|
|
Sabrag, Magyar Főmágus szól Hozzátok |
|
|
|
|
|
|
|
Üzenet a pápának: Az olajfa
Rejtett dolog volt eddig, Hogy kik is a római keresztények, De most a Pápa Őszentsége szája Eloszlatta a sötétséget.
Peruban előjöttek Az ős föld indián maradékai, Egy „Szent Bibliát” vittek a pápának: Keserű szóval adták neki.
Ez az a „Szent Biblia”, Melynek nevében karddal jöttek hozzánk. E „Szent Biblia” nevében gyilkoltak itt! Ezután már nincs szükségünk rá.
Magyar! Te mit üzensz? Szólj! Mit üzensz? – Te olajfába oltott ág. Mert így nevezett minden keresztényt A Rómában lakó „Szent Atyánk”!
Hát Te, magyar? – Te mit szólsz? Mit üzensz Rómába a „Szent Atyának”? Hozzád is karddal vitték a Bibliát! Vesztére Magyar Hazának.
Te csak oltott ág lettél? A zsidók olajfájába oltattál? Így Istennek fogadott gyermeke vagy? Idegen törzsön vagy egy hajtás?
Elmondta ezt a Pápa! Szégyenére a keresztény világnak; Hogy „MI keresztények oltványa vagyunk A zsidó törzsű olajfának.”
Nincs vallásunk, Szent Hitünk? Jézus Urunk SZENT TANÍTÁSA mögül Kajafás, a zsidó főpap parancsa Lehet az idvezítő, nekünk?
Eltűrt sokat a Magyar! Vérzett, Istvántól; - immár ezer éve, És? – Lám még most is csak fogadott gyermek A római Isten kebelében.
Mi nem oltott ág vagyunk! Istenünk, Urunk a mi Jézus Urunk! Évezredek Népének büszke sarja, - Mi, nem Kajafás népe vagyunk.
Íme! Itt a Biblia! Visszaadjuk ezt; - mint az indiánok! Ezer évig ONTOTTUK érte VÉRÜNK: - S nem váltotta meg a világot.
ÚR városából jön a FÉNY, Ősi agyagtáblákra írva a MÚLT; KALDEUS ŐSEINK üzennek, RAJTA! Mi, NIMRUD APÁNK NÉPE vagyunk!
Istenünk! Urunk! Jézus urunk! Óvjad, védjed a Mi drága nemzetünk! Légy irgalmas, hogy egykoron elhagytunk! Jézus Urunk, bocsáss meg nekünk!
|
|