|
|
Sabrag, Magyar Főmágus szól Hozzátok |
|
|
|
Hamis tanítások |
|
|
|
Drága magyar testvéreim! Pontosan tudnotok kell, hogy a világmindenség, amely körülvesz bennünket, oly végtelenül hatalmas, hogy amikor napsugárzás idején az ablakra tekintünk, a beözönlő napfényben látunk egy porszemecskét. Ez a porszemecske oly parányi a körülöttünk lévő világhoz, hogy szinte észre sem vesszük, ha nem süt rá a napfény, akkor nem is látjuk. Hát így van körülöttünk az egész nagy világmindenség: ha nincsenek a fénylő, fényt adó égitestek, az úgynevezett napok, akkor tulajdonképpen sötétség van. Ha nincs világosság, akkor sötétség van. Ha nincs felvilágosító, tanító, okító, tudósember körülöttünk, aki ismeri a természet rendjét, aki fényt, világosságot gyújt az agyunkban, akkor sötétségben élünk. Drága magyar testvéreim! Most ki kell mondanom azt a szomorú igazságot, hogy az emberiség a hamis tanítások miatt, annak okaként fény nélkül, hatalmas sötétségben él. Az emberiség önpusztító életet folytat, az emberiség vezetői ma a Teremtő hite nélkül, a Teremtő ismerete nélkül, a jóság, a szeretet ismerete nélkül tengődik. Valamerre kíván az emberiség menni: a fény felé. Az emberiség kívánja a fényt, a szeretetet, a jóságot, de nem találja meg, mert mindenütt ezernyi és ezernyi akadályt, sötét sorompót húznak eléje, fizetett bérencek tudósnak beállítva félremagyaráznak mindent, meghamisítanak mindent, az emberiség történelmét, meghamisítják azt, amiről ők sem tudják, hogy hamisítanak: a világ rendjét. Olyan emberek kerülnek tudós, tudományos beosztásba, akiknek fogalmuk sincs a Teremtő Úr akaratáról, akiknek fogalmuk sincs a világmindenség ismeretéről, akik a hatalmas távcsövekkel meglátnak valamit, és rámagyaráznak, belemagyaráznak valamit. Drága magyar testvéreim! Ma az emberiség olyan bűnt követ el, amelyik bűn lehet, hogy önpusztításba vezet. Amikor az ősmagyar hitet – István idejében, akit Szent Istvánnak neveznek – megszakították, akkor megszakították a magyar szellemiség óriás tudását, ismeretét, mert mindaz a hatalmas tudás, amit a gyógyító aranyasszonyaink, a tanító asszonyaink összehalmoztak, mindazt a hatalmas tudást, amit orvosként, gyógyszerként használtak: a természetből a növényeket, és minden létező anyagot, fölismerve annak tulajdonságait, jó és rossz tulajdonságait, milyen mennyiségben, mit, hogyan és mikor, milyen betegségre kell használni? A mi aranyasszonyaink, babaasszonyaink ezt mind tudták. Mind tudták a jósasszonyaink, a jótevő asszonyaink, akit javósasszonynak csúfoltak és csúfolnak. Akiket boszorkányként megégettek. Ezeknek a tudása majdnem örökre elveszett, és ma gyógyfüves könyvekben írják meg, azt amit újra föltalál, fölismer az emberiség a természetből gyógyító, hasznos növényként. Magyar testvéreim! A magyar népet István óta a kereszténység – meghamisította a történelmét -, a magyar népet csak fölhasználta az ő hatalmának a megtartására. Annyi szentet talán egyetlen nemzetből sem avatott a Vatikán, mint a magyarból. Miért? Azért, hogy butítsa a magyar népet. Hogy büszkék legyünk a szentjeinkre, akiket azért végeztetett ki a Vatikán, akik azért haltak meg zárdákba bezárva, mert bezárták őket, berugdosták a magyar királylányokat a zárdákba, hogy tovább ne létezzenek a nemzetük javára, ott pusztuljanak el szerencsétlen pária módon. Drága magyar testvéreim! Amikor István kivégeztette a legjobb magyar törzsi vezetőket, mikor helyére idegen vérű, idegen származású kalandor, kóbor gyilkosokat ültetett jó magyar névvel ellátva – rabszolgaként adva hozzá a magyarokat – jobbágy-cselédként, pedig a magyar soha nem volt rabszolga. A magyar urak, a természetes magyar urak szerető jótevői voltak a népüknek. Ez a folyamat megszakadt István szentté avatásával. István – Mindszenthy bíboros hercegprímás szerint – hét fiától kellett, hogy megváljon, mert hét fiát gyilkolták le. Utolsónak Imre herceget, megölették az ügyeletes vaddisznóval, úgy mint Zrínyi Miklóst. Mátyás királyt megmérgezték, Dózsa Györgyöt kivégezték, tüzes trónon elégették, mindezt azért, mert ezek a magyar nép jótevői voltak. Drága magyar testvéreim! Most, hogy szólok hozzátok, nagyon szomorúsággal vagyok tele. Jelen pillanatban ma Magyarországon olyan emberek tartják a kezükben a hatalmat, akik nem méltók az ember névre sem. [2007] Drága magyar testvéreim! Most elbúcsúzom tőletek a Teremtő Úristen áldásával. Vigyázzatok a mi drága magyar népünkre, szeressétek Magyarországot, a magyar népet!
|
|