A Mars bolygó közvetlen környezetében, valamint a felszínén is, szorgos űrszondák gyűjtik fáradhatatlanul a fantasztikusabbnál fantasztikusabb adatokat, készítik a csodálatosnál csodálatosabb felvételeket. Mégis. A nagyközönség szinte semmit sem tud a páratlan felfedezésekről, a legizgalmasabb felvételek az archívumokban - ám szabadon hozzáférhetően - pihennek.  A képek között szép számmal találunk olyanokat, melyek a marsi élettel, illetőleg a marsi civilizációval kapcsolatban gyökeresen másról mesélnek, mint ami a NASA hivatalos álláspontja. A NASA-nál tehát ismét nem mondanak igazat, sőt, ezen képek kapcsán már meg sem szólalnak… A legtöbb leleplezés Joseph Skipper áldozatos munkájának köszönhető, az ő munkáiból szemezgetünk.

 

 

10. Lakott területek és nyíltvizű tavak

A feltárandó bizonyítékok mindegyike a Mars Global Surveyor MOC M01-00253-as számú, keskeny fotócsíkján látható. Az első kép igen nagyszámú, rendkívül sűrűn egymás mellett álló, magasba törő geometriai szerkezeteket ábrázol. Ezek a fajta felszíni alakzatok nagy valószínűséggel mesterséges eredetűek, ez pedig arra utal, számos, ismeretlen civilizáció által épített városi épületeket láthatunk.

 

Az szerkezetek egészen bizonyosan sorokba rendezettek, nem pedig véletlenszerű megjelenésűek, habár, ezen a képen a felvétel készítésének szöge miatt ezt nem könnyű azonnal észrevenni, nehezíti a felismerést a felszíni struktúrák nagy sűrűsége is, nagyon nehéz kivenni egyetlen egy különálló objektumot is az erősen tömött rendszerből. Továbbá, mindez nagy távolságból látható, meglehetősen rossz felbontási viszonyok mellett; jóval erősebb nagyítás kellene, hogy ne csak nagy vonalakban pillanthassuk rá a dolgokra és hogy egyedi struktúrákat is szemrevételezhessünk.

Mindezek ellenére, ha valaki kimereszti a szemét és nagyon közelről vizsgálja a képet, megpróbálván ráfókuszálni egyedi objektumokra a sűrűben, észreveheti, hogy lényegében különböző magasságú épületek erdejével áll szemben. Észreveheti az épületek szögletes formáit, a függőleges oldalaikat, a pontos szögeket és a sima tetőket. Természetesen, semmiféle olyan alakzat nem látható a felvételen, amely bármilyen természeti jelenséggel akárcsak összevethető is lenne. Minden bizonnyal a fotón látható terület csak töredéke a teljes beépített résznek, mindezek fényében új perspektívába kerül a fogalom: „sűrűn beépített”.

Néhányan azt állítják, ez a fajta bizonyíték mindösszesen az erős nagyítási tényező következményeként jelentkezik, és a kép pixelezettségének eredménye, ahol a kép alaptextúrája a nagyítás következtében geometrikus formákba rendeződik, így jeleníti meg az adott talajszerkezetet. Az érvelés meglehetősen logikusnak tűnik, de egész egyszerűen nem igaz. Ahogy a fenti képet megnézzük, igazából semmi okunk sincs arra, hogy ezt az érvet a legkisebb mértékben is komolyan vegyük.

Amit az ember ilyen esetben tehet, önmaga számára igazolást keresvén, az az hogy előveszi az eredeti gif fotócsíkot. Nem érdemes a jpeg változatot használni, mert annak felbontása kisebb, és könnyen előfordulhat, hogy az egyes kisméretű felszíni objektumokat szögletessé tegye. A nagyobb felbontást nyújtó gif képekre ez nem jellemző.

A gif képet kell tehát igen alaposan megvizsgálni. A hivatalosan kiadott képszelet igen keskeny. A szóban forgó objektum ennek ellenére tisztán felismerhető, geometriai formákat, pontos szögeket tartalmazó mintázattal. A HIVATALOSAN KIADOTT KÉPFELBONTÁS mellett is. Fokozatosan növelve a felbontást egészen 250%-ig, megtapasztalhatjuk, hogy az alapállásban megfigyelhető struktúrák szerkezete a nagyítás közben mit sem változik.

Továbbá, ha valaki egészen 300%-ig vagy annál is tovább növeli a nagyítást, a kép eredeti pixelezettsége megjelenik, és felismerhetővé válik. E folyamat egyértelműen meghatározza azt a pontot, amikor a pixelezettség uralkodóvá válik a képen, jelen felvétel viszont messze alatta van ennek az értéknek. Láthatóan tehát nagyon is valóságos felszíni alakzatokkal állunk szemben.

Fontos megjegyezni, hogy az eredeti képszeleteket olykor különböző szögekben elforgatják a „jobb áttekinthetőség” végett. E művelet közben sérül az eredeti felvétel információtartalma, a perspektíva, és az arányok. Mindezeket figyelembe véve, a kisebb, „megmagyarázhatatlan” alakzatok, könnyen „eltűnhetnek” a fotókról. Ez is egy megoldás a „nem kívánatos részletek” eltakarítására a kutató szem elől, es nem igényel durvább beavatkozást.

A jelenleg tárgyalt képcsíkon számos, a jelenleg bemutatott városhoz hasonló terület található. Érzékelhetően kisebbek az első képen láthatónál. Viszont könnyen felfedezhetők a különböző „elmosó” technikák is. Mindezekből arra következtethetünk, hogy az eredeti képcsíkon sokkal több városjellegű struktúra volt látható. A felvétel tehát igen sűrűn lakott területről készült, a települések számban is kiterjedésben messze túlhaladnak a képcsíkon láthatónál.

 

A második képen látható terület nem sokkal van csak távolabb az első képen láthatónál, demonstrálja a szóban forgó képcsíkon felbukkanó geometrikus struktúrákat, egyúttal arra is példa, milyen fokú maszatolást és hamisítást alkalmaztak a sötétebb területeken. Zöld felirat jelzi a fedőréteg legerősebb alkalmazását. Ennek ellenére tisztán látható a geometriai struktúrák rendszere a kevésbé elmaszatolt részeken. Tisztán látható, hogy eredetileg milyen alakzatok voltak a képen.

Figyelemreméltó, hogy egy egész nagy terület kimaradt a lemaszatolás alól. A fotócsíkoknál használt elfordítási szög jelen esetben kedvezően módosult a felszíni szabályos alakzatok könnyebben felismerhetők.

A hivatalos fotókon kiadott felbontás nem túl jó, amiatt a mesterségesnek mondható alakzatok távolinak és kicsinynek tűnnek, ami a szemlélőben azt a téves gondolatot keltheti, hogy természetes képződményeket lát. Ha közelebbről megvizsgáljuk a területet és némi nagyítást is alkalmazunk, akkor derül ki, mit is láthatunk valójában. Ha mindezt a valamivel jobb felbontást és ezáltal több részlettel szolgáló gif képpel tesszük, az eredmény még jobb lesz. Sajnos, a marsjáróknál ritkán nyílik ilyesmire lehetőség, mivel már eleve rendkívüli módon tömörítik felvételeiket, amiatt azok felbontását és részletgazdagságát drasztikusan lecsökkentik.

Az elfedés ilyen mértékű alkalmazása jelen fotó esetén nyilvánvalóan azt a célt szolgálja, hogy egy meglehetősen jól körülhatárolt, civilizációs eredetét könnyen felismerhető részt próbáljanak elfedni, egyúttal megtörjék a mesterséges struktúrák alkotta rendszert, mintegy természetes képződménynek feltüntetve azt. Ugyanúgy jártak el jelen esetben is, mint a több tízezer marsfotó kapcsán, már-már rutinszerűen; olyan képek esetén is alkalmazzák ezt a technikát, melyeken igazából semmi elrejtenivaló sincs. Így nem olyan látványosak az elfedési technikák – gondolják. A valóság azonban ennek az ellenkezője.

 

A harmadik felvételen újabb részleteket láthatunk a jelenleg tárgyalt képcsíkból, további, kisebb felszíni geometriai struktúrákra. Ezeken a képrészleteken az is jól érzékelhető, miként folyják körbe a bizonytalan szélű pacafoltok ezeket a kisebb területeket, szemmel láthatóan megerősítve és körülölelve ezeket, azt az egyértelmű következtetést sugallva, hogy lényegében sokkal nagyobb és összefüggő településekről van szó. Ha valaki nagyon közelről megnézi e felvételeket, láthatja a fedőréteg miként olvad össze a mesterséges alakzatokkal, összekeverve az alapszerkezeteket, a szögeket, kissé megnehezítve az eredeti mesterséges eredetű geometrikus struktúrák felismerhetőségét.

E magas szintű elfedési tevékenység arra utal, hogy akik ezt végrehajtották, sokkal nagyobb felbontású és tudományos részletességű képen kellet, hogy dolgozzanak, olyan képeken, melyek a nagyközönség számára abszolút nem hozzáférhetőek, csak a titkos köröknek. E finom precizitással elvégzett elmosási technika puszta léte tényként bizonyítja: igenis léteznek nagyobb felbontású felvételek. Az eredeti felvételeket aztán „távolítják” és szögben elforgatják, hogy minél kevesebb „gyanús” részlet maradjon felismerhető, illetőleg lerontják a felbontást, miáltal rendkívüli nehézségbe ütközik a szabályos geometriai struktúrák alapos szemrevételezése.

 Érdemes végiggondolni, a Föld körül 36.000 km-es távolságban keringő mesterséges holdak milyen hihetetlen részletgazdag felvételeket képesek a földi városokról készíteni, jelen esetben tehát minimum valami hasonlót várhatnánk el, egyébként teljesen jogosan, a Mars felszíne felett mindössze 390 km-es magasságban keringő űrszondától. A Földről készült műholdfotók minőségét ráadásul a sűrű légkör erősen lerontja. A jóval vékonyabb(?) marsi atmoszférának nem lehet ilyen hatása. E tényező is igen erősen amellett szól, hogy a jobb minőségű képeket egyszerűen elzárják a nyilvánosság elől és titokban tartják. Senki sem fogja tudni soha sem megértetni velem, vajon miért kell az adófizetők kemény munkával megkeresett dollármillióit arra költeni, hogy a rendkívül drága kamerákkal, eredetileg jó minőségű felvételeket szándékosan elrontsák, készakarva megfosztva a világot az igazságtól és kisajátítva a tudományos felfedezéseket.

Azonban annak ellenére, hogy ez a marsfelvétel igen nagy távolságból mutatja a felszínt, és meglehetősen kevés egyedi objektum felismerhetőségét kínálja csak számunkra, mégis pontosan azonosítható néhány különleges részlet. Például a rendkívül keskeny és rendkívül magas egyenes oldalú tornyok, pontosan olyan képet nyújtanak, minta Földön a felhőkarcolókkal sűrűn beépített területek. Átmérőjük nagyjából hasonló, de a magasságuk különböző. Valamennyi teteje laposnak tűnik, és vagy szögletesek, vagy nyolcszögletűek. Valamennyi a szabad ég alatt áll, és semmi jele sincs valamiféle védelemnek a Mars állítólag nagyon hideg és vékony légkörrel bíró környezetével szemben.

Ez a bizonyíték és más egyebek is, egyértelműen igazolják, a Mars nagy valószínűség szerint sűrűn lakott fejlett civilizáció vagy civilizációk által, melyek népessége hatalmas, rendkívül tömött városokban koncentrálódik. Igazolás arra is, hogy a Mars a jelek szerint egyáltalán nem olyan hideg és vékony légkörű bolygó, ahogy a hivatalos források ezt állítják, éppen ellenkezőleg, a Marson valakik fizikailag és/vagy technikailag igen fejlettek és jól alkalmazkodnak a zord körülményekhez.

Feltehető a kérdés: ha olyan sokan vannak és ilyen fejlettek, miért nem lép velünk valaki kapcsolatba a Marsról? A kérdés talán visszafordítható: ki állíthat olyant, hogy ezt nem tették meg? Természetesen, ha mélyen elzárt és szigorúan titkos dokumentumokban rejtegetik már puszta létezésük tényét is, az esetleges kapcsolat még sokkal szigorúbb titoktartás mellett lehetne csak elképzelhető. A kérdés az, hogy a kedves olvasó meg akarja-e tudni a választ? Ha igen, a hivatalos forrásoktól kikövetelhető, hiszen a mi pénzüket költik…

A jelenleg tárgyalt fotócsík nemcsak városok és civilizációs tevékenységek bizonyságát hordozza, hanem néhány elméletileg lehetetlen dolgot is (mármint a hivatalos álláspont szerint). Nyíltvizű tavakat a Marson. A negyedik felvételen néhány becsapódásos kráter látható, s egyben az is, foltokban sötét víz tölti ki őket. A felső két képrészleten, valamint a jobb alsón szinte bizonyosan folyékony vizet láthatunk, míg a bal alsón lehet, hogy csak elfedési technikát, s valójában nem tavat. Erre utalhat a sötét folt egyenes oldala, ami nem valószínű, hogy természetes módon jött létre, inkább a kráter alján levő mesterséges objektum hanyag elfedési kísérleteként.

 

Érdemes tudni, hogy a kisebb, illetve a közepes méretű kráterek alját már-már rutinszerűen feketítik be a MOC felvételein, ahogy ezen a képen is látható a bal alsó részen, illetve számos másik Mars-fotón. Ezek az elfedések dűnesorok képzetét keltik, jég- vagy hegygerinc formációkat – a hamisítási eljárás részeként. Az alkalmazások egy része a „nemkívánatos” részek elrejtését szolgálja, míg a többiek az ember szemét igyekeznek kondicionálni arra, mintha ez a megjelenési forma lenne a Marson a természetes.

Ám a szóban forgó területről készített marsfotók tömegét megvizsgálva, a különböző időpontokban és szögekből készített képeken szép számmal láthatunk sötét vízfoltokkal kitöltött krátereket; láthatóan valódiak. Még a legkisebb becsapódásos kráterek is mutatják a sötét vízfelülettel kitöltött jellegzetességet, miközben természetesen számos esetben jelen vannak a szokásos elfedési technikák is a kráterek mélyén. Mindezen alapos vizsgálatok nyomán lehet levonni a következtetést, jelen fotón, a kráterek mélyén, bizony nyílt vízfelületeket láthatunk.

Nyilvánvaló, hogy a talajvíz szintje ebben a régióban igen közel esik a felszínhez. Továbbá, a fiatalabb becsapódásos kráterek közelében megfigyelhetjük a kivetett anyag mintázatát, sugárszerűen szétszóródva a becsapódás központi térségétől, azonban ezeket a területeke vizsgálva levonhatjuk a következtetést, valamilyen folyékony fázisnak ezekben az esetekben is jelen kellett lenniük, víznek vagy sárnak, nem valószínű, hogy a szétszóródó részek összetevői váltották ki a megfigyelhető eredményt. Az M01-00253-as fotócsík mindezt jól demonstrálja. Ahol folyékony víz jelenléte valószínűbb, az élet is eköré gyűlik össze, kihasználván az előnyöket. Továbbá, a sötét színű víz már eleve jelzi az élő organizmusok jelenlétét, hiszen a v1z sötétes színe éppen miattuk alakulhatott ki.

Ahogy a marsi kráterekre tekintünk, a fentiekről azt mondhatjuk el, viszonylag kis méretűek. Ahhoz azonban kellően nagyok és aljzatuk kellően sötét is ahhoz, hogy észrevehetők legyenek a súlyosan lerontott felbontás ellenére is, mivel a terület jól megvilágított ahol a vízfelületek találhatók, ezért jó rálátásunk van erre az jelenségre. Annak kiderítése, milyen rendkívüli mértékben le van rontva jelen felvétel felbontása, könnyű abból, hogy a kráterek körül a megvilágított területen bármiféle felszíni részlet teljességgel kivehetetlen.

Összefoglalásképpen. A tárgyalt fotócsíkon számos, aránylag kis kiterjedésű terület látható, melyekről nagy bizonyossággal kijelenthetjük, rendkívüli sűrűséggel, igen magas épületekkel beépített városok alkotják, valamint a közelükben észrevehetünk sötét színű vízzel kitöltött krátereket is. Ezek az „anomáliák” teljesen tisztán láthatók itt, ezért feltehető a kérdés, miért nem veszik a fáradtságot tudósaink, hogy megvizsgálják ezeket a formációkat, és vajon a világ vezetői miért nem követelik meg tőlük, hogy igenis vizsgálják ki, hozzák nyilvánosságra a nagyobb felbontású képeket, mindenféle elmaszatolási technikák alkalmazása nélkül, a titoktartás fátyla alá rejtett képeket, hiszen egy ilyesfajta vizsgálat bizonyára valós eredményt adhatna? Mivel követelésüknek nem adnak hangot, ezzel saját érintettségüket ismerik be…

És mi a helyzet velünk? Egy világcivilizáció bábjai vagyunk, letompított aggyal, akik nem akarnak tudni arról, amit nem akarnak tudni? Saját félelmeink és aggodalmaink börtönébe zártuk magunkat, és semmi esélyünk arra, hogy kimozduljunk ebből a viszonylagos egyensúlyból? Gyufásdoboz emberek vagyunk, akik semmiféle elképzeléssel nem rendelkeznek a dobozon kívüli világról, arról a dobozon kívüli világról, amely dobozt egy pár ember építette körénk?

 

11. Civilizációs nyomok egy sziklaperemen

Kutatók között bevett gyakorlat, hogy nem publikálnak olyasmit, ami nem teljes mértékben meggyőző, biztos. Az viszont tény, hogy nehéz megmondani mi az ami igazán meggyőző, és mi nem, hiszen gyakran csak a szemlélő látásmódján múlik mindez. Nem egyformán látunk dolgokat. Az emberek nem feltétlen azt látják, amit mi gondolunk, hogy látnak, és viszont.

A kutató szeme fotók ezrének átnézése során kifinomodik, meglát olyan dolgokat is, melyeket még az alapos megfigyelő sem, feltéve, hogy ez utóbbi nem tudja mit is kell igazából keresnie, melyek azok a jellemvonások, amiket figyelnie kell. A jelen részben tárgyalt felvételek ilyenek. Remélhetőleg alapos megvizsgálásuk által, érthetővé válik mindenki számára a bevezető gondolat lényege.

 

A sorozat első képe pontosan ilyen példa, a felvételen meglehetősen meredek és hirtelen törést látunk a felszínen. A kép pontosan ilyen módon látható a Malin Űrtudományos Rendszerek (MSSS) honlapján is, semmiféle változtatást nem eszközöltünk rajta, jól láthatók a fotócsík szélei is. Habár a felszín, ahogy közelít a szakadék széléhez pusztán egyfajta fénykavalkádnak látszik, melyet esetleg valamiféle sziklaalakzatok, vagy természetes geológiai formák okoznak, valójában egy sűrűn lakott civilizációs komplexumra pillanthatunk meglehetősen rossz képfelbontási viszonyok között, ez a komplexum pedig kilométerek során át követi a sziklaperemet. Mindez azért mondható, mert léteznek egyéb MOC felvételek is erről a területről, ám a legtöbb része még a jelenleg tárgyaltnál is rosszabb minőségű.

 

 

A sorozat második fotóját nagyjából 50%-kal megnövelt felbontást, és némi képtisztítást követően vehetjük szemügyre. Mindezek ellenére se látunk sokkal többet a hivatalosan erősen lebutított felbontás miatt, viszont az eddig megfigyelt színkavalkád mintha kezdene rendszerbe állni, nem annyira geológiai alakzatokká, hanem sokkal inkább sűrű épülethalmazzá. További nagyítás természetesen homályossá teszi mindezt, de ugyanakkor segítséget nyújt abban, hogy egyedi szögletes formák tömegét lássuk, épületeket, és nem pedig geológiai formációkat.

A második fotón, az elmosódottság ellenére, tisztán felismerhetők az épületek, a szabályos geometriai struktúrák szövevényéből. Érdemes például egy közeli pillantást vetni a kép bal alsó sarkára, pontosan a sziklafal szélére, a nyilakkal jelzett területre. Jól láthatóan itt a sziklafal alacsonyabb, mögötte valamiféle sík terület látszik, mindez magas épületekkel körülvéve, esetleg valamiféle citadellát alkotva, netán valamiféle hatalmas menedékhelyet. Rendkívül figyelemre méltó az előbb említett alakzat mellett jobbról, közvetlenül a sziklafal szélén megfigyelhető struktúra. A fal itt már magasabb, jól látható az iker-épület. Képzeljük el miféle látványt tárulhat az ablakon kinéző szeme elé! Az esztétikum nyilvánvalóan fontos szerepet töltött be az építők életében.

Természetesen ha bárhol is megjelennek a Marson a civilizációs nyomok a felvételeken, azonnal megjelennek az elfedési technikák is. A második kép felső részén jól láthatóak a ködszerű pamacsok, talán a még magasabb épületeket szerették volna elfedni, melyek még ezen az erősen lecsökkentett felbontású fotón is szembetűnően kiütköztek volna. A számítógépes program felfedezett néhány alakzatot, illetve alakzat-csoportot, ezeket fényfoltokkal szórta körül, olyképpen, ahogy az a valóságban sohasem fordulhatna elő. Ugyanezt elvégezte az egyedi elemekre is, mindezt azért, hogy a lehető legjobban összezavarják a kutató tekintetet.

Továbbá, az egész látványt elmosták egy aránylag jól kivehető geometriai mintázattal, ami még inkább rontja a már eleve lecsökkentett felbontást, szinte felismerhetetlenné teszi a kisebb objektumokat, mint amilyenek például a városban található építmények, miközben, a jóval nagyobb képződményeket, mint amilyen a sziklaperem, aránylag érintetlenül, részletgazdagabban hagyja. A hamisítók ebben az esetben is hibáztak, hiszen meghagyták a kétféle felbontást egy ugyanazon képen, ezzel is alátámasztva, hogy ők sem tökéletesen értik a szakmát…

Ez a bizonyos mesterségesen felvitt geometrikus mintázat túlnyúlik a sziklafalon, könnyen észreveheti bárki, ha igen alaposan figyeli a képet, azonban olykor némi gyakorlat szükséges ahhoz, hogy mindez könnyedén észrevehető legyen. Más MOC felvételeken alkalmaznak még teljes feketítést, nemlétező felszíni részletek bemásolását, és egyéb illúziókeltési eljárásokat, azt célozva meg, mintha a megfigyelő tényleg a valóságos felszínt látná.

A sziklafal alsó része, ahol elvileg az altalajjal találkozik, teljes mértékben hamisítvány, ámbár kitűnő színvonalon elkövetett hamisítvány, hiszen a kanyon fal és az altalaj között semmiféle átmenet nem látható. Hasonlóan, a nagy sötét folt az alsó részen, továbbterjed a kanyon falán túl is, ami szintén arra utal, az egész foltot mesterségesen vitték fel, talán azért, mert így akartak elfedni egy vízborította részt, a folt olyan jól sikerült, hogy lehetetlen a legkisebb mértékben is átlátni rajta.

A kanyon jobb alsó sarkában a talaj kissé világosabb, további épületeket vehetünk ki, de egyúttal szembeszökő a ködösítés alkalmazása, mint elfedő technika, miáltal az egész terület zavarossá és szétmaszatolttá válik, összezavarva a tekintetet, s azt sugallva, hogy itt egyfajta természetes geológiai képződményt lát. Mindezt az érzékcsalódást az eltérő mértékben lerontott felbontással tovább fokozzák.

Nyilvánvaló, ez a jelentős civilizációs komplexum először a felföldön, a kanyon szélén épült ki, a vizet a mélyből szerezhették, nem kellett túlságosan messze menni érte, azután letelepültek a kanyon aljára is, amikor a vízhozam csökkent, esetleg időszakossá vált. A Marson számos kiszáradt vízfolyással találkozhatunk az MSSS archívumában. Ez a mély kanyon és a hozzá hasonló néhány másik, talán azon helyek utolsó képviselőit jelentik, ahol még nagyobb mennyiségben van jelen felszíni víz, segítvén a felszíni életet.

Az is elképzelhető, hogy a szóban forgó civilizáció már nem tudott a kanyon szélén létezni, ezért egyszerűen levándorolt annak aljára. A képet nézegetve azonban inkább az sejthető, hogy a sziklapárkányon lévő város nagyon is él – mint ahogy a kanyon alján lévő is -, a fentiek legfeljebb felszín alatti vízkészletekre alapozzák saját ellátásukat.

 

A harmadik képen a sziklaperemen található város tágabb környezetét láthatjuk, a széles szurdokkal. A fotókon gyakran bukkannak fel sötét területek, a talaj természetes színe is lehet ilyen, azonban a sötét területek általában utólag kerülnek a képre, mert valamit elfedni igyekeznek általuk. A sötét területek látványából önmagában nem lehet alapos vizsgálat nélkül komolyabb következtetést levonni.

 

12. Hatalmas fej- és állat monument

Az első képen az MGS MOC M02-00164 jelű fotócsíkját látjuk, egyenes állásban, saroktól-sarokig - ahogy az a hivatalos forrásokban is megjelent -, megtartva mind a méretet, mind a felbontás mértékét. Természetesen a nyilak és a címkék utólag kerültek a képre, jelezvén az anomáliákat; semmiféle más változtatás nem történt. Tévedés ne essék, ez a felvétel az egyik leghihetetlenebb és legkülönösebb, amelyet valaha a Mars körül keringő holdak felvételei közül nyilvánosságra hoztak, és a világ széles nyilvánosság számára is elérhető.

 

Amint az jól látható, a legszembeötlőbb rendellenesség a képen az emberi vagy emberszerű fej, a felszínből előbukkanva, mindösszesen a fej felső részét látszani engedve, az orrközéptől felfelé. Figyelemreméltó a felszín rendkívüli simasága, mely élesen elválik a környező felszín konzisztenciájától, és egyben demonstrálja, hogy jelen esetben szinte bizonyosan mesterséges alkotást láthatunk. Említésre érdemes a fej kopaszsága és tökéletes anatómiai pontossága, az orr állása, a két süllyesztett és lehunyt szem a homlok alatt, valamint a szemöldök, mint-mind anatómiailag tökéletesen rendben lévő. A fej alacsonyabb területe - az elfedési technika alkalmazása miatt - sérült.

Ha a puszta léte nem lenne elég, akkor vessünk egy pillantást a monument valójában kolosszális méreteire! Néhány mérést elvégezve azt tapasztalhatjuk, a fej nagyjából 16%-át teszi ki a teljes hivatalos fotó szélességének, miközben az MSSS statisztikai adatai között azt találjuk, hogy fotó szélessége 120.67 km. Eszek szerint, figyelembe véve a hivatalos számokat, 120.67 x 16% = 19.31 km-es szélesség. Ennek hihetetlen méretű monumentnek a mérete vetekszik egy teljes hegy nagyságával. Ezért tekinthető tehát nagysága kolosszálisnak, a szó mindenfajta értelmében.

Nem szabad megfeledkezni arról, hogy a nagylátószögű kamera képén csak az igazán nagyméretű dolgok láthatók, hiszen a felvételen nagy területet képeznek le, sokkal nagyobbat, mint a megszokott keskenylátószögű fotócsíkokon. Példának okáért, egy Eiffel-torony méretű épület messze a jelen fotó felbontóképességének határa alatt van. További példának megemlíthetjük a Marsarcot, az igen sok vihart kavart objektumot, jelen felbontás mellett túl kicsi lenne ahhoz, hogy egyáltalán különösebben észrevehetnénk. Mindezek a körülmények segítenek elképzelni a valóban kolosszális méreteket, melyekkel itt szembesülhetünk. Így talán már kicsit jobban érthető, hogy a Marsarc miként kaphatott ekkora figyelmet, miközben egyéb, sokkal jelentősebb bizonyítékok mint például ez is, miért kapnak oly keveset, vagy egész egyszerűen figyelembe sem veszik őket.

Ám nemcsak ez az egyetlen bizonyíték civilizáció jelenlétére itt. A kép bal alsó sarkában teljesen tisztán látható, amint egy állat üldögél, első mancsait egymás mellett pihentetve, egy sziklakiemelkedésen. Egészen figyelemreméltó a feje, a fülei, orra, ívelt teste, teste bal oldaláról előrekanyarodó görbült farka. Az állat kifejezetten macskajellegű, mások szerint a vörös pandára emlékeztet.

A kép jobb alsó sarkában további érdekesség látható, valamiféle különös, sötét piktogramnak tűnik a viszonylag fényes felszínen. Stilizált ábrázolásnak tűnik, vagy talán emblémája a helybéli civilizációnak, de ki tudná megmondani, ez a forma vajon mit reprezentál egy másik világ számára?

Pontosan a piktogram fölött sötét területet vehetünk észre, talán egy kisebb folyórendszer részletét, mely jobbról érkezik és bal felé tart, elvezet a gigantikus fej előtt, ahol eltűnik, minden bizonnyal a jelen levő elfedési technikának köszönhetően, emiatt ez a rész teljesen zavarossá válik, kivehetetlenné teszi a száj környékét. Még az is elképzelhető, hogy egyfajta szimbolikus ábrázolással van dolgunk és a kis folyó befolyik a kolosszus szájába, kifolyik a tarkó környékén, hogy aztán csatlakozzon egy nagyobb folyóhoz, mely a fej háta mögött látható.

Hanyagsággal lehetne vádolni, ha nem hívnám fel ismét a figyelmet a képen alkalmazott elfedő technikákra. Az egyébként rendkívül erős elmosás elfinomodik a monumentek környékén, míg a kép többi részén szemet szúróan látható. A folyórendszer környékén látható ködösítés meglehetősen durva, jól körvonalazható határokkal rendelkezik, nyilvánvalóan el akartak zárni valamit kíváncsi tekintetünk elől, de mindezt olyan trehányul végezték, hogy még az sem érdekelte őket, mennyire éles a megdolgozott rész határa. Gyaníthatóan mindezt azért tették, hogy a civilizációs nyomokat eltüntessék, mindemellett a felszíni folyóvíz eltitkolására is törekedhettek.

A fej alsó területe többféle megdolgozáson is átesett, mindenekelőtt a „transzparens” jellegű technikán, ahol még annak is figyelmet szenteltek, hogy illeszkedjenek a terepviszonyokhoz. Az egyik ilyen felvitt fedőréteg határa jól látható, amint keresztezi az orrot és az arc területét. Ez az egyszerű transzparens technika az alatta levő objektum képét elsötétíti. Azonban, ennek a fedőrétegnek az alkalmazása az állatot ábrázoló monument esetében éppen fordítva sült el, hiszen éppenséggel kiemelte annak körvonalát, kihangsúlyozta mellső lábainak elhelyezkedését a sziklatalajon. Talán mindez szántszándékkal történt.

Miközben a különböző elfedési technikákról beszélünk, feltétlen meg kell említeni, hogy az összes kolosszális monument képét tökéletes alapossággal eltávolították a Viking űrszondák keringő egységeinek fényképeiről az 1970-es években, mint ahogy ez a jelen képsorozat ötödik tagján nagyszerűen látható. Miközben, a monumentek nagyszerűn láthatók a MOC nagylátószögű kamera különböző felvételein. Szóval, hol látjuk a 19 km-es objektumot, hol nem. Még a legkezdőbb képhamisítónak is fel kellett, hogy tűnjön, valami nagyon nem stimmel itt a hivatalosan kiadott tudományos eredmények kapcsán. Néhány ezek közül:

 M02-01454 ..... M03-00325 ..... M03-01568 ..... M03-06818 ..... M07-05293 ..... M08-01075 ..... M09-01756 .....

M11-01039 ..... M15-01271 ..... M22-02033

A fentebb felsorolt, nagylátószögű kamerával készül képek, valamint a jelenleg tárgyalt M02-0164 jelű fotócsík kristálytisztán demonstrálják, különböző kameraállások mellett, az „anomália” valóságos létezését. A hiányuk, illetve szándékos kitörlésük a régebbi Viking-fotókról egyértelműen mutatja nekünk, hogy valaki nagyon is tisztában van ezen monumentális civilizációs alkotás tényéről, egészen az 1970-e évek végéig visszamenően. Továbbá, a leghomályosabb dolog ezzel az egész hamisítással kapcsolatban ez a bizonyos „kiterjesztett” sorozata a MOC felvételeknek, ezekből az tűnik ki, valakinek nagyon nem tetszhetett, hogy a korábbi Viking felvételről egyszerűen letörölték a monumenteket, és azért, hogy ez a drasztikus beavatkozás valamennyit veszítsen éléből, megpróbálta az egyes képeket különböző mértékben elfedni, hogy a megfigyelő tudata ebbe az irányba hasson, összezavarván, hogy mit is lát tulajdonképpen, és kételkedővé, hitetlenkedővé tegye. Ebben az esetben ez a technika egész jól bevált, míg a Marsarc esetében igazából nem vezetett sehova.

A fedőtechnikák ilyen tömeges alkalmazása a MOC felvételek fejlett civilizáció által alkotott monumentjei vonatkozásában, miközben szándékosan kihagyják magukat a monumentális szobrokat, arra utalhat, hogy valaki talán belefáradt a marsfotók folyamatos hamisításába és szándékosan bennhagyta ezt a bizonyos felvételt, a tábornokok ellenében, ezáltal további fotók megjelenését maga után vonva az adott területről, az előbb említett indítékokból.

A fotók alapos megfigyelését követően további civilizációs nyomokat találhatunk, ezeket erősen elnyomták, viszont a monumenteket meghagyták, mint egyfajta vörös zászlókat, hogy alaposan nézzük meg a környéket is.

 

A második képen az első kissé nagyított változatát láthatjuk, és talán a lehetőségekhez mérten a legjobban vizsgálhatjuk a jelenlevő, ismeretlen civilizáció által elkészített alkotásokat. Most a fejet, illetve az állatot formáló monumentet együtt láthatjuk, a hatalmas piktográf és a nyílt vízre utaló nyomok (jobb alsó sarok) társaságában. Figyelemre méltó, hogy a gigászi alkotások semmiféle árnyékot sem vetnek. Mindez azért van, mert a háttérben zajló titkos mesterkedések révén azt szeretnék elhitetni velünk, hogy itt valamiféle fény-árnyék játékról van csupán szó, a valóság ezzel szemben az, hogy a monumentek környékén a felszín szándékosan lefedett a különböző elmosó technikák alkalmazása révén.

Miközben nézzük a sorozat második képét, végezzünk egy eszmefuttatást, vajon mi lehet a lefedett terület alatt?

Láthatunk egy hosszú folyórendszert itt (szinte tökéletesen elfedve a sötétítés módszerét alkalmazva), mely a kép bal felső sarkából indul, áthalad a középső részen, azután kissé elfordul, elhalad a fej mögött, aztán hirtelen elbújik, nem látjuk, hogy elhaladna a kolosszális monumentek között és kilépne a látómezőből. Ezek a kolosszális monumentek talán ceremoniális vagy szimbolikus helyek lehetnek, nem kifejezetten sűrűn lakott vidék, ám rendelkezhetnek kormányzati hatalmi szimbólumként, mely kormányzat itt, a folyórendszer környékén székelhet, esetleg messze elterjeszkedve a monumentek térségétől területileg. A folyórendszer és közvetlen, minden bizonnyal élettől nyüzsgő környezete, igen durva módszerekkel elfedésre került, mind a MOC képein, mind a korábbi Viking felvételeken.

Mindez azért történhetett, mert a túlságosan nagymennyiségű civilizációs nyom - mind hosszanti kiterjedésben, mind méretben – meghaladta a távoli felvételeknél alkalmazott elmosási technikák teljesítőképességének határát, nem sikerült ily módon elrejteni őket. Ez azért következhetett be, mert a monumentek olyan kolosszálisan nagyok, hogy a programok talán fel sem ismerték mesterséges eredetüket, miközben a folyórendszer térségét kitöltő alkotásokat az utolsó szálig sikerült eltüntetni. Idézzük fel ismét a méreteket! A fej átmérője 19 km! Biztosak lehetünk tehát abban, hogy ez a méret kellően nagy ahhoz, hogy a folyórendszert elterelje, és a maga melletti elhaladásra késztesse.

Az elfedésre azért kerülhetett sor, mert a Mars e vidéke emberek, vagy emberszerű élőlények által lakott. Ennek bizonyítéka a nagyon is emberi Buddha monument, a maga kopasznak tetsző fejével. Ez azonban nem minden. Néhány kislátószögű képen is felbukkan ez a terület, ezeken már megpillanthatjuk a Marsra jellemző sűrűn beépített formákat. Pl. M02-00163. Mindez véletlenségből lenne így? Kétlem.

Vegyük figyelembe, ezeket a kolosszális monumenteket úgy tervezték, hogy mind a levegőből mind a felszínről jól láthatók legyenek. Képzelje magát az olvasó az utazó helyébe, aki közelít a városhoz alacsonyan repülve, vagy a felszínen haladva, miféle látvány tárulhat a szeme elé? Bárkit lenyűgöznének. Ezért következtethetünk arra, hogy a térségben egyfajta kormányzati negyed lehet. Talán az odalátogatók előtt akarják technikai szintjüket igazolni.

 

A sorozat harmadik képén a lehetőség szerint még közelebbi és még jobb rátekintést kaphatunk a két „anomáliára”, kissé felnagyítva méretüket, de megtartva egymás melletti elhelyezkedésüket. Mindezt azért, hogy szembetűnő legyen az állati monument mintázata és durva textúrája, a maga sajátos fényviszonyaival, pontosan úgy jelenik meg előttünk, mint ahogy azt egy állat bundájától elvárnánk, miközben ezzel éles ellentétben áll a fej ragyogó simasága és sokkal világosabb színe, és természetesen a jóval nagyobb fényvisszaverő képessége.

Fontos felhívni a figyelmet a ködös, elmosódott, jellegtelen megjelenést adó képelmosási technikára az állati monument körül, mely mintegy kihangsúlyozza a körvonalakat. Mindennek hatására az állati monument még hangsúlyosabban jelenik meg előttünk. Miközben a fejet ábrázoló monument viszonylag egyenetlen, durva talajon állhat a fényviszonyokból és a kontúrokból következtetve, az állati monument sokkal töredezettebb talajon nyugodhat, miközben a talaj színe is erősen változó, egyenetlen, különböző fényerősségű foltok váltogatják egymást szabálytalanul, a foltok szabálytalansága már-már olyan, mintha valós, természetes felszínt látnánk, talán ezek a körülmények vezettek oda, hogy kihagyták a „megdolgozásból”, hiszen majdnem úgy néz ki, mintha a felszínt látnánk. Ráadásul, a képmegdolgozás során, mintegy a körvonalait is meghúzták.

Más szavakkal, valaki segíteni akart nekünk, hogy felismerjük. Köszönet illeti ezért. Sajnos, amiben nem tud segíteni, az a hivatalos tudomány teljes mértékben elutasító hozzáállása, az égbekiáltó bizonyítékok ellenében továbbra is tagadó álláspontjuk a marsi intelligens élet létezése kapcsán. Anélkül, hogy bármelyik fotóra is egy pillantást vetnének az ő számukra a Mars fagyott, száraz, halott világ, és ennyi. Semmi tárgyilagosság, semmi nyitottság, semmiféle vizsgálat a nyilvánvaló dolgok érdekében, csak a szimpla előítélet, és a teljesen egyértelmű bizonyítékok tagadása. Hiszen mindez nem illik az elvárt modellbe.

 

A következő, a sorban negyedik, valójában a feje tetejére állított képet, azért illesztettük a sorba, hogy jól látható legyen, a monumentális fej valóban háromdimenziós objektum, nem pedig a felszín kisebb nagyobb alakzatainak fény-árnyék játéka, miként azt sokan szeretnék feltüntetni. Vegyük észre, hatalmas méretű, magas, tökéletesen sima, nagy fényvisszaverő-képességgel rendelkezik, vagyis egészen más jellegű, mint körülötte a talaj. Ez a nagymérvű simaság mindenképpen mesterséges eredetre utal, pláne, mivel jól látható a környező talaj töredezettsége, és arról sem szabad megfeledkezni, hogy a gigászi fej mérete 19 km. Ismét nyugtázzuk az orr pontos anatómiai elhelyezését és formáját, jól észrevehetően kiemelkedik a képfedési technikákból. A dolog tiszta és egyértelmű.

 

 

A sorozat ötödik képe ugyanezt a területet mutatja, azonban évtizedekkel korábban készült, a Viking űrszonda keringő egységének jóvoltából. Kristálytisztán látható, hogy a monumenteket egész egyszerűen tökéletesen és felismerhetetlenül letörölték a képről. Természetesen ezen a felvételen is könnyedén észrevennénk bármit, ha annak átmérője 19 km lenne. Az objektumok hűlt helyén jól észlelhető a kép pixelezettségében az elmosási technika alkalmazása. Mivel a régi Viking felvételeken csak egy ábrázolja pontosan ezt a környéket, a Mars Observer MOC kamerája viszont tucatnyi képet készített erről a térségről, és a monumentek valamennyi fotón rajta vannak, ezért leszögezhetjük: a kolosszális objektumok valóban ott vannak. Viszont hiányoznak a Viking képéről. Mindez azért van, mert a Viking fotóról teljes mértékben letörölték az monumenteket, míg a MOC kamera által készített képeken „csak” a környéküket dolgozták meg jelentős mértékben, pl. a folyórendszer folytatását törölték ki az előtérből.

Mindebből azt a következtetést vonhatjuk le, hogy képek megdolgozása, az anomáliák eltüntetése, azaz a nagyközönség számára „alkalmassá tétele” már legalább az 1970-es évek végétől folyik. Az időtartam hossza és a hamisítások súlyos foka azt mutatja, hogy valakik nagyon el szeretnének valamit rejteni előlünk. Mindösszesen a nagyközönség általi esetleges félelmi reakció válthatja ki a képmegdolgozások ilyen fokát; mi lesz, ha kiderül a marsi intelligens élet léte? Arra is kénytelenek vagyunk következtetni, a tudományos társaságok tagjai képtelenek felismerni a nyilvánvaló bizonyítékok elfedését, a hamis illúzió-keltéseket. Ezek a körülmények megkérdőjelezik egyrészt alkalmasságukat, másrészt hitelességüket. Tehát nem szabad azok látásmódját követni, akik meg akarják mondani mi van a képen, miközben azt remélik, tényleg azt látjuk, amit „szakértő” szemeik láttatnának velünk.

Egyértelmű és logikus, a hamisítási tendencia, mely szerint az ősi civilizációs emlékeket természetes képződményeknek, szikláknak, stb. igyekeznek feltüntetni legalább a Viking felvételek koráig datálható vissza. Az egyetlen dolog, ami ekkora erőfeszítést kiválthat az az, hogy a Marson jelenleg is aktív civilizáció található, és ez még az adófizetők dollár százmillióiból megépített űrszondák felvételeinek folyamatos megdolgozását is megéri, egyúttal fenntartani a nagyon is kockázatos titoktartást. A tény, hogy már a Viking fotóit is meghamisították évtizedekkel ezelőtt, egyúttal meghatározta azt az irányvonalat is, ahogy jelenleg is tesznek. A látszat fenntartása a legszigorúbb titkosítási követelményeket igényli, és egy igen bonyolult és magasan szervezett apparátus létét, hiszen minden egyes „anomáliát” fel kell tudni ismerni és megfelelően kell tudni „tálalni”. Pontosan ezért, ha pusztán a titkolódzást vesszük is, egyértelműen következtethetünk a civilizációs jelek valóságos voltára, civilizációs jelekre egy másik égitesten, sokkal inkább következtethetünk erre, mint holmi „fény és árnyék játékra”, vagy „szélfútta alakzatok véletlen csoportosulására”, „kamera-hibára” és egyebekre. Valakik, magas helyen, mindezzel hajszál pontosan tisztában vannak, és nagyon de nagyon komolyan veszik a nyilvánosság elé tálalt dolgok milyenségét és jelentőségét.

Remélem mindezek után a legtöbben jól kiveszik a Viking felvételen a monumentek hűlt helyén alkalmazott elmosási technika alkalmazását, hiába „nagyon is természetesre” sikerült, már kis nagyítás alkalmazása is kiugróvá teszi a hamisítást. A folyórendszer végében alkalmazott elfedési technikát könnyű észrevenni, de vajon ugyanilyen könnyű kiszúrni a többit is? Minden meglehetősen természetesnek tűnik, ugye? Mindez azért van, mert az „elmosott szél” technikát alkalmazták, annál nagyobb felbontási körülmények közepette, mint amit a nyilvánosság számára elérhetővé tettek. Ha mi is nagyobb felbontással szemlélhetnénk ezt a képet, képesek lennénk egészen pontosan felismerni a megdolgozott területeket, még a körvonalaikat is meg tudnánk húzni. Aztán, miután elrontották a felbontást, nyilvánosságra hozták a fotót, az elmosott részek most már egészen természetes felszíni formáknak tűnnek, jól hajlanak egymáshoz, ezáltal a hamisított részek kevésbé felismerhetők, még a legélesebb szeműek számára is.

Nem győzöm eléggé hangsúlyozni, hogy semmiképpen se feledkezzünk meg arról a nyilvánvaló tényről, amit a sorozat ötödik képe közvetít felénk. Eszerint már legalább az 1970-es években hamisították a marsfelvételeket, a mellékelt Viking fotó erről mesél nekünk. A marsi civilizáció létezéséről tehát valakik már minimum hosszú évtizedek óta tudnak. Ami ennél rosszabb, az az, hogy a tudományos társaságok semmit sem tettek azért, hogy ezeket a manipulációkat és félretájékoztatásokat leleplezzék, bármilyen okból is került rájuk sor az elmúlt évtizedek alatt. Ezek a magasan képzett emberek, beleértve olyanokat is, akik nem a karrier megszállottai, hiszen nem mindannyian törekedtek vezető pozíciók elérésére, egyszerűen elképzelhetetlen nemtörődömséggel kezelték ezt a témát, hiszen az előkerült tények általuk való magyarázása és értelmezése valamilyen egészen súlyos paradigmikus vakságot tételez fel részükről, aminek persze pszichológiai okai is lehetnek, miszerint csak az „elfogadható” dolgokat engedik ki, miután a tényeket jól megválogatták az előítéletek és a tudati szintjük szűrőjén.

Ezt a fajta gondolatmenetet erősíti meg a MOC kamera fotóinak tekintélyes részén megfigyelhető nyíltvizű tavak léte, egész egyszerűen mindezekről a tudományos felfedezésekről nem hajlandóak tudomást venni. A marskörüli pályára álló újabb és újabb űrszondák révén mintha enyhülni látszana a titkolódzás foka, már ami a nyíltvizű tavakat illeti (nem a civilizáció jelenlétének egyértelmű jeleit). Pontosan tudják, hogy független törekvések a Mars köré szondák küldésére és a független tudományos kutatások előbb-utóbb úgyis a végét jelentik bizonyos fajta titkolózásoknak. Ezért valamiféle konkrét stratégiát kellett kidolgozni, hogy ezeket a dolgokat kezelni tudják, majd ha itt lesz az ideje. Más szavakkal, megpróbálnak megmaradni a kutatások vezető pozíciójában, miközben próbálják meglovagolni azokat a hatásokat melyek a korábbi viselkedésük kapcsán jelentkeznek majd, és persze kivédeni azokat a támadásokat, melyekkel nyilvánvalóan szembe kell majd nézni.

Konkrétan, jelenleg még senki sincs, aki hivatalosan ki merné jelenteni, nyíltvizű tavak találhatók a Marson. A titkolózási stratégiák igen mély nyomot hagytak az elvárások kapcsán, mélyen befolyásolják és meghatározzák a hamis információkon felnőtt generációk gondolkodásmódját. Ez természetes utóhatása a titkolózás hatékonyságának, és annyira jól működik, hogy ha valós és hamisítatlan adatokat adnak jó néhány tudós kezébe, akkor is képtelen lesz felismerni az általa tanulmányozandó dolgokat, ha azok rendkívül egyértelműek és tiszták, hiszen tudata pszichológia szinten van deklarálva, mélységes előítéletek szintén, alapjából képtelen tehát arra, hogy ráébredjen dolgokra. Sajnálatos módon, ez nemcsak a tudósokra igaz, hanem a médiára, a kormányokra és saját magunkra is, hiszen valamilyen szinten mindannyian megtéveszthetőek vagyunk.

A titkosítási tevékenység során egész egyszerűen felnagyítják azokat a félelmeket, melyek minden emberben benne vannak, s miszerint hajlamos elfogadni dolgokat, melyeket igazságként tárnak eléje, látszólag felelősségteljes emberek. A tekintélyelv nagy úr, és meglehetősen kényelmetlenül érzi magát sok embertársunk, ha megpróbálna akár csak gondolatban is szembeszállni vele. Nagy általánosságban mindenféle ilyen veszély közelségét is igyekszünk elkerülni.

Ezért tehát mindannyiunknak meg kellene teremtenie saját világképét, sokkal inkább erre van szükség, mint elvárni másoktól, hogy megmondják nekünk mit és hogyan lássunk. Meg kell barátkoznunk a gondolattal, a világ tele van ismeretlen dolgokkal, melyeket nem tudunk jelenlegi tudásunk szintjén megmagyarázni. De az út a megismerés, és nem az ismeretlen dolgok tagadása felé vezet. Mi értelme annak, hogy a vezetőnk által sugalmazott hamis világ látszatbiztonságában éljünk, amikor az igazság olykor csak egy kéznyújtásnyira van?

Ennek eléréséhez persze először ki kell nyújtani a kezünket…

 

Összegzés

1. A mesterséges eredetű, kolosszális méretű monument megerősíti a Marson lévő civilizációs tevékenység nyomát.

2. Jó néhány MOC felvétel újra és újra megerősíti a bizonyíték valódiságát a tárgyalt térségben.

3. A monumentális civilizációs nyomok valószínűleg kormányzati testület erejét hivatottak alátámasztani.

4. Az elmített civilizációs bizonyítékot teljes mértékben kitörölték a korábbi Viking felvételről.

5. Mivel a Viking fotóit meghamisították, a civilizációs bizonyítéknak elég erősnek kellett lenni ahhoz, hogy ezt tegyék.

6. A Viking fotó ékes bizonyítéka annak, hogy már az 1970-es években hamisították a Mars-fotókat.

7. A Viking fotó meghamisításának ténye igazolja, hogy már az 1970-es években pontosan tisztában voltak a marsi civilizáció létezésével.