A Mars bolygó közvetlen környezetében, valamint a felszínén is, szorgos űrszondák gyűjtik fáradhatatlanul a fantasztikusabbnál fantasztikusabb adatokat, készítik a csodálatosnál csodálatosabb felvételeket. Mégis. A nagyközönség szinte semmit sem tud a páratlan felfedezésekről, a legizgalmasabb felvételek az archívumokban - ám szabadon hozzáférhetően - pihennek.  A képek között szép számmal találunk olyanokat, melyek a marsi élettel, illetőleg a marsi civilizációval kapcsolatban gyökeresen másról mesélnek, mint ami a NASA hivatalos álláspontja. A NASA-nál tehát ismét nem mondanak igazat, sőt, ezen képek kapcsán már meg sem szólalnak… A legtöbb leleplezés Joseph Skipper áldozatos munkájának köszönhető, az ő munkáiból szemezgetünk.

  

 

 

67. A Spirit marsjáró első felvételei

 

 

A fenti, első felvétel egyike a sajtó számára továbbított, hivatalos Mer-A/Spirit fotóinak, pontosan abban a méretben, miként az a legtöbb publikációban megjelent. A marsjáró kamerája készítette a környező felszínről, még mielőtt elhagyta volna leszálló-egységét. A nyilak és a felirat kivételével semmiféle képjavítást nem hajtottunk végre a felvételen, ugyanabban az állapotban van, ahogy azt a hivatalos szervek kiadták.

Figyeljük meg a világos színű, homályos részeket, nyilakkal jelölve. A hivatalos források szerint felszíni bemélyedéseket látunk, esetleg kisebb krátereket. Arra is utaltak, hogy ezek a területek kutatásra érdemesnek ígérkeznek, s az elkövetkezendő hetekben, a leszállóhelyről való sikeres leereszkedést követően, a roverek felkereshetik őket. Ez a hivatalos történet.

Skipper számára, egyre növekvő tapasztalat birtokában, a távoli műholdas felvételek és az ezekkel járó képhamisítási technikák alkalmazása terén, ezek a világos színű területek túlságosan is ismerősnek tűnnek. Még a tévé képernyőjén is azonnal felismerhető volt a maszatolós és pacázós technikák együttes alkalmazása, akkoriban azonban Skipper nem kezdett mélyebb kutatásba.  Számára (és a legtöbbünk számára) a leszálló-egység/rover koncepció hivatalos tálalása nem valós küldetésről szól, sokkal inkább sóműsor a sajtó és egyéb média számára, egyben tökéletes megtévesztő eszközként szolgál, miközben a küldetés valódi céljait mélységes titok övezi. Továbbá, sajnos ezt kell mondani, mindez tökéletesen érvényes a ESA Beagle-2 és a Mer-B/Opportunity szondákra is [A tanulmány írásának idején még néhány hét volt érkezésükig – Aranyi.]

Ezért figyelmét és kutatói tevékenységét a műholdas fotók elemzésére szentelte, inkább, mint erre a küldetésre pazarolta volna véges idejét. A Tv-ben látta a marsjáró leszállásáról a beszámolót, mint mindenki más. Azonban a tévénézők elárasztották e-mailek sorozatával, és azt kérték tőle, kommentálja az eseményeket, talán közelebbről szemügyre tudja venni a helyszínt és esetleg hozzájárul új ismeretekkel a helyzet pontosabb értékeléséhez. Az alábbiakban erről a mélyebb elemzésről olvashatunk.

 

A fenti, második felvétel, némi képjavításon esett át, és a hivatalosan „bemélyedésnek” kategorizált területet mutatja; az első felvételen ez a terület a bal felső sarokban található. Miként arra joggal gyanakodott, a távoli, világos színű homályos rész, a közelebbi vizsgálat fényében semmiféle olyan tulajdonsággal nem rendelkezik, ami egy „bemélyedésre” jellemző lenne. Teljességgel nyilvánvalóan, egy vízszintes irányban végrehajtott, színnel hangsúlyozott képhamisítási beavatkozásról van szó.

A fentiek tudatában, kérem a Kedves Olvasót figyelmesen vizsgálja meg a természetes sziklákat a helyszínen. Vegye észre, a Nap fénye vitathatatlanul jobb felől érkezik, hiszen  sziklák jobb oldala fényes, rövid árnyékuk pedig a bal oldalukon van.  Ez arra bizonyíték, hogy a napfény szöge elegendő hangsúlyos árnyék-hatás létrehozására itt. Ha a világos színű terület valóban bemélyedés lenne, miként azt hivatalosan állítják, akkor mindenféleképpen meg kellene jelennie egy árnyéknak a jobb oldalán, a mélyedés alsó része felé irányulva.

A lehető legminimálisabb dolog, hogy legalább némi színváltozást lássunk az árnyék-jelenségnek köszönhetően, ne pedig ezt a tökéletesen egyhangú, világos karakterisztikájú, mesterséges beavatkozás eredményeként létrejött mintázatot, ahol a legcsekélyebb nyoma sincs árnyék-hatás megjelenésének a feltételezett perifériákon. Ezek az érvek egyértelműen bizonyítják, a világos színű terület mesterséges eredetű, semmi köze sincs a felszín természetes topográfiájához.

Cáfolhatatlan, semmiféle bemélyedés nincs jelen a helyszínen. Abszolúte. Az egyetlen dolog amit láthatunk, az ez a bizonyos világos színű homályos alkalmazás, melynek egyetlen célja, a felszínen található objektumok elrejtése. A hamisítási alkalmazás vízszintesen elnyúló volta azt jelzi, hogy bizonnyal egy vonal mentén felsorakozó objektumok csoportjáról van szó, sokkal inkább, mint egyetlen objektumról. Semmit nem tudunk arra nézve mondani, mik lehetnek azok, csak arról lehetőnk meggyőződve, hogy a titkos hatalom nem akarta, hogy a szemre vételezők láthassák és beazonosíthassák. A műholdas fotók elemzése során szerzett gazdag tapasztalat arra utal, nagy valószínűséggel civilizációs nyomokat tüntettek el, vagy esetleg másféle életnyomokat.

 

A fenti, harmadik felvételen megkíséreltünk némi tisztítást alkalmazni az első felvételen az előtérben látható fényes területen. Ezt a részt egyértelműen maszatolálsos/pacázásos képhamisítási eljárásnak vetették alá. A hamisítási alkalmazásban azonban több a pacásítás, mint a maszatolás, a pacásítás pedig rendelkezik némi átlátszósági tulajdonsággal. Általában többrétegű hamisításoknál alkalmazzák, a természetes felszín éles határvonalainak elhomályosítására, hogy magát a képhamisítás nyomokat kevésbé lehessen észrevenni.

Kicsit sikerült leküzdeni a pacázásos technikát, az eredményt itt lehet látni. Nagyjából a hangsúlyos pacázásos alkalmazás közepén, bizonytalan körvonalakkal, ám egyértelműen kivehetően ott meredezik egy nyak, rajta egy fej, és két sötét szem, széles szájvonallal és lapos fejtetővel. A természetes felszíni alakzatok olykor fura formát öltenek, ezek gyakran hasonlítanak általunk ismert formákhoz, ám alaposabb vizsgálat kideríti, nyilvánvalóan nem azok, amiknek hisszük őket. Gyakran lehet ezzel a jelenséggel találkozni és nem is szánunk rá beszámolókat, mert a dolog meglehetősen kétséges. Továbbá, habár az itt felbukkanó alak mindenféle képhamisítás ellenére egy arcra emlékeztet, viszont egyetlen olyan arcra sem, mely ismerős lenne a számunkra.

 Nem szabad azonban megfeledkeznünk arról, hogy ezt a bizonyos helyet szándékosan választották ki a látvány meghamisítása céljából, és ilyen döntést soha nem hoznak ok nélkül. Mindez azt jelenti, hogy valaki a titkos hatalom tagjai közül olyasmit látott, amit egyáltalán nem akart, hogy mi is megláthassunk. Olyan formára akadtak, ami nem tetszett nekik? Ne felejtsük el, a felvételt eredetiben láthatták, teljes részletgazdagságban, bármiféle képhamisítási eljárást követően, az eredetit, ami számunkra túlságosan megrázó lenne. Ez a tényező ugyancsak jelen van és nem hagyható figyelmen kívül, nem taszítható el. Ezek a háttér információk jelentősen megerősítik a megjelenő forma valódiságát.

 

Spekulációk

Bizonyára többen vannak, akik számára egyre nyilvánvalóbb, egyre kevesebb kétség fér hozzá, hogy az e honlapom szaporodó bizonyítékok láttán, nagyon is komolyan vegyék, a Mars sűrűn benépesített világ, sőt talál egyenesen túlnépesedett, hiszen a szemmel látható jelek egyértelműen erre vallanak, és nem csak azért, mert mi így gondoljuk. Továbbá, a képek szemléléséből az is kézenfekvően következik, az ott lakók magasan fejlett technológiával rendelkeznek, s talán egyáltalán nem függenek oly mértékben a szárazföldi szállítástól, mint mi itt a Földön.

Amennyiben ez a helyzet, akkor bizony logikus a feltételezés, miszerint egy ilyen magasan fejlett civilizáció könnyedén rendelkezik azzal a kapacitással, hogy képes lekövetni a bolygójuk légkörébe lépő és a felszínre leszálló űrszondát. Még az is lehetséges, hogy maga a leszállás is részben vagy egészében az ő irányításuk alatt áll. Ez tartalmazhatja a Föld és az űrszonda/leszálló-egység/marsjáró közötti kommunikáció elfogását, valamint a fedélzeti számítógépek programjának kielemzését. Ez egyben azt is jelentheti, képesek lehetnek ráérezni az egyes küldetéseket kísérő elfedési kísérletek mibenlétére, olyan pontossággal, amiről a Kedves Olvasónak, vagy minekünk a legcsekélyebb fogalmunk sem lehet. Azt is valószínűsíthetjük, hogy a földi titkos hatalmak mindezzel részben, vagy teljes egészében, pontosan tisztában vannak.

Ebben a feltételezett küldetés-háttérben a titkos hatalmak számára az a kétségbeesett választás marad, hogy egy teljességgel távoli és sivár síksági területre vezessék az űrszondát, mint amilyen a Guszev-kráter térsége, ilyen helyszínen kivitelezhető a biztonságos leszállás, és a hivatalosan tagadott organikus életformák és vízlelőhelyek felfedezhetőségének esélye is szinte kizárható. Arra is számoltak, kikerülhetik a leszállás helyszínének bemérését ezen a távoli helyszínen? Volt esetleg valami a közelben, a marsjáró számára elérhető közelségben, amit az ottaniak figyelemre sem méltattak, ám amiért mégis érdemesnek bizonyult a marsjárót ott leszállítani és alaposan szemrevételezni a helyszínt? Természetesen akármelyik esetet vesszük is, könnyedén ki lehet választani mely felvételeket hozzuk nyilvánosságra és melyeket nem.

Folytatva a gondolatmenetet, mi van akkor, ha a megvizsgáljuk a fedett, titkos katonai vonatkozásokat e küldetés kapcsán is. Akár azt is feltételezhetjük, hogy az ereszkedés során az űrszondát parányi, repülő-robotszondák hagyják el, kilökődnek a légkörben, nagy távolságokban szétszóródnak, s miközben a tényleges űrszonda leszáll, ezek a parányi robotok több száz négyzetkilométernyi területet képesek rendkívüli pontossággal feltérképezni. Pontosan a hírszerzés által kijelölt területet. Az amerikai űrkutatásban megszokott dolog, hogy űrszondákat, mesterséges holdakat úgy állítanak össze, oly módon helyezik beléjük/rájuk a hírszerzés vagy más katonai szervezet berendezéseit, hogy a legtöbb esetben maguk az űrszondák építői sem tudnak ezekről a titkos berendezésekről, vagy a saját eszközeik katonai célokra való felhasználásról. Seregnyi példát sorolhatunk erre vonatkozóan. Ha esetlegesen lebuknak a katonai alkalmazással/alkatrészekkel, ennek nagy a kockázata, a küldetést legfeljebb a nyilvánosság számára  „balul sikerültnek” jelentik be. Ilyesfajta hiba amennyiben becsúszik, természetesen titokban marad, és sem Ön, sem mi, soha nem szerezhetünk erről tudomást. Ilyen esetekre felkészülve küldhetik a másik szondát, mintegy tartaléknak, ez esetben az Opportunity-t, a Mars egy másik távoli pontjára, ahol talán végrehajtható a teljes tervezett mérésadag.

Azonban mi van akkor, ha ezek a marsi küldetések fedett, nagyon is ambiciózus programjainak végrehajtása során esetleg túl messzire mennek? Nemcsak egyszerűen leállítják a szondákat, de elhatározzák, üzenetet is küldenek számunkra vissza a Földre, nem a mi nyelvünkön, hanem láthatóan, hogy senki se téveszthesse össze mással? Mi van akkor, ha a szondák leszállását úgy igazították ezen a kieső területen, hogy valami legen a közvetlen szomszédságában, és ne maradjon a titkos hatalom számára más választás, mint a képek meghamisítása?

Mi történik akkor, ha a biztonság kedvéért, még tovább mennek és szándékosan néhány – akár béka-kinézetű - karikatúra-fejet rakosgatnak körbe a marsjáró szomszédságában, szerte a talajon, hogy a robotjármű kamerája egyenesen rájuk irányuljon, és még véletlenül se lehessen összecserélni. Tiszta üzenetet közvetít az alábbi jelentéssel: „Hej, különös golyófej vagyok és látlak ám!” Sajnáljuk, ha a dolog túl viccesre sikerült.

Őszintén szólva, reméljük, hogy akik a Marson vannak, kellő humorérzékkel rendelkeznek. Ha ugyanis a nyilvános küldetésekkel együtt katonai titkosszolgálati része is van a kutatásoknak, melyekről természetesen fogalmuk sincs, akkor az ottaniak számára ez bizony igencsak provokatív lépésnek számít. Képzeljünk csak bele, mi lenne a mi reakciónk, ha mindez a Földön történne meg, ha egyáltalán a nyilvánosság valaha is tudomást szerezne róla.

Emlékezzünk rá, a magasan fejlett technológiák és ismeretek titkos kezelése feltétlenül szükséges a vezető elit számára hatalmuk fenntartása érdekében, ez vitathatatlan. Ha valami baklövés történik, legfeljebb elvesztenek némi előnyt, ám fokozott erőfeszítéssel az visszaszerezhető. Azonban, bármely titkos szervezet, miként a katonai titkosszolgálatok és/vagy a titkos hatalmak, ezt a bizonyos fejlett technológiát meglehetősen agresszíven alkalmazzák másokkal szemben, a legtöbbünknek erről természetesen fogalmak sincs, miként a titkos hatalmak jelenlétéről sem, más életformákkal szembeni alkalmazásuk, akár a távolban akár közöttünk éljen is az, már egészen másfajta játék, sőt, igazából egyáltalán nem játék.

 

 

68. A Hatalom Keze

 

 

A fenti első, nagy hatású felvétel, a marsi  Coprates Kazma Régióban készült. Ez a hatalmas árok, vagy repedésvölgy rendszer mélyen belevág a bolygó felszínébe, nem túl nagy távolságra a bolygó Egyenlítőjétől, jobbról balra hosszan elnyúlva. Kissé megváltoztattuk a színeket a megszokott vörös helyett, mely tartományba már-már rutinjelleggel nyomják bele a marsi felvételeket; így valamivel több részletet láthatunk, a kontrasztok is kicsit jobban érvényesülnek, további nyereség, sokkal szebben mutat az egész. De emlékezünk rá, valószínűleg nem ezek a valós színek.

Ez a látószög jelentősen különbözik az eddig megismert keskeny látószögű MGS MOC felvételektől, de a széles látószögű képekkel is, de nem cserélendő ez utóbbiakkal össze. Ez azért van így, mert nem ebből a csoportból származik. A látószög valójában a bolygó tekintélyes részére kiterjed, a Déli Pólustól kiindulva egészen az északi félteke egy részégig, annak nagyjából a közepéig. Jelen felvétel-részleten az Egyenlítő alatti területre nézhetünk alá. A nagyon távoli látvány és az egyfolytában jelen lévő képhamisítási alkalmazások, emiatt kapja a teljes felvétel ezt a felhős, foltos látványt, és elég kevés felszíni részlet látható. Mindösszesen egy szuper kolosszális méretű alakzat bukkan fel, eluralva az elénk táruló látványt.

 

A fentebb található második felvétel egy kicsit közelebbi rálátást ad. Ami itt látható, amennyiben a bolygónak ez az oldala éppen szemben áll velünk, olyan látványt közvetít, mintha a bolygó felé repülnénk, és az említett óriási forma egyre nagyobb és nagyobb lenne, még mielőtt belépnénk a bolygó légkörébe.

Amíg nem vakítottak el bennünket és próbálták homokba nyomni fejünket, ez a hipnotikus – esetleges – szimbólum, ilyen gigászi, planetáris  léptékben, fel kell, hogy mindenkiben előhozza a kérdést, vajon ezt a bolygó korábban, vagy mostanában egy rendkívül fejlett intelligens életforma irányítása alatt áll. Ha a világűr felöl érkezünk, meglehetősen kényelmetlen érzéseket kelthet bennünk. Nyilvánvaló, ha ez egy mesterséges szimbólum, a szó legszorosabb értelmében „kolosszális”.

A világ minden lakosa számára, ha ránéz a felvételre, amit látni fog, az egy előrenyúló kar, félig ökölbe szoruló kéz, lefelé, a bolygó felszíne felé, mutató hüvelykujjal, a „Kézből” aláhulló, zuhogó esővel, amint a Coprates Kazma északi-középső területét áztatja. Az is könnyen kivehető, hogy a Kazma térsége ezen a részen tökéletesen eltér a többi részétől, miként az a sorban következő harmadik felvételen jól látható. A távoli rossz felbontáshoz csatlakozik a maszatos, foltos képhamisítási beavatkozások csoportja, az első és második felvételen igen vastag ez hamis a réteg, alig tűnik elő bármi is a főbb körvonalakat kivéve.

Továbbá, ha valaki belegondol abba, hogy az ilyen mértékű képhamisítás meglehetősen provokatív, egyben rendkívüli hangsúllyal mutat rá, itt bizony valamit igen egyértelmű dolognak kell lennie, különben mi értelme lett volna ezeket az alkalmazásokat elvégezni. A „Kéz” forma bizonnyal kimaradt, mivel az automatikus képhamisító számítógépes program nem ismerte fel ezt az alakot rendkívülinek és/vagy az emberek kétségtelenül azt gondolhatják, ilyesféle szimbólum túlságosan is fantasztikus a felismerhetőséghez.

 

A fenti, harmadik felvétel sokkal közelebbi rálátást enged a helyszínre, ám továbbra is széles látószögben ábrázolja a Coprates Kazma térségét. Tisztán alátámasztja, hogy a „Kéz” és az „Eső” képe egyfajta funkcióval felruházott felszíni forma, egészen pontosan a felszín itt látható módon való kiszínezése. Ebből a távolságból kiindulva és egyre közelebb és közelebb érve, a különleges látvány fokozatosan beleolvad a felszínbe, kevésbé felismerhetővé válik, egészen addig a pontig, amikor már egyáltalán nem felismerhető.

A nagy kérdés tehát az, hogy vajon ez a szimbolikus forma véletlenszerű, csupán a „természet” szeszélye folytán létrejött alakzat, netán mesterséges alkotás, a felszín összetételének szándékos megváltoztatása, ráadásul ilyen kolosszális méretekben?

Amikor a megfigyelőnek sikerül felismernie a tényt, miszerint felszíni alakzatról van szó, a legtöbben arra az álláspontra helyezkednek, hogy a nagy távolságból kibontakozó szimbolikus jel nem más mint a természet véletlenszerű játéka, mint a felhők az égen, vagy természetes felszíni alakzatok, miként az itt a Földön is előfordul, csak sokkal kisebb léptékben, mégis, létrejönnek különféle felismerhető alakzatok. Habár a felszíni topográfiával való kapcsolat érthető, nem tudjuk határozottan megválaszolni a kérdést és nem is fogunk úgy tenni, mint aki képes rá. Amit tenni tudunk mindösszesen annyi, hogy néhány, a témához kapcsolódó gondolatot felsorakoztatunk.

Először: a fenti, harmadik felvételen az egész terület súlyosan meghamisított, különböző technikákat alkalmazva, olyan helyek is vannak, ahol egyszerűen kitörölték a képi információt. Mindez érinti a magasan fekvő területeket egészen a kép felső részéig, kiterjedve az alsó részig, a Kazma teljes térségét is beleértve. Az egyetlen rész, amit nem hamisítottak meg oly mértékben, a súlyosan erodált vízmosás-rendszer. Túl sok képi információ, mint a Hatalom keze szimbólum és a Kazma régió mélye, nem szerepel ezen a helyszínen.

Az első két képen figyeljük meg a sötét, vékony, drámai hatású, valamiféle  karcsú kivetülést, a terület jobb alsó sarka felöl kiindulva, aztán szöget formál, az alapjainál, ahol az „eső” oszlopait látjuk, majd felfelé indul, és szinte tökéletes 3D-s objektumot formál. A fenti harmadik, az eddigiekhez képest különböző, közelebbi „topografikus” látványt nyújtó fenti felvételen, első ránézésre, a kivetülő alakzatok látszólag hiányoznak. Azonban a képhamisítási alkalmazások nagyon vastagok ezen a bizonyos harmadik felvételen, a közelebbi vizsgálat pedig felfedi, kisebb részei az megmenekültek a hamisítás alól és átmerednek a fedőrétegeken. A hamisítás célja a természetes 3D hatás szétrombolása, ezért az alakzat emelkedő jellege lehetséges, hogy csak illúzió.

Ezért nem jelenti tehát szükségképpen az első két képen megfigyelhető emelkedő megjelenés szükségképen azt, hogy a valóságban is ez lenne a helyzet. A távolság túl nagy, ezért nem tudunk egyértelműen állást foglalni, a területre általánosan kiterjedő súlyos hamisítási beavatkozások egyértelműen valamit elrejteni igyekszenek előlünk. Soha se felejtkezzünk meg erről a tényről.

Például, csupán feltételezésnek adva hangot, amennyiben egy kolosszális méretű sötét színű struktúra lett volna jelen, bárki, kezdő szintű grafikus számítógépes tudással, könnyedén képes létrehozni ilyen világos színű, felhőszerű kinézetű struktúrát, lerombolva annak eredeti 3D-s tulajdonságait, és hagyja szabadon (ismételjük, mindez feltételezés), mindösszesen a kéz körvonalait formázó alakzatokat, ez az alakzat pedig erősen illuzórikusan hat.

Azonban, a kutatásaink rámutattak, újra ás újra hangsúlyoznunk kell, ha egy felvételen képhamisítási nyomokat találunk, biztosak lehetünk benne, hogy valamiféle életnyomot igyekeznek elrejteni, leginkább civilizációs nyomokat. Természetesen rendkívül izgalmas lehetne megtudni, mi rejtezhet ez esetben a hamis réteg alatt. Amennyiben civilizációs nyomokat találhatnánk, akkor kiterjedésük kolosszális lehet ezen a MOC „globális” felvételen, a hozzátartozó szintén „globális” hamisítási beavatkozásokkal, mely ismételten csak felveti a kérdést a „Hatalom keze” alakzat természetes vs. mesterséges eredetével, s annak szimbolizmusával kapcsolatban

Felvetődik a kérdés, vajon a kiterjedt képhamisításnak köszönhetően a kéz megjelenése szándékos vagy éppenséggel nem szándékos, az esőzésnek tűnő sötét sávok hozzájárulnak az illúziókeltéshez, esetleg a valóság részei lennének? Nem tudjuk határozottan eldönteni.

Másrészről, kétségtelen, hogy egy ilyen gigantikus méretű árok- vagy törésrendszer valamikor az igen távoli múltban jött létre, hosszú sávot formál, emellett igen mélyen vágódik a bolygó felszínébe; számos alkalommal áraszthatta el víz akár fentről, akár a felszín alatti térségekből eredve, sok-sok száz kilométer hosszban, végig az alakzat mentén, azaz hihetetlen méretű vízgyűjtőként szolgálhat vagy szolgálhatott. Azaz, ha ezt a hatalmas törésrendszert tekintjük, rendkívül ősi geológiai létét figyelembe véve, akkor akár olyan mértékben is képes lehetett víz összegyűjtésére, ami összemérhető geológiai mélységével. Igen, a valós geológiai helyszínt csak az árokrendszer közepe táján vehetjük ki, „felette” pedig összetéveszthetetlenül látjuk az esőfüggönyt, amint a térséget öntözi. Meglehetősen valóságosnak tűnő felállás.

Nos, valójában esőfüggönyre tekintünk alá? A tényhez tartozik, ugyanezen a helyen található vízről már egyik beszámolóban esett szó, még valamikor a 2000, év végén született, címe: „Víz, szigetek és civilizációs nyom. A hivatalosan kiadott felvétel igen vastag képhamisítási nyomokat visel magán, befedvén szinte a teljes fotót, alapos elemzés azonban felfed egy széles víztömeget, szigetekkel kiegészülve, sőt, halvány civilizációs nyomokat is.

Továbbá, valaki ezen a bolygón előszeretettel használja fel a természetes topográfiát kolosszális alkotások létrehozására. Példának okáért érdemes egy pillantást vetni a „Hatalmas fej- és állat monument” – című beszámolóban szereplő gigászi formákra. A fej elképzelhetetlenül nagy, megközelíti a 20 kilométeres átmérőt, csak akkor tekinthető egyáltalán át, ha valaki a MOC széles látószögű, a keskeny látószögű képekhez kontext felvételként használatos fotóit használja ehhez, hiszen az objektumok oly kiterjedtek, hogy a közeli, keskeny látószögű fotócsíkokon ki sem vehetők, legfeljebb abban az esetben, ha valaki többet is egymás mellé tesz.

Mint példa, kitűnően demonstrálja a valós mértékek viszonyát az emberi érzékelés automatikus méret-meghatározásával szemben. A legtöbben a Földről műholdak segítségével készített képek kapcsán alkalmazkodtunk ehhez a távolsághoz és a látómezőhöz, a néhány száz kilométer távolságból elénk táruló látványhoz, görbülethez, a dolgok ilyen távolságból való láthatósághoz. Ha azonban ugyanekkora távolságból pl. Földünknél tízszer nagyobb Jupitert képeznénk le, érzékelésünk azonnal igyekezne alkalmazni a földi megszokott eljárásait, azonban ebben az esetben teljes félreértelmezéshez vezetne. Igazából át sem tudnánk tekinteni az óriásbolygót ekkora távolságból. Ha nem tudnánk egyéb ismereteinkből, lényegében fel sem fognánk, hogy egy bolygó gömbjére tekintünk alá néhány száz kilométerre, hiszen, mivel a teljes látómezőnket betöltené, nem látnák annak horizontját, és görbületét sem. A dolgok viszonylagosak – az érzékeléstől függően.

A Marson úgy gondoljuk, nem valószínű a természetes topográfia ilyen léptékű manipulálása, mivel lehetetlennek és kivitelezhetetlennek tartjuk. Viszont rendelkezésünkre áll az előbb említett beszámoló a kolosszális méretű fej- és állat monumenttel. A korábban említett Hatalom keze szimbólum valamennyi közül a legnagyobb lehet. Amennyiben úgy ítéljük meg, túl hatalmas ahhoz, hogy valóságos legyen, ez csupán emberi reakció a számára pszichológiailag felfoghatatlannal szemben, így próbálja az ember tulajdonképpen megtagadni a számára érthetetlen dolgok vizsgálatát. Csak azért, mert mi a Földön nem hozunk létre, vagy nem tudunk létrehozni ilyesmit, még nem jelenti azt, hogy egy technológiailag messze fejlettebb életforma, a maga eltérő világszemléletével, nem teremt meg saját bolygóján egy ilyen léptékű alkotást. Az érzések megbízhatatlan hitrendszereken alapulnak, a pszichológiailag elfogadható normákon túlra mutató dolgok helyes értelmezésébe bizony gyakran belebukunk.

A helyzet az, hogy az ilyesféle pszichológiai értelmezéseknek semmi alapjuk sincs, ezért általában elhamarkodottak és nagyon óvatosan és objektíven kell bánni velük, hiszen igen könnyen kiönthetjük a fürdővízzel a gyereket is. A veszélye ennek a hozzáállásnak abban rejlik, hogy a ma teljességgel hibás megközelítései a holnap elfogadott és begyepesedett paradigmáihoz vezetnek, ezek pedig elvakítanak bennünket a tényleges valóság felfogásában, továbbá nem illenek előre megfogalmazott tapasztalati rendszerünkbe sem.

Bármely eshetőségre, úgy gondoljuk, eme rendkívüli alakzat bemutatásával sikeresen felkeltettük az érdeklődést, vagy legalább annyi elértünk, hogy érdekesnek találja a Kedves Olvasó a Marson előforduló dolgokat. Természetesen a tudományos közösség tagjai is szemügyre vették ezt a helyszínt és természetesen félre is dobták, mivel nem illett bele az általuk vallott paradigma-készletbe. Természetes felszíni formák és ez minden! Úgy gondoljuk, bármiféle ilyen megközelítés hiba, úgy gondoljuk, mindannyiunknak sokkal nyitottabbaknak kell lennünk és törekedni a valóság helyes értelmezésére. Nagyon csínján kell bánni az előítéletekkel, amennyiben csillapítani szeretnénk a saját jövőnkre érvényes kockázatot.

 

 

69. A marsjárók rejtett küldetése?

 

 

A fenti, első felvétel, a területről kiadott hivatalos felvétel, igaz, jelentősen világosabbra véve, hiszen e nélkül teljes feketeséget látnánk csak. A helyszínre Skipper figyelmét egy David nevű Egyesült Királyságbeli kutatót hívta fel. Azon kívül, hogy a szokásosnál jóval sötétebb, közönséges marsi tájat látunk, százával fényképezett le ilyeneket a Spirit marsjáró, sőt, főleg ilyesmit fényképezett, különböző méretű sziklákból és kődarabokból álló mezőket, és természetesen árnyékaikat. Az általános benyomás szerint semmit érdekes nincs itt, legfeljebb a geológia és a kapcsolódó területek. A látvány normális, semmi kiemelnivaló rendellenesség, alapos vizsgálatra szoruló részlet. A legtöbb geológus, aki csak geológiai érdekességeket keres, egyetért ezzel és gyorsan tovább lép.

 

 

A fenti, második felvételt immár jelentősen kivilágosítottuk, ugyancsak ezt az első benyomást támasztja alá alapjaiban: a helyszín tökéletesen normális, semmi rendellenesség – egészen addig, amíg valaki igen éles szemekkel és nagyon közelről meg nem vizsgálja a helyszínt. A kezelés alá vett felvétel sokkal világosabb a normálisnál, és általánosságban nem alkalmas pontos részletek felismerésére. Ez azért van így, mert amit látni szeretnénk, az a sziklák sötét, árnyékos területe, valamint a képhamisítási alkalmazások nyomai, ezekre különösen szeretnénk rámutatni, ezzel együtt természetesen arra, milyen mértékben manipulálják a Spirit és az Opportunity marsjárók felvételeit szándékos hamisításokkal. Szeretnék az így létrehozott hamis illúziókat normális állapotként feltüntetni. Ennek a helyzetnek a megértése hozzásegíthet bennünket ahhoz, hogy jobban rálássunk a roverek valódi, titkos küldetésére.

 

 

A fenti, harmadik felvétel közelebbi rálátást ad a helyszínre, sőt, a legtöbb pontján újabb részletek bontakoznak ki előttünk. Figyeljük meg az előtérben, a bal alsó sarokban látható nagy sziklát immár kivilágosítva. Figyelemreméltó jel, az árnyék maga átlátszó, ezért nagy valószínűséggel eredeti, nem pedig mesterségesen felvitt réteg. Általánosságban elmondható, a valódi árnyék hűségesen követi a kivilágosítási eljárás lépéseit az adott grafikus számítógépes program alkalmazása során, mivel az árnyék átlátszó dolog. A mesterségesen felhordott hamis rétegek azonban nem, mivel rárakodnak az eredeti képpixelezettségre, ráadásul, általában több rétegben kerülnek felvitelre.

Azonban az árnyékon belül, a piros nyilakkal jelzett területeken, színmanipulációs hamisítási technika alkalmazásait láthatjuk, ennek következménye a maszatos, foltos megjelenés, a részletek elmosódottsága. Több rétegben hordták fel, mintegy megfestve a sziklát, igyekeztek utánozni egy kődarab megjelenését, mímelve azt, hamis illúziót keltve, miközben az eredeti részleteket ugye elkenték. A sziklák talajra vetett árnyékának egyes részeit szintén ennek a kezelésnek vetették alá. A beavatkozások nyomait egyes sziklák természetes árnyékainál találhatjuk. Ezeket a nehezen észrevehető felszíni alkalmazásokat aztán igyekeztek elrejteni az egész hivatalos felvétel általános besötítésével, megnövelve az árnyékok mélységét és sötétségét. Ezt a fajta objektum-specifikált képhamisítási beavatkozást a legnehezebb felismerni. Mivel itt jelen van, a következtetés egyértelmű, hiszen erre utal minden jel: az objektumok egy része abszolút nem szikla.

Jobb felé haladva a nagy „sziklák” csoportjától, továbbra is az előtérben, világos és sötét színek kombinációjából álló képhamisítási alkalmazásokat vehetünk észre, számos apróbb tételt elfedve. Mindösszesen egy hosszúkás, egyenes vonalakkal határolt, függőlegesen álló tárgy maradt ki a szórásból – kék nyíl jelzi. Más pontjain a helyszínnek jellegtelen, részletektől mentes foltokat láthatunk – eme képhamisítási beavatkozásokkal homokot igyekeztek utánozni. Néhány ezen foltok közül bizonyára megpróbál lefedni valamit, míg mások egyszerűen csak feloldani igyekeznek más sokkal nyilvánvalóbb hamisítási beavatkozások hatásait, s elterelni a figyelmet más részekre. Ez a térkép-típusú képhamisítási beavatkozás a kisebb objektumokat kihagyja, megtart néhány részletet, azonban a látvány általános megváltoztatásával eltereli a figyelmet a sokkal specifikusabb beavatkozásokról.

Sokkal könnyebben beazonosíthatóak a sötét színű képhamisítási technika foltos pacái, a kép jobb felső sarkában látható erre példa, a szélesebb piros nyíllal jelölve. Ami sziklának tűnik, sötét árnyékkal, az egyöntetű sötétségben, az eredeti tudományos képi adatsorban egyáltalán nem az, sokkal inkább egy sötét folt, a képhamisítási technika része, sötét árnyék utánzása céljából. Miként az megtapasztalható, nem reagál a kivilágosítási eljárásra egyáltalán, mindez pedig azért van, mert mesterséges fedőrétegként szolgál az eredeti képen, annak viselkedése pedig ilyen.

Ez az a különös ok, ami miatt szándékosan túlvilágosította Skipper ezt a felvételt, ezen az áron néhány területen több részlet vált kivehetővé, jobban láthatóvá. A felszíni részletek közül jól kiugrik a maszatolásos hamisítási eljárás, így nem lehet többé kérdéses, itt szó sincs árnyékról, sokkal inkább mesterséges beavatkozásról, mely során elrejteni igyekszenek előlünk valamit.

Ami még ennél is figyelemreméltóbb, egy mesterségesnek tűnő, ívelt és felkunkorodó forma, mely kinyúlik a sötét színű képhamisítási eljárás során felvitt folt alá, zöld nyíllal jelölve. A sötét színű képhamisítási beavatkozás tisztán jelzi számunkra, hogy olyan objektumra bukkantak, amit igencsak érdemes volt elrejteni, hiszen látványa megcáfolhatatlan bizonyítékként szolgálna mesterséges eredete mellett, s mivel nem akartak bajba kerülni, jobbnak látták eltüntetni a képről.

 

A fenti négy darabból álló képsorozaton balról jobbra haladva, az első három felvétel közepétől ugyancsak jobbra található objektum, igen közeli elemzését ábrázolja. Ismét hangsúlyozzuk, újabb példát láthatunk arra, amikor egy szikladarab nem az, aminek látszik. A felvételrészlet a bal oldalon a hivatalos verzió, közvetlenül mellette 200%-os nagyítását láthatjuk, még bármilyen képi beavatkozás nélkül. Az objektum kissé szokatlan megjelenést mutat, egyébként teljesen ártatlan benyomást kelt, legalábbis első ránézésre. Azonban az éles szem, jelen esetben Susané, aki Skipper figyelmét felhívta erre a részletre, észrevette, hogy az első pillantásra árnyéknak tűnő részen két világos pont már-már világít. Teljesen igaza volt. Tökéletesen nyilvánvaló, két fényes pont nem verhet vissza fényt az árnyékos területről, ha egyszer az egész rész árnyékban van, a szikla által a Naptól eltakart részen. A dolog innentől tehát meglehetősen érdekes.

Amikor a 200%-os nagyítást kissé megtisztítjuk és némi színt is adunk hozzá, figyeljük meg, mi történik ezzel az objektummal a képsorozat harmadik és negyedik felvételén. Ami első ránézésre árnyéknak tűnt, immár jól kivehetően egyszerű, sötét, nyilat formázó, folyamatos képhamisítási beavatkozás, mely folyamatosan kiterjed a tárgy egy részére is; megtalálható szintúgy a talajon, árnyékhatást mímelve. A zölddel jelzett körvonal mutatja meg pontosan az alkalmazás kiterjedését, pontos alakját. Ha valaki egészen közelről megvizsgálja, észreveheti, ezen a részen a felszín alap textúrája nem látható.

A két egymás melletti fénylő pontról kiderült, kerek lyukak, ezeket a parányi részeket a hamisítási eljárás valamilyen ok miatt szabadon hagyta, s így láthatóvá vált az objektum eredetileg jelentős fényvisszaverő felülete, és olybá fest, mint két ragyogó szem. Egy harmadik pont is előkerült a két pont alatt középen, együttesen háromszöget formálnak, fölöttük a terület sokkal sötétebb, nem látható az objektum fényvisszaverő felülete, mindösszesen egy kerek, felfelé álló orrformát vehetünk ki. A hamisítások legnagyobb részét kétséget kizáróan nagysebességű számítógépek végzik, programozásuk szerint pedig szükségtelen foglalkozniuk a túl apró felszíni részletekkel (túl parányiak ahhoz, hogy bármilyen részlettel szolgáljanak), ezért kimaradnak a képhamisítási alkalmazások alól, felfedvén annak kisebb részleteit, egyben feltörik a szándékosan felvitt hamis rétegek textúrájának egyöntetűségét, ezért nemigen hívja fel magára a figyelmet, mint hamis fedőréteg.

Ebben az esetben a döntés az volt, alkalmazzanak tökéletesen kerek lyukakat. A döntés hiba volt, hiszen ennek következményeként az objektum túlságosan is furcsa képet festett a szem számára, legalábbis ha csak az árnyékban megjelenő fényt vesszük, az már önmagában is figyelemfelkeltő. Amikor a szuperszámítógépek ezeket a hamisítási beavatkozásokat végrehajtják, az esetek milliói során sikerrel járnak el, azonban az beavatkozások rendkívül nagy száma miatt nyilvánvalóan olykor hibáznak is, ezek a hibák vezetnek az ilyen abnormalitásokhoz. Az ő hibájuk tehát a mi jobb megértésünkhöz vezet. Még további, igen kiterjedt hamisítási nyomra is bukkanhatunk a környéken, magán az objektumon és a tágabb térségben egyaránt,  véleményünk szerint ezek felismerése igen nagy gyakorlatot igényel, ezért részletes ismertetésüktől eltekintünk.

Fontos megérteni, a képhamisítás jelenléte ezen az objektumon nem feltétlen jelenti azt, hogy az elrejtett objektum valóban szokatlan megjelenést mutat. Lehet, hogy így van, de lehet, csak közönséges szikláról van szó, s csupán a számítógép igyekezett megváltoztatni látványát, vagy új árnyékformát kialakítani hozzá, miként ezt számos más objektumon is megtette, hogy beilleszkedjen a sorba, abba a sorba, mely segítségével egy jóval jelentősebb és fontosabb dolgot igyekeztek elkenni valahol a közelben, ezzel a beavatkozással törekedtek hitelesebbé tenni azt a másikat.

Persze azt se felejtsük el, az itt felbukkanó két fénypont, vagy szempár már maga is rendhagyó dolog. Az is megtörténhetett, hogy semmiféle árnyék nem volt itt jelen az objektum ezen részén, akkor, amikor az eredeti felvétel elkészült, hiszen a két pont a fényesebb középponttal jelentős fényvisszaverő tulajdonságokkal rendelkezik, s talán a sziklának ez az egész oldala hasonló megjelenést mutat.

 

 

Belemagyarázások?

Kénytelenek vagyunk újra és újra beszélni a képhamisítási beavatkozásokról, még akkor is, ha már fárasztó a téma, viszont nem megkerülhető, a MER szondák, azaz a Spirit és az Opportunity esetében sem. Olykor az a benyomás támadhat, mintha a beszámolók semmi másról nem szólnának, mint a képhamisításokról, már-már unásig.  Azonban, akik veszik a fáradtságot és figyelemmel kísérik a marsjárók útját, mivel érdekli őket a téma, megkerülhetetlen, hogy rendszeresen szót ejtsünk erről a témáról, habár pontosan tisztában vagyunk vele, hogy miként a messze fent keringő MGS MOC fotófelvételei esetében is, lényegében mindent elkövetnek, hogy ezek a beavatkozások felismerhetetlenek maradjanak, illetve semmi olyasmit ne ismerhessünk fel a Mars felszínén, ami okot adna a hivatalosan kiadott álláspont tovább gondolására.

E felismerésben természetesen nemcsak „megérzések” vezetnek, hanem konkrét tények, a tények pedig makacsul igazolják az elrejtésre irányuló szándékot és törekvéseket, hiszen a roverek közvetlen közelről fotózzák a felszínt, azaz a Mars megértéshez nagyságrendekkel jobban hozzájárulhatnának. Kézenfekvő, hogy felvételeik hamisításának aránya emiatt ugyancsak nagyságrendekkel nagyobb.

Az ok, ami miatt szót ejtünk ilyen, viszonylag kisebb jelentőségű dologról, mint a fenti képhamisítás esete, az az, hogy lehetőség nyílik megfontolásra ajánlani néhány értelmezést. A marsjárók felszínt ábrázoló képein gyakran találhatunk, ezért alkalmazásuk általánosnak tekinthető, aránylag kis részleteket érintő, a marsjárók térségében mindenfelé megfigyelhető, a legkülönbözőbb objektumokat érintő, egyedi képhamisítási beavatkozásuk nyomait, azaz jelenlétük tömegesnek tekinthető. Néhány viszonylag kicsiny kiemelkedő mesterséges objektum csúcsa, mint amilyenekről ebben a beszámolóban is említést történt, mindösszesen töredék a Spirit és az Opportunity, az intenzív képhamisítás ellenére mégis felismerhető mesterséges objektumok gyűjteményéből.

Néhány esetben, arra gyanakszunk, hogy az ilyesfajta képhamisítás és árnyék-illúzió, nem más, mint valami más számára a háttér megdolgozása, minden jel szerint ez az élet kisléptékű megjelenése. Más esetekben a gyanúnk arra utal, hogy mesterséges, vagy mesterséges eredetű, a roverek körül szerteszét heverő tárgyak elrejtése az elsődleges cél, olyasminek, aminek a vége látható az egyik itt felvonultatott képen. Mindezekből levonhatjuk a következtetést, a roverek elsődleges célja a kisméretű mesterséges tárgyak és az élet talajszintű közvetlen megfigyelése.

A fentiek alapján úgy gondoljuk, immár nyomatékkal kijelenthetjük, a roverek valós, ám jól elrejtett tudományos küldetése messze esik attól, amit a nagyközönség számára oly nagy körítéssel beharangoztak, a Mars talajának és szikláinak kémiai elemzése, illetve egykori vízfolyások felkutatása, esetleg mikroszkopikus életformák keresése, stb. Lényegében egyfajta kotorászás másvalaki mesterséges hulladék-kupacában és ócskaságai között, a létező szinte legjobb részleteket adó digitális szuper fényképezőgéppel, egy technológiai csúcsteljesítménnyel, hogy nagy felbontással tanulmányozhassák valakinek, ott a Marson az életét, technológiáját, darabról-darabra. Tulajdonképpen egyfajta kukázásról van szó más szemetében, ezzel telnek a napok, hogy minden egyes részletről lopott információt gyűjtsenek, ily módon meglehetősen tiszta és teljes képet kaphatnak arról, kik élnek ott, hogyan és mit tesznek.

Az hivatalosan megadott biológiai és geológiai tudományos célok kétségtelenül igen jól hangzanak, ám félrevezetőek mindazon tudósok számára, akik nincsenek a beavatott titkos kör tagjai között. A célok megfogalmazásával teszik a hivatásos tudósokat érdekeltté a kutatásba, egyúttal pedig vakká, mi is folyik valójában ott. A legfontosabb cél -, vizuális adatokat gyűjteni mások szemetéről -  továbbra is rejtve marad előttük is, hiszen a felfedezéseket eltitkolják, a képeket meghamisítják, az eredetieket pedig mélyen elsüllyesztik a titkos hatalom archívumaiba. Más szavakkal, a társadalom tagjai között rejtőző titkos hatalom megjelöl célokat, mi pedig részesei lehetünk egy igen fejlett technológiával végrehajtott – fedett – régészeti feltárásban, egyben technológiai kémkedésben a Marson, hiszen bizonnyal megpróbálnak kilesni újdonságnak számító technológiai megoldásokat is. Mindezt szuper felbontású fényképezőgépekkel végrehajtva, természetesen az adófizetők pénzén, ám éppen azok, akik fizetnek érte, nem juthatnak hozzá az eredményekhez, holott mind a felfedezések, mind a berendezések a mi tulajdonunkat képezik, s nem a titkos hatalomét.

Fontos megemlíteni, a rejtőző technika és a fedett kutatási programjai mind a jelenlegi, mind a múltban végrehajtott és a jövőben tervezett marsi küldetéseknek arról tanúskodik, a Marson a kutatások lopakodó jellegének kivitelezése érdekében rendkívül nagyarányú erőfeszítéseket tesznek. Senkinek nem szükséges ugye lopakodnia sziklák, üledékes anyagok, de még egyszerű biológiai élőlények, netán némi víz jelenlétében sem. Az igazi küldetésüket elárulják a módszereik, sokkal egyértelműbben, mint amit a nyilvánosság számára közölnek! A következtetés logikus, lopakodó és rejtőzködő technika szükséges, mivel valamilyen, a Marson létező intelligencia képes megvédeni azt, ami az övé, a saját élő bolygóját, a titkos küldetések pedig respektálják a képességeiket, igyekeznek olyan óvatosan kutatni, amennyire ez csak lehetséges, ám eközben jelentős mennyiségű információt gyűjteni.

Viszont a következtetés teljesen egyértelmű, nem régóta halott, kipusztult civilizációval van dolgunk. Ezzel a megállapítással igen sokan harcolnak, még azok is, akik el tudják fogadni, hogy túlságosan sok a különleges mozzanat az űrkutatási programokban. Ne feledkezzünk meg róla, a világúr kutatásában élenjárók tettei és tetteinek hiánya, ugyancsak olyan vonás, amit nem szabad figyelmen kívül hagyni, sőt, nagyon is oda kell nézni.

Továbbá, ha a gondolatot végigvisszük, akkor logikus a következtetés, hogy ha akárki is van a Marson, egyáltalán nem szükségszerűen gondolkozik hasonlatosan, mint mi itt a Földön. Például, ha meglenne az ahhoz szükséges technikánk, hogy megakadályozzuk, semmi esélyük sem lenne, hogy földkörüli pályára állítsanak műholdakat, vagy hogy rovereket küldjenek le a felszínre, anélkül, hogy észre ne vennénk és el ne fognánk, már akkor, amikor még csak közeledik a Földhöz, még akkor is, ha éppenséggel lakatlan térség felé közelítene. Nos, már évek óta megvan ehhez a technikánk. Ami azt jelenti, nyilvánvaló jelenlétünk a Marson megengedett, de legalábbis elfogadott, legalábbis addig, amíg nem leszünk túlságosan tolakodók. Ha így van, akkor mit is mondhatnánk az ottaniak személyiségéről a mienkével összevetve?

És ez még nem minden. Ha ekkora mennyiségben hevernek szerteszét a Mars kietlen tájain mesterséges jellegű tárgyak, hiszen a roverek néhány km-es körzetében ezres nagyságrendbe tehető a számuk, akkor – marsi szemszögből legalábbis – nyilvánvalóan régibb technológiát képviselnek. Esetleg messze ezelőttre tehető a dátum, amikor ezek a bizonyos civilizációs nyomok a helyszínre kerültek. Ha igaz, akkor nemcsak arra gondolhatunk, hogy a marsi civilizációk jelenleg jóval fejlettebbek nálunk, hanem már sok-sok idővel ezelőtt is jóval fejlettebbek lehettek nálunk. Továbbá, a civilizációkhoz köthető tárgyak rendkívül nagy számban hevernek szerte a roverek közelében, erre a képhamisítások arányaiból is következtethetünk - ezekre szép számmal mutattunk be példákat itt is -, a lakosság sűrűsége, ilyen mennyiségű lelet - hulladék, roncs -,  alapján, szokatlanul magas lehet.

Amennyiben a Marson nagy népsűrűségű civilizációk vannak, és technológiailag jóval fejlettebbek nálunk, akkor meg kell kérdeznünk, és meg kell győződnünk arról, vajon egyfajta fejlődési kényszer hat ránk, s miközben nagy kockázatot vállalunk, fedőtörténetekkel kell rejteni valós tevékenységünket az ő bolygójukon? Kézenfekvő, nagyon nem szeretnénk ha hanyagságunk ellenségeinkké tenne ilyen fejlett civilizációkat a maguk igen fejlett technológiájával! Mindez a másik fél mérlegelésén és akcióink megítélésén múlik. Azonban Ön Kedves Olvasó, vagy mi itt a társadalom tagjai a legkevesebb ismerettel sem rendelkezünk erre nézve, még saját vezetőink titkos praktikáival sem vagyunk tisztában, különösen nem a tekintetben, milyen kockázatot és őrült kalandokat vállalnak fel a hátunk mögött.

Ez a legnagyobb probléma a tudatlansággal, legyen az akár egyéni, akár társadalmi szintű, soha nem vezet jóra. Ha bátorkodunk kérdezni további részleteket, mi akik többségben vagyunk, azonnal megköveznek bennünket, az a néhány, aki folyamatosan figyelmen kívül hagyja a többség álláspontját, s lelkesen ismételgetik sajátjukat. Az internetnek köszönhetően, egyre több szakértő kapcsolódik be a kutatásokba, a titkos hatalom pedig nem tehet mást, mint hazugságot hazugságra halmoz, tehát hibázik és egyre inkább elszigetelődik, ez ugye természetes következmény. Ugyanebben az időben, mi, kívülállók, nem hagyván magunkat félresöpörni a tudományos vezetők által, egyre növekvő erővel, együttműködve, de határozottan oszlatjuk a vezetőink által felénk sugárzott sötétséget és tudatlanságot. Nem hagyhatjuk, hogy jövőnket hazugságra alapozzák. Helyettünk és a hátunk mögött. A folyamat segít szétválasztani azokat, akik állítólag minket szolgálnak, a szolgáktól, vagyis tőlünk. Ez ellentétekhez vezet. Az ilyen jellegű ellentétek ugyancsak nem vezetnek jóra. Nem igaz?

Függetlenül attól, hogy foglalkozunk-e ilyen összetett problémákkal, vagy sem, maga a túlélés megköveteli, hogy ne hagyjuk figyelmen kívül, s talán a vezetőink hozzáállása is megváltozik, jobban bevonnak minket a rólunk szóló döntéseikbe, hiszen a mi sorsunk is ettől függ. Ha a többség megmarad a tudatlanságban, valamennyien veszélybe sodródunk, nem külső okok miatt, hanem belső okok miatt.

 

 

70. A Mars biológiai sokszínűsége

 

 

A fenti, első felvétel az M09-01322 fotócsíkból való. A legszembeötlőbb dolog rajta a nagy, mély, kerekded és meredek oldalfalakkal rendelkező akna, mely az alján, kétséget kizáróan, folyékony fázisű vizet tartalmaz, önmaga szintjét vízszintesre beszabályozva, nagy fényvisszaverő-képességgel. Még elszórtan szigeteket is láthatunk felszínét áttörve. Hatalmas kút benyomását kelti, s természetesen nem úgy fest, mint egy becsapódásos kráter. Korábban, 2002. novemberében, már beszámoltunk erről az alakzatról az „Illúzió kútja” című fejezetben, nem is kívánunk rá egyéb módon hivatkozni itt, csak mint vízelőfordulásra.

Abban a bizonyos beszámolóban, illúzió kútjának neveztük, a vízlelőhely közvetlen környezetében található felszín – az itt mellékelt első képen is látható - megjelenése miatt. Figyeljük meg a felvételen a rengeteg kiemelkedő apró csúcs alkotta mintázatot. Meglehetősen különös a megjelenése, nem igaz? Ám korántsem annyira különös, hogy megkérdőjelezze a legtöbb kutató kijelentéseit a felszín eredetiségét illetően, miként az az első ránézésre látszik. Az ő álláspontjuk szerint, mivel a Marson nem lehetséges víz folyékony állapotban, e helyen tehát nem is láthatunk vizet, és teljesen lényegtelen, hogyan néz ki, akkor sincs semmi figyelemreméltó itt, tehát itt az idő továbblépni és elfelejteni.

Azonban, ez a hivatalos álláspont és kezdeti feltételezés a felszínnel kapcsolatban, ez az illúzió, mivel a felszín vizuális megjelenése, amint az fentebb látható, nem valós. Arról van, szó, hogy az eredeti felvételt egyaránt áttették negatívba, valamint függőlegesen és vízszintes irányban és átfordították már hivatalos szinten; így jöttek létre ezek a kicsiny, meredek csúcsok, az eredeti kép negatívba fordítása miatt. Továbbá, a keresők által e fotócsík társaságában található két további ugyancsak negatívba fordított, a rendellenességeket keresők tehát könnyedén elcsúszhatnak felette és továbbléphetnek, anélkül, hogy megvizsgálnák eme egészen különleges domborzatot.

 

A fenti, második felvétel pontosan ugyanaz mint az első, csak mindkét irányban átfordítottuk, visszatettük az eredeti pozitív állapotába, s egy kis szín hozzáadásával igyekeztünk kiemelni a részleteket. A felszín egészen másként mutat, nem igaz? Az első felvételen látható kiemelkedő csúcsok itt eltűnnek, helyette bemélyedéseknek látszanak, valamiféle térközöknek, kiemelkedő, csomós megjelenésű, pusztuló jellegű, hepehupás formák között. A fenti felvétel, ha csak önmagában állna, még nem jelentene egyértelmű bizonyítékot az élet létezése mellett, hiába mondanánk rá, hogy valamiféle élőlényekből álló marsi erdőséget láthatunk, mindez akkor válik teljességgel egyértelművé, ha az itt bemutatott, eredeti formájára visszaállított képet összehasonlítjuk más beszámolókban bemutatott hasonló felvételekkel.

Most képzelje mindenki magát egy kutató helyébe, aki ebben a témában kutat. Aztán képzelje el, hogy rábukkant az itt bemutatott második felvételre, még annak eredeti formájában (semmi félrevezetés), így lehetőség nyílik az összehasonlításra több, módosítatlan fotócsíkkal, ugyanerről a területről, a Déli Sark közvetlen térségében készült képekkel, az MSSS marstérkép-gyűjteményében a #30-as jelű területtel. A kérdés az, hogy most már vajon kezd a gyanakvás növekedni a megfigyelőben, miszerint ez a hepehupás felszín egyáltalán nem úgy fest, mintha természetes geológiai alakzatokra tekintenénk (sziklák és talaj), egyáltalán nem, sokkal inkább úgy, mintha sűrű erdőséget figyelhetnénk meg a magasból, amint eltakar és körbefon mindent, amivel csak találkozik és eltakarja előlünk a természetes felszínt.

Nos, ha valaki már eleget látott belőle, akkor rögtön felismeri. Remélhetőleg a Kedves Olvasó is eljutott már erre a megvilágosodást jelentő pontra. Ha egy szokatlan megjelenésű, élőlények-alkotta takaró mindent elfed és belep, nagy területeken, messze túl azon, amit a keskeny látószögű kamera által készített fotócsík képes átfogni, akkor bizonyára több szomszédos fotócsíkon is meg kell találnunk, ez esetben pedig elmondhatjuk, az élet bizony igen kiterjedt, jellemző mintázata hatalmas térségekben felismerhető, ezért hangsúlyozzuk újra és újra, figyeljük a felvételeket, hiszen abban az esetben, ha olyasmit látunk, mely semmiféle természetes geológiai eredetre nem hasonlít, akkor joggal jelenthetjük ki, bizony, életet találtunk.

A titkos hatalom teljességgel tisztában van vele, hogy ez a bizonyos megfigyelési mód fenyegeti a titkos mivoltát és tenni kell valamit ez ügyben. A számos megoldás egyike a felvétel tájolásának megváltoztatása, a negatívba átfordítás, a képek jelentős arányának eltorzítása és ezzel hatástalanná téve, összezavarni a megfigyelőt, hogy az egymás melletti fotócsíkok ismétlődő mintázatai között ne találhasson összefüggéseket. A megoldás nem működik amikor valaki csak egyetlen fotócsíkot szemlél, azonban nagyszerűen bejön, ha nagyszámú fotócsíkra vonatkozó statisztikát veszünk figyelembe, hatékonyan rombolják a beavatkozások perspektivikus észlelésünket, megfosztanak a fotócsíkról-fotócsíkra terjedő összefüggések felismerésétől, különösen akkor, ha ezen beavatkozások különböző kombinációját vetik be. További összezavarási technikákat itt most nem mutatunk be.

Példának okáért, a jelen esetben bemutatott M09-03122 fotócsík valamennyi szomszédja, önmagát is beleértve, tükrözve lett és még negatívba is át lett fordítva, ily módon zavarták össze általános benyomásunkat. Amikor a kutatók rápillantanak erre az önmagát sokszor különböző fotócsíkokon is ismétlődő hamis mintázatra, nem találván kivételre a környező területeken sem, hajlamos arra az álláspontra helyezkedni, hogy esetleg mégis természetes felszínről van szó, habár teljességgel szokatlan az, ám, idővel mégis elfogadja a különleges megjelenés ellenére természetesnek. Továbbá, ez a taktikát háttérbe szorul, legalábbis nem kérdeznek rá még a magas megbízhatósággal jellemzett források sem.

Ez a manipulatív taktika arra ad igazolást, miként igyekeznek valósággá tenni a hazugságot, az eredeti bolygóközi tudományos adatok összezavarásával, miként válnak maguk a tudományos adatok hamissá, mindehhez hozzávéve még az emberi lélektan tulajdonságait, miként igyekszik biztosítani a maga számára a titkos hatalom azt, hogy azt és csak úgy lássuk, amit és ahogy ők akarnak, igyekeznek kondicionálni érzékelésünket és agyműködésünket a számukra elvárható módon; még kérdés se merüljön fel bennünk. Szeretnénk emlékeztetni rá, az itt bemutatott csupán egyetlen készlet a számos taktika közül. Vegyük ezt a manipulatív taktikát, és vetítsük le az egyetemi oktatásra, ahol a jövő tudósait és akadémikusait képzik (és kondicionálják), természetesen „megbízható és megkérdőjelezhetetlen” forrásokból oktatva, termelik az elvárt hatalmi érdekeknek megfelelő nézettel rendelkező zombikat, s még jól be is vésik mindezt a fejükbe. Sajnálatos módon aztán ők a jövő generációinak ugyancsak hazugságokat tanítanak, az elvárt vakságuknak megfelelően, adják tovább a tudatlanságot egészen a legmagasabb oktatási szintekig.

Azonban, sokkal gyakrabban előfordul az, hogy csak az elsődleges fotócsíkot fordítják át, hiszen a tudósok elsőként ezeket veszik kézbe és használják a leggyakrabban. Miért? Mivel sokkal könnyebb lefelé görgetni egy függőleges irányítottságú fotócsíkot, miként a laboratóriumi listákat tekintjük át, itt-ott megállunk, vízszintesen széttekintünk, ahogy azt nem tehetik az első és második szinuszoid (ívelt) fotócsíkokkal. A sűrű megállás és a vízszintes széttekintés egy közönséges fotócsík esetében megszokott dolog, ha valaki nagyon siet, és nem kelti fel semmi különös a figyelmét.

Skipper még a korai MOC felvételek csoportjainak elemzésekor felfedezte, hogy a függőleges tájolású fotócsíkok sokkal gyakrabban vannak átfordítva, mint ahányszor nem, szinte rutinjelleggel, ezt a műveletet soha sem korrigálták, a tudományos közösség pedig soha nem is észlelte, legalábbis ismeretei szerint. Skipper már a kezdetekkor ily módon használta a felvételeket a planetáris fotógyűjteményből, s meglehetősen bosszantotta a dolog, pl. a NASA hónapokkal később tette csak közzé a JPL/MSSS-től kapott felvételeket, állítólag azért, mert hosszadalmas és alapos tudományos vizsgálatoknak vetették azokat alá, hiszen meg kellett győződniük róla, hogy semmi probléma vagy hiba nem adódott. Amikor azonban végre közzétették, már hemzsegtek rajtuk a képhamisítási beavatkozások, szinte minden típusú, közte a képátfordítás is. Nos, rövid fejrázást követően sikerült a dolgot megérteni, ott, a kormányzati alkalmazottak körében, igen sok fizetett szabadnappal rendelkeznek.

Néhány MOC fotócsíkon, az adott oldalakon megtalálhatóak közül az első, a szinuszoid (ívelt). A fotócsík még az eredeti, nem meg- és/vagy átfordított állapotot tükrözi, miközben a kiegyenesített változata már átfordított és eltorzított. Ezekben az esetekben, ha a tudósok megvizsgálnák a sorban elsőnek listázott, szöget bezáró fotócsíkot, gyakran találkozhatnának életnyomokkal, a maguk igaz valóságában, ahogy megjelennek, fokozatosan rájönnének a különbségekre, fokozatosan felfognák, hogy az egyenes fotócsíkok átfordítottak és összezavartak, ami azt jelenti, valaki manipulálja a kutatási anyagot, s egyben azokat, akiket a kutatásokkal foglalkoznak. Ez azt hiszem azonban túl sok, amit remélni lehetne.

Minden esetre, reméljük a kedves olvasó több figyelmet szentel ennek a rendkívül különleges, csomós jellegű marsi életformának, s talán fokozatosan tudatosodik bennük ezen életforma mintázatának jellegzetessége, ezért a titkos hatalom megpróbálja összezavarni az egyébként jól felismerhető nyomokat, hiszen a tudósok előbb-utóbb mégiscsak felismernék azokat. Ha ez a helyzet, akkor vessünk egy-egy pillantást az elkövetkező felvételekre, három teljesen különböző fotócsíkból származnak, habár a fizikai helyszín ugyanaz, a Déli Sarkvidék térsége, ahol egyébként a sorozat második fotója is készült, s Skipper kép-visszaállításának eredményeként könnyedén belátható, az a valódi irány és árnyalat-összetétel.

Szerettünk volna még több fotócsíkot ide illeszteni, azonban elég nagy a file-méretük, kétségtelenül az objektum-specifikált képhamisítási alkalmazás miatt, ahogy egyenként igyekeznek elrejteni a szembetűnőbb formákat, másrészről viszont a látvány szinte ugyanaz, sok értelme nincs azonos típusú életforma ismételt előfordulására vonatkozó fotókat számolatlanul beidézni. Eme életformáról már számos jelenség részeként és fő témájaként is olvashattunk, levonhatjuk a következtetést puszta látványa alapján, hogy habár olybá fest, mintha egy földi Petri-csésze gombatelepére tekintenénk alá, könnyen hihetnénk, akár a Földön járunk, nem igaz?

 

A fenti, harmadik felvétel, az M07-04841 jelű fotócsíkból való és átfogja szélességében a fotócsíkot egyik oldalától a másikig. Észrevehetjük, kissé közelebbi rálátást kapunk ugyanarra az életformára, melyet a második képen láthattunk. Valóban jó minőségű közelebbi felvétel, ezért az objektumok nagyobbnak látszanak, több fény jut rájuk, a vizuális megjelenést csak egy kicsit megváltoztatva, senkit se zavarjon meg tehát a néhány apróbb különbség. Ugyanazzal az erdei jellegű növényi élettel állunk szemben, mindösszesen a fotócsík irányítottságának átfordítását kellett elvégezni, mind az első, mind a második szinuszoid fotócsík még az eredeti, helyes orientáltságot mutatja, s egyben megerősíti, a visszaállított irányítottság valós voltát.

Amikor erdei jellegű életnyomokról beszélünk, arra gondolunk, nagy szárazföldi területekre terjed ki, érintetlenül növekszik, miként a Földön teszik az őserdők, a hasonlóság azonban ennyivel véget is ér. Ez a marsi életforma igen agresszíven növekszik, inkább gomba vagy zuzmó jellegű, miként azt egy Petri-csészében is látnánk, az egyes rétegek egymás tetejére hatolnak. Sőt, ha valaki egészen közelről megnézi, úgy tűnik, mintha sötét, függőleges irányú kitöréseket, kilövelléseket látna, ezeknek az egyedi formáknak a tetején. Ha így van, akkor alátámasztani látszik a gyanút, egyfajta együttműködő, telepes-jellegű életformával van dolgunk, zuzmó-típusú vonásokat mutat, s ilyen kitörések révén lövelli ki spóráit, ezért lényegében semmi köze a földi értelemben ismeretes erdei jellegű növényzethez.

Akármi is legyen a helyzet, egy dolog biztos, a sűrűségi tényező egészen hihetetlenül magas, mindez szemmel is jól látható, az életforma által megformált réteg a tekintet számára áthatolhatatlan, a természetes felszín kivehetetlen. Ha így van, akkor teljességgel lehetetlen a fák alatt sétálni, kerülgetvén a fatörzseket. Sőt, ha valaki balszerencséjére valahogy belepottyan eme áthatolhatatlan „erdőség” takarója alá, bizonyára abban a pillanatban ásványianyag-forrásként fogja folytatni.

 

A fenti, negyedik felvétel forrása az M10-01846 jelű fotócsík. Újfent felhívjuk a figyelmet, a még feldolgozatlan, első és második, szinuszoid (ívelt) felvétel megerősíti, ez a valós tájolás, azaz a harmadik fotócsík függőleges és vízszintes visszafordítása, hogy visszakaphassuk a hivatalos trükközés előtti állapotot. Ebben az esetben a megfordítás nem gyakorolt akkora hatást a megfigyelhető formákra, mint jelen beszámoló első felvételén. Figyeljük meg, az életformák jelen esetben kissé másként néznek ki, mint a többi felvételen, de alapvetően ugyanazok. A különbségek egy része abból adódik, hogy ezúttal távolabbról tekintünk rájuk és a hivatalosan kiadott fotócsík felbontása is sokkal rosszabb.

Skipper grafikus javító-beavatkozása során arra koncentrált, hogy megpróbálja visszaadni az életforma csomós és hepehupás formáját, annak részleteivel együtt. A szerényebb felbontás ellenére azért kapott helyet e fotó mégis a sorban, mert szerettük volna megmutatni a világos színeket. Jóval erősebb fényvisszaverő-képességű felszín üti át itt-ott a növénytakaró egységes megjelenését, más részeket azonban az tökéletesen elfed, elrejtve mindent a természetes felszínből. Az életre megnyilvánulásainak részleteit minél láthatóbbá tenni, ez volt a cél, s amiatt a kép kissé túlságosan világos lett, az egyébként is magas fényvisszaverő-képességű felszín esetében. További ok, ami miatt ide illesztettük ezt a képet, hogy a Kedves Olvasó jártasságot szerezzen a bemutatott életforma megjelenésében mutatkozó különbségek megértésében, amikor az erősen fényelnyelő, azaz sötét növénytakaróra pillant, s a közüle kimeredő világosabb természetes geológiai eredetű sziklákra, vagy magára a talajra.

Természetesen lesznek akik képesek észrevenni a különbségeket és lesznek, akik nem. Bizonnyal lesznek, akik majd meggyőződéssel állítják, hogy az itt mutatkozó formáknak semmi közül az élethez, nem mások, mint különleges alakú sziklák vagy homokdűnék csoportja, netán valami vulkanikus kitörés utáni lávatengert láthatunk, egyfajta marsi különlegességet. Ha így lenne, akkor a soron következő felvétel, s különösen a legutolsó, a hatodik, egy másik fotócsíkból, ám ugyanerről a területről, segíthet némileg eloszlatni az aggályokat.

 

A fenti, ötödik felvétel az S07-02159 jelű fotócsíkból való, igencsak zsúfolt látvánnyal szolgál, érdemes mélyebben is megvizsgálni. A fotócsík felső része erősen hasonlít a jelen beszámolóban eddig bemutatott részletekhez, azonban a középső részén ezen az ötödik felvételen, egészen közelről tekinthetünk a helyszínre, gyökerek és ágak rendszere kezd kibontakozni. Meglehetősen szokatlan a látvány, azonban egyben maximálisan biztosak lehetünk, semmiféle sziklás, vagy üledékes jellegű természetes geológiai felszínhez sem hasonlít, itt kérem, élő, organikus rendszerrel állunk szemben. Ha valaki úgy gondolja, hogy az ötödik fotó alapján már igen nehéz tovább fenntartani a különleges alakú sziklákra és geológiára vonatkozó értelmezést, akkor ideje tovább lépni az utolsó felvételre!

 

 

A fenti, hatodik felvétel ugyanabból az S07-02159 jelű fotócsíkból van, pontosan az ötödik felvételen látható képrészlet alatt, a fotócsík legalján található. Botor nézeteink szerint, ha valaki még ezek után is kitart amellett, hogy különleges alakú sziklákat, netán üledékes geológiai talajt lát, annak bizony szembesülnie kell azzal, hogy itt bizony tekintélyes méretű, mindent elfedő ág- és gyökérrendszert lát, kénytelen új dimenziókba nézni, nagyon komolyan elgondolkozni. Nem kell ide rakétamérnöki szintű tudós fej, mindösszesen látó szem és józan paraszti ész! Meggyőződésünk, ez a hatodik felvétel rendkívüli erejű bizonyítékkal szolgál a marsi biológiai élet nyomaira vonatkozóan, még akkor is, ha csak távoli műholdfelvételen tekinthetünk rá, ráadásul igen gyenge képminőséggel, ezt kapjuk a hivatalos szervektől, ráadásul még teleszórják képhamisítási beavatkozásokkal is.

Ismét csak elmondjuk, e legutóbbi S07-02159 jelű fotócsík esetében az első kettő, a szinuszoid (ívelt) alátámasztja és megerősíti, az itt bemutatott a helyes tájolás és színarány. Igen, a függőleges fotócsíkot megfordították, de ezúttal csak horizontálisan (vertikálisan nem), ám nem volt mindez kellően elég az itt bemutatott nyomok eltüntetésére. Tény, annyira tisztán láthatóak a megfordított horizontális hivatalis verzión, hogy nem volt szükség semmiféle korrekcióra. Érhetetlen okok miatt maradt ki a képhamisítási alkalmazások alól, bizonyára az automatikus számítógépes program hibájával állunk szemben, melyet arra tanítottak, hogy felismerje a ránk nem tartozó részleteket és tüntesse azokat el, oly módon, hogy azt lássuk, amit a megbízók szeretnének és ne azt, amit magunktól látnánk. Szembesüljünk ezzel a ténnyel, miután jóval több tapasztalattal vérteztük fel magunkat, mint ez is és mások is, így kellően bosszantó tényezőként tudunk megjelenni a titkos hatalom előtt, miként a tudományos és akadémikus közösségek előtt is, akik egész egyszerűen nem merik közzé tenni saját nézeteiket, mert egyébként nem élvezhetnék magas társadalmi rangjukat, emiatt úgy tesznek, mintha a Marsról bemutatott hamisított fotók történelmi tudományos súllyal bírnának…

Sokan kérik Skippertől, frissítse kutatási anyagait, használjon több felvételt a Cassini és az MRO szondák anyagaiból, és dobja félre a sokkal régibb, de továbbra is elérhető MGS MOC adatokat. Azonban a nyilvánosság számára publikált magasabb szintű technológia egyben továbbfejlesztett lehetőséget is jelent az adatok és fotók meghamisítására, alaposabban elrejthető fedőtörténetekkel a tényleges kutatási cél, jobban összezavarhatók a fotók. A fentiek figyelembe vétele mellett elmondható, Skipper tapasztalatai ezekkel az új technológiával kapcsolatosan még az alapoknál tartanak csak. Ugyanez volt a néhány éve újnak számító Themis és ESA adatokkal esetében is. A régibb MOC adatok olyanok, amilyenek, telis-tele a megszokott hibákkal. Továbbá, érdemes felhasználni továbbra is a MOC adatbázisát, hiszen tekintélyes terjedelmű, Skipper tapasztalatai gyarapodnak, hasznos visszatérni az új tapasztalatok birtokában a régi felvételekhez is, megpróbálni megtisztítani azokat, újabb hibák felismerését követően, gondoljuk mindez igaz lehet a MOC fotóinál régebbi képekre is.

Mint azt már sokan megérthették, Skipper munkája arra irányul, hogy beszámoljon a szemmel látható valós tényekről, melyek közvetlenül a titkos hatalom által a nyilvánosság számára szánt, „megtisztított” anyagaiból származik. E munka sok-sok sikert hozott már, igen eredményesen adott hangsúlyt a fotók hatékony hamisításába csúszott hibáknak, éppen ezek révén tudott valós tényekre találni, a feltáró folyamat során pedig egyre több és több mozaikot a helyére illeszteni, miközben természetesen nem különösebben zavartatta magát, a megtalált igazságszeletek mennyire illenek a hivatalosan kiadott képbe, akármilyen legyen is az, hiszen nem az egyezéseket kutatta, hanem az igazságot. Remélhetőleg számos Kedves Olvasó magáénak tudja ezt a szemléletet.

 Fontos, a cél ezeknek az információknak a köztudatba vitele és nem a szórakoztatás, ellenkezőleg, planetáris tényeket közölni, és felkelteni a nyilvánosság figyelmét az igazság kutatásának irányában, akár akarja, akár nem. Néhányan, esetleg meglehetősen sokan, bizonyos fokot elérve már nem tudják/akarják elfogadni az igazságot. Nyilván, ennek lélektani okai vannak, hiszen valamennyien különálló egyének vagyunk, mindannyian a magunk személyes látásmódjával és beidegzéseinkkel. Amiben viszont teljes mértékben biztosak lehetünk, az a tudatlanságnak olyan szintje, mely soha korábban nem létezett, és nem is létezhet már sokáig ezután sem, mert a teljes összeomláshoz vezet. Meggyőződésünk, ezen oldalak növekvő számú látogatójának köszönhetően, ez utóbbi nem következik be.

Az igazság esetleg mégsem szabadít meg mindenkit, ellentétben azzal, miként a közmondás tartja. Valójában, elsősorban saját életünk iránti felelősségünk mértékét növeli. Viszont feltétlen igaz rá, akit az igazság megérint, közelebb kerül a valósághoz, és legalábbis elkezd azzal foglalkozni, valós dolgokkal, valós időben, ez pedig elengedhetetlen a helyes felfogás kialakításához. Az igaz válaszok megtalálása lehetőséget ad a felvirágzásra - talán egy napon felülkerekedik a tudatlanságon. Hogyan is mondja a dal: „A csajok csak szórakozni akarnak” (Girls just wanna have fun). Tényleg ez lenne a költői kép rólunk? Remélhetőleg összetettebbek vagyunk és érdemesebbek ennél!

Sokan közülünk, itt kint a társadalomban ellenállhatatlan tudásvágyat érzünk. Mi vagyunk azok, akik provokálják a titkos hatalmat, hibázásra késztetik, s a hibázásuk azt jelenti, közelebb jutunk az általuk eltitkolni szándékolt igazsághoz, a realitáshoz, a valósághoz, szemben az általuk elvárt tudatlansággal, melyet különböző manipulatív eszközökkel igyekeznek elterjeszteni. Akár így, akár úgy, az alvónak egyszer fel kell ébrednie, ellenkező esetben végleg elszenderül… Ha eme eszmélésben nem segítünk saját embertársainknak, akkor vajon ki fogja ezt megtenni? Akár így, akár úgy, a tudatlanság börtönéből ki kell törnünk, egyébként elbukunk