Sabrag, Magyar Főmágus szól Hozzátok

A vallásról - vallásokról - 2008. február

Kedveseim! Most a Magyar Hittudományi Intézet tagjaként szólok hozzátok. Mágus-kötelességemnek tartom, hogy megosszam veletek azt, amit meg kell osztani, amit tudnotok kell. Egy mágus nem tarthatja magában azt, amit tud, meg kell osztani nemzettestvéreivel, mert ez a Teremtő Úr parancsa. Most vallásokról van szó, vallásról van szó, nevezetesen a judeo-krisztián, a zsidó-keresztény vallásról, amit Római Katolikus keresztény vallásnak is neveznek. Most én megkérdezem azt testvéreim, hogy szabad-e arról beszélni, hogy ezt a vallást is lehet kritizálni, ez a vallás is lehet kritika tárgya, mert a következőkben megpróbálom előttetek megvilágosítani azt, hogy miért merem kritizálni. A judeo-krisztián, a zsidó-keresztény vallást. Mert amikor azt írják-mondják, hogy Krisztus után vagy előtt, Krisztus születése előtt vagy után, máris kétségbe vonható, hogy helyesen ismeri a mondó író, történész-pap, a történelmi változások időpontjait, a történelmi vonatkozásokat, annak tárgyi, valós, tényleges tartalmát. A Krisztus után, vagy Krisztus előtt kifejezés azért is félrevezető, mert az emberiség ma sem tudja mikor született Jézus Urunk – Krisztus születése előtt, vagy Krisztus születése után. Így akár 5-8 év különbség is elképzelhető úgy Krisztus előttre, mint Krisztus utánra, születési évnek.

A vatikáni okoskodók, úgynevezett Szentírás Bizottság, a Commissio de la Biblica, amelyet 1902-ben hívott életre XIII. Leó pápa a szentírás tekintélyének megvédésére, ez hivatott arra, hogy a Vatikán időnként megrekedt szekerét elméleti csűrés-csavarással nyomja a sehova nem vezető úton, a mégis nagyon göröngyös úton, igyekeznek az úgynevezett szent szerzőkre való hivatkozással így vagy úgy módosítani az elavult, idejét múlt, és a tudomány által megcáfolt vatikáni tanokat. Azok a szent szerzők, akiknek a munkáiból idéznek, igen kétségbe vonhatóan írtak. Ezekre az iratokra, amelyeknek ma napig sem ismerjük a szerzőit, bár a vatikáni magyarázók Lukács, Márk, Máté, János és evangélistáknak nevezett akárkikkel szeretnék fémjelezni a Bibliában leírtakat, ami az Újszövetség szövegeit illeti, utólagosan épült, összeszerkesztéssel történt a Biblia.

A Biblia semmi, és az őt megszülő egyetlen iromány sem tud elfogadható választ adni arra, hogy Jézus Urunk mikor született, mikor halt meg. Azt sem tudják, de állítják, hogy a Mózesnek tulajdonított szerzéseket Mózes szerzette-e vagy valaki más. Ki? Kik? És Mikor? A szentatyák megegyeztek abban, hogy mire mit kell mondani – amire aztán alaposan rácáfolt a kutató tudomány! Anton Jirku – világhírű régész-történész írja a De welt, die weibl – 1957. 62. oldalon: „Az ókori keletnek feltárása, és főleg a Palesztina, Szíriára vonatkozó új források, leletek, rákényszerítenek bennünket álláspontunk megváltoztatására. Mózes I. könyvének elbeszéléseit írásba foglalhatták jóval későbbi korban, mint amelyről beszámolnak azok akik leírták, ezeknek az ősrégi koroknak kétségkívül helyes ismeretét őrizték meg. Vagyis a Mózesnek tulajdonított munkák később, hagyományból íródtak” – írja a  szerkesztő.

Itt önkéntelenül merül fel a gondolat: ha a mózesi munkák írói ősrégi koroknak kétségtelenül helyes ismereteit őrizték meg, akkor miért ne lenne kétség kívül helyes a magyarság ősrégi ismeretei is? Miért üldözte a Vatikán a magyarok emlékeit? Miért nem nyitja ki a titkos levéltárakat, melyeknek révén pontos felvilágosítást lehetne adni a világnak a magyar ősi hit és az ország ősi területi állapotáról. Mert az a „pogány” mese már semmiképpen nem állja meg a helyét.

A történetírásban sehol sem található az a népszavazás, ami Jézus Urunk születésével kapcsolatos. Mert, amely népszámlálással Betlehembe kényszerítik a bibliai mesemondók Máriát és Józsefet. Semmi bizonyítékuk sincs arra vonatkozóan, hogy Jézus Urunk Betlehemben született volna. A szövegírók kiizzadtak egy általános építkezést, és, mert mivel abban az időben József lakhelyén elég szűkében volt a munka, írják, akik kiizzadják ezt a mesét, így József, a Heródes által építtetett Herodium váránál igyekezett munkát találni, ács révén, ez az új vár Betlehem közelébe épült, mivel Mária gyermeket várt és így a nagyobb jövedelemre fokozatosan szükség volt - izzadták ki a vatikáni okoskodók. Vagyis, nincs olyan, amit ügyes magyarázattal ki ne tudna igazítani a Szentírási Bizottság.

Semmi bizonyíték nincs arra vonatkozóan, hogy Jézus Urunk Betlehembe született volna, és arra sincs bizonyíték, hogy december 24-én este vagy reggel, éjszaka vagy nappal. Májusban vagy decemberben. És arra sincs semmi bizonyíték, hogy létezett-e a betlehemi jászol. És a meleget lehelő csorda. De létezik a minden lében kanál, összevissza író, mindenféle népség, aki ezt a történetet, amit leírnak, el akarja hitetni az emberiséggel.

A napkeleti bölcsekről sem tud semmit a vatikáni bölcselkedés. Nem tudják, vagy nem akarják. Kik voltak és honnan jöttek? Miért jöttek mágusok, háromkirályok, csordapásztorok, vagy kik voltak a tiszteletet tévő emberek? Nagy a bizonytalanság a judeo-krisztián tanításokban. És teljes az ellentmondás. Mégis, feltétel nélkül, lelki elkötelezettséget követelnek meg a híveiktől, pedig úton-útfélen belebonyolódnak saját dogmáiknak útvesztőjébe, tekervényes magyarázatokkal, értelmetlen, egymásnak ellentmondó állításokkal zavarják lelki zűrzavarba a jámbor hívőt.

Had idézzük itt XXIII. János pápának a II. Ökomenikus Zsinaton elmondott beszédéből a következőket: „A jelenlegi Ószövetség – jól figyeljünk! – a jelenlegi ószövetség, egy összelopkodott és átírt, ókori hagyományoknak és letűnt népnek megmásított történelme.” XXIII. János pápa nem tudhatta, hogy az „ókori letűnt nép” nem tűnt el, hanem tovább él: a magyar népben. A sumér nép egyenlő a magyar néppel. A sumér nyelv egyenlő a magyar nyelvvel.

Most jól figyeljetek magyar testvéreim! Most kivonatot mondok el XXIII. János pápa beszédéből, a II. vatikáni Zsinaton. János pápa mondja: „A szemináriumban alig van ékesszólás tan, és a hívek képtelenek végig kínlódni az új papok gyatra beszédeit és naív, pietózus meséit. Tele a fejük spekulatív dogmával, és az Ószövetség idejétmúlt és megcáfolt antiproformista nacionalizmusával. Beleizzadnak szegény elnevelt papjaink, hogy kihozhassák az Isten egyetemes szeretetét, minden népnek adott természeti jogokat és a krisztusi univerzalitást. Vagyis, hamis és ókori nívón mozgunk ma is, amikor a pozitív tudományok és az archeológia, antropológia, geológia, nem különben a megtalált sumér I. Biblia, Úr városának feltárásával 1954-ben, Dr. Samuel Noah Cramer, Paralel Biblia, 1956. És mindent felvilágosultan feltártak és megmagyaráztak. Senki sem érti ezt a maradék, már kimúlt, ószövetségi fontosságot, ami nagyrészt egy összelopkodott és átírt, ókori hagyományoknak és letűnt népnek, sumér, akkád, káld babilóniai népnek meghamisított történelme.” – mondta XXIII. János pápa. Szóval, kötve vagyunk, valami ósdi judaizmussal, és nekünk nem elég az Isten fia, Krisztus. Mindszenthy József, Magyarország hercegprímása miután a Vatikán leváltotta nemes tisztségéről, kiábrándulva a vatikáni hamisságokból, megértette népe igazságát, és minden erejével a magyarok nemzeti öntudatra ébredését igyekezett szolgálni. És Torontóban tartott beszédében kijelentette: „Lelki megújulás nélkül nincs nemzeti feltámadás!” Hogy Mindszenthy bíboros mit értett lelki megújulás alatt, azt megírta a Torontói magyar élet – című újságban, 1973-ban.

Az utolsó caracasi beszédében pedig nyíltan és nyíltan és félreérthetetlenül felhívta a figyelmet őstörténeti kutatásainkra, eredményeinkre. És többször is utalt a Buenos Airesi Egyetem sumerológiai professzorának, professzor Badinyi Jós Ferencnek az írásaira és munkásságára. Megdöbbenését fejezte ki, hogy a magyarok nem ismerik ezeket a kutatási eredményeket. Ezeket a kutatási eredményeket mi, a Magyart Hittudományos Intézet tagjai kötelesek vagyunk a magyar nép tudomására hozni. Azok az írások, szent könyvek, amelyek a magyar hit ősi szent könyvei voltak, hun-székely-magyar rovásírással írtak, valószínűleg örökre megsemmisültek az utókor számára. A vatikáni vallási türelmetlenség igyekezett minden nyomot eltüntetni, ami a Jézus-hitű vallással kapcsolatban áll. Ez a vallási fanatizmus nemcsak a szent könyveket, de a magyar vallás papjait és követőit is fanatikus kegyetlenséggel irtotta. Ilyen módon tűntek el majdnem nyomtalanul az igaz bibliai események leírásai, és csak az isteni gondviselés nyomán kerültek elő a régészeti kutatások eredményeképpen a felvilágosító, eligazító igazságok. Az evangéliumok semmitmondó szűkszavúsággal írnak Jézus Urunk földi létéről, cselekedeteiről és történetéről. Amit leírnak, azok csak az evangéliumi írók céljainak megfelelően legfontosabb dolgok, de sem földrajzi, sem időbeli tájékoztatást nem nyer az érdeklődő ezekből az irományokból a lényeget illetően.

Kétségkívül, felmerül az evangéliumok olvasásánál, hogy az evangélisták mintegy megrendelésre, összehangolt forgatókönyvet írtak oly módon, hogy az olvasó azt érheti az írásokból, ami a számára éppen a legmegfelelőbb. Egyes tudományos kutatások szerint, és vallási főpapok állítják, hogy a Medici ház megrendelésére 72 zsidó rabbi írta a ma ismert Bibliát, vagyis a zsidó nép történelmét és meghamisítják Jézus Urunk tanításait a Biblia egy ötödét képviselő Újtestamentumban. Itt utalunk arra, hogy Jézus Urunk a kereszten történt meggyilkolásakor lehetett akár negyven éves is, de lehetett huszonnyolc éves is. Vatikáni atyák semmit sem mondanak híveiknek a Babiloni Egyházról. Péter apostol Jézus-hagyományokat őrző Babiloni székhelyű egyházát a semiták lerombolták. Tudós-mágus papjaink a kegyetlen szadizmus elől a megmaradt néppel menekült amerre tudott. Sokan vették útjukat az ősi föld, a Kárpát-medence felé, ahol ugyanaz a nép élt, mint a menekülők és ugyanazt a vallást követte. Mindaddig élt is a magyar mágus, a mag-papság által Jézus-követők hite, amíg a Vatikán összefogva germán-szláv szövetségben minden ármánykodásukat latba vetve, belekényszerítették a fegyverrel le nem győzhető magyarságot a judeo-keresztény vallásba. Ezt tette Géza fejedelem, a részeges Géza fejedelem, aki legyilkoltatta testvérét, Mihályt, akinek a felesége Fehér Menyét volt, akiről azt mondták, hogy István édesanyja, pedig nem ő István édesanyja.

A jelen idő nagy törekvése, a vatikáni színvallások főpapjai, papjai a kommunizmus áldozatos hívei. Ebben élen jár az a partizán múltú lengyel pápa, aki szovjet-szolgáló pápa, aki éppen úgymint az elődei, soha sem merte meglátogatni a legjobban tejelő, ezerszer, milliószor is becsapott magyar népet.

Az evangélisták nem jegyezték fel Jézus Urunk perének időbeliségét, de nem különböztették meg az egyes események napjait sem. A Zsidó Nagytanács kettős tárgyalásáról, sem Heródes Antipász előljáró tárgyalásáról sem, úgy a jelen kor vatikáni urai is elhallgatják a magyar hívők előtt, milyen alkut kötöttek a híveik rovására és a kommunisták előnyére, kiárulva a lélekbörzét, e legelemibb magyar érdekeket, Paskai bíboros Lékai bíboros és az egész magyar felsőpapság mai vezetésével.

Pilátust figyelmeztette felesége, ne ártson az Úr Jézusnak, Annás, zsidó főpap védelmébe vette az üldözött keresztényeket, de kit figyelmeztet a Vatikán, hogy ne ártson a sokat szenvedet magyar népnek. Mert miközben a Vatikán azt sem tudja, milyen napra esik nagypéntek, úgy azt sem tudja, hogy él egy nép nem messze tőle, amelyért ma szót kellene emelni, hogy el ne pusztítsa az őt körülvevő „keresztény” népség. Keresztények pusztítanak keresztény népeket. Azt a keresztény népet, amely a keresztény Európát védte. Amely keresztény Európa a magyarságnak köszönheti létét, hogy ma nem mohamedán Európa.

„Magyarország a Népek Krisztusa!” – mondja Mécs László költő. „Lelki megújulás nélkül nincs nemzeti feltámadás!” – mondja Mindszenthy bíboros-hercegprímás. Prohászka Ottokár a papság fényűző életét kiáltja ki a nyomor Magyarországában, és a székesfehérvári püspök vérében érezte a magyar nép nyomorúságos megalázását a Vatikán részéről. Sokan kérdezik tőlünk azt, mégis hogyan lehetséges, hogy a magyarok még mindig hinni tudnak a Vatikánnak és a magyar papok miért nem állnak a nép élére, a népért? Mert a katolikus egyház megcselekedte azt is, hogy eladták a magyar papokat gályarabnak és ha a papok kiálltak a magyar nép mellett, akkor, első esetben, megkorbácsolták őket, második esetben kasztrálták, vagyis kiherélték őket. Aztán, ha ez sem használt, akkor felakasztották őket. Erre mi azt feleljük, hogy azt ne tőlünk kérdezzék, hogy a magyarság miért hisz még abban az ószövetségi vallásban, amiről XXIII. János pápa is azt mondta, hogy „ósdi, idejétmúlt, és új Bibliát kell írni”.

Vissza a nyitólapra