Az Ufómagazin augusztusi számában esett szó a Viking űszondák által negyven évvel ezelőtt – kísérleti úton - megtalált és beazonosított életnyomokról, mely eredményeket a NASA vezetői a mai napig „kémiai reakcióknak” minősítik, miközben a Viking űrszondákat üzemeltető tudósok éppen ellenkező állásponton vannak. A Curiosty marsjáró napjainkban újra és úja a fejlett élet létezését támasztja alá, napi szinten, ám a NASA a „nagy beismerés” helyett, inkább a felvételek látványos hamisítását választja.

Ismét a Viking-űrszondákról

A space.com oldalon a nyáron komoly vitát folytattam a Viking marsszondák biológiai kísérletei kapcsán, igyekeztem a hivatalos, és semmivel alá nem támasztott álláspontot megingatni, legalább azon olvasók és szakértők körében, akik nem a kötelezőt fújják. Bizonyára ennek is köszönhető, hogy Leonard David szakújságíró részletes cikket írt a témában, és megerősítette álláspontom, miszerint a Viking biológiai kísérleteit kivitelező és azokat felügyelő tudósok – Gilbert Levin vezetése alatt -, attól a naptól kezdve, hogy az első eredmények megérkeztek, mind a mai napig, pontosan tudják és meggyőződéssel állítják, a Viking leszállóegységek igenis életnyomokat találtak.

1.    ábra. Gilbert Levin, a Viking-program vezetője. 

Levin elmondja, hogy a NASA-nak esze ágában nem volt folytatni a 40 évvel ezelőtt talált életjelenségek alaposabb vizsgálatát. Összeveti a Viking-szondák méréseit a Curiosity elemzéseivel, és határozottan állítja, legalább mikróba-szintű élet jelenleg is létezik a Marson.  Felhozza az évszakos metánciklus egyértelmű létezését, a mind több és több vízlelőhely megtalálását, az egyértelműen élőlények által hátrahagyott talajváltozásokat, fosszíliákat, egyéb leleteket.

Ben Clark Viking-veterán is megszólal a cikkben és – egyetértve Dirk Schulze-Makuch professzorral – kijelenti, „A Marson egyértelműen biológiai környezettel találkozunk 1977-ben.”

A Viking-csapat tudósai kétséget kizáróan leszögezik, hogy „az akkori kísérletek bármiféle kémiai rekonstruálása - az elmúlt évtizedekben - egyértelműen kudarcot vallottak, és amíg ez a helyzet fennáll, addig az egyetlen és legelfogadhatóbb magyarázat az, hogy a Marson jelenleg is élet van.”

A NASA asztrobiológusa, Chris McKay „hivatalból igyekszik cáfolni” a fenti álláspontot, ám sem a Viking-programmal, sem az említett kísérletekkel alaposabban nem foglalkozott, érvei súlytalanok és valótlanok, személyeskedőek, nem pedig tudományosak.

Műhomok

Essék egy néhány szó a NASA egyik kedvenc képhamisítási megoldásáról, ez pedig a műhomok. Jelen esetben a Curiosity marsjáró fotójáról van szó, a sorszáma: 179301a, 2017. augusztus 24-én készült, a felfedező Rami Bar Ilan.

A kép közepe táján valamiféle szerkezet található, tökéletesen szabályos élei egy részét láthatjuk, más részük eltűnik, hogy aztán a félig áttetsző „homok” alatt folytatódjon. A „homok alatt” ugyanis teljesen tisztán kivehetjük a szerkezet főbb elemei vonalának meghosszabbítását, miközben más elemek-részek is előbukkannak.

Teljesen nyilvánvaló, hogy ilyen „homok” nem létezik, sem színben, sem féligáteresztő mivoltában, sem sehogy.  Érdemes megfigyelni a központi alakzat bal oldalán, jobb felső részén és alján a nyílegyenes „vágásokat”. A homok erre képtelen, miként arra is, hogy helyenként függőleges falakat alkosson.

Feltétlen említést érdemel a központi alakzat – lényegében – nulla vastagsága, azaz, mintha papírvékony lenne. A műhomok felvitelekor ugyanis nem törődtek vele, hogy az eredetileg minden bizonnyal háromdimenziós objektum mélysége is megmaradjon.

Hallatlanul amatőr hamisítási munka.

2.    ábra. Ismeretlen eredetű és rendeltetésű szerkezet részben műhomok alá rejtve.

Szél? – vagy valami más

 A következő felvételpáros egészen friss, augusztus elején készült, egy marsi hét különbséggel, a Curiosity jóvoltából. A katalógusszámok, a marsi napok tekintetében: Sol 2132 és Sol 2139. Természetesen a hivatalosan kiadott „nyers képek” is már eleve hamisak, hiszen a NASA, a „szokásos eljárása” során, a színeitől megfosztotta őket - felrakta a már jól ismert homokszínű rasztert -, és még az élességet is lerontotta. Ahogy „illik”.

Ennek ellenére, éles szemű kutatók, köztük Rami Bar Ilan, észrevették, hogy egy „anyagdarab”, a két felvétel készítési ideje között, jelentősen elmozdul. Az anyagdarab összetételét, miszerint fémről vagy műanyagról van-e szó, ennyiből nem tudjuk megállapítani, talán ha az eredeti színeket látnánk, akkor könnyebb dolgunk lenne, de hát éppen ezért nem látjuk a valódi színeket!... Az biztos, vékony lemezkéről van szó, mérete néhány centiméteres lehet. Hogy honnan került oda? Erre a szokásos válasz az, hogy a marsjáróról pottyant le. Az pedig már egészen más kérdés, hogy azon nincs is ilyesmi…

A kép azonban ennél sokkal többet is elmond nekünk. Ugyanis nemcsak a szóban forgó lapos tárgy mozdult el, hanem számos kavics is jelentősen megváltoztatta a helyzetét. Teljesen független attól, hogy a két felvétel elkészítésének szögében némi, igen csekély különbség valóban megfigyelhető. Ha pedig a vékony tárgyat „műanyagnak” is tételezzük fel, amire semmi bizonyíték nincs, akkor még csak-csak elmegy, hogy a – NASA szerint – szinte vákuum-jellegűen ritka marsi légkörben, egy hét alatt, mintegy 20 cm-rel arrébb került. Ám ha a kavicsokat vesszük, azok minimum néhány dkg súlyúak, még a legerősebb marsi „vákuumszél” sem képes arrébb rakni őket a megfigyelhető mértékben, illetőleg eltűntetni (pl. a jobb alsó sarok kavics-csoportját). Ugyanis a felső képhez képes az alsót tekintve, számos, kisebb-nagyobb kavics, egyenesen hiányzik!

Mit láthatunk még? Azt, hogy a felső képhez képest az alsón a „sötétebb terület” számottevően nagyobb, és olyan helyekre is kiterjed, ahová a felsőn nem. No igen ám, de hogy ha ezt a területnövekedést tekintjük, ez pontosan ellenkező irányú, mint a NASA vákuum-szele, amelyik a kicsiny tárgyat balról-jobbra „fújta el”, miközben a „homokot” jobbról-balra. Ez így nem működik. Mi hát a megoldás?

3.    ábra. Szél és vízfolyás rendezte át a talajt a Curiosity közelében.

Az, hogy a megfigyelhető történésnek bizonnyal semmi köze a marsi szélhez, amely természetesen nem vákuum-ritkaságú (esetleg a kis lemez esetében történhetett ilyen behatás egy sűrű légkörrel rendelkező Mars esetében, amennyiben a kis lemez valóban műanyag). Viszont egy kiadós esőzéshez annál több. Más magyarázat ugyanis nem adódik arra, hogy a talaj egy része jóval sötétebb lett (azaz átnedvesedett), kavicsok kerültek elő és tűntek el (sodorta őket oda és el a vízfolyás), és hogy a Curiosity marsjáró egy hétig egy helyben dekkolt, nyilvánvalóan, meg kellett várni, amíg a kisebb vízfolyások kiszáradnak és a kisbusz méretű robot biztonságosan folytathatja útját.  

Állatkoponya

Végül tekintsünk meg ismételten egy koponyát, a Curiosity marsjáróhoz fűződik a lefényképezése, 2018. augusztus 18-án, a felfedező pedig Rami Bar Ilan. A nyers felvétel ráadásul még fekete-fehér is, hogy még nehezebb dolga legyen a kutatónak, a NASA illetékesei még azzal sem vergődtek, hogy a „szokásos” homokszínt rátöltsék. De hogy mégse legyen felhőtlen az örömünk, azért némi „műhomokot” mégiscsak odaraktak a kép előterébe, hogy a koponya elülső részét ne láthassuk.

A leghalványabb kétség sem merülhet fel senkiben, hogy valóban egy koponyát látunk. A koponya egyes csontjáratai oly kiválóan megfigyelhetők – még az életlen felvétel esetében is – hogy az teljesen egyértelművé teszi a dolgot. A szemgödrök elhelyezkedése, a tökéletes szimmetria, az oldalt elhelyezkedő orrnyílások, a szájnyílás és minden további részlet cáfolhatatlanul alátámasztja, hogy valóban egy koponya van a felvételen.

A kérdés az, vajon minek-kinek a koponyáját? Erre sajnos nincs válasz. És ha van is, azt nem bocsájtják a rendelkezésünkre.

6.    ábra. Az MRO űrszonda vörös szűrővel készült fotócsíkjának darabja. Meglehetősen szokatlan alakzatok.

62.

A mai összeállításban górcső alá vesszük a Curiosity közelében található szikla mögül leskelődő „Robinsont”, néhány koponyát, és egy sziklába kövesedett „csatornafedőt”. Megannyi érdekesség, mindeközben újabb dömping indult be a hivatalos tudományos szervek részéről a marsutazás „halálos veszélyeiről”, ám biztosak lehetünk benne, hogy a felhozott, a valóságtól teljesen elrugaszkodott és bizonyítatlan állításokat már a szerzők maguk sem hiszik el. Igen, de hát van az a pénz, amiért úgy tesznek, mintha mégis…

Robinson a Marson?

Az elemzés megkezdése előtt egy friss és jelentős hír: a japán Hayabusa-2 űrszonda cipősdoboz nagyságú leszálló-egységei elérték az 350 méter átmérőjű Itokawa kisbolygó felszínét és onnan videófelvételt küldtek. A november 20-án a kisbolygó felszínére érkező fő leszállóegység pedig valós időben fogja közvetíteni saját leszállását. A helyszínen talajmintát vesz, majd azt visszaszállítja a Földre, a 2020-as évek elején. A szonda költségvetése természetesen töredéke az amerikai marsszondákénak.

Az Itokawa kisbolygó időnként a Mars pályáján is távolabbra kerül, nem könnyű a leszállás egy ilyen kisméretű égitestre. Érdemes megjegyezni, hogy a szonda pályára állását követően egyetlen egy nagyfelbontású színes felvételt sem láttunk négy hónapon át, azaz a mai napig… A sokszoros költséggel épült marsszondák természetesen ugyancsak képesek valós idejű videófelvételek továbbítására, más kérdés, hogy ilyent soha, egyetlen egyszer sem láttunk tőlük. Nem ránk tartoznak… Pedig milyen jó lenne, ha az alábbi felvételek esetében a mi rendelkezésünkre is állhatnának nagyfelbontású, színes, valós idejű videófelvételek – s nemcsak a katonáék gyönyörködhetnének bennük.

A Curiosity marsjáró Sol 1429-kor készítette az elemzés tárgyát képező fotót. A felfedező Szabolics László. Természetesen az eredeti „nyers” fotóról van szó, amely természetesen sem nem eredeti, sem nem „nyers”, hiszen az élességétől és a valós színeitől megfosztottak őket. Bosszantó, de mindaddig megteheti ezt a NASA, amíg a széles nyilvánosság nem kényszeríti viselkedése megváltoztatására. Reméljük, az az időszak is hamarosan eljön.

1.    ábra. A Curiosity felvételén egy leskelődő, szakállas alak látható egy nagyobb szikla mögött.

A Curiosity, a napi programját végrehajtva, a körülötte lévő tájat fotózta, és az egyik képen tűnt fel ez a szőrös alak. Az arc kifejezése kifejezetten emberi, a hosszú, vöröses szakáll jelenthet szokásos viseletet is, de azt is, hogy az illető akár egy igazi hajótörött, és a marsjáró azt kívánta ellenőrizni, hogy az egykori emberi marsi bázisból mi maradt fent mára, egyáltalán, fent maradt-e valami. Ám az is lehetséges, marsi „őslakost” látunk a képen. Mindezek természetesen találgatások, sajnos sok esetben nem marad más lehetőség a számunkra.

Viszont korántsem számít „találgatásnak” az emberi lény széles arccsontja, szokatlanul keskeny álla, szemöldök-eresze, határozott szemöldöke. Sajnos nem lehet kivenni, hogy szőke haja van, netán kopasz. Az is teljesen nyilvánvaló, hogy a Marson közlekedő robotot figyeli egy szikla fedezékébe bújva. Testét nem látjuk, öltözékét sem, azt viszont igen, hogy semmiféle védőfelszerelésre nincs szüksége a Mars felszínén, tehát a NASA által kitalált és „halálosnak” nevezett légkör, valamint az „életveszélyes kozmikus sugárzásról” és a „nehézionok jelentette súlyos veszélyekről” semmit sem tud. Bizonyára nem olvasta az idevonatkozó NASA fantasztikus regényeket, és ennek eredményeként, köszöni, jól van.

2.    ábra. Vonásai határozottan emberiek, bár a koponyája kissé eltérő.

Újabb emberi koponya

Az elmúlt évtizedekben lényegében már oly sok emberi koponya került elő a Marson, hogy a számuk már megközelíti, illetve meg is haladja a százat. Egy újabbal gazdagodhattunk a Curiosity jóvoltából augusztus 18-án. A referenciaszám 214301b, a felfedező Rami Bar Ilan. További nehezítésként a NASA még csak az általa lerontott, homokszínű felvételt sem adta ki jelen esetben, csupán egy fekete-fehér változatot kaptunk. De legalább ezt…

A koponya láthatóan deformálódott. Nem tökéletesen szabályos. Ennek több oka lehet. Az egyik szemüreg nincs teljesen rendben. Talán a koponya egykori emberi tulajdonosa valamilyen betegségben szenvedett, netán valamilyen sérülést szenvedett el. Nem tudhatjuk. A jobb oldalán mintha valamiféle kitüremkedést látnánk, ami aztán összébb nyomja a jobb oldali szemüreget. A fülnyílást is elég nehéz kivenni, a koponya hátsó része viszont mintha kissé öblösebb lenne a hétköznapi emberénél.

3.    ábra. Torz – (Beteg? Sérült?) emberi koponya a Mars felszínén.

Ami érdekes, és feltétlen megjegyzésre érdemes, illetve magyarázatot igényel, az a körülmény, hogy a Marson a jelenleg ismert nagyjából száz koponya esetében csak a legritkább esetekben található meg maga a koponyához tartozó csontváz is. Ennek több oka lehet, például az, hogy egy erőteljesebb áradás egy koponyát képes elgörgetni. Az – adott esetben -, akár a víz felszínén is képes fennmaradni - míg a csontváz többi részét nem -, így az messzire elvetődhet. Természetesen ez is csak felvetés, de mindenképpen érdemes ezzel a problémával is foglalkozni, a jelenség megértése végett. A tény, hogy egy szabályos koponya-forma „véletlenül” nem jöhet létre, nagyságrendileg száz darab pedig főleg nem, ennek a matematikai esélye gyakorlatilag nulla, megkerülhetetlenné teszi a marsi koponyák témáját.

Idegen koponya?

A Marson – mint korábban láttuk – nemcsak emberi koponyák találhatók, hanem teljesen idegen jellegűek is, miként az a Curiosity marsjáró február 15-i felvételén láthatjuk. A felfedező Rami Bar Ilan, a katalógusszám: 196401c.

A kép önmagáért beszél, a keskeny, szinte kicsiny kör alakú szájnyílás, a parányi orr, a széles, lapos szemüregek, a kicsiny fülnyílás, a lapos és egészen különlegesen csontosodott koponya humán vonásokat tükröz, ám egyáltalán nem emberieket. Még a faj maga sem felismerhető.

4.    ábra. Humanoid, ám közel sem emberi koponya a Mars felszínén.

Lefolyótető?

A következő kép ugyancsak a Curiosity archívumából való, február 22-én készült, kódszáma: 73501b, a felfedező Rami Bar Ilan. Egy kőbe ágyazott szerkezetet láthatunk, meglehetősen hasonlatos egy közönséges lefolyófedélre, bár lehet, a világon semmi köze hozzá, és teljesen más volt a szerepe.

Habár a szerkezet maga sérült, szabályos mivoltához a legkisebb kétség sem fér. Az is teljesen jól kivehető, hogy részlegesen kőbe van ágyazódva, következésképpen, a kora rendkívül ősi is lehet. Viszont, nagy valószínűséggel fémből van, s ebben az esetben ugye meglehetősen ellenálló anyagból kellett készülnie.

A legkisebb kétség sem férhet a szabályos alakjához, a – főleg a jobb oldalon látható – tökéletesen szabályos élekhez, ahhoz, hogy ez a szerkezet intelligens tervezés eredménye, és valamilyen, hajszál pontosan meghatározott funkciója volt. Az a körülmény, hogy részben kőbe ágyazva láthatjuk, egyértelműen mutatja, hogy igen ősi lehet, de azt is, hogy a Marson folyamatosan képződnek üledékes kőzetek jelenleg is, nemcsak – a NASA hamis állítása szerint – milliárd évekkel ezelőtt.

Sajnos, a felvétel kislátószögű, és semmi továbbit sem láthatunk a kép jobb alsó sarkában lévő sötét színű, és ugyancsak – megcáfolhatatlanul – mesterséges szerkezetről. Arról sem, hogy van-e egyáltalán bármilyen kapcsolatban a kőbe ágyazott „lefolyótetővel”, vagy csak véletlenül került mellé. Arról pedig, hogy milyen funkciót szolgálhatott, még elképzelésem sincs.

5.    ábra. Kőbe ágyazott lefolyótető? Vagy valami egészen más? Mellette egy további szabályos mesterséges tárgy.

63.

Újabb szenzáció a Marson: kitört az egyik vulkángigász! Ebben a részben olvashatunk még kőbe vésett X-vektorról, fémből készült láncról, fémfejű baltáról, egy különleges küllős kerékről és egy fém-maszkról.

Kitört az Arsia Mons!

A Mars körül keringő Európa Express űrszonda újabb meglepetéssel szolgált. Lefényképezte több alkalommal ugyanis, és a képeket az Európai Űrhivatal nyilvánosságra is hozta(!), amint a Mars gigászi pajzsvulkánjai közül a legdélibb, az Arsia Mons újabb kitörést produkált. Az említett marsszonda a működésének ideje alatt korábban is figyelt meg vulkáni kitöréseket, azok azonban nem kaptak kellő figyelmet. És hogy mindez miért érdekes, azon kívül, hogy a NASA – többek között - a Forbes Magazinban és a New York Times hasábjain azonnal cáfolni igyekezett a jelenséget, s olybá beállítani, mintha a magas hegyek „szélárnyékában” vízjégfelhők alakultak volna ki? Nos, mindenekelőtt azért, mert a Mars bolygó kérgét 200 km vastag, egyetlen tömbből álló, hatalmas tömegnek tartják, mely szilárd és merev, azaz szó sem lehet róla, hogy rajta keresztül a bolygó belső hője a napvilágra kerüljön. Továbbá azért, mert úgy vélik, a marsi pajzsvulkánok működése már évmilliárdokkal ezelőtt véglegesen lezárult. Miként az a Mars Express űrszonda felvételén látható, a helyzet messze nem ez!

A NASA „magyarázata”, teljesen alaptalan és képtelenség. Éppen ők állítják a leghangosabban (ami persze teljességgel valótlan!), hogy a marsi légkör olyan ritka, hogy már szinte vákuumnak tekinthető. Ha pedig ez – szerintük – így van, akkor miként keletkezhet a „semmiből”, egy több ezer km hosszúságú sűrű felhő? Ráadásul, mindez 21 km-es magasságban? Ráadásul, ekkora magasságban még a Földön sincs vízpára a levegőben, nemhogy a jóval szárazabb Marson! Ezek e tények viszont már egyáltalán nem zavarják a NASA-t… A szándékuk sem jött be, hogy az Internetről töröljék-töröltessék az összes ilyen fotót…, de legalább a hozzászólás lehetőségét letiltották az elérhető fórumokon. 

1.    ábra. A 21 km magas Arsia Mons hatalmas kitörési felhője.

A képen jól megfigyelhető az Arsia Mons egyik mellék-kráteréből kiinduló hatalmas kitörés. Immár hónapok óta tart! (A jelenség időtartama maga is ékes cáfolat a NASA történetével szemben!) A kitörés folyamatos, hiszen a kitörési felhő állandó utánpótlást kap. Mindebből az a következtetés vonható le, hogy a marsi kéreg közel sem annyira szilárd és merev, mint amennyire állítják róla; hogy a Mars geológiai értelemben is „élő bolygó”, és nagyon is aktív; továbbá, a magaslégköre kellően sűrű ahhoz, hogy ilyen hatalmas kitörési felhőt hónapokon át megtartson.

X-vektor

A Marson rendre felbukkannak különböző jelek, jelzések, betűk, számok, feliratok, szimbólumok. Ez alkalommal is egy ilyent szeretnék bemutatni a Curiosity archívumából. A felvétel 2014. november 28-án készült, a felfedező Rami Bar Ilan, a hivatkozási száma: 14101a.

Teljesen nyilvánvaló a jel mesterséges volta, és létrehozásának szándékossága. Nem arról van szó, hogy megrepedt volna a szikla, netán hogy eltört volna. Az X szárai egymásra merőlegesek, az alkotója még talpat is rajzolt az alsó szárhoz.

Minimum furcsa, hogy a CETI, SETI, OSMA OSPA, stb. tervek kapcsán milliónyi órát töltöttek értelmes jelek kutatásával, miközben a Mars telis-tele van velük, de valahogy az „illetékesek” vakok és süketek ezekre a dolgokra.

2.    ábra. Az X-vektor jele egy marsi sziklába vésve.

Fémfejű balta

A Curiosity marsjáró 2017. február 17-i felvétele a következő, katalógusszáma 145101a. A felfedező Rami Bar Ilan. Nem mást látunk a képen, mint egy közönséges baltát. A nyelének felső része, az anyag erezete, tökéletesen jól kivehető, miként a balta feje is. A szépen, ívesen képzett formája, valamint a fokának kovácsolt része. Nem laposra és tompára hagyták, hanem élt hagytak neki. A nyél illesztése is szépen kivehető.

A felvételen látható „homok” természetesen mesterségesen lett a képre felhordva, a többi szabályos test, illetve a balta nyele folytatásának eltakarása céljából. Szó sincs arról, hogy természetes eredetű lenne. A NASA gyakran alkalmazza a műhomok alkalmazásának technikáját. Időnként és helyenként meglehetősen átlátszónak tűnik, olykor függőleges falat alkot, ami ugye képtelenség, de ez sem zavarja őket.

3.    ábra. Fémfejű balta, részben műhomokkal elrejtve.

Fémlánc

Ugyancsak tavalyi a Curiosity következő felvétele. Ezúttal 2017. augusztus 12-én készült. A felfedező személye ugyanaz, a katalógusszám: 104701a. Sajnos a tárgy aránylag messze esik a marsrobottól, és a mérete is kicsiny, ezért nem láthatjuk kellő élességgel, ám ennek ellenére is felismerhető kétségtelen szabályossága és mesterséges eredete.

A lánc maga különleges, ugyanis habár az egyes láncszemek egyforma méretűek, alakjuk nem feltétlen azonos. Elképzelhető, hogy egyfajta különleges gép tartozéka lehetett.

A lánc mellett balról, több megmunkált tárgy látható, a különböző szabályos alakzatokon párhuzamos sávok tűnnek fel. Természetesen, ha a NASA-homokszín helyett a felvétel valódi színeit láthatnánk, akkor esetleg ezek rendeltetése is jobban kivehető lenne, ennek hiányában csak a találgatás marad.

4.    ábra. Fémlánc.

Küllős kerék

A következő képen egy küllős kereket láthatunk, a Curiosity archívumából, 73501c jelzéssel, a felfedező, mint fentebb, a felvétel készítésének ideje 2018. március 28. A kerék formája erősen emlékeztet az antikütherai-leletre, bár annál jóval nagyobbnak tűnik.

Sajnos a NASA-homokszín elvesz számos részletet, ám már első pillantásra is látható a tárgy szabályos formája és mesterségesen létrehozott mivolta. A rendeltetése számomra ismeretlen, talán egy gépnek lehet az alkatrésze. Bizonnyal ez a helyzet, ugyanis a küllős keréktől jobbra további roncsdarabok fedezhetők fel.

Érdemes(?) elgondolkozni azon, hogy egy ilyen tárgy esetében, mint akár ez is, vagy a következő, vajon hol vannak a „szélfútta szikla-” vagy a „belelátás” hívek?...  A kérdés költői…

5.    ábra. Küllős kerék, mellette további roncsok.

Fém-maszk

2018. április 9-i felvétel a következő, a Curiosity archívumában Rami Bar Ilan bukkant rá. A száma: 201401c. Az archívum kezelői „koponyaként” jelölik meg a tárgyat, szerintem nem erről van szó, sokkal inkább egyfajta maszk az, amit látunk.

Ha visszagondolunk a korábban megismert marsi leletekre, azok között szerepelt egy aranyszínű kard is. Ezen a maszkon mintha két kardcsapás nyomát látnánk. Egyik a koponyatetőn, a másik pedig a szemek közötti részen. Jól láthatóan itt behorpadt az anyag, s mivel pedig horpadt és nem tört, következésképpen, fémből készült.

A maszk alsó része is sérült, és még hiányos is. A mérete kisebb, mint ami ráférne egy felnőtt koponyájára. Földi gyermekre illene inkább. A szemének mérete is meglehetősen nagy. Nagyjából ez minden, ami erről a rendkívül érdekes tárgyról elmondható.

6.    ábra. Gyerekfejre illeszkedő, többszörösen sérült fém-maszk.

Vissza a nyitólapra