|
Norea gondolata |
|
|
|
|
|
Mindenség
Atyja, a Fény Ennoiája (eszméje), a magasságokban lakozó, felette a lenti (régióknak),
a magasságokban lakozó Fény, az Igazság Hangja, a közvetlen Nousz, a
megérinthetetlen Logosz, és a kimondhatatlan Hang, felfoghatatlan Atya! Norea az, aki
hozzájuk kiált. Ők meghallották (és) megkapták őt, az ő helyén mindörökre.
Helyet adtak neki az Atya Nouszában (értelem), Adamaszban, valamint a Szentek
hangjában, azért, hogy megpihenjen (Norea) a kimondhatatlan Epinoiában (gondolat,
szándék), azért, hogy örökölje az első tudatot, melyet megkapott, és megpihenjen
az isteni Társteremtőkben (Autogenes), és hogy létrehozza önmagát, miként ő is
örökölte az élő Logoszt, és hogy csatlakozzon az Elpusztíthatatlanokhoz, és
beszéljen a tudat Atyjával. És elkezdett
beszélni az Élet szavaival, és megmaradt a Fenséges Egy jelenlétében,
birtokolván azt, amit megkapott a világ megszületése előtt. Birtokolja a
Láthatatlan Egy nagyszerű tudatát, és dicsőíti Atyját, és azokban lakozik, akik
[…] a Pleromában (teljes isteni hatalom), és látja a Pleromát. Lesznek napok,
amikor figyelni fogja a Pleromát, és nem lesz hiányosságban, mivel meglesz neki
a négy szent segítője, akik közbenjárnak az ő nevében a Mindenség Atyjánál.
Adamasznál. Ő az, aki minden Ádámban benne van, birtokolván Norea gondolatát,
aki beszél a két névvel kapcsolatban, melyek egyet hoznak létre.
Fordította:
Aranyi László
|
|