93.

A Szövetségi Légügyi Hivatal (FAA) végre engedélyt adott az Elon Musk tulajdonában lévő SpaceX Vállalatnak, hogy végre elkezdhesse kísérleteit az 5000 tonnás marsűrhajójával. Az első komolyabb próbákra már júliusban sor kerül, s akár magára az első repülésre is, a Texas állam partján megépített űrközpontból. Eközben a Marsról szenzációsabbnál szenzációsabb képek érkeznek, a hivatalos archívumokban is megtalálhatók, miközben a világsajtó mély hallgatásba merül.

Kezdődhet a marsűrhajózás kora

„Csupán” 75 feltételt szabott az FAA a SpaceX Vállalat számára, a tesztek megkezdésére és folytatására. Mindeközben Floridában is gőzerővel folyik az ottani indítóhely építése, hogy akár már a következő évben bekapcsolódjon a Mars kolonizálásába.

Texas Állam egyre több ponton helyezkedik szembe a Szövetségi Törvényhozással, mellesleg több állam is hasonlóképpen tesz, így a technikai fejlődést jelentős politikai huzavona hátráltatja. Az adóviszonyoktól az abortusztörvényig, a központi kényszerítést a texasiak nem hajlandók sem lenyelni, sem elfogadni. Jelentős győzelemnek tekinthető, hogy immár Texas Államból is szállhatnak fel űrhajósok, s bizony akár a Holdra és a Marsra is eljuthatnak.

1. ábra. A SpaceX Vállalat nagyrakétájának „melegebbik vége”, 33 Raptor hajtóművel.

Különös és bizonnyal „véletlen” egybeesés, hogy július 1-én Elon Musk személyesen találkozott Velencében Ferenc Pápával. Vele tartott 4 tizenéves fia, valamint elvált felesége is. Három nappal Musk 51. születésnapja után. Korábbi hírekből tudjuk, hogy a NASA papokat-teológusokat vett fel munkatársaknak, az egyházak pedig bizonnyal jóval többet tudnak a földönkívüli életről, mint a széles nyilvánosság, hiszen súlyos dollármilliárdokkal támogatják az ilyen jellegű kutatásokat. Érdekes lenne tudni, hogy vajon a találkozó során ki és miről tájékoztatta a másik felet. Lehet, tőle tudta meg a mérnökzseni, mi is a helyzet pontosan a Marson, mire számítson, ha oda embereket – saját magát is beleértve – juttat, kivel, milyen hatalmakkal fog ott találkozni. És egyáltalán, hol érdemes emberi kolóniát létrehozni, biztonságosan, a többi ott élő civilizáció zavarása nélkül. A Pápa bizonnyal a CIA-nál is többet tud. A szabadkőművesek és a rózsakeresztes vezetők mindig is többet tudtak, mint akármelyik titkosszolgálat. Már csak azért is, mert ők döntötték el, hogy a titkosszolgálatok mit tudhatnak meg egyáltalán…

Soha(?) nem tapasztalt látványnak és dübörgésnek lehetünk tanúi, ha egyszerre beindítják a 33 Raptor-hajtóművet, melyek szinkron-működésének biztosítása nem akármilyen feladat. Musk már annak is örülne, ha az első alkalommal nem robbanna szilánkokra az 5000 tonnás szerkezet, amelynek a csúcsán elhelyezett Starship űrhajó a Hawaii-szigetek térségében ereszkedik le a tengerre, míg az őt szállító első fokozat valahol Kuba partjainál. Ez alkalommal – ha egyáltalán sikerül elindulniuk – még nem térnek vissza Boca Chicába, Texas államba.

Kiülünk a teraszra

Mondhatnánk humorosan, hiszen a bemutatandó marsfotón egy közönséges széket, avagy ülést láthatunk. Az archívumszáma MSL 3483-3485, a felfedező Szabolics László. A gond csupán az, hogy a teraszt nem látjuk.

A dolog egészen elképesztő. Ott ez a szék/ülés a marsi – állítólagos - sivatag közepén, szépen letéve a köves-sziklás felszínre. Szépen megmunkált tárgyról van szó, mind az ülőrésze, mind a fejrésze ívelt, kényelmes. Hosszan el lehet benne ücsörögni fáradtság nélkül, hiszen jól támasztja a gerincet. Talán valamiféle járműből származik? A kérdés a szokásos: hogy került oda? Ki ült rajta? Ha már odakerült, miért hagyták ott?

2. ábra. Szék vagy ülés a marsi kősivatagban.

Kőbe vésve

Időnként be szoktam mutatni egy-egy gyűjteményt az azonos típusú leletekből. Ezzel több célom is van, az első mindenekelőtt az, hogy láttassam, az adott lelet egyáltalán nem minősül „elszórtnak”, „véletlennek”, vagy hasonlónak, hiszen csoportba foglalható, vizsgálható a rokon vagy hasonlatos vonások alapján a többi lelettel. Ezek egy részével az Ufómagazin Olvasói már találkozhattak külön-külön elemzésekben, más részük most látható először. A gyűjteményt Rami Bar Ilan kutató állította össze a Curiosity marsjáró felvételei alapján, még 2020-ban, de ettől függetlenül korántsem váltak a felvételek okafogyottá, pláne, hogy a gyűjtemény azóta jelentősen bővült.

Egy-két esetben még lehetne a „természet játékának” beállítani egy-egy forma megjelenését, ám ilyen számban, egy aránylag keskeny területen, amelyet a Curiosity marsrobot bejárt, már semmiképpen. Hiszen, ha a Földön véletlenszerűen egy kősivatagban elengedünk egy hasonló robotjárművet, nem fog tucatjával ilyen dolgokat felfedezni, hacsak… Hacsak, ha nem olyan helyre küldjük, ahol bizony intelligens, emberi tevékenység is zajlik.

3. ábra. Jelgyűjtemény.

Viszont. A marslakóktól nehezen várható el, hogy a székely-magyar rovásjelekből kialakult „arab” számokat véssenek a kövekre. Vagy éppenséggel ez az elvárható?

Külön érdekesség, és megjegyzésre feltétlen érdemes Szabolics László kutatása, gyűjtő munkája a horgas keresztek terén. Azokból is akad szép számmal. Ahogy a horgas keresztek, úgy az itt látható keresztek (x–ek) esetében sincs komoly elméletünk a tekintetben, vajon mi célt szolgálnak. Jelölnek valamit? Irányt mutatnak? Kik készítették őket? Milyen céllal? Önmaguk, vagy mások számára jeleztek általuk? Miért véstek a kövekbe számokat, Mit jelentenek a számok? Mire utalnak? Kik és kinek a számára készítették a több jelből álló feliratokat? Megannyi kérdés. Bizonnyal, még a Ferenc Pápa sem tudja rájuk a választ. Vagy éppenséggel, ő az egyedüli, aki tudja?

Háló? Kígyóbőr?

Végül olyasmivel ismerkedjünk meg, ami a marsi fotógyűjteményben – jellegét tekintve – egyedülálló. A felvételt aznap hozta nyilvánosságra a NASA, amikor Elon Musk a Pápánál járt Velencében. Megannyi „véletlen”. A képet a Perseverance marsjáró készítette, a nasa.gov oldalon ennyi található a képről: Sol 477: Right Mastcam-Z Camera, továbbá a kép mérete, ami 1648x1200 pixel. A felvétel egyébként június 23-én készült, egy hét alatt nyilvánosságra is hozták. Nem rossz! A felfedező Rami Bar Ilan.

Se a világsajtó nem kapta fel (általában csak a homályos, a bohóckodásra, gúnyolódásra, a független kutatók lejáratására alkalmas képeken csámcsognak), sem a NASA, sem a JPL nem kommentálta egyetlen szóval sem. Vajon miért? Bizonnyal azért, mert a „szélfútta szikla”, vagy a „belelátás” jelen esetben nagyon nem jön be, miként a „marsjáróról véletlen lehullott alkatrész” magyarázat sem. Itt és most alapvetően és teljesen másról van szó.

4. ábra. Háló, vagy levetett állatbőr.

  A képen ugyanis egy hálót látunk (vagy kettőt), ami nagyon, de nagyon nem odaillő dolog. Minden bizonnyal a szél fújhatta oda, ki tudja honnan és milyen messziről. Amennyiben valóban háló, akkor kérdések tömege jön azonnal: Ki készítette? Milyen céllal? Miből készült? Stb. Stb. nem lehet megúszni az intelligens tevékenység tényét amennyiben tényleg hálóról van szó.

A másik lehetőség sem igazán „kellemes” a fősodrú hantázók számára, ez pedig nem más, mint valamilyen állat - elsősorban kígyó jön szóba - levetett-levedlett bőre. Itt a „szokásos” tételek jönnek elő: víz közelsége, oxigénes légkör, tápláléklánc, stb. Nem „évmilliárdokkal” ezelőtt, hiszen ez a levetett bőr – ha valóban az -, nagyon friss.

A NASA „megoldja a rejtélyt”, meg sem szólal. Megteheti, hiszen még csak nem is kérdezik…

94.

Miközben gőzerővel folyik a SpaceX Starship űrhajójának előkészítése és tesztelése az első földkörüli repülés megvalósítására, hogy aztán a sikeres próbákat követően végre megindulhasson a Mars betelepítése, két magáncég is bejelentkezett a versenybe, s akár még meg is nyerhetik azt.

Magán marsszonda akár már 2024-ben

Két kaliforniai űrvállalkozás, a Relativity Space és az Impulse Space július 19-én jelentette be, hogy összefognak, és már a két év múlva nyíló startablak alkalmával megkísérelnek szondát juttatni a Mars felszínére. Ha sikerrel járnak, az első kereskedelmi vállalkozásként érhetik el egy másik bolygó felszínét. Meg kell jegyezni, egyik szóban forgó cég sem bocsátott fel még soha egyetlen egy működőképes rakétát sem. Akkor mi indokolja egyáltalán a megemlítésüket? Ráadásul, a 2024-es küldetés lenne az első alkalom, amely során a Terran R hordozórakéta bemutatkozna.

A Relativity Space 2015-ben alakult Tim Ellis vezetésével, azóta nagyjából egymilliárd dollárt költött fejlesztésekre, megvásárolt számos kilövőhelyet a NASA-tól és a Légierőtől egyaránt. Korábban a Blue Origin magán-űrhajózási cégnél dolgozott. Ami gyökeresen új a cég technikai fejlesztésében, az a teljes újrafelhasználhatóság, valamint a 3D-s nyomtatás. Ugyanis a teljes rakéta, de a hajtóművek is, 3D-s nyomtatási technikával készülnek, lényegében emberi kéz érintése nélkül.

1. ábra. A Relativity Space és az Impulse Space marsszondáinak szerkezeti elemei, műszerezettség nélkül.

Az Impulse Space 2021-ben alakult, jelenleg 40 alkalmazottat foglalkoztat. Alapítója és vezérigazgatója Tom Mueller, egyben a SpaceX alapítója is volt, ő vezette a SpaceX rakétahajtóműveinek fejlesztését és gyártását 2014. és 2019. között. nevéhez köthető a Merlin, a Raptor és a Draco hajtóművek tervezése és megvalósítása. A SpaceX jelenleg is ezeket használja. Ez a cég készíti a marsszondákat.

Az 1250 kg (alacsony földkörüli pálya) teherbírású Terran 1 idén ősszel indul első útjára, már túl van megannyi hajtóműteszten, a bő 20 tonna teher felvitelére képes Terran R pedig két év múlva, s rögtön a Marsra. A teljes újrafelhasználhatóság és a 3D-s nyomtatási technika miatt akár a SpaceX vállalatnál is alacsonyabb árakért lesz képes üzemelni. A szakképzettség és a technika adott.

Különleges gépezet vagy valami egészen más?

A Curiosity marsjáró ez év január 17-én készített felvételén valami egészen szokatlan szerkezet látható. Akár a Csillagok Háborúja film forgatásáról maradt volna vissza. A felfedező Rami Bar Ilan. Először ugye azt lenne érdemes tisztázni, hogy mi látható a fotón. Ám az sem megy egykönnyen. De mintha nem szélfútta szikla lenne… Nagyon nem. (Az eredeti felvételt jelentősen kivilágosítottam.)

Amit ránézésre eldönthetünk, az a tény, hogy a tárgy szimmetrikus. A „feje” mintha vastag páncél lenne, alatta középen sisakot viselő emberi alak bontakozik ki előttünk. Lilás kezeslábast, és - talán – sisakot visel. Két, könyökben behajtott karja, ugyancsak kiválóan látszik. A keze ügyében három sötét valami, szabályosan elhelyezve, alól ugyancsak szimmetrikus elemek következnek, legalól, középen, talán egy kerék van

A gép „fején”, oldalt, fehéres gömb tűnik fel, rajta vízszintes nyílás. A gömbhöz hátulról ugyancsak valamiféle szerkezet kapcsolódik, bizonnyal a gömb mozgatható. A szerkezet hátát szintén páncélzat fedi. Több elemből áll, ezek az elemek pedig külön-külön mozgathatónak tűnnek. Nagyságrendileg tízméteres berendezésről van szó.

2. ábra. Ismeretlen gép egy marsi domboldalon, vezetője a helyén.

Újabb jármű

A Perseverance marsjáró Sol 454-kor készített felvételén bukkant az alábbi járműre Szabolics László. A kép feldolgozását is ő készítette el. (A szürke-ufonauta fej valószínűleg nem az objektum része, a NASA ezt az emblémát használja az érdekesebb részek megjelölésére.)

Négykerekű járműről van szó, ráadásul, jelentősen megerősített futóművel. A kerekek tengelyei, a sárhányók is jól kivehetők, miként a járgány elején a szélvédő is. Tehát, ha utasait ily módon kell óvni, akkor szerkezet jelentős sebesség elérésére lehet képes, illetve és emellett terepjáró. Figyelemre méltó az oldalán hátrafelé nyúló elem - ki tudja mi a rendeltetése -, illetve a hátsó részre erősített, kerékpárkormány formájú valami. Az utasok talán éppen felderítést végeznek, bár az is lehetséges, hogy a jármű elhagyatott, sorsára maradt. Valamikor és valakik által.

3. ábra. Különleges terepjáró.

Drótkupac?

A Perseverance marsjáró érdeme a következő felvétel is, július 13-án készült, helyenként még a sajtó is beszámolt róla, a képen megjelenő fehér valamit „drótkupacnak” titulálva. A felfedező Rami Bar Ilan. Igen, akár drótkupac is lehetne, ám ez esetben az eredetével kapcsolatban merülnek fel nagyon komoly kérdések.

Kézenfekvő(?), hogy a marsrobot nem hurcol magával drótkupacokat, és szórja szét maga körül, hogy aztán hátratolatva lefényképezhesse azokat, és hozhatja a világ tudomására. Ám persze már ebben sem lehetünk biztosak, hiszen a NASA-ról van szó.

A drótok általában nem fehérek. Színkódokkal látják el őket, a villanyszerelők munkájának megkönnyítése végett. Ha minden vezeték fehér lenne, akkor aztán kereshetnék, hogy mi hova van bekötve. Ráadásul, a „drótkupac” nem egyetlen „vezetékből” áll, hanem feldarabolt részekből. Ez a körülmény pedig mindenképpen el kell, hogy gondolkoztasson bennünket.

Álláspontom szerint sokkal nagyobb a valószínűsége annak, hogy közönséges gombafonalakat látunk, vagy pedig egyfajta növényi termést. Megszámlálhatatlan mennyiségű marsfotón találhatók gombák, a legkülönbözőbb formában, méretben, megjelenésben. A gombák mindenhol ott vannak, változó mennyiségben és tömegben, az egész Naprendszerben. Ahol pedig a körülmények kedvezőbbek, ott széles körűen elterjedtek. Miként a Marson is.

4. ábra. Drótkupac? Gombafonalak!

Állatka

Rendkívül aranyos állatka bukkant fel a Perseverance július 28-án készült felvételén. A felfedező Neville Thompson. A képkiemelést is ő készítette. Habár a megszokott NASA-homokszín helyett ezúttal a képet enyhén kékbe tolták el, a látvány így is önmagáért beszél. Nem hiszem, hogy bárki is akadna, s a képen látható állatkát „szélfútta sziklának” nevezné, ha tudná, hogy a fotó nem a Marson készült. Viszont, ott készült, ezért az előítéletek, a berögződöttségek, a politika, és mindenféle tényezők hatására, az emberek többsége egyszerűen nem akar – nem mer – hinni a saját szemének.

Még mindig nagyon sokan mondják azt, hogy majd akkor fogadják el a földönkívüli élet létét, ha azt „hivatalosan is elismerik”. Ehhez képest, mind a NASA, mind a Pentagon „hivatalosan is” Ufókutató csoportokat alkalmaz, mellette a NASA több tucat papot és lelkészt is. Nem tudom, a kétkedők kinek-minek a beismerésére várnak. Megítélésem szerint, ők maguk sem tudják…

Amit viszont itt látunk(!), az egy kicsiny, négylábú élőlény, ahogy nagy szemeket mereszt a hozzá képest hatalmas marsrobotra, s annak közvetlenül a kamerájába néz. Talán nem látott még ilyen hatalmas szerkezetet, hiszen nem fél tőle, a kíváncsisága erősebb. Hatalmas fekete szemei éjjeli életmódra utalnak, ám bizonyára megzavarta a nyugalmát ez a járgány. Az is egyértelmű, egy vízmosásban üldögél, erős nagyításban az előtte látható lemezes kőzetszerkezet rétegeinek peremén a vízcseppek csillogása is jól látszik.

Ám, akárhogy is, „a Mars, csonttá fagyott, kietlen, mindenfajta élőlényre halálos világ”. Állítja a NASA. Még jó, hogy ez a bájos ki állatka mindezt nem tudja…

5. ábra. Bájos is állatka figyeli a Perseverance marsrobotot.

95.

Szeptember első napjaiban a History TV egy teljes órás műsort szentelt a Mars bolygónak az „Elképesztő rejtélyek” című sorozatában. Habár a bolygó adataival kapcsolatban a hivatalos magyarázatot erőltették, s az „elképesztő rejtélyek” kapcsán több évtizedes felvételeket mutattak be, s ezek mellett már réges-régen elavult elméleteket hangoztattak, azért tettek néhány valós megjegyzést is. Például azt, hogy ha a Marson van élet, akkor mindenhol van élet. Továbbá, a földi élet bizonnyal marsi eredetű. A marsi (intelligens) élet létét bizony akár egyetlen fotó is alátámaszthatja. - A sok-sok ezer ilyen mellett most újabb négyet veszünk elő.

Fejszobrok és koponyák

A TV-műsorban 3.5 milliárd éves marsi életről és hasonló korú – esetleges – civilizációról, akkoriban létező hatalmas tengerekről, folyókról beszéltek. De legalább már beszéltek. Sőt, határozottan kijelentették, hogy a Marsról származó meteoritok bizony életnyomokat tartalmaznak. Ezek a kijelentések, valamint a Pentagonnál és a NASA-nál megalakított UFO-kutató bizottságok, már meglehetősen előre mutató dolgok. Kár, hogy minderre 60-70 évet kellett várni. Egyfajta lépéskényszerben is voltak.

Egy-egy töredékmásodperc erejéig a műsorban felvillantottak újabb felvételeket is, ezeket azonban egyetlen szó hozzáfűzése nélkül tették, a többi kép közé rejtve. Bemutattak többek között egy bunkert, egy szarkofágot, egy feliratos barlangbejáratot, szobrokat. Természetesen egy szobor korát nem igazán lehet megállapítani. Azt viszont le lehet szögezni, hogy azt intelligens kéz hozta létre. Az ugye a világon senkinek sem fordul meg a fejében, hogy az USA-ban, s Rushmore-hegybe a szélerózió, vagy a csapadék „véletlen összejátszása” alkotta volna meg az elnökök fejszobrait. Ha viszont a Marson kerül elő egy-egy szobor, az rögtön „belelátás”, vagy „véletlen”, vagy hasonlók. Ha a Földön intelligens kéz kell egy szobor megalkotásához, akkor vajon ugyanettől a következtetéstől a Mars esetében miért rettegnek annyira? Hiszen kézenfekvő a dolog.

A Perseverence marsjáró kapta lencsevégre 2022. augusztus 10-én a mellékelt képet, a felfedező Rami Bar Ilan. A felvétel száma: 52201n. Egyaránt rejtélyes a Mars esetében az, hogy a csontvázaknak is általában csak a koponyarésze kerül elő, úgy a szobrok esetében is ugyanez a helyzet. Talán mert könnyebben tudnak arrébb gördülni. Az említett fejszobor azért különleges, mert rendkívül finoman kidolgozott. Vagy, ami szintén lehetséges, meglehetősen friss alkotás, ennek következtében a környezet még nem tudott nagyobb kárt tenni benne.

1. ábra. Szépen faragott emberi fejszobor. 

Teljesen tisztán látszik a szeme, az orra, rajta még az orrnyílások is, a szája, szakálla, de még a haja elválasztása és az egyes tincsek is. Anatómiailag tökéletesen helyes, európai típusú embert mintáz. Lehetetlen mást látni benne, mint ami.

A dolognak itt még nincs vége. A fej mögötti kis halomban egy további, szemmagasságig eltemetett fejszobor látható. Magas homloka talán idősebb embert sejtet. A dombocska közepén valamilyen, kerékkel ellátott szerkezet bukkan fel, közvetlen előtte egy szájvonalig betemetett sötét koponya, a halom bal alsó részén pedig egy újabb, ugyancsak a szájvonalig betemetett, világosabb színű koponya. Sajnos, megkaptuk jelen esetben is a NASA-homokszínt, s habár a kép viszonylag éles, nagyon sok részlet elveszik emiatt.

(Ős)ember?

Jellemzően marsi a Curiosity robotberendezés által 2018. február 10-én lefotózott emberi lény. A felfedező Rami Bar Ilan, a kép sorszáma: 49402m. Nehéz lenne „szélfútta sziklának” nézni, bár aki mindent tagadni akar, annak a számára ez sem lehetetlen…

Ezt az emberfajtát már jól ismerjük bolygószomszédunkról, számos felvétellel rendelkezünk róla. Már az évtizedekkel ezelőtti képeken is megjelenik, sok-sok száz kilométerrel arrébb, következésképpen, meglehetősen nagy az életterülete.

A magassága körülbelül fél métert tesz ki, testét sűrű szőr fedi, homloka lapos, szemei közel ülnek egymáshoz, orra kissé előre ugró, testalkata robosztus. Egyetlen képen sem köthető hozzá sem öltözet, sem bármiféle technikai eszköz, bár kétségtelen, az eddigi megfigyelések során szinte minden esetben valamilyen mesterséges alkotás, többnyire ösvény, vagy faragott szikla mellett jelenik meg. Jelen fotón éppen fedezék mögé húzódva figyeli a kisteherautó méretű marsrobotot, amint az eldöcög mellette.

2. ábra. Kistermetű, szőrös emberi lény.

Leskelődő

Azon marsi fotóknak ugyancsak se szeri, se száma, melyeken kukucskáló lényeket láthatunk. Ezeknek csak a feje bukkan fel egy-egy nyílásban, a testük teljesen takarásban van. az arcukat nézve többnyire nagyon bájos kis lények, de hogy pontosan milyenek, arról vajmi keveset tudunk mondani. Ahogy jelen esetben is.

Neville Thompson bukkant rá a Perseverance 2022. augusztus 26-i felvételén, s rögtön ki is emelte az elemzésre érdemes részt. Mintha egy babaarcot látnánk, ráadásul még a homlokára erősítve egyfajta fejdíszt is visel. Lehetséges tehát, hogy egy aránylag kicsiny marsi lényről van szó, aki megijedvén a marsjáró hozzá képest hatalmas tömegétől, gyorsan fedezékbe húzódott, de a kíváncsiság mégiscsak arra ösztönözte, hogy kilessen rejtekhelyéről. Valószínűleg a környéken élhet, hiszen mögötte számos, megmunkáltnak tűnő tárgy hever a felszínen, ezek némelyike nálánál jelentősen nagyobb. Mintha egy csomó edényt, edénytöredéket látnánk, és egy jó pár, az alakjukból kiindulva meghatározhatatlan jellegű tárgyat. Ha a kép éles lenne, sokkal több mindent tudnánk felismerni, hát éppen ezért nem az.

3. ábra. Leselkedő.

 Hüllő

A kisebb sziklára felmászó hüllőszerű lény jellemzően nagyon is él, ahogy tőle balra a másik példány is, amelynek csak a fejét és hosszú nyakát látjuk jellemzően. Nehéz lenne őket 3.5 milliárd évesnek nézni… Akár a Jurassic Park valamelyik jelenetét látnánk, s igen, a távolságot figyelembe véve, ezek a lények egyáltalán nem elhanyagolható méretűek, bár a természetük nem ismert, mindenesetre érdemes őket inkább elkerülni, mint megsimogatni. Néhány méteresek lehetnek.

Már ebből az egyetlen felvételből is látható, hogy a History TV műsorában is hangoztatott marsi adatoknak a valósághoz semmi köze. A légkör is meglehetősen sűrű, a nedvesség is jelentős mértékű, miként a hőmérséklet sem rendkívül alacsony. Ellenkezőleg. Nagyon is kellemes.

A hüllőket bár évszázadokon át hidegvérűnek tartották, csupán néhány éve derült ki – a dinoszauruszokat illetően legalábbis – hogy ez közel sem így van, ezek az állatok bizony képesek a saját testhőmérsékletüket szabályozni, nincsenek kizárólag a napsugárzás hőjére bízva. Ám természetesen tény, spórolnak, minek használnák a saját energiájukat, amikor a Napét is felvehetik?

A képen rendkívül tisztán kivehető az állat feje, szemnyílása, orra, a feje tetején valamiféle csontkinövés, izmos nyaka. A testtartásából ítélve, igen sebes mozgásra lehet képes. A képből az is kiderül, nem magányosan rója a Mars felszínét. Ami ugyancsak levonható következtetésként, és ezért nem beszélnek róla, hogy a Mars aránylag sűrű, oxigénes légkörrel rendelkezik, a hőmérséklet kellemes, a nedvesség viszonylag magas, hiszen ellenkező esetben nem lenne ott képes megélni ennyi féle-fajta, s ráadásul, ilyen méretű lény!

4. ábra. Gyíkpár.

96.

Folyik vagy nem folyik a víz? Már-már kabarészámba megy, ahogy ismert tudósok néhány naponta üzengetnek egymásnak hivatalos fórumokon határozottan állást foglalva ebben a kérdésben így vagy úgy. Nagyjából az a színvonal, mint amikor Galilei mester próbálta rávenni a papság jeles képviselőit, hogy nézzenek bele a távcsövébe és lássák a saját szemükkel a holdkrátereket. Nem boldogult. Sőt, még őt hurcolták meg. A tudománynak ma is megvannak a maga „papjai”, még szerencse, hogy a hivatalból tagadókon kívül akad még jó néhány Galilei… A Marson ugyanis nemcsak a víz folyik, hanem az intelligens civilizációk mellett bizony jó néhány, köztük a Földön is jól ismert állat él.

Kutyuska és kicsiny barlangnyílások

A fotó már lassan nyolc éves, a készítője, a Curiosity marsjáró azóta is fáradhatatlanul rója a kilométereit a Marson. 2015. január 19-én, került a kisteherautónyi méretű robotberendezés kamerája elé ez az állat. A felfedező Rami Bar Ilan. Természetesen, ha a fotó a Földön készült volna, még a legbigottabb NASA-alkalmazott sem merné „szélfútta sziklának” nézni, a Mars esetében azonban „hozni kell a kötelezőt”, bármekkora sületlenség is az…

A kutyának csak a feje és a nyaka egy része látható a sziklák takarása miatt, tehát óvatos, amikor szemügyre veszi azt a - hozzá képest – hatalmas, zörgő és kattogó berendezést. Hátra is csapja furcsán kerek fülét, ha támadni kell - vagy védekezni -, akkor se legyen probléma. Fejformája tökéletesen szabályos anatómiailag, minden ott van, ahol lenni kell, és minden akkora, amekkorának lennie kell. A NASA „tudósai” már-már isteni intelligenciával ruházzák fel a - szerintük – szinte vákuumsűrűségű marsi szelet, amely sok-sok száz (élő) állatot, embert, növényt, házat, gépet, repülőt, madarat (azt meg vajon hogy?) képes csak úgy kifújni a marsi sziklákból. És kérem, ez a hivatalos álláspont. Tehát ezt kell komolyan venni, és nem kinevetni…

1. ábra. Kutyuska.

A kutyus természetesen nagyon jól érzi magát a hivatalos álláspont szerint „minden élőlényre halálos veszélyt jelentő mérgező légkörben és rettenetes hidegben”…

A kutya fejétől közvetlen jobbra, félköríves barlangbejárat látható. Mindösszesen talán tíz cm magas. Ám mivel megdönthetetlen bizonyítékokkal rendelkezünk a tekintetben, hogy a Marson nagyjából arasznyi emberek is élnek, a képnek ezen a részén már szinte meg sem lepődünk. A Perseverance marsrobot ugyanis lényegében hajszálpontosan ugyanekkora barlangnyílást fényképezett le 2022. szeptember 9-én, mind térben, mind időben igen messze az előző helyszíntől. Bár éppenséggel lehetne állati tevékenységnek is tulajdonítani ezen nyílásokat, ám mióta számos fotóval rendelkezünk a marsi parányi emberekről - közte olyannal is, amikor egyikük kismotoron ül egy barlangbejárat előtt -, semmiképpen nem tekinthető merésznek, vagy a valóságtól elrugaszkodottnak az az álláspont, miszerint ezek a kicsiny emberi lények - is – a Mars felszíne alatt élnek.

2. ábra. Parányi barlangbejárat.

Kisember

Sajnos a következő kép minősége meglehetősen sok kívánnivalót hagy maga után, meg is kapják a kutatók, hogy „mindenféle dolgot belelátnak közönséges, szélfútta sziklákba”, ám a silány minőségért természetesen nem a lelkiismeretes kutatók a felelősek, hanem éppenséggel a NASA. A tárgyalandó felvétel sorszáma: 172336–gigapan, a felfedező Szabolcsi László.

Nem gondolnám, hogy jelen esetben a „fény- és árnyék játékának véletlen egybeeséséről” lenne szó, erre meglehetősen csekély az esély, bár tény, hogy nem nulla. A Marsról azonban jelentős számú, embereket ábrázoló fotóval rendelkezünk, a különböző emberfajtákat kitűnően be lehet azonosítani, egymástól jól elkülöníteni és megkülönböztetni, a sokadig azonos emberfajt ábrázoló kép után fel sem merülhet, hogy valamiféle „fény-árnyék játékról” lenne szó, hiszen ez esetben megint csak különleges intelligenciával kellene felruházni a fényt és az árnyékot, hogy mindig és pontosan ugyanazokba az alakzatokba rendeződik. Erre viszont a gyakorlati esély, nulla.

Természetesen a színektől sem a kutatók fosztják meg a felvételeket, hanem ugyancsak a NASA, ezzel is nehezítve a pontos felismerést és beazonosítást. A dologhoz azonban kétség sem férhet: emberi alakot látunk.

Sőt. A háta mögött az a „valami”, aminek támaszkodik szintén figyelemre méltó. Meglehetősen szabályosnak tűnik, a bal oldalán mintha kerek ablak lenne. (Valószínűleg a jobboldalán is, de az korántsem annyira kivehető.) Talán ismét egy lejárattal van dolgunk, ám ezúttal az mesterségesen kiépített, nem pedig a természetes sziklába mélyített.

Emberünk békésen üldögél, napozik. Nem úgy fest, mintha a „minden élőlényre halálos veszélyt jelentő mérgező légkörben és rettenetes hidegben” bármi károsodást szenvedne, hiszen még védőöltözetet sem visel.

 3. ábra. Kisember.

Kígyó?

Ezúttal aránylag éles képet láthatunk, ez is igen régen, 2014-ben készült, a sorszáma 10801a, a felfedező Rami Bar Ilan, s a Curiosity marjáróhoz köthető.

Ezen a felvételen a színeket némi erősítés árán nyerte vissza a felfedező, s ennek köszönhetően azért már egészen más látvány tárul a szemünk elé. Ez a látvány pedig kifejezetten döbbenetes, ha a kép viszonylagos élességét is vesszük. Sok-sok ezer ilyen, hasonló és még jobb fotó birtokában egyesek még mindig vitatják a marsi folyékony víz jelenlétét, és teljességgel hamis adatokat adnak meg a légkört illetően. Ugyanis, az itt bemutatott lény is erősen vízhez kötött. Sok vízhez.

A kígyó feje egy felszín alatti nyílásból bukkan elő, láthatóan összezárja a szemeit az erős fény miatt. Bőre idősnek tűnik, csőrszerű orra pedig rendkívül érdekes, már-már madárjelleget kölcsönöz neki. Elöl ülő szemei – aránylag ritka tulajdonság a földi kígyók estében – szinte olyan megjelenést ad neki, mint ha valamelyik népmesénk sárkánya kezdene éppen előbújni a föld alól. Mivel a lyukat szinte kitölti, el lehet gondolkozni azon, miként mászott be oda egyáltalán? Persze, az is lehet, hogy mindezt még kicsi korában tette meg, azóta pedig csak a fejét dugja ki, ha táplálékot keres, ilyen jelenség a földről is ismert. Igaz, a remeterák esetében.

4. ábra. Kígyó.

Leskelődő

Az előző esetben láthattuk a felszín alatti lyukból kitekintő „egyén” tulajdonosát is, a jelen esetben ennél rosszabb a helyet, csupán két hatalmas szem tekint ránk egy üreg rejtekéből. Ez a felvétel sem új keletű, 2014-ből való, a Curiosity készítette az év június 12-én, a felfedező Rami Bar Ilan.

Lényegében lehetetlen eldönteni, milyen állatról van szó, csupán annyival kiegészíthető a dolog, hogy milyen földi hasonmást tudunk megnevezni, ám a „hasonló” itt tényleg kimerül a szó jelentésében, és semmilyen tényleges következtetésre nem ad okot. A szemeket és az orrot(?) tekintetbe véve, leginkább egy bagollyal hozható rokonságba(?) a felszín alól kifelé leskelődő lény. Élő(!) lény. Nem kövület, nem szobor, nem szélfútta szikla, nem fény-árny játék, stb. A bosszantó az, hogy eközben a NASA – dollár milliárdokért – „vizet és az egykori élet nyomait” keresi a Marson, de a marsrobotot nem küldi arrébb pár méterrel, hogy közelebbről is szemügyre vegye az állatkát(?). Ha megtenné, vajon mire költhetne el újabb dollármilliárdokat?...

5. ábra. Leskelődő.

97. 

Kína sikert sikerre halmoz űrprogramjában, legutóbb éppen az állandóan lakott űrállomása legutolsó elemét indította a célja felé. Mind komolyabb küldetéseket indít a Naprendszer távolabbi térségei felé is, ezek között egyre hangsúlyosabb szerepet kap a Mars bolygó is, mely esetben, a talajminta-visszahozatal tekintetében, évekkel megelőzhetnek mindenki mást. Miközben a SpaceX nehézrakétája bármikor képes lenne ilyen jellegű küldetést végrehajtani, kifejezetten alacsony áron, a NASA úgy tesz, mintha a világ jelenleg legnagyobb teherbírású hordozórakétája nem is létezne…

Marsi talajminta Földre szállítása

A kínai küldetés célja, hogy mintákat gyűjtsön a vörös bolygóról, és 2031-ben, azaz két évvel a NASA és az ESA közös vállalkozás előtt elszállítsa azokat a Földre.

Sun Zezhou, a Tianwen-1 marsjáró- és rover-küldetés vezető tervezője egy június 20-i előadás során bemutatta a kínai Mars-talajminta visszahozatalára vonatkozó új küldetésprofilt, amelyben felvázolta a két indítással kapcsolatos terveket, amelyek értelmében 2028. végén indulnának űrszondák a Mars bolygóra, és 2031. júliusában szállítanák a mintákat a Földre.

Az összetett küldetés a NASA és az ESA közös projektjéhez képest egyszerűbb felépítésű lesz, egyetlen Mars-leszállással és különböző helyszíneken mintákat vételező roverek nélkül. Ha azonban sikerrel jár, akkor a Földre szállítja az első összegyűjtött marsi mintákat; ezt a célt széles körben az űrkutatás egyik legfontosabb tudományos céljaként tartják számon.

Márciusban a NASA bejelentette, hogy a program általános kockázatának csökkentése érdekében elhalasztja a Mars-minták visszahozatala kampány következő szakaszát, és a leszállóegység küldetést két külön űrhajóra osztja.

 1. ábra. A kínai, marsi talajmintával visszatérő űrszonda repülési profilja

Az ESA Earth Return Orbiter űrszondája 2027-ben indulna, és a minták a módosított ütemterv szerint 2033-ban térnének vissza a Földre.

Kína Tianwen-3 nevű küldetése két fő részből áll majd: egy leszálló- és felszállóegységből, valamint egy orbiterből és egy visszatérő modulból. A berendezések külön-külön indulnak majd a Hosszú Menetelés 5 és a Hosszú Menetelés 3B rakétákkal.

A küldetés a Tianwen-1 által 2021. májusában bemutatott marsi belépési, ereszkedési és leszállási technológiákra és technikákra, valamint a 2020-as Csang'e-5 holdi mintavételi küldetés során alkalmazott megoldásokra, automatikus holdkörüli pályára állásra és dokkolásra, valamint nagy sebességű légköri visszatérésre épül.

A Marson való landolásra 2029. szeptembere körül kerülne sor. A mintavételi technikák között szerepel majd felszíni mintavétel, fúrás és intelligens mobil mintavétel, esetleg egy négylábú robot segítségével.

A felszálló rakéta két fokozatból áll majd, szilárd vagy folyékony meghajtást használva, és 4,5 kilométer/másodperc sebességet kell elérnie.

A várakozó űreszközzel való randevú és dokkolás után a berendezés 2030. októberének végén hagyja el a Mars körüli pályát, hogy 2031. júliusában visszatérjen a Földre.

Sun hozzátette, hogy a Tianwen-1 orbiter még ebben az évben aerofékezési tesztet fog végezni a Mars körüli pályán a minta-visszahozatali küldetés előkészítésének részeként.

Úgy tűnik, hogy Kína Mars-minták visszahozatalára irányuló küldetése az illetékes legfelsőbb űr- és kormányzati hatóságok támogatását élvezi.

A januárban kiadott kormányzati űrkutatási fehér könyv ugyanerre az időszakra vonatkozó célkitűzésként említette a „kulcsfontosságú technológiai kutatások befejezését a Marsról történő mintavétel és visszatérés terén.”

A Tianwen-2 egy földközeli aszteroida mintavevő-küldetés lesz, amely egy főövi üstököst is meglátogat. A jelenlegi tervek szerint 2025-ben indulhat.

2. ábra. A kínai marszonda leszálló-egységéről startol a talajmintákat tartalmazó kapszula

Mi repül?

A Curiosity marsjáró 3612. Marson töltött napján készítette navigációs kamerájával a mellékelt felvételt, pontosabban, annak egy részletét mutatom itt be. A NASA szerint a marsi légkör ugye szinte a légüres térnek felel meg, a földi légkör sűrűségének 80-100 km magasságban megfelelő értéknek, márpedig ilyen körülmények között csak speciális eszközök képesek repülni. Mindenekelőtt sugárhajtású és/vagy rakétahajtású eszközök. A Perseverance által szállított helikopter repülési képességeiről inkább nem beszélnek, hiszen a Földön már magasabb hegyek térségében sem működne, nemhogy 80-100 km-es magasságban! Természetesen, nem is akkora a marsi légkör sűrűsége, mint ahogy azt állítják róla.

Nehéz megítélni, mit is látunk a képen repülni. Nem tűnik sem madárnak, sem bogárnak, sem valamiféle állatnak. Az látható, hogy az „eleje” maga a repülő test, és a „vége”, vagyis az általa kibocsátott gáz/gőzfelhő(?) kis szöget zár be egymással. Ebből pedig arra lehet következtetni, hogy emelkedő és kanyarodó technikai(!) eszközt látunk, azaz intelligens kezek alkotta repülő szerkezetet. Méghozzá meglehetősen nagyot.

A dűnék mögött látható, teljesen szabályos, háromszög-alakú objektum is megérne egy elemzést, és erre sort is lehetne keríteni, ha nem fekete-fehér és teljesen életlen képpel lenne dolgunk.

3. ábra. Mi repül?

Szobortöredék?

Bizonyára mindenki jól ismeri a történelem- vagy művészettörténet könyvéből a Kariatidák templomáról készült fotót. Jellegzetes épület, szinte páratlan. Legalábbis ezt gondoltuk mostanáig. A Curiosity marsjáró MSL 1598 jelű felvételén, mintha egy hasonlóképpen elkészített szoborfej-töredéket látnánk. A kép feldolgozását Thomas Mikey Jensen végezte el, s vágta be a földi szoborcsoportot az összehasonlítás kedvéért.

Teljesen tisztán látható a szakállas(?) szoborfej alatt a tökéletesen sima csatlakozási hely, illetve a feje mögött az ugyancsak – az előző síkra tökéletesen merőleges – tökéletesen sima vágásnyom. Az anatómiailag kifogástalan emberi vonásokat hordozó fej fölött ismeretlen rendeltetésű díszítés látható.

Ha valaki nagyon figyelmesen megnézi a töredéktől közvetlenül balra elhelyezkedő sziklatömböt, azon nem mást lát, mint egy fáklyatartóhoz kísértetiesen hasonló szerkezetet. Jól megfigyelhető a vékony nyél, s a kiöblösödő, rácsos jellegű tartó rész. Sőt, a tartó résztől balra, mintha egy emberi arc bontakozna ki előttünk, bár kissé sérült az állapota.

A szobortöredék felső részén, a tőle közvetlenül jobbra eső tárgy sem a természet műve, ahogy a görög szoborcsoport beillesztett képén a lábaik között kígyózó alak sem. Ám nagyon sok egyéb mesterséges alkotás van ezen az egyetlen felvételen, több tucat. A marsjáró egy rommező kellős közepén végez kutatásokat.

4. ábra. Szoborfej-töredék

Szürke idegen? Fára tekergőző kígyó

A kérdés teljesen jogos, habár a szürke idegen jellegzetes arcának a felvételen való jelenlétéhez a legkisebb kétség sem férhet. Viszont. Vajon tényleg a kép része-e vagy utólag került rá? A NASA ugyanis előszeretettel alkalmazza ezt a bizonyos ufonautafejet a fotókon az „érdekes” elemek, tárgyak, megjelölésére. Sok száz ilyen jel ismert, s ezek lényegében tökéletesen egyformák. Nem tudni, ezek a jelek kinek a részére készülnek, s az sem világos, hogy ki az, aki a képeken elhelyezi. Mesterséges intelligencia? Képelemző? A cél a megjelölés mellett az is lehet, hogy akinek ilyen kerül a kezébe, az ne nézzen, ne lásson mást, csak a szürke idegen fejét. Ha netán észre meri venni, amit nem nehéz, azonnal megkapja a „belelátás” vádját. A lényeg azonban nem a jel maga, hanem amit jelez. Ebben az esetben azt a kígyózó valamit, ami fel van tekeredve egy fagerendára. Növényi és állati élet egyszerre. Ez az, ami a lényeg, és nem a jelzés.

5. ábra. Tekeredik a kígyó

Ugrás a kezdőlapra