A Mars bolygó közvetlen környezetében, valamint a felszínén is, szorgos űrszondák gyűjtik fáradhatatlanul a fantasztikusabbnál fantasztikusabb adatokat, készítik a csodálatosnál csodálatosabb felvételeket. Mégis. A nagyközönség szinte semmit sem tud a páratlan felfedezésekről, a legizgalmasabb felvételek az archívumokban - ám szabadon hozzáférhetően - pihennek.  A képek között szép számmal találunk olyanokat, melyek a marsi élettel, illetőleg a marsi civilizációval kapcsolatban gyökeresen másról mesélnek, mint ami a NASA hivatalos álláspontja. A NASA-nál tehát ismét nem mondanak igazat, sőt, ezen képek kapcsán már meg sem szólalnak… A legtöbb leleplezés Joseph Skipper áldozatos munkájának köszönhető, az ő munkáiból szemezgetünk.

  

 

58. Hatalmas torony – kupolával körbevéve

 

 

Ez az egészen rendkívüli objektum a NASA/JPL/MSSS hivatalos kategorizálása szerint az MGS MOC M04-02097 sorszámú keskeny látószögű tudományos fotócsíkon látható, természetesen a forrás leellenőrizve és megerősítve. A fenti, első felvétel a hivatalosan kiadott méretben láttatja ezt a különös dolgot, a hivatalosan nyilvánosságra hozott standard felbontáson. A legkülönösebb struktúra ezen a képrészleten a jól megfigyelhető kupola, mint egyfajta fedőtető, egy hatalmas torony felső részéhez rögzítve, ily módon lehorgonyozva mintegy becsomagolja a környéket, a torony felső része pedig tisztán kivehetően fölé nyúlik ennek a lepelnek.

Figyeljük meg, a torony legfelső része széles platform benyomását kelti, miközben a kupola anyaga a torony lentebbi részéről kiindulva terül szét a toronytól jobbra, miközben teljesen tisztán és egyértelműen látszik a kupola anyagának több helyen is a hosszanti behajlása, gyűrődése, az anyagának szabad, laza szerkezete. Kevésbé szembeszökő egy másodlagos gyűrődés, közvetlenül a legkiugróbb mellett, az előtt. Erre az objektumra mint az egyik leghatásosabb, legkönnyebben ellenőrizhető és legbeszédesebb bizonyítékként hivatkozunk, miszerint a Marson igenis vannak mesterséges objektumok, azaz civilizációs élet bizonyítékai, ennek egyik legerősebb bizonyítékát láthatjuk ezen a bizonyos MGS MOC felvételen. Annyira nyilvánvaló és annyira meggyőző már puszta látványa is, hogy nem sok mindent lehet hozzátenni.

 

A fenti, második felvétel kétszeres nagyításban mutatja a helyszínt, habár kissé több részletet vehetünk ki a felvételen, egyben megjelenik fokozottan a szemcsésedés is. A torony tetején minden bizonnyal geometriailag szabályos objektumok találhatók, sajnos némi maszatolásos és pacázásos képhamisítási alkalmazásnak esett alá ez a rész, így rejtették el előlünk, akármi is volt ott. Véleményünk szerint, igen valószínű, hogy a szóban forgó rendkívül magas torony, a maga széles tető-platformjával, mely messze fölé emelkedik a kupolának, egyfajta leszállóhelyként szolgál, és/vagy lejárat található innen a torony belseje felé, ezáltal a kupola alá lehet jutni, a nagyjából függőlegesen, illetve lapos szögben fel- és leszálló légi forgalom számára.

E felvetés nem is mutat túlságosan messze, hiszen ilyen típusú, a felszínről magasra kinyúló bázisra érkező repülőgépről már beszámoltunk. Példának okáért, meg lehet tekinteni a „Repülőgép a Mars légkörében” – című tanulmányt. Habár tekintélyes mértékű képhamisítási fedőrétegekkel találkozhatunk, ezek a bázis legnagyobb részét elrejtik szemünk elöl, ami a felszíni bázis magasra nyúló részeit illeti, azonban üreges központja és a repülés közben megfigyelhető repülőgép pontosan felette, továbbra is jól látható.

Ami a legszokatlanabb ebben a kupolában a már korábbi beszámolókban szereplő kupolákhoz képest az a bizonyos torony a kupola szélénél, valamint a nem tökéletesen szabályos kupola átlátszatlan anyagának rögzítettsége ehhez a hatalmas épülethez, s ettől a rögzítési ponttól való aláesése. A kifeszítés során a kupola anyagában törések keletkeztek, ezek a törések érdekes módon megerősítik a kupola tartását, anyagának szilárdságát mintegy megkétszerezik a hajtásoknál, ily módon teszik szilárdabbá a toronytól jobbra elterülő kupolát.

Érdekes megoldás a hatalmas torony összekapcsolása révén a kupola belső terét biztonságosabbá tenni. A gyűrődések jelenléte igazolja, hogy a kupola anyagát még abban az állapotában formázták, amikor sokkal képlékenyebb volt. Ez az eljárás éppen ellentéte annak, mint amikor kisebb darabokból rakosgatják össze a kívánt területet, vagy melegítéssel teszik képlékennyé és aztán formázzák a kívánt alakra. Ha így történt, akkor itt valami egészen fejlett kupola-megoldással találkozhatunk, beleértve a kupola anyagát, annak kezelési technológiáját; igen korszerűnek mondható.

Mivel ez az objektum nagyobb, mint bármi más, amit a környéken, a kiterjedt síkságon láthatunk, sokszorosan nagyobb, felmerülhet a kérdés, mi a valódi célja? Valamiféle politikai hatalmi központ? Repülőtér? Olyan repülőtér, melyet kifejezetten a függőleges le- és felszállásra alakítottak ki, azért a számunkra meglehetősen szokatlan külső, akik egy repülőtér kapcsán hosszú betonszalagokat látunk elsősorban, hiszen repülőgépeink hosszú vízszintes irányú kifutással szállnak fel és le? Netán egy jelentősen felfegyverzett katonai létesítmény, stratégiai fontosságú helyszínen és ilyen szerepkörben szolgálja a civilizációt?

Fontos tudni, hogy a környezetét uraló hatalmas objektum térségében a felszíni alakzatok túlnyomó többsége nem valós. Továbbá, a történet arról szól, miként lehet súlyosan lerombolni egy fotó felbontását, és miként lehet tömegével alkalmazni közepesen és erősen sötét képhamisítási technikákat. A legtöbb, a felvételen megfigyelhető sötétebb folt képhamisítási eljárás része, olykor egyenként elhelyezve, vagy némi maszatolással körbevéve megfosztják a megfigyelőt a részletek felismerésétől, egyenként elrejtve objektumokat, vagy azok teljes láncolatát, jellegzetes, a sötét foltok térségében igen szemcséssé váló textúrát adva, bármiféle felismerhető részlet nélkül, majdnem a teljes képmezőnek. A  nagyobb pacák kiterjedtebb objektumokat takarnak le, vagy azok csoportját, láncolatát, a kisebb foltok alatt szinte bármi lehet.

A szándékosan lerontott felbontás és az egyes helyszínekre alkalmazott közvetlen képhamisítási eljárások együttes hatásának eredményeként, a felvételen nemcsak az elrejteni kívánt objektumok válnak felismerhetetlenekké, hanem megsemmisül mindenféle felszíni részlet is, melyet akár a legkisebb mértékben is vonatkoztatási pontként használhatnánk. Ezek az eljárások abba az irányba vezetik a megfigyelőt, mintha a jelen térségre igen nagy magasságból tekintene alá, s ezt a látványt csak fokozzák a lerontott felbontással. Például, egy tíz emeletes épület csak igen parányinak látszana ezen a képen, miközben egy nagyobb sötét képhamisítási paca a jelen helyszínen ennek a méretnek a sokszorosát takarja ki felismerhetetlenül. Ennek felismerése vezet minket a következtetéshez, a kupola és a torony sokkal nagyobb annál, miként az első ránézésre becsüljük.

Annak oka, hogy ennyire belementünk a részletekbe nem más, mint annak bemutatása, hogy az itt látható kupola és torony komplexum együttes mérete megközelíti egy közepes városét. Az igazat megvallva, az egyetlen ok, ami miatt láthatjuk e felvételen, az éppen a hatalmas mérete, mely még a súlyos felbontás lerontás ellenére is átjön, habár részletei elmosódottak. A másik ok az, erről már több beszámolóban is említést tettünk, az, hogy a képhamisítást végző automatikus számítógépes program úgy van beállítva, hogy a kráterek mélyebben fekvő belsejét és a közvetlen, magasabban fekvő környezetüket hamisítsa meg, de magát a kiemelkedő kráterfalat hagyja érintetlenül.

Szerencsénkre, a kráterek kereksége és a kupola, mint például ez is (eltakarja az esetlegesen alatta található geometriai formákat, nem láthatunk ilyesmit miatta), bizonyára elegendő ahhoz, hogy megtévessze a számítógépes programot, legalábbis alkalmazásának már egy korai fázisában, amikor nekilát a MOC felvételei elemzéséhez. Szükséges hozzátenni, hogy a kupola alapjánál látható sötét terület már képhamisítási beavatkozás eredménye, azaz minden bizonnyal ezen a peremterületen már felbukkanhatott néhány geometrikus alakzat, pontosan a kupola szélénél, s ezeket már felismerte a program.

Van azonban még egy dolog, amiben itt biztosak lehetünk. Az a fajta felszín, amit megfigyelhetünk közvetlenül a kupola és a torony térségében, pontosan ugyanaz, mely az egész fotócsíkot jellemzi, néhány jelentéktelenebb kivételtől eltekintve. Ez bizony hatalmas területet jelent. A felszín tekintetében, a titkos hatalom, biztosak lehetünk benne, azt igyekszik számunkra sulykolni, hogy durva, felszíni geológiai formákat láthatunk, kiterjedt területen, ezt sugallják, ezt kívánják velünk láttatni. Azonban ez a hatalmas torony, a hozzátartozó kupolával nem függ a geológiai semmi közepén puszta önmagában.

Az a síkság, ahol ez a szokatlan forma található, teljes egészében tele van további rendkívüli struktúrákkal, ám legtöbbjük elrejtve, az objektum specifikált képhamisítási eljárással. Néhány közülük sötét színűek, mások jelentős fényvisszaverő-képességgel rendelkeznek. A világos színű objektumok sokkal könnyebben maszatolódnak el a sötét objektumoknál, amikor lerontják a felbontást a képhamisítási eljárás részeként, és ráadásul még a teljes felületet szándékosan és nagymértékben kivilágosítják.

Az ok, hogy csak három felvételt helyeztünk el ebben a beszámolóban az, hogy az itt látható felszín ismétlődik a fotócsík teljes felületén, másrészt az egyes képrészletek file-mérete is kiugróan magas. Mit jelent ez? Mint azt már egyéb beszámolókban jeleztük, függetlenül az elfedő képhamisítási eljáros alkalmazásától, melyek látszólag eltakarnak e helyszínen az emberi szem elöl mindent, a grafikus számítógépes programok továbbra is átlátnak ezen a fedőrétegen, sok-sok határozott körvonalú egyedei objektumot találnak, köztük szabad területekkel, ezeket viszont már a szemünk nem látja, és nem veszi őket figyelembe, az abnormálisan magas „részletgazdagság” és az rendellenes nagy file-méret miatt. Természetes felszín, még akkor is ha nagyon egyenetlen, soha nem produkál ilyen hatást, ezért kimondhatjuk, igen beszédes területre bukkantunk.

 

A fenti, harmadik felvétel bemutat néhány példát a nyilvánvaló képhamisítási beavatkozásokra, ezúttal 260%-os nagyításon. A bal alsó sarokban látható egy, közvetlen objektum-specifikált képhamisítási eljárás sötét pacája, feliratozott címkével. Ezt a megoldást jelen esetben nagyon magas és fényes struktúrák csoportjára alkalmazták, tetejük viszont átüt a képhamisítási alkalmazáson, fölötte látható. Habár a helyszín igen szemcsés és elmosódott, a nagyon közeli vizsgálat mindezt láthatóvá teszi.

A jobb felső sarokhoz közel a képhamisítási alkalmazás még nagyobb pacáját láthatjuk, szintén megcímkézve. Ha hirtelen ránézünk, olybá fest, mintha egy nyitott szájú kutyafejet látnánk, sötét bal szemével, és a világos színű felszínből kimeredő nyakkal. Természetesen mindez csak a képhamisítás által keltett illúzió, nagyobb méretű, világos színű struktúrák láncolatát rejti el. Azonban az is lehetséges, hogy a képhamisítási alkalmazás körvonalaiban követ egy állatfejet formáló, hatalmas méretű műalkotást.

A két jelzett, sötét pacával lefedett felszíni terület között kisebb geometriai szerkezetek helyezkednek el nagy számban. Többségük nem látható a jelentősen lerontott felbontás miatt és a közvetlen specifikusan alkalmazott képhamisítási technika miatt, azonban néhány esetben mégis megjelennek főbb geometriai formáik és mintázatuk. Nagyon közeli vizsgálat felderít néhány sötét, magas, szögletes formát; ezek minden bizonnyal épületek, és nem teljes mértékben estek a képhamisítás áldozatául. Ezek az alakzatok tipikusnak mondhatók a fotócsík teljes területén, ebből is látható, mi is található valóban ezen a síkságon a hatalmas torony és kupola térségében.

Nos, üldögélvén a nagy kiterjedésű, természetes geológiai eredetű síkságon valahol nagy távolságra a hatalmas torony és kupola komplexumától, mely objektum akár mennyire is uralkodó méretében a környéken, mégis, a teljes térség civilizációs alkotásokkal sűrűn telezsúfolt, erre utal a képhamisítási eljárások fokozott és együttes alkalmazása. Így működik tehát a marsi műholdas képalkotás. A képhamisítási technikáknak számos típusa van, ezeket kiterjedten alkalmazzák, többnyire sikeresen, ám vannak esetek, amikor szerencsések vagyunk és kicsiny bepillantást nyerhetünk mit akar éppen elrejteni előlünk a számítógépes program.

Erről a fotócsíkról már 2000-ben is készült beszámoló, s már akkor megemlített Skipper néhány lehetséges, tekintélyes méretű műtárgyat. Miközben egyre szaporodott tapasztalata a marsi műholdas fényképezés kapcsán, gyakran visszatér már elemzett dolgokhoz. A fotó mintázata segített számunkra annak eldöntésében, hogy az akkori felvetései izgalmasak, ám eléggé marginálisak, nehezen érthetőek amíg nincs valaki tisztában jelen felvétel pontos méretarányainak érzékelésében.  Ennél a pontnál, habár minden valószínűség szerint valóban mesterséges alkotásokkal van dolgunk, azt mondhatjuk, hogy az ott megfigyelhető mintázat alapján nem vonhatunk le semmilyen bővebb következtetést, ezért nem is frissítette az említett írást.

 

Összefoglalás

1.      A hatalmas kiterjedésű kupola rendkívüli erejű bizonyíték a mesterséges alkotásra és a civilizációra.

2.      Az égbetörő torony rendkívüli erejű bizonyíték a mesterséges alkotásra és a civilizációra.

3.      A kettő együtt rendkívül fejlett anyagmegmunkálási és építész-technológiai képességekre vall.

4.      Rendkívül hangsúlyos mértékben képhamisítási eljárásokkal is találkozunk a felvételen, „valamit” érdemes volt elrejteni.

 

59. Civilizáció a sarki jégmezőn

 

Amikor először megláttuk ezt a fotócsíkot, először arra gondoltunk, talán a jégmezőben kialakult „ujjakra” tekintünk alá, a jeges olvadék-iszap természeti hatásának eredményeként. Ám nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy a hivatalos tudományos adatok szerint a Mars Déli Pólusának térségében a rendkívül szélsőséges, -120 Celsius fokos hőmérséklet uralkodik. Azaz FOLYÉKONY vízből kialakul tavak látványa elméletileg teljességgel lehetetlen. Nos, Skipper már éppen elegendő folyékony állapotú vizet fedezett fel ebben a térségben, hogy minden alapja meglegyen a hivatalos álláspont megkérdőjelezéséhez; tény, hogy valóban hideg van, ám a hivatalos adatok kiértékelési eredménye távol esik a valóságtól.

A másik ok, ami miatt a sötét, túlnyomórész semmiféle részletet nem tartalmazó területet könnyű vízfelületnek nézni, az ugyanis ráadásul még szinte tökéletesen sík is, miként azt az első felvételen jól láthatjuk. Ráadásul (itt nem látható módon) még sokkal nagyobb területre is kiterjed, messze az itt bemutatott képrészlet határain túl. A hivatalosan kiadott felvételen, ilyen tekintélyes távolságból, számos, jól látható jellemvonás utal folyadék jelenlétére, mint pl. a tökéletesen sima felület, a sötét szín, a becsapódásos kráterek alapvető hiánya, és a „sziget” formák megjelenése. Azonban, az alapos vizsgálat feltárja, hogy lényegében hatalmas kiterjedésű civilizációs nyomokról van szó, éppen a felbontás határán.

 

Most vessen egy nagyon közeli pillantást arra a részre, ahová az elhelyezett nyilak mutatnak, a fenti, második felvételen, s máris láthatja a többszintű, szögletes struktúrákat, szintén tökéletesen szögletes nyílásokkal rajtuk. Nyilvánvaló, egy tökéletesen szögletes forma nem lehet természetes, ráadásul igen sok belőlük, egymás mellett felsorakozva, egyik a másik mellett pontosan eligazítva, egyenlő távolságot hagyva közöttük, igen erős bizonyíték mesterséges voltuk mellett, elvetve azt a lehetőséget, hogy ilyesmi a természetes körülmények között önmagától létrejöhet.

 

 

A fenti, harmadik felvételen jobban láthatóak az épületek, és a szögletes, egymástól térközökkel elválasztott nyílásaik, habár csak igen apró méretben. Azt is elmondhatja, aki csak ránéz erre a képre, hogy csupán csak egy kis részletét láthatjuk az épületeknek, mivel az épületek többi részét eltakarja a képhamisítási alkalmazás foltokban felhordott, egységessé vált takarója; ez a fedőréteg pedig messze túlnyúlik az épületek megmaradt csoportján. Valójában pontosan ez a hamisítási technika kelti a „sziget” illúzióját. Más szavakkal, a kiemelkedő szélek és a környezeténél magasabban fekvő sziget látványa, annak sima felszíne, csak hamis látszat, a képhamisítási beavatkozás eredménye.

Vegyük észre, az egyenes vonalak, melyeket a beszámoló elején jégujjaknak neveztünk, erősen gyaníthatóan civilizációs struktúrák vonalakba rendezett alakzatai. Végül, a sötét színű, sík területet vegyük szemügyre, ezt első meggondolásból vízjégnek kategorizáltuk, viszont megjelenésében rendkívül egységes, mintázata durván porózus, valójában tökéletesen nem sík, hullámzás-jelleg figyelhető meg rajta, azaz semmiféleképpen nem lehet folyadék. Másrészről, az is egyértelmű, hogy nem természetes felszínnel van dolgunk, hanem valami sűrű és vastag valamivel, ami lefedi azt.

Valamennyi nyom a felbontás határán van, vagy azon kicsit túl is, ezért nem teljesen egyértelmű. Kétség nem férhet hozzá, hogy ez szánt szándékos, de ezek azok a lapok, melyeket osztottak nekünk. A MOC felvételei ezreinek átnézése után, a tapasztalatokra alapozva határozottan kijelenthetjük, igen nagy távolságból (szándékosan), kiterjedt civilizációs komplexumra tekintünk alá. Életünk túlságosan rövid, hogy minden egyes dolognak utánajárjunk, s ebben az esetben is feszes nyakkal várjuk a becsmérlő megjegyzéseket, miszerint mindenhol civilizációs nyomokat vélünk látni, miközben azok nincsenek is ott; hiszünk azonban benne, hogy az elkövetkezendő évek, és utódaink, igazolják, hogy ezeken a szokatlannak tűnő helyeken valóban azok láthatók, melyeket a beszámolókban közzéteszünk, és az utat mutató kutatók kijelentései is az őket megillető helyre kerülnek.

Arra gyanakszunk, hogy a „sziget” forma valójában sűrűn beépített, magas épületek csoportja, aránylag mélyen elhelyezkedő, lapos, vízjég-felületből álló síkságon, ahol sekély olvadékvíz igény szerint bármikor előállítható. Az automatikus képhamisítási technika elmaszatolt takarója befedi a nagyobb és idősebb civilizációs struktúrákat, melyektől a távolsággal való manipuláció során nem sikerült megszabadulni. Miként azt már többször említettük, az automatikus képhamisító számítógépes program elsősorban geometriai alakzatok felismerésére van beállítva, és igen hatékonyan működik, ám olykor kisebb hibákat vét, miként az ezen a felvételen is látható a tárgyalt kicsiny folt területére vonatkoztatva.

Véleményünk szerint, a civilizációs nyomok, mint jelen esetben is, nyitott sík területen kezdődnek, gyűrű alakot öltenek, közepük táján mélyedéssel. Ez az elrendezés egyfajta sziget megjelenést kölcsönöz nekik. Az idő múlásával, a növekvő létszám miatt a belső területek meghódítására indulnak, a belső tér mérete azonban korlátozott, és hamarosan teljesen fel is töltődik, a település megjelenése közönséges korongformát ölt, miként az jól látható a mellékelt felvételek közül a harmadikon, annak is bal oldalán. Azután az építési kedv hamarosan áttevődik a külső területekre, és különböző korú gyűrűk növekednek az eredeti, a legrégibb köré, majd keverednek egymásba, és hoznak létre már kevésbé szabályos, ám sokkal kiterjedtebb formákat, miként az említett felvétel jobb oldalán láthatjuk annak érdekében, hogy mindezt elrejtsék szemünk elöl, s megakadályozzanak bennünket annak felismerésében, mi történik valójában ott, miközben igyekeznek a civilizációs nyomokat természetes formáknak feltüntetni, amennyire csak lehetséges, ezeket a „sziget” formáknak világos színű, kissé áttetsző, elmosódott fedőréteget adnak, így az egyedi épületek látványát összemossák egységes felület benyomását keltve; mivel pedig az így létrehozott látvány alapján lapos felületeknek tűnnek, máris könnyen hajlamosak vagyunk belelátni kiemelkedő szárazföldi vagy jégfelületeket.

Fontos tisztában lenni azzal, hogy a tudományos társaságok túlnyomó része, mivel gondolkozásuk befagyott a Mars extrém hideg körülményeinek elfogadásába, semmiféle kétségeket nem támaszt, szerintük ezek a páratlan kerek formák nem mások, mint az széndioxid jég ismételt elolvadása és kifagyása miatt jelentkező eróziós tevékenység megnyilvánulása, mely folyamat felelős – szerintük –, a legtöbb megfigyelhető alakzat létrejöttéért mind az Északi, mind a Déli Pólus térségében. Ezt a szöveget mi már nem vesszük be. És miért? Mivel már sorozatban hoztunk nyilvánosságra folyékony víz jelenlétére utaló fotókat, beleértve a Déli Pólus térségét is; ezek pedig egyértelműen látható tények, aki ezek ismeretében és birtokában is -120 Celsius fokos hőmérsékletről beszél, az bizony nem mond igazat.

A víz az élet legfontosabb támogatója. Ezen a bizonyos, szokatlan alakzatokat tartalmazó területen, habár víz konkrétan nem látható, a létezésének lehetősége viszont jelen van a síkságokon, sekély vizet akár olvasztással mesterséges úton is nyerhetnek, és éppen ez a tevékenység lehet itt a kulcs. Véleményünk szerint rendkívüli módon „tervezve van” milyen tudományos adatok kerülnek ki a Nemzetbiztonság szűrőrendszerén át, évtizedek óta sulykolva a hamis információkat miszerint a Marsról teljesen téves kép alakuljon ki, egy csontszáraz, halott világ képében, mely az emberi életre rendkívül veszélyes, ennek célja, hogy a titkos hatalmak időt nyerjenek sokkal nagyobb felbontású felvételek kielemzése révén, kikutassák mi is zajlik ott valójában, hogy aztán esetleg valamikor a széles nyilvánossággal is megismertessék a felfedezéseket. Vagy ne.

Abból a tényből kiindulva, hogy a MOC felvételein a felszíni vízre utaló nyomokat valamilyen céllal kivonják a képhamisítási eljárások alkalmazása alól, ahol csak lehetséges, azt jelenti, hogy szeretnék, ha a tudósok véleménye megváltozna a „tervezők” által kiadott mínusz 120 Celsius fokot jelentő hőmérsékletet illetően, de mivel rendesen felrakták tudósaink évek hosszú sora alatt a szemellenzőt, kialakították a maguk paradigma-rendszerét, ennek megváltozására nem sok az esély. Véleményünk szerint az Odyssey szonda egyfajta tartalék lehet ebből a szempontból, hogy orvosolja ezt a helyzetet, ha senki sem találna vizet a MOC felvételein, akkor ez a szonda produkálna ilyen felvételeket, természetesen bármiféle civilizációs nyomok nélkül, melyek ugye ott vannak a MOC és a Viking felvételein. Emlékezzenek ezekre a szavakra! Még akkor is így van ez, ha egyre többen ismerik be, hogy a Mars jégsapkáinak fagyott széndioxid összetételére vonatkozó korábbi feltételezések alapjában tévesek, hiszen azok túlnyomó többségét vízjég alkotja. Az Odyssey majd alátámasztja ezeket az „új” felfedezéseket, amit persze már évtizedek óta tudnak. Gyenge vigasz. A dolog külön érdekessége, hogy az Odyssey szonda felvételeiből az Internetes hivatalos oldalán sem érhető el egyetlen egy sem. Túl jól sikerült volna a dolog?...

Miként jól látható itt a világos színű, kerekded „sziget”, hasonlóképp, számos felfedezhető belőlük a Déli Sarkvidéken is. A legtöbb esetben közöttük lapos vidék található, rendszerint nagyon világos színű, és túlságosan távolról tekintünk rájuk, hogy bármiféle részlet kivehető lehessen, emiatt arra gyanakszunk, hogy a színeket is meghamisították, szándékosan vették világosabbra, ahelyett, hogy meghagyták volna a kissé sötétebb árnyalatot, miként az jelen felvételeken is látható, hogy több kontraszt maradjon a világos és a sötét területek között, ezáltal pedig több részlet maradjon kivehető. Gyakran felmerült bennünk, hogy ezek a formák nemcsak egyszerűen mesterséges kialakításúak, hanem számos esetben valamiféle szimbolikus jelentéssel is bírhatnak, hatalmas méretekben, valamiféle jelentést hordozhatnak, szervezettséget és sablont láthatunk mögöttük. Ne felejtsük el, hogy az emberi szem számára szokatlan civilizációs nyomokat a legnehezebb azonosítani, rendeltetésüket illetően. Sajnos, az itt bemutatott helyszínek továbbra is kétségesek, és ezért is nem beszélünk róluk részletesen, hiszen a felbontással is manipuláltak, mint mindig, ezért semmiféle egyedi részlet nem ismerhető megbízhatóan fel. Mindösszesen néhány részletét láthatjuk néhány nagyobb struktúrának, tökéletesen szabályos nyílásokkal, melyek valamilyen véletlen folytán megmenekültek a képhamisítási eljárásoktól; egyben a megértés kulcsaként szolgálnak, mi is folyik itt valójában.

Továbbá, a tökéletesen négyszögletes nyílásokat tartalmazó struktúrák mellett, közvetlenül a „sziget” forma szélén, ahol “partvonal” mutatkozik, nyilakkal mutatjuk, világos színű struktúrák halmazát láthatjuk, közvetlenül mellettük már a sík terület kezdődik, kisebb magasságokra törő struktúrákat, véleményünk szerint ezek az alacsonyabb épületek már a terjeszkedés jelei. Ugyanez érvényes valamennyi világos színű területre, pontosan a „partvonalak” mellett, a „szigetek” térségében, habár nem teljesen tiszta a képi információ. Ugyancsak gyanakvásra adnak okot ezek a sötétebb területeken keresztül futó világos vonalak, vagy ujjak, lehetséges, hogy ezek is magas épületek alkotta láncolatok, hiszen minél közelebbről vesszük szemügyre ezeket a vonalakat, annál inkább bomlanak fel egyedi objektumokká, sokkal inkább, mintsem szilárd, egybefüggő vonalak képét mutatják.

Továbbá, arra gyanakszunk, hogy a sötét színű területek a „szigetek” között és körül, a maguk porózus textúrájával, vízzel bőségesen ellátott, valamilyen növényzet által benépesített területeket jelenthetnek. Figyeljük meg, miként töredeznek fel olykor a világos színű struktúrák által alkotott vonalak és olykor tűnnek el egyfajta takaró alatt, bármi is legyen az, ami a természetes felszínt elfedi. Más esetekben, amit láthatunk az nem több, mint egyedi struktúrák esetleges tetőzete, ám ezeket is körbefolyja és/vagy részben elrejti előlünk ennek a sötét rétegnek a tömege. Azonban, ezen a rossz felbontáson, minden kijelentés erősen kétséges, kivéve talán a nagyobb szögletes struktúrák esetét, ezeket nyíllal jelöltük; nem tudjuk egyértelműen eldönteni, hogy ezek a sötétebb területek egyszerű képhamisítás eredményei, vagy kisebb, sötét épületek halmaza olvad bele ebbe a símának tűnő megjelenésbe a távolsággal manipuláló hamisítási technika részeként.

Ezeket a rendkívül ellentmondásos civilizációs nyomokat a következő okokból hozzuk nyilvánosságra: 1. Található néhány igen meggyőző, egymás szoros közelségében felsorakoztatott mesterséges struktúra, ezeken tökéletes szögletes formákat mutató nyilások; e nyomok pedig határozottan elkülöníthetők a felvétel többi részén található, erősen megkérdőjelezhető, nehezen kivehető alakzattól. 2. Ha ezek a formák civilizációs eredetet jelentenek, akkor tisztában kell lenni ezzel a lehetőséggel. 3. Hasznosnak tartottuk bemutatni miként működik a távolsággal és a felbontással manipuláló képhamisítási technika, kapcsolódva az objektum-specifikált alkalmazással; emellett, miként lehet elrejteni nagy területeket fedőréteg felhordásával és ezáltal hamis illúziókat kelteni. Mindezekre jó példa a fenti. 4. A távolság/felbontás manipulációs technika alkalmazása még igen nagy felbontáson történik, ez pedig arra utal, hogy sokkal nagyobb felbontású felvételek is vannak, mint amelyek jelen pillanatban elérhetők számunkra.

Még egy utolsó megjegyzés azokhoz, akik tervezik vagy támogatni tervezik az emberes marsutazást. Ha abból a feltételezésből indulnak ki, hogy a Mars hideg, száraz és halott világ, akkor különös figyelmet kell szentelni a növekvő marsi civilizációk nyomaira utaló rögzített adatokra. Teljességgel felelőtlen és veszélyes, a végletekig, olyan tervek készítése, amely legalább lehetőség szintjén nem kalkulál azzal, hogy az expedíció során akár sűrűn lakott területre is érkezhetnek, holott a rossz felbontású térképeik szerint éppen egy sivatag felé tartanak. Tartsuk szem előtt: életünk itt kockán forog. Ha rossz lábbal indulunk el, ráadásul magunkkal visszük arrogáns paradigmánkat, vakságunkat, hozzáadva nem kevés hanyagságot, a végzet nem elkerülhető.

 

 

60. Tornyok a napfényben

 

 

Jelen beszámolóban szereplő felvétel az MGS MOC E05-02864 jelű képi tudományos adatból való. A fenti első képen nem természetes geológiai felszínt látunk, semmilyen vonatkozásban. Amit látunk, az egységes, a természetes felszínt tökéletesen befedő, azt teljes mértékben elrejtő, tömegesen felbukkanó formák.

Figyeljük meg, milyen, színükben határozottan elkülönülő sávokat láthatunk, olyan benyomást keltve, mintha cserepekkel lenne kirakva a táj. Olybá festenek, mintha színes cserepeket rakosgatott volna valaki egymás tetejére, sorokban és kötésben, aztán az egészet átfordította volna a másik oldalára. Egy dolog biztos, nem úgy néznek ki, mintha tornyok lennének a Marson, amelyek valójában. Amikor a szóban forgó helyszínt a hivatalosan kiadott irányultságában nagyítjuk, továbbra sem találunk semmi említésre méltót. Mindez azért, mert már hivatalos szinten rendkívüli mértékben összekavarták a látványt.

Az alábbiakban részletesen kifejtjük ezt a történetet. Skipper elsőként az M03-06971 jelű felvételen figyelt fel ezekre az alakzatokra még a 2000. év közepe táján, nem sokkal azt követően, hogy az MGS MOC adatait elkezdték nyilvánosságra hozni. Egy ideig visszatartotta a felvételt, mert vízkitöréseket sikerült felfedeznie rajta. Akkoriban még kevés tapasztalattal rendelkezett, és elfogadta azt az alaptételt, amit mindenki más is, a Marsra vonatkozó hivatalos propagandát, és nem rendelkezett kellő tapasztalattal sem a képhamisítási technikák alkalmazása terén, úgy hitte, a természetes geológiai eredetre vonatkozó magyarázatok elfogadhatónak tekinthetők, jelen esetben például lávafolyásoknak értelmezve a megfigyelhető alakzatokat.

Azonban a vízszintesen egymásra rakosgatott csempék túl szabályosaknak tűnnek, miként a sorok és a mintázat is igencsak egységes benyomást kelt; bármiféle geológiai eredetre vonatkozó magyarázat fennakad a további mélyebb elemzés hálóján. Skipper tehát félretette felfedezését, hagyta, hagy dolgozzon az agyában, miközben várakozott, hasonló nyomokat tartalmazó fotócsíkokra, melyek talán segítenek tisztázni ezt a különös jelenséget. Ahogy a kutatási évek teltek mögötte, néhány dolog kezdett körvonalazódni.

Először is, ez a bizonyos jelenség a Mars igen nagy területeire kiterjedően hálózza be annak felszínét, a legsűrűbben a 0 fokos északi és déli szélességnél, és 0 fokos nyugati hosszúsági körök metszéspontjánál; az E05-02864 és az M03-06971 katalógusszámú felvételek a megjelölt középponttól pontosan délkeletre esnek. Más szavakkal, a Mars térkép hivatalosan megállapított földrajzi hálózatának tökéletes középpontjában.

Mielőtt még szó érné a ház elejét, fontos megjegyezni, az ilyen típusú alakzatok nagy részét a legkülönbözőbb típusú képhamisítási technikák alkalmazásával igyekszenek előlünk elrejteni, legtöbb esetben csak símán lefedni, hogy hamis és megtévesztő látványt keltsenek. A képhamisítási alkalmazások tehát bőségesen jelen vannak és sokfélék, azonban nagyszámú felvétel átnézése erről a kiterjedt térségről azonos vagy igen hasonló (a látószög függvényében) típusú civilizációs nyomokat fed fel, ahogy a felbontás határán még éppen kimeredeznek a képhamisítási technika során felvitt fedőréteg elól, számos helyen. A legtöbbjüket még objektum-specifikus technikával is igyekeztek eltüntetni, miközben egyébként is igen apróknak látszanak a felbontás szándékos lerontása, azaz a távolsággal való manipuláció miatt.

Ahogy Skipper tapasztalatai gazdagodtak, kezdte megérteni a látványt, amit a fenti E05-02864 jelű fotócsík mutat, illetve az általa elsőként felfedezett M03-06971 jelű, ugyanis elsősorban a látószög volt az, ami jelentősen összezavarta az alakzatok megjelenését, és adta ezt a vízszintesen egymásra rakosgatott csempesorok látványát. Az is kezdett nyilvánvalóvá válni, hogy a felvétel ilyetén tájolása szándékos manipulációra vall, újabb technika a képhamisítási eljárások között.

A számukra az okozott problémát, hogy a terület, melyen ez a fajta alakzat-típus látszik igen nagy, ezért számos fotón megtalálható. Hasonlóan, különleges figyelmet szenteltek a szokatlan formák miatt neki a hivatalos körök, ez a hozzáállás ugyancsak igen nagyszámú fotót eredményezett. Ekkora mennyiségű fotó számos átfedést okozott a különböző képhamisítási technikák alkalmazásában, egyértelműen láttatva azt, hogy olykor ugyanazt a területet más alkalmazás bevonásával igyekeztek meghamisítani, márpedig már maga ez a vonás meglehetősen gyanús ahhoz, hogy felkeltse a figyelmet, hiszen más-más módszerekkel igyekeztek elérni a szemlélő figyelmének elterelését, miszerint itt nincs is semmi látnivaló.

Ennek megfelelően, a számítógépes programjuk kifelejthetett egy vagy két felvételt, nem sikerült róluk teljes mértékben eltörölni a nyomokat, annak eredményeként, hogy a hamisítási eljárásokat sokkal kiterjedtebben kellett alkalmazni, a megszokottnál jóval nagyobb területre, s eközben bizony a programnak nehézségei adódhattak. Mindezeket figyelembe véve Skipper úgy érezte, olyan felvételre van szüksége, mely mélyebb nagyítást tesz lehetővé, azért, hogy az alakzatok részleteinek pontosabb megismerése azok rendeltetésének valódi megértéséhez vesessenek közelebb. Nem sokkal azután fedezte fel az itt mellékelt E05-028864 fotócsíkot miután nyilvánosságra hozták, s egyben tökéletesen megfelelt a kijelölt célnak. Habár nem kecsegtetett sikerrel, mégis halasztotta ennek a beszámolónak a megjelentetését, részletdúsabb felvételre várva. Várakozása azonban nem hozott sikert, tehát nem volt értelme tovább folytatni azt.

Az E05-02864 jelű fotócsík közepes mértékű felbontás-lerontáson esett át, az elforgatása pedig teljesen összezavarja a látványt. Azonban – ezeken kívül – csak kevés közvetlen képhamisítási beavatkozást tartalmaz, néhány helyen, foltokban, a pixelek méretét is megnövelték – ezek ugye a pacázási technika jelei. Amikor azonban a legfontosabb félrevezető szándékot felismertük és korrigáltuk, több mint ideális nézőpontot kaptunk, köztük felismerhetővé vált egy igen jelentős, felettébb rendhagyó alakzat.

 

A fenti, második felvétel alapjaiban ugyanazt a helyszínt ábrázolja mint az első képen látott, a nagyítás mértéke is ugyanaz, azonban a fotót 90 fokkal elforgattuk az óramutató járásával szemben, és ebben a pillanatban a vízszintes formák máris kevésbé tűnnek zavart rendszer részeinek, sokkal inkább nagyon magas, függőleges alakzatok szoros halmazának. Nemcsak magas, függőleges formák bontakoznak ki, hanem látványos sorok, és magas, geometriai formák is, tisztán alátámasztva szervezett mintázat létét, ami közvetlen utal civilizációs nyomra.

Más szavakkal, hirtelen a jellegtelen súlyosan félrevezető látvány, a hivatalosan kiadott látószögön, értelmet kap, és hangsúlyosan utal valami egészen hihetetlen, mesterséges eredetű, a háttérben valamiféle civilizációt sejtető formákra, s mindez nagy számú sorba rendezve, kiemelkedően magas tornyokkal szétszórtan. Ha esetleg valakinek nem sikerül a felsoroltakat kivennie ebből a sűrű és ezért meglehetősen zavaró hatású látvánnyal bíró halmazból, a dolog nyilvánvaló lesz, ahogy majd közelebbről is megvizsgáljuk ezeket a formákat.

Szeretnénk emlékezetni rá, amit látunk műholdas felvétel, a kamera nagyjából 384 km magas pályán kering a bolygó felszíne fölött, az itt bemutatott alakzatokra tehát igen nagy távolságból tekintünk, ráadásul lerontott felbontással. Mindez hajlamos az egész látványt összezavarni, az alapformák azonban látszanak, még az itt bemutatott, jóval apróbb látványt nyújtó hivatalos, a legtöbb tudós által szemrevételezett 100%-os felbontás mellett is. Fenti felvételen azonban, már viszonylag kis, 150%-os nagyítás mellett is, az alapformák, mintázatok és szabályosságok már tisztán megjelennek és nyilvánvalóan megmagyarázhatatlanok bármiféle geológiai értelmezést is kívánnának elővenni, különösen nem jöhetnek ilyenek szóba a megfigyelhető formák mennyisége és területi kiterjedtsége mellett.

384 km-es magasságból nem várható el, hogy hatalmas épületeket látunk, miként az kisebb távolságból megtehetjük. Tartsuk emlékezetben, hogy igen nagy távolságból készült műholdas képekre tekintünk, nem pedig légi felvételekre, miként a földi városokat oly sok esetben megfigyelhetjük.

Vegyük észre, ezek a magas geometriai struktúrák jól meghatározottak, a sorok azonban enyhén kanyarognak, viszont köztük állandó távolságot láthatunk. Amit az első, a hivatalosan kiadott, megváltoztatott tájolású képen vízszintesen egymásra lapolt  alakzatoknak látunk, azok a másodikon már függőleges irányítottságú torony-szerkezeteknek tűnnek. A sötétebb színűek az alapjaiknál világosabbak, és elkarcsúsodnak felfelé haladtukban, a nagyon világos árnyalat pedig a felszínt jelenti, háttérként szolgál a helyszínhez, ahol a tornyok megfigyelhetők. Ez a felszín igen egyenletes, erős fényvisszaverő-képességgel rendelkezik, napfényben fürdik, akár egy vízfelület is visszaverhetné ekkora intenzitással a fényt, víz jelenlétét azonban itt nem tudjuk alátámasztani.

Ha valaki még kezdő a Marson előforduló rendkívüli formák tanulmányozása terén, az ő számukra feltétlen megjegyzendő, hogy ezek a magas, geometriai struktúrák mindenféleképpen civilizációs jelenlétre utalnak, az enyhén kanyargó ám nagymértékben egységes sorok és mértani alakzatok gyakran követik a felszín domborulatát, teljesen normálisnak tekinthető bizonyos marsi civilizációs nyomok tekintetében. Habár a távolság még nagyobb, néhány hasonló (nem pontosan azonos) jellemző mintát találhatnak az alább felsorolt beszámolókban. Érdemes egy pilantást rájuk vetni és összehasonlítani a felvételeket a jelen beszámolóban bemutatottakkal.

33. Hatalmas épületek pontos, keresztsoros mintázatban

  4. Város a Nagy Repedésvölgyben

23. A Mars szuper Metropolisza

61. Paca, víz & épületek

Kérjük szintén tartsa szem előtt, hogy az itt bemutatott formák csupán elenyésző részét képezik egy hatalmas területre kiterjedő térségnek, melynek határai messze e fotócsík szélein is túlnyúlnak. A tárgyalás alatt álló fotócsíknak csupán egy jellemző részletét használtuk itt fel, nagyjából annak közepéről, mivel az ovális alakú, citadella jellegű forma nagyjából az egész térség középpontjában helyezkedik el, megjelenésében különleges, a hosszú párhuzamos sorokat alkotó struktúrák közepette egy ilyen váratlan alakzat. Az alábbi képek szintén a középpontjukban tartalmazzák ezt az alakzatot, mint egyfajta irányjelzőt.

 

Miként az látható a fenti, 200%-os nagyítású, harmadik felvételen, nyilvánvalóan nem Kansasban vagyunk! Egy másik, rendkívül valóságos világra tekintünk alá, mely független úton alakult ki a mienktől, és más utat járt be. Egy dologban biztosak lehetünk ezzel a világgal kapcsolatban, ez pedig az, hogy olykor kolosszális méretekben építkeznek, hatalmas területi kiterjedéssel.

Természetes törekvése a szemünknek, hogy a fenti sorokban a világos színt tekintsük a sorok tetejének, emiatt pedig hajlamosak vagyunk összekeverni azokat. Mindez azonban természetes illúzió, a szem működéséből adódik, így próbálja kiolvasni az információkat. Alaposan meg kell tehát nézni: a tornyok maguk a sötét színű, kissé elmosódott objektumok, általában szélesebb alapokkal, felfelé hajlamot mutatnak az elkeskenyedésre, a nagyon fényes szín pedig igazából a fény túlnyomó részét visszaverő természetes felszín, mint háttér. Ami világos színű felső résznek tűnik az tehát érzékcsalódás, távolinak tűnő felbontáson a tornyok sötét színű alapja tűnik a sorok aljának és a világos „felső” rész a sorok tetejének. Valóban az objektumok sorokat alkotnak, a sorok „felső” rése azonban nem létezik, az érzékcsalódást a természetes felszín egységes, igen világos színe okozza.

Fontos ennél a pontnál az Olvasót emlékeztetni arra, hogy bár a Mars fizikailag kisebb a Földnél, viszont a mi bolygónkat durván 70%-ban víz fedi, azaz a teljes bolygó nagyjából 30%-a használható élettérként, ennek nagy része is kiesik, mivel nem igazán alkalmas erre. A Marsnak sokkal nagyobb benépesíthető területe van mint a Földnek, ehhez adódik a rendkívül nagy népsűrűség, statisztikailag tehát a Marson a népesség akár többszöröse is lehet a földinek.

Saját véleményünk az, hogy a marsi fotókat nemcsak egyszerűen hamisítják, hanem rendkívüli módon hamisítják, olykor a valós természetes geológiai felszín elenyésző részét láthatjuk csupán. A beavatkozások nagy része teljességgel hamis hátteret ad az egyes felvételeknek, a rendkívüli formákat akkor közvetlen módon, objektum-specifikus eljárással távolítják el, akár teljes egészében álca felszínt formálnak számunkra. A természetes felszínről olykor tehát csak igen keveset tudunk. A fentieket figyelembe véve, még mindig találhatunk a fotókon hatalmas területeket, teljes egészében hamis illúziókat keltve, melyek léte nem magyarázható egyszerű módon.

Ne felejtsük el, a képhamisítás ténye szintén bizonyíték, ha feltételezzük, hogy a képhamisítások egy részének célja egyértelműen a civilizációs nyomok eltüntetése, akkor a képhamisítások mértéke egyben arra is utal, hogy milyen kiterjedt civilizációs területek léteznek a Marson. A gondolatmenetet a gyakorlatba átültetve azt tapasztaljuk, hogy a kiterjedt képhamisítások mértéke mögött hatalmas mértékben kiterjedt marsi civilizációk létét sejthetjük.

Ami zavaró az a következő: ha ez a kis terület, amit mintaként használtunk fel, valóban szuper sűrűn beépített területről van szó, ez a terület pedig a képrészletet tekintve messze túlnyúlik mind a hosszúsági, mind a szélességi körök mentén, miként az látszik is, akkor a Marsról kialakult képet igencsak felül kell írni, hiszen nemcsak olyan világról van szó, melyet intelligens, civilizált élet népesít be, hanem a népesség is elképzelhetetlenül nagy lehet. Valójában, erősen túlnépesedett világról lehet szó, ahol a népességnövekedés kicsúszott az ellenőrzés alól, legalábbis a mi szemszögünkből nézve.

Ha mindez így áll, akkor talán arra is magyarázatot kaphatunk, miért nem láthatunk a bolygó felszínén nagy vízfelületeket, tengereket és óceánokat, s a légkör is elég vékony. A tekintélyes víztömegeket a kiterjedt civilizációs központokba gyűjthették össze és ott forgathatják. Sajnálatos módon, talán meglehetősen ősi civilizációra tekintünk alá, mely a Mars erőforrásait jócskán túlhasználta, és ezzel súlyos károkat okozott. Ha mindez igaz, akkor el lehetne azon is gondolkozni, hogy a Mars vékonyabb légköre nem geológiai vagy világűri eredetű, hanem éppenséggel az ok gyökerei egy „intelligens” faj létére utalhatnak, mely az oxigént felhasználja a légkörből is visszajuttatja helyette a széndioxidot.

A helyzet hasonló, amennyiben rendkívül nagy népsűrűséggel állunk szemben és súlyos mértékben kihasználták a Mars természetes forrásait, akkor egy ilyen népesség számára egyetlen továbbélési lehetőség kínálkozik, ha a technológiájukat hihetetlen mértékben felfejlesztik. Valójában, ha sikerül túlélni ilyen környezeti problémákkal teli indulást, akkor szükségképpen kialakul egy rendkívül fejlett technológiai szintre való eljutás.

Amire itt szeretnénk rámutatni az az, hogy egyik dolog után logikusan jön a következő. Na már most, ha adott egy rendkívüli népsűrűséggel rendelkező civilizáció és egy, a nyersanyag-forrásaiban súlyosan kiaknázott Mars, akkor a hatalmas létszámú népesség túlélésére egyetlen lehetőség nyílik, mivel nem reménykedhetnek abban, hogy a dolgot szociálisan kezelni tudják, illetve azok önmaguktól megoldódnak, netán más világokkal való kapcsolatfelvétel révén; a saját társadalmuk bölcsességében sem bízhatnak, hiszen a dolog nem működőképes. Ismerősen hangzik? Netán valamilyen üzenetet közvetít ez a helyzet számunkra, amit érdemes lenne megfogadni?

 

Tekintsünk rá eközben a fenti, negyedik felvételre, a maga 270%-os nagyításával, ez nyújtja a legbeszédesebb látványt a helyszínről, mielőtt még a pixelezettség és a szemcsézettség szétrombolná a helyszín megfigyelhetőségét. Nagyon közelről érdemes szemügyre venni. Ezen az igen közeli nagyításon már kitűnik, hogy a sötétebb színű tornyok közül jó néhány csoportokba rendeződik, miközben soraik enyhén kanyarognak.

A balról-jobbra futó sorokban a sötét színű, függőleges objektumok jelentik a tornyokat, míg a világos színű részek a természetes felszínt; a világos szín megfigyelhetőségéből láthatjuk, miként marad némi szabad térség a tornyok sorai és csoportjai között. Néha a szem összezavarodik ilyen látvány hatására, gyakran megcseréli az elöl és hátul levő dolgok sorrendjét, próbálja ismerős alakzatokba rendezni az éppen látott képet, ennek megfelelően rendezi el a sötét és világos színű területeket. Mindez sokkal inkább érvényes a 2. és a 3. felvételre, ahol a látótávolságunk sokkal nagyobb. Mindez tökéletesen természetes, a szem megpróbál rendet rakni a látszólagos összevisszaságban, értelmezni a nehezen értelmezhetőt.

A legbeszédesebb körülmény azonban itt, a negyedik felvételen tallható, maximális nagyíthatóság mellett, ahol bizonyos egyedi formák és azok csoportjai még jobban megkülönböztethetők egymástól, és a háttértől. Érdemes felfigyelni rá, hogy habár az objektumok sűrűn helyezkednek el, elmosódottságuk miatt kissé össze is keverednek, az alapos vizsgálat kiderítheti, a a sötétebb színű tornyok, szélesebb alapjuknál fogva, felfelé keskenyedve, könnyebben megkülönböztethetők egymástól most már, pontosan úgy, miként földi megfelelőiktől azt elvárjuk szülőbolygónkon.

Mindez azt is egyértelművé teszi, hogy ez a helyes tájolása a felvételnek, az elfordítás a jelen helyzethez képest csak összezavarná a látványt, az egymásra lapolt objektumok látványának értelmezése sehova sem vezet, miként az kiderül az első, hivatalosan kiadott kép alapján. Nem érdemes vele több helyet pazarolni, de ha valaki elkezdi nagyítgatni a hivatalosan kiadott változatot, a zavaró hatás még jelentősebb lesz, a teljes terület egyre kuszább lesz, ahelyett, hogy letisztulna a látvány, hogy bármi felismerhető megjelenne. Ez a jellemvonás is amellett szól, hogy a hivatalosan kiadott tájolási irány megtévesztő.

A kutatások elején, a múltban, amikor kicsiny geometriai objektumok halmazára bukkant valaki és jelentősen próbált belenagyítani, csak igen kevesen folytatták a kutatást és vizsgálták tovább a képeket, hiszen a nagyítás mellett a pixelezettség természetes mértani formái is azonnal megjelennek és a kép részletei elvesznek ebben a hálózatban. Jelen esetben azonban ez a jelenség nem fordulhat elő, korábban meg is magyaráztuk miért, ebben a szellemben érdemes is összevetni az utóbbi három felvételt egymással. Egyértelműen látható, a pixelezettség semmiféle hatással nem bír az egyes alakzatok felismerhetőségében, semmiféle módon nem hat a függőleges alakzatok megjelenésére, azok magas, mértani alakjára, miközben a felvétel nagyítását fokoztuk.

Bárki bebizonyíthatja mindezt önmaga számára különböző grafikus programok segítségével, a nagyítást túlfuttatva azon a ponton, ahol mi megálltunk, amikor a pixelezettség már tényleg kezdene hatással bírni az általános megjelenésre. Ha valaki végrehajtja ezt, beláthatja mi a nyilvánvaló különbség e képek közt és a pixelezettség megjelenése között. Ez a teszt igen hatásos eredményt ad.

Semmiféle, a látványra alapozott magyarázat nem létezik az itt megfigyelhető alakzatokra, a magas, függőleges formák nagyszámú csoportját nem hozhatja létre semmiféle természetes geológiai folyamat, ez egyértelmű és rendkívül fontos érv; ezek a formák mesterségesek, mind kialakításuk, mind elrendezésük szempontjából, ráadásul, hatalmas felszíni területre kiterjedően. A dolog kézenfekvő, rendkívül hatásos bizonyítékra leltünk a tekintetben, hogy valaki van a Marson és hogy nem vagyunk egyedül a Galaxisunk a viszonylag távoli Naprendszerében sem.

Hozzá kell még tenni, hogy az itt is megfigyelhető formák igen beszédesek a valódi felbontás és a felvétel valós léptékét illetően is. Nincs értelme több helyet elfoglalni újabb képek beillesztésével, de elképzelhető, milyen parányiak lehetnek ezek a formák a hivatalosan kiadott adatok között, ha nem vette észre senki, pláne, még a látószöget is 90 fokkal elforgatták, még hivatalos szinten.

A legtöbben, akik megvizsgálják ezeket a felvételeket, beleértve a tudósokat is, alapjaiban megbíznak abban, hogy a hivatalosan kiadott adatok léptéke valós, és a képeken valami különlegeset, valami egyedit keresnek. De mivel elemzéseik során megbíznak a hivatalosan kiadott felbontás hiteles mivoltában és a képek irányítottságában, elvárásaik szerint, nagyobb objektumokat keresnek. Mivel azonban nem látják az elvárásaik szerint nagyobb objektumokat, természetesen semmi szokatlan nem jelentkezik számukra – legalábbis az ő nézőpontjuk alapján.

Ez az önmagát beteljesítő elvárás, érzékelés és pszichológia erősen ki van hangsúlyozva azok részéről, akik ezeket az adatokat manipulálják a legvégsőkig. Azt látja az ember, amit elvárnak tőle, hogy lásson és nem látja azt, amit nem szeretnének, hogy lásson. Azután pedig, ha szembesül cáfolhatatlan bizonyítékokkal, amilyeneket ezekben a beszámolókban is olvasni lehet, miközben egy tökéletesen eltérő értelmezésről hall, az egója és az önvédelme bekapcsolódik, igyekezvén megakadályozni mindent, főleg azt, hogy vissza kelljen lépni az elfoglalt állásponttól, erre ugye képtelen, mert álláspontja feltételezésen és hitrendszeren alapszik, és nem azon, hogy feltételezze, az általa látott épülettömbök bizony a valóság részei.

Híres és briliáns gondolkodók és tudósok gyakran hangoztatják, rendkívüli állítások rendkívüli bizonyítékokat igényelnek! Azonban semmi másról nincs szó, mint mondani egy nagyot, hogy elkerüljék a zavart, amikor valóban rendkívüli bizonyítékkal szembesülnek, valójában még szándék sincs bennük, hogy megvizsgálják; ezért mi nem is merünk ilyen nagy dolgokat kijelenteni, azt viszont igen, hogy alapos és objektív elemzéseket végeztünk el marsi fotók ezrein. Természetesen a tudósok nem engedhetnek meg maguknak olyan döntéseket a nyilvánosság előtt, mely a presztízsük, reputációjuk csökkenéséhez, vagy elvesztéséhez vezetne, ő nem dönthet. Ő csakugyan nem, de a nyilvánosság igen. Ez a viselkedés nem tekinthető tudományosnak, köze sincs ahhoz. Semmi másról nincs szó, mint egy megszokott hitrendszerhez való ragaszkodásról, amelyhez az illető csatlakozott, s hiába visel magán tudományos címkét, semmivel sem helyezi a tudományt saját önző érdekei és azonosság-tudata elé.

A szemmel látható bizonyítékok, ebben a beszámolóban és a csatlakozókban ezen az oldalon KŐKEMÉNY BIZONYÍTÉKOK, megismételhetők, mindenfajta szigorú és kritikus tudományos vizsgálatnak ellenállnak, és ami jobb, közvetlenül a hivatalos tudományos adatok közül valók. Ezek a kőkemény bizonyítékok pontosan olyan erősek és megbízhatóak, amilyen lehetőséget erre a műholdas fényképezés hivatalosan kiadott változatai nyújtanak számunkra, a nagyközönség számára és a tudományos társaságok számára.

Ha bármi más lenne a téma, kevésbé felkavaró és zavaró, vagy ha a NASA és a JPL hozná nyilvánosságra, akkor vezércikk lenne valamennyi lapon szerte a világon. De mivel a valóság felfogása a legtöbbeknek nehézséget okozna és közvetlenül támadná az emberek mélyen meggyökeresedett hitrendszerét, ezért vezetőink egész egyszerűen nem vesznek róla tudomást, így a tudomány és a tudományos közösségek, a média szintén egyáltalán nem foglalkozik a témával. Ők meg vannak róla győződve, hogy mi, itt a társadalomban, továbbra is vevők vagyunk a hazugságaikra és az illúzió-keltésükre. Ha az általuk elvárt úton haladunk, akkor becsapjuk önmagunkat, nemtörődömökké válunk, elkerüljük az igaz valóság megismerését, általánossá tesszük a középszerűségbe süllyedést.

Érdemes végiggondolni, milyen hihetetlen mennyiségű technológiai megoldással járhatnak előttünk, miközben egy olyan világot népesítenek be, ahonnan a miénk egy karnyújtásnyira van, és látszólag mégsem foglalkoznak velünk, azzal mi történik itt, pedig technikai fejlettségük révén könnyen idejöhetnének. Továbbá, miközben egy faj, vagy nép esetleg ilyen nézetet alakít ki (nem lehetetlen, de nem túlságosan valószínű), a honlapon eddig bemutatott és eztán közzétételre kerülő bizonyítékok erről szólnak, hogy a Marson több különböző faj él, és nem folyamatos békés egymás élés közepette.

Ezért, az embert csak képzelete segítheti, ha meg kívánja érteni, mi mehet végbe egy olyan égitesten, ahol eltérő technikai fejlettségű fajok fajok versengenek egymással, mintegy kéznyújtásnyira tőlünk, és habár rendelkeznek a megfelelő háttérrel, mégsem foglalkoznak velünk, azzal, mi megy végbe a mi bolygónkon. Ez a fajta hozzáállásuk, már-már ijesztő, mert mi történik, ha adott esetben meggondolják magukat?

 

Nos azért, hogy kicsit megingassuk a hatalom szavában maximálisan megbízók hitét, azokban, akik a marsi ismereteket „tálalják” számunkra, ide illesztettük a sorban az ötödik felvételt. Közönséges műholdas felvételt látunk egy nagyobb földi városról (nem olyasmi, ami mostanában a Marson látható), azonban jellemzően mutatja egy metropolisz „tornyait” a napfényben.

Figyeljük meg, milyen sűrűn helyezkednek el, és miként alkotnak csoportokat a legmagasabb épületek a Földről készült képen. Ezt a mintázatot a felszíni közlekedés és a gazdasági helyzet közösen alakította ki hosszú fejlődés eredményeként. Hasonlítsuk ezt össze a Mars sötétebb színű magas tornyaival a negyedik felvételen és feljebb, miként alkotnak hullámos, ám mégis párhuzamos vonalakba rendezett csoportokat, vagy sorokat, miként figyelhető meg közöttük a nagy fényvisszaverő-képességű természetes felszín, azaz a toronymentes terület; tulajdonképpen ennek köszönhető, hogy egyáltalán létrejönnek ezek a bizonyos sorok. Növekvő tapasztalatunkra alapozva elmondhatjuk, ezek a fajta párhuzamos sorok olykor nagyobb szabad térségekkel kialakítva közöttük, tipikusnak mondhatók a Mars számos metropoliszban csoportosuló civilizációja kapcsán, és jelentősen különböznek a Földünkön kialakult település-szerkezetektől.

Amire szeretnénk felhívni a figyelmet az összehasonlítás kapcsán az, hogy a mellékelt felvétel néhány évvel ezelőtt készült, műhold által, nagyjából 600 km-ről a helyszíntől; és ne felejtsük el a Föld vastag légkörét sem. Ez nagyjából kétszerese annak a távolságnak, ahonnan a marsi felvételek készülnek, a 385 km-es magasságnak, ott pedig nem kell még sűrű légkörre sem számolnunk, mint zavaró tényezőre. Szenteljük figyelmünket arra, milyen tisztán láthatók a földi „tornyok”, könnyedén megkülönböztethetők csoportjaik, jól kivehetők a köztük lévő fák, akár egyedi fák is, főként a kép előterében, középen. Nézzük meg, hogy a közeli felbontás milyen lehetőségeket kínál számunkra a fotóba való belenagyításra, miközben továbbra is megmarad annak részletgazdagsága, és csak egész nagy nagyításon kezd el romlani.

Teljességgel nyilvánvaló, hogy bárki, aki jártas a Földről készült műholdas felvételekben, nem fél elmondani, és gyorsan megerősíteni, hogy pontosan ez az, amit vártak, alapjában véve pontosan ilyen részletgazdagságot várnánk el a Marsról érkező felvételek kapcsán is, sőt, sokkal jobbat, hiszen a MRO űrszonda csupán 385 km-re kering a felszín fölött. Fontos megemlíteni, olyan földfotót választottunk, amelyik nem rendelkezik az elérhető maximális felbontással, a jelen sorozat 5. felvételénél sokkal jobb minőségű felvételek is vannak. Történt némi minőségjavulás az 1990-es évek végén a nyilvánosságra hozott marsfotók terén, ám még mindig messze rosszabbak, mint a 220 km-rel nagyobb távolságról készült földi fotók.

Az egyszerű tény az, hogy még az 1990-es évek közepének képfeldolgozási technikája sem magyarázza távolról sem a jelen sorozat negyedik felvételének kifejezetten gyenge felbontását a marsi tornyokról, a fotó maximális mértékű nagyításán, semmi sem magyarázza a marsfotók ilyen hitvány minőségét a hivatalosan a nyilvánosságra hozott felvételeket illetően. Hol vannak tehát a valódi nagyfelbontású képek? Természetesen még nem hozták ezeket nyilvánosságra. A hivatalos hozzáállás a kérdéshez természetesen az, hogy ilyen nagyfelbontású képek nem léteznek! Valóban le tudják nyomni ezt is a torkunkon?

A NASA és különösen a JPL jelentősen katonai titkosszolgálati befolyás alatt áll, és fontos emlékeztetni, hogy jelen esetben a Haditengerészeti hírszerzés admirálisa ül (már hosszú idő óta titokban) a JPL ellenőrző bizottságában, a marskutatás felügyelőjeként. Köztudott, hogy a katonai hírszerzésnek megvan a maga műholdas képfeldolgozó technikája, hatékony felbontással rendelkeznek ahhoz, hogy teljesen egyértelműen beazonosíthassanak olyan kisméretű tárgyakat, mint egy repülőgép, jármű, rendszámtábla, de akár még emberek felismerésére is képesek a világűrből. Mindezt jól tudjuk, hiszen ezeket az információkat saját embereik hozták nyilvánosságra már hosszú évekkel ezelőtt, bemutattak ilyen technikákat a TV-ben, már az iraki háború kezdetén, kristálytisztán alátámasztva mindezeket.

Gondoljunk csak bele, mennyi időbe, erőfeszítésbe és dollármilliókba kerül a marsszondák adatainak meghamisítása, mint pl az MGS MOC-é, az 1990-es évek végétől a 2000-es évek közepéig, illetve az ezt követő küldetések, milyen hihetetlen mélyen érintve van a marskutatásban a katonai titkosszolgálat, már az egyes marsrepülések megtervezésénél is, nem beszélve a Marsról érkező adatok meghamisításában, és kamerákról és a műszerezettségről valótlan paraméterek kiadásában; lehetőségünk sincs, az eredeti műszerezettség megismerésére, hiszen fogalmunk sincs, hogy a katonai technika milyen képalkotási módszerekkel rendelkezett az 1960-as, 1970-es és 1980-as években. Egyben biztosak lehetünk, a felvételek felbontóképességét töredékére rontják le. Pontosan erre kívánjuk újra és újra felhívni a figyelmet, erre kérdezünk rá szüntelen, válasz természetesen nincs, hogy vajon miért látszanak a marsfelvételek ilyen hihetetlenül távolinak, miért tartalmaznak tömegesen képhamisítási nyomokat, miért jelenítenek meg sehol sem létező „természetes” formákat?

Ezeken az oldalakon bemutatjuk mindezt a háttértevékenységet és aknamunkát, amit az MGS MOC marsfotók alapján végeznek, miközben azzal sem árt tisztában lenni, hogy a Holdhoz küldött legutóbbi szonda, a Clementine, már egyértelműen katonai űrszonda – nem is titkoltan az -, felvételein olyam szintű és mértékű a hamisítás, ami felháborító. A képek tele vannak pacákkal, kiradírozásokkal, olyan beszúrásokkal, melyeknek köze nincs az adott környezethez, átlátszó foltokkal takarnak ki szabályos alakzatokat; a Hold természetes felszíne szinte nem is látható. Az a cinizmus is bosszantó, ahogy ezt végrehajtják. Teszik mindezt úgy, hogy a Hold gravitációja jelentősen kisebb a Marsénál, így a Hold felszínéhez jóval közelebb keringhet egy űrszonda, mint a Marséhoz, vagy akár a Földéhez, akár néhány 10 km-es magasságban is, extrém tiszta és éles felvételeket készítve. Ha akár Ön vagy én keringenénk a Hold körül, egy közönséges és olcsó fényképezőgéppel a kézben, csodálatos képeket tudnánk a Hold felszínéről készíteni, messze-messze élesebbeket, mint a csúcstechnikás katonai műszerek… Teljességgel nyilvánvaló, hogy a Clementine, a katonai titkosszolgálat által készített holdszonda, minden eddiginél élesebb felvételeket készített a Hold felszínéről. Ugye szükségtelen említeni, hogy a Clementine a Haditengerészet katonai titkosszolgálatának tervezete volt?

Semmiféle magyarázat nincs arra, hogy a tudósok és az akadémikusok miért nem hajlandók mindezt látni, vagy ha látják is, miként képesek elfogadni? Fenyegetésektől félnek? Ha így van, akkor gerinces emberekre van szükségünk, és űrkutatási hivatalokra, melyek kevésbé érintettek és befolyásolhatók mások által, a félelmet, mint eszközt felhasználva. Netán mindez azért lenne, mert egymást követő alázatos generációk követték egymást a semmittevésben? Ha ez a helyzet, akkor igen nagy bajban vagyunk, fel kell töltenünk önmagunkat kurázsival, független gondolkozókhoz kell fordulnunk, akik nem ijednek meg a saját árnyékuktól és az igazság kimondásától. Ez az amit tennünk kell, már ha találunk ilyen embereket.

A fenti, ötödik felvétel azt bizonyítja, milyen hihetetlenül rossz minőségűek a holdi és a marsi felvételek, a folyamatos képhamisítások pedig nyilvánvalóan nem tekinthetők úgy, mint a képfeldolgozás részei, illetve a műszerek képességeinek szélső értékei. Teljességgel nyilvánvaló, hogy az igazság ilyen mértékű meghamisítása szándékos és előre megtervezett, kétségtelenül arra utal, hogy egyértelmű dolgokat kívánnak elrejteni a szemünk elöl, más szavakkal, az említett eljárások puszta léte bizonyítja egy titkos hatalom már évtizedek óta való létezését. Az is kézenfekvő, semmiféle természetes geológiai megnyilvánulás nem adhat okot ennyi titokzatos tevékenységre, annak elrejtésére.

Nos, hol találhatók hát az eredeti, nagyfelbontású, képhamisítási eljárásokat nem tartalmazó felvételek, melyek logikusan kikövetkeztetve is nyilvánvalóan léteznek? Azt tanácsoljuk mindenkinek, érdemes elgondolkoznia azon, hogy kinek a szavában bízik meg az ember.

A súlyos titkosítások és a dolgok ilyetén kezelése ellenére továbbra is hihetetlen felfedezéseket tehettünk, ezekről itt is beszámolunk; a felismerések mennyisége egyre növekszik. A helyzet az, hogy ha valaki arra a következtetésre jut, hogy az itt bemutatott témák rendelkeznek némi bizonyító erővel, ami alaposabb vizsgálat kivitelezését kívánja, objektív és alapos vizsgálatét, ki kell követelni a legmagasabb szintektől, hozzák nyilvánosságra az eredeti, nagyfelbontású felvételeket, mindenféle képhamisítási alkalmazás nélkül, hiszen a társadalom tagjai fizetnek ezen felvételek elkészítéséért és éppen tőlük tagadják meg az általuk szerzett ismeretek számunkra való megosztását, nos, ha valaki így gondolja, akkor már tett egy lépést a hazugságvár összeomlása érdekében. Senki sem képes egyedül erre, senki sem figyel oda egyetlen hangra. Mi csak együtt lehetünk annyira hangosak, amire már a média is kénytelen odafigyelni és a titkolódzókat lépésre kényszeríteni.

Az egyszerű tény az, hogy a tradicionális vezetőség és a média nem lesz önmagától a kérdés megoldója, mert érintettek, emiatt szóba sem hajlandók állni velünk, nem áll szándékukban az igazság feltárása a széles nyilvánosság előtt. Az egyetlen lehetőség arra, hogy történjen valaki, ha a társadalom tagjai vállalják fel az úttörő szerepet, és a gyökerekhez nyúlva, egész egyszerűen kikényszerítik a valóság nyilvánosságra hozatalát.

Az első lépés a helyi és a nemzeti média megkeresése. Annak követelése, hogy hagyjanak fel nemtörődöm hozzáállásukkal és tegyék lehetővé a társadalom tagjai számára az önálló döntéshozatalt, merthogy megilleti őket. Továbbá, követelni kell, hogy a vezetők vizsgálják ki tárgyilagosan ezeket a kérdéseket, az eredményt pedig tárják a nyilvánosság elé. Ahogy ezen oldalak olvasótábora fokozatosan növekszik, úgy ismerik fel az emberek a központilag terjesztett hazugságok mibenlétét és a mögötte állókat. Kezdetnek mindez megteszi, ám nem szabad itt megállni, ki kell követelni az igazság megismerhetőségét. Hiszen rólunk van szó. Mindannyiunkról.

Ahogy a média kezd összeesni majd az egyre fokozódó nyomás alatt, úgy lesz kénytelen egyre gyakrabban beszámolni ezekről a tényekről, az emberek mind nagyobb többsége szerez majd tudomás ezekről a tényekről. Minél többen győződnek meg a valóságról, annál nagyobb az esélye a dominó-hatás beindulásának, mely végül oda vezet, hogy az érintett kongresszusi vezetők is nyomást kezdenek gyakorolni titkos megbízóikra. Ez a kényszer azután a NASA-ra és a JPL-re is hatni fog, valamint a tudományos közösségekre, kénytelenek lesznek tehát változtatni hazug politikájukon.

Korábban is megtörtént már ez. Pontosan a független kutatók folyamatos nyomásának köszönhető, hogy a hivatalos szervek nyilvánosságra hozták az MGS MOC felvételeit, melyeket eredetileg visszatartottak. Ugyanez ismét megtörténhet.

 

Összegzés:

1.      Nagyszámú torony-szerkezet rendkívüli jelentőségű bizonyíték mesterséges és civilizációs eredetre.

2.      A civilizációs terület nagy kiterjedtsége rendkívüli népsűrűségről tesz tanúságot.

3.      A tornyok természete magasan fejlett technológiáról árulkodik.

4.      Ilyen fokú sűrűséggel benépesített terület magasan fejlett technológiát takarhat.

5.      Ilyen népsűrűség a népesedés növekedésének irányíthatatlanságára vall.

6.      Ekkora népsűrűség a természeti erőforrások túlzott kihasználását feltételezi.

7.      Ilyen népsűrűség döntéshozatali kérdéseket vet fel.

 

61. Paca, víz & épületek

 

Nemrégiben Skipper figyelmét az internetes fiókján keresztül Bécsből, Ausztriából felhívták, vessen közelebbi pillantást az MGS MOC M04-03228 jelű fotócsíkra, néhány – esetlegesen katonai jellegű – objektumra, azonban az illető semmiféle elérhetőséget nem hagyott maga után. A fotócsík ismerősnek tűnt, hiszen első alkalommal már 2000-ben felkeltette Skipper figyelmét. Akkori álláspontja szerint az említett fotócsíkon látható nyomok túlságosan összetettek lettek volna a megfigyelők számára a helyes értelmezéshez, ezért nem foglalkozott a részletes elemzéssel akkor. Azóta azonban az itt közölt tanulmányok olvasói már igen komoly jártasságra tehettek szert a műholdas fotók elemzése terén, ezért ma már bátrabban nekiláthatunk az itt található nyomok vizsgálatához. Nos, nézzük.

Annak idején feltett egy képet a honlapjára, ez lényegében azonos az itt bemutatott első felvétellel; egy függőleges objektumot láthatunk a képrészlet bal oldalán, éppen kettévágva a fotócsík széle által, ezt az objektumot nevezte el Skipper „pacának”, de semmiféle részletet nem közölt arról, mi is lehet. Mint azt bárki kipróbálhatja, ha a kép méretét csökkentjük, ellentétben az itt bemutatott 250%-os nagyítással, a paca elkezd meglehetősen különös benyomást kelteni, különösen ha néhány tisztítási technika alkalmazását is elvégezzük a felvételen. Mintha egy állat nedves belsőségét látnánk, csak persze gigantikus méretekben.

Azonban ha a 250%-os nagyítást vesszük szemügyre és esetleg még ennél is közelebb megyünk a helyszínhez, az alakzat felbomlik, könnyen észrevehető a jelentős számú, egymást is olykor átfedő képhamisítási alkalmazás, különböző fedőrétegek, ezek célja pedig sűrűn megjelenő, geometrikus alakzatok, nagy valószínűséggel épületek – elrejtése. E rendkívül szokatlan megjelenésű félkör alakú terület – másik felét a kép széle levágja -, rendelkezik egyfajta, igen hatékonyan elfedő, maszatos mintázattal, a középső területekből kifelé irányulóan alkalmazva, jól láthatók a söprésnyomok a környező dombhátakon alkalmazva, így alakul ki ez a különös látvány. Más szavakkal, az egész látvány nem más mint illúzió, a képhamisítás révén jött létre, a cél pedig kézenfekvő, valaminek az elrejtése e területen, ezzel párhuzamosan pedig azt a látszatot keltve (elég gyér módon), mintha valami furcsa kerek alakzat lenne itt jelen. Ezért tűnik úgy, hogy alig van köze bármihez is, különösen nem valami rejtélyes dologhoz, a képhamisítási alkalmazások tömege azonban mégis árulkodó.

E fotócsíkon számos, méretes „hegyhát formát” is láthatunk kettős nyíllal jeleztünk egy ilyen vonulatot és fel is címkéztük az első felvételen. Azonban él bennünk némi gyanú, hogy ezek a formák, a maguk ilyetén megjelenésében valós topográfiai formák-e, vagy csak részesei az újabb szemfényvesztésnek, hiszen ez a fajta technika vastagon jelentkezik a fotócsík teljes területén. Őszintén szólva, nem tűnnek valóságosnak. Nem is mennénk bele mélyebben, csupán megemlítettük a jelenséget. Tévedés ne essék, léteznek valóságos hegyhát formák is, ehhez nagyon hasonló megjelenésben számos fotócsíkon, beleértve ezt is, azonban már régen felismertük, hogy a valós természetes alakzatok egy részét szívesen vegyítik képhamisítási eljárások alkalmazásával, tovább nehezítve a felismerést. Akkor jutottunk erre a felismerésre, amikor sok-sok fotócsíkot megvizsgálva észrevettük, hogy kifejezetten egyenetlen területeket kereszteznek, olykor kisebb kráterekkel együtt, teljesen figyelmen kívül hagyva a felszín egyenetlenségeit. Ezek a vonások pedig egyértelműen utalnak a mesterségesen felvitt elfedési technika bevetésére.

További érdekessége a felvételnek a kép felső részén, a pacától jobbra megfigyelhető épületek kis csoportja, nyíllal jelölve. Pontosan e kis épületcsoporthoz illeszkedve, felettük jobbról, nagyobb szögletes, mértani alakzatok találhatók. Sajnálatosan, meglehetősen hatékonyan rejtették el őket, túlságosan felvéve a fényerőt, a részletek feloldódtak. A mértani objektumok alkotta két csoport lényegében egy, a kisebb csoport azonban megmenekült a képhamisítás miatti szándékos kivilágosítás alól, ezért kissé jobban megfigyelhetjük alkotóit. Mindez azért történhetett így, mert ezek a bizonyos épületek fizikailag kisebbek annál, amit az automatikus képhamisító számítógépes program még felismert volna a távolsággal manipáló felbontás-lerontást követően, úgy ítélte meg, az már kellően hatékony munkát végzett. A mesterséges alakzatokra vonatkozó bizonyíték kis területet ölel csak fel, ám meglehetősen tiszta, ezért érdemes felhívni a figyelmet rá, jelentős nyom.

 

A fenti második kép az egyikét képviseli azok közül, melyen Skipper folyékony vizet fedezett fel. Azonban mindeddig visszatartotta, nem azért, hogy készülő könyvéhez félretegye, hanem sokkal inkább, mert a felvételen látható víztömeg rendkívül tiszta és sekély, felszíne nyugodt, ezért nagyon könnyű összetéveszteni egy közönséges, a szélein magasabb formákkal övezett mélyedéssel; az átlagos szemlélő számára nehézségekbe ütközik beazonosítása.

Azonban éppen azon formák természetének megértése, melyek övezik ezt a bizonyos mélyedést, jelenti a kulcsot. Miként a „dombhátak”, melyek számos helyen fellelhetők a Mars felszínén, figyeljük meg ezt a magasabb, mintegy keretbe foglaló területet ezen a bizonyos vízelőfordulási helyen, különösen a rövid, a lekopott formákat, az eróziós csatornáikkal; valamennyien egy irányba mutatnak. Sajnálatos módon, a legnagyobb részük képhamisítási eljárások révén előállított illúzió, fedőréteg, valaminek az eltakarására ami itt található, a természetesnek tűnő erodált formák képének létrehozása szándékos. Nagyobb felbontással itt nem szolgálhatunk, mert már az eredeti JPG fotó felbontása is rossz, az Interneten közzétett fotón kicsiny szögletes objektumokat ismerhetünk fel, sorokba rendeződve, helyenként átütve ezen az erodáltnak tűnő hamis fedőrétegen. Arra gyanakszunk, ezek lényegében épületsorok, ezért a fedőréteg.

Azok, akik alaposan elmerültek az itt közzétett beszámolókban, emlékezhetnek rá, hogy a „dombhátak” gyakran utalnak lejtőkön aláfolyó sekély víz jelenlétére, habár a távolság általában túl nagy ahhoz, hogy magát a vizet is közvetlenül megfigyelhessük. Akik számára nem annyira ismert a hegyhátak természete, érdemes elővenni korábbi beszámolóinkat, mindenekelőtt az „Igazi füstölgő fegyver: élet van a Marson” és az „Alagutak – természetes geológiai formák, vagy civilizációs nyomok?” – címen szereplőket. Számos esetben merült fel a gyanú bennünk, hogy a dombhátak lényegében épületsorok, lefelé sorjázva a lejtőn, a távolság azonban túl nagy, igen sok a zavaró tényező is, ezért nehéz felismerni a pontos formákat. Hasonlatosan, habár a képhamisítás kissé eltérő nézőpontot kreált az erodált felszín illúziójával, a cél minden szükségképpen és bizonyára azonos, mint a korábbi esetekben.

A gond ugye az, hogy ez a felszín nemcsak egyszerűen erősen tagolt, s ezért nagyon nehéz a tisztánlátás, mindezt még fokozza a nagyjából függőleges rálátás is, emiatt nem láthatjuk a pontos magasságviszonyokat, a hegyhátak lejtésének mértékét. Az erodált illuzórikus formák valamennyien egy irányba néznek, nem látható, de gyanítható sekély víz jelenlétére utalva, mely alácsörgedezik a magasabb helyekről a melyebbek felé. Az itt bemutatott vízfelület nagyjából közepes magasságban helyezkedik el a szélesebb környezetet tekintve, széles, sekély vízgyűjtő területet kialakítva. Feltétlen megjegyzést érdemel, vízgyűjtő terület jobbján látható bemélyedés súlyos képhamisítási nyomokat visel magán, nyilvánvalóan elrejteni igyekeztek valamit előlünk. A közelebbi vizsgálat ismét felfedi apró geometriai formák jelenlétét, melyek olykor áttörnek a képhamisítási réteg takaróján.

 

 A fenti, harmadik felvétel az ezen a fotócsíkon található legjobban felismerhető civilizációs nyomokat mutatja, függőleges, szögletes objektumokat, melyek tisztán láthatóan mesterségesek. Itt is ugyanúgy bukkannak fel, mint a legtöbb esetben, kicsiny, rövid, függőleges alakzatok, melyeket csak az igen közeli vizsgálat képes felismerni, miszerint nem mások, mint szögletes struktúrák.

Megjelennek az előtérben, a felvétel közepén és a háttérben egyaránt, kiterjedt területet betöltve jobbról-balra. A teljes régiót súlyos képhamisítási eljárásoknak vetették alá, mindenekelőtt drasztikusan lerontották a felbontást, ám a közvetlen (objektum-specifikus) technikát is kiterjedten alkalmazták, hogy feltörjék az itt látható város látványát, és megakadályozzák annak felismerhetőségét egységes egészként, ezért hívjuk fel minderre a figyelmet. A legtöbb és legmagasabb objektum a kép hátterében található, ezek estek át a legsúlyosabb hamisításokon, főleg a söpréses elfedő technikán. Mindezek ellenére számos szögletes objektum teteje továbbra is tisztán látható, áttöri ezt a vastag fedőréteget, ám továbbra is nehezen felismerhetőek, hiszen a felbontást is drasztikusan lerontották.

Nagyon közel kell hajolni a képernyőhöz és igen aprólékosan megvizsgálni a felvételt. Gyakran lehet megfigyelni ilyen jellegű civilizációs nyomokat, éppen a felbontás határán. A nagy probléma ugye az, hogy beszámoljunk ezekről vagy se. Általában nem tesszük ezt, habár mi látjuk, teljesen tisztán, viszont azok, akik nem tudják, netán nem hajlandók felismerni ezeket az objektumokat - révén igen kicsiny a méretük, a felvételeket súlyosan meghamisítják, általában a felbontás határán vagyunk, a JPG tömörítés tovább ront a helyzeten -, ezért csak támadásoknak tennénk ki magunkat, s nem lehetne elérni a célt, bemutatni azt, mi folyik valójában a Marson. Azonban jelen esetben mégis volt néhány indok, ami miatt kivételt tettünk, hiszen fontosnak tartottuk a nyilvánosság figyelmét felhívni arra, mit keressen a marfotókon, mi mindenre figyeljen, és segítsünk még alaposabban megérteni a képhamisítási módszereket.

 

A fenti, negyedik felvételen ugyanazt a fajta helyszínt láthatjuk, mint a harmadik képen, ám most megfordítottuk a képet függőlegesen a jobb láthatóság kedvéért. A terület szinte teljes egésze súlyosan hamisított, a legkülönbözőbb technikák alkalmazása mellett, ám szenteljünk különös figyelmet a felcimkézett és nyilakkal jelölt részeknek, nagyon közelről vizsgáljuk meg ezeket a részeket, és próbáljuk meg egyedekre bontani a kicsiny, ám magas szögletes objektumokat. Továbbá, a kép alján, más szóval az előtérben, tökéletesen felismerhetően láthatja mindenki a söprési technikával felvitt hamis fedőréteget, melynek szerencsére nem sikerült teljes mértékben minden egyes példányát eltüntetni a mesterséges objektumoknak, azok helyenként bizony átmeredeznek ezen a fedőrétegen és felismerhetők. Vegyük észre, néhány objektum ezek közül világos színű, mások sötétek. Ez a megoszlás tipikus és jellemző a Marson megtalálható szabályos geometrikus objektumokra.

Természetesen lehetnek olyanok, akik azt állítják, hogy a túl sok nagyítás miatt fellépő pixelezettség miatt jelentkeznek az itt látható geometriai formák, ezért felhívnám a figyelmet az ezen a képen is jól beazonosítható, söpréses képhamisítási technikára. Az említett és meghamisított részleteken megfigyelhető, semmiféle „pixelezettség” nem mutatkozik, viszont egyes helyeken igenis megjelennek a magas, függőleges geometriai jellegzetességű objektumok. A pixelezettség, mint a nagyítással járó probléma természetesen jelentkezik a nagyítás folyamán, de akkor a felvétel egészét jellemzi, és nemcsak egyes részleteit, jelen esetben pedig erről szó sincs, az itt megfigyelhető geometriai objektumok a felszínen találhatók, ahhoz tartoznak, semmiféleképpen sem tekinthetők a kép hiányosságának, mint például a túlságos pixelezettség.

Nem bosszantó, hogy az összes hamisítás a társadalom tagjainak pénzéből történik? Más szavakkal, kellően jók vagyunk ahhoz, hogy nagymennyiségű pénzt gyűjtsünk össze és kifizessük, hogy finanszírozzuk a marskutatásokat, ismereteket gyűjtsünk róla, ám arra már nem, hogy a titkos hatalom tagjai a mi pénzünkön gyűjtött ismereteket meg is osszák velünk, akik fizettünk érte, ehelyett cinikusan a képünkbe hazudnak. Ugye nem teljesen korrekt ez az eljárás? Önnek, Kedves Olvasó, nem okoz problémát, hogy úgy bánnak Önnel mint egy pelenkás gyerekkel, nem hajlandók megismertetni Önnel alapvető információkat, mert nem tartják annyira értékes embernek? Egy dolog, amivel nem tudnak mit kezdeni, az éppen maga az igazság, és úgy gondolják, hogy mi sem tudunk vele mit kezdeni. Rendben van ez így?

Sajnos ennél több civilizációs nyomról nem tudunk beszámolni, a felbontás jelentősen lerontott, rendkívül súlyos a képhamisítás mértéke is, ezért csak néhány apróbb objektumot és folyékony víz jelenlétét tekinthetjük igazoltnak e fotó alapján.

 

Összegzés:

1.      Folyékony víz elszíni jelenléte, habár nehéz felismerni.

2.      A folyékony felszíni víz jelenléte enyhébb körülményekre vall, és megkérdőjelezi a hivatalos marsi paraméterek valóságosságát.

3.      A fotócsíkon megjelenő szögletes objektumok egyértelműen mesterséges eredetre vallanak.

4.      A mesterséges objektumok jelenléte egyértelműen életre és civilizációra vall.

5.      A rendkívüli mértékben alkalmazott söpréses képhamisítási technika a legtöbb kutató számára önmagáért beszél.