|
Arany László: Mars-híradó - 2015/1. |
|
|
19.
|
|
|
Ősi mikrobák nyomait találták meg a Marson Megnyugtató érzés látni, miként hátrál ki a NASA
az évtizedeken át hangoztatott megtévesztő és valótlan kijelentései
mögül, és tár fel egyre többet a valóságból. Szinte hetente tesznek
egy-egy hangsúlyosabb bejelentést, ami számunkra, az idegen
életformák kutatói számára nem okoz meglepetést, hiszen már
évtizedek óta rendelkezünk ismeretekkel róluk, legfeljebb annyiban,
hogy az óceán túlfelén is kezdik végre belátni és felfogni, a
dogmatizmus az élet egyetlen területén sem tartható fent, a
tudományban pedig egyenesen tiltott dolog. Igaz, még mindig évmilliárdokkal ezelőtt letűnt
korokkal dobálóznak, ami teljességgel tarthatatlan, de majd eljutunk
oda is hamarosan, hogy e területen is lépni fognak. Jó érzés a tudat,
hogy a NASA-t leleplező törekvések eredményre vezetnek, egyetlen
hivatal és kormányzat sem lehet képes arra, hogy hosszú időn át
vezesse félre az embereket, hiszen azok igazságérzete, a valóság
megismerése iránti törekvése és eltökélt szándéka erősebb a
titkolódzást és hamisítást előíró kormányrendeleteknél.
1.
ábra: A
Curiosity
felvétele a Gilespie-tó kiszáradt
medréből. A felső képszeleten az eredeti képet, az alsó részen a
geológusok által feldolgozott változatot láthatjuk. Az eróziós
nyomok, az átfordult rétegek mellett a mikrobák által átalakított
felszín is megjelenik. Azon – sajnos – már
meg sem lepődhetünk, hogy a szemet szúró, kiugró, látványosan
szabályos alakzatokon „átsiklanak” - mint pl. épületek, csontvázak,
tárgyak -, s a jóval jelentéktelenebb, kevésbé észrevehető dolgokról
hosszas tanulmányokat írnak. Így történt jelen esetben is, amikor a
Curiosity bakteriális életnyomokra
bukkant egy üledékes kőzetben, a Yellowknife-öbölben, a Gilespie-tó
ősi, kiszáradt medrében. A kőzet korát 3.7 milliárd évben
állapították meg - egyetlen szó sem esik róla, ezt az értéket honnan
vették.
Nora
Noffke,
amerikai geobiológus,
évtizedek óta kutatja a földi ősi életformákat, tanulmányait jól
ismeri a nemzetközi tudósközösség. A
Curiosity felvételeit elemezve,
felfedezte az alaktani azonosságokat az általa az USA-ban,
Németországban, Ausztráliában és Tunéziában napvilágra került,
fotoszintetizáló kék-baktériumok nyomait tartalmazó ősi kőzetekkel.
A földi bakteriális
szerkezetek idővel változtak, ugyanezek a módosulások a marsi
üledékes kőzetekben is megfigyelhetők. „A földi és a marsi
mintázatok hasonlítanak egymásra, így feltételezhető, létrejöttükért
is azonos folyamatok feleltethetők meg” – nyilatkozott
Chris
McKay a NASA Ames
kutatóközpontjának tudósa. 11 év után sikerült megtalálni a brit Beagle-2
űrszondát a Marson! Számos elképzelés
született bő tíz évvel ezelőtt, vajon mi történt a brit űrszondával.
Voltak, akik ejtőernyő-hibára gyanakodtak és azt gondolták,
becsapódott, mások szerint egy szakadék mélyén pihen, vagy
éppenséggel a bolygó légkörében égett el. Számos, a Mars körül
keringő űrszonda igyekezett rábukkanni, mindeddig sikertelenül.
2013-ban találták az első gyanús jeleket a
Mars
Reconnaissance
Orbiter
fotójain, a végső bizonyságot pedig idén, január 15-én nyerték - a
legújabb felvételek elemzése révén.
A brit szonda
ejtőernyős fékezéssel közelítette meg a felszínt, ahol a puha
leszállást légzsákokkal segítették. A legfrissebb képeken az
ejtőernyőket is megtalálták, sőt, a hővédő kúpot is. Azt azonban az
eddigi felvételek vizsgálatával sem sikerült kideríteni, vajon a
berendezés működésbe lépett-e? Az biztos, hogy a négy napelemjéből
három kinyílt. Talán sikerült lejátszania a
Blur
együttesnek a leszállásra komponált számát. A
rádióantenna viszont éppen a ki nem nyílt negyedik napelem alatt
helyezkedett el. Téves tervezés.
A vizsgálatok eredményeként leszögezhető, az
Egyesült Királyság – az Egyesült Államok és a Szovjetunió után –
harmadikként, sikeres leszállást hajtott végre a Mars felszínén,
űrszondával. A szonda, amennyiben képes volt önmagát üzembe helyezni,
és adatokat gyűjteni, azokat eltárolta memóriájában. Megszerezni
azonban nem tudjuk, legfeljebb majd csak akkor, ha egy
robotberendezés, vagy űrhajósok felkeresik. Mostanában erre nem sok
esély és szándék kínálkozik.
Helikopter segítheti a marsjárók munkáját A Marson közlekedni nem könnyű dolog. Ennek
ellenére, minden egyes NASA marsjáró hatalmas mennyiségű adattal
szolgált számunkra a talaj összetételéről és a geológiai változások
történetéről. A fedélzeti kamerák felhasználhatósága azonban
korlátozott, a keringő űrszondák pedig inkább csak nagy vonalakban
tudják kijelölni a lehetséges kutatási irányt. Ahhoz, hogy
pontosabban meg lehessen határozni, mely pontokat lenne érdemes a
Marson felkeresni, nagy segítség lenne egy alacsonyan repülő
felderítő berendezés. Erre a célra egy kisebb helikopter lenne a
legalkalmasabb. A helikopter a marsjáróval együtt érné el a
felszínt, ekkor helyeznék üzembe, a segítségével pedig a marsjárók
hatékonysága többszörösére nőne, akár háromszor akkora utat is
megtehetnének naponta. A képi ismeretek új készletét tudná
szolgáltatni. A gép a marsjáró előtt repülne minden nap.
Különböző, érdeklődésre számot tartó helyeket vizsgálna meg, a földi
mérnökök pedig ezen ismeretek birtokában ki tudnák választani a
legjobb útvonalat.
A helikopter a további és részletesebb
tanulmányozásra érdemes helyszínek kiválasztásában is segíthet,
felderítheti a mintavételek céljára legalkalmasabb pontokat. A
marsjáró kőzetminta-gyűjtést is végezhet, ezek összegyűjtése és a
Földre, illetőleg marsi bázisokra szállítása a következő generációs
marsszondák feladata lesz. A tervezett jármű 1.1 kg-ot nyom, a rotorjainak
fesztávja 1.1 méter. Leginkább egy közepes méretű ékszerdobozhoz
hasonlít, propellerekkel felszerelve. A prototípus már elkészült,
jelenleg a tesztelése folyik a NASA JPL telephelyén, Pasadenában,
Kaliforniában. Napeleme segítségével napi 3 percnyi repülésre képes,
ezalatt mintegy 500 métert tud megtenni. Virtuális Mars-kutatás A NASA és a Microsoft
fejlesztőinek köszönhetően elkészült az
OnSight
nevet viselő számítógépes program, melynek segítségével tudósok
virtuális marsi környezetben dolgozhatnak, a Microsoft
HoloLens nevű berendezését viselve
magukon. „Az
OnSight
program lehetőséget ad tudósainknak, hogy sétáljanak a Mars
felszínén, ott kutatásokat végezzenek, közvetlenül a saját
irodájukból” – mutatta be a technikát
Dave
Lavery, a Mars
Tudományos Laboratórium program-felelőse. – „Alapjaiban fogja
megváltoztatni a nézőpontunkat a marsi környezettel kapcsolatosan, a
marsjárók szomszédságát illetően. Az
OnSight
valós adatokat használ, a
Curiosity felvételeiből
háromdimenziós szimulációt hoz létre, a tudósok pedig beléphetnek
ebbe a bizonyos térbe. Ily módon megvizsgálhatják a marsjáró adott
munkaterületét, kutatási terveket dolgozhatnak ki, első kézből
értesülhetnek az eredményekről. „Meggyőződésünk, hogy
az
OnSight
alkalmazás kitágítja marsi látóterünket,
segít ennek az utazásnak az élményeit megosztani a világgal” – tette
hozzá
Jeff
Norris, a
tervezet felelőse.
6.
ábra. Az
OnSight
számítógépes program és a
Hololens
berendezés segítségével a tudósok
virtuális kutatásokat végezhetnek a marsjáró közvetlen közelében.
Mostanáig a tudósok a marsi robotok által
készített felvételeket vizsgáltak, ezek alapján tervezték a
következő kutatási lépéseket. A holografikus technika sokkal jobb
lehetőséget nyújt ehhez a munkához, hiszen az eddigi képi
ismeretekhez mélységet is nyújt, ezáltal a helyszíni objektumok
egymáshoz való viszonya is érthetőbbé válik. A kutatók a Microsoft
által kifejlesztett
HoloLens
nevű berendezést viselik. Teljes, háromdimenziós körlátást nyújt
számukra, segítségével „közelebb mehetnek” egyes tárgyakhoz, „lehajolva”
megvizsgálhatják azokat, „körbejárhatnak” egy-egy felszíni alakzatot,
több irányból is megszemlélve azt. Ez a fajta kutatás sokkal
emberibb, testhezállóbb. „Évtizedekkel ezelőtt a
kutatóink kénytelenek voltak a számítógépes képernyőkre tapadni.
Ez
az eszköz lehetőséget ad számukra, hogy földi geológusok módjára
megvizsgáljanak érdeklődésre számot tartó helyeket, mintha csak a mi
bolygónkon dolgoznának” – egészítette ki
Norris.
Az együttműködés eredményeként az ember-robot
együttműködés is szorosabb lehet. Az eljövendő Mars-expedíciók
tekintetében ez fontos előrelépés.
20.
Újabb lezuhant repülőgép a Marson? Szerte a világon igen sokan foglalkoznak a
marsrobotok fotóinak elemzésével. Ahogy nő a számuk, egyre több és
több felfedezés jut birtokunkba, hiszen itt is érvényes a „több szem,
többet lát” elv. Szabolics László számos marsfotót elemzett ki nagy
türelemmel, az alábbi felfedezések az ő nevéhez fűződnek. A legtöbb
érdekes lelet a panoráma-felvételeken bukkan fel. Jelen esetben is
ez a helyzet. A Spirit PIA06917-es képéről van szó. Számos
rendellenesség fordul rajta elő, több tucat. Az 1-es számmal jelölt
a bal szélén található. A Spirit kamerája még korántsem volt olyan jó,
mint a napjainkban használtak, továbbá figyelembe kell venni a „kép
feldolgozása” során létrehozott minőségcsökkentő eljárások
következményeit is, nincs tehát könnyű dolga a kutatónak. Az
égboltozat képe matt szürke(!), a kép többi része barnás-szürkés
árnyalatú, lényegében egyszínű. Amit láthatunk, az nagy
valószínűséggel, a talajba csapódott, részben belefúródott és
összetört, ikerhajtóműves repülőgép. (Természetesen, akik félnek a
bátor felismerésektől, azok megmaradhatnak a „szélfutta szikla”
magyarázatnál). Az ikerhajtóművek párhuzamosan helyezkednek el, a
becsapódástól megroppantak, eltörtek. Közöttük a gép teste alig
kivehető, betemette a felkavarodott por. A gép orra sem járt jobban,
befúródott néhány szikla alá. Jól elkülöníthető a repülőgép testétől
az irányító kabin, amelynek tetején két ablakszerű forma figyelhető
meg, (a repülőgép többi részével együtt) ezt is belepte a marsi por
és homok. A repülőgép közelében nagyon sok, mesterségesnek tűnő, de
pontosan nem beazonosítható alakzat is megfigyelhető. Legérdekesebb
talán egy csőszerű forma, egyik végével mintha a hajótestnek
támaszkodna, a másik vége pedig, valamilyen szélesebb, ovális
keresztmetszetű tárgyhoz kapcsolódna. Elképzelhető, hogy ezek a
repülőgép részei, amelyek a katasztrófa következtében váltak le.
A gép mérete, a Spirit marsjáró
panoráma-felvételét kielemezve, az 5-10 méteres nagyságrendbe esik,
tehát földi léptékkel is éppen megfelelő. Mi az oka annak, az eddig látottakon és
elmondottakon kívül, hogy mégsem a „szélfútta szikla” álláspont a
tartható magyarázat? Nos, a Spirit fotójából kiderül, a terület
sziklás-sivatagos jellegű – legalábbis a színeitől megfosztott
felvételből ez derül ki. Lényegében nincsenek rajta még kisebb,
sziklamentes területek sem. Itt viszont mit vehetünk észre? Az
ikerhajtóműveknek tűnő alakzatok mögött a felszín teljesen tiszta,
sőt, két eleinte párhuzamos, majd széttartó „kifúvást” láthatunk,
pontosan olyan módon és elhelyezkedésben, miként azt egy
tisztességes sugárhajtóműtől várnánk. Ha pedig mindez még nem lenne
elég, további nagyítást alkalmazva, eljutva a felbontás határára,
egy kis, embrió pózba görnyedt alakot láthatunk kibontakozni az
ikerhajtóműves gép előtt. Talán a pilóta porral befedett holtteste
lenne? Nagy biztonsággal nem jelenthetjük ki, mindenesetre
megdöbbentő a dolog.
Ugyanezen panoráma-felvétel 13-assal jelzett
objektuma is megér néhány gondolatot. Megjelenése, színe, felszíni
struktúrája, kiugróan elüt környezetétől. Mintha valamiféle állat
lenne, meglehetősen hosszú orral, az orra végén mindkét szemgödre is
kivehető. A testét mintha sűrű szőr fedné, hosszú, bütykös ujjaival
pedig az alatta levő gerendaszerű tárgyba kapaszkodna. Figyelemre
méltó. A szőrös lény alatt egy aránylag jól felismerhető emberi alak
látszik, félig fekvő helyzetben, felhúzott térdekkel. Az alak jobb
karja oldalra ki van nyújtva, a bal karja nem igazán látszik.
Némileg még a lábán lévő cipő (csizma) is felismerhetőnek tűnik.
Olyan, mintha az alak napozna. Ruházata könnyed, tavaszias.
3.
ábra. A panoráma-kép több tucat rendkívüli
alakzata közül a 13-assal jelzett mintha egy szőrös, elefánt
nagyságú állat lenne, lábain különleges, hosszú újjakkal. A lény
előtt mintha egy ember napozna. A 14-es objektum lapított fémcsőnek
tűnik. A méreteket tekintve becslésekre vagyunk
hagyatkozva, a szőrös lény nagysága elefántnyi, az előtte üldögélő
alak – normál, emberi méret. A furcsa jószágtól jobbra lefelé látható a
14-essel jelölt tárgy. A végén kilapított fémcsőnek tűnik, belseje
legalábbis egyértelműen üreges. Meglehetősen méretes.
Amatőrcsillagászok segítenek leleplezni a
NASA-t Három évvel ezelőtt amatőrcsillagászok fedeztek
fel a Mars korongjától igen magasra, 200-250 km-re felnyúló (összehasonlításképpen:
a Nemzetközi Űrállomás a Föld felszíne fölött 350-410 km-rel kering),
1000 km-es átmérőt is elérő, titokzatos felhőfoszlányt. Közel három
évbe telt, amíg a felfedezés ténye nyilvánosságra került, s vele az
is, hogy a bolygókutatók a találgatásnál nem jutottak messzebb.
Teljességgel nyilvánvaló, hogy a Mars körül keringő megannyi
űrszonda ugyancsak észlelte és leképezte a jelenséget, csak éppen
beszámolni „felejtettek el róla” az illetékes tudományos szervek.
Mindannyiunk szerencséjére, ahogy az amatőr műszerek és
képfeldolgozó kapacitások egyre tökéletesebbé válnak, úgy nyílik
majd lehetőség a valóság teljesebb megismerésére, és a hivatalos -
hamis - állítások leleplezésére. A mellékelt felvételen azt is láthatjuk, hogy a
Mars bolygó tekintélyes részét felhőzet borítja. Ilyen tömegű
felhőzet megjelenéséhez és megmaradásához tartós párolgás
szükségeltetik, s mivel a felhők túlnyomó többségükben –
bizonyítottan – vízjégből állnak, szükségképpen kötelező nagy
területre kiterjedő párolgó felületek léte, azaz növényzet és/vagy
folyékony vízfelület!
A jelenség felfedezésének idején folt-szerűnek
mutatkozott, később oszlop-jellegűvé vált, majd tucatnyi nappal
később – feloszlott. Néhány héttel később hasonló tüneményt
figyeltek meg, ugyancsak nagyjából bő tíz napon át. A
legrészletesebb leírást a Nature-ben olvashatjuk. A sarki fényre
vonatkozó megállapítást nyomban figyelmen kívül hagyhatjuk. (Az
intenzitásának ugyanis ezerszer kellett volna felülmúlnia a Földön
valaha tapasztalt leghatalmasabbat!) A felhőzet egy részének ekkora
magasságba történő emelkedésének szóba jöhető magyarázata pl. egy
hatalmas vulkánkitörés. Igen ám, de tudomásunk szerint a Mars ezen
vidékén nincsenek nagy vulkánok. Robbanás-jellegű esemény
következhetett még be, akár egy meteor-becsapódás következtében –
ilyesmit nem jeleztek a műszerek -, vagy esetleg kiterjedt
bányászati tevékenység következtében – erről sem tudunk; ám nem
kizárható egy további történés sem, konkrétan: atombomba-robbanás.
Néhány hónappal ezelőtt már beszámoltunk róla, az északi féltekén
kutatóknak sikerült bizonyítékokat találniuk a Marson, a
közelmúltban történt, két nukleáris robbanásra is. Jelen pillanatban nem tudjuk a magyarázatot. Az
biztos, a NASA által kiadott, a Mars felszínére számított,
egyszázadnyi földi légköri sűrűsére vonatkozó adat, alapvetően hamis.
A Mars légköri sűrűsége a felszínének közelében a földinek legalább
3/4-ede, tekintetbe véve a Mars kisebb tömegét, a légkör
sűrűségeloszlása sokkal egyenletesebb, azaz a bolygótól még nagy
távolságban is viszonylag sűrű - ellentétben a Földdel, ahol a sűrű
légkör csupán néhányszor 10 km-re terjed ki, a Marson ez az érték
sokkal nagyobb is lehet. Marstelepesek Február 19-én a
Mars One Projekt
illetékesei kiválasztották azt a 100 embert,
50 férfit és 50 nőt, akik közül négyen már 9 éven belül a Marsra
szállhatnak. Számos további vizsgálat vár rájuk, és különböző,
csoportokban végrehajtandó feladatok. Az együttműködési
képességeikre kíváncsiak első sorban. A tényleges kiképzés is
hamarosan megkezdődik, abban közülük már csak negyvenen vesznek
részt. A jelölteket 200.000 ember közül választották ki. A megmaradt
100 közül 39-en származnak az amerikai kontinensről, 31-en Európából,
16-an Ázsiából, 7-en Afrikából és 7-en Óceániából. A 2024-es marsraszállást megelőzően
robotberendezéseket és több teherszállító űrhajót kívánnak a Marsra
juttatni. A szkeptikusok teljesen komolytalannak és
megvalósíthatatlannak tartják a terveket, de történt ez már máskor
is hasonlóképpen. Ha megvan a szándék és a kitartás, az eredmények
sem maradnak el. Törvényszerűen így történik.
21.
Két évvel el kellett halasztani az első -
magánkezdeményezésű - pilótás Marsra-szállást. Az ok elsősorban az
érdektelenség és a támogatók hiánya, másodsorban pedig a technikai
háttér nem kellő megalapozottsága. Legalábbis ezt nyilatkozta
Bas
Lansdorp, az
egyutas Mars-repülés ötletének kidolgozója. A napokban a NASA elnöke
orosz kollégájával tárgyalt közös orosz-amerikai hold- és
marsrepülésről, miközben
Dennis
Tito
sem adta fel a tervét marskerülő expedícióról.
A SpaceX vezetőjétől,
Elen
Musktól
pedig ez év végén várhatunk komoly
bejelentést vállalata Mars-terveiről.
Pilótás marsprogramok helyzete Nemrégiben bírálatok
kereszttüzébe került
Bas
Lansdorp, a
hollandiai székhelyű Mars One nonprofit vállalkozás alapítója, még a
csalás vádja is felmerült vele szemben, ezekre reagálva adott
interjút a Mars Daily nevű magazinnak, ebből nyújtunk rövid
összefoglalót. A vállalkozást
megvádolták, csak olyan jelentkezőket vettek fel az utolsó előtti
körbe, akik anyagi támogatást is hoztak, illetve, hogy igazából nem
is volt 200.000-nél is több kandidáló, csupán néhány ezer.
Lansdrop mindkét állítást
határozottan tagadta. Felhozták ellene, a válogatás elhanyagolt
volt, semmiféle konkrét elképzelés nélküli. Válaszában elmondta,
valamennyi jelentkező videófelvételt mellékelt magáról, valamint
kitöltött egy pszichológiai jellegű kérdőívet. Az első körben ez
döntött. Utána, amikor a számukat lecsökkentették 1000-re, interjúk
következtek, ezeket
Norbert
Kraft vezette,
a vállalkozás egészségügyi főtisztje, aki öt évet dolgozott a Japán
Űrhivatalnál, asztronauták kiválasztása volt a fő területe, továbbá
a NASA munkatársa is volt, ott pedig a hosszútávú űrrepülések
legénységének optimális összeállítását kutatta. „Érdekességként
megemlítem – jegyezte meg
Lansdrop -, nem is annyira
bonyolult kiválogatni azokat, akik nem alkalmasak Mars-repülés
végrehajtására. Eddig csupán ennyit tettünk. A következő lépés az
lesz, hogy kiderítsük, akikről mi úgy döntöttünk alkalmasak ilyen
feladat végrehajtására, valóban azok-e? A kiválasztási eljárás
innentől kezdve sokkal összetettebb lesz. Egyénileg és csoportosan
kell teljesíteniük a legkülönfélébb feladatokat, sokkal hosszabb
elbeszélgetések következnek, a választási bizottság létszáma is
jelentősen gyarapodik. Ezen az úton kívánunk haladni, mielőtt a
tényleges kiképzési szakaszba jutna a programunk.”
1.
ábra.
Dennis
Tito marskerülő
terve. A számok jelentése: 0. A NASA nagyrakétája a Kennedy
Űrközpontban. 1. kb. 400 km-es földkörüli pályára helyezi a 2.
Cygnus-alapú lakómodult az Orion űrhajót és az űrvontatót. 3.
Kereskedelmi űrhajó a Kennedy Űrközpontban 4. csúcsán a legénységet
szállító űrkabinnal. 5. A két egység összekapcsolódik földkörüli
pályán, átszállás után a személyszállító űrhajó leválik. 6. Irány a
Mars! 7. Marskerülés az éjszakai oldalon. 8. 501 nap után
visszatérés a Földre. 9. Leszállás az Orion űrkapszulával.
Beszélt a jelöltek és
a vállalkozás közötti kereskedelmi problémákról, a jogi
szabályozásukról. Ezek már csak azért is fontos kérdések, mert a
jelentkezők a program ezen szakaszában a vállalkozástól nem kapnak
fizetést. Ellentétben
Lansdroppal.
Azt is elmondta, azzal a TV-társasággal, amellyel eddig tárgyaltak,
kudarcba fulladt a végső döntés előtt az együttműködés, másik cég
után kellett nézniük, tárgyalások folynak, de konkrétum még nincs.
A költségek terén is kétségek merültek fel. A
Mars One vállalkozás 6 milliárd dollárból szeretné megvalósítani az
első küldetést, míg a legalacsonyabb NASA verzió 35 milliárd
dollárról szólt. A Mars One elképzelése azonban nem számol
visszaúttal, tehát egészen más a koncepció. Állandó telepet kívánnak
létrehozni, nem kell aggódniuk tehát a visszatérés technikai
bonyolultságával. Ezért jóval kisebb hordozórakéta is elég, a
leszálló-egység mérete is feleakkora lehet, ráadásul, ha a
visszatéréssel is foglalkoznának, ebben az esetben egy teljes
űrhajó-kilövőpadot kellene a Marsra juttatni, miközben még a Földről
sem számít rutingyakorlatnak egy űrhajó felbocsátása.
2.
ábra. A Curiosity
immár két
és fél
éve
járja a Mars felszínét.
A vállalkozás
finanszírozásával kapcsolatosan
Lansdrop elmondta, hogy az eddig
felmerült költségeket teljes egészében tudták állni, sőt, az év
végéig befektetők konzorciuma fog belépni, s a rendelkezésre álló
összegek ezáltal jelentősen megnövekednek majd. A papírmunkák
összetettségére és bonyolultságára hivatkozva halasztották két évvel
a Lockheed Martin Vállalattal az első űrszonda elküldését a Marsra.
A két éves halasztás további magyarázata átcsap
magyarázkodásba, a szokott szólamok pufogtatásába. Őszintén reméljük,
valami történni is fog már végre, s nem csak egy újabb elvetélt –
habár kifejezetten jó és megfontolt – ötletről van szó, amelyen
valakik sokat nyertek, ám az emberiség rengeteget vesztett, hiszen
ismét megfosztották a valóság megismerésének lehetőségétől. A NASA, a színjátékok nagymestere, gyorsan
elküldte első emberét, Charles Boldent Oroszországba, mindenfajta
embargó és „haragszom rád” helyzet közepette, hogy az orosz-amerikai
űregyüttműködés folytatásáról tárgyaljon a Szövetségi Űrügynökséggel.
Ellátogatott Bajkonurba is, ahol Igor Komarovval találkozott a
Roszkozmosz vezetőjével. Megállapodtak a Nemzetközi Űrállomást
követő korszakról, eszerint, 2024. után újabb közös űrállomás
építésébe fognak, ám lehetőleg több partner bevonása mellett. Döntés
született közös holdra- és marsraszállásról, ambiciózus terveket
fogalmaztak meg. Sajnos, az elmúlt negyven év azt mutatja, hogy –
amerikai részről - néhány évenként újabb és újabb „fantasztikus” és
„soha nem volt” terveket villantanak fel, ráköltenek néhány
tízmilliárd dollárt, hogy aztán egy éppen soron következő elnök az
egészet a kukába dobja, és előálljon saját több tízmilliárd dolláros
– sehova sem vezető – verziójával, amit aztán egy újabb – következő
– amerikai elnök ismét a kukába dob… Bizonnyal most sem lesz ez
másként.
Dennis
Tito
2017-ről 2021-re helyezte át marskerülő repülése tervének
megvalósítását. Ez az egyetlen dátum 2033. előtt, amikor egy ilyen
út még egyáltalán kivitelezhető. Addigra már készen lesz a NASA
óriásrakétája, és legalább valami értelme is lenne megépítésének,
egyelőre ugyanis semmi, de semmi konkrét célt nem tűztek ki számára,
pedig – állítólag – 2017-ben már bevethető lesz.
Újabb koponya a Marson A Curiosity marsjáró Sol 601-kor készítette az
elemzendő forgó felvételt. A rajta található koponya felfedezése
Mike A. nevéhez fűződik, közel egy évvel ezelőtt tette. A NASA még
csak nem is kommentálta az esetet, a „szélfútta szikla” már
túlságosan megszokott, ha nem muszáj, nem égetik le magukat még
jobban… A felvétel közekén ugyanis egy koponyát láthatunk. Szakértő
szemek dinoszaurusz-koponyát ismernek fel a fosszíliában,
bizonyítékként egy földi – már kihalt – őshüllőfaj koponyáját
mellékelik – összehasonlításként. Tagadhatatlan a hasonlóság, netán
az azonosság? A felvételt sajnos megfosztották a színeitől –
bevett NASA gyakorlat. Mindent homokszínű árnyalatban láthatunk. 2.5
milliárd dollárért kapjuk ezt… Ennek ellenére, jól kivehető az éles
és szabályos szemüreg, a kettős orrnyílás, a szájnyílás és a
koponyatető. Nem tudni, honnan került ide, talán valamelyik
vízfolyásnak köszönhetően. Az is tagadhatatlan ugyanis, hogy a
környező sziklákat vízerózió koptatta.
Ezen az egyetlen fotón is még számos más
érdekesség is található, aki veszi a fáradtságot, rengeteget lelhet.
Pl. kannát, kötéldarabot, újabb – ezúttal kicsiny – koponyát -,
fémolvadékot, stb. Térjünk azonban vissza a koponyához! Közvetlenül
előtte egy lapos kődarab helyezkedik el, a kődarab előtt pedig
valamilyen „foszlányféleség”. Hasonló anyag már többször felbukkant
a Curiosity felvételein. Ha a kép színes lenne, el tudnánk dönteni,
hogy fűcsomót látunk, növényi eredetű korhadékot, vagy valamilyen
roncsdarabot. Ha tovább haladunk lefelé, egy tökéletesen
vízszintes, a bal oldalán szabályos derékszögeket mutató kőlapot
találhatunk. A bal oldali részen egyértelműen megmunkálás nyomai
láthatók! A kép előterében pedig ismét egy különös alakzat bukkan
fel, netá a fentebbi koponyához tartozó csontváz része? Talán
egyszer választ kapunk rá, miként arra is, hová lettek a Marson
valaha élt nagytestű állatok? Esetleg ma is élnek?
22.
A NASA április közepén jelentette be, hogy a Marson bizony manapság
is folyékony víz található, s bizonyára – talán már 10 éven belül -,
sikerül igazolni a földönkívüli élet létét is. Kár, hogy az ilyen
bejelentések megfogalmazói éppen a saját űrszondáik felvételeit nem
vizsgálják. Habár azok agyonhamisítottak, mégis perdöntő erejűek! E
havi összeállításunkban ismét rendkívül érdekes marsi fotókat
vizsgálunk: találhatunk rajtuk vadászni induló macskát, földbe szúrt
horgas kereszteket, és kőbe vésett piktogramokat.
Megoldódott a mars-szondák meghibásodásának oka: fekete macska jár a
bolygón!
Remélem a Tisztelt Olvasó megbocsátja nekem a
humorosnak választott alcímet, a valóság – ha nem is tréfás -, de
nem kevésbé figyelemre méltó. A
Spirit
marsjáró
PIA03095 katalógusszámú, „Everest
Panoráma” nevű, 2005. október 1. és 3. között készített felvételének
egyik részletéről van szó. A felfedezés érdeme Szabolics Lászlóé. A
képen egyébként több tucat rendkívül érdekes alakzat található, most
csupán koncentráljunk a bemutatásra kerülő képrészletre.
A felvétel jobb oldalán két nagyobb kőtömböt
láthatunk, szokás szerint a felbontás meglehetősen csapnivaló, ám
még így is aránylag jól kivehető rajtuk egy-egy faragott arc. Az
ívelt koponyák, a szemöldökcsontok, az erőteljes szemöldökök, a
markáns orrok, a szájak felett bajusz, a széles állak. Már
megszámolni sem érdemes, hány kőfej-szoborra bukkantak az egyes
marsrobotok eddig. A hátsó, a nagyobbik kőfej takarásából fekete,
macska-szerű lény settenkedik elő, testtartása rendkívül jellegzetes,
mereven figyel valamit, ugrásra készen áll, ahogy azt a vadászó
macskáknál mindannyiszor megfigyelhettük. A Nap fénye jobbról és
felülről érkezik, a cica is árnyékot vet, tehát létező,
háromdimenziós testről van szó, és nem holmi fény-árnyék játékról!
Lábai sajnos nem vehetők ki, egy szikladarab éppen útban van,
eltakarja. Fontos hangsúlyozni, jelen esetben élő állatról van szó,
nem kövületről, mumifikálódott tetemről! Ahol pedig macska, ott
valami ehető kisállatnak is kell lennie, azaz valamiféle növényevő
rágcsálónak, a biológiai lánc másképpen nem lehetne teljes. Az élő
állatnak a táplálék mellett természetesen belélegezhető légkörre és
vízre is szüksége van. Ez a fotó önmagában is bizonyító erővel
szolgál a kiterjedt marsi életviszonyokra, a légkör valódi
összetételére és a kellemes hőmérsékletre. Ha pedig a felvétel jó
minőségű és színes lenne, talán még a macska fajtáját is
beazonosíthatnánk…
Horgas keresztek a marsi talajban
Az alább részletezésre kerülő felismerések is
Szabolics László felfedezései közé tartoznak. A különböző
marsjáró-felvételek elemzése közben előbb két, majd egy harmadik
panorámakép-részletet is talált, amelyen felbukkant az alcímben
jelzett horgas kereszt. Az első felvétel-részlet a
Spirit
marsjáró által, a Columbia-hegyek lábainál készített, „Cahokia
Panoráma” nevet viselő,
PIA06917 kódjelzésű fotó. A kis
marsi robot 2004. augusztus 9. és 19. között készített egyedi
képeiből illesztették össze. Erről a felvételről már korábban is
volt szó, ugyanis ezen található az egyik korábbi lapszámban
bemutatott, lezuhant, ikerhajtóműves gép, a pilótafülke tetején a
katasztrófában életét vesztett pilótával. Tőle – a google-mars
program segítségével elvégzett mérés alapján – kb. egy kilométerre
bukkan fel egy horgas kereszt alakú, csúcsaival a földbe szúrt tárgy.
A kereszt két látható csúcsa visszagörbül. Valószínűleg fémből
készülhetett.
A következő felvétel-részlet szintén a
Spirit
marsjárótól származik, a
PIA12203 jelzésű panorámaképről
van szó, 2009. május 14 és június 20 között készült a „Troy”
elnevezést kapott helyszíni pont környékéről. Több száz felvétel
összeillesztésével állt össze a mindösszesen kb. 110 millió
képpontot tartalmazó, igazán hatalmas mozaik! Ekkora képfelület
átböngészésével sikerült rábukkanni egy következő, az előzőhöz
kísértetiesen hasonlító, horgas keresztre. Mindez a felfedezőjének
éles szemét dicséri! Nemcsak a méretük és a formájuk egyezik meg
tökéletesen, de még talajba való benyomódásuk mértéke is!
Kétségtelen, mindez intelligens tevékenységre vall! Nemcsak az
elhelyezés, de a megmunkálás is! Anyaga miatt valahol a
közelben-távolban fémmegmunkálásra alkalmas berendezések is léteznek.
Persze, az sem kizárható, űrhajósok szúrták le a földbe (a Marsba)
ezeket a horgonyokat. De vajon mi célból?
Biztosak lehetünk benne, a tárgyak valamilyen
jelentéssel bírnak, már csupán az alakjukból és az
elhelyezkedésükből is adódóan. Vajon ki számára? És milyen
jelentéssel?
A történetnek itt még mindig nincs vége. A
kézirat készítése idején újabb horgas keresztre sikerült bukkanni,
ezúttal is a
Spirit
panorámaképén. A
PIA04182
kódjelet kapta, s az „Independence” elnevezést. A marsjáró 2005.
július 6. és 13. között készítette az alapul szolgáló 108 db
felvételt. A teljes kép mérete hasonló, bőven 100 millió pixel
fölötti. Itt kissé más szögből tekinthetünk a horgas keresztre. A
formája, a mérete, a talajba rögzítésének módja, tökéletesen azonos
az előző kettővel. E jelzések helyes értelmezése még várat magára.
Piktogramok marsi köveken
Az eddigiekben tárgyalt rejtélyes horgas
keresztekkel valamilyen módon összefügg a marsi talajon szerteszét
heverő kövek némelyikén található piktogramok esete. Az ilyen irányú
kutatás is gyerekcipőben jár még, iszonyatos mennyiségű képi anyagot
lehetne és kellene átböngészni ebből a nézőpontból, a most
bemutatásra kerülő néhány felvétel csupán a jéghegy csúcsát jelenti.
A mellékelt felvételrészletek a
Spirit
és a
Curiosity
marsjáró archívumából valók. Sajnos, a jelek
meglehetősen kisméretűek, gyakran a kövek árnyékos oldalán bukkannak
fel, s a képek minősége sem igazán tökéletes a legtöbb esetben. Ami
érdekes, és feltűnő az az, hogy a piktogramok egy része meglehetősen
hasonlatos az előbb bemutatott horgas keresztekhez. Vajon miért
vésték ugyanazokat (hasonló) jeleket a kövekbe is, ráadásul
egymástól meglehetősen nagy távolságra, hiszen a
Spirit
és a
Curiosity
marsjárók távolsága egymástól bő 1000 km!
A jelek között találhatunk függőleges állású
keresztet, háromágú gyertyatartóra hasonlító jelet, díszítés nélküli
András-keresztet, és a már korábban tárgyalt horgas keresztet. A
háttérben ismét csak intelligens tevékenységet kell feltételeznünk.
Azt a kérdést is jó lenne megválaszolni, vajon ezek a kőbe vésett
jelek egyúttal festettek is, vagy a vésetet hordozó kő belseje
sötétebb? Vajon mi lehet a céljuk? Kik készítették őket és mikor?
Két további rejtélyes eredetű tárgy
Az alábbi felvételt az UFO Sightings Hotspot
közölte. A
Curiosity
marsjáró nevéhez fűződik a Sol 746-kor
készült fotó. Rajta egy tökéletesen megmunkált gömböt láthatunk, bár
az alapos tekintet kisebb sérüléseket is felfedezhet felületén.
Anyaga fémesnek tűnik. Átmérője nagyjából tíz centiméteres lehet.
Egy kisebb kőalakzaton pihen. Vajon kik készíthették, hogyan került
oda és mikor? – megannyi megválaszolatlan kérdés.
Néhány méteres távolságban tőle mintha egy
kis lapát heverne - félig eltemetődve a Mars talajában, nyele
felfelé mered. Szemmel láthatóan igen rossz állapotban van.
A lapát feje homorú – a vele való
munka megkönnyítése végett. Mérete 20 cm-es lehet, azaz inkább tűnik
homokozó lapátnak, mint komolyabb szerszámnak. Mióta pihennek ezek a
tárgyak a Mars felszínén? Hogy kerültek oda? Ki készítette őket?
Vajon tényleg a Mars porában hevernek, s nem valahol egy távoli,
kies,
földi
sivatagban? Vajon valaha megtudhatjuk ezekre a kérdésekre a pontos
és igaz választ?
23.
A Mars
bolygóval kapcsolatban már legalább tucatnyi fotó ismert, melyen
ember vagy emberek láthatóak. Kisebbek-nagyobbak egyaránt.
Valamennyien megegyeznek abban, hogy nem viselnek űrhajós öltözéket,
ezzel is igazolván, a bolygó légköri- és hőmérsékleti viszonyai
egyaránt alkalmasak a felszíni életre, a sugárzás sem veszélyes,
ellentétben a hivatalos források állításával, akik természetesen azt
szeretnék, ha az emberek nem érdeklődnének bolygószomszédunk iránt,
s pláne, meg se forduljon a fejükben egy esetleges odalátogatás,
netán letelepedés.
Apró emberke sétál a Marson Május 19-én hozta a
NASA nyilvánosságra a
Curiosity
szóban forgó felvételét. Bal alsó sarkában
kicsiny, sétáló emberfigurát láthatunk. A marsi élőlények körében
nem számít ismeretlennek a parányi emberi forma, a
Spirit 2004-ben
készített képe a kráter szélén üldögélő nőnemű lényről világszerte
ismertté vált. Annak az alaknak a mérete kb. 30-50 cm-es lehetett, a
hivatalos szervek természetesen a „szélfútta szikla” magyarázatot
vették akkor is elő, illetve azzal igyekeztek cáfolni az alak emberi
mivoltát, hogy annak mérete túl kicsiny. Időközben azonban
világszerte bemutatták a Szíriusz című filmet, ebben egy 13 cm-es
kicsiny, emberszerű lényről igyekeztek bebizonyítani annak
földönkívüli mivoltát. A film végén azonban kiderül a teljesen
váratlan igazság, miszerint a lény az 1900-as években élt, 6-8 éves
életkorában halhatott meg, és emberi anyától származik! Számos
genetikai problémával küzdő lényről van tehát szó, de mégiscsak
emberről, semmiféleképpen nem majomról! Kutatók kiderítették, hogy
DNS-e jelentős mértékben egyezik az emberével, ám vannak attól
eltérő szakaszai is. Az is nyilvánosságra jutott, hogy az Amazonas
folyó vízgyűjtő területéről származik, édesanyja pedig nagyjából 30
cm „magas” lehetett. Azaz, egyértelmű bizonyítást nyert, a Földön
nemcsak óriások éltek, hanem bizony törpék is! A legkisebb közülük
pedig korántsem a Hobbitnak keresztelt, Indonéziában élt, csupán
18.000 éves meghalt lény volt, hanem a nála háromszor kisebb, az
Amazonas őserdeiben jelenleg is (!) megtalálható, kicsiny emberi
forma. Az evolúciós tant vallóknak rendesen feladta a kérdést puszta
létezésével.
2.
ábra. Ha kinagyítjuk, feltűnik,
hogy az
alak nem
egészen teljes,
hiányzik
karjának egy
darabja.
Az is jól
látható,
hogy az
emberi alakot
tartalmazó
részlet egy „beillesztett
csíkon” található, jelentősen kiugrik
környezetéből.
Mindennek tudatában a
NASA érvelése a túl kicsi mérettel kapcsolatban elveszíti töltését.
Ráadásul, néhány hete újabb törpe emberi lény került a
Curiosity marsjáró lencséje elő. A
Malin Space Center oldalán található meg, a 00792-es mappában. A kép
elkészítésének idején az apró lény mozgásban volt, éppen felemelte
lábát, s az ellenkező oldali karját lendítette, ahogy azt az egyenes
tartású, két lábon járás megkívánja. A felvétel kapcsán azonban
néhány kérdés is felmerül. Ha erős nagyítás alatt vizsgáljuk,
észrevehetjük, hogy lényegében sok-sok csíkot toldtak bele az
eredeti felvételbe. Ezek a csíkok az esetek döntő többségében
egészen jól illeszkednek a környezethez, olykor azonban az egyezés
nem tökéletes, mint jelen esetben sem. Tehát fel kell tennünk a
kérdést a magunk számára is, vajon a beillesztett csíkok jelentik a
valóságot, vagy pedig azok a részek, melyeket ezekkel a
beillesztésekkel eltakartak? Szkafanderes törpe a Marson? Habár a marsi fotókon
előkerült emberszerű lények védőruha, illetve szkafander nélkül
láthatóak, pár éve mégis nyilvánosságra hoztak egy képet, mely ennek
ellentmondani látszik. Ugyancsak a
Curiositynek köszönhető, a
2012-ben készült felvétel, egészen pontosan a bal oldali navigációs
kamerájával. Érdekes módon, habár a figura jól felismerhető, mégsem
kapott szélesebb nemzetközi visszhangot. Láthatóan valamiféle öltözetet visel, bal
karjánál mélyebben lenyúlik annak anyaga. Kezének árnyéka is jól
látszik. A lény lábai vaskosak, bal lábával mintha éppen fellépne
egy kisebb kődarabra. Karjait felemeli, szinte majdnem pontosan a
marsjáró irányába. Ujjait széttárja. A kézfejein mintha 4-4 ujj
lenne. Az arcát busó-jellegű maszk fedi. Jól látható rajta a két
nyílás a szemek számára. Mintha meg akarná magát adni a
robotjárműnek. Mérete néhány tíz centiméteres lehet, viszonyítási
támpont hiányában csupán becslésre szorítkozhatunk. A furcsaság
ebben a figurában a meglehetősen emberi viselkedése.
Őrtorony a Marson? Legalábbis valami
ilyesmit lehet kivenni a
Spirit
marsjáró Sol 1353-kor készített felvételén. Habár a kép régi, mégis
érdemes olykor a régi felvételeket is elővenni az egyre gyarapodó
ismereteink és tapasztalataink fényében. A kép bal felső sarkában
szabályos objektumot láthatunk. A „szélfútta szikla” magyarázat ez
esetben akár még nem is tűnne annyira a valóságtól elrugaszkodottnak,
hiszen a felületes szemlélő különböző mértékben elkopott
sziklarétegeket vehet ki. Azt már csak az alaposabb kutató tekintet
derítheti fel, hogy ezek a „réteges sziklák” felül nagyjából kört
formáznak, lejjebb pedig négyszögletes metszetet. Egyéb felszíni
részlet nem deríthető fel. A felvétel felbontása természetesen
súlyosan lerontott, a színek is hiányoznak, miként azt a NASA-tól
megszoktuk az elmúlt évtizedekben. Ezen tehát már meg sem
lepődhetünk. Ez ellenkezőjén esetleg.
Érdemes tudni, egyes marsfotók esetében
tökéletesen fekete bevonatokat visznek fel a képekre, illetve számos
esetben egész egyszerűen kiradíroznak dolgokat, mint amikor valaki
pl. a Paint programmal rajzolgat. Jelen esetben az árnyékokat
érdemes megvizsgálni. Az alakzat alsó részétől kezdődően tökéletesen
fekete árnyékot láthatunk, ennek bal alsó része szabályos
derékszöget alkot. Mindenféle kivilágosítási kísérletnek ellenáll,
azaz tökéletesen fekete. Ilyen „szín” pedig a természetben nemigen
létezik. Az alakzat tetejéig folytatódik ez a fekete tusrajz, a
szabályos forma felbontása, elkenése érdekében még néhány
maszatolással tovább is vitték ezt a foltot, hogy eszébe se jusson
senkinek, hogy itt lényegében a marsi talajból kiemelkedő valamiféle
szabályos tornyot láthatunk.
A radírozásra is nézzünk meg egy példát,
ugyancsak a Spirit marsjáró készítette, az időpont is megegyezik.
Panoráma felvételről van szó. A kép bal oldalán, a közepe táján
látható ez a bizonyos radírozás. Miként lehet eldönteni, hogy itt is
szándékos beavatkozásról van szó, és nem a kamera hibájáról? Ahogy
az előbb, ha a felvételt a lehető legvilágosabbra vesszük, a fekete
árnyék ellenállt bármiféle fehérítési kísérletnek, most éppen az
ellenkezője történik. Ha a felvételt a lehető legnagyobb mértékben
befeketítjük, a fehérre radírozott terület megmarad fehérnek, azaz
semmiféle képi információt nem tartalmaz, ahogy az előző esetben a
fekete réteg sem tartalmazott. Az árnyékok tökéletes fekete réteggel
történő hamisítására szinte valamennyi egyszínű, azaz fekete-fehér,
vagy barnás-narancsos marsfotón találunk példát, a fehérre
radírozásra ritkábban bukkanhatunk, hiszen nagyon könnyű észrevenni.
Csak találgatni lehet, a 21. században a NASA miért alkalmaz még
mindig ennyire primitív képhamisítási eljárásokat? Az Egyesült Arab Emírségek is a Marsra készül Egyelőre még csak űrszondával, de így is az
ötödik szervezet lehet a világon, amelynek sikerül ez a feladat. A
szonda indítását 2020-ra tervezik, hét hónapos repülés után áll
marskörüli pályára. Elsősorban a légkört vizsgálná, annak
szerkezetét, összetételét és jelenségeit. Közvélemény-kutatást
követően a „Reménység” nevet kapta. Jelenleg 75 szakember
foglalkozik az építésével, ez a szám hamarosan 150-re duzzad majd.
Színes felvételeket is fog készíteni, reméljük, talán az esetükben
több szerencsénk lesz, mint az indiai marsszonda kapcsán, amikor 9
hónap alatt egyetlen színhelyes felvételt voltak csak hajlandóak
kitenni a hivatalos honlapjukra, és két agyonvörösítettet. Az
Egyesült Arab Emírségek megalakulásának 50. évfordulóját szeretnék
ebben a formában megünnepelni.
24.
Sokasodnak a marsi felvételek a bolygószomszédunkon élő parányi,
egyértelműen emberi vonásokkal rendelkező lényekről. Érdekes
párhuzamként jelentkezik a Szíriusz című filmben bemutatott, a
chilei Atacama-sivatagból származó, női emberi őssel és ismeretlen
apai eredettel bíró, 15 cm-es emberi lény. A felfedezés birtokában
egészen más léptékben – is – kell a marsi fotókat elemezni. Egy-egy
„szabályosnak látszó kőrakás” akár valakiknek otthona is lehet.
Parányi Marslakó a Földön? És a Marson is? A Szíriusz (2013) című film készítői a mű
beharangozásakor azt állították, kétséget kizáróan egy földönkívüli
lény van a birtokukban, s munkájuk révén ez mindenki számára
egyértelművé válik majd, az idegen életformák létét tagadók tábora
pedig szépen elhallgathat. Ezzel szemben, az Atanak elkeresztelt
kicsiny, emberi vonásokkal rendelkező lény, túlságosan is emberinek
bizonyult. Származása és eredete pontosan ismert – a film
felvezetőjével ellentétben -, azaz sorsában semmi különös és
misztikus elem nem található. Voltak olyan vélekedések is, miszerint
megkövesedett magzat lehet, vagy mutáns, vagy hasonlók, ám ezeket a
felvetéseket rendre megcáfolták, ugyanis kiderült, legalább 7-8 évet
élt mielőtt meghalt volna. Ez esetben újabb kérdés merül fel: vajon
mekkora lehetett akkor, amikor megszületett? A mitokondriális DNS-elemzés kimutatta, anyja
Chile területéről származik, indián nő volt, az apa tekintetében
pedig nagy a bizonytalanság. Habár a film igyekezett az
ufóészlelések sorát is bemutatni, eredeti célkitűzését nem
teljesítette, habár, kétségtelen, rendkívül érdekes kérdést vetett
fel, mégpedig azt, valójában honnan is ered a bemutatott parányi
emberi lény családfája?
2005-ben csupán néhány hírügynökség számolt be
az iráni Makhunik faluról. Törpe emberek lakták, egyikük múmiáját is
megtalálták. 16-17 éves korában mindösszesen 25 centiméterre nőtt. A
faluban található házak legnagyobbika elérte a 80 cm-es magasságot.
Még 5000 éve sincs, hogy elnéptelenedett. Sajnos, az eredeti hírek
szétmosása ez esetben is bekövetkezett, igyekeztek a felfedezés
tényét és jelentőségét bagatellizálni. A témának az ad különös
hangsúlyt, hogy a Marson kutató robotszondák egyre-másra kapnak
lencsevégre törpe méretű emberforma lényeket. A marsi élet
szempontjából pedig rendkívül érdekes tény, hogy a törpék mellett
óriás-termetű, emberjellegű maradványok is ismertek, továbbá, emberi
vonásokkal csak részben rendelkező lényeké. A Mars felszíne alatt
élőkről pedig egyelőre még vajmi keveset tudunk. Levonhatjuk tehát a
következtetést: a Mars multikulturális égitest, több, különböző
jellegű civilizáció élt rajta egy időben, s akár jelenleg is. A Mars esetében tehát le kell vinni egy teljes
nagyságrenddel azt a léptéket, amely esetében egy megtalált eszköz,
vagy megmunkált kő, tárgy, stb. intelligens alkotás nyomát viselheti.
Kicsit módosítani kell a szemléletünkön. Itt van mindjárt a sorban
egy újabb kis lény, akit „pálcikaembernek” neveztek. A forrás a
Curiosity archívuma.
Feltétlen említést érdemel a 170192 gigapans
katalógusszámú felvételen látható alakzat-csoport is. Továbbra is a
Curiosity marsjáró gyűjteményéből. A központi figura egy női szobor(?)
benyomását kelti, ráadásul, mintha tartana maga előtt valamit a
kezében. Szerszámot? Műszaki berendezést? – ezek már csak
találgatások. Előtte kissé balra egy további emberszerű figura van.
Talán egy gyermek? A harmadik alak, a kép jobb oldalán, jóval
vékonyabb és kisebb, esetleg már inkább csak a fény-árnyék játéka
lehet. Mintha egy guggoló alakot látnánk, aki éppen a központi
figura felé mutat bal kezével. Valóban nagyon érdekes.
Piramis a Marson A Curiosity felvételén bukkant fel, mérete
megfelel egy személygépkocsinak. A „szél és a víz ereje” nem sűrűn
szokott a természetben szabályos piramisformát létrehozni. Sajnos a
felvétel – mint ahogy rendszerint – egyszínű sárgás-barnás árnyalatú,
olybá tüntetve fel, hogy ez a Mars bolygó alapszíne a környéken,
holott semmi másról sincs szó, mint közönséges fekete-fehér
felvételről, kissé megszínezve, ahogy azt gyakran a fotósok
megtették ezelőtt 50-100 évvel is. A felvétel felbontása csapnivalóan rossz, már
egészen kicsi, 50%-os nagyítás esetén is azonnal képpontokra hullik
szét. Emellett homályos is. A már évtizedek óta jól ismert
jelenséggel találkozhatunk tehát ismét: a színek tönkretétele
mellett az eredetileg is szánalmasan gyenge, 2 megapixeles
felbontást (2.5 milliárd dollárért!), tovább rontják. Egy „lebutításon”
át nem esett mars- vagy egyéb fotónak 300-400%-os nagyítást is
könnyedén ki kellene bírnia anélkül, hogy képelemekre hullana.
Azt talán még így is el lehet dönteni, hogy a
piramis nem egyetlen kőtömbből áll, szerkezete réteges. A környező
kőgörgeteghez nem igazán illeszkedik. Bal oldala mintha erősebben el
lenne temetődve, ebből lehet következtetni az uralkodó szélirányra.
Egy kisebb domboldalon fekszik, csúcsa nem a tényleges függőleges,
hanem a dombhoz képesti függőleges irányba mutat. Ez a megalkotása
óta bekövetkezett talajszint-módosulásoknak is betudható. Amennyiben
tekintetbe vesszük a korábban tárgyalt törpe emberek marsi
jelenlétét, ennek a piramisnak a szerepe is más megvilágításba
kerülhet. Ugyanis nemcsak egyszerűen, mint „jelzőkő” funkcionálhat,
de akár otthonként, vagy temetkezési helyként is szóba jöhet. Kora
ismeretlen. Rendkívül ősi is lehet. Közvetlen környezetében nem
láthatóak szabályos tárgyak, ezért pontos magyarázattal nem
szolgálhatunk egyéb vonásait illetően. Miként arra sincs magyarázat,
hogy a Curiosity marsjáró vajon miért nem közelítette meg és
elemezte ki? Miközben a NASA szakemberei a marsi élet múltbeli
lehetőségét latolgatják, az orruk előtt lévő dolgokkal nem hajlandók
foglalkozni. Legalábbis úgy tesznek. Lejárat a Mars felszíne alá A Curiosity 2013. február 14-én készített,
PIA17603 számú felvételéről meglepő részletességgel olvashatunk a
Photojournal adott oldalán. Sőt, a felvételre több méterrudat is
elhelyeztek, a lépték könnyebb beazonosíthatósága végett. Érdekes
dolgokat olvashatunk a megkövesedett agyagtáblákról és a különböző
homokkő-lemezekről. Nyilvánvaló, kiszáradt tómedrében járunk a
marsrobot segítségével. A mozaikkép elemzője azonban egyetlen szót
sem ejt a felvétel középtáján látható, teljes egészében szabályos „lejáratról”.
Mintha az nem is létezne. Azt viszont megjegyzi, hogy „a felvétel
színeit igyekeztek úgy beállítani, mintha az a Földön készült volna”.
Ezzel a megjegyzésével egyetlen gond van, mégpedig az, hogy amit
látunk az egyáltalán nem színes felvétel! Az, hogy egy fotón
fekete-fehér, azaz a szürke árnyalatok helyett barnás tónusokat
használunk, és semmi mást(!), az egy képet még nem tesz színessé!
A „lejárat” oldalfalai tökéletesen simák, a két
oldal abszolút mértékben párhuzamos egymással, a nagyobbik, a bal
oldali szikla oldalát akár késsel vágták volna le, a felső része
ugyancsak megmunkáltnak látszik, tökéletesen vízszintes. A „lejárat”
jobb oldali részét, mintha épített falszakasz alkotná. Ami pedig a
méreteket illeti: a „lejárat” szélessége 20 cm körüli, a magassága
pedig nagyjából 40 cm. Azaz tökéletesen illeszkedik az előbb és
korábban bemutatott marsbeli törpék testmagasságához! A bejárat
előtti föveny sértetlennek látszik, ám a NASA 40 éves marsfotó
hamisító-tevékenységéből jól ismerjük, kedvenc eszközeik közé
tartozik a nem kívánatos felszíni formák „homokfövennyel” való
elrejtése. Azaz nem tudjuk, vajon ezt a lejáratot manapság használja-e
bárki, miként azt sem, hogy mikor készült, s azt sem, hogy az
amerikai marsjáró vajon megvizsgálta-e közelről is? Pedig mennyire
jó lenne ezekre a kérdésekre ismerni a választ.
|
|