|
Érdektelenségbe fulladt világszenzáció Hatalmas gabonakör Nagykanizsán |
|
|
|
|
|
2020. Június 18-án este két fiatalember hajtott a nagykanizsai úton, amikor
Kiskanizsa közelében látványos fényjelenségre figyeltek fel. Az utas azonnal
előkapta mobiltelefonját, és rögzítette az eseményeket. Bizonyára tudatában sem
volt annak, hogy lényegében egy világszenzációt örökített meg.
Mi is
történt? Szakadt az eső, erős zápor öntözte a környéket, a fényszórók
alig hatoltak át a sűrű esőfüggönyön. Az autó utasa 15 másodpercen keresztül
rögzítette, amint az út mentén, a felszínről, hatalmas fényesség árad mindenfelé,
az utat magát is megvilágítva több száz méteres hosszúságban, az alig átlátszó
esőfüggöny ellenére. Maga a fényforrás pontos helye nem volt látható, ugyanis
egy út melletti fasor lombozata eltakarta.
Egy képkocka a Nagykanizsa
határában megfigyelt
fényjelenség filmfelvételéből. Első gondolatuk az volt, valami felgyulladt, ám a szakadó eső
miatt maximum elektromos eredetű tüzet láthattak volna, elektromos vezeték
azonban a közelben nem volt. Ahogy közeledtek a fényforráshoz, az hirtelen,
mintegy varázsütésre kihunyt, nem elhalványodott, hanem hirtelen megszűnt. A
folyamatosan égő tüzekre nem jellemző módon. Az autóban ülők egymással
megdöbbenve beszélgettek, hova is lett a fény. A felvétel további részében
nagyon jó megfigyelhető, hogy alig látható valami az útból, mert annyira ömlik
az eső. Az általuk készített felvétel az Internetre is felkerült, az
egyik bulvárlap cikket is írt róla, ám a helyszínt, önkényesen és valótlanul,
áthelyezte Nyíregyháza térségébe. Nyilván, nehogy valaki kutatásokat
kezdeményezzen. Nagyon okosan és szakszerűen jártak el a fiatalemberek
továbbiakban, B. Vince félrehúzódott és megálltak, ellenőrizték, hogy valóban
sikerült-e a felvétel. Igen, szerencsére sikerült, s ennek a sikernek a
jelentősége csak később derült ki, amikor a helyszínt nappal is felkeresték. Egy világviszonylatban is hatalmas, 28 méteres (más
beszámolók szerint 26 méteres) gabonakört találtak. A helyszínt bejárták pár
nappal később, ezúttal természetesen világosban, és újabb videófelvételt
készítettek. Lelépték a kör átmérőjét, azt 28 méternek találták. Semmiféle
tűznek, hőhatásnak nyoma nem volt! Később a felvételeket elküldték volt
osztálytársuknak, Anikónak, aki – ismerősével - szintén megvizsgálta a jelenség
nyomait, s ugyancsak felvételeket készített. Ezeken a felvételeken jól látható,
hogy a gabona kicsiny kévéket alkotva feküdt le, és maradt a talajhoz símulva. A
szárak nem törtek el. A kör területén található zöld növényzet az eső hatására –
pár nap alatt - kiegyenesedett. A búzaszálak balos forgásiránnyal feküdtek meg, mely irány
azonos a Föld tengelyforgási- valamint a Nap körüli pályájának keringési
irányával. Drónfelvétel is készült a
későbbiekben, majd néhány kutató szintén meglátogatta a nyomokat.
Most pedig nézzük a lehetséges magyarázatokat.
Magyarázatok 1. Párzó szarvasok taposták ki. – Nos, ez nem vicc…, ezt az
értelmezést még komoly tudósoktól is hallani… Nem is teszek hozzá semmit.
2. Másokat becsapni akaró szélhámosok taposták ki. – Ekkora
gabonakört nem lehet kitaposni. Főleg nem tök sötétben, szakadó eső közepette.
Még nappal sem, száraz körülmények között. A Magyar Tudományos Akadémia közel 30
éve adós annak bemutatásával, miként kell ekkora gabonakört „kitaposni”. Aztán
ugye ott a lebukás veszélye, ha valakit gabonakör-taposáson kapnak az egyrészt
nagyösszegű gazdasági károkozás, plusz birtokháborítás. Komoly büntetési tétel
mellett. Magyarországon hasonló méretű gabonakör 1992. őszén keletkezett,
melyről Takács Gábor és Dallos Róbert azt állította, egyetlen éjszaka során
készítették, mely kijelentésük természetesen minden alapot nélkülöz. Magukra
vállalták az ufókutatók lejáratásának szerepét, ám gabonakört fényes nappal sem
voltak hajlandók taposni… „Érdekes” módon, habár felvállalták a „tettüket”,
mégsem kellett sem kártérítést fizetniük, sem birtokháborításért felelni… Nem 30
ezüstöt, hanem 300 dollár jutalmat kaptak „tettükért”. Amit az állítólagos
hamisítók sem tudtak, az az volt, hogy a székesfehérvári gabonakör mentén, azzal
koncentrikusan, ott volt egy 7 cm széles tökéletes kör alakú forma is. Az már csak „mellékes” körülmény, hogy a fehérvári gabonakör
területén (és ez minden esetben így van!) jelentős háttérsugárzás-növekedést
lehetett műszerekkel kimutatni, a térség alapsugárzásához mérten nagyjából
négyszeres értéket. Csakis és kizárólag a gabonakör területén, néhány
deciméterre tőle már nem. Az ufókutatók kihagyták a ziccert, hogy megkérdezzék a
„hamisítókat”, vajon egy 7 cm szélességű gabona-gyűrűt miként „tapostak ki”…, és
miként juttatták a talajba a megnövekedett sugárzást… 3. Plazmavortex. - Az elmélet hirdetőinek még sohasem
sikerült hitelt érdemlően bizonyítani a feltételezésüket. Kétségtelenül jól
hangzik, ám ha helyes, akkor sokkal sűrűbben kellene megjelenniük gabonaköröknek,
s ráadásul nem ekkora méretben. Mivel a plazmavortexek kialakulásához megfelelő
földrajzi viszonyok is szükségeltetnek, következésképpen ugyanazon a
helyszíneken kellene rendszeresen feltűnniük. Nem teszik. Egyébként, a
plazmavortex elmélet fizikailag sem állja meg a helyét.
Az egykori osztálytárs is filmezett a helyszínen. E
felvétel az ő szívességéből közölhető. 4.
Villámlás. – Az előző elmélet mellett ez is gyakran felbukkan. Tudni kell azt,
hogy a villámok, néhány különleges esettől eltekintve (felhőkarcolók), mindig
lentről(!), a talajszintről indulnak ki, s haladnak felfelé, és soha sem
lesújtanak
az égből! – Habár úgy látszik. (Természetesen vannak felhők közötti villámok is,
ám jelen esetben azok nem játszanak szerepet.) A villámcsapás helye pontszerű,
általában jelentős hőhatással jár, s ahová „lecsap, ott egy sajátságos anyag
keletkezik, az úgynevezett villámkőzet, másként mennykő. A villám azért is csap felfelé, mert a Föld maga alapvetően
negatív töltésű, tehát elektrontöbbletet hordoz, az elektronok pedig sokkal
könnyebben mozdulnak el, mint a pozitív töltésű protonok. Ráfásul a villámcsapás
helye – mint említettem - pontszerű, s nem pedig 26 méter átmérőjű… Ám ez a
körülmény cseppet sem zavarja a villám-elmélet híveit. (Vajon a szombathelyi temető
bejáratánál évtizedekkel ezelőtt keletkezett 9 cm mély betonkört is „taposták”,
netán villámcsapás hozta létre? Vagy a messzi északon megjelenő jégköröket,
jéggyűrűket?) Viszont. Létezik olyan villám, amely nem pontszerű, mégpedig
a gömbvillám. Olykor jelentős fényt is képes kibocsátani. A legnagyobb
gömbvillám, amit valaha láttak, mindösszesen másfél méter átmérőjű volt. Egész
egyszerűen lehetetlenség 26 méternyi töltésmennyiséget egyben tartani közel fél
percen át. A gömbvillám népies neve „matató ménkő”, utalva a folyamatos
mozgására, „kereső-kutató” tevékenységére. A nagykanizsai fényjelenség azonban
egy helyben állt, mozdulatlanul. Valaki arra gondolt, esetleg a nagyfeszültségű
vezetékbe csapot villám, és annak fényét látták, ám a közelben nincs
nagyfeszültségű vezeték, és egyébként sem volt áramkimaradás. A fényjelenség
talajszinten mutatkozott, tehát ez az elmélet sem jött össze. 5. Idegen űrhajók – A közel 30 évvel ezelőtti „showműsor”
olyan rettegéssel töltötte el a nagykanizsai gabonakör kapcsán megszólalókat,
hogy csípőből utasították el még a lehetőségét is, hogy idegen űrhajó szállt
volna le a helyszínen, s az okozta volna a fényjelenséget. Sajnos, és ez
kétségbeejtő, sem az ufókutatók, sem egyéb kutatók (fizikusok, geológusok,
híradástechnikusok, biológusok, stb.) nem érezték úgy, hogy műszerekkel kellene
felvonulniuk a helyszínre, a spektrum legkülönbözőbb sávjaiban sugárzásméréseket
végezni a kör különböző pontjain és egyre távolodva tőle; szakszerűen talaj- és
növénymintákat kellett volna gyűjteni, s azt megfelelő dokumentáció után
elemezni. Miért is nem tették?
Elsősorban azért, mert egyértelműen kiderült volna, hogy a
gabonakör területén a sugárzás lényegesen magasabb, mint a közvetlen térségében,
hogy a talaj nem nedvesedik, hogy a gabonaszálak csupán meghajlottak és nem
törtek, hogy az ultrahang tartományban jelentős többletenergia mérhető, valamint
az ibolyántúli fény tartományában is. Mindezek a dolgok egyetlen magyarázat felé
mutatnak: a helyszínen igenis idegen űrhajó tartózkodott! Amikor a repülő csészealjak talajközeli lebegő üzemmódból
hirtelen elstartolnak – a közeledő autó megzavarta őket – ilyen és hasonló
nyomot hagynak maguk után. Következetesen. B. Vince és társa világszenzációba illő eseménynek volt
tanúja, és rögzítette azt, miáltal egyértelműen bizonyítható a felvételük
segítségével a fényjelenség és a gabonakor kapcsolata. A fényjelenségé, mely –
kizárásos alapon – idegen űrhajó felszín közeli lebegése során keletkezett,
miként a hirtelen elstartolásuk következtében a gabonakör.
Megszólal a szemtanú:
Idegen Űrhajó Nagykanizsa határában?
Az Ufómagazin előző számában
igyekeztem minél részletesebben beszámolni – a rendelkezésemre álló ismeretek
alapján – a Nagykanizsa határában megfigyelt rendkívüli fényjelenségről, s a
hozzá köthető óriási méretű gabonakör megjelenéséről. Időközben sikerült
felvennem a kapcsolatot az egyik szemtanúval, aki nevét és arcát is vállalva
részletes tájékoztatást adott számomra a jelenségekről, illetve a kapcsolódó
eseményekről. Köszönettel tartozom Bogdán Vincének, hogy segítségével,
meglehetősen jól sikerült dokumentálni ezt az egyedinek, látványosnak és
páratlannak tekinthető jelenséget. Köszönettel tartozom a szakszerűségének is,
ahogyan az eseményeket kezelte!
Mi is történt? Bogdán Vince barátjával, Dezsővel, autóval hajtott hazafelé
június 18-án este, szakadó esőben. Dezső éppen a nap eseményeit sorolta maga elé
hajolva, ki sem nézett az ablakon. Ahogy az út kanyarodott, úgy került Vince
látóterébe a hatalmas fényesség. Folyamatosan szólongatta a barátját, aki csak
nagy sokára nézett ki végre az ablakon, mintegy fél perccel később figyelt csak
fel Vince kérdésére, addig „mondta a magáét”. Vince pedig egyfolytában ismételte:
„Mi a rák ez?, Na most, frankón! Dik, az nagyon világít! Ember, felgyulladt
valami!” – aztán hirtelen eltűnt a fény. Vince becslése szerint, legalább fél
perc telt el a fény megpillantása és a felvétel elindítása között.
Ami a felvételen nem látszik, szabad szemmel viszont jól
kivette: „A fény nem egységes volt. A közepe rendkívül erősen ragyogott, fehér
színnel. Körülötte felfelé irányuló fénykévék tündököltek, mindenféle színben, s
ezek a fénykévék forogtak a központi fény körül.” – Később a viharvadászok
megvizsgálták mindenféle technikával a felvételt, s megállapították, hogy a
központi fényforrás nyoma még másodpercekkel azután is kivehető, amikor már a
fiatal emberek szeme nem látta azt. Más felvételeket is elemeztek, azokból az
derült ki számukra, hogy a fény magja még 8-10 másodperccel a nappali
világosságot árasztó ragyogás eltűnte után is halványan ugyan, de jelen volt. A
viharvadászok az eset tanulmányozását követően kijelentették: „Semmi olyant nem
tudnak rá mondani, amiről valaha is valaki feljegyzést készített volna.”
Egyáltalán nem túloztam tehát, amikor „világszenzációnak” neveztem a jelenséget.
A viharvadászok nappali, helyszíni vizsgálataiból
egyértelműen kiderült, semmiféle villám- és/vagy elektromos tevékenységnek a
helyszínen nincs jele és nyoma! A Tűzoltóság és a Katasztrófavédelem is kivonult, ám sem
tűznek, sem elektronikai zavarnak nyomát sem találták. Elmondták: „Sem légi- sem
földi kábel nem vezet a helyszín közelében.” Továbbá: ”Bármiféle tűzeset nyoma
nem fellelhető!” A fény ragyogása idején nem volt áramszünet – sehol, még a
környéken sem! - a kihunytát követően néhány perccel tehervonat haladt a közeli
sínen. Minden elektromos berendezés tehát működött. Nem volt sem kábelszakadás,
sem zárlat, sem semmi.
A gabonakör széle éles, határozott jellegű. Szépen láthatók a
kisebb kévékbe rendeződött, az óramutató járásával ellentétesen meghajlott
gabonaszálak. A közeli házakból is megfigyelték a nappali erősségű
fényjelenséget, az ott lakók azonban a hangját is hallották. Egy 72 éves néni, „mély,
zúgó-búgó hangról” számolt be. Egy 50 éves férfi a „gépi sövényvágó hangjához”
hasonlította, „olyan kerepelő hangot adott, mintha éppen le akarna fulladni a
motorja”. Mások „fűkasza hangjához tudták leginkább hasonlítani”. Mindezt azzal
egészítették ki, hogy maga a fény egy erős villanást követően hunyt ki. A kb. 300 méterre lévő KŐGÁZ Épszer Kft. Környékének egyik
lakóházából szintén sikerült lefilmezni a jelenséget. További videó készült egy
3.5-4 km-re lévő erkélyről. Nagykanizsától bő 10 km-re délnyugatra,
Szepetnekről, továbbá, a 10-12 km-re délre fekvő Porogszentkirályról is látták a
fényjelenséget! A viharvadászok műszerei nem érzékelték a jelenséget, minden
valószínűség szerint a meteorológiai állomások sem, hiszen annak egyrészt nyoma
lenne, másrészt riasztást adtak volna ki. Vincének és Dezsőnek a videó elkészítését követően első
dolguk volt, hogy ellenőrizzék, sikerült-e a felvétel, majd pedig a fényjelenség
helyszínét igyekeztek megközelíteni, ám semmi szokatlant sem tapasztaltak és
láttak.
A gabonakör vizsgálata Vince egy helyi vadásztól tudta meg, hogy gabonakör
keletkezett a fényjelenség helyétől nem nagy távolságra. Ki is ment nyomban a
helyszínre a barátjával: „Azzal kezdtük, hogy nyomokat kerestünk. Arra
gondoltunk, valaki kitaposta az egészet. De sem karó nyoma a kör közepén, de
emberi cipőnyomok sem voltak sehol. A talaj mély volt a hatalmas eső miatt. Ha
valaki előttünk járt volna ott, annak látszania kellett volna. Állati nyomokat
sem találtunk. A búzát felhajtogattuk, benéztünk alá, de semmi. A szálak
szabályosan és rendben hajlottak meg, az óramutató járásával ellenkező irányban.
A szálakon a hajlásoknál semmiféle elváltozás nem volt. A haverom lelépte a kört,
28 méternek adódott az átmérője. A kör széle tökéletesen éles volt. A kalászok
is teljesen épek voltak, nem támadta meg őket a búzatetű.”
Az országútról ennyit lehet látni belőle. Megfigyelésük szerint „a gabonakör területén és környékén az
elektromos berendezések zavartalanul működtek”. A kör területén azonban egyetlen
állatot sem találtak-láttak, még egy árva tücsköt sem. (Ez a jelenség tipikusnak
mondható gabonakörök esetében.) A madarak sem daloltak. Csak a forgalom zaját
lehetett hallani. Kérdésemre Vince elmondta, hogy miután beszélt a
környékbeliekkel, azok említették, „aznap éjjel nagyon fogtak a kutyák”. Viszont
másnap már nagyon csendben voltak ők is. Az ebek tehát olyan frekvenciákat is
hallottak, melyek nyugtalanná tették őket. A kutyákra nagyon nem jellemző, hogy
vihar közepette hangosan ugassanak. Inkább csöndben összehúzzák magukat. Vince és barátja többször is kimentek a gabonakört
megvizsgálni, ami igen fontos, aratás után is. Azt tapasztalták, hogy míg az
aratás utáni tarlón – a bőséges eső miatt – az elhullott magok gyors csírázásnak
és növekedésnek indultak, addig a kör területén ugyanezt már nem tették meg. Az
a kis gyomnövény-csoport zöldellt tovább, mely már a gabonakor keletkezési
idején is ott volt. Összegzés-
A
gabona meghajlása a kör teljes területén egyenletes és szabályos.
Sem tűzeset, sem elektromos jellegű esemény nem
következett be az adott időpontban. Az áramszolgáltatás folyamatos volt –
állítják a Tűzoltók és a Katasztrófavédelem munkatársai.
-
A jelenség nem függött
össze a viharral. Villámcsapás nem történt, sem a fényjelenség helyszínén, sem a
közelében – szögezik le a viharvadászok
-
A viharvadászok semmiféle
hasonló esetről sem rendelkeznek ismerettel (pedig, bizonnyal gyakran forgatják
a nemzetközi szakirodalmat és az -archívumokat.)
-
A jelenség nem bukkant fel
a meteorológiai radarokon.
-
Számos szemtanú
megfigyelése áll rendelkezésre, különböző irányokból, a jelenséget
legtávolabbról észlelő tanú 12 km-es távolságra tartózkodott az eseményektől.
-
A fényjelenség viselkedése,
a nyomán létrejött gabonakör, a gabonakör tulajdonságai, az állatok szokatlan
viselkedése, a jelenség hatása a csírázásra, mind-mind egy irányban mutatnak: a
helyszínen idegen űrhajó járt.
Zárógondolat Bogdán Vince beszámolója, adatgyűjtése, megfigyelése,
szakszerű eljárása megkérdőjelezhetetlenné teszik az események bemutatott
hitelességét. A következő szavakkal zárta beszélgetésünket: „Nem szoktam hazudni.
Sem ismerősnek, sem ismeretlennek. Ismerősnek azért nem hazudok, mert ismerem
őket, és később kiderülne. És ismeretlennek azért nem, mert 5, max 10 perc múlva
úgysem emlékezne rám, és jelentéktelen lenne, amit hazudnék.” Arany László
A gabonakör középpontja. A talaj kemény, érintetlen. – „lacafaca” szívességéből.
A gabonaszárak közvetlenül a talajnál hajoltak el. A parlagfű
mellette lábon maradt. – „lacafaca” szívességéből.
A talajszinten elhajló gabonaszárak és a teljesen ép
gyökérzet. – „lacafaca” szívességéből. i iii |
|