A Mars bolygó közvetlen környezetében, valamint a felszínén is, szorgos űrszondák gyűjtik fáradhatatlanul a fantasztikusabbnál fantasztikusabb adatokat, készítik a csodálatosnál csodálatosabb felvételeket. Mégis. A nagyközönség szinte semmit sem tud a páratlan felfedezésekről, a legizgalmasabb felvételek az archívumokban - ám szabadon hozzáférhetően - pihennek.  A képek között szép számmal találunk olyanokat, melyek a marsi élettel, illetőleg a marsi civilizációval kapcsolatban gyökeresen másról mesélnek, mint ami a NASA hivatalos álláspontja. A NASA-nál tehát ismét nem mondanak igazat, sőt, ezen képek kapcsán már meg sem szólalnak… A legtöbb leleplezés Joseph Skipper áldozatos munkájának köszönhető, az ő munkáiból szemezgetünk.

 

 

6. A Spirit marsjáró felvételei a Mars egéről

Az első felvételt a Spirit Műszaki navigációs kamerája készítette a marsi kutatásai 16. napján (Sol 016), szokatlan tárgyak jelenlétét igazolván a marsi égen. Megjegyzendő a Spirit képalkotásával kapcsolatban, a Műszaki navigációs kamera képfelbontó-képessége kicsivel jobb, és több részletet képes ezért megmutatni, mint a tudományos Panoráma kamera képalkotója - legalábbis ez derül ki a nagyközönség számára is elérhetővé tett fotókat elemezve, melyeken látható az égen „valami”. A most bemutatásra kerülő égi objektumok a Panoráma kamera felvételein is láthatók, de sokkal halványabban.

 

A kép előterében a felszín egy részletét láthatjuk, két sekélyebb bemélyedéssel. Jól megfigyelhetők a világosabb és sötétebb területek, a sziklák a középtől jobbra. Minderre azért hívom fel a figyelmet, mert ha az ember legközelebb ilyen hivatalos fotókat vizsgál, akkor tisztában legyen a pontos fényviszonyokkal, legyen összehasonlítási alapja.

Vessünk egy pillantást a jobb oldali kicsiny sötét objektumra a horizont felett – nyíl mutat rá – úgy fest, mintha kicsiny de szilárd tárgy lenne. Ilyen a konzisztenciája. Kicsiny mivoltát a közelebbi  pillantás is megerősíti. Nézzük meg a másik nyíllal jelzett objektumot is. Jól láthatóan hiányzik az egyik része, a hivatalos képkivágás lefelezte. Könnyen észrevehető, az objektum függőleges irányultságú a Mars felszínéhez képest.

Ez a bizonyos látvány, rajta a két fekete „pöttyel” az égen, meglehetősen tipikus, hiszen újra és újra felbukkan a Spirit felvételein. Mindig pontosan ugyanabban a távolságban vannak, mozgásuk párhuzamos a horizonttal, mintha összetartoznának. Olykor a jelen két objektum hasonló vidékek felett bukkan fel, mint itt látható, olykor sokkal síkabb vidékek fölött, olykor magányos hegycsúccsal a távolban, megint máskor hegylánc felett. Mozgásuk nem sokkal tér el a bolygó tengelyforgásától, és nem kötődnek egyetlen speciális területhez sem.

Továbbá, ezek az objektumok olykor lefelé és felfelé is mozognak, mintha össze lennének kötve. Olykor közelebb vannak a horizonthoz, olykor eltávolodnak attól. Sokszor mindkettő látható, másszor csak a (balra lévő) függőleges irányultságú. Olyan is előfordul, hogy egyik sem látható, ilyenkor talán mindketten a horizont alatt, vagy messze felette vannak - kiesve a kamera látószögéből. A fotók sorozatából az derül ki, mindkét kicsiny objektum valós, nem pedig a képfeldolgozások „hibájából” került az égre.

Amire még szeretném felhívni a figyelmet, az az ég fényes textúrája. Észreveendő határozott mintázata. Pontosan ugyanez figyelhető meg valamennyi, az eget is ábrázoló, Spirit felvételen – az elkövetkezendő felvételeken alaposabban is szemügyre vesszük e jelenséget. Az égbolt itt teljesen tiszta, ezt várjuk el egy ritka légkörrel rendelkező égitesttől, nem látható rajta természeti képződmény. Mivel a Spirit felvételei ebből a szempontból azonosak, fontos mindezt megjegyezni.

 

A sorban a második felvételt a „Kockázat” (Hazcam) kamera készítette a 12. napon (Sol 012). Az első és hátsó Hazcam kamerák jóval nagyobb parabolikus látószöggel rendelkeznek, ezért látjuk meghajlani a horizontot a bolygó felszínén. Ismét jól látható a bemélyedt terület, a nagyobb sötét szikla, ahogy az első képen is. A Guszev kráter térségében járunk. Nézzük meg az égboltozat mintázatát – melynek nem kellene ott lenni. Az égen ismét két objektum látható. A felszíni részletek nem olyan tiszták, mint az előző képen, mert a kép kontrasztjának növelése esetleg rontaná az égen feltűnő tárgyak kivehetőségét.

A második képet azért illesztettem be a sorba, hogy egyértelmű legyen: az égbolt textúrája és az égbolton feltűnő objektumok nem kamerahiba miatt keletkeztek, és nemcsak a Navigációs kamera felvételein láthatók. Az ég textúrája valamennyi Spirit-fotón észrevehető.

Az égen feltűnő objektumok legélesebben a Navigációs kamera fotóin láthatók, de feltűnnek a Panoráma kamera képén is, habár sokkal halványabban és nehezebben észrevehetően. Tudván azt, hogy a Panoráma kamera felbontó-képessége messze jobb, a minőségromlás a képek tömörítése miatt is bekövetkezhetett, ám sokkal inkább valószínű, szándékos, a nyilvánosságnak szánt minőségrontásról van szó.

Könnyű észrevenni, a második képen az égen látható két objektum közelebb van egymáshoz az elsőhöz képest– már ami egy képzeletbeli függőleges tengelyt illet. Azt is könnyű felfedezni, hogy e második képen a magasabban látható objektum tengelye vízszintes irányultságú – az első képen függőleges volt. Talán azért, mert ebben az esetben egy másik objektumról van szó, és a kettő nem keverendő össze. Az is lehet, az első képen látható elnyúlt alak esetleg a Mars egyik holdja, ám az is lehet, hogy mesterséges (vagy a mienk, vagy az övék) égitestről van szó.

A Hazcam felvételén látható másik objektum sokkal inkább UFO jellegű, megfigyelhető hengeres alakja, végei levágottak, és mi éppen valamelyik vége felől láthatjuk. A legnyilvánvalóbb érv emellett a felső felületén megcsillanó napfény, illetve az ezzel ellentétes oldalon megjelenő sötét árnyék.

Ez utóbbi objektum tehát határozott felszínnel rendelkezik, emiatt élesen elüt a hosszúkás objektumot körülvevő ködszerű környezettől. E körülmény egyértelműen alátámasztja azt, hogy a tárgyalt objektum mélyen az atmoszférában van, annak alsó, de legfeljebb közepes magasságú térségében, pontosan olyan magasságban, ahol a repülőgépeink közlekednek bolygónkon. Amit látunk tehát, az egy repülő objektum. Az elemzésnek ezen a szintjén nem mondható több róla.

 

A harmadik képet a Spirit műszaki Navigációs kamerája készítette a 10. napon (Sol 10): ezen a felvételen már négy sötét objektum látható – nyilakkal jelezve. Kicsit halványabbnak és távolibbnak tűnnek, de mindez ezért, mert a kép méretét kicsit csökkentettük, hogy mind a négy elférjen rajta, emiatt valamivel kisebbnek tűnnek és messzebb lévőnek. Ha valaki követi a fotón megadott hivatkozást, eredetiben kissé alaposabban megvizsgálhatja azt.

A kép feliratozása: balról haladva – 1.) az első fotón is látható, függőleges irányítottságú sötét objektum; 2.) új, az első képen nem látható, kerek objektum; 3.) az első képen is látható kör alakú objektum; 4.) új, hosszúkás, a horizonthoz képes szöget bezáró objektum.

Meglehetősen szokatlan képnek számít az itt bemutatott, hiszen a Spirit felvételein általában két objektum látható, az előbbiekben már tárgyalt megjelenéssel. Az mindenképpen egyértelműnek tűnik, hogy a négy objektum részben azonos lehet a korábbi kettővel, de mellettük további kettő, pontosan azonos tulajdonságokkal rendelkező is felbukkan.

Ami rendkívüli módon figyelemreméltó, az a következő: az első és a harmadik képen egyaránt látható, hosszúkás, függőleges helyzetben lévő objektum, mindkét hivatalos fotón – meg van csonkítva! Talán éppenséggel ezt az objektumot használták, mint referencia-pontot a a képeken látható horizont-magasság meghatározására.

Az előző kitétel sohasem áll a kerek objektumra. Lehet nagyon közel a horizonthoz, vagy nagyon távol tőle, egyúttal a hosszúkás objektumhoz is, ám sohasem használatos referencia pontként. Mindez érvényes a további objektumokra is.

Hasonlóan, igen figyelemreméltó az is, hogy mindezek az objektumok csak a leszállást követő periódusban jelennek meg a Spirit felvételein, akkor, amikor az hivatalosan „szoftverhibákkal küszködött”, s a hibák „kijavítását” követően, a rejtélyes objektumok is eltűnnek a felvételekről. Ez a tény meglehetősen különös… Vajon miért távolították el a fotókon látható objektumokat a Mars egéről? Netán önmaguktól „álltak odébb”?...

A harmadik képen szembetűnő a jobb szélen felbukkanó objektum, ugyanis – az eddigiektől eltérően – szöget zár be pozíciója a horizonthoz képest. Számomra ismét úgy tűnik, UFO jellegű eszközzel van dolgunk, mely mélyen a Mars atmoszférájában repül. Alaposabb vizsgálat révén megállapíthatjuk, hosszúkás alakja nem pontosan olyan, amiként a második képen feltűnik, ahol láthatólag szilárd felszínnel (burkolattal) rendelkezik, árnyékhatást keltve. Ebben az esetben a hosszúkás alakot sokkal inkább az objektum gyors mozgása okozza, túlságosan sebesen mozogva ahhoz, hogy több képelemen is felbukkanjon. A mozgásáról ennél többet nemigen lehet mondani a kép gyenge minősége miatt.

Mivel a korábban említett két sötét objektum számos Spirit felvételen felbukkan, felmerülhet a gyanú, esetleg ezek nem valós dolgok, hanem a kamerák képét feldolgozó szoftver hibái. Vagyis: a képeken látható objektumok valóban a marsi égen vannak, vagy véletlenségből kerültek rá a felvételek „megdolgozása” során? Lehetséges, hogy hibás „fedőprogramot” használtak az égen felbukkanó objektumok elrejtésére, és emiatt keletkeztek az újra és újra felbukkanó „objektumok”?

 

A negyedik felvételen az első kép nagyítását láthatjuk. Amint tisztán kivehető, a felvételen erős zoomot alkalmaztak, sötétítést és kontrasztnövelést – emiatt az ég képe teljesen összezavarodik. Most már tisztábban látható a sötét, kerek objektum.

Jól megfigyelhető a háttér „abrosz” kinézete. A második képről kinagyított objektum képe itt – hangsúlyozott. Az égbolt mintázata a képtömörítés következménye. Fontos emlékeztetni, habár a Spirit kamerái hihetetlen jó felbontóképességgel rendelkeznek, a nagyközönség mindebből csak annyit érzékelhet, amennyit a NASA és a JPL hajlandó nyilvánosságra hozni eredeti minőségben. Az archívumokban látható felvételek túlnyomó többsége igen nagymértékben lerontott. A szándékos minőségrontás az enyhétől a nagyon súlyosig terjed, de inkább alkalmazzák az utóbbi megoldást. Jelen felvétel esetén a minőségrontás jelentős, ez okozza a gyenge felbontást.

Minderre onnan lehet következtetni, hogy ha valaki ezeknek a képeknek mindössze 10%-kal növeli a nagyítását, azonnal nagyított pixelekbe ütközik és szemcsézettségbe, az erősen tömörített képek jellemzőire, melynek következtében a részletek elvesznek. Emiatt a hivatalos fotókon megjelenhetnek kinagyított pixelek is.

Habár a Spirit hangsúlyozottan meglehetősen kifinomult kamerákkal van felszerelve, a nagyközönség számára közzétett (felszíni) fotóinak felbontása sokkal rosszabb, mint az évekkel korábban Marskörüli pályára állított és olykor több száz km-ről fotózó Mars Observeré!...  Mindez természetesen a szándékos összezavarást szolgálja.

Ha akár csak egyetlen nagyfelbontású felvétel is rendelkezésünkre állna, megvizsgálhatnánk felnagyítva, belepillanthatnánk a jelenleg szigorúan kontrollált részletek mögé, azonnal lelepleződnének mindenki számára az elfedési technikák, a képösszevágások, a képkivágások, egyes területek máshova másolásával az adott rész ismétlése - hogy csak a legfontosabbakat említsem. Az adófizetők százmillió dollárjaiból megépített szuper-szondák szuper-kamerái által elkészített szuper-képekből ezt adják vissza. És akkor még ennek is örülni lehet… Lásd a Polar Lander esetét…

Az sem lenne hátrány, ha a Mars Observer régi képeit kevésbé tömörített formában is elérhetnénk, több részletet megismerve.

Igen nagy a valószínűsége annak, hogy a jelen estben tárgyalt képek esetén az égbolt teljes mértékben odahamisított. Az „abroszminta” mindezt alátámaszthatja. Alkalmazásához „áttetsző” fedőréteg felvitele szükséges. Sajnos, ennek a technikának az alkalmazása, minden égen látható jelenséget elfed – kivéve a legnagyobbakat -, ezért igen kicsi az esélye annak, hogy valós objektumokat látunk az esetek többségében.

Az is kézenfekvő, a Spirit felvételein a távoli vidékeket, illetve a horizonthoz közel eső területeket fokozottan „megdolgozzák”, olyan fedőrétegeket alkalmazva, mintha távoli homokdűnéket vagy síkságot látnánk – minden mesterséges objektumot elfedni igyekezvén. Hasonlóan járnak el a másik marsjáró, az Opportunity fotóival is. Első felvételein abnormálisan töredezett talajt „láttattak” velünk, olyant, amelyiken még egy árva szikla felismerése is szinte lehetetlennek bizonyult. Természetesen a rendkívüli mértékben lerontott minőségű képek ugyanilyen benyomást keltenek.

Még egy fontos momentum: a Spirit fotóin, ahol a horizont és az ég is látszik, általában két közel azonos képet találhatunk az archívumban. A JPL hivatalos indexelt felvételén megjelennek az objektumok az égen, jellemzően a félbevágott függőleges hengerrel, míg a „referencia-fotókon” ezek általában már nem látszanak, vagy ha mégis, akkor erősen elhalványítva.

Felmerül tehát a kérdés, a függőleges henger valós objektum-e, vagy csak referencia-pont a képfeldolgozó számára, így mutatván a vágás helyét. Valószínűleg a hivatalos magyarázók ezzel a verzióval állnának elő, ha valaki határozottan megkérdezné őket. Mivel azonban ennek az alakzatnak a kivágása ennyire jellemző, erős a gyanú, talán mégiscsak valós objektumról van szó, s annak már-már rutinszerű eltávolításáról. Olyan fontossággal bíró objektumról, melynek folyamatos eltüntetése ekkora fáradságot is megér, akár valós az égi háttér, akár nem…

Ha az égen látható objektumok kellő fontossággal bírnak ahhoz, hogy mindet kínos gondossággal eltakarítsák őket róluk, akkor meglehetős bizonyossággal állíthatjuk, a csak szórványosan felbukkanó horizontális irányban „lebegő” hengeres objektum, illetve a vízszinteshez képest szöget bezáró – valós, repülés közben megfigyelhető eszközök! Talán úgy kerültek mégis a felvételekre, hogy a cenzorok hibáztak… talán azért hibáztak, mert csak nagy ritkán bukkannak fel a fotókon ilyen jellegű objektumok. Az elfedő szoftver „nem erre lett kitalálva”…

Ha pedig ezek valós repülő eszközök, és – a Spirit fotója kapcsán bemutatott rendkívüli mértékű képminőség-rontás ellenére  mégis – láthatók, akkor ez azt jelenti, hogy a valóságban ezek sokkal nagyobbak és fényesebbek, hiszen egyébként nem „csúsztak volna át”, a „megdolgozási” technikákon. Ha pedig a Mars bolygón nagyméretű repülő objektumok röpdösnek a légkörben, ez a tény mindenféleképpen azzal a következtetéssel jár, hogy magasan fejlett civilizáció mesterséges alkotásai – nem pedig valamiféle nagytestű, repülő élőlények.

Jelen esetben a „kamera-hibára” való hivatkozás igen gyenge lábakon áll, hasonlóan a „képfeldolgozási hiba” is. Semmiféle komoly érvet nem jelent ugyanis a légkörben repülő tárgyak tényével szemben. Túlságosan kiugró „anomáliák” ezek, és nyilvánvalóan a Mars bolygóval kapcsolatosak. A képek minőségrontásának foka, a tudományos pontosságú adatok szándékos meghamisítása, azok tartalmának elrejtése, mind-mind további igazolást nyújt emellett.

 

A sorban az ötödik Spirit kép a „2P154595701EFF9400P2292R2M1” archiválási számot viseli. Könnyű észrevenni jelen esetben is a súlyos képfelbontás-lerontást. Ennek ellenére, a jelen képen is feltűnik egy objektum, az eddigiektől eltérően ám nem kör, vagy henger, hanem „V” alakot formáz. Erősebb nagyításban a képen további – legalább három – objektum is felbukkan a marsi égen, a többiek nagyjából kör alakúak. Természetesen jelen esetben is elő lehetne állni mindenféle magyarázattal, kezdve a kamera-hibától a repülő homokszemekig, nem valószínű, hogy bármelyik is helyes lenne.

Az objektum bal oldalát a Nap megvilágítja, ebből következik: alacsony légkörben repülő, valós objektumról van szó. A „v” állásszögét figyelembe véve még az is megtörténhet, hogy a baloldali domb fölött éppen kitérő manővert hajt végre. Jellegzetes kifli alakja jól ismert az ufókutatók előtt. A képből magából természetesen nem derül ki a repülő objektum alkotójának kiléte.

Összegzés: a Mars légkörében felbukkanó repülő objektumok esetében a hivatalos magyarázat, miszerint „kamera-hibáról”, vagy „légköri szálló porról” van szó, nem állja meg a helyét, hiszen a Spirit marsjáró valamennyi kamerája, ugyanazokat az objektumokat örökítette meg. Az objektumok alapos vizsgálata során megfigyelhető fényviszonyokból egyértelműen következik: az alacsony légkörben repülő, valós objektumokról van szó.

Gyakran elszomorít, a nagyközönség olykor a legkisebb kritikai fenntartás nélkül fogadja el a NASA és a JPL szakembereinek „hivatalos” magyarázatait. Persze tudom azt, ez számít a „bibliának”. Azonban szeretném a figyelmet felhívni arra, milyen könnyű átlátni mesterkedéseiken, leleplezni képhamisító technikáikat.

Amikor egy NASA felvételt a kezünkbe veszünk, nagyon óvatosnak kell lennünk. Soha nem azt kell látni, amit „mondanak nekünk, hogy lássunk”, hanem azt kell látni, ami a fotókon van. Erre tanít bennünket jelen fotósorozat is.

Figyelembe kell venni, egy csomó olyan fotó is van, amelyiken semmiféle objektum nem látszik a horizont felett. Vajon a kamera-hiba csak olykor-olykor jelentkezik és akkor is mindig egy kicsit másként, de jellemzően ugyanolyan a hiba? Ha bármi porszem a lencsére kerül, akkor az nem csak a képek egy részén lenne ott, hanem a képek sorozatán. Jelen esetben nem ez a helyzet. Az is érdekes, hogy ugyanaz a „kamera-hiba”, ugyanaz a néhány porszemcse, mindhárom kamerán egyszerre és pontosan ugyanúgy jelentkezik. És ezt akarják velünk megetetni.

Továbbá, meglehetősen különös az a kamera-hiba, amelyik rendszeresen „félbevágja magát”, legyen a horizont akár feljebb, akár lejjebb. Ezenkívül, ha valóban a lencsére rakódó por okozná ezt a jelenséget, akkor ezeknek a „szennyeződéseknek” meg kellene jelenniük a természetes felszínt ábrázoló fotókon is. Mindhárom kamerán! Ám nem jelennek meg! A felvételeken feltűnő objektumok tehát nem lehetnek a lencsére rakódott por által okozott „képhibák”!

Olykor valóban nem jelennek meg az említett objektumok mindhárom kamerán – egyformán. Ilyen esetekben viszont a látószögbeli eltérés (kisebb-nagyobb), és a képek eltérő „megdolgozása” is magyarázat lehet – mint láttuk. Emellett. A Navigációs kamera valamennyi felvételén, ahol az égen felbukkanhatnának a szóban forgó objektumok, szemmel láthatóan további „jelentős megdolgozás” tapasztalható. Ha nincs ott semmi, csak „lencsehiba”, akkor minderre vajon miért van szükség?

A képek „agyontömörítésével” mindenféle lehetőségtől megfosztják az érdeklődőket, hogy az érdekesnek ígérkező részletekbe belenagyíthassanak.

A súlyos fokú hamisítások ellenére a képeken mégis megjelenő égi objektumok sokkal inkább valóságos tárgyak, mint egyebek. Különben miért lenne szükség a hamisításokra? Minden egyes „képmegdolgozás” önmagáért beszél. Beszél a szándékról és a célról. De azokról is szól, akik mindezt végrehajtják és végrehajtatják…

 

7. Félig eltemetett, balesetet szenvedett, háromszög-alakú űrhajó a Mars felszínén

A meglehetősen szokatlan anomália a Malin Űrtudományi Rendszerek Archívumában bukkant fel. A szerencsés kutató, akinek felkeltette érdeklődését elsőként Efrain Palermo volt. Az első képen ennek az eredeti fotónak egy részletét láthatjuk kétszeresére nagyítva és felerősítve némileg a kontrasztokat. Az északi irány a kép alja felé található. A Nap a kép jobb felső sarka irányából süt.

 

Ami rögtön szembeszökő, az a különleges, nagyjából háromszög alakú tárgy, félig eltemetve, illetőleg egy buckába fúródva. Az eredeti képszelet felbontásának ismeretében, a szív alakú tárgy átmérője nagyjából 100 méter lehet. A kép felbontása 3.5 méter/képpont.

Közelebbi vizsgálat révén számos további furcsaságra bukkanhatunk. Jól kivehetően számos strukturális elem látható a tetején. A bal oldali alacsony árnyék azt sugallja, az tárgy kiemelkedik a viszonylag sima felszínből.

 

 

A második képen a tárgy tágabb környezetét látjuk egy jó 30 évvel ezelőtt készült Viking-felvételen. Nyíl jelzi a furcsa, hal formájú alakzatban az elhelyezkedését. A Nap jobbról süt.

 

 

A sorozat harmadik képének felbontása 256 képpont/fok, 1/16 mértékű lekicsinyítése az eredeti méreteknek; az 1976-ban a Mars körüli pályára állt Viking űrszondák térképező kamerái által továbbított adatok közül szinte az elsők közül való e színesben feldolgozott kép. Jól kivehető a hal alakú benyomódás egy igen magas platón. A hely alkalmasnak tűnik repülési gyakorlatok végzésére. Talán egy ilyen gyakorlat közben bekövetkezett pilótahiba következménye, amit láthatunk? Talán nem. Talán a marsi 51-es körzetre bukkantunk?

 

 

A negyedik képen a földbe fúródott test háromdimenziósan feldolgozott képét láthatjuk, de ez esetben már a Mars Global Surveyor kamerája által szolgáltatott adatok alapján. A hivatkozott forrást a M103s158_View4c_33 katalógus-számon találhatjuk meg. A felbontás ezen kép esetében már sokkal jobb. Érdemes megfigyelni az objektumból előtörő anyagot(?), két ilyen forma vehető észre. Talán valamiféle belső robbanás következményeként keletkezhettek. A repülési irányára a talajon hagyott nyomokból következtethetünk. Ezek a bal felső sarokból a jobb alsó sarok felé mutatnak, azt jelezvén, a repülőeszköz eredetileg háromszög-alakú lehetett, s miközben a talajba csapódott, leszakadt jobb oldalának egy része, ennek visszamaradt nyoma a fényes fehér terület, esetleg tele roncsdarabokkal.

A képen a tárgy egyik oldala és a hátsó része figyelhető meg alaposabban. Érdemes megnézni a „gyöngysorhoz” hasonló mintázatot, illetőleg a vízmosáshoz hasonló fodrozódásokat a kép közepétől kissé balra, mely formációt talán a repülő-eszköz hajtóműveinek működése keltette. Ha igen, akkor igen hasonlatos az 1994-ben Észak-Kaliforniában, a Travis Légierő Bázison felbukkant, TR-3 prototípusának, hajtómű-elrendezéséhez.
       A tárgy jobb szélénél, mintha „lebegne” valami. Vajon mi lehet a bal oldalán megfigyelhető kereszt alakú mintázat egy korong alakú elem tetején?

 

 

Az ötödik képen a repülő eszköz valószínű szerkezeti megoldását láthatjuk. Ám az is lehet, hogy az eszköz földi gyártmány, az idegenek technikája ellesésének eredményeként fejlesztett TR3-B.

 

 

A lezuhant repülő-eszköz közelében található a hatodik képen látható „meglehetősen különös” kráter. Talán vulkanikus eredetű. De akkor honnan ez a rendkívül különös központi csúcs? A kráterhez képest arányai páratlanok. Bár az is lehet, központi csúcsa a számítógépes feldolgozás során kapta jelenlegi formáját. Mögötte – talán – egy épület rejtőzik. Esetleg a hangár, ahonnan a repülő-eszköz útra kelt. Nem tudjuk. A képek sorozata minden esetre mélységesen elgondolkoztató. Vajon kik és milyen szerkezettel szenvedtek katasztrófát a Mars porában. Honnan jöttek? Milyen céllal?

Valaha is választ kapunk mindezekre a kérdésekre?

 

8. Gigászi növények és nyíltvizű tavak a Marson

A következő fotók a Mars Observer M09-02042 katalógusszámú képszeletének részleteiből valók. Érdemes összevetni a M08-04688 jelű felvétellel. Szembetűnőek a hatalmas növények. A két felvétel annyiban is különbözik egymástól, hogy a rajtuk látható teremtmények életciklusa eltér.

 

 A növények felfedezésének tudományos érdeme Joseph Skippert illeti. A felvétel felbontóképességének ismeretében a kép közepén látható növényre az egészen elképzelhetetlen  990 m-es átmérő adódik a legszélesebb pontjánál! A képen nyíl jelzi az említett növényt.

 

 

A második felvétel az egyik legjobb azok közül, melyeken tavakat láthatunk. A kék színű feliratok nyíltvizű tavakat mutatnak. A fehér nyilak jelentése balról-jobbra: rejtőző patak, a két nagy tavat kapcsolja össze; vízgyűjtő; patakok rendszere, a vízgyűjtőt és a nagyobbik tavat kötik össze.

A felvétel talán nem a Mars bolygóról készült legkülönlegesebb kép, viszont egészen egyedülálló abban a vonatkozásban, milyen tisztán kivehetők rajta a nyíltvizű tavak. Ezt a képet talán csak az európai Mars Express némelyik felvétele múlja felül, ahol színesben láthatunk nyíltvizű tavakat, igaz, a Mars egy másik területén.

Habár a jelenleg tárgyalt fotó felbontása nem túl jó, a rajta megjelenő tórendszer léte nyilvánvaló. Számomra teljesen elképzelhetetlen, hogy bárki, jelen fotó szemrevételezése során bármilyen más,  meggyőző következtetésre juthatna, mint arra, hogy a Mars felszínén nyíltvizű tavak találhatók. A jobb alsó tó átmérője nagyjából 450 méter a legszélesebb pontjánál és körülbelül kétszer ilyen hosszú. A kiterjedése tehát elég nagy. A felső tóban elhelyezkedő sziget a képnek perspektivikus látásmódot kölcsönöz, segít pontosan felismerni a szóban forgó tavakat.

 

A harmadik képen további, ám kisebb tavat láthatunk. Elképzelhető, hogy a felvétel jobb alsó sarkában felbukkanó „anomália” szintén nyíltvizű tó, de akármi is, felső részén rendkívül erős és fényes „ködfátyol” van felhordva, „jótékonyan” elfedve az alatta fekvő területet, és egyben megnehezítve a tó pontos beazonosítását.

A teljes képszeleten jó néhány hanyag „megdolgozási” technikával találkozhatunk. Példának okáért, valaki szándékosan és gátlástalanul meghamisította az MSSS honlapján található eredeti fotót. Az elsőként megjelölt jpg és a másodikként megjelölt gif kép mindegyike térkép-vettési módszerrel készült, ez rendszeresen alkalmazott módszer, azonban nem korrekt, mert a vetítés során megváltoznak az arányok, elvesznek a képrészletek, más részletek aránytalanul felnagyításra kerülnek. Az adott területről készült, különböző kamerákkal felvett képek esetében jelentős különbségek mutatkozhatnak.

Talán ezek a fajta átalakítások-vetítések hozták létre azokat az „anomáliákat”, melyeket növényeknek és víznek látunk? Nos, erre semmi sem vall. Viszont. Feltétlen említésre érdemes a képszelet súlyos „megdolgozottsága”, minek következtében csak a legnagyobb objektumok figyelhetők meg; mindeközben a felbontást is erősen lerontották. Ennek következtében a felvételt lehetetlen felnagyítani, a kép konzisztenciája már egészen kis nagyítás esetén is széthullik. Mindezek kiküszöbölésére Joseph Skipper 90 fokkal elforgatta az eredeti képszelet megfelelő részletét is visszaállította a vetítésből adódó torzulásokat.

 

 

A „fedési” módszerek technikai megoldásait könnyű észrevenni a sorrendben negyediknek bemutatott képen. Sajnálatos módon a felvételt lehetetlen nagyítani.

 

 

Alaposan érdemes szemügyre venni a következő képet is , ahol az előbb „növénynek” minősített alakzatok meglehetősen természetes módon tűnnek fel, mint természeti alakzatok. Mindössze csak annyi történt, hogy a felvételt itt negatívban láthatjuk. Mint rögtön észrevehető, a teljes felszín azonnal egészen másként jelenik meg, a fedési technikák alkalmazása is szembeötlő lesz. A kép nagyítása ismét lehetetlen az erős megdolgozás következtében. Jelen fotó tipikus esete annak, amikor a retusálások miatt meglehetősen hihető természeti környezetet sikerül kialakítani és megjeleníteni. Ez a kép csak egy egyszerű példa a hosszú sorban minderre.

Jelen fotók elemzése alapján arra a következtetésre juthattunk, az elfedési, retusálási, „megdolgozási” technikák rendkívül sokrétűek a marsfelvételeknél. A hamisítások a nyilvánosságra hozott felvételek esetében rendkívüli méreteket öltenek.

 

 

Vegyük elő újra a második képet! Könnyen észrevehetjük, ez alkalommal is civilizációs nyomokat igyekeztek eltüntetni. A fotón meglehetősen sík területet láthatunk. Nyilvánvaló, a hamisítók törekvése arra irányult, hogy jelentősen lerontsák a kép felbontását, minek következtében csak a legnagyobb épületek maradhatnak felismerhetők, azok is csak nehezen. Viszont feltűnnek a tavak, a sűrű növényzet – mindezekből szinte semmilyen részlet nem kivehető. A következő lépés felfedni mindazokat az ipari területeket, légi-kiszolgáló struktúrákat, hatalmas emlékműveket, stb., melyeket igyekeznek elfedni. A nyilak e legkönnyebben felismerhető épületekre, vízgyűjtőkre és egy hatalmas növényre(?) mutatnak.

A kép retusálása már eleve gyanúra ad okot, nem hagyható figyelmen kívül, ezért rendkívül alaposan kell megvizsgálni a tavak partját. A képen nem látható a kifejezetten épületek eltüntetésére kidolgozott elfedési technika, azonban a jelentősen lerontott felbontás „megteszi a magáét”, a tavak környékén teljes összevisszaság látható. Amikor nagy nagyítást eszközlünk, a kusza területek azonnal geometriai formákba rendeződnek, nagyszámú épület jelenlétére utalva. Mindez még jobban szembetűnő a bal oldali tó környezetének jobb oldali partvonala  megvizsgálásakor. Amit láthatunk: igen magas épületek sora, melyeknek tömbjeit nem simította el a felbontás nagymértékű lerontása. Továbbá, ezek a magasabb és kiterjedtebb épületek (összehasonlítva szomszédaikkal) további vonulatot képeznek a rejtett patak irányában, egészen az alacsonyabban fekvő tó közvetlen közeléig. A vonulatukból sejthető, mintsem közvetlen látható, a tavakat összekötő patak léte.

A tó partján a visszaverődő fények játéka és színmintázata sokkal inkább jellemző magas épületek tetőszerkezetéről és ablakairól visszaverődő kavalkádnak, mint sziklákról, vagy természetes képződményekről. A „V” alakú vízgyűjtőnél jól kivehető, a víz mélysége nem jelentős, és az árnyékban felbukkan egy sötét objektum. Sajnos az árnyék és a felbontás lerontása miatt szinte lehetetlen bármi részletet is kivenni belőle. Talán valamiféle ipari létesítmény, a víztárolóhoz csatlakozva.

A nyíltvizű tavakról, a körülöttük elterülő városról, ipari létesítményekről, és a környező növényzetről sajnos ennél többet a jelenleg tárgyalt képek alapján nem tudunk kideríteni.

 

9. A Spirit által lefényképezett anomáliák a Bonneville-kráternél

A következő két képszeleten a Spirit marsjáró felvételét látjuk a Bonneville kráter térségéből. A kráter mélyedése hosszan előttünk terül el. A JPL archívumában található kép eredetijén nem láthatók színek. Jelen fotón az anomáliát Jon LaCour fedezte fel.

 

A nyilak mellett a következő feliratok olvashatók: 1. erős fényforrás az egyébként sötét objektum bal alsó részéből sugározva. 2. megjegyzésre érdemes: az objektum egyébként sötét, nem ver vissza fényt. Fontos megemlíteni, mindezt napközben látjuk, emiatt az említett fénynek igen fényesnek kell lennie. Az alsó képszeleten mindezt közelebbről láthatjuk, alaposabban megfigyelhetjük mind a fényforrást, mind a sötétebb objektumot, azonban még így sem sok vehető ki belőle.

Sajnos a kép tömörítési aránya jelentős, így a minősége meglehetősen rossz, mint ahogy azt a nyilvánosság számára elérhető felvételek esetén megszokhattuk... Ez egyúttal azzal a kellemetlen következménnyel is jár, hogy nem tudjuk a felvételt alaposabban megvizsgálni. A következő képen azonban mindezt már színesben láthatjuk, kicsivel a felbontás is jobb.

 

 

A második felvételt több egyedi fotó alapján illesztették össze a Spirit Panoráma kamerájának képei alapján.

E meglehetősen különös objektumra aránylag nagy távolságból tekinthetünk. Fényvisszaverő-képességei alapján fémes jellegű felépítésre gondolhatunk, emiatt pedig határozottan mesterséges eredetre. Figyelemreméltó: az objektum mennyire élesen válik el környezetétől, mennyire idegenül hat szomszédságához képest. A jobb oldali részén két felfelé tartó fénylés látható. Úgy tűnik, mintha az objektum tetején 2-3 gömbszerű formáció is lenne. Ami biztosnak tűnik, nem látható rajta fényforrás – már ami e később készítet felvételt illeti.

Az egész felvétel, közelben és távolban, meglehetősen jellegtelen, semmi egyéb különösen szembeötlő nincs rajta, ami ennyire kiugrana környezetétől. A tény rendkívüli módon felkavaró, miszerint egy ennyire különleges objektumnak sikerült „átcsúsznia” az automatikusan alkalmazott retusálási technikákon, mindez talán annak volt köszönhető, hogy nem tartalmazott szabályos geometriai formákat, mely alakzatok eltüntetésére a képek „megdolgozására” kifejlesztett számítógépes programok ki vannak hegyezve. Viszont egyértelmű, e fémes jellegű, a tetején gömbszerű elemeket hordozó, szabályos szögben fényt visszaverő-képességű objektum sok minden lehet, de természetes eredetű nem igazán. Mindez tovább erősítheti meggyőződésünket, a Mars intelligens életet hordoz, még egy ilyen meglehetősen kietlen és száraz vidéken is, mint a Guszev és a Bonneville kráter környezete.

Az is érdekes, hogy míg az első felvételen a fény az objektum felső részén látható, itt nyoma sincs annak, ellenkezőleg, az alja közelében bukkan fel, mindez azt sejtetve, hogy igen aktív, valamilyen működést végző berendezéssel van dolgunk, de az is meglehet, egy ősi civilizáció ismeretlen termékével, netán egy repülő szerkezet roncsaival állunk szemben.

Mindezek tükrében nehezen érthető mind a szándék, mind a befektetett energia és munka, amit a földönkívüli élet kutatására fordítanak, pl. a SETI program keretében, hiszen mindössze csak annyit kellene tenni, hogy a NASA-t, a JPL-t, de mindenekelőtt az amerikai kormányt megkérnénk, hogy legyenek szívesen az adófizetők befizetett dollármilliárdjaiból elkészített, hihetetlen bonyolult és rendkívüli képességekkel ellátott űrszondák felvételeit a maguk teljes valóságában közzétenni….

Jelenleg úgy tűnik, kérésünk teljesítésére még csak halvány szándék sincs meg…

 

A harmadik kép három részre van osztva. Különböző típusú „anomáliákat” vehetünk rajta észre. Vegyük először szemügyre a legfelső részt.

Az égbolt és a horizont vonala azok a helyek, melyeket alaposan meg kell figyelni. Jól látható, mind az ég, mind a horizont vonala meglehetősen „zsúfolt”, de másként. Az égbolt foltossága a Skipper által alkalmazott kontrasztnövelési technika következménye. Az égbolt zöldes színezése a foltosság kiemelését szolgálja. A Spirit által fotózott égen nagyítás nélkül is megfigyelhetők az anomáliák, a hivatalosan kiadott felbontású képeken is - csak persze jóval halványabban – azt sejtetvén, parányi felhőfoszlányokkal van dolgunk. Nos, igazából nem felhőket látunk és nem is a jpg tömörítés adta pixelezettséget. Az égen látható objektumok között ugyanis a pixelezettség szinte tökéletesen sima. Ezek az elválasztó területek tiszták, textúrájuk sima, egyáltalán nem úgy néznek ki, mint amit nagyarányú tömörítést követően elvárnánk. Amit tehát itt látunk, akármi is az, nem a képtömörítés eredményeként került elő.

Azt is észre kell venni, hogy az égen felbukkanó objektumok kiterjedtek, míg a szárazföldi részen igen halványak, kicsik, vagy egyáltalán nincsenek. Emellett, ha a képet tovább növeljük, jellegzetes, szabályos cikk-cakk alakzat bukkan fel az égen, mindez annak a programnak a következménye, mely segítségével az égen látható dolgok elmosását végzik, illetve magának a marsi légkör eredeti színének a megváltoztatását.

Közvetlen a horizont vonalánál sok-sok objektumot láthatunk a legkülönbözőbb magasságban és méretben. Ezek a jelenségek keltették fel mindenekelőtt John Skipper és Aureon Kwolek figyelmét. Ezek minden valószínűség szerint a képtömörítési technikák következményei. Mindez arra vall, hogy valaki – a megfelelő hivatali szinten – elválasztotta az égboltozatot a természetes horizont vonalától. Talán egy teljesen másik égboltrészletet illesztett hozzá. Viszont még így is sok minden látható az égen, aminek nem kellene ott lennie. A kérdés pontos megválaszolása az ismeretek jelenlegi szintjén még nem lehetséges, de mint jelenség, a dolog rendkívül érdekes.

A bal alsó képen teljesen tisztán látható egy kiemelkedő, fekete tárgy - körülvéve teljesen természetesen ható sziklákkal -, minden fényt tökéletesen elnyel, semennyit nem ver vissza, habár a táj napfényben fürdik. Jól láthatóan kimagaslik a szomszédos szikladarabok körül, ezért teljesen egyértelmű, semmiféleképpen nem lehet egy szikladarab árnyéka – mintegy érzékcsalódást keltve. Határozott körvonala, a bezáró szögei, az egyenes oldalélei, elhelyezkedése, mind-mind azt sugallják: itt egy valós tárggyal állunk szemben.

A képen semmiféle hasonló fényvisszaverő képességű objektum nem látható. Ez nemcsak természetes eredetét kérdőjelezi meg, hanem egyben alá is támasztja, jelen esetben ismét egy mesterséges tárgyat láthatunk. De hogy mi lehet ez: napelemes szerkezet, hődetektor, valamilyen szenzor? – nem tudni. Amit tudunk az mindössze annyi, hogy a Bonneville kráternek közvetlenül a szélénél fényképezte le a Spirit marsjáró. Talán összeköttetésben van a korábban elemzett, nagy fényvisszaverő-képességű, fémszerű objektummal kicsivel arrébb?

A fotómontázs jobb alsó sarkában mintha egy kis, elpusztult állat maradványait látnánk a homokon fekve. A feje teljesen jól kivehető, a szemei is. A hulla egyéb anatómiai elemei jól felismerhetően rendeződtek, erős bizonyságát adva annak, itt valamiféle elpusztult életformát láthatunk. Biztosak lehetünk mindebben? Hihetünk a szemünknek?

Minden bizonnyal. Bár nem szabad figyelmen kívül hagyni a környező szikladarabokat sem, ezek természetes hatást keltenek, esetleg ilyen furcsa alakzatot is formázhatnak. A tárgyalt lelet környezetében a „homok” kifejezetten retusálásnak tűnik, ha pedig ezt a fedőréteget valaminek az elrejtésére vitték fel, akkor gondjaink lehetnek a tetem értelmezésének pontosságában.

Mindezek ellenére a látvány maga eléggé meggyőző, más megoldás nemigen jöhet szóba. Mindez azért jelenthető ki ilyen bátran, mert más fotókon hasonló jellegű tetemeket és csontvázakat figyelhetünk meg, olykor pedig maga az élőlény is felbukkan egy-egy képen, hogy a következőn már csak a nyomai, vagy az sem legyen „látható”.

 

Jelen sorozat negyedik felvételén a Spirit marsjáró Panoráma kamerája által készített fotók egy-egy szeletét látjuk. Ami szembetűnő, az a már-már szemet bántó „megdolgozás”. A felső szeleten a Bonneville kráter lejtőjének jobb oldalát láthatjuk, míg az alatta lévőn az odavezető út során készült egyik kép részletét.

A két képet azét illesztettem a sorba, hogy a képek ennyire nyilvánvaló hamisítására felhívjam a figyelmet. A felső képen jól láthatók a mesterséges párhuzamos vonalak. Az is elképzelhető, hogy ezek az egyenesek a fedési technikán átütve jelentek itt meg. A párhuzamosok túlságosan „párhuzamosok” és túlságosan egyenesek, messze elütnek a környezettől. A nagyítás során az is kiderül, a felvitt fedőréteg szabályosan kettévág néhány sziklát, pixelezettsége teljes mértékben eltér a környező természetes területétől. Olyan helyen bukkan fel ez a dűne, a maga „repedéseivel”, ahol egyáltalán nem várhatnánk. Valamit itt tehát igyekeztek elrejteni előlünk, ami hosszú volt, egyenes, párhuzamos vonalakból felépülve, e vonalak (szerkezeti elemek?) átütöttek a fedési technikán.

Az alsó képszeleten hosszú, vízszintes „maszatolást” láthatunk. További „belemázolások” dűnéket igyekeznek formázni, természetes látszatot keltve. Ha a maszatolást alaposabban megnézzük, látható, hogy szinte alig tartalmaz bármiféle részletet, egyetlen kicsiny szikladarab tör át rajta. Ez a körülmény is a szándékos beavatkozás tényét erősíti. Jó lenne tudni, jelen esetben mit igyekeztek elrejteni szemünk elől.

Más fotókon is könnyű felismerni a „homokot”, mint egyik kedvenc retusálási technikát. Szemcsézettsége segít elrejteni a titkolni hivatott dolgokat. A maszatolás felső részén jól látható, amint kettévág kisebb szikladarabokat, illetve teljesen váratlanul megjelenik olyan helyeken, ahol nem tehetné.

Ha a képsor tanulságait összefoglaljuk, a maszatolási- és egyéb hamisítási technikák által kifelejtett különleges fémes szerkezetet, a fekete téglatestet, elgondolkozhatunk rajta, vajon miféle dolgok lehettek azok, melyeket ilyen szembetűnő módon igyekeztek elrejteni, kitakarni. A Bonneville kráter környéke aránylag kieső hely a Marson, mégis ennyire rejtegetnek szinte mindent. Vajon mi lehet az „érdekesebb” részek környezetében?

Soha nem szabad megfeledkezni a mögöttes hatalmakról, melyek mindent elkövetnek a Marsra (is) vonatkozó adatok meghamisításában, ha egy „hivatalos” NASA vagy JPL fotót a kezünkbe veszünk…

Összegzés: Az első fotón látható csillogást a - hivatalos verzió szerint - a Spirit hővédő pajzsa okozta. Mindezzel a magyarázattal az a probléma, hogy az említet pajzs több tucat km-rel arrébb kellett, hogy lezuhanjon… Emellett jól látható, a fény egyetlen, egészen kis területről sugárzódik szét, a Nappal pedig éppenséggel szemben vagyunk, tehát a kérdés az: vajon mi világítja meg az objektumot, hogy egyáltalán, fényt verhessen vissza? Kamera-becsillanás kizárható.

Ezen és a többi marsfelvételen is jól látható, ennyire intenzív és ennyire pontszerű fényvisszaverődés nem szokott előfordulni a Marson… – már ami természetes alakzatokat illeti. Ha pedig ez fényvisszaverődés, akkor vajon az objektumot magát miért nem világítja meg?

A második képen látható csillogásra ugyanezt mondták. Itt a gondot – ez előbbieken túl – az objektum mérete okozza. Sokszorosa a Spirit marsjáróénak…

Azt is nehéz elképzelni, hogy a hővédő pajzs ilyen állapotban legyen, hogy ennyire intenzíven tudja a napfényt visszaverni, mely napfény, mint említetem, éppen az objektum mögül érkezik… Aztán ott vannak még a gömbszerű kiemelkedések a második képen az objektum tetején. Tényleg lennének ilyen részei a Spirit hővédő pajzsának? Pláne, miután a felszínbe csapódott fékezés nélkül? A hivatalos magyarázatokról sok minden el lehet mondani, csak azt nem, hogy „életszerűek”…

Az objektum szabálytalan alakja miatt elkerülte az automatikusan alkalmazott retusálási szoftverek figyelmét, átcsúszott a cenzorok kezén is, hiszen a mozaikokból összerakott eredeti felvétel meglehetősen nagyméretű volt, aztán, ahogy a média rákérdezett a dologra, előálltak ezzel a meglehetősen blőd érveléssel. Ennyire telt…

Az eddigiekből jól látható, miért nem nyűgöz le személy szerint engem a NASA, a JPL  és jóformán egyik „hivatalos”, űrkutatással foglalkozó szerv magyarázata, legyen bármiről szó, kezdve pl. a holdraszállástól egészen az űrszondák által készített nagyfelbontású fotókig, amikor egyértelműen látható, milyen háttértevékenységeket folytatnak. Ragaszkodásuk saját „tévedéseikhez”, már-már paranoiás jelleget ölt. Félő, semmi de semmi jele annak, hogy álláspontjukat, hozzáállásukat csak egy jottányival is megváltoztassák, picivel kevesebbet hamisítsanak, és egy picivel – legalább – őszintébbek legyenek…

 

Vissza a nyitólapra