Sabrag, Magyar Főmágus szól Hozzátok

A jelen korról - 2008. február

Kedveseim! Most szólok hozzátok. Most  szólok hozzátok, most a jelen időkről kell, hogy szóljak, tanításomnak a jelen időkről kell szólni. Ez most első kötelességem.

Nagy ősöm azt a kötelező tartást hagyta rám, hogy magyar vagyok. Nem egyszerű dolog, ez hatalmas, hatalmas kötelesség. Bár, ha jól meggondolom, nagy tisztesség és felelősség is egyben. Amikor Nap-bemutattak, mert az idő tájt még ilyen szent dolgok is előfordultak, a főmágus azt mondta volt Édesanyámnak, mondom Rozál lányom, ez a Kálmán csak úgy tarthatja mega jogát, ha megtette a nemzettel szembeni kötelezettségét. Nincs más választása. Vagy gazemberré válik, vagy magyar marad. Mert a Teremtő Úrnak az volt a dolga, hogy magyarnak teremtette, és így kell neki megtennie mindazt, amit a népe, a magyar nép vár el tőle. A Kálmán név valami ősi nagy rangot jelentett, mert Édesapám az Anyám után a keresztelőmön a Ferenc névhez ragaszkodott. Hogy keresztelőnek nevezzem azt a mágus-bemutatást, hogy az ősi hit, Vajk, Vajk-István előtti szeretet hitének mágus főpapja volt, bár mostanság Assisi Szent Ferencnek mondják, ám, nagy dolog magyarnak lenni.

A dédnagyapám és a nagyapám, akik még mágus főpapok voltak, igen súlyos kötelességet hagytak rám, nevezetesen, a Szent Rovásírásos Kőtáblát. Dr Bobula Ida megismerését, Dr. Badinyi Jós Ferenc szerető barátságát, Dr. Mihály Ferenc nagytiszteletű unitárius püspök lelki barátságát, Szörén nagymágus atyai szeretetét, Torma főmágus-táltos örök érvényű Nap-bemutatását, Dr. Szörényi Andor atyai barátságát. És az ő emlékük kötelez. Kötelez Koppány nagyúr emléke és vele együtt a legyilkolt nagy ősöm, Sabrag mágus szeretet-hitének főpapja emléke. Kötelez a kérdezés joga. Kérdezem: hagytak-e más választást a magyar népnek, minthogy gazembernek nevezze azokat, akik manapság a Nemzet Templomában terpeszkedve, a nemzetet hazugságaikkal félrevezetve, becsapva, demokráciát hazudva, idegen érdekeket kiszolgálva lopják el a nemzeti vagyont, és vetnek ebek harmincadjára mindent, ami magyar! Egy nemzet vagyonát oly módon tüntetik, lopják el, hogy közben demokráciáról beszélnek, semmibe veszik a nemzet azon akaratát, amivel a választásokon megbízást nyertek, hogy az ország javára – esküjük szerint – munkálkodjanak.

Az ősi erkölcsi törvény azt tanítja – mondja drága nagyapám -, elmondása szerint, idézem: „A király akkor költözzön palotába, ha a nép már palotában lakik és akkor egyen az asztalról, ha a nép már evett, ha a nép már jól lakott!” Gazemberek azok, akik másként vélnek, cselekszenek! – Ha már esküjükkel fogadták a népnek, hogy hűséges szolgái lesznek, és a nemzet szolgálatára. Megválasztásuk után a nemzet farkasává lettek. Kérdezni kell. Ősi jussom, magyar jussom jogán kérdezem: hova tűntek el a gyáraink? Hova tűntek el a gyárak munkásai? Kik orozták el konzervgyárainkat, mezőgazdasági- és ipari üzemeinket? Kik tolvajolták el az alumínium-iparunkat, bányáinkat? Hova lett a világhírű sertés- és szarvasmarha állományunk? A magyar falvakat járva döbbent képeket mutat a magyar falu! A lerombolódott, elhagyott, hajdani óriás nemzeti értékeket előállító épületek üresen néznek- a nagy magyar semmibe. Elhagyottak, mint a nemzet. Ti tettétek ezt! – a hazához a néphez hűtlen, választott gazemberek. Soha a magyar történelemben ilyen aljasul nem csapták be, nem lopták meg a magyar nemzetet.

Ellopták az energiabázisunkat, erőműveinket „privatizálás” elnevezés alatt rabolták el a nemzettől. „liberálisnak” nevezett világfosztogató rablóbanda idegeneknek játszotta át a magyar nép évszázadok alatt szorgalmas munkával megteremtett nemzetvagyonát, minden mocskos váddal illetve a nemzetet. Mondván és hirdetve: az állam rossz gazda! Vagyis a magyar nép rossz gazda? Ők állították ezt, akik azt ígérték a népnek, ha megnyerik a választásokat, becsülettel szolgálják a népet, a nép államát. Most hadd kérdezzem meg: mi a nevük a hazugoknak, tolvajoknak, csalóknak, ha hazudnak az őket megválasztottaknak? Ugye, az ilyen féreg népségnek, bitang hazaáruló a neve! Az ősi törvény pedig kimondja: „vettessék ki a nemzetből, az, aki a nemzet kárára-ellenére cselekszik, és nincs joga tenni olyat, amit a nemzet egésze el nem fogadna.” A nemzet joga és kötelessége minden eszközt használni, a bűnösöket megbüntetni, az elorozott vagyont, értékeket a nemzetnek visszaadni.

Kérdezem: miért süket és vak valamennyi törvénytudó meglátni és meghallani a nemzet szomorú sóhaját, panaszát? Mert ők talán nem is közülünk valók? Vagy idegenszívűek lepték el a jog, a bíráskodás mezejét? Nos kérdezem azt, a múltbéli proletár, akit idiótának,  panelpatkánynak neveznek, kérdezem azt, a panel-Bélát, a panel-Évát, ott a panel-nyomorúságban, honnét is származik? Nem-e paraszt volt valamelyik őse? Miért van az, hogy mostanság ellenségének állítja be az ügyeletes tudathamisító gazember a falun, vidéken élő Mezei Janit, a Mezei Rozikát? Az édes, s sokszor vérszerinti nemzettestvért? Gazemberek munkája ez. Magyart magyar ellen, testvért testvér ellen uszítani nemzetellenes cselekedet.

Már idegenszívűek lepték el a jog, bíráskodás mezejét. Nos kérdezem, kérdezlek te hajdanvolt városi proletár, akiket az idióták típusú, liberális demokraták csak panelpatkánynak neveznek el, de ezt úgy állítják mintha ezt a nemzeti oldal, a jobb oldal állítaná rólatok. Nem. Magyar ember testvéréről soha így nem nyilatkozik. Így, ilyen aljas módon uszítja a városi és a vidéki magyart egymásnak a magyar állampolgárságú külhoni patkány. Kérdezlek benneteket kedveseim, kedves panel-Béla, kedves panel-Éva, ott a panel-nyomorúságban, ti honnét is származtok? Nem-e paraszt volt valamennyi ősötök? Miért van az, hogy mostanság ellenségnek állítja be az ügyeletes tudathamisító gazember a falun élő, vidéken élő Mezei Janit, Mezei Rozikát? Édes, sokszor vér szerinti nemzettestvért. Gazemberek munkája ez, magyart magyar ellen uszítani, testvért testvér ellen hazudni – nemzetellenes cselekedet.

Idézek Jézus Urunk ősi, magyar-hit főpapjának tanításából: „Minden ország, mely magával meghasonlik, elpusztul. És egy város, vagy ház népe, nem állhat meg, amelyik meghasonlik önmagával.”

Barsi József, bicskei plébános szózata a papsághoz 1848-ban, de szólhatna akár most is a főpapokhoz, a magyar értelmiséghez. Idézem: „Mire magyarázzuk óh főpapok a némaságotokat? – írja Barsi plébános. – Minek nézzük mély és makacs hallgatásotokat az ítélet ezen napjaiban, hol a kocka Magyarország léte, fölvirágzása, vagy pusztulása fölött elvettetett? Mikor akarjátok hangoztatni az igazság szent szavát, ha most nem szólaltok fel, midőn egy nemzet élete veszendőben van? Most midőn a népnek szabadsága, hazája, élete, mindene, árulólag megtámadtatott, midőn ki akarják a népet az élet könyvéből törölni! Most nincs egy köztetek, aki az elrémült nemzethez intézné biztató szavát? Magyarországnak vészes időben főpapjai, mintha nem is volnának? A haza tudja hányadán áll veletek, s habár a bűnötök csak múlasztás volna is. A múlasztásnak eredménye vagy éppen a nemzet pusztulására, nyomorgó, haldokló nemzet fohásza könnyei és végső óhaja, ítélet lenne felettetek! Te pedig, óh magyar nép, mit nem hallottál a főpapjaid ajkairól, halljad meg az Igazság Istenének egy ismeretlen szolgájától, testvéredtől!” – írja Barsi József, bicskei plébános a magyar főpapokhoz intézett szózatában.

Most, immár 160 évvel Barsi József magyar pap után, hol vagytok ti magyar lelkészek? Hol vagytok magyar főpapok? Bezzeg oly sokan jeleskedtetek, mint békepapok. Az igazság nem a Parlamentbe, de a lélekben lakozik.

„Most itt áll bitófaerdő, annak aki magyar. Most itt vannak rabszolgák és megvannak a nyakörves kutyák.” – idézem Esopustól.

Idézet Kárpáty Árpád munkáiból, Barát Tibor munkásságából: „Történelmi útjainkat lerombolták, tövissel szórták-hintették tele, betakarták-betakarják mindenféle gazzal. Amit sehogyan sem tudtak elrejteni, ott az útjelzőket össze-vissza cserélték, hogy haszontalanná tegyenek minden utat.” Kérdezem: hol van a Magyar Tudományos Akadémia, mérnöki hadsereg, az orvostársadalom, az egész magyar értelmiség? Csúful szolga hadsereg. Ki, kik mások mutassanak példát az embereknek, ha nem azok, akik a gyalázat farkasaitól védendő élharcosai kellene hogy legyenek. Akiket a nemzet azért taníttatott, hogy legyenek, akik gondjában, bajában első támaszai legyenek! Azok a pásztorok futnak el elsőként a farkasok elől, vagy hívják a nyájra a farkast? Szegény magyar nép! Nincs nálad elhagyatottabb a Föld kerekén! Jaj, nektek árulók, írástudók, mert a nemzet él akkor is, ha ti árulók, nemzet-veszejtők már halottnak hiszitek!

Most megkérdezem azt az embert, aki egyenruhában, minden eszközzel, gyilokkal támad saját testvér-vérére, és védelmezni a nemzetet megrabló, saját fajtáját kiirtani akaró nemzetközi bűnöző hordát, bandát, embernek érzi magát, az, aki a nemzetére támad? Mert a nemzet ítélőszéke előtt felelni kell, előbb vagy utóbb ítél a nemzet, ne feledjétek! Bármilyen pozícióban nyaljátok a nemzetgyűlölők talpát, fenekét, az ítélet elől nem bújhattok el!

Mostanság már nincs hazát védő hadseregünk, csak egy idegen parancsra, más nemzetet gyilkoló, fizetett bérgyilkos társaság! Megszégyenítve a magyar katona nevet is. A Magyar Parlament által kinevezett bűnbanda katonaruhát csak civilként látott, tök idegen, a magyar népet sosem szolgáló, idegen honvédelmi miniszter – jelenség van.

És kérdezem: milyen okból kinek és kiknek az utasítására válnak azonnal nemzetellenessé, ha a magyar magyarul szólal meg, vagy magyar íze van a mondanivalójának, akarásának? Kik azok a földöntúli lények, akik miatt azonnal rasszistázni, antiszemitázni, szükségeltetik a magyart? Honnét ezeknek a magukat magyarnak nevező, gyűlöletre uszító társaságnak a joga, hogy a neki hazát adó nemzetet, szent ereklyéit, folyamatosan gyalázza?

Mi magyarok megkérdezzük: ez a bűnös hallgatás miért kell? Minden népnek kussolva kell hallgatni, ha a nevén nevezi az ellenséget, az ellene gonoszul viselkedőket?  Ennyire idomított világban élünk? Az emberiség ennyire idomított világban él, ennyire idomított világban élünk, akkor jaj az idomítóknak is. De jaj neked idomított világ, jaj neked emberiség!

Drága magyar anyák! Drága leendő édesanyák! Ti tettétek és ti teszitek naggyá a nemzetet. Ti szültétek mindig újra és újra a magyart. Nélkületek nincs magyar élet. Ti vagytok a nemzet megújítói. Hozzátok szólok. Veszélyben a nemzet. Drága magyar anyaság helyett meddőségbe akarnak ítélni benneteket, magyar nőket, leányt és anyát. Sorsunk már régóta a kiirtandó nép sorsa. XII. Pius pápa személyi titkára, Páter Lébert, egy kérdésre, a magyarokkal kapcsolatosan így válaszolt: „Az ilyen dekadens, kipusztulásra ítélt népségről, mint az árpádi magyarság, nem érdemes történelmet írni.” – mondta a pápa személyi titkára 1942-ben. A magyarokról. És a Vatikán sohasem kért ezért bocsánatot. Horváth Mihály püspök, római katolikus, Kossuth közoktatási minisztere, nagy történész, azt írja: „A világtörténet nem mutat fel mását annyi ármánykodásnak, hitszegésnek és árulásnak, és a magyar püspöki kar által pártfogás alá vett hitvány, hitszegést és ármányt, amint Hám János hercegprímás hódoló levelet írt az osztrák császárnak.” És, ma ugyanolyan hódoló, nemzetáruló, nemzetgyilkos gazemberek uralják a hatalmat, a Nemzet Templomában, mint hajdanában. A Nemzet Temploma - a Magyar Parlament. A magyar nép Parlamentje.

Drága mágus, főmágus nagyapám mondotta volt, aki teljes szellemi képességének teljes birtokában; ez a nagyapám 104 és fél éves koráig élt és tartotta meg a Teremtő Úr az ősi magyar hit mágus főpapjának, idézem, ő mondta: „Kisunokám, disznóólat csináltak a Nemzet Templomából, és amíg az ti ki nem takarítjátok, rabszolgái lesztek idegeneknek! És az a disznóól a Magyar Parlament.” Elmondtam ezt a Parlamentben a nemzetet bolondító parlamenti figurának is.  Azóta is úgy vélem, mint addig is tudtam, hogy a nemzet jajszavától megsüketül a görény ellenzék. Mert kérdezem: hogyan lehet elveszíteni azt a választást, amit megnyert az ellenzék? Miért nem lehetett kézileg újraszámolni a szavazatokat? Miért kellett elhinni a nyereségre beállított masinák hazugságát? Óh, te kis ember, hogy te miket tudsz kérdezni! Ha egy is közülünk táborba mert szállni, a hazát a nemzetet védeni, egyként üvöltő farkas falka üvölt ellenünk, kik vérünket szívták eddig is.

Magyar testvéreim! El kell mondanom, bizony, van itt ellenzék, kétoldali: egyik jobbról, a másik balról. Egy kutya kölykei. Ellenzéke ez a bitang banda a magyarnak, bármelyik oldalról is nézem. Ez a Gyurcsány-Orbán ember, egy csöcsről való. Különben hogyan foghat kezet a tisztesség a fekáliával? Ezt kérdezem, és választ várok rá. Aki olvassa, adja át! Vagy aki hallja, adja át! Okos szoknyás gyilkos, mondom: gyilkos, aki elveszi a betegtől az utolsó nyomor nyugdíjból kuporgatott pénzét, mondván, ezzel a hálapénz tisztességtelenségét megszüntetendő, de kötelezővé teszi most már az orvosok részre a hálapénzt. Kérdezem: miért nem utasította vissza az orvostársadalom egységesen az állami hálapénz elfogadását? Kiktől? Mitől fél az egész magyar orvosi társadalom? Vagy a disznófejű nagyúr már itt is ural mindent? Szegény magyar népem, már legjobbjaid is lelki rabszolgák?

„Csak a gyökér kitartson!” – mondta Padányi Viktor történész professzor. Most azonban már az ősi gyökér irtásához fogott a gonoszság, veszélyben a nemzet-megtartó magyar paraszt! Veszélyben az ősi juss, a magyar föld. És most az örök paraszt, a parasutu, ahogy a sumér mondta, sumér őseink, mert ők még így nevezték a parasztot, most, halálra van ítélve a nemzet vezetői által. És ha megszólal, akkor „kuss büdös paraszt!”. Mert a panel-lakosságot, a liberálisok panelpatkánynak nevezték, és ezt ellene fordították a falu lakosságának. Most én megkérdlek benneteket, akiket bekényszerített a szociális nyomorúság, a liberális nyomorúság a panelba, ahonnan nincs számotokra menekülés, ahol ha lekapcsolják a villanyt, éhen haltok, mert a háború után három évvel, a tejbe-vajba fürdő Magyarországból ma, a háború után sok-sok tíz évvel a nyomorúság országává váltunk.

Kedves városi testvéreim! Nem mehettek el sehova. Nem mehettek el sehova élelmet kérni, mert a patkányok uralkodnak rajtatok. Elmehettek faluba, falura, nézetek körül, vegyetek fáradtságot magatoknak. Végigmentek a falvakon, tekintsetek be a falvak portáira, ott láttok hatalmas, nagyon szép, hajdani épületeket, istállókat, pajtákat, sertésólakat, gazdasági udvarokat, gazdasági épületeket. Az egész országban minden gazdasági épület, minden istálló, minden pajta, üres. Ami a nemzet vagyonát jelentette valamikor, az élelemtermelés, a paraszti gazdaságok tele raktárai, a tele disznóólak, a tele sertésólak, a tele istállók, a takarmánnyal teli csűrök – ma semmi nincs. Ma, ha lekapcsolják a villanyt, kedves városi testvéreim, akit ellen uszítottak és ti elhittétek ezt az uszító hangot, mert rászavaztatok arra a kommunista hagyaték-pártra, amelyiknek más dolga sincs most, mást sem akar, mint menteni a saját bőrét, és a ti hátatokon akar most fölmenekülni a jóság birodalmába, ahol ők érzik jól magukat. Ahonnét visszanéznek, és azt mondják: „Ezeket jól megetettük!”. És a „nemzet idiótái”, a volt kommunista párttagok, ezt nem én mondom, ezt Lenin elvtárs mondta, minden kommunista párttagról, hogy szükség van rájuk, mert ők a „hasznos idióták”.

Magyar testvéreim! Ha meghallgattátok, amit mondtam, arra kérlek Benneteket, gondolkodjatok el, és maradjatok meg magyarnak.

Vissza a nyitólapra