A Mars bolygó közvetlen környezetében, valamint a felszínén is, szorgos űrszondák gyűjtik fáradhatatlanul a fantasztikusabbnál fantasztikusabb adatokat, készítik a csodálatosnál csodálatosabb felvételeket. Mégis. A nagyközönség szinte semmit sem tud a páratlan felfedezésekről, a legizgalmasabb felvételek az archívumokban - ám szabadon hozzáférhetően - pihennek.  A képek között szép számmal találunk olyanokat, melyek a marsi élettel, illetőleg a marsi civilizációval kapcsolatban gyökeresen másról mesélnek, mint ami a NASA hivatalos álláspontja. A NASA-nál tehát ismét nem mondanak igazat, sőt, ezen képek kapcsán már meg sem szólalnak… A legtöbb leleplezés Joseph Skipper áldozatos munkájának köszönhető, az ő munkáiból szemezgetünk.

 

 

17. Fosszilis állatkoponyák a Marson

Mielőtt hozzáfognánk a téma alapos elemzéséhez, lévén jelen esetben lehetséges paleontológiai felfedezésről van szó, szükséges néhány megjegyzést tenni, olyan dolgokról, melyekkel mindenképpen szembesülni fogunk. Rendkívüli nehézségekbe ütközik ugyanis még itt a Földön is, hogy szakértők azonos álláspontot alakítsanak ki egy ősi lelet kapcsán, még akkor is, ha azt a foszíliát a kezükben tarthatják, ezt figyelembe véve, sokkal nehezebb ugyanilyen típusú maradványt azonosítani a marsroverek gyenge minőségű felvételein, a tömörítésen átesett képeken, egy távoli világon, olyan körülmények között, amikor csak keskeny szögben láthatunk rá az objektumokra.

Azonban lényegesnek tartom az ilyen bizonyítékok feltárását, pláne, egy olyan távoli bolygó esetén, mint a Mars, merthogy hihetetlen fontossággal bírnak, nem lehet megengedni azt a luxust, hogy az előbbi aggályok ellenére ne terjesszük a széles nyilvánosság elé. Meggyőző erejük ugyanis rendkívüli. Természetesen azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy ezek a bizonyítékok egy másik égitesten vannak, a szakértőink tapasztalataikat pedig csakis a Földön szerezhették, ezért az egyes esetleges látszólagos egybeesések nem biztos hogy valójában egybeesések. Ez azt jelenti, hogy megszokott, hétköznapi értelmezések jelen esetben nem feltétlen helytállóak.

 

Az első felvételen egy sziklamező nagylátószögű felvételét láthatjuk, a Spirit marsjáró kamerája által leképezve, a Mars felszínén. A felfedezett objektumok nem nagyok, elférnek egy-két marékban. Skipper a mellékelt fotóhoz némi többlet színt adott, és kissé növelte a kontrasztosságot, hogy a helyszínen látható dolgok kissé jobban kiemelkedjenek, és élesebb körvonaluk legyen; a részletek jobb felismerése érdekében. Ezeken a változtatásokon kívül semmi más beavatkozás a kép eredeti szerkezetébe nem történt. Nem használt színszűrőket, így a fotón látható képi információ nem változott meg. 

További jelentőségteljes dolgok is vannak a képen, azonban a két jól látható bizonyíték, zöld körökkel övezett, a legjelentősebb, ezért mindenféleképpen szót érdemelnek. A nagy kérdés jelen esetben az, hogy a jelölt két tárgy paleobiológiai lelet, vagy véletlenszerű erózió eredménye és geológiai eredete van.

Természetesen igaz, hogy a millió és millió kisebb és nagyobb szikla közül, a hatalmas Guszev-kráter belsejében, elvárható, hogy akad néhány, mely látszólag valami olyasmi dologra hasonlít, ami a Földi tapasztalatból már ismerős. Szinte mindig erre a bosszantó következtetésre jut a kutató, miközben ott áll valami jelentőségteljesnek tűnő, a talaj által félig vagy teljesen eltemetett tárgy előtt,. Egy közönséges szikláról van szó, vagy valami másról? A tudósok hajlamosak arra, hogy kikerüljék a témát, és inkább a Földön kutakodjanak valami más után, ám jelen esetben ezt nem tudják megtenni, hiszen itt van ez a fotó, egy távoli világ felszínéről.

Ezeket az „anomáliákat” határozottan érdemes közelebbről is megvizsgálni és megfontolás témájává tenni eredetüket, sokkal inkább, mint azonnal elvetni. Egyik-másik, netán mindkét objektum nyilvánvalóan és nagy valószínűséggel állati koponya. Ha így van, akkor vagy foszíliák, vagyis kemény sziklává kövesedett tárgyak, vagy pedig természetes eredetű szikladarabok. Ha ez utóbbiak, akkor észre kell venni, a két tárgy lényegében eltér a környező millió szikladarabtól, vagyis eredetük más, ha pedig így van, akkor arra is felelni kéne, miként kerültek ide, ráadásul egymás mellé, erre a képre?

 

A következő felvétel kicsit közelebbi rápillantást enged mindkét objektumra és közvetlen környezetükre. Be kell ismerni, kissé zavaros a két tárgy helyzete és elhelyezkedése. Mindkettő éppen ugyanabba az irányba mutat, kissé felfelé tekintő szög alatt, szinte pontosan úgy festenek, mintha valaki szándékosan állította volna őket így be a kamera számára. Így könnyebb az azonosításuk, egyben rendkívüli erővel sugallják bizonyító erejüket, mint amennyire az elvárható lenne, ám mi az esélye annak, hogy mindez véletlenszerűen bekövetkezik? E felvetés azonban jelen keretek között nem megválaszolható, menjünk tehát tovább.

A bal oldali alsó tárgy keltette fel először a Skipper figyelmét, mint „anomália”.  Anatómiailag tökéletesen megfelel egy állati koponyának. Felhívnám a figyelmet az egyértelműen előre tekintő szemüregekre, melyek szabványosnak és teljes mértékben egyenlőnek tűnnek mindkét oldalon, valamint az őket elválasztó orrnyeregre. Ez a fajta páros és tökéletesen szimmetrikus elhelyezkedés rendkívüli szuggesztív erővel rendelkezik a tekintetben, hogy itt paleobiológiai leletről van szó és alapvetően semmi köze természetes geológiai eredethez. Egy ilyenfajta felvétel itt a Földön minden bizonnyal bármely paleontológus figyelmét felkeltené és további, alaposabb vizsgálatokat tartana szükségesnek.

Figyelemreméltó, hogy a két tárgy közül a kisebbik szintén előreálló orr/pofa résszel rendelkezik, szépen kirajzolódó körvonalakkal, nagyon hasonlóan az általunk ismert csőrös, fogatlan madarak koponyájához. Sajnálatos, hogy ami a talaj közelében árnyéknak látszik, lehetetlenné teszi számunkra az alsó álkapocs alaposabb szemrevételezését, az is lehetséges, nincs is jelen alsó álkapocs. Nos, ha ez itten egy madár, akkor észre kell venni, a koponyaszerkezete robosztusabb, mint a hozzá hasonló, jelenleg ismert modern madaraké. Ez a keményebb felépítés tette lehetővé a hosszabb időn át való fennmaradást, az esetleges becsapódás átvészelését is.

További észrevétel: érdemes megfigyelni a szemüreg hátsó felét jobboldalt, és az orrcsont lehajló ívét; az anatómiai arányosságok hajszálpontosak. Azt is fel kell ismerni, a két koponyán ezek a vonások mennyire hasonlóak. Mindezek a vonások azért ilyenek, mert tükrözik a hajdan a koponyákat fedő izmok és inak tapadási pontjait, illetve a legvastagabb részen azt a helyet találhatjuk, ahol az állkapcsot tartó izmok rögzültek egykoron.

A kutató szem számára a felső koponya első ránézésre esetleg közönséges szikladarabnak tűnhet. Azonban az alaposabb tekintet és további kutatás néhány egyértelmű jellemzőt tárhat fel, azonban különböző lehetőségeket kell számba vennünk. Ha koponyáról van szó, vegyük észre, mennyire rövid az arcrész, szinte nincs orr-rész, illetve pofa rész. A járomcsonti terület sokkal masszívabb, összehasonlítva a kisebb koponyával, és az a körülmény, hogy nem lehetünk biztosak benne, hogy a szemüreg megtalálható a másik oldalon is, vezethet oda, hogy valaki szikladarabnak vélheti.

 

A következő, a sorban harmadik képen, össze lehet hasonlítani a felső, méretesebb marsi leletet a földi megfelelőjével, a késő krétai korból származő, Ázsiában talált, bagaceratops koponyákkal. Ez a lény növényevő dinoszaurusz volt, a felső álkapcsából már eltűntek a fogak. Kisebb méretével nem számított a kréta kor urai közé, szarvai bizonyára a védekezést szolgálták. Két, izmos hátsó lábán járt, jóval kisebb mellső végtagjai alkalmatlanok voltak a járásra, csőrszerű szája volt, fogai pedig csak a táplálék megőrlésére voltak alkalmasak. A jobb felső és a bal alsó képen látható a tárgyat.

Észre kell venni a nagy és mélyen fekvő szemüregeket a bagaceratops koponyáján, valamint az igen rövid szem-orr távolságot, pontosan megfelelve a Marson talált leletnek. A képek látószöge nem felel meg tökéletesen igényeinknek, hogy a lehető legjobb összevetést tehessük, ha közelebbről szemügyre vesszük a koponyákat, nagy bizonysággal levonhatjuk a következtetést, miszerint, ha azonos látószögből tekinthetnénk a leletekre, a járomcsontok, a szemüregek nagysága és elhelyezkedése, és a pofa alakja, mind-mind igen közeli hasonlóságot mutatna a földi és a marsi leletek között.

Még egy további tényező, mely ezt a marsi leletet olyannyira állati koponyához hasonlóvá teszi, az a pofa elején található orrnyílás. Anatómiailag tökéletesen a helyén van, és rendkívüli erővel utal jelenléte állati szaglószervre. Az összehasonlítás kedvéért egy mai csimpánz koponyája is megtalálható a sorban, a jobb alsó sarokban. A marsi lelethez hasonlatosan a gepárdnak is jellemzően nagy szemüregei vannak és előretekintő szemállása, a feje pedig – a homlok és a tarkórész között nézve – rövid. A legbeszédesebb egybeesés azonban az orrnyereg, szinte kísérteties a hasonlósága a marsi lelet szemközti részével.

Egyértelműen kiderül, ha valaki alaposabban megnézi a képeket, hogy itt nem egyszerűen véletlenszerű hasonlóságokról van szó a marsi, nagyobb méretű objektum és a földi eredetű állati koponyák között. Ez pedig elegendő ok, ami miatt beszélni kell róla.

 

A negyedik kép közelebbi rápillantást enged az első és második kép bal alsó objektumára, egyben összehasonlítási lehetőséget kínál ősi és mai madarak koponyáival. A földi megfelelők jelen esetben nem mutatnak annyira közeli hasonlóságot, mint a nagyobb objektum esetében, azonban néhány hasonlatosság jól felismerhető.

Az egységes, anatómiailag tökéletes szimmetria, mely e két előretekintő szemgödröt jellemzi, elválasztva az orrcsonttal, összecserélhetetlenül és egyértelműen támasztják alá az objektum koponya-szerűségét. Ha csak ezeket a jellemzőket nézzük, már ezek is vitathatatlan bizonysággal szolgálnak. Annak az esélye, hogy erózió formálta volna e kettős szemüreget az őket elválasztó orrcsonttal egy közönséges szikladarabból, nem teljesen lehetetlen, de nyilvánvalóan rendkívül kicsi az esélye.

Észre kell venni, miként fut a koponyatető közepén végig, közvetlenül a szemüregek mögött kezdődően az összecsontosodást jelölő vonal, miként szélesedik ki a koponyatető közepén, szinte hajszálpontosan ugyanúgy, miként a nagyobb marsi koponyán, majdnem úgy, ahogy a földi bagaceratopsnál. Ez a vonás súlyos bizonyítékként esik latba. Jelen objektum esetében az orr környékének területe, annak jellegzetes kihegyesedése, arra enged következtetni, hogy itt esetben inkább csőrszerű képződményről van szó - minden jel erre mutat -, mint fogakkal felszerelt álkapocsról.

Az összehasonlítás végett, a jobb felső sarokban, a késő Jura korszakból származó földi Archaeopteryx látható, mely sok tudós véleménye szerint (legalább ugyanannyi ellenvetése mellett) a Föld első madárszerű élőlénye volt, emellett esetleges köztes láncszem a robosztus, földön élő gyíkfélék és a sokkal könnyebb csontozatú modern madarak között. Ilyen például a röpképtelen emu - koponyája a bal alsó sarokban -, vagy a szintén röpképtelen pulyka – a jobb alsóban. Eltekintve a majdnem teljesen előre néző nagy szemüregektől és az előremutató, fogakat nem feltétlen tartalmazó csőrtől, mely vonások hasonlatosnak tűnnek a marsi koponya és földi megfelelői között, utalnak madár-eredetre, ezenkívül azonban a földi koponyákkal nem mutat sok hasonlóságot eme kisebb marsi objektum.

Habár aránylag apró, a kisebb, koponyajellegű marsi lelet túlságosan masszív felépítése arra utal, hogy a levegőégben történő repülés a Marson nem lehetett oly mértékben elterjedve, mint a Földön. Ehhez hozzávehetjük, nálunk a légkör sokkal sűrűbb, és nem valószínű, hogy a Marson mindez adott lett volna akár az ősi időkben, bár a kisebb gravitáció sok mindent ellensúlyozhat. Ha ez a tárgy egy koponya, miként azt külseje egyértelműen mutatja, a maga madarakra jellemző vonásaival, a masszív felépítés inkább felszíni állatra vall, hiszen a földi madaraknál megszokott csontozattól jelentősen eltér.

Más szavakkal, mindkét tárgy, amennyiben valóban koponyákról van szó, sokkal inkább erőteljes testfelépítésű dinoszaurusz-jellegű élőlényekhez tartozhatott, mint bármi máshoz.

Lehetséges lenne, hogy a Marson és a Földön teljes mértékben párhuzamos módon fejlődtek volna ki a dinoszauruszok? Ha igen, vajon arra mekkora az esély, hogy két jelentősen különböző égitesten ugyanazok a formák kialakuljanak, egymástól teljesen függetlenül, anélkül, hogy bármiféle kapcsolat lett volna köztük? A párhuzamos fejlődésre való esély mértéke szinte meghatározhatatan, amíg alapos vizsgálatokat nem végeznek ebben a témában.

Meglehet, hogy a Mars archeológiájának megértése, az, hogy mikor és miként jött létre élet Földünk szomszédján, közelebb vihet minket az élet valós mivoltának a megértéséhez is, megérinthetjük a felszínét annak a hihetetlen csodának, hogy mi itt létezünk. Érdemes átgondolni.

 

18. Kupolák és ipartelep által kibocsátott párafelhő

A képen a Kaiser-kráter és környéke látható, a Viking űrszondák keringő egységei egyikének felvételén, 1976-ból. Az egyik későbbi elemzés során jelen fotó egyik részletét vesszük majd alaposabban szemügyre, a rendkívül érdekes kettős kupolával, a Mars Global Surveyor MOC AB1-10004 katalógusszámú felvételén.

 

Jelen képen a legalsó nyíl egy további, rendkívül fényes, belsejéből ragyogó fényt kisugárzó kupolát jelez. Jelentős ellentétet mutat a kupola a környező sötétes talajszínnel, ezenkívül – alaposabb szemügyre vételt követően – könnyű belátni, nem valamilyen felszíni alakzat által produkált fényvisszaverődésről van szó. Még ezen a nagy látószögből és évtizedekkel ezelőtt készült Viking felvételen is jól látható a természetellenesen világos terület kupola formája, valamint az is, hogy a fény, belülről árad kifelé.

Mivel mint egyfajta irányfényként szolgál, érdemes alaposabban is megvizsgálni a területet. Mielőtt azonban alaposabb elemzésbe merülnénk, és közelebbi tekintett véve a képre alaposabban is megvizsgálnánk azt, mindenféleképpen említést kel tenni a kép jobb felső sarkában kis zöld nyilak sorozatával jelzett betoldásra. „Több darabból állították össze a felvételt” – mondhatják és mondják is. Azonban azt feltétlen észre kell venni, hogy a képek határán lévő talajminőség köszönőviszonyban sincs egymással, nemhogy egymás folytatásai lennének. Teljesen más a konzisztencia. Ennyire gyökeres különbség még akkor sem várható, ha a képek felbontása más. Véleményem szerint inkább arról van szól, hogy kétféle elfedési technikát alkalmaztak ugyanazon a képen, bizonnyal még a végső összeillesztés előtt. Egy szemcsés, illetve egy sima textúrát.

E kép megvizsgálása nagyban segít abban, hogy megérthessük, mi minden történt ezekkel a régi Viking-felvételekkel. Amikor valaki megfog két képdarabot és egymáshoz illeszti, melyeken természetes (hamisítatlan) környezet látható a megfelelő geológiai alakzataival, akkor ezeknek igen jól egyezniük kell, és nem szabad, hogy az illesztés mentén a képek határai jelentős mértékben kiütközzenek. Azok szinte láthatatlanok maradnak. Mivel minden mozaikdarabon a geológiai képződmények azonosak, a teendő mindössze annyiból áll, hogy óvatosan ki kell választani az illeszkedési területet, és végrehajtani az egyesítést. Olykor az illesztési terület két oldalán az objektumok kissé összekeverednek, és ez az egyetlen ok, ami miatt az illesztést egyáltalán észre lehet venni. Ez az ideális eset, azonban amit itt látunk ez ettől meglehetősen távol áll.

Mi az oka annak, hogy jelen esetben az illesztések ennyire kiugróan látszanak, holott ugyanazt a dolgot ábrázolják, ami alapjából megakadályozná közöttük különbségek jelentkezését. Mindez azért a tény miatt van így, mert az összeillesztett részek mintázata nem azonos, habár természetes felszínt mutatnak, a nyilvánvaló törés jelenléte az illesztések mentén egyértelműen a képhamisításra utal.

Ezen a következtetésen az sem változtat, hogy az egybeillesztett részek esetleges képfelbontása eltérő.

Ami miatt az összeillesztett részek mintázata nem egyezik, annak oka az, hogy a különböző részeken más-más elfedési technikát alkalmaztak, ennek következtében különböző alaptextúrát kaptak eredményül. Ez azzal a felismeréssel jár, hogy az illesztés mindkét oldalán a „természetes felszínnek” vélt terület meghamisított. Ha valaki igen közelről megnézi az első képet, észreveheti, hogy a felső mozaikdarab szemcsés megjelenést mutat. Ez pedig az egyik általánosan alkalmazott elfedési technika miatt van, melyet a geometriai formák elrejtése céljából alkalmaznak, még a kép jobb felbontású, a nagyközönség számára soha be nem mutatott változatán, ily módon teljesen elrejtve a felszín tényleges alakzatait, beleértve a természetes felszínt is. Hasonlóképpen, az alsó mozaikrészen a sokkal simább elfedési technika alkalmazása rejti el teljesen előlünk az eredeti felszínt.

E két tökéletesen eltérő szisztémán alapuló elfedési technika egyáltalán nem ad jó illesztést, amikor egymás mellé helyezik őket, igen élesen jelentkezik a köztük lévő elhatároló vonal, amint az tisztán látható a jelenleg tárgyalt felvételen. Számos ilyen felvétel található nemcsak a Mars Global Observer, de a többi marsi űrszonda képei között is ugyanúgy, mint a régi Viking felvételek esetén.

Másrészről, ha a képmozaikok egyes elemein pontosan ugyanazokra a képhamisítási technikákat alkalmazták volna (a természetes felszín részleges vagy teljes kitörlése mellett), az illesztések mentén sokkal jobb átmenetet kaphattak volna, amit csak igen nehezen vehetnénk észre a felbontás lerontását követően, Példának okáért vegyük szemügyre a kép jobb szélén látható függőleges illesztést, végig nyilak jelzik. A kép közepe táján kissé bonyolultabb a helyzet, a fényes dóm környékén ugyanis az illeszkedő képszeleteket azonos módon hamisították, ezért sokkal nehezebb észrevenni a beavatkozást.

 

A sorozat második képén érdemes jól megfigyelni az egyes mozaik-részek határait, apró nyilakkal jelöltük őket. Ezen a felvételen már olyan illesztési részeket is kivehetünk, melyek az első képen egyáltalán nem láthatók. Az egyik ilyen vonal pontosan a belülről igen erős fényt kibocsátó kupola mellett halad el. Ezen a közelebbi képen már egészen jól kivehető a rendkívül erős fényforrás kupola formája. Érdemes komoly figyelmet fordítani arra, hogy a fény teljesen magába zárja a teljes objektumot, igazolva, hogy egyértelműen maga az objektum a fény forrása, nem pedig a Nap visszaverődő fényét láthatjuk; példának okáéért nem látható a napsütötte oldallal szemközti oldalon árnyék.

Az elmondottakkal tökéletesen egybecseng a kupola közvetlen közelében látható kráter, leolvashatjuk róla a beeső napfény irányát, amiként azt a jóval nagyobb, a kép alsó szélén húzódó, Kaiser-kráter fala esetén is megtehetjük. Mindez arra utal, hogy a fény a kép teteje felöl érkezik, a kupola általunk nem látható oldalára vetül, vagyis mi tulajdonképpen az árnyékos felét látjuk. Azonban ez az oldala nem hogy nincs árnyékban, épp ellenkezőleg, rendkívül erős fényt bocsát ki, a Napsugárzás beesési irányával pontosan ellenkező irányban, ahelyett, hogy árnyékban lenne. Ez tiszta igazolása annak, hogy objektum maga a fény forrása, s az a belsejéből sugárzik ki.

A belsejéből rendkívül erős fényt kibocsátó kupola igen komoly bizonyíték civilizáció létezése mellett, ám akármilyen fontos dolog is ez, a képen mégsem ez a legfigyelemreméltóbb. A második képen bontakozik ki szemünk előtt elsőként az értelmes civilizáció létezését igazoló legfontosabb részlet, vízszintesen kiterjedve a fényes kupolától balra. (Sárga felirat jelzi.) Itt, nyilakkal jelölve, könnyen észrevehetünk egy ovális, megerősített formát. Ez tulajdonképpen egy ipari feldolgozó struktúra, vagy valami hasonló, és egyértelműen mesterséges eredetű. Igen jelentős képhamisításokat vehetünk észre ezen a részen, pl. a pixelezettségben vagy a torzulásokban, ezen a hivatalos verzión, szinte a teljes területen, amit tetten érhetünk a fényes kupola szélének feltöredezettségén is, a legsúlyosabb beavatkozás azonban látszólag elkerülte ezt a fontos ipari területet, így azt alaposabban is megvizsgálhatjuk.

Ez a hihetetlenül érdekes ipartelep egy kristálytiszta falú, ezért tökéletesen átlátszó kupola alatt, annak is a bal oldalán látható, egyfajta burok alatt, mely azonban egyáltalán nem vehető jól ki rendkívüli átlátszósága miatt, a széleit kivéve. Ez igaz a sorozat második képére, ám sokkal jobban kivehető a következő két felvételen. Valószínűleg a telep kerek formája, a föléje boruló szinte tökéletesen átlátszó kupola, mely alatt elhelyezkedik, és mint sötétebb objektum jelenik meg a környezet sötét és tarka színviszonyai közepette, volt az az ok, ami miatt a „képfeldolgozó” számítógépes program elhibázta, a jelen felvételen megfigyelhető jelentős mértékű beavatkozása ellenére is. Továbbá, a távoli nézőpont ellenére, a telep mérete jelentős és jól meghatározható a környezetétben felismerhető fedőtechnikák alkalmazása ellenére is.

Mi lehet az oka hihetetlen szerencsénknek, miszerint képesek lehetünk megvizsgálni az egyik marsi civilizációs bizonyítékot ilyen csodába illő alapossággal, miközben tisztában vagyunk vele, a marsi civilizációra utaló bármilyen nyomot a lehető legnagyobb alapossággal törölnek ki a felvételekről, vagy maszatolnak le különböző technikákkal a felismerhetetlenségig? Nehéz erre a kérdésre felelni. A tény az, hogy a Kaiser-kráter térségében cáfolhatatlan igazolást találtunk a Vörös Bolygón található értelmes élet tényére, és mindez igaz akkor is, ha a jelenleg tárgyalt fotómozaik három évtizeddel ezelőtt készült, a Viking űrszondák keringő egységeinek felvételei alapján.

Azonban ez nem az egyetlen szokatlan dolog, amire itt szeretném felhívni a figyelmet. Vessünk egy pillantást a képen látható igen sötét területre, a maga párhuzamos vonalaival, a fényes kupolától jobbra elterülő részre. Mik lehetnek ezek? Meg kell említenem, a hivatalos magyarázat ezekre a formációkra: „szél által összehordott homokdűnék a Kaiser-kráter alján”. A tény az, hogy jelen esetben a hivatalos álláspont bármilyen megmagyarázhatatlan objektum vonatkozásában, mint amilyeneket itt is látunk, vagyis, hogy „homokdűnék” lennének, még akkor is, ha egészen jól láthatóak, nem tartható. Figyeljük meg a második képen, ezek a nagytömegű objektumok milyen határozottan párhuzamos sorokba rendeződnek és mennyire nyilvánvalóan nem emlékeztetnek homokdűnékre.

Figyeljük meg a világosabb színű területet - a fényes kupola és a sötét párhuzamos vonalak között -, rendkívüli módon elmaszatolták! Ez a terület egyben két képmozaik határára is esik. Ez a súlyosan meghamisított rész felfelé és bal oldalra is kinyúlik, körülveszi a fényes kupolát, egyúttal nagyban hozzájárul a képi információ elferdítéséhez, meghamisításához. Az egyetlen ok, ami miatt ez a súlyos beavatkozás nem érte el tökéletes mértékben célját, maga a kupola, mivel már önmagában is jelentős méretű struktúra, valamint a belsejéből sugárzó rendkívül erős fény, mely elég erős volt ahhoz, hogy tulajdonképpen elvakítsa a kép meghamisításán dolgozó számítógépes programokat.

 

Emellett, a sorban következő harmadik képen, nagyon jól kivehetjük a fényes kupola alsó részét, mindez kifejezetten igaz a kör alakú ipartelepre. Annak ellenére, hogy némi zavaró hatás látható az ipartelep környékén a kisebb részletek vonatkozásában, a telep önmagában meglehetősen nagy ahhoz, hogy ezeket a zavaró hatásokat tökéletesen ellensúlyozza, teljesen tisztán látható.

Figyeljük meg a tisztán látható függőleges irányultságát és a vízszintes, sima körvonalait ennek az ipari létesítménynek. Különösképpen figyelmet érdemel a kupola halvány, de egyértelműen és tisztán látható íve az telep jobb oldalán, a jobb oldali páros nyíl jelzi. Ezek a viszonylag sima, kerek és jól behatárolható alakzatok ezen a helyszínen, más helyszínekhez képest eltérően, ahol sokkal inkább feloldódnak a formák, igazolja, hogy a fűrészfogas mintázat, mely a felvétel más részein látható, többek közt a nevezett alakzat körül is, a hivatalos szervek által alkalmazott képhamisítási technika része, és nem pedig a felvétel nagyítása során fellépő pixelezettségi változás.

Ha a nagyítás miatt keletkezett volna a fűrészfogasodás, akkor a kép valamennyi részén egységesen és egyenlő mértékben kellett volna fellépnie a képpontok rendszerében, beleértve a telepet és a kupolát is. A fényes, belülről kivilágított kupolán észrevehető ez a feltöredezettség, ám a telep szerkezetét és simaságát, beleértve a kupolát is, mindez nem érinti közel sem ilyen mértékben, mindez annak egyértelmű igazolása, hogy a nagyítás során fellépő pixelezettség-változásnak jelen esetben nincs számottevő befolyásoló szerepe. A képhamisítást végző számítógépes program egész egyszerűen átugrotta ezt a területet, itt fejtette ki legkevésbé működését, valószínűleg azért, mert az automatikus felismerő rendszere nem tudta beazonosítani e kerek és sötét alakzatokat, talán sikerült aránylag jól rejtve maradniuk a sötét, foltos környezetben, így őrződtek meg számunkra geometrikus formáikkal, mint a civilizációs jelenlét egyértelmű bizonyítékai.

Hasonló jelenségnek lehetünk tanúi Joseph Skipper #009 sorszámú beszámolójában tárgyalt, kifinomult kettős kupolát ábrázoló, a Vikingekénél időben jóval hozzánk közelebb álló MOC felvételén Ott, a gyűrű alakú védőgát belsejében található kupolák teljesen belesimulnak a környezetbe, nem teszik lehetővé, hogy beléjük lássunk, ezért nem is figyelhetünk meg geometrikus formákat sem alattuk, amilyeneket az épületek mutatnának; igaz, néhány részlet a képhamisító számítógépes program áldozatául esett.

Nézzük meg egészen közelről az ipartelepet, így megláthatjuk, a telep központi része nem esik egybe a kupola középpontjával, attól balra található a kupolán belül. Ennek következménye, hogy a hatalmas, vízszintesen oldalra  meredő henger alakú struktúra, nevezzük nevén, kémény, átdöfi az épület felső területét bal oldalt és a kupolán kívülre vezet.  Továbbá, ez a kémény teljesen tisztán láthatóan működik is, füstöt pöfékelve és/vagy párát kibocsátva, baloldalt, kissé elnyúlóan, a kéménytől jól láthatóan elválva.

Rendkívül fontos! Ez az egészen elképesztő civilizációs bizonyíték egyértelműen rámutat arra, hogy ez a telep jelenleg is működik, legalábbis az 1970-es évek végén ez volt a helyzet, amikor a mozaikkép készült. Továbbá, a kupola felszínének figyelemreméltó tisztasága, miközben tudjuk, hogy alkalmasint hatalmas homokviharok söpörnek végig a bolygón, szintén bizonyíték a létesítmény ma is aktív használata mellett, hiszen a szélfútta szemcséket valahogy távol tartják. Mindezek a tények vitathatatlanul utalnak arra, az elemzés alatt álló civilizációs terület jelenleg is aktív, és nem pedig egy halott kultúra nyomait vagy romjait láthatjuk.

Mindez pedig rendkívül fontos körülmény, ugyanis sürgetnie kellene az emberes marsküldetés megtervezését és végrehajtását, „meg kellene rángatnia az oroszlán bajszát”, vagyis az adófizetők pénzének elosztásáért felelősöket, hogy végre tegyenek már valamit, hiszen amit itt látunk az egy rendkívül fontos civilizációs NYOM!!! Egy megcáfolhatatlan üzenet, miszerint ne higgye senki sem, hogy a bolygó lakatlan., ahogy azt gondolhatnánk! Figyelmen kívül hagyni azt a tényt, hogy ez a világ lakott, igen veszedelmes! Továbbá, ez a veszély valamennyiünket fenyegetheti, abban az esetben, ha a marsi küldetés végrehajtását hanyag, nemtörődöm és arrogáns hatalmakra bízzuk.

És ez még nem minden. A harmadik képen vegyük ismét szemügyre a most már sokkal jobban megfigyelhető, egyedi objektumok alkotta párhuzamos vonalakat a felvétel jobb felső sarkában. A hivatalos magyarázat szerint közönséges dűnékkel állunk szemben, ezenkívül a Mars Global Observer MOC kamerái által készült képeken szintén megfigyelhetők e laza kinézetű és még sokkal inkább dűnesoroknak látszó képződmények. Azonban fel kell tenni a kérdést, hogy ez maga a valóság, vagy csupán a képhamisítás eredményeként keletkezett illúzió? Ám miként vehetik egybe az itt látható a sokkal markánsabb és jól körülhatárolható alakzatokat a MOC felvételein látható elmosódott és valóban dűneszerű képződményekkel?

A jelenleg elemzett Viking felvételen ezek a „dűnék” egyértelműen hosszú, párhuzamos soroknak látszanak, számos, egyedi, jól körülírható objektummal. Ha a felvételbe folyamatosan belenagyítunk, akkor e sorok egyre tisztábban láthatók és jól felismerhetők a geometriai alakzatok is, azt sugallva, hogy valójában épületek soráról van szó, nagy távolságból és szerény felbontásban rátekintve. Továbbá ezek a fajta párhuzamos vonalak a Marson tipikusnak mondhatók, jelen fejezet mellett több szakaszban is rábukkanhat a kedves olvasó ilyen képekre. A marsi metropoliszok jellemző megjelenése ez, ahogy más helyeken, ennél jóval jobb minőségben is láthatjuk.

A jelen fotón látható párhuzamos vonalak természetének pontos meghatározása lényegesen nehezebb, mint a más területekről készült képek esetében, itt ugyanis túlságosan nagy az elmosódottság. A harmadik kép alján látható aránylag egyenes vonulat, a maga tisztán megfigyelhető egyedi objektumaival sokkal inkább mutat „dűnevonulat” karakterisztikát, mint a fenti párhuzamos vonalak bármelyike, hiszen nem láthatunk rajta sorokat és sorokba ékelődő geometrikus alakzatokat sem, mellesleg, a felszín is sokkal inkább tükrözi közelében a marsi átlagos felszín jellegzetességeit. Gyaníthatóan a párhuzamos vonalak területe is átesett némi „megdolgozáson”, s ha pedig ez így van, akkor abba a problémába kellett ütközniük, hogy miként rejtsék el ezeket a sorokba és vonalakba tömörülő egyedi objektumokat, de egyben az illesztési vonalra is figyeljenek a képmozaikok között. A dolgot nem tudták teljes tökéletességgel kezelni, de minden valószínűség szerint számos további civilizációs nyomot viszont sikerült eltüntetni a képről a számottevő képhamisítás révén.

 

A sorban negyedik képen még közelebbről tekinthetjük meg az ipari telepet, a létesítményt védő kupola teljesen tisztán kivehető; ezúttal nem látszanak az esetlegesen zavaró nyilak és feliratok sem. Még ezen az igen nagy nagyítású képen is tökéletesen tisztán látszik a telep és a kupola kerek körvonala, semmiféle befolyással nem volt rá a torzító- és elfedő eljárások egyike sem, melyek nagymértékben felismerhetetlenné tették a környék további részleteit. A telepet fedő rendkívüli tisztaságú kupola körvonala habár halvány, mégis nagyon jól látható, főleg ha valaki a telep fölötti, illetve a tőle jobbra eső részt veszi szemügyre. A kibocsátott pára is egész távolra követhető.

Nehéz elképzelni, hogy a marsi civilizációnak ennél jelentősebb, tisztább vagy meggyőzőbb bizonyítékát megtalálhatjuk a nagyközönség számára elérhető rossz minőségű felvételeken. Ez a hihetetlen erejű, szemmel látható bizonyíték, közvetlenül egy másik világról gyűjtött hivatalos adatokból származik, eközben pedig a hírek megformálói, a NASA, a kormányzatok, tudósok, akadémikusok, de még a nagyközönség tagjainak többsége is úgy tesz, mint ha ez a rendkívüli bizonyítóerővel rendelkező objektum nem is létezne egyáltalán. Ennek a szégyennek semmi köze a bizonyítékhoz magához, azonban annál inkább a széles nyilvánossághoz, mely nem emeli fel a hangját, nem követel vizsgálatot, ezáltal tehát mintegy beletörődik abba és egyúttal helyesli is ezt a fajta tökéletes nemtörődömséget..

De ez még nem minden. Figyeljük meg  az ipari telep hengeres formáját kissé közelebb hozzánk, egy jóval szélesebb, de szintén kerek alap támasztja alá. Nagyon de nagyon halványan a keskenyebb hengeres rész alján, éppen felénk tekintve, egy emberi arc látható. Jól kivehetők a szemüregek, köztük az orrnyereg, s magának az orrnyílásnak a sötét foltja is. Ez a forma nagy valószínűséggel inkább az átlátszó kupola falán található, s nem magán az ipari létesítményen. Erre abból következtethetünk, hogy a színezettsége kissé eltér az ipari telep színeitől, a széle felé enyhén diffúz jellemzőket mutat. Lehetséges, hogy ez a kép a telep tulajdonosának egyfajta emblémája lenne? Vagy esetleg egy nemzetet azonosítana? Esetleg egy fajt? A szegényes felbontás birtokában és egyéb adatok híján ilyen mély következményekkel járó kérdésre nem tudunk válaszolni, de mindenesetre eltöprenghetünk a felvetésen.

Mielőtt véglegesen lezárnánk ezt az elemzést, szeretném felhívni a figyelmet a sorozat negyedik képének jobb felső sarkára. További, alapos analízist igénylő struktúrákat vehetünk szemügyre.

 

Összegzés:

1.      A belülről megvilágított, rendkívül fényes kupola igen erős civilizációs nyom.

2.      A nagykiterjedési ipartelep tisztán bizonyítja marsi civilizáció létét.

3.      Az ipari telepet fedő szinte tökéletesen átlátszó kupola nagyon erős civilizációs nyom.

4.      Az ipartelep által kibocsátott pára egyértelmű igazolás a marsi civilizáció aktív tevékenységére.

5.      A szinte tökéletesen átlátszó kupola tisztasága szintén erős utalás jelenleg is aktív civilizáció létezésére.

6.      Az előbb felsorolt bizonyítékok együttesen egyértelműen bizonyítják: a Marson nagykiterjedésű mesterséges szerkezetek és magasan fejlett civilizáció létezik.

7.      A fényképek elemzése azt is igazolja, hogy már a régi Viking felvételeket is súlyos mértékben meghamisították.

 

 

19. Víz, szigetek és civilizációs nyom

A beszámolóban szereplő bizonyítékok a Mars Global Observer MOC AB1-08503 katalógusszámú, keskeny látószögű felvételén szerepelnek. Mint jól látható az sorozat első felvételén, a fotócsíkot jelentős „megdolgozásnak” vetették alá, a súlyos képelhomályosítást a becsíkozás még tovább rontja. Talán nem véletlen egybeesés, hogy a szóban forgó területet ábrázoló további fotócsíkokat is jelentősen meghamisították, olykor még a jelenleginél is jobban elhomályosították és becsíkozták. John Skipper által elvégzett tisztítási és képfeldolgozási technikák valamelyest javítottak az eredeti felvétel minőségén. Hogy milyen mértékben, az tapasztalható.

 

Az itt látható képrészlet a „A Hatalom Keze” nevű elképesztően hatalmas esőszimbólum jobb oldali lábánál található.  Miközben megvan arra az esély, hogy a nyílt felszíni vizek ezen a különleges helyen, a Hatalom Keze lábánál véletlenszerűen forduljanak elő, ekkora mértékű véletlen egybeesésnek rendkívül kicsi a valószínűsége. Hasonlóan, a képen megfigyelhető súlyos mértékű ködösítés és más fedőtechnikák együttes alkalmazása is lehet véletlenszerű, ám a véletlenszerű előfordulásra e tekintetben is igen kicsi az esély.

Mint az elvárható, a ködösítés, a csíkozás és egyéb fedőtechnikák ilyen jelentős mértékű használata azt a gyanút kelti, hogy valami rendkívül fontos dolgot akartak eltüntetni a szemünk elől, minden bizonnyal a felszíni víz jelentős arányú előfordulását, mely előfordulás mértéke a kép szélessége alapján akár tengernyi mértéket is elérhet. A tény, hogy ez a fajta és ilyen mértékű hamisítási beavatkozás a Marsnak szinte csak erre a térségére vonatkozik, mindezt a gyanút alaposan alátámasztja.

Tény, az első képen látható bizonyíték nem tűnik perdöntő erejűnek, hiszen a  jelentős mértékű hamisítás erről gondoskodik. Mégis alapos okunk van megvizsgálni e területet. Ami mindenekelőtt figyelemre méltó az az első felvétel készítési szögéhez képest a második igen lapos szöge. Most vegyük szemügyre az eltérő szögek miatt előforduló különbségeket.

 

Amint a második felvételen jól látható, sokkal laposabb szögben készült, mint az első. Ez már csak azért is érdekes, mert ugyanabból a forrásból származnak, ezért jogos elvárásunk szerint ugyanazt is kellene ábrázolniuk. Viszont a fenti képeket megvizsgálva azt tapasztaljuk, hogy több felvételnek kell léteznie, és/vagy az első felvételt elforgatták és eltorzították. Könnyen észrevehető ez a torzítás, ha a sötét kiemelkedő objektumra pillantunk (az első képen egyszeres nyíl jelzi), a második képen már határozottan kiemelkedőnek tűnik, az elsőn még nem annyira.

Ez a bizonyos objektum erősen torzult az első felvételen, ám valószínűleg sokkal pontosabban ábrázolja ugyanezt egy, a másik fotócsíkból kiemelt részlet. Nagyon hasonlatosan néz ki az égboltra célzó fegyverhez. Végül azt is elmondja nekünk, hogy valaki összekeverte a felvételeket a nyilvánosságra hozataluk előtt.

Amit egészen tisztán láthatunk itt az  nem más, mint egy víz által körülölelt szárazulat – a kép középső részé -, valamint ennek folyatása, de immár a kristálytiszta víz alatt – a kép alsó és felső részén. A szárazulat és a víz határán keletkezett parti részt nyilak és feliratok sora jelzi.

A szárazföld egészen sok civilizációs nyomot tartalmaz a sötét, kiemelkedő alakzaton kívül is. Ezek túlnyomó többsége világos színű és függőlegesen álló struktúra, azonban elég körülményes felismerni és megkülönböztetni őket egymástól, hiszen súlyosan nehezíti dolgunkat a függőleges csíkok rendszere, valamint a képre szándékosan felvitt elsötétítések, megannyi megtévesztő alkalmazás. Mindehhez hozzávehetjük még a felvétel eleve rossz felbontását, így aztán tényleg valóban nehéz dolgunk van a civilizációs nyomok felismerésével. E nyomok részletes elemzése helyett – a fentebb felsorolt körülmények tükrében -, csupán bemutatjuk azokat.

A tiszta vízzel fedett, a szárazulat tövétől kezdődő széles terület a második, kisebb látószög alatt készül  képen valamivel jobban szemügyre vehető, mindenekelőtt azért, mert arányaiban valószínűleg közelebb áll a valósághoz. Ugyanis némileg megfigyelhetjük rajta a víz felszínén tükröződő formákat, habár ezt a jelenséget igencsak elnyomja a szándékosan felvitt függőleges csíkok rendszere. Ez a vízterület azért rendkívüli módon érdekes, mert különösen tiszta és sekély, ezért számos vízalatti részlet kivehető, holott általában - a megfigyeléseink szerint - a Mars felszíni vizei általában sötétek.

Közelebbi körültekintő vizsgálat felfedi előttünk, hogy amit első ránézésre kicsiny, becsapódásos kráterek sebhelyeinek vélnénk, azok nem feltétlenül azok, hanem egyfajta kerek medencék vagy gödrök (fallal körülvéve), ugyanis nem látható semmiféle becsapódás-okozta kivetett anyaghalmaz, a vízszint pedig nem sokkal ezen objektumok felső pereme felett lehet. Más szavakkal, mesterségesen létrehozott kör lakú objektumokat látunk közvetlenül a víz felszíne alatt. Néhány a kisebbek közül nem több, mint egyszerű medence vagy gödör, míg a nagyobbak (a képen nem látható ilyen) hatalmas méretű mesterséges struktúrákat is tartalmaznak.

A második felvétel bal felső negyedében hosszú és széles teraszrendszer látható, amint hűen követi a partszabálytalan vonalát. Jól felismerhető, ez a teraszrendszer lejtős, és az is, hogy a partvonallal tökéletesen párhuzamos vonalak futnak rajta, ez pedig egyértelmű bizonyítéka az egykor különböző magasságú víz létének. Megfigyelhető egy jóval kiterjedtebb teraszrendszer is, átnyúlva egészen a szárazulat túlsó partjára. A vízszinttel és a víz alatti „kráterekkel” kapcsolatban ugyanazt mondhatjuk el kép felső részére vonatkozóan, mint az alsóra.

Más szavakkal, úgy tűnik, valamiféle tevékenység zajlik a háttérben, a teraszrendszerrel és a víz alatti üregek egy részével kapcsolatban, minek feladata a víztömeg különböző módon való áramoltatása és így szinten tartása. Ami ezen a felvetésen túlmutat, az már puszta spekuláció.

 

Feltétlen fel kell hívni a figyelmet arra, hogy az AB1-08503 jelű fotócsík e részlete igen keskeny kiterjedésű csak függőleges irányban, mert egyik részletét egész egyszerűen kivágták, mindössze egy fekete ürességet hagyva hátra, a keskenyebb felső és a nagyobb alsó rész között. A jelenleg tárgyalt civilizációs nyomok a nagyobb alsó részből származnak. Most azonban vessünk egy pillantást a sokkal kisebb felső régióra ezúttal széles látószögben. Ezek után csak elképzelésünk lehet arról vajon mi minden lehetett a fotócsík legnagyobb – ám szánt szándékkal kivágott – közbülső részén.

Ezen a képrészleten is felbukkan a középső részen egy ezúttal kisebb és világosabb színű sziget, valamint a viszonylag kicsit sötétebb színezetű és a kép arányaiban nagyobb területet elfoglaló sekély vízfelület. A rálátásunk a területre távolabbi, a látvány ha lehet még zavarosabb, a nagyobb távolságból is adódóan, de a képcsíkok tetejének elhajlásából is következik ez, mivel a keringő űrszonda pályájának adottságai révén a rálátási szög változása miatt a kép arányaiban is torzul.

A nagykiterjedésű vízfelület előfordulása mellett van még egyéb látványosság is a képen. Mindenekelőtt az a hosszú és igen jól megőrződött szögletes falrendszer, jól kiemelkedve a környező vízfelszínből, melyet a kép jobb alsó sarkában láthatunk, a legszélső nyíllal jelölve. Nézzük meg ezt a részt alaposabban is.

 

A negyedik kép, ahogy a többi is a sorozatban, igen súlyos mértékben hamisított, főleg a csíkozás teszi igen nehézzé a vizsgálatát, ám mindezek ellenére, ha nagyon halványan is, de rendkívül érdekes dolgokat vehetünk észre, ezeket nyilak és feliratok jelzik. Az előbb említett falrendszer mellett a leglátványosabbak a rácsos tornyok, és a híd-rendszer. Meglehetősen nagy méretűek ahhoz, hogy még ekkora távolságból, a súlyos megdolgozás ellenére is kivehetők.

A hosszú fal – a sok-sok beavatkozás eredményeképpen -, úgy fest első ránézésre, mintha természetes képződmény lenne, valamiféle hegygerinc-rendszer. A falak között pedig üregekkel. A szépséghiba a dologban az, hogy ezek az üregek rendkívül szabályosak, és esetenként szögletesek. A hozzánk közelebb eső falszakasz tisztán látható árnyékot vet a mögötte lévő mélyebb üregekre. Sőt, az alakzat világos színekkel való telítettsége és az eltüntetett finomabb részletek, valamint a világos színű területek eloszlása, sokkal inkább egy hosszú, mesterségesen létrehozott objektumra utalnak, mint természetes alakzatra. Nem is beszélve az objektum túlsó oldalán, a legszélesebb részénél emelkedő, igen magas, rácszerkezetű toronyról.

Habár nagyon halványan látható a rossz felbontás miatt, de mégis kivehető egy hídrendszerhez hasonló szerkezet, átszelve a sötét területet, összekötvén a két világosabbat. Ez is nyitott rácsszerkezetű, ami még jobban nehezíti észlelhetőségét. Amint átível a víz felett, a magasan kiemelkedő szerkezet balra fordul, és tovább folytatódik, egészen addig, míg legmagasabb pontjánál szem elől veszítjük további haladási irányát, nagyjából ott, ahol a felső szárazulat hozzánk legközelebbi pontján egy alacsonyabb toronyszerű szerkezet található.

Az alsó szárazulaton további rácsszerkezetű tornyokat láthatunk.

Eltekintve a sötét, kiemelkedő formától, mely úgy néz ki, mint valami felfelé irányuló fegyver, valamint a második képen jól megfigyelhető teraszos földperemtől, a legfontosabb „rendellenesség” ezeken a felvételeken a rossz felbontás és a súlyos képhamisítási technikák, illetve a becsíkozás miatt csak nehezen kivehető nagykiterjedésű, tiszta vízfelület. Mivel ez a vízfelület közvetlen a „Hatalom Keze” nevű szimbólum lábainál található, ez a körülmény nyilván nem elhanyagolható, és nem is a véletlen műve.

Habár mindezek a dolgok felette figyelemre méltóak és fontosak, hiszen például a nagy területet felölelő nyílt víz előfordulása gyökeresen meg kell hogy változtassa a Marsról mesterségesen kialakított képünket, azt gondolom, ennél sokkal fontosabbak lehetnek azok a struktúrák, melyeket a különböző hamisítási technikákkal,  csíkozással eltüntettek a képről, vagy egyszerűen kivágtak, feketén hagyva a képcsík tekintélyes részt.  A kolosszális méretű „Hatalom Keze” szimbólum árnyékában csak feltételezéseink lehetnek, mi mindent töröltek innen ki.

Habár az eddig felsoroltak igen nehezen kivehetők csak, gondoljunk a rossz felbontásra és a szokatlanul erős képmegdolgozási módszerek együttes alkalmazására.

 

Összegzés:

1.      Az elsődleges „rendellenesség” a nagy kiterjedésű, tiszta vízzel körülvett sziget.

2.      A vízfelület a „Hatalom Keze” néven ismert szimbólum alatt terül el.

3.      A folyékony víz felszíni előfordulása ellent mond a Mars kapcsán kiadott hivatalos hőmérsékleti értékeknek.

4.      Néhány különös struktúra arra utal, hogy ezt területet megszállták egykor, vagy jelenleg is megszállás alatt áll.

5.      A felvétel szokatlanul súlyos meghamisítása és becsíkozása gyanút ébreszt, hogy további részleteket tüntettek el ily módon.

6.      A hiányzó képszelet arra hívja fel a figyelmet, hogy rendkívül fontos részleteket csak így tudtak eltüntetni.