A Mars bolygó közvetlen környezetében, valamint a felszínén is, szorgos űrszondák gyűjtik fáradhatatlanul a fantasztikusabbnál fantasztikusabb adatokat, készítik a csodálatosnál csodálatosabb felvételeket. Mégis. A nagyközönség szinte semmit sem tud a páratlan felfedezésekről, a legizgalmasabb felvételek az archívumokban - ám szabadon hozzáférhetően - pihennek.  A képek között szép számmal találunk olyanokat, melyek a marsi élettel, illetőleg a marsi civilizációval kapcsolatban gyökeresen másról mesélnek, mint ami a NASA hivatalos álláspontja. A NASA-nál tehát ismét nem mondanak igazat, sőt, ezen képek kapcsán már meg sem szólalnak… A legtöbb leleplezés Joseph Skipper áldozatos munkájának köszönhető, az ő munkáiból szemezgetünk.

   

 

82. A marsi erdei élet biológiai sokszínűsége

E beszámoló elvisz bennünket a szokatlan megjelenésű és vizuálisan igen nehezen beazonosítható marsi erdei élet bemutatásához. Első benyomásra hajlamosak vagyunk inkább természetes geológiai alakzatoknak felismerni, élet megnyilvánulása helyett. E jelenség teljességgel érthető, ha valaki az egyes fotócsíkokat különálló egységenként tekinti, elszigetelt helyszíneknek és nem kapcsolja össze őket. Ám, ha valaki sok különböző fotócsíkot átvizsgál, más-más területekről, aztán ezeket összeveti, s megtalálja a hasonlóságokat közöttük, akkor a valósághoz közelebbi kép alakulhat ki a fejében, s hirtelen azon veszi észre magát, mind több helyen képes felismerni a biológiai élet nyomait.

Persze mindez nem jelenti azt, hogy sikeresek lennénk valamennyi olvasó meggyőzése terén pusztán néhány felvétel és egy rövid beszámoló tekintetében, ahol csak a saját tapasztalatunkról számolhatunk be, a mi tudatunkban kialakult képről, ám természetesen tudásunk legmagasabb szintjén igyekszünk ezt átadni. A követők tábora létszámban egyre nő, s ez természetesen felelősséggel jár, ám nem a népszerűség a cél, s ennek érdekében nem is használjuk fantáziánkat, ellenben nagyon is használjuk a tudományos kutatás alapvető módszereit, és igenis hajlandók vagyunk észrevenni azokat a részleteket, melyeket mások nem. Meglehetősen szokatlan dolgokról fogunk itt értekezni tehát, erre mindenki felkészülhet.

„Erdei életnek” neveztük el az itt található formákat jobb terminológia híján, hiszen hatalmas geológiai eredetű felszínt fed el, hasonlatos a fás jellegű erdőségek földi viselkedéséhez. Ám, félreértés ne essék, az itt látható életforma eredete nagy valószínűséggel nem facsoportra vezethető vissza, vagy akár egyetlen fára, semmiféle hasonló életformára, nem puszta túlélési küzdelemről van szó, az élet egy szigetéről, ahová ez a telepes jellegű faj visszaszorult és szaporodik. Inkább valamiféle hatalmas méretű zuzmóról, gombáról, algáról, netán ezek kombinációjáról, a Mars különleges életformájáról, a felszínén hatalmas területeket elfoglalva, különböző fejlettségű állapotokban, erőteljes hatást kifejtve a bolygó felszínére és felszíni vizeire. Fontos tudni, a képen bemutatott helyszín a Déli Sarkvidék térségében található, nem messze magától a jégsapkától.

Szerencsénkre, ez a fajta alakzat olykor igen jól látható az MGS MOC felvételein, anélkül, hogy jelentősebben meghamisítanák a felvételeket, az alapként alkalmazott felbontás-lerontás mellett. Mindez valószínűleg azért van így, mert akik az igazság elrejtésén fáradoznak, talán úgy gondolhatják, soha senki sem lesz képes ezeket a kolosszális életformákat beazonosítani, pláne ekkora távolságból, hiszen egyes vonásai természetes geológiai alakzatokra emlékeztetnek, legalábbis, ha valaki kissé megerőlteti a fantáziáját. Továbbá, ez az életforma megváltoztatja megjelenését életciklusa folyamán, e folyamat néhány állomása során pedig kifejezetten geológiai megjelenést mutat, ezért a képhamisító programnak is komoly nehézségei támadnak felismerésében, a valódi, természetes geológiai formák között. Remélhetőleg sikerül ezeket a vonásokat mindenki számára tisztázni jelen beszámolóban.

 

A fenti első és az alant található második felvétel az MGS MOC E13-01971 jelű keskenylátószögű fotócsíkból való. Igen, természetesen a legszembetűnőbb alakzat a magányos, kissé sötét színű, ágas-bogas forma a kép közepén. Azonban az őt körülvevő, a fényt erőteljesebben visszaverő, sima terület legalább ennyire érdekes, s az ember első ránézésre hajlamos arra, hogy ne szenteljen neki különösebb figyelmet, mondván, mindössze kopár felszínről van csak szó. A tény ellenben az, hogy amit a fotón látunk, teljes egészében biológiai életforma, a természetes geológiai felszín sehol sem kivehető.

Nos, ha valaki csupán a fenti alakzatra tekint, nagyon könnyű kezdeti feltételezésre eljutni, miszerint valamiféle különleges kitörési mezővel van dolgunk, geológiai történéssel, a környezetében pedig nyugodtabb felszínnel találkozhatunk. A helyzet jelen esetben azonban nem ez. Szokatlan szemünk számára mit érzékelünk, azonban az ember hajlamos arra, hogy ha valami szokatlan tárul szeme elé, akkor azt megpróbálja minden áron már ismert dolgokat tartalmazó kategóriába sorolni, akár illik abba a bizonyos „dobozba”, akár nem, miközben természetesen azonnal hibát követ el, amikor geológiai formának próbálja beazonosítani, még ha különös is, és nem is kapott annyi képhamisítási beavatkozást, mint más, az emberi szem számára sokkal könnyebben beazonosítható, könnyebben értelmezhető formák esetében.

 

A fenti, második felvétel, ugyancsak az E13-01971 jelű fotócsíkból való, mint az első, ám kicsit lejjebbről. Ugyanazt a életformát mutatja be. Azonban ezen a részleten jól láthatóan az ágak csoportokba rendeződnek és keverednek. Valójában a szélét figyelhetjük meg a kifejezetten nagy területet elfoglaló ágas-bogas területnek. Habár látszólag közelebbi rálátást nyújt ez a felvétel a helyszínre, valójában nem ez a helyzet, pusztán az ágak méretesebbek itt. Valójában 30%-kal nagyobb jelen esetben a távolság, mint az első felvételen, s egyben a fotócsíkot teljes szélességében bemutatja, egyik oldalától a másikig.

Ismét figyeljük meg a sima összetevőt a második fotó felső részén, vegyük észre, kissé sötétebb, kevesebb fényt ver vissza jelen esetben, mint az első képen megfigyelhető, hasonló rész. A világosabb szín felöl a sötétebb felé történő váltás jellemzőnek mondható, ahogy a sima terület felől a sötétebb, ágas-bogas kitörési zóna felé haladunk. Újra szeretnénk leszögezni, minden egyes bit, melyet a képeken láthatunk ugyanannak a biológiai életformának a része, ám különböző állapotokon megy át életciklusa során, ez pedig megjelenésében drámai változásokat kelt, semmiféle természetes geológiai formához egyáltalán nem hasonlít külseje, életnyomok alkotta biomassza borítja be a felszínt.

 

A fenti, harmadik felvétel, miként az utána következő kettő is, ugyanazt az életformát mutatja be, ugyanarról a területről, ahonnan az első két felvétel is származik. Ezek a formák sem esnek túl messze a Déli Sapka területétől, ám egy újabb, az E12-01762 jelű fotócsíkból származik, a bemutatott részlet ismét átöleli a fotócsíkot egyik szélétől a másikig. Ugyanazt az ágas-bogas rendszert láthatjuk, egy-egy középponti térségből kiindulva, az ágak csoportokba rendeződnek, s megfigyelhetjük a határvidékeket is az egyes csoportok között, a símább, ám az előzőekhez képest hepehupásabb és kissé sötétebb zónát.

Ezúttal vegyük szemügyre az ágas-bogas alakzatok szinte pontosan közepére eső, kissé egyenetlen, csomós jellegű bemélyedést, különösen a kép alja és a bal felső sarka felé. Az ok, ami miatt felhívjuk a figyelmet erre a másodlagos jelenségre, az ágas szerkezetek központi térségében az, hogy lényegében újfajta állapot kezdeti állapotát láthatjuk ezekben a pontokban, igen különös átalakulás veszi kezdetét a szóban forgó biológiai életforma ciklusában, ezt az átalakulást pedig nagyszerűen követhetjük az alábbi felvételek megvizsgálása révén.

 

A fenti, negyedik felvétel, ugyancsak az E12-01762 jelű fotócsíkból való, mint a harmadik felvétel, s hasonlóképp az eredeti fotócsík bal oldalától jobb oldaláig terjed. Ez a részlet a kissé lejjebbről származik, mint a harmadik kép. Vegyük ismét górcső alá a felszín durva, csomós textúráját távol a határvidékektől, az ágas-bogas részek központi vidékein,

Szenteljünk figyelmet a világosabb színnek, a fényt erőteljesebben visszaverő biológiai-életforma alkotta felszínnek a középső és a lejjebb található területein a fotónak. Figyeljük meg az ágas-bogas formák csökevényesen visszamaradt lenyomatát ebben a világos anyagban, jelezvén, az ágas-bogas formák immár nem aktívak ezeken a részeken, talán mert felszívódtak, miközben a símább alkotók újra átvették e területek felett az uralmat.

 

A fenti, ötödik felvétel ugyanannak az E12-01762 jelű fotócsíknak a része, ezúttal azonban az aljához közeli részről kiemelve. Miként az látható, ezúttal a feszín drámaian másként fest, nem különböztethetők meg az ágas-bogas és a símább területek. Sajnos, az átmenet a kitöréses jelegű ágas-bogas részek és az itt megfigyelhető csomós jellegű kinézethez folyamatos, nem éles és határozott, nagyjából hat fotórészletet kellene itt egymás alatt elhelyezni, hogy ezt az átmenetet teljességgel megfigyelhessük, ezért nem tudjuk teljes részletességgel bemutatni azt.

Habár kétségtelen ugyanarról a dologról van szó, a fenti képen valóban kissé hasonlít geológiai megjelenéshez. Valójában, a két fotócsíkot és az öt felvételt áttekintve, a természetes felszín egyetlen darabját sem láthatjuk! Ha valaki nagyon közelről megvizsgálja a fenti, ötödik fotót, továbbra is kivehet sok-sok apróbb, csökevényes szerteágazó szerkezetet, ennyi maradt a korábban megismert formákból itt. Mielőtt valaki továbblépne ezen a beszámolón, javaslom feltétlen keresse fel az E12-01762 tudományos adatcsíkot, abból is a gif változatot, s nézegesse végig többször fel és le a fotót. Ezáltal könnyebb lesz áttekinteni az átmenetet a különböző fázisok között, egyikről a másikra, egyben könnyebb lesz megérteni is, hogy amit a fotón látunk az nem más, mint biomassza.

Arra gyanakszunk, ha tovább haladnánk lefelé, az ötödik felvétel alatti területre, a biomassza még egyenletesebb felszínt öltene, még kevésbé lenne csomós, színe világosabb lenne, a fényt jobban visszaverné, hasonlatosan a harmadik és negyedik fotó símább zónáihoz. Ezek után, feltételezésünk szerint, még símább, még jellegtelenebb terület következne, egészen addig, amíg nem jelentkezne az újabb ciklus kezdete a figyelmeztető sötét foltok és a megjelenő ágas-bogas képződmények ismételt felbukkanásával.

Végezetül annyit jegyeznénk meg, hogy amire alátekintünk, az véleményünk szerint egy rendkívül ősi, és igen sikeresen túlélő gigászi lény, még akkor is, ha mint sok-sok km-es kiterjedésű biomasszaként hivatkozunk rá. Arra gondolunk, egyfajta telepes jellegű életforma, sekély, ám hosszú időtartam óta létező folyékony vízre alapozva, mely minden bizonnyal a Déli Sarki terület jegének olvadásából időszakosan érkezik, mint talán néhányan emlékeznek rá a  „Vízáradatok a Mars Déli Pólusán” – című beszámoló kapcsán. Arra gyanakszunk, valamiféle alga/gomba/zuzmó hibrid elképesztően nagy példányát látjuk, vagy esetleg ősi, tengerben kialakult életformát, mely nemcsak ezeket alacsony síkságokat foglalta el, hanem rátelepedett a sekély vizet erőforrásként használó szárazföldi életre, semmi más lehetőséget nem hagyva számára, mint az együttműködést, illetve a versengést.

Arra gondolunk, e biomassza életciklusának legrejtőzőbb állapota tulajdonképpen ez az egységes megjelenésű forma, az ágas-bogas formák kinézete pedig ebből a símább jellegből egy gigászi szaporodási ciklus kezdete, mely a lény látható felszíne alatt kezdődik, majd áttöri azt, megjelennek az ágak, a maguk központi mélyedésével. Ahogy az ágak képviselte kitöréses jellegű formák megfigyelhetőkké válnak, a mélyebben található biomassza szintén kidobódik, ekkor figyelhető meg a jóval csomósabb és hepehupásabb jellegű felszín. Amikor a kitöréses fázis véget ér, a csomós és hepehupás felszín egy darabig megmarad, ám az egyenlőtlenségek elsímulnak a kiemelkedőbb részek visszasüllyedésével az alapot képező biomasszába, így újra kialakul a sima felszín, a maga nyugodt állapotával.

Más szavakkal, a teljes, élő biomassza három fő megjelenési formát képes mutatni. Az első a símább, inkább rejtező, erősebben fényvisszaverő állapot, mely a nagyon rossz felbontási viszonyok miatt könnyen összekeverhető geológiai felszínnel. A második az igen aktív, az ágas-bogas formákat növesztő, kitöréses állapot, lényegében összecserélhetetlen bármi mással, és egyben a legkülönösebb. Semmiféle ismert geológiai képződményhez nem hasonlítható, azaz mindenképpen rendkívülinek számít. A harmadik pedig a visszamaradt, hepehupás, csomós állapot, mely ugyancsak esetlegesen összekeverhető a durva geológiai felszínnel. Természetesen mindegyik főbb állapotnak számos további átmeneti szintje ismert.

A különböző átalakulási fázisok láthatóan más-más időben és különböző területein mennek végbe a hatalmas kiterjedésű biomasszán, ezért egy közönséges fotócsíkon mindhármat megfigyelhetjük, közte a két, geológiai felszínre emlékeztető állapottal. Ugyanez a helyzet az E12-01762 jelű fotócsík esetében, mellette a harmadik, negyedik és ötödik képhez használtunk fel, s nincs ez másként az S08-01258 jelű fotócsík kapcsán sem, ez utóbbit jelen beszámoló második felében láthatjuk. E szokatlan körülmény lehet magyarázata, miért próbálják mindenáron rákényszeríteni a megfigyelhető formákra a geológiai eredetet, az élet megnyilvánulása helyett. Az egyetlen zavaró pont ebben az értelmezésben az ágas-bogas alakzatok megjelenése, hiszen ez az állapot semmiféle geológiai magyarázatot nem támogat. A dolog mérhetetlenül egyszerű, nem geológiai eredetről van szó.

 

A fenti, kisebb méretű, széles látószögű hatodik felvétel, az E12-01783 katalógusszámot viseli, helyzete az eredeti tájolást hordozza. Semmiféle képtisztítási eljárásnak nem vetettük alá, mindösszesen csak felcímkéztük. Fehér téglalap jelzi az E12-01782 jelű fotócsík elhelyezkedését, ahonnan e beszámoló harmadik, negyedik és ötödik felvételét vettük. Ezekre a mintavételi helyekre nyilak és feliratok mutatnak az E12-01782 jelű fotócsíkot illetően. Hozzátesszük, a hivatalos statisztikai adatok szerint a fotócsík szélessége egyik oldalától a másikig 118.47 km. A széles látószögű fotó segítségével nagyjából érzékelhető milyen rendkívüli léptéket ölt ez a biológiai életforma.

A képen látható, világos és sötét foltok területe szinte teljes bizonyossággal a szóban forgó biomassza, átalakulásának különböző fázisaiban, nem pedig természetes geológiát jelentő sziklák vagy talaj. Az E12-01782 jelű fotócsíkon tapasztaltakra alapozva logikus a következtetés, a sötétebb területek nagy valószínűséggel a kitöréses, ágas-bogas képződmények kialakulásának színtere, míg a világosabb részek ugyanannak a biomasszának egy nyugodtabb stádiumát mutatják, különböző símaságú állapotban. Miként látható, e biomassza nem egymástól elszigetelt foltokat alkot, hanem kiterjedt régiókat ural, kolosszális léptékben. Habár nem mutattuk itt be, elmondhatjuk, további széles látószögű felvételeken, messze túlnyúlva az itt mellékelt széles látószögű felvétel határain túlra ugyancsak az itt látható biomasszát figyelhetjük meg. Ezen ismeretek birtokában talán jobban megérthető, amikor rendkívüli méretű életformáról beszélünk, alkalmazkodó-képességének igen fejlett szintjéről téve bizonyságot.

Nagyjából bemutattuk ezt a különös létformát a beszámoló első felében, hat felvétellel kiegészítve a magyarázatot. Lépjünk tovább a tanulmány második felére és mélyítsük el kicsit eddigi ismereteinket további, még jobb minőségű képek felhasználásával.

A második részben található fotók az MGS MOC S08-01258 fotócsíkból valók. Az írás első felében lévő fotócsíkok jóval távolabbi rálátást engednek csak, miközben ez a fotócsík jóval közelebbit, így további részleteket vehetünk ki. E fotócsík néhány mérfölddel az előzőhöz képest lejjebb helyezkedik el a Mars felszínén, de helyszíne kétségtelenül ugyanannak a síkságnak a része.

 

A fenti, hetedik felvételen, ugyancsak egy magányos, ágas-bogas, a tanulmány első részéből már ismert kitöréses alakzatot láthatunk. A nagyítás mértéke ugyan csak 100%, s ennél többre is adódna lehetőség, azonban szerettük volna, ha a teljes alakzat ráfér egyetlen képre. Már ebből is látható, mennyivel közelebbi ez a felvétel a korábbiaknál, s a biológiai életforma valóban kolosszális méreteiről tudósít bennünket. Olykor kevesebb képhamisítási eljárással találkozhatunk egy-egy marsfotó esetében, s lehetőségünkben áll megpillantani a részleteket is, miként most is, a biológiai életforma esetében.

Figyeljük meg a kitöréses jellegű, kaotikusnak tetsző felszíni anyagot az ágas-bogas alakzaton belül, ezek egymáshoz való viszonyát, és azt is, hogy a központban mennyire durva megjelenésű, csomós szerkezetű a textúra, s ahogy haladunk kifelé a központból, az ágas-bogas alakzatok tevékenysége fokozatosan alábbhagy. Ugyancsak vessünk egy pillantást a nyíllal és feliratokkal jelzett, a két, szemmel láthatóan legnagyobb kiterjedésű, nagyon sötét, a símább jellegű területről felszökő kitörési sugárra, az ágas-bogas alakzattól balra. Kevésbé szembeszökő, ám jó néhány további kitörés is látható ezen a képrészleten, különféle méretben, a jóval összetettebb, ágas-bogas alakzatok területén.

Ez az amit a megnövekedett részletgazdagság mellett kivehetünk, habár továbbra is elég rosszul, viszont a távolabbi, rosszabb felbontású felvételeken egyáltalán nem. Ezek az ismeretek talán további segítséget nyújtanak a jelenség értelmezésében, a biomassza kétségtelenül spóra-jellegű szaporodási fázison esik át, a kitörések pedig ezek kiszabadulását jelentik, nem pedig valamiféle geológiai aktivitást. A fenti helyszín a fotócsík felső részén található, míg a következő kettő az alsó részén.

 

A fenti, nyolcadik felvétel, a biomassza aktív, a szaporodási szakaszát követő állapotát mutatja. Továbbra is láthatjuk az ágas-bogas alakzatokat, megjelenésük azonban itt már korántsem annyira hangsúlyozott, már csökevényesebbek, a  kitöréses tevékenységet követő visszamaradt állapot most sokkal jobban megfigyelhető, a durva, egyenetlen, csomós, érdes felszíni textúra. E helyszín a fotócsík közepe táján található, ahogy lefelé haladunk rajta.

Egy dolog biztos, nem Kansasban vagyunk. Ha valaki megpróbálja a fenti hetedik és nyolcadik felvételt mint geológiai megjelenést bemutatni, véleményünk szerint nagyon kétségbe lehet esve, és két kézzel kapkod azután, hogy bármit is felismerjen, habár törekvésének semmi realitása nincs. Az eddig bemutatottak jobb megértése kedvéért, de különösen az S08-01258 fotócsík estében, mielőtt valaki végezne e témával, javasoljuk, feltétlen keresse fel a hivatalos S08-01258 jelű fotócsík gif változatát, előre-hátra görgetve, alaposan tanulmányozza végig.

Miközben ezt teszi, sokkal jobban megérthető a jelen beszámolóban felvázolt folyamat, hiszen lényegében jól megfigyelhetjük annak minden fázisát, a fokozatos változást, miként ölt a biomassza lépésről-lépésre más megnyilvánulási formát, s nem csak egy-egy kiragadott állapotát. Így cselekedve nyomon követhető a biomassza állapot-változása, az egyes állapotokhoz köthető eltérő megjelenés. Ha valaki alaposan utána akar járni a témának és nemcsak felületes információkat szerezni, feltétlen érdemes végigjárnia a javasolt utat.

 

A fenti, kilencedik kép a fotócsíkon még lejjebb van, közel az aljához. Annak ellenére, hogy látszik néhány igen halvány ág-forma, az általános megjelenés tekintetében a felszín igen durva, egyenetlen, csomós; ez marad vissza a kitöréses aktivitást követően jó idővel, a biomassza kifáradását követően. Így fest tehát a biomassza mielőtt a hepehupás felszín visszasüllyed, azáltal kisímul.

Nem győzöm újra és újra hangsúlyozni, hogy minden egyes kép, melyet ebben a tanulmányban felsorakoztattunk, csupán egy-egy részletét mutatja be a fotócsíkok határain messze túlterjeszkedő biomasszának, a délsarki területeken. A mélyen fekvő sík területek minden egyes négyzetcentiméterét betakarja, vastag, sárszerű, vagy annál is sűrűbb állagú megjelenést mutató réteggel. A beszámoló utolsó három felvételén semmiféle természetesen geológiai képződményt nem vehetünk észre, a legkisebb mértékben sem, a fotócsík teljes területén.

Ez az elképzelés, a maga drámai, különös és szokatlan mivoltával rendkívül nehéz lehet egyesek számára, hogy egyáltalán mérlegeljék. Ami egyébként teljességgel normálisnak is tekinthető a földi ember érzékelését figyelembe véve, miszerint hajlamosak vagyunk eleve elutasítani olyan jelenségek valóságos mivoltát, melyek jelentősen eltérnek az elfogadott normáktól. Valamivel több hasonlóságot fedezhetünk fel bizonyos, Petri-csészében tenyésztett élőlényekkel, elektronmikroszkóp segítségével vizsgálva őket, s ezáltal talán könnyebb megérteni a koncepciót, hogy lényegében ugyanarról a dologról van szó, csak kolosszális méretekben, a marsi körülmények bizonyos esetekben akár gyökeresen is eltérhetnek a földiektől, ezeket a tényeket felismerve pedig közelebb juthatunk a megértéshez, olykor a lehetetlen elfogadásához, egyúttal a marsi környezeti viszonyok átlátásához.

Ne felejtsük el, nem mi hoztuk létre ezeket a formákat, csupán beszámoltunk róluk, valóságosságukról. Akik tudnak mit kezdeni ezzel a kérdéssel megértik, akik nem tudnak, visszautasítják. E munka nem tud segíteni az érzékelési problémákon, csupán rá tud mutatni a tényekre és a valóságra.

Szeretnénk még valamit hozzátenni a témához, s igazából teljesen lényegtelen mit szólnak hozzá a hivatalosok, hiszen sokat nem lehet adni álláspontjukra. Amit látunk domináns jellegű, és egyértelműen életnyom. Azonban rendkívüli aktivitása, szaporodási sikeressége, mégsem jelenti azt, hogy ez az élő biomassza egyfajta ragadozó lenne. Ha így lenne, már jóval ezelőtt felélte volna valamennyi természetes forrását, a saját pusztulását kiváltva. Az idők folyamán fennálló stabilitása, rendkívüli sikeressége arra utal, elsődleges forrásául víz, a talaj ásványi összetevői, a napsugárzás, és talán saját maga szolgál. Valójában nem gondoljuk, hogy képes lenne a talaj különleges víztartalma nélkül ilyen mértékű szaporodásra, úgy látjuk, megvannak a maga korlátai. Továbbá, mivel nem mutat ragadozó hajlamokat, nyugodtan felkereshetjük, sőt, jelentős tápanyagforrással rendelkezik az élet számára, legyen az akár marsi eredetű, akár nem.

Az automatikus visszautasítás, mint eljárás, természetesen az előzetes tervek része, elvárják tőlünk, hogy a beidézett képeken természetes geológiát lássunk. Ez azonban pszichológiai „elvárás” vagy „feltételezés”, és ami rosszabb, természetesen nem támasztja alá a vizuális megfigyelés. Azért cselekszünk így, mert azt mondták nekünk, így kell tennünk, a gazdag ismeretekkel rendelkező vezetőink elfogadták e megállapítást, s kik vagyunk mi, hogy szembe mernénk szállni velük? Nos, ha valóban természetes geológiával állnánk szemben, akkor úgy kellene festenie, ahogy a természetes geológia, ám az esetek nagy többségében ez nem igaz, különösen nem az ágas-bogas állapotban. Tartsuk szem előtt, habár egy másik világot kutatunk, mely állítólag száraz és csupasz, emellett nagyon ritka és vékony légkörön tekintünk keresztül. Azaz sziklákat kellene látnunk, vagy a geológiai talajt, ami pedig a valóságot illeti, ezen a fotócsíkon semmi de semmi nem úgy néz ki, mintha szikla vagy természetes eredetű talaj lenne. Példának okáért, vessünk egy pillantást az alábbi földi képre.

 

Műholdas felvétel a Nyugati-Alpok térségéből – Christoph Hormann szívességéből

Különleges földi felvételek: http://earth.imagico.de/view.php?site=alps_new

Christoph Hormann honlapja: http://www.imagico.de/pov/earth_atmosphere.html

 

A fenti, tizedik, fekete-fehér műholdas fotó a Nugati-Alpokat ábrázolja, itt a Földön. Figyeljük meg a hegyek övezte, mélyebben fekvő síkságot és az egészet, jobb oldalon, körülölelő tengert. Vessünk egy pillantást a folyórendszerre és a tóra, nyilak jelzik az előtérben, baloldalt alól. Habár ez földi helyszín nem csupasz, víz és növényzet takarja, melyről a Mars esetében csak mint „feltételezés” beszélnek, mégis kitűnően látszik a geológiai sziklás alap és a talaj is, ezen a nagy távolságból készült, fekete-fehér műholdas felvételen, a lényegesen vastagabb és sűrűbb légkörön keresztül, melyet még ráadásul örvények is kavarnak, s emiatt sokkal inkább elrejtenek előlünk dolgokat – szemben a Marssal.

A jól láthatóan kiemelkedő geológiai alakzatok, mint például a hegyek és a dombok, többé kevésbé ilyen töredezettnek és durvának látszanak, a mélyebben fekvő sík terület is nagyjából így fest mindenhol, a felvétel szögétől függően. Zárva a gondolatot tehát, ahol sziklák és/vagy geológiai talaj van jelen, az így néz ki, abszolút értelemben is, amikor két különböző világot hasonlítunk össze, miként a Föld és a Mars esetében tesszük, e két bolygó geológiája ugyanis igen jól összevethető. A Mars felszínéről készült műholdas felvételekről általánosságban elmondható, hogy zavarosak és homályosak, emellett vattaszerűek, lágyak és igen kevés részletet mutatnak, az éppen aktuális modern technikai háttér ellenére. Mindez a tízezernyi képhamisítási alkalmazásnak tudható be, mellette további alkalmazásokkal, az egyik kedvenc megoldás az áttetsző fedőréteg felvitele, innen ered a lágy kinézet.

Valódi műholdas felvételek, a nagy távolság ellenére, sokkal élesebb és kontrasztosabb képet adnak, mint amilyen például fentebb is látható, a Mars és a Föld közötti átvitel során pedig nem számolhatunk ilyen jelentős minőségromlási tényezővel. A fenti fotó azt ábrázolja, miként fest a valódi geológiai felszín, ha pedig valaki alaposan megnézi a hiteles műholdas felvételek sorát, azt tapasztalhatja, hogy jelentős nagyítási tényező révén jóval közelebbi rápillantást is lehetővé tesz. Semmi ilyesmire nincs lehetőségünk akár a Marsról, akár a Holdról érkező fotók esetében. Mindezt bárki ellenőrizheti.

Nos, jelen tanulmányunk végén le kell szögezni, hogy az itt bemutatott három marsi, az MGS MOC műhold felvételeiből kiválasztott fotócsíkon, a számunkra nyilvánosságra hozott formában, semmi de semmi, a leghalványabb módon sem emlékeztet bármiféle sziklára vagy talaj-jellegű geológiai megjelenésre. Ha pedig nem, akkor miért kellene elhinnünk, hogy geológiai táj tárul elénk? Csak azért, mert másvalaki azt mondta nekünk, vagy mert erős a nyomás arra nézve, hogy így tegyünk? Amennyiben nem sziklákat és geológiai eredetű talajt látunk, akkor mit? Tengernyi képhamisítási eljárást? Úgy gondoljuk, nem. Úgy véljük, rendkívüli mértékben lerontott felbontás mellett, nagy távolságból, ám mégis kolosszális méretű, a tönkretett minőség miatt igen szerény részletesség mellett, ám ahhoz mégis kellő részlet birtokában, hogy felismerhessük (mintha sötét üvegen tekintenénk át) a valóság néhány elemét.

Mire is gondolunk? Azt részletesen levezettük e beszámoló első felében, nincs szükség tehát ismétlésre itt, a tanulmány végén. Mindenki önmaga kell, hogy átgondolja az eddigieket, s levonni a saját következtetéseket a vizuális megfigyelésekre alapozva, vagy pedig szó szerint elfogadni a vezetőink által sugalmazott hivatalos álláspontot. Most is, mint mindig, a döntés az Olvasóé, vagy saját maga jár utána a dolgoknak, vagy pedig engedi, mások gondolkozzanak helyette. Ne felejtsük el, a valóságot nem érdekli a mi pszichológiai hozzáállásunk, vagy egyéni értelmezési megoldásaink. Igazából, egyáltalán semmi szerepet sem játszanak érzéseink. A valóság az, ami; végül pedig mindig megtalálja a megnyilvánulásának módját a pszichológiai preferenciáink ellenére. Aki ezt nem veszi figyelembe önmagát veszélyezteti.

Jelen beszámolóban nem teszünk kísérletet a jelenség teljes magyarázatára. A tanulmány csupán nagy vonalakban szeretné felhívni a figyelmet a létezésére, meghagyván a lehetőséget másoknak, sokkal képzettebb szakembereknek, hogy elvégezzék a szükséges elemzéseket és vizsgálatokat, miközben további felvételek tanulmányozásával segítjük őket a tudás határainak további kiterjesztésében. Tehát mindazok a tudósok vagy kutatni vágyók akik túl tudják tenni magukat a kezdeti megrázkódtatáson, melyet ez a hihetetlen módon megnyilvánuló marsi biológiai élet okoz, remélhetőleg képesek megtenni a következő lépést, képesek szabadon kutatásokat kezdeményezni, s meghatározni a planetáris botanika teljesen új alapjait, a valóság birodalmának alapjait kidolgozva, meghatározni az elméleti alapokat, számítógépes modelleket készíteni a hivatalos tudományos adatokra építve, melyeket ugye – szándék szerint – elsősorban a megtévesztésre szándékoztak.

És még egy dolog. Feltéve, hogy az itt bemutatott jelenség értelmezése helytálló, akkor ugye különleges jellemzőkkel rendelkező koloniális jellegű életformával találkoztunk, melynek rendkívül fontos szerepe van a mars-felszíni biológiai élet fejlődésében. Valójában az ilyen jellegű életformák nem teljesen ismeretlenek a Kedves Olvasó számára, hiszen találkozhatott vele 2001-ből a „Hatalmasra növő gombák a Déli Sarki régióban”, És 2003-ból a „A Mars vízjégtömegei: az élet színterei” – címmel.

 

 

83. A marsi erdei élet biológiai sokszínűsége

Mielőtt belemerülnénk a sokkal kevésbé ismerős és különösnek ható marsi erdei élet sokszínűségébe, mely témáról egyébként előző beszámolónkban is olvashattunk, és hozzálátnánk az elkövetkezendő tanulmányoknak, ez alkalommal a földi szem számára szokatlan életformával ismerkedünk meg, ám olyan létformával, mely továbbra is könnyen felismerhető és beazonosítható, valamiféle biológiai életként. Természetesen nagyon különös megnyilvánulása. Akárhogy is, azt mindenféleképpen szeretnénk elérni, hogy senki se keverje ezek után semmiféle geológiai alakzattal az itt látható formákat, habár sokan azt szeretnék, de most ne foglalkozzunk velük.

Ha átfogóan vizsgáljuk a képet, igen fontos és jelentős bizonyítékokat találhatunk, habár a felvétel minősége igen silány, de ezt már megszokhattuk a számunkra nyilvánosságra hozott fotók esetében, mégis, a marsi életre általánosságban rátekintést nyerhetünk. Kis időt hagytunk az itt bemutatott, hangsúlyos bizonyíték nyilvánosságra hozatalával a hivatalos szerveknek, azaz a titkos hatalom képviselőinek, hogy felülbírálják a saját maguk által kiadott teljességgel téves értelmezéseiket. Azonban most mégis a nyilvánosság elé tárjuk, megmutatni mind az érdeklődőknek, mind a hatalom képviselőinek, mintegy figyelmeztetést, hogy a planetáris valóság mindenféleképpen ki fog derülni, legszebb ideje, hogy akik ennek útját állják és mindenerejükkel megakadályozzák, hogy végre felhagyjanak halogató magatartásukkal, hiszen hamis illúzió, miszerint a hazugság rejtve marad. Az igazság, miként az élet is, utat tör.

Végül megjegyzem, mindenki számára fontos tisztában lenni azzal, hogy beléptünk egyfajta korszakváltásba, ez a folyamat pedig egész egyszerűen nem hagy sok esélyt a választásra. Vagyis jobb, ha belátjuk és megértjük az itt felvonultatott fotókon látható valóságtartalmat, aztán szép lassan megkezdjük szociális viszonyaink átformálását. A fenti ismeretek birtokában, lássunk is neki az elemzésnek.

 

Az első felvétel a kifejezetten hosszúnak számító, S06-00607 jelű, harmadikként listázott, .gif kiterjesztéssel ellátott tudományos adatcsík közel legaljáról származik; a fotócsík egyik oldalától a másikig bemutatva a helyszínt, a hivatalos adatoknak megfelelően tehát 2.95 km széles. Fontos tudni, az alább következő fotók ábrázolta részek e fölött helyezkednek el, olykor egészen közel egymáshoz, egészen az átfedésig.

A fenti első képet csak azért helyeztük el itt, hogy bemutassuk, mennyire nehéz beazonosítani az életformákat egy rendkívül rossz minőségű fekete-fehér műholdas felvételen - amilyen formában azt elérhetővé teszik számunkra. A sötétebb színű alakzatok túl sötétek, a világos színűek pedig túl világosak, a kettejük közötti jelentős kontraszt pedig számos részletet eltüntet. A hivatalos álláspont arra utal, hogy ha nem lennének akkora számmal jelen az ágas-bogas elágazások a felvétel bal oldalán, belenyúlva a világos színű területekbe, ezáltal meglehetősen szokatlan képet festve, akkor különösebb értelme nem lenne az élet jelenléte feltételezésének ezen a területen, s pláne nem az alapos vizsgálatnak.

Gyanakszunk, nem túl nehéz elképzelni, számos tudós aki meglehetősen hiszékeny és naiv, ránézvén ezekre a felvételekre, mindenféle megjegyzés híján továbblép. Miért? Mert semmiféle felismerhető alakzatot nem talál a saját jól bevált paradigmáin alapuló elvárásaihoz, azzal kapcsolatban, miként kell festenie egy geológiai alakzatnak, ezért nem foglalkozik a dologgal, mint lényegtelennel, és holmi rendellenességnek sorolja be, mert előfeltételezéssel él, miszerint élet, mint olyan, semmiféleképpen sem lehet jelen az itt látható formák kialakítása szempontjából, hiába kiabál mindez harsogva a fotóról, hiába ugrik az arcába, továbblép és nem foglalkozik vele. Nem tudunk mást mondani, csak annyit, jó szerencsét mindehhez! Mindennek nem lenne szabad megtörténnie még ilyen fokú képhamisítás mellett sem. De ha tudni szeretnénk, mi is van ezeken a felvételeken valójában, akkor nem elég azok alapos vizsgálata, de kívül kell tekinteni a dobozon magán is.

Természetesen ez a fajta fogékonyság megérthető, ha valaki elhisz dolgokat, mint például a naiv akadémikusok, akik feltételezik, ezek a képek nincsenek meghamisítva, minden valós, a felbontás pedig olyan jó, amilyen csak lehet. Ha azonban valaki kevésbé hívő és némi gyanakvással is megáldott személyiség, akkor bizony felismer néhány sebezhető pontot, s rájön, nem elegendő a képi információ tökéletes következtetések meghozatalához. Mellesleg, fogalmunk sincs hány hasonló képet rejtegetnek előlünk, tiltanak minket megtekintésüktől, tele hangsúlyos életnyomokkal, talán mi magunk is elnézünk számosat. De legalább ezt az egyet megtaláltuk.

 

A fenti, második felvétel alapjában véve ugyanazt a helyszínt ábrázolja, mint az első, a látványt ez esetben azonban 68 fokkal elforgattuk jobbra, az óramutató járásával egy irányban, hogy az életformákra alkalmasabb rálátásra tehessünk szert. Némileg világosítottunk rajta és tisztítottunk is. Emiatt a világos színű háttér túlságosan is kifehéredett, a kisebb részletek emiatt elvesztek, ám ezzel párhuzamosan a sötétebb területek valamivel részletdúsabbá váltak. A bal felső és a jobb alsó sarokban láthatóvá válik a fotócsík széle. A képrészlet tehát annak egyik szélétől a másikig terjed.

Teljességgel nyilvánvaló, hogy a sötétebb színű, kiemelkedő formák a legcsekélyebb mértékben sem emlékeztetnek semmiféle geológiai jellegű sziklára, vagy talajra. Ezeket a formákat tehát nem magyarázhatjuk geológiai eredettel, ám mindenesetre figyelemfelkeltő, tehát semmiképpen sem hagyhatjuk figyelmen kívül. Amit látunk az nem más, mint kissé halványabb színű marsi erdőség az előtérben, olybá fest, mint igen sűrű fenyves erdő, egyenesen álló fatörzsekkel, ám valószínűleg mégsem pontosan az. A háttérben sötétebb, szélesebb alapokon álló, ugyancsak sűrű benépesült erdőséget láthatunk, finom ágakkal illetve nyúlványokkal az egyes példányokon. Ez utóbbi erdőség tehát sötétebb színű, mint az előtérben található, ezért az előtérben lévőt jelentősen ki kellett világosítani, hogy a háttérben lévő részletei is kivehetők legyenek a szegényes képi feltételek mellett.

Fontos megjegyezni, a jelentős világosítás hatására a fehér területek igen sok részletet elvesztettek, de e nélkül nem tudnánk megfigyelni a háttér erdőségének jellemző vonásait, viszont kapcsolatát a közvetlen környezettel nem láthatjuk. E részen nemcsak a levegőbe nyúló ágakat figyelhetünk meg pontosan, de a talajszinten kifejlődött indákat is, jelentősen eltávolodva a központi törzstől, ahol az megkapaszkodik a talajban.

Pontosan ezek a vonások keltették fel Skipper figyelmét e tekintélyes méretű formákra, figyelembe véve a hivatalos statisztikai adatokat legalábbis. Nos, akármilyen életforma legyen is a háttérben megfigyelhető, valószínűleg jelentősen különbözik bármiféle, általunk megszokott földi megfelelőtől, legalábbis személy szerint ismeretlen számunkra.

 

A fenti, harmadik felvétel az előzőhöz képest kissé jobbra és közvetlenül a fölött található, pontosan illeszkedve hozzá. Az itt látható formák elsődlegesen a világosabb színűek közül valók, a második fotón jól megfigyelhettük, azonban ezúttal 150%-os nagyítást alkalmaztunk. Egyúttal ki is merítettük a hivatalos fotó nyújtotta lehetőséget, ennél erősebb nagyítás esetén a zavaró tényezők túlságosan megszaporodnának. Mivel a növényzet foltja majdnem a teljes felvételt magában foglalja, ezúttal nem kellett olyan mértékű kivilágosítást alkalmazni, mint az előző felvétel esetében, így tehát kissé közelebb kerülhetünk annak valódi természetéhez.

Habár kissé jobb a rálátás, mégis igencsak nehéz meghatározni, mi lehet pontosan a magasba nyúló életformák mibenléte? Valami féle fák lennének, vagy pedig függőleges irányba terjeszkedő telepes életforma? Ha ez a fotó a Földön készült volna a megfigyelhető gyenge minőségben és homályosan, kétségtelenül azonnal ki mernénk jelenteni, ha nehezen kivehetően is a rossz felbontás miatt, de fás jellegű erdőséget láthatunk, talán még hozzátehetnénk, hogy bizonnyal fenyves erdőt, ez azonban a Mars, ahol az eddigi tapasztalatok alapján kimondhatjuk, a telepes életformának számos megjelenési alakja van, nagyon jól alkalmazkodtak a körülményekhez és virágzóan szaporodnak, azaz figyelembe kell venni ezt a lehetőséget is, ha ilyen nehezen kivehető formákkal találkozunk.

Egy további dolgot szeretnénk felvetni meggondolásra. Figyeljük meg, mennyire éles és jól kivehető az erdőség határvonala, ahol a világos színű teljesen kivilágosított felszínnel találkozik, közvetlenül a függőleges, magasba törő egyedek szomszédságában. Talán lenne valami független, alacsonyabbra növő létforma közvetlenül a magasra törő egyedek tövénél, amely túl kicsi, hogy részleteiben megvizsgálhassuk ezen a siralmasan gyenge felbontáson? Netán ennek a létformának természetes megnyilvánulása, hogy függőleges egyedeket növeszt és igyekszik mind nagyobb területet elfoglalni? Ki tudja? Bár arra gyanakszunk, inkább az utóbbi, mint az előző. Ha így van, akkor egy különleges telepes életformára tekintünk alá, függőleges egyedekkel, a felbontás azonban nem engedi egyértelmű következtetés levonását.

 

A fenti, negyedik kép, kissé tovább mozgatja a tekintetünket a fotócsíkon felfelé és jobbra, az előző, harmadik felvételhez pontosan illeszkedve. Miként az látható, ez esetben is egyfajta kombinációjára tekinthetünk alá, az előtérben az alacsonyabb megjelenésű erdei életre, és a nagyobb ágakat/nyúlványokat növelő, nagyobb egyedeket tartalmazó változatra a háttérben. Itt, az előtérben látható formák kevésbé kifejlettek, kisebbek és közel sem  egyenletesek, ám jelen esetben sokkal beszédesebb a rálátásunk a sötétebb színű, burjánzó, ágakat és nyúlványokat felvonultató, a háttérben található formákra. Nyilvánvaló, ezek a létformák rendkívüli mértékben alátámasztják az élet létezését, nagyobb méretük folytán pedig jobb bepillantást engednek természetükbe, a kifejezetten rossz felbontás ellenére is. Tehát láthat bárki is bármit a sötétebb színű területen, ami akár csak a leghalványabb mértékben is emlékeztetne geológiai eredetű sziklákra, vagy talajra?

Javasoljuk, hajoljon mindenki nagyon közel a képernyőhöz, és figyelme meg alaposan a háttérben látható, nagyobb méretű, sötétebb színű erdőség részleteit. Ha valaki megpróbálná megtisztítani ezt a felvételt, megkísérelvén láthatóvá tenni némileg több részletet, a fotó fekte-fehér mivolta és a képhamisítások ellenére, az egész látványt pedig kissé jobban a függőleges irányba eltolva, ez az igen hangsúlyos bizonyíték abban a pillanatban mint ÉLET ugrana elő, még akkor is ha újdonságnak tűnik és meglehetősen szokatlan a megjelenése. Még a legelvakultabb tudósok és akadémikusok számára is, hiszen kétségbevonhatatlanul, semmi de semmi olyasmit nem tudnának mondani, aminek valós alapja lenne, és ami miatt itt geológiai formákat kellene látnunk. Nem tudjuk pontosan megmondani miféle élettel állunk szemben, egy dolog azonban abszolút biztos, határozottan ÉLET az, amit látunk, egy másik világon burjánzik, mindezt a tényt pedig a hivatalos források még feltételezés szintjén sem merik kezelni. Erről szól a bolygóközi kutatás a maga teljességében…

Vajon miért szükséges az egyszerű biológiai élet létét, mint ez is, titokban tartani? Vajon mi a csuda lehet olyan borzasztóan veszélyes egyszerű növényekben, fákban vagy telepes életben? Természetesen semmi, ha átlagemberként gondoljuk végig, ám nagyon is sok, ha a titkos hatalom tagjaként. Ne felejtsük el, habár nem ismerős teljes egészében vizuális megjelenése, mégis könnyen felismerhető forma, szinte bizonyossággal mondhatjuk el róla, hogy élet, hasonlatos a már általunk ismertekhez, ezért könnyen tudjuk azonosítani. Másként miként is hihetnénk el? A szóban forgó jó kinézésű és burjánzó erdőség, a megfigyelhető sűrűség mellett, ahelyett, hogy a mindennapi létéért kellene harcolnia, nagymennyiségű vizet tételez fel a talajban, ugyanúgy a légkörben is, vagyis totálisan ellentétes helyzetet, amint amit a hivatalos szervek szeretnének velünk megetetni, a csonttá fagyott világról. Teljességgel valószínűtlen álláspont. Ha pedig így van, akkor levonhatjuk a következtetést, ez a bolygó bizony egyértelműen támogatja az életet, legalábbis az általunk ismert formáját, s azt meg is figyelhetjük, méghozzá tömegesen.

Ha egyszer az átlagemberek figyelme felélénkül, s növekedésében eléri ezt a pontot, utána sikeresen áttöri meggyőződésük a hivatalos hazugság falát, felismeri a képhamisítások pszichológiáját és a prekoncepciók elfogadtatásának sajátosságait, a titkos hatalom kénytelen lesz rájönni, hogy innentől kezdve már egészen parányi lépés kell csak az intelligens élet feltételezéséhez, akár igen fejlett életformák létét is elfogadva, azaz mindent, ami ezzel jár. Más szavakkal, beindul a dominó-hatás, az információk meghamisításának rendszere borul, a titkos hatalom hazugságvára magát a hatalmat fenyegeti, hiszen összeomlása maga alá temetheti képviselőit, azaz ettől a ponttól kezdve kicsúszik a kezükből a hatalom, vagyis az irányítás lehetősége.

 

A fenti, ötödik felvétel ugyancsak kissé felfelé és jobbra van az előzőhöz képest a fotócsíkon, a negyedikhez képest tehát. Elsődlegesen a szerteágazó nyúlvány-formákat mutatja be, ezúttal azonban fejletlenebb kinézetű állapotban. Az oka minden bizonnyal az, hogy ezúttal az erdő szélén járunk, azon a területen, ahol az eléri a nyílt és üres térséget, a fotócsík éppen e helyszíne felett.

Habár valamivel fejletlenebbnek tűnik, mégis jól kifejlett, a megfigyelő szempontjából tekintve pedig igen erős bizonyító erővel bír, hiszen kevésbé sűrű, tömött, fényelnyelő, ezek miatt pedig a sötét szín kevésbé zavarja össze az elemzést, miként azt a korábbi, nagyobb méretű példányok esetében tapasztalhattuk, a megelőző felvételeken. Ezek miatt a látvány kissé különböző, valamivel több részletbe tekinthetünk bele, jobban ráláthatunk az egyedi nyúlvány-, illetve ágrendszerekre, akárminek is határozzuk meg őket. Ami még jobb, semmiféle szakértőt nem igényel annak eldöntése, mi látható a képen, egészen addig, amíg valaki meg nem tagadja a józan ész logikáját és fel nem adja döntési képességét, elhívén olyan állításokat, melyeknek köze sincs a valósághoz.  Amennyire biztosak lehetünk benne, az olyan bizonyító erejű helyszínek, mint ez is, különösen a negyedik és az ötödik fotót figyelembe véve, melyek vitathatatlanul igazolják biológiai élet jelenlétét a Marson, mindenféleképpen elgondolkodtatóak, és bárki aki képes mást elhinni, mint amit a saját szemével lát, véleményünk szerint pusztán a tagadás oldalán áll, nem pedig a gondolkozásén, s felesleges a legkevesebb időt is rájuk pazarolni. Ha valakinek a saját józan esze nem elegendő, hogy levonja a megfelelő következtetést az olyan nyilvánvaló dolgokból, amilyen ez is, legalább annyit belásson, amit lát, az nem természetes geológia, azon semmi de semmi nem segít, bármit is tennénk az érdekében.

Habár a fenti bizonyítékok kézenfekvőek, ám mégis csak cseppet jelentenek a tengerben, abból a tengernyi vízből, mely csak arra vár, hogy a zsákot kiszakítván ránk ömöljön. Amikor ilyen dolgok kerülnek a nyilvánosság elé, akkor a földi emberiség számára kiadott ismeretek kapcsán a titkos hatalomnak egyre növekvő bonyodalmakkal kell szembenéznie, miként tartsa fenn az illúziót, a Marsról már évtizedek óta hangoztatott mesét, miszerint az fagyott világ és rendkívül veszélyes az általunk ismert élet kialakulására és fennmaradására az elsődlegesen széndioxidból álló légköre. Lényegében erre semmi esélyük sincs. Olyan napok következnek ránk, amikor ezeket a hivatalos hazugságokat ízekre szedik a független kutatók, már csak annál az egyszerű oknál fogva is, hogy sokkal jobban képzettek, mint a hivatalosok, és nem abból élnek, hogy hazugságokat terjesszenek. A hazugok napja leáldozott.

Továbbá, javasoljuk, mindenki nagyon figyeljen, a folyamat mostanában jelentősen felgyorsult, akár akarjuk, akár nem. Ha pedig mindez arról szól, hogy kissé közelebb kerülünk a valósághoz, akkor tőlünk függetlenül, de szép lassan megváltozik a környezetünk, új kihívások jelentkeznek, s vagy képesek vagyunk hozzájuk alkalmazkodni vagy sem. Mindannyian új korszakba lépünk, nemcsak a technológiánk fejlődése teszi ezt lehetővé, exponenciálisan fejlődő műszaki vívmányaink, hanem az élet mibenlétéhez fűződő lélektani kapcsolódásunk is, ahogy a planetáris kutatások feltárják számunkra a különböző feltételekhez alkalmazkodó más-más életformák létezését. Jobb később, mint soha. Számolni kell mindenkinek mindezzel.

 

A fenti, S06-00608 katalógusszámú hatodik felvétel széles látószögű, segítséget ad a rajta feltüntetett S06-00607 jelű, fehérrel bekeretezett keskeny látószögű fotócsík szélesebb környezetének bemutatására. Figyeljük meg, a terület tágabb környezetét, ahol a sötétebb erdőség rejlik, szinte kiugrik a világosabb térségek közül. A fotócsík térségében a sötét részeken jól kivehetők az enyhén váltakozó árnyalatú színek, a kissé halványabb és sötétebb tónusok. A világosabb szín logikusan az előtérben látható, magasba törő egyedeket tartalmazó erdőség, míg a sötétebb szín a nagyobb méretű, szerteágazó nyúlványokat vagy ágakat tartalmazó változata.

Teljesen megalapozott és logikus a következtetés, miszerint a sötét színű, fényelnyelő részek a fenti, S06-00608 jelű széles látószögű felvételen, miként azt az általunk elemzett S06-00607 jelű fotócsík alapján levezettük, elsődlegesen e kétfajta erdőséget tartalmazza, a valamivel világosabb színűt és a kissé sötétebbet, vagy esetleg még több félét. Fontos tisztában lenni vele, a széles látószögű felvétel feltételezhetően nagyjából 119 km széles vízszintes irányban, legalábbis a hivatalos statisztikák szerint. Mindebből adódik, az erdőség nem valami kisebb folt az S06-00607 jelű fotócsík területére korlátozódva, hanem éppenséggel sok-sok kilométer átmérőjű térséget sikeresen elfoglalva, sűrűn benépesítve, igencsak burjánzó növénytakaró, miként azt az S06-00607 jelű fotócsík körvonalain messze túlterjedően magunk is érzékelhetjük, az erdei élet nyomaival találkozunk mindenfelé a térségben.

Azért említjük e szélesebb összefüggéseket, mivel itt a Földön, ekkora kiterjedésű erdőségek jelentős mennyiségű széndioxidot nyelnek el a légkörből és oxigént bocsátanak ki, mintegy hajtómotorként működnek, alapvető hatást gyakorolva a légkör összetételére. Természetesen nálunknál az igazságról sokkal mélyebb ismeretekkel rendelkezik a titkos hatalom, hiszen kétség sem férhet hozzá, a sokkal jobb felbontású műholdas felvételeket egész egyszerűen lenyúlják előlünk, titkos gyűjteményükbe zárják, mi pedig idekint nem jelenthetjük ki teljes bizonyossággal miféle életnek vagyunk szemtanúi a számunkra nyilvánosságra hozott silány minőségű felvételekre alapozva, még abban sem lehetünk teljeséggel biztosak, hogy ugyanúgy növényi jellegű életet figyelhetünk meg, a Földön megszokott nagyarányú oxigén-kibocsátás mellett. A feltételezésre minden okunk megvan, habár sokkal többet nem tudunk biztonsággal kijelenteni ezen a korai szakaszon, hiszen olyan sok és különféle telepes jellegű életformát ismerhetünk meg a Marson, a maguk egyedülálló fejlődési szakaszaival együtt, csak annyit mondhatunk, ha fás-jellegű erdőséget látunk, az még nem jelenti azt, hogy eleve olyan eredettel rendelkezne, miként azt a Földön megszoktuk, és nem lehet esetleg valami, alapjaiban más.

Nos, ha valóban erdei életről van szó, akkor jogos a felvetés, ilyen tömegű növényzet komoly mennyiségű oxigént termel, s annak bizony hatással kell bírnia a bolygó teljes légkörére, azt sokkal elviselhetőbbé és barátságosabbá téve nemcsak a telepes életformák, de az erdei jellegű fajok számára is, ezek marsi előfordulása ugyancsak cáfolhatatlan, lásd egyéb írásokat a témában. Ez a tény elvezet minket a Mars valós légköri összetételéhez. Továbbá, az erdők puszta létezése, a megfigyelt tömeg és sűrűség mellett, a Déli Sarki Terület közvetlen térségében, ahol a bolygókutatók szerint rendkívül fagyos körülmények uralkodnak, s ugye álláspontjuk alapján a műszerek mérési eredményei „megkérdőjelezhetetlenek”, nos a tények, meglehetősen más fénybe tüntetik fel a hivatalos források által kiadott adatok hitelességét, s a hivatalos források megbízhatóságát is.

Akárhogy is, e beszámolóban felvonultattunk néhány igen hatásos bizonyítékot a biológiai élet marsi jelenléte mellett. Természetesen nem tekintünk úgy erre a történetre, hogy bárki is bombahírként értékelje és elrohanjon vele, a cél sokkal inkább az, hogy aki szembesül ezekkel a tényekkel, segítségünkkel módosíthassa gondolkozását és közelebb kerülhessen a valósághoz. Ahogy növekszik a hivatalos adatokat megkérdőjelezők száma, a kissé szokatlan, ám egyértelműen biológiai életformák elemzése révén, akár ezen az internetes oldalon, akár másikon, a hivatalos hazugságok leáldozásának kora siettethető, a titkos hatalom által irányított butítás tarthatatlanná válik. Legyünk tehát kritikusak a ránk ömlesztett maszlag iránt, s akkor majd meglátjuk.

 

84. A marsi erdei élet biológiai sokszínűsége

Jelen beszámoló valamennyi vizuálisan megfigyelhető formája egyetlen keskeny-látószögű fotócsíkból származik, katalógusszáma: MGS MOC R07-02245. újabb példája a földi szemnek különös és szokatlannak tetsző marsi erdei élet sokszínűségének. Kezdetnek a fotócsík felső részéről veszünk egy részletet, ennek értelmezését végezzük el a beszámoló elején, mint az élet mellett legkevésbé szóló bizonyítékot, majd ahogy a fotócsíkon lefelé haladunk, egyre meggyőzőbb formákat találunk, míg a leghatásosabbakkal a fotócsík alján találkozhatunk, ahol már olyan mértékű a bizonyító erő, hogy bármiféle ellenvetés puszta időpazarlás.

E fotócsík szinte felkínálja az alapos vizsgálat lehetőségét, jó rálátást biztosítva helyszínre, szükségtelen bármiféle grafikus feldolgozást végrehajtani rajta, ám természetesen éppen emiatt, nagyon jó lenne, ha valaki végrehajtaná azt. Fontos háttérismeret, hogy a fotócsík maga viszonylag keskeny, ha hihetünk a hivatalos adatoknak, mindössze 2.98 km széles, alátámasztván, a rálátás lehetősége viszonylag közeli, vigyázzunk tehát, nehogy eltévesszük a léptéket. Valamennyi itt bemutatott részletet a hivatalosan kiadott listán negyedik helyen található, egyenes tájolású, .gif kiterjesztésű fotócsíkról vettük. Ugyanolyan mértékű színt adtunk hozzá, mint a többi felvételnél is megfigyelhető, a részletek kiemelése végett, egyúttal az egyes felvételek is jobban összevethetők ezzel a technikával.

 

A fenti, első képen, sötétebb színű kitöréseket láthatunk világosabb szintű biológiai jellegű élettér területén.  A geológiai jellegű kinézet ellenére, amit megpróbálnak néhányan erre a területre is ráhúzni, hogy ismerősebb vizuális megjelenést kíséreljenek meg kölcsönözni a helyszínnek, valójában egyáltalán nem látszik az eredeti geológiai felszín, sehol, a fotócsík teljes hosszában, igaz ez természetesen az itt bemutatott fotórészletek valamennyi pontjára is. A teljes terület valamiféle biológiai jellegű élet színtere. Azonban, ha esetleg a fotócsík tetejéről és középső vidékről származó képrészletek valaki számára nem tűnnének biológiai jellegű életnyomoknak, pusztán azért, mert nem kellő a hasonlóság mértéke, emiatt pedig további magyarázat szükségeltetik, nem kell ezzel foglalkozni itt és most, hiszen e beszámoló végén sokkal hatásosabb bizonyítékokat mutatunk be, az átlagos szemlélő számára is ismerős jellegű biológiai életformákat, ezért a dolog bármiféle megkérdőjelezése teljességgel értelmetlen.

 

 

A fenti, második felvétel, az első képen megfigyelhető régió egy részlete, ez esetben azonban a nagyítás mértéke 200%-os, a fő kitöréses jellegű térséget figyelhetjük meg, a biomassza területén. Ismét szeretnék mindenkit emlékeztetni rá, hogy a világosabb színű, erősebben fényvisszaverő „felszín”, amit könnyen felismerhet bárki, véleményünk szerint nem geológiai eredetű, sokkal inkább biomassza, élő anyag, semmiféle valós geológiai képződmény nem látható a fotón, az erősebben fényvisszaverő tulajdonság, és viszonylag sima felépítése ellenére sem. Nincs jelen semmiféle valós geológiai felszín, teljes mértékben elfedi azt a biológiai eredetű élet.

Nem azért illesztettük ide ezt a típust a marsi életnyomokból, hogy ezzel győzzük meg az Olvasókat a marsi élet létezésének valóságáról, s pláne nem csupán egyetlen beszámoló alapján, hanem sokkal inkább azért, hogy mindenki megszokhassa ezt a fajta látványt, annak különböző vonatkozásait. Korábban is olvashattak már az érdeklődők a marsi erdei élet biológiai sokszínűségéről és ez ugyanígy lesz a jövőben is. Nagyon fontos ennek a témának a bőséges körbejárása. Ha össze akarnánk földi megfelelőkkel hasonlítani, akkor talán leginkább egy sűrű és burjánzó algamezőre eshetne a választásunk, valahol egy kisebb tó vagy pocsolya felszínén, ahol mocsaras-jellegű konzisztenciát formál a sekély vízfelszínen, iszapos jelleget kölcsönözve neki. Biztos vagyok benne, hogy a természetjárók, vagy a pecások pontosan értik miről beszélünk.

Fontos megjegyezni, jelen beszámoló első felvételén bemutatott biológiai alapú életnyomok megjelenése igen hasonlatos a 82. beszámolóban bemutatott egyedekhez, ha nem is pontosan azonosak azokkal. Miként az jól látható, az egyes életformák, miként az itt bemutatott is, elképesztő sűrűségű takaróban képesek mindent elfedni, miként a sár vagy iszap teszi, s ugye, ez a viselkedés teljességgel azonos néhány telepes életforma megnyilvánulásával is, mint például a moszatok, vagy algák, ám természetesen mindez kolosszális méretekben, legalábbis a Földön megszokotthoz képest. Ebből következik, hatalmas kiterjedésű sekély víznek kell itt jelen lennie, betakarva az alatta fekvő talajt. De menjünk is tovább a fotócsík középső területei felé.

A fenti, harmadik kép az előzőhöz képes lejjebb található a fotócsíkon, a közepénél kicsit feljebb. Az eredetihez képest 70%-os kicsinyítést alkalmaztunk, hogy beleilleszkedjen az általunk használt képméretbe, az egyik oldalától a másikig.

 

A harmadik felvételen egy kifejezetten egyenes, és viszonylag finom megjelenésű demarkációs vonalat láthatunk, a szélére fekete nyilakkal mutattunk rá, a két eltérő kinézetű biológiai életet hordozó területet választja el. A vonal feletti részre mint „felső mezőre” hivatkozunk a könnyebb megérthetőség végett. Szorosan kapcsolódik az első és a második felvételen bemutatott biológiai életnyomokhoz. A vonal alatt szövevényesebb rész kezdődik, más a kinézete a korábbiaknak, „alsó mező” elnevezést használjuk majd rá. Figyeljük meg, hogy a biológiai életnyomok a felső mezőn szétszórtan jelentkeznek, míg az alsó mezőn csoportosan, illetőleg sávokban.

Lehetséges lenne, hogy mind a felső, mind az alsó mező valójában ugyanannak a biológiai életnek a megnyilvánulásai, csak pusztán eltérő fejlődési állapotban? Nos, ha tippelni kellene, úgy gondoljuk, hogy nem, s lényegében különböző jellegű biológiai életről van szó, ez pedig egyre nyilvánvalóbb lesz, ahogy lefelé haladunk a fotócsíkon tovább, s szemügyre vesszük a következő képeket. Feltéve, hogy valóban különböző formákat testesítenek meg, a puszta látványuk alapján nem tudjuk megmondani melyikük foglalja el a másik területét. Azonban, ha tippelni kellene, arra gyanakszunk, hogy az alsó mező behatol a felső alá, s a felső megpróbál továbbra is életben maradni az alá behatoló alsó mező jelenléte ellenére, a határvonal pedig éppen e két mező találkozására utal.

 

A fenti, negyedik felvétel a fotócsík közepéhez képest pontosan az alatt van, éppen az előző harmadik felvételhez illeszkedik. Figyeljük meg, hogy az életforma ebben az esetben (habár ugyanazt a színezési eljárást alkalmaztuk) kissé sötétebb, azonban kissé világosabbra vettük ezt a felvételt, s a sorban következő további kettőt is, csökkentve azok sötétségének mértékét, hogy valamivel jobb rálátást kaphassunk részleteiben ezekre az igencsak sötét elemekre. A sötétebb szín abból adódik, hogy az alsó mező lényegében igen nagyszámú egyedi objektumból áll, ezek pedig árnyékot vetnek, csapdába ejtvén a napfényt, viszont a felső mező sokkal egyenletesebb felszínű, jóval egyenletesebben takarja be a felszínt, így az a napfény jelentősebb részét képes visszaverni, általánosságban világosabb színt kölcsönözve megjelenésének.

Habár minden, ezen a negyedik felvételen láthatóan hajlamos teljesen összekeveredni és egybefolyni; viszont jobban megfigyelhető e helyszínen az alsó mező egyenetlenebb textúrája. Figyeljük meg, hogy a felső mező biológiai életformáiból néhány továbbra is látható, s jól kivehetően az első mező tetején bukkan fel.

Az eddigiekből is kiderül, ha valaki megtekinti a 4. felvételen az életformákat, mint elkülönülő szigeteket (ugyanez a helyzet a 3. fotóval is), a fotócsík egyéb részeihez való kapcsolódását figyelmen kívül hagyva, akkor igencsak könnyű megérteni, mások miként teszik félre ezeket a képeket, geológiai eredetet sejtve a látottak mögött, s ugye kétség sem férhet hozzá, milyen sokan tesznek így. Akárhogy is, ezek a részletek nem önálló szigetek, hanem éppenséggel átmeneti állapotokat tükröznek. Mielőtt valaki elolvasván félreteszi e beszámolót, igencsak tanácsos letöltenie a hivatalos listán a negyedik helyen szereplő .jpg kiterjesztésű felvételt. A fotócsíkon lefelé és felfelé haladva egyértelműen nyilvánvalóvá válik miről is beszélünk, arról, hogy egyes kiragadott részlet sohasem tekinthető adekvát bizonyítéknak.

Eközben a fenti, negyedik felvételen, figyeljük meg a most már tisztán látható, egyértelmű irányítottsággal rendelkező bordákat ezen az alsó mezőn, valamint azt is, miként mutat minden egyes bordaforma pontosan ugyanabba az irányba, ez az irány pedig a jelentősebb fényvisszaverő tulajdonsággal rendelkező,  felső biomassza. Ez a fajta közvetlen irányítottság feltételezi, hogy az alsó, durvább textúrájú forma elkezdhette növekedését szoros, párhuzamos sorokba rendeződve, netán megvan az a képessége, hogy növekedése során igen agresszívan versenyezve vegye fel a létért való küzdelmet a határterületeken.

 Mivel a biomassza mindkét képviselője láthatóan érett állapotában nyilvánul meg, teljesen és erőteljesen betakarja a rendelkezésére álló területet, minden egyéb dolgot eltüntet saját határain belül, legalábbis mindent, ami ezen a távoli műholdas felvételen kivehető lenne; az irányítottságban észlelhető szabályosság pedig talán egyfajta jellemvonása lehet ennek a rendkívül sűrű biomassza-takarónak, amikor hasonló nagy sűrűségű és burjánzó biomassza-takaróval találkozik. A fenti jelenség legalább megfontolást igényel, milyen különös és gyakran egészen eltérő jelenségek zajlanak le a Marson a Földdel való összevetésben.

 

Most menjünk még tovább lefelé a fotócsíkon és most értünk el ahhoz a ponthoz, amiért az egész témát érdemes volt végigvenni, a legerősebb bizonyítékhoz, miszerint a Marson biológiai élet található. Mondjuk ezt azért, mert végül is meggyőződésünk immár, hogy csak igen kevesen éreznek magukban akkora bátorságot, hogy az 5. és a 6. fotón látottakat mint természetes geológiai megjelenést próbálják értelmezni. Bármilyen szempontból is. A sziklák és a talaj alakzatai soha nem ismétlődnek szabályos mintázat formájában, miként azt felette bosszantó módon a fent látható erdei jellegű életforma teszi, a maga számos, egymáshoz erősen hasonlatos egyedi objektuma révén.

Ez a tényező teszi ezt az alakzatot különösen hatékony és erős bizonyítékká. Tekintet nélkül arra, hogy ki mit mond a széles nyilvánosság számára, a társadalom visszautasítása ellenére is, amit itt látunk, és ahogy azt jelen tudásunk szerint ismerjük, itt bizony biológiai életről van szó. A biológiai élet léte ellen felhozott mindenféle tagadó álláspont és szánalmas gyengeségű próbálkozások ellenére is, miszerint itt valamiféle természetes geológiáról lenne szó. A vizuális bizonyító erő hatékonyabb. Nyilvánvaló a megtévesztő szándék mögött egyéni lelki probléma, viselkedési hiba, megfontoltság, vagy politikai és titkos hatalmi cél szerepel.

Vegyük észre, hogy e földi szem számára rendkívül szokatlan életforma milyen hihetetlen sűrűségben és erővel burjánzik, nyilvánvalóan igen sikeres a növekedésben. Kétségtelenül erős, láthatóan nem úgy fest, mintha a túléléséért küzdene. Ez a kulcs! Megláthatja bárki, ez a bizonyos biológiai életforma-jelleg újra és újra ismétlődik, felbolygatja hagyományos szemléletünket, megmutatja, hogy másfajta biológiai életforma is létezhet, ráadásul hatalmas területeken, a Mars Déli Sarki Régiójának közvetlen közelében. Továbbá, újabb és újabb, a biológiai élet jelenlétére vonatkozó, rendkívül erős bizonyítékokról lehet majd a továbbiakban még olvasni.

Nézzük meg a szemünk elé táruló látványt! Nem valakinek a véleményéről vagy pedig elméletéről van szó, hanem szemmel látható objektív tényekről, teljesen függetlenül bárki véleményétől vagy elméletétől. Teljességgel meggyőző bizonyíték? Nem, csupán afelé vezet. kiragadott példákat elemzünk, és vizsgáljuk meg a részleteket, néhányuk tökéletes bizonyítékká csak a laboratóriumi elemzések után válhat. Ám akárhogy is vesszük, hihetetlen meggyőző erővel rendelkezik a terület, figyelmen kívül semmiképpen sem lehet hagyni. Jelenléte, ilyen hatalmas kiterjedésben, egyértelműen igazolja, igen sikeresen növekvő, régóta létező életformáról van szó, mely számára kedvezőek a feltételek ezen a távoli világon. Továbbá, kétség sem férhet hozzá, logikusan következik, takarója alatt víz jelenlétével kell számolnunk, ebben is szinte bizonyosak lehetünk.

 

A fenti, hatodik felvétel pontosan ugyanaz, az ötödik felvételen látható életforma, ám itt közelebbi, 200%-os nagyítás mellett. Nézzük meg. Látunk rajta bármit is, amit szilárd geológiai formának, sziklának, netán talajnak felelne meg? Ha igen, akkor igencsak sajnálatra méltó, de akkor miként is beszélhetnénk arról a hídról, amit igen olcsón kínálunk eladásra? Tréfát félretéve, szíves örömest meghallgatnánk, ha valaki ilyesmit látna benne…

Vegyük szemügyre a szupersűrű, tömött biomasszát a fenti, hatodik felvételen. Megpróbálhatja bárki is beleképzelni magát, miként tudna ezen az erdőségen áthatolni. Miként tudná akárcsak az ujját is beledugni. El tudnánk képzelni, hogy a Mars Polar Lander „elhibázta” a leszállást, miközben ebbe az elképzelhetetlen sűrű erdőségbe próbált leereszkedni feltehetően a 195 fok nyugati hosszúságon és a 76 fok déli szélességen – nem is túlságosan messze attól a térségtől, ahol ez a felvétel készült (250.77 fok nyugat, 84.12 fok dél). Ez lenne tehát a kulcs?

 

A fenti, hetedik felvétel fekete-fehér, katalógusszáma R07-02246, széles látószögű kamera készítette, látható rajta a keskeny látószögű kamerával készült R07-02245 jelű fotócsík, s annak környezete. Természetesen a nagylátószögű felvételek gyakran rendkívül rossz minőségűek, elmosódottak, felbontásuk pedig csapnivaló. Azonban továbbra is láthatóak a világosabb és sötétebb mintázatok, ahogy a felső mező elkülönül az alsó mezőtől, valamint ahogy beilleszkedik ez a két rész a környezetbe. A hivatalos statisztikai adatok szerint a kontext felvétel szélessége 117.88 km, egyik oldalától a másikig. Ez az érték pedig ad némi fogalmat arról, milyen a marsi biológiai jellegű élet mindent elfedő takarójának léptéke.

Hát igen, az itt bemutatott erdei biológiai élet meglehetősen szokatlan a földi ember számára, miként azt az előző beszámolóban is láthattuk, viszont rendkívül hatásos. Nem szándékunk ezen élet létezésének tényéből messzemenő következtetéseket levonni jelen beszámolóban, hiszen azt már korábban megtettük. Itt tehát akár meg is állhatunk. Végül is, a biológiai élet marsi jelenléte kapcsán egyértelmű következtetéseket vonhatunk le a bolygószomszédunk valós légkörére, hőmérsékletére, a víz jelenlétére, hiszen ezek nyilvánvaló dolgok.

Amit mondani szeretnénk az csupán annyi, a tál körül ülő tudományos és akadémikus közösségeknek, hogy bölcsebben teszik, ha alapos figyelemmel kísérik az eseményeket, és lépéseket tesznek a nyilvánosságba rögzített előítéletek feloldásába, elkezdik a valós információkat közölni, sokkal inkább, mint időt vesztegetni újabb és újabb hazugságok felsorakoztatására, amikor bárki láthatja, hogy a most tárgyalt esetben hasonlóképp, nyoma sincs semmiféle geológiának, továbbá, semmi de semmi nem létezik a fotókon, mely azt igazolná, hogy lenne. Miként eddig tettük, ezután is számos bizonyítékot fogunk a marsi élet léte mellett felsorakoztatni, ahogy ezek száma növekszik, egyre inkább hagyható figyelmen kívül az a hazugság-áradat, amit ránk zúdítani igyekeznek. Ahogy az élet, úgy az igazság is utat tör. Folyamatosan fogunk újabb és újabb tényeket a nyilvánosság elé tárni, ezáltal az érdeklődők ismereti szintjét emelni, az ébredő emberek tömegének tudati befolyásolása egyre többe és többe fog kerülni, végül pedig lehetetlenné válik.

Nektek ott, a titkos hatalom tagjaként igencsak ébernek kell lennetek. Hazugság-váratok pillanatok alatt dől majd össze és semmit sem tehettek ellene. Csak hiszitek, hogy a hazugság korlátlan ideig fenntartható. Nem tanultok a történelemből. Emellett pedig, aki hazugságban él, maga sem tudja előbb-utóbb, mikor „téved”, azaz mond „véletlenül” igazat. Senki sem hibátlan. Minden rendszer önmagában hordozza végzetét. A hazugságra és az erőre alapozott is. Ahogy a történelem során a csaló vezetőket gyorsan elérte a vég, úgy lesz most is. Mindig így szokott történni.

Aki felismerte a valóságot, s ebben segítségükre lehettünk, mindenhol, ahol csak lehetőségében áll, hívja fel erre a figyelmet – az újságban, a rádióban, a médiában, baráti társaságban, családban -, ahol csak teheti. Senki sem tarthatja meg az igazságot magának, hiszen „nem azért tart az ember lámpást, hogy véka alá rejtse”. Valóban történelmi korokat élünk meg. Nemcsak egy újabb hazugságvár ledöntésének tekintetében, hanem a földönkívüli élet felismerését és általános elfogadását illetően is. Ennek valamennyi következményével együtt.

 

 

85. Rejtélyes sötét üreg a Marson

A Skipperhez érkező levelek arra utalnak, igen sok olvasó szeretne elemzést olvasni a Marson található rejtélyes üreg, vagy barlang tekintetében, melyről néhány héttel ezelőtt lehetett olvasni az MRO felvételei kapcsán. A fenti, első felvétel a hivatalosan kiadott, azon semmiféle változtatást, nagyítást nem eszközöltünk, az MRO archívumában található. Mindösszesen néhány felirat került rá, sőt 10%-os méretcsökkentést alkalmaztunk, hogy beleilljen a szokásos képméretbe. Miként az jól látható, egy tökéletesen fekete foltról van szó, egy egyébként viszonylagosan sík felszínen, megjelenése meglehetősen feltűnő és érdekes, egyben számos vitára ad lehetőséget.

 

Ez utóbbi az a körülmény, amit felkeltette Skipper érdeklődését, s egyben feltette rá két centjét, mivel a hozzá fordulók folyamatosan kérték tőle, kommentálja a dolgot. Kissé vonakodva állt rá a teljesítésre, hiszen első ránézésre egyáltalán nem meggyőző a látvány természete. Továbbá, nagyon erősen úgy tűnik, mintha egyébről sem lenne szó, mint közönséges képhamisításról. Meglehetősen belefáradt már ebbe a témába, s akár elhiszik, akár nem, ha csak lehet, igyekszik elkerülni. Másrészről, az érdeklődők folyamatos levéláradata mégis arra késztette, hogy közelebbi pillantást vessen a helyszínre. Az alábbiakban meglátásait közöljük.

A helyzet az, hogy nem beszélhetünk új felfedezésről az MRO fotóinak sorában, a Themis képalkotó rendszer már korábban rábukkant, most csupán a felismerés megerősítése történt, ezúttal sokkal nagyobb felbontásban, az MRO felvételei segítségével. A rejtélyes sötét folt, miként az fentebb látható az MRO fotóján, az elképzelések szerint olyan nagyméretű sötét és mély üreg a Mars felszínén, hogy csak egészen minimális mennyiségű fény verődik vissza belőle. A feltételezések szerint átmérője eléri egy futballpálya szélességét, azaz durván 70 méter. Csupán egyike a Themis által felfedezett hét üregnek, vagy barlangnak, a „Hét Nővérnek”, miként azt elterjedten ismerik, az itt látható a kisebbek közül való, mindegyikük nevet is kapott, a szóban forgó a „Jeanne”-re hallgat.

 A Hét Nővér az átlagos talajszint fölé emelkedő, Arsis nevet viselő, vulkán-rendszer lávafolyásain található. Az Arsis az egyike az egy vonalban felsorakozó, Tharsis vulkánoknak keresztelt, három hatalmas tűzhányónak, általánosan elterjedt megnevezés alatt, a Tharsis régióban találhatók. Az Arsis a második legmagasabb vulkán-rendszer a Marson, közel akkora, mint az Olympus Mons, mely a legnagyobb, s nemcsak a Marson, hanem az egész Naprendszerben, a Földön hozzá hasonló sincs.

 

A fenti, második képen, a Tharsis Régiót láthatjuk, az említett tűzhányókkal, nyilakkal és feliratokkal kiegészítve. A teljes környék pedig, ahol a „Jeanne” nevet viselő üreg, vagy barlang található, be van keretezve. A durva felszínű terület a felvétel jobb alsó sarkában a Mars gigászi törésrendszerének a nyugati vége. Teljesen nyilvánvaló, az egész környék geológiailag igen aktív.

A „Jeanne” nevű üreg határozottan nem becsapódásos kráter, a környezetében nyoma sincs kiszóródási mezőnek. Amennyiben a felfedezés valós, néhány tudós véleményes szerint, olyan területre bukkantunk, ahol hatalmas barlangok alakultak ki a kemény kőzetrétegekben, majd omlottak össze, hátrahagyván ezt a „tetőablakot” az üreg tetején. Talán többen is emlékezhetnek arra, a Földön igen hasonlatosan működik ehhez az általunk „kék barlangoknak” nevezett képződmények kialakulása, ezek a helyek azonban rendszerint vízben merülnek alá, s a környezetük anyaga egyfajta támasztópillérként szolgálva támasztja meg a tetejüket, a teljes beomlást ugyancsak a víz akadályozza meg.  Kézenfekvő, a szóban forgó üregekhez közel található vulkáni rendszer léte alátámasztja az ismertetett tudományos elképzelést, hiszen ilyen, múltban végbement vulkanikus tevékenység létrehozhatott ilyen gigászi méretű felszín alatti üregeket.

 

A fenti, harmadik felvétel, az előbb ismertetett, az MRO képalkotója által rögzített fekete üreget mutatja, ez alkalommal azonban a hivatalosan kiadott nagyfelbontású változatot láthatjuk, továbbra is mentesen bármiféle tisztítási eljárástól. Miként látható, a sötét üreg jelenléte hangsúlyos, a környező felszín azonban meglehetősen zavaros a túlzott kivilágosítás és a homályosság következtében. Hasonlatos „borsófejtés” nevű közismert – megtévesztő - játékhoz. Amikor ennek nyomait észrevehetjük, máris elkezdhetünk gyanakodni, hiszen arra gondolhatunk, valakik azt szeretnék, hogy egy üreget lássunk és semmi mást ne. Az egyöntetűen sötét területek ellenállnak bármiféle kontrasztjavítási kísérletnek, általuk bármi elrejthető, ha valaki rá szeretne jönni, mi is lehet a valós tartalom, elmélkedése általában nem vezet sehova.  Emlékeztetni sem kell rá, ilyesféle félrevezetés nagyon is kapóra jön egyeseknek.

Skipper rendkívül alaposan és közelről megvizsgálta a sötét területet. Véleménye szerint a sötét rész nem árnyék, hanem mindent elfedő fekete tintaréteg. Semmiféle kivilágosítási technikára nem reagál, holott ha árnyékról lenne szó, legalább néminemű halványodást várhatnánk. Rendben, szó ne érje a ház elejét, ettől esetleg még lehetne üreg, középső része azonban mindenféleképpen mesterséges beavatkozás révén hamisított. Hogy miért is? Nos, teljes bizonyossággal nem tudjuk elmondani.

Az a kevés, amit az üreg belső falából láthatunk, nem tesz túl sokat hozzá döntésünk megalapozásához. Amennyiben egy felfelé keskenyedő falú üreg beszakadt tetejét látnánk, egyre vékonyodó felső fallal, akkor amit látunk belőle, az egyszerűen túl kevés ahhoz, hogy képes legyen megtartani a saját súlyát, pláne, ha nagy mélységű barlangról van szó, hiszen semmit sem láthatunk a mélyebb részeiből, minden fényt tökéletesen elnyel, más magyarázattal ugyanis nem lehet szolgálni a tökéletes feketeségre. Ha bármiféle függőleges oldalfal létezne az üreg oldalán, netán lejtős részek, akkor ahogy a barlang szájától távolodunk, legalább valamennyit látni kellene belőle, azonban semmiféle ilyes dolgot nem vehetünk ki a képen. Emiatt újra visszatérhetünk a kezdeti felvetéshez, mesterséges beavatkozásról van szó, ami a sötét területet illeti, nyoma sincs árnyékhatásnak.

 

Aztán itt van a fenti, negyedik felvétel, amelyik nem más, mint a harmadik kép kissé feljavított változata Skipper révén, így kissé jobban látszanak a felszíni részletek a sötét „üreg” közvetlen környezetében. Megfigyelhető, ahogy most jobban látjuk a felszínt, az üreg kissé új megvilágításba kerül, érdeklődésünk pedig a környezete felé fordul.

 

 

A fenti, ötödik és egyben utolsó kép a negyedik fotó jobb felső részének nagyítása. Megmutatja a meglehetősen szokatlan felszíni részleteket, ezek mivel önmagukért beszélnek, sokat nem tudunk hozzátenni a látványhoz.

Nos, teljes bizonyossággal nem tudjuk kijelenteni, mi is az valójában, amit látunk, ha viszont geológiáról van szól, akkor természetesen egyike a valaha látott legkülönösebb formáknak, beleértve a Marsot természetesen. Leszögezhetjük, a legtöbb tudós azt mondaná, közönséges lávamezőről van szó, többszörös kiömlési területtel, azonban nem gondolnánk, hogy ezek mögött az egységes formák mögött tényleg geológiai eredetet kereshetnénk, hiszen újra és újra ismétlődnek, több ezerszer. Továbbá, az a tény, hogy a meglehetősen érdekes, a szomszédságban lévő alakzatokat hivatalosan nemcsak egyszerűen hanyagolták, hanem meghamisították, eléggé gyanús, a háttérben pedig a titkos hatalom beavatkozását kell sejtenünk.

Egyéb dolgok között mindenféleképpen szánjunk néhány percet a napsugárzás szögének. Ha feltételezzük, hogy üreget látunk, akkor a szélek körüli színeződésből következtethetünk, a Nap a bal alsó sarok felöl ragyog a jobb felső sarok felé, az üreg jobb felső részének belső falának felszíne van ugye megvilágítva. Ha most megnézzük a durva felszínt a felvétel bal felső sarkában, akkor az árnyékok elhelyezkedése alapján cáfolva láthatjuk előző feltevésünket. Ha pedig az eredeti objektum a környező felszín fölé emelkedett, sokkal inkább, mint üreg, melynek ugye 99%-át tökéletes feketeségű tinta fedi, kivéve a keskeny, közvetlen szélét jelentő részét, akkor a Nap fényének éppen az ellenkező irányból kellene érkeznie, azaz a jobb felső sarok felöl a bal alsó felé, megvilágítván a keskeny kiemelkedő részt, mely éppenséggel kimaradt a mesterséges alkalmazás alól. Ehhez jön még hozzá, hogy a durvább felszínen a bal felső sarokban lévő kisebb árnyékok mintha alátámasztanák ezt a felvetést.

A kérdés ugye az, mi is történik itt valójában? Valaki nemcsak egy tekintélyes méretű, ovális alakzat elrejtésére törekedett itt az éjfekete tinta felvitelével, teljességgel elrejtve valós formáját, de az árnyékok elhelyezkedését is manipulálta, hogy a gondolkozásunkat éppen az ellentétes irányba vigye (lefelé inkább, mint felfelé), így fel sem merül bennünk, mit lehet itt ténylegesen. Ha valaki meglát egy sötét, ovális tintafoltot a felszínen, és a felszín szerte mindenfelé rendesen meghamisított, s a megfigyelő – értelemszerűen – hisz a vizuális látványnak, akkor a felvételt alapvetően elfogadja úgy, hogy sötét üreget lát, amennyiben pedig alaposabb vizsgálatot végez, észrevéve az említett dolgokat, felmerül benne a kérdés, vajon a tudósok miért hallgatnak? Netán mert elbújtak páncéljaik alá? Mindannyiunkat az orrunknál fogva vezetnek?

Csak a vita kedvéért, gondoljuk végig a felvetést. Mi van akkor, ha egy tekintélyes méretű kupola emelkedett magasba mesterséges sziklaalapjáról, körülötte pedig szupersűrű biológiai élettel, akár mint utánpótlás szolgál, netán kutatási terület? Tegyük fel, a kupola viszonylagosan tisztán kivehető az MRO fejlett, nagyfelbontású leképező rendszere számára, talán mértani alakzatok is kivehetők voltak alatta, felkeltvén a figyelmét a korábbiaknál sokkal fejlettebb képhamisító számítógépes program számára, mint beavatkozást igénylő formák. Mit történik hát? A kiemelkedő kupolából üreget készítenek, s a környező, beszédes felszínt pedig meghamisítják. Gondolják csak végig.

Végszóként meg kell jegyezni, nem állnak rendelkezésre megdönthetetlen bizonyítékok a fentiekről, miként arra sem, hogy valóban üreggel állnánk szemben, a környezetéből eredetileg kissé kiemelkedő oldalfalakkal. Eltekintve a szokatlanul festő felszíntől, mely gyanúnk szerint sokkal inkább biológiai eredetű életnyomokat rejt, mintsem élettelen geológiai felszínt, a tény az, hogy bármi is található ezen a helyszínen, bizonyára sokkal többet mondana el számunkra, viszont nagy bölcsen és szánt szándékkal meghamisították azt. Még mindig maradt egy további bizonytalansági tényező számunkra, ez pedig az, vajon a Mars körülményei közepette miként jöhetett létre ilyen sötét üreg. Ennek pontos indoklásával továbbra is adós a tudós világ.

Ez a fajta kétértelműség taszító lehet és elfogadhatatlan azok számára, akik az egyszerűségre törekszenek a bolygóközi kutatásokban, azonban éppen ez a kettősség lehet a megtévesztés alapja, hiszen nem működik mindenkinél egyformán, így vitákat lehet generálni, miközben akik a pontos igazságot tudják, ott, a titkos hatalom tagjaiként, jókat röhögnek a markukba… Hiszen ők pontosan tudják, mi a legjobb a számunkra…