76.

 A NASA továbbra is a „hajdani élet- és a víz nyomait” keresi a Marson, miközben éppen a saját archívumában tárol és hozza nyilvánosságra olyan fotók tömegét, melyeknek külön-külön is világszenzációknak kellene lenniük, nemhogy így együtt. A média sem ugrik rá a jelen képekre, mert azok kapcsán ugye nem lehet bohóckodni, lejáratni a kutatókat, kiszolgálni a hatalom igényeit…, hát akkor már inkább tudomást sem vesznek róluk,  vagy legalábbis úgy tesznek.

Újabb repülőgép

Még a NASA-homokszín ellenére is meglepően éles képhez juthattunk a Curiosity archívumából. A katalógusszáma MSL 2606 M 100. A felvételen Szabolics László fedezte fel a repülőgépében üldögélő lényt, részben a szikla takarásában. Tragédia? Szégyen? Gyalázat? – nem is tudom, minek nevezni azt a hozzá (nem) állást, ahogy a világ „hivatalos” része a füle botját nem mozgatja az ilyen és hasonló jellegű felfedezések hatására és eredményeként.

A fotón hosszúkás, egyszemélyes repülőgép körvonalai bontakoznak ki előttünk, jól látszik az áramvonalas test, az alsó részén pedig egyfajta védőötvözet. A gép hátulján a motorház, s néhány ismeretlen rendeltetésű, illetve fel nem ismerhető aerodinamikai-technikai eszköz. A pilóta feje mellett mintha visszapillantó tükör lenne, a pilóta előtt, pedig kormányszerkezet.

1. ábra. Rendkívül különleges fejformájú lény ül repülő járművében egy dombtetőn, és a Curiosity marsjárót figyeli.

A pilóta. Arca rendkívül furcsa, már-már madárjellegű. Úgy tűnik, a fejformája ilyen, s nem pedig valamiféle sisakot visel. Két hatalmas szeme alapján akár kis szürke is lehetne, ám madárcsőrszerűen előreugró orr-része és a hozzá vezető járomcsontok másféle lényt engednek sejtetni. A feje teteje szőrösnek tűnik. A fejtető közepén mintha választék lenne. Lefelé tekint, talán éppen a marsjárót figyeli.

A gépe alja, a pilótafülke hiánya, a visszapillantó tükör, s a jármű egyéb vonásai azt sejtetik, hogy a szerkezettel nem nagy magasságban repül, inkább csak a talaj közelében. Talán valamiféle légpárnás megoldás lehet. Akár a Csillagok Háborújából lépett volna a marsrobot kamerájának látómezőjébe egyfajta homoksiklóval.

Ez a felvétel nagy valószínűséggel a Marson készült, hiszen ilyen lény a Földön nem él, s arról sem áll rendelkezésre ismeret, hogy valaha is élt volna és ilyen járgány volánjánál örökítették volna meg. Legfeljebb a Tatuinon…

Döbbenetes és világraszóló felvétel.

Hajtóműdarab?

Az előző felvételhez képest nagyjából egy hónappal később akadt meg a Curiosity lencseszeme ezen a tárgyon. Jelentősége nem mérhető össze az előzőével, de mindenképpen érdekes és elgondolkozató. Szabolics László a felfedező.

A tárgy kétségtelenül fémből van, lemezes szerkezete jól látszik a bal oldalán - meg is van kissé gyűrődve -, miként az is, hogy erősen beleharapott az idő vasfoga. Belseje szemmel láthatóan üreges. Lehetséges, hogy nem valamelyik vízfolyással került a jelen helyére, hanem lepottyant valahonnan, valamiről. A felülete meglehetősen ütött-kopott. Áramvonalas formája arra enged következtetni, kapcsolatban áll a repüléssel.

A far-részén, mindkét oldalán - a hozzánk közelebbi részén kissé maga alá gyűrve, a szemközti oldalon félig kiemelkedve - félkör alakú szerkezet látható. nem gondolnám, hogy „kerék”, inkább valamiféle szerkezeti elem, stabilizátor.

2. ábra. Ismeretlen rendeltetésű alkatrész vagy roncs.

A tárgy tetején „V”-alakú bevágás látható, ez túl kicsi ahhoz, hogy abban bárki is helyet foglaljon, ám valamiféle rendeltetése bizonyára volt.

Körülötte további roncsdarabok hevernek, ez is inkább a becsapódásra utal. Ha pedig valami fentről pottyant le, akkor az vagy leesett, vagy ledobták, tehát kötelezően feltételez egy repülő testet. Semmiképpen nem tűnik rakéta-alkatrésznek. Egy kisebb domb tetején hever. Ahogy az előző esetben, a NASA most sem tartotta érdemesnek közelebbről is megvizsgálni. Vajon miért?

Robot vagy élőlény?

A következő Curiosity-felvételnek ugyanúgy világszenzációnak kellene lennie, mint az elsőként bemutatottnak. Nem mást mutat, mint egy világító szemű lényt állni, egyféle bejáratban. Ismét az az ember érzése, hogy a Csillagok Háborúja forgatásán jár, és vagy egy jawát lát, vagy netán C-3PO kissé módosított változatát.

Akár élőlény, akár robot, a látvány mindenesetre döbbenetes. Jómagam, aki már közel fél évszázada foglalkozom marsi fotók elemzésével, és hajlamos vagyok azt hinni, hogy már sok meglepetést nem lehet okozni, de bizony lehet! Mind az első, mind e felvétel bizony számomra is egészen elképesztő.

A lény (berendezés) szeme világít, valamit figyel. Feje mintha fémből készült volna, ám az is lehet, csak sisakot visel. Jobb karját félig felemelve, maga előtt tartja. Az sem kizárható, és ezt nem is lehet eldönteni, hogy az árnyék takarásában még egy lény van, és őt (azt) öleli át és viszont, a világító szemű lénynek a vállára téve a kezét. Sőt, a háttérben mintha két-három további fej is feltűnne, kissé más jellegű arcvonásokkal.

A lény karja ízeltnek tűnik, ám ez lehet a védőöltözet sajátossága is.

A történetnek ezzel még nincs vége, a Curiosity ugyanis pontosan ugyanerről a részről készített egy felvételt tíz marsi nappal később, s azon már csak az üreg bejárata látszik, a lény-lények sehol. Azaz, elmentek onnan.

3. ábra. Csillogó szemű lény áll egy sziklába vájt bejáratban.

A NASA többször kijelentette, nem végeznek közvetlen kutatásokat földönkívüli intelligens lények beazonosítása tekintetében. Legalábbis hivatalosan sem. Ám ha nem is végeznek, tegyük fel így van, mert a kormánytól erre nem kaptam sem megbízást, sem fedezetet. Itt vannak ezek a marsi felvételek. Nem csak ez a kettő, melyeken intelligens lényeket láthatunk, hanem a sok száz többi. Vajon mi az indíték, mi lehet egyáltalán indítéka egy intelligens embernek, hogy úgy tegyen, mint aki süket és vak is. És ezzel párhuzamosan, mindenki mást is annak néz, aki nem ért vele egyet, ráadásul még valamiféle „összeesküvés-elméletet” kiált, meg úgy tesz, mintha a kutatók hamisítanák rá ezeket a lényeket és berendezéseket a marsi fotókra. Vagy „belelátnák” azokat. Mindenfajta ilyen és hasonló vád elkerülése érdekében a NASA hivatalos archívumainak anyagából dolgozunk, azzal, amit a NASA-homokszínnel már meglehetősen tönkrevágtak, lerontották az élességét és a felbontását. És mégis. Történelmi- és világraszóló felfedezéseket tesznek „amatőr” kutatók, felfedezéseik mégsem kapnak kellő nyilvánosságot. Fel is tehetjük a költői kérdést: Vajon meddig lesz még évszázados szakadék a valóság és a hivatalos tudomány képviselőinek álláspontja között?

4. ábra. Később eltűnt onnan.

77. 

Zavarba ejtő a kutatók számára, hogy miközben a jelenleg egyetlen működő marsrobot, a Curiosity, meglehetősen keskeny sávot kutat alaposabban, s készít képeket (miközben valós idejű videó sugárzására is képes lenne!), ebben a bizonyos keskeny sávban, ami jó esetben 100 méter széles, de általában – a talaj egyenetlenségei miatt – csupán néhány, folyamatosan és évek óta rendkívüli leletek százait képezi le, mindenféle kategóriában. Élőlényeket, fosszíliákat, mesterséges tárgyakat. A legfőbb tragédia az, hogy a képek túlnyomó többsége színtelen és életlen. És mégis. Naponta születnek újabb és újabb felfedezések. A NASA természetesen a füle botját sem mozdítja, mintha ezek nemlétező dolgok lennének, holott éppen az ő archívumukból származik valamennyi kép. Politika.

Gyalogsági ásó

„Hiszem, ha látom! – szokták mondani, és ez teljesen rendben is vagy így. A probléma akkor kezdődik, ha valaki látja, és mégsem hiszi. Ha valaki rátekint az MSL 2737-es katalógusszámú felvételre a Curiosity marsjáró gyűjteményéből, miként az Szabolics Lászó is megtette, nem tudom elképzelni, hogy mást lásson, mint egy közönséges ásót, annak is a gyalogsági változatát. A dolog úgy szokott történni, hogy ha ezt a felvételt odaadjuk, mondjuk száz embernek, és megkérdezzük tőlük, mit látnak a képen, egyfajta tesztkérdésként, teszem azt a jogosítvány megszerzéséhez szükséges japán-könyv részeként, bizonyára – szinte kivétel nélkül – kapásból és azonnal rávágják, hogy ásót látnak. A katonaviselt emberek talán még azzal is kiegészítik, hogy gyalogsági ásóról van szó. (Talán még a NASA szakemberei is hasonlóan tennének, bár ők bizonnyal kapásból felismernék a NASA-homokszínt és elkezdenének azonnal mellébeszélni…) Ha azonban az embereknek úgy tennénk fel a kérdést, hogy mit látnak ezen a Marson készült felvételen, nos, ebben az esetben már korántsem lennék benne biztos, hogy az emberek ugyanakkora arányban fel mernék vállalni a véleményüket, hogy valóban mernének hinni a saját szemüknek? (Kétség nem férhet hozzá pedig, hogy ha a Földön egy ásó az ásó, akkor a Marson is egy ásó, az ásó. Nem kell semmiféle különleges képesség ennek belátásához.)

1. ábra. Közönséges gyalogsági ásó.

Viszont, annak beismerésével, hogy a marsi felvételen csakugyan egy ásó látható, egy rakás probléma merül fel. Mármint egy csomó ember számára. Ahogy a NASA számára is. Az embereknél ez hitbéli kérdés, míg a NASA-nál politikai. Ugyanis: Ki használta? Mikor? Milyen munkára? Ki készítette? Mikor? Miből van? Stb. Az emberek, beleértve a kutatókat is, nem tudják a válaszokat ezekre a kérdésekre. A NASA – legalább egy néhányra – tudja, de úgy tesz, mint aki süket és vak. Mert kormányhivatalként, erre utasítják őket. Így lesz a Mars talaján elhagyott ásóból politikai kérdés. Pedig, ennek – és a hasonló dolgoknak – csakis és kizárólag tudományos kérdéseknek szabadna lenniük. Ám, nem azok. És ez tragédia.

Csőszerkezet?

Sajnálatos módon, az esetek más részében, meglehetősen nehéz, vagy szinte lehetetlen pontosan megmondani, mit is látunk. Így van ez a Sol 2093-kor készült Curiosity felvétel esetében is. a felfedező ismét Szabolics László. Mintha valamiféle tartályt, vagy csőszerkezetet látnánk. Mivel eléggé távol van, a mérete is jelentős lehet. Mintha a bal oldalán egy keskenyebb szerkezetbe menne át, s az pedig csatlakozna egy félkör alakú egységhez, ami aztán – esetleg – a talaj szintje alatt folytatódik. Ahogy látható, nem egy közönséges csőszakaszról van szó, hanem annál sokkal összetettebb valamiről. Ugyanis belső szerkezettel bír, kisebb kamrákra és csőszakaszokra oszlik, emiatt nagyon nehéz megfejteni, mi is lehet-lehetett az eredeti célja.

2. ábra. Valamiféle tartály, vagy csővezeték.

Az is elképzelhető, hogy a csőszerkezetnek a jobb oldala sérült. A teteje mintha be lenne horpadva. Ez tovább nehezíti a beazonosítását. Ilyen esetekben lennének nagy segítségünkre megfelelő mérnökök, akiknek fogalmuk lehet ilyen vagy hasonló szerkezetekről. Az a kijelentés már az óvodában is nevetséges, hogy „szélfútta sziklát” látunk, ezért csak a NASA próbálkozik ilyesmivel. Ha próbálkozik. Teljesen nyilvánvaló, a szerkezet mesterséges. Ám hogy mi célt szolgál, kik építették, mikor, stb. – ezek mind-mind megválaszolatlan kérdések.

Ez vajon mi?

A tárgyak még nehezebben megfejthető csoportjára mutatok be egy példát. A fényképet a marsjáró néhány nappal ezelőtt készítette, az archívumszáma: 274201c, a felfedező Rami Bart Ilan.

Szembeötlő, hogy a tárgy jellege mennyire más a környezetéhez képest. Tehát az anyaga is. Feltéve természetesen, hogy tárgyról van szó. A kép nagyon homályos, természetesen ez szándékos. Kezdő fotósok is tudják, hogy a kép élessége – alapvetően - a távolság növekedtével nem csökken, csupán a kép felbontása. A kép élessége romolhat, ha mondjuk valamiféle pára van jelen. Természetesen a Marson van vízpára, nem is kevés, ám annak képrontó befolyása – néhány méteres távolságon legalábbis – nem számottevő.

A tárgy elülső fele felemelkedik, mint az egyszerre lépő katonák lába. A felső részén pedig mintha „három feje” lenne, s nagyjából ez minden, amit el lehet róla mondani.

Rendkívül érdekes.

3. ábra. Ez mi lehet?

Különös koponya

Esetleg szobortöredék. Az Archívumszám 157401c, a felfedező Rami Bar Ilan.

Sokszor elhangzik, a „marsi fotók” igazából nem is a Marson készülnek, hanem a Föld valamely elhagyatott pontján, hiszen a képeken földi tárgyakat és –élőlényeket figyelhetünk meg. Igen, ez az esetek tekintélyes részére igaz is, viszont számos esetben nem. Gyakran találkozhatunk ugyanis olyan élőlényekkel vagy fosszíliáikkal, melyek a Földön soha nem éltek, vagy pedig már sok-sok millió évvel ezelőtt kihaltak. Éppen ilyen lelet a most bemutatásra kerülő koponya is.

Páratlan lelet. Emberi is, de valahol nem is az. Az anatómiai különbségek jelentősek és szembeötlők. Mindjárt itt van az állcsont alatti kettős ív. Vagy a beesett orr-rész, s a belőle induló két, kifejezetten hangsúlyos járomcsont. A szemgödör és felette a szemöldökeresz is teljességgel egyedi. A koponyatető hosszan elnyúlónak tűnik, ám mintha valamiféle korona lenne a koponya tetején, a fémes anyaga kifejezetten jól látható. Ennek egyik szerkezeti eleme egyenesen a szemgödörig nyúlik. Emiatt lehetséges, hogy csak az adott lény halála után húzták a fejére, mint egy temetési kelléket. Ennek a szemig lenyúló, téglalap alakú tartozéknak, még a szerkezete is némileg kivehető.

4. ábra. Ismeretlen fajtájú lény megkoronázott koponyája.

A környező „sziklák” is kifejezetten érdekesek, már amennyit ki tudunk venni belőlük. Az ugyanis még a kevésbé gyakorlott szem számára is egyértelmű, hogy a koponya környezetében a „homok” teljességgel valótlan, digitális hamisítás.  Ilyen konzisztenciájú homok sehol a világon nem létezik, csak a digitális képhamisítók számítógépes raszterei között. Elgondolkoztató az is, sok egyéb mellett, vajon miért – általában – csak koponyák kerülnek elő a Marson, és miért nem a teljes csontvázak? A – legalább – félszáz koponya mellett csupán néhány, még fél tucatnyi sincs, csontváz ismert. Bizonyára ennek is oka van. A legsúlyosabb gond az, hogy az erre a kérdésre adandó válasz is politikai természetű, tehát a NASA soha nem fogja önként kiadni azt. Addig pedig, amíg nem lesz másként, marad számunkra a puszta találgatás.

78.

Júliusban több űrkutató nemzet és -szervezet is elindítja a maga szondáját a Mars bolygó irányába, illetve felszínére. Különösen érdekes vállalkozások is vannak közöttük, melyekről majd annak idején, ha sikerrel célba jutnak az eszközök, be fogok számolni. Addig is, érdemes áttekinteni a legújabb felfedezések közül néhányat. Főleg abban a tudatban, hogy a NASA – hivatalosan is – elkezdi a Földön kívüli élet kutatását. Ehhez nagy segítség lenne, ha a kutatásban részt vevő szakemberek elővennék pl. a most bemutatásra kerülő marsfotókat, netán a korábbi sok százat-ezret. Talán egy pillantás elég lenne a rajtuk látható lények-tárgyak felismeréséhez, és nem kellene elkölteni százmillió dollárokat. Persze, lehet, hogy ez utóbbi a kifejezett cél, s nem az, hogy találjanak is valamit.

Repülőgéproncs

A természet valóban képes olykor fantasztikus és meglepő dolgokat produkálni, ám ezek soha sem egymással összefüggésben jelennek meg. Egy „különleges formájú szikla”, egy „furcsa felhő”, stb. olykor mesterséges tárgyakra emlékeztethetnek. Véletlenszerű az előfordulásuk, tehát sem csoportot, sem rendszert nem alkotnak. Ahol a „különleges” és/vagy „furcsa” dolgok együttesen jelennek meg, ott szükségszerűen a mesterséges eredet az egyetlen helyes következtetés mindaddig, amíg valaki az ellenkezőjét nem bizonyítja. Így van ez a jelen esetben is.

A Curiosity marsjáró nyers felvételeiből összeállított MSL 2783 panorámaképről van szó. Neville Thompson feldolgozásában. (Némi élesítést alkalmaztam az eredeti fotón.) Való igaz, szokták mondogatni, hogy „a panorámaképek összeállításakor a képhatárok mentén – véletlenszerűen – szabályos alakzatok jelenhetnek meg”, ám jelen esetben teljességgel kizárt, hogy ez történt volna.

1. ábra. Repülőgépszárny roncsa, felette a 72-es szám.

Ami azonnal kiugrik a szemünk elé, az a 72-es szám. Nehéz lenne ugye „belelátást” emlegetni. Megtehető, de hát teljesen komolytalan. Ez kérem egy 72-es szám, akárhogy is nézzük. Ami amellett, hogy tökéletesen szabályos és kristálytisztán kivehető, egyben különleges szám is – 2 x 3 x 2 x 3 x 2. De más elrendezésben is lehetséges felírni. Szent szám. Csillagászati, vallási-kulturális és történelmi ciklikusság tekintetében egyaránt. Kulcsszám. Szent rezonancia-értéket hordoz.  Ráadásul, a 7-es át van húzva, ami kifejezetten magyar „szokás”, az angolszász- és egyéb területeken nem húzzák át a 7-est, kivéve Finnországban, ahol 2016-től kezdődően, igen. A 2-es alsó vonala is szép hullámos, miként azt alsóban már évszázadok óta így tanítják nekünk, míg más országokban csupán egy szimpla egyenes. A számok mintha egy lemezre lennének „írva”.

A dolognak azonban itt még nincs vége, a szikla előtt a homokban (meglehetősen mesterségesnek tűnik, egyfajta „digitális-homoknak”) kilátszik egy többszörösen sérült szárnyszerkezet. Tökéletesen tisztán kivehetők az egyes szegmensei, az illesztések határai, a belépőél, valamint a kormánylapátok. Távolabbra, balra a szárnytól (e képrészleten nem szerepel az összes), további roncsdarabok bukkannak fel. Leszögezhető: bizony ezeket a számokat, szárnyelemeket, stb. sem az intelligens marsi szél fújta ki… Ahol pedig repülőgép, ott sűrű légkör.

A szárnyprofilból ítélve, a repülőgép, amelyhez tartozott, hagyományos elrendezésű, azaz motoros eszköz volt. Meghajtásához tehát oxigént égető motorra volt szüksége. A sűrű légkör mellett a magas oxigéntartalom is megjelenik igényként. Ezek az adatok pedig gyökeresen ellentétben állnak azzal, amit az amerikai kormány a NASA segítségével sulykolni igyekszik az emberekbe. Inkább elvernek tehát reklámra százmillió dollárt nagyságrendileg, miközben „keresik a földönkívüli életet”, minthogy meglássák az erdőt.

Fára mászó emberszerű lény?

A következő, döbbenetes tartalmú kép Neville Thompson MSL 2620 jelű panoráma felvételének részlete, a felfedező Szabolics László.

Sajnálatos módon a nagy „keresés” közben ez a képrészlet is elkerülte a NASA szakértők figyelmét, s egy másodpercig sem gondolták úgy, hogy a Curiosíty marsjárót kicsit közelebb kellene vezérelni ehhez a helyszínhez. Tény, eltelt volna néhány nap, mire a szükséges távolságba eljut az aránylag nehéz terepviszonyok között, de talán megérte volna. Így nem maradt más, mint ez az egyetlen – bár szokás szerint életlen – fotó. Amit látunk, az nem más, mint egy korhadt faderékon kapaszkodó és figyelő lény. Nagyon nehéz megmondani, miféle. Mivel a lencsétől aránylag nagy távolságra esik, szükségképpen a lény is aránylag nagy. Akár két méteres is lehet. Karjai és lábai kifejezetten emberszerűek, miközben a feje kissé hosszúkás, a nyaka is vastag, gyíkszerű. Farka viszont nincs, vagy nem látszik, s a medenceöve is sokkal inkább az emlősökre jellemző, mint a gyíkokra.

A fa tövénél is látható néhány érdekesség, ám ezek már annyira a felbontás határára esnek, hogy meggyőzően állítani róluk bármit is, nagy merészség lenne. Maradnak tehát a kérdések.

2. ábra. Nagytestű, ismeretlen fajú lény, egy kiszáradt faderékon pihe, netán terepszemlét tart.

Ez vajon mi?

A következő tárgy (objektum) a tipikus „ez vajon mi?” kategória, ugyanis magam sem tudom megmondani, mi célt szolgál. Az előbb bemutatott panoráma felvétel másik pontján található, a felfedező ugyancsak Szabolics László.

Az látszik egyértelműen rajta, hogy valamiféle épület. Az is tiszta sor, hogy a felső része kissé külön válik, tehát önálló szerkezeti egységet képez, egyfajta felépítmény. Sőt, még az anyagára is lehet következtetni, nagy valószínűséggel fémből készült. A mérete is nagyjából kikövetkeztethető, úgy a tízméteres nagyságrendbe esik. Ám hogy ennek az egésznek mi a célja, az ennyiből nem található ki. A felépítmény ugyanis nem teljesen szimmetrikus.

Megoldásként szóba jöhet, hogy egyfajta obszervatórium, vagy katonai jellegű állomás, valamiféle fegyvertelep. Ám ezek csupán találgatások. Ennyi erővel akár víztorony is lehet. Sajnos, a nagy „életkeresés” közben a NASA kutatói nem érezték úgy, hogy közelebbről is szemügyre kellene venni ezt az állomást, de még csak azt sem, hogy a Mars körül keringő űrszondáik egyikével-másikával nagyfelbontású képeket készítsenek róla. Kár.

Felkarcsont és vállöv

A Curiosity június 4-én készített felvétele kapcsán már különösebben fel sem merülhet kérdés, már ami a látható tárgyat-fosszíliát illeti. A felfedező Rami Bar Ilan. A kép NASA-archívumokban fellelhető katalógusszáma: 143901c. Amit látunk az nem más, mint egy felkarcsont, a hozzá csatlakozó kulcscsonttal, s még valamennyire az eltemetett lapocka körvonala is kivehető. Kissé kificamodott helyzet, ám nyilván ez a csontok hányattatott sorsának tudható be elsősorban.

4. ábra. Felkarcsont, kulcscsont, és eltemetett lapocka.

5. Összevetésként, az emberi felkarcsont-lapocka szerkezet.

Az egyezés ismét többszörös, és egyúttal sem véletlenszerű.

Összehasonlításként mellékelem az emberi vállöv csontjainak elhelyezkedését. Ahogy az nagyszerűen látható, a felkarcsont felső része erősen kiszélesedett. Ez lehet csontbetegség miatt, de attól is, hogy a lény, akitől ez a lelet származik, ilyen csontozattal rendelkezett. A felkarcsont alsó része viszont, ahol az orsó- és a singcsonthoz kapcsolódik, tökéletesen emberi jellegű. Minden anatómiai részletében, a legkisebb összetevőkig.

A csontokat valószínűleg vízáradat mosta erre a helyre. A talaj jóval sötétebb (NASA)homokszíne is messze nagyobb nedvességtartamára utal. A Curiosity mintavevő berendezése lehetővé tette volna, hogy az anyagát egészen pontosan megvizsgálják és elemezzék. A robotszonda mikroszkóppal is felszerelt berendezései viszonylag nagy nagyításon is megvizsgálhatták volna a felszínét. Valahogy nem érezték a szükségességét ennek sem. Ezek olyan dolgok, melyek nem ránk tartoznak. És miért? Mert valakik így döntöttek.

79.

A Marson szorgalmasan dolgozó Curiosity robot ontja a felvételeket, bizonyára sokkal többet annál, amit nyilvánosságra is hoznak, ám még ezeken is elképesztő dolgok láthatók. Természetesen arra továbbra sincs magyarázat, hogy a világ egyik valaha épített legdrágább kamerája miért készít homokszínű és lényegében élvezhetetlenül élettelen képeket. Ám még a felvételek szándékos lebutítása ellenére is teljesen megmagyarázhatatlan tárgyak képei bukkannak fel rajtuk. Vagy a helyszínre kerülésük előtt állunk értetlenül, vagy pedig a tárgyak kinézete előtt. Nézzünk is néhányat!

Írógép-kocsi

A számítógépes korszakot megelőzően, úgy 25-30 évvel ezelőtt, a billentyűzetek általános elterjedése előtt, még írógépek voltak széleskörű használatban, úgy az otthonokban, mind a hivatalokban. Aztán, idővel, szép lassan ki is szorultak a mindennapi életből, mára már lényegében muzeális tárgyakká váltak, vagy végezték a roncstelepeken.

Teljesen érthetetlen és megmagyarázhatatlan tehát az, hogy egy nyilvánvalóan írógép-alkatrész, a Curiosity 2018. április 30-án készített felvételén felbukkanjon. A felfedező Rami Bar Ilan. Az még inkább érdekes – már amennyire az életlen NASA-homokszín felvételből kideríthető -, hogy meglehetősen jó állapotban van. A felülete teljesen sima, mintha némi tükröződést is mutatna. Anyaga fémes, illetőleg műanyag jellegű, ez nem ítélhető meg határozottan. Nagyon szépen kibontakozik előttünk az írógép-kocsi kézi papírtovábbító – fekete – csavarja is, valamint az egész kocsinak a védőlemezzel történt ellátása, s annak illeszkedése a szerkezet további részeihez.

1. ábra. Írógép-kocsinak tűnő szerkezet.

1a. ábra. Írógép a múlt századból.

Mintha az írógép-kocsi mellett balról, és kissé felette további szabályos tárgyak látszanának, ezek pontos rendeltetését azonban nem sikerült felismernem. A mérete, a távolság torzító hatását is belekalkulálva, némileg kisebb lehet a Földön megszokott szabványírógépekénél, ám mindösszesen csak néhány centiméterrel. Bemutatok egy régi írógéptípust is az összevetés érdekében.

A NASA nem tartotta érdemesnek ezt a szerkezetet sem megvizsgálni közelebbről, vagy csak nem kötik az orrunkra, ha mégis megtették. Pedig milyen is jó lenne tudni, vajon ki, mit és mikor írt ezen a szerkezeten!

Sisak? Légpárnás sikló?

Meglehetősen kétségbeejtő, de az Amerikai Űrhivatal a képek élességének szándékos lerontása, továbbá a NASA-homokszín alkalmazása mellett arra is nagyon ügyel, hogy többnyire ne lehessen a felvételeken a pontos léptéket meghatározni. Így vagyunk ezzel jelen esetben is, az MSL 2751-2767 MR jelű felvétel kapcsán is. A felfedező ezúttal Szabolics László.

A tárgy teljesen szimmetrikus. Szépen ívelt formái vannak. A látómező – akár sisak, akár légpárnás sikló – sötétített és kifelé kissé domború. Középen merevítő, a szerkezet erősítése céljából. Akár sisak, akár sikló, figyelemre méltó a nagy látószögű oldalsó látótér. Amennyiben fejfedőről van szó, a viselőjének fején a szemek oldalt helyezkedtek el, tehát semmiképpen nem lehetett emberi lény. Ha viszont sikló, akkor érdemes megnézi, a látótér mennyire hátranyúlik, a kilátás tehát abba az irányba is biztosított.

A szerkezet eleje megnyúlt, sisak esetén ennek anatómiai oka lehet, míg jármű esetében a légellenállás csökkentése lehetett a fő cél. A szerkezet teteje lapos. Az előző mondatban felvetettek alapján.

2. ábra. Sisak vagy légpárnás sikló?

Amióta sikerült a Marson kb. arasznyi, azaz 20 cm-es lényeket lefényképeznie a Curiosity marsjárónak, az egyikük éppen motorozott(!), azóta, még ha a felvételen látható tárgy mérete aránylag kicsi is, akkor sem lehetünk benne biztosak, hogy nem egy újabb járművel van dolgunk. Mindenesetre, akármerről nézzük is, meglehetősen furcsa párosítás a robotjármű útjában néhány tucat méterre egymástól egy kiszuperált írógép-alkatrész, majd egy meglehetősen modernnek tűnő, jó állapotban lévő, az emberéről eltérő anatómiai viszonyokra tervezett sisak, vagy esetlegesen egy légpárnás siklójármű.

A nagyközönség ezúttal sem juthat hozzá a tárgy részletes elemzéséből származó adatoknak. Kizárt, hogy a NASA ne vizsgálta volna meg közelebbről.

Aranyszobor?

Ezúttal nem teljesen a NASA-homokszín uralja a képet, néhány további színárnyalat is felismerhető, ám természetesen nem vitték túlzásba… Ennek köszönhetően, felbukkan az egyik marsi sziklán egy kicsiny, aranyszínű tárgy. A felvételt a marsjáró 2020. május 17-én készítette, a száma 59201d, a felfedező Rami Bar Ilan.

A tárgy pontos méretével itt sem lehetünk tisztában, hiszen semmiféle viszonyítási pontunk nincs, a felvétel előterének viszonylagos élességéből – mármint NASA-mérték szerint… - ítélve, nagyjából 10 cm-es lehet. Egy félbetört sziklatömb törésvonala széléről nyúlik ki. Színe aranysárgás. A Marson ez sem szokatlan, jó néhány különféle tárgy került már elő ugyanebben a színben. Láthatóan, egy kicsiny talpazat rögzíti a szikla széléhez, s ahhoz van erősítve ez a kis szobor.

3. ábra. Aranyszínű szobrocska (játék?) egy marsi szikla szélére illesztve.

Engem így első látásra Jasperre emlékeztet a formája, ám bizonyára semmi köze a kedvelt és ismert, játékos szellemként megjelenő rajzfilmfigurához, tekintettel az elég méretes orrára, fülig érő kacagó szájára, ami viszont inkább már Miss Röfire emlékeztet. Az is meglehet, hogy valamilyen gyermekjátékról van szó, melyet tulajdonosa, játék közben, a képen látható helyre tett, hogy „megfigyelje a marsi tájat”, vagy csak „őrizze a sziklát”. Magam is játszottam sokszor hasonlót gyermekkoromban.

Elmondanom sem kell, ez a kis „játék” nem volt elég a világsajtó figyelmének felkeltésére, ahogy – tudomásom szerink – ezt sem vizsgálta meg alaposabban a marsjáró.

Gránát?

Több tucatnyi felvétel áll rendelkezésünkre a Marsról, melyeken fegyverek, vagy alkatrészeik láthatók. A legkülönbözőbb fegyverek: pisztoly, géppuska, szárnyas-bomba, ágyú, légvédelmi üteg, stb. Más képeken pedig fokozottan megerősített katonai jellegű bunkerek. Sőt, jó néhány évvel ezelőtt még egy atomrobbanás gombafelhőjét is sikerült megörökíteni az egyik, a Mars bolygó körül keringő űrszondának. Aztán jött az újabb felfedezés.

Az MSL 2747-2774 MR katalógusszámú felvételen egy kukoricagránáthoz erőteljesen hasonló tárgyat fedezett fel Szabolics László. Nem teljesen azonos azzal, ám a hasonlóság kétségkívül jelentős.

A felvételen ugyanis egy csonkakúp alakú, szerkezetet láthatunk, a keskenyebbik végén valamiféle fémes elemmel, amely akár egy gránát csapszegének alapszerkezete is lehet. Anyaga láthatóan eltér a tárgy többi részétől, bizonnyal fémből készült. Az általam ismert, csonkakúp alakú gránátok felszíne sima, s nem pedig barázdált, amilyen a mellékelt felvételen látható. Ha tehát mégis fegyver, akkor egy általam nem ismert típusról van szó. A pontos méret ezúttal sem határozható meg, a 2,5 milliárd dollár összértékű küldetés során a nyilvánosság felé bejelentett kamera felbontóképessége múltszázadi technikát képvisel, ami önmagában még nem lenne akkora baj, ha nem rontották volna le – szokás szerint – a kép élességét és tették volna át a teljes felvételt NASA-homokszín árnyalatba.

4. ábra. Kukoricagránáthoz hasonló tárgy.

Ám akárhogy is ügyeskedtek, a leghalványabb kétség sem férhet a tárgy mesterséges eredetéhez. A mérete ugyancsak kideríthetetlen, a viszonyítási pont hiányában. A „szokásost” már ne is említsem, az alapos vizsgálat teljes hiányát…

A jelen írásban bemutatott tárgyaknak külön-külön is világszenzációnak kellene lenniük, ám a fő hírözönökben ezekről szó sem esik, csupán a Marson egykor létezhetett élet lehetőségének kereséséről. Sok milliárd dollárért. Süketek párbeszéde ez, pontosabban nem létezik semmiféle párbeszéd. A NASA nyomja a kötelezőt, ahogy a csövön kifér, miközben eljátssza a süketet és a vakot az intelligens marsi élet létezését bizonyító képek ezreivel kapcsolatban

80.

Érdemes olykor számvetést készíteni egy-egy időszakot követően, s ez így van a marsi leletek kapcsán is. Olybá tűnik a NASA álláspontja szerint, mintha a testvérbolygónkon vagy a szél, vagy a „véletlen” lenne elképesztő módon intelligens, esetleg mindkettő. Elég sokféle piramist sikerült az ott felderítést végző marsjáróknak lefényképeznie, ráadásul a méretük is jelentősen eltér. Valószínűleg nem egy kultúrához köthetők. Egyiküket sem tartotta a NASA érdemesnek a közelebbi vizsgálatokra. Vagy ha igen, akkor ebből semmit sem szánnak a nyilvánosság részére. A piramisokat követően három további, meglehetősen érdekes lelettel ismerkedünk még meg.

Piramisok mindenféle típusban és méretben

Habár már évtizedek óta járják a Mars felszínét robotjárművek, mégsem mondhatjuk azt, hogy jelentős területet derítettek volna fel. Lényegében csak egy-egy keskeny sávban haladtak, olykor messzebbre tekintve. A bolygó körül keringő űrszondák habár rendkívül nagyfelbontású képekkel szolgálnak, ezekből vajmi keveset láthatunk, s ha látunk is, azok ugyancsak meghamisított színekkel bírnak, s egyéb valótlan képi ismereteket is tartalmaznak, tehát csak ritkán használhatók hiteles forrásként.

A mellékelt piramis-gyűjtemény fotóinak legtöbbje hamisszínes, a képi információk viszont figyelemre méltóak. Még így is.  A legtöbb közülük a Curiosity marsjáróhoz köthető, de van közte egy Spirit felvétel is.

Láthatunk klasszikus, teljes gúla alakú piramis-formákat. Az első sorban mindjárt kettőt is, és a harmadik sorban középen. Ezek néhány méter magas szerkezetek. Az első sorban középen csonkakúp-alak tárul elénk, továbbá azt is megfigyelhetjük, hogy a magasságának felső harmadán valamilyen további építészeti elem található.

A második sor két szélső piramisa egyértelműen lépcsős felépítésű. Mindkettő távolabbra esik a Curiosity marsjárótól, s a méretük is jelentős, főleg a bal oldalié, mely Sol 727-kor készült. Ez az épület, nagyságrendileg, már bőven meghaladja a száz méteres alaphosszúságot. A felénk eső oldalát, a Földről is jól ismert módon, lépcsősor töri meg, s ez a lépcsősor a piramis első szintjén egy kisebb teraszra vezet, majd utána fel a felső platóra. A felső plató jobb oldalán mintha egy további, kisméretű épület lenne.

A 2. sor közepén, a harmadik két szélén, és a 4. sor közepén egészen kicsiny piramis-szerkezetek láthatók, nagyságuk az egy métert sem éri el. A felszínükön különféle ábrázolások, faragványok vehetők ki. Ezek rendeltetése teljesen ismeretlen. Továbbá, azt sem lehet tudni, mi célt szolgálnak, szolgáltak.

1. ábra. Piramiskavalkád a Marson.

A legalsó sor két szélén egy-egy romos piramist láthatunk, a bal oldali már alig felismerhető, míg a jobb oldali aljánál az omlások által felgyülemlett kőzet látható. A méretük az 50 méteres nagyságrendbe esik.

A legnagyobb piramisok kapcsán határozottan kijelenthető, a földi párhuzamot figyelembe véve, hogy teljes bizonyossággal folyóvíz található a közelükben, mellettük-alattuk pedig barlang. Ez minden nagyobb földi piramis esetében így van.

Az életkorukra csupán becsléseket tehetünk. A Földön a piramisépítés a megalit korra tehető, legalább 100.000 évvel ezelőtt kezdődött, vagy akár még annál is sokkal régebben, s még kb. 5000 évvel ezelőtt is jelentős méreteket öltött. Egyáltalán nem zárható ki, hogy az építőknek közük volt egymáshoz. Netán olyannyira, hogy akár még azonos kultúrákról is szó lehetett.

A kisebb piramisok tekintetében elmondható, hogy a Földön is éltek-élnek törpék, nagyjából 15-20 cm-es, teljes egészében emberszerű lények. A Marson is fotóztak le a marsjárók ilyeneket. Egyáltalán nem kizárható, hogy a kisebb szerkezetek hozzájuk köthetők.

Űrkapszula? Mentőkabin?

Akik a Csillagok Háborúja sorozaton, s hasonló filmeken nőttek fel, ha meglátják a képet, nagy valószínűséggel a felvételen látható szerkezetet a címben megjelölt elnevezéssel illetik. Bár, más filmekben éppen ilyen alakot öltöttek a hibernáláskor használt kabinok is. Ha pedig alaposabban megvizsgáljuk a Curiosity MSL 2891 MR felvételét, az is kiderül számunkra, hogy a kapszula nem üres! Mintha feküdne benne valaki, teljes egészében emberi lény, jól kivehető a két lába, a hasán átvetett keze és a világos arca. Valamiféle öltözéket visel. Ami számomra teljesen érthetetlen, a NASA ezúttal sem tanúsított különösebb érdeklődést a lelet iránt, és még csak meg sem vizsgálta közelebbről. Ha így tett volna, akkor elárulták volna a marsjáró kerekének nyomai. Nem tett így. Miközben sok-sok millió dollárt költenek évente a földönkívüli élet kutatására, amikor ott van szinte közvetlenül az orruk előtt, azt nem hajlandók meglátni. Elképzelésem sincs, hogy miért nem.

A fotón látható szerkezetet Szabolics László fedezte fel.

2. ábra. Űrkapszula? Mentőkabin?

Roncsdarabok

A Curiosity MSL 2924 MR felvételén, amelyet a Hedgehope hegyen készített egyértelműen egy cső alakú szerkezetet láthatunk. A felfedező, mint előbb. Ám a dolognak ezzel még nincs vége. Számos, egyértelműen mesterségesnek tűnő tárgy veszi körül. Még a felbontás is aránylag elfogadható, bár kétségtelen, a pontos azonosításban meglehetősen zavaró a szokásos NASA-homokszín alkalmazása.

A cső előtt balról, egy kicsiny, valamiféle „ablakokkal” ellátott tárgy látható. A jobb oldala sérültnek tűnik. A sérülés mellett egy ismeretlen jellegű hengeres forma, majd az alatt egy tökéletesen szabályos rózsaablak motívum, félig takarásban. A cső előtt, azzal párhuzamosan, egy hosszú, sérült tárgy látható, előtte pedig egy madárfejre emlékeztető, kampós csőrrel és kidudorodó szemmel ellátott valami. A csőrös fej előtt pedig egy gépalkatrésznek tűnő, tengelyre rögzített elemeket tartalmazó tárgy.

Vajon mik lehetnek ezek, így együtt? Valamiféle berendezésnek a részei? De vajon mi lehetett annak az eredeti rendeltetése? Honnan érkeztek ezek a darabok ide? Egy eszközhöz tartoznak, vagy különböző szerkezetek darabjai kerültek véletlen egy helyre. A NASA ebben az esetben sem tartotta érdemesnek az alaposabb vizsgálatot.

3. ábra. Mindenféle roncs.

Furcsa lény előszilveszteri hangulatban?

Az utolsó felvétel ismét csak meglehetősen figyelemre méltó. Kicsit akár még humorosnak is nevezhető. Az MSL 2036 ML archívumszámú Curiosity fotóról van szó. A felfedezés érdeme, mint fentebb.

Ha valaki vicces kedvében van, akkor úgy is értelmezheti a látottakat, hogy egy csirkefejű marslakó totálkárosra piálta magát, majd megbokrosodván úgy nekirohant egy sziklának, hogy rendesen kilapult tőle, és még a szája is tátva maradt.

Eddig a poén, de hogy valóban mi van a fotón, azt rendkívül nehéz eldönteni. A lapos, csőrös lényt könnyű felismerni. Ám hogy miért lapos, azt már egyáltalán nem olyan egyszerű megválaszolni. Netán kövület, vagy egyfajta fosszília? Meglehet. Akkor pedig vajon kié lehet mellette található, kupakkal és címkével ellátott üveg? Netán a marsi régész vitte magával a „melegítő folyadékot”? Egyáltalán, van kapcsolat a lapos lény és az üveg között?

Bárcsak akár egyetlen kérdésre tudnánk a választ! Ám sajnos a NASA nincs közlékeny kedvében. Nagyjából 50-100 évvel követi a napokkal előre beharangozott „szenzációs bejelentéseivel” a kutatók által már réges-régen ismert tudományos tényeket. Pedig milyen jó is lenne, akárcsak ezt az egy leletet is közelről és valós színekben megtekinteni…

4. ábra. Furcsa lény, kupakos-címkés üveg társaságában.

Ugrás a kezdőlapra