A Mars bolygó közvetlen környezetében, valamint a felszínén is, szorgos űrszondák gyűjtik fáradhatatlanul a fantasztikusabbnál fantasztikusabb adatokat, készítik a csodálatosnál csodálatosabb felvételeket. Mégis. A nagyközönség szinte semmit sem tud a páratlan felfedezésekről, a legizgalmasabb felvételek az archívumokban - ám szabadon hozzáférhetően - pihennek.  A képek között szép számmal találunk olyanokat, melyek a marsi élettel, illetőleg a marsi civilizációval kapcsolatban gyökeresen másról mesélnek, mint ami a NASA hivatalos álláspontja. A NASA-nál tehát ismét nem mondanak igazat, sőt, ezen képek kapcsán már meg sem szólalnak… A legtöbb leleplezés Joseph Skipper áldozatos munkájának köszönhető, az ő munkáiból szemezgetünk.

 

 

13. Elhagyatott akva park

Az első képen teljesen tisztán láthatunk egy jó nagy területet anélkül, hogy a nyilak és a feliratok zavarnák tekintetünket. Ez a térség első ránézésre tele van szokatlan dolgokkal, és egyben azt is mutatja, mennyire zsúfoltan  helyezkedhetnek mindezek el. A kezdeti gyanakvásunk ellenére az alaposabb vizsgálat csak kevesebb rendellenességet tár fel, viszont a tárgyalt helyszín igen fontos mind a felszíni vizek, mint a felszíni civilizáció szempontjából.

 

 

A jelenleg tárgyalt, felszíni vizekre és felszíni civilizációra utaló nyomok a NASA-JPL-MSSS archívumban található, MOC M02-00163 jelű, kislátószögű fotócsíkból vett részleten láthatók. Mint észrevehető, ez a bizonyos fotócsík tartalmazza messze a legtöbb anomáliát, mely a hivatalos tudományos forrásokban elérhető. Mindössze egyetlen sorszámmal előzi csak meg az M02-00164 jelű fotócsíkot, melyen a kolosszális- fej és állatábrázolás látható.

Figyelemreméltó, hogy a tárgyalt fotócsík 100%-osan megegyezik a hivatalos felbontással. Azonban, mihelyt elkezdjük nagyítani, számos elmosási- és felbontás-lerontási technikával találkozunk. Emiatt, ha elkezdjük növelni a nagyítást, szinte azonnal belefutunk a felbontás lecsökkentése miatt jelentkező problémákba, a kép szemcsésedésébe és összezavarodásába.

 

 

 A sorban második fotó azonos az elsővel, azzal a különbséggel, hogy most már feltüntettük a legfontosabb rendellenességekre mutató nyilakat és címkéket. Néhány elmosott területet is megjelöltünk, nem mindegyiket, mert akkor szinte az egész területet tele lehetett volna aggasztani címkékkel, hiszen lassan már megszokhattuk, milyen mértékű az elfedés.

Egyáltalán nem könnyű a feltáruló látványt értelmezni. A megfigyelő számára a legtöbb alakzat meglehetősen szokatlan, nehéz felismerni.  Amit itt látunk, az nem más, mint egy hatalmas szórakoztató park, vizes környezetben, igen tekintélyes léptékben, és teljesen eltérően attól a látványtól, amit itt a Földön láthatunk. Továbbá, a parkot valamiféle katasztrofális csapás érte, romba döntvén a felépítmények egy részét, míg a maradékot látszólag egyszerűen otthagyták, majd hagyták, hogy gazdátlanul ott heverjen és tönkre menjen. A lényeg: ez a hely tovább már nem teljesíti eredeti feladatát.

A legfontosabb dolog mindenekelőtt, amit észre kell venni a megfigyelőnek, az a ragyogó fényt sugárzó terület, bal oldalt középtájon, nyíllal és címkével jelölve. Ez a rész vagy rendkívüli módon visszaveri a fényt, vagy éppenséggel önmaga sugározza, netán maga a talajszerkezet ilyen, ezt nem tudjuk eldönteni, mert semmiféle részlet nem vehető ki. A talaj szintjén közvetlenül a közelben, kissé jobbra a ragyogóan fényes területtől, hatalmas hídszerkezet látható, jobbról, távolabbról vezet ide. Összecsavarodott és lógó elemeket tartalmaz, mindez jól látható a fényben, arra utalva, hogy valami igen súlyos probléma adódhatott pontosan a híd legmagasabb pontján.

A hídrendszer balsorsa nem tűnik egyfajta belső hibát követő összeomlásnak, vagy bármi hasonló hirtelen bekövetkezett katasztrófa következményének, ami miatt darabokra tört, és jelenlegi állapotába került, jól megfigyelhetően, a bal oldali végénél. Igazából minden, a ragyogó fény környezetében, katasztrofális állapotú rommezőnek tűnik, roncsmezőtől övezetten (beleértve épületek romjait és a híd szerteszét heverő darabjait), nagy térségre kiterjedve bal kéz felé a fényes területtől kiindulva, majd hirtelen megszakadva képcsík széle miatt.

Erős a gyanú, ez a bizonyos fényes terület valamiféle visszamaradt struktúra lehet, és talán a mai napig is aktív, rámutatva, a múltban bekövetkezett ismeretlen jellegű végzetes hibára, talán néminemű köze is lehetett a váratlanul bekövetkezett eseményekhez. Elképzelhető, ezért elhagyatott jelenleg is a környék és nem történt kísérlet helyreállítására.

Az is feltehető, hogy a felszín alá irányított vízrendszerben következett be romboló erejű áradás, minek következtében a megvadult víz mindent elsöpört a kép bal oldalán látható területen, a jelenleg megfigyelhető eredményt produkálva.  Ha nem is teljes szélességben, de egy jól felismerhető folyosó mentén ment végbe a pusztítás, bal felé a fényes területtől, más részeket megkímélvén, ezért a katasztrófa sokkal inkább egy romboló ár, mint robbanás miatt történhetett. Nehéz eldönteni melyik következhetett be előbb a kettő közül.

A fotón látható mesterséges eredetű bizonyítékok körében talán a legjelentősebb egy tekintélyes méretű alakzat a kép bal alsó sarkának közelében; nyíl és címke jelzi. Sajnos komoly mértékben igyekeztek elrejteni előlünk, jó nagy pacát tettek rá, hogy ne lehessen felismerni, mindösszesen néhány kimeredő csúcsból következtethetünk mesterséges eredetére, egyébként jó hatékonysággal tüntették el. Túlságosan is jól.

 

 

A sorban harmadik és kissé nagyított képen a fotó legjelentősebb bizonyítékát, a hosszú hídrendszert vehetjük egy kicsit alaposabban szemügyre, habár így is meglehetősen nehézkes a dolog az alacsony felbontás miatt; a rácsszerkezet egyébként sem jól kivehető műholdfelvételeken. Mindezek ellenére látható a megtörési pontja és a fényes terület melletti roncsmező.

A kép bal sarkából kiindulva fehér folyórendszer indul a hegyek lejtőin lefelé haladva, a park mélyen fekvő területei felé áramolva, a kép alja felé. Habár jelen esetben nem ezen van a hangsúly, a felszíni nyílt vízrendszerek puszta léte hihetetlenül fontos, nemcsak azért, mert közvetlen képes támogatni és hordozni az életet, hanem azért is, mert előfordulásuk megkövetel bizonyos légkör-hőmérsékleti és sűrűségi értékeket, amiből az következik, hogy a hivatalosan kiadott adatok nem elfogadhatóak. Annak ellenére, hogy most a képen látható drámai civilizációs eseményekkel foglalkozunk, a folyékony víz jelenléte rendkívül fontos.

A folyórendszeren igen halványan láthatóan rácsos hídszerkezet ível át, mely összeköti a folyórendszer, a hegyből sebes lezúdulása által, kivágott szurdokjának partjait. Ahogy jobbról-balra mozgunk a hídszerkezeten szurdok felett, azt tapasztaljuk, hogy eltűnik valamiféle,ű nem tisztán látható hatalmas objektum mögött, aztán ismét felbukkan a másik oldalon, balról, mintegy folytatásaként a nagyobb hídrendszernek. Azonban éppen ez az, ami miatt ezt az egész megemelt hídrendszert létrehozhatták a kiindulópont és a középső terület között, ahol aztán a törés is bekövetkezett, ez lehet a történet döbbenetesen valós alapja, és éppen ez az a körülmény, ami miatt a helyszín mint akva park azonosítható.

Képzelje magát az olvasó a helyszínre, amint a rácsos hídszerkezeten jobbról-balra halad a folyórendszer fölött a középső terület felé, a még ma is létező hídrész irányába, a hídban lévő törés felé, de abban az időben, amikor még minden rendben volt. Bal kéz felől felbukkan a hatalmas cápa, monumentális alakja a méretes fejével a sétáló fölé hajlik, s úgy tűnik, mintha lógna a feje és az egész hídrendszer felett. A magasan kiemelkedő cápa-szerű monument eleje alatt és mögött egy puhatestűhöz hasonló monument tűnik fel. A régi időkben ez a két gigantikus monument talán áramló vízben volt látható, esetlegesen azt szimbolizálva, hogy vízben élő lényekről van szó.

Amilyen hatalmasak és terebélyesek ezek az akvatikus monumentek a környezetükhöz képest, a híd ellenkező oldalán, az előbbi pontról tekintve, látható egy még hatalmasabb és még terebélyesebb, kolosszális méretű, tisztán kivehetően kúp alakú kupola; méretében egy kisebb heggyel egyenlő, eltörpítve maga körül mindent. Ezt az átlátszó falú kupolát minden bizonnyal vízzel töltötték fel, esetleg hatalmas méretű vízi állatok bemutatására, látványosan magasan a szemlélő feje fölé törően. Képzeljük el a pszichológiai hatást, amint a megfigyelő a hátradől kissé, hogy ezt az óriási magasságba törő építményt át tudja fogni tekintete, s mindeközben óriási víztömeg tornyosul fölé. Az átlátszó falú kupola továbbra is ott van, természetesen most nem tölti meg víz; épnek és sértetlennek tűnik.

Igazából a jelenleg üresen álló kupola fala olyan tiszta, hogy nem akadályozza meg tekintetünket abban, hogy szemügyre vehessük az alatta és mögötte elterülő felszínt. Éppen ezért, az átlátszó falú kupolát magát nagyon nehéz észrevenni ezen a képen még a legjobb körülmények között is, ám valójában ott van. Kerülete csak nagyon de nagyon halványan vehető ki, az is csak azért, mert a kupola legvastagabb része a felszín közelében található. Zöld pontok láthatók közvetlenül a kupola körvonala felett azért, hogy segítségre legyen a kerületének és alakjának behatárolásához.

A kupola alatti területen, közvetlenül a „derelict bridge system” (elhanyagolt hídrendszer )felirat felett, a talajon tekintélyes méretű gödör láthatók, eróziós vonalakkal, melyek nagyjából egy irányba vezetnek. Ez a pont lehet az, ahonnan a kupolát feltöltötték vízzel, az aljától a tetejéig, s ha már egyszer feltöltötték, a víz folyamatos forgatását is biztosította.

Igen valószínű, hogy valamennyi víz kifolyt kupola felső részén és végigömlött annak meredek falán, így téve tökéletesen láthatatlanná magának a kupolának az anyagát a szemlélő előtt, álljon az akár a talajszinten, akár a híd magasságában; ezért a hatalmas, levegőbe törő hegynyi méretű víztömeg látványa hihetetlenül valósnak tűnt. Ezt a bizonyos túlfolyó vízmennyiséget számos kisebb és sekély tárolóban fogták fel talajszinten, a hídrendszer alatt és attól nem messze, egyúttal körbeölelvén a különböző monumenteket. A terület nagyon alapos vizsgálata igazolhatja számunkra, hogy ezek a sekély vízgyűjtők ma is léteznek, valamint észrevehető a terasz-hatás is, bár rendkívül halványan és alig észlelhetően a rossz felbontás miatt.

A víz a talajszinten a kupola felől áramlott a magasan ívelő hídrendszer alatt a kissé magasabban kialakított vízgyűjtő területek felé, egyben abba az irányba, ahol a két hatalmas teremtmény monumentje pihen. Azután áthömpölygött a teraszrendszeren bal kéz felé, majd eljutott egy lépcsőzetesen kialakított vízesés-rendszerhez, majd ismét egy vízgyűjtő-terület közvetkezett, de már mélyebben, ez a bal alsó negyedben látható az első képen, ahol a „nagyméretű, hamisítással elfedett objektum” - címke látható (large object obscured by tampering). Ez a hatalmas alkotás szintén a vízben nyugszik.

A vizet ezen a teraszon láthatóan egy barlangrendszer útján táplálták, ez a barlangrendszer egészen a híd alatti területig kiterjedt és elérte az első terasz-szintet. Mindez arra a következtetésre vezethet, hogy ez a második, ám ezúttal igen nagyméretű tároló, önmagában egy szabad ég alatti akvárium lehetett, természetesen a vízi élet bemutatására. Ez a második elárasztott szint becsatlakozott a harmadik, a sorban utolsó szintre, minden bizonnyal porózus aljzatán keresztül - mindez az első képen a bal alsó sarokban látható -, ahol a víz végleg a talaj alá bukik, és kétségen kívül, visszaforgatásra kerül. A legtöbb teraszos területen sok-sok szándékos hamisítás érhető tetten az eredeti objektumok elrejtése céljából, ami nyilván bizonyíték arra, hogy egyéb civilizációs nyomok is előfordulnak a területen.

A többszörösen visszaforgatott felszíni víz szintje adja a legjobb magyarázatot a megemelt hídrendszer helyzetére. Előre- és hátra kanyarodik miközben végighalad a parkon, aztán újra balra fordul, amint azt a sorozat első képén láthatjuk. Azonban, a fényesen ragyogó területnél, még távolabb balra, a híd elpusztult, és bármi is okozhatta ezt a katasztrófát, nem hagyott mást hátra, mint  roncsmezőt, meglehetősen széles folyosó alakú területen, minek folytatását nem is tudjuk követni a kép bal oldali széle miatt, és bármi történt is itt, ma már nem tudjuk kideríteni mi is lehetett az pontosan.

A gödör, mely belülről táplálta a kupolát vízzel, talán elegendően nagynak bizonyult ahhoz, hogy egykor átjáróul szolgáljon a felszín alatti térségek felé a kolosszális „akváriumban” egykor megfigyelhető nagytestű vízi lények számára. Természetesen nem tudhatjuk pontosan az akvárium lakóinak pontos testméretét. Azonban, a kupola maga, és a hídról, mint megfigyelési pontról nyíló kilátás a szemlélő fölé tornyosuló vízoszlopról, a látószög és a távolság, ráadásul a rendkívüli méretű Cápa és puhatestű monumentje, beszél nekünk arról a pszichológiai hatásról, melyet az építők megálmodtak, arról, milyen látványt próbáltak elérni, és ennek megfelelően határozták meg a méreteket. Ki tudja, talán a cápa-alakú teremtmény megfelelője egykor maga is a kupola lakója volt?

Képzeljük el azt a technikai felkészültséget, mely alkalmas volt arra, hogy olyan erős kupolát alkosson, mely ellen tud állni a hegytömegű víz nyomásának, valamint a vízben élő lények ténykedésének. Mindez egyértelműen demonstrálja számunkra, akárki is tervezte és építette ezt az átlátszó kupolát a Marson, képes volt minderre. Nem látható a kupolán semmiféle sérülés jelenleg sem.

A kolosszális méretű akvárium és a környéken látható gigantikus monumentek nemcsak egyszerűen a vízről és a vízi életről szólnak, a hatalmas méretek a megfigyelőben azt a benyomást keltik, milyen kicsiny és jelentéktelen a lénye ebben a környezetben. A vízi téma és a konstrukció terve, akárki is áll a dolog hátterében, minden bizonnyal így gondolkozott.

Ez egyúttal igen fontos kulturális bepillantást tesz lehetővé a tervező gondolkodásába és egy másik világ eszmerendszerébe. Szinte az örökkévalóságnak dolgoztak. Akárki is volt, demonstrálta annak az erőnek és tudásnak a nagyságát, mely rendelkezésére állt. Egyfajta agresszív büszkeség nyilvánul meg az alkotásban, ahol az emberi lét a háttérbe szorul.

 

 

A következő felvétel kinagyítva, de erősen szemcsésen ábrázolja a két hatalmas teremtény monumentjét. Pusztán hatalmas méretük miatt vehetjük őket egyáltalán szemügyre. Elhelyezkedésük, az, hogy a híd másik oldalán állnak, a fényes terület felől tekintve, minden bizonnyal nagyszilárdságú felépítésük, amiként természetszerűleg a monumenteket védték, megóvhatta őket valamennyi csapástól, melyek egyébként elpusztították ennek a látványparknak épült területnek egy részét.

A bal oldali képen látható monument egyértelműen valamiféle halszerű, vízi élőlényt ábrázol. A tisztán látható fej, orr, száj és szem a lény bal oldali részén, a napsugárzás által megvilágítottan, a kissé magasabbra kiemelkedő fej, a híd fölé és kissé magasabban, a test formája általánosságban, mind-mind arra mutat, hogy jelen esetben egy cápa-szerű lénnyel van dolgunk. A farka begörbül, netán boltívet alkot, sajnos az alatta található sík területen semmi egyéb nem látható, mint az árnyék sötét vonala. A háton, a fej irányába haladva hátúszó alakú képződményt láthatunk, annyi különbséggel, hogy közelebb van a fejhez, mint ahogy azt mi a cápáknál általában megszokhattuk.

Lehetséges, hogy ez a monument egy másik világból származó cápafajt jelenítene meg? Vagy lehetséges lenne az, hogy ez a bizonyos háti terület igazából nem része a monumentnek, csupán a háttérhez tartozik, és abszolút nem uszonyt jelképez? Nehéz minderről meggyőződni, de az elkövetkezők talán elég bizonyosságot adnak efelől.

A jobb oldali monument minden jel szerint valamiféle puhatestűt, esetleg kagylószerűséget ábrázol. Az objektum bal oldalán, hozzánk közelebbi, arányaiban jelentősebb részének széle egyenetlen és szabálytalan. Ez tipikus megjelenési módja a gerinctelen kéthéjú vízi kagylóknak, ahogy testük fokozatosan elvékonyodik az esetlegesen megcsavarodó héjak széle felé.

Ami egyáltalán nem megszokott az a háti uszony megjelenése a kéthéjú kagyló felső részének közepe táján, majd egyenes folytatása sötét vonal formájában, szinte becsomagolja a teremtményt, elér egészen testének végéig. Úgy tűnik ez a vonal számos függőlegesen felmeredő tüskéből tevődik ki. Mindennek célja talán a puhatestű stabilitásának biztosítása, és iránytartásának megkönnyítése amint vízsugárhatással halad, a kagylóktól megszokott módon.

És még egy felismerés a bemutatott területtel kapcsolatban.

Igen sok hamisításra utaló nyom található a teljes területen, azonban jelen esetben nem törekedtek arra, hogy hamis képzeteket keltsenek. Habár néhány terület romosnak és teljesen elhagyatottnak látszik, mégsem látszik úgy, mintha az állandó széljárás miatt alakult volna ki így. Talán, hogy mindezt így láthatjuk azért van, mert a hamisítók figyelmét is elkerülte. Persze erre is van kivétel.

Nézzük meg például a kupola környékét. Teljesen tiszta, a kupolából csak egy egészen halvány körvonal látható, egy kicsit határozottabb a kép a legvastagabb részénél. A kupola fala eléggé meredek, ezért ha bármi törmelék ráhullott volna, össze kellett volna gyűlnie a kupola aljzatánál. Ennek azonban semmi jele. A kupola fala viszont annyira mégsem meredek, hogy esetleg ne tapadt volna fent rajta valamilyen roncsdarab, akár hosszú időn át is. Ha van egy objektumunk amelyik ilyen magas és nagy kiterjedésű, biztosan fel kell fognia szélfútta port legalább. Ennek semmi jelét sem látjuk, még a kupola lábánál sem.

Mindez azt jelenti, hogy bizonyára nem halott ősi romokkal állunk szemben, az időjárásnak hosszan kitett struktúráknak. Sokkal logikusabb, hogy a képen látható katasztrófa nemrégiben történhetett, és emiatt egyszerűen nem volt elég idő a szélfútta üledékréteg kialakulásához, vagy valaki jelenleg is felügyeli és tisztán tartja a rendszert, esetleg mindkettő. A probléma az, hogy a képen látható civilizációs nyomok közül csak a legnagyobbak láthatók a szerény felbontás miatt, ezért ennél távolabbra mutató következtetéseket nem lehet levonni.

 

Összegzés:

1.      A felvételen látható pihenő és/vagy bemutató park megerősíti a marsi civilizáció létezését.

2.      Az átlátszó kupola léte demonstrálja a miénket messze megelőző mérnöki tudást.

3.      A monumentális méretek bepillantást engednek a tervező lélektanába.

4.      Az egyértelműen művészi megoldások szintén megvilágítják a tervező gondolatvilágát.

5.      A területen látható monumentek a lehetséges marsi vízi életre utalnak.

6.      A park területén nagy tömegben alkalmazott víz a Mars bő vízkészletére utal.

7.      A sebesen áramló folyó bizonyíték a mars felszíni nyílt vízfolyásokra.

8.      Mindezt a vízgyűjtőben összegyűjtött vízmennyiség is alátámasztja.

9.      A felszíni folyékony víz léte ellentmond a hivatalos marsfelszíni hőmérsékleti adatoknak.

10.  A felszíni folyékony víz léte jóval enyhébb klimatikus viszonyokra utal és egyben kiszolgálhatja a felszíni életet.

 

 

14. Kupola, közelében alagútból kiáramló fény

A felvételen látható rendellenesség a NASA/JPL/MSSS archívumából való, a MOC M03-05715 katalógusszámú fotócsík részlete. A kép szélességében teljes mértékben átfogja az eredeti fotócsíkot. Két rendellenességet láthatunk a fotón: egy kupolát a kép előterében, a középtől kissé jobbra, valamint egy igen jelentős, egy jókora alagútból kiáramló erős fénypászmát, jobboldalt, a középvonaltól kissé feljebb.

 

 

A hatalmas alagút bejáratát könnyű észrevenni az alagútból kiáramló rendkívül erős fény világánál. Miközben az alagút bejárata viszonylag mélyebben fekszik, a magasabb területek a környéken erős napsugárzásnak vannak kitéve. A mélyebben fekvő terület árnyékban van, az alagútból előtörő fény ezért éles kontrasztot alkot a környezettel és emiatt könnyű észrevenni. Ha valaki alaposan megvizsgálja a marsfotókat, gyakran találhat mesterséges fényre utaló nyomokat. Habár maguk a fényforrások általában rejtve maradnak, egy kivétel azért talán mégis akad, a MGS MOC M04-00291 fotón. A következtetés: a marsi civilizáció nemcsak megvilágítási célokból, hanem energetikai megfontolásokból is alkalmaz fényt.

Az itt látható kupola kerek formájú, amiként azt mi földlakók elvárjuk egy kupolától, emellett jól látható egy pontszerű fényvisszaverődés a kupola egyébként üvegszerű felületén. Meglehetősen tisztán bepillanthatunk a belsejébe is, kutató tekintetünknek, hogy további részleteket is megpillanthassunk, útját állja egy további, belső kupola. Ezúttal már sötétebb felszínnel. Vegyük észre a következőt: a kupola rendkívül erős fényvisszaverő tulajdonságú talajon nyugszik, talán egy jégmezőn. Ha valóban jég, akkor kettős kupolával állhatunk szemben, a két réteg között csapdába ejtett levegővel, egyfajta átmeneti réteget képezve a külső és belső hőmérséklet között; a belső kupola pedig be lehet vonva valamiféle szűrőréteggel, mely tompítja a rendkívül erős napsugárzást.

 

 

A második kép az első nagyítása, az eddig tárgyalt rendellenességek figyelhetők meg rajta alaposabban. Az egyetlen új dolog, amit előhoz, az valamiféle homályos-ködös terület, mely a kupola és az alagút között félúton kezdődik és egészen a kép bal felső sarkáig terjed. Úgy tűnik, mintha elmosási technika része lenne, hogy elrejtse az épületeket és más geometrikus struktúrákat végig a nyomvonala mentén. Az alagútból kiáramló fényt bizonyára nem ismerte fel a képhamisításokat automatikusan végrehajtó program, áttetszősége miatt, így kerülte meg ez a rész az elfedés. A kupolát ismét csak nem ismerte fel, hiszen kerek és részben átlátszó.

Fontos megjegyezni, többen észrevehetik, hogy a beidézett képeket 180 fokkal elforgattuk, az esetleges a könnyebb elemezhetőség kedvéért.  Bár ez sem teljes mértékben igaz, hiszen a három elérhető verzióból egyik szintén a jelenleg megfigyelhető állású, éppen az, amelyik tágasabb környéken mutatja a felvett nagyfelbontású fotócsík elhelyezkedését. Még ha így is lenne, mindez nem vonna le semmit annak a ténynek a bizonyító erejéből, hogy a felvételen egy alagútból kiáramló igen erős fénypászmát látunk, és nem egy sziklaháton szétszóródó napfényt.

 

15. Kupola, város, repülőtér és víz

A jelen fotón látható civilizációs nyomok a sorban nem az elsők, hiszen a NASA-JPL-MSSS archívumban az Mars Globar Surveyor MOC M02-00163-as jelű, kislátószögű fotócsíkjának több részén is találhatók egyértelmű civilizációs nyomok. Itt kell azt is megjegyezni, hogy az említett fotócsíkon található a legtöbb civilizációs nyom valamennyi fotócsík közül, tehát kiemelt figyelmet érdemel. A „Hatalmas fej- és állat monument” - M02-00164 -, nagylátószögű felvétel (12. rész) kapcsán jeleztük, hogy mint egy „vörös zászló” mutatja e helyszínt, ahol érdemes alaposabban is körülnézni. Ez a felvétel hívta fel a figyelmet a jelenleg tárgyalás alatt álló fotóra. Talán a titkosítás ellen lázadó, a belső táborhoz tartozó dolgozó, hagyta ott ezt a jelzést az igazságkereső kutatók számára.

 

 

Az elsődleges bizonyíték jelen felvételen a durva felépítésű talajon található nagy, kerek kupola, a hozzá közeli várossal és légi kiszolgáló felépítményekkel, valamint természetes vízfolyások, egy egész folyórendszerrel, mely mintegy keretbe foglalja a települést. Valamennyi fontos létesítményt címke és nyilak jelölnek. Szerencsére a nagy kupola mérete elég kiterjedt ahhoz, hogy jól szemrevételezhető legyen, azonban a kevésbé hatalmas létesítmények, mint például a város épületei, már közel sem ilyen jól kivehetők ezen a meglehetősen rossz felbontású felvételen. Az alkalmazott nagyítások segítenek a pontosabb felismerésben és azonosításban.

 

 

A sorozat második képén jól látható egy arc, két szemmel és orral, visszatekint ránk a kupola belsejéből, mintha azt mondaná „látlak téged”. Hajszál pontosan az arc mellett bal oldalról két egészen hatalmas fa látható. Elképzelhető, egyfajta ceremoniális központ lehet, és az elrendezés szándékos, művészi megoldás, az átlátszó kupolafal, a tervező szándéka szerint, a figyelem felkeltését szolgálja. A kupola jobb oldalán meglehetősen rosszul láthatóan egy oszlopcsarnok vehető ki, hangsúlyozván a kupola főbejáratát; a kupolától kezdődően egészen egy széles sugárútig terjed – a sötét nyílegyenes vonalra nyíl mutat.  A felbontás sajnos túlságosan gyenge ahhoz, hogy jól szemügyre vehessük, a széles sugárút sötét vonalként minden bizonnyal a környező, az út mindkét oldalán észlelhető épületek árnyékoló hatása miatt jelentkezik.

Az oszlopcsarnokkal pontosan szemben, a sötét vonalként jelentkező sugárút másik oldalán hatalmas méretű emberi alak tűnik fel, amint fölé tornyosul a környéknek. Valójában sokkal hatalmasabb, mint a környező épületek, és ez az egyetlen ok, ami miatt egyáltalán megláthatjuk ilyen foltokkal teli és rossz felbontás mellett. A szobor felsőteste és feje kissé jobban kivehető a következő, valamivel felnagyított képen, ahol nyíl is jelzi és fel is van címkézve.

Szorosan a szobor és a sugárutat szegélyező, az oszlopcsarnokkal szemközt lévő épületek mögött egy tiszta vizű folyórendszer látható jobbra lefelé alázúdulva.  Maga a folyórendszer a sorozat első képén jobban megfigyelhető, a jobb felső sarok felől érkezik, majd a város bal oldalához közel tesz egy kanyart, aztán belép a lakott területre, hogy aztán végigzúduljon a szobor közelében és tovább folytatja útját. Továbbá, közvetlenül a kupola mögött, majd attól balra, másik tiszta vizű folyórendszer figyelhető meg, mélyen bevágódott folyóvölggyel, erre a fontos helyszínre szintén nyíl mutat és címke is jelzi a harmadik képen.

Felszíni folyékony víz létére való bizonyíték hihetetlenül fontos, mivel egyértelműen alátámasztja, a légköri hőmérsékleti viszonyok a Marson közel sem olyan ridegek és ellenségesek az élet szempontjából, miként azt a NASA és a JPL hivatalnokai szeretnék elhitetni a tudós társadalommal, akik vakon követik természetesen a hivatalos kijelentéseket. A víz a kulcs, mivel általánosságban igen fontos az élet szempontjából, és egyben messze menően alátámasztja a képen látható civilizációs nyomok valóságosságát. Ha valakinek sikerül meggyőződnie arról, hogy a Mars felszínén jelenleg is folyékony halmazállapotú víz található, a hivatalos doktrínákkal ellentétben, azonnal felmerülhet benne a következő kérdés, mely az életről szól. Ettől a pillanattól a marsi élet létezése sokkal elfogadhatóbbá és nyilvánvalóbbá válik.

Nem szeretnék én itt különösebben vádaskodni a NASA és a JPL felé, hiszen kormányzati szervek révén nem feltétlen mondhatják azt mindenegyes esetben, amit szeretnének. Talán nincs kidolgozott szabályrendszer arra, miként viselkedjenek, ha egy technológiailag lényegesen fejlettebb civilizációval találkoznak. Meg aztán ott a másik oldal is, ha már egyszer bizonyos adatok és tények vonatkozásában évtizedeken át hazudtak nekünk, akkor most igencsak kínos lenne megindokolni és megmagyarázni, hogy mindezt miért tették. Tehát egyelőre nem marad más számukra, mint a Marsról (és más égitestekről) készült fotók tömeges meghamisítása, felbontásuk szándékos lerontása, és a várakozás, majd csak lesz valahogy. Ezt a várakozási időt, a tiszta és igaz adatok nyilvánosságra hozataláig, szeretnék lerövidíteni kutatók, akik folyamatosan igyekeznek leleplezni – olykor kifejezett sikerrel – a sanda, meghamisító törekvéseket.

 

 

A harmadik, a legerősebb nagyítású képen, a szobrot és a sugárút sötét vonalát övező épületek igen elmosódott képe csak egy picivel jobban látható. Érdemes észrevenni, a szobornak meglehetősen emberi arca van, hajat visel feje tetején, ez lenyúlik felsőtestére is. Ez bizonyíték arra és a nem túl távoli kolosszális méretű fej monument - (lásd a sorozat negyedik felvételét), mely szintén meglehetősen emberinek tűnik, beleértve azt -, hogy ez a területe a Marsnak egyfajta különleges régiója lehet, talán a Mars hatalmi központja, minden bizonnyal emberi, vagy emberszerű faj által irányítva. Arra gondolok, éppen ez az oka annak, hogy pontosan ezt a helyet jelölte meg valaki „vörös zászlóval”, lehetővé téve számunkra, hogy a hivatalos álca mögé lássunk.

Jelen keretek nem elegendőek arra, hogy mélyebben belemenjünk ebbe a rendkívül fontos témába, mely az előbbi következtetéshez vezetett, miszerint a Mars kizárólagosan, vagy elsődlegesen emberek által lakott. Igazából a kutatások ennek éppen az ellenkezőjére utalnak, a Marsot valószínűleg intelligens, olykor egymástól jelentősen különböző fajok sokasága népesíti be. Minderre a következtetésre a mesterséges eredetű struktúrák, illetve ezek nyomai utalnak, de éppúgy a fegyverkezésre utaló jelek is.  A téma alapos kitárgyalására itt nincs mód, de annyit meg kell jegyezni, a mesterséges struktúrák oly mértékben különböznek, mely mérték nem utal egyetlen, homogén fajra, még akkor sem, ha a múltban előfordult izolációs hatásokra gondolunk.

Most vessünk egy pillantást a meglehetősen nehezen értelmezhető légikikötőre. Kezdetnek annyit meg kell jegyezni, hogy a felvételen az elsődleges civilizációs bizonyíték a kupola és annak környéke, ezért figyelmünket is elsősorban ebbe az irányba fordítottuk. A kupola a rajta kitekintő és minket néző arccal nyilvánvaló, és könnyű értelmezni, miközben a környező részt már közel sem ilyen egyszerű magyarázni, kivéve, ha az a valami egyértelműen mesterséges eredetű és nem valamiféle, a környező felszínen felbukkanó természetes képződmény. Először azt gondoltam a következő dologról, hogy valamiféle hatalmas antennarendszer lehet. Később azonban észrevettem, hogy szó sincs róla, sokkal inkább valami más.

Végül sikerült kidolgozni, mi lehet ez valójában, látván a háromszög alakú tiszta és áttetsző leszállópálya körvonalait, amint nagyon halványan ugyan, de észlelhetők a képen a rácsszerkezet fölött. A rácsszerkezet nem valamiféle antennaerdőt képvisel, hanem egyfajta gigantikus támasztékul szolgál egy hatalmas, és igencsak átlátszó, repülőgépek számára leszállópályául szolgáló platformnak, kiemelve a levegőbe, a rácsszerkezet karjai között, illetve általuk megtámasztva. A dolog megértésének kulcsa annak nyugtázásában rejlik, hogy jelen térségben számos, civilizációra utaló bizonyítékot találhatunk, s maga a hely a megfigyelő lenyűgözését is szolgálja. A hatalmas átlátszó kupola fentről nézve a durva hegyes vidéken egy közelítő repülőgép utasai számára megkapó látványosságul szolgál, kiugrik természetes környezetéből, ahogy a bejárata elé épített méretes oszlopcsarnok, a hatalmas és széles sugárút, valamint az óriási szobor a sugárút fölé hajolva a kupola másik oldalán. A kupola bejáratából mindez szintén lenyűgöző látványosság lehet.

Amiként a légikikötői része a területnek, nem kisebb dolog, mint egy hatalmas átlátszó leszállóplatform, megpihenvén egy hatalmas rácsszerkezeten, melyet egy hatalmas vízmosás fölé terveztek, közvetlenül egy szakadék szélére, ugyancsak az impozáns látványosság részét képezi. Képzelje magát az olvasó annak az utasnak a helyébe, aki tökéletes biztonságban kilép a repülőgépből erre az átlátszó platformra, miközben úgy érzi magát, mintha a levegőben állna, a talaj valahol az egészen távoli mélységben alatta,  Milyen elképesztően összetett hatás! Aki nincs ehhez hozzászokva, vajon milyen érzéseket válthat ki benne? Igen. Pontosan ezzel a benyomással kalkuláltak a tervezők.

Az út a leszálló-platformról a széles sugárúton át, a szinte fenyegetően az út fölé hajló szobor alatt, közelítve a távolban látható átlátszó kupola bizonyára gazdagon díszített bejárata felé, mind-mind ezt a hatást hivatott erősíteni.

 

 

Azt hiszem semmi kétség afelől, hogy ha egy repülőgép távolról közelít ehhez a helyhez, és először áthalad a 12. pontban tárgyalt hegynyi méretű emberfej és állatfigura monumentje között, majd megérkezik az átlátszó kupolával és ugyancsak átlátszó leszállóplatformmal és egyéb látványosságokkal megépített városhoz, akkor az összes, útba ejtett és útközben látható építmény egyaránt az utazó lenyűgözését szolgálja. A sorban a negyedik képen az M02-00164 jelű, nagylátószögű felvétel részlete látható, arra illesztve a sorozat kislátószögű tagja, rajta az átlátszó kupola, az átlátszó leszállóplatform, s egyéb látványosságok. Ez alapján viszonylagos helyzetük is felmérhető.

Miután jól látható az összevetésen, hogy a kupola, és vele együtt az egész város szinte teljesen eltörpül a hegynyi méretű monumentek mögött, talán pontosan érzékelhető, a maga teljes arányaiban a monumentek egészen elképesztően kolosszális mérete. Úgy vélem, a legtöbbünk szívesen élné át személyesen is egy odaút élményét, vagy legalábbis örömmel meghallgatná egy olyan teremtmény beszámolóját, aki ennek az élménynek részese lehetett.

Azonban még nem értünk a tárgyalt területen lévő valamennyi fontos látnivaló kielemzésének végére. Az egyik ezek közül a két jól látható folyórendszer, a maguk nyíltvizű sebes áramlataival, mely körülmény ugye teljesen más megvilágításba helyezi a hivatalos források által szajkózott marsfelszíni hőmérsékleti adatokat, miszerint a bolygó igen zord, száraz, és erős fagyok dermesztik csontkeménnyé a felszínt, vagyis folyékony víz jelenléte teljességgel lehetetlen. Továbbá, ha figyelembe vesszük egy emberszerű civilizáció szükséges életfeltételeit ezen a területen, összehasonlításképpen a mi városainkkal, akkor azt láthatjuk, hogy a város látható része a szabad ég alatt van, és nem valamiféle védőburok alatt, már ami az előteret, és a kupola közvetlen környezetét illeti. Ezek a tények szintén teljesen más megvilágításba helyezik a Mars, hivatalos források által, valósnak állított  hőmérsékleti- és légköri adatait.

Aztán itt van a leszállóplatform maga. Egyértelműen felfüggesztett szerkezet, és a megépítése beszél nekünk a megvalósításához szükséges, a jelen földi ismereteket messze meghaladó technológiai felkészültségről. Továbbá, a háromszög alakú leszállóplatform meglehetősen függőleges irányú leszállást követel meg, tulajdonképpen erről szól az egész játék, ez pedig ugye szöges ellentétben áll a Földön megszokott, hosszú kifutópályákkal felszerelt repülőtereinkkel. A leszállási technika is felette áll tehát a miénknek. (Helikoptereink nem hajtanak végre tömeges személy- és áruszállítást.) Az igazsághoz hozzátartozik, az 1. pontban éppen ilyen típusú repülőgép bemutatására került sor. Mindehhez hozzávéve a leszállóplatform tekintélyes méretét (nem szabad megfeledkezni arról, hogy a kép jelentős távolságból, műholdról készült, s minden rajta látható objektum meglehetősen kiterjedt), ami lehetővé teszi aránylag nagy légi járművek fogadását, akár nagy számban is, ha megfelelően hatalmas méretű kiszolgáló-létesítmények tartoznak hozzá, ha pedig így áll, ez szintén meghaladja a földi technológiát.

További fontos dolog, a leszállóplatform maga szinte teljesen átlátszó, olyannyira, hogy rendkívül nehéz észrevenni, amint az a harmadik képen is látható. Az egyetlen dolog, amiért egyáltalán látható, az a jelentős vastagsága, ami még ebből a nagy távolságból, a széle felől rápillantva is feltűnik. Az sem mellékes, hogy egy ekkora kiterjedésű sík alakzatot a szél a hegyek között állandóan telehord mindenféle szeméttel, ezért bizonyos időnként meg kell oldani a felület takarítását is. A tény, miszerint a leszállóplatform annyira tiszta, hogy szinte lehetetlen észrevenni, egyértelmű igazolásul szolgál a létesítmény jelenleg is tartó aktív használatára. Ugyanez érvényes a kupola domború külső felületére. Szintén igazolva azt, hogy jelenleg is aktív civilizációs létesítménnyel van dolgunk és nem pusztán halott romokkal.

Nem esett szó még a felvételen látható elmosásokról, hamisításokról. Ezen a képen is egyértelműen megtalálható, a sorozat első képén nyilak és feliratok jelzik a jelentős mértékben meghamisított részeket. Habár itt is jelen van, és további, nyilván igen fontos civilizációs bizonyítékokat fed le, jelen esetben nem annyira jelentős tényező, hiszen a legkülönlegesebb dolgokat így is szemügyre vehetjük. A legsúlyosabb gondunk a felbontás jelentős lerontása.

A sorozat első képén a bal felső sarokban, a kupolától balra, az egész területet meghamisították, teljes mértékben felismerhetetlenné tették mindazokat az objektumokat, melyek ezen a területen lehetnek. A jobb felső sarokban megfigyelhető sötét területtel ugyanez a helyzet. Ez a sík terület minden bizonnyal hamis. Elképzelésünk sem lehet arról, mi mindent rejthettek el így, ezért csak a látható és egyértelműen felismerhető dolgokkal foglalkozhatunk. Ezért jelen esetben nem érdemes túl sok szót ejteni a jelen felvételen előforduló hamisításokról.

 

Összegzés

1.      A kupola, a város, a légiplatform léte egyértelműen megerősíti a marsi intelligens élet létezését

2.      A terület megtervezettségének módja egyfajta hatalmi erő szimbóluma

3.      A kupolával szemben található emberszobor emberi jellegű hatalmi központra utal

4.      A közelben található kolosszális méretű emberi fej az M02-00164 jelű fotón szintén a terület emberi eredetére utal

5.      A látható objektumokon alkalmazottegyes technikai megoldások a földi fejlettségi szintnél messze magasabb technikai színvonalra utalnak

6.      A felvételen látható objektumok tisztasága jelenleg is aktív civilizációra utal, s nem pedig romos területre.

7.      Az aktív civilizáció léte megkérdőjelezi a hivatalos szervek által közölt hőmérsékleti és légköri adatok hitelességét.

8.      A felszíni folyóviz léte szintén aláaknázza a hivatalos jelentések valóságtartalmát.

 

 

16. Humanoid koponya?

Általában ez a fajta bizonyíték az, amit gyakran kihagynak az elemzésekből, mert általában túl gyenge alapokon áll, nehéz bizonyítani valóságosságát, és az is előfordulhat, nem mindenki azt látja, ami rajta van. Így van ez a Spirit Sol 513-kor készült felvétele esetében is, gondolkoztam, vajon bevegyem a listára, vagy se. Azután Eduardo Lucena Brazíliában szintén felfedezte ezt az objektumot és a felhívta rá a figyelmet. Mivel jelen esetben a megszokottnál hangsúlyosabb bizonyítékkal állunk szemben, ezért mindenféleképpen megérdemli az alaposabb elemzést.

 

 

A tipikus marsjáró felvételek, már ami a közelieket illeti, telis-tele vannak mindenféle zavaros részlettel, melyek miatt az ember elemző látásmódja igen könnyen összezavarodhat, megkavarhatja az objektumok igen nagy száma és sokféle alakja, ami miatt hajlamos azt hinni, minden pontosan úgy néz ki, mint a földön, s tekintete esetleg könnyen elsiklik a lényeges részletek fölött. Példának okáért, itt van mindjárt az első kép jobbalsó sarkának, fekete nyíllal jelzett részlete. Ez a fényes tárgy pontosan úgy néz ki, mintha egy úszó kutyát látnánk, melynek feje és nyaka kimered a vízből Hm, vagyis a talajból. Habár hajszál pontosan úgy néz ki ez a tárgy ekkora távolságból, mintha egy kutya feje lenne, még a közelebbi, alaposabb vizsgálatok szerint is(!), ám valószínűleg már nem tartana ki egy minden részletre kiterjedő elemzést követően a felismerésünk, és annak okát is meg kellene találni, vajon miként hagyhatták ki a képhamisítók a tárgy eltüntetését a „képfeldolgozás” során.

Másrészt, miközben Fidó bácsi fejprofilja kiugróan jól látható a sima és homokos talajon, könnyen szembetűnő a kutató számára, addig az emberi koponya/fej a bal oldalon, kék nyíllal jelezve már korántsem ennyire, észlelését ráadásul fedőtechnikák alkalmazása is nehezíti, így első ránézésre kevésbé figyelemfelkeltő. Sőt, további tényező, mely a kutató kíváncsiságát felkelti, az a körülmény, hogy miközben a talajt világos színű homok borítja, vajon mi célt szolgálhat a tetején az a sötétebb réteg, mely nem más, mint fedőréteg. Ha pedig a képhamisítók figyelmét felkeltette valami, amit szükségképpen így láttak célszerűnek eltüntetni előlünk, akkor természetesen nekünk is alaposabban oda kell figyelni a részletekre.

 

 

A következő, négy mezőre osztott kép, sok minden elárul e nyomról. Abból a részéből, ami itt látszik, e tárgy hihetetlen mértékben hasonlatos egy anatómiailag tökéletesen pontos emberi koponyához, netán emberi fejszoborhoz, amint kimered a környező talajból, belebámul világtalanul, üres szemgödreiből a világba, azt sugallva pozíciójával, mintha testének folytatása a talajszint alatt lenne, eltemetve. Vegyük észre az anatómiailag tökéletes méretet és alakot, a homlokot, az üres szemgödröket, a csonthidat a szemek között, az orr formáját és elhelyezkedését, és a száj illeszkedését. Ezek mind félresöpörhetetlen információk.

Ám amiért feltétlen elemezni kell e felvételt, az a következő: a tárgy általános kinézete mellett, ami meglehetősen kemény bizonyíték az intelligens marsi élet mellett – akár így, akár úgy -, ott van a nem kevésbé szembetűnő, képhamisítási technika jelenléte, ezúttal a „vattaszerű pamacsok” alkalmazása a tárgy alapjai mentén. E sötétebb, jellegtelen területet nem sziklák és/vagy árnyékok alkotják, ahogy azt a megfigyelő első ránézésre hinné, a képhamisítási technika alkalmazása adja ezt a hamis illúziót, e szemcsézettséget. Hogy e hamisítási technika alaposabban szemügyre vehető lehessen, ehhez segítségül érdemes a jobb alsó, a kissé kivilágosított képszeletet figyelembe venni.  Észre lehet jobban venni a vattaszerű pamacsokkal diffúzzá tett textúrát e sötétebb részeken. Ez tipikusan mesterségesen hozzáadott rész, összehasonlításképpen a szilárd talaj összetevőivel, mármint a valóságosakkal, a csont (koponya), illetve a mesterségesen kialakított szoborfej talajszintjén, a felszíni összetevők sokkal erősebb fényvisszaverő tulajdonsággal rendelkeznek. Ezek a nyilvánvaló képhamisítási törekvések, hogy a tárgy bizonyos részeit elrejtsék, számomra sokkal nagyobb hitelességet ad arra vonatkozóan, hogy a képen eredetileg igenis olyasmi volt látható, amit nagyon nem akartak hivatalos szervek, hogy mások is szemügyre vehessenek.

Akkor miért nem tüntették el az egész dolgot? Úgy gondolom, ahogy gyakran előfordul más esetekben is, a képhamisító program kritikus hibája, hogy elsősorban geometrikus és egyenes vonalú alakzatokat keres, mivel elsősorban ilyen objektumok utalnak mesterséges eredetre, és ezeket el is rejtik a különböző elmosási technikák alkalmazása révén. Meggyőződésem, hogy rendkívül sok „anomális” és valódi, egyértelműen látható információt rejtettek el sikeresen ily módon előlünk – igazából soha sem fogjuk megtudni, hogy mennyit. Hasonlóan, abban is biztos vagyok, hogy igen sok természetes geológiai képződményt tüntettek el teljesen szükségtelenül a képekről, csupán azért, mert esetleg túl sok geometrikus szabályosságot, netán egyenes vonalakat tartalmazott, azt sugallva, esetleg mesterséges eredetű, minek következtében a tökéletlenül megírt számítógépes program nem volt képes felismerni a természetes eredetet.

A következő dolog, amit meg kell említeni az a szabálytalan, illetve a mindenféle szögeket tartalmazó alakzatok csoportja, mely ugyancsak problémát okoz az automatikus felismerő programnak, ugyanis az ilyen objektumokat nem képes beazonosítani, mint „nem kívánatosakat”, mint jelölteket az elmosási technikák valamelyikének alkalmazása céljából. Itt van rögtön egy példa minderre, a „Foszilis állatkoponyák a Marson” című, a 17. pontban olvasható elemzés, ahol az állatkoponyákat a legkisebb mértékben sem igyekeztek elrejteni. Az elfedő program nem tudta megkülönböztetni az állati koponyákat a körülötte heverő szikláktól. Ám ami igaz az állati maradványoknál és igaz lehet az emberi koponya esetében, annak két nagyon különböző gyökere lehet.

Ha mindez igaz, akkor miért csak részleges elfedéssel találkozhatunk jelen esetben? A válasz, véleményem szerint, egészen pontosan azon a helyszínen rejtőzik, ahová az elfedési beavatkozást koncentrálták, azon a bizonyos objektumon, és nem a sokkal inkább felismerhető emberi formákon. Minderre azért gondolok, mert talán ez a lény, vagy emberi szobor olyasfajta ruhát viselhetett, mely különböző egyéb elemeket tartalmazott a nyak és a hajtóka környékén. Az elfedő program – nyilván messze jobb felbontású felvételen dolgozva – sokkal könnyebben felismerte ezeket a kiegészítőket a maguk szabályos geometrikus formáiról és egyenes vonalairól, és ezeket a területeket jelölte meg a hamisítás elsődleges céljaként, sokkal inkább, mint a fejet saját magát. A fej részleges elfedése csak másodlagos tényező lehetett.

Továbbá, ha már egyszer egy elfedési technika alkalmazására sor kerül, akkor nyilvánvaló, hogy a program igyekszik zavaró és megtévesztő elemek elhelyezésére, különböző szinteken és más-más sűrűséggel, többnyire véletlenszerűen, hogy az eredeti mintázat ne legyen felismerhető. A cél ezen túl az, hogy az eredeti alakzatokat felbontsák, szokásos látszatot kölcsönözzenek neki, több szabálytalan dolog elhelyezésével a bizonyítékok nyilvánvalóságát csökkentik.

Mindeközben, ha sikerül egy életnyomot találni, mint például jelen esetben, akkor a további teendő az, hogy ugyanezt a területet meg kell keresni a rover másik kamerája által készített képen is, konkrétan a Sol 513-kor készült felvételeket, átnézni, vajon van-e köztük olyan, amelyik esetleg pontosabb látnivalóval szolgál. Sajnos a koponyával kapcsolatosan semmi további képet nem sikerült fellelni, de viszont sikerült valami olyasmire bukkanni, ami szintén érdekes lehet. A következő képről van szó. Emlékeztetőül, ugyancsak Sol 513-án vagyunk, a Spirit pontosan ugyanazon a helyen tartózkodik, ám most a navigációs kamera képét láthatjuk. Más irányban fényképezett és távoli képet készített. Általában a kutató szem is elsiklik már ilyen elfedési tevékenységen, mert már megszokhatta, jelen esetben azonban esetleg további információt megtudhatunk elemzéséből.

A sorozat harmadik felvételét tehát ugyancsak a Spirit marsjáró készítette, és ugyancsak Sol 513-kor, azonban, mint említettem, a Navigációs Kamerájával. Pontosan ugyanakkora méretben látható itt, mint ahogy közzétették. Fontos megjegyezni, a kép maga sokkal kisebb, mint a Navigációs Kamerával készül többi felvétel, emiatt természetesen csak egy nagyon keskeny részt mutat a kérdéses területről. Összehasonlításképpen a Sol 513-kor készült Navigációs felvételekkel, melyek nem ilyen „érzékeny” területet képeznek le, azokról elmondhatjuk, méretben sokkal nagyobbak, ami teljesen normális a Nav-Cam esetében, ellentétben az itt látható kicsiny felvétellel szemben.

 

 

Amikor észrevehetővé vált a kép távoli részének „megdolgozása”, kicsit alaposabban is szemügyre vettem, hiszen már-már rutinszerű a dolog, ha valamit igyekeznek elrejteni, akkor talán van is ott „rejtegetnivaló”. A távoli részek meghamisítása a legtöbb esetben igen sikeres, és nem marad más teendő a kutató számára, mint továbblépni. Ám ha az elfedés tökéletes is, érdemes megállni mellette egy percre, mert mindig lehet tanulni, az elemzésre fordított idő soha sem elvesztegetett. Vegyük szemügyre közelebbről az említett képet, és döntsön a kedves olvasó!

Középtől balra lefelé, kettős kék nyíllal jelezve látható egy hosszú, egyenes, viszonylag sekély barázda a talajban. Pontosan felette, balról, kis kék nyíl mutat rá, egy nagyon rosszul látható, aránylag kicsiny, mesterségesen kiásott mélyedés, benne összegyűlt víz. A kép közepétől kissé jobbra fel, szintén kék nyíllal jelölve, hosszú, vízszintes, világos-színű folt – nyilvánvalóan képhamisítás, valakik itt valamit el akartak rejteni. Közvetlenül az elmázolt terület fölött, a hegy lábazatánál, balról jobbra haladva, szintén nyíllal jelezve, egy hosszúkás egyenes struktúra látható, kis ablakokkal rajta. E mögött, a sötétebb háttérben, nagyon nehezen kivehető formák láthatók, azonban e messzi „anomália” felismerését nagyban nehezíti a tőlünk való távolsága és a jpg tömörítés miatti meglehetősen rossz felbontás. Egyszóval, a tipikusan lerontott minőségű marsrover felvételek egyikével állunk most is szemben.

 

 

A sorozat utolsó képén 400%-os nagyítást alkalmaztunk, ami a rossz képminőség miatt hatástalannak tűnik, ám mégis felszínre kerülhet néhány olyan információ, mely a korábbi feltételezést erősíti, azt ugyanis, hogy a képen civilizációs nyomok láthatók. Az a gyanúm, hogy egy civilizációs telep szélét láthatjuk, mely a hegy lábaitól indul ki. Számomra a kék feliratokkal jelölt képhamisítási alkalmazások, a kép méretének szándékos csökkentése (pusztán egy kivágás az eredeti, sokkal nagyobb képből), valamint a felbontás szándékos lerontása, minden elmond azokról a dolgokról, melyek itt láthatók – voltak.

Habár tehát a jelen elemzésben szereplő bizonyíték nem teljes mértékben egyértelmű, a Sol 513-án készült Spirit marsjáró képei  a Guszev kráter közelében civilizációs nyomokra utalnak. A megfelelő szervek nem kímélték jelen esetben sem az adott terület ábrázoló képek „megdolgozását”, de valamilyen okból kifolyólag ez mégsem sikerült nekik teljes mértékben.  Ez a felvételsor is arra igazolás, hogy a marsjárók által készített közeli képek csak egy szűk elit számára elérhetők a maguk teljes eredetiségében, csak ők néhányan élvezhetik a fejlett technológiai eszközökkel felszerelt kutatójárművek által nyújtott információk teljességét. Miközben hamis illúziókeltéssel igyekeznek a közvéleményt manipulálni.

Más szavakkal, mi a széles nyilvánosság tagjai, arra jók vagyunk, hogy hatalmas pénzösszegeket fizessünk ki ilyen berendezések megteremtéséért, de arra már nem vagyunk elég „nagykorúak”, hogy az ily módon legyártott eszközök által szerzett információkat a maguk teljességében megismerhessük, habár ehhez törvényes jogunk is van, ám mindazok, akik tudják a teljes igazságot egészében véve figyelmen kívül hagyják azokat a törekvéseket, melyek a komplett adatrendszer megszerzésére irányulnak. Néhányan uralják az ismereteket, ők tudják milyen megfontolásból. Ez egyfajta totalitárius feudalista rendszer.  Hazug illúziók alkotta világban kényszerülünk élni, de elvárják tőlünk, hogy felelősségteljesen gondolkodjunk és cselekedjünk.

Lehetőségünk csupán annyi, hogy a nemrég marskörüli pályára állt MRO felvételeit is kielemezzük a lehető legalaposabban, már amit egyáltalán nyilvánosságra hoznak, miközben tudjuk azt is, hogy kifinomult műszereivel vett adataihoz nyilván hozzárendelik a még kifinomultabb hamisítási technikákat. Az illúziókeltés így működik. Vagyis, ha a nyilvánosság elfogadja azt, hogy a neki juttatok marsfotókon lassan már egyetlen valódi részlet sem látszik a maga eredeti felbontásában, akkor nem várható, hogy a hivatalos szervek bármit is tegyenek hozzáállásuk megváltoztatása érdekében.

Természetesen mindemellett még figyelik is, az emberek hogyan reagálnak a hamisítók ténykedéseit leleplező tanulmányokra. Ha nincs reakció, nincs változás. Minden a kedves olvasón múlik. Ön dönt.