FECSEG A FELSZÍN...

 

Mottó:

A tudás hatalom. Annál nagyobb, minél többen birtokolják.

 

            E tanulmány szerzőjeként hozzájárulok, sőt kérem, hogy a benne foglaltakat adják tovább, másolják, használják fel.

 

            A tanulmányban az alábbi forrásokat használtam fel:

 

1. A  Spirit marsjáró interneten elérhető képgalériája:

          http://marsrovers.jpl.nasa.gov/gallery/all/spirit.html

2. The Mars exploration Rover Athena Panoramic Camera Investigation

          (J.F.Bell, J.N.Maki és mások, Journal of Geophysical Research-Planets, 2003.november 29.)

3. Mars Exploration Rover Engineering Cameras

          (J.F.Bell, J.N.Maki és mások, Journal of Geophysical Reserach, Vol.108., 2003. december 11.)

4.  Fényszóródás a természetben

          (Horváth Gábor, A Természet Világa, 1986. 6. szám)

5. A "NOVA 1 Mission" képgalériája:

          http://www.srcf.ucam.org/%7Ecuspaceflight/nova1selected/index.html

6. A Hubble űrtávcső nyilvános képgalériája

 

  

            A tanulmányban szereplő képek eredetije közjegyző által hitelesített formában le van töltve a http://marsrovers.jpl.nasa.gov/gallery/all/spirit.html  weboldalról.

 

            Még mielőtt elkezdenénk vizsgálni, mi látható a felszínen, egy történelmi jelentőségű Spirit felvételt mutatok be. Ez, azt hiszem, csattanós választ adhat az előző részben felvetett kérdésre, hogy mik azok az égen látható fényes foltok, meg hogy honnan származhat az egyik képen látható fénypászta.

 

            Ha az alábbi részletképet tartalmazó teljes felvételt felszínesen nézzük, semmi érdekeset nem fedezünk fel rajta. "Már megint egy vacak , semmitmondó kép..."

 

 

            A gyakorlott szem rögtön észreveszi, hogy a kép lapos kontrasztja a közepes megvilágítási szint megemelése miatt van. Amellett gyanús, hogy a felvételből sztereo képpár, valamint L2(vörös) és L5(zöld) szűrős képek is készültek, azaz színesen is akartak valamit megnézni a földi irányítóközpontban.

 

            Ha a közepes megvilágítást lecsökkentjük, az égbolt kontrasztosabbá válik, és tüstént előtűnik a lényeg:

 

Hoppá! A levegőben egy ragyogó tárgy lebeg

 

            A képen az égbolton levő tárgy egy helyben áll, mert a képe nincs elmosódva. Jól látható a belőle a felszín felé tartó, kissé szétnyíló fénysugár vagy energianyaláb. Az objektum egészen bizonyos, hogy egy helyben volt a fényképezéskor, mert színes képekhez szükséges zöld és vörös szűrőzött felvételt is elkészítették. Az  más kérdés, hogy ezekről a nyilvánosságra hozott képekről az objektumot törölték, nem található meg rajtuk, mindössze a sztereo képpár jobbkamera képén látható egy kis fényes csík az objektum pozíciójában az ügyetlen retusálás következtében. A balkamera képét valaki valamiért kihagyta a kozmetikázásból. Köszönet neki...

 

            Az alábbi képen látható az objektum nagyított képe, helyes pozícióban, ugyanis a képen a Columbia Hills-től nyugatra elterülő síkság és a távolabbi dombok vannak a háttérben, a síkság pedig vízszintes:

 

 

Jól látható az objektum forgáskúpot/kalapot formázó alakja

 

            Az objektum felülete erősen tükrözi a napfényt, az az oldala árnyékos, amelyiknek  a Nap iránya szerint árnyékosnak kell lennie. Méretét nem lehet megmondani, de jókora lehet. Átmérője a képen 20 pixel, ami 1 km távolságban 5-6 m-t jelent, de a képen látható alacsonyabb dombok a NASA szerint 4-5 km-re vannak, így a tárgy átmérője valahol az 5m és a 20m között lehet. Hogy azt a fényes nyalábot milyen céllal bocsátja ki magából, a képről nem deríthető ki.

Tudomásom szerint ez az első olyan fotó, amely "hivatalos" helyen nyilvánosan fellelhető, és azonosítatlan repülő tárgyat ábrázol.

            A "mesék" egy része, úgy tűnik, igaz....

 

 

            Ezek után lássuk, miről fecseg a felszín, és hogyan lehet meghallani.

 

            Az előző részben és e rész elején már láthattunk illusztrációt arra, hogy milyen ellentmondás található a Mars légköréről szóló "hivatalos" információk és a Spirit által készített képek tartalma között. Ebben a részben a Spirit azon felvételeit kezdem sorra venni, amelyek a felszíni formációkat ábrázolnak.  Nagyon-nagyon beszédes az a felszín, ahol a felvételek készültek...

 

            A "hivatalos" alaptézis az a Marsról, hogy a felszínén mindössze por, homok és kő található.  A Spirit felvételek ehhez képest érdekesebb világot mutatnak be.

 

            A felvételek elemzése során az előző részben leírt vizsgálati módszerekhez teljesen logikusan végig kell gondolni, hogy a természet erői mit tudnak létrehozni kőből, és mit nem. Ennek megfelelően megpróbálom röviden ezt a kérdést összefoglalni.

 

            A természet nagy szobrász, de körvonal szobrász, burkolófelület-szobrász. A részletek kidolgozását az emberi agyra bízza (v.ö. "Marsi Arc"). Tartósan kizárólag a külső- belső egyensúlyi helyzetre törekszik, minimális belső energiájú és belső mechanikai feszültségű alakzatokat hoz létre, illetve hosszú idő távlatában csak ilyenek képesek megmaradni. A természet felszíni "munkaeszközei" mindössze a szél, a víz és a hőmérsékletingadozás, így az általa létrehozott formák is ennek megfelelőek lehetnek.

 

            A következő formációkat nem hozza létre a természet kőből (a teljesség igénye nélkül felsorolva):

 

            - szabályos geometriai testek (a kristályosodott formákat nem számítva!)

            - forgástestek

            - több különböző rádiusszal rendelkező forgástestek    

            - forgástest és hasáb kombinációja

            - szimmetrikus alakzatokat rendkívül kicsi valószínűséggel

            - vékony fonal/rúd alakzatok, ahol kis nyírófeszültség is szétrombolja az alakzatot

            - periodikusan ismétlődő formákat

            - vékony, hajlított lemezszerű alakzatokat

            - olyan alakzatokat, amelyek pontos másai valamely ismert, ember által készített formának

            - olyan alakzatot, amelyek pontos másai valamely élő szervezet által létrehozott formának

           - olyan alakzatokat, amelyek helyzete vagy ottléte ellentmond a fizikai törvényeknek vagy geológiai tapasztalatoknak (pl. fehér kőzetkörnyezetben egy fekete kő, vagy egy dombtetőn elhelyezkedő olyan méretű, formájú kő, amilyen nincs sehol másutt a környéken)

            - olyan alakzatokat, amelyek valamely jellemzője nem felel meg a kő mint anyag jellemzőjének (felületi simaság, fényvisszaverés, forma, mozgás stb.)

 

            Ha ilyen alakzatokat észlelünk a felszínen, alapos gyanú merülhet fel, hogy nem kőről, vagy nem a természet által létrehozott formáról van szó.

 

            Egy alakzat felismeréséhez érdemes végiggondolni a következőket.

A Shannon féle mintavételezési szabályhoz igazodva, a legkisebb felismerhető részlet egy képen 2x2 pixel lehet, így a pancam kép esetén pl. 10 m-ről egy olyan tárgy ismerhető fel, amelynek legkisebb jellemző részlete nagyobb 5.5x5.5 mm-nél, illetve a navcam esetén 16x16 mm-nél. Ha még az árnyalati és fényviszonyokat is fel akarjuk ismerni, akkor ennek kétszerese, azaz 4x4 pixelnyi terület szükséges.

És itt is mutatkozik a sztereo képpárok elemzésének az egyik előnye! Ha sztereo képpárt nézünk, akkor egy részlet felismeréséhez elegendő 2 képpont, mert a másik kettőt a képpár másik képe adja! Hasonlatosképpen, ha mindkét képen 2x2-es területet nézünk, akkor már a  tér harmadik irányára nézve is kapunk információt. Ebből következik, hogy a sztereo képpárok alkalmazásával kétszer akkora részletességgel vagy kétszer akkora biztonsággal dolgozhatunk. Ettől függetlenül, meg kell vizsgálni a felismert alakzat valóságtartalmát is.  Éppen ezért valamely alakzat felismerési elemzése során fontos lehet a méret és a távolság meghatározása is.

            A pancamra a közelítő távolság és méretszámítás:

            A távolság: L≈ (B/2) / (tg 1^o- tg 8^o x (Δ/1024)), ahol Δ a tárgy képének eltolódása pixelben a bal- és jobbkamera képén, a B pedig a sztereo bázistávolság, jelen esetben 30 cm. A számított érték szigorúan véve csak a képek optikai tengelyében érvényes, de a pancam kis nyílásszöge miatt 4-5% hibával az egész képmezőben használható. Természetesen feltételezi, hogy a két kép készítése közben a kamerák pozíciója nem változik.

            A tárgy horizontális mérete: m≈ L x tg 8^o x (Δ/512), ahol a L és Δ az előbbi összefüggésben szereplők. Szigorúan véve ez is csak az optikai tengelyben érvényes és horizontális méretekre, de az előbbiek miatt gyakorlatilag az egész képen használható. Függőleges méretek esetén problémát jelenthet az, ha az optikai tengely 10 foknál jobban eltér a vízszintestől: ekkor a függőleges méretekre egyre pontatlanabb értéket kapunk.

   A pancamra vonatkozó távolság-és méretszámítások a kamerától 3 - 110 m távolság közötti tárgyakra használhatók a +/- 10% pontosságon belül.

            A navcamra a közelítő számítások:

            A távolság: L ≈ B x 512 x ctg 22.5^o / Δ , ahol Δ a képeltolódás a bal- és jobbkamera képe közt, B  a sztereo bázistávolság, jelen esetben 20 cm. Természetesen ez az összefüggés is csak az optikai tengelyben igaz, de elég jól használható a tengely +/- 10 fokos környezetében is (durván a képátmérő fele). Azon túl már  növekszik a hiba, mintegy  20%-ot is elér.

            A tárgy horizontális mérete: m ≈ L x tg 22.5^o x (Δ/512), ahol a jelek már ismertek.

Nyilvánvaló, hogy ezek az összefüggések csak akkor használhatók, ha a kamerák nem mozdultak el a két kép készítése között. Ezért kérdéses esetben ezt mindig ellenőrizni kell.

A navcamra vonatkozó távolság- és méretszámítások a kamrától 1 - 32 m közötti távolságú tárgyakra használhatók +/- 10% pontosságon belül.

 

            A sztereo képpárak vizsgálatának másik előnye, hogy a térbeliséget mutatja, ellentétben az egyszerű kétdimenziós képpel. Az egyes kamerák felvételein a térben egymás mögött álló tárgyak képe ugyanarra a képsíkra vetítődik, így egészen hamis képet  láthatunk az egyes részletek egymásra vetítődése miatt. A sztereo kép nézésekor ezek az egy síkra vetítődések szétválnak, az egyes alakzatok egymástól megkülönböztethetők.

            A képelemzések elsődleges forrásai tehát a sztereo képpárok. Ezek, mint azt már korábban említettem, a képtárban az ..L7M1 és ..R1M1 illetve az ..L2M1 és ..R2M1 filenév végződésű képek. A sztereo kép elemzése után természetesen a bal- illetve jobbkamera képét külön külön is meg kell vizsgálni, hiszen a különböző szögből történt felvétel miatt lehet esetleges fedés is, vagy valami miatt az egyik oldali kép minősége gyengébb, mint a másiké, így esetleg torzítja a képi információt. 

 

            FIGYELEM!

            Kérem a kedves Olvasót, ha eddig a tudomány kinyilatkoztatásaihoz dogmatikusan kötődött, végezzen önvizsgálatot: Képes-e nyitottan fogadni újabb információkat? Képes-e hinni a szemének? Képes-e a saját tapasztalását elfogadni elsődlegesnek mások ellentmondó állításával szemben? Ha bármelyik kérdésre "NEM" a válasz, kérem, ne olvassa tovább a tanulmányt.

Nyilván én is tévedhettem, de meg kellett tapasztalnom a hegeli dialektika azon gyakran idézett  közhelyét, hogy a "mennyiségi változás átcsap minőségi változásba". Ismétlem, nagyon gondosan jártam el a képelemzések során, mégis nagyon sokat fecsegett el a felszín, illetve a sok Spirit kép...

 

            A továbbiakban bemutatott képek jelentős része térhatású anaglif kép, csak piros/ciánkék szemüveggel lehet nézni (piros:baloldali üveg). Bizonyos dolgokat csak térhatásban lehet jól látni, vagy úgy sokkal meggyőzőbb. Az anaglif képeket saját szememhez tudtam csak beállítani:  65 mm szemtengely távolság, a 19"-os képernyőt kb.60 cm távolságból néztem.

Mindenkinek javaslom, hogy az alábbi linkről töltse le a "Stereo Photo Maker" ingyenes programot, és akkor az eredeti, Spirit által készített sztereo képpár felhasználásával saját maga is létre tudja hozni a számára legmegfelelőbb anaglif képet. A link: http://stereo.jpn.org/eng/stphmkr/

   A program egyszerű exe file, azonnal lehet indítani. Ezzel a programmal végeztem el a képek nagyítását is a "resampling" funkció bekapcsolása mellett, így nem pixelizálódott a nagyított kép.

            Előrebocsátom, lesznek érthetetlen dolgok: miért ott, miért úgy van ott a képen, ami ott van. Én sem értettem, talán, aki készítette, az igen.

 

 

NÉZZÜNK A LÁBUNK ELÉ! 

 

ÁRULKODÓ KÖVEK

 

         A kövek némák, hallgatagok. De nem lehet őket hallgatásra kényszeríteni. Ha odafigyelünk, árulkodnak. Anyagukról, formájukról, a velük történtekről. Ugyanis egyik- másik kő nem egyszerűen csak kő. Hanem annál több: megmunkált kő. Az alábbiakban olyan köveket mutatok, amelyeken láthatóan nem a természet volt a fő munkás. Még az is elképzelhető, hogy egyik-másik nem is kő.

            Az elemzések során általam nem természetesnek talált kövek egy része valamilyen szerkezeti jellegű kő, más része díszítő, harmadik része valamit ábrázol. Vannak természetesen olyan kövek is, amelyek nemigen vannak megmunkálva, de láthatólag valamilyen céllal mesterségesen kerültek oda: kőrakások, jelzőkövek.

            Nézzünk néhányat a felsoroltak közül!

 

 

A nyíllal jelölt kő nyilvánvalóan nem természetes alakzat. Vélhetőleg  egy kisebb

támoszlop egy része lehet. A sík (hasáb) alakú részhez egy hengeres oszlop csatlakozik. A talajból kilátszó rész  85-90 cm hosszú, az oszlop átmérője legalább 20 cm.

 

 

Egy szépen megmunkált szegletkő, horonnyal (kék nyíllal mutatva). Elég méretes darab,  a szemből látható lap átlója 27-30 cm, a rövidebbik éle is 21 cm, a hossza a rövidülés miatt csak becsülhető, mintegy 50-60-cm-re tehető. Mögötte egy másik hasonló méretű darab csücske látszik ki. Felhívnám a figyelmet a hátul levő, sárga nyíllal jelölt furcsa alakzatra: vajon kő az egyáltalán?

 

 

A kékkel jelölt kő (?) nyilvánvalóan nem természetes formájú: valamilyen fedő, esetleg díszítő elem lehetett.

 

 

Meglehetősen furcsa, nem természetes formájú és kialakítású, jókora kő. Mintegy 85-90 cm hosszú és 50 cm magas. A kék nyíllal jelölt területen egy határozott forma látható: két, egymásba kapaszkodó kettősen visszahajtott vonal, mindez bekeretezve. A világos felületen valamilyen réteg van, rajta egy arcra emlékeztető rajz.

 

 

A sárga nyilak egy mesterségesen kialakított formájú kőlapra mutatnak: a téglalap formából a végén szabályos íves lekerekítésbe megy át.

 

 

 

A kékkel jelölt alakzat egyértelműen mesterséges: egy lépcső vagy egy párkányzat egy töredéke.  A sárga nyíllal is egy érdekes, nem természetes formájú alakzatot jelöltünk.

 

 

A kék nyíllal jelölt kőt nevezhetnénk "korlátkőnek" is. A láthatóan sokszögletű kő jobboldalán több koncentrikus kiugró alakzat helyezkedik el, nem lehet természetes. A sárga nyilakkal jelölt részletek sem éppen természetes alakúak.

 

 

            A következőkben látható néhány olyan kő, amelyen nyilvánvaló a mesterséges beavatkozás .

 

 

A látható darab nyilvánvalóan nem a természet műve. A felénk eső felülete fűrészelve vagy vágva van, a túlsó végén pedig a hosszirányára merőleges felületű részlet látható. nem nagy méretű, talán 40 cm hosszú, 20-25 cm magas és mintegy 30 cm széles lehet, de ezek az értékek elég pontatlanok, mivel a kép szélén helyezkedik el.

 

 

 

Ez a díszített kő jól jellemzi a NASA tájékoztatási stílusát. Ugyanis szerepel a Spirit  sajtófotó galériájában, azzal a címmel, hogy "Chicken". Könnyed stílusban eltereli a figyelmet arról, hogy a nyíllal jelölt részen világosan látszik egy ismétlődő virágmintából álló sor, és alatta a világos  sáv egyértelműen friss levésést mutat. Valami díszített kőalakzat egy töredéke lehet.

 

 

Ezek a kövek igen árulkodók. A nagy darabtól jobbra illetve balra levő darab a nagyról van levágva, sőt a nagy darab hátsó felülete is vágva van. Nem a természet hasogatta és helyezte el így őket.

 

           

            Bemutatok néhány díszítményt illetve díszített követ is.

 

A sárga nyíllal mutatott kőrészlet egy szép virágdíszítésű darab. Jól látható a díszítés szimmetriája is. A háttérben levő, kék nyíllal jelölt kődarab szintén egy termetes szegletkő sarka.

 

 

 A sárga nyíllal jelölt részlet egy  négyszögjel-mintával ellátott (díszített?) darab, amely négyszögjel alakzatot lehetetlen, hogy a természet rajzolta volna.

 

 

A kék nyíllal jelölt szép kődísz a Bonneville kráternél,valamilyen lezáró dísz lehetett. Elég tekintélyes méretű: átmérője mintegy 40 cm!

 

 

Ime, egy szép, kagylóra emlékeztető formájú kő a Columbia Hills-en. E képen más is van, de arról majd később.

 

 

            E kőtár sorozat végén kifejezetten ábrázolásokat adó köveket szeretnék bemutatni. Ügyes alkotó kezekről árulkodnak.

 

A sárga nyíllal jelölt felületen egy remek, arasznyi méretű portrét láthatunk. Mintha csak Luciano Pavarotti enyhe karikatúrája lenne. Figyelemre méltó, hogy a képen látható mindkét kődarab felületének alakja HATSZÖG. Ez a forma nem ritka errefelé...

 

 

A portré több felvételen is , más szögekből is látható, tehát nem a fény és árnyék véletlen helyi játéka.

 

A baloldali nyíl egy gravírozott, domborműszerű állatpofára mutat, a jobboldali nyíl pedig egy elég sima felületre rajzolt fejre hívja fel a figyelmet. Meglehetősen expresszív ábrázolások. Más szögekből is ugyanezek látszanak, tehát nem a fény-árnyék pillanatnyi játéka. A Home Plate egyik halmának oldalában találhatók.

 

 

Egy főkötős, rövidhajú női szoborfej a Bonneville kráternél, az arca megrongálódott. A hajának alsó részéből letört egy darab, de az egyik környező terepet mutató felvételen megtalálható. A vállalkozó kedvűek megkereshetik.

 

 

Egy remek, élethűen megformázott medvefej látható itt. A Bonneville kráter külső lejtőjén akadt rá a Spirit. 14-16 cm széles és 18-20 cm hosszú.

 

 

Ez a leesett szoborfej is a Bonneville káter közelében található. Tőle balra egy jó nagy kőhasáb található, a háttérben pedig egy pántolt ládára emlékeztető alakzat.

 

 

Nagyon szép fejábrázolás valahol útban a Columbia Hills felé. Valami van az arca előtt, nekem egy ivóalkalmatosság jut az eszembe, mivel a fej hátra van hajtva.

 

 

A Columbia Hills -en ilyen inka stílusú szobrocskára akadt a Spirit. Érdemes megfigyelni a baloldali nyíllal jelölt igen bonyolult vonalvezetésű kődíszt.

 

 

Megdöbbentő élethűségű , derűs fejábrázolás.  Valahol a Columbia Hills nyugati oldalán.