A Mars bolygó közvetlen környezetében, valamint a felszínén is, szorgos űrszondák gyűjtik fáradhatatlanul a fantasztikusabbnál fantasztikusabb adatokat, készítik a csodálatosnál csodálatosabb felvételeket. Mégis. A nagyközönség szinte semmit sem tud a páratlan felfedezésekről, a legizgalmasabb felvételek az archívumokban - ám szabadon hozzáférhetően - pihennek.  A képek között szép számmal találunk olyanokat, melyek a marsi élettel, illetőleg a marsi civilizációval kapcsolatban gyökeresen másról mesélnek, mint ami a NASA hivatalos álláspontja. A NASA-nál tehát ismét nem mondanak igazat, sőt, ezen képek kapcsán már meg sem szólalnak… A legtöbb leleplezés Joseph Skipper áldozatos munkájának köszönhető, az ő munkáiból szemezgetünk.

   

 

79. Kaiser-kráter: víz és élet

 

 

A fenti, első kép igen széles területet ábrázol a déli féltekéről, a Mars Noachis régióját, a Kaiser-kráterre fekete nyíl mutat. Az itt bemutatott felszín déli határa a Déli Sarki terület, az északi határa pedig a Kaiser-kráter, egyben a tanulmánynak is fő témája.

Figyeljük meg a jellemzően sötét színű foltot a kráter központi vidékének térségében, aztán vegyük észre azt is, hogy számos további kráter ugyancsak rendelkezik ilyen sötét belső folttal, különböző mértékben. Ha valaki ezen elgondolkodik, arra juthat, hogy a sötét területek gyakran utalnak víz jelenlétére a kráterek alján, a legtöbb esetben azonban ezeket a kráterek mélyén megjelenő sötét foltokat a hivatalos magyarázat mint sötét, üledékes területet írja le, geológiai eredetű dűnéknek, vagy homokdomboknak, és soha nem mint víz előfordulási helyeket, vagy bármi olyasmit, ami különösebb érdeklődésre tarthatna számot. Néhány esetben valóban sötét anyagból felépülő üledékes eredetű dűnékről van szó, ám az igazság legtöbb esetben más, viszont így nagyszerűen elterelhető róla a figyelem.

A legtöbb esetben, mint már oly gyakran láthattuk, a dűnék egészen mások, gyakori a dűne-megjelenés utánzása a képhamisítási alkalmazások során. A legtöbb esetben tehát valamiféle mesterségesen felvitt objektumok, szemfényvesztés keltésére, elrejteni valami fenyegető (a titkos hatalom szempontjából) dolgot a geológiai eredetű dűne utánzása révén, miközben a valóban a felvételen levő objektumok mibenlétéről legfeljebb csak sejtésünk lehet, vagy még az sem. Néhány esetben felszíni víz, illetve biológiai élet nyomainak eltüntetését kísérlik meg, mint jelen esetben is, e beszámolóban pedig éppen ezt az esetet tesszük górcső alá. A helyzet az, hogy a sötét színnel mutatkozó terület igen sokféle eredettel rendelkezhet, értelmezése nem olyan egyszerű, miként azt a hivatalos magyarázatok sugallják számunkra. A mesterséges eredetre kissé jobban rávilágítunk a „Szemfényvesztés a marsi Kaiser-kráter térségében” – című írásban.

Jelen beszámolóban megvizsgáljuk néhány mintán keresztül, vajon mi lehet az eredete a sötét színű területeknek a Kaiser-kráter belső térségében. E vonatkozásban beszélünk felszíni víz jelenlétéről, valamint biológiai eredetű erdei életről. Miért vetik el újra és újra ezeket a felvetéseket? Egyszerűen azért, mert miközben a bizonyítékokat felépítjük, folyamatosan és kiemelten hangsúlyozzák, a Mars csontkeményre fagyott, száraz világ, légkörének elsődleges összetevője pedig, a széndioxid, minden általunk ismert életformára veszélyes – és már sikerült is eltávolítani a nyilvánosságot a planetáris tényektől.

Logikus, hogy az ilyen típusú kráterek, mint a Kaiser-kráter is, mélyen benyomódnak a felszínbe, ha pedig a környező talajban folyékony víz található, és nem túl mélyen, legalábbis nem mélyebben, mint a kráterfenék, akkor joggal várhatjuk, hogy a talajrétegeken átszivárogva kilép a felszínre, végigcsordogál a kráterfalon és összegyűlik annak legalsó pontjain. Természetesen az átlátszó felszíni vízen a napfény képes áthatolni, s melegíteni az alatta fekvő felszínt, miközben a felszínről visszaverődő fényt és hőt részben csapdába ejti. Ebből is adódhat a kissé sötétebb árnyalat. Továbbá, ha tartósan van jelen víz a kráter fenekén, akkor sokkal összetettebb életformák is kialakulhatnak, várhatóan, kifejezetten szaporodásnak indulnak ezeken a számukra kedvező feltételeket nyújtó részeken. A legtöbb általunk ismert életforma, különösen az, amelyik függőleges irányban növekszik, egyrészt árnyékot vet, másrészt elvárhatóan ugyancsak elnyeli a napfény egy részét, akár felépítése és működése révén, akár az árnyékhatás jelentkezése révén.

Soha ne felejtkezzünk meg róla, hogy a nyilvánosság számára elérhető műholdas felvételek felbontását szándékosan lerontották, tömörítették őket, és nagymérvű hamisításon is átestek, ezért csak az igen nagyméretű objektumokat láthatjuk, vagy pedig kiterjedt területeket, ahol a részletek nagyjából hasonlatosak, viszont a legritkább esetben találkozhatunk egyedi formákkal, miként azt a Földön megszoktuk. Azt is tartsuk szem előtt, ha olykor szemünk elé kerülnek méretes alakzatok, vagy alakzat-csoportok, az őket mutató fotók felbontása is lerontott, a részletgazdagság szegényes, tehát igencsak óvatosnak kell lennünk a felvételek elemzésekor.

Amit itt látni fogunk a Kaiser-kráter kapcsán nem más, mint hatalmas méretű biológiai életterek, melyek sajnos szinte semmit sem mondanak az őket felépítő apróbb életformákról, netán az éppen itt megfigyelhető biológiai környezetre alapuló intelligens életformákról. A nyilvánosság számára elérhető felvételek felbontása túlságosan is gyenge, nem teszik lehetővé azon a léptéken való vizsgálódást, melyet az objektumok mérete felölel, de biztosak lehetünk benne, valójában ott vannak.

Jelen beszámoló első részében a fotókat az S09-01561 katalógusszámú tudományos adatcsíkból vettük. A tanulmány második felében tovább folytatjuk az elemzést, de további fotócsíkokat használva, egyben azt is igazolva, hogy az itt bemutatott jelenség nem véletlenszerű, nem valamiféle szokatlan jelenséget képviselne, s mindösszesen egyetlen fotócsíkra korlátozódna.

 

A fenti, második felvétel csupán kis részét ábrázolja a hatalmas területnek, a bal felső részén pedig felfedezhetjük a már jól ismert párhuzamos „barázdákat”, jobb elnevezés helyett használjuk ezt a fogalmat, merthogy úgy néznek ki. Skipper már hosszú évekkel ezelőtt levonta a következtetést, ezek a formák egyértelműen élet jelei, még akkor is, ha az számunkra szokatlan. Amikor erre az életformára úgy tekintünk, hogy a részletek is némiképp felismerhetők, mint itt is, a feltételezés rögtön adódik, egyúttal az enyhe lejtőkön aláfolydogáló sekély vízzel is dolgunk van. A párhuzamos sorok csatornákat alkotnak a vízfolyásoknak, kapcsolatban állnak azokkal, használják őket, és tőlük függnek. A lerontott felbontás természetesen nem elegendő a sekély, folyékony állapotú víz megpillantásához a keskeny és mély csatornák alján a párhuzamos gerincek között, de lefogadhatjuk, valóban ott vannak. Továbbá, a barázdaformák sűrűsége azt jelzi, igencsak régóta állnak már mai formájukban, azaz az enyhe lejtőkön aláfolydogáló sekély víznek is nagyon régóta jelen kell lenni.

Másrészről, a sötétebb, tömött alakzat a jobb oldalt és a felvétel alsó részén valamiféle erdei életet képvisel, sokkal inkább símább felszínhez kötődve. Ha jelen lehetne földi szem a helyszínen, akkor ezt az erdőségek elképzelhetetlenül sűrűnek tapasztalná, a mi fogalmaink szerint, de közel sem számítana olyan tömöttnek összevetve a Déli Sarkvidék erdőségeivel, nem sokkal délre jelen helyszíntől. Habár nem láthatjuk az erdőség folytatását a jobb oldalon, feltételezhetjük, valóban nagy területet foglal el, még a mi fogalmaink szerint is, azonban csak kis részét láthatjuk, éppen azt, amelyik közvetlenül kihasználhatja a sekély víz jelenléte által kínált előnyöket a barázda-formák tövében. Mindezek ellenére, itt valószínűleg csak egy erdőfoltot láthatunk, nem a már jól ismert, nagy területet elfoglaló formát.

Az itt megfigyelhető életforma inkább látszik hagyományos, fás-jellegű erdőségnek, igen magasra törő lombozattal, sűrű növésű törzsekkel, azaz idős erdőségnek. Habár a teljes terület igen sötét, köszönhetően a képhamisítási beavatkozásoknak, ám természetesen a nagyobb fényelnyelő-képességnek is.  Elég jelentősen világosabbra kellett venni a fotót, hogy ezt a kevés részletet is ki lehessen hozni belőle. Továbbá, habár nyilvánvalóan nem valamiféle különleges geológiával állunk szemben, meglehetősen csomós szerkezetű, és nagyjából pontosan ugyanúgy néz ki, mint a többi, a Marson található hagyományos erdőség, arra sarkallván minket, hogy ezt a területet is erdőségnek azonosítsuk be a jól ismert fák lombkoronája alapján.  Más szavakkal, habár nagy bizonyossággal kijelenthetjük, hogy növényzettel van dolgunk, a kinézete alapján erdőséggel, de ennél további részlettel nem tudunk szolgálni.

Az egyetlen jó dolog a fenti helyszínnel kapcsolatban az, hogy igen jó összehasonlítási lehetőséget kínál egy fajta, s a neki tökéletesen ellentétes megjelenésű másik fajta életnyomok között. Mindkettő ragyogóan fejlődik, nagy sűrűségben tenyészik, tökéletesen betölti a lehetőségére álló életteret. A barázda-formák nem kifejezetten érdeklődnek a sík terület iránt, ahol összegyűlik a víz és nincs folyamatos áramlásban, illetve az erdőségnek nem áll szándékában elfoglalni az enyhe lejtőket, ezért a kétféle életforma között a határvonal éles. Egyik sem ad át a másik számára egyetlen centimétert sem, mi pedig nem kaphatunk ennél beszédesebb különbséget.

 

A fenti, harmadik felvétel, a második felvételen látható részhez képest az alatt, kissé távolabb helyezkedik el. Ez a része az eredeti fotócsíknak nem volt annyira sötét, így valamivel jobban megfigyelhetjük a jobb oldalon, az előző képen láthatóhoz igen hasonlatos, ám némileg kisebb erdőfoltot. Habár csak egy kicsivel látható jobban, annyi megállapítható, hogy az erdőség foltja egyenetlenebb, csomósabb, és kissé durvább, mint a második képen. Ezért talán ez az életforma nem teljesen azonos az előző képen megfigyelttel. Talán tévedünk, de olybá tűnik, itt nem fás jellegű életformával van dolgunk, inkább talán valamiféle nagy sűrűségű gomba/zuzmó teleppel.

A bal oldali világos részt szinte teljes egészében a barázdaformák töltik ki, és valami más is, amit egyszerűen letakartak. Nem jelenthetjük ki teljes biztonsággal, miről lehet szó. A kép elmaszatolását könnyen felismerhetjük, ám a maszatolás mintázata kissé eltér az ugyanilyen technikát alkalmazó felvételektől, különösen bal oldalt, a kép legszélén. Az is lehetséges, hogy a zuzmótakaró egyes finomabb részei elfoglalták és betakarták a barázdás-típusú életforma egyes területeit. Amire a figyelmet szeretnénk felhívni itt, az a sötétebb, a fényt jelentősebben elnyelő erdőfolt a jobb oldalon; ezen a darabon ugyanis kissé jobban megfigyelhetjük. Természetesen senki sem keverheti össze ezt az életnyomot semmiféle geológiai megnyilvánulással.

 

A fenti, negyedik felvétel, ugyanezen fotócsíkról való, ismét annak lejjebb található pontjáról. Itt, a legfontosabb észrevennivaló a felszíni víz, több, egymástól elszigetelt tavat alkotva, és, ami egyértelmű, folyékony, azaz nem fagyott állapotban. A felvétel méretét némileg kisebbre vettük, 90%-osra, azért, hogy a különböző területek egy felvételre kerülhessenek. Fontos megjegyezni, ez a terület a déli félteke alacsonyabb szélességi körein fekszik, a Déli Sarki terület határvidékétől északra, azaz valamivel melegebbnek kell lenni ebben a térségben ahhoz képest.

Természetesen, itt a negyedik felvételen, a jobb felső sarokban látható képződmény a legkönnyebben felismerhető és beazonosítható víz előfordulási hely és elsődleges fontossággal bír ezen a felvételen. A víztározó bal oldali belső falán nagyszerűen látható a vízszint, valamint az is, ahogy az árnyékhatások a vízfelszínen megtörve miként jelentkeznek a gödör alján. A különbség oly jelentős, hogy semmiféleképpen nem keverhető össze. A vízfelszín átlátszósági tulajdonsága, valamint a vízfelületen keresztül megfigyelhető aljzat bizonyítja, a víz jelen esetben nem sekély, egyben pedig arra is igazolással szolgál, miszerint felületét önszabályzó módon beállító elegyről van szó.

A fotó alján található vízgyűjtők közül a bal oldali nem annyira szembetűnő, ám továbbra is erős bizonyító erővel bír, főleg, ha alaposabban is szemügyre vesszük, mint tesszük azt mindjárt az alant következő felvétel segítségével. A tőle jobbra eső, nagyjából elliptikus alakú mélyedés szintén összegyűlt vizet tartalmaz, ám kissé nehezebben kivehető és felismerhető, külön ezért nem is vizsgáljuk meg, főleg a kép felső részén látható képződménnyel összevetve.

Szenteljünk figyelmet a fehér nyilakkal jelzett folyóvíz-rendszerre is, a felső vízgyűjtő közvetlen szomszédságában, attól kissé lejjebb. A gyakorlott szem számára azonnal felismerhető, a kevésbé tapasztalt kutatók számára nem annyira. Általában ezért nem ejtünk külön szót az ilyen, nehezebben felismerhető formákról, pláne, ha könnyebben felismerhető objektumok is vannak a közelben, azonban az összefüggések jobb megértése végett itt feltétlen említést érdemel. Nem egyszerű kanyonról van szó, hanem egy jóval kiterjedtebb folyórendszerről, s ha sikerül felismerni a valós léptéket és arányokat a valós távolság tudatában, akkor megérthetjük, a jobb felső vízgyűjtő igencsak tekintélyes kiterjedéssel rendelkezik.

Kissé balra és lefelé a „folyórendszer” felirattól láthatunk néhány keskeny, világos színű objektumot csoportba tömörülve. Közelebbi vizsgálat szerint esetleg épületekről lehet szó, a hivatalosan kiadott felbontás korlátai miatt azonban ebben nem lehetünk teljesen bizonyosak. Néhány közülük lehet akár a már ismert barázda-forma is, amint éppen telepet vernek ezen a helyen, esetleg mindkét lehetőség szóba jöhet. Azért említjük meg ezeket a dolgokat itt, mert mások úgyis észreveszik, s akkor rákérdeznek. Nekik is elmondhatjuk, a felbontás éppen azon a határon van, amikor már ugyan kezdünk valamit látni, de biztosat nem mondhatunk a látvánnyal kapcsolatban, mivel is állhatunk valójában szemben.

  

 

A fenti, ötödik és hatodik felvétel közelebbi rálátást enged a negyedik képen látható, két legszembetűnőbb vízgyűjtőre; lényegében önmagukért beszélnek. Ez a lehető legjobb nagyítás úgy, hogy a részletek csak kissé sérülnek, s a fotó nem válik még maszatossá túlságosan.

Az ötödik képen vegyük észre a tisztán kivehető vizet és az egyértelműen kirajzolódó partvonalat bal oldalt, nyilakkal megjelölve. Figyeljük meg a sötétebb és teljesen különváló árnyékot jobbról, ami arra enged következtetni, hogy a vízgyűjtő meglehetősen mély, s belső falai meredekek. Nem hagyhatjuk ki az vízgyűjtő alján kivehető szögletes objektumot sem. Olybá fest, a víz alatt található, a felbontás pedig még kellően elegendő ahhoz, hogy felismerhessük, nagyjából féltucatnyi barázdaformával van dolgunk. Nos, a barázdaformák egyértelműen nem alakulnak ki víz alatt, ráadásul nem mély vízben, legfeljebb sekély vízben, de akkor is többnyire áramlási térségekben.

A barázdaformák megjelenése a vízgyűjtő alján arra enged következtetni, hogy ez a terület legalább bizonyos időszakokban kiszárad, hiszen kétségtelenül a környezeténél kissé magasabban van, bizonnyal még a vízgyűjtő oldalfalán. Ebből levonhatjuk a következtetést, a vízgyűjtőre időszakosan olyan viszonyok köszöntenek, amikor elegendő idő áll rendelkezésre a barázdaformák létrejöttéhez, legalábbis ezen a kissé magasabb ponton. Azaz a tisztán látható folyékony vízfelszín ebben a kiterjedt víztározóban korántsem tekinthető állandó jelenségnek időről-időre.

A hatodik felvételen látható vízgyűjtő valamivel kisebb, nehezebben kivehető a az általánosságban szegényes felbontás miatt, a részletek emiatt kevésbé felismerhetők, a fotó elmosódott. Sőt, az objektum kifejezetten erős bizonyító erővel bír, különösen azt tekintetbe véve, hogy a közelében ott van egy jóval nagyobb vízgyűjtő, egyértelműen folyadékkal kitöltve. Figyeljük meg, ez utóbbi nem olyan mély, mint az előző, több enyhe lejtőt tartalmaz belsejében a nagyobb vízgyűjtőhöz képest, emiatt az árnyékhatások is mások, szerényebbek. Továbbá, a víz itt sokkal sekélyebb, de ez minden, amit elmondhatunk róla.

Bizonyára mindenki észrevette, következetesen kerültük e víztározók kráterként való azonosítását. Lehet, néhány szempontból azokra emlékeztetnek, azonban túl sok szempontból el is térnek tőlük. Ezek a vízgyűjtők lehetnek a helyszínen végbement, hosszan tartó vulkanikus működés eredményei, de ebben sem lehetünk teljesen biztosak pusztán a kinézetük alapján. Továbbá, miközben a tudományban a hagyományos fő áramlathoz tartozók szinte soha nem fordulnak szembe a csoportszellemmel jelenleg, azt határozottan elmondhatjuk, általánosan tekintve, a Marson igen hosszú idővel ezelőtt alapított civilizációk találhatók, különösen a Kaiser-kráter térségében, a független gondolkozók pedig sohasem hagyhatják figyelmen kívül, hogy a marsiak által alkalmazott fejlett technológia milyen hatásokat gyakorol a felszínre, akár ilyen víztározók létrehozása, akár átalakítása terén - a természetes geológiai viszonyok felhasználása saját céljaik érdekében.

Valójában éppen ez az ok ami miatt a Kaiser-kráterre esett a választás a felszíni víz- és az életnyomok bemutatása végett. Különös hely, igen változatos, nemcsak a biológiai élet vonatkozásában, hanem néhány igen fontos civilizációs nyom tekintetében is, ahol egyben fejlett technológiával is találkozhatunk.

Már a 2000. elején megjelent, „Kupolák, és ipartelep által kibocsátott párafelhő”  című tanulmány, egy, a Kaiser-kráter belsejében található kiterjedt ipartelepről, közte a rendkívül erős fényt sugárzó hatalmas kupoláról, melyről azt gyaníthatjuk, belsejében magasan fejlett technológiai folyamatok zajlanak. Továbbá, egy másik közeli ipartelepről, igen tiszta kupolával, mely jelenleg is párát pöfékel a légkörbe, hogy aztán az nagyjából vízszintesen szétterülve szétterüljön a kupola boltozata mellett. Az a tény, hogy a szóban forgó telep párát ereget, egyértelmű bizonyítékkal szolgál, a különböző objektumokat megalkotó, magasan fejlett civilizáció nagyon is aktív, szó sincs valamiféle romokról. Továbbá, elég hihetetlen módon, a felfedezés az 1970-es évek végén a Marshoz érkezett, súlyos képhamisításokon átesett Viking űrszondák tudományos archívumából származik.

Aztán ott van a nem kevésbé érdekes „Finoman kidolgozott kettős kupolarendszer” – című írás, ugyancsak 2000. elejéről. A kupola magasabbra kiemelkedő része opálszerű felszínnel rendelkezik, szabályozva a burkolat alá jutó fény mennyiségét, miközben oldalról masszív sziklafalak támasztják meg. Az oldalsó része ezen a tömör sziklafalon hatol keresztül, ki a nyílt térségbe, szorosan a felszínhez illeszkedve, az opálos vonás pedig élesen megváltozik, burkolata immár teljesen tiszta, a napenergiát passzív módon kezelve.

Fontos tisztában lenni azzal, hogy a felső része az említett S09-01561 jelű, keskeny látószögű tudományos adatcsíknak jelen beszámolónkban megtalálható második fotórészlet feletti szakasza már annyira sötét, hogy semmi de semmi nem vehető ki rajta igen jelentős világosítás nélkül. A sötétség egy része a kép bizonyos területeinek elrejtése céljából mesterségesen felvitt rétegből adódik, míg másik része a fényt jelentősen elnyelő dűnecsoportnak tudható be. A nyilvánosság számára a Kaiser-kráterről eljuttatott felvételek alapos elemzését követően elmondható, néhány ezen dűnék közül sötét üledékből épül fel, más részük azonban alaktalan tömeg, melyek csak utánozzák a dűnék megjelenését, ám képesek alakot változtatni, felszínük textúráját, fényelnyelő-képességüket – akár az élő szervezetek. Valójában éppen ezekről az objektumokról esik szó a 2003-ban megjelent, „Amikor a dűnék valami egészen másnak bizonyulnak”, és a 2005-ben megjelent, „A Mars különös kolosszusai” – című írásokban.

Hasonlóképpen, az itt bemutatott biológiai életre vonatkozó ismeret ugyancsak megtalálható korábbi írásokban. Például a 2002-ben megjelent: „Erdők a Marson”, és az ugyancsak 2002-ben megjelent: „Légköri párafelhők” – című írásokban, ez utóbbiban pedig konkrétan az ötödik fotó. Miként itt is, és az előbb említett beszámolókban is, a megfigyelhető életnyomok inkább engednek hagyományos, fás-jellegű erdőségekre következtetni, bizonyos szempontok szerint azonban különbségek is vannak, hasonlatosak tehát, de mégis mások.

Nos, mindezekkel az információkkal felvértezve induljunk tovább felfedező utunkon, folytassuk jelen tanulmányunkat a második részével.

 

Miként az jól látható a fenti, az MGS MOC E14-01308 jelzésű fotócsíkból vett hetedik képen, mind a barázdaformák, mind az erdei élet még az eddigieknél is nagyobb sűrűségben nyilvánul meg. Ami a párhuzamos barázdaformákat illeti, valamennyien azonos irányultságúak, számunkra mindez azt jelzi, enyhe lejtővel van dolgunk, ezen sekély víz folydogál alá az erdőség sötétebb tömege felé, az erdőség pedig a kissé mocsarasabb, és viszonylag sík területet uralja a lejtő alján.

A fotócsíkon, a fölött a terület fölött, ahol a barázdaformákat látjuk, a táj képe kissé megváltozik, a barázdaformák mellett megjelennek a dűnék is, vagy fogalmazhatunk úgy is, hogy dűnének látszó objektumok bukkannak fel a barázdákkal telehintett térség felett. A rendkívüli sűrűséget mutató sötét erdőség alatti részen viszont fokozatosan ritkul az erdőség sűrűsége, s egyéb növények is keverednek egyhangúságába.

Még lejjebb, számos vízgyűjtő medence található, folyékony állapotú vízzel feltöltve. Sajnos a fotócsík meglehetősen keskeny, ezért nagyítási lehetőség nem sok adódik, a terület alapos elemzése nem kivitelezhető. A vízgyűjtők mérete alig valamivel nagyobb a jelen beszámoló elején bemutatottakhoz képest. Ez a helyszín viszont távolabbról látható, szükség lenne jelentős nagyításra, azonban kivitelezhetetlen, mert a részletek igen gyorsan széthullanak. Víz jelenlétére vonatkozóan ennél beszédesebb felvételeink is vannak, itt van például mindjárt az alább következő, az már megerősíthet bennünket meggyőződésünkben, igenis található folyékony halmazállapotú víz a Kaiser-kráterben, a fenti fotó víz jelenlétére vonatkozó elemzése tehát nem szükséges.

 

A fenti nyolcadik kép, ha valaki elkezdi alaposabban megvizsgálni, meglehetősen drámai. Valójában olyannyira, hogy sokak számára bizonyára teljességgel hihetetlen a látvány, főleg ami a tudósokat illeti. Valamennyi közül az egyik legmeggyőzőbb víz előfordulási helyet láthatjuk, Skipper évekig nem is tette közzé, készülő könyve számára tartogatta.

A fentebb látható valamennyi sötét színű rész, legyen az akár kisebb, akár nagyobb, vizet jelent. Gyakran az ilyen sötét foltok lényegében képhamisítási alkalmazások és éppen vizet rejtenek el előlünk, megtartva mégis valamit annak eredeti megjelenéséből; általában nem szoktunk szót ejteni erről minden egyes alkalommal. A Mars esetében a nagyon sötét szín ugyancsak jelentheti sekély vízben gazdagon burjánzó zuzmó jellegű formák életközösségét, ilyen esetekben lényegében felváltja a víz felbukkanási helyeit, ám továbbra is szoros hasonlatosságot mutat, hiszen például követi a partvonalakat elterjedése, stb. Általában ezeket sem említjük meg külön, mivel úgy gondoljuk, az olvasók többsége még nem szerzett akkora rutint, hogy meggyőződéssel felismerje.

Itt azonban vízre tekinthetünk alá, méghozzá igen sokra, ráadásul nem fagyott állapotban. A hamisítást végző számítógépes program bizonnyal elnézte, tekintve a durva, szabálytalan és egyenetlen partvonalakat, hiszen a legkülönfélébb formákkal találkozhatunk, emellett pedig hiányzik a vízfelszín fényvisszaverő-képessége. Miként azt többször említettük, a számítógépes program igen jó, de nem tökéletes. Igen hatékonyan működik pontos geometriai szögek és mintázatok esetében, ám közel sem ennyire hatékony kerekded formák esetén, kivéve, ha geometriai alakzatokkal társulnak és még rosszabb a hatékonyabb durva, szabálytalan formák esetén.

Éppen a láthatóság határán, a kivágott képrészlet aljánál, hosszan elnyúló lejtős terület kezdődik, arra utalva, a Kaiser-kráter hatalmas bemélyedésének legalján járhatunk, vagy ahhoz igen közel. Az oldalfalában megfigyelhetünk számos vízfolyást, a víz legnagyobb része azonban megmaradt a kisebb-nagyobb tavakat alkotó vízfolyás-rendszerben, mivel pedig túlfolyásokat láthatunk, lefelé csörgedezve a lejtős területen, adódik a következtetés, az elfolyó víz fokozatosan pótlásra kerül, azaz nagy tömegben kell jelen lennie. A víz összegyűlik ezekben a kisebb-nagyobb „zsebekben”, aztán olykor túlfolyik peremükön, távolabbra és mélyebbre, a kép alja felé, ahol ebből a mélyebb területből láthatunk egy kisebb részt. Ezek a vízfolyások erodálják a lejtős terület oldalfalát, az olykor egész tekintélyes bevágódások jól láthatók.

Fontos megállapítás, az egymásba épülő vízgyűjtő medencék igen hatalmasak. Az is látható, a partvonaluk folyamatosan változhat az áramló víznek köszönhetően. A képen már nem látható az alsó részről kiinduló lejtős rész legmélyebb része, ahol ugyancsak találkozhatunk folyékony víz jelenlétével, de nem ilyen látványos módon. Ez pedig arra utal, hogy habár tekintélyes mennyiségben találhatunk belőle ezen a sima és magasabb részen, jelenléte azonban erősen átmeneti és/vagy periodikus lehet.

 

A legnagyobb vízgyűjtő mérete lehetővé tesz egy kissé közelebbi elemzést, ezt láthatjuk a következő képen. Még egy hozzá nem értő is könnyedén felismeri a tökéletesen tisztán kivehető, csipkézett, sötét színű partvonalakat, melyek egyértelműen igazolják a mélyedéseket kitöltő, a szintjét önmaga szabályozó, folyékony közeg jelenlétét. Még egy hozzá nem értő is megláthatja a világosabb színű, a sekélyebb részek alatt húzódó domborzat tónusait, ezek sötétedését, ahogy a víz mélyül, igazolván a folyadék átlátszósági tulajdonságait. E jelenséget a különösen a jobb oldalt hosszasan elnyúló partvonalnál tapasztalhatjuk.

Akár fogadást is köthet bárki, hogy az igen béna hivatalos magyarázat szerint, semmi másról nincs szó, mint sötét, üledékes anyag felhalmozódásáról, netán homokdűnékről, e mélyedések alján. Pontosan ezen ok miatt igyekszünk felhívni a figyelmet a sötét folyadék átlátszósági vagy áttetszőségi tényezőjére, valamint a szintjét önmaga szabályozó képességére, ahogy az nagyszerűen látszik az egyformán magas partvonalakon mindenfelé a térségben, miként az eróziós csatornák is a vízgyűjtők oldalfalain. Egyértelmű, ezek a tulajdonságok folyadékra jellemzők, semmiféle szilárd anyag szóba sem jöhet. Más szavakkal, semmiféle rakétatudósra vagy bolygóközi geológiával foglalkozó szakemberre nincs itt szükség, elegendő csupán a puszta szem és némi józan gondolkodási képesség.

Továbbá, e felszíni vizek egyetlen egy helyen sincsenek befagyva. Vegyük észre, hogy az itt található víztározók különféle méretűek, közöttük akad néhány kisebb és sekély, ha pedig a rendkívüli hidegre vonatkozó hivatalos álláspontot elfogadnánk, ezeknek bizony kőkeményre fagyottnak kellene lenniük. Tegyük fel, folyamatosan geotermális eredetű hő tartja a tavak vizét olvadt állapotban, ebben az esetben viszont az - állítólagosan - rendkívül hideg levegő miatt állandóan vízpárának kellene jelen lennie, ennek viszont nyomát sem látjuk. A dolog kézenfekvő, sokkal enyhébb körülmények uralkodnak a Marson a hivatalos állásponthoz és a műszerekre hivatkozva közölt adatokhoz képest.

A fenti, folyékony víz előfordulására utaló nyomok meglehetősen hangsúlyosak, ám korántsem ez egyetlen jelentős helyet képviselik ezen a területen. A képen látható helyszín egy lefolyási csatornákkal szabdalt, nagyobb bemélyedés északi részét foglalja el, azonban a fotócsík lentebbi területein és délen, a bemélyedést keresztezve, nagyjából ugyanezen a magasságon, további víz-előfordulási helyekkel találkozhatunk. Szintén igen jelentős bizonyítékkal szolgálnak, ám az itt bemutatottnál elmosódottabbak, ezért nem illesztettük ide őket.

Rettenetesen szomorú, hogy az egyszerű kutatóknak, mint amilyen jómagam is vagyok, s csak igen kevés idővel rendelkezem, mellette korlátolt minőségű felszereléssel és forrásokkal, kell az ilyen típusú bizonyítékokra felhívni szerte az akadémikusok, a tudósok és a bolygóközi planetológusok figyelmét, akik jól megfizetett, teljes állásban végzik tevékenységüket, és nem hajlandók észrevenni az orruk előtt meredező, a szemüket majd kiverő, nyilvánvaló tényeket.

Nos, nézzünk szembe az igazsággal, vezetőinknek eszük ágában sincs szembesülni a valósággal, és nem is fogják megtenni mindaddig, amíg nem lesz más választásuk. Ez az a pont, ahol a Bolygóközi Igazság Projekt megtalálja a maga célját, és komoly fenyegető tényezőként jelent meg 2007-ben. Ehhez a mozgalomhoz egyre többen csatlakoznak független kutatók, akik munkájuk során mind több és több egyértelmű bizonyítékot tárnak a nyilvánosság elé, mint ez is, minek köszönhetően növekszik azok száma, akik a dolgok mögé látnak, egyben pedig a mozgalom támogatottsága is. Egy idő után már annyian lesznek, hogy megkerülhetetlenné válnak, a vezetőinknek nem lesz más választása, mint foglalkozni a kérdéssel.

Ti ott, a titkos hatalom képviselői, jobban teszitek, ha nagyobb figyelemmel kíséritek az eseményeket! Minden Kedves Olvasót figyelmeztettünk tehát, ez a figyelmeztetés pedig nem hagyható figyelmen kívül. Ha valaki nem tart még a feladás határán és van elég ereje kiállni az első sorokba, mutatni az utat önmaga és mások számára, ha valóban ideáll az igazság nyilvánosságra hozatala érdekében, a rejtett információk zárolásának feloldása érdekében, akkor a titkos hatalom képviselői előbb-utóbb kénytelenek lesznek számolni ezekkel az erőkkel és minden következményükkel. Akár így, akár úgy, nyilvánvalóvá kell válni, az álmodók ébredezni kezdenek, az igazság órája pedig el fog következni. Aki bölcsen cselekszik, már számol ezzel a lehetőséggel és időben választja meg útját. Az igazság útját.

 

 

80. Civilizációs nyomok a marsi Hale-kráter térségében

A fenti, első felvétel, a Hale-kráter térségét mutatja, egy jóval nagyobb régió részeként, az Argíre Planitia kráter medencéjében. A kép maga csodálatos. Nem igaz? Jellemző a megjelenése, gyakran találkozunk ezzel a fajta látványos fotófeldolgozással az ESA Mars Expressz HRSC (Nagyfelbontású Sztereó Kamera) képeinek gyűjteményéből, miként azokat a nagyközönség és a média számára rendelkezésre bocsátják. Azonban, amivel mindenekelőtt tisztában kell lennünk, a nyilvánosság és a média számára közölt gyönyörű felvételek kapcsán az az, hogy lényegében művészeti alkotások és nem keverendők össze a Mars Expressz kamerái által szolgáltatott valódi vizuális tudományos adatokkal, melyek lényegében sohasem festenek ilyeténképpen. Ezt a nagyszerű kivitelezést itt a Földön végzik el, néhány jelentős mesterséges eljárás kíséretében, miközben természetesen a fotókat is manupulálják, hogy a kívánt megjelenést elérjék.

A fotók manipulálásának ténye még nem is lenne akkora tragédia önmagában, ha csak a színekre terjedne ki, azonban az ESA nem elégszik meg ennyivel, súlyos képhamisítási módszereket vet be, kezdve a térkép szerű fedőréteget alkalmazó módszertől, egyéb zavaró technikák használatáig, így a kép minősége már messze nem elegendő ahhoz, hogy felhasználásukkal felfedezések születhessenek.  Valójában tehát számítógépes program hozza létre ezeket a szép színeket és a felszín tekintélyes részét. Ezzel a problémával folyamatosan találkozhatunk az ESA által a nyilvánosság számára szánt felvételeken, ennek köszönhetően általánosságban és lényegében időpazarlás velük foglalkozni, hiszen igen nagy erőfeszítésbe kerülne bármit is észrevenni rajtuk. Nem számít mennyire kitűnő a hamisítás, hibák olykor előfordulnak az alkalmazás során, ezek a tévesztések pedig valós információkat hordozhatnak. Ez a helyzet jelen esetben is, éppen erről szól e beszámoló.

 

A fenti, első felvétel, a hivatalosan kiadott felbontás 34%-ára van kicsinyítve, hasonlatos a médiában felbukkanó, olykor még nagyobb kicsinyítést alkalmazó fotókhoz. A fekete nyíllal és a felirattal jelzett területre érdemes fókuszálni a figyelmet, az itt található vidéken szokatlan formákat fedezhetünk fel. Nem tűnik fel esetleg valami gyanús, vagy rendellenes? Nos, akkor helyesen szemléli a képet, hiszen pontosan azt látja, amit a titkos hatalom elvár, hogy lásson, ez pedig természetesen semmi, vagy szinte semmi, mármint semmi, geológiai értelemben, mindösszesen néhány kisebb és egyenetlen hegyforma. A korlátozott láthatóság szépen illeszkedik a régebbi és jelenleg is tartó tudományos eszmecserékhez, miszerint a Hale-kráter központjának térségét, lejtőit, esetlegesen egykoron a vízerózió koptatta mostanság megfigyelhető formájára.

Más szavakkal, a figyelmet egyértelműen a geológiai megjelenésre irányítják, és csak igen kis mértékben másfelé, köszönhetően a kitűnő képszerkesztőknek, akik pontosan ismerik az érzékelés pszichológiáját és vissza is élnek vele. Nos, a fenti képen látható teljes terület, ahol síkvidékkel találkozunk, független a színtől vagy a mérettől, térkép-típusú képhamisítás nyomait viseli magán, ha pedig valaki jobban megfigyeli a felvételt, akkor láthatja, az alkalmazás a kép tekintélyes részére kiterjed, a természetes geológiai alakzatokból csak igen kevés mered keresztül ezen a fedőrétegen.

Igazából, ez az a bizonyos símább textúrát alkalmazó képhamisítási technika, ez ad a területnek általánosságban régies jelleget, amit aztán a tudományos közösség oly szívesen emleget hivatkozásaiban. Ez a fajta beavatkozás nemcsak egyszerűen segít minden rendellenes formát eltakarni, mely esetleg felbukkan a kép bizonyos részein, mint akár ezen is, hanem egyben abban is segítséget nyújt, hogy bárki, aki ilyen jellegű felvételre pillant, azt higgye, amit lát, az teljes egészében a valóság, azaz bármerre is tekint, mindenhol geológiai alakzatok bukkannak fel előtte, esetleg itt-ott egyenetlenebb a felszín, de nagy vonalakban mégiscsak hasonló ehhez. Így működik a megtévesztés és a félrevezetés, a visszaélés az emberi érzékelés fiziológiájával, a bolygóközi kutatások műholdas felvételei kapcsán.

Azok számára, akik kételkednek ezen dolgok elfogadásában, megjegyezzük, hogy a felbontás kérdése teljességgel nyilvánvaló. Érdemes pillantást vetni a „Tornyok a napfényben” – című írás első és utolsó fotójára. Általános, a kereskedelmi forgalomban elérhető, standard minőségű leképezési technikáról van szó, egy földi várost láthatunk nagyjából 650 km-es távolságból. Összehasonlításképpen, a marsi szondák általában és körülbelül 400 km-es magasságban köröznek bolygószomszédunk felett. Mindehhez vegyük még tekintetbe a Föld sűrű légkörét és felhőrétegét, szemben a Mars ritkább és felhőmentesebb légkörével.

Az említett földi műholdas felvételek, melyek ráadásul az európai Mars Expressz fotóknál sokkal korábban készültek, jóval szerényebb technikai háttér mellett, egyértelműen rávilágítanak arra, milyen az a minimum minőség, amit teljesen jogosan várunk el ezen planetáris tudományos képalkotással szemben, miközben természetesen a technika is fejlődött, s a legjobb minőség kereskedelmi forgalomban nem érhető el. Kristálytiszta, az itt bemutatott sem az, amit kaphatnánk. A valódi, és sokkal élesebb tudományos felvételek valahol odaát vannak, a titkos hatalom kezében, számunkra mindösszesen a legrosszabb minőséget adják át, azt is súlyosan meghamisítva és félrevezető alkalmazásokat végrehajtva a fotókon, hogy eltereljék figyelmünket a valóságról, szemfényvesztést kínálnak a nyilvánosság és a kutatók számára, miként az jól látható az itt bemutatott első és második felvételen is.

 

A fenti, második felvétel, ugyancsak az ESA hivatalos gyűjteményéből való (bármiféle módosítás nélkül), azonban kifejezetten a szokatlan objektumokat tartozó térségre korlátozottan, s ezúttal a hivatalos 100%-os felbontáson. Az említett rész a felvétel bal alsó sarkától indul ki és a három nyíllal jelzett szakasztól jobb oldalra terjed ki. A Hale-kráter központi térségéből meghagytuk a centrális krátercsúcsot a könnyebb tájékozódás végett. Miként az egyértelmű, bármiféle szokatlan alakzat csak igen halványan látható a hivatalosan kiadott fotó alapján, ezért igen könnyű eltéveszteni.

Az egyetlen kivehető dolog ezen a hivatalosan kiadott képen az a természetes geológiai felszíntől eltérő, halványan kivehető mintázatot mutató terület, melynek főbb vonásai átütnek a részben átlátszó képhamisítási rétegen. A szóban forgó régióra valamivel jobb látványt biztosít a Mars Expressz hivatalos internetes oldalán található eredeti fotó, valamivel kisebb mértékben tömörített, mint az itt bemutatott változat.

A kutatók számára érdemes számítógépes technikát bevetni, hiszen ezek a szabályos mintázatok mindenféleképpen alaposabb vizsgálatot igényelnek, hasznos lehet megkísérelni az elmaszatolás és a képhamisítási eljárás leküzdését. Skipper nagyon régóta ismerte e szokatlan helyszínt, még az MGS MOC felvételei kapcsán, de mindig olyan mértékben hamisították, ami lehetetlenné tette a rejtő beavatkozások közömbösítését. Amikor jelentős felismerést tesz valamelyik helyszínnel kapcsolatban, mint például jelen esetben is, gyakran viszatartja a bejelentést abban a reményben, talán jobb felvételhez jut ugyanarról a területről, az idő múlásával, hogy aztán részletesebben lehessen elemezni az adott objektumokat.

Ugyanez történt  jelen esetben is. Számos felvételt megvizsgált már a MOC, a THEMIS és az ESA archívumából erről a területről, de soha nem sikerült megerősítést nyernie a grafikus beavatkozások következményeként, kutatásai soha nem szolgáltak az elvárható részletességű eredménnyel. Azonban, hálás köszönet egy hölgynek (aki titokban kívánja tartani kilétét), rátalált erre a bizonyos ESA felvételre, melyet Skipper figyelmen kívül hagyott, s egyben ennek a beszámolónak is az alapját képezi. Amikor felhívta Skipper figyelmét erre a fotóra, a rálátás a területre túl közeli volt, a hamisítási technikák pedig olyan erősek, hogy csak sejtetni engedték, valami nincs rendben. Azonban rögtön kiderült, az említett hölgy grafikus alkalmazásai képesek részben leküzdeni a Hale-kráter térségében bevetett hamisítási eljárásokat, ennek köszönhetően pedig értékes tapasztalatra tehet bárki szert. Az eredményt az alábbi három felvételen figyelhetjük meg.

 

         

 

Ne felejtkezzünk meg róla, hogy a fenti, harmadik felvétel, valamint a hozzá csatlakozó három kisebb képrészlet, csak igen kis mértékben tisztább a Hale-kráterben található civilizációs területről, a nagy távolságról, széles látószöggel készített műholdas felvételen csak részben sikerült legyőzni az általánosságban kissé átlátszó, az első két felvételen látható képhamisítási eljárásokat. Néhány kiemelt részletet láthatunk csak, miközben az eredeti felvétel túlnyomó részén továbbra is jelen van a súlyos képhamisítás, ellenállva szinte mindenféle tisztítási kísérletnek. Könnyű észrevenni, elhagytuk az ESA által alkalmazott, erős fényvisszaverő képességgel rendelkező, szép, ám annál zavarosabb és szinte mindent elrejtő színkavalkádot, inkább ezt az alternatív színösszeállítást vezettük be, miáltal maga a területen megfigyelhető szokatlan mintázat jobban behatárolható.

Skipper sokáig várakozott tehát, hogy nyilvánosságra hozza észrevételeit e helyszínnel kapcsolatban, és valamennyien köszönettel tartozunk ennek az ismeretlen hölgynek, hogy felhívta erre a fotóra a figyelmét, valamint a titkosítás szegényes technikájára. Segített kihasználni annak hibáit és kicsit jobb rálátást adni a valós helyzetre, ezen a bizonyos területen legalábbis. Miként azt már sokszor hangsúlyoztuk, a képhamisításnak már a puszta jelenléte felkelti a figyelmet, felkiáltójelként hat, s ha valaki alaposabban megnézi az ilyen területeket és esetlegesen hibát talál az alkalmazásban, akkor sokkal nagyobb az esélye, hogy közelebb kerül a valóság megismeréséhez, mintha máshol próbálkozna, és áttörheti azt a határt, amit a titkos hatalom meghúz számunkra az információk közzététele terén, át tud látni a szemfényvesztés és a félrevezetés függönyén.

 Ha valaki rátekint a fenti képre, nem gondolom, hogy ha bármennyire is elkötelezett a hivatalos tudományhoz, képes lenne mást látni ezen a helyszínen, mint egy másik világon található civilizációs nyomot. Tisztán és egyértelműen. Semmi mással nem lehet összekeverni a látványt, legyen az akár távolról is leképezve. Jól szervezett, geometrikus mintázatokat vehetünk ki, tipikusan intelligens életre utaló nyomokat, nem cserélhető össze semmiféle geológiai képződménnyel vagy mesterséges, a megtévesztést szolgáló formákkal, stb. az alábbi két felvételen a harmadik kép közvetlen bal oldali és jobb oldali szomszédságára vethetünk pillantást.

 

A fenti, negyedik felvételen 180%-os nagyítást alkalmaztunk (eddig lehetett elmenni anélkül, hogy túl zavaros lett volna), közelebbi rálátást kaphatunk a tágas térségre, a jelen beszámoló harmadik felvételétől balra eső részre. Még mindig nagy a távolság és a kép zavaros, ám továbbra is . valamilyen mértékben – informatív. A civilizációs nyomok túl sűrűek itt és sokfélék, ezért nem akartuk összezavarni a látványt különböző nyilakkal és feliratokkal, abból a meglátásból kiindulva, hogy aki a képre tekint, képes felismerni, amit lát, mi is valójában. Ne felejtkezzünk meg róla, távoli műholdas fotót láthatunk, nem pedig közeli légifelvételt, a kép minőségét pedig már hivatali szinten lerontották, ezért az elmosódottság, melyen nem lehet segíteni.

Eltekintve néhány civilizációs területtől, mint a „Kupolák, és egy ipartelep által kibocsátott párafelhő”, valamint a „Vízi ipartelep” – című tanulmányokban megfigyelhető, változatos alakú és szerkezetű struktúráktól, ez a térség az eddig bemutatottak között viszonylag különlegesnek számít. Miért is? Azért, mert a civilizációs nyomok nagy területet foglaltak el a felszínen, átfogó változékonyságot mutatnak különböző, valószínűleg ipari és/vagy katonai célokból létrehozott, jobbára alacsony objektumból összeállva, összevetve az igen sűrűn benépesített településekkel és/vagy üzleti központokkal, jellemzően magas és egymáshoz igen közel álló toronyszerű épületeikkel.

Továbbá, a viszonylag jól kivehető mintázatok és struktúrák nyomai (mármint a megszokott műholdas felvételek minőségével összevetve) viszonylag kis méretűek és alacsonyak. Mindez azért van, mert a képhamisításkor felkerült áttetsző fedőréteg nem tudta ezeket a kisebb objektumokat egységesen eltüntetni, a megtévesztést alkalmazó módszer nem volt kellően eredményes. Ezt a fajta képhamisítási beavatkozást sikerült egész jó hatékonysággal közömbösíteni.

Azonban a sötétebb területek és a szándékosan túlságosan kivilágosított részek, felvetésünk szerint, sokkal könnyebben felismerhető mértani alakzatokat rejthetnek, ezeket a magasabb prioritást élvező, objektum-specifikált számítógépes program már sikerrel eltüntette még jóval nagyobb felbontáson, sokkal mélyebben belenyúlva a fotó grafikus tulajdonságaiba – ezzel a technikával szemben sajnos nem tudunk mit tenni. Az említett objektumok tehát továbbra is rejtve maradnak a jóval inkább egyénre szabott hamisítási beavatkozások miatt. De ne gondoljuk, hogy már „megkaptuk és meg is ettük a sütinket” – ahogy az öregek mondják.

 

A fenti, ötödik felvétel, ugyancsak 180%-os nagyítású, kissé közelebbről mutatja a sík területet, azon belül a jelen beszámoló harmadik felvételétől közvetlen jobbra eső részt. Ismét csak úgy döntöttünk, hogy nem zavarjuk meg az általános látványt nyilak és feliratok elhelyezésével, megjelölvén egyes alakzatokat. Sokan képesek felismerni és leírni tetemes számú részletet e tanulmány utolsó három fotója alapján. Néhány ezek közül helyes lehet, ám a többség kétségtelenül a nyilvánosságszámára kiadott, korlátozott minőségű műholdas felvételek miatt, nem lehet kellően meggyőző.

Azonban a megfigyelhető alakzatok ilyesféle kockázatos értelmezése nem elsődleges célja e bemutatásnak. Úgy gondoljuk, jelen esetben mindez kevéssé jelentős ahhoz képest, mint csupán rámutatni a tényre, annak mindent elsöprő üzenetére, és lényegében ezt kellene mindenkinek felfogni, hogy amit itt látunk, az nem más, mint intelligens élet, fejlett civilizáció, egy másik világon található, minden részletében nagyon is valóságos, úgyhogy legszebb ideje lenne végre felébredni és foglalkozni ezzel a ténnyel.

Egyszerűen csak rá kell nézni egy olyan területre, mint ez is itt, akkor pedig igen könnyű belátni, semmiféle természetes geológiai képződmény, vagy képi elem nem nézhet így ki. Mi, mint emberek, követjük a hivatalos vezetőinket, akik éppen most hajlandók végre meggyőződésüket kifejezni a tekintetben, hogy a Marson valóban létezett folyékony víz, de csak valamikor a távoli múltban. Ez a titkos hatalom kedvenc sáros-vizes témája és mindannyiunk számára ezt közvetíti. Viszont nem vagyunk hajlandók feladni a valóság talaját ilyen ultrakonzervatív agyrém miatt. Hasonlóképpen, már hallani meggyőző hangokat, miszerint talán valamiféle szerves élet is létezhetett egykor a távoli múltban bolygószomszédunkon, sőt, talán intelligens civilizációk is, esetleg ősi nyomokat hagyva a hátuk mögött, melyeket egyszer talán mi is felfedezhetünk. Ezekkel a mellébeszélésekkel közelítenek a valósághoz.

Olyan területeken, mint ez is, csak gondoljunk bele, vajon milyen információkat hordozhat a sokkal nagyobb felbontású, soha nyilvánosságra nem hozott műholdas tudományos képi adat, milyen hihetetlenül mély ismeretekkel szolgálhatna számunkra, messze túlmutatván a legelrugaszkodottabb elképzeléseinken is, amikor már ezen a súlyosan lerontott és összezavart felvételen is mennyi mindent láthatunk. Gondoljuk csak végig, vajon egyesek milyen tudás birtokában lehetnek a titkos hatalom részéről, az olyan helyszínek kapcsán, mint ez is itt, eközben semmit nem osztanak meg azokkal akik támogatásával és anyagi hozzájárulásával egyáltalán megszerezhették. Nem is tudhatjuk mi minden van előlünk elrejtve, miközben a titkos hatalom képviselői igyekeznek előlünk letagadni mindent, jobban szeretik ők irányítani miben higgyünk és miben ne. Befolyásolásunk szépen beleillik a titkos hatalom elképzeléseibe, eredményeként fölénk kerülhetnek, és leigázhatják azt a társadalmat, amelyiket állítólag szolgálnak.

Ám, igazuk lenne? Ez lenne az, amit tényleg akarunk? Ha nem, akkor itt az ideje, hogy hangosan és határozottan mindenki felemelje szavát, s egyáltalán, legyen benne hajlandóság kikövetelni a médiától, a politikai vezetőktől a rejtett és eltitkolt információkat, rákényszeríteni őket a magukba fordulásra, a titkolt információk nyilvánosságra hozatalára, alapos vizsgálatok kezdeményezésére, lehetővé tenni az emberek számára a tudományos információk jelentette előnyök megtapasztalását. A tudomány és az akadémikus közösségek nyilvánvalóan feladták ez irányú felelősségüket, a titkos hatalom bármit leküldhet a torkukon, a hivatalos tudomány cinkossá vált a félrevezetésben és illúziókeltésben, a becsapásban, az átverésekben, a mi felelősségünk tehát, hogy kézbe vegyük a dolgokat, hogy elinduljunk a tudatosság magasabb szintje felé, felelősségünk teljes birtokában.

Hatalmas és drámai kihívásokkal, változásokkal kell szembesülnünk életünkben, miközben egyre jobban tágul környezetünk. E folyamat természetes velejárója a technikai információ korának, ebben élünk most, a titoktartásra való törekvés és a tudatlanság nem maradhat fenn tartósan ilyen viszonyok között. A változások nem kerülhetők el, nem akadályozhatók meg hivatalos, vagy egyéb úton. A kérdés az, hogy vajon mi emberek hajlandók vagyunk-e szembesülni a meglepetésekkel, és elveszteni irányíthatóságunkat váratlan események hatására, vagy pedig elkezdünk komolyan felkészülni, és megszervezni magunkat, mikén reagáljunk a váratlan eseményekre és információkra.

 

A fenti kép igencsak jól mutatja a Hale-kráterben található civilizációs nyomok egy részletét, a témával foglalkozó egyik kutató bocsátotta rendelkezésünkre, csak C.K. néven ismerjük. A vörös keret és a névjegy feltüntetésén kívül semmit nem változtattunk a felvételen, egy az egyben az ő eredeti munkája, nem másé. Munkája igen hatékony, hiszen rájött, ahhoz hogy felismerhetőek legyenek a valódi részletek, először is a képhamisítási alkalmazásokat kell leküzdeni, akkor kaphatunk csak jobb rálátást a helyszínre. Fontos megemlíteni, az említett kutató teljesen egyedül jött rá erre a felismerésre, semmiféle külső segítséget nem kapott hozzá.

Miként az látható is, határozott előrelépés Skipper saját felvételéhez képest. Nyilvánvalóan ez jelentős segítséget nyújt, hiszen nem kellett Skippernek végrehajtania ugyanezt az eljárást a halványabb részletek felderítése érdekében. Könyve jobb illusztrálása érdekében kellett volna megtennie. E nélkül ugyanis túl sok helyet hagyott volna a félreértelmezésnek és a sehova sem vezető vitáknak. Tehát köszönet CK-nak, jó munka volt.

Ilyen finomításra a legtöbb esetben van lehetőség, ám a sietős munka, az adott beszámoló mihamarabb nyilvánosság elé tárása miatt nem nyílik rá a legtöbb esetben lehetőség, tehát meg kell maradni egyfajta kompromisszumos megoldásnál, az adott képanyag nem feltétlen annyira jó, mint amennyire lehetne, viszont az újabb és újabb beszámolókra sem kell annyit várni. Három felvétel következik, egyik fekete-fehér, a másikhoz kis színt adtunk, a harmadik kisebb, pusztán egy szűk területre koncentrál, minimális képjavítási alkalmazással, a finomabb részletek jobb érzékelhetősége végett.

Vajon hányan lehetnek azok, akik a fotókra tekintve, megszemlélve a részleteket, úgy ítélik meg, pusztán képi elemeket látnak? Az igazság az, hogy lényegében nincs helye vitának, senkinek még a fejében sem fordulhat meg, netán természetes alakzatokat lát, senki sem teheti meg azt, hogy ne ismerné fel, idegen világon élő civilizáció objektumait látja.

Természetesen sokan nem, de akadnak olyanok is, akiket megelégedéssel töltenek el az ilyesfajta viták, különböző okok miatt. Néhányukat azért, mert mindenáron szeretnék bebizonyítani, szó sincs civilizációs nyomokról, mások egész egyszerűen nem hiszik el, hogy mindez lehetséges, megint mások számára a megfigyelhető objektumok semmiféle jelentéssel sem bírnak, olyanok is akadnak, akik nem akarják megváltoztatni begyöpesedett véleményüket, elfogadják a hivatalos szakértők álláspontját tekintélytiszteletből, de vannak, akiknél a fenti okok vegyesen szerepelnek. A vita alapjául tehát az szolgálna minden esetben, vajon a feldolgozás során létrejött, nem valóságot tartalmazó képi elemeket látunk, vagy pedig mesterséges objektumokat.

 

 

 

A fentiek tudatában azt szeretném, ha mindenki nagyon közelről megvizsgálná e három felvételt, különösen a leglényegretörőbbet, a legkisebbet a három közül. A formák elég rosszul láthatók, aránylag kis méretűek is, de ahhoz elegendően jó a felbontás, hogy felismerhető legyen, mit is látunk. Persze, ehhez nyitott tudat is kell.

Az első dolog, amire rá szeretnék mutatni annak a számos, szinte az egész területen előforduló – láthatóan kiemelkedő objektumoknak - a teteje, melyek sokkal erőteljesebben verik vissza a napfényt, mint a környezet, ezzel jól behatárolhatóvá teszik magukat az objektumokat, alakjukat és méretüket. Ez a jelenség tipikusnak tekinthető sima tetejű épületek esetén erős napfényben. Most tegyünk egy pillantást a szórványosan elhelyezkedő objektumokra, különös tekintettel a tetőzet fényvisszaverő-képességére, vegyük azt is észre, hogy a közelebbiek, szögletes árnyékot vetnek. A két hatás együttesen háromdimenziós hatást kelt, az alakzatokat még jobban meghatározva.

Igen kemény bizonyíték, nem igaz? Valóban feltételezheti bárki is, hogy a képfeldolgozás során esetlegesen keletkező hamis képi információk útját állják, illetve visszaverik a napfényt? Hogy árnyékot vetnek? Hasonlóképpen. Vessünk egy pillantást a helyszín általános megjelenésére. Figyeljük meg az objektumok véletlenszerű felbukkanását, ahogy betöltik a kráter alját, figyeljük meg az alakzatok változatosságát az egységes mintázatot mutatóktól az egészen bonyolultakig. Ezek a vonások kifejezetten civilizációs alkotásokra jellemzők, egy helyen felszaporodó, időről-időre átalakított, különböző célokra létrehozott épület-struktúrák esetében.

Képi elemek nem viselkednek ily módon, tekintetbe véve típusukat és eredetüket. A háttérben húzódó és alapul szolgáló, szigorúan szabályos mértani pixelezettség és digitális mátrix a képi elemeket sokkal geometrikusabbá és egységessé teszi, ismétlődővé, erősen koncentrálttá, sűrűbbé és sokkal tömöttebb mintázattá. Az egységesség és koncentráltság árulkodó nyom eredetüket illetően, jelen esetben pedig tökéletesen hiányzik.

A döntés az Olvasóé, vajon hisz-e a saját szemének és megdolgoztatja-e kissé a gondolkodását. Ha nem, sajnálatosan követni fogja a többiek véleményét. Mint mindig, ez is választás kérdése.

 

 

81. Különös marsi domb & vízgyűjtő

Ez a beszámoló egyaránt szól biológiai jellegű életről, illetőleg geológiai alakzatokról. Néhány az itt bemutatott biológiai létforma közül drámai megjelenésű, a normálistól valami egészen eltérőt képvisel. Persze, azon is el kell gondolkozni, egyáltalán mit tekinthetünk „normális” biológiai életnek, valóban létezik-e ilyen kategória, vagy csak mi állítottuk fel bizonyos viselkedési jegyek alapján. Amivel itt találkozhatunk, legalábbis emlékeztet ilyen vonásokra. Azonban a néhány megfigyelhető dolog ellenére, mégsem rendelkezünk kellő bizonyossággal a beazonosításhoz, de mégis érdemes beszélni róla. Van ennél valakinek jobb ötlete?

 

A fenti, első felvétel, a szóban forgó területet ábrázolja, pontosan ugyanabban a formában, miként az a hivatalos, S05-00845-ös katalógusszámú, keskenylátószögű felvételen megjelenik, semmiféle képfeldolgozási eljárásnak nem tettük ki, elsődlegesen éppen a túlságos mértékű kivilágosítása volt az ami szembeszökő, hiszen e beavatkozás jellegzetes eredményt ad, és természetesen azonnal gyanút kelt. Azonban a következő kép kissé már élesebb, több részletet hoz ki, megérthetjük általa, miért figyelemre méltó ez a helyszín. Megemlítjük, az első és a második felvétel egyaránt a fotócsík teljes szélességét átfogja, egyik oldalától a másikig, a vízszintesen mért átmérő pedig nagyjából 3.31 km-t tesz ki – a hivatalos adatok szerint.

 

 

A fenti, második felvétel ugyanaz mint az első, de immár jelentősen feljavítva felbontásában és részletességében. A helyszín nagyon szépen mutat a hozzáadott színnel, de egyben elég különös is. Az alapkérdés az, vajon valamiféle egyedi geológiai alakzatot látunk, netán életet? Figyeljük meg az összes, meglehetősen szokatlan, ám mégis egységes textúrát, az egyöntetű mintázatot, a gyakori hasonlóságokat, de egyben az egymástól való jelentős eltéréseket is. Megjelöltünk és felcímkéztünk egy esetlegesen részben látható folyékony vízlelőhelyet.

Figyeljük meg, hogy szabálytalannak tetsző nyomok középen és baloldalt miként fognak körbe egy kisebb területet, aztán pedig a teljesen egységes, sokkal símább részt a jobb oldalon. Ne feledkezzünk meg arról sem, hogy az egész terület egy kiterjedt, kör alakú, de nem kifejezetten mély kráter alján található. Érdemes átugrani a beszámoló hatodik felvételére, ott szemügyre vehetjük magát a krátert, és a környező felszínt, ahol megtalálható. A finomabb mintázatú felszín a kép felső részén és jobb oldalt igazából már az emelkedő részt képviseli a kráter fala felé, a szabálytalan részek középen és baloldalt pedig a mélyedés alját.

 

A fenti, harmadik felvétel, közelebbi rálátást tesz lehetővé, a Skipper által elsődlegesen „életnyomoknak” feltételezett alakzatokra, az első, illetve a második képből nagyítottuk ki a részletet.  Miként az látható is, igen nagyszámú kacs vagy inda mered kifelé szerteszét, vastag részt képeznek egy „kutyaháton”, ahol egyébként látványuk a legnyilvánvalóbb, s egyben legdrámaibb is. Vessünk egy pillantást a rövidebb, függőleges, magasságában felettébb egységesnek tűnő, csomós jellegű területre mindenfelé, és jobb oldalt, s arra is, miként változik a jobb oldali egységes megjelenésű sűrű tenger a lejtő alsóbb részeit elérve más jellegű formává, esetleg miként próbálja azt körülfolyni.

A szóban forgó rész a legdrámaibb megjelenésű a beszámolóban, olyannyira, hogy akár borítóként is lehetne használni, hiszen Skipper meggyőződése szerint itt életnyomokat látunk. Úgy véli, valamiféle ismeretlen életformára tekintünk alá, ismeretlen szaporodási módja révén rendkívül sűrű és mindent elfedő takarót hoz létre a felszínen, elszigetelődve egy kráter mélyedésének alján. Arra gondolunk, az élet ilyen mérvű burjánzásához nagy mennyiségű felszíni víz szükséges, egyben a felszínnek különleges geológiai összetétele is, megfelelő kémiai feltételek közepette, egyfajta mikrokozmosz – erről majd kicsit később.

 

 

A fenti, negyedik felvétel, a szóban forgó térségre még közelebbi rálátást enged, megmutatja finomabb szerkezetét, mivel pedig a nyomok elég tekintélyesek, s a felbontás a szokottnál valamivel kevésbé van lerontva, talán még valami többlet információt is ki lehet venni belőle. Olybá fest, mintha egy hatalmas szörny feküdne a talajon, de természetesen nem az. A fő kérdés az, hogy bárki is lát-e a fotón akárcsak hasonlatosat sziklához, talajhoz, vagy bármiféle geológiai alakzathoz? Nem? Nos, én sem. Teljesen nyilvánvaló, valamilyen ismeretlen életforma szupersűrű burjánzására tekinthetünk alá, nem pedig geológiai képződményekre. Az igazság az, hogy a teljes geológia ez alatt rejtőzik. Skipper felvállalja a kijelentést, ha nem élet az, amit itt látunk, akkor ő a majombácsi! Természetesen mások esetleg még rosszabb jelzőkkel illetnék legszívesebben…

Emlékezzünk, egy másik világra tekintünk alá, a Földtől jelentős távolságra. Felfoghatatlan, fantasztikusan izgalmas látvány, hihetetlen megjelenés. Nem igaz? Ez az, amiről a világűr felfedezésének szólnia kellene, az ember kikutatja a maga körül található csodákat, és elfogadja valóságosságukat, akkor is, ha az eltér a megszokottól, beépíti az új ismereteket a világképébe, ezáltal gazdagodik. Lelkesedése pedig nem csökken. Egyes alakzatok, mint ez is itt, esetleg félelmetesek lehetnek, ám ahhoz alkalmasak, hogy a kutatás szellemét emeljék, s aki rájuk tekint, még többet akarjon tudni. Természetesen igaz, hogy a titkolódzás és a társadalomban széles körűen elterjesztett visszautasítási hajlam megnehezíti az ilyen jellegű kutatások végzését, habár mi fizetjük ki az űrszondák árát, és jogunk van megtudni az igazságot a méréseik alapján. A Föld kormányai azonban másként gondolják, privilégiumokat tartanak fenn saját maguk számára, a társadalmak felett állóknak képzelik magukat, holott ugyanúgy részei annak, mint bárki más.

Ez a hozzáállásuk jól bemutatja, milyen jövőt szánnak az emberi kutatás távlatait tekintve, a minket érő kihívások vonatkozásában, a szélesebb környezetünk megismerésére irányuló törekvésünknek, stb.  Mindez nem érdekli őket, csak saját hatalmuk megtartása. Újabb és újabb hazugságokkal etetnek bennünket, beleavatkoznak mindennapi életünkbe, olykor még a kérdezés lehetőségét is megtiltják. Az űrkutatás pedig nem valamiféle kiváltságosok előjoga, a szerzett ismereteket mindenféle törvényt megszegve tartják vissza. Tagadják az igaz valóság létezését is, vagy csak egyszerűen hallgatnak. Elég furcsa, de mindenesetre félelmetes viselkedés. Nem számolnak sem következményekkel, sem semmivel. Azt sem látni, mire megy ki a játék. Mit ér el bárki is az időhúzással, ha éppen nem a vég bekövetkeztét gyorsítja vele, mert megfosztja a „kívülállókat” a cselekvés lehetőségétől is. Abban egyetérthetünk, ez a fajta hozzáállás nem igazán a mi érdekünket szolgálja. De döntse el mindenki maga.

 

A fenti, ötödik kép a mélyedés másik részletét mutatja, kissé az első négy felvételen látható terület alatt. Itt még több indát láthatunk, főleg a kép tetején, nagyobb számban jelenik a halványan kivehető csomós rész a fotó középső területein. Feltűnik néhány kanyargós nyom is, nagy valószínűséggel a felszín alatti girbe-gurba formákat követik, ezeknek hangsúlyozzák ki körvonalát. A bal alsó sarokban más jellegű alakzattal találkozhatunk, testes forma nyúlik a magasba. Teljességgel különbözik a táj többi elemétől és meglehetősen furcsán néz ki.

A fenti, ötödik képet azért illesztettük ide, hogy alaposabban bemutassuk az alakzatok textúráját és mintázatát, valamint azt, milyen jelentősen eltér egy közeli tájelemtől ebben a fallal körülvett, sekély felszíni mélyedésben. Nos, nem néztük végig valamennyi, a hatalmas kráter mélyedésében, és a fotócsíkon fellelhető különböző formát, viszont az igen rossz felbontás mellett csak azokkal tudunk foglalkozni, melyek tényleg egyértelműek, vizuálisan „átjönnek” aránylag tűrhetően, miként azt főként a harmadik és negyedik felvétel nagy kiterjedésű alakzatai esetében tapasztalhatjuk.

 

A fenti, hatodik felvétel az S05-00845 jelű keskeny látószögű fotócsík helyzetét mutatja be a tágabb környezethez képest az S05-00846 katalógusszámú széles látószögű fotón, egyben azt is leolvashatjuk róla, hogy a nevezett fotócsík miként viszonyul a kráter mélyedéséhez. Jól látható, tekintélyes méretű kráterről van szó, geológiai értelemben idős lehet, nincsenek meredek falai, s nem is túl mély. Megfigyelhetjük a kiszóródott anyag tipikus megjelenését, az éles körvonalakkal rendelkező, ám vékony kráterfalat.

Nem tudunk sokat mondani erről a kesze-kusza életnyomról – a 3. és a 4. fotón a legjobban kivehető -, azonban rendelkezünk némi geológiai tapasztalattal és felismeréssel, ezt szeretnénk most megosztani a kráter-gyűrűvel illetőleg a mélyedéssel kapcsolatban. Felvetődik mindjárt a kérdés, vajon miért fontos ilyen alakzat létezése a Mars ezen régiójában? Miért fontos ez a felvetés? Azért, mert szorosan kapcsolódhat ebben a bizonyos krátermélyedésben kialakult élet milyenségéhez, különleges karakterisztikája és létrejötte folytán.

Először is feltétlen el kell mondani hogy a Mars e területének nagy része általánosságban tekintve majdnem teljesen sík, ezért meggyőződésünk, hogy egykor sekély víz borította, ráadásul a közeli múltban. Mivel a víznek nem volt különösebben sehova sem lefolyása, ezért lassan elpárolgott – mélyebb részei sehol sem lehettek. Feltételezésünk szerint, akkoriban, amikor jelentősebb mennyiségű víz volt itt jelen a múltban, ha valaki belesétált volna, akár mérföldek százait is megtehette volna anélkül, hogy a derekánál jobban elmerült volna benne. Egyes helyeken talán még fennmaradt néhány igen sekély vízfolt, a legtöbb helyen azonban közvetlenül a felszín alatt gyűlt össze, a felszínt sarassá és mocsarassá téve. Egyes területek tehát ilyenek lehetnek, mások szárazabbak, keményebb felszínnel.

A fenti, ötödik képen, arra gyanakszunk, hogy az erősen fényvisszaverő területek, állóvíz/sár - jelenleg is megtalálható, vagy éppenséggel a közeli múltban -, nagyon vékony rétegei lehetnek, ahol a burjánzó élet még nem tudott megkapaszkodni. Arra a megállapításra jutottunk, hogy az ötödik fotón a napfényt erőteljesebben elnyelő, sötétebb részeken az életformák fiatalabb példányait találhatjuk, mindennapos küzdelmüket folytatva a fennmaradásért, ellentétben a kissé kiemelkedő, szárazabb talajú, kedvezőbb feltételeket nyújtó részekkel. Tekintsünk ismét a mélyedésre. A feltételezés természetesen nem lehet más, mint hogy becsapódásos kráterrel állunk szemben, ám nem gondoljuk úgy, tényleg ez lenne a helyzet.

A kiszóródásos terület a mélyedés körül túlságosan is közel van és mindenfelé teljességgel szabályos, textúrája egységes, ezért felmerül a kétkedés, meteor-becsapódás vajon kelthet-e ennyire szabályos alakzatot, ráadásul, hozzá kell vennünk a mocsaras terület hatását. A világűrből érkező szilárd testek pályája szöget zár be a felszínhez képest, ennek a körülménynek pedig meg kell mutatkozni a kiszóródási mintázatban. A környező kiszóródási terület itt, és számos más ponton, túlságosan is egységes szoros közelségében a kráterhez, mintázatában, és formájában, ezek a vonások pedig kulcsfontosságúak beazonosításukban. Továbbá, egyik esetben sem figyelhetünk meg jellegzetes lávafolyásokat,  Kráterek – kalderák – esetében ezt az erőt vehetjük még elő természetes magyarázatként. Vulkánikus működésnél a megolvadt anyag utat tör magának és különböző lefolyási utakat követ. Ezek leghalványabb jelét sem látjuk jelen esetben, de annyi más helyszínen sem. Igen jellemző vonás.

Az igazság az, a mélyedés sokkal inkább úgy fest, mintha egy hatalmas méretű gömb formálta volna, melyet óvatosan és szép lassan belenyomtak volna a képlékeny, saras felszínbe, hajszálpontosan függőlegesen, a folyamat következtében pedig felnyomódott volna a környező terület, miközben semmiféle lávafolyás nem alakult ki, ellenkezőleg, a bemélyedést feltöltötte a saras-vizes anyag – miután esetleg az objektumot magát eltávolították. Mindez természetesen teljességgel lehetetlen, a továbbiakban nem is foglalkoznánk a tökéletesen kerek kiszóródási formával, a vékony kráterfallal, hiszen pontos magyarázatot nem tudunk egyikre sem adni, pláne nem szilárd objektum becsapódásának következményeként, de vulkáni működéssel sem tudjuk értelmezni, legyen akár rövid, akár hosszú ideig tartó.

Ne felejtsük el, geológiailag többé-kevésbé sík területtel állunk szemben, arra gyanakszunk, a geológiai felszín alatt gáztermelő kémiai reakciók mennek végbe, a termelődött gázok időnként hatalmas, sáros buborékokat formálnak, magukkal ragadva a jelentős víztartalmú, mocsaras anyagot, aztán lassan a felszín felé törnek alulról felfelé, eközben a magával ragadott anyag a széleken aláfolyik, köralakot öltve, aztán a buborék megsemmisül - ahogy az alulról felfelé ható nyomás gyengül -, a helyén keletkezett lyukat képlékeny anyag tölti ki. A vékony, gyűrű alakú oldalfal így jöhetett létre, mert az oda került anyag hamarabb megszáradt, a belső falán pedig a laza anyag folyamatosan erodálódik. Azaz iszapvulkánosság.

Az eredmény egy nagyjából kerek és kissé kiemelkedő földhalom vagy kúp, középen minden esetben sekély mélyedéssel, mely egyben a hatalmas felemelkedő, mely elszökő gázbuborék méretét is jelzi, a Marson végbemenő különleges folyamat eredményeként, mocsaras-vizes közegben. Manapság igen ritkán, a múltban pedig gyakrabban végbemenő folyamatok miatt kialakultak ezek a sár-formálta képződmények, mint amilyenek az ötödik felvételen is láthatók - együtt a sötétebb színben megjelenő, erősebb fényelnyelő tulajdonságokkal rendelkező, életformákkal -, mintegy szigetet alkotva, jóval kedvezőbb életkörülményekkel, miközben körülöttük veszélyesek a létfeltételek.

 

Amikor a buborékok időnként kissé gyakrabban törnek fel és/vagy jóval közelebb a jelen időkhöz, erősebben fényvisszaverő és kevéssé kiemelkedő dombot/kúpot láthatunk, kiszóródási területén pedig a fényt jobban elnyelő életnyomokkal, igyekezvén hatékonyan megvetni a lábát újra és újra. A fenti, hetedik felvétel egy különböző, az S05-00268 jelű széles látószögű fotócsíkból való, három jelentős méretű domb/kúp/mélyedés formát mutat, nyilakkal jelölve. Ez a domb/kúp/mélyedés terület szépen le van tisztítva a buborékok körül, miközben környezetükben azonnal megjelenik a sötétebb, fényt jobban elnyelő felszíni zóna, mely ugyancsak intenzív biológiai életre utal, alkotói azonban túlságosan kicsik ahhoz, hogy felismerhetők legyenek ezen a széles látószögű, igen rossz felbontású felvételen, melyen lényegében csak a valóban nagyméretű objektumok vehetők ki.

 

 

Amikor ez a folyamat végbement a sokkal távolabbi múltban, és jóval több idő telt el anélkül, hogy újabb kitörés bekövetkezett volna, a domb/mélyedés együttesek az élet szigeteiként szolgáltak. Időnként természetesen ezek az életszigetek megerősödtek és a nyitottabb területek felé törekedtek, csatlakoztak más élőmezőkhöz, az ismételten feltörő anyag pedig újabb és újabb rétegeket hozott létre, megvastagítva a saját alapjait, idővel egyre magasabbra emelve a teljes területet, összekapcsolódva más, a hegyképző folyamatban ugyancsak érintett hasonló régiókkal.

Tartsuk szemünk előtt, nem minden felszín alatti, felfelé törekvő nyomóerő elegendő ahhoz, hogy áttörje a felszínt, talán csak felpúpozza, megemeli a talaj egy darabját, s ebben a formában szilárdul az meg, az élet számára még kedvezőbb feltételeket teremtve, e magasabb részen. A fenti, nyolcadik felvétel egy különböző, az S08-00349 katalógusszámú széles látószögű fotócsíkból származik, ezt a bizonyos hosszabb ideig tartó folyamatot illusztrálja, amint a sötét színű, a fényt jobban elnyelő életformák szétterjednek a domb-szigetekről, ahol a magasabb felszín kedvezőbb feltételeket nyújt a fennmaradáshoz, ám továbbra is lakatlan a vízzel/kémiai anyagokkal telített, erősen fényt visszaverő, igen fényes terület, miközben éles határt láthatunk sötét és a világos régió között.

Amiről ugyancsak nem szabad elfelejteni, az az, hogy természetesen vannak valódi becsapódásos krátermélyedések is ezen a vidéken, azonban az itt bemutatott, a kitörésekre utaló nyomok, jóval számosabbak. Felvázoltunk egy elméletet a dombok/mélyedések eredetével kapcsolatban, számos év kutatói háttérrel a hátunk mögött, tapasztalatokra építve, természetesen, ettől még lehet hibás. Az itt megfigyelhető nyomok és megfigyelések arról mesélnek, hogy a Marson igen nagy területek találhatók, sekély vízzel és/vagy sárral fedve, miként ebben a régióban is mindenfelé, a víz pedig telítődik saras talaj-összetevőkkel. A feltételek összejátszása pedig kialakítja a megfigyelhető domb/mélyedés formákat.

A tudósok természetesen kétségtelenül és igen gyorsan rámutatnak majd, hogy ahol saras területeket látunk ott valójában száraz és kietlen sivatagok vannak, magyarázván az erős fényvisszaverő képességet és az élet hiányát. Hasonlóképp, ahol sár alkotta kiszóródási mintázatot látunk a krátergyűrűhöz igen közel, a túlfolyásos jelenség eredményeként, ők továbbra is becsapódásos krátereket fognak látni, vagy, legutolsó esetben, geológiai eredetű lávafolyásokat. Ugyancsak, ahol biológiai életnyomokat látunk a sötétebb területeken, ők csak alapjában különböző talaj összetevőkről beszélnek. Emlékeztetésképpen, mindezek csak elméletek, a mienk és az övék is, és nem keverendők össze valós tényekkel, egyik oldalon sem. Az egyetlen ténnyel ezek a távoli és különös kinézetű dombok és bemélyedéses területek szolgálnak, ahogy azokat a műholdas felvételeken megfigyelhetjük, itt csak néhány példát bemutatva, létezésük pedig nehezen magyarázható a hagyományos földi elképzelések alapján.

Miként említettük, a szóban forgó dombok és mélyedések láthatóan igen nagy távolságban vannak. Bárki könnyen felismerheti őket a mélyedéshez viszonylagosan közeli és egységes képet mutató kiszóródási területről, a vékony és erőteljes kráterfalról, valamint a következetesen sekély és viszonylag sík kráterfenékről, jelentős eltérést mutatva a tipikus becsapódásos kráterek általában mélyebb aljzatához képest. A Marson további, kör alakú bemélyedések is vannak, melyek ugyancsak nem becsapódásos kráterek, annak ellenére sem, hogy gyakran, helytelenül, összekavarják őket velük, a jóval mélyebb belső területeik miatt. Megvan a maguk különleges magyarázatuk, a Mars ezen, viszonylag sík területén azonban eredetük teljeséggel eltérő az említettekhez képest.

 

A fenti, kilencedik és egyben utolsó felvétel, csökkentett méretű, az MGS MOC 06-os számú marstérképe, az s05_s10 fotósorozat elemeit mutatja. Figyeljük meg a különbözőképpen elhelyezkedő fotócsíkokat, közülük is a fehér nyilakkal és feliratokkal jelölteket. Ami viszont ennél is fontosabb, figyeljük meg a sötét színű terület kiterjedését, fentről lefelé egészen a kép közepéig, valamint a világosabb színű területet a felvétel alján.

Ami a sötétebb vidéket illeti, érdemes közelebbi pillantást is vetni rá, s megfigyelni, milyen nagy számban jelennek meg a világos színű kerek foltok szerteszét. Ezek közül néhány becsapódásos kráter, a legtöbb azonban domb/bemélyedés jellegű forma, ezekről számoltunk be itt. Észrevehetjük, milyen nagy számban vannak jelen ebben a régióban. A hivatalos álláspont kétségtelenül nem is lehet más e különböző színű területekre, mint eltérő talajösszetétel. Azonban úgy gondoljuk, a sötétebb felső rész némileg kiemelkedő felszínre utal, ez a körülmény pedig segíthet nekünk megérteni a felszín alatti, felfelé irányuló nyomásviszonyokat, ilyen részek igen nagy számban fordulnak elő a sötétebb területen, miként azt leírtuk itt, egyben utaltunk is a sötétebb, fényelnyelő vidékekre, mint biológiai életet hordozó térségekre.

Az alacsonyabban látható, a fényt erőteljesebben visszaverő terület bizonyára az egykor létező sekélyvizes rendszer maradványát jelenítheti meg, talán inkább geológiai okai lehettek, hogy e terület a biológiai élet számára alkalmatlanná vált megtelepedésre. Továbbá, miként az tisztán kivehető, határozott partvonalat láthatunk, ha kissé feltöredezve is, a két terület között. Fontos háttér információ, a hangsúlyozott elválasztó vonal messze kiterjed a fotón bemutatott területen túl jobbra és balra is egyaránt, száz mérföldekre, belép az illeszkedő térképrészletekbe. Határvidékként szolgál a felső részen a geológiai felszínt takaró biológiai élet, valamint a csupasz geológiai felszínt láttató, biológiai életnyomokat kevésbé tartalmazó, világos színű, alsó rész között.

Mi köze mindennek a 3-as és 4-es felvételen a legrészletesebben látható, pontosan be nem azonosított nyomokhoz? Csupán a valószínű geológiai és ökológiai hátteret szerettük volna bemutatni, mely az S05-00845 jelű fotócsík alsó részét, a krátermélyedésben található formákat körülveszi. Valószínűnek tűnik, a mélyedés alján nagy mennyiségben találhatunk vizet, geológiai folyamatok eredményeként, s e feltételek nyilván kedveznek az élet fennmaradásához. Másrészről, igen valószínű, hogy a mélyedés körüli domb, s a mélyedés alja különleges kémiai és geológiai viszonyokkal rendelkezhet, ezek a körülmények vezethetnek az említett formák létrejöttéhez, a biológiai élet fennmaradása feltételei megteremtésének, mivel pedig a feltételek elszigetelten jelentkeznek, az életformák is hasonlóképpen jelenhetnek meg, a földi szem számára talán szokatlan körülmények közepette. De sohase felejtkezzünk meg róla: az élet mindig utat tör.

Igazság szerint, a Marson számos olyan életforma van, melyet a földi élet alapján is ismerünk, párhuzamait megtalálhatjuk a szomszéd bolygón, ám a következetes képhamisítási alkalmazások megnehezítik feladatunkat. Természetesen a Mars számos különlegességgel rendelkezik, ami a biológiai életet illeti általánosságban, a körülményeket tekintve viszont gyakran előfordul, nehéz felismernünk a jelekből földi szemünk számára, hogy életről van szó, a képhamisítás ugye rendkívüli mértékű, emellett ismeretlen, földi párhuzamok nélküli élet ugyancsak jelen lehet, s bizony könnyű elvéteni felismerését. Skipper könyvében jó néhány ilyen példát hoz, amikor kétségtelenül valamiféle életről van szó, egyértelműen azonosítható, de típusa a földi szem számára rendkívül szokatlan.

Érdemes felvetni, ha valaki kellő elszántságot érez magában, hogy a fenti képen látható, az északi vidéken megjelenő határvidéket alapos kutatás alá vesse, számolhat vele, munkája igen hosszadalmas és fáradtságos lesz. Habár e területet a lehető legszigorúbb hamisításoknak vetették alá, megakadályozván bármiféle komolyabb vizsgálat kivitelezhetőségét, ez a körülmény pedig ugye már eleve jelentéssel bír. Állandóan visszatérő jellemzőként találkozhatunk a fotók agyon szemcsésítésével például. Ebbe a fajta megoldásba a legkritikusabb helyeken ütközhetünk, ahol éppenséggel a legtöbb részletet szeretnénk megfigyelni, s mivel így van, ezért lehetetlen bármiféle képalkotási zavarra, vagy jelátviteli problémára fogni.

Már egészen korán találkozhattunk ezzel a jelenséggel, nem sokkal az MGS MOC első felvételeinek nyilvánosságra hozatalakor, 2000-ben. Akkoriban is nyilvánvaló volt, semmiféle egyéb oka nem lehet mindennek, mint a szándékosság. Sok ezer fotón kerülhettünk szembe ezzel a megoldással, tehát érdemes készülni rá. Akkoriban még tudósoktól is lehetett némi panaszkodást hallani ezzel kapcsolatban, megkérdezvén, miért annyira „homokosak” az északi féltekéről készült fotók? Homok? Bizonyára viccelnek! Rögtön kiderült tehát, hogy nem lehet e tényt puszta kézlegyintéssel elintézni, nem volt más választás, mint levonni a következtetést, valakik egész egyszerűen megtagadják a nyilvánosságtól a hiteles adatok közlését, eközben pedig minden pszichológiai tudást bevetnek; hazug állításaik terjesztését természetesen a tudományos világra is ráerőltetik.

Másrészről, természetesen a határterület tanulmányozása nem felesleges munka, megéri vele foglalkozni. A keskenylátószögű képeken láthatnánk a legtöbb részletet, világos, hogy ezeket hamisítják a legalaposabban, ezért igencsak megnehezítik a dolgot, ám a jóval kisebb felbontású, nagyobb távolságból ábrázolt nagylátószögű felvételek talán kevéssé vannak kitéve e hatásnak. A nagylátószögű fotókon igen nagy számban jelennek meg a jelen tanulmányban elemzett hatalmas dombok és mélyedések, mellettük a közönséges becsapódásos kráterek is, ennek okán könnyű felismerni a jellemző különbözőségeket. Egyben részletesebb rátekintést is nyerhettünk a Mars ezen vidékének geológiai adottságaira.

Ez a különleges geológiai háttér a maga dinamizmusával és kiterjedtségével a Mars északi félgömbjén biztos alapul szolgál a formálódó biológiai életnek, különös tekintettel a bemutatott S05-00845 jelű fotócsíkon található mélyedésre. A hivatalos tudomány megállapítása szerint mindez nyilvánvalóan lehetetlen.  Szinte hallani lehet, sár? SÁR a Marson? Elment az esze? Még ha így is lenne, kérem mindenki használja a saját józan eszét, és döntse el maga, mi az ami lehetséges és mi az ami nem. Végül is, elméletünk és véleményünk az asztalon van. Meg lehet vitatni. Immár másokon a sor.