A Mars bolygó közvetlen környezetében, valamint a felszínén is, szorgos űrszondák gyűjtik fáradhatatlanul a fantasztikusabbnál fantasztikusabb adatokat, készítik a csodálatosnál csodálatosabb felvételeket. Mégis. A nagyközönség szinte semmit sem tud a páratlan felfedezésekről, a legizgalmasabb felvételek az archívumokban - ám szabadon hozzáférhetően - pihennek.  A képek között szép számmal találunk olyanokat, melyek a marsi élettel, illetőleg a marsi civilizációval kapcsolatban gyökeresen másról mesélnek, mint ami a NASA hivatalos álláspontja. A NASA-nál tehát ismét nem mondanak igazat, sőt, ezen képek kapcsán már meg sem szólalnak… A legtöbb leleplezés Joseph Skipper áldozatos munkájának köszönhető, az ő munkáiból szemezgetünk.

 

 

24. Hatalmas halszimbólum és még több víz

 

 

Az itt látható civilizációs nyom a NASA/JPL/MSSS archívumban található, MOC #M03-00586 jelű fotócsíkjának egyik részletén. A bemutatott térséget két lépcsőt tartalmazó, lejtős terület uralja. Mindkét lépcsőt hatalmas sziklaalakzat formázza meg. Mint látható, a legszembetűnőbb civilizációs nyom ezen a képen egy hatalmas hal szimbólum az középső szinten. Az MSSS statisztikai oldala szerint az eredeti fotócsík 3.14 km széles. Skipper számításai szerint a hal szimbólum a teljes szélesség 51.16%-át foglalja el, ezek szerint az orrától a farka hegyéig 1.6 km hosszú.

 

 

Az itt látható második felvételen a hal szimbóllumot mind függőlegesen, mind vízszintesen tükröztük. A tükrözés miatt kicsit torzul a környező felszín topográfiája, de nem jelentékeny mértékben. Valójában, a szimbólum maga egy kicsivel jobban szemügyre vehető így bizonyos szempontból, a hal szeme viszont sokkal inkább vizsgálható. Így bemutathatóvá válik a hal szimbólum uniformitása, annak ellenére is, hogy nem a MOC térképező kamerájának szokványos látószögéből pillantunk rá. Az itt bemutatott a hal szimbólum tájolása és látószöge annak felel meg, miként a levegőből nézhetnénk rá.

Mint az jól látható, a hal szimbólumot a talaj kivájása által hozták létre. A vonal visszatér önmagába, pontosan ugyanúgy, ahogy a Földön is megformázták a hasonló típusú és méretű alakzatokat. Talán lehet valamiféle kapcsolat? Itt a Marson a tervezők talán két fontos célt követtek művük megalkotásakor, ez egyik, mindenféleképpen a hal szimbólum megalkotása volt, a másik pedig az, hogy kialakítsanak egy víztározót. Sajnálatos módon a felbontás nem elegendő ahhoz, hogy egyértelműen el tudjuk a kérdést dönteni, de mintha többszintes épületek sorakoznának a nyíllal jelölt részeken.

Az első fotó felső részén, a hal szimbólum felett, a legfelső sziklaréteg tövénél valamit elrejteni igyekeztek előlünk két hatalmas fekete folt segítségével. Ez a két terület természetesen nem vetett árnyék miatt ilyen sötét, hiszen olyan területen találhatók, melyeken lehetetlen árnyék felbukkanása. A független kutatók eddigi képfeldolgozási tapasztalatai arra utalnak, ilyen területeken általában sekély felszíni vizek, illetőleg civilizációs nyomok találhatók. Jelen esetben is ilyesmivel találkozhatunk, ha a lehetőségekhez mérten igyekszünk a képrészletet kivilágosítani. Emlékezzünk rá, a hal szimbólum több mint másfél km hosszú, a szikla alapjainál található mély bevágás pedig még ennél is hosszabb.

 

 

Mint az el is várható, valójában sekély vizet láthatunk közvetlen a sziklafal tövénél, valamint egy mesterségesen kitermelt árkot a víztározó szélén. Habár a felbontás meglehetősen rossz ahhoz, hogy tisztán lehessen látni, megkockáztatható a feltevés, miszerint végig épületek találhatók a kivájt árok mentén. E kultúrának tipikusmegoldása ez, számos helyen lehet találkozni vele a MOC felvételein, sziklarendszerek közelében, ahol víz található a sziklák tövénél. Olyan esetre is rábukkanhatunk, amikor magát a sziklafal tövét teljesen körbeássák hasonló árokkal, mintegy gyűrűt formázva egy nagy kiterjedésű fennsíkon, vagy alföldön, az egész területen, ameddig csak víz található. A képhamisítás ebben az esetben is jól beazonosítható, amint megpróbálják jégpáncél benyomását kelteni. Ez a fajta képhamisítási megoldás igen hatékony, újra és újra felbukkan a marsfotókon.

 

 

Megjegyzendő, hogy a két „rendellenesség” a fenti képen, a hal szimbólum jobb oldalán található az eredeti környezet szerint. Az alsó egy közönséges többemeletes épületcsoport egy négyszögletesre kivájt mélyedésben, és az is fontos, hogy kivehetjük a túlfolyó csatornát is a hegy alsó sarkánál. A felső olybá fest, mint egy szögletes „párna”, kisebb kupolát formál egy szögletes vágatban, melynek széleit kivésték, hogy megfelelő lejtésszöget alakítsanak ki, és vegyük észre, itt is megtalálható a túlfolyó csatorna a hegy lábának szögleténél.

Feltéve, hogy a MOC M03-00586 felvételre vonatkozó MSSS statisztikai oldalainak adatai helyesek, ez a bizonyos szögletes, párna alakú kupola nagyjából 160 méter széles horizontálisan és 240 méter hosszú függőleges irányban. Ezekből az adatokból az is következik, milyen tekintélyes méretűnek kell lennie az objektumnak ahhoz, hogy itt egyáltalán észrevehető lehessen. Ezért van az, hogy a keskeny és magas épületek a maguk kisebb alapkiterjedésével, felülnézetben, nem igazán jól láthatók ezeken a felvételeken és ezen a felbontáson. Még egy 160 x 240 méteres épület sem vehető ki jól, nem rendelkezik ugyanis semmiféle részlettel.

Arra lehet gyanakodni, a megoldás kulcsa jelen esetben az, hogy vajon mi ennek a két konstrukciónak a célja. Az eddigiek arra tanítanak bennünket, hogy a Mars esetében ez általában: víz. Ahogy azt nem győzzük eleget ismételni, a Marson a víz egyetlen dolgot jelent: életet, az ottani emberek számára pedig rendkívül nagyra becsült dolog. Az eddig rendelkezésre álló bizonyítékok még nem elegendőek ahhoz, hogy egyfajta vízi jellegű civilizációt alkotnak vagy sem, azt azonban teljes határozottsággal kijelenthetjük, igen nagymértékben vízhez kötődő életet élnek. A vízzel való kapcsolatuk mindennapi életük része. Ha azt a fajt jelentik, amely a marsi hatalmas változásokat átvészelte, akkor beláthatjuk, hogy a nagy víztömegek elvesztése miként rázta meg alapjaiban társadalmukat, és vált náluk már-már megszállottsággá a víz követése. Az is lehetséges, fajuk életének ősi időszakában volt egy erős vízhez kötődési periódus. Jó lenne egy napon minderről többet tudni.

 

 

A két kiemelkedő épület működő része legalábbis víz alatt van. Bizonnyal magas lábakon áll. Az gyanítható, mindkét struktúra egy kivájt gödörben foglal helyet, pontosan a víztározó szélén, így annak aljzatáig lenyúlnak, a víz szabadon áramlik talpazatuknál. A víz időnként túlfolyik és kilép a víztározóból, majd végigfut a lejtőn. A sziklafalakon jól látható a víz eróziója. Nyilak mutatnak ezekre a túlfolyásokra.

A fentebb látható kép a második sziklaszint egy részletét mutatja, lényegében egy medence aljzatát. Két jellemző rendellenességet ismerhetünk fel a jobb felső sarokban tehát. Egészen közelről kell nézni a monitort ahhoz, hogy ezeket a rendkívül apró részleteket fel lehessen ismerni. Az egyik függőleges irányú különleges objektum - ismétlem - igen magas lábakon áll, olyan benyomást kelt, mint valamiféle gomba egy magas fennsíkon. Mindkettő sötét színű. Nagyon közelről kell nézni, hogy észrevehető lehessen. A másik dolog egy szögletes épület sima, erős fényvisszaverő-képességű tetővel, ami esetleg egy leszálló-platform lehet repülőgépek számára, de erről természetesen nem rendelkezünk a kép alapján bővebb ismeretekkel.  Valamiféle objektumot láthatunk a tetőn, meglehetősen hosszú lábakon állva, ami lehet egy repülőgép, de lehet egészen más dolog is.

A felvételen további érdekességek láthatók, ezek mindenek előtt a sötét vízfolyások a sziklafal homlokzati részén, a kép közepétől balra, továbbá a teraszok sorozata, belevésve a sziklába, a kép közepétől jobbra – kétség sem férhet hozzá, hogy a víz felfogására alakították ki őket. Számos ködösítési technikát alkalmazó képhamisítási beavatkozásnak is tanúi lehetünk, ha alaposabban megvizsgáljuk a sziklafalat. Figyeljük meg a bevágást végig a sziklafal lábai mentén. Feltételezhető, hogy esetleg valamikor régen ez volt a víz szintjének magassága. A marsfelvételek tömegének áttanulmányozását követően arra a következtetésre juthatunk, hogy ez a bizonyos vízhez kötődő kultúra előszeretettel hoz létre ilyen bevágásokat a sziklák talapzatainál a vízvonal mentén, és helyezi épületeit közvetlen rá, így az épületek alapjai igazából a vízben állnak.

Az e képen látható, méreteit tekintve legnagyobb kiterjedésű rendellenesség, egyben a legellentmondásosabb is. Komoly súllyal esik latba az az elképzelés, miszerint a sziklafal tövétől kezdődően és mindenfelé kiterjedve egy tekintélyes metropolisz található, sűrűn egymás mellé felhúzott épületek tömegével. Sajnálatos módon az egyedi épületek ezen a felbontáson nem kivehetők, igen sűrű az elhelyezkedésük, a közöttük ki nem vehető széles utak, csak fokozzák ezt a hatást. Ennek ellenére számos épület szögletes formája továbbra is jól érzékelhető, nyilak sorozata mutat rájuk, miközben azért egy, kissé elhajló széles út mégis észlelhető. A jövőbeni vizsgálatok mindezeket a kérdéseket megválaszolhatják, ha egyáltalán valaha is elmondják nekünk az igazságot. Ha nem, a történelem, mint végső ítélőbíró erősíti majd meg.

Meglehetős csalódottság-érzés uralkodik el az emberen, hogy nem juthat hozzá egy olyan minőségű felvételhez, melyen már a víz hullámainak fodrozódása is látszana, ugyanis abban az esetben nem lehetnének további kétségek a felfedezés valóságtartalma felől. Továbbra is állítom azonban, hogy vizet látunk a képen, s ha másért nem is, legalább az utódok kedvéért mindezt közzé tesszük.

 

 

Azért mégiscsak van megfelelő kép a birtokunkban, ha kevés is. Ilyen a fentebb látható is. A nyilak azokat a területeket jelzik, ahol a víz fodrot vet, ám ezek igen halványan jelentkeznek csak, szinte alig láthatóan. Részben azért, mert átlátszóak és csak igen halványan látszanak ahhoz, hogy alaposabban elemezhetők lennének, másrészt pedig azért, mert az erősen tömörített felvételből jelentős mennyiségű információ veszett el. Ha azonban közel hajolunk a képernyőhöz, könnyebben kivehetőek lesznek, leginkább a legfelső nyíl által jelzett területen. Természetesen minderre a kételkedők azt fogják mondani, pusztán homokdűnéket látunk, a terület száraz, víz semmilyen módon nincs jelen. Azonban a felvételt igen közelről megvizsgálva határozottan kijelenthetjük, hogy a fodrozódások a legkülönfélébb felszíni alakzatokon haladnak keresztül anélkül, hogy alakjukban a legkisebb változás is bekövetkezne. Ez a folyamatosság csak egyetlen dolgot jelenthet, azt, hogy valójában a felszín felett vannak, azaz a felszínt borító víztakaró tetején.

Egy nagyobb földdarab – mint ahogy az jól látható – víz alatt van. A sötétebb területek mélyebbek, a világosabbak természetesen sekélyebbek. E sötét területek többsége azonban szemmel láthatóan képhamisítás, így igyekeznek elfedni további, hullám-fodrozta vízfelületet. A nagyon fényes területek kiemelkednek a vízből. Teljesen tisztán látható a víz felett gomolygó páraréteg, különösen a kép jobb oldalán. Szintén érdemes szemügyre venni a nyíllal jelzett partvonalat. Nem lehetünk teljesen bizonyosak benne, de több jel mutat arra, hogy a jelenlegi partvonal talán magasabban van, mint korábban volt, merthogy feljebb helyezkedik el, mint a szikla falába sötétebb színben látható, jól bevésődött rész. Mindez tehát arra utal, hogy jelenleg a vízszint magasabb, mint egykoron.

Amennyiben ezt a terület csak nemrégiben árasztotta el a víz, viszont volt elegendő ideje az áradatnak lecsillapodni, ez magyarázhatja a víz rendkívüli tisztaságát. Nézzük meg a nagyméretű sziklaalakzatot középen felül. Figyelmesen vizsgáljuk meg talapzatát körös-körül, egészen ennek a mélyebb területnek a legalacsonyabban fekvő pontjáig. Létrehozhat ilyen formációkat áradó víz, miközben sodrásának erejével felgyűri a talajt? Netán ez a hely maga a víznek forrása? Esetleg mindez sokkal régebben, alacsonyabb vízállás mentén jött létre és most víz alá került?

Amit biztosan el tudunk mondani az az, hogy a fenti képen látható vízzel fedett terület csak kicsiny részletét mutatja be annak a teljes területnek, mely az említett fotócsík egész alsó részét betölti. Sajnálatos módon, a víz tökéletes tisztasága és a majdnem függőleges irányultságú kamera némi bizonytalanságot kelthet a vízfelület felismerésében, de ennél a felvételnél vannak jobban megkérdőjelezhető képek is. Az itt látató víztakaró mennyisége azonban mindenképpen lenyűgöző, egyben azt is beláthatjuk, a jelenlegi képrészleten láthatónál jóval nagyobb területet befed. A jövőbeni kutatások és a történelem mondja majd ki a végső szót e kérdésben.

Meg kell azonban azt is említeni, hogy a teljes fotócsík nagy számban tartalmaz ősi civilizációs nyomokat, ezek összekeverednek újabb szerkezetekkel, beleértve kisebb kupolákat is. Sajnos valamennyi éppen a felbontás adta észlelhetőség határán van, ezért igen nehéz lenne meggyőzően bemutatni őket. Úgy gondolom, hogy mind a régi, mind az újabb épületek mindenkor követték vagy követik az éppen aktuális vízmagasságot.

 

 

25. Lapos kupolák és civilizációs nyomok

 

 

Jelen a beszámoló egyfajta kupolaépítő-civilizációról szól, azonban már elöljáróban le kell szögezni, hogy ez a fajta civilizációs nyom, főleg annak pontos beazonosítása, sokakban kétségeket támaszthat, de ennek ellenére közzé tesszük. Az első képen látható kupola egy kissé ismerősebbnek tűnhet a hagyományosabb kinézete miatt, mint a többi, azért felismerése is könnyebb. Biztosak lehetünk abban, hogy az olvasók nagyobb százalékos arányban ismerik fel kupolának, mint a kevesebb szokványos jellegzetességgel bíró továbbiakat. A majdnem átlátszó felépítés, a kiemelkedő és kerekded forma, a határozott körvonalak, főleg a jobb oldalán, a napfény visszatükröződése a szilárd és sima felületen, valamint a kupola alól kitetsző struktúrák, melyek bizonyítják, a szerkezet üreges voltát, mind-mind olyan tulajdonságok, melyek egyértelműen igazolják számunkra, hogy valóban egy kupolaszerkezettel van dolgunk.

 

 

Azonban a kupolaszerkezet anyaga a fenti második, majd az alább következő harmadik képen sokkal jobban megfigyelhető, sokkal jellemzőbb erre a fajta technikára, és az is kiderül, mennyire alacsony szerkezetről van szó csupán, és éppen emiatt feltételezhető, igen sok nem is vehető észre közülük. A kupolák ezen fajtájának burkolóanyaga ugyanis rendszerint alkalmazkodik a természetes felszíni formákhoz, a talaj egyenetlenségeihez illeszkedve alacsony hajlásszögű íveket képez. A kupolát alkotó anyag áthidalja a bemélyedéseket, miként az jól megfigyelhető ezen a második és harmadik felvételen. A szerkezet gyakran egészen kis terület lefedésével indul, ez lehet akár egy folyó része is, vagy az árteréé, de viszonylag lapos területen, esetleg két kisebb áramlási völgy egyesülő része. Ez utóbbi esetben akár a lefolyási szakasz hosszabb részét is magába foglalhatja, követve a természetes lefolyási útvonalat, akármerre is tartson.

 

 

Ezeken a képeken szintén elnyúlnak, követik a hosszú és sekély bemélyedéseket, bevágódásokat, melyek akár még némi vizet is tartalmazhatnak. A szóban forgó helyek védettek, általában kisebb völgyrendszer alján találhatóak, párhuzamos, de nem túl magas dombvonulatok között, illetve viszonylag magasabb hegyek lábainál, amint az a negyedik, a teljes területre rálátást adó fotócsíkon is jól látható. Ezek a völgyek többnyire rendkívül ősi vízfolyások, illetőleg mellékfolyórendszerek részét képezik, melyek egy még mélyebb és ősibb kivájt folyórendszerhez csatlakoznak, ami esetleg egy hatalmas tóvá, vagy akár egy egész beltengerré terebélyesedhetett. Ez a vízgyűjtő-rendszer látszólag továbbra is tartalmaz vizet, ám mivel éppen a felbontás határán van az érzékelhetősége, ezért nem teljesen egyértelmű a dolog. Nem lehetünk tehát ebben teljes mértékben biztosak, de ha mégis, akkor ez azt jelentheti, hogy a felső folyásoknál található lapos kupolák talán mindegyike olyan helyekre lett telepítve, ahol még élő víz található.

Jelen civilizációs nyomok nem feltétlen utalnak nagy létszámú populációra (nem szólván arról, mi minden esetleg nem látható a közelben), azonban a Mars másik vidékén található egy pontosan ilyen anyagból felépülő teljes kupolarendszer, nagy területen befedve a felszínt, szinte szőnyeget alkotva, olyképpen, mintha egy gombamezőt figyelnénk meg, vagy pedig földi pókok hálórendszerét. Ahol az efféle kupolák tisztán láthatóak, oválisak, kiemelkedők, világos színűek és fényes kinézetűek, akkor a közelében általában találhatunk egy sötétebb forma kupolát is, ködös, átlátszatlan kinézettel, sokkal laposabb és kiterjedtebb külsővel. Olybá fest, mint ahogy a penész növekszik és kiterjed, és abszolút nem úgy, mintha kupola anyaga lenne.

Amikor mégis kiterjedtek, akkor mindez az erős populációs nyomásnak tudható be, ilyenkor a komplexumok eltávolodhatnak az eredeti vízfolyások adta vonaltól. Amikor először bukkanunk ilyen sötét anyagú kupolákra, az itt bemutatottakhoz képest pontosan az ellenkező típusra, akkor arra gyanakodhatunk, hogy valamiféle újabb képhamisítási technikával van dolgunk, amilyeneket a MOC felvételein tömegével láthatunk, netán esetleg valamiféle óriásgomba-telepekre bukkantunk. Aztán, miközben ezeket a sötét kupolákat vizsgáljuk, akár háborús megfontolásokra is gondolhatunk, hiszen akárki is alkotta ezeket a penész-szerűen terjedő sötét struktúrákat, és használt hozzá fel erős, ellenálló és gyantás jellegű anyagot, mindenféleképpen megvolt a maga nagyon is nyilvánvaló célja. Ez pedig az is lehetett, hogy decentralizálva, nagy területen szétterjedve, mint a védelmi taktika része, igyekeztek lehetetlenné tenni, hogy bármiféle bénító csapást lehessen rájuk mérni.

Semmi bővebbet nem tudunk arról elmondani, hogy az itt bemutatott, világos színű kupolákat alkotó népesség vajon ugyanaz-e, mint a sokkal laposabb, s jóval kiterjedtebb sötét kupolákat emelők. Csupán arra szerettük volna felhívni a figyelmet, hogy vannak hasonlóságok, legalábbis a megépítési technikában. Reméljük, hogy a közeljövő felismerései erre is hamarosan választ fognak adni.

 

 

A fenti negyedik felvételen az eredeti fotócsík 27%-ra kicsinyítetve látható. Megfigyelhetők a kupolák lefutása, szerkezete, illeszkedésük a párhuzamos völgyek alacsony vonulatai által védett környezethez. Azért tesszük itt közzé, hogy részletesebb rálátása lehessen az olvasónak a teljes vidékre.

Azért is tettük ide a teljes fotócsíkot, hogy látni lehessen, mennyire nehéz valójában észrevenni bármiféle „rendellenességet” egy-egy marsi fényképen, de több más oka is van. Először is, az első kupolát, a képcsíkon a legfelsőt, egy kissé könnyebb felismerni mint a többit, ebből a fajtából legalábbis, és többféle egyéb értelmezés is lehetségessé válik, ha csak nagyvonalakban tekintünk a képre. Másodszor, azért is érdemes tágabb környezetében is megfigyelni ezeket a kupolákat, mert van egy másik, ehhez nagyon hasonló marsi kupolaépítő-civilizáció is, és nagyon fontos, hogy fel tudjuk ismerni közöttük a különbségeket, de ugyanakkor azt is meg kell jegyezni, hogy vannak hasonlóságok is. Harmadszor, ez a civilizációs nyom ismét emlékeztet minket arra, hogy a Marsi kultúra olykor teljes mértékben különbözhet a mi földi kultúránktól, ahol mindannyian az emberi fajhoz tartozunk és a gyakran rendkívüli módon eltérő építészeti stílusbeli és méretbeli különbségek sok esetben eltérő fajhoz tartozó építtetőt sejtetnek. Negyedszer, azért ismerkedünk most meg ezekkel az alacsony, kiterjedt és völgyek mélyén kupolákat építő civilizációval, hogy a továbbiakban már az olvasó is fel tudja ismerni ezeket a formákat, és önmaga is kutathasson ilyen jellegű marsi „anomáliák” után.

Ha valaki mégsem ismerné fel az első képen látható kupolákat más környezetben, akkor sem maradt még le semmiről, hiszen minél több felvételt megvizsgál, a felismerés annál könnyebbé fog válni. Azt azonban nem szabad elfelejteni, ez a fajta civilizáció nem az általunk megszokott kerek és magas kupolákat emeli.

 

 

26. A marsi Aram káosz, víz és egyebek

A Mars felszíni vizeit ábrázoló képrészleteket csak igen ritkán hagyják ki a nagyon hatékony és átfogó képhamisítási eljárások során. Amikor azonban mégis kihagyják, azokban az esetekben a dolog teljes mértékben egyértelmű, mint ahogy az itt felvonultatott bizonyítékok esetében is megfigyelhető, ám számos alkalommal egyéb figyelemreméltó dolgok is felbukkannak ezeken a felvételeken, melyeket legalább megemlítés szintjén mindenféleképpen tárgyalni kell. Ily módon megteremtjük a lehetőségét annak, hogy majd a későbbiekben alaposabb elemzésnek tegyük alá a jelzett részeket, még további kérdéseket vessünk fel és lehetőleg további válaszokat is találjunk. Jelen beszámoló néhány hangsúlyosabb, felszíni vizeket tartalmazó részt mutat be, egy aránylag különleges helyen, teljes részletességgel.

 

 

Nos, ez a bizonyos terület a hivatalosan elnevezés szerinti Aram Káosz, egy ősi becsapódásos kráter bemélyedése, amint az az első képen jól látható a bal oldalon. Kék kör jelzi a kráter területét. Figyeljük meg a rövid bevágást a kékkel bekeretezett rész középpontjától jobbra. Ez lényegében egy nem túl jelentős kelet-nyugati irányú lefolyási völgy és azt is észre kell venni, hogy csatlakozik egy sokkal nagyobb és szélesebb erodált lefolyási rendszerhez, mely északról délre terjed szét az Aram Káosz térségétől pontosan jobbra, és kissé meghajlik íve körülötte; ezt a részt hivatalosan Arész Mellékvölgynek nevezik.

Valamikor a régmúltban valószínűleg sokkal több víz áramlott ezen a területen és zúdult alá északról délre az ősi, jóval nagyobb Árész lefolyási völgyrendszeren, vagy talán még korábban; az Aram Káosz becsapódási kráter hirtelen megsüllyedt és ennek következménye ez a benyomódás ezen a területen. Ez az ősi esemény kétségtelenül az északról délre áramló víz lefolyási irányát egy időre megváltoztatta, ekkor alakulhatott ki a rövidebb kereszt irányú völgy, és bizonyára egy hatalmas tó is létrejött a kráter bemélyedésében; mindaddig, amíg a környező terület általános vízszintje lecsökkent, a létrejött tó vize pedig elszivárgott, a terület pedig elkezdődött kiszáradni - hiszen hosszú időn keresztül megszűnt a vízutánpótlás.

A sötét terület az Aram Káosz vidékének az alsó részén, a felső kép jobb oldalán, jó példa arra, hogy a hivatkozott terület miért is kapta a geológiai „káosz” nevet. Nagyon durva a felszín, simább részeket elvétve látni, ezeket az üledékes részeket is feltöredezik a repedések. Az Aram Káosz kráterének bemélyedése egészen közel van a Mars egyenlítőjéhez, ahhoz a helyhez, ahol jelentős mennyiségű folyékony víz volt jelen; hatalmas hosszú repedések, és dombhátak kiterjed területei (érdemes elolvasni a témához vágó részt, a „Alagutak – természetes geológiai formák, vagy civilizációs nyomok?” – címmel, ahol néhány hasonló alakzat belsejébe is beláthatunk), melyeket felszíni vizek alakítottak ki;  nagyszámú, ránézésre is gyanús, kerek és ovális hegyforma látható szétszórtan, mintha különböző méretű tojásokat látnánk szerteszét, vízzel borított felszínen; ezenkívül tekintélyes méretű törésekkel tarkított platókat is megfigyelhetünk a fenti jobboldali kép alján.

Az itt felsorakoztatott formák különböző fajtái túlságosan kiterjedtek és túlságosan komplikáltak, igen nehéz őket értelmezni, részletesen elemezni ilyen rövid formában, a jelen beszámoló tehát csak a leglényegesebb dolgokra koncentrálhat szükségképpen, a legkönnyebben azonosítható alakzatokra. Ezek közé tartozik a folyékony víz jelenléte, ennek szentelünk nagyobb terjedelmet. Felhívnám a figyelmet arra, hogy a szóban forgó terület pontosan ugyanaz, melyről a „Hatalmas fúvóka folyadékot spriccel” – című fejezetben is találkozhatunk. bemutat ezek közül a rejtélyes hegyformációk közül néhányat és egy éppen épülő, illetőleg lebontás alatt álló szerkezetet, melyhez ezek a hegyek valami módon kapcsolódnak, és arra engednek következtetni, hogy ezek a hegyek valamiképpen mesterségesek lehetnek, és kapcsolódhatnak egy esetleges felszín alatti civilizációhoz.

Emellett, a marsfotók tanulmányozóinak általános véleménye erről a felvételről az, hogy minden hasonlóan kierjedt dombhátrendszer igen sok esetben jelzi a napjainkban vagy a közelmúltban, a területen átfolyt nagymennyiségű víz hatását. Ugyanez igaz a kerekded dombformák megjelenésére, különösen azokban az esetekben, amikor méretük a kicsitől a közepes nagyságig terjed, miként itt is. Azonban ezek a dombformák a behorpadt terület nagyjából közepes magasságánál találhatók, azokon a részeken, ahol viszonylag sekély víz áramlott, inkább a vízgyűjtő területeken, mint a lejtők falán. Olykor ezek a dombok igen tekintélyes méretben jelennek meg, sokkal nagyobbak is lehetnek, mint az itt láthatóak, olyan esetekben, amikor a felszíni víz már nincs jelen, vagy csak a súlyos képhamisítási eljárások miatt nem látható. Nos, jelen esetben közepes méretű, továbbgondolásra érdemes dombokkal találkozhatunk, hozzájuk csatlakozik a dombhátrendszer megjelenése, amint nagy számban behálózzák a teljes területet, olykor meglehetősen széles alakzatokat képezve, köztük nagy számban megjelenő kanyon jellegű völgyekkel.

Természetesen ezek a különleges dombok lehetnek szokatlan és ismeretlen geológiai alakzatai is egy másik világnak. Azonban ez a bizonyos „Hatalmas, folyadékot spriccelő fúvóka” jelenléte arra utal, több rejlik e dombok megjelenése mögött, mint amit az egyszerű megfigyelő szem a felvétel közelebbi megvizsgálásával akár észrevehet.

A szóban forgó, mindkét formáció fizikálisan meglehetősen hosszú ideig létezik és képes megmaradni a környezetben jóval azután is, mint ahogy az őket létrehozó víz folyamatos áramlása megszűnne, ám az is lehet, hogy ismeretlen felszín alatti vízfolyások segítik folyamatos fennmaradásukat. Vagyis felbukkanásuk e helyen nem szükségképpen jelenti azt, hogy felszíni vizekkel jelenleg is találkozhatunk ebben a térségben. Azonban ismervén az összefüggéseket a felszíni vizek és a dombhát-formációk között, amint arról részletesen olvasható itt, minden esetben érdemes olyan formák után kutatni, melyek a talajba mélyedve esetleg víztárolóként működhetnek, ha így járunk el, talán van arra esélyünk, hogy esetleg a jelen korunkban még mindig létező felszíni vizek nyomára bukkanjunk.

Sajnálatos módon, az esetek többségében ezeket a vízgyűjtő területeket rendkívül hatékonyan rejtik el szemünk elől különböző képhamisítási technikákkal. Olykor világos, vagy közepesen sötét rétegeket visznek fel, de olykor egészen sötét színű ez a fedőréteg, olyan benyomást keltve, mintha sötét vízfelületet látnánk, éles kontrasztban a környező felszínhez képest, ugyanis ez a sötét színkialakítás elrejti az eredeti vízfelületet, emellett teljes mértékben hamis benyomást kelt, olykor még a nem létező parti területeket is beleértve. A legtöbb esetben tehát, amikor kutatók nagy határozottsággal leszögezik, hogy felszíni vizek nyomát azonosították a Marson, igazából arról van szó, hogy a felvételeken mindenhol felbukkanó, elfedő hamisítások egyikére ráakadtak. Nos, félre ne értsék a dolgot, a víz valójában ott lehet, a képhamisítás jelenléte pedig a legtöbb esetben azt erősíti, hogy valójában éppen ez a helyzet, ennek látható nyomait azonban elkenték.  A beszámolókban nem fogunk úgy hivatkozni ezekre a területekre, mint „valós” víz-előfordulási helyekre, mindaddig, amíg a lehető legalaposabban meg nem győződünk róla, hogy amit látunk az a valóság, nem pedig valamiféle elfedési technika.

Bárki, bármikor mondhatja, hogy ezek a felbukkanási helyek képmanipulációk, merthogy nem hasonlítanak az igazi vízfelületekhez, mivel sötétek, nem verik vissza a fényt, ezért kevéssé tűnnek vízszerűnek. Továbbá, ha a felvételen mesterséges beavatkozást alkalmaztak az eredeti felszínen, akkor ez a bizonyos alkalmazás ellenáll a kép kivilágosítási eljárásoknak, nem lesz világosabb, mint ahogy azt egy sekély vízfolyástól vagy egy árnyékos résztől elvárnánk joggal. Végül, erőteljes kontrasztolást alkalmazva, tisztán leleplezhető a képhamisítási technika mintázata.

Nagyobb mélységeiben megértve, legalább alapjaiban az itt bemutatott valamennyi alakzatot, ezek egymással való kapcsolatát, miként fentebb erről olvashattak, lehetővé válik, hogy valamennyi, hasonló alakzatokat felvonultató felszínt már eleve alaposabb ismeretek birtokában vegyük szemügyre a Marson, és ne csak azokat a helyeket vizsgáljuk, ahol nyilvánvalóbb a felszíni vízgyűjtőrendszer léte. Az összefüggések megértése ezen alakzatok között igen fontos, enélkül nem lehetne megérteni a dombhátak rendszerének mondanivalóját és a gyanús dombformációk sem hívnák fel magukra kellőképpen a figyelmet. Bizonyosnak tűnik, hogy a jelenleg tárgyalt kiterjedt terület valamiféle dinamikus életet hordozhat, beleértve akár civilizált életet is, mindebben biztosak csak akkor lehetünk, ha jobb felbontású képek birtokában lehetünk.

Nos, mindezeknek a háttér információknak a birtokában a következő alakzatok kölcsönös egymáshoz kapcsolódását a következőkben foglalhatjuk össze:

1. A legmélyebben fekvő sötét színű vízgyűjtő területek, melyekhez lapos vízfolyások vezetnek, bizonyára mélyebb vizű tavak felbukkanási helyei

2. A számos dombhát-forma minden bizonnyal nem látható, felszíni sebes folyású, a teraszos részeken, vagy a völgyárkokban lezúduló áramlatok révén alakult ki

3. A gyanakvásra okot adó dombok minden bizonnyal a sekély felszíni vizek hatása nyomán alakultak ki, amikor a lefolyási csatornák telítődtek.

 

 

A nagyobb sötét terület, a fenti, második felvétel (az MGS MOC R15-01663 hivatalos fotócsíkjának részlete az Aram Káoszról), felszíni folyékony vizet mutat, egy kiterjedt és teljesen szabálytalan alakú vízgyűjtőrendszer alján összegyűlve. A képen látható „dombhát formák” igen gyakran jelzik tekintélyes mennyiségű és hosszantartó sekély vízfolyások helyét; amint lefutottak a lejtőkön, vagy a teraszos jellegű felszínen. A felbontás messze rosszabb annál, hogy ekkora távolságból kivehetnénk a sekély felszíni víz jelenlétét, azonban tevékenységének nyomait ezeken a mélyebb vízgyűjtő medencékben, könnyen beazonosíthatjuk, pláne, ha azok kiterjedtebbek és ezért könnyebben szemügyre vehetők.

A szétszórt, nagyjából kerek vagy ovális területek, azok a bizonyos, korábban is megemlített, gyanakvásra okot adó dombok. Majdnem minden esetben képhamisítás áldozatául esnek, ködös, diffúz elfedési technikát alkalmazva, egy központi magból kiindulva, de jól beazonosítható körvonallal és mindez természetesen arra utal, hogy ezek nem kifejezetten valós természetes felszíni alakzatok. Azonban jelen esetben rendkívül nehéz pontosan megmondani, hogy amit látunk, diffúz felszíni alakzatok képhamisítási technikákkal elrejtve, vagy esetleg mesterséges formák, netán a teljes kép maga hamisítvány, a különböző elfedési technikák kaotikus rendszerének eredménye. Az egyértelmű, hogy a diffúz alakzatok egy része elfedési technikák eredménye, azonban nem annyira jellemzőek, hogy precízen meghatározhassuk a beavatkozás milyen mértékű és mennyire kiterjedt.

Másrészről, a "Hatalmas, folyadékot spriccelő fúvóka" egyfajta konkrét, figyelmen kívül nem hagyható, bizonyossággal szolgál az ilyesfajta területekről. E terület mesterségesnek tűnő alakzatai együtt fordulnak elő a dombhátakkal. Erős a gyanú, ezek a dombhátak egy földalatti civilizáció elrejtését szolgálják, de bizonyosat nem lehet mondani erről az igen erős képhamisítási technikák miatt. Idővel talán választ kapunk minderre a felvetésre, legalább részben.

 

 

A fenti harmadik kép kicsit közelebbi rálátást enged ugyanarra a vízzel fedett területre, melyet az előző, az R15-01663 jelű második képen látatunk. azonban jelen esetben kissé világosabbra vettük a képet, hogy jobban szemügyre vehessük a korábbi, vízfolyásokat jelző dombhát-formákat, amint jól láthatóan kiemelkednek környezetükből, majd a víz színe alá merülnek, és egyúttal azt is észre kell venni, hogy ezen alakzatok láthatósága miként romlik, amint a folyadék színe alá merülnek, mely aztán végképp be is fedi őket. Ezeket a területeket az esetek nagy többségében „talajbemélyedésekben összegyűlt sötét homokszerű anyagként” azonos1tják, ám ez a fajta magyarázat meglehetősen szerencsétlen. Átlátszó sötét homok a benne alámerült és itt bemutatott formákkal!? Kötve hihető.

Az itt bemutatott átlátszósági tényező egyértelműen igazolja, hogy a sötét terület valójában folyékony anyaggal borított felszínt jelent, a dombhátak egyes kiemelkedő részei valaha szintén víz alatt álltak, de most is kivehetők azon elemei, melyeket továbbra is víz fed. Az árnyék jelenléte is okozhat egyfajta átlátszósági tényezőt, ám, mint ahogy az látható is, a képen semmi nem látható, ami ilyen teljességgel szabálytalan jellegű árnyékot vetne egy mélyedésben. Hasonlóképp, vegyük észre, hogy a tökéletesen sötét területnek, mely vízgyűjtő bemélyedésként mutatkozik, tisztán látható vízszintvonal-megjelenése van az őt körbevevő világosabb jellegű területek vonatkozásában. Egyértelműen igazolva, hogy itt önmaga szempontjából szintszabályzós rendszerrel van dolgunk, valamint hozzá igazodó partvonallal, és nem pedig valamiféle árnyékhatással.

Szintén meg kell jegezni itt, a sok-sok vizsgálat eredménye kapcsán, a marsfotók ezreinek átnézését követően, hogy a teljes egészében kialakult, az itt bemutatott jellegű dombhátrendszerek, szinte minden esetben vízfelületek fölött jelennek meg a Marson, és és ha nem teljesen formálódtak még ki, ez minden esetben azt sejtetni, hogy még jelenleg is részben víz alatt vannak. Ezért, amint azt a jelen felvétel esetében is láthatjuk, erről mesél nekünk ugyanis, az itt látható víztömeg nem statikus, sokkal inkább változó, időben valószínűleg inkább hosszú távon. Más szavakkal, az ismeretanyag, ami itt rendelkezésünkre áll arról szól, hogy ezen a területen a vízszint időről-időre változik, hol magasabb, hol alacsonyabb, jelenleg a vízszint éppen emelkedőben van egy hosszabb sekélyebb periódust követően.

 

 

A fenti negyedik kép az eddigiektől eltérően, az R22-00155 katalógusszámú fotócsíkból való és további például szolgál folyékony felszíni víz jelenlétére az Aram Káoszban. Az itt látható víz sötétebb volt az eredeti, hivatalos forrásból származó képen, azonban világosabbra vettem, hogy jobban érzékelhetővé váljon átlátszósága és egyértelműen kivehető lehessen mélysége és a fenékdomborzat. Megjegyzendő, ez utóbbi alakzatok körvonalai halványak, ám teljesen tisztán érzékelhetőek a felszínt jelentő folyékony víz mélyén. Továbbá, ezek a fenékdomborzati formák cáfolhatatlanul bizonyítják, hogy valóban vízfelszín alatti alakzatokról van szó, a fölöttük áramló víz ugyanis tisztán láthatóan tükrözi a felszíni képződmények korvonalait.

Figyeljük meg a dombhátakat ezen a felvételen, melyek a korábbi második és harmadik képpel láthatókkal ellentétben egészen a vízpartig futnak, ám nem merülnek jelentősen annak felszíne alá. Ez a leggyakrabban megfigyelhető jelenség a legtöbb dombhát és felszíni víz kapcsolatának esetében. Ez a körülmény azt tudatja velünk jelen esetben, hogy az itt megfigyelhető vízgyűjtő medence igen hosszú ideje létezik már itt, ezen a helyen, a vízszintjének ingadozása pedig elhanyagolható mértékű.

Vegyük észre a képhamisítást is, a jobb alsó sarokban külön címke jelzi a fenti, negyedik képen. Nem az egyetlen ilyen terület ezen a képrészleten, de a legnagyobb és a legnyilvánvalóbb. Honnan lehet tudni, hogy jelen esetben képhamisítással van dolgunk és nem vízfelszínnel, amikor pontosan ugyanúgy néz ki? Onnan, hogy habár hajszálpontosan illik színének sötétségét illetően a vízfelülethez, viszont nem rendelkezik átlátszósági tulajdonsággal a legkisebb értékben sem, miként azt a felette levő vízfelület mutatja számunkra, emellett nem reagál a kivilágosítási eljárásokra sem, ellentétben a fentebbi, a természetes mivoltukból következő, valóban sötétebbnek látható területek. A digitális-grafikus képfeldolgozási eljárások egyértelműen igazolják, hogy itt mesterségesen felvitt fedőrétegről van szó, az átlátszatlanság pedig amellett szól, hogy valakik nagyon is el akartak rejteni valamit a szemünk elől itt.

Szerettem volna még világosabbra venni a felvételt, hogy még több részlet váljék láthatóvá a felszín alatti formák közül, de eközben igyekezve megtartani a felszíni fényviszonokat is, mintegy összehasonlításképpen a víz alatti formákkal. Ha ugyanis további kivilágosítást használtam volna, akkor a felszíni formák jó része eltűnt volna egy nagy fehérségben, beleértve a dombhátak vonulatát is, így született tehát ez a kompromisszumos megoldás. Sokkal több is látható még az itt bemutatott felszíni formációkból a környéken. Az olvasónak tisztában kell lennie azzal, hogy bármikor olyan típusú dombvonulatokat lát a Mars felszínén, akkor azok igen nagy valószínűséggel sekély vízben állnak, a víz kitölti a környező mélyedéseket, magának a víznek a jelenléte szükséges ezen dombhátak kialakulásához, egyúttal gyanakodhatunk ezen területeken élet jelenlétére is, csak megnyilvánulásait nem tudjuk beazonosítani ebből a távolságból a nyilvánosság számára kiadott képek bekorlátozott felbontása miatt.

 

 

A sorban az ötödik kép tája az előző felvétel ábrázolta területtől kissé lejjebb terül el, de még ugyanazon az R22-00155 jelű fotócsíkon található. Habár nyilvánvaló elégedettség tölthet el bennünket, hiszen a képen látható némely sötét terület felszíni vizeket mutat, azonban a legtöbb sötét résznek a felszíni vizekhez semmi köze, ugyanis rendkívül hatékony képhamisítási eljárások részét képezik, nyilvánvalóan olyan dolgokat akarnak elrejteni általuk előlünk, mely szerintük nem tartozik ránk, és eközben hamis vízpartokat és élesen elvágott dombhátakat keltenek, mintha, vízparttal lenne dolgunk.

Még érdekesebb, hogy a dombhátakon lefutó párhuzamos bevágódások hirtelen véget érnek, elnyeli őket a sötét képelfedési eljárás, azonban ha nagyon közel hajolunk a képernyőhöz és nagyon, de nagyon alaposan vizsgáljuk a felvételt, akkor – főleg a felső – bemeszelt terület határán szabályos, mértani alakzatokba rendeződött tornyokat látunk nagy távolságból. Nos, mindebből adódik a kérdés, ha ezek a szögletes struktúrák kimaradtak a képhamisítási eljárás alkalmazása alól, akkor mi lehetett az, amit lefedtek?

Él a gyanú, a sötéttel lefedett területek még jellemzőbb és nagyobb kiterjedésű geometrikus struktúrákat ábrázolnak, és a kisebb felbontás mellett azért maradtak ki néhányan, mert túlságosan jellegtelenek voltak, emellett éppen a felbontás határán helyezkednek el. A világosabb részek a kép jobb alsó sarkában viszonylag sima területeket jeleznek, mégis jelentős képhamisításon estek keresztül, jól láthatóan rámeszeltek – igaz halványabb árnyalatot választva – valami, nagy kiterjedésű komplexumra.

 

 

A fenti, vízfolyást ábrázoló hatodik kép, egy további, az R07-00889 jelű fotócsíkból való, továbbra is az Aram Káosz területéről. A távolság azonban túlságosan nagy és a kép maga is kissé zavaros, ezért sajnos a jó láthatóság igénye nem teljesül. A kontrasztok jelentős különbsége csak további nehézséget okoz. Az eredeti fotócsík színei az itt bemutatottaknál sötétebbek, azért némi világosítást kellett eszközölni a felvételen, hogy az alámerülő alakzatokat is szemügyre lehessen venni, valamint az átlátszósági tényezőt, a sötét területen belül.

Ha a kanyon mellett közvetlenül látható szárazföldi területet vizsgáljuk, mind jobbra, mind balra, gyanú támadhat bennünk, ezek a részek esetleg képmegdolgozás eredményeként születtek. Ez a gyanúnk különösen a baloldali részre vonatkozhat, ugyanis az itt látható formák élessége sokkal szembeötlőbb, mint a másik oldalon, ahol ráadásul még a felbontás is le van rontva. Másrészről, a jobb oldalon látható kiterjedt dombhátrendszer, mely a kanyon felé lejt, nagy valószínűség szerint annak túlsó partján is folytatódik, ahogy azt megszokhattuk más helyszínes esetében.

 

Összegzés

Gyanítható, hogy víz árasztotta el az Aram Káosz névre keresztelt bemélyedést, igen hosszú időn át áztatta, a közvetlen felszín alatti területek pedig ma is jelentős vízkészlettel rendelkeznek. Azután elkövetkezett a jelenleg is megfigyelhető és már régóta tartó jóval szárazabb periódus, kialakítva a most is látható tóágyakat, melyek fenekén jelenleg is, a környező lejtőkről aláfolyó és csapdába eső,  sekély víz található, ezeket a vízgyűjtőkben létrejött tavakat figyelhetjük meg a fotókon. A sorozat első képének jobb szélén látható feltöredezett plató az Aram Káosz déli részét mutatja, bizonnyal többször átmosta a víz,  és itt, ezen a mélyebb részen gyűjtötte össze a hordalékot a magasabban fekvő helyekről, melyek aztán később teljesen kiszáradtak, a víz alól kikerülő hordalék feltöredezett, mint ahogy a kiszáradt mocsarak agyagos területeinél is ugyanezt megfigyelhetjük.

Az idősebb, jóval ősibb geológiai formák figyelhetők meg az egyik vízgyűjtőben, a kráter bemélyedésének területén. A jelen geológiai formák az öreg tavak kiszáradása útján keletkeztek, ahogy immár a jóval szerényebb mennyiségű víz végigfolyt a lejtőkön és kialakította  teraszokat, ezeket a viszonylag durva képződményeket, a kráter bemélyedésének legalacsonyabb területeinek környékén. Erős a gyanú, hogy bizonyos életformák követték a visszahúzódó víz útját a dombhátak közötti völgyekben, benépesítve azokat, mellette a teraszokat is, a csökkenő vízszint mellett. A dombhátak vonulata párhuzamos lefutású, ezek mutatják a csökkenő vízmennyiség lefolyásának irányát. A vízfolyások nyilvánvalóan a dombhátak között találtak maguknak utat, az életnyomokat is tehát ebben a térségben kell keresnünk, hiszen követték természetes háttérbázisukat.

A halmozottan jelentkező igazolások, melyeket jeleztünk itt, megerősítik a gyanút, hogy az ovális hegyek - ha nem is közvetlen, de közvetetten -, valamiféle életet jeleznek, ezekhez a felszíni vizekhez kötőtőden, azonban az általunk ismertekhez képes bizonyára eltérő túlélési stratégiával. Nem annyira a lejtőkhöz és a teraszokhoz kötődik, hanem sokkal inkább a sekély vizekhez, illetve azon helyekhez, ahol a talajon bővizű áradások söpörnek végig időszakosan és hozzák létre ezeket a kiemelkedő formákat. Igen nagy számuk, amiről meggyőződhetünk az Aram Káosz területén, és viszonylag kis méretük azokhoz képest, melyeket a Mars más területein megfigyelhetünk, azt sugallja, hogy a vízszint csökkenésének időszaka a nem túl távoli múltba tekint vissza, a tágabb környezetének ősi felszíni alakzatai ellenére, a vízszint-csökkenés mértéke bizonyára lelassult és végül stabilizálódott egy olyan szinten, amelyet jelenleg is megfigyelhetünk, habár ez az állapot bizonnyal már hosszú ideje fennáll.

Amit megfigyelhetünk ezekkel a kiemelkedő dombokkal kapcsolatban, ezen a nyilvánosság számára kibocsátott igen szegényes felbontáson, az nem sok, hiszen a lényeget elrejtik előlünk a képhamisítási technikák alkalmazása révén, ezért bizonnyal mesterségesen létrehozott felszíni részleteket látunk, ám nagy valószínűséggel felszín alatti civilizáció életterének megnyilvánulásait. A „Hatalmas, folyadékot spriccelő fűvóka” létezése arra utal, hogy mesterséges eredetű, s valószínűleg fejlett technikát felvonultató eszközök társulnak ezekhez a dombszerű alakzatokhoz, melyek nemcsak a felszíni vizek összegyűjtésére képezek, e vízben gazdag területekről, hanem befolyásolni és átalakítani is a környezetet megfelelő technológia alkalmazása révén.

Olykor a dombhátak mérete csak éppenséggel elegendő ahhoz, hogy az egyedi, magas, geometriai szerkezetek összeolvadjanak ilyen alakzattá, így elvesztvén mesterségesnek látszó eredetüket, mint ahogy jelen sorozat ötödik felvételén ez a jelenség megfigyelhető. Azonban szerte a Marson megfigyelhető dombhátformák sima felszínűek és párhuzamos lefutásúak. Mindez betudható a jelentős távolságnak és a láthatóan meghamisított felbontási paramétereknek. Lehetséges lenne, hogy az alig látható civilizációs nyomok rendszere valamiképpen összefüggene a felszíni vizekkel, nemcsak a vízparti élet vándorlását követve terjeszkedik különböző irányokban, hanem esetleg egy másfajta civilizáció is áll mögötte? Erre a kérdésre teljes bizonysággal még nem felelhetünk, ám hagyjuk meg a lehetőséget, erős utalások vannak arra, hogy ez a valós helyzet.

Ha így van, és kiterjedt marsi civilizációk léteznek jelenleg is, akkor meglehetősen különös, legalábbis így első ránézésre, hogy közülük milyen sok kifejezetten a víz közelségére fókuszál ezen a meglehetősen kiszáradt égitesten, hiszen a víz közelségének elhagyása egyik fontos állomás lehet fejlődésük útján. Másrészről, ha ezek a civilizációk történelmi múltjuk során az egyre száradó bolygón mindig is vízközelben éltek, mintegy történelmi emlékezetükben őrzik a víz közelségét, akár egészen elképesztő korokra is visszanyúlva, ez esetben érthető, miért éreznek késztetést a maradék vízkészlet megőrzésére, amilyen mértékben csak lehet, hiszen ezáltal a múltat tartják életben. Természetesen más okok is közrejátszhatnak.

Ha lehetőség lenne rá valaha, hogy megtekinthessük az eredeti műholdfotókat, az eredeti felbontás, a természetes színvilág és mindenféle képhamisítási eljárás alkalmazása nélkül, ezek a felvetések bizonnyal sokkal inkább értelmezhetőek lennének, mindezen felismerésekbe sokkal mélyebben tekinthetnénk bele. Amíg azonban ezek az idők eljőnek, sok-sok harcot kell végigvinni a nemtörődömséggel szemben, a gőgös felsőbbségekkel szemben, akik fenntartják maguknak a kizárólagos jogot, hogy az adófizetők dollármilliárdjaiból megépített, rendkívüli képességekkel felruházott robotberendezések által szolgáltatott adatokba csak önmaguk számára engedjenek teljes bepillantást.  Ráadásul, a képhamisításokat is az adófizetők pénzén végzik.

Sajnos ez ügyben sokat nem tehetünk, de amit igen, azt kötelességünk is. Felhívni a világ figyelmét mindezen tényekre és eljárásokra. Amiben biztosak lehetünk az az, hogy az itt felvázolt elméletek mindössze a jéghegy csúcsát jelentik csak, már egy jobb felbontású fényképen is hihetetlen csodákat látnánk. Ezektől a csodáktól igyekeznek minden erejükkel megfosztani bennünket.

 

 

27. Kettős marsi biológiai rendszer

 

 

A sorozat első képén, különösen az alsó részén és jobboldalt megfigyelhetően, sötét, egy irányba mutató foltokat láthatunk, határozott körvonalakkal, ágas-bogas megjelenéssel, ahol különböző nyúlványok ágaznak le egy központi, magnak látszó területről. Az itt bemutatott képrészlet a hivatalosan kiadott fotócsík teljes szélességét felöleli, annak egyik részétől a másikig, az alsó részéről, széles rálátást biztosítva e szokatlan megjelenési formának.  Miként az jól látható, a kép már ránézésre is azt a benyomást kelti, mintha itt valami mozgó dologgal állnánk szemben, ez a bizonyos sötét rész az, mely a jobb alsó rész irányából a bal felső felé hatol, ez a dinamikus jelleg pedig mindenképpen valamiféle élet jelenlétét sugallja.

Továbbá, vegyük szemügyre a világosabb színű felszíni részt is, a kép bal oldalán és fölül bukkan elő leginkább.  Ez a terület ugyanis pontosan annyira fontos. Ezen a részen a sötétebb felületekre tekintve olybá tűnik, mintha igen nagy távolságból tekintenénk erre a vidékre, ám sokkal inkább annak lehetünk tanúi, hogy teljességgel normális méretű növényzet fed be természetes geológiai felszínt, mintsem magát az eredeti felszínt látjuk. A rövid, kanyargó világos szakaszok erősebben fényvisszaverő területek, igencsak úgy tűnnek, mintha nyílt vízfelszínek lennének. Ha pedig így van, akkor rendkívül erős az utalás arra, hogy jelen esetben sekély vízzel fedett mocsaras területtel álunk szemben.

Feltéve, hogy a kép felső  és baloldali részén sekély vízzel elárasztott mocsaras területet láthatunk, általánosan teljességgel normális méretű növényzettel borítva, miként az jól kivehető, több lehetőségünk adódik a rendkívüli méretekkel rendelkező, a kép előterében és jobb oldalán feltűnő ágas-bogas képződmény mivoltának megfejtéséhez, mely láthatóan, az előbbi területet beborítja. Figyeljük meg, a sűrűbb területein, a kép jobb alsó sarkában, még több ágas-bogas képződmény látható, immár nem egyedi foltokat vehetünk észre, hanem egyesült, egymást átfedő, teljesen összegubancolódott formációkat. Mindezek a jelenségek ismét dinamikus életnyomokat sejtetnek, szemben a statikus élettelen geológiai felszínnel.

 

 

A fenti második képen 200%-os nagyítást alkalmaztunk, kicsit közelebb tekinthetünk a tájra, ez azonban nem sokat segít részletek azonosításában. Az egyetlen dolog, ami segít, a világosabb színű ágas-bogas alakzatok, amint a sötétebb foltokból szertefutnak, szemmel láthatón úgy viselkednek, mintha dombhát-szerű kiemelkedéseket látnánk. Kérdés: ez csupán illúzió, vagy valós dolog?

Figyeljük meg jól, ez az ágas-bogas képződmény láthatóan a felszín fölött terjed, elnyúlt egyedi alakzatokat formál, a szélein sugárirányban elágazásokat vehetünk észre, ezek mintha kiemelkednének, a sugárirányú kinövelések határozottan a sötétebb foltok középtáji zónáiból indulnak. Ezek az ágas-bogas képződmények megjelenésükben igen hasonlatosak a „Még több erdő és tó”, illetve a „Vegyes marsi erdők” című fejezetekben leírtakhoz.

Lehet tehát az itt megfigyelhető, azoknak a képződményeknek a gigantikus változata? Másrészről, ha nagyon közelről megvizsgáljuk a képet, akkor úgy tűnik, a sugárirányszerűen kinyúló részek térségében megfigyelhető világosabb színű alakzatok, mintha geometrikus jellegű kiemelkedések lennének. Esetleg valamiféle különleges civilizációs nyommal állunk itt szemben? Sajnos a felbontás túlságosan gyenge ahhoz, hogy arra a kérdésre határozott választ adjunk, vajon mi folyik itt?

 

A fenti, 300%-os nagyítás további részleteket mutat meg erről a területről. Ismételten figyeljük meg a sötét területekről sugárirányúan kiinduló világos vonalakat, egyre inkább olybá tűnnek, mint kiemelkedő, geometriai struktúrák. Azonban ha az igaz, és valóban civilizációs jelenléttel állunk szemben, akkor ez valami olyasmi, amilyent még sohasem láthattunk korábban a Mars felszínén. Továbbá, ez a képi behatás annak köszönhető, hogy a 300%-os nagyításnál már felbukkan a pixelezettség, elég elkeserítő módon, a hivatalos szervek ténykedésébe ütközünk, ennek ugye legfőbb célja a felbontás szándékos lerontása, ily módon is nehezítve a képen látható kiterjedt alakzatok felismerhetőségét. Összefoglalva, a kiemelkedő geometria alakzatok pontos mivoltát nem tudjuk meghatározni jelen feltételek mellett.

Jelen fejezetben az eredeti képcsíkon megfigyelhető felvétel-részletet tüntettük fel, olykor előfordul, hogy véletlenül „átcsúsznak” rajta olyan részletek, melyek a különböző vetítési technikák alkalmazását követően „eltűnnek”. Itt viszont érdekes módon a helyzet éppen fordított, a különböző vetületekre „szabott” eredeti képcsíkon felbukkanó világos terület, sokkal inkább tűnik mocsaras vidéknek, mint az itt bemutatott eredeti részleten. Azonban mindig arra törekszünk, hogy az eredeti  felvételeket használjuk, mindössze némi szín, esetleg kontraszt-javítást elvégezve, hogy az ábrázolt dolgokat jobban felismerhessük.

   Emellett persze az is igaz, hogy a nyilvánosság számára kibocsátott hivatalos verzió ritkán teljes egészében megbízható, hiszen általában számottevő hamisítási eljárásokon esik át, beleértve a pixelési technikákat, illetőleg a felbontás szándékos lerontását. A véleményem az, hogy jelen felvétel estében olyan eljárást választottak, mely úgy tünteti fel a tájat, mintha rendkívül nagy távolságból képezték volna azt le, lerontva természetesen az eredeti felbontás mértékét. Amiért erre a következtetésre lehet jutni az az, hogy véleményem szerint a sötét területekről lefutó ágas-bogas, világos színű vonalak igazából nem kiemelkedések, hanem sokkal inkább erősebb fényvisszaverő-képességű vízfolyások, s csupán a pixelezettség manipulálása miatt tűnnek kiemelkedő formáknak, tehát ténylegesen nem magas, geometriai struktúrákról van szó.

Nos, hogy jobban meg lehessen érteni a túlpixelezettséget és a távolság mesterséges felnagyítását, térjünk vissza újból az első képhez és vegyünk pillantást a jobb alsó sarkára, nézzük meg, miként veszítik el ezek a kinyúló sötét foltok egyediségüket, és keverednek össze egyfajta gubancos, ám homogén kinézetű tömeggé, a régebben kialakult és jobban megtelepedett hátsó-belső területen. Ez a kiindulási alap és igen erős benyomást kelt bennünk, hogy itt valami szétterjedő, agresszív jellegű biológiai életformáról van szó, mely szemben áll a környezetében lévő életformákkal és a természetes élettelen felszíni formákkal is.

Továbbá, ha valaki nagyon közelről megnézi a fenti 300%-os nagyítású képet, megláthatja, hogy néhány fényes keskeny vonal a sötét foltok egyik oldalán teljesen áthalad némelyik sötét folton, a középső területükön is áthatolva mintegy átmetszi azokat, és eljut a másik oldalra is, hosszabb, folyamatos lefutással. Ez a megjelenési forma ugyanolyan felbukkanása a felszíni vizeknek, amilyent a Mars mocsarairól szóló fejezetben olvashatunk, itt azonban sokkal nagyobb méretek között. igazából ez a nagyléptékű alakzat jelen felvételen, mely még a szándékosan elrontott felbontás ellenére is látható ezen a fotócsíkon, csak annyit tesz lehetővé számunkra, hogy néhány logikai következtetést levonjunk, arról, vajon mi lehet.

Ezek a bizonyító erejű jelek vezettek arra az elképzelésre, hogy amit itt látunk, az igazából igen agresszív jellegű, mocsaras altalajon burjánzó dús növényzet. A sugaras irányú lefutásokról pedig azt gondolom, hogy igazából egyfajta illúzióról van szó, amit a fotócsík manipulálása révén hoztak létre, mielőtt még azt nyilvánosságra hozták volna, és amit igazából látunk, az nem más, mint a felszín kis területeken szabaddá vált részein a fény megcsillanása; ilyen részek pedig úgy keletkeznek, hogy a mocsár növényzete nem képes minden vízterületet elfoglalni, az idősebb részek olykor elhalnak és alásüllyednek, ilyenkor válik kis szakaszokon a szabad vízfelület láthatóvá, illetve, a növényzet más helyeken elég magas ahhoz, hogy ne lássunk le az eredeti felszínen összefutó tavacskákig. Amikor pedig friss növényzetet látunk, melynek a fényelnyelő képessége fokozottabb, létrejönnek a képen is látható sötét foltok.

Ám nem értünk még a megfigyelhető dolgok magyarázatának végéhez, pusztán csak a kezdetnél tartunk. Figyeljük meg a keskeny, jelentős fényvisszaverő képességgel rendelkező, sugárirányú lefutásokat (keskeny vízfelületek) mintha valamiféle rendezőelv mentén futnának ki a sötét területekről, és azt is vegyük észre, milyen jelentős mértékben különböznek ezek a részek a kép bal felső sarkában, a világosabb területeken megfigyelhető hasonló természetű alakzatoktól.

Arra gyanakszom, hogy ez az ágas-bogas élőlény nem csak egyszerűen opportunistája a mocsaras részen elterülő és jól elkülönülő növényzetnek, legalábbis nem abban az értelemben, ahogy azt a földi biológiával kapcsolatban gondolhatjuk, hanem miközben egymásba és egymás fölé növekszenek, tökéletes mértékben átformálják a természetes felszínt. Ez pedig arra utal, hogy ez a bizonyos életforma a talajszinten, vagy akár jóval alatta is tevékenykedik, és amit látunk, az csupán ennek az egésznek a felszín fölötti megnyilvánulása, az is megtörténhet, hogy mindösszesen a kisebb rész. Vegyük alaposabb vizsgálat alá ezt a felvetést.

 

A fenti negyedik kép az előzőek további nagyítása, így talán kicsit több részlet észlelhető a zavaros, igen nagy távolságból látható felszíniből. Mindeközben kicsit sötétebbre vettük a már eleve sötétebb tónusú sötét foltokat. Így tehát nem valódi árnyékokat látunk az ágas-bogas rendszer környékén; ily módon a sötétebb területek még inkább kiemelkedőnek tűnnek, mindez a sötétítés eredménye, ahogy igyekszünk kihozni minél több részletet a zavaros háttérből.

Amit láthatunk az mindössze egy kisebb részlete egy nagyobb nyílt területnek és távolról is jól kivehető, normál méretű növényzet fedi, közötte véletlenszerűen kibukkanó a fényt erősebben visszaverő részek, bizonnyal nyílt vízfelületek. A látvány azt sugallja, hogy éppen a felbontóképesség határán vagyunk, de mégis kivehető, a felszínt normál méretű normál magasságú növényzet-forma takarja, és az is kétségtelen, hogy alatta mocsaras mélyföld-jellegű felszín terül el. Figyeljük meg, hogy a normál mérethez inkább közelebb álló (a gigantikus ágas-bogas képződményekhez legalábbis) formáció szintén elfedi és elrejti a sekély vízzel behálózott felszínt, az óriás ágas-bogas képződmény pedig egyértelműen elfoglalja az alapnövényzet által beborított területet, mintegy elpusztítva azt.

Szóval tehát alapvetően két teljesen különböző, határozott tulajdonságokkal rendelkező növényi létformát figyelhetünk meg itt, egyik normális méretű, az a háttérbeni felszínt népesíti be, és egy sokkal agresszívabb és kolosszálisabb méretű másik létformát, jellegzetes ismertetője az ágas-bogas felépítés, a felvétel jobb oldali részén. Továbbá, figyeljük meg, hogy az ágas-bogas faj milyen mértékben emelkedik a felszín fölé, tökéletesen maga alá temetve annak képződményeit, miként azt a másik életformával is teszi, mintegy maga alá gyűrve azt. Mindezek a jelek együttesen azt sugallják számunkra, hogy egy meglehetősen támadó jellegű és gigantikus életformával állunk itt szemben, mely nemcsak a mocsárral egyszinten terjed, hanem jóval afölött is, és esetleg – szemünk elől elrejtve – a víz alatt is, sőt, a talaj felső rétegeiben. Amit pedig a felvételen látunk az csak kicsiny része.

Mindez természetesen csak feltevés, ám semmi nem zárja ki, hogy egyes részei ennek az életformának inkább vízhez kötöttek, míg más részei szárazföldhöz (akár ragadozó jelleggel), így alkalmazkodott a felszíni vízfolyások által kialakított mocsaras vidékhez ezen a távoli világon, egyben alkalmazkodó-képességéről is számot adva. Vagy talán ezzel a felvetéssel átléptünk bizonyos vonalat?

Még egy dolog a hellyel kapcsolatban, amit feltétlen érdemes megemlíteni, ez pedig az a logikailag már-már képtelen valószínűség, hogy ilyen jól körülhatárolható és egyértelműen felismerhető biológiai életrendszer, csak rendkívül hosszú idő alatt alakulhatott ki, sok-sok marsi év és évszak során. Ez egyben arra is igazolást ad, hogy a Marson hosszú időn át képesek ökoszisztémák fennmaradni, nem pedig hirtelen változások eredményeiként jöhetnek létre. Ez pedig azt jelenti, hogy jelen földi felfogásunk a már hosszú ideje kiszáradt, halott Mars bolygóról, alapvetően téves.

Jelen felvételre más szempontból tekintve, egy dolog, amiben abszolút biztosak lehetünk és ez pedig az, hogy itt nem élettelen, geológiai felszínnel állunk szemben. A valahol mélyebben található természetes geológiai felszínt kétségtelenül és teljes mértékben befedi a mocsaras jellegű, normális méretű, hosszú ideje létező, növényzetet tartalmazó takaró, felhasználva és rátelepülve a felszíni vízkészletre, és erre a bizonyos növénytakaróra épül rá egy rendkívül agresszív és uralkodó jellegű növényfaj, szabályosan maga alá gyűrve azt, teljes mértékben megváltoztatva a felszínt, s talán magát a természetes, mélyebben fekvő felszíni rétegeket is.

Nézzünk szembe a valósággal és nagyon sürgősen vessük el azt a koncepciót, hogy a Mars poros és halott világ, légkörét pedig túlnyomó többségben széndioxid alkotja. A marsi növényzet, ha elfogadjuk a feltételezést, hasonló tulajdonságokkal rendelkezik, mint a földi, és az élet tömeges jelenléte maga után vonja a következtetést, hatalmas mennyiségű oxigént kell, hogy termeljen és a marsi atmoszférába juttasson, messze sokkal nagyobb mennyiséget, amit a hivatalos szervek bejelentenek.

Egyszóval, valakik itt a Földön szántszándékkal félrevezetnek bennünket, meghamisítják a Mars valós paramétereit, manipulálják a fontos alapadatokat, megváltoztatják a műszerek által szolgáltatott értékeket, ezáltal a gondolkodást és a marsi viszonyok megértését is, miközben a marsi fotók szinte mindegyikét – különböző mértékben – folyamatosan „átdolgozzák”, így akadályozván meg, hogy a szemlélőben helyes és pontos kép alakulhasson ki testvérbolygónkról. Ha elfogadja az olvasó ez utóbbi feltételezést, elképzelheti azt a helyzetet, minő problémát okozna a hivatalos szervek tudósainak, ha mostantól kezdve hirtelen igazat kellene mondaniuk, vajon mivel magyaráznák korábbi „vakságukat”, azt, hogy a marsi felszínen látható és egyértelműen beazonosítható növényi formák, és különböző civilizációk alkotásaként megjelenő mesterséges alkotások nem puszta „szélfútta szikladarabok”, vagy hasonlók? Tényleg felmerül bárkiben is a gondolat, hogy a tudósaink egyszer lelepleznék saját hazugságaikat?

Ha a mocsári növényzetre és az azt a felszínről eltörölni igyekvő agresszív növényi fajra vonatkozó elképzelés megfelel a valóságnak, ahogy az egyébként szemmel látható, miként változtatja meg drámai mértékben a felszínt ez utóbbi élőlény, miközben átgázol azon, akkor elképzelhetjük, hogy a többi fejezetben leírt mocsaras élőhelyek milyen vad vidékeket jelenthetnek, de leginkább e helyen, ahol lenyűgöző méretű, a talaj felszíni rétegeit is átformáló gigásszal van dolgunk. Elképzelhetjük, habár sohasem láthattunk saját szemünkkel eddig a közelünkben ilyesfajta ökoszisztémát, ahol az egyik virágzó faj mintegy átöleli a másikat. Mindezeket egybevéve és hozzátéve még a Mars jóval kisebb gravitációját, hasonló növényi gigászoknak lehetnénk a helyszínen szemtanúi, mint amilyenek egykor a Földet is uralták valamikor százmillió évekkel ezelőtt. A kérdés az, vajon élhetnek-e ezek a lények jelenleg a Marson, eljuthattak-e akár odáig is?

Ha ez utóbbi feltételezések esetleg túl messzire is mutatnak, egyet ne felejtsünk el, határozottan kijelenthetjük ugyanis, hogy nem természetes és élettelen felszínt látunk, nem geológiai formákat, hanem meglehetősen eltérő megnyilvánulású élő lényeket, ha egyikük mégoly szokatlan is. Minden önmagáért beszél.

 

 

A fenti ötödik felvétel a Mars Global Observer M03-05635 jelű, nagylátószögű felvétele, melynek kicsiny részletét képezi a tárgyalt M0-05635 jelű, keskeny-látószögű fotócsík. Mint az összes MOC nagylátöszögű felvétel esetében, a távolság igen nagy és a felbontás meglehetősen szerény. A jelen fejezetben tárgyalt jelenségek az említett fotócsík sárga vonallal jelzett részén találhatók.

Habár ez a széles-látószögű felvétel számos, mesterségesen felvitt, színpacás technikával elkövetett, képhamisítási eljárást tartalmaz, elrejtve a szemünk elől a legtöbb felszíni részt, azonban legalább annyi kivehető belőle, hogy milyen tágabb környezetben helyezkednek el a gigászi méretű sötétebb foltok, és az is, valójában hatalmasak. Az is kiderül, pusztán egy kicsinyke részét láthatjuk annak a teljes övezetnek, ahol előretörnek, a széles-látószögű felvételen a teljes arcvonaluk megfigyelhető, legalábbis körvonal szintjén. A teljes szélességében feltáruló igen agresszív életforma puszta jelenléte azt sejteti, nagyon is intenzív, kiterjedt és aktív élet található a Mars déli pólusának környezetében.

Mint a legtöbb esetben, most is a döntés az olvasó kezében van, hogy a saját szemének hisz, vagy a felkínált dogmában. Ha arra az álláspontra helyezkedik, hogy valójában itt vegetáció van jelen, és minden bizonnyal igen kiterjedt területen található mellette hasonló, akkor ennek a puszta ténynek elegendő motivációt kell adnia ahhoz, hogy mindenhol felemelje a szavát a Marssal kapcsolatos valódi ismeretek és tudományos adatok nyilvánosságra hozataláért. Hiszen mindannyiunknak legelemibb jogunk tudni, mi folyik közvetlen bolygószomszédságunkban, milyen élőlények és civilizációk élnek ott és hoznak létre maradandó alkotásokat. Hiszen mindebből önmagunk számára is következtetéseket vonhatunk le. Fontos következtetéseket, a saját túlélésünkkel kapcsolatosan is.

Ha a hivatalos szervek nem is hajlandók minderről tudomást venni, akkor is, ha mind többen kezdenek el hinni a saját szemüknek, az már gondolkodásbeli változást indíthat el, aminek a vége pedig az, hogy a közös pénzen megszerzett információkat jelenleg saját kiváltságos birtoklási jogukban állónak gondoló hivatalnokok kénytelenek lesznek engedni a köznyomásnak.

Nem ennek ténye a kérdéses, pusztán az időpontja…