|
|
Sabrag, Magyar Főmágus szól Hozzátok |
|
|
|
|
|
|
|
Alkony Sidney felett
Lebbenő szélben, alkony tájban, Szürke köd szalad a víz felett, Fuvallat játszik a vitorlákon, A néma ablak, távolba mered.
Ezernyi színes virága gyúl , Lámpái fénye az égig ér, Házai tövében homály lapul, Falai közé, besurran az éj.
Csend bukik a lágy hullámokra, Itt, ott, csobban a játékos hal, Lágy fodort borzol a futó szellő, Villámok ébrednek, álmosan.
Csipke fény gyúl a harbouron, A híd büszke ívét követi, Vas karjai lágy ölelésével, Észak gyöngyeit, déllel ötvözi.
Távoli fénnyel dörren az ég, Lomhán billenő hajó teste, Moccanva jelzi ébredését, Felhő mögé búvik, Dél Keresztje.
A karcsú pálma földig ível, Háztető rohan a vad széllel, Folyammá duzzad a rohanó ár, Levél hull a földre, sűrű jéggel.
Ezernyi fény ikertestvére, Csillanva él az út vizében, Viharral, jéggel, esővel, széllel, Ilyen vagy Sydney, egy nyári éjben
|
|