Sabrag, Magyar Főmágus szól Hozzátok

A Nagy Isnteről - 2008. február

Drága magyar testvéreim! Mondtam, hogy a következőkben újra szólok hozzátok. Most, hogy a Nagy Isten élettel jutalmazzon meg, arról beszélek. Emberek, akiket sohasem láttunk, akiket sohasem fogunk látni, megismerni, akiről soha nem tudunk hallani, - élnek, vannak és meghalnak. Mégis, ezek az emberek alkotják a többséget, az emberiséget. Vallásuk van, amelynek alá vannak rendelve, állampolgárok, akik műveltek, vagy tudatlanok, hisznek vagy tagadnak, befolyásolhatók vagy éppenséggel befolyásolók, alávetettek vagy felsőbbrendűek, de összességében ők a társadalom bajainak hordozói és megteremtői is. Így ők a társadalom jó sorsának élvezői és megteremtői is, és elvetői is, és elszenvedői is. Az alaphelyzet mindenképpen a társadalom minőségéből fakad. Jó vagy rossz lehet. Fogadnak és elfogadnak elméleteket, amelyekből a felszínen dolgozó elmélet társadalom-formáló lesz, akár jó, akár rossz, de mindenképpen hat a vele élő társadalomra. Az elmélet.

Bennünket magyarokat lényegileg az foglalkoztat, igazak-e a rólunk mondottak, vagy olyan célú, rosszindulatú hamisságokról van szó, amikor nem magyarok írják a magyar történelmet, amely rosszindulatúságnak egyetlen célja az, hogy a magyar források hitelét lerontva, alantas kategóriába soroljon egy felsőbb kategóriára érdemes, nagy történelmi múlttal, kultúrával rendelkező népet. Mik is azok a források, amikre hivatkoznak a múltra? Milyen, mikori forrás-adatokkal dolgozik aki történelmet ad egy népnek, nemzetnek, vagy éppen elveszi a történelmét. Rólunk magyarokról nagyon szívesen írják, hogy a szentnek nevezett István az államalapító, aki a pogányságból kereszténnyé formálta a magyarokat, és a többi, és a többi. Így írnak, beszélnek rólunk. Aki megmentette a magyarokat attól, hogy a környező keresztény népek kiirtsák. Keresztény népek? Igen? Úgy amiképpen az inkákkal és az indiánokkal tették. Azt mondták, a magyarok pogányok voltak. Mondják. De ezt a magyarok sohasem állították önmagukról! Mondták, mondogatták, írták, írogatták, aztán egy-két emberöltő után, mert hogy csak ezt mondogatták, csak ezt írogatták, tanítgatták, ez ment be a köztudatba. És mindaz, amit még kitaláltak a cél érdekében, célszerűnek véltek arra, hogy silány masszává oktassák, a hajdani egyedekből, egyénekből álló nemes népet. És innét származnak, a későbben már forrásadatként használt képletek. Ez lesz a múltja, sohasem volt történelme, hitélete – a kikészített népnek.

A forrásadatokat írta ilyen barát, olyan püspök, amolyan jegyző, meg hittérítő kalandor, de bizonyíthatóan, valamennyi, nem magyar szervezet állt vagy áll a forrásadatok mögött. Ennek értékelése magyar feladat kellene hogy legyen! Igen ám, de ki az, aki szembe mer szállni az így tanulttal, önmagával, és elgondolkozni azon, amit a hagyomány mond és a távolabbi célok érdekében, kívüli forrásanyag, vagy bizonyítékok, mert a hagyomány így mondja a régi magyar hitről, amire az épül: „Imádd az Istent, magadhoz légy igazságos, másokhoz türelmes, segíteni kész. Másokét el ne vedd, törekedj jó gondolatokra, szavakra és tettekre, mindenki iránt, hogy a Nagy Isten élettel jutalmazzon meg.” Hát ez volt a régi magyar tanítás. Micsoda „pogány” tanítás! Még sok ilyen „pogány” tanításra lenne szüksége az emberiségnek, hogy a Nagy Isten élettel jutalmazzon meg. Mert mi az élet, amellyel a nagy Isten jutalmaz? Olyan szép élet, Istenhez méltó élet – jutalom. Jutalom, valami Istenhez méltó szép élet. Gondolkozzon el az Olvasó, a Hallgató, milyen a jelen élet? Ez az ember ajándéka az embernek? Hogy milyen az ember? Olyan, amilyennek nevelték. Hogy miért olyannak nevelték, amilyen? No, ebben a célszerűség, hogy milyen tudású legyen az az embertömeg, amelyik fölött lelki és fizikai uralkodásra törekszik egy kisebb csoport. A saját csoportérdekének megfelelően. Az embereknek többsége legyen ostoba, vagy magasan képzett, nem alkotó típus, inkább megalkuvó, nem gondolkodni akar, inkább megszolgálni a maga posztján a saját érdemeit, értékeit, saját érdekét. Mert Isten csak akkor van, és olyan amilyennek azt tanították, és szükséges.

Időről-időre, akik ország-világ előtt kérkednek, hogy ők keresztények, kereszténynek születtek, és úgy is fognak meghalni, nem mások, mint önmaguk rabszolgái. Ezt úgy kell elhinni, hogy aki csak a tanítottakat hiszi el, és nem a valóságot, az önmaga rabszolgája, az önmaga gondolatának rabszolgája és mások által nevelt rabszolga. Inkább hisz annak, hogy igaz, amit belesulykoltak idegenek, ha egyáltalán gondolkodik és gondolkodott valaha azon, hogy milyen képtelenségeket hitetnek el vele, mintsem a saját sorsú fajától tanulhatna, tanulná meg, igyekezne józanul végiggondolva elfogadni azt, amit a saját sorsú, saját népe tanít vele, vagy, érdemi alapon elutasítani, ha magyar, mondjuk Szabó Úr állítja, hogy Jézus abból a fajú népből született, amelyik fajhoz a magyar is tartozik, és erre rengeteg történelmi tény, adat és elfogadható adatok vannak, ha ilyet sorol fel Szabó úr, akkor jön a nagy felhördülés kívülről is, belülről is. Pocskondiázás, ócsárolás, gyűlölködés – csak a gondolkodás marad el. Az a fajta gondolkozás: „Nézd csak, nézd csak, talán igaz is lehet! Nézzünk csak utána!” Na, valami hihetetlenül primitív egyénné válik, rendszerint,  az addig még érdemes embernek ismert, látszólag képzett és gondolkodásnak ítélt ember is, ha úgy mer gondolkodni, ahogy gondolkodik. Ha azt mondom, hogy hunok évszázadokkal előtte, mint azt az átlag ember tudja, Kárpát-medence központtal, jelen voltak úgyis, mint szkíták, úgyis mint hunok, úgy is mint keresztények, Jézus-hitűek, és a nyelvük sumér nyelv volt, és ez a nyelv a magyar nyelvvel egyenlő, ezek voltak az avarok is, de még a mágus vallású pártusok is, és a magyar-magharok is, a magyarok is, és még lehetne sorolni. Bizony meglepődik a Kedves Hallgató, hallgatóim többsége, pedig mindez, sőt még ennél több is, bizonyíthatóan igaz.

Maghar, magyar Koppány, Dux Herceg? Mégis Győrffy György és Szörényi Levente ostoba bábáskodásával, Koppány herceget úgy mutatják be, mint egy kecskével fajtalankodó félállatot. Azt a Koppány herceget, aki hét nyelven beszélt, aki többet tudott a Föld bármelyik uralkodójánál, aki jó szándékúan – aljasság áldozata lett. István „szentnek” nevezett István áldozata, aki legyilkoltatta. Kérdés, ki a félállat, miként Dux Herceget ábrázolják? Az élők-e a félállatok, akik így ábrázolják? -  mert a halott Koppány nem tud védekezni. Céljuk az volt, álnok: hátba szúrni a magyart, mert minden ami magyar, örök támadás célpontja. Minden ami idegen – bármilyen bárgyúság is – óriási költségekkel van felmagasztaltatva - magyar pénzen -, ebben az örök felmagasztalásba pusztul bele a magyar. Mégis, önmagukról állítják ki a „buta magyar” bizonyítványt azok, akik a magyarság ellen ágálnak.

Rátestálnak minden vallást a magyarra, csak az ősmagyar hitet, Jézus Urunk tanította szeretet vallást – azt nem. Akkor pogánynak nevezik. A vallás birtokosaként, a vallását támogatva áldozza fel saját magát, lelki életét, anyagi támogatását, olyan ügy érdekében, szolgálatában, aki pogánynak nevezi a magyart, amely soha nem törődött a nemzet-szolgálattal. Sajnálatos, hogy ebben a Magyar Tudományos Akadémia – hamis tanok tanításával – élen jár. Sajnálatos, gondolkodni sem hajlandók azon, hogy a Magyar Hit Egyházában sokkal közelebb lehetnek a magyarok a természethez, a belső világhoz, Istenhez, mint bármilyen egyéb vallás által. Gondolkodni sem mernek azon, hogy velük és általuk a magyar hitben élnek. Eszmeileg és hitéletben erősebb kötődés jön létre magyar és magyar között.

Elhangzott már szomorú kritika is, hogy a Magyar Hit Egyháza pogányegyház, a szegények vallása. Én csak egy szerény kérdést tennék fel: mitől „szegény”? Tudják-e a választ? Attól, hogy magyar létükre idegen oltáron áldozzák fel pénzüket, lelküket és magyarságukat és teli torokból ordítva cikkeznek, védik a szerintük igaz egyházukat, mintha az egyház, az egyenlő lenne az Istennel, akit mindenki ellen meg kell védeni, még akkor is, ha ebbe belepusztul a saját fajtája! Pedig mi, akik hisszük magyar hittel, a Magyarok Istenét, az ősmagyar vallást, mi magyar vallásúak, nem vagyunk szegények. Nem. Mi magyar vallásúak nem vagyunk szegények! Mérhetetlenül gazdagok vagyunk. Magyarnak születtünk, magyarnak maradunk, magyar a hitünk. Magyarul imádjuk a Magyarok Istenét. Rólunk, nálunk, magyaréknál – minden magyar. Nekünk a Jó Isten az Istenünk, akitől mi sohasem félünk. Hű fiai, leányai vagyunk, szeretjük. A Teremtőt, a mindenség teremtőjét, akihez mi mindennap így fohászkodunk:

Mi Atyánk és Anyánk! Te ki túl rajtunk és bennünk vagy, szenteltessék meg a Te neved, a kétszeri hármassággal. Jöjjön el a Te országod mindenkihez bölcsességben, szeretetben, igazságban. A Te szent akaratod teljesüljön, úgy a Földön mind a mennyekben is. Add meg nekünk naponta a Te szent áldott kenyeredet és éltető borodat, éltető italodat, ahogy mi tökéletesítünk másokat, úgy tökéletesíts minket a Te igazságodban. Ajándékozz meg minket a Te jóságoddal, hogy mi másokat ugyancsak szeretettel és jósággal ajándékozhassunk meg. Végy el tőlünk minden gonosz gondolatot és cselekedetet, hogy mi mások jótevői lehessünk. Tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség, amiképpen a kezdettől, úgy mindörökké.

Badinyi Jós Ferenc kutatása Jézus Urunk imádsága. Azonban Koppány nagyurunk imája úgy szól: Teremtő Édesatyánk, Édesanyánk! Te teremtetted a mindenséget, Te teremtettél minket. Te a mindenségben vagy és bennünk vagy. Teremtő Édesatyánk, Édesanyánk vagy. Legyen áldott a Te neved a szülők és a gyerekek Hozzád szóló fohászában. Jöjjön el a Te áldott akaratod mindenkihez, jóságban, bölcsességben, szeretetben imádságban ás igazságban. És a Te áldott akaratod teljesüljön úgy a Földön, amiképpen a mindenségben. Add meg nekünk minden napra a Te áldott kenyeredet és éltető italodat. Amiképpen mi tanítunk és tökéletesítünk másokat, úgy taníts Urunk és tökéletesíts minket. Ajándékozz meg minket a Te szereteteddel és a Te jóságoddal, hogy mi másokat szeretettel és jósággal ajándékozhassunk meg. Végy el tőlünk minden gonosz gondolatot és cselekedetet, hogy mi mások jótevői lehessünk. Teremtő Édesatyánk! Te teremtetted a mindenséget, Te teremtettél minket, a Tiéd vagyunk. Tiéd a mindenség, a hatalom és a dicsőség, amiképpen a kezdetben, úgy mindörökké. Légy áldott Teremtő Édes Urunk, legyen áldott a Te Neved.

Drága magyar testvéreim! Ez Koppány nagyúr fohásza. Koppány nagyúr fohászát én az én őseimtől, mágus főpapoktól tanultam, és így adom nektek tovább. Most azt kérdezem, hogy azok, Győrffy György, Szörényi Levente, meggondolták-e, amikor Koppány nagyúrról, aki a világ legműveltebb embere volt akkor, olyan filmet készítettek, ahol kecskével fajtalankodóval ábrázolják, és a mai napig, Szörényi Levente lelkiismerete még nem ébredt fel.

Így imádkoztunk. Így imádkoztak a mi őseink. Ezekkel az érzésekkel akarunk élni. Akik keresik az egyetlen Igaz Istent, a Teremtőt. Akik keresik az utat a Teremtő Úrhoz, hogy megnyíljon Hozzá az út. Akik keresik a Teremtő helyét, a szavakat, amelyekkel védeni akarják a régi berögzöttségüket, bár önmaguknak ellenében is, olyan játékot játszanak, amelyikkel önmagukat űzik az igazság felé, Isten felé. Ahogyan szaporodnak az önigazoló magyarázkodások, úgy fog szaporodni a kétségeket támasztó nyomasztó gondolatok sokasága bennük. És egyre többet kezdik el mondogatni, ízlelgetni a szavak bölcs igazságát, a magyar hit imáját: „Mi Atyánk és Anyánk” – és odaérnek Hozzá, a Magyarok Istenéhez. A magyarok. Segítsen minden magyart az igaz útra a Magyarok Istene.

Szeretett Testvéreim! Én azt kérem tőletek, bármilyen körülmények között, bármi legyen a sorsotok, maradjatok meg magyarnak. A Teremtőhöz vezető út úgy szól, Az elhaltainknak, amikor emlékezünk rájuk, lefekvéskor, este, mikor őseinkhez-őseinkért fohászkodunk a Teremtő Úrhoz, akkor soha ne felejtsük el: „Teremtő Urunk, fogadd magadhoz az én drága szüleimet, őseimet, testvéreimet, s részesítsd őket Teremtő Urunk az általad rendelt örökké tartó boldogságban, mert a magyar hit, a magyar hitű ember, Jézus Urunk tanítását követő ember, mágus papjaink tanításait követő ember, Melkizedek tanítását követő ember, az Úrhoz fordul fohászával és kéri, az elhalt őseit, akit elszólított tőlük, részesítse az általa rendelt örökké tartó boldogságban, mert mi hisszük, hogy a Teremtő Úr a tiszta lelkű, a tiszta lelkű jó szándékú emberek részére megteremtette az örökké tartó boldogság helyét.”

Testvéreim! Szeressétek egymást, úgy ahogy Jézus Urunk mondotta: „Szeressétek egymást, ahogy én szeretlek titeket.”

Vissza a nyitólapra