|
|
Sabrag, Magyar Főmágus szól Hozzátok |
|
|
|
|
|
|
|
LESZ MÉG MÁRCIUS!
Csak el ne felejtsétek, Hogy mit tettek! Csak ki ne aludjon a láng! Figyelj csendben, S ha jön, közeleg a hajnal, Készen légy magyar! Nagy munka vár ránk!
*
Lassan, mogorván hömpölyög a vén Duna. A tájon csillagfényes éj lapul, Lágy hullám búvik a füves parthoz, S a néma éjszakában valamit súg.
A távolban csillagfények játszadoznak. Rakoncátlan, apró csillagocskák; A csillagos ég Hadak Útjáról Fénylő tűzcsóvákkal híreket hoznak.
Amott a vén fűzfa sóhajt, mély nagyot; Mintha lelkével azt sóhajtaná, Morogj csak, mozdúlj meg, te vén Duna! Mozduljatok meg, ti fénylő csillagok.
Odább, a temetőben, kopjafa rezdül, Árnyak suhannak egy vén hárs alatt, Itt, ott, a harmatos fű könnyezik, A halott csendre könnypára települ.
Titkokat mormol az öreg Duna lelke, S felel rá csendben a Hadak Útja, Némán rezdül a partmenti fűzfa, Kopjafa bólint, csendben rezzenve.
A völgyekre hajnal pírja ont síneket, Csattogva szól a csalogány dala. Amott a hegyek büszke ormain, Mintha a Turul-madár ébredezne.
Valamit nyugtalanul susog a szellő, Mintha minden ébredezne titkosan; Valami rezdül a némaságban, Az égen összesúg két bárányfelhő.
*
Mintha minden azt súgná, ÉBREDJETEK! Felkelni készül a fénylő Nap! Ébredjetek! Új hajnal közeleg! Nagy munka vár rátok! Készen legyetek!
|
|