Sabrag, Magyar Főmágus szól Hozzátok

Anyám

Ahogy mentünk a vásárban,

Én görcsösen a szoknyáját fogtam.

Az óriásemberek az égig értek,

Én még nagyon kicsiny voltam.

Anyám egy rőfösnél megállt.

Mellettem márcot mért egy bosnyák kofa;

- Édesanyám, én kérek olyant,

Mert finom a márc illata. -

Anyám a rőfössel zsémbelt;

- Drágán adja rőfjét, hallja, jó ember! –

Mert vigyázott nagyon a pénzre,

Megnyűtt érte sok, sok kendert.

- És mások itták a márcot.

Finom mézillat áradt a légben.

Oly sokan vannak, elfogy a márc,

És nem jut belőle nékem. –

Anyám, csak egyre alkudott,

A rőfössel is és most már velem is;

- Nyughass már fiam, várj kicsit. –

És kialkudta méterit.

- Egy nagy pohár márcot kérek. –

Lépett a kofához drága, jó Anyám,

Mert a rőfösnél a már árát

Az előbb, kialkudta már.

Vissza a nyitólapra