Sajtótájékoztató a Petőfi-expedíció munkájáról

 

A hajtincset lázasan keresik

 

(Folytatás az 1. oldalról.)

[…]a bal kéz a mellkason, a jobb kéz a medencében nyugodott. Mellette zöld oxidnyomokat találtak, amelyek valószínűleg a halotti ruha bronz- vagy ezüstszál díszítéseinek korrodált maradványai. A helyszínről magukkal hoztak olyan föld-, szövet- és másik sírban talált famaradványokat, amelyek a lelet földbe kerülésének idejét meghatározó vizsgálat alapjául szolgálhatnak.

Mint a nyilatkozatokból kitűnt, a nemzetközi antropológiai bizottság négy tagja - egymástól függetlenül - arra a következtetésre jutott, hogy a talált maradványok egy 32,5 éves emberé. A fejfán 1856 májusa áll a halál dátumaként.

- Hogyan jutottak Barguzinba? - Kérdezték Kizsely Istvántól.

- Szovjet hadifoglyok elbeszéléseiből már korábban ismert volt a történet. Úgy tudták: Petőfi Sándor a szabadságharc leverése után menedékjogot kért a cártól. Akkor kerültünk közelebb a helyszínhez, amikor a barguzini tanács megkeresett bennünket: ott Kücherbecker szomszédaként élt egy magyar szabadságharcos költő, aki sok csodálatos verset írt.

- Hogyan élt a helyiek elbeszélése szerint a költő? - kérdeztem az antropológust.

- Tatjana Kuznyecovának, a postamester lányánakférjeként a Kuznyecov-házban élt. Volt egy kis földje, amit vélhetően Kiskőrös után Keskeresnek nevezett. Amatőr színielőadásokat szervezett, s ügyes kezű embernek ismerték, aki szint minden javításhoz értett.

Az expedíció munkájáról készült dokumentumfilmet is bemutatták a sajtókonferencián jelen lévőknek.

- Szomorú volna, ha újabb legendák születnének Petőfi Sándor körül - mondta Pozsgay imre titkára, aki a Minisztertanács képviseletében vett részt a délelőtti kibővített ülésen. - Ezért szükségesnek látjuk további vizsgálatok elvégzését, amelyek kellő higgadtsággal válaszolnak a kérdésre: valóban Petőfit találták-e meg?

Dexler Gábor, a Művelődési Minisztériumból hasonlóképp vélekedett, hozzátéve: tisztázni kell a szovjet levéltári adatok alapján azt is, hogyan került az állítólagos Petőfi Szibériába.

Az egyik kérdező szerint 1940-ben a Magyar Tudományos Akadémia - éppen a szibériai história értékelésére verbuvált - bizottsága már foglalkozott a kérdéssel. Dexler Gábor nem tudott mit válaszolni. Majd parázs vita támadt személyeskedésekkel is tűzdelve akörül, hogy a Művelődési Minisztérium nem jelentette be a szovjet külügyminisztériumban, hogy az expedíció megkezdi sírfeltáró munkáját. Emiatt - mondta Morvai Ferenc- a Burját Köztársaság miniszterelnök-helyettesét Krucskovot is felelősségre fogják vonni, minthogy a moszkvai külügyminisztérium tudta nélkül engedélyezte a feltárást.

 

Csendélet Barguzinból (MTI fotó)

 

Dexler Gábor elmondta: amint megkapták a nemzetközi antropológiai bizottság szakvéleményét, kezdeményezzék a szovjet külügyminisztériumban a hamvak hazaszállítását. A szovjet álláspont szerint előbb Moszkvában a szovjet antropológusok vizsgálatának is alá kell támasztania az expedíció következtetéseit.

A háromezer darabos - 1848-1849-es magyar szabadságharc teljes hadianyagát tartalmazó - dokumentumkollekciókról Dexler Gábor elmondta: a szovjet levéltárakból a dokumentumok kigyűjtése nemrégen kezdődött, és még nem fejeződött be.

Morvai Ferenc szerint az anyag már elkészült, mikrofilmen várja, hogy a magyar hatóságok engedélyével hazahozhassa.

A leletek „letartóztatásával” kapcsolatban a kazángyár-tulajdonos, Petőfi-kutató expedícióvezető elmondta: Krucskov helyettesének egy kézzel írt átvételi elismervény ellenében indulhattak Moszkva felé Petőfi földi maradványaival. Indulás előtt a moszkvai magyar nagykövetséget, hogy Ulanovéba, a Burját Köztársaság fővárosába juttassák el a szállítást engedélyező okiratot. Ehelyett egy kézzel írt, Morvai Ferenc nevére címzett munkájukat megköszönő levél érkezett, amelyet az ulanovei rendőrök és hivatalnokok nem fogadtak, nem fogadhattak el hivatalos okiratként.

A mind több vitával és személyeskedéssel tarkított sajtótájékoztatón Dexler Gábor kijelentette: a leletek moszkvai vizsgálatának eredményétől függően a földi maradványok hazaszállításáról néhány héten belül döntenek.

R.K.

 

Forrás: Népszabadság, 1989.08.01.

 

 

Vissza a nyitólapra