulat; hasonlítsuk össze az ott látottakat az itt bemutatottakkal.

 

 

A harmadik felvétel az első felvétel negatívja. A kép így mintha kissé beszédesebb lenne. A világos színű, eddig kiemelkedő területek most hirtelen mélyedésekké változnak át, melyek, véleményünk szerint, pontosan azok, amelyek eredeti állapotukban is, azaz felszíni,  folyékony víz-előfordulások; amit ugye tökéletes lehetetlenségnek tartanak. Sötét színű, ködös jellegű képhamisítási beavatkozáson estek át, teljesen befedve szinte az egész vízfelületet; ez a beavatkozás pedig világos színt kap a negatívba fordítás során. más szavakkal, a nyilvánosság számára közölt fotó nem a valódi színösszeállítást tartalmazza, hanem egy meghamisított, majd negatívba átfordított kép, ami normális állapotában az általunk bemutatott „negatív” felvételen látható, így próbáljuk visszaadni az eredeti látványt.

 

 

Újabb példa, a beszámoló e részének negyedik felvétele a második fotó negatívja. Miként az ismét látható, a világos színű, kiemelkedő területek most mélyedésekké válnak, tisztán felismerhető a sötét, ködös képhamisítási eljárások alkalmazása. Figyeljük meg, hogy mind a harmadik, mind a negyedik felvételen, valamit igencsak igyekeztek elrejteni előlünk a központi területeken. Arra gyanakszunk, ezek civilizációs nyomok lehettek, melyek kilátszottak a sekély vízből, sokkal inkább, mint a partvonal, amit igazából el kellett volna rejteni, de mégsem fordítottak rá különösebb figyelmet. A negatívba való fordítás megoldja ezt a problémát. Természetesen minderre teljes bizonyossággal nem rendelkezünk, egyes tények alapján logikus úton vontuk le ezt a következtetést, ezek helytálló következtetések, hozzáadódnak a MOC felvételek kielemzése során szerzett tapasztalatok, és a képhamisítások alkalmazása terén nyert ismeretek is.

Másfajta forgatókönyv is elképzelhető, ennek lehetősége is kellően megalapozott. Akik már számos tanulmányt elolvastak e témában ismerhetik álláspontunkat, miszerint a képhamisítást végzők eldöntötték, a folyékony víz és némi növényzet megjelenése megengedhető, és elősegítheti bizonyos, a jövőben történő felfedezések megjelenését, nagy számban találhatunk is ilyen bizonyítékokat, viszont a civilizációs nyomok nyilvánosság elé tárása nem megengedett, ezt megakadályozzák, ám meghagyják az ezeket kiszolgáló vízrendszereket, ezeket bárki meg is találhatja. Hogyan áll mindez összefüggésben az éppen tárgyalás alatt álló fotócsík megoldásaival, ahol a vízfelületet tökéletesen elfedték?

Nos, további tavakat is fedeztünk már fel a Déli Sarkvidéken - ezekről eddig itt még nem esett szó -, civilizációs nyomok nélkül központi térségeiket tekintve, miként egy ilyen felfedezésre meg is adtunk jelen beszámolóban egy hivatkozást. Ezeket megvizsgálva, jó összehasonlítási alapot adhat az itt felvonultatott felvételekkel. Azokban az esetekben, a felbontást kellőképpen lerontották ahhoz, hogy már felismerhetetlenek legyenek az egyes épületek, végig a partvonalak mentén; az épületek tömege felismerhetetlen masszává olvad össze, kuszaságot eredményezve, vagy éppenséggel beolvasva a természetes felszíni repedések rendszerébe. Viszont, számos esetben a civilizációs nyomokat sekély vízben találhatjuk, ilyenkor úgy virítanak, minta felemelt hüvelykujj. Nyilvánvaló, hogy azonnal el is tüntetik őket, vizestől mindenestől; viszont meghagyják a kevésbé zavaró vízlelőhelyeket, hogy „felfedezhessük őket”, főként a Déli Sarkvidék térségében, ahol ezt különösebb problémák nélkül meg is tehetik.

Akárhogy is, e felfedezés nyomán úgy gondoljuk, hogy a Kedves Olvasó szeretne még többet megtudni arról, miként működik ez a számítógépes program, más példákat is jó lenne látni a próbálkozásokra, hogyan kísérlik meg becsapni látásunkat, téves és hamis látványt keltve, oly módon, hogy az a bizonyos hamis látvány túlélje még az alaposabb elemzéseket is, meghagyva a kutatókat a hamisan kialakított szemléletben. Természetesen sokan, beleértve tudósokat is, most sikítva tiltakoznak, hogy a fenti levezetés teljes egészében szubjektív, hogy lényegében nem is tudjuk miiről beszélünk, és csak valamiféle frissen szabadult őrültek vagyunk. Talán. De ugyanezek az emberek határozottan kiállnak amellett is, hogy semmit sem találnak a beszámolókban felsorakoztatott, önmagukért beszélő fotókon, pedig ezek a dolgok egyértelműek. A fotók százait sorakoztattuk fel. Ugye meglehetősen különös ez az álláspontjuk?

Mint minden esetben, a döntés az Öné, hogy az itt felvonultatott bizonyítékoknak hitelt ad, vagy figyelmen kívül hagyja őket. A tisztánlátás kedvéért sorakoztattuk fel itt őket. Igen hasznos dolog megkérdőjelezni a nyilvánvalónak tűnő dolgokat, az ember sokszor nem várt tényekre bukkanhat az alapos vizsgálatok révén. Jó dolog értelmes kérdéseket feltenni, és igen jó dolog ezekre választ is találni. Ha mindehhez a hivatalos forrásokat használjuk fel, a válaszaink meglehetősen szilárd alapokon állnak.

 

53. Az illúzió kútja

Jelen beszámolóban a Déli Sarkvidék egy újabb vízlelő-helyére vonatkozó felfedezést ismertetünk, kicsit vártunk nyilvánosságra hozatalával. A fenti felvétel az eredeti látványt mutatja, miként azt hivatalos források publikálták. A megszokott fotócsíkoknál valamivel keskenyebb a szóban forgó, de igyekeztünk az eredeti viszonyokat hűen visszaadni, így megtartottuk a 100%-os nagyítást. Amikor először megláttuk, arra gondoltunk, újabb vízlelőhelyet fedeztünk fel, egy kráter mélyén összegyűlve, legalábbis minden erre utalt a felvételt első szemrevételezésekor. A közelebbi vizsgálat azonban feltárta, szó sincs jelen esetben kráterről, semmi sem utal becsapódásra a környező felszínen; talán azért, mert egy a lyuk túlságosan nagy és meglehetősen mély benyomást is kelt.

Ha valaki némi tapasztalatra tett már szert a MOC felvételein víznyomok után kutatva, megtapasztalhatta, ennek a bemélyedésnek az alján víz van, és természetesen, e felvételre tekintve, ez a felfedezés jelenti a legfontosabb felismerést. Azonban meggyőződésünk, szó sincs becsapódásos kráterről, de mégis csak láthatunk valamiféle gigantikus bemélyedést a felszínen, ez pedig arra utal, meg kell alaposan vizsgálnunk a dolgot, miként jöhet létre ilyen hatalmas bemélyedés. Az első dolog, amit felismertünk, hogy e helyszín a hivatalos forrásokon három fotócsíkon szerepel, mindhárom ugyanolyan tájolású, egyik sem térkép-vetített, vagyis közvetlenül függőleges – fentről lefelé – irányuló, keretek nélküli

Ez a megoldás eltér a MOC felvételek hivatalos és megszokott publikálási módjától, hiszen a sorban első helyen szereplő JPEG, a sorban a második GIF formátumú fotócsík térkép-vetített (bizonyos szög alatt látszik, kerettel), míg a harmadikként listázott GIF fotócsík nem térkép-vetített, (függőlegesen látszik, keretek nélkül), és gyakran fordított állású. E helyzet máris felkeltette érdeklődésünket és arra késztetett, közelebbi pillantást is vessünk rá, bármi is lehet a dolog hátterében, mindenképpen be kell számolni róla. Felismertük, hogy a nyilvánosságra hozott felvételek egyike sem illik be a fotócsík környezetét bemutató M09-01323 jelű kontext, széles látókőrű felvételbe. Ez az egyszerű tény arra utal, hogy mindhárom fotócsíkot megfordították mind függőlegesen, mind vízszintesen – már hivatalos szinten. A kérdés az, vajon miért?

Az első helyen bemutatott felvétel a hivatalosan kiadott, vízszintesen és függőlegesen megfordított fotócsík részletét mutatja. Figyeljük meg, milyen sok éles csúcs és hegyhát vehető ki, az egész terület sokkal inkább hasonlít víz hullámzásához, a tengereken látható örvényekhez, mint természetes geológiai felszínhez. Azonban, elemezzük kicsit a sorozat második felvételét, ugyanazt a területet ábrázolja, ám visszafordítva a helyes tájolásnak megfelelően, ami így már tökéletesen megfelel az M09-01323 kontext felvételnek.

 

Miként az jól látható, a vízlelőhely alapjaiban véve ugyanazt a látványt kelti, mint korábban ebből az eltérő szögből, a sok éles csúcsot tartalmazó felszín immáron tökéletesen más képet mutat a korábbiakhoz képest. A marsi valós felszín vizsgálatával szerzett tapasztalatoknak köszönhetően, a második felvételen felbukkanó felszín immár meglehetősen különlegesnek tűnik. Az igazat megvallva, egyáltalán nem tűnik úgy, mintha valós felszínt látnánk. E felismerés pedig még közelebbi szemrevételezésre késztetett, a Kedves Olvasó is meggyőződhet erről a következő, immár 182%-os nagyítású, a sorban harmadik felvételen.

 

 

E vattaszerű felszín egyáltalán nem látszik normálisnak és semmiféle hasonló párhuzamot nem ismerünk a Mars felszínén. A kút külső pereme sötét gyűrűt formál, tisztán látható – legalábbis számunkra -, meglehetősen erős a gyanú, képhamisítási beavatkozásra, jól láthatók a középpontból kiinduló seprőszerű vonások. Ez a mesterséges beavatkozás hozza létre a lyuk körül megfigyelhető éles határvonalat. E beavatkozás némelyike jól látható a sorozat negyedik, egyben utolsó felvételén, 286%-os nagyítás mellett.

 

 

Ezen a felvételen, a víz valamivel jobban megfigyelhető. Habár kissé erős a nagyítás, és zavaros a kép, teljesen tisztán látható a sötét víz, a maga átlátszó tulajdonságával, hiszen jól kivehetjük a vízréteg alatt a felszíni alakzatokat. Szerettük volna a vizet jobban megmutatni a kép kivilágosítása révén és a kontraszt növelésével, ekkor azonban túl sok világos folt jelent volna meg a felvételen, ami már zavaró lett volna a szemnek. Figyeljük meg azt is, hogy ezek a víz alatti formák olykor kellően magasak ahhoz, hogy a víz színe fölé is kiemelkedjenek - főleg a víz sekélyebb helyein -, s a fény jelentős részét visszaverő szigeteket alkossanak. Túl sok fény és kontraszt hozzáadása a kép jobb kivehetősége érdekében ezeket a szigeteket pusztán fényes foltokká változtatná. Érdemes felfigyelni arra, hogy miközben a „lyuk-a-földben” illúzió kisebb méreteket sejtetne, a vízben megjelenő, korábban említett szigetek már más történetre utalnak, arra, milyen tekintélyes méretűek is valójában.

Ám természetesen, miközben a víz felfedezése e helyszínen elsődleges fontossággal bír, nem jelenti az egyetlen érdekességet a képen. Véleményünk szerint, a teljes sötétebb színű felszín a vízlelőhely környezetében, egészen a felvétel széleiig, vastag képhamisítási réteggel lett lefedve. Teljességgel nyilvánvaló, hogy a „felszín” egyetlen pontja sem, akár a dombhátak, akár az árnyékok bármelyike, de még a Nap alacsony szöge sem bal oldalról, illetve bal oldalról felülről érkezése sem lehet valós. Ezzel igen fontos ponthoz érkeztünk, hiszen miközben a képhamisítás igen hatékony, mégsem tökéletes. Ami itt valójában kivehető az az, hogy a napfény balról, vagy balról felülről érkezik és megvilágítja az objektumok közelebbi oldalait, valamint az egyes objektumok csúcsait. Nyilván nem verhetnének vissza napfényt a Naptól távol eső oldalak, csak a Nap felöliek, illetve az objektumok csúcsai. A távoli vagy árnyékos oldalak illetve a csúcsok egy része jelentősen megdolgozott már a pixelezettség szintjén, méghozzá ködösítő technikával, ezután a teljes terület egyenletes színt kapott, mindenféle kiugró érték elhomályosítására. Ez a fajta technika csak igen kevés fényes területet hagy meg, ellenben megtartja a sötétek nagy részét, feloldja minden egyes struktúra formáját, miközben valamiféle általános, és igen jellegtelen természetes dombhátak benyomását kelti, hepehupás felszín kíséretében, mindenféle kivehető felszíni részlet nélkül. De ne felejtsük el, mindez csak illúzió!

Az egyetlen valóságosnak tűnő felszíni részletet a világos színű, lépcsőzetes szerkezetű, meredek lejtő jelenti, a kút oldalfalát kialakítva, azonban a felszín különböző mértékben hamisított, a valós objektumok koncentrikusan helyezkednek el a vízben, így jön létre a „kútba tekintünk” benyomás. A világos terület épületeknek tűnik, ám a távolságnak és a ködös hamisítási technikának betudhatóan, valamint az erős kontrasztozásnak a részletek elrejtésére, a fényvisszaverő-hatás felerősítésére, nem látunk mást, csak a nagy fehérséget. A kerek vízterület valós, valamint az alatta és a rajta átütő formák is, alapjaiban kimaradtak a hamisítási eljárások alkalmazása alól, a széleken megjelenő sötét, ködösítési eljárás gyűrűje már arra utal, az a rész már nem valós, csupán az illúziókeltés fokozását szolgálja, miszerint a felszínen mély üreget láthatunk. Nyilvánvaló, az imént felsoroltak az okai annak, hogy miért nem látunk becsapódásos krátert, merthogy lényegében nincs is üreg, mindösszesen egy nagy, viszonylagosan sekély bemélyedés, benne összegyűlt víz, nagy távolságból nézve, körülötte bizonyára civilizációs nyom, melyet úgy ítéltek meg, komoly szintű hamisítási technikával el kell tüntetni.

A nagy távolság látványa az egyes képhamisítási megoldásokat egyetlen összekavarodott egésszé hozza össze, amit önmagában nem könnyű felismerni, hiszen a teljesen jellegtelen felszínen, bármiféle felismerhető részlet mellett, ott az „üregben” összegyűlt víz hamis látványa, ám semmiféle viszonyítási pont nem áll rendelkezésünkre pontos méreteinek megbecsléséhez. Azonban az így létrejött hepehupás felszín nem látszik elegendően valódinak, ezért megfordították a tájolást, így a dolog valamivel hihetőbbnek tűnik, inkább hasonlít a természeteshez, az alacsony dombhátakkal; s erősítvén, nehogy valakinek feltűnjön a dolog, a hivatalos oldalon mindhárom fotócsíkot ugyanebbe az irányba forgatták el. Egy dolgot azonban mégis elszúrtak. Elfelejtették az M09-01323 kontext felvételen is ugyanúgy megfordítani a fotócsík tájolását, s mindez azért történhetett meg, mert az egy független felvétel, a hamisítók figyelmét pedig elkerülte ez a tény.

Ezért, mivel a vízfelület maga az egyetlen rész, amit nem tettek ki különböző képhamisítási eljárásoknak, miként azt már többször is elmondtuk, jelen eljárás újabb bizonyítékként szolgál arra, a titkos hatalmak annyi víznyomot amennyit csak lehetséges a meghagynak a MOC felvételein, engedik, hogy „felfedezzük” azokat, ehhez elég jelentős erőfeszítéseket tesznek és komoly költségekbe verik magukat a jobb kivitelezés érdekében. Miként az olykor lenni szokott, a fordított tájolású kép ténylegesen egy kicsivel jobb rátekintést ad a vízfelületre. Ez pedig azt mondja el, amikor ezek a dolgok még csak a tervezési fázisban voltak, még mielőtt az MGS vagy a MOC egyáltalán elindultak volna a Marsra, arra gondolhattak, az esélye mindenféleképpen fel fog merülni annak, hogy a MOC űrszondák által sugárzott képek esetleg áttörik a tudományos közösségek paradigmáinak határait, és megtalálják a víznyomokat. Kezdeti félelmeiket az is táplálta a MOC felvételek nyilvánosságra hozatala kapcsán, hogy majd egyre több és több vízlelőhelyet fedeznek fel a tudósok és előbb-utóbb elkezdik feszegetni a civilizációk jelenlétének problémáit, előbb-utóbb pedig a képhamisítási alkalmazásokat is felismerik, ami igen nagy problémát okozhat. Mekkorát tévedtek!

Továbbá, az elmondottak SKipperre is igazak. Évekig tartott vissza vízlelőhelyekre vonatkozó felfedezéseit, egészen 2000. év közepéig. Úgy értékelte és meggyőződése volt, hogy a tudományos közösségek szoros nyájba rendeződve, támogatva a Nemzetbiztonsági Hivatalaik által, ragaszkodnak a feltételezett paradigmához, miszerint a Marson extrém hőmérsékleti körülmények uralkodnak, a hőmérséklet egészen lemehet -120 fokot is. Ez a hőmérsékleti érték nyilvánvalóan teljességgel lehetetlenné teszi a víz folyékony állapotban való létezését a Mars felszínén, sokszorosan is. Néhány tudós számítógépes modelleket készített ezekre az adatokra alapozva, s az kapták, az örökké fagyott felszíni rétege a bolygónak (permafroszt), akár 5 km vastag is lehet – tipikus esete annak, amikor vak vezet világtalant, amikor túl sok hitelt adnak teljességgel képtelen dolgoknak, amikor maximálisan hitelesnek fogadnak el hivatalosan kiadott tudományosnak beállított matematikai modelleket.

Hát igen. EZT tényleg nagyon nehéz elhinni, ezek a magasan képzett és célirányosan dolgozó akadémikusok és tudósok bizony önmaguk vakságának váltak áldozataivá. Így hát, amikor egy tudós, vagy tudóscsoport nyilvánosságra hoz valamit a Marsra vonatkozó felfedezéseiről, szinte már előre biztosak lehetünk benne, hogy lényegében azok közül válogatnak, melyekről már évek óta beszámoltunk itt, és természetesen Önök is olvashattak róla. Hihetetlen, de valóban ez történik. Néhány dologtól eltekintve, már hosszú évek óta ez történik. Szóval, egy garast sem adnánk ezeknek a tudós  embereknek és társaságoknak a véleményére, vakságuk elképzelhetetlen mélységekbe nyúlhat. Szánalmas figurák.

Mindeközben mind a belső embereknek, mind magunknak megvannak a törekvéseink e probléma kezelésére, miként lehetne felébreszteni ezeket a társaságokat és a széles nyilvánosságot. Skipper stratégiája az volt, hogy a vízlelőhelyekre vonatkozó felfedezéseit összegyűjti és egyszerre tárja a nyilvánosság elé. Így sokkal nehezebb azokat félresöpörni. Azóta már megváltoztatta ezt a taktikáját.

Azért alakította ki ezt a stratégiát, mert nem volt más választása, ez adódott az Interneten közzétett írásai fogadtatásából. Egy időszakban tökéletesen figyelmen kívül hagyták azokat, éppen azok, akik szerint lehetetlenség manapság vízlelőhelyeket találni a Marson. Minden ezzel ellentétes felfedezést egyfajta aberrációnak állítottak be, és egyenként tettek úgy a felfedezésekkel, mintha azok nem is léteznének, még akkor is, amikor tömegesen kaptak ilyen anyagokat és pontosan tudták, mik vannak a felvételeken. Továbbá, eltekintve néhány olvasói levéltől, a széles nyilvánosságot a saját mindennapi ügyei kötik le és abszolút nem érdekli mi történik ebben a témában. De még ha érdekelné is, akkor sem tesznek semmiféle lépést az ügy előre vitele érdekében, esetleg akkor, ha többen is rádöbbennek az igazságra, mi folyik valójában a háttérben és felismerik, hogy vezetőik és szakértőik semmit de semmit nem tesznek az igazság feltárására, úgy tesznek, mintha a Marson semmi rendkívüli sem történne, miközben ezeket a hazugságaikat nyilvánvalóan a saját céljaikra használják fel. Tehát, ha fel is ismerik, akkor sem történik semmi. Nem hangzik logikusnak, de minden jel szerint az emberi valóságérzés és viselkedés így működik.

Ezeket a felfedezéseket Skipper a 2000. közepén kezdte nyilvánosságra hozni, habár korábban is megtehette volna, talán úgy is kellett volna tennie. Amikor a média érdeklődni kezd valami iránt, általában rendkívül kevés idő áll a felkészülésre, a kemény kérdések pontos megválaszolására, a tudományos felfedezések korrekt feltárásához pedig idő szükségeltetik, és az embernek magánélete is van. Skipper ezért minden mást félretett és ezzel kezdett el foglalkozni. Másfél év telt el, míg annyi tapasztalatot gyűjtött össze a marsi fotókkal kapcsolatban, hogy nekiláthatott immár publikálásuknak. A módszere pedig megváltozott, ahelyett, hogy az egyes felfedezések alátámasztásához kellő anyagot gyűjtött volna és csak ezt követően adta volna ki, az egyetlen működőképes megoldásnak az tűnt, ha a mindenkori felismerésekről azonnal beszámol, így azok rögtön eljutnak a nyilvánossághoz, a nagyobb lélegzetű összeállítások, például akár egész könyvek megjelentetése egy adott témában, várhatott. Végül azok lényeges tartalma is felkerült az Internetre, tehát szabadon  hozzáférhetőek. A felfedezések első nyilvánosságra hozatala és a könyvek megjelenése között az emberek már szembesülhettek a marsi felszíni vizek előfordulására, a természetes és civilizált életre vonatkozó bizonyítékokkal, és elgondolkozhattak a hivatalosan kiadott beszámolók valóságtartalmán.

Természetesen a bennfenteseknek erre a lehetőségre is volt tervük, miként nyomhatják évekkel vissza a felfedezések útját. Véleményünk szerint a Mars Odyssey űrszonda – jelenleg is a bolygó körül kering –, szintén része ennek a tervnek. A látható fény tartományban dolgozó korai Viking, illetve jelen űrszondákkal ellentétben, ahol bizony a fotóelemzőknek igencsak meggyűlik a baja a „nyilvánosság elé nem való” alakzatok eltüntetése kapcsán, az Odyssey tudóscsoportját ilyen kellemetlenségek nem fenyegetik, nyugodtan dolgozhatnak. Szinte egyetlen felvételt sem hoznak nyilvánosságra a szonda munkásságából, még a saját honlapján sem. Meglehetősen elgondolkoztató, azaz gyanús körülmények. Lényegében a szondát irányítók szabad kezet kaptak. Közel egy évtized óta szinte semmit sem tesznek közzé az űreszköz mérési eredményeiből. Legalábbis semmi konkrétat nem.

Azért némi haladás történik. Először is kijelentették, hogy a Marson bizony vízjég található. Ez a kijelentés ugye messze ellentétes a korábbiakkal, a széndioxid-jégről szóló mesékkel. De már a puszta kijelentés is ugye megkérdőjelezte az éppen általuk kiadott hőmérsékleti értékek komolyságát, azaz problémák jelentkeztek a paradigmákkal. A hír hallatán a tudományos világ ébredezni kezdett, aztán gyorsan el is jutott tűrőképessége határáig, habár a felvételek egyértelműen folyékony víz nyomaira utalnak, ezt a békát már nem voltak képesek lenyelni, előjöttek a bizarrabbnál bizarrabb, magyarán ostobábbnál ostobább „magyarázatokkal”. Egy bizonyos pontig eljutva – nem fogván fel, hogy az egész „fejlődés” manipulált -, néhányan azért mégis ki mertek továbbra is állni határozott nézetükkel, hogy bizony a NASA/JPL archívumokban a marsfelvételeken igenis folyékony vízre utaló nyomok vannak. Mekkora „bátorság”, hogy miután a NASA/JPL  megengedte nekik a felfedezés lehetőségét (a képhamisításoknál gondosan kerülve a civilizáció-mentes vízlelőhelyek letörlését), ők ezzel éltek is. Nem kicsit nevetségessé téve önmagukat, s magát a helyzetet. Persze, a „cáfolók” is megjelentek. Hivatalból. Jót elszórakoznak – persze, az adófizetők pénzén és az emberek bizalmával. De talán az ébredés folytatódik, hamarosan „felfedezik” a biológiai élet nyomait, már eljutottak a kövületek felfedezésének lehetőségéig. Innen már nincs túl sok lépés hátra. A civilizált életet is kénytelen lesznek „felfedezni” előbb-utóbb. S mindezt egy jól kidolgozott forgatókönyv szerint. A kutató – aki ezeket a tényeket felismeri – elég különös helyzetben érzi magát.

Valami ilyesmi lehet a bennfentesek stratégiája, így manipulálhatják az akadémikus és tudományos társaságokat, így vezethetik a széles nyilvánosságot egyfajta „New Age” felé. Nyilván hosszú évek, talán egy évtized vagy több is el fog addig telni, amíg a marsi civilizációs nyomok már nem számítanak tiltottnak a MOC és más űrszondák felvételein, talán még a régi felvételek eredetijét is megtekinthetjük idővel. Ha a civilizációs nyomokra vonatkozó ismeretek elkezdenek majd csordogálni, a paradigmaváltás útjában semmi sem állhat már többé, az út egyre szélesebbre tágul, mind több alkalom nyílik majd nem földi eredetű civilizációk megismerésére, a Földre új korszak hajnala köszönt, remélhetőleg nem lesz benne hely azok számára, akik szemrebbenés nélkül hazudnak a MOC és a Viking felvételek kapcsán, tág tér nyílik azon tudósok előtt, akik az idegen technológiák tanulmányozásába kívánnak belemerülni. Gyönyörű távlatok! Akár tovább is gondolhatjuk; ha mégsem ezt az utat választjuk, csak magunkat okolhatjuk.

Ha valaki esetleg még mindig nem ismeri fel az eddigi beszámolók alapján a marsi fotók súlyos hamisításait a beszámolók alapján (valóban nehéz olykor felismerni), semmiféleképpen se feledkezzen meg arról a tényről, hogy a bolygó felszínén folyékony víz van, és egyre növekvő számban találhatunk ilyen bizonyítékokra a Mars felszínén.

 

54. Marsi tengerpart & életnyomok

Ebben a beszámolóban a Mars Déli Jégsapkájának tengerpartjával foglalkozunk, valamint a közvetlen a parton található életnyomokkal. Jelen beszámolóhoz kiegészítő anyagként javasolt elolvasásra a „Vízáradatok a Mars Déli Pólusán”, valamint a „Gyűrű a Mars Déli Pólusán” című írások; szintén a Déli Sarkvidék időszakos áradásairól, illetve életnyomokkal találkozhatunk ezekben. Ha valaki azokat a beszámolókat nem ismeri, feltétlen érdemes elolvasni az itt bemutatott jelenség jobb megértése végett.

 

Miként az jól látható a sorozat első, fenti felvételén, az itt bemutatásra kerülő jelenség a Mars Déli jégsapkájának szélén található, igen közel a Déli Pólus meglehetősen szokatlan „Gyűrű” alakzatához – sárga nyíl mutat rá -, sötét körvonala még éppen kivehető, évszakosan víz borítja be, miként arról a fentebb hivatkozott írásokban részletesen beszámolunk, miként a környező sarkvidék színváltozásairól is. A halványan látható „Gyűrű” egyben viszonyítási pontként is szolgál, milyen közel esik hozzá az itt bemutatott jelenség.

 

 

A fenti, második felvétel kissé közelebbi rápillantást ad a helyszínre, de még mindig elég távolit ahhoz, hogy általános rátekintést kaphassunk a pontos helyszínről. A bemutatandó fotócsík helyszínét sárga felirat jelzi. A fotó jobb oldali részén látható a Déli Pólus szokatlan „Gyűrű” alakzata, erről olvasható ugye bővebben a „Gyűrű a Mars Déli Pólusán” című írásban. Ez a felvétel 1999. október 14-én készült az MGS küldetése során, az évszakos változásokat figyelembe véve, a száraz időszakban, amikor a víz távolabbra húzódik vissza a Déli Sarki területektől. További információ a Mars Déli Pólusának vidékéről a már hivatkozott „Vízáradatok a Mars Déli Pólusán” – című beszámolóban találhatók.

Álláspontunk szerint, a fenti, második felvétel is egyike a súlyosan meghamisított képeknek. A világos területek teljes felszíne vastag fedőréteget kapott. A hivatalos magyarázat természetesen valahogy úgy hangzanak, hogy széndioxid havat látunk, ám erről szó sincs e felvétel esetében, akár kissé sötétebb, akár világosabb, bármerre is tekintünk, mindenhol e jellegtelen, pamacsszerű hamisítási megoldásokba ütközünk, emellett, semmiféle felszíni részletet nem tudunk kivenni. Mindezt legkönnyebben a szokatlan „Gyűrű” alakzat esetében figyelhetjük meg, ugyanis szinte elveszik a hamis fedőréteg alatt. Ha a képhamisítási réteg alól nem kandikálna kissé ki a „Gyűrű”, akkor lényegében észre sem vennénk, alkalmazását.

A meglátásunk szerint a kép sötétebbik fele valós felszíni állapotokat tükröz, azaz mindenféleképpen referencia-felvételnek minősül a tengerpart megjelenése kapcsán, és emiatt érdemes vele részletesebben is megismerkedni. Érdemes alaposan megvizsgálni a fotókat, hiszen rendkívül fontos felfedezésről tanúskodnak, ezzel a felfedezéssel pedig mindenféleképpen hasznos lesz a jövőben is foglalkozni, további megerősítést keresve. Nos, a helyszín bemutatása után most már rátérhetünk a lényegre.

 

Ehhez a fent látható M09-02507 és M07-05909 hivatalos jelzésű fotókból állítottunk össze egy osztott képet, ezáltal jó összehasonlításra nyílik lehetőség, igen alaposan megvizsgálhatjuk a hivatalosan kiadott felbontási szinten a szóban forgó jelenséget. Nem szabad elfeledkeznünk arról, hogy erre a két felvételre csupán a bemutatás miatt esett a választás, valójában sokkal több is van a kérdéses területről, a part magasabban és alacsonyabban fekvő részeiről egyaránt. Néhányat ezen felvételek közül felsorolunk, további hivatkozások gyanánt. Miként ez a kettő, az ott megjelöltek is keskeny-látószögű felvételek, ráadásul kissé nagyobb távolságból készültek, ezért felbontásuk korántsem ilyen jó, nem tesznek lehetővé erősebb nagyítást, a pixelezettség korán megjelenik. Akár hogy is beszédes képek, mindjárt meg is hallgatjuk, mit mondanak.

E két képre azért esett végül a választás, mert jól látható a félhold alakú forma, ez pedig kitűnő segítséget nyújt mint viszonyítási pont. A teljes bal oldali terület vastag, sűrű és áthatolhatatlan szövevényt alkot, nem más, mint virágzó ÉLET. Valamiféle biológiai életnek tűnik, növényzetnek, talán gombaféle. Azonban ennyi erővel lehet telepet alkotó állati életforma is, olyan forma, mely növényeket utánoz megjelenésében, miként erről is szó volt más beszámolóban. Az e területről készült felvételeken és azokon, melyek a sötét területet mélyebben ábrázolják, az év különböző időszakaiban, a sűrű és áthatolhatatlan szőnyeg itt-ott felszakadozik, bizonyítván, hogy az évszakokhoz igazodva időszakos változásokon esik át, azaz dinamikus átalakulások alanya, tehát semmiféleképpen sem keverhető össze mozdulatlan geológiai felszínnel.

Miként az jól látható, a sötét mintázat igen határozottan és élesen megszűnik egy tisztán látható demarkációs vonal mentén. Ez az igazi beszédes pont. Azonban még ennél is fontosabb a sötét demarkációs vonal mögötti második vonal, ez már áttetsző, ám ugyanolyan éles és határozott. Ez ugyanis arra ad kézzelfogható bizonyítékot, hogy valami nagyon tiszta dolog túlnyúlik ezen a sötét, életet rejtő mintázaton, és ennél a pontnál végződik, úgy szolgáltatva számunkra újabb demarkációs vonalat.

Azt is észrevehetjük, hogy a fehér foltok (ne felejtsük el, hogy most igen nagy távolságból tekinthetünk rájuk, ezért a mérete minden egyes fehér foltnak sokkal nagyobb lehet, miként az első pillantásra hihetnénk, ebből a távolságból) egyértelműen és sokkal sűrűbben mutatkoznak a határvonal mentén, mint a sötét mintázatú, életet jelentő térség felett. A belső elválasztó vonaltól jobbra viszont eggyel sem találkozhatunk. Ezen utóbbi ténynek szenteljünk különösen nagy figyelmet. Rendkívüli jelentőséggel bír.

Ez azért rendkívül fontos, mert kétségbevonhatatlanul alátámasztja, hogy ezek a fehér foltok valamiben, és/vagy valami alatt találhatók, ami igen tiszta, mindenféle, fényvisszaverő felszín nélkül, legalábbis semmi sem látható belőle itt. Más szavakkal, valami van a sötét élet-mintázat felett, ami nem látható, kivéve a partvonal egyértelmű megjelenését, illetve az életnyomoktól az elválasztó-vonalat. Nos hogy mi lehet ez, az a jackpot kérdés.

 

A fenti, negyedik felvétel közelebbi rátekintést enged a sűrű, átlátszatlan szövevényt alkotó, sötét takarót képező, növényzetre, s a teret tisztán elválasztó demarkációs vonalra. Meggyőződésünk, hogy a sötét terület szuper sűrű biológiai élettér. A kérdés pusztán annyi, hogy amire alátekintünk az egyfajta gomba-jellegű növényi élet, vagy pedig valamiféle telepes életforma, ami ilyen, növényzet-jellegű megjelenést kölcsönös az adott fajnak?

A sötét élet-jellegű mintázat, bármennyire is érdekes a számunkra már jól ismert. A fontos kérdés azonban az, vajon mi lehet a világos részen megfigyelhető demarkációs vonal? Az első reakció természetesen az, hogy rendkívüli tisztaságú és nyugodt felszínű víz; minderre a korábban már hivatkozott, „Vízáradatok a Mars Déli Pólusán” – című beszámoló alapján is következtethetünk, hiszen víztömegek igen nagy mennyiségben vannak jelen a Mars Déli Pólusán a szezonális hatásokhoz igazodva, tehát biztosak lehetünk benne, itt is találkozni kell vele. Ezek a felvételek azonban a száraz periódus idején készültek, ezért elméletileg kevesebb víznek szabad csak a helyszínen lennie, miközben valamennyi felvétel túlságosan is tisztán azt sugallja, hogy nagymennyiségű vízzel állunk szemben, az évszakos változások ellenére. Ezért gyanakodni kezdtünk, mi lehet ez az igen éles demarkációs vonal, talán nem víz, legalábbis nem partvonalat alkotó felszíni víztömeg.

Igen, határozottan van valami nagyon tiszta efelett a sötét életre utaló formák felett. Lehet ez valamiféle zselatinszerű, puha anyag, sokkal inkább mint víz? Talán a sötét élő takaró állít elő ilyen anyagot nagy mennyiségben, ezáltal könnyebben tudja átvészelni a szárazabb időszakokat? Természetesen jogos a felvetés, hogy ilyesfajta anyag is rendelkezik felszínnel, s bizonyos mértékben fényvisszaverőnek is kellene lennie. Igen, bár itt nem ez a helyzet.

Amikor ezt mérlegeljük, arról sem szabad megfeledkezni, hogy a Mars igen tekintélyes kiterjedésű civilizációs nyomokkal rendelkezik, ezek közül olyanokkal is találkozhatunk, melyeknek technológiája messze a miénken túlmutat. Felhívnánk a figyelmet, hogy a közeli különleges „Gyűrű” alakzat, gyanú szerint, szintén civilizációs nyom. Lehetséges lenne, hogy amire alátekintünk az nem más, mintegy hidropónikus kertészet, egy igen tiszta védőréteg alatt, valamiféle különleges anyag, netán erőtér – ez utóbbi megmagyarázná felszínének fényvisszaverődés-hiányát? Lehetséges lenne, hogy ugyanez a technológia jelen van a „Gyűrű” alakzat közelében is, ugyancsak védelmet biztosítva számára, szintén, a fényvisszaverődés hiánya mellett? A Gyűrű széle nem látható jelen felvételen, mert a képhamisítás következtében magát az alakzatot is igen nehéz kivenni, pláne a szélén. Lehetséges lenne, hogy valamiféle határ-réteghez érkeztünk a Gyűrű esetében, míg a többi részét elnyeli a hamis fedőréteg?

Esetleg egy nem-fényvisszaverő védőmezővel állunk szemben, megóvván a mezőgazdasági hidropónikus gombafarmot melyet a Gyűrű és egyéb itt jelen lévő társadalmak ellátására hoztak létre, melyeket bizonyára eltüntetett előlünk a képhamisítással megbízott számítógépes program, hiszen a beavatkozás nyoma igencsak jól látható jelen sorozat második felvételén? Ha ez igaz, akkor ez a védelem kiterjed arra is, hogy távol tartsa a vizet az magas vízállás időszakaiban, és megtartsa azt a száraz periódusokban? Netán mindkettő? Talán védik a víz alatti telepeket áradások idején és aztán megőrzik számukra a kellő mennyiségű vizet a száraz időszakokban?

Ennek a beszámolónak mindezekkel a felvetésekkel részletesen kell foglalkoznia, hiszen ez a jelenség képezi a felfedezés alapját, az elemzéshez, a részletes kérdés-megválaszoláshoz viszont kötetekre lenne szükség, természetesen igen nagy számú kép beillesztése mellett. Minderre itt nincs sem hely, sem lehetőség, így pusztán a Kedves Olvasó figyelmét szeretnénk felhívni erre a jelenségre, a megfigyelhető rendellenességekre. Ha egy napon a tudósok kitörnének a maguk építette lélektani börtönből és körülnéznének, megérezhetnék a rendkívüli felfedezések lehetőségének illatát, talán hajlandóak lennének szembesülni a tényekkel is, és felvenni a fonalat, folytatni a kutatómunkát, netán részletes információkat a széles nyilvánosság elé tárni?

Miként látható, az ilyen fajta jelenségek igen sok megoldatlan kérdést vetnek fel, a kutató gyakran elveszhet a részletekben, hiszen a részletszegénység és a rossz felbontás következtében nem kaphat pontos válaszokat. Néhány lehetséges magyarázatot felvonultattunk itt, ezek talán közelebb, talán éppen messzebb vittek az igazságtól. Egy dologban azonban biztosak vagyunk, miszerint a sötét mintázat valamiféle virágzó biológiai életet takar, semmiféleképpen sem felszíni geológiát; a tiszta demarkációs vonal pedig egyaránt jelenthet folyékony, vagy félig folyékony anyag jelenlétét, és/vagy valamiféle magasan fejlett technológiát. Akármelyik megközelítést is választjuk, tökéletesen szembe fogjuk magunkat találni a hivatalos állásponttal és mantrával, miszerint a Mars kegyetlenül hideg, fagyott és halott világ, rendkívül veszélyes az életre. Tehát kedves tudósok, fel kellene ébredni és megvizsgálni az ilyen nyilvánvaló nyomokat, mint akár a mellékeltek! Ez a ti munkátok, nem a miénk. A mienk legfeljebb abban áll, hogy elétek tesszük.

Mindeközben, ahogy egyre gyűlnek és halmozódnak a független kutatók hasonló jellegű felfedezései, a Mars bolygó úgy távolodik egyre a hivatalosan lefestett képtől, a hivatalos nézet pedig úgy zuhan bele a maga festette sötétségbe, ahol semmi fény nincs, nem közölhetők új és igaz ismeretek, főleg nem az életnyomokról és a fejlett civilizációs alkotásokról. Egyetlen reményünk az, hogy a Kedves Olvasó megvizsgálja az egyre növekvő mennyiségű anyagot, s legalább összeveti azokat a  hivatalos állásponttal, így lehetőséget kap arra, hogy önálló döntést hozzon, ahelyett, hogy a hivatalos vezető szervek által tálalt készet fogadja el. Sajnálatos módon a teljes igazságot meglehetősen sok konspirációs törekvés lengi körül, már hivatalos szinten is, vagyis a vezetőink jó része sincs a teljes tudás birtokában, így tehát lehetősége sincs kérdéseinkre igaz feleletet adni. Ez azonban nem tarthat vissza minket attól az alapjaiban jogos és elvitathatatlan emberi törekvésünktől, hogy igenis meg akarjuk ismerni a maga teljes valójában azt a világot, amelyben élünk.

 

További ismeretek

Az alábbiakban néhány hivatkozást sorolunk fel, ezeken hasonló típusú tengerparti részeket láthatunk, a hozzájuk szorosan kötődő életnyomokkal, miként azt jelen beszámolóban is bemutattuk. Különböző nézőpontokat szolgáltatnak, ezért igen jól használhatók további elemzésekhez. Habár a sötét mintázat többféleképpen jelenik meg, egyben biztosak lehetünk: életnyomokat látunk. Még akkor is, ha egyes képeken csupán foltokban van jelen. Sajnos, nem nyújtanak jelentősen többet az itt felsorakoztatott ismereteknél. Vannak további hasonló jellegű fotócsíkok, de nem vállalkozhattunk az összes felsorolására itt. A listázottak hozzásegítik az érdeklődőt alapos kép kialakítására, a felszíni folyékony víz jelenlétének igazolására és/vagy mesterséges struktúrák meglétére végig a tengerpartok mentén. A képekből messze több kiolvasható, mint amennyit itt igyekeztünk bemutatni.

 

 

http://www.msss.com/moc_gallery/m07_m12/images/M08/M0806597.html

http://www.msss.com/moc_gallery/m07_m12/images/M08/M0807262.html

http://www.msss.com/moc_gallery/m07_m12/images/M09/M0903939.html

http://www.msss.com/moc_gallery/m07_m12/images/M08/M0800325.html

http://www.msss.com/moc_gallery/m07_m12/images/M08/M0802736.html

http://www.msss.com/moc_gallery/e07_e12/images/E07/E0701928.html

http://www.msss.com/moc_gallery/e07_e12/images/E07/E0701778.html