|
|
Sabrag, Magyar Főmágus szól Hozzátok |
|
|
|
|
|
|
|
Emlékezés októberre
Csendesen jött az őszi éj, A csendre ködfátyol borult. A szívekben lázas lobbanással, A szabadság szent tüze gyúlt.
Hajnal jött, égett már a láng, S ki élő mozdulni tudott, Egyként sírt örömkönnyeket: Szent Szabadság! – Isten hozott!
Borult volt? Tán eső esett? De a Nap fénylőn ragyogott! Egy nemzet sírt örömkönnyeket: Szent Szabadság! – Isten hozott!
De túl a Kárpátok ormain, Indulni készült a halál; Vasláncos talpon jött, osont, Október gyászos hajnalán.
Aztán, egy rémült hajnalon, Tengernyi gyilkos tört reánk, Millió sebből vérezve, Elbukott harcunk, s szent Hazánk.
Éjszaka lett, meghalt a láng, Ki még élt, mozdulni tudott, Dermedt szívvel sírt az éjben; Sírtak, sírtak a magyarok.
De a szellem honában, ég Az olthatatlan, tiszta láng: Köszöntünk még égő lánggal, Isten hozott, szent Szabadság!
|
|