I. rész

TÁJÉKOZÓDJUNK!

Mottó:

A tudás hatalom. Annál nagyobb, minél többen birtokolják.

            E tanulmány szerzőjeként hozzájárulok, sőt kérem, hogy a benne foglaltakat adják tovább, másolják, használják fel.

            A tanulmányban az alábbi forrásokat használtam fel:

1. A  Spirit marsjáró interneten elérhető képgalériája:

          http://marsrovers.jpl.nasa.gov/gallery/all/spirit.html

2. The Mars exploration Rover Athena Panoramic Camera Investigation

          (J.F.Bell, J.N.Maki és mások, Journal of Geophysical Research-Planets, 2003.november 29.)

3. Mars Exploration Rover Engineering Cameras

          (J.F.Bell, J.N.Maki és mások, Journal of Geophysical Reserach, Vol.108., 2003. december 11.)

4.  Fényszóródás a természetben

          (Horváth Gábor, A Természet Világa, 1986. 6. szám)

5. A "NOVA 1 Mission" képgalériája:

          http://www.srcf.ucam.org/%7Ecuspaceflight/nova1selected/index.html

6. A Hubble űrtávcső nyilvános képgalériája

            Mint azt a korabeli híradásokból tudjuk, a NASA Spirit névre keresztelt marsjárója földi időszámítás szerint 2004. január 4-én szállt le a Mars felszínére, a Guszev-kráter elnevezésű területen. Azóta több tízezer képet készített és juttatott el a földi irányítóközpontba, s ezek közül a NASA  a fenti internetes képgalériában a nyilvánosság rendelkezésére bocsátott meglehetősen sokat.  E felvételek hosszas vizsgálatának, elemzésének eredményeként született ez a tanulmány.

            Elöljáróban tényleg csak néhány szóban a Marsról, a "vörös" bolygóról. Sok adatot ismerünk róla, de mégis keveset. Ezeket az ismereteket két részre kell osztanunk.

            Amit tudunk:

            a bolygó mérete, tömege, pályájának jellemzői, forgási sebessége, keringési ideje, valamint néhány nagy felszíni formáció (pl. jég/hósapkák a pólusokon).  Ezek fizikai törvények alapján számított, illetve földi megfigyelésekkel igazolt közkeletű adatok, több évszázadon át, sok egymástól független forrásból származnak.

            Amit tudattak a nyilvánossággal:

            a bolygó légköri nyomása, a légkör összetétele, a felszíni hőmérséklet, a felszín egyes részeinek anyagi összetétele és még néhány, csak a helyszínen mérhető és vizsgálható adat.

            Ezeket odaküldött, a bolygó körül keringő vagy arra leszálló szondák mérései alapján ismertették a nyilvánossággal az utóbbi mintegy három évtizedben. Ezen adatoknak van egy gyenge oldala: gyakorlatilag csak a NASA-tól, az általa odaküldött, a Marsra leszállt egységektől származnak. Ezen kívül a korábbi szovjet űrkutatás is szerzett eredményeket orbitális pályáról, valamint az európai ESA is a Mars Expresszel, de ennek leszálló szondája sajnos "elveszett". Ez mindenképpen kevés, a függetlenség kérdéses, és csak költséges és speciális módon ellenőrizhető (oda kell küldeni egy másik szondát). Jóllehet, éppen az ESA Mars Express orbitális szondájának elemzése alapján került nyilvánosságra, hogy a Marson igen nagy mennyiségű vízjég található, melynek létéről a NASA sosem adott tájékoztatást.

            Sok fantasztikus ötlet és magyarázat terjeng a különböző Mars-fotókkal kapcsolatban, a látszólag hihetőktől a legképtelenebbig egyaránt. Sajnos, ezeknek a fantasztikus magyarázatoknak a létrejöttéhez nemcsak az  emberek fantáziája járul hozzá, hanem a marskutatásokat végző szervezetek, jelesül a NASA mélységes, olykor lekezelő hallgatása is. Véleményem szerint egy olyan szondának a fotói a legautentikusabbak, amely szerkezet valóban ott mozog az illető területen, és közelről, jó felbontással készíti el képeit. Persze, ez csak egy szűk mozgási körzetet jelent, de többet érhet száz űrbéli felvételnél. Ezért kezdtem el foglalkozni a Spirit által készített képek elemzésével, és több ezer kép vizsgálata után mondhatom, megdöbbentő dolgok mutatkoznak rajtuk.

            E tanulmányt vitairatnak is lehet tekinteni. Nem kívánok bizonyítani vele semmit, de rá akarok mutatni bizonyos ellentmondásokra.  Nem állítom azt, hogy a tanulmányban elemzett Spirit képek a Marson készültek, éppúgy nem ismerem a Marsot, mint az Atacama sivatagot, vagy Nevada sivatagos területeit. Éppen ezért a "Marson" szót kerülöm, helyette körülírást alkalmazok arra a területre, ahol a képek készültek, illetve a Spirit képgalériájára hivatkozom.

            Kezdetként röviden meg kell ismerni a felvételeket készítő marsrover illető berendezéseit. Az alábbi képen láthatók feliratozva a rover lényeges részei.

            Számunkra csak a kiemelkedő "nyak" tetején elhelyezkedő két kamerapár az érdekes, a pancam (panoráma kamera) illetve a navcam (navigációs kamera) párok. Látható, hogy mindkettő kamera párban van, térhatású felvételek készítéséhez.

Egy rövid adattáblázat a kamerákról:

Ezen kívül tudni kell, hogy a navcam a 600-800nm hullámhosszúságú spektrumban dolgozik, 650 nm érzékenységi csúccsal, a pancamnak pedig mindkét kameráján egy-egy 8 állású színszűrő tárcsa van, amely a balkamerán 432 nm-753 nm-ig, a jobbkamerán pedig 432 nm , illetve 750 nm-től 1009 nm-ig enged át sávszűrő jelleggel, átlagosan 20 nm körüli sávszélességgel. Ezzel a teljes látható fénytartományt és a közeli infratartomány alsó szélét is befogják.

Néhány megjegyzés a fenti adatokhoz:

1. A pixel szerinti felbontás a mai megszokott kommersz gépekhez képest igen alacsony, de extrém működési körülményekre kellett készíteni.

2. Az optikai szögfelbontás adata másféleképpen megadva: a navcamra 10 m távolságból 8mm/pixel, a pancamra 10 m távolságban 2.7mm/pixel.

3. A navcam látószöge csaknem megfelel az ember szokványos éleslátási látószögének, egy kicsit kisebb. A pancam ehhez képest kb.2.9x-es zoomot jelent, kis-közepes teleobjektívnek tekinthető, kisfilmes gépek esetén kb. 110 mm-es fókusztávolságúnak.

4. A kamerák egymástól vett távolsága sokkal nagyobb, mint az emberi szemé (az csak 6-7 cm). Ezzel a távolabb levő alakzatokra is jobb térhatású képet lehet készíteni, cserébe a közelebbieknél nagyobb lesz a szögeltérés, és a szemlélendő távolságnak megfelelően állandóan módosítani kell a két kamera képének egymáshoz képesti eltolását, ha jó térhatású képet akarunk látni.

5. A kamerák mélységélessége igen nagy. Ennek a képelemzések során nagy jelentősége volt.

6. Tapasztalatom szerint a navcam kamerák optikai tengelyének összetartása gyakorlatilag 0, azaz párhuzamosak. A pancamnak van tengely összetartása, amely névleges adathoz 8.67 m es szögeltérés-mentes (parallaxismentes) távolság tartozik. A felsorolt forráshivatkozás ugyan kb. 10m-t említ, ez 0.86^o-nak felel meg, de  a kamerák beállítási pontosságát nem adja meg. Ezért én a vizsgálatok során a névleges tengely-összetartást használtam.

7. A pancam sztereo képpárjai a  kék szűrővel készült L7-R1 képek, illetve a  mélyvörös szűrővel készített L2-R2 képek. (az L betű a balkamerát, az R betű a jobbkamerát jelzi, az utánuk levő szám a színszűrő azonosítószáma)

            A balkamera színszűrői az alábbi  (RGB) színű  fényt engedik át a látható fény tartományából (a színfoltok a maximális intenzitáshoz tartozó színeket mutatják):

Az egyes színszűrők fényintenzitás-csillapítási mértéke nincs megadva.

Még egy kiegészítő adat: a teljes működőképes marsjáró össztömege: kb. 160 kg.

VIZSGÁLATI MÓDSZER

         1. A képeket az elemzés kezdete előtt   kontrasztjavító és fényerő növelő műveletnek vetettem alá, ha a kép megvilágítási viszonyai ezt indokolttá tették.

            2. Sztereo képpárokat vizsgáltam elsősorban, ha ezek elérhetők voltak.  A sztereo képpárokból az anaglif technika alkalmazásával készítettem a vizsgálatokhoz térhatású képeket a "Stereo Photo Maker" freeware program alkalmazásával. E program letölthető a következő webhelyről:

                        http://stereo.jpn.org/eng/stphmkr/

A térhatású képek elemzésével szereztem elsődleges információkat a képeken látható alakzatokról. Ezzel  lényegesen több és biztosabb információt kapunk az egyes alakzatok egymáshoz képesti elhelyezkedéséről, a fedésekről, a síkban egymásra vetítődő formák különálló voltáról, valamint az egyes alakzatok térbeli formáiról is. A képek vizsgálat közben történő nagyítása során az említett programban a "resampling" funkciót bekapcsoltam, így a nagyítás során a kép nem esett szét mozaikokra.

            3. A sztereo képpárokat alkalmaztam az esetleges távolságok és méretek megállapításhoz is, a sztereo bázistávolság és az optikai tengelyek összetartásának ismeretében. Ez természetesen csak akkor adhat helyes eredményt, ha a sztereo képpár készítése során a  rover nem mozdult el. Ebből a szempontból is megvizsgáltam a felvételeket, ha lehetséges volt.

            4. A sztereo képpárokat adó képeket külön-külön is megvizsgáltam tartalmi azonosság, képminőség, illetve a térhatású kép vizsgálata során részletesen elemzendő alakzat jellemzői szempontjából.

            5. Ha sztereo képpár nem volt található az adott témáról, akkor az illető képnek többféle színszűrős változatát is vizsgáltam. A képek vizsgálat közben történő nagyításakor köbös vagy Láncos interpolációt választottam a kép zajviszonyaihoz illeszkedve. A különösen érdekes részleteket egyedi kijelölés után vetettem alá kontraszt vagy világosság módosításnak, esetleg kontúrkiemelésnek (antisharp mask).

            6. A képek elemzése során külön figyelmet fordítottam az árnyékok és a Nap irányának vizsgálatára.

           7. Bizonyos esetekben az egyes színszűrőzött képekből színes RGB képeket készítettem. Ez alkalmas lehetett esetleges további információk kinyeréséhez.  A színillesztést a rover színtárcsájának (napórájának) 7 színére végeztem el: a piros,zöld,kék és sárga színcsíkokra, valamint a tárcsa 3 szürkeárnyalatára 5% körüli illesztési pontossággal. A színillesztés alapja a színtárcsa NASA által közreadott standard színes képe volt. Természetesen korrekt színes képet megalkotni nem lehet, de alapvető tájékozódás céljára megfelel.

            A képek elemzése során nagyfokú óvatossággal és többszörös kontrollal jártam el. Azt az elvet alkalmaztam, hogy

            "Nem minden kő, ami annak látszik, de nem minden az, aminek látom!".

ÁLTALÁNOS MEGÁLLAPÍTÁSOK A SPIRIT FELVÉTELEIRŐL

         Az első, ami szembetűnő, az a képek gyenge minősége. Ha megnézzük a képfile-ok méretét, azt találjuk, hogy a legjobb minőségű 1 Megapixeles JPEG kép méretéhez képest (400-600 kbyte) a képgalériában levő képek jóval kisebbek (130-250 kbyte), ami kb. 70%-os minőségnek felel meg. Ennél azért jobbat lehet elvárni a NASA-tól.

            A második megállapítás, hogy a képek azonosítójában szereplő időbélyeg (a 2N illetve 2P kezdőkarakterek utáni 9 számjegy), nem egyértelműen azonosítja az időbeliséget.  Ezt a vizsgálatok során többször is megtapasztaltam: volt olyan, ahol a pancam felvételeinek időbélyege megelőzte a vonatkozó navcam felvételét, ami, ugye képtelenség. Találkoztam olyan, különböző időbélyeggel ellátott (akár 1-2 nap eltéréssel is) felvételekkel, amik teljesen ugyanazok voltak, ugyanolyan pozícióból vették fel őket, holott a két felvétel közt egy csomó más helyről felvett képet lehet találni.

            A harmadik észrevételem az, hogy a sztereo képpárok, amelyek ugyanazt az időazonosítót viselik (tehát elvileg egyszerre kellene a két kamerának készíteni őket), nem feltétlenül egy időben készültek. Több olyan felvételt találtam, ahol a bal- és a jobbkamera képe tartalmilag is eltér egymástól, tehát nem egyszerre készült. Ennek egyébként  a későbbiekben nagy jelentősége lett. Sajnos, olyan eset is előfordulhat, hogy a két felvétel között elmozdul, elfordul, arrébb megy a Spirit, így nehéz kiértékelési helyzetek is adódnak. A kamerák leírásában semmi utalás nincs arra, hogy a sztereo képpárok elkészítésekor a kamerák egyszerre készítenék a felvételt.

            Érdekes megfigyelni, hogy a teljes felbontású képek jelentős része sztereo képpár, azaz L7-R1 vagy L2-R2 szűrőazonosítójú felvétel (a képe azonosítójában az utolsó két karakter előtti két karakter). Ez arra utal, hogy a Spiritet sokat használták keresésre, körülnézésre: a NASA is azt tette, amit én, elemezgette a kapott felvételeket, hiszen térbeli képen ez sokkal eredményesebb.

            Szembeszökő, hogy bizonyos helyeken (sokszor ott, ahol az ember egy nagyon részletes felvételsorozatot várna) a Spirit galériájában mindössze afféle "köldöknéző" képek szerepelnek: sokszor a színtárcsa vagy a rover valamely részlete a téma, az is kis felbontásban. Nem valószínű, hogy ilyen sokszor volt "üresjárata" a rovernek: ilyen költséges misszió során nem lehet afféle bámészkodó kezdő turistaként viselkedni, hogy mindegy, hogy mit, csak össze-vissza fényképezzünk. Elképzelhetetlen, hogy bármely NASA alkalmazott, aki a földi irányításban részt vesz, efféle infantilis tevékenységgel az állását kockáztatta volna.

            Megállapítható, hogy a képek egy részét láthatóan cenzúrázták. Van olyan kép, ahol egészen brutálisan, törléssel, van, ahol finomabban, például elmosással vagy lesötétítéssel tették. Különösen megfigyelhető az elmosásos manipulálás sok olyan képen, amely a Columbia Hills elnevezésű dombról készült a tőle nyugatra elterülő síkság irányában. A későbbiekben ezt majd részletezem, de illusztrációként legyen itt két kép az előbbiekre.

Durva kiradírozás a bekarikázott területen

A legjobb indulattal sem lehet rámondani, hogy "felvételi hiba", szinte még azt is ki lehet deríteni, hogy milyen vastag "radírt" használtak a Photoshopban.

A domb gerincéig éles a kép, azon túl elmosódott

Megfelelő nagyítással mutatkozik a terület kijelölési vonal helye. A navcam mélységélessége 0.5m-től a végtelenig tart, így a távolabb levő síkságot is élesen kellene látni a felvételen, ha nem manipulálták volna egy megfelelő "elmosás" funkcióval. Miért tehették?

            Szerencsére, elég kép található a Spirit képtárában ahhoz, hogy kiterjedt vizsgálódást lehetett végezni.

GONDOLATOK A SPIRIT MOZGÁSÁRÓL ÉS KÜLDETÉSÉRŐL

         A Spirit küldetésének a nyilvánosság számára deklarált célja a Mars felszín tanulmányozása, a felszín anyagának elemzése, a felszíni viszonyok tudományos kutatása. Ha azonban figyelmesen megnézzük a marsjáró képeit, útvonalát, és ezen belül a mozgását, akkor már meglehetősen kétkedve fogadhatjuk ezt az állítást.

            Mint az előzőekben említettem, a készített felvételek közt sok a sztereo képpár, afféle "tájkép", "helyszínkép". Ezek gyakorlatilag nem alkalmasak beható tudományos vizsgálódásokra, ellenben jól használhatók terepfelmérésre, keresésre, alakzatok azonosítására, bizonyos környezeti viszonyok megfigyelésére.

            Ha az útvonalát tekintjük, több jogos kérdést tehetünk fel.

Nézzük csak meg a következő képet:

            Miért ment a Spirit rögtön a Bonneville kráterhez, amikor annyi más kráter is van a környéken? Ha a Bonneville kráterről készített képeket nézzük, látható, hogy "tudományos céllal" semmi értelme nem lehetett, ugyanis a kráter geológiailag teljesen semmitmondó. Miért tartózkodott ott  mintegy 3 hétig? Miért nem ment át a kráter túlsó oldalára? Onnan miért éppen a Columbia Hills nevezetű dombok felé vette az irányt? Másfelé is mehetett volna, ha éppen tudományos kutatásokat akar végezni.

            Külön szembetűnő, hogy a Spirit nem egészen fél év alatt elérte a Columbia Hillst, majd annak területén tartózkodott több, mint másfél évig, hogy aztán a Home Plate-re és környékére menjen tovább, ahol azóta is van, több, mint két éve!

            A képelemzések után érthetővé vált, miért ment a Bonneville kráterhez. Az is kiderül, hogy a Columbia Hills-ben keresett valamit a Sol 420 és a Sol 510 marsi napok közt. A mozgása az alábbi volt:

            Ennek a látszólag kesze-kusza mozgásnak semmi köze tudományos kutatáshoz, egészen nyilvánvaló, hogy Spirittel kerestek valamit. Hogy mit, lehet, sosem tudjuk meg. Érdekességképpen azért ideteszem egy különös formájú, nagyon szép kékes színű kőnek a képét, amelyről sok felvételt készített a Spirit, mind a pancam, mind a navcam több képén látható. Érdekesség még az is, hogy ehhez hasonló formájú kő még van a környéken.

            Az útvonalból az is kiderül, hogy a végcél a Home Plate volt,  de hogy miért, arra álljon itt két kép. Az első nagyon meglepő:

            Tessék elolvasni a szaggatott vonal melletti feliratot:"corridor of interest". Csak így,  katonásan. Semmi finomkodás, semmi "area", semmi "to be explored" vagy "research". Egyszerűen kijelöltek egy folyosót, amelyen belül érdeklik őket a Mars felszínén látható dolgok. Nem kell túl nagy fantázia ahhoz, hogy mi miatt érdekelheti őket egy ilyen területsáv: valamit meg akarnak nézni, ami egyenes vonalú mozgással érte el a felszínt. A "folyosó" vége a Home Plate-nél van!

    Aztán itt a Home Plate körüli mozgás:

            Azt hiszem, mindenki látja, hogy a Spirit a Home Plate jobb oldalán levő területen nagyon-nagyon keresett valamit. Értelmes emberek irányították, márpedig az ember akkor végez ilyen mozgást, ha keres valamit. Elég sokáig, 531 napig keresgélt , hogy megtalálta-e és mit, nem tudni. E területről vannak nagyon érdekes képek, majd később sorra kerülnek. Aztán látható, hogy fenn a platón is végzett keresésre utaló mozgást, míg át nem ment az északi csücskébe, ahol azóta is tartózkodik. Mit akarhatnak vele?

            Összefoglalva: meglehetősen sok körülmény szól amellett, hogy a Spiritet nem elsősorban tudományos kutatási céllal, hanem helyfelmérésre, megfigyelésre, keresésre küldték oda.

MÁS EZ  A LÉGKÖR..

            Van egy komoly ellentmondás a Mars hivatalos légköri nyomásadata és a Spirit felvételein látható égbolt optikai, fényképezési tulajdonságai közt. Hivatalosan a Mars felszínén a légköri nyomás (legújabban) 700 és 900 Pa közt van, ami a földi felszíni légköri nyomás 1/110-1/150 része. (Megemlíteném, hogy a Mars légköri nyomásadata mintegy 20 évvel ezelőtt még 600 Pa körül volt. Azóta már emelkedett...)

            Az ellentmondás lényege az, hogy a Spirit felvételein az égbolt fényes. Miért fontos ez? Tudni kell, hogy egy légkör fényességét normális körülmények között (tehát nem gerjesztett állapotban és nem visszaverődést véve) a légkört alkotó részecskék fényszórása okozza. A fényszórás többféle lehet a részecskék nagysága és a fény hullámhossza viszonyszámát tekintve. Rayleigh szórásnak nevezett jelenség akkor jön létre, ha a részecskék sokkal kisebb méretűek (<0.03λ), mint a hullámhossz, gyakorlatilag atomi, molekuláris méretekről van szó. A Rayleigh szórás tulajdonsága, hogy a hullámhossz negyedik hatványával csökken a szórás, tehát az égbolt színe így lesz kék. A Rayleigh szórás gyakorlatilag irányfüggetlen.

            Mie szórás jön létre, ha a részecskék a fény hullámhosszának nagyságrendjébe esnek. Ez irányfüggő, és a mérettől függő színű szórást hoz létre. Ha a Mie szórást okozó részecskék méretét csökkentjük, a Tyndall szórás jelensége tapasztalható, amely a méretek csökkenésével egyre inkább hasonló lesz a Rayleigh szóráshoz. A Tyndall szórást a kolloidok és aeroszolok mutatják.

            Van még az ún. "fehér szórás", amikor a fényt szóró részecske a fény hullámhosszánál nagyobb (>1.3λ), ekkor a fényszórás hullámhossztól független (ezért "fehér"), és nem irányított. Természetesen ebben az esetben a szórást okozó részecske színe befolyásolhatja a szórt fény színét.

            Egy légkör alapvetően egy diszperziós rendszer, ahol a diszperziós közeg gáz, a diszpergált fázis pedig folyékony vagy szilárd. Így a gázrészecskék és a diszpergált részecskék számának viszonyát tekintve mindenképpen van egy korlát, különben a diszperziós rendszer szétesik vagy létre sem jön. E természetéből fakadóan a légköri fényszóródás, és így az égbolt fényességének alapvető okozója a légköri gáz. A diszpergált egyéb szóró részecskék a szórt fény színét befolyásolhatják bizonyos helyzetekben, de az eredeti Raylegh szórást adó gáz fényességét nem múlják felül. Ez természetesen nem vonatkozik pl. a jégkristály vagy vízcsepp felhőkre, ahol a fényvisszaverődésé a főszerep, így természetesen ezek lehetnek fényesebbek a tiszta  égboltnál.  Ugyanakkor nem szabad elfelejtkezni arról a körülményről sem, hogy a részecskék méretének  illetve koncentrációjának növekedésével a fényelnyelődés is növekszik,

            Földi körülmények közt az égbolt a szokásos felszínhez képest 3-4 EV-vel fényesebb (EV: exposition value, viszonyszám, a megvilágítás mértékét mutatja: +1EV 2-szeres megvilágítást jelent, -1EV pedig 1/2-szerest, tehát a 3-4 EV 8-16-szoros megvilágítási értéket). Ez az arány természetesen csökken, ha minél világosabb felszínhez viszonyítjuk, sőt, hómező vagy vagy más nagyon fehér felület esetén az arány megfordul, és a tiszta kék ég akár -1EV-vel sötétebb a fehér felületnél. Ezért, ha pl. hófehér falú görögországi házacskákra állítjuk fényképezéskor a fénymérést, az ég megejtően kéknek fog látszani a felvételen.

            A marsi légnyomás adatainak megfelelő légkörben nagyon kevés a Rayleigh szórást adó gázrészecske, ezért sokkal sötétebb égboltra kellene számítani, mint pl. a Föld felszínén.  A marsi légnyomásnak megfelelő légköri nyomás a Föld  körüli légkörben 31-35 km magasságban van, a sztratoszférában. Sokáig csak űrhajósok szóbeli beszámolója alapján tudhattuk, hogy hogyan változik a légkör kék színe, ahogy  emelkedik az űrhajó. 2006-ban azonban Henry Hallam és 4 társa, cambridge-i egyetemisták  egy "Nova 1 Mission" elnevezésű projekt keretében egy kis héliumtöltésű ballon segítségével többek közt kamrát is feljuttattak 32 km magasságba, s ott több fényképet is készítettek. Az alábbiakban 2 képen is látható, ami a mi szempontunkból fontos.

A Föld 32 km magasból - a Föld felé fényképezve

            A sztratoszféra fényképe 32 km magasságban

            Tessék "fölfelé" nézni, a világűr felé!  Az eredmény: 32 km magasságban a Föld felszíne felett a légkör Rayleigh szórás miatti fényessége rendkívül csekély, gyakorlatilag sötét, szinte fekete az égbolt.

            Mit jelent ez? Azt, hogy ha a marsi légkör nyomása a hivatalos 700-900 Pa értéknek megfelelne, akkor az égbolt teljesen sötét lenne, azt semmiféle Mie szórást okozó, légkörben diszpergált por nem fényesíti fel komoly mértékben, hiszen a porrészecskék számbelileg sokkal kevesebben lehetnek, mint a diszperziós közeg részecskéi. Ne felejtsük el, hogy a részecskéknek fenn is kell maradni a légkörben...

            Ahol a Spirit felvételei készültek, igencsak más a helyzet. Az égbolt fényes. Sokkal fényesebb, mint a felszín, csak igen fehér (világos) sziklás felület esetén lesz kissé sötétebb. Ez azt jelenti, hogy ahol a Spirit képei készültek, ott teljesen tiszta, derült égbolt esetén az ég  színe kék. Ez bizonyos por vagy pára "szennyeződés" esetén akár fehéres, világoskék is lehet. Ezt mutatja be az alábbi színes felvétel, ami a Columbia Hills-en készült, minden szűrőt használt a Spirit. Ezekből készítettem el a színes képhez szükséges RGB rétegképeket oly módon, hogy ahol lehetett, 3 szűrő felvételét használtam az alapszín kialakításához, és a színillesztést a színtárcsa 4 színére és 3 szürkeárnyalatára végeztem el kb. 5% pontossággal. (Természetesen színárnyalat hibák vannak)

Az égbolt ragyogó kék, a világos felszínre van az expozíció beállítva

Az égbolt fehéres-kék, lehet, hogy pára vagy por  miatt (L2,L5,L7 szűrőzött képekből)

A felszín sötét, mert az exponálás beállítása jórészt az égboltra történt

            A vizsgálataim alapján úgy találtam, hogy az égbolt  a Spirit felvételein 1-2 EV-vel fényesebb a felszínnél, ha a színes képen világoskék vagy fehéres a színe,  világos felszín esetén a felszínhez képest -1EV a fényessége.  Ha az expozíciós idő beállítása az égboltra történik, akkor a felvételeken az égbolt mintegy 3 EV-vel fényesebb a felszínnél. Derült égbolt esetén a vörös és infravörös szűrővel készült képek egyre sötétebb égboltot mutatnak (egyre kevesebb a szűrőn áthaladni tudó színű fény), hasonlatosan a földi légköri fotókhoz.

             Példaként itt látható egy kis sorozat a különböző színű szűrőkkel készült képekből, amelyek a világos felszínű színes kép szűrőzött felvételei:

 Kék szűrővel(ég: 0EV)                              Zöld szűrővel (ég:-0.5EV)

    Sárga szűrővel (ég:-1.2EV)                 Infravörös szűrővel(ég:-1.8EV)

            Érdekességképpen mutatnék egy szűrőzés nélküli felvételt. Azt tudni kell, hogy a marsroverek CCD-je 760 nm hullámhosszú fényre a legérzékenyebb, és a hullámhossz csökkenésével egyre kevésbé érzékeny: a 760 nm-e vörös fényre mintegy 6-szorta érzékenyebb, mint a 430 nm-es kék fényre. Ezért is érdekes látni, hogy a szűrő nélkül készített képen is az égbolt kb. 1EV-vel fényesebb, mint a felszín. Helyes színes képen ezért lesz kb. 2 EV-vel fényesebb.

            És hogy nem alaptalanok az észrevételeim, arra maga a NASA ad bizonyítékot: a Hubble űrtávcső remek felvételét a Marsról a 2004-es földközeli helyzetben. A képet a maga eredetijében mutatom, semmi változtatást nem végeztem rajta.

            A képet helyes színűnek kell elfogadnunk, nem írták, hogy "false color", ezt tartják a legjobb fotónak a Marsról. Tessék megfigyelni a Mars körül látható vékony kék gyűrűt. Aki egy cseppet is jártas a digitális fotózásban és már korrigált digitális fényképeket, az rögtön megállapíthatja, hogy a látható kék gyűrű nem a szerényebb minőségű digitális képeken a nagy és kis megvilágítottságú részletek határán látható bíbor hiba (purple fringing), az más viselkedést mutat, és két ilyen megvilágítású terület határán nemigen jelentkezik. Ez bizony a Mars légköre, egy nagyon szép kék színű Rayleigh szórást mutató gázburok. Nyoma sincs semmiféle narancs meg sárga színeződésű légkörnek, ez bizony világos és középkék. És ha a bolygó felső (északi) pólusa felé nézünk, akkor jól látja a kedves Olvasó: azok ott bizony felhők. Valószínűleg jégkristályos felhők. És ekörül is nagy a csend...

            Nehogy azt gondoljuk, hogy ez nagyon vékony légkör. A bolygó átmérőjéhez képest kicsi a vastagsága, de ahhoz képest a Föld légköre is vékony. Mégis elég.

A Mars légköre                                                A Föld légköre

            Az optikai és fényképezéstechnikai elemzés sajnos nem ad információt a Spirit felvételeinek helyén létező légkör összetételéről. Azt helyszíni gázelemzéssel kell megvizsgálni.

            Ennek a Hubble távcső által készített Mars-képnek van egy sajátos mellékzöngéje. Ha az ember megnézi Photoshoppal a kép színösszetételét, szinte pontosan azt a vörös/zöld/kék színösszetevő arányt találja, mint amiket a NASA által a nyilvánosságnak szánt,  "true color"-nak nevezett rettenetes narancssárga Spirit felvételeken. Úgy látszik ez afféle "NASA-brand"... Azokon a képeken egyszerűen "nyakonöntik" a színes képet ezzel a NASA-Mars narancssárgával, mindegy, hogy milyen az ég, van-e felhő, vagy nincs, fehér-e a szikla vagy szürke. Itt a Hubble Mars felvételén ezt nem tehették meg: igen vicces lett volna egy narancssárgás világűr...

VALAMI VAN A LEVEGŐBEN...

            Mármint ott, ahol a Spirit jár. A hivatalos álláspont szerint ott ugyan a madár sem jár, de a Spirit felvételei meglehetősen érdekes, kérdéseket felvető látványt mutatnak. Sokszor került a Spirit kamerájának látóterébe fényképezései során olyan valami, amely egyértelműen nem a talajon volt, és egyértelműen mozgott.  Hogy ezek a valamik micsodák, milyen messze voltak a kamerától és mekkorák, azt megállapítani nem lehet a közreadott képek alapján, mert közös jellemzőjük, hogy mindig csak az egyik oldali kamera képén szerepel. Ennek több oka lehet:

            - lehet azért, mert a két oldali kamera nem egyszerre fényképezett, így mozgása miatt a tárgy csak az egyik kép készítésekor volt a látótérben;

            - lehet azért is, mert csak az egyik oldali képet cenzúrázták;

            - lehet azért is, mert ténylegesen csak az egyik oldal kamerájával készítettek akkor képet.

            További közös jellemzője ezeknek a képeknek, hogy egy részük a Columbia Hills körzetében, más részük a tőle nyugatra elterülő sík rész felett mutatja ezeket a levegőben tartózkodó valamiket. "Valamiket" kell írnom, mert nem azonosíthatók, nem ismerhetők fel.

            A Spirit ezen fényképein durván 2 csoportba oszthatók a látómezőbe került valamik:

            - az egyik csoport a sötét objektumok: mindegy, hogy az égbolt felé látszik vagy a felszín valamely részlete szolgál háttérként

            - a másik csoport a fényes foltok, szintén háttértől függetlenül.

Egyértelmű, hogy ezek a sötét vagy fényes foltok nem pixelhibák. Azok egyrészt determinisztikusak, másrészt nem ilyen látványt mutatnak.

Ezeknek a valamiknek egyike sem felel meg az esetleges "hivatalos" meteorit okozta jelenségnek a következők miatt. A sötét objektumok eleve kizárva a meteorit-magyarázatokból. Ezekről nagy a hallgatás... A világos fényfoltokat sem lehet meteoritnak tekinteni, mert azok nem érik el a felszínt, így a felszín nem lehet a háttere. Az ilyen világos valami egyértelműen csakis csillogó felület miatt jöhet létre. Az égbolton megfigyelhető fényfoltok meteorit-magyarázatával az egyik probléma, hogy a felvételek nappali fényben készültek, az égbolt fényes, és az azért nem képzelhető el, hogy a Spirit mozgáskörzetében egy csomó hatalmas, nappal is látható fényjelenséget produkáló nagy meteor vágódik a légkörbe.  A másik probléma az, hogy ezek a fényfoltok zömmel egy viszonylag szűk terület fölött, a Columbia Hills-től nyugatra elterülő síkság fölött tűnnek fel, és nem is húznak csíkot, mint egy rendes meteor. Mindegyik szembejönne a Spirit kamerájával?

Égitest nem lehet, mert a másik kamera képén nem látszik, képsorozat esetén pedig sem a megelőző, sem a következő felvételen nincs rajta.

Gondoltam arra is, hogy ezek esetleg a Nap által a kamera lencséjén okozta becsillanások. Csakhogy a becsillanás nem ilyen, azonkívül mindkét kamerában kellene jelentkeznie egy sztereo képpár esetén, ez azonban nem tapasztalható. Sőt a Nap helyzete sem olyan a kérdéses felvételeken, hogy becsillanást tudnak okozni.

Szóval marad a kérdés: mik is ezek?

Nézzünk hát ezekből az "izékből" ízelítőt.

 
A Columbia Hills felett egy sötét csíkként mutatkozó objektum

Fényfolt a Columbia Hills felett

Fényfolt a Columbia Hills felett

Fényfolt a síkság felett: a Spirit által készített képsorozatban sem a megelőző, sem a rákövetkező képen nem szerepel

Repülő objektum a Columbia Hills felett

A repülő objektum nagyítva: mintha két szárnya lenne

Jól látható, hogy a felvétel ideje alatt elmozdult (életlen a balszéle)

Szintén sötét objektum a síkság felett

Itt pedig egy csillogó tárgy mozog a síkság felett

Sötét objektum a síkság felett

Ha az eget sötétítjük, kiderül, hogy az objektum kondenzcsíkot húz maga után!

És a síkság feletti objektum nagyítva: ez valamilyen gépezet lehet . Nemrég szállhatott fel a légtérbe, a mögötte húzódó kondenzcsík  erre utal.

 
Az a sötét objektum nagyon  kíváncsi, vagy sok errefelé a dolga...

Megint egy sötét csíkot mutató objektum a síkság felett..

Kb.30 másodperccel később viszont ez a csillogó valami van a síkság fölött, vagy a felszínen.

            Nos, hát ízelítőnek ennyi. Ennél persze több ilyen felvétel van, ahol efféle beazonosíthatatlan foltok, objektumok láthatók.

             E rész zárásaként egy elgondolkodtató képpár. A navigációs kamera készítette sztereo képpárként. Nem egyforma!

A balkamera képén egy fénypászta látható, amely megvilágítja egy helyen a felszínt (sárga nyíllal jelölve). A felszínen megvilágított terület átmérője a sztereo képpár parallaxis eltérése alapján 8-9 m. Elég kicsi. Figyelemre méltó, hogy a fénypászma kissé széttart!  Fénypászmát csak úgy nem látunk. Ahhoz vagy az kell, hogy az égbolt felhős legyen, és egy kis résen átvetüljön a napfény, vagy egy mesterséges fényforrás szükséges (no, és persze poros vagy párás levegő). Sem a felhős égbolt, sem a mesterséges fényforrás nem illik bele a "hivatalos" Mars képbe.

            Különös észrevétel, hogy a jobbkamera képén NINCS fénypászma! Nem egyszerre készült a két kép. Ellenben a sárga nyíllal megjelölt helyen egy kis csillogó tárgy látható a felszínen (vagy a levegőben), ez viszont a balkamera képén nincs rajta.

A balkamera képe. Nincs a csillogó tárgy, a fénypászta a Nap felőli irányból jön, de kissé széttart.

A jobbkamera képe. Fénypászta nem látható, de egy csillogó tárgy igen.

            E tanulmány következő részében  a Spirit által a felszíni alakzatokról készített képek közül mutatok be jó néhányat. Vigyázat! Megdöbbentő lesz!

Vissza a nyitólapra