|
|
Sabrag, Magyar Főmágus szól Hozzátok |
|
|
|
|
|
|
|
A vihar után
Megrettenve állt a világ. Döbbenten nézte néma harcodat. Országok Krisztusa! Drága, szent Hazám! Mások bűneiért tették fejedre – Töviskoszorúdat.
Ellened támadt a sátán hada Szolgái, mind sorsot vetettek reád. Egyedül harcoltál, országok Krisztusa, S ellened támadt a nagy világ.
S Te, országok Krisztusa, Kiszolgáltatva minden gyalázatnak: - még ecetes vizet sem kaptál – Oltani szörnyű szomjadat.
Keresztre húzva, sárba taposva, Megfeszítve, elhagyottan, s oly árván, Mint Jézus Urunk az átkos Golgotán, - és csak sírt a sok Magyar Mária – Téged siratott, keresztre feszített Drága, Szent Hazám!
Mint jézus Urunkat a Golgotán, Úgy állt körül a vad világ, A szemekben hiába ült a fájdalom könnye, - ha a trónokon Luciferek alkudoznak Miképpen hajdanán – Ott ült a hatalom trónusán A sok Pilátus és a sok Kajafás.
*
Ötezer tankkal. Százezer ördög Dühöngve rombolt, épített börtönt. Ötezer tankkal, rabszolga haddal Egy Világ támadt a kicsiny magyarra.
Óh mennyi remény, óh, mennyi álom Omlott vérbe a pesti utcákon Milliók álma, milliók vágya, Vádlóan kiált e bűnös világra.
Nézz fel az égre, imádkozz halkan, Mert nem estél el a szörnyű viharban. Állsz, mint az ős hegy, nyugalmad árad: Csak mondd, csak mondjad néma imádat.
*
Tanulj meg élni, dacolva könnyel, Tanulj remélni, fáradt ököllel. Hidd el, csak hidd el, hogy nincs még vége Hogy süt még napfény a Magyar Égre.
|
|