Sabrag, Magyar Főmágus szól Hozzátok

Mithrász - Jézus - Judaizmus

Drága magyar testvéreim!

Sabrag mágus vagyok, hozzátok szólok. Hozzátok kell szólnom, elérkezett az idő, hogy szóljak hozzátok.

Valamikor, nagyon régen, élt az emberiség egyik hatalmas tanítója, óriás szellemével tanította az emberiséget a szeretet hitére. Ez a hatalmas, bölcs tanító: Mithrász. Mithrász tanításai megegyeznek Jézus urunk tanításaival. Mithrász élettörténete lényegében ugyanúgy van leírva az ősi iratokban, ugyanúgy hangzik el a szájhagyományokban, mint Jézus urunké. Minden december 25.-e Mithrász születésnapja.

A szerb származású császár, Konstantin 1007-ben meghirdette a Napot. A kereszténység lerombolta az alexandriai könyvtárat, hogy ne maradjon semmi, ami visszaemlékeztet a régmúltra. Így tüntették el a Mithrász életéről szóló valamennyi könyvet, valamennyi emlékezést, hogy ne legyen visszaemlékezés a szeretet hitére. Később, nagyon sajnálatos módon ugyanez megtörtént Magyarországon. II.Szilveszter pápa tanácsolására a szentnek nevezett István kiirttatta a magyar őstörténelem minden írásos bizonyítékát. Kiirtatta azzal, hogy irtassék ki minden rovásírással írott szent könyv, hogy megszűnjön a visszaemlékezés, visszavágyódás a pogány múltra. Ezt tették. Ezt tették a magyar ősi hittel, a magyar ember őshitével, amelyet őseitől örökölt, amelyben hitte az egy Teremtő Istent és nem mást. A magyar ember nem imádott soha semmit, csak a Teremtő Urat. A Teremtő Úr ismerete abban fejeződött ki, hogy a magyar nép tudósai, táltosai, aranyasszonyai és bölcs emberei, mágusai, a nemzet nagy tanítói mindent megtettek, hogy ismertessék a Teremtő Úr akaratát az emberiséggel abból kiindulva, hogy körülöttünk olyan világ létezik, amelynek megismerése szent kötelessége az embernek, tisztelni mindazt, amit a Teremtő Úr teremtett itt a Földön és a távoli világokban. Itt a Földön az emberiség fölismerte, a magyar nép ősei fölismerték, hogy a Teremtő Úr élhetővé, széppé teremtette a Földet, a Földanyánkat, és a rajta lévő mindeneket: állat- és növényvilágot, vizet, levegőt. A magyar ember ősei fölismerték a természet fölismerhető törvényszerűségeit, megismerték a bolygók járását, megismerték a Nap természetét, az életet adó Nap természetét. Fölismerték a levegő, a víz, a tűz a növényeknek a tulajdonságait, milyenségét, és fölismerték azt, hogy mindezek birtoklásával teszi széppé, gyönyörűvé az életet a Teremtő Úr az ő akarása szerint.

Drága magyar testvéreim! Most arról kell szólnom, hogy mit is cselekszik az emberiség, jelen pillanatban. Mit cselekedett. Mithrász és Jézus urunk tanításának elhallgatása után, s mit cselekedett akkor, amikor az igaz, tiszta szeretet hitét fölváltotta a Saul – Pál által alapított római zsidó keresztény vallásra.

Drága magyar testvéreim! Most beszéljünk a judeo-keresztény Istenről. Még nem ért véget az emberiség sötét korszaka. Mithrász, Jézus és a többi nagy gondolkodók mind a Teremtő Úr gyermekei, Isten fiai, tanításukkal vezetni akarták a gyötrelmektől szenvedő emberiséget az Isten felé. A történelem azért történelem, mert az emberi sorsok múltja, visszaemlékezése a tárgya a hogy-is-volt időknek, és mindig volt Isten. Ilyen, vagy olyan, de volt. Egy-egy nagy gondolkodó elhivatottnak érezte magát, hogy az általa hirdetett tant Isten, a Teremtő  akaratának, Isten akaratának közölje azokkal, akit meggyőzni, tanítani akart az általa hirdetett isteni tanra. A pokolra vezető út jó szándékkal van kikövezve – mondták a régi bölcsek, és valóban: valamennyi vallás és azoknak szektái önmagukban hordják a csalhatatlanság hamis kaftánját, önmagukon hordják. Istenüket, bárhogyan is nevezzék azt, az egyedüli igaz Istennek tudják, hiszik, állítják be, akinek az akarásából jogosan ítélhetnek másképpen hívők, vagy a másik Istent hívők fölött, bár egyetlen Isten sem hatalmazott meg senkit, de nem hatalmazta meg magát az embert, az embert az általa hitt Isten védelmére. Szüksége van-e Istennek, bármelyik Istennek az ember védelmére? Isten-e az, akit a gyarló embernek kell megvédeni? Az ember Istenhez könyörög. Miért? Segítse meg bajában, szerencsétlenségében. Az ember él, létezik, cselekszik. Lop, csal, hazudik, rabol – pedig hite van, istenhívő hite, ilyen, vagy olyan. Vagy istentelen, ateista? Egyre megy, éppen olyan bűnre kapható egyik, mint a másik. Csak az ok szükségeltetik hozzá. Az ok pedig: nem olyan erős a másik, nem olyan a színe, nem olyan a vallása, nem olyan nemzetiségű, nem olyan a másik. Nem olyan színű. Nem olyan fajtájú a másik, és máris indulhat a másik meggyalázása, legyilkolása. Akár milliókat, köztük anyákat, aggokat, csecsemőket leölni, lemészárolni, mert más. Mert nem olyan. Mert nem azt az Istent hiszi, mint ő, hanem - mást. Más Istent hisz, a saját Istenét, amit ő úgy vél, hogy ahhoz kell fohászkodnia. Hol van az Isten az időkben, amikor a borzalmak történnek, ugye? Pedig milyen rémisztő, amikor a fegyveres eszközök, gyilkoló anyagok, - ember által gyártottak - válogatás nélkül tépik szét az apákat a frontokon, a betegeket, az anyákat, a csecsemőket. Őrültek által bombázott, szétlőtt városok, fagy- és éhhalálra ítélt ártatlanok ezrei, tízezrei az élet, a puszta élet – melyet a vallások szerint Isten adott - megmentéséért menekülnek, sárban, fagyban, úttalan utakon bárhova, az Isten világába. Hol van ilyenkor az Isten? Melyik vallás tudja raportra állítani a saját Istenét, hogy az Isten által megálljt parancsoljon az esztelen cselekedeteknek és visszaparancsolja az eszement emberiséget az eke szarva mellé, hogy értelmes, alkotó cselekedetet éljen a borzalom helyett – amelyet elszabadított hitvány ösztönei sugalltak neki. Vagy hol van valamennyi Isten, ha már egy-egy a maga hatalmával képtelen a megvadult ember-állatot megfékezni? Hol vannak ilyenkor az Istenek? Az Isten-szolgák, a papok csak addig hisznek a saját tanításaikban, amíg saját nyájukat terelgetik a vallási legelőn. De melyik vallás papjai  a másik vallás legelőire igényt tart? Mindegyik vallás papjai. És a birkák megtérítésére is. Ez okból aztán lehet gyilkolni, pusztítani. Ehhez hozzájárul a saját Isten: jóváhagyja a másik Isten nyájának pusztítását. Egyik Istennek sem fáj a másik Isten nyájának fájdalma, meggyötrése, pusztítása. Mert a másik Isten a gyengébb ebben a pillanatban. Ha fordul a sors, akkor történik minden újra, csak éppen fordítva. Adok-kapok alapon dolgoznak az Istenek az emberiség szenvedésére? Isteni dolog: bűnös Isten, bűnös Istenek. Ilyen lenne az igaz Isten? Ha nem, a vallások istenei, a Teremtő Isten, akkor a vallások veszedelmesen és brutálisan becsapják az embert. Isten-e az az Isten, akit a Bibliában Istennek írnak le és tanítanak? Alig hihető. Hihető-e az, hogy az Isten megteremti az embert, az embereket, majd ugyanaz az Isten egyik ember-teremtményét feláldozza a másik ember-teremtménynek? Hihető-e az, hogy az Isten kiválaszt a teremtményei közül egy törzset, amely Isten választott népe lesz, miként ez a zsidó-keresztény szent Bibliában van leírva? És ez a bibliai Isten jogot ad egyik népnek [vallásnak?], hogy a másikat kiirtsa? Milyen buta Isten az ilyen Isten? Netán gyűlölködő, rosszindulatú? Vagy nem is Istennek van választott népe, hanem a népnek van egy törzsi Istene, amelyiket a nép teremtett önmagának? Tehát nem választott népe van az Istennek, hanem választott Istene a népnek. Mégpedig olyan Isten, amelyikre éppen azért van szüksége, hogy annak a nevében, annak a felelősségére tehesse meg azt, amit éppen tenni akar a saját javára, hasznára. Bizony-bizony, nem az Isten választott népet…

Az emberiség szenvedésének megszüntetésében miért nem vesz részt az Isten? A krisztiánizmus hisz a háromszemélyű [atya-fiú-szentlélek] Egyistenben. Hol van az Isten, a bibliás Isten akkor, amikor az ő védelmében ölt, gyilkolt százezreket a kereszténység? Szükség volt-e a keresztény Isten védelmében a tengernyi gyilkolásra a bibliás judeo-kereszténységnek? Vagy az ő Istenük nem tudja, nem tudná megvédeni önmagát? A szent Bibliát – ahogy azt tanítják – az Isten sugallta az evangélistáknak: Márk, Máté, Lukács, János és a többi. Keresztény Istenként inkvizítorra volt szüksége a keresztények Istenének? Akik megvédik őt, az Istent az emberektől? Isten nem tudja megvédeni önmagát? Szükségeltetett az inkvizíció, amely szervezet a pápai és a világi hatalmat királyok, császárok beleegyezésével, jóváhagyásával, fegyveres támogatásával irtott ki Isten nevében több százmillió embert, és szerezte meg a vagyonukat a vatikáni kereszténység részére? Szüksége volt a keresztény Istennek arra, hogy tűzben süssék meg, vízben főzzék meg, nyújtókon szakítsák meg, vízbe fojtsák, máglyatűzön elégessék, nyelvét kitépjék, fülébe forró vizet öntsenek, kezét levágják, megvakítsák, a sírjából is kihantolják a csontjait és elégessék azoknak, akik nem voltak hajlandóak ezt a borzalmas keresztény Istent vallani? És a sok borzalmasságok megszámlálhatatlan sokaságát és változatosságát nyomorítsák rá a szerencsétlen emberekre, boszorkányokra? Szüksége volt a kereszténység Istenének arra, hogy élve temettessen el embereket? Az istenhívő besenyő királyt családjával együtt lóhátra kötözve elevenen temettette el a keresztény Isten és kiirtatta a mágus papokat, főpapokat, táltosokat, aranyasszonyokat, gyógyítókat, vezetőket válogatás nélkül. Mert nem a szabadító, a szadista vatikáni Istent hitték a Teremtő Úristennek.

Van-e bizonyítéka a kereszténységnek, vagy bárkinek, hogy Isten utasított, jogot adott vagy bármilyen módon nyilatkozott a legborzalmasabb kitalálható embergyötrelmekkel kell több százmillió embert sújtani, hogy meg tudja tartani a földi hatalmát ő, a mindenséget Teremtő Isten?  Ki tud ilyen bizonyítékot felmutatni, amelyben felismerhető az Isten akarása, hogy ő akarta mindezt a sok szenvedést? Tízmilliónyian, és újra tízmilliónyian haltak meg a háborúk borzalmaiban, Istenhez imádkozva azok, ott a lövészárokban, és a többiek a nyomorult otthonokban, hogy megmaradjon a puszta életük. Meghallgatta-e az Istenük, a keresztény Istenük az imákat? Vagy bármelyik népnek bármelyik Istene az imákat? Mert ha páran mégis hazakerültek fél lábbal, fél karral, nyomorékon, vagy éppen talán ép bőrrel, ennyit ér az ima, a könyörgés? Csak ilyen borzalmas rettenetekre figyel oda a jóságos Teremtő keresztény Isten? Vagy ez csupán puszta véletlen, hogy voltak, akik így vagy úgy átvészelték az ember által okozott borzalom időszakát? És úgy hitték-hiszik: az Isten végül is meghallgatta az egyik vagy másik imáját? Miért csak egyik-másik imáját? Miért nem az elején, a bajkeverőknek nyilatkozott meg: rossz fiúk, itt én parancsolok?!

Máglyahalállal kellett halni ötszázezer nőnek, boszorkányság vádjával vádolva a római keresztény inkvizíció által? Hol volt a vatikáni judeo-keresztény Isten, amikor ötszázezer szerencsétlen nőt sütöttek üvöltve, bámészkodó és elbutított keresztény tömegeknek, így kreálva borzalmas ünnepeket? Miért nem volt hallása az Istennek a szerencsétlen nők könyörgésére? Miért jelentett többet a keresztény Istennek az inkvizíciós emberszörnyek gyalázatos tömeggyilkossága, mint a több százezer ártatlan nő imája, könyörgése? Isten-e az az Isten, amelyik az emberek által kiagyalt és végrehajtott borzalmakat észre sem veszi, de eltűri a borzalmas gyilkosokat. Vagy itt is csak a kereszténység bűnei jelennek meg, nem az Isten akarása? Hol a parancs a tízparancsolatból, hogy ne ölj?! És az ötszázezer, boszorkányként elégetett nő egyik sem ölt meg egyetlen keresztényt se. És máglyán elégetett milliók egyike sem ölt meg egyetlen keresztény embert sem. Giordano Bruno-t, a kor legnagyobb csillagász tudósát 1600-ban elégették máglyán, mert azt tanította, hogy forog a Föld a Nap körül, és a Föld forog a Nap körül. Hol volt az Isten Giordano máglyahalálakor?

Nem ezt akarta Jézusunk. Az Istennek szüksége van papságra, hogy bitófára szegeztesse önmagát? Hogy legyen papság, aki őt, Istent vádolja, vádolhassa azzal, hogy nem is ő az Isten? Mert nem lehet Isten az, aki nem a választott népből való? Vagyis a választott nép egyik fia az Isten, aki majd Isten lesz, ha megszületik Máriából? Akit az Isten Szent Lélekként hoz teherbe, hogy a Szent Lélektől és Máriától megszülethessen Isten, a választott nép fia, a világ teremtője, a három isteni személyből az egyik? Hogyan lehet az Atya, Fiú és a Szent Lélek hármasság egy Isten, ha a fiú majd, mint Isten fia csak később, Máriából születik meg – és azt is bitóra szegezik?  Jézus születése előtt így csak az Atya és a Szent Lélek, vagyis a szent két személy volt az egy Isten. Ezek szerint a Szent Lélek nemzette az egyik Istent, Jézust, és így lett háromszemélyű az Egyisten? És ha Mária zsidó, akkor a Szent Lélek zsidót nemzett Máriában és zsidó lett a fiú Isten? Egyharmad részben zsidó lett ezáltal az Isten? Ha elhisszük, amit a Biblia ír, akkor így kell lenni. Akkor kinek az Istene a Szent Lélek, és kié az Atya? De: ne keresd az én titkaimat, mert megbüntetlek érte – írja a Biblia. Büntet az Isten, ha meg akarom ismerni? Hogyan higgyek akkor abban, amit nem ismerek? Miért tiltakozik az Isten, kitől fél Isten, tőlem, hogy meg akarom ismerni?

Miért kell az Istennek az emberek szenvedése? Isten akarja, hogy az emberek szenvedéset, gyötrelmet, halált okozzanak embertársaiknak? Vagy emberek akarják ezt Isten nélkül? Hol van az isteni akarat, tudás, mindent látás, hallás, amíg a gonoszság munkálkodik az emberben, hogy leállítsa a szenvedések okozóját? Miért Isten az az Isten, aki legyilkoltatja egyszülöttjét, Jézust – a Biblia szerint – az ő választott népével? Miért a gonoszságnak ad az úr hatalmat a jóság felett? Miért az atombomba lett a béke apostola a Földön, amely azóta is rettenetben tartja az emberiséget, és oly sok borzalmat okozott és okoz az emberiségnek? Drezda poklában miért kellett háromszázezer embernek, asszonynak, gyermeknek máglyahalált halnia? Hol volt az Isten Hirosima, Drezda, Nagaszaki történéseikor, holokausztjánál? Hol volt a szovjet, tízmilliókat pusztító haláltelepek esetében? Hol volt, amikor nemzetek vezetőit húzták bitófára? Hol van az Isten, hol van ő, amikor hívják, könyörögnek: segítsen azokon, akik benne hisznek? Miért kell az Istennek, hogy töméntelen háborús árva, özvegy, és gyermekeiket vesztett, reménytelenül tengődő öregek? Hol van a könyörületes Isten? Beavatkozik ő az emberek sorsába? Az emberi gondolatok őrleménye az Isten: amilyet őröl magának az ember, olyan Istene lesz, mert aki csak ocsút őröl, annak olyan ocsúból készült  Istene is leend, és hiszi az önmaga által, mint darálmányból gyúrt Istent, de nem látja a mindenütt ott lévő, a mindenben felismerhető Teremtőt. És ő nem szól, ő nem hall, nem hozzá szól a ma embere, hanem ahhoz az Istenhez, amelyet önmaga által darált ocsúból kotyvasztott önmagának az ember, és ezt elhelyezte a judeo-keresztény egyház az emberi lelkekbe.

Legközelebb a sorsról és a Teremtő Istenről szólok hozzátok.

Vissza a nyitólapra