A Mars bolygó közvetlen környezetében, valamint a felszínén is, szorgos űrszondák gyűjtik fáradhatatlanul a fantasztikusabbnál fantasztikusabb adatokat, készítik a csodálatosnál csodálatosabb felvételeket. Mégis. A nagyközönség szinte semmit sem tud a páratlan felfedezésekről, a legizgalmasabb felvételek az archívumokban - ám szabadon hozzáférhetően - pihennek.  A képek között szép számmal találunk olyanokat, melyek a marsi élettel, illetőleg a marsi civilizációval kapcsolatban gyökeresen másról mesélnek, mint ami a NASA hivatalos álláspontja. A NASA-nál tehát ismét nem mondanak igazat, sőt, ezen képek kapcsán már meg sem szólalnak… A legtöbb leleplezés Joseph Skipper áldozatos munkájának köszönhető, az ő munkáiból szemezgetünk.

   

 

71. A marsi erdei élet biológiai sokszínűsége

 

 

A fenti, első felvétel, három tagból álló sorozat egyike, méghozzá az E07-02047 jelű tudományos adatcsíkból származik. A fenti felvételen a sötétebb színű terület erdei jellegű életet jelez, a világosabb színű rész pedig a jóval erősebb fényvisszaverő-képességű felszínt. A felbontás meglehetősen szegényes, emiatt elrejti a dolgokat, a látvány emellett összekeveredik az ágas-bogas, piheszerű textúrával és elvegyül e kisebb méretű erdei életnyomokkal, még önmagával is egybefonódik, ezért különösen nehéz egyedi objektumokat felismerni. Az egyetlen dolog, amiben megbízhatunk, az általánosságban azonos megjelenésű mintázat, tipikus megjelenése az erdei jellegű biológiai életnek.

A legfőbb ok, ami miatt elhelyeztük ezt a bizonyos felvételt itt, az annak bemutatása, miként mutat az erdőség határa, hogyan fest, amikor a nyílt térséggel találkozik a növénytakaró, milyen éles ellentétek figyelhetők meg a természetes geológiai felszín és a növénytakaró között. Még ezen a gyenge felbontáson is, ezek a különbségek jól észrevehetőek. A valós geológiai felszín, már amennyiben valaki az eredeti formájában tekinthet rá, mindig jelentős fényvisszaverő tulajdonságot mutat. Több mint meglepő, hogy tudósok és akadémikusok úgy tudnak tekinteni a mindent elfedő és elrejtő képhamisítási alkalmazásokra, miként azt teszik, s oly sok tudományos adatban jelenleg is megtapasztalhatjuk, rendelkezzenek azok akár erős fényvisszaverő-képességgel is, mintha eredeti, természetes felszínt látnának.

Amíg a természetes geológiai felszín valóban egyenetlen és kaotikus, szerteszéjjel szórt kisebb és nagyobb sziklák tömegével, addig meglehetősen nehéz olyan természetes felszínt találni, ahol szabályos mintázat tárul elénk, de ha netán lenne is ilyen, akkor sem növekedhetne a felvétel állományának mérete többszörösére, miként ez a képhamisítások esetében mindig is előfordul. Mint az látható, a felszín a jobb alsó sarokban jelentős fényvisszaverő tulajdonsággal rendelkezik, emellett viszonylag sima is. Ha valaki ránéz a képre arra gondolhat, hogy ez az egyöntetű világos terület kisebb file-mérethez vezet, itt nagyjából ez is a helyzet.

A fenti fotó file-mérete viszonylag normális, köszönhetően a jelentős kiterjedésű sima területnek, és az ágas-bogas, összegabalyodott növénytakarónak, melyet a számítógépes program egységesnek ítélt meg, nem talált benne egyedi, jól körülhatárolható formákat, továbblépett hát. A felvétel nagyításának mértéke azonos a többivel, hiszen így könnyebb az összehasonlítás képről-képre haladva.

 

A fenti, második kép, ugyanannak az E07-02047 jelű fotócsíknak része, ám ezúttal annak nagyjából a közepe tájáról származik, s az előbb már látott erdei típusú életnyomokat mutatja be, ám ezúttal is látatunk egyfajta határt, hiszen az eddig látott ágas-bogas, összegabalyodott növénytakaró egy tökéletesen más jellegű életformával találkozik, ez inkább hepehupás, valamint egyedei is jobban kivehetők. Mindkét típusú erdő sűrű, s tipikusnak mondható hosszú távú előfordulása a Mars Déli Sarki Térségében, ahol a víz előfordulási aránya kedvezőbb.

Ez az a pont, ahol a tudósok kezdenek komolyan összezavarodni (biztos vagyok benne, ők pontosan ugyanezt gondolják rólunk), a tekintetben, mit is látnak valójában. Esetleg felmerülhet bennük a gyanakvás, a fenti ágas-bogas valami esetleg rosszul kivehető erdei életnyomokat takarhatnak, természetesen e meglátásuknak nyilvánosan nem adnak hangot, miközben a hepehupás növénytakarót hajlamosak valamiféle kemény, kaotikus felszíni geológiának tekinteni, még akkor is, ha semmire sem hasonlít. Említhetnek vulkanikus lávafolyást, mely valahonnan előbukkant és a kihűlő sziklák vulkanikus párnákkal befedte a teljes felszínt. Azt látják, amit elvárnak tőlük, hogy lássanak, ha kétségek merülnek fel, az elvárásoknak felelnek meg és kitalálnak hozzá geológiát.

A file-méret ezen a területen kissé már magasabb, nem nagyon, de határozott növekedést tapasztalhatunk. A meglehetősen rosszul látható ágas-bogas rendszer alacsonyan tartja a file-méretet viszonylagosan, miközben a hepehupás rész határozottan emeli, a teljes fotó file-mérete nagyobb az első felvétel esetén tapasztaltnál, de még az értelmes határokon belül. Higgyék el, ha csak a hepehupás részt vágtuk volna ki a file méret gyorsan és drámaian megnövekedett volna.

 

A fenti, harmadik felvétel az előző fotócsík alsó részéről való, ismét egyfajta határvidékre tekinthetünk, ezúttal is kétfajta erdei növényzet találkozási térségére. A felső, ágas-bogas, gubancos erdőség sokkal hajlamosabb árnyékokat megformálni belső vidékén, emiatt az egész terület sötétebb megjelenést kap. Az alul található, hepehupás típusú erdőség nem mutat ágas-bogas látványt, nyitottabb, ám mégis tömöttebb, és simább keményebb felszínnel rendelkezhet, mintha valamiféle bőr fedné, ami azt jelenti, több fényt ver vissza, s ezzel együtt olybá fest, nagyszámú egyedi objektum alkotja, emiatt a nagy egyedszám mellett a grafikai számítógépes program beavatkozása is jelentősebb, ez pedig ez erőteljes file-méret növekedéshez vezet.

A hepehupás terület alsó része kissé világosabb, mint a tudományos adatcsíkon. Ez annak következménye, hogy világosabbra vettük a képet az arányosabb összehasonlítás kedvéért, ezáltal a sötétebb részek is részletdúsabbá válnak. Miért? Mivel a felvétel legalja egy hajszálnyival tisztább, mint a középső és a felső része. Ez a műhold orbitális pályája miatt van, a bolygó korongjának görbületéhez képest megtett útja miatt. Normális lefedésű fotócsík esetében azt várjuk el jogosan, hogy a fotócsík középső térsége valamivel részletdúsabb, hiszen ehhez a területhez jut közelebb az űrszonda. Jelen fotócsík esetében azonban nem ez a helyzet, a fotócsík az aljához közelítve válik élesebbé. Ez arról tanúskodik, hogy habár hosszú fotócsíkról van szó, az eredeti még sokkal hosszabb lehetett, s a tényleges középső terület esett ennek az alsó részére, azaz kétségtelenül a teljes fotócsík legalább felét levágták, talán azért, hogy megakadályozzanak bennünket e növényi életforma alaposabb vizsgálatában. Ezúttal sem maradt el azonban a felbontás szándékos lerontása.

Esetleg arra hajlana a Kedves Olvasó, hogy ezt a hepehupás, keményebbnek tűnő felszíni formát pusztán kaotikus geológiai megnyilvánulásnak érzékelné? Ez esetben jó lenne a teljes fotócsíkot szemrevételezni. Amit azonban itt nem tudunk a maga teljes valóságában bemutatni. Ott jól lehetne látni az erdei területek egymásba alakulását. A fotócsík átmetszi ezeket az erdős területeket, melyek elfoglalják a fotócsík teljes hosszát a tetejétől az aljáig. E két, különböző típusú erdei terület uralja, valamint egy nagykiterjedésű világos folt, jelentősen nagyobb fényvisszaverő-képeséggel, nyilvánvalóan a valódi, durva felszínt láthatjuk a fotócsík közepe táján, ennek egy részét láthatjuk az első felvételen.

Ezen a fotócsíkon szélesebb környezetben látható, hogy ez a hepehupás terület igen egységes, és ez az egységesség nyilvánvalóan nem keverhető össze természetes kaotikus geológiai formákkal. Amit itt megfigyelhetünk, az két különböző típusú, nagysűrűségű erdőség, egyike kissé simább szerkezetű, a másik szorosabban kötött, ezek versengenek a helyért egymással, s ezért, minél több területet foglaljanak el a másiktól, s a fényt jelentősebben visszaverő természetes geológiai felszíntől. Ha nem lenne a képi adat felbontása ilyen mértékben lerontva és megbocsáthatatlanul szegényes, akkor láthatnánk sokkal részletesebben az erdei életformákat, mely esetleg sokkal ismerősebbek lennének szemünk számára(?), a nagy sűrűsége és tömöttsége ellenére is; vagy éppenséggel teljesen szokatlan látványba ütköznénk.

Azért helyeztük el éppen ezt a fotócsíkot, hogy megmutassuk, a Marson nemcsak különböző típusú életformák vannak, hanem akár ezen eltérő formákat egyetlen fotócsíkon belül, azaz egyazon területen is megfigyelhetjük, amint versengenek egymással olyan forrásokért, melyek valamennyiük számára szükségesek. A lényeg ugye abban rejlik, hogy a különböző életformák a Mars – hivatalos állítások és általános gondolkodás szerinti rendkívül zord – körülményeihez alkalmazkodtak, szerencsésen túlélnek, és nagy kiterjedésű területeket uralnak. Emellett képesek egymással versengeni is az eltérő életformák, ugyanazokat a forrásokat használják, s minden valószínűség szerint egész másként viselkednek, miként azt mi itt a Földön feltételezzük róluk, másként viszonyulnak a vízhez, az ásványi anyagokhoz, a légkör feltételeihez és a Nap sugárzási viszonyaihoz.

Más szavakkal, nem kell szükségképpen engedni a benyomásnak, hogy ha valami a földi ember szeme számára szokatlan, az attól még ne lenne képes a legkülönbözőbb dolgokhoz alkalmazkodni. Azt se felejtsük el, hogy a hagyományos jellegű, azaz fás típusú marsi erdőségről, viszonylagosan ismerős fizikai életkörülmények közepette, ugyancsak ezeken az oldalakon lehetett először olvasni, ezek a fizikai feltételek pedig ugye megkérdőjelezik a hivatalos állításokat. A Földön is egyes korokban szemtanúi lehettünk volna egészen elképesztő jellegű életformáknak, de a Petri-csészék és a laboratóriumok világa ugyancsak képes meglepetésekkel szolgálni, tehát nem lehetnek különösebb előítéleteink mi minden létezhet a Marson avagy sem.

A következőkben igen szokatlan megjelenésű életformáról olvashatunk. Hepehupás megjelenésű, a file-mérete az alábbi felvételeknek pedig kifejezetten nagy, annak ellenére is, hogy igyekeztünk lehetőség szerint minél inkább tömöríteni.

 

A fenti, negyedik felvétel az E08-01246 jelű tudományos adatcsík felső részéből való. Viszonylagosan alacsonyra növő és aránylag egy síkban elhelyezkedő, ám rendkívül sűrű marsi életformát mutat be. Hasonlatos a beszámoló első felében látotthoz, itt azonban szerkezete enyhén rojtos, ennek következtében nem mindenhol láthatjuk közvetlenül az alatta található hepehupás felszínét, sőt, egyes helyeken olyan jelentős fényvisszaverő-részekkel találkozunk, mintha a tényleges geológiai felszínt látnánk. Ám egyetlen részlet sem pillantható meg közvetlenül a tényleges geológiai felszínből, az itt látható életforma teljes egészében befed és eltakar mindent a fotócsík egyik oldalától a másikig, s az aljától a tetejéig.

Jól látható, a táj természetesen túlságosan zsúfolt, zavaró, sok az egymást átfedő alakzat, mindez pedig ennek a tipikus marsi erdőségnek tudható be, alapvető tulajdonságainak, megjelenésének. A felbontás ezúttal kissé jobb, mint az első három felvételen. Ami a fotón felbukkan, nagy valószínűség szerint alacsony növésű, fiatalabb növényzet, időnként mintegy virágba borul, ágas-bogas kinövéseket fejleszt, ilyenkor egyes részei több fényhez jutnak, és fokozott árnyékhatás jut osztályrészéül az alatta lévő, jóval erősebben fényvisszaverő tulajdonságú természetes felszínnek.

Annak ellenére, hogy úgy látszik, mégsem gondolnánk, hogy a fotón megjelenő világosabb részek a természetes felszín kibukkanásai lennének. Inkább arra gondolunk, hogy ugyanaz a fajta hepehupás forma, mint amelyet az első három felvételen is láthatunk, jelen esetben azonban ágak és gyökerek mindenfelé elágazó kusza rendszere elrejti előlünk. Ezt a feltevést nem csak ennek a konkrét helynek a megfigyelésére alapozzuk, hanem a teljes fotócsík elemzésére, annak tetejétől az aljáig, hiszen teljes hosszában betölti ez a növényi forma.

Akár igaz, akár nem, egy dolog feltétlen biztos, amit látunk, az semmi esetre sem lehet sziklák vagy természetes talaj alkotta geológiai felszín, csakis sűrű szőnyeget képező, virágzó növénytakaró. A látható formák túlságosan is egységesek, ilyen megjelenést homogén faj alkotta növénytakarótól várhatunk csak el, a látvány pedig az általunk ismert vonásokat tekintve a legszigorúbb elemzéseket is kiállja.

 

A fenti, ötödik felvétel, a negyedik fotón látható fotócsík alsóbb részéről származik, a negyedik felvételhez képest lejjebb. Arra gyanakszunk, alapjában véve ugyanarról az életformáról van szó, melyet a negyedik képen is láthatunk, ám valószínűleg kissé idősebb és érettebb, az ágas-bogas nyúlványok alatt található hepehupás, szilárdabbnak tűnő, csomós jellegű növénytakaró-felszín kiterjedtebb foltokban megjelenik, és a megszokottnál is hullámosabbnak tűnik. Ha valaki nagyon közelről megnézi jól kiveheti rajta a még fellelhető ágakat és a gyökereket.

Akár így, akár úgy, határozottan kijelenthetjük, itt életnyomokat látunk, nem pedig élettelen geológiai sziklákat vagy talajt. Dobjunk fel egy pénzérmét, és meggyőződésünk, nem fog talajt érni, hanem elakad valahol ebben a rendkívül sűrű, a szabad térségért versengő növénytakaróban. Szembesüljünk vele, amikor valaki a marsi élet lehetőségeiről beszél elméleti síkon, az idő bizony már jócskán eljárt felvetése felett, hiszen saját szemünkkel láthatjuk annak rendkívül sűrű erdőség formájában történő megjelenését. Nincs tehát miről beszélni, pusztán hinni kell saját szemünknek. És pontosan az a cél, hogy merjünk neki hinni.

 

A fenti, hatodik felvétel a 4. és 5. fotó alkalmával használt fotócsíkról való ugyancsak, ezúttal közel a legaljához, s arra szolgál például, ami gyanakvásunk szerint érett és kissé nagyobb példányai az előbb már bemutatott biológiai életnek. Annak ellenére, hogy az életnyomok ezen fotó esetében kissé jobban megfigyelhetőek, ezek a fotócsíkok teljes hosszukat tekintve különböző, felbontás-lerontási eljárásokon estek át. Jelen képcsík esetében szinte lehetetlen bármiféle nagyítást eszközölni, rögtön megjelenik a pixelezettség, a fotó rossz minőségének bizonyítékául. Ennek ellenére, továbbra is azt gondoljuk, nyilvánvalóan valamiféle marsi felszíni életformára tekinthetünk alá, s nem valamiféle élettelen geológiai alakzatra.

Sajnáljuk, hogy nem mutathatunk be erősebb nagyítású változatot itt e területről. A helyzet az, hogy a bemutatott, 108%-os nagyítás igen szerény, mégis ennyivel kell beérnünk, hiszen a hivatalosan kiadott és erősen lerontott felbontású felvételt amennyiben nagyítani kezdjük, azonnal számos pixelezettségi problémába ütközünk. A dolog tipikusnak mondható a legtöbb fotó esetében, ahol erdei élet nyomait láthatjuk. Csak abban lehetünk biztosak, úgy gondolják, nem vagyunk képesek semmit sem felismerni ezen a felbontáson. Ha ez lenne a helyzet, bizony tévednek.

Azonban van egy további dolog is, ami megerősíti bizonyosságunkat. Vessünk egy pillantást a piros nyilakra a fenti, hatodik képen. Olybá festenek, mintha világos színű párafelhők lennének, valahonnan kilövellve és a szél által az erdőség felett elterítve. Arra gondolunk, hogy néhány, esetleg valamennyi világos színű folt ezen erdőség felett ugyancsak ilyen párafelhő lehet, illetve ilyen párafelhők rendszeresen jelennek meg eme erdőségek felett. Ha így van, s a bemutatott életforma fizikai megjelenése erre utal, akkor nagy esélye van, hogy valamiféle telepes életformával van dolgunk, s nem azzal a fajta növényzettel, mely oly ismerős számunkra.

Azzal is feltétlen tisztában kell lenni, hogy jelen beszámoló második három felvétele igen tekintélyes file-mérettel rendelkezik, a JPG tömörítés ellenére, összehasonlításképpen azokkal, ahol valóban a Mars felszíni geológiájára tekinthetünk alá. Mindez arról mesél nekünk, hogy az itt látható életforma közel sem olyan egyöntetű, miként azt most láthatjuk, ellenkezőleg, nagyon is részlet gazdag, vagy legalábbis az volt, egészen addig, amíg a képhamisítást végző számítógépes program neki nem látott feldolgozásának. Hasonló jelenséget vehetünk észre tipikusan telepes jellegű életformák esetében itt a földön, azok is növekedésük és szaporodásuk során határozottabb megjelenésre hajlamosak.

Végül mit mondhatnánk arról, miről is beszél számunkra ez a felvétel általánosságban? Bármi is úgy nézne ki, mintha pusztán kaotikus természetes geológiai formákat látnánk? A NASA, a JPL, valamennyi partnerszervezetük, és a tudományos szervezetek, tökéletes egyetértésben, azt várják el tőlük, higgyük el, hogy a Mars csonttá fagyott, száraz, halott világ, elsődlegesen széndioxid légkörrel, mindenfajta általunk ismert élőlényre sokszorosan halálos veszélyt jelent. Továbbá, a felsorolt szervezetek alátámasztást próbálnak szerezni a marsjárók kihalt tájakat mutató felvételei révén, illetőleg a műszeres mérések révén. Hogyan vethetők össze a jelen beszámolóban olvasható tények a fentiekkel? Mit gondol Kedves Olvasó? Úgy véli, hogy egy marsjáró képes lenne egyáltalán az itt bemutatott tájakon megmozdulni? Hogyan lenne képes rá?

Mielőtt bizonyosságot nyernénk, először tegyük fel kérdéseinket. És most menjünk tovább, tekintsünk át további hasonló életnyomokat, a még az eddigiekhez képest is jóval nagyobb file-méretek arra utalnak, jóval mélyebben tekinthetünk be a részletekbe.

 

A fenti, hetedik felvétel és a további kettő egyaránt az S08-00253 jelű tudományos adatcsíkból származik. A hivatalos fotócsík lényegében egy fele-fele fotócsík. A felső része távolinak és nagyon lerontott felbontásban láthatjuk a felszínt, miközben az alsó fele kissé jobb látványt nyújt. A határ átmeneti területén tekervényes formákat láthatunk, a Marson különlegesnek számít, a tekintetben, hogy mint a NASA, mind a JPL kijelentése szerint ezen területeknek nem értik a geológiáját.

Ez a szokatlan szövevényes rész kettévágja a fotócsíkot egyik oldalától a másikig, a gyanúnk az, hogy lényegében a kétféle tájmegjelenést egymástól elválasztó zónát próbálták meg manipulatív eljárásokkal összedolgozni, két teljesen különböző tájat összehozni egyetlen fotócsíkra. Skipper már korábban felismerte ennek a megoldásnak a használatát korábbi MGS MOC felvételeken is.

Részletesen szó esik majd erről a megoldásról (más téma és más alkalom kapcsán), hiszen ezek a hatalmas, gubancos megjelenést mutató rendszerek a Mars Déli Pólusán a maguk vizuális mintázatával együtt bizonyos típusú életformákra utalnak, melyek azon a vidéken élnek. Sajnálatos módon, amikor a fő áramlathoz tartozó tudósok elfogadják, hogy egyáltalán nem létezhet a Mars felszínén biológiai élet, főleg nem nagy számban és területen, e hibás gondolat már eleve abba az irányba viszi őket, hogy minden szokatlan formát, a legszigorúbb alapossággal geológiai eredettel igyekezzenek megmagyarázni, ami ugye – miként jelen esetben is – teljességgel képtelenség. Mindez teljes képtelenség, azonban teljesen megszokott dolog a földi fő áramlathoz tartozó tudósok és akadémiai társaságok körében.

Figyeljük meg közelről a fenti, hetedik felvételt. Teljes mértékben úgy fest, mintha Petri-csészében nevelt gombatenyészetet vizsgálnánk itt a Földön, csak éppenséggel sokkal hatalmasabb méretekben és vadabb állapotban. Nem igaz? Általánosságban ugyanazt a hepehupás, szilárdnak tűnő felszínt láthatjuk, mint a korábbiakban, ám itt a hetedik felvételen a helyszín a gubancos elválasztó régió alsó részére esik, az említett gubancos határvidék itt nem látható, jelen felvételtől északra esik közvetlenül.  Miként valamennyi, ezen típusú biológiai életforma, ez is mutatja a már ismert csomós szerkezetet, szupersűrű rendezettséget, mindent tökéletesen vonásait, s a természetes geológiai felszín abszolút kizárását a látómezőből. Ezen a ponton alacsonyabb növésű, talán eddig még ismeretlen behatások miatt. Esetleg az átmeneti határzóna befolyása.

Amit a fenti hetedik képen láthatunk ezen életforma igen változatos megjelenése, valószínűleg durvább felszínre telepedett vastag és átláthatatlan takarója, ezúttal kissé erősebb fényvisszaverő vonás mellett. A hepehupás és csomós felépítés, és az alacsonyabb magasságba növekedés mellett a fotónak hatalmas a file-mérete, már ami a grafikus megjelenést illeti. Kétségtelen, a hivatalos hozzáállás arról igyekszik mindenkit meggyőzni, hogy amit itt látunk az nem más, mint pusztán kaotikus felszíni geometria és ez magyarázza a szokatlanul nagy file-méretet. De nézzük csak meg közelről. Tényleg hihetünk nekik?

Ha valaki megvizsgálja magát a tudományos adatcsíkot, feltétlen vezesse végig tekintetét a fenti kép térségétől, közvetlen a két térséget elválasztó határvidék alattról kiindulva egészen a fotócsík aljáig. Kézzelfoghatóan igazolódik majd, hogy amit lát, folyamatos növénytakaró, mely olykor megváltoztatja textúráját és mintázatát, ahogy haladunk lefelé. Más szavakkal, hivatkozva a megfigyelhető különbségekre, teljességgel nyilvánvaló, hogy mindez az egész ugyanannak az életformának folyamatos tömege, és magától értetődően, egyáltalán nem lehet összekeverni geológiai alakzatokkal.

 

A fenti, nyolcadik felvétel az előző fotócsíkból való, a orábbi képrészlethez képest kissé lejjebb. Figyeljük meg, ezúttal kissé más megjelenésű, bizonnyal azért, mert a fotócsíkon lejjebb vagyunk, az elválasztó zóna hatásától távolabb. Itt, az alatta elterülő felszín valamivel simább, kevésbé egyenetlen, mint a határvidék térségében. Ezek a kellemesebb feltételek a megjelenését simábbnak és egységesebbnek mutatják. De ha valaki kissé távolabb hajol a monitortól és messzebbről néz a tájra, akkor elmondhatja, a felszínt számos, kis dombát szeli át, a jobb alsó saroktól a bal felső sarok felé irányulva.

 Ezt a szöget bezáró irányítottságot részben összezavarja az a tény, hogy az erdőség pontosan ezen a szakaszon kezd kisebb ágakat és gyökereket fejleszteni a felső részén, egyaránt elnyelve a fentről érkező fényt, s árnyékhatásokat kiváltva alant. Ez a körülmény bizonyos fokig segít abban, hogy elrejtse szemünk elől a tárgyalt életforma lentebb fekvő, simább felszínét, egyben csökkenti ama felszín fényvisszaverő-képességét is. Ha esetleg ez nem lenne elsőre nyilvánvaló, akkor érdemes továbblépni a kilencedik, s egyben utolsó fotóra alább, az eddig elmondottakra ad jobban megfigyelhető részleteket. Emlékeztetőül, a szóban forgó forma egyetlen, folyamatos tömeget alkot, nem válik szét megélhetési helyért harcoló és versengő faji egyedekre.

 

A fenti, kilencedik felvétel a legutóbb használt fotócsík aljáról származik, ugyanazt az életformát mutatja be, amit a nyolcadik képen is láthatunk, az irányítottság is egyező. Az egyetlen különbség abban mutatkozik itt, hogy a lentebb található, simább és keményebb felszín jelen esetben szinte teljes mértékben láthatatlan a felette kígyózó ágak és indák sűrű szövevénye miatt. Arra gyanakszunk, ez az életforma időszakonként kivirágzik, illetve esetlegesen egyfajta átalakuláson megy át, szemmel láthatóan másfajta megnyilvánulást ölt; az ágak és indák növesztése talán természetes élettani folyamatának része, így gyűjti be a levegőben lebegő, tápanyagforrásként szolgáló részecskéket, illetve bocsátja útjára a spóráit.

Ismételten sajnálkozásunkat kell kifejezni amiatt, hogy nem szolgálhatunk nagyított változattal. Sajnálatos módon, a tisztának tűnő látvány ellenére, mindösszesen az igen szerény 108%-os nagyítást tudunk végrehajtani a hivatalosan kiadott felbontáshoz képest, ezután a kép minősége jelentősen leromlik és a további nagyítás azonnal pixelezettséggel és az egyes alakzatok széthullásával jár. A jelenség tipikusnak mondható ezen életforma fotói esetén. Biztosak lehetünk benne, arra gondoltak, ezen a felbontáson képtelenek leszünk majd bármit is felismerni. Ha így van, ismét tévedtek.

Egyetlen dolog, ami tökéletes megelégedésünkre szolgál az, hogy tisztán láthatjuk, ez a rendkívül sűrű megjelenésű, igen egységes – valamilyen - biológiai életforma teljes mértékben elfedi előlünk és elrejti a Mars természetes felszínét. Ennyire egyszerű! Továbbá, nemcsak szimplán a marsi élet egyik létező típusára tekintünk alá, hanem ez az életforma virágzik, és igyekszik mindent elkövetni, minél nagyobb területet foglaljon el a Mars Déli Pólusának térségében, s természetesen e törekvésében nincs egyedül. A következtetés kézenfekvő, a Mars Déli Pólusának térségében már nagyon régóta létezik élet, ezt a tényt pedig a hivatalos szervek visszautasítják, tökéletesen alaptalan kijelentéseket téve a Mars csontszárazra fagyott és halott világ mivoltát állítva.

Ismételjük, mindezek felismeréséhez nem kell rakétatudósnak lenni, sem hatalmas agynak, pusztán saját szemünknek kell hinni, és a józan értelmes megfontolásoknak. Mit mond el ez az életforma a Kedves Olvasónak személyesen, összevetve a roverek felvételeivel, s mit mondanak el ezek a fotók magáról a bolygóról? Mely fotóknak tud hinni? Ne felejtsük el, a bolygóról készült felvételek a hivatalosan kiadott tudományos adatfolyamból származnak, bárki meggyőződhet létezésükről, és nem valamiféle összetákolt, megszerkesztett valamiről van szó. Amennyiben ezek a fotók ellentmondanak a fő áramlat gondolkodásmódjának, nem a mi hibánk, viszont egyenes következménye a valóság és az igazság viszonyának, a tudatlanság pedig veszélyes hiba.

Mivel ezek az egyszerűnek mondható ismeretek közvetlenül a létező hivatalos tudományos adatok között találhatók, szép lassan el kell hogy jussanak a földi emberek tudatához és segítenek az eszméléshez, eközben pedig kristálytiszta lesz mindenki számára, hogy a tudományos társaságok és az akadémikusok által vezetett bolygókutatás eredményei a nyilvánosság számára súlyosan meghamisítottak. Végül is, ha bárki a tudományos és akadémiai közösségek tagjai közül vet egy pillantást a fenti, kilencedik képre, és csak természetes geológiai alakzatokat tud kiolvasni belőle, amikor teljességgel nyilvánvalóan nem azok, akkor bizony súlyos problémái vannak a felfogóképességével, sőt, kifejezetten vakok. Ez meglehetősen katasztrofális, ám ami még ennél is rosszabb ezen emberek számára, akik a fentebb bemutatott életformára tekintenek, nem képesek érzékelni a folyamatos, rendkívül sűrű, mindent eltakaró növénytakaró összecserélhetetlen, a Napnál világosabban megnyilvánuló látványát. Zárt tudatok számára nem képesek az ilyen életnyomok még a létezés alapvető kérdéseit sem felvetni, s ez tényleg nagyon rossz!

Biztos vagyok benne, tanult nők és férfiak is tagjai a tudományos és akadémiai közösségeknek, megfelelő reputációval és kurázsival, és azzal az elhatározással, hogy nem ereszkednek le a mi szintünkre, nem engednek minket a tányérjukhoz, és arról vannak meggyőződve, csakis ők a tudományos kutatás letéteményesei. Meggyőződésünk, hogy ha valaki a fő áramlat hajóján utazik és azt hiszi biztonságban van, akkor villámgyorsan megtapasztalhatja, a hajó egyre gyorsabb süllyedésbe kezd, ahogy ezek a beszédes bizonyítékok előkerülnek egyik a másik után. Itt az idő, helyesebben itt volt az idő, amikor új stratégiát kell kialakítani, és biztonságos alapokra helyezni az érvrendszert saját fennmaradásuk érdekében. Élen álló vezetők akarnak lenni, a legújabb ismeretek felhasználásával korszerű elméleteket felállítani, vagy csak követőkké válni, alaptalan, hasztalan és hamis világszemlélettel, mellyel – mások mellett – saját magukat is becsapják.

Az Ön számára Kedves Olvasó és az én számomra, itt, a társadalom tagjaként, azért mégiscsak ideje kis köszönetet mondani technológiai fejlettségünkért, mely lehetővé teszi számunkra, hogy felemeljük szavunkat a fő áramlat butításaival szemben. Különleges helyzet az emberi történelemben. Ha nem lenne ez a lehetőség a nyilvánosság kezében, akkor számára a világ továbbra is lapos lenne. A vezetőink zombik, nem veszik figyelembe a társadalmi együttélés szabályait, számukra a józan észnek helye nincs, főleg akkor nincs, ha bolygókutatási munkáról van szó.

Eközben mindannyiunknak el kell döntenünk önmagunknak, hogy az újabb és újabb ismeretek esetleg felborítják a jelenlegi status-quo helyzetet. Kérem, legalább gondolja a fentieket végig.

 

 

72. Finoman kidolgozott kettős kupola-rendszer

 

 

A fenti első képen látható alakzatok az MGS MOC AB1-10004 jelű tudományos adatcsíkból valók és egy finoman kidolgozott kettős kupola-rendszert mutat a fotócsík bal oldalán, így természetesen egyúttal a mi fotó-részletünk bal oldalán. A kupola fő része teljes egészében kitölti a kráter belsejét, ezt már első ránézésre is láthatjuk, a kupola ívelt felső része erős képhamisításnak esett alá, olybá festve, mintha a kráter belsejét homok töltené ki.

A másik része a kettős kupolának kinyúlik a „kráter” alakzat külső részére jobb oldalról, elkeskenyedő ovális alakban. Ha valaki közelebbről szemrevételezi a felvételt, láthatja, hogy a kráter belső terére szorult kupolarészlet folytatódik a kráter gyűrű alakú fala alatt is, kívül azonban éles határvonalat láthatunk, és csupán az elválasztó vonaltól jobbra eső rész kezd majd elvékonyodni és félig-átlátszó felszínű tulajdonságot felvenni.

A „krátertől” jobbra és lent sötét, kiemelkedő foltok sorát sorozatát láthatjuk, egyikük, közvetlenül a kráterfal mellett, meglehetősen különös formát mutat, láthatóan sima, függeléke pedig különleges nyilat formál, jobbra mutatva. E helyszín egyébként súlyos képhamisítási eljárások tömegét viseli magán, arra gyanakszunk, hogy a sötét foltok nagy része, de talán mindegyike hamisítás, elrejteni igyekezvén valamit szemünk elöl e helyszínen. Ezért, arra gondolunk, hogy a fekete nyíl maga is mesterségesen felvitt alakzat.

A fotó jobbra eső oldalán számos, különböző méretű, kerek forma látható, néhány közepes és nagyobb is megtalálható közöttük, teljesen egyértelművé téve a dolgot, a helyszínen mesterséges eredetű objektumok tömege található. Láthatóan valamennyi hasonló fényvisszaverő-képességgel rendelkezik, mint a kráterben látható társuk. Arra gyanakszunk, valamennyi kupola különféle, ám ismeretlen célt szolgál.

Véleményünk szerint, a fekete foltokon kívüli sötét területek többsége szintén képhamisítási beavatkozás eredménye, ezúttal a foltos-pacázásos technika. Ez a hamisítási megoldás a fotócsík más, itt nem látható területein igen jelentős.

 

A fenti, második felvétel kissé közelebbről mutatja a helyszínt, s talán a legjobb rálátást teszi lehetővé a kettős kupola-rendszerre. Itt, ebből a szemszögből talán könnyebb felismerni, hogy a kráter egyáltalán nem úgy fest, mint egy becsapódásos kráter, épített tájnak látszik, talán éppen egy kráter utánzása volt a cél. Vastag és magasra kiemelkedő szerkezete van a központi mélyedés körül, mely egyben helyet ad a kupolarendszernek is, benne és alatta.

Lehetséges, hogy épületszerkezetek vannak beépítve ebbe a gyűrűbe. Hangsúlyos jelek utalnak rá, hogy a világos színű szerkezet végén két ablak bukkan fel, árnyékukat a kupola külső felületére vetve, a sötét nyíl alakú pont közvetlen közelében. Sajnos a „kráter”-látszatot keltő védőgyűrű számos képhamisítási eljárásnak esett áldozatul, ezek közül a legnyilvánvalóbbak a rajta lévő fekete foltok, melyeknek közül sincs az árnyékhatásokhoz. A képhamisítási foltok jelenléte a gyűrű formán csak megerősíti a tényt, civilizációs nyomokkal van dolgunk, és ezek a nyomok szolgáltak a képhamisítás célpontjaiként.

Véleményünk szerint a felvétel legbeszédesebb része a kupolának a kráterperemtől jobbra kinyúló része. A második felvételen e részt értve aránylag kevés az elmosódás, így tisztán látható az elválasztó vonal az opálos színű és a tőle jobbra eső áttetsző kupola-részlet között. Az elválasztó-vonaltól balra esve a kráterfal alá benyúlva láthatjuk az opálos felszínt, pontosan ugyanolyan megjelenésű, mint a kráter belsejében levő kupola-részlet; az elválasztó-vonaltól jobbra eső rész pedig egyértelműen valamiféle anyagból készült szerkezet, éles körvonalai összetéveszthetetlenek, amint a felszín fölé nyúlik, és létrehozza a már említett keskenyedő ovális formát.

Vessen különleges figyelmet a napfény visszaverődésének szövevényes mintázatára, tisztán látható a reflekciója a kupola anyagának felszínéről. Figyeljük meg a fényvisszaverődés fokozatos voltát, miként elhalványul a kupola alsó része felé haladva, egyértelmű igazolást nyújtva arra, hogy a kupola felszíne ívelt formájú.

A belső kupolának ez a kráterfal alatti nyúlványa jobb oldalra, a nyílt térségek felé, és egyben nagyobb átlátszósága kétségtelenül valamilyen célt szolgál. Például, ezen a részen a kupola alatt a napfény közvetlenül elérheti a felszínt. A felszín felmelegedhet, miként a levegő is, melyet aztán bezárva tartanak a kupola alatt. A felmelegedő levegő felemelkedik, beáramlik a kráter belsejében levő kupolarészlet alá, ahonnan viszont, a görbül felületnek köszönhetően -  helyet cserél vele a lehűlt levegő, s visszaáramlik a kráter-alakzaton kívülre, természetes légkörforgást eredményezve, minden a tervek szerint.

A kráteren belül az opálos színű kupola-részlet kétségtelenül a környező felszínt igyekszik utánozni, s talán szándékosan tervezték úgy, hogy elterelje a figyelmet általánosságban, erről a területről. Azonban a belső kupola ívelt formája is alapos vizsgálat után elárulja magát, főleg a szélek árnyékainak elemzésekor. Figyeljük meg a keskeny árnyékszalagok jobb oldalán alul, valamint azt, miként válik a sötétről gyorsan világosabbra, miként halványul el teljes mértékben, a jobb szélétől felfelé, a kupola központi területe felé haladva. Ezek a vonások tisztán alátámasztják, görbült felületről van szó, tipikusan mesterségesen alkotott, kupolaszerkezet mutat ilyen tulajdonságokat, nem pedig a kráter belsejének lapos felszíne.

 

A fenti, harmadik felvétel még közelebbi rálátást ad a helyszínre, ám kissé maszatosabb és szemcsésebb a képe e finoman kidolgozott kettős kupola-rendsernek. Jól látható a keskeny árnyék-szalag a belső kupola jobb oldalának szélén, követhető elhalványulása, miként emelkedik és görbül a kupola felülete. Ugyancsak jól látható az éles elválasztó vonal a kupola tiszta, opálos színű része, valamint a jobbra kinyúló darabja között, ez utóbbin a napfény visszaverődése, amint a kupolarészlet tetejétől lefelé haladva fokozatosan csökken a napfény visszaverődésének mértéke, újfent egyértelműen igazolva a felület görbült, mesterséges szerkezet.

Szerencsésnek mondhatjuk magunkat, hogy az automatikus képhamisító számítógépes program geometrikus, szöget bezáró formákra koncentrál, a kráter-formát utánzó gyűrű alakú struktúra felismerését elvétette, nem ismerte fel az ovális kupolát, viszont a környéken előforduló valamennyi mesterséges objektum képét igyekezett eltüntetni. Alkalmanként azonban hibázik, miként most is, ami viszont érdekessé teszi a marsi, szándékosan meghamisított felvételek százainak és ezreinek áttekintését, hiszen nem válik ez a fajta munka értelmetlenné. Természetesen ez a tény némi borsot tör a titkos hatalom orra alá, s ez így is van rendjén.

Ha ezt az vizuális adatot rendkívül óvatosan és tárgyilagosan vizsgáljuk meg, rájöhetünk, igen jelentős bizonyíték a mesterséges eredetre, s ezáltal civilizáció létére a Marson. Emellett fejlett technológiát, ismeretet és mesterségbeli tudást tanúsít mind tervezés, mind építkezés terén. Mindkét kupola-rész külső felszínének tisztasága arról mesél nekünk, ezt a helyszínt jelenleg is használják, következésképpen, aktív civilizációval van dolgunk, nem pedig kihalttal, és nem romokat látunk.

Például, vegyük észre, hogy nyoma sincs a szél által feltornyozott homokbuckáknak és üledékhalmoknak, a kinyúló kupolarész alsó része tökéletesen tiszta, kerekded felszíne ragyogóan veri vissza a napfényt. Hasonlóképpen, a kráter belsejében a kupola legalacsonyabb pontjain sem találhatunk üledékes anyag-felhalmozódásokat, pedig ez a rész határozottan szélárnyékban van, így jogosan várnánk jelenlétét, hiszen csapdába kellene, hogy ejtse a szél által szállított anyagokat, különösképpen, hosszú idő alatt. De már egyetlen kellően erős homokvihar is meg tudja tenni ezt.

Ha valaki alaposan és objektívan megvizsgálja a marsfotókat, mesterséges objektumok és civilizációs nyomok tömegét találhatja, legnagyobb mennyiségben a Mars körül keringő műholdak felvételei között. Mindig is lenyűgözött, milyen kirívóan meggyőző bizonyítékok tárulnak a szemünk elé, miként a jelen beszámolóban bemutatott is, ennek ellenére vetik félre, tudatlanságból. A látható alakzatok önmagukért beszélnek, innentől kezdve az adott egyén személyes hitrendszere és tudatállapota dönti el, mit képes és mit hajlandó ezen ismeretekből befogadni, és akár, ha úgy gondolja vagy hiszi, a legkeményebb bizonyítékokat is félresöpörni. Más szavakkal, ha valaki azzal az elhatározással áll hozzá a kérdéshez, miszerint a Marson nem létezik civilizált élet, ebben hisz, akkor bármit tehetünk elébe, hiszen a hitrendszere számára kényelmes, nem merülhet fel benne semmiféle megválaszolandó kérdés. Akkor meg mi értelme lenne bármit is mondani számára? Akkor hát miért is foglalkozunk hívő társainkkal, mit izgat bennünket egyáltalán mit is gondolnak?

A hit dogmái közé zárkózás a tudatlanság egyik legfőbb ismérve.  Társadalmi veszélye rendkívüli, hiszen akár egész társadalmakat képes bezárni, s a kihívásokkal szemben teljesen védtelenné tenni. Az ismeretek hitbeli megközelítése ön- és közveszélyes megoldás. A legfőbb gond ugye az, hogy a valóságot, mint olyant, vajmi kevéssé érdekli, ki milyen hitrendszerrel bástyázza körül és zárja be magát. A marsi valóság hat ránk. Akár akarjuk, akár nem. Higgyék el, sokkal jobb tisztában lenni a valósággal, mint képzeletbeli valóságot teremteni magunk számára, mely csak a mi számunkra létezik. Felelősen cselekedni és dönteni csak a valóság ismeretében lehet. Ha valaki ettől elzárkózik, eleve tévedésre ítéli magát. És környezetét. „Kijózanodni” pedig lehet, már esély sincs.

 

 

73. Amikor a marsi fennsíkok nem azok

Véleményünk szerint a titkos hatalom esetenként túl messzire megy abban a törekvésében, hogy a marsi műholdas felvételeket csakis és kizárólag olyan szemszögből és szempontból érzékeljük, miként azt elvárják tőlünk. Miként arra már korábbi beszámolókban számos alkalommal rámutattunk, meggyőződésünk, a Mars Déli Pólusának térségében nagymennyiségű vízjég található, különböző alakzatokat formáz meg, de ugyancsak megtalálható olvadt formában is, mélyedés-rendszerekben összegyűlve, kisebb-nagyobb, a legkülönfélébb alakú tavak sokaságát kialakítva. Természetesen ez a megközelítés szöges ellentétben áll a hivatalos verzióval, miszerint a Marson a víz folyadék fázisban való jelenléte teljességgel lehetetlen. Sok-sok felkiáltójellel a hangsúlyozva a végén.

A titkos hatalom dilemmája az, hogy messze túl nagy számban találhatók folyékony víz által kitöltött bemélyedések a felszínen ahhoz, hogy valamennyit egyenként el lehessen tüntetni valamilyen képhamisítási eljárással, hiszen még úgy is túl sok felismerhető maradna, mit tegyenek hát, hogy szinte a teljes felszínt eltüntessék? Nos, ha egyenként eltakarítják mindet, akkor a nagyobb látószög mellett még mindig maradhatnak olyan alakzatok, melyeket a számítógépes program nem ismer fel. Így megmaradnak a nagyléptékű alakzatok, valamint a fényviszonyok is megőrződnek, az árnyék- és visszaverődési jellemzők. Az eredmény, a felszíni vízlelőhelyek továbbra is jól láthatók, legalábbis a mélyedések, melyeket kitöltenek, a sima felszínük, tökéletes símaságuk, önszabályzó szintbeállásuk, s egyéb jellemzők, melyek egyértelműen a folyadékokhoz, vagy fagyott folyadékokhoz kapcsolhatók.

A taktika kiegészül még azzal, hogy felhasználják az érzékelésben rejlő pszichológiai buktatókat, valamint olyan értelmezéseket fűznek a látottakhoz, melyek tökéletesen más irányba terelik a megfigyelő gondolatait és felfogását, egyúttal különböző sorompókat állítanak fel, megakadályozván a gondolatok nem kívánatos irányba való elindulását, hiszen mégiscsak lehetetlen dolog, hogy a Marson jelenleg is folyékony vizet találjunk a Déli Sarkvidék közvetlen térségében! Ez a kiegészítő taktika a legtöbbeknek elegendő, hiszen megvan a hivatalos álláspont a képződmények beazonosítására, akkor mi gondunk még velük?

Természetesen ezek a fajta próbálkozások nem sokat érnek a magunkfajta kutatókkal szemben. Természetesen anélkül, hogy támadni kívánnánk másfajta értelmezéseket, igyekszünk ilyesmit általában elkerülni, csak állunk és figyeljük ezt a taktikát, és megpróbáljuk kitalálni a mögötte álló pszichológiát, keresni a valóságot, újra és újra, ezáltal téve kis lépéseket a megismerés útján., s egyúttal kikövetkeztetni, mi is történhet itt valójában. Hat felvételt sorakoztatunk itt fel, a szóban forgó alakzatok hangsúlyosan láthatók rajtuk, a jól kiemelkedő fennsík-jellegű, geológiai alapú területek, és további három fotó, ahol jobb rálátást kapva megpróbáljuk kideríteni, mi is lehet az igazság velük kapcsolatban.

 

A hivatalos fotók gyűjteménye

 

 

MGS MOC Release No. MOC2-1433 — April 15, 2006
Image #: S12-00294 — Latitude 85.5º S. - Longitude 76.8º W.
htt://www.msss.com/mars_images/moc/2006/04/15

 

Az első felvétel az MGS MOC S12-00294 jelű fotócsíkjából való, nem szerepel a fő fotócsík könyvtárban, azonban a Malin Űrtudományi Rendszerek (MSSS) kiadott egy előzetes verziót, hozzá fűzött értelmezés kíséretében. Az itt megjelenő fotók mellé rendszeresen magyarázatokat fűznek, miközben a fő fotócsík könyvtár nem tartalmaz ilyesféle kiegészítéseket. Gyakorlati célokból a Malin Űrtudományi Rendszerek által kiadott kommentárokra tekinthetünk úgy, mint hivatalos álláspontra, hiszen a JPL és a NASA papagájként ismétli az ott megjelent következtetéseket.

A fenti első képen, szenteljünk figyelmet a sötétebb karimákra, a fotó bal oldalán, miközben fontos tisztában lennünk azzal, a terület sík. Vagyis miközben sík területre tekintünk alá, az érzékelésünket becsapják e képhamisítási eljárás során felvitt sötét beavatkozásokkal, s máris hajlamosak leszünk kiemelkedő formákat látni, így aztán azonnal alá is támasztjuk a hivatalos verziót, itt fennsíkokra tekintünk alá, tehát csupán geológiai képződményeket látunk. Minden esetben ez következik be, ha az ember félreteszi a saját józan eszét és elkezd mások álláspontja után menni, még kérdéseket sem feltéve.

Nos, a szótárunk azt mondja: a fennsík (mesa) jól körülhatárolható, kiemelkedő szárazföldi alakzat, sík tetővel, és meredek sziklás oldalfalakkal, száraz, illetve túlnyomóan száraz vidékeken. Mindenki odafigyelt a „száraz” illetve a „túlnyomóan száraz” megfogalmazásra? A titkos hatalom szempontjából ez igen fontos pszichológiai kapcsolat.

A képhez fűzött hivatalos magyarázat aránylag jól illik ehhez, hiszen a következőt állítja: „A kiterjedt, viszonylag lapos fekvésű, puzzle-szerű darabok e helyszínen, túlnyomó többségben szilárd széndioxidból álló fennsíkok.” Nos, azonnal újabb figyelemelterelés a „száraz” fogalomhoz kapcsolódva, hiszen itt van mindjárt a széndioxid, nem létezik ugyanis folyékony halmazállapotban, legalábbis nyílt körülmények között nem, ahol lehetősége van tetszőlegesen kiterjedni. Vagyis lélektanilag azonnal igyekeznek eltávolítani minket az első ránézésre felmerülő gondolatunktól, miszerint jól körülhatárolt, területükön sík felszínű, bemélyedésekkel van dolgunk, mely mélyedéseket akár valamiféle folyadék is kitöltheti. Hogy még inkább eltávolítsanak bennünket, azt mondják nekünk, fennsíkokat látunk, melyek természetesen kiemelkednek a környező térséghez képest, felületük sík, azaz ne is gondolkozzon senki sem másféle lehetőségen. Olyasféle ez, mint egy figyelmeztető lövés. Eszerint: meghatároztuk mik ezek, és ezzel a téma lezárva.

Az első felvételt azért illesztettük be a sorba, hogy bemutassunk egyet a sok közül, miként festenek ezek a bizonyos „fennsíkok” a Mars Déli Pólusának jégsapkáján. A másik ok, a Nap helyzetét igen csak nehéz meghatározni ezen a nagy körültekintéssel kiválasztott fotón, többnyire ez a helyzet a többi hasonló alakzatot bemutató felvétellel, a „fennsík” magyarázattal kapcsolatban, rendkívül bizonytalan a Nap helyzete, s ez több, mint gyanús. Nagyon nehéz egy-egy dolog kinézetét úgy megváltoztatni, hogy a hozzá kapcsolódó jelenségek ne sérüljenek.

Mit gondol a Kedves Olvasó? Kell ez nekünk? Az ön számára miként látszanak ezek a formák: bemélyedéseknek, vagy kiemelkedő fennsíkoknak? Nem teljesen biztos benne? Nos, ez teljességgel tipikus reakció, pontosan tisztában is vannak ezzel, és pontosan ezért ismételgetik folyamatosan és teszik ahol csak lehetőségükben áll közzé kedvenc elképzelésüket; a végső döntésünkre ezek az eljárások pedig erőteljes nyomást fejtenek ki.

Valamennyi itt bemutatott fotó fekete-fehér, miként eredetileg is megjelentek. Mindösszesen némi kontraszt-erősítést alkalmaztunk. Nem akartunk tisztességtelenek lenni a hivatalos hozzáállással szemben, bár úgy gondoljuk, némi szín hozzáadásával valamivel jobb láthatóságot tudtunk volna adni a helyszínnek, miáltal a hivatalos szervek számára még kényelmetlenebb értelmezésekkel szolgálhattunk volna. Ám, miként azt látni fogják a beszámoló végén, e nélkül is elérhetjük az eredetileg kitűzött célt.

Érdemes külön figyelmet szentelni a képek alján szereplő, a nagyítás mértékét jelző adatnak. Például az első felvétel mindösszesen 50%-os méretben látható, a meglehetősen terjedelmes hivatalosan kiadott nagyságához képest. Így valamivel átfogóbb területet tudtunk bemutatni a „fennsíkok” környezetéből, a lehetőségekhez képest. Közelebbi és részletesebb felvételért érdemes felkeresni a hivatalos oldalt, ahol még több látható a környezetből is, végignézve a teljes fotócsíkot. A hivatkozás közvetlen a felvétel alatt található.

 

MGS MOC Release No. MOC2-1447 — April 29, 2006
Image #: S12-00372 — Latitude 86.8º S. - Longitude 341.3º W.
http://www.msss.com/mars_images/moc/2006/04/29

 

A fenti, második felvétel, az S12-00372 jelű fotócsíkból való, s ugyancsak megtekinthető a mellékelt hivatkozáson. Itt, a mi értelmezésünk szerint, számos kiemelkedő, kerekded, tarka formát láthatunk, jól beazonosítható bemélyedésekkel, ezek egységesen símák, erősen sugallva, belsejüket önmaga szintjét szabályozó folyadék tölti ki. A felvétel igen szegényes felbontása ellenére, a Nap iránya aránylag jól meghatározható, a Nap helyzetéből pedig továbbra is egyértelműen adódik, bemélyedésekről van szó – már amennyiben tényleg helyes a megadott Nap-irány. Nos, éppen ez az egyetlen bizonytalansági tényező ezekkel a gondosan kiválasztott hivatalos fotókkal kapcsolatban.

A hivatalos szöveg a fenti hivatkozáshoz a következőket állítja: „…hullámos helyszín, délen, a Mars Déli Pólusa térségében. Kis, sima, aránylag homogén megjelenésű anyagból felépülő kiemelkedő fennsíkokat láthatunk, mély fekvésű területeken, melyek helyenként kimagasodnak az őket övező talajszintről. A marsi nyári hónapok során, a szilárd széndioxid szublimálása miatt – a fényes anyag jelen helyszínen – hozzájárul a fennsíkok sötét oldalainak kialakulásához, valamint erodáló hatással bír a fennsíkok közti területekre.” Más szavakkal, a fennsíkok teteje lapos fényes és sima, azért, mert továbbra is fényes fagyott széndioxid jég/hó takaró fedi be, mely nem szublimált még el teljes mértékben, mint a közeli köztes területeken.

Tényleg úgy festenek, mint kiemelkedő fennsíkok? Mi a helyzet a sötétebb ovális vagy kör alakú területekkel? Tényleg úgy néznek ki, mint bemélyedések a „fennsíkok” között? Ugye rendkívül nehéz eldönteni ilyen gondosan kiválasztott felvételek alapján? Nos, lépjünk tovább a következő, hivatalos szervek által kiválasztott fotóra.

 

MGS MOC Release No. MOC2-1458 — May 10, 2006
Image #: S13-01189 — Latitude 86.7º S. - Longitude 343.3º W.
http://www.msss.com/mars_images/moc/2006/05/10

 

A fenti, harmadik felvétel az S13-01189 jelű fotócsíkból való; a fenti linken természetesen elérhető. Ez a kép jóval közelebbi rálátást tesz lehetővé, és a nagyobb bemélyedések (óh, bocsánat, fennsíkok…), sokkal könnyebben beazonosíthatók. Egyik ilyent piros nyíllal jelöltük a könnyebb felismeréshez. Idézzük ismét a hivatalos álláspontot: „Ezen a felvételen a főként szilárd széndioxidból álló fennsíkokat egymástól szabálytalan alakú bemélyedések választják el.” Más szavakkal, a sötét, mintás területek a bemélyedések, és a sima, fényes, erősen tükröző részek a fennsíkok.

Tényleg ez az, amit látunk? Természetesen nem az, amit mi látunk, különösen nem a közelebbi felvételen. Bemélyedéseket látunk, immár jól meghatározható napirány mellett, amint megvilágítja a bemélyedések ellentétes oldalának partvonalát, és kelt árnyékhatást a hozzá közelebbi partvonalon. Piros nyíllal jelöltük a Nap helyzetét. Bemélyedéseket láthatunk mindenfelé, viszonylag sekély, saját felszínét önszabályzó módon kialakító folyadék által kitöltve, melynek valós, közvetlen látványát képhamisítási eljárások zárják el pillantásunk elöl. Körülötte sötét, dimbes-dombos, felszínt láthatunk, átlagos szintje nem sokkal magasodik a bemélyedések fölé, melyek valódi természetét képhamisítási eljárások alkalmazása révén rejtik el előlünk, tovább nehezítik a felismerést a lerontott képfelbontással együtt, ez utóbbi alkalmazás rendszeres a Mars műholdas fotói esetén.

Vegyük észre, hogy a sima, erős fényvisszaverő-tulajdonságú terület mentes szinte mindenféle részlettől, eltekintve kisebb szigetektől, melyek megjelenése oly jellemző sekélyvizű területek esetén, például a tundrán, s azt is vegyük észre, milyen tekintélyes mértékű a vizuális egyezés! Ám természetesen nem azt látjuk, hiszen ami a szemünk előtt van, az mindösszesen kiemelkedő fennsíkok felső része, merthogy ezt mondják nekünk, és természetes, hogy azt is látjuk. Végül is, kétségkívül a széndioxid hóval/jéggel fedett fennsík talán még nézhetne is így ki. Mégis, úgy érezzük, teljes képtelenség, hogy oly sok magasan képzett tudós és akadémikus, a nevük után tudományos fokozataik hosszas felsorolása mellett, hogyan képesek ennyire vakon követni másokat bármiféle kérdés nélkül, pusztán azért, mert meg akarnak felelni a vezetők elvárásának. Ez pont olyan, amikor a gyerekek a dudást követik, csak azért, mert ő a dudás.

Kérem, ne tegyék ezt, ne fogadják el feltétel nélkül álláspontunk. Mindenki gondolkozzon el saját maga. Vegye mindenki a fotókat és vonja le a saját következtetéseit. Tényleg sima felszínű fennsíkokat lát itt, lejtős oldalfalakkal, vagy pedig számos bemélyedést lát, melyeket láthatóan önszabályzó folyadék tölt ki? Ne felejtsük el, a vizuális megfigyelés gyakran félrevezető lehet, de azt se felejtsük el, hogy a hivatalos álláspont meglehetősen nagy hatást képes gyakorolni érzékelő-képességünkre és következtetéseinkre. Azt várják el tőlünk, hogy elhiggyük amit a forrásaik alapján állítanak, mi pedig azt kérjük, gondolkozzanak és tegyenek fel kérdéseket a látottak alapján. Ez a különbség köztünk.

 

MGS MOC Release No. MOC2-1493 — June 14, 2006
Image #: S13-02004 — Latitude 85.6º S. - Longitude 349.8º W.
http:www.msss.com/mars_images/moc/2006/06/14

 

A fenti, negyedik felvétel az S13-02004 jelű fotócsíkból való; az elérhetőségét ugyancsak feltüntettük. A fenti felvételhez kapcsolódó hivatalos magyarázat ismét csak azt állítja: „A nyár folyamán, az oldalfalak, melyek kirajzolják a fennsíkok körvonalát…” Ha logikusan továbbgondoljuk a kijelentés értelmét és összevetjük a korábbi hivatalos állításokkal, akkor azt látjuk, ismét csak meg akarják bennünk erősíteni, hogy a sima felszíni részek kiemelkedések, fennsíkok felsőrészei. Ez a helyszín valóban így fest a Kedves Olvasó számára?

Az ok, ami miatt a következő, közeli felvételt elhelyeztük itt, az, hogy bemutassuk, a sima felszín a legcsekélyebb megszakítás nélkül terjed messze tova a környező felszínen. Ez viszont már elkezd a geológiai fennsík-értelmezéssel szemben dolgozni. Ha valaki felkeresi a fenti hivatkozást és szemügyre veszi a teljes hivatalos képet, meglátja, a sima felszín messze túlterjed az itt bemutatott részen, és igen nagy területet foglal el a szárazföldből, az itt látható csupán kicsiny részlete az egésznek.

Úgy gondolja a Kedves Olvasó, hogy a sima felszín széndioxid hó vagy jég takarója és a sötétebb rész pedig a fenti képen csupán bemélyedés ebbe a széndioxid takaróba, az elszublimálódott anyag eróziós hatásának következtében alakultak volna ki ezek a sötét lejtők? Ha így gondolja, akkor figyelje meg a Nap helyzetét, piros nyíl jelzi, s a dologhoz kétség sem férhet innentől kezdve. Ugyancsak kérdezze meg mindenki önmagától, a szublimáció jelentette erózió vajon miért csupán ilyen jól körülhatárolható foltokat hoz létre, a környező széndioxid-takaró miként maradhat ennyire érintetlen? Ne felejtsük el, a szublimációs folyamatot általában melegedési periódus hoz, ennek pedig a teljes területre kellene hatnia, s nem csak egymástól teljesen elszigetelt, szabálytalan alakú formákra.

Másrészről, lehetséges lenne, hogy a fenti piros nyíl helyzete helyes, és a sötétebb területek alacsonyabban fekszenek, mégis kiemelkedő felszíni alakzatok, melyek a Nap állása miatt rövid árnyékot vetnek egy általuk közrezárt bemélyedésre, egy szintjét önmagától beállító sekély folyadékfelszínre, vagy jégtakaróra? Lehetséges lenne, hogy a határozott külsővel megjelenő sötétebb területek képhamisítási eljárások részei, hogy valamit elrejtsenek általuk? A döntés az Öné végül is, de kérdőjelezze meg, mit lát!

 

MGS MOC Release No. MOC2-1493 — June 14, 2006
Image #: S13-02004 — Latitude 85.6º S. - Longitude 349.8º W.
http://www.msss.com/mars_images/moc/2006/06/14

 

A fenti, ötödik felvétel ugyanabból az S13-02004 jelű fotócsíkból való, a jelzett hivatkozáson érhető el. A képet azért illesztettük be, hogy átfogóbb pillantást vethessünk a helyszínre, ez esetben a korábbi, negyedik fotótól jobbra eső részre, arra a térségre, melyet egyértelműen partvonalként határozhatunk meg. A sötét részek kevéssé feltöredezettek, a jobbra távolabbra elnyúló tundrás terület feltöredezettsége fokozatosan megszűnik, eleinte kisebb tavakat látunk, majd azokat sem, ahogy kilépünk a látómezőből. Figyeljük meg a távoli, sötét terület foltos tulajdonságát és azt is, milyen éles határvonal látható a két különböző jellegű terület között.

Fontos megérteni, milyen alapon kérdőjelezem meg ezeket az adatokat. Úgy hiszem, logikus feltételezni, hogy az 1990-es évek végén a Marshoz küldött MGS MOC űrszonda kamera-rendszere az akkori időkhöz képest a lehető legjobb volt a Földön létező technológiai megoldásokat értve ez alatt, hiszen semmi értelme annak, hogy rossz minőségű fényképező-berendezést küldjünk oda ilyen hatalmas pénzösszegért, egy távoli világ jobb megismerése végett. Valójában egy lépéssel tovább is mehetünk, és feltehetjük, semmiféle technológiai degradálás nem következett be a földi műholdgyártó-iparban amikor a Marsra küldendő eszköz megtervezésén dolgoztak, sőt, biztosak lehetünk abban, hogy a műszerek minősége az 1990-es évek katonai eszközei minőségének szintjéhez közelített, s ezek bizony akkoriban nagyon de nagyon jók voltak.

Ez azt jelenti, hogy a marsi Déli Sarkvidék térségéről bemutatott hivatalos felvételek ténylegesen sokkal de sokkal jobb minőségűek a bemutatottakhoz képest, de legalábbis mindenféleképpen el kell érniük a földi kereskedelmi műholdak felvételeinek minőségét. Továbbá, a Marson nem kell a műholdak kamerarendszereinek szembesülnie a Földön oly megszokott erősen párás és/vagy szennyezett légkörrel, e tényező miatt is mesze jobb fotókat várhatunk tőlük. Mint látható, egyáltalán nem ez a helyzet, hiszen semmiféle kisebb részlet nem vehető ki a fenti ötödik felvételen, holott, akkoriban a földi technika akár egy működő szélmalmot is le tudott képezni nem hogy sok száz, de több ezer km-es magasságból is.

Ahhoz, hogy még jobban képben legyünk, mi is történik a marsfotókkal, melyeken nemhogy működő szélmalom nagyságú objektumokat, de olykor semmiféle részletet sem tudunk kivenni, vessünk egy pillantást egy másik beszámolóra, „tornyok a napfényben” címmel olvasható. A beszámoló végén található egy földi várost bemutató, igen átlagos minőségűnek tekinthető kereskedelmi műholdkép. Bő 600 km-es magasságból készült, azaz majdnem kétszer akkora távolságból, mint az MGS MOC felvételei – összehasonlításképpen. A kamerának meg kellett birkóznia a Föld sűrű légkörével is, miközben a marsi légkör nem fejt ki ilyen mértékű gátló tényezőt.

A teljességgel átlagosnak tekinthető földi, kereskedelmi műhold által készített felvétel drasztikusan jobb minőségű, mint azok a silány, felbontásukban olykor teljesen tönkretett marsfelvételek, melyeket a NASA a tudományos közösségek számára adott ki. Továbbá, a különbség még nagyobb és még drámaibb, amikor a Hadigyminisztérium/Haditengerészeti Hírszerző Hivatal műholdnak, a Clementine-nak a fotóit vesszük górcső alá, hiszen még sokkal keringett a felszínhez, mint a marsszondák, és számottevő légkör sem akadályozta felderítési programját.

Mivel magyarázható ez a drámai különbség? Tekintsünk rá, mint megmagyarázhatatlan dologra és lépjünk túl rajta? El kellett hinnünk, hogy szerényebb minőségű kamera-rendszert küldtek a Marsra, s csupán ezzel a szegényes minőségű képanyaggal tudnak szolgálni a tudományos közösségek számára? Ha így van, akkor mindez arról tanúskodik, hogy a legmagasabb tudományos körökig teljes mértékű a súlyos hozzá nem értés.  Elfogadhatunk bármit is, ami ennyire ellentmond a logikának ezek közül a tények közül? El tudjuk képzelni, hogy a tudományos közösségek általánosságban képesek legyenek valóságként kezelni ezt a rendkívül fontos helyzetet? A magunk részéről képtelenek vagyunk ezt megtenni! Az egyetlen logikus következtetés e hihetetlenül rossz minőségű felvételek, nyilvánosságra hozatala kapcsán - melyeket itt is láthatunk felsorakoztatva, és csak ilyeneket láthatunk, holott a Mars viszonylag tiszta légkörén keresztül egészen mást kellene látnunk -, az, hogy ezeket a fotókat szándékosan manipulálja valaki e rossz felbontás elérése érdekében. Ez a logika megkérdőjelezhetetlen, hiszen bármiféle más magyarázat még távolról sem állja meg a helyét.

Éppen ezért illesztettük a sorba a fenti, ötödik felvételt, hogy ismételten felhívjuk erre a körülményre a figyelmet, és újfent hangsúlyozzuk, felkeltsük az Kedves Olvasó éber figyelmét, hogy még véletlenül se fogadja el vakon azt a hivatalos verziót, amivel traktálnak bennünket. Miközben a kiterjedt felszíni formák kétségtelenül valósak ezeken a Déli Sarkvidék területéről készített MOC felvételeken, mivel az automatikus képhamisító számítógépes program túl nagynak találta őket, hogy beavatkozzon, a kisebb alakzatokkal már közel sem ez a helyzet, azok nem valósak, sőt, ki sem vehetőek ezen a durva felbontáson. Sokkal inkább, eltűnnek a hamisítás zavaró hatása miatt, mely egyúttal a felvétel igen rossz minőségét is eredményezi és csak a méretes alakzatokat hagyja meg eredeti, érintetlen formájukban.

 

MGS MOC Release No. MOC2-1425 — April 7, 2006
Image #: S13-00987 — Latitude 86.9º S. - Longitude 340.2º W.
http://www.msss.com/mars_images/moc/2006/04/07

 

A fenti, hatodik felvétel az S13-000987 jelű fotócsíkból való, s a fenti hivatkozáson található meg. A hivatalos szöveg a következőket állítja: „…a felvétel a Déli Sarkvidék térségében hatalmas, széndioxidból álló fennsíkokat mutat, általánosságban ovális alakú bemélyedésekkel.” Más szavakkal: ugyanaz a történet. A sima területek a felső részét jelentik az érintetlen, kiemelkedő széndioxid takarónak, ezek jelentenék a fennsíkokat, miközben a sötét, ovális részek a szublimáció miatt az erózió következtében kialakult bemélyedések lennének, feltárva a mélyebben fekvő, sötétebb anyagot.

Ha valaki el akarja fogadni ezt a magyarázatot, mindent meg kell fordítania, többek között a Nap állását jelző nyíl irányát is, s jó adag fantáziát is be kell vetnie a hivatalos álláspont elfogadásához. Mindezek ellenére, úgy gondoljuk, a hivatalos verzió tarthatatlan, és pontosan ebben rejlik ezekben a gondosan kiválasztott fotóknak a varázsa, felmerülhet a szemlélőben esetleg mindkét megoldás lehetősége, mind az övék, mind a mienk. Végül is, ki vagyok én, a magányos, vékony hang, aki kihív maga ellen egy 500 kilós gorillát, mármint az egész tudományos közösséget, akik majom módon és önmaguk számára igen kényelmesen követik az eléjük lógatott banánt? Amíg a víz zavaros és az adatok megkérdőjelezhetőek, a titkos hatalom nagyon is elégedett.

A fenti, hatodik felvétel nem azért van itt, mert valamilyen módon meghatározható, éppen ellenkezőleg, azt mutatja be, milyen nagy gondossággal válogatták ki a felvételeket, kétségek között tartva a megfigyelőt és természetesen a saját álláspontjuk hangoztatásával elbillenteni a mérleget a kívánt irányba, nem hagyva esélyt a hivatalos álláspont megkérdőjelezésére. További alátámasztást kívánunk adni a formák  változatosságára, miközben az alap-látvány nem változik.

Nos, köszönet a türelemért, amit eltöltöttünk a gondosan összeválogatott felvételek elemzésével, mely fotók alapján ugye elég nehéz dönteni, s könnyen lehet az emberre rákényszeríteni a hivatalos álláspontot, miszerint a Mars csonttá fagyott, rideg és száraz világ, elsődlegesen széndioxid légkörrel, mely összetétel halálos az általunk ismert létformákra. Amit tenni tudunk, az annyi, hogy kissé továbblépünk a bizonyítékok keresése terén, s ehhez segít J.P. Skipper által ugyancsak gondosan kiválasztott fotók sora.

 

Skipper gyűjteménye

 

 

MGS MOC Image No. M03-03128
http://www.msss.com/moc_gallery/ab1_m04/images/M0303128.html

 

A fenti, hetedik felvétel az M03-03128 jelű tudományos adatcsíkból való, az MGS MOC fő fotócsík gyűjteményéből, a fenti hivatkozáson érhető el. A nagyon hosszú és keskeny fotócsík - a felbontása súlyos mértékben lerontva -, a Mars Déli Sarkvidékét ábrázolja. 200%-ra növelve a fotó felbontását, hogy valamit jobban ki tudjunk venni, ami nem könnyű, ezért a fenti képrészlet – teljes szélességében ábrázolja a fotócsíkot, már itt nagyon szemcsés és a pixelezettség is megjelenik.

Meglehetősen különös, a hivatalos részről senki sem választja éppen ezt a fotócsíkot a széndioxid takaró alkotta „fennsíkok” és a beléjük erózió útján bemaródó mélyedések bizonyítására. Érti ezt valaki? Elgondolkozik rajta, hogy miért? Annak ellenére, hogy a felbontást rendkívüli módon lerontották, azért továbbra is láthatjuk, amit látnunk kell. Figyeljük meg az apró kerekded formák láncolatát a „fennsík” sötét oldala mellett. Figyeljük meg az ellentmondásmentes napirányt, az árnyékok jelenlétét ezeken a kisebb objektumokon. Most figyeljük meg a Nap fényének erős tükröződését és a sötét árnyékokat a nagyobb „fennsík” formák szélein. Figyeljük meg ugyancsak a Nap fény-árnyék hatását a környező, szerte-széjjel látható nagyszámú kisebb formán.

A legalaposabb vizsgálat, a legkisebb forma elemzése is 100%-osan alátámasztja az általunk megadott napirány valóságosságát, piros nyíllal jelölve, ebben a vonatkozásban semmiféle kétség sem merülhet fel. Továbbá, ez a helyszín határozottan és következetesen alátámasztja, jól körülhatárolható mélyedéssel van dolgunk, a kisebb objektumok egyfajta szigetek ezen a mélyebb területen, a sötét partvonal mellett. Másként fogalmazva, teljes határozottsággal jelenttetjük ki, szó sincs kiemelkedő fennsíkokról, akármifélékről is. Igen, pontosan ugyanezt a dolgot láthatjuk a símább jellegű területeket bemutató felvételeken, melyeket a hivatalos szervek oly nagy gondossággal válogattak össze a saját, széndioxid takaróra és annak elpárolgása okozta eróziós hatásra vonatkozó, újra és újra maximális meggyőző erővel bevetett elméletük alátámasztására. Itt azonban a kérdéses elemeknek nyomuk sincs, a kézenfekvő következtetések könnyedén levonhatók, pontosan az ellenkező irányba, amit a hivatalos szervek teljes erejükkel megakadályozni igyekeztek.

Itt bárki meggyőződhet az igazságról saját maga, semmiféle magyarázatra nincs szüksége, sem az enyémre, sem bárkié máséra, remélhetőleg akkor sem, ha valakinek a fő áramlat által kiváltott kényszer gondolkodási pálya némi hatást gyakorolt világnézetére. Semmiféle kétség nem merülhet fel, nincs szükség elkötelezett gondolkozáshoz, hogy valaki azt lássa, ami a szeme előtt van.  A dolog kristálytiszta. A következtetés pedig az, hogy a mélyedést valamilyen sima, saját szintjét önmaga beállító, anyag tölti ki, tehát távolról sem keverhető össze a széndioxid takaró-jelentette fennsíkokba az erózió által mart formákkal.

Nos, amennyiben a kiemelkedő fennsík teóriát elvethetjük annak nyilvánvaló tarthatatlansága miatt, akkor vajon miért kellene hűségesek maradnunk az oly gondosan összeállított széndioxid-takaróhoz? Nem kell ahhoz zseniális lángelmének lenni, hogy felismerjük, valaki nagyon meg akar bennünket etetni. Nos, ez éppen az a pont, amihez nem kívánunk asszisztálni, hiszen a dolog túlságosan is nyilvánvaló. És ön? 

 

MGS MOC Image No. M04-01204
http://www.msss.com/moc_gallery/ab1_m04/images/M0401204.html

 

A fenti, nyolcadik felvétel az M04-01204 jelű tudományos adatcsíkból való, az MGS MOC fő adatbázisában található, miként azt a fenti hivatkozás is jelzi. A piros nyíl ezúttal a legbeszédesebb alakzatra mutat. Figyeljük meg a kerekded sziget formát a mélyedés közepén és azt, milyen mértékben veri vissza a Nap fényét. Jól kivehető, ismét csak bemélyedésről van szó, sima, önmagát szintjét szabályozó felszínnel, azaz folyadéknak kell összegyűlnie az alján. Úgy gondoljuk, a dolog oly mértékben kézenfekvő, hogy semmi további magyarázatra nincs szükség itt.

Továbbá, ennek alapján könnyen vonhatunk le következtetéseket valamennyi hasonló, „fennsík” jellegű alakzatra, habár a legtöbbjükben nem látható jól beazonosítható sziget. Ha valaki, aki eltekint e sziget formától és a többi alakzat kettőségét alapul véve mégis kiemelkedéseknek látja ezeket a bemélyedéseket, azon sajnos sem logika, sem mi nem segíthetünk.

Az igazsághoz hozzátartozik még az is, hogy e területről készült valamennyi fotóra képhamisítási fedőréteget vontak, mely mindent elfed, beleértve a ténylegesen kiemelkedő formákat és a mélyedések belső területét is. Emiatt látható a színezettség olyannyira egyöntetűnek, egyhangúnak, az egyedüli  változatosságot a napfény visszaverődése és az árnyékhatás okozza különböző helyeken, ám a fény- és árnyékhatás jó része mesterséges.

Éppen ezek a tulajdonságai teszik ezt a műholdas bolygóképet oly hihetetlenül silánnyá. Így működik az a folyamat, amikor a képhamisítási technikával elfedik a részleteket, s csak a nagyobb alakzatok formája ismerhető fel, aztán belepiszkálnak, mesterséges alakzatokat hoznak létre színezési technikával, igyekezvén elterelni a gyanút a hamisítás tényéről. Ezzel a megoldással rejtik el a felszíni vízelőfordulásokat, csak persze kissé tökéletlenül. Az igen hatékonyan működő, ám mégis tökéletlen számítógépes program hamisítási technikája érintetlenül hagyja a nagyléptékű felszíni formákat, s hiába fedi le a részleteket tökéletesen elfedő réteggel, a tökéletesen síma felszín mégiscsak megjelenik ezeken a képeken, a következtetés innentől kezdve már egyértelmű.

 

MGS MOC Image No. M04-01776
http:www.msss.com/moc_gallery/ab1_m04/images/M0401776.html

 

A fenti, kilencedik felvétel az M04-01776 jelű tudományos adatcsíkból való, az MGS MOC fotócsík-gyűjteményéből, a fenti hivatkozáson. A piros nyíl ezúttal is a legfontosabb alakzatra mutat, egy szigetre, egy nagyobb bemélyedés területén. A Nap felöli oldal jelentős fényvisszaverő tulajdonsággal bír, míg az ellenkező oldal árnyékban van, tökéletesen alátámasztva, milyen mértékben igazodik a sziget megvilágítása a kiemelkedő partvonal árnyékviszonyaihoz, ezzel téve nyilvánvalóvá, a sziget egy bemélyedés területén van, nem pedig kiemelkedő fennsíkon. Kétség nem fér mindehhez és bármiféle más értelmezése a látottaknak nem a valóságról szólna.

Most mozgassuk tekintetünk lejjebb a következő jól beazonosítható sík területre, ugyanennek a képnek az első részének előterén. Figyeljük meg, ezen a részen nem található sziget, a látvány okozta kettősség feloldására, ezért többféleképen értelmezhető, a jelen beszámoló elején felsorakoztatott hat, hivatalosan összeállított gyűjtemény felvételeihez hasonlóan. Ez az alsó rész ugyanolyan kétséges lehetne mint azok, ha csak önmagában állna. Mindent egybevéve, pontosan ugyanaz a jellegű forma, amit nagy gondossággal összeválogattak, pontosan azért, mert értelmezésük kétséges, hivatalos célokra, itt azonban a környező kontextus, a kerek szigettel, a dolgot egyértelművé teszi, megmutatja a helyes perspektívát. Bárki fogadhat, a szóban forgó fotócsíkot sohasem tették volna fel a helyzet bemutatására, a széndioxid-takaróra és fennsíkokra alapozott hivatalos elmélethez.

Nos, nézzünk szembe a dolgokkal, az ő törekvésük, hogy befolyásolják nézőpontunkat, ezeket a formákat illetően, súlyos hiba volt. Az teljesen rendben van, hogy valaki a legkönnyebb utat választja és csak a gondosan kiválogatott, ellentmondásos felvételeket vizsgálja meg, amelyeket a számunkra könnyen elérhetővé tesznek. Ha azonban valaki túllép ezeken a könnyen elérhető felvételeken és tesz némi erőfeszítést, mintegy önmaga megnyugtatására, akkor igen nagyszámú fotót találhat, melyek alapján egyértelműen kiderül az igazság. Ez már nem akkora farönk, amit könnyen át lehetne lépni, vagy félrelökni az útról. Az eljárás arra utal, hogy megtévedtek, arrogánsak és teljességgel hidegen hagyja őket a nyilvánosság, a tudomány és az akadémiai társaságok, hiszen a megtévesztő tevékenységüket már a távoli múltban is folytatták. A hatalom gőgje.

Ez a bizonyos felszíni vízelőfordulási hely, kontra fennsík sok-sok száz, és sok ezer felvételen szerepel a Mars Déli Sarki területein. A bizonytalanság keltése igen kedvelt hivatalos pozíció, amint arról az első hat felvétel kapcsán is meggyőződhetünk; a teljes minta sok esetben egészen másként értelmezhető. Megkérhetnélek titeket, ott kint, hogy fejezzétek be a folyamatos megtévesztést, hiszen nagyon könnyű észrevenni, mivel a társadalom tagjai között még egészen jól működik a józan felfogóképesség, nem illik lenézni őket. Csak pici utánajárás kell a félrevezetés leleplezéséhez.

Az automatikus képhamisító számítógépes program jól működik és biztosak lehetünk benne, a program írói briliáns elmék, ezt el kell ismerni, de semmiféle hazugság nem lehet tökéletes, még ha a legmagasabban lévő vezetők teszik is, hiszen millió és millió gondolattal szemben kellene megvédeni álláspontjukat, emellett a fotócsíkok száma növekszik, már tízezreket tesz ki, a marsi fotók teljes száma pedig százezrek felett jár. Egyre több lesz. Ha tényleg a Marson készültek és nem algoritmusok alakították ki, akkor bizony nagyot buktak a hamisítók. De ez így is van rendjén. A felfoghatatlan nagyságú szám a hamisítás minőségére megy, és teljeséggel lehetetlen abszolút pontos munkát végezni kis mintán is, nemhogy ekkorán, hiszen mindig adódnak olyan helyzetek, melyekkel a legkiválóbbak sem képesek számolni. Éppen ebben áll a hazugság veszte. Az élet normális folyását próbálja feltartóztatni. Lehetetlenség. „Az élet utat tör.” – Miként az igazság is. Ahogy az idő telik, kiigazításokat végeznek a programokban, de bármennyi korrekciót is hajtsanak végre, sohasem képesek felkészülni és megelőzni valamennyi lehetséges hibát. A kutatók pedig ugrásra készen álltak és állnak, hogy folyamatosan leleplezzék a csalásokat.

Ezen okok miatt nem várhatunk el túl sokat az MRO nyilvánosságra hozandó képeitől, nyilvánvaló, hogy nem tapasztalhatjuk meg teljes egészében a tényleges felbontási képességeit, nem láthatjuk az eredeti felvételeket, legfeljebb azok „feldolgozott” változatait. Egy évtizednyi fejlesztést követően az MGS MOC és a jelenleg is dolgozó MRO kamerái között jelentős különbség lehet az utóbbi javára, eközben természetesen a hamisítási technika is sokat fejlődött, szóval, teljességgel tetszőleges lehet, amit elénk tárnak, a hamisítás immáron sokkal nehezebben felismerhető. Ne felejtsük el, hogy a marsroverek felvételeit is milyen elképesztő mértékben manipulálják, jelentősen lerontott felbontás, pacák, törlések, meghamisított hátterek, stb. ezentúl sem számíthatunk másra, csak a technikájuk fejlődik, a hozzáállásuk kevésbé…

Amit ebben a tanulmányban bemutattunk az arról szólt, hogy az 1990-es évek végén miként hamisították meg az MGS MOC felvételein a felszíni vízlelőhelyek térségét a Mars Déli sarki területein. Látható volt, amikor a technikai háttér nem ad kellő eredményt, a félrevezetés pszichológiáját bevetve próbálják elterelni figyelmünket a valóságról. Meglehetősen aljas, ám egyben briliáns húzás is, felhasználják az emberi érzékelés gyengeségeit. Nos, nem támadnám ezt az eljárást egyértelműen, hiszen lehetőséget ad kutatóknak arra, hogy képezzék magukat ebben az irányban is, nyilvánvaló, ez a tudás a kutatók előnyére szolgál, hiszen ezek után, a kormányzat és a hatalom bármilyen állítása megkérdőjelezhetővé válik. Legyen szó akár üzletről, akár politikáról, akár tudományról…

Ami viszont tűrhetetlen, és ezért minden fórumon fel kell emelni a szavunk az az általános idiotizmus és tudatlanság a hatalom részéről, ahogy ezeket az új ismereteket kezeli. Az egész emberiség puszta sodorják veszélybe a valóság elhallgatásával. De talán éppen ez a céljuk… A mienk meg az, hogy ezt megakadályozzuk, hiszen rólunk van szó. De csak együtt, összefogva van némi esélyünk a sikerre.