A Mars bolygó közvetlen környezetében, valamint a felszínén is, szorgos űrszondák gyűjtik fáradhatatlanul a fantasztikusabbnál fantasztikusabb adatokat, készítik a csodálatosnál csodálatosabb felvételeket. Mégis. A nagyközönség szinte semmit sem tud a páratlan felfedezésekről, a legizgalmasabb felvételek az archívumokban - ám szabadon hozzáférhetően - pihennek.  A képek között szép számmal találunk olyanokat, melyek a marsi élettel, illetőleg a marsi civilizációval kapcsolatban gyökeresen másról mesélnek, mint ami a NASA hivatalos álláspontja. A NASA-nál tehát ismét nem mondanak igazat, sőt, ezen képek kapcsán már meg sem szólalnak… A legtöbb leleplezés Joseph Skipper áldozatos munkájának köszönhető, az ő munkáiból szemezgetünk.

  

 

55. Civilizációs nyomok a Mars Déli jégsapkájánál

 

 

A fentebb bemutatott első felvétel az M13-01589 jelű fotócsík egyik igen különleges területére mutat rá; az elsődleges látnivaló egy igen hosszan elnyúló kupola,jobb oldalt oldalt, nyíllal jelezve. Mielőtt továbblépnénk, fontos tudni, hogy a fent bemutatott felvétel csak egyik oldalát jelenti a fotócsíknak, a helyszín pedig nem más, mint közvetlenül a Déli Sarkvidék jégtakarója, egészen közel magához a Pólushoz, ebből kifolyólag amit láthatunk az jégmező, és nem cserélendő össze a természetes geológiai felszínnel. Azzal is fontos tisztában lenni, hogy a bemutatott fotó igen nagy távolságból készült, minden amit rajta részleteiben láthatunk valójában hatalmas méretű, ellen kell tehát állnunk a szemünk számára berögződött reflexnek, miszerint hajlamosak vagyunk kisebbnek értékelni a dolgokat valós méretüknél. Példának okáért, egy 5-10 emeletes épület túl kicsiny lenne ahhoz, hogy akár csak egyetlen pontként is megjelenjen a képen.

A helyszínről elmondhatjuk, hogy olvadékvizet tartalmaz. A kiterjedt jégmező jelentős része, véleményünk szerint, olvadási időszakon halad éppen át, ennek köszönhetően, miként most is, sekély vizű tavak jelennek meg a jégmező egyes pontjain. A sima területek azt is jelzik, hogy ezek az olvadások esetleg nemcsak időszakosan, hanem folyamatosan is jelentkezhetnek. Igen nehéz lehet talán a Kedves Olvasónak elhinnie, de a kerek formák, melyeket a fotón lát, a legtöbb esetben mesterséges eredetűek, a sötét hátak pedig civilizációs nyomok, ezek olykor és szemmel láthatóan kimaradtak a világos színű, a kép egyes részleteit elfedni igyekvő képhamisítási törekvésekből, ezért jelentős hatást keltenek, habár igyekeztek a kép feldolgozói képi érzékelésünket jelentősen összezavarni. A kép közepén teljes egészében keresztülhúzódó sötét sáv első ránézésre talán vízfelületnek tűnhet, amint egy tekintélyes méretű árokban összegyűlt, azonban a sötét színnek köszönhetően sokkal inkább tűnik rendkívül sűrűn beépített civilizációs területnek; pontosan úgy fest, mintha egy zsúfoltan beépített nagyvárosra néznénk alá jelentős magasságból az űrből. Még több hasonló alakzatot be fogunk mutatni.

 

A fenti, második felvétel kicsit közelebbi rálátást nyújt, a nagyítás mértéke 165%, alaposabban szemügyre vehetjük a sötét területet, a hosszan elnyúló kupolát, valamint a kupola mögött közvetlenül felbukkanó felszínt. Ebből a távolságból a sötét tömeg - akármi is alkossa -, felismerése túlságosan bizonytalan, ezért e helyen tovább is lépünk rajta. E kép viszont aránylag jó rálátást kínál a hosszan elnyúló kupolára. Tisztán felismerhető áttetsző tulajdonsága, egységes formája, valamint jelentős fényvisszaverő-képessége sima és tükröző felszínéről; a fényvisszaverő-képesség egyenletessége pedig arra utal, hogy az alacsony szögű rálátás mellett, a hosszan elnyúló objektum keresztmetszete minden bizonnyal kör alakú, ez pedig illik a „kupola” felvetéshez. Arról se feledkezzünk meg, hogy a kupola megakadályozza a rálátást az ovális alakú felszíni formák szélére, közvetlenül a kupola mögött, ami arra bizonyíték, hogy háromdimenziós alakzatról van szó, mely elegendően magasba nyúló ahhoz, hogy eltakarja a közvetlen mögötte elterülő tájat. Szintén ne feledkezzünk meg a távolságból adódó léptékre, ennek köszönhetően az itt látható kupola valóban gigantikus méretű.

A kupolát 200%-500%-os nagyítással vizsgálva igen sok vékony, ám valamiféle egységes rendszert alkotó, struktúrát láthatunk kibontakozni, ám ezek túl kicsik, hogy határozottan kivehessük mik is lennének, a nehézséget tovább növeli a rendkívüli távolság, és az a tény, hogy itt is megjelennek a képhamisítási alkalmazások, ez egyben azt is megakadályozza, hogy további részleteket ismerhessünk fel; sajnos, a nyilvánosság számára csak ennyi jutott, az érintetlen minőségű felvételek a titkos társaságok részére vannak fenntartva. Amit láthatunk az valamiféle mintázat, nem egyedi objektumok. Ezért nem jelenthetjük ki meggyőződéssel, hogy épületeket látnánk a kupola alatt, az eddigi tapasztalatunk szerint pedig általában ez szokott lenni a helyzet. Másrészről, a szervezett mintázat határozottan mesterséges szerkezetekre utal a kupola alatt.

Ez viszont újabb kérdést vet fel, vajon miért nem érinti a képhamisítási alkalmazás az objektum egészét? Az ok, miként arról más beszámolókban is szót ejtünk az lehet, hogy a képhamisító számítógépes program alapvetően geometriai formák felismerésére koncentrál (egyenes vonalak, derékszögek, négyszögek és háromszögek), ezért nem szükségképpen ismeri fel az átlátszóságot önmagában, mint mesterséges alkotást. Másfelől, ha jól körülhatárolható geometrikus formákat talál egy átlátszó objektumban, akkor igyekszik eltüntetni azokat, miközben természetesen gyakran sérül maga az áttetsző objektum is. Azonban jelen esetben, ha nagyon közeli elemzést végzünk, észrevehetjük, hogy igen finom húrszerű ködös/pacás mintázat jelenik meg végig a kupola mentén - a nyilvánosság számára közölni nem kívánt részletek elfedésére. Habár az alkalmazást a kupola területén belül hajtották végre, a külső körvonala ezért megmaradt épségben, legalábbis nem károsodott jelentősen, a kupola felismerhető még ebből a távolságból és ebben az állapotában is.

A háttérben, a kupola mögött, két kiterjedt, lapos területet láthatunk, hangsúlyos körvonalakkal, mintegy gátak veszik körül őket, sötét peremmel, a kerekded formák belseje pedig láthatóan mélyebben van. Ha valaki a további képet is jól szemügyre veszi, észreveheti, hogy felszín rendkívül sima a „tó” jelzésű feliratok térségében, bal oldalt. A második képen a jobb oldali tó, tulajdonságait tekintve rendkívül sima és egyenletes felszínű, a sötét színű „partokhoz” közeli részeken azonban kissé hullámossá válik, a parttól távolabbi részeken is felbukkan némi hepehupa, ahol a terület ezeken kívül továbbra is tökéletesen sík. Azt is vegyük észre, hogy a keskeny és sötét „partvonal” a sík területek szélén lényegében két párhuzamos „hátból” áll, ezek tökéletes szinkronban követik a „partvonal” minden egyes görbületét. Végül nem hagyhatjuk figyelmen kívül a világos területek felett megjelenő tollszerűen bolyhos, pacákat, elrejtik maguk alatt a „partvonalat”, még a lapos területet övező sötét részekbe is bele-belekapnak. Ezek rendkívül fontos részletek, mély jelentéssel bírnak, visszatérünk még rá a beszámoló további részében.

 

A fenti, harmadik képen tekintélyes méretű tó látható, a fotócsík alsó részéről, annak széléről. Amit erről a tóról el szeretnénk mondani tipikusnak tekinthető a többi „tó” és „partvonal” esetében is, a teljes fotócsíkot tekintve. Ez a lapos terület is rendelkezik a másik két, a kupola mögött elterülő, „tavat” tekintve ugyanazokkal a jellemvonásokkal. Figyeljük meg, hogy a tó felszíne nem tökéletesen egyenletes, kissé hepehupás, ám minden egyes része ugyanazon a szinten található, e tulajdonság pedig a folyadékok jellemzője, mivel természetesen a folyadékok felszíne sima és egyenletes. A tökéletesen egy síkban fekvés arról mesél nekünk, hogy ha az teljes egészében jég, amit láthatunk, akkor alkalmanként olvadási periódusokon kell a területnek átesnie, ez hozza létre a tisztán és egyértelműen látható azonos síkot. Továbbá, ez a lapos terület egyértelműen mélyedést alkot, alacsonyabban fekszik, mint a szélén kiemelkedő vidék, illetve a távolabbra fekvő, ez pedig újabb jellemző vonás, egyben tovább erősíti, hogy ez a lapos terület egyértelműen folyékony anyag karakterisztikáit viseli magán, ha pedig folyadék, akkor elvárásaink szerint csakis víz lehet. Ha valaki áttekinti az állóvizekre vonatkozó bizonyítékokat más beszámolókban, akkor megértheti, igenis léteznek tavak a Marson, sőt, még a Déli Sarkvidék térségében is, egészen a Pólus közvetlen közelségében, ellentétben azzal, amit a hivatalosan kiadott hőmérsékleti adatok alapján várhatnánk. Lehet, mindez szokatlanul hangozhat egyeseknek, de már teljesen mindennaposnak tűnik számunkra. Türelmetlenségre semmi ok, ebben a beszámolóban további ismereteket hozunk nyilvánosságra a felszíni vizekkel kapcsolatban.

Miközben azt állítjuk, hogy a lapos területeket víz tölti ki, egyben azt is megjegyezzük, hogy maga a vízfelület egyetlen esetben sem látható, de még jég alakjában sem. Valójában a harmadik felvétel igen kis része valódi csak. A befagyottnak tűnő tófelszín véleményünk szerint nem más, mint igen világos színű, ködös jellegű képhamisítási eljárás eredménye, nagyon finom technikai megoldás során vitték a képre, még a nagyközönség számára szigorúan titkos, eredeti, sokkal közelebbi rálátást biztosító fotócsíkon, és csak eztán adták ki a nagyközönség számára. A tó területén megfigyelhető hepehupás térség annak következménye, hogy a képhamisítási eljárás megpróbálta követni a főbb kontúrjait mindannak, ami a tómederben található, s azt nem sikerült teljes mértékben elfedni. Beláthatjuk hát, e képhamisítási technika alapjaiban nem érinti a felület szinte tökéletes simaságát, a bemélyedés formája is teljességgel szabálytalan, emiatt pedig teljesen jogos az elvárásunk, hogy – a látványból adódóan – víz tölti azt ki. Éppenséggel pontosan ezt is látjuk, dacára a képhamisítási beavatkozásoknak.

Hasonlóképpen, a sötét színű partvonal a tavak környékén szintén képhamisítás eredménye, ezúttal sötét színű, fésűzési technika, melynek célja nyilvánvalóan elrejteni azt, ami ott van. Az előtérben- közvetlenül a tóval és a sötét partvonallal szemben, látható egy nagyobb terület, ezen pedig kétségtelenül a ködösítési technika alkalmazását vehetjük észre, valamit itt is igyekeztek elrejteni előlünk. A tó jobb felső részén, közvetlenül a hamisított sötét sáv mellett és a természetes felszín vonala között, ismét csak hamisítási nyomokra bukkanhatunk, ezúttal is a sötétebb ködös, illetve az igen világos, mindent elfedő réteggel. Ugyanezt a sima és igen finom mintázottságú hamis réteget találhatjuk szinte a teljes képrészleten, elfedvén nagyjából mindent, beleértve egyes felszíni formák központi részeit és magasabb pontjait egyaránt. Más szavakkal, majdnem minden hamis az eddig bemutatott felvételeken, nemcsak egyszerűen azzal a céllal, hogy elfedjenek valamit előlünk, hanem még hamis látványt is igyekeznek kelteni arról, mit szeretnének, hogy lássunk.

Ez a hamis illúziókeltés a 100%-os felbontáson működik a leghatékonyabban, azon a léptéken, melyet a tudósoknak és a nagyközönségnek kínálnak megtekintésre. Milyen céllal? Valakik nagyon is biztosak abban, hogy a kutatók ezeket a fotócsíkokat csak egy gyors pillantásra méltatják, egyszerűen azért, mert igen nagyszámú felvételt kell áttekinteniük. Ez az egyszerű körülmény máris azzal a következménnyel jár, hogy ha nincs valami nagyon kirívó a felvételen, akkor a szem igen gyorsan átsiklik rajta, pláne, ha a kutató még siet is és nem érzi úgy, hogy valamiért alaposabban is el kellene mélyülnie a fotócsík elemzésében. Mindezt kombináljuk még össze a hivatalos paradigma által okozott vaksággal, emiatt a hivatásos tudósok nyájának nagy többsége azt látja a felvételeken, amit láttatni szeretnének vele, ami természetesen a valóság meghamisított képe, semmi köze az igaz valósághoz. Igen kevesen szánják rá csak magukat a tudóstársadalomban és azon kívül, hogy belenagyítsanak ezekbe a képekbe, s felismerjék, hogy a felszín közel sem olyan ártatlan, ha igen közelről és kritikus szemmel vizsgáljuk. Ha pedig számos felvételt vizsgálunk át ezzel a módszerrel, igen csak komoly csapást mérhetünk a képhamisítókra.

Éppen a fentiek miatt gyanakszunk ugyanis a hivatalos oldalakon elhelyezett, függőleges irányítottságú .GIF fotócsíkokon mindössze három közül lehetett választani korábban, ezeket pedig gyakran átfordították. Tudták, hogy a legtöbb kutató különböző akadémiai intézmények kötelékében dolgozik, az egyetemek által finanszírozott szélessávú, nagysebességű Internetet használja, ezért igen gyorsan rászoktak a harmadik fotócsík kiválasztására, hiszen gyors Internet kapcsolat révén ezt a legkönnyebb nagy sebességgel görgetni, sokkal gyorsabban lehet, mint a szinuszoid térkép-vetített (szög alatti) fotócsíkokat, ahol gyakran meg kell állni a további görgetés előtt az újra pozicionálás miatt. Ez igen kényelmetlen sokak számára, és arra gyanakszunk, éppen ezért választották a felvázolt megoldást.

 

A fenti, negyedik felvételt csak azért helyeztük itt el, hogy bemutassuk az egyik legkirívóbb példáját az ezen a fotócsíkon végrehajtott hamisítási eljárásoknak, és alátámasszuk, hogy ezeket a beavatkozásokat még a legkezdőbb amatőr is képes felfedezni, amennyiben alaposan megvizsgálja a fotócsíkot. Átfogóan alkalmazott sötét köd/füst/felhő típusú képhamisítási technikáról van szó, élesen elüt környezetétől, még a normál méretű képen is. Valójában, éppen ezen a méreten vetették be. Úgy hiszem, senkiben nem merül fel, hogy a Déli Sarkvidék jégmezője tüzet fogott és ennek a füstje keltené a keskeny, lágy szerkezetű, pamacsos, porózus, jellegtelen „pöffenéseket”? A beavatkozás ténye kevésbé nyilvánvaló a hepehupás területen mögötte a háttérben, mely szintén hamis. Még kevésbé egyértelmű az enyhén sötét tintával végrehajtott beavatkozás a normális esetben igen nagy fényvisszaverő-képességű jégmező felszínén az előtérben; itt azt akarják velünk elhitetni, hogy némi árnyékot látunk, a terep lejtős, éppen ezen a részen kezd el aláereszkedni, sötétebb bemélyedést formál, majd újra emelkedni kezd, az előtérben – ez a terület már nem látható azonban e képrészleten. A gond az, hogy a színezésre használt tinta túlságosan is egységes és az elválasztó vonal felül, a lejtő tetején, nagyon is tökéletes ahhoz, a legkisebb változás nélkül keresztezi a felszíni formákat, semmi olyan tulajdonságot nem mutat, ami miatt valódi árnyéknak tekinthetnénk.

A valóság ezzel szemben az, hogy ez a terület teljesen sík. Továbbá, amit itt nem láthatunk, csak ha az egész fotócsíkot szemügyre vesszük igen alaposan, az az, hogy a felbontást a fotócsík alsó felében, közvetlenül ezek alatt az igen szembetűnő és kiterjedt képhamisítási beavatkozások alatt jelentősen lerontották, emiatt a teljes rész sokkal távolabbinak tűnik, az egyes objektumok pedig jóval kisebbnek, mint a felső részen. Nyilvánvaló, hogy az osztó/elválasztó vonal fölött valamit igencsak el akartak rejteni előlünk, ezért alkalmazták ilyen kiterjedten a képhamisítási eljárásokat. Az ereszkedő lejtő és az újra emelkedő rész nem más mint illúzió, arra törekedvén, hogy összezavarják a megfigyelő ítélőképességét, megfosszák mindenféle összehasonlítási lehetőségtől, lehetetlenné tegyék számára a felső és az alsó rész összevetését. Vagyis, mint látható, a képhamisítás nemcsak valaminek az elfedését szolgálja, hanem a hamis illúziókeltést is, és az érzékelés félrevezetését. Ha valaki tudósként sok éven át elfogadja az uralkodó paradigma követelményeit, ez a módszer igen hatékony manipuláció, de ha valaki egy senkinek számít, mint jómagunk is, akkor képes rávilágítani a már évtizedek óta tartó mutyizásokra. Mindez pedig arra bizonyíték, hogy egyetlen stratégia használata nem alkalmas mindenki számára egyaránt.

 

A fenti, ötödik felvételt azért helyeztük el itt, hogy széles rátekintést adjunk a Déli Sarkvidék térségének jégmezőiről, és arról a látványról, mely legtöbb esetben fogad bennünket ha a Mars e területéről készült fotócsíkokat kezdjük vizsgálni. További cél a felvétel elhelyezésére az volt, hogy kellő segítséget nyújtsunk a legáltalánosabban használt képhamisítási technika felismerésében; minden ilyen helyet ibolyaszín pontokkal jelöltünk. Miközben természetesen a pontok bosszantóak és zavarólag hatnak a látványra, egyben azt is demonstrálják, milyen hihetetlen mértékben és arányban hamisították meg csupán ezt az egyetlen felvételt. Ami még rosszabb, nem csak ezt az egyetlen technikát alkalmazzák ilyen célból, még jelen esetben sem.

Továbbá, ez a széleskörűen alkalmazott pamacsolási technika a hamis illúziókeltésről szól, amikor a szemünk elé táruló látvány valami egészen más, mint a valóság. A helyzet az, hogy majdnem a teljes képmező hamis, a formák, melyeket látunk, megtévesztőek, a valódi felszín látványában kissé eltér attól, amire most tekintünk. A kissé kiemelkedő felszíni formák valójában magasabbak és szélesebbek annál, miként itt megjelennek a sötét szalagforma képében, s területük zsúfolva van civilizációs nyomokkal. A milyen fekvő, tökéletesen sima felszínű bemélyedések létező formák, ám valószínűleg a jégmezőkből kiolvadó víz tölti ki őket, de ez a felszín meghamisított, a nagyközönség számára pedig csak ezt adják ki, és ezt is szántszándékkal elrontott felbontáson. A finom, hamis mintázatot a nagyfelbontású eredeti képen hozták létre, a beavatkozás eredményeként a tavakban lévő kiemelkedések/struktúrák nyomai megmaradtak; e beavatkozások nyomán jött létre a megfigyelhető mintázat. Arra gyanakszunk, a következő hamisítási technikát már nem a legnagyobb felbontáson vetették be, ezek már a körvonalait is elrejtik a nagyobb struktúráknak, melyek még a finom alkalmazások után kivehetők maradtak. Amikor hozzáadták a nagy távolságról készült fotó benyomását keltő hatást, mely egy igen hatékony megoldás, és rendkívül nehéz beazonosítani, ennek következtében a nagyfelbontáson végrehajtott beavatkozások rendkívül nehezen felismerhetőek, és beleolvadnak más hamisítási alkalmazásokba, s a felbontás lerontásával mindez teljesen összefolyik. Így működik tehát a rendszer. A sötét sávok félig áttetsző sötét tintaréteg felhordásának eredménye, olykor igen vastagon viszik rá a felvételekre, így rejtenek el mindent, ami csak ott volt, más esetekben ezt az áttetsző megoldást használják, így emelnek ki egyes területeket.

A hamis illúziókeltés érdekében bevetett technikáknak nem az elsődleges célja, hogy elrejtsenek valamit, éppen ellenkezőleg, azt a látványt igyekeznek sulykolni, mintha befagyott tavakat látnánk, eközben persze elterelni arról a figyelmet, hogy bármiféle civilizációs nyom is lenne a helyszínen. Miként azt már ismételten beszámoltunk, szándékaik szerint, azt szeretnék, ha a kutatók „felfedeznék”, az MGS MOC kamerái felvételeinek elemzése révén, hogy a Marson víz van, amit ők már régóta tudnak, de legalábbis a Viking űrszondák adatainak feldolgozásából, melyeket szintén súlyosan hamisítottak. Emlékezzünk rá, ez a döntés már évtizedekkel ezelőtt, sokkal korábban, mint hogy az MGS küldetés egyáltalán elkezdődött. Azonban, ahogy elkezdték a MOC adatait nyilvánosságra hozni, és a tudósoknak csak nem akaródzott megtalálni a felszíni víznyomokat a Marson a saját erejükből, folytatták a korábban megkezdett módszerüket, haladtak az áramlattal, hogy időt nyerjenek.

Arra gondolunk, felvettek egy „várj és nézgelődj” álláspontot, elfogadván azoknak az írásoknak a megjelenését is, melyeket ezen a honlapon is látni. Ha a nyilvánosság megérti ezen beszámolók lényegét és tömegesen elkezd felébredni a Marssal kapcsolatos igazságot illetően, biztosak lehetünk benne, vissza fognak térni eredeti terveikhez. Ha azonban a nyilvánosság elveti ezeket az anyagokat, mint „egy szerencsétlen becsapott együgyű vad álmait”, valamiféle zavaros honlapon, ismét csak menni fognak tovább a sodrással, hogy időt nyerjenek. Tudják, az igazság végül úgyis kiderül, egyetlen kérdés lehet csak a számukra, az, hogy mikor. Ha később, az az ő malmukra hajtja a vizet, annak ellenére, hogy a nagyközönség szundikálása és nemtörődömsége egyáltalán nem jó dolog. Úgy gondoljuk, nagyon jól ismerik a társadalom viselkedését (az évtizedek óta zajló manipulálásának ténye önmagáért beszél) és úgy hiszik, a széles nyilvánosság igazából semmit nem akar tudni erről az ügyről (eltekintve számos, de mégiscsak elenyésző kisebbséget jelentő tagjától), és a színjáték elégedettséggel tölti el őket. Minden csak a megértés és az időzítés kérdése.

 

Alyedésének térségébe közvetlenül a partvonaltól balra – a kerekded formát tekintve. Ez pedig azért van, mert a pamacsolási technikát később alkalmazták, különböző, valamivel gyengébb felbontáson, miután az alaptechnikát, a pixel-átfedést végigvitték a teljes fotócsíkon, a teljesen titokban tartott, kiváló minőségű felvételen. A felsoroltak alátámasztják, hogy a nagyközönség számára leközölt fotók nemcsak különböző módokon manipuláltak, meghamisítottak, elrejtenek dolgokat, megtévesztik érzékellő képességünket, de még ráadásul nem is az elérhető legjobb felbontású képeket hozzák nyilvánosságra a Marsról, hiszen a pixel-átfedési technikát éppenséggel a felbontás korlátozásának egyik megoldásaként vetik be, majd így nyújtják át nekünk a megdolgozott fotókat. Ez a nyilvánvaló hozzáállásuk az MGS MOC és a Pathfinter fotóinak leközlése kapcsán, így szolgáltatnak adatokat a nagyközönség számára, ily módon alázzák meg állampolgáraikat, félrevezetik és meghamisítják a számukra leközölt adatokat, holott az ő pénzükből építenek mindent. A hatalom imigyen kezeli a „problémákat”.

 

 

A fenti, hetedik felvétel, 300%-os nagyítás mellett mutatja be egyik igen jellemző szakaszát a sötét tömegnek, közvetlenül a hosszú kupola alatt. Ha valaki hátradől és normál távolságból tekint a képernyőre, nem fog mást látni csak zagyva összevisszaságot. Ha azonban szemét igen közel viszi a képernyőhöz és alaposan kezdi tanulmányozni ezt a sötét részt, akkor felismerheti, hogy ez a sűrű, tömött, sötét halmaz lényegében nem más, mint függőleges irányítottságú szögletes struktúrák tömege. Továbbá, a nagyszámú, függőleges egyedi struktúra sorokba rendeződik, a sötét terület felső részétől az alsó része felé irányultan, igen kis szögben eltérve a bal felső saroktól a jobb alsó sarok felé vezető irányba. Ez a bizonyos sorokba rendeződés az egyik legfontosabb felismerése Skippernek a marsi civilizációk által épített struktúrák nagyléptékű elrendezésének tekintetében. Általánosságban, az épületek mintázata más helyeken világos színű épületek nyomait is magában foglalja, hosszú sorokban, miként megszoktuk, a felszín magasabb helyeiről az alacsonyabbak felé irányított sormintával, az alaposabb vizsgálat azonban felderítheti, hogy a sorok közötti területen felbukkannak sötét színű épületek. Meglehetősen különösen hangozhat, de úgy gondoljuk, a sorok ilyesfajta irányítottsága kapcsolódik az aláfolyó víz irányához, valamiféleképpen felhasználják azt, de erről még nem tudunk teljeséggel meggyőző információt nyújtani. Egy dolog biztos, egy száraz világ számára, kiterjedt óceánok nélkül, ellentétben a földi körülményekkel, a marsi állandó lakosok lélektana bizonyára az erős vízhez kötöttségen alapszik, ennek a körülménynek a súlyát pedig sohasem szabad alábecsülni.

A világos színű terület, megjelölve ibolyaszín pontokkal, ködös jellegű képhamisítási eljárást mutat, melyet igen finom felbontáson alkalmaztak. Azt a feltételezést, hogy igen finom skálán alkalmazták ezt az eljárást megalapozza annak nyoma, hogy miután ezen a módon létrehoztak egy fedőréteget, lecsökkentették a felbontást. A nagy felbontáson alkalmazott hamisítás során megmaradtak az egyes struktúrák kontúrjai, ennek következtében jellegzetes mintázat alakult ki, ez a mintázat pedig átüt a fedőrétegen, megjelenésében pedig olybá fest, mintha a jégmező képét utánozná. Habár nem teljesen nyilvánvaló itt, a függőleges irányultságú, magas, szögletes struktúrák súlyosan meghamisítottak, köszönhetően az alapból bevetett pixel-átfedési technikának, ez ugyanis feltördeli a körvonalakat, fűrészfogasságot kelt, emiatt alig kivehetőek a természetes formák  szélei a kép legalján, jobbról. Figyeljük meg, hogy a világos színű területen nincs jelen a fűrészfogasság, ez pedig azt bizonyítja, hogy ezt a finom ködös képhamisítási alkalmazást később vetették csak be, a már nagyobb távolságot láttató képen, hiszen lefedi a fűrészfogasságot. Mivel a sötét mintázatot sűrű, szögletes formák alkotják és a pixel-átfedési képhamisítási technika szintén szögletes mintázatot alkot, ennek a hamisítási technikának a látványa a maga fűrészfogasságával, beleolvad a sötét terület szögletes formáinak ezreibe és nem látható, habár ottléte a sötét terület egyedi objektumai esetében igenis hangsúlyos. Ismétlésképpen, jegyezzük meg, hogy a fűrészfogas mintázat nem terjed ki a világos színű területekre és éppenséggel lefedi azt a másfajta, képhamisítási céllal felvitt fedőréteg.

 

Nem tehetünk róla, feltétlen be kellett ide illeszteni a fenti, nyolcadik, 300%-os nagyítású felvételt. Meglehetősen izgalmas, nem igaz? Itt van mindjárt ez a gigászi szám, „309”, amint visszanéz ránk. Nyilván nem mondhatjuk, hogy ez a szám mesterséges alkotás lenne, vagy a természet játéka, a véletlenszerű geológiai folyamatok alakulása következtében. Amit elszeretnénk mondani az az, hogy az itt látható felszíni formák tömve vannak civilizációs nyomokkal, miként majdnem az összes forma ezen a fotócsíkon. Nem jelentkezik minden annyira látványosan itt, a fenti felvételen, ám sokkal jobban kivehető a következő, 500%-os nagyítás mellett. Mindezek ellenére, ha valaki nagyon közel hajol a képernyőhöz és igen körültekintően vizsgálja a felvételt, megláthatja, a sötét részeken továbbra is függőleges, szögletes formák emelkednek, elfoglalván a sötét területek túlnyomó részét. Az ibolya színű pontok ismét csak a pamacsolásos képhamisítási technika alkalmazását jeleztük, ez a végső beavatkozás, egyes helyeken vastag, más helyeken vékonyabb, azonban minden esetben elegendőek a helyszínen található dolgok elrejtéséhez.

Akárhogy is, a legfőbb ok az itt felsorakoztatott képek bemutatására annak felvázolása, hogy bizony alaposan meg kell vizsgálni a látszatra teljesen ártalmatlan részleteket is, mint például a vonalas mintázatot a bemélyedésekben összegyűlt tavak területén. Azt is figyeljük meg, hogy a pamacsolási technikák ezen mintázatok egyes helyein is alkalmazásra kerültek. Nincs minderre kézzelfogható bizonyítékunk, azonban gyanakszunk arra, hogy ezek a mintázatok nem durva jégfelszínt képviselnek, miként az elsőre látszik, hanem egy nagyon finom, nagy felbontáson alkalmazott képhamisítási technika eredményei, ez kelti a megfigyelhető vonalas mintázatot, viszont lemaradt a hamis fedőréteg, miként arról szó van egy másik beszámolóban, „Civilizáció a sarki jégmezőn” – címmel, ahol valamivel jobb, bár továbbra is távoli rálátást kaphatunk ezekre a mintázatokra. Amit itt felvonultattunk azzal azt szerettük volna bemutatni, hogy majdnem minden, amit a fotón látunk, képhamisítás áldozatává vált. Mindenkinek meg kell tanulnia felismerni ezeket a hamisítási technikákat, aki mélyebben el szeretni merülni a marsi fotók elemzésében, ugyanis ezen ismeretek nélkül lehetetlen megérteni, mi is folyik ott tulajdonképpen, megismerni azokat a civilizációkat, melyek benépesítik a bolygót.

 

A fenti, a sorban a kilencedik, 500%-os nagyítású felvétel, négy különböző területről vett, igen jellemző példát mutat be a környéken található sokféle felszíni formára. Az 500%-os felbontáson igen zavaró a pamacsok jelenléte, azonban még zavaróbbá teszi a pixel-átfedési technika alkalmazása, a fűrészfogasságával, ami most különösképpen jól látható, főleg a sötét területeken. Azonban, mindezek ellenére, továbbra is kivehetőek a magasba nyúló objektumok ezeken a felszíni formákon, tovább már nem cserélhetők össze természetes geológiai formákkal, kibontakoznak a képhamisítási céllal felhordott pamacsok közül, számos függőleges, magas, igen sűrűn elhelyezkedő szögletes  formává. Erős a gyanúnk, hogy ezek épületek. Nem állíthatjuk, hogy látjuk az egyedi épületeket is, de azt igen, hogy ami látunk, az függőleges irányultságú, rendkívül sűrűn elhelyezkedő szögletes struktúra körvonala, ami mögött, gyanúnk szerint, civilizációs eredetű épületek állnak.

Ugyanaz a dolog, amit a „309”-est ábrázoló felszíni forma kapcsán láthatunk, a #8-as felvételen. Csak itt kissé közelebbről. Pontosan ugyanarról van szó, mint a #6-os felvétel sötét szalagjai esetében, közvetlenül a kupola mögött, csak itt valamivel közelebbről. Most azt javasoljuk, hogy hajoljon egészen közel a képernyőhöz és vegye egymás után szemügyre a bal felső, a jobb felső és a bal alsó képrészleteket, és figyelje meg, mindegyikük tartalmaz egy egyszerű, világos színű, szögletes, alacsony, lapos tetejű, vízszintesen elnyúló struktúrát ballra kinyúlva a magasra emelkedő, függőleges irányítottságú, szögletes struktúrák tömegéből, azoktól balra. Gondolják, hogy mindez véletlen lenne három különböző képrészleten három különböző területről? Számunkra igencsak mesterségesnek tűnik. Szintén figyeljük meg a hirtelen magasság változását a jelentősen kiemelkedő szerkezetek között, amit észrevehetünk a jobb felső és a bal alsó képrészlet között. Egy dolog biztos, a rendkívüli mértékű képhamisítási beavatkozások és a távolsággal való manipuláció ellenére, továbbra is elmondhatjuk, hogy ezek a felszíni formák, akárhogy is nézzük, egyáltalán nem tűnnek természetes felszíni alakzatoknak, valami egészen mások, kezdve ott, hogy átütnek a szándékosan felvitt fedőrétegen és erős a gyanúnk, hogy „valami” mesterséges dolgokról van szó.

Ezeken a képrészleteken ismét megfigyelhetjük, a fűrészfogak a felszíni alakzatok szélénél nem terjednek tovább, nem nyúlnak bele a simára pamacsolt képhamisítási rétegbe, újfent igazolva, hogy a pixel-átfedési eljárást elsőként alkalmazták, még igen nagy felbontáson, mint alap-képhamisítási technikát, aztán lerontották a felbontást és csak ezután vitték fel pamacsolással a különböző foltokat, olykor egységes takarót létrehozva; így teremtvén meg a felszín hamis illúzióját, létrehozva nem létező elemeket. Ne keverje tehát senki össze mindezt a normál pixelezettséggel, miként az jelentkezik a nagyítás során. jegyezzük meg azt is, hogy a jobb felső és a jobb alsó képrészleteken, a szögletes alakzatok néhány sora kilóg a sima, jobbra a felszíni formáktól, melyet viszont a pamacsolási eljárásnak vetettek alá, a kilógó néhány sor viszont szintén mutatja a fűrészfogasságot. Más szavakkal, ahol a végső fedőréteg vékony, és a valódi felszíni részletek átütnek rajta, megjelenik az alapkezelésként alkalmazott pixel-átfedési technika nyoma.

Látható tehát, hogy semmi sem az, aminek látszik elsőre a MOC felvételein. Ahol a dolog eléggé ártalmatlanoknak tűnnek, a közeli elemzés számos képhamisítási alkalmazást tud kimutatni, miként civilizációs nyomot is, ezek ugye első ránézésre nem szerepelnek a nyilvánosság számára kiadott, kellőképpen lebutított fotócsíkokon. Elégedettek lehetünk az eredménnyel, hogy habár nem láthatjuk mi van a Sarkvidék jégsapkáján közvetlenül, a képhamisítási technikák fokozott alkalmazása miatt, mégis kikövetkeztethetjük, a számos mélyedésben, nyíltvizű, sekély olvadéktavakat találhatunk. Még egy dolgot megtanultunk azonban a Marsról, ahol már a puszta lehetősége is fennáll folyékony víz jelenlétének a bolygón, bizonyosak lehetünk benne, hogy közelében civilizációs nyomokat is találhatunk. Továbbá, a társadalmi elit néhány titokban rejtőző tagja úgy döntött, a társadalom tagjai számára nem kívánatos ezen információ megismerése, azt gondolják, az emberek minderről tudni sem akarnak, és elhatározták, ezekre nincs szükségünk és nem is láthatjuk az eredeti felvételeket.

A kérdés az, vajon igazuk van? Ha nincs igazuk, akkor igenis oda kell állni a tányér mellé, és elküldeni a jelen honlapom olvasható beszámolókat annyi embernek, amennyinek csak lehetséges, beszélgető-köröket alakítani, megragadni a média elérhető részét, értesíteni a politikai vezetőket a valós tényekről; a téma minél szélesebb körökhöz való eljuttatása létfontosságú. Hivatalos vizsgálat kezdeményezését kell követelni, bizonyítsák a marsi adatok hitelességét vagy hiteltelenségét. Ha ezek az információk nemcsak ezen az egyetlen honlapon érhetők el, hanem elterjednek szélesebb közönség számára, az esélyt ad, de ez már a Kedves Olvasón múlik. Ha valaki felelősséget érez magában a nyilvánosság hiteles tájékoztatásának kérdésében, és a saját jövőjének kérdésében, hiszen alapvető döntésekből hagynak ki bennünket, akkor bizony le kell vonni a konzekvenciákat, el kell dönteni, mit szeretnénk, nem szabad a háttérben maradni, hanem igenis fel kell hívni a figyelmet a titkos társaságok társadalom-butító tevékenységére, amit természetesen a mi pénzünkön kiviteleznek, anélkül, hogy a legkisebb mértékben is kikérnénk véleményünket. Ha nem állunk neki a hazugságvárak lerombolásához, gyermekeink hazug világban nőnek fel. Miként gyermekeink gyermekei is.

A döntés az Öné Kedves Olvasó!

 

56. Erdei élet

A helyszín az MGS MOC M03-02709 keskeny látószögű tudományos adatcsíkból való és nem könnyű beszámolót írni róla, hiszen valamennyire minden dologgal kapcsolatban van. Amit első ránézésre észrevehetünk, az egy kiterjedt erdőség, víz jelenléte, civilizációs nyomok, és természetesen, a mindig jelen lévő képhamisítási technikák.

 

A fenti, első felvételen egy kiterjedt mélyföld szélét láthatjuk, a mélyföld maga balra lefelé folytatódik, a jobb felső részen pedig egy táblás jellegű felföldbe megy át. Hosszú meredély-rendszert láthatunk, lejtős vidék köti össze a felföldet a mélyfölddel, mély bevágódások hagytak nyomot ezen az átmeneti területen, jobbról-balra lefelé irányítottan. Miként jól látható, ezen a bizonyos átmeneti területen, mély bevágódások találhatók, ezeket pedig egyértelműen folyékony víz hozta létre, az áramló víz eróziós hatása vágta ezeket a mély barázdákat, amint a felföldről alázúdult a mélyföldre. Ehhez kétség sem férhet.

Miként látható, a felföld szélén, világos színű, nagy fényvisszaverő-képességű alakzatokat találhatunk, ezek erodált meredélyfalak. Geológiai értelemben feltételezhetjük, hogy ezek az erodált meredélyfalak egyben azt is jelzik, egykor meddig terjedt a felföld határa, ettől a határvonaltól kezdett lekopni, egyértelműen a folyékony víz hatása által, hátrahagyva maga után az egyre mélyülő bevágódásokat, viszont a meredélyfal kellően szilárd lehetett ahhoz, vagy pedig nem állt még elegendő idő rendelkezésre, hogy ezek az erősen megkopott részek leszakadjanak a mélyföld felé.

Végül eljutottunk oda, ami ennek a beszámolónak az elsődleges célja, a sűrű erdei élet takarójának bizonyítékához, mely mind a mélyföldi, mind a felföldi területeket befedi. Jó ideig nem hozta ezeket a felvételeket Skipper nyilvánosságra, szeretett volna mélyebben a színfalak mögé látni e témában. Mind a felföldön, mind a mélyföldön elburjánzó sűrű takaró tulajdonképpen csak egy reprezentatív mintának tekinthető, hiszen ugyanezt a formációt figyelhetjük meg a fotócsík teljes hosszában, a fotócsík környezetében, és más szomszédos fotócsíkokon is. Alapjaiban ugyanolyannak látszanak, tehát nincs is értelme erről bővebben értekezni.

Ha valaki nagyon közelről megnézi a fenti első felvételt, hogy ami egységes, sűrű textúrának tűnik, felszakadozik és egyedi elemek vehetők ki a meredély szélén látható, vízerózió által kimart sziklák tetején és közöttük. A helyzet hasonló a mélyföld és a meredély szélén, ott is jól beazonosíthatók egyedek, amint a meredély falában megtelepedni igyekeznek. Sőt, elszórtan az egész eróziós térségben láthatunk belőlük. Ez pedig jelentős felismerés, ahogy a felföldön az erdőtakarót alkotó faj egyes példányai igyekeznek megszállni a meredély oldalfalát és minden lehetséges helyszínt, igen jellemző. Nyilvánvaló, erre a szárazabb időszakokban több esélyük kínálkozik, a nedves időszakokban a vízfolyás egész egyszerűen elmoshatja őket és csak a kiemelkedőbb helyeken vethetnek tartósan lábat.

 

A fenti, második felvétel további részleteket mutat be ebből az egységes textúrából és kölcsönhatásából a szárazföldi formákkal. Ez esetben a felföldről láthatunk részletet, azért illesztettük be éppen ezt a részletet, mert jól mutatja, mit történik ha hat különböző méretű kráterrel kerül kapcsolatba.

Figyeljük meg azt a takarót, mely sűrűn befed mindent, körbeöleli, kitölti és elrejti a négy nagyobb krátert, kerek formájuk jól látható, ám mint tudjuk, a kráterek normális esetben éles körvonalakkal és belső területtel rendelkeznek, sima textúráltság mellett. Az itt megfigyelhető takaró azonban szőnyegként borul a felszínre, teljes egészében elfedi a valós geológiai alakzatokat, semmiféle felszíni részlet nem látható, legfeljebb a kiterjedtebb objektumok körvonala; a szóban forgó takaró pedig megjelenése alapján igen sűrű, növényzetből álló erdőségnek felel meg, méghozzá fejlődésének igen agresszíven terjedő szakaszában; ezeket a jellemvonásokat mutatja nagy távolságból, ahol már az egyedi alkotók nem vehetők ki, hiszen egy egymásba gabalyodott rendszert láthatunk, egységes mintázatot alkotva.

Sir Arthur C. Clark nem sokkal halála előtt adott hangot meggyőződésének, miszerint a Marson növényzet található, és az ilyesfajta közlés pszichológiai tartalma, amit egy olyan jól ismert ember ad, mint ő, a marsi szokatlan jelenségek kutatásának megkezdése felé kellene hogy terelje a médiát. Valóban van növényzet a Marson és nem is kevés. Miként sokan tudják, e növényzetnek legnyilvánvalóbb megjelenési formáit már számos beszámolóban bemutattuk, a legnagyobb példányait kiemelt részletességgel, hiszen éppen ezek árulják el önmagukról a legtöbb részletet és találhatók meg legkönnyebben a gyenge minőségű műholdas felvételeken.

Azonban Sir Arthur személyesen még hozzátette mindehhez John Skippernek, hogy nem hisz a felvételek meghamisításában, és abban sem, hogy ha ilyesmi tényleg létezne, azt hosszú időn át titokban lehetne tartami. Úgy gondoljuk, hogy általánosságban elmondható, aki ilyesmiről hall, meglehetősen hitetlenkedve fordul a kijelentéshez, hiszen meglehetősen kicsi annak az esélye, hogy egy ilyen mérvű megállapítás hihetőnek tűnjön első hallásra, ráadásul, igen sok a zavaró körülmény. Sir Arthurnak emellett már igen hosszú ideje van kapcsolata magas hivatalos körökkel a hagyományos bolygókutatási programok kapcsán, nyilván valamennyi érintettségének is lennie kell ebben a témában, bizonnyal megbízik kapcsolatai kijelentésében, e kérdésben pedig kifejezetten konzervatív hozzáállású. Megjegyzendő, ez a kifejezetten konzervatív hozzáállás jellemző publikálási tevékenysége során is.

 Nos kedves Sir Arthur, mindenekelőtt a valóságot kell követnünk, arra mennünk amerre vezet, és megpróbálni nem szemben járni vele – ez a személyes tapasztalatunk. Valójában, amikor nekiláttunk ennek a bizonyos beszámolónak az elkészítéséhez és mélyebben belemerültünk a felvételek elemzésébe, csalódottságot éreztünk, mivel egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy amit „erdei” növényzetnek véltünk, az bizony más, eltérő irányban kezdtünk el kutatni, olyan irányban, melyet különösebben nem szeretünk újra és újra felemlegetni. Az igazság az, hogy a közelebbi vizsgálatok alapján nagy bizonyossággal kijelenthetjük, igazából kiterjedt és rendkívül hangsúlyos képhamisítási eljárásba ütköztünk ismét, ez okolható a hamis látvány kialakításáért.

A hamis illúzió-keltésnek természetesen nem az volt a fő célja, hogy valamiféle sűrű erdőséget varázsoljanak elénk, sokkal inkább a figyelem elterelése, mindenfajta viták beelőzése az adott helyszínen található alakzatok miatt, ezért az egész területet hamis fedőréteggel fedték be, tökéletesen megfosztva a nyilvánosságot a valós látványtól. Az erdőség képe, ám olyan minőségű képe, ahol semmiféle részlet nem kivehető ebből a távolságból tehát csak a figyelemelterelés szolgálja, ne gondoljon senki arra, mi van itt ténylegesen, de nem is teheti ezt, hiszen tökéletes a lefedés.

 

A fenti, harmadik kép közelebbi rálátást enged egy részére az első felvételen látható felföldi terület szélének, azonban ezt a képrészletet mind vízszintesen, mind függőlegesen megfordítottuk. Nem mi voltunk azok, akik ténylegesen megfordították a felvételt, csupán az MSSS által kiadott lista harmadik elemét vettük elő, melynek irányítottsága eltér a lista első helyén szereplő felvételétől, éppenséggel, ezt a megfordított fotót tartalmazza. A fenti, közelebbi fotón tehát a felföldi vidék textúráját látjuk, igen erősen sugallva, hogy növényzet által formált erdőtakaróra tekintünk a bal alsó részen, emellett láthatjuk a nagy fényvisszaverő-képességű tömböket a meredély szélén, a vízfolyások által vágott medreket, kis rész felbukkan még a lejtőből is, a mélyföld területe azonban már nem látható itt.

Éppen ez a látvány mutatja meg pontosan számunkra, mi is folyik itt valójában. Először is, annak ellenére, hogy a széli területek egyenetlennek tűnnek, szeretnénk felhívni mindenki figyelmét arra, milyen tökéletesen egyenes és egységes az elválasztó vonal a felföldi terület takarója és a meredély szélét alkotó tömbök között, továbbá, milyen homogén módon keresztezi ez a takaró az erózió által vágott árkokat, nem láthatjuk, hogy akár a legkisebb mértékben is követné a felszín egyenetlenségeit. Másodszor, és ez még az előzőnél is hangsúlyosabb, figyeljük meg, hogy az eróziós bevágódások, legyenek azok akármilyen mélyek is, nem nyúlnak bele a felföld területébe a legkisebb mértékben sem, egész egyszerűen eltűnnek a már említett takaró alatt, mintha elvágták volna őket, ezzel a bizonyos demarkációs vonallal. Ez a legfontosabb jel, amire a leginkább oda kell figyelnünk, hiszen csak így tudjuk felismerni, hogy amit itt látunk az lényegében egy mesterséges fedőréteg, semmi, a legkisebb részlet sem látható a valós felszínből.

Ha veszünk egy egységes felföldet, és geológiai hatásoknak tesszük ki, nem ilyen eredményt kapunk, a meredély széle, egész egyszerűen, nem így fog kinézni. A széli területek az elvárások szerint sokkal szabálytalanabbak lesznek, a „növényzetnek” pedig, legyen annak a takarója akármilyen vastag is, követnie kell a felszíni egyenetlenségeket, a kiemelkedéseket és a bemélyedéseket, azaz szabálytalanul kell viselkednie; az eróziós nyomok sem alakulhatnak ki ilyen egységes formában. A növényzet megjelenése túlságosan is egységes, határvonala túlságosan egyenes, emellett mindenen áthatol, anélkül, hogy állaga megváltozna, legyen az bemélyedés, vagy éppen ellenkezőleg, kiemelkedő oromzat. Ez a tényező pedig arra utal, hogy a demarkációs vonaltól balra eső terület semmi esetre sem lehet természetes geológiai felszín, nem vastag növényzet által formált erdőtakaró, ellenkezőleg, vastag képhamisítási réteg, ráadásul még a kép irányítottságát is megfordították, hogy az erdőségnek a hamis látványa még hangsúlyozottabb legyen.

Mit mondjunk az elválasztó vonaltól jobbra, a lejtőn megfigyelhető foltokról? A sorozat első képe alapján, ha valaki jól megvizsgálta ezeket a hepehupás foltokat, találhat belőlük minden egyes hegyfokon, közvetlenül a demarkációs vonal alatti részeken, akkor ugye hajlamos lehet azt hinni, hogy a sűrű erőségből kivált, az erodált részeken megtelepedett, egyedi növénycsoportokra tekint. Ha valóban természetes geológiai alakzatokra tekintenénk alá, ez a hely számukra még veszélyesebb lenne a fennmaradásra, mivel ez a rész túlságosan sok lefolyási lehetőséget tartalmaz, így a száraz időszakokban nem marad elegendő víz táplálásukhoz, emellett a hegyfokok bármikor le is szakadhatnak, az erózió miatt pedig az álladó talaj-összetétel sem biztosított, sőt, a talaj lekopása folyamatos. Azt várhatnánk tehát, hogy az itt megjelenő növényzet sokkal ritkábban elszórt, mint a megfigyelhető, azaz gyérebb. A közelebbi vizsgálat ugye nem ezt tárja fel.

Azonban a fenti, harmadik felvételen, már sokkal közelebb pillanthatunk rá a helyszínre, az első tekintetre a „hegyormokon” szétszórt növényzet látványa már közel sem annyira jellemző, sokkal inkább vehetünk ki szilárd, szögletes, nagyjából kocka formájú alakzatokat, mint laza, növényi csoportokat. Minél közelebbről nézzük ezeket az objektumokat, annál inkább emlékeztetnek civilizációs nyomokra, miként azok látszanak, éppen a felbontás határán, magukon hordva a szokásos képhamisítási technikákat, melyeket még nyilvánvalóan a nyilvánosság számára közzé nem adott, jóval nagyobb felbontáson végeztek el.

Valójában, habár a felbontás túl szegényes, hogy pontosan kivehessük, mi is van ezen a helyszínen valójában, egészen közeli vizsgálat jelzi, a nagy fényvisszaverő-képességű hegyorom-részek egyáltalán nem hegyormok, a maguk geológiai valójában, hanem szögletes, szilárd objektumok sorai, erősen kivilágosítva, hogy elvesszenek a részletek, valamint hamis sötét foltok felvitele mellett, hamis árnyék-hatás kiváltása érdekében, mintha feltöredezett meredély-szélet látnánk. Még a közepesen sötét területek, a felföldet a mélyfölddel összekötő lapos, erekkel sűrűn behálózott vidék közepesen sötét színe is mesterséges beavatkozás eredményének tűnik, még nagy felbontáson alkalmazva, hiszen ezen a területen is megjelennek az egészen közeli vizsgálat esetén a szögletes alakzatok.

Továbbá, ha közelről elemezzük ezt a bizonyos sűrű, mindent elfedő „erdő” takarót, hajlamosak vagyunk abba az irányba tendálni, a kifejezetten hangsúlyos egyöntetűsége miatt, hogy lényegében ismét csak képhamisítási beavatkozással találkozhatunk, átfedő geometriai formák ismételt felhordásával alakították ki a felszín hamis látványát. Igen kiterjedten találkozhatunk ezzel a jellegű alkalmazással az északi féltekén, ahol egyes kutatók felismerték, elképesztő mennyiségű homokdomb van egyes helyszíneken, miközben teljes mértékben hiányzik bármiféle üledékes jellegű anyag, amiből ezek a dombok formálódhattak volna. Nem homokról vagy üledékről van tehát szó, sokkal inkább a világos színű változatáról az itt bemutatott képhamisítási technika alkalmazásának, cél, az eredeti pixelezettség megsemmisítése és hamis mintázat felvitele, hamis illúziókeltés érdekében.

Mindent egybevéve, úgy gondoljuk, szinte semmi sem valós, amit a felvételen láthatunk, kivéve esetleg a lefolyási rendszer egyes részeit. Az „erdőségre” utaló nyomok tehát használhatatlanok? Mit gondoljunk tehát jelen helyszín kapcsán a gondosan kivitelezett illúziókeltésről?

Amit mindenekelőtt figyelembe kell tartanunk az az, hogy képhamisítást mindig valamilyen céllal hajtanak végre, és ez nyilvánvaló. A kutatómunkában eddig szerzett tapasztalataink pedig arra utalnak, képhamisítási beavatkozásokat szinte kizárólagosan civilizációs nyomok eltüntetésére alkalmaznak. Ráadásul, a nagy tömegben megjelenő erdőségre utaló jelek ugyancsak bizonyítékként szolgálnak a hivatalosan kiadott hőmérsékleti adatok valótlanságára, közel sem lehet olyan hideg, miként azt állítják és a légköri feltételek is bizonnyal egészen mások; kiterjedt erdőségek ugyanis hatalmas mennyiségű oxigént pumpálnak a légkörbe. Ezért nyilvánvaló, hogy kiterjedt erdőség látványa jelen esetben másodlagos lehet, elsődleges szempont a térségben felbukkanó civilizációs nyomok megsemmisítése lehetett; ebben pedig szinte biztosak lehetünk.

 

A fenti, negyedik felvétel az M03-02710 jelű, széles-látószögű kontext felvétel, ezen láthatjuk az M03-02709 jelű keskeny látószögű fotócsík helyzetét, erről a fotócsíkról vettük az első, második és harmadik felvételen bemutatott képrészletet. Ezen a széles látószögű képen láthatjuk a felföldet és a mélyföldet, az egységesen sötét színű, kevés fényt visszaverő felszíni részeket, viszont a kettőt összekötő lejtős terület ragyogóan világos egyik részén, másik részén pedig árnyékot formál.

Ami az alacsony napállásnál készült képen jól kivehető, az az, hogy a sötét terület lehet laza szerkezetű, sötét színű, felszínen élő növényzet, a napfény jelentős részét elnyelve, és ezért kialakítva ezt a jellemzően nem fényvisszaverő felületet. Azonban, a lejtős terület jelentős fényvisszaverő-képessége ezt jelzi, hogy ezt a részt jelentős erejű napfény éri, és ha természetes geológiai felszínt látnánk, akkor annak legalább ilyen mértékű fényvisszaverő-képességgel kellene rendelkeznie. Azaz még az is megtörténhet, hogy amit látunk, az nem más, mint képhamisítási eljárás, már ezen a szegényebb felbontáson is. Mint fedőréteg, eltakarja előlünk a magas fényvisszaverő-képességű természetes felszínt, meghagyván mindösszesen az átmeneti területeket a maguk valóban erős fényvisszaverő tulajdonságaival.

A széles látószögű felvétel megtekintésének elsődleges oka, hogy bemutassuk, a fotócsíkon szereplő terület messze túlnyúlik az adott térségen, miként ezt megfigyelhetjük a széles látószögű fotón. Nehéz elképzelni, hogy ilyen kiterjedten alkalmaztak volna képhamisítási technikákat a Déli Sarkvidéken, ha kizárólag a civilizációs nyomok eltüntetése lett volna a céljuk. Ha mégis így lett volna, akkor ugye annak értelmezése ütközött volna nehézségbe; miként magyarázzák meg a népsűrűség - esetleg ellenőrizhetetlenül - magas arányát, azt, hogy esetleg túlságosan is kimerítették természetes erőforrásaikat.

Ha a feltételezés helytálló, akkor adódik ugye a következtetés, hogy egy ellenőrizhetetlenné vált hatalmas népsűrűség jellemzően több oxigént használ fel bolygójának légköréből, mint amennyit az megtermelni képes, és széndioxidot pumpál helyette. A „Tornyok a napfényben” – című beszámoló csupán egyetlen példát mutat be egy ilyen túlnépesedett civilizációs helyszínre, szinte pontosan a bolygó „közepén”, a 0, szélességi és 0, hosszúsági kör találkozásánál. Lehetséges, hogy az egész Déli Sarkvidék kiterjedt képhamisításnak esett áldozatul, semmi mást nem igyekezvén elrejteni, mint civilizációs nyomokat – ahogy rendszerint?

A fenti, második felvételen, habár a terület nyilvánvalóan lapos, figyeljük meg az egységes „hepehupás” mintázatot, mint a „felszín” apró részleteit. Tapasztalataink arra utalnak, miközben a különböző képhamisítási technikák alkalmazása nyomán keletkezett mintázatokat vizsgáltuk, hogy ezen beavatkozások egy részét még igen nagy felbontáson végzik (a nyilvánosság számára elérhetetlen), eközben pedig az egyes alakzatok legmagasabb és legmélyebb pontjai megmaradnak, azaz némi bepillantást nyerhetünk az eredeti felszíni részletekbe.

További beszámolókban már megfigyelhettük, hogy működik a széles területeken alkalmazott képhamisítás, ahol bizony a magasabb felszíni formák, mint pl. hegyhátak, kráterfalak, továbbra is „kimeredeznek” a hamis fedőréteg alól, utalva a valódi felszín bizonyos részleteire, s természetesen arra is, hogy kétségtelenül képhamisítási beavatkozással van dolgunk. Amikor civilizációs nyomok eltüntetéséről van szó, általában körbeveszik annak alapjait, az épületek oldalait, még igen nagy felbontáson, azonban gyakran kihagyják az épületek tetejeit, így hátrahagyva némi valóságos részletet.

A magasabb objektumok csúcsai kivételével mindent elfedő takaró jelenléte megmagyarázhatja az egységes mintázat megjelenését és mindent „körbeölelését”, a többnyire sík felületű megjelenést, kivéve a nagy kiterjedésű objektumokat, mint például kráterek bemélyedéseit, esetleges kiterjedt vízfolyásokat, ám ezeknek is csak a körvonalait hagyván meg, mindenféle éles részlet láthatósága nélkül, s természetesen az eredeti felszín teljes szinte tökéletes eltüntetése mellett.

E beavatkozás nyomán jöhet létre a legjobban a második felvételen megfigyelhető textúra. Egyúttal számos más dologra is magyarázatot kaphatunk, számos esetben, ahol sűrű erdőségeket véltünk felfedezni, talán nincs azokban az esetekben sem másról szó, mint erről a bizonyos fedőrétegről. Ezek közül a területek közül jó néhány szándékosan, túlságosan ki van világosítva, úgy tüntetve fel, mintha ezek a területek jelentős mértékben visszavernék a fényt, majdnem annyira mint a hó (feltételezhetően széndoxid hó), a megfigyelhető felszíni mintázattal pedig nagyszerűen alátámasztja a hivatalos verziót a bolygón található extrém hideg környezeti feltételekről.

Példának okáért, e típusú képhamisítási eljárások alkalmazásának megtekintésére, javasoljuk az alább összegyűjtött beszámolók megtekintését. A bemutatott részleteken kérem szenteljenek különös figyelmet a szokatlan jelenségek közvetlen felszíni környezetének.

-          Vízlelőhelyek elrejtése

-          Az élet meghódítja a magas hegyeket

-          A Mars alagútjai

Figyeljük meg, hogy a képhamisítást végző számítógépes program csak a zavarosnak tűnő helyekre igyekszik alkalmazni a maga eljárásait, ahelyett, hogy a teljes területre felhordaná a maga mesterséges mintázatát. Mivel minden egyes terület topográfiája enyhén különbözik, a fedőréteg által keltett mintázatban is kisebb eltéréseket láthatunk, ugyanakkor, hajlamos részben igazodni a természetes felszínhez is.

E képhamisítási módszer alkalmazásának bizonyítása, a valós felszín részbeni megjelenése, a fenti, második felvétel alapján megtörtént. Jól látható, hogy a hamisítást végző számítógépes program végig halad a becsapódásos kráterek külső és belső falán, eközben csak a természetes geológiai formák nagy léptékű körvonalait tartja meg, mindeközben azonban lágyítja a kráterek általános megjelenését, megsemmisíti az éles körvonalakat, ám, elég érdekes módon, mindezt nem hajtja végre a közepestől a kis méretig terjedő skálán – a kráterek esetében.

Így működik tehát a képhamisítást végző számítógépes program, aránylag jelentéktelen különbségeket mutatva egyik helytől a másikhoz képest, és tovább, megakadályozván bennünket abban, hogy a valóságot láthassuk. Ezeket az alkalmazásokat a nyilvánosságra soha nem hozott felbontáshoz képest jóval nagyobb felbontáson hajtották végre. A nagyobb felbontás a számítógépes program számára azért szükségeltetik, hogy minden kis zugot és repedést elérjen, apróbb részleteket, mint például a sűrűn felhúzott épületek sora és az ágas-bogas erdőségek.

Másrészről, a képhamisítást végző számítógépes programnak szüksége van valós felszíni részletekre, hogy végrehajthassa az illúziókeltést. A helyzet a következő, annak ellenére, hogy a megjelenő mintázat láthatóan nem tartalmaz ismétlődéseket, azt sejteti velünk, hogy az általa elfedett eredeti felszínen sem találhatunk ismétlődéseket. Számos civilizációs nyomot derítettünk már fel a Marson, de akárhol csak megjelennek, sehol sem mutattak olyan mértékben egységes formát, mint az itt látottak, nagy területre kiterjedően.

Mivel a képhamisítás mesterségesen felvitt takarója valószínűleg nem fedi be a teljes felszínt tökéletesen, a felvétel egyes részei esetleg a természetes felszínt mutathatják, ezek talán használható információkat is tartalmaznak, ebben az esetben viszont alátámasztják a növényzet alkotta erdő jelenlétét (igen finom részleten), méghozzá magyarázhatja jelenléte ezt a kifejezetten egységes megjelenést a képhamisítással felvitt réteg mintázatában. Mivel a valós látnivalók kilógnak a fedőtakaró széleinél, a meredélyeknél és a felföld és a mélyföld közötti lejtős területen, mindez szintén azt jelzi, civilizációs nyomok találhatók ezen a helyszínen és mindent elkövettek annak megakadályozására, hogy mi is láthassuk.

Ezért, arra gyanakszunk, hogy a széles területre felvitt képhamisítási réteg alatt egyaránt megtalálhatók civilizációs nyomok, de a sűrű erdőség is, egyfajta keveréket alkotva, kialakítva a megfigyelhető textúrát. Nyilvánvaló, minderre a következtetésre logikai úton jutottunk, az itt bemutatott és feltárt nyomok alapján. Mivel azonban nincs lehetőségünk közvetlenül megfigyelni az erdőséget, vagy bármi mást, ami ez alatt a nagy területekre felvitt hamis fedőréteg alatt található, nyilvánvalóan csak mint lehetőséget szabad kezelni és nem keverendő össze a tényekkel.

Ne felejtsük el, a képhamisítást mindig valamilyen okkal hajtják végre, meg kell tanulnunk, mi lehet ez az ok, és ez az ok pedig valamilyen különleges ismeret. A hamis fedőréteg akár növényzetből kialakult erdőt, akár kiterjedt civilizációs nyomokat takar, netán mindkettőt, ennek a sűrű hamis rétegnek mélyén hatalmas kiterjedésű erdők lehetnek tehát, nem tudni, milyen növényi alkotókból felépülve, és igen sok is van belőlük, nem máshol, mint itt a Déli Sarki régióban. Ez a legfontosabb állítása ennek a beszámolónak és ezért rendkívül fontos.

 

Összefoglalás

Ami rendelkezésünkre áll a hivatalos fotócsík és a sorozatunk első felvétele alapján, kis bepillantást enged a titkos körökbe, miként próbálják azt láttatni velünk, amit szeretnének. Ez magában foglalja az egyértelműen látható vízlefolyás-rendszert, a víz által kialakított eróziós formákat a felföld és a mélyföld között. Azonban a mindenfelé megfigyelhető képhamisítás, még olyan helyeken is, ahol semmi értelmének nem tűnik alkalmazása, hiszen az eróziós nyomok meglehetősen frissek, és a nagy távolság miatt nyitva hagyják a kérdést, vajon friss vízfolyás okozta-e, és még most is jelen van-e ott víz, vagy más a helyzet.

Aztán, a titkos társaságok szempontjából, abban a reményben, hogy megtörténik, hogy bárki is alaposabban megnézve a felvételt és több dolgot észrevesz, miként azt a sorozat második felvételén bemutattuk, azt, miként temet maga alá ez a hamis fedőréteg minden természetes felszíni formát, szinte teljes mértékben meghamisítva a felszín valós látványát, észre kell venni, hogy „valami” nagyon sűrűn betakarja a felszínt, és majdnem tökéletesen elrejti a természetes geológiai és geográfiai alakzatokat, kivéve azok körvonalait. Ha valaki végrehajtja tehát az elemzés lépéseit, a takaró mintázatát elemezve, annak hangsúlyos voltából arra következtet, bizonyára valamilyen növényzetből kialakult sűrű erdőséget lát; ez már kevésbé kívánatos, ám még mindig valamennyire elfogadható változat, főként azért, mert ez a következtetés lényegében bebizonyíthatatlan, mivel a kép felbontása ehhez nem ad elegendő információt.

Amit a titkos hatalom képviselői nagyon nem szeretnének az az, ha valaki észrevenné a képhamisítás természetes hiányosságait, például azokon a helyeken, ahol keresztezi a természetes vízfolyás-rendszert a felföld szélén a meredélyeken, ezeken a részeken ugye a fedőréteg széle túlságosan is egyenes, jól beazonosítható, éles és határozott széllel rendelkezik, ám ennél több megerősítést nem kapunk, legfeljebb annyit, hogy az erodált rendszernek a fedőréteg alatt is bizonnyal folytatódni kell. Ez pedig egyértelműen alátámasztja, hogy a takaró-hatást nem növényzet-alkotta sűrű erdő hozza létre, vagy bármi, természetes dolog, hanem éppenséggel mesterségesen felvitt képhamisítási fedőréteg kelti ezt az illúziót.

Továbbá, a világos színű hegymeredélyek szintén illúziókeltésnek tűnnek, a képhamisítást végző számítógépes program beavatkozásának, miközben megkísérelte elrejteni a szabályos geometriai formákat, melyekről ugye a megfigyelő jogosan következtethetne civilizációs eredetre, és vajmi kevéssé hegymeredélyek rendszerére. A lejtőket sem hagyták érintetlenül, kaptak egy kis elhomályosító kezelést, ettől a sima, egységesen sötét alkalmazástól látszanak egyáltalán lejtőknek. Azaz még az is elképzelhető, hogy a teljes lefolyásos rendszer sem valós a legkisebb mértékben sem, mindösszesen további illúziókeltésről van szó.

A kiterjedt és igen finoman kidolgozott képhamisítási eljárás-rendszer, miként az itt bemutatott is, a Mars teljes Déli Pólusa térségében tisztán igazolja számunkra, hogy rendkívül komoly erőfeszítések történnek valaminek az elrejtésére, ennek megvalósítása érdekében pedig rendkívüli költséggel és technikával ellátott titkos hatalom működik. Nyilvánvaló, hogy sem költség, sem erkölcs nem számít azok számára, akik a bemutatott marsi részleteket természetes geológiai formáknak kívánják beállítani.

A válasz pedig adódik, a képhamisítással valamilyen típusú életet kívánnak elrejteni, ennek kiterjedése hihetetlenül nagy; ha pedig nem bízik meg valaki a saját logikájában és saját szemében, akkor előfordulhat, hogy mások nagyon is szeretnék azt elérni, hogy azt gondoljanak, amit elvárnak tőle. A hatalom már csak így működik. Viszont, le lehet cserélni.

 

Összegzés

-          A közel totális képhamisítási eljárás léte nyilvánvaló – akármit is igyekeznek eltakarni általa

-          A hamisítás ilyen mértékű kiterjedtsége igen aktív titkos hatalom létezésére utal

-          A hamisítás puszta ténye logikusan egyértelművé teszi, civilizációs és/vagy biológia életnyomokat igyekeztek eltüntetni előlünk.

-          Logikus a következtetés, a civilizációs és/vagy biológiai élet nagy valószínűséggel igen kiterjedt a térségben.

 

 

57. Légköri párafelhők

 

 

A fenti első felvétel, miként a második és a harmadik alant, kiterjedt felhőrendszereket mutat, miközben a felszínből szinte alig látunk részleteket. Mindenféle képfeldolgozási technikát igyekeztünk mellőzni, mint pl a kép élesítése, ezek ugyanis túl sok természetellenes változást okoztak volna a felhőzet általános látványának megjelenésében. Így hát semmi változtatást nem eszközöltünk, mindent eredeti formában hagytunk, a nagyítástól eltekintve, azt ugyanis felvettük 135%-ra, és némi színt adtunk hozzá, hogy könnyebb legyen a felszíni részleteket felismerni, kisebb legyen a felhők rájuk gyakorolt hatása. Emellett elforgattuk 90 fokkal az eredeti felvételt, hogy a megfigyelendő formák közül a lehető legtöbbet helyezzük el a fotórészleten.

 

 

Számos esetben történt meg, hogy gondoltuk, felhőket fedeztünk fel a Marson. Sajnos, a legtöbb esetben felszíni jelenségek is csatlakoztak hozzájuk, mint pl. pára, köd, felszíni felhők, füst, stb., a talajközeli felhők pedig könnyen összekeverhetők a részleteiben jellegtelen képhamisítási beavatkozásokkal, emiatt igen nehéz volt biztos álláspontot elfoglalni, beszámolót írni. Jelen írásban azonban a dolog valóságosságához kérdés sem férhet, magaslégköri felhőket látunk az M08-06569 jelű fotócsíkon, ezek pedig nem kapcsolódnak és nem is keverhetők össze semmiféle felszíni, vagy felszínhez közeli alakzattal. Ha ezeket a felhőképeket valaki már bemutatta volna, bizonyára elkerülte figyelmünket, ez esetben természetesen az adott illető a felfedező és nem John Skipper. De ebben az esetben is igen fontos, hogy a felvétel tisztaságára vessünk néhány pillantást.

 

 

A Marsnak azt a területét láthatjuk, melyről igencsak sok tudományos fotócsík készült, ezeken pedig figyelemmel kísérhetjük a „porördögök” tevékenységét, az Arcadia Platinia térségében. A jelenség léte erős szelekre utal és por jelenlétére, ám úgy gondoljuk, ennek legnagyobb része félrevezetés, azzal a céllal, hogy mindenki gondolkozása abba az irányba menjen el, miszerint száraz és poros vidékkel állunk szemben, ahol nyirkosság nyomokban sincs jelen. Ebben a szellemben, jogosan gyaníthatjuk, a hivatalos szervek igyekeznek kihangsúlyozni a terület száraz és poros mivoltát, hogy fenntartsák és erősítsék a félrevezetést, a felhőket pedig porfelhőként azonosítsuk be. Minden amit mondhatunk csupán annyi, hogy ez nem igaz. Amiket látunk, pontosan azok, amiknek látszanak, leginkább vízpárából álló felhők.

 

 

Továbbá, az első három felvételen, a keskeny látószögű M08-06569 fotócsíkról származó részletek csak kicsiny töredékét képezik egy sokkal kiterjedtebb felhőrendszernek, ennek teljes nagyságát a fenti, M08-06570 nagylátószögű, kontext felvételen láthatjuk; az előbb említett fotócsík megjelölve. A számos, világos színű fehér folt kétségtelenül nagyméretű felhők, a felemelkedő pára kicsapódása hozta őket létre miután a magasabb légkörben lehűlt, ebből a csoportosulásból látunk néhány kisebbet, áttetszőbbet az M08-06569 jelű fotócsíkon. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a szinte átlátszatlan fekete foltok minden bizonnyal képhamisítási eljárás részei, valamit ismét nagyon igyekeztek elrejteni szemünk elöl, talán az alant levő felszínen. Nem szabad tehát összekeverni a dolgokat és szem előtt kell tartani, hogy nem minden hihető el valóságosnak még ezen a széles látószögű felvételen sem. A legfontosabb dolog tehát az, hogy a keskeny látószögű felvételen megjelenő felhőzet csupán egy igen kiterjedt felhőrendszer kicsiny részét képezi, a teljes felhőrendszer hatalmas területre terjed ki, ez a terület pedig még a nagylátószögű felvétel által átfogottnál is akár sokkal nagyobb lehet. A jelenség kiterjedtsége pedig utal annak eredetére is, nem lehet holmi elhanyagolható és véletlenszerű légköri jelenségről szó.

Ha valaki alapos figyelmet szentel a kislátószögű felvételnek és előre-hátra zúmol benne, változtatja a kontrasztot, hogy a felszíni részleteket jobban szemügyre vehesse, megtapasztalhatja, hogy a közvetlenül a felhőréteg alatt fekvő terület teljes egészében le van fedve valamivel, amilyen réteget itt, az ötödik felvételen láthatunk. szinte alig, vagy semmi felszíni részlet vehető ki csupán, emiatt a mindent elfedő „valami” miatt. Első ránézésre azt gondoltuk, talán valamiféle növényzetre tekinthetünk alá nagy távolságból. Nézzük meg közelről, és jól láthatjuk, hogy a felszínt sűrűn benépesítik a közvetlen egymás mellett lévő egyedi objektumok; igaz, szinte pontosan a felbontás határán vagyunk, ezért nem tudunk közelebbi vizsgálatot megejteni, mik lehetnek ezek a tömegesen előforduló objektumok. Azonban felismertük, lényegében nem számít mennyire nagyítunk bele a felvételbe, vagy vesszük azt élesebbre, az egyetlen dolog, ami változik, azok az egyedi pixelek. A tény az, hogy nem számít mennyire látszik valóságosnak ez a felszín, valójában már pixel szintjén beavatkozás történt, offset pixel-átfedési technikát alkalmaztak, ennek következtében pedig megváltozott az eredeti felszín látványa, akármi is volt ott. E módon próbálták becsapni ítélőképességünket. Tapasztalatunk szerint, ha képhamisításba bukkanunk, akkor mindig civilizációs nyomot sejthetünk. Vagyis, amennyiben bármiféle civilizációs nyom felbukkan egy adott területen, mindjárt rá is nyomnak valamiféle fedőréteget, ahol tehát fedőréteg található, ott bizony határozottan valamilyen „élet” nyomai is.

Továbbá, a kép file-méretét kisebbre vettük, hogy könnyebben letölthető legyen az Internet segítségével, az eredeti méretet 2.5-szeresére csökkentettük, eközben semmiféle minőségromlást nem tapasztaltunk, tehát semmiféle olyan információt nem tartalmazott a kép, ami elveszett volna belőle. Igaz, nem sokat segít, de elmondjuk, hogy míg ha ránézünk a képre sziklásnak tűnő mintázatot látunk a felszínen, a PhotoShop program sűrűn egymás mellett elhelyezkedő, tekintélyes méretű, egyedi objektumokat érzékel, méghozzá igen nagy számban. Mivel a Mars természetes felszínét ábrázoló fotók ezreit vizsgáltuk át, méghozzá nem ekkora távolságból, és lerontott felbontás mellett, elmondhatjuk, hogy az itt megfigyelhető jelenség egyfajta indikátor, teljesen jogos a gyanúnk, hogy épületeket igyekeztek elrejteni előlünk, nagy számú épületet; könnyű észrevenni a szándékot ha a felhők alatt keresünk felszíni részletek után.

 

A felhőket magukat figyelembe véve elmondható, hogy ez a fajta képhamisítási technika nem gyakorol különösebb hatást rájuk. Gondoljuk csak meg, ha veszünk egy konkrét felszíni objektumot, általános pixelezettséggel, majd offset technikát alkalmazva és átfedve a pixeleket leromboljuk az adott objektum láthatóságát. Nyilván az eset rosszabb, ha az objektum túlságosan nagy, ekkor már kissé bonyolultabb a kitöltési eljárás. Másrészről, milliónyi felhőrészecskét kellene összerakosgatni, hogy megfelelő fényvisszaverő-képességet és látványt kapjanak, minden egyes képpontot meg kellene változtatni a szükséges sima látvány kialakítása végett, ezért az offset és az átfedéses technika nincs különösebb hatással az általános megjelenésükre. A nehézség abban rejlik, hogy fel tudjuk-e ismerni a mesterséges illúziókeltést befolyásolásunk érdekében.

Utolsó megjegyzésként szeretnénk összevetni a vízpárából felépülő felhőket a szél által felkavart porfelhőkkel, vagy porördögökkel, miként általánosságban hivatkoznak a jelenségre az Arkadia Platinia síkság térségében, mely jelenségek nyilván további bizonyítékul szolgálnak víz jelenléte mellett. Eddig még nem találtunk a térségben vízfelületeket, azonban láthattunk vízfeltöréseket és gejzíreket, melyeket hivatalosan porördögöknek kategorizáltak; a fenti ötödik felvétel is igen hasonlatos e tekintetben, és elmondhatjuk, igen sűrűn betakarja „valami”. Visszatérünk még a témára.