Miért hazudnának a memoárírók?

 

Nemrégiben egy moszkvai múzeumban olyan, az 1848-49-es szabadságharcra vonatkozó dokumentumok kerültek elő, amelyek valaha osztrák tulajdonban voltak, és a történészek számára is a meglepetés erejével hatnak. Ezzel kapcsolatban lapunk munkatársa igyekezett részleteket megtudni. Spira György történész elmondta, hogy ő, Kossuthra vonatkozó fotókról tud egyenlőre, egyéb szenzációs adalékokról nincs tudomása, esetleges szibériai hadifoglyokról sem számolhat be. Kíváncsian várjuk a márciusra tervezett kiállítást, ahol ezek a bizonyos, most megtalált dokumentumok, láthatóak lesznek. Megfontolandó, hogy mégis csak érdemes kutatásokat végezni, hiszen érhetnek bennünk meglepetések. Az alábbiakban olyan érdekes momentumokat ismertetünk meg olvasóinkkal, melyeket első világháborús hadifogoly írók meséltek el.  

 

Üzenetek Szibériából

 

 

Tscheik Ernő fogságbeli rajza Gyóni Gézáról

 

Botka Ferenc, a Petőfi Irodalmi Múzeum főigazgatója, Üzenetek Szibériából – címmel írta meg a „hadifogság és irodalom” témakörét, mégpedig az 1914-1921 közötti időszakot választva. A könyv 1985-ben jelent meg a Magvető Könyvkiadónál. Ebben az alapos tanulmányban az első világháború hadifogolyéletével és –művészetével foglalkozik a szerző. 1 78. oldalon így fogalmaz a szerző: „Szinte minden memoáríró megemlíti, hogy a hadifoglyok közt állandó szóbeszéd tárgya volt Szibériában az 1849-ben, Paskievics tábornok által elhurcolt magyar katonák sorsa, akiknek utódjaival – állítólag – itt is, ott is számosan találkoztak.” A továbbiakban elmerülhetünk egy konkrét leírásban, a Karikás Frigyes által, egy 1849-ben az erdélyi hadseregben gyógykovácsként szolgáló „honvéd strázsamester” szereplésével, papírra vetett történek részleteiben. Ez az a bizonyos Miszter-Gázi című elbeszélés a Játékos ember – című kötetből.

Akik pedig azokról a bizonyos, 1849-es magyar hadifoglyokról sustorogtak, Botka Ferenc szerint: Strém István, Karikás Frigyes, Markovits Rodion és mások.

 

Annyi baj legyen

Hazudnak a poklokat megjárt, Szibériából visszatért első és második világháborús hadifoglyaink? Engedtessék meg, hogy én ne vádoljam őket hazudozással. Kezembe került Lengyel Géza (első világháború hadifogoly), Annyi baj legyen – nicsevo című riportregénye, amelyet 1931-ben adtak ki. Ebben egy 83 éves aggastyánról esik szó, akit 1848-as hadifogolyként hurcoltak el és a kö9zül a 200 Mátyás-huszár közül való, kiket az oroszok vittek magukkal. A siklósi Csépe Kálmánról van szó.

Ezzel a könyvvel kapcsolatban el kell mondanom, hogy Lengyel, eredeti nevén Lusztig Géza, aki élményei alapján írta meg a riportregényt, benne azokkal az utalásokkal, amelyek a kinti színjátszásra vonatkoznak. Ezekről említést tesz Botka Ferenc is, ám megjegyzi, hogy a Lusztig névre nem talált máshol utalást, így nem sikerült „beazonosítania”. Ez most megtörtént, az 1931-es és az 1985-üs könyvek alapján. A 200 Mátyás huszárra vonatkozóan ugyancsak vannak irodalomtörténeti adalékok. A siklósi Csépe Kálmánra vonatkozóan is keressük az „azonosítási” adatot.

 

 

A szibériai Garnizon címlapja a német kiadáshoz

 

Említhetem Rózsa Péter, Ha túléled, hallgass!  - című dokumentum-riportkönyvének előszavát, amelyben, nyilván mint az 1989-es kiadás után is gondolható, „aktualitásként” M. Kiss Sándor előszavában is felbukkan a szibériai Petőfi, mint hadifogoly. És a magyarázat, ami ez ellen az óriási ellenállást kiváltja, világos. Idézem: „Egy ideológiai alapzatú misztifikációval állunk szembe, 1945-től nem volt ildomos az igazat megmondani, ha szovjet – és, lám, az óvatosság netovábbja -, orosz érdekeket sértett, még ha az érdek cári is volt.” Később olvasható a Petőfi-témához tartozó „mese” dr. B. Károly hadifogoly „előadásában” gróf Andrássy Gyulától, aki 1878-ban, a berlini kongresszuson „az ott jelen lévő orosz cárt arra kérte, hogy a még fellelhető Oroszországban tartott magyar hadifoglyokat engedje haza.” Nem sokkal alább pedig Petőfi kintlétéről is beszél a megkérdezett visszaemlékező.

Egy másik első világháborús hadifogoly, Svigel Ferenc brosúrájából az is kiderül, - ha hihetünk neki – hogy Petőfi fogságban írott verseit egy bizonyos Varga  család őrzi, és ha a kiadó rendelkezésére bocsátják, talán ki kellene adni, úgy, mint Gyóm Géza verseit. (Ez egyébként külön oknyomozást érdemelne, jómagam is több leírásban bukkantam erre az irányra, mármint a Varga névre.)

 

Könyvek, levelek

 

 

Strém István

 

A Szibériában letelepedett, szabadságharcos magyar foglyokról találhatók adatok, említések Markovits Rodion, Szibériai garnizon című, 1928-banmegjelent művében, a már szintén említett Karikás Frigyes, A járatos ember című kötetében és a sokat szidott Svigel-, illetve Sándor József – könyvben. Ezekben egyértelműen Petőfi szibériai eltűnéséről van szó. Említhetném az Új tükör 1988. január 31-i számát is, amelyben KUbinyi Ferenc készített interjút dr. Feri Sándorral. Kiderül, hogy az első világháborús magyar hadifoglyokkal 1849-ben orosz fogságba esett magyar fogoly is találkozott, aki haza is tért. Vagy egy jóval korábbi, az Újság című napilap 1939. július 30-i cikkét is említhetném. Strém István, Petőfi Szibériában? Bajtársai Csitában két 48-as hadifogoly leszármazottaival találkoztak című írását. Esetleg a nagykanizsai Rózsás János, Élet és Irodalom-beli (1989. február 10.) levelére is érdemes lenne odafigyelni, aki azt állítja, hogy gulágon eltöltött hosszú rabsága ideje alatt voltalkalma 1849-es magyar hadifoglyok leszármazottaival találkozni. Több, hasonló tartalmú levelet lehetne idézni.

 

Legyinteni?

A fentebbi „gyanús”, igazolható adalékokon miért nem töpreng el senki? Szabad-e közömbösen legyinteni ezekre, ezzel mintegy hazugnak minősítve a hadifoglyok vallomásait, visszaemlékezéseit?

Üzenetek Szibériából. Nagyon találó címet választott tanulmányainak 1985-ben Botka Ferenc. Vissza-visszacseng az írásom elején idézett mondat. „Szóbeszéd tárgya volt Szibériában…” „az 1849-ben Paskievics tábornok által elhurcolt magyar katonák…

És ezzel a bizonyos „üzenetekkel” senki sem akar foglalkozni. Akkor is érdemes lenne pedig, ha szó szincs bennük Petőfiről, „csak” szabadságharcos magyar hadifoglyokról. Ha kideülne, hogy igenis kerültek ki 1849-ben vagy azután magyar katonák Szibériába, talán magyarázatot lehetne adni a legendákban feltűnő momentumokkal a memoárírók szövegeire.

 

Borzák Tibor

 

 

Barguzin, 1989. Morvai, dr. Kiszely, Atvivanyenko, Kardo, Nehéz M.

 

 

 

Vissza a nyitólapra