|
|
Sabrag, Magyar Főmágus szól Hozzátok |
|
|
|
|
|
|
|
… az Éltető gyökeret
Nézz a földet, a kék eget A messzibe futó végtelent A nyíló, apró virágkelyheket - érzed-e bennük az élet illatét? – Látod-e az élet szép, színes virágát? Gondold el Ember, ISTEN GYERMEK, A TEREMTŐ, a hatalmas Úr, Neked teremtette a szép világot!
Tiéd a rög, az út futó pora, Mit játékos szél űz messzire. Tiéd az illat, s vele a virág És Tiéd az „Égig érő fa”, A belőle áradó örök erő. Tiéd a parány és az óriás, Az anyag minden formája! Ember! Tiéd a Teremtő Úr Érzékkel felfogható világa!
Nézz fel a távoli csillagokba, Mit fényévekkel oly nehéz mérni, S gondold el Te csöppnyi Ember Dolgod lészen mindezt érteni! És utadban ha szállsz űrhajón, Vagy alkotsz bármely alkotást, Amit alkottál, s amiből alkottad, Minden és végtelen mindenek Magukban hordozzák az Úr Akaratát!
Te maradj a HIT erejében, Légyen életed értelme a tanulás! Keresd a rögök között a járható utat, Mert így tárul ki előtted az Isteni Világ! Lássad az illatos, szép virágot, Lássad az „Éltető Gyökeret” S meglásd, majd bölcs leszel A létező a látható mögött Majd meglátod a nagy Én-t, A Mindent Teremtő Istened!
|
|