Arany László: Mars-híradó - 2017/2.

49.

  Ahol növényzet van, ott állatoknak is kell élnie, márpedig a Marson nem kevés a növényzet, ha tartós, oxigénben gazdag légkört tud biztosítani. Víz is van bőven, hiszen a jégsapkák mellett a talaj is igen nagy mennyiséget tartalmaz belőle. (A Mars, tömegéhez képest, arányaiban, több vizet hordoz, mint a Föld!) Olykor hatalmas áradások söpörnek végig a bolygón. Főleg a sarkvidékek térségében. Joggal várjuk el tehát, hogy állatok is élnek a Marson, és erre már számos példát is bemutattunk az Ufómagazin hasábjain. Különböző fajok csontvázai is tömegével találhatók a marsfotókon. Ahol víz, ott vízi állatoknak is lennie kell. Mivel pedig a NASA – hivatalosan –a mai napig tagadja a Marson a folyékony víz jelenlétét, ezért különösen nagy gondot fordít bármi, akárcsak a vízi életre utaló jelnek is az eltüntetésére. Szerencsé(nk)re, nem az alaposságukról híresek.

Háromféle adatkezelés

Annak illusztrálására, hogy mennyire más a nagyközönség számára kiadott felvételek minősége és felbontása, mint amelyeket a „bennfentesek” kezelnek, egyetlen felvételt szeretnék mellékelni a Sir Patrick Moore által egykor vezetett, a BBC által készített, Tke Sky Night című sorozatból, annak is a 2011. július 1-én, az Egyesült Királyságban bemutatott adásából. A felvételen Dr. Steven W. Squyres látható a saját irodájában, az asztala sarkán éppen egy Marsról szóló könyv, a háttérben pedig dupla monitoron a Mars panorámaképe, tekintélyes felbontásban természetesen, s amin már meg sem lepődünk, az égbolt ragyogóan kék!

Ezzel kapcsolatban néhány részletet érdemes tudni. Squyres professzor lényegében az elsőszámú ember a marsjárók (MER) kutatási programjában. Az ő kezén át futnak az adatok, a legfontosabb döntési jogköre van, mi kerül abból ki a nyilvánosság elé. Számos kitüntetés elnyerője. Ha valaki, akkor ő biztosan elég sokat tud a Marsról! Igen ám, az egy dolog, hogy abból mit hoz nyilvánosságra, az meg egy másik…

1.    ábra. Dr. Steve Squyres professzor, a marsjárók fotóinak elsőszámú civil felelőse, teljesen más minőségű és -színű képanyagból dolgozik, mint amelyik a nyilvánosságra eljut. Neki lehetőségében áll az eredeti fotók megtekintése. A katonai alkalmazásokhoz természetesen ő sem juthat hozzá.

Viszont azt is tudni kell, hogy a NASA, s rajta keresztül a Pentagon, az USA titkosszolgálatai és egyéb szervezetei, mindig is jogot formáltak a civil programokban való részvételre. Még csak álmában se gondolja senki, hogy léteznek teljesen „civil” programok! Bizonyára a kétmilliárd Facebook-felhasználó csak ritkán, vagy sohasem tudatosítja, hogy amikor valamit megoszt, hozzászól, stb. lényegében hozzájárul a világ leghatalmasabb mesterséges intelligencia kísérletéhez…

Már a 60-as évek legelején is divat volt a civil műholdak katonai alkalmazása, már a Tyros-1 esetében is, „időjárási műhold” 1960-ban áll pályára. Lehet, hogy esetenként az időjárás-kutatással is foglalkozott, de igen fontos katonai szerepet is ellátott. Annak(?) idején ezt úgy oldották meg, hogy az adott műholdra katonáék rászerelték a maguk egységét, a „fekete dobozát”, a civileknek fogalmuk sem volt mit tartalmaz, és milyen célt szolgál, ők a saját részükön dolgoztak. Fellövéskor természetesen a katonai csomag is pályára került. Így játszották ki a pl. a katonai űrtechnika korlátozását tiltó nemzetközi szerződéseket. Ennek leglátványosabb példája a civil Discoverer műholdak álcája alatt futtatott katonai, Corona műholdprogram. Vagy, „nukleáris energiaforrás” címén telepakolták a földkörüli pályát atombombákkal. Megoldották. Ahogy manapság is.

Mindezzel csak azt szerettem volna érzékeltetni, hogy a marsjárók is tele vannak katonai berendezésekkel, és miközben a Curiosity civil kamerája is képes lenne valós idejű videófelvételeket sugározni (ilyesmit soha nem láttunk az elmúlt öt évben), akkor el lehet képzelni, a katonai berendezései mire képesek. Pontosabban, elképzelni sem tudjuk.

Ebben nincs semmiféle „összeesküvés-elmélet”, ezek a tények szakmai körökben jól ismertek, immár közel hatvan éve bevett általános gyakorlatról van szó. Háromféle adat van tehát: 1. titkos katonai, 2. csak a tudósok kezébe eljutó, 3. nyilvános.

2.    ábra. A civil Discoverer sorozat égisze alatt titkos, katonai felderítő műholdak repültek a Corona program keretében.

Angolna a Marson

A felvezetőben említett vízi élőlényekre a legjobb példát a Spirit marsjáró szolgáltatta, meglehetősen régen, már közel egy évtizede. A felvétel készítésének időpontja Sol 527. A nehézség a vízi élőlények leképezésében abban áll, hogy a marsjárók nem járkálnak vízpartok közelében, a vízi lények a vizet viszont nem igazán tudják tartósan elhagyni, következésképpen, elkerülik egymást. Szerencsére nem minden esetben. Ugyanis, ahogy említettem, időnként hatalmas áradások söpörnek végig a bolygón, magukkal rántva természetesen a vízi életformákat is. S ahogy az a Földön is lenni szokott, ha az ár elvonul, sok vízi lény elpusztul, mert nem képes a fő folyásba visszajutni.

A fotó rendkívül érdekes, telis-tele van meglehetősen „szokatlan” tárggyal, ilyen mindjárt az angolna farka alatt található „gnómfej”, és az attól jobbra látható „fémtárgy”. A „gnómfej” horgas orrú figura, teljesen tisztán látszik mindkét szeme, jobb füle, hosszan elnyúló szája. Tökéletes szimmetriát mutat. Kőfaragványnak tűnik. Felülete szép és sima, nem lehet még talán annyira régi.

3.    ábra. A Spirit Sol 527-kor készült felvételén egy angolna/muréna látható, valamint egy rejtélyes fémtárgy.

A „fémtárgy” üreges, több nyílás van rajta, láthatóan a felső része erősen deformálódott, az elején a félkörös vágat viszont még tökéletesen szabályos. Vajon mi célt szolgálhatott ez a tárgy?  Honnan eshetett le? Minek lehetett az alkatrésze?

Ezek mellett még számos érdekes tárgy található a fotón, azok azonban már közel sem ennyire látványosak és egyértelműek. Ám most essen szó az angolnáról!

Az állat láthatóan elpusztult, bár egyes földi angolnák (a csontoshalak főosztályába, azon belül a sugarasúszójú halak osztályába tartozó rend) képesek a felszíni vizek közötti utat akár a szárazföldön is megtenni, ennek a szerencsétlen párának ez nyilván nem sikerült. Szája nyitva, tekintete a semmibe mered. Feje a testéhez képes meglehetősen nagy, de ez sem szokatlan pl. a murénák körében találhatunk hasonló földi példát. A „kígyóhalnak” is nevezett állat erős, hegyes fogazattal bír, ragadozó állat. Következésképpen, a Marson sem füvet eszik… Testformája tökéletesen alkalmazkodott az úszásra, elnyúlt, szabályos és szimmetrikus. A képen még testének pikkelyezettsége is egészen jól kivehető. Vitathatatlan.

Sajnos nem tud a nyilvánosság arról, hogy ezt a tetemet a Spirit marsjáró közelebbről is megvizsgálta volna, pedig nyilvánvalóan megtette.

Szerencsére olykor a kutatóknak is van szerencséje, s ezt történt Tim Beech esetében is, aki egy másik Spirit felvételen e faj (vagy egy másik) élő példányára is rábukkant! A lény egy üregből bújik éppen elő (talán önmaga számára ásta a szárazabb időszakok elviselésére, vagy csak elfoglalt egyet?), és a bőre is meglehetősen fehér, tehát akár éjszakai lény is lehet. A szájában mintha éppen egy kisebb halat tartana. Annak villás farka, melluszonya jól látszik, ahogy lapos feje is. Akár egy parányi cápa! Mivel a jelenet „szárazon” zajlik, feltételezhető, hogy az angolna valamelyik közeli pocsolyában tett szert zsákmányállatára, és vitte „haza”, hogy elfogyassza, ám a „bejáratnál” fennakadt, és most éppen ezt a jelenetet láthatjuk. Bizonyára ritka pillanat. Sajnos csupán „pillanat”, mert a Spirit által bizonyára több tucat, a jelenetről készített felvétel már „fennakadt a szűrőn”, és sok esélyünk nincs, hogy valaha is láthatjuk őket, arra pedig főleg nincs, hogy az események a maguk helyes színvilágában és tökéletes élességgel bontakozzanak ki előttünk, ahogyan azt egyébként a Spirit minden bizonnyal rögzítette. Ám, sajnos, amíg az űrszondák fotóira is érvényes a „3-as szabály”, addig erre vajmi kevés esélyünk van.

4.    ábra. A Spirit egy másik felvételén Tim Beech egy élő példányra is rábukkant.

50.

 Immár az 50. Marshíradót tartja kezében a Tisztelt Olvasó. Ezúton is szeretnék köszönetet mondani Önöknek a marsi hírek- és események követéséért, illetve Pusztay Sándor Főszerkesztő Úrnak a lehetőségért.

Lassuló marskutatás

Sajnálatos módon Elon Musk, a SpaceX elnöke, jelentősen visszalépett a marsprogramja tekintetében, „cserébe” több tízmilliárd dollár értékű megrendelést kapott, bár ezt így nem mondták ki, a helyzet magáért beszél, az ok nyilvánvaló. Fent kell tartani a Marsról a hamis látszatot. Mindenáron. A Marsról, mely rendkívül fontos szerepet játszott a múltunkban. Bizonyára a jövőnkben is fontos szerepet kap. Sok minden vall arra, hogy az emberiség legalább egy része közvetlenül a Mars bolygóról származik. (Gondolok itt elsősorban a néhai Csepregi Ferenc tulajdonában lévő Ősi tudás kövére.) A tudásnak az egész emberiség szolgálatába állítása helyett, egy szűk csoport jogot formál magának arra, hogy ő találja ki a történelmet, a fizikát, a csillagászatot, a biológiát és mindent. Ezzel az a gond, a súlyos erkölcstelensége mellett, hogy a történelem-gyártók, a fizika-gyártók, stb. teljes egészében elszakadnak a valóságtól, hiszen a maguk kialakította fantázia-világban élnek, és innentől kezdve képtelenek az élet valós problémáival szembenézni, azokat orvosolni. Nagyon, de nagyon rosszul teszik az emberek tehát, ha megbíznak bennük és rájuk bízzák az életüket, egészségüket.  Az alábbiak illusztrálására szeretnék bemutatni egy csúcstechnológiás felvételt a 2.5 milliárd dollárba kerülő Curiosity marsjárótól. Július 17-én a marsi felhőket fényképezte. Jelesül cirrus felhőket. Nos, ez a kép nem vicc. Ilyen mélységesen lenézik a nagyközönséget. Azt várják tőlünk, hogy elhiggyük, itt tart ma a NASA szuper csúcstechnikája. A minőség egy 50 évvel ezelőtti számítógép-monitoros megjelenítésnél is rosszabb. Ez a „súlyos megalázás” kategória.

1.    ábra. A Curiosity marsjáró csúcstechnikás felvétele a marsi felhőkről 2017. május 17-én.

Fésű

Szabolics László fedezett fel a Curiosity Sol 1419 napi fotóiból összeállított panorámaképén egy közönséges fésűt. A mérete és a kiképzése tökéletesen megfelel a földi társainak, és bizony ilyenkor merül fel a kérdés, vajon tényleg a Marson készült-e a mellékelt felvétel. Sajnos, 3. típusú adatról lévén szó, a kép a színeitől és az élességétől megfosztott, ám mindezek ellenére is tökéletesen jól kivehető a jól ismert fésű-forma, és az egyes fogak, a görbülete, minden. Ismét egy olyan lelet, amely formáját és használati célját illetően, megkérdőjelezhetetlen.

2.    ábra. Fésű a Mars porában. Vajon ki és mikor használta?

Gyalogpióca?

A felfedezés Rami Bar Ilan érdeme. A Curiosity felvételéről van szó. 2017.02.14.-én készült. Egészen fantasztikus. Mintha egy szárazra vetett pióca próbálna „elgyalogolni” egyik helyről a másikra, a sziklák közötti ösvényen. Ilyesmi valóban nincs a Földön, s habár a kép minősége olyan, amilyen, a lény szelvényezett teste tökéletesen kivehető, a testének íve is, a jól ismert „pióca-tartás”. Valószínűleg nem ez a megszokott testtartása és közlekedési módszere még a Mars feles gravitációs környezetében sem, mindenesetre valóban döbbenetes a felvétel. És hogy a dolog még érdekesebb legyen, úgy fest, mintha valakivel/valamivel „beszélgetne”, ugyanis egy hozzá hasonló, pár centiméteres lény látható mellette, s hogy a dolog még elképesztőbb legyen, egyenesen feléje fordul, mintha figyelne rá, mintha egyenesen „beszélgetnének”. Ennek a másik lénynek szabályos „arca” van - szeme, orra szája -, testének egyéb részlete nem felismerhető. Jól látható egybemosódó árnyékuk is, szó sincs tehát a ”fény- és árnyék játékáról”, vagy valami hasonló sületlen magyarázatról. A képen – nagyítás hatására – jelentős pixel-manipulációt ismerhetünk fel, de ezen a bosszantó tényen már meg sem lepődünk.

3.    ábra. Ezek (ők?) vajon milyen lények?

Feliratos kő és még „valami”

Továbbra is a Curiosity archívumánál maradva, egy 2016. április 3-i felvételt teszünk közre, melyen „valami” egészen különleges dolog látható, egy feliratos kő előtt. A felfedezés érdeme Martine Grainey-t illeti. Nem számít különlegességnek, ha a Marson feliratos kövekre bukkannak a kutatók, bár a jeleket még egyetlen esetben sem sikerült megfejteni. A jobb oldali nyíl a talán egyik legelterjedtebb vésetre, a horgas keresztre mutat, míg a baloldali egy igen összetett jelre. 3-as szintű adat lévén, lényegében semmi többet nem tudunk belőle kivenni.

Ám a Marson a különleges leletek halmozódva jelentkeznek, ezért sem lehet a „véletlent” vagy a „szélerózió” hatását komolyan mérlegelni, jelen esetben ugyanis egy meglehetősen szokatlan tárgyat láthatunk az előtérben. Ráadásul, hogy a dolog még rejtélyesebb legyen, ez a bizonyos tárgy szinte „lebeg”, egészen jó alá lehet látni. Talán egy ócska vasaló darabja, vagy egy gépalkatrész, vagy valami egészen más? Ki tudja. Határozottan és egyértelműen felismerhető szerkezettel és szimmetriával rendelkezik. Az is látszik rajta, hogy sérült, törött. Ám hogy ki, mikor és mire használta – ezek azok a kérdések, melyekről a NASA még akkor sem lenne hajlandó minket tájékoztatni, ha ismerné a választ.

4.    ábra. Feliratos kő, és még „valami”.

Okostelefon a Mars sziklái között

Az első érintőképernyős okostelefonok az 1990-es évek végén, azaz nagyjából húsz évvel ezelőtt jelentek meg. Az Internet elterjedésével és sebességének növekedésével valósággal piaci robbanás következett be ezen a területen. Nyilván, egy okostelefon használhatósága bizonyos, kiépített rendszerek meglétét követeli meg, az Internet szerverei mellett ugye pl. a wifi hálózatot is, komoly műholdas- és földi támogatással. Ha tehát valahol egy okostelefonnal találkozunk, szükségképpen fel kell tételeznünk az említett rendszerek meglétét is. Ez ugye eddig egyszerűen és nagyszerűen hangzik. Ám mi van akkor, ha egy okostelefonra a Mars sziklái között bukkanunk rá? A Curiosity 2016. december 18-án készült fotója szerint egyértelműen erről van szó! A Felfedezés Rami Bar Ilan nevéhez fűződik, a felvétel katalógusszáma 143401a. Természetesen 3. típusú adatról van szó, az élességétől és a színeitől megfosztott képről.

A felvételen látható okostelefon tehát nem lehet húszévesnél régebbi, ám bizonyára még ennél is sokkal fiatalabb, talán csupán csak néhány hete hullott oda, ahol a kép készítésének idején volt, hiszen azért a marsi időjárási körülmények korántsem kedveznek egy ilyen rendkívül finom és érzékeny eszköz fennmaradásának. Emellett elég sok kérdés is felmerül: aki elejtette/elvesztette miért nem ment vissza érte? Miért hagyta ott? Nem hiányzott neki? Netán „történt vele valami”, ami miatt elvesztette a készülékét és már nem volt lehetősége megkeresni? A Marson vajon tényleg teljes mobil-átjátszóállomás és wifi rendszer van kiépítve? Kik részére? Mikor építették ki? Ha pedig a Marson mobiltelefon használható, akkor ugye teljesen szükségtelen a „halálosnak” beharangozott sugárzás ellen bármiféle szkafanderes védelem, hiszen a bolygó felszíne kellemes körülményeket biztosít az ott élőknek. Ha pedig a felvétel nem a Marson készült (a NASA-tól semmiféle csalás nem áll távol), a kérdések egy része ekkor is megállja a helyét: ki vesztette el, miért hagyta ott, stb. És természetesen az is, hogy vajon a NASA mesterséges értelemmel felruházott képhamisító programja miért hagyta ott ezt az alakzatot a felvételen, amikor egyértelmű, hogy a párhuzamos élek, a szimmetrikus felépítés mesterséges szerkezetre vallanak? Passz.

5.    ábra. Érintőképernyős okostelefon. A Marson?

51.

 Miközben a múlt havi számban éppen a lassuló marskutatást ecseteltük, Elon Musk látványosat lépett, és újabb, bár szerényebb tervet tárt szeptember 28-án a világ elé. Ez a „szerényebb” természetesen csak az ő fogalmai szerint az, az Amerikai-, az Európai-, az Orosz- vagy a Kínai Űrhivatal, megközelítőleg hasonlóval sem volt képes előállni az elmúlt 60 év alatt, csupán csak különféle „látomásokkal”, melyekből soha nem lett semmi, a reklámozásukra viszont töménytelen sok pénzt el lehetett költeni. A cél természetesen éppen ez volt.

Teherszállító űrhajó a Marsra 2022-ben

Majd két évvel később megérkeznek az első marsi telepesek is. Erről számolt be Elon Musk, a SpaceX Vállalat elnöke a 68. Nemzetközi Asztronautikai Kongresszuson Adelaide-ben, Ausztráliában. A tervet, annak kezdeti fázisában, tavaly tárták a világ elé a Mexikói Konferencián. Akkor egy hatalmas rakétaflottával ismerkedhettünk meg, a Bolygóközi Szállító Rendszerrel (ITS), mely segítségével Musk, az elkövetkezendő 50-100 éven belül, egymilliós marsi telepet szeretne létrehozni. A 12 méter átmérőjű űrhajót 42 Raptor hajtóművel felszerelt hordozórakéta vitte volna fel földkörüli pályára, majd tért volna vissza a Földre, ahonnan tankolás után ismét útjára indulhatott volna.

Az újabb változat az eredeti elképzeléseket főbb vonalaiban megtartja, ám az űrhajó csak 9 méter átmérőjű lesz, és csupán 31 db Raptor motor hajtja meg. A név kissé változott, Musk az előadásában ugyanis folyamatosan a Bazi Nagy Rakéta (BFR) nevet emlegette, mint „kódnevet”.

1.    ábra. Az ember ponttá zsugorodik a Space X Falcon 1, Falcon 9, a Nehéz Falcon és a Bazi Nagy Rakétája mellett.

Elmondta, hogy az elmúlt egy évben számos alkalommal nézték át a terveket, azok megvalósíthatóságát és finanszírozhatóságát illetően, s most úgy érzi, rátaláltak a helyes útra. A kulcs abban rejlett, hogy a méreteket kissé csökkenteni kellett, s az elkészült terméknek pedig nagyon sokféle módon felhasználhatónak kell lennie, miként az jelenleg is történik a SpaceX esetében, a műholdfellövésektől kezdve a Nemzetközi Űrállomás kiszolgálásáig. Abban bízik, hogy a Falcon 9, és a novemberben kipróbálandó Falcon Heavy - azok újrafelhasználhatóságának köszönhetően -, gyártósorai nagymértékben felszabadulhatnak és rendelkezésre állhatnak az új nehézrakéta előállítására. Ez alapvető fontosságú az ügy érdekében.

A jelen elképzelések szerint a BFR rakétarendszer (a hordozórakéta a csúcsán az űrhajóval) 106 méter magas lesz, azaz kb. 15 méterrel alacsonyabb, mint az ITS. 150 tonna terhet lesz képes alacsony földkörüli pályára juttatni. Az űrhajó maga 48 méter magas lesz, 100 embernek ad aránylag kényelmes lakhelyet. Az űrhajó 6 db raptor hajtóművel lesz felszerelve, melyek eljuttatják a szerkezetet a Marsra, mintegy 3-6 havi utazást követően. A felszínre ereszkedést szuperszonikus fékezés előzi meg, miként azt a Falcon 9 első fokozatának visszatérésekor láthatjuk. A Falcon 9 esetében a leszálláskor egyetlen rakétamotor működik, a Mars esetében kettő fog, és ez bármelyik kettő lehet a hatból.

2.    ábra. Űrhajók reflektorfényben a Musk marsi bázisa közelében.

Bármelyik gyorsítórakéta vagy maga az űrhajó újra és újra repülhet. „Teljesen ostoba dolog ugyanis megépíteni egy fantasztikusan kifinomult rendszert, és azt rögtön utána meg is semmisíteni, mihelyt egyszer használtuk. – mondta Musk. – „Nem győzöm kellően kihangsúlyozni mekkora értelmetlenség ez, és alátámasztani az újrafelhasználhatóság fontosságát.”

A SpaceX jelentős fejlesztéseket indított el a BFR rendszer tekintetében. A Vállalat legalább két legénység nélküli teherűrhajót szeretne a Marsra indítani 2022-ben, elsődlegesen azért, hogy a szükséges források helyszíni jelenlétét megerősítsék és hogy létrehozzák az elkövetkezendő repülések számára szükséges infrastruktúrát – bányászati-, energia- és életfenntartó rendszereket. Ha minden rendben megy, két újabb teherszállító űrhajó indul 2024-ben, és két további, immár telepeseket szállító űrhajó is. Az ő feladatuk a hajtóanyaggyár felállítása, valamint a marsi bázis alapjainak lerakása lesz. A telep egyre bővülni és bővülni fog, ahogy újabb és újabb teherűrhajók és telepesek érkeznek.

3.    ábra. Musk marsi bázisának távlati képe.

„A végső cél a Mars terraformizálása, és olyan hellyé tétele lesz, ahol kellemes élni” – fejezte be Musk.

Musk terveinek ezzel még nincs vége. Ugyanis a szóban forgó űrhajót rakétarepülőként is alkalmazni kívánja, ezáltal a Föld bármely pontját 60 percen belül elérhetővé téve. Pl. a New York - Sanghaj repülőút az eddigi 15 óra helyett mindösszesen 39 percig tartana. Persze, e tervek láttán és hallatán a legtöbben csak a fejüket csóválják és megmosolyogják, ám akik ismerik Elon Musk eddigi fejlesztési munkálatait pontosan tudják, hogy ezek a tervek nagyon is komolyan veendők.

4.    ábra. Musk univerzális űrhajójának röntgenrajza.

Lockheed-Martin tervek

Természetesen az állami űrügynökségek tisztában vannak Elon Musk nyilvánosság előtt végrehajtott fejlesztéseivel, így a NASA is, ezért, mivel az széles nyilvánosság erősen érdeklődik a marskutatás iránt, és látja a NASA vergődését, halogató taktikáját e kérdésben, nekik is „kötelező” volt valamivel előállni, és ezúttal a Lockheed-Martin Vállalatot bízták meg ezzel a feladattal. Pár szó essék erről is, de természetesen a terv komolyságát erősen megkérdőjelezi az a tény, hogy a NASA még a Holdra is csak a TV-képernyőkön és a filmvásznakon volt képes leszállni, hogy egyetlen bonyolultabb pilótás űrrepülést sem hajtott végre mióta létezik, és technikailag is rendkívüli a lemaradása. A terv bejelentését egy nappal Musk előadása elő helyezték, nyilván ez sem véletlen.

A Vállalat elképzelései között szerepel egy Mars körüli pályán keringő, állandó személyzettel dolgozó űrállomás, melyen a legénységet mintegy 1000 napos turnusokban váltanák. Erről az űrállomásról, legalábbis továbbfejlesztett állapotában, ereszkednének a Mars felszínére az űrhajók és térnének vissza hozzá. A leszállás technikai megvalósítását Musk terveiből lesték el, azzal a különbséggel, hogy a Falcon 9 rakéta esetében a megoldás létjogosultságát a SpaceX Vállalat már 15-ször bizonyította, míg a Lockheed-Martin egyetlen egyszer sem, merthogy nincs és nem is volt nekik soha olyan hordozórakétájuk, ami erre képes lenne, vagy képes lett volna.

5.    ábra. A Lockheed-Martin Vállalat marsraszálló egysége

A leszállóegység négy űrhajóst tudna a Mars felszínére juttatni egy csupán kéthetes kutatási időszakra. Ám két leszállóegységben gondolkoznak már eleve, ha az egyik elromolna, legyen mihez fordulni, nehogy ott ragadjanak a helyszínen. A hajtóanyagát vízbontással kívánják előállítani napelemek felhasználása mellett, ugyancsak az űrállomáson, ahová a vizet a Földről szállítanák, vagy a Mars holdjairól, esetleg aszteroidákról szereznék be, külön erre a célra kifejlesztendő vízszállító teherűrhajókkal.

A leszállóegység legénységi részét a NASA Orion űrhajójától vennék át, melyet még ki sem próbáltak, és nem is fognak úgy öt éven belül… Természetesen azt is a Lockheed-Martin gyártja. Húsz év sem elegendő számukra egy működő példány előállítására, viszont már elköltöttek ismeretlen mennyiségű dollár milliárdot. Csak a tervekre egyedül egymilliárdot…

A Lockheed elképzelései a NASA által a Hold körül üzemeltetendő űrállomást is számításba veszik. Ilyen űrállomás létesítésére, a 2024-et követő időszakot illetően, legalább már egy szándéknyilatkozatot aláírtak, ami természetesen semmire sem kötelez.

A tervek szépek, hangzatosak, de pontosan tudjuk, bármennyire is azok, ezek is a kukában végzik, hiszen csak reklámértékük van, és semmiféle komoly szándék nincs a megvalósításuk mögött.

6.    ábra. A Lockheed-Martin Vállalat marskörüli űrbázis terve

Marshíradó – 52.

 A napokban az egyik hírportálon éppen az ufókutatókat gyalázták, akik – szerintük - hatalmas „anyaűrhajót vélnek” látni a Marson, és semmi mással sem töltik idejüket, mint hogy „összeesküvés-elméleteket gyártanak”. Természetesen a cikk „szerzője” a névtelenségbe burkolódzott és forrást sem adott meg, úgy gondolta, így jár főnökei kedvében, s egyben talán a megbízásuknak is eleget tesz, ha kissé belerúg a földönkívüli élet kutatóiba. Az érdekesség az, hogy az általa bemutatott „anyahajót” ábrázoló felvétel súlyosan manipulált a NASA részéről, tehát hamis. Szerencsére, az ilyen névtelenek gúnyolódásait a legteljesebb mértékben figyelmen kívül hagyhatjuk, már csak a jelen írásban bemutatott dolgok miatt is, ahol bizony egy 2-es szintű adat is megtalálható lesz, ami valójában rendkívül ritka, hogy a nyilvánosság elé kerül.

Újabb ház

Először azonban vessünk egy pillantást egy újabb házra. A sokadik már a sorban, senki sem számolja, hánynál is tartunk valójában. A Curiosity marsjáró felvételeiből összeállított gigapan képről van szó, a sorszáma 186130. A felfedező Martine Grainey, a kép készítésének időpontja 2016. április 10. A NASA eredeti nyers felvételén csupán némi színkiemelés történt, a kép információtartalmának megváltoztatása nélkül.

Tipikus nyeregtetős házat látunk, több kéménnyel. Akár az Nagyalföldön is állhatna valamelyik tanyán. A kép pixelezettségét elemezve az is kétségtelen, hogy a képen látható épület egységes egészet alkot, szó nincs arról, hogy bizonyos perspektivikus- és árnyékhatások miatt a látható forma „véletlen” jött volna létre.

A tető helyenként kissé rozzant állapotban van, a főbb szerkezetét azonban jól tartja. A ház homlokzata nem pontosan felel meg a földi építési technikáknak, a gerinctartó-gerenda kissé kiemelve helyezkedik el, a szarufák nem a nyeregtető csúcsán egyesülnek, hanem valamivel lejjebb. Tisztán kivehetünk öt darab kéményt is, és ez ugye megint csak fontos ismerettel szolgál, mindenek előtt a légkör magas oxigéntartalmáról beszél. Akár fával, szénnel, gázzal tüzelnek, azt ugye be kell szerezni, a Marson tehát bőven lehet belőle. És az sem utolsó, hogy az eredeti felvételen az égbolt ragyogó kék!

1.    ábra. Újabb ház az egyik marsi völgyben. Ezúttal kémények is láthatók rajta.

Platós piramis

Maradván az épületeknél, egy újabb piramisról essék most szó. Ugyancsak a Curiosity marsjáró képeiből összeállított panoráma-felvételről van szó, jelesül a 190932 számúról. A felfedező Rami Bar Ilan. A fotó 2017. október 10-én készült, azaz néhány héttel ezelőtt.

A szemmagasságunk a világosabb színű piramisplatóval esik egybe, sajnos, bár nem látunk rá, nincs semmi okunk feltételezni, hogy a teteje ne négyzet alakú lenne. Két tökéletesen szabályos, trapéz alakú oldallapját viszont jól láthatjuk, ahogy nyílegyenes oldaléleit is. Az alapéleit egy kisebb domb eltakarja. A szemközti lapon további szerkezeti elemek láthatók, ám ezeket már nem lehet jól kivenni.

Nem kevésbé érdekes a piramis mögött, jobb oldalt látható komplexum sem, sajnálatos módon, már a láthatóság határán van, ezért nehéz kivenni bármit is belőle, azon kívül, hogy szabályosnak tűnik. Hasonlóképpen figyelemreméltó a piramis előtt látható tárgyak tömege, ezek között a legjobban két, részben egymásra fonódó kígyó, egy kisebb oszlop, és néhány további, még kevésbé felismerhető objektum bontakozik ki.

2.    ábra. Platós piramis. Körülötte rejtélyes alakzatok.

Csigaház?

Újfent a Curiosity felvételei között kutakodott Martine Grainey, amikor az egyik, 2014. február 11.-én készült képén valami egészen érdekeset talált. Habár a kép minősége viszonylag tűrhető („csak” a színeitől fosztották meg…), mégsem lehet határozott véleményt formálni, mit is láthatunk valójában. Nem lehet ugyanis egyértelműen eldönteni, hogy a „csigaház” önálló tárgy-e, vagy valamilyen módon kapcsolódik az alatta található, furcsa alakú „valamihez”. S ha igen, akkor együtt vajon mi célt szolgálhatott ez a meglehetősen különös összeállítás?

Nagyon érdekes és szokatlan ez a bizonyos „csigaház”. Tökéletes kétoldali szimmetriát mutat – legalábbis azon a részen, ahol láthatjuk. A felülete is megmunkált, többféle módon is. Akár mesterséges, akár biológiai eredetű, az élethez való kapcsolódása letagadhatatlan. Nagyon érdekes a piros, pásztorbot-jellegű ívelt görbe az elején. Nehéz ennél többet mondani, mert könnyen elragadhatja az embert a fantáziája.

3.    ábra. Csigaházhoz hasonló valami. Esetleg kapcsolódik az alatta található tárgyhoz.

Vízfolyás a Marson

Végül pedig kerüljön bemutatásra ez a bizonyos 2-es típusú adat. A 2-es típusú ismeretek az elit tudósok kezébe jutnak és csak oda. Ha valaha is nyilvánosságra kerülnek, arra évtizedeket kell várni. Ám olykor a véletlen (hanyagság?) ugyancsak a segítségünkre siethet, miként jelent esetben. A felvétel hitelességéhez a legcsekélyebb kétség sem férhet, mármint ahhoz, hogy hivatalos NASA felvételről van szó. Katie Stack, a JPL alkalmazottja, a Curiosity marsjáró küldetésén dolgozó tudós. Egy videófelvételen lelkes szavakkal ecseteli a robotjármű sikeres működését, nagyszerű tulajdonságait. Számunkra nem is a szavai igazából a legfontosabbak, száraz adatokat közöl, hanem a háttérben látható felvétel, amelyen a környező vidék kőzet-összetételének adatai mellett bizony jól láthatóan, kiemelve(!) egy vízmegfolyást láthatunk, s mögötte egy patakot, ahonnan ered. NASA-éknál még be is karikázták, a gyengébbek kedvéért...

Az égbolt természetesen ragyogó kék, a Marson ez számít általánosnak, és nem pedig a NASA által agyonvörösített, az atmoszférában nagy mennyiségű homokszemcse jelenlétét sugalmazó, hamisítások. A vidék meglehetősen kopárnak tűnik, de nem árt a Kedves Olvasót emlékeztetni, a Curiosity marsjáró - a NASA tudja miért -, nem képes a zöld színtartományban fényképezni, ezért ha bármiféle növényzet jelen van is, az számunkra rejtett marad.

4.    ábra. Sebes folyású patak, belőle keskeny víztúlfolyás (tökéletesen szabályos kör övezi), ragyogó kék ég, napfény. Marsi idill.

  Azt pedig végképp nem fogom fel, hogy az említett hölgy úgy magyaráz a kép előtt, mintha nem is valamiféle világszenzációt látnánk, olyasmit, aminek még a gondolatát is a NASA a legvehemensebben tagadja, és „összeesküvés-elméletet” kiált. Netán ez a bizonyos hölgy annyira el van zárva a külvilágtól, hogy elfelejtették neki megmondani, hogy mi a kötelező NASA hazugság és ahhoz tartsa magát? És még folytathatnánk a kérdéseket. Ám térjünk még vissza a felvételre néhány gondolat erejéig!

A kiemelt képrészlet felső részén jól látható maga a patak, ahogy az is, hogy a víz áttetsző, helyenként a meder alja is kivehető. Mindez pedig nem milliárd évekkel ezelőtt történt – ezzel az állítással igyekszik a NASA butítani az embereket…, hanem bizony napjainkban! Íme tehát az első(?) rendkívüli jelentőségű, hivatalos NASA fotó arról, hogy a Marson napjainkban is, bővizű patakok folynak!

53.

 Az elmúlt időszakban rendkívül sok és látványos dolgot találtak a Marson, a legkülönbözőbb állatokat, kövületeket, szobrokat és építményeket. Valóban a bőség zavara köszöntött ránk, miközben Elon Muskról sem szabad megfeledkezni, akinek óriásrakétája a startasztalon várja a januári felbocsátást.

Irány a Mars!

Talán mire ezek a sorok megjelennek, Ekon Musk tűzpiros elektromos Roadsterje már javában a Mars felé tart. Nem kisebb célt tűzött ki ugyanis maga elé a SpaceX Vállalat vezetője, mint azt, hogy nehézrakétájának bemutatkozása alkalmával máris egyből a Marsot veszi célba. Ő maga sem teljesen biztos a sikerben, félig-meddig tréfásan nyilatkozta azt, hogy reméli, az új hordozórakéta legalább nem a startállványon robban fel… Mindenesetre csupán szuperlatívuszokban lehet írni a vállalkozásról, hiszen annyi elsőséget szerezne egy sikeres kísérlettel, amit talán felsorolni sem lehet. Nézzünk ezek közül néhányat!

1.    ábra. Elon Musk nehézrakétája immár a startállványon, hogy megkezdje utazását az orrkúpja alá helyezett…

Mindenekelőtt itt van mindjárt az a tény, hogy a rakéta begyújtásakor 27 db Merlin hajtómű fog egyszerre működni! Tehát 27 db rakétahajtóművet kell a másodperc töredéke szintjén egymáshoz hangolni, korrigálni adott esetben, felügyelni és vezérelni. Páratlan. Ugyancsak lenyűgöző, hogy az első fokozatot adó 3 db Falcon 9-es rakéta mindegyikét(!) vissza kívánja Musk hozni, a kilövőállástól nem messze. A három közül az egyik, a középső, még nem járt az űrben, a másik kettő viszont már igen, azaz ismételt felhasználásra törekednek ebben az esetben is.

A hordozórakéta emelőképessége eléri a 65 tonnát, ami jelenleg messze a legnagyobb a világon, két és félszerese a legerősebb rakétáknak, legyen az amerikai, kínai, európai vagy orosz. Ha e kísérlet sikerrel zárul, akkor Elon Musk az egész világot maga mögé utasítja, valamennyi űrnagyhatalmat, melyeknek 60-70 évnyi tapasztalatai vannak. Mindezt pedig 10 év alatt érheti el, töredék költségen. Természetesen érzi ennek veszélyét is, ezért a rakéta fokozott védelmet élvez. A vetélytársak nem riadnak vissza semmilyen eszköz alkalmazásától, ahogy azt már többször is bizonyították…

A rakéta emelőképessége elegendő arra, hogy tekintélyes méretű eszközöket indítson a Mars, vagy akár a Naprendszer távoli térségei felé. Az orrkúp alatt mintegy jelképesen is, egy elektromos hajtású, tűzpiros Tesla Roadster kap helyet. Nyilván nem véletlen, hiszen éppen az elmúlt hónapokban utasította maga mögé a Musk vezette Tesla művek az amerikai General Motorst is. Az utolsó vetélytársat.

2.    ábra. … tűzpiros, elektromos Tesla Roadster.

Faragott szobor, jogar, pemzli

Egészen fantasztikus felfedezést tett Martine Grainey még a tavalyi év februárjában, a Curiosity 01598 jelű felvételén. Alig hiszünk a szemünknek, mennyi minden van itt, egy helyen, s habár a kép a NASA révén a színeitől megfosztott, azért bőven akad itt látnivaló. Mintha egy oszlopfő töredékét látnánk a kép előterében, felül egyfajta díszítés, lejjebb emberi arc jellegű forma. Jól látható a két fogsor, az orr, és az egyik szemnyílás, melyet félig mintha egy madártollszerű „valami” fedne el.

Az oszlopfőtől jobbra fent valami pemzli- vagy rojtszerű dolog van, felette ismét egy szabályos forma, amiből mintha egy drót nyúlna ki.

Az egész fotón minden bizonnyal a legérdekesebb az a tökéletesen szabályos, aranyszínű jogar(?), amit a kép bal szélén láthatunk. Szépen csillog a ráeső napfényben, szabályos voltához, mesterséges eredetéhez a legkisebb kétség sem férhet. (Éppen ezért, nem az ilyesmiket mutogatják a híradókban…) A tárgy forgásszimmetrikus, a nyele fokozatosan vastagodó, felső része kiszélesedik, további díszítést és gyönyörű mintázatot kap. Az anyaga is bizonyára arany, nemcsak a színe. S ilyenkor ugye elgondolkozik ismét az ember, hogy ez a felvétel vajon hol készült? Ha valamelyik földi sivatagban, akkor a felfedezők azóta már régen begyűjtötték a leletet... Ha valóban a Marson, akkor miért nem vizsgálták meg közelebbről és hozták nyilvánosságra a részletes vizsgálat eredményét?

3.    ábra. faragott oszlopfő, jobbra tőle egy „pemzli”, balra pedig egy aranyból készült „jogar”.

Pihenő madár

Sok évvel ezelőtt készült felvételeken már láthattunk a Mars egén madarakat repülni. Azok a képek még a mostaniaknál is gyengébb minőségűek voltak. Most azonban Sarah Runcie egészen friss felfedezésének köszönhetően jobb képünk is van immár. A Curiosity december 19-én kapta lencsevégre az egyik közeli sziklán üldögélő madarat. A dologhoz ismét kétség sem fér, nem az „érzékeink játszanak velünk”. A madár az madár. Ha veréb is, de most nem erről van szó. Inkább galamb jellegű álltatot láthatunk, tökéletesen szabályos a teste, még a felénk néző szeme is kivehető. Egészen fantasztikus! Sajnos ismét semmi hír róla, hogy a marsjáró közelebbről is megvizsgálta volna, vagy ha meg is tette, az már nem 3-as szintű adat ugyebár. Nem tudom, másoknak milyen a látása, de azért az emberek nagy többsége mégis csak madarat lát a képen, aki pedig nem, az nem tudom, mit. A madárnak pedig aránylag sűrű légkör kell, hogy a „hagyományos módon” közlekedhessen, s természetesen víz, növényzet és élelem. Talán mindjárt is akad a számára egy bogár!

4.    ábra. Békésen pihenő madár a Curiosity látóterében.

Ormányos bogár

A Curiosity bal oldali navigációs kamerája rögzítette ezt a felvételt Sol 1887-kor. Jobboldali részlete látható kinagyítva. Sajnos ez a lény sem keltette fel a NASA érdeklődését. Miért is? Pedig még a meglehetősen rossz felbontás és a színek hiánya ellenére is jól kivehető a lény alakja, jellegzetes ormánya, világos-színű, ellipszis alakú teste, a hátán végigfutó sötétebb csík, s a lábai. Mind a hat. Valahová nagyon igyekezhetett. A földi bogarakhoz hasonló összetett szem nem látható rajta, csápok sem, talán a felszín alatt él, a világos színe ezt is magyarázhatja, s az „ormányával” érzékel és táplálkozik.

5.    ábra. Ormányosbogár igyekszik valahová a Curiosity marsjáró navigációs kamerájának látóterében.

Állattetem

Végül pedig egy állat tetemének képét szeretném bemutatni. Rami Bar Ilan felfedezése, a Curiosity archívumában lelt rá, a kép dátuma 2017. november 20. A színeitől megfosztott fotón kétségtelenül egy állat, erősen bomlásnak indult teste látható. Kisméretű lényről van szó, talán egér nagyságú. A feje kutyáéra emlékeztet (több kutyatetem is ismert már a Mars felszínén), a kinyújtott lába azonban meglehetősen hosszú egy kutyához mérten. Arányaiban egy kenguruénak felel meg.

A koponyaforma teljesen szabályos, szépen kivehető a bizonnyal erős harapásra képes pofa, látható a szem ürege és a fül. Majd az ívelt, erősen sérült test, a kilátszó csontok, és az egyik hátsó láb, illetve a test alá hajolva az egyik mellső.

A kép jobb alsó sarkában, az egyik sziklába faragva(?), emberi arc vonásait ismerhetjük fel. A Marson tipikusnak mondható jelenség, hogy az adott humanoid faj a saját képmásával jelöli meg területét, épületeit.

Elgondolkoztató felvételek.

5.    ábra. Ormányosbogár igyekszik valahová a Curiosity marsjáró navigációs kamerájának látóterében.

54.

 Egészen fantasztikus mennyiségű felfedezés történt az utóbbi időben a Marssal kapcsolatosan, sajnos, kevés szó esik róluk a közösségi médiában, mert valahol már ők is érzik, hogy a folyamatos gúnyolódás és becsmérlés nem éppen a legjobb taktika ilyen esetekben, az emberek egyrészt belefáradtak ebbe, másrészt átlátnak a szándékon. A most bemutatásra kerülő felfedezések ugyancsak egyértelműek és önmagukért beszélnek, tehát inkább hallgatnak róluk.

Majomfej

1.    ábra. Majomkoponya a Mars talajában.

Mit is kezdhetnének ugyanis egy olyan felvétellel, mint például az Opportunity marsjáró Sol 4961-kor kapott lencsevégre. (Természetesen, a színeitől és az élességétől a NASA fosztotta meg a szóban forgó fotót, nem a kutatók…) Ahogy azt nem győzöm eleget hangsúlyozni, szó sincs, szó sem lehet „belelátásról”, révén az egész Naprendszerünkben nincs annyi megfelelő méretű kőtömb, hogy azokból a „véletlen” akár csak egyetlen egy ilyen alakzatot is megformálódjon. Annyi – megfelelő méretű - sziklatömb pedig az egész galaxisban sem található, amennyi a Marson eddig fellelt közel száz emberi- és nem emberi koponya megformálásához elegendő lenne, nemhogy mindez egy helyen! A NASA hivatalos szakértői számára már csak az az álláspont maradhat, hogy „tréfás kedvű ufonauták az egész Galaxisban megkeresték, és a Marsra hordták a ’véletlen erózió” folytán emberi/állati koponyaformára alakult sziklatömböket.” A legfőbb baj, hogy ez nem vicc. A NASA tényleg ilyen szinten „megalapozott” véleményt próbál elhitetni velünk. Tehát nyugodtan el lehet vetni a „belelátásra” vonatkozó felvetést, mint teljesen komolytalant és tudománytalant. A képen azt látjuk, ami rajta van. Egy tisztán és élesen kivehető majomfejet. És közvetlen tőle balra, talán egy másikat is.

 A Marson számos fotó ábrázol élő majmot, főleg páviánt, semmi meglepő sincs tehát abban, ha ennek a fajnak a koponyája is felbukkan egyik-másik fotón. A kép önmagáért beszél, nem kell hozzátenni semmit. Egészen káprázatos felvétel. Hát még ha eredeti felbontásában és színeiben láthatnánk! De mindez egyelőre puszta álom. Az amerikai kormányzat irányítása alatt álló NASA a nagyközönséget nem tartja méltónak rá, hogy hiteles ismeretekkel ellássa.

Kígyók

2.    ábra. Legalább négy élő kígyó látható ezen a képen.

A korábbi számokban is mutattunk már be kígyókat, illetve kígyóhalakat. Jelen felvétel azért érdekes, mert mindjárt több is látható belőlük. Ami még szokatlan, hogy a felvételt kivételesen nem a vörösbe nyomták el, hanem a kékbe. Időnként ilyen fotókkal is találkozunk, ezek éppen úgy hamisak, mint az szándékosan bevörösített képek. Ha ugyanis – jelen esetben – nem lenne a teljes kép a kék színtartományba eltolva, akkor nagyszerűen látszanának a vízfolyások, és a körülöttük kialakult kisebb pocsolyák-tavacskák. Ha pedig látszanának, az nagyon nem illene bele a NASA népbutító kampányába.

A kép életlenségén már meg sem lepődünk.

Az egyik kígyó teljes egészében a parton van, felemelt fejével éppen figyel valamit, talán azt a szerkezetet(?), ami a vele szemben lévő sziklaplatón látható. A bal oldali képkiemelésen található. A jobb oldali képrészleten viszont legalább három további kígyó bontakozik ki a szemünk előtt. Azok is valamennyien az elsőként említett kígyó által figyelt dolgot nézik.

Nagyon ritka felvétel, nem is emlékszem a korábbi évtizedekből hasonlóra, ahol a Marson egy adott fajból mindjárt négy élő példány is megfigyelhető lenne. Ráadásul, egyértelműen vízhez kötött állatok.

Idegen létforma

A következő felvételen valami egészen szokatlant láthatunk a Curiosity marsjáró fotóján. 2017. november 11-én készült, a felfedezés érdeme Rami Bar Ilant illeti. Az emberi szem számára teljesen szokatlan lényt láthatunk. Sokkal inkább nevezném „lénynek”, mint tárgynak. A kép természetesen életlen és színeitől megfosztott, a NASA által. A kis lénynek mintha „dupla feje” lenne, két-két szemmel, a fejének felső része nagyobb és erőteljesebb. Ám az is lehetséges, a fején sisakot visel, és éppen fel van tolva annak felső része. Enyhén a háta mögé fordul, teste szelvényezett, s mintha két hátsó végtagja is lenne, azaz két lábon járó egyed, ám mellső végtagjai nem látszanak, kivehetetlenek, talán nincsenek is. Ilyen lény a Földön nem ismert, azaz éppen az ilyen felvételek sugallják azt, hogy legalább a fotók egy része valóban a Marson készült.

A kép jobb alsó sarkában és az előterében is látható egy-egy szelvényezett élőlény/tárgy? Sajnos, az ilyen mértékben lerontott felvételből sokkal többet már nem tudunk kivenni.

3.    ábra. Egészen különleges teremtményt láthatunk ezen a felvételen.

Mosolygós fej

Akár egy smiley. No igen, csakhogy ez nem valamelyik közösségi oldalon bukkant fel, hanem a Marson. A színeitől és felbontásától megfosztott felvételt a Curiosity készítette 2017. december 26-án, azaz Karácsony másnapján. A marslakók így kívántak volna boldog ünnepeket?... Aligha.

A kép környezete is rendkívül érdekes. Szinte mindegyik kövön véseteket láthatunk. a legtöbbjük felszínén vízszintes rovátkák tűnnek fel. Ezek – szükségtelen mondani – nem a különböző sűrűségű és keménységű geológiai rétegek egyenlőtlen kopása révén alakultak ki… A rovátkák mesterségesek, hiszen néhányuk összetart és egy másik ábrába torkollik, mások különböző mintázatokat öltenek. Ismét másokon szabályos jelek bukkannak fel. Igen, a geológia sok mindenre képes, ám arra, hogy egy helyen, ilyen mennyiségben és ennyiféle szabályos ábrát produkáljon, megfejelve mindezt egy smilleyval, nem igazán.

4.    ábra. Smiley Karácsonyra a Marsról!

Kilenclyukú híd

Jó pár ezer marsi felvételt tanulmányoztam már, de ilyesmit még egyetlen egyen sem láttam. A Curiosity bal oldali navigációs kamerája (a NASA vajon miért nem tartotta érdemesnek ráirányítani a fő kameráját erre a helyre?), színeitől megfosztott és életlen felvételén, a távolban, boltíves hídszerkezetet láthatunk. Érdekes módon, korábban senkinek sem tűnt fel a 2015. április 12- én, az Űrhajózás Napján készített felvétel, csupán nemrégiben ismerte fel Martine Grainey kutató, mit is láthatunk rajta a távolban.

A helyi vízszintest sajnos nem ismerjük, nem lehet tehát tudni az építmény eredeti rendeltetését csupán a kép alapján találgathatunk. Elég sok szikla is zavarja a kilátást, az építmény egyes részei ezért fedésben vannak, és azt sem látni, hogy pontosan honnantól és hová vezet. Sajnos a média erről a felfedezésről sem számolt be, ugye a „szélfútta szikla”, meg a „belelátás” már olyan szinten nevetséges lett volna, hogy el sem merték vállalni…

Az építmény meglehetősen messze van a marsjárótól, következésképpen, nagyméretű. Magassága a tízméteres nagyságrendbe esik, a hossza pedig a százméteresbe. Azt láthatjuk csupán, hogy a bal oldali sziklából indul ki, és elvezet valahová a jobb oldali szikla mögött. A boltívek szép szabályosak, a belógó sziklák zavarják meg a tisztán való láthatóságukat, az alapos szem azonban felismeri a tökéletes ismétlődést. Kilenc ilyen „lyuk” látszik, akár a hortobágyi híres híd esetében. A környéken még számos szabályosnak tűnő objektumot felfedezhetünk, azonban a távolság nagysága és a felbontás kicsinysége miatt ezekről pontosabbat nem lehet mondani. Természetesen a kérdések tömege oszlana azonnal el, ha láthatnánk a valódi színeket. Hát éppen ezért nem látjuk.

5.    ábra. Kilenclyukú híd a távolban.

Vissza a nyitólapra