A jézusi tanítás és a Holt-tengeri tekercsek

Részlet: Badinyi Jós Ferenc: Jézus a Pártus herceg - című könyvéből

A Holt-tengeri tekercsek 1967-ig összegyűlt darabjainak teljes gyűjteményét az Izraeli hadsereg egész egyszerűen elrabolta a Palesztinoktól, „hadizsákmánynak” tekintette a 7-napos háborút követően. E tettével hozzásegített a világ egyik legnagyobb korrupciós ügyének kialakulásához.

„Amit manapság vallásnak nevezünk, az nem más, mint: Isten említésének az emberi fanatizmus szolgálatába való állítása" - írta egyszer nekünk a Bölcs Palóc. Éppen ezért Jézus tanítását nem soroljuk a "vallás" fedőnevéhez, hanem az örök, megváltoztathatatlan és megdönthetetlen isteni igazságot szűrjük ki belőle és ez az, amit Ő Törvénynek nevez. Viszont a júdai-kereszténység sok magyarázata arra hivatkozik, hogy Jézus a törvény kifejezés alatt a mózesi törvényt értette.

Ez tudatos félrevezetés, mert az evangéliumok szerint Jézusnak tulajdoní­tott szavakban félreérthetetlenül megtaláljuk azt a kifejezést, mely szerint Jézus a mózesi zsidó törvényt (a Thorat) a "ti törvényeiteknek" nevezi, amikor a zsidókkal beszél. (Jn. 8:17) - Viszont az isteni törvényt, amit mi filozófiánkban metafizikának nevezünk, Ő igazság névvel illeti mindig, hiszen "az Igazság szabadokká tesz titeket" (Jn. 8:32) intése még ma is érvényes és elsősorban ránk, félrevezetett és elnyomott magyarokra vonatkozik. Ugyanis a júdai gyö­kerű keresztény egyházaink Jézus nevével vezetnek félre minket azáltal, hogy saját egyházi törvényeiket, dogmáikat, Jézus Igazságával egyenrangúvá teszik. A hívők nem tudják, hogy ezt a saját „szentírásuk" cáfolja, ahogyan írva van Máté evangéliuma 15:9. versében így: „Pedig hiába tisztelnek engem, ha olyan tudományokat tanítanak, amelyek emberek parancsolatai. "

Tehát Jézus elítéli az emberi kiváltságokat, a papi, egyházi, pápai rendele­teket és az egyházi érdekű filozófiát is, hiszen mindezek ellenkeznek az Igaz­sággal, az Istentől eredő kozmológiával. Csak példaként említem azt, hogy a júdai-kereszténység ún. „szkolasztikus filozófiája" élesen és nyilvánvalóan beleütközik a metafizika törvényeibe, a kezdetbeniség és őseredet egyoldalú és valláspolitikai érdekű tanításával. Jézus önmagát a Világ Világosságának ne­vezte és hozzátette: „Aki engem követ, nem járhat sötétségben. " (Jn. 8:12)

Eszerint az Igazság tudása = a Világossággal és az Igazság maga a „Fény", míg a tudatlanság a sötétség birodalma.

A qumráni település terasza. a kép előterében az egyik temető látható

Jézusnak a szavai megpecsételik azt a „fénylátó" és „fénytudó", bölcs, emberi társadalmat, amelyiket ma sumérnak, szkítának, káldeusnak és mah­garnak nevezünk, hiszen ők - Jézus nemzetiségi elődei - tudták, tanították és hitték azt, hogy az Isten Igazsága, a Világ világa, a Fény-Fia vele és általa emberi testben fog megjelenni a Földön. Éppen ebből kiindulva, ha azt akarjuk pontosan tudni, hogy „mit tanított Jézus?" ...nem a zsidókkal kell foglalkoznunk, hanem még jobban meg kell vizsgálni Jézus működési területén (Galileában és Szamáriában) az Igazságra, a Tudásra, a Világosságra való emberi törekvésnek azt a három időszakát. melyben ez a folyamat végbement

E három időszakot így csoportosítom:

A.) Mária és Jézus születését közvetlenül megelőző időszak B.) Jézus igehirdetése, tanítása és saját „írott " hagyatéka.

C.) A Saul-rabbi „pálfordulásával" Jézus jeltámadása után bekövetkezett valláspolitikai „átértékelések " időszaka.

Az A.) pontba tartozó történésekről, oly sok félrevezetést, tudatos hamisítást, zsidó-érdekű változtatást kell az Igazság pa­lástjával betakarni, hogy bizony sokasodnak ilyen adatokkal a „Betlehemi Hercegre" vonatkozó írásom oldalai. Különösen azért, mert bedolgozom mindazokat az újdonságokat, amelyek ebben a kényes témában, a sajtóban napvilágot láttak 1990-ig. Ezekből láthatja az olvasó, hogy nem e sorok írója az egyedüli, aki kétségbe vonja a zsidó-érdekű „szent iratok" állításait és Jézus szolgálatában keresi az Igazságot.

A Wádi-Qumrán a part menti síkság felől. a márgaterasz e részén különösen sok barlang található. a középső kiszögellés tetején, az emberalaktól jobbra látható a 4. számú barlang, amelyből a legtöbb kézirat került elő.

A Holt-tengeri tekercsek, Qumran és a Jézus születése előtti időszak

Fel kell hívnom olvasóim figyelmét arra, hogy már Magyarországon is megjelennek olyan könyvek, amelyekben Jézus létezését erősen megkérdője­lezik és így írnak:

„Mit tudunk Jézusról?... Voltaképpen nagyon kevés hiteles adatot - oly ke­veset, hogy számos kutató (marxisták és nem marxisták egyaránt) kétségbe vonja még történelmi létét is és pusztán legendás személynek tekintik. " (Hahn István: Istenek és népek, Bp. 1980.)

Azt persze nem írja, hogy ez a „számos kutató" mind a zsidók soraiból, vagy „társutasaikból" kerül ki. De Jézus történelmi létezését éppen az a sok gúnyirat bizonyítja a legjobban, melyeket a zsidók írtak róla, már az 1. század­tól kezdve. (Ezeket Huber Lipót sorolja fel a legjobban a könyvében.)

De ez a ma ismét felvetődött és központilag irányított tagadás és ismételt kicsúfolás főképpen azt a célt szolgálja, hogy Jézus népe magára ne találjon és fel ne ébredjen. Aki módszeresen kutatja ezt, az hamar rájön, hogy ennek az „új" tagadásnak a gyökere a „Holt-tengeri tekercsek"-ben van.

Ugyanis majdnem fél évszázada, a kecskéiket kereső beduin pásztorok egy elhagyott Holt-tenger melléki barlangban, cserépkorsókba rejtett bőrtekercsek­re bukkantak, amelyekről a szakemberek megállapították, hogy Jézus születése körüli évekből származnak. A jordániai kormány széleskörű kutatásokba kez­dett és a barlangokból további tekercsek és írástöredékek ezrei kerültek elő. 1952-ben találták meg a leggazdagabb rejtekhelyet és 14 barlangból közel 700 görög, arámi, kopt és héber nyelvű kézirat került elő.

A régi írások keresésével párhuzamosan azt keresték, hogy kik lehettek azok az írástudók, akik ezeknek a tekercseknek a tulajdonosai voltak, melyek­ből egy egész „könyvtár" tevődött össze.

Azt is megállapították, hogy ezek az írásos tekercsek kb. a Kr.e. 3. század­tól kezdődően a Kr. u. 1. századig terjedő időben készültek.

Így tárták fel a régészek a tekercseket rejtő sziklák és a Holt-tenger északi csücske között az egykori Qumran romjait. - Monostornak vélik malom­mal, fazekas műhellyel, fürdőmedencével, pékséggel, egy nagy központi te­remmel és „írásházzal" (sumérul E-dub-ba) ellátva, de mesterséges tera­szokat is kiástak, vízvezetéket az öntöző termelésre, szobákat és 134 lakás céljára használt és földalatti folyosóval is összekötött barlangot. Mindezek pedig éppen olyan idősek, mint a tekercsek legrégibbjei. Hogy kik lakták Qumran-t, az még nincs bebizonyítva. A „biblikusok" és a júdai-keresztény egyházak azt állítják, hogy a lakók az ún. „esszénusok" voltak és ezek - szerin­tük - a zsidó vallás „szektáját" képezték. Ez a feltevés azonban egyáltalában nem helytálló. Ugyanis az eddig leolvasott írásokban, mely 80%-át sem teszi ki a talált anyagnak, egyetlen egyszer sem fordul elő a. „esszénus" vagy „ esszeus " név.

A Holt-tengeri tekercsek felfedezése világszenzációnak indult. A barlangok mélyén talált kéziratok ugyanis ezer évvel öregebbnek bizonyultak, mint az eddig ismert és legrégibbnek tartott „bibliajellegű" írások. Olyan írások is előkerültek, melyeket mind a zsidó, mint pedig a júdai-keresztény kánon kirekesztett szent könyveinek gyűjteményéből. Így pl. „Énok-könyve" több pél­dányban található a barlangok kéziratai között. Úgyszintén az újszövetségben leírt jézusi doktrínák és gondolatok teljes szóhasználattal és kifejezésekkel. A nagyvilág azt hitte, hogy a Holt-tengeri tekercsek titkai hamarosan köztudo­másra kerülnek. De nem így történt, mert a jeruzsálemi zsidó központ és a Vatikán együttes és titkos közreműködése korlátozta az anyag hozzáférhetőségét. A tekercsek vizsgálatára jogosult tudósok számát minimálisra csökkentet­ték.

John M. Allegro angol tudós - aki mondhatni elsőként vette kézbe a tekercseket - hozza köztudomásra a valóságot 1984-ben „ Titokzatosság a Holt­tengeri tekercsek titkai körül" című munkájában, amikor azt mondja, hogy: „..a felfedezések eltitkolása valláspolitikai döntéseknek az eredménye. " - E megál­lapításából láthatjuk azt, hogy még ma is él a „gonoszság", mint az „Igazság" örök ellensége.

Légi felvétel...

...és makett, a qumráni épületegyüttesről.

Ezt teljesen nyíltan állítja Michael Baigent és Richard Leigh tudós könyve: „The Dead Sea Scrolls Deception" (Summit Books, N.Y. 1991.), ahol is a „ Mai inkvizíció" című fejezetben (96. oldalon) közli Strugnell John professzor (École Biblique) nyilatkozatát, a New York Times 1990. december 12-i szá­mából, mely így hangzik:

„A júdaizmus egy 'horrible' religion. Egy keresztény eretnekség, különböző utakon tárgyalunk a mi eretnekeinkkel. " `

Két nappal későbben a Times többet közöl tőle, így:

„A júdazmus egy valamilyen nagyon primitív és fajgyűlölő (racist) vallás. Ami engem bánt az 'the very existance of Jews as a group"'...

Aztán a London Independent-ben így:

„A zsidóság részére a megoldás (solution) a kereszténységre való tömeges áttérés lenne. " („kereszténység'' kifejezés alatt ö a Pál-féle júdai-keresztény­séget érti.)

A tanulmányozásból „kirekesztett" nemzsidó szakemberek kemény, de őszinte szavait olvassuk ezekben a könyvekben és azt is megtudjuk, hogy a tudósítások így nem a „tekercsekről", hanem az „esszenusoknak" nevezett és feltételezett qumrani lakókról szólnak nagyobb részben. Megállapították róluk, hogy nyíltan támadták a jeruzsálemi zsidók főpapjait, erkölcstelenséggel és korrupcióval vádolva őket. Tudjuk azt is róluk, hogy semmiféle „áldozatot" nem mutattak be és liturgiájukba volt iktatva a vízzel való keresztelés (vízbemerülés), valamint a nekünk igen fontos és értékes: „a kenyér és bor vétele ".

A tekercsekben foglaltak elhallgatásának miértjét legjobban felderítette Dr. Charles Francis Potter: „Jézus elveszett éveinek felfedezése" című könyve, amikor a Nag-Hammadiban (Nagy-Harmat? - Aranyi) talált gnosztikus evangéliumok és a Holt-tengeri tekercsek alapján egy új Jézus-kép kibontakozására hívja fel a figyelmet, mely szerint:

„..a júdai-kereszténység műveletlen, tanulatlan, ács prédikátora helyett kialakuló és kirajzolódó ÚJ JÉZUS a római, pártos, hellén, alexandriai kultú­ra és tudományoknak, a zoroasteri fény-vallás tanainak, a buddhizmusnak igen jó ismerője. Széles látókörű, bölcs tanár, orvos és Isten Igazságának hirdetője, aki - Potter szerint - mindezt a gumrani közösség könyvtárában tanulta. "

Prof. Potter írása nekünk megindokolja azt, hogy milyen fontos és idősze­rűen szükséges részünkre a „Betlehemi Herceg" Igazságának a feltárása. Ugyanis éppen azért lettek „némák" nagy hirtelenséggel a Holt-tengeri teker­csek, mert visszaadják nekünk CHRESTOS-t, az egyetlen Szentet, az 5000 éves próféciák szerint Földre szállt Fény-Fiát.

Azok mind érzik ezt, akikkel a „lelkünk összeér". Ezért segítenek munka­társaim is az adatgyűjtésben. Azok, akik írásomat a saját kutatási eredményeik­kel egyeztetik. Így egy másik munkatársam megküldte nekem a „Biblical Archeology Rewiev" 1933. július-augusztus, Vol 19. No. 4. számából a 11. és 12. oldalakat, ahol Schurmann (Jeruzsálem) és Schiffmann (N.Y.) egyetemi tanárok levelezéséből megtudjuk a következőket:

1.) A „Holt-tengeri tekercsek" felfedezése előtt 1700 évvel, Eusebius (Kr. u. 290-360) már arról tudósít (History of the Church), hogy: „Jerikó közelében egy korsóban találtak tekercseket, amelyek a zsoltárokat tartalmazzák". ­Válaszul prof. Schiffmann konkretizál, mondva, hogy: „Oregon egyházatya (Kr. u. 184-235) talált egy ősi fordítást a Zsoltárok Könyvéből, Jerikónál egy korsóban. "

2.) Sokkal érdekesebb azonban Schiffmann következő bejelentése: „a kö­zépkori muzulmán és karait írók a X. és Xll. században beszélnek a 'Magarians' (Maghariya) barlang-szektáról és ezeknek az írásait találták meg a barlangokban. Mindezek arra mutatnak, hogy a középkorban már köztudomású volt, hogy a kései ókorban Qumranban is létezett a szekta. "

Ahogyan a Magharet kifejezést sokan egyszerűen magyar rét-nek értelmez­ték, úgy valószínűleg a Magarians (angolosítva, többes számban), majdnem jogosan összevethető a magyar, mahgar szavakkal és talán közel visz minket Nimrud atyánk Magor nevű fiához, annál is inkább, mert ez a valódi népne­vünk éppen huszonkét középkori krónikánkban így fordul elő. De dr. Endrey „Útban Magor felé" című tanulmánya rávilágít azokra a héber szövegekre, ahol a Magor név előfordul és meglepetéssel kell tudomásul venni, hogy a héberben írt Magor jelentése rémület. Hivatkozik Jeremiás könyvére (20:3), ahol megtalálható a magor missaib héber kifejezés, mely annyit jelent: "körülöttünk rémület", De Jeremiás írása (6:21-25) valóban „népnévként" ismerteti Magor-t, amikor így mondja:

„ Ímé, nép jön el az északi földről és nagy nemzet serken fel a földnek végéről. Kézívet és kopját ragad...szavuk zúg, mint a tenger és lovakon nyargal­nak... Ki ne menjetek a mezőre, mert rémület fenyeget körös-körül. " - Nos, ez a rémület fenyeget héberül = MAGOR missaib.

Dr. Endrey a „Magor" országot, őseink egyik birodalmát a Dél-Kaukázus­ban, a Kur folyó völgyében látja és kellőképpen is bizonyítja.

Rekonstruált gipsz és fa írópad. ez lehetett a közösség scriptoriuma, vagyis a kéziratok írására szolgáló helyiség.

De térjünk vissza a Magaria szóhoz, illetőleg ahhoz a tényhez, hogy Qumran lakói a „Magarians"-nak nevezettek voltak. - Ha az a három zsidó író - Flavius Josephus, Pliny és Philo - ismerte a Magor szó héber értelmét, ami biztosnak mondható, így tudták, hogy ezek a quamrani lakosok - a Maghariak - nem voltak zsidók, hanem Jézus népéhez tartoztak. Ezért voltak ádáz ellenségei a jeruzsálemi szanhedrinnek, s főpapjaiknak és „hercegeiknek" korruptságát ismerve Qumranból nemcsak monostort, ha­nem erődöt is csináltak. Ezek hárman arra törekedtek már a kezdeti idő­ben, hogy Jézus tanításának még a nyomait is eltöröljék, hogy az utó­kornak csak olyan hagyomány maradjon meg, mely mindent a „júdaisághoz" csatol. Ezért nevezték el Qumran Magari lakóit „essenes"-nek és így sorolták be őket a júdaizmus tanítói közé, mint „zsidó szektát", Ugyanis az „essene" név görög. Miután mind a hárman (Josephus, Pliny és Philo) görögül írtak (ez munkájuk szövegének eredeti nyelve és csak görögből fordították jó későn írásaikat héberre), az általuk használt „essenoi" vagy „Essaioi" név csak a görög neve lehet annak az arámi szónak, ahogyan a qumrani közösség önmagát nevezte. De ezt az arámi nevet senki nem közli és csak most, a Holt-tengeri írásanyag kiértékelésének eltitkolása útján buk­kan fel a qumrani közösség valódi és igaz „arámi" neve így: MAGHARI. - De ez a legújabb fordulat és meg kell várni a júdai oldalról jövő „visszhangot", ami valószínűleg az „elhallgatás", az ügynek ellaposítása lesz, de azt már nem tudják letagadni, hogy az általuk erőszakosan „esszenus"-nak nevezett, volt qumrani lakókat ők is „barlang-szektának", Jeruzsálem-ellenesnek és farizeus­ellenesnek nevezték, akik elégedetlenek voltak a korabeli júdaizmussal annyi­ra, hogy ellenségeivé váltak. (Aszkétáknak is mondták őket, de a qumráni sí­rokban asszonyok és gyermekek tetemei is találhatók.)

Mint említettem, a „tekercsek" igasága mindent megváltoztat, amit eddig a júdai kereszténység hirdetett. Jézus alakját, körülményeit, tanításának alap­jait, kizárva mindennemű júdaizmust.

Prof. Cross F.M.: „The Ancient Library of Qumran" (London, 1958) című munkája jelenti ki legelőször kategorikusan és ellentmondást nem tűrve azt, hogy „Qumran az esszenusok települése volt" és ez azóta mondhatni „szentírás" lett mindazoknál, akik részére megengedtetett a barlangokban talált iratok vizsgálata. Az archeológusok megállapítása, mely szerint: „Qunrran a Kr.e. 6. században az innen elhurcolt izraeliták egyik erődje volt és a teker­cseket író 'barlang szekta' Kr e. 134-ben települt ide" - hogy honnan, azt nem mondták.

Miután ennek a területnek ősi, arámi neve „Magharet", Qumran lakóinak „ Maghari " neve nemcsak logikus, hanem a természet törvényei szerint való, hiszen ma is minden nép a saját nyelvén ad nevet lakóhelyének, városainak, országának, birtokolt területeinek. Nézzük meg tehát most együtt, hogy az ősi maghar-arámi nyelven milyen értelmet ad a Mag-Har-I szó? : „Mag" (innen a latin „mágus") = tudós, bölcs; „Har" jelentése = lánc ...így Mag-Har = böl­csek lánca, vagy tudós szövetség. A szó végére illesztett „I" határozó rag, a hovatartozás mutatója, éppen úgy, mint mai nyelvünkben pl. „magyar-I", Ele­mezzük az angolosított Magarians szót, így Mag-Ár-I jelentése mágus áradat (tudás népe). Ma-Gur-I formája: az Anya (Istenanya) Ma-'Gár' ját, azaz népét, sokaságát fejezi ki. Bármelyiket véljük a régi qumráni közösség népneveként, mindegyik azt bizonyítja, hogy Qumránban a „zsidókorban" is hirdette az ősi hitet a jézusi „tudás népe".

De azt is láthatjuk, hogy üldözték őket. A zsidók biztosan, de talán a rómaiak is. Leírtam Qumrán földalatti titkait, a folyosókkal és a 134 barlanglakással. Ezért rejtették el írásaikat is a barlangokban.

A sziklába vájt medence a település északnyugati oldalán. bizonyos vélemények szerint rituális fürdő célját szolgálta, valószínűbb azonban, hogy egyszerű ciszterna volt.

Még egy érdekes adatra hívom fel a figyelmet. Annak az állításnak, hogy a qumráni tekercsek írói a júdaizmus valamilyen szektájába tartozók lettek volna - egyik éles és perdöntő cáfolata az, hogy: „a semiták ősatyja" Ábrahám sehol sincs említve a tekercsek írásaiban. Ha a tekercseket zsidók írták volna, biztosnak vehető, hogy Ábrahám „ősatyjuk" is helyet kapott volna a hagyományok említésében. A tekercsek íróinak zsidó voltát a mai zsidó szakemberek főleg azzal igyekeznek indokolni, hogy a „gumráni írások tartalmazzák az ún. bib­liai Zsoltárok Könyvének egyes részleteit, vagyis néhány ilyen zsoltárt. " Ez semmiképpen sem lehet valamilyen „júdaiság" vagy „júdaisághoz való tartozás" bizonyítéka, hiszen köztudomású a teológiai körökben az, hogy: a Zsoltárok mind „chati-szkíta „ (hetita) eredetűek. Azokat a zsidó kánon szerkesztői egyszerűen eltulajdonították (átvették) és Dávid dicsőségének a szögére akasztották. De most már tudjuk, hogy a tekercsek írói a „Magarians" barlang-szekta tagjai voltak és így természetes, hogy ismerték a saját zsoltáraikat.

De ezeket a „zsoltárokat" azért nem hozza köztudomásra a Holt-tengeri te­kercseket kígyóként körülfogó inkvizíció, mert a tekercseken irt szkíta zsol­tárok szövege talán felfedné a ,.Dávid zsoltárok" valláspolitikai ízű változtatásait. - „Nincs oly rejtett dolog, mely ki ne tudódnék és világosságra ne jönne" Lukács 8:17 írása szerint Jézus Urunk mondta így ...és Ő mindig segít az igaz­ság keresésében. Így kapjuk nagy segedelmét itt, a „tekercsek" ügyében is, mert ezek szövegének a már eddig közölt részében is felfedezhetünk egy ré­szünkre nagyon fontos adatot. Potter professzor írja az említett könyvében, hogy: „a tekercsek szerkesztőinek liturgiájába be van véve a kenyér és bor vétele".

Már tudjuk, hogy a tekercsek „szerkesztői", az önhatalmúlag esszenusoknak nevezettek, a „Magharians " nép bölcsei, máguspapjai voltak. Azt is tudjuk, hogy Jézus is ugyanezt a liturgiát követte az evangéliumok által nevezett "utolsó vacsora" alkalmával. Ha már a „szentírásnál" vagyunk, ugorjunk csak vissza Ábrahámhoz, amikor UR városából Harránba ment. Így olvashatjuk a Genézis-ben (1 Móz 14:18): „Melkizedek pedig Salem királya, kenyeret és bort hoza, ő pedig a Magasságos Isten papja volt. "

Kérem olvasóimat, hogy frissítsék fel emlékezetükben mindazt, amit Melkizedekről írtam. Ugyanis az ott mondottak elegendő magyarázattal szol­gálnak ahhoz, hogy Szkítopolisz Beth-Shan körzetében munkálkodó Jézus­korabeli Astarte-Bált tisztelő templomi szervezeteken kívül, a gumrani „Magarians" is megőrizték „Milki-Ilu"-hoz való felemelkedésük liturgikus hagyományait éppen úgy, amint azt Jézus tanította. Ez a tény azonban újabb kérdések szülője. Jézus a „pusztában" 40 napig nem Qumranban volt? „Magarians"-é az Olajfák-hegyi templom?

Az itt felsorolt gondolatok nem hátráltatják nyomozásunkat arra a két kér­désre, melyeket az Olajfák-hegyén lévő templom és a qumráni közösség kapcsolatára vonatkozólag feltettünk. Ugyanis Jézus júdeai tartózkodásának részle­teit kell elemezni ahhoz, hogy útvonalát fel tudjuk deríteni. Ezeket az adatokat azonban csakis az Evangéliumokban lehet megtalálni. Viszont az ott leírtak annyira összekeverik az eseményeket, hogy a szövegeik szerint lehetetlen egy időrenddel szerkesztett haladást, útvonalat Jézus Urunk munkálkodásáról és tartózkodásáról elkészíteni. Éppen ezért indulunk ki a virágvasárnapi esetből, amit mindegyik evangélium leír a maga módján.

Máté: igen sok ószövetségi adatot tömörít ide és a zsidók „felháborodásá­ról" tudósít Jézusnak jeruzsálemi bevonulásakor. (21:10)

Márk, Lukács és János: az ószövetségi zsidó szokást, a pálmaág és ruházat elibe terítését hangsúlyozzák, de ami nekünk fontos: mind a hárman Jézust ide, az Olajfák-hegye mellől indítják.

De mint mondtam, „nyomozásunkban" nekünk az a legérdekesebb, hogy pontosan ezekben a „jeruzsálemi" fejezetekben kerülnek összeütközésbe az evangéliumi szövegek - önmagukkal.

Ugyanis Jézus fogadásának üdvözlő és állítólag a zsidók által kiabált szava­iként, mind a három evangélista a 118. zsoltár szavait idézi: „Hozsánna Dávid fiának!" De ugyanezekben a szövegeikben - Jézus szavait idézve - meg is cáfolják azt, hogy Jézus Dávid fia lenne. Vagyis azt bizonyítják, hogy Jézus nem Dávid fia! (Mt. 22:43-45, Mk. 12:37, Lk. 20:41.44). Jánosnál ezt nem találjuk, hanem ő azt írja le, hogy: Jézus már jó sok idővel a jeruzsálemi bevonulás előtt Júdeában tartózkodott. Tartózkodási helyéül ő is az Olajfák-hegyét jelöli (Jn. 8:1), Márkhoz hasonlóan (13.:3). De beszélnek a Jordán melletti részeken való tartózkodásról is.

Vessük most össze ezeket az adatokat a „qumrani tekercsek"-ről szerzett ismereteinkkel. Nagyon sok tekercs héberül írottan a zsidóság ószövetséginek nevezett hagyományait erősítgeti, de ugyancsak a héber nyelvű sok irat már Jézus után keletkezhetett, mert a zsidó evangélisták - és különösen Saul-Pál rabbi - felfogását tükrözik. Ha csak a héber nyelvű tekercsek szövegeit értékel­jük ki, szinte úgy néz ki a helyzet, hogy Qumran lakosai valóban szektárius zsidók voltak. Az arámi nyelvűek azonban cáfolják ezt, mert a zarathustrai tanítást, a Fény uralmát foglalják magukba és annak a Földön való megjelené­sét jövendölik, mely nyilvánvalóan Jézus érkezésére vonatkozhat csak, a több ezer éves próféciák alapján.

A valószínűség tehát azt mutatja, hogy Qumran eredeti lakói azok voltak, akiknek nevét „Maghar", vagy „Magari-nak említik az igen késői karaita írások. Ezeknek valóban el kellett „rejtőzniük", hiszen Jahwe rendeli el temp­lomaik, magaslati helyeik elpusztítását.

Jézus születésének idején pedig már szinte kegyetlen a helyzete Szamaria és Galilea nemzsidó lakosainak. Éppen ezért e sorok írója tovább megy a valószí­nűsítés lehetőségében azt mondva, hogy:

1.) Jézus igehirdetésének idején a régi „Maghar"-i Qumrán tagjai közé már befurakodtak az „álcázott" zsidók (mint talán Iskariotes Júdás, aki „tanítvány" lett), és ezek a készítői a héberül írt, thoraikus tekercseknek.

2.) Az evangéliumokban sokszor említett „puszta", ahová Jézust menesztik, valószínűleg szintén Qumrán volt. Ugyanis, ha egy tekintetet vetünk az itt közölt képekre, melyek ezt a helyet ábrázolják, kétségünk feltétlenül eloszlik.

3.) De Jézus életének ebben a ,jeruzsálemi fejezetében" már a kimon­dott üldözés és a gyűlölet hatalma uralkodik. Látjuk, hogy a még meglévő egyetlen hely, ahol Jézus békésen tartózkodhat, az Olajfák-hegyén lévő templom, mely nem zsidó, hiszen azt a zsidók a korrupció helyének ne­vezik. A logika tehát azt mondja, hogy itt lehetett azoknak a „qumráni magharoknak" az utolsó menedéke, vagyis itt volt a „Fény fiainak" utolsó központja.

Itt most megint egy nagy kérdésre kell feleletet adni: Hol volt az Olajfák­ hegyén az a templom, ahova - az evangélisták szerint - Jézus minden éjsza­kára kiment és „kora reggel hozzá megy az egész nép, hogy Őt hallgassa a templomban" (Lk. 11:38). És milyen templom volt itt az Olajfák-he­gyén?...

Az egyetlen templomot, amit Jézus korában itt az Olajfák-hegyén találunk, azt Salamon építette, amelyről így tudósít a Királyok I. könyve (11:5): „....melyek Jeruzsálem előtt voltak az Olajfák-hegyének jobb felől lévő olda­lán, melyeket Salamon épített volt Astoretnek és Milkomnak."

Bemutatok itt egy 25 évvel ezelőtt készült fényképet az Olajfák-hegyének jobbfelőli részéről, ahol láthatók a még ma is meglévő Salamon-templomok. A fénykép felső részén látható út alatti részen kezdődött a „Gecsemáné-kert", ahol Júdás és zsidó csőcseléke elfogta Jézust. Miután a Királyok 2. könyve (23:13) világosan megmondja, hogy: „Salamon követi vala Astoretel és Milkomot". Mondhatjuk, hogy ez a templom Salamon ideje óta az „Istenanya" és a „Magasságos isten" (Napisten) tiszteletét szolgába. Ezért nevezték a zsidók ezt a vidéket a „korrupció" helyének. Már tudjuk, hogy a zsidók „Astoret", „Astarte" („Istar" szónak változataiként) néven az „Istenanyát",a „Fény-Szűzét" nevezték és „Milkom", a Milki-Ilu (Melkisedek) héber változata, mely valóban a „Magasságos Istent" jelenti. Jézus idejében tehát itt volt a „Melkisedek szerinti" HIT egyik helye és Jézusnak az ottani megjelenésével ­talán a központja.

Ezt a hitet nevezem én „Istenvárásnak" Jézus előtt, melyhez az Ő megjelenése hozta a megígért „Idők teljességét".

Ismételten idéznem kell szorgalmas munkatársamnak - Hadanich Istvánnak - leveléből egy ide iktatható részt. Így ír Hadanich:

„.... Erzsébettel kapcsolatban Lukács evangélista egy érdekes és meggondo­lásra késztető kijelentést tesz: 'Zakariás felesége pedig az Áron lányai közül való vala' ...Erzsébet férje Zakariás (Sakar), a legnagyobb valószínűség szerint az Olajfák-hegyén lévő 'Szűz-Anya' templomának papja volt. Ez az Erzsébet (EIi-S-Beth) Mária nagynénje, 'öreg korára' fiat szül: Jánost. Erzsébet 44 éves lehetelt és akkoriban ezt a kort már öregnek számítják. János felnevelkedve a jeruzsálemi Adiabene' palotában nagyon jól ismerhette Herodes Antipas üzelmeit. Tapasztalatain megcsömörülve, szintén a pusztába megy és keresztel a régi ún. 'mágus' vallásnak megfelelően."

Ezekkel az adatokkal az Olajfák-hegye, ahová éppen Lukács evangéliuma „meneszti ki" Jézust, mondva: „....és kiméne az Ő szokása szerint oz Olajfák­hegvére" (Lk. 22:39), sokkal nagyobb jelentőséget kap, hiszen Keresztelő János munkássága is innen indul ki - lévén saját édesapja - Zakariás - első tanítómestere. De tökéletesen megérhető Keresztelő Jánosnak Jézus tanaival teljesen azonos igehirdetése is. Miután a mai júdao-kereszténység teljesen a Saul-páli ideológia és írások alapján használja az elnevezéseket, így nyugodttan mondhatjuk azt is, hogy az a HIT, amit Saul-Pál „Melkizedek szerintinek" mond és Jézust ezen melkizedek rendje szerinti főpapnak nevezi, az Olajfák ­hegyének templomában leli egyik központját és Jézus ottani tanításával szente­lődik meg. - De Jézus „elrablása" is csak így érthető meg. Ugyanis Júdás tudta, hogy Jézus tanítványaival „dicséretet énekelve kimenének az Olajfák-hegyére” (Mk. 14:26), tehát „hátulról", a templom mögül, a Gecsemáné-kertnek neve­zett erdőn keresztül közeledtek a templom felé és így találkoztak az imádkozó Jézussal.

El kell még azt mondanom, hogy azért térek ki mindezek ismertetésére - a jeruzsálemi bevonuláshoz kapcsolva az eseményeket, mert Jézus történetének, ebben az utolsó előtti részletében is a küldetés kinyilatkoztatását vélem felfedezni, mely az eddig csak csodáknak nevezett jézusi cselekedetekre egy hatal­mas felkiáltójelet tesz.

Ez a küldetés kinyilatkoztatás pedig a megholt Lázár feltámasztásával zárul. Mert Lázárt eltemették és ez a Lázár Jézus-követő volt és nem hithű zsidó. Amikor Jézus beérkezett a megholt Lázárnak családjához, teljesen körül volt már véve azokkal a zsidókkal, akiket a farizeusok és a zsidó templom főpapjai küldtek utána megfigyelő kémkedésre. És mi történik? ...Lázár életrekeltése után ítéli halálra Jézust a „farizeusok és papi fejedelmek főtanácsa" (Jn. 11:47-53). Az evangélista arról is ír, hogy „Jézus tudta ezt és elment a „pusztához közeli Efraimba".

Jézus Urunk visszavonulása nem más, mint felkészülés a legnehezebb na­pokra, hiszen nagyon jól tudta, hogy részére - e földi szereplésében - következik az „utolsó felvonás": visszatérés az örökkévalóságba a halál legyőzésével, embertestének fénnyé való visszaváltoztatásával.

Sajnos írását - Jézus Evangéliumát - is a földi gonoszság égette el. De a mai emlékező nap sugallata úgy mondja, hogy azok a sorok, melyeket olvashatunk János (11:46-47) írásában, ebből a búcsú-evangéliumból valók. Értsétek meg jól Jézus üzenetét. Íme:

„Én világosságul jöttem e világra, hogy senki se maradjon sötétségben, aki bennem hisz.

És ha valaki hallja az én beszédeimet és nem hiszi, én nem kárhoztatom azt, mert nem azért jöttem, hogy kárhoztassam a világot, hanem hogy megtartsam a világot.

Aki megvet engem és nem veszi be az én igéimet, van annak aki őt kárhoztassa: a beszéd - a saját beszéde. Az kárhoztatja majd az utolsó napon!"

Jézus tanítási és működési időszaka

Ennek az időszaknak tárgyalásánál megint foglalkoznunk kell Qumrán Jé­zus-korabeli lakóival, azokkal, akikre az a megállapítás vonatkozik, hogy Nap­kalendáriumot használtak. Ugyanis ez az életfelfogásuk teljesen elkülöníti őket a Holdszámítás szerint élő zsidóktól.

De pontosan Jézus idejében kezdik el Qumránban héberül is írni a tekercseket, és ezek legnagyobb része a jeruzsálemi zsidó templom korrupt vezetőségének thoraikus ideológiája ellen irányul és ellenzi a római megszállóknak minden feltétel nélküli kiszolgálását is. A „Háború tekercse" című írás minden­esetre, szövegében erre utal eképpen: „A megszállóknak hatalma ragyog be majd mindent a föld végéig. "

Most itt az a nagy kérdés, hogy a „fényváró Igazság fiai " kik lehettek? Zsidók, vagy maghariak?...Mindenesetre meg kell állapítanunk azt, hogy a jézusi tanítás és a régi zarathustrai fényesség sugara érte el azokat, akik így írtak. Jahweista zsidóként való elfogadásukat, vagy ilyennek való minősítésü­ket igen megzavarja a 4Q246. számú tekercs szövege, mely: "egy születendő gyermekről beszél, akit a „ Magasságos Fiának" fognak nevezni. " (Ugyanezt közli a Bibl.Arch. Review 1990. március-áprilisi száma a 24. oldalon.)

Ezekkel a kifejezésekkel már az Evangéliumokhoz értünk, mert Lukács is használja a Magasságos-Fia elnevezést. (1:34), de ő ezt már Dávidhoz kapcsolja. Talán éppen ez a „dávidi vonatkoztatás" lesz problémánk megoldója. Vizsgáljuk csak meg tüzetesen ezt.

A jeruzsálemi templom ideológiája és tanítása szerint: "Dávid a zsidók Messiása, aki Jahwe kiválasztottja." Az említett tekercsek azonban egy másik érkező Messiásról vallanak, akit Isten-Fiának fognak nevezni.

Logikus következtetéssel tehát azt mondhatjuk, hogy a Jézus-korabeli qumrániak nagy része feltétlenül elfogadta Jézust „Messiásnak" és ez a rész képezhette azt a - zsinagógával ellentétes - zsidó szektát, mely héberül írt.

De megint felmerül egy nagy kérdés ezzel: Miért kellett nekik a Messiásu­kat kicserélni? Miért hagyták el Dávidot? Talán ezek másképpen ismerték a zsidó hagyományokat és a jeruzsálemi papoktól „eltérő formában" tanították saját történelmüket is? ......Valószínűleg itt kell keresni a feleletet. Magyará­zatként talán jól szolgálhat a Királyok I. könyve alábbi szövege (1:33-38), Dávid beszél így: ... „ültessétek Salamont, az én fiamat az én öszvéremre és vigyétek őt Gihonba ....kenje őt királlyá.....és kiáltsátok: Éljen Salamon ki­rály' .

Most azt kell kérdeznünk: Hol van ez a Gihon?

Erre felel Mózes I. Könyve (2:13): „a második folyóvíz neve Gihon, mely megkerüli az egész Kus földjét. "

Gihon tehát a Kus nemzetség földjén van és a biblikus földrajz azonosítja a kaukázusi Arases folyóval. Mit bizonyít tehát részünkre ez a szöveg? ...Egyszerűen azt, hogy ha Dávid a kusok földjére küldi fiát - Salamont - ki­rálynak, akkor nyilván „kusita" volt és a zsidók egyszerűen „kiemelték" on­nan. Csak a zsidó „eltulajdonítás'' módszerével lett „semita", a júdaiak nagy királya és aztán Messiása. Így tudhatták ezt Qumránban is és így lehetséges tehát, hogy Qumrán lakóinak az a része is, melyet ma „zsidó szektának" mi­nősítenek, a Fény felé való haladásának szándékában olyan tanácskozásokkal és gondolatokkal foglalkozott, mely a templomi zsidó papság által kiagyalt bosszúálló jahweizmus törvény-tanát teljesen elvetette. A valláspolitikai érde­kű zsidó thora-tan követése helyett - inkább az igazság, a Fény tisztaságának nyíltságával, a természet törvényeihez alkalmazkodó életformával (Nap­kalendárium) akartak lelkileg egy gondviselő, jóságos, Egyetlen Istenhez emelkedni és amikor ennek módját, formáját és útját Jézus tanításában meg­hallották - bennük is megjelent a „messiás-várás-ígéretének" beteljesülési valósága.

Majd látni fogjuk a következő fejezetben, hogy valójában innen indítható a Sauli pálfordulás is, mert Saul rabbi, mint kiválóan kiképzett farizeus, észreve­hette ezeknek az „esszenusoknak" nevezetteknek a zsidóság elleni forradalmi szándékát és így jelenhetett meg Saul fejében az a zsidóság megmentésére szolgáló „ötlet", amit ma „damaszkuszi víziónak" nevezünk a mai júdai­kereszténységben.

Ezeket a részleteket azért is el kellett mondanom, mert magyarázatként szolgálnak részben arra is, hogy a qumráni tekercsek szövegeit miért titkolják el a hivők előtt? A héber szövegűeket is külön kellett ismertetni, mert a mai nagy tagadás igyekezete az, hogy az "arámi" írásjelekkel írottakat is 'héber' érdekűnek tüntessék fel. Pedig látjuk, hogy a héber nyelvűek nagy része is az arámi szövegek tartalmi támogatója. De talán a maghariak nyelve az, mely ma aráminak mondatik.

Én úgy vélem, hogy az arámi tekercsek nyelve inkább Szamaria nyelve, vagyis a ma sumérnek nevezett mah-gar nyelvnek ezen a területen használt formája, hiszen a lakosság sumer földről lett ide telepítve, az elhurcolt izraeliták helyett.

A fazekasműhely; bal oldalt egy edényégető kemence. a település lakói által felhasznált agyagedények többségét helyben, ebben a műhelyben készítették.

Beszéltem arról, hogy a jeruzsálemi zsidó főpapság mindent és mindenkit üldözött és elpusztított, aki az ő ”jahweista törvénytanukat" nem fogadta el. Ugyanakkor bemutattam azt a „qumráni szektát" is, mely ennek a templomi és korrupt papi rendszernek a legnagyobb ellensége volt. Érdekes helyzet állt itt elő valóban, de mindent megértünk akkor, ha az eseményeknek mélyére nézünk. Hogy megértsük a qumrániaknak azt az ellenszenvét, amit a zsidó templom hatalma ellen kimutattak és egyidőben ezzel Jézus igehirdetését is, a zsidó kultusznak általa való ostorozását is örömmel fogadták, meg kellett ismernünk azt a „jahweizmust ", mely az akkori zsidó életet irányította és a zsidó társa­dalmat szabályozta. Ezt nevezi a mai júdai-kereszténység „zsidó monotheiz­musnak" ...és a jámbor hívő azt hiszi, hogy ez - mint a neve mondja - „Egy-Isten Hit "....de NEM AZ. Hanem egy fondorlatos, az „istenhitet" jelszónak használó és az emberi lelkeket uralni akaró, egyházpolitikai ideológia. (Egyeduralmi alapjai pontosan egyeznek a politikai marxizmus határozataival.) Ugyanis ebben a jahweizmusban a „törvény" maga Jahwe „emberré válása" ­ mint Jahwe istennek népéhez - Izraelhez - történt „kinyilatkoztatása". - Tehát. Jahwe + a papok által az ő „kinyilatkoztatása" szerint készített „Törvérry" + Izrael népe ...e három együtt képei lzrael „Egy-istenét". Ez az ő „monotheiz­musuk", melyet megerősít és „papi-országgá" tesz a „körülmetélés" szövetsége.

Bazaltból készült kézimalom. A qumráni telep lakói valószínűleg gabonából is önellátóak voltak, és lisztjüket ilyen kézimalmokkal őrőlték.

Jézus folyamatosan és tervszerűen ostorozza ezt a kultuszt, éppen úgy, mint az „esszenusoknak" nevezett qumrániak. Így tehát „két tűz között" találja ma­gát az a „templomi főtanács", mely a "választott nép" egyedül való és másokra gondoskodását ki nem terjesztő istenének nacionalizálásával, s saját, kapzsi, papi kasztjának monopóliumos hatalmában jutott kifejezésre és már megcson­tosodott abban, hogy ezt a mindenkire kötelező „vallást" a saját üzletének tekintse.

A rómaiak - igen bölcsen - felismerték ezt az üzleti alapon nyugvó zsidó „vallást". Uralmuk és békességük érdekében támogatták is jól. Így Augusztus császár „felékesítette" a jeruzsálemi „szentélyt" és naponta egy bika és két juh „áldozati állat" (vagy azok ellenértéke) volt a „zsidók templomába" irányított „ajándék".

A zsidó templomnak ez az egyoldalú gazdagsága, a tudatlan nép ki­uzsorázása által szerzett pompa és javakban való meg nem érdemelt dúská­lás volt az a ki nem mondott céltábla, amire Jézus példabeszédeiben utal, amikor a „mások vérén" szerzett gazdagságot nevezi minden bűn forrása­ként, mely zsarnokokat éleszt és istent nem dicséri. De nem hirdeti még­sem a gazdagság eltörlését, hanem a gazdagság atyafiúi-testvéri gondoskodás­sá való átváltozásának a szükségességét. Ezért hivatkozik a  nemzetségekben" való összetartozásra, ahol minden nemzettestvérnek azonos joga és kötelessége van.

És itt meg kell állapítanunk azt, hogy ezt az egyenjogúságot követelő és megtartó nemzetségi állapotot - mint jézusi szeretet-törvényt - egyedül a Ml, Jézus fajtabeli népeinknél lehet megtalálni, akiket az ortodoxia főképpen „szkíta" vagy „kutai(kuti)", vagy „szamar" népnévvel illet. Így megérhetjük ma is Epiphanius - zsidóból lett hajdani „egyházatya" - átkozódó szavait, ami­kor a legnagyobb „eretnekségnek" a júdai tanoktól mentes „ázsiai keresztény­séget" nevezi, de „jézusi-szkítizmus" néven.

Ajánlott irodalom:

I.D. Amuszin: A Holt-tengeri tekercsek és a qumráni közösség

Michael Baigent - Richard Leigh: Mi az igazság a Holt-tengeri tekercsek körül?

Vissza a nyitólapra