Sabrag, Magyar Főmágus szól Hozzátok

Magyar mondák - 2008. február

Kedveseim! Magyar testvéreim! Most egy kicsit magyar mondákról emlékezek meg, mondok el néktek történetet, mely oly szép, hogy minden nap, minden gyermeknek tanítani kellene. Mert a gyönyörű magyar történelem azon része, amiről a mai iskolákban magyarellenes oktatásban, már szó nem esik.

Hunor és Magor. Nimródnak két fia volt – így szól a legenda -, a két fiú, Hunor és Magor ikertestvérek voltak. A két testvér közösen vadászva, egy szarvast üldözve jutottak el a mai hazába. Így szól a legenda, melynek eredetijét Priscos Rétortól eredeztetjük, aki bizánci követként a Hun Birodalomban, Atilla udvarában járt és valószínű ott jegyezte fel a hun mondát. Ennek alapján, és a magyar nép ajkán megőrzött legenda alapján írta Arany János Rege a Csodaszarvasról című költeményét. Hunor és Magor egy csodálatos szarvast üldözve eljutottak abba az országba, melyet ők Szittya országnak neveztek el. A monda szerint Szittya ország napnyugati fele jutott Hunor vitéz népének, és a keleti fele pedig jutott Magor leventének.

A hun-magyar nép ajkán csodálatosan fennmaradt legenda visszanyúlik a történelemben. A nimrudi korba. Nimród, Nimrud, Nemere, Ménrőt, stb. nevek egyazon személy különböző módon írt nevei. A mondák-legendák mindig valóság-elemekre épülnek föl. Azt azonban, hogy az utókor mit értsen a mondákból valóságelemeknek, a szaktudósok elkötelezettségük és faji érzelmeik, politikai érdekeik és vallási hovatartozásuk szerint magyarázzák a laikus hallgatóknak. Mert a hallgatók, laikusak. Várják, hogy a tanító az igazságot tanítsa. A történelem tanításában csak igen kevés tudós ért fel a tárgyilagosság, az őszinteség csillag-fellegvárába. A magyar történelmet finnugorista szakbarbárok hamisításai, felismerhetetlenségig igyekeztek meghamisítani, gyalázatos tevékenységükkel igyekeztek túlszárnyalni a valláshamisító vatikáni hamisításokat is. Így született meg a mai napig is nyergelt, döglött lő, amely szerint a hun-magyarok istentelen pogányok voltak, és hogy hun-magyar nyelvi rokonság, a hagyományok és a legendák csak mesék a nép ajkán.

Megszülte a rosszindulatú történelem-gyártás azt az elméletet is, hogy Hunor és Magor valójában sohasem létezett, merthogy a tudós urak régen megállapították, a nép nevek nem személyekből erednek, vagyis, lett hun nemzet, de nem élt soha Hunor, lett magyar nemzet, de sohasem élt Magor. Ezt állítják ők. Így Nimrudnak nem lehettek fiai. Vagyis mese a legenda arról, hogy a magyarok őslegendás vadásza, a Bibliában is úgy említett Nagy vadász volt az Úr előtt, Nimrud.  Így a mesék birodalmába akarták űzni a sumér-magyar folytonosságot, és a Nimróddal eredeztetett hun-magyar származást. Mindez szándékos hamisítás, rosszindulatú félrevezetés, annak érdekében, hogy el tudják kerülni a leleplezést a csaló történelem-hamisítók.

A magyar történelem különös módon íródott. A különös ebben pedig az, hogy nem magyarok írták, magyar-ellenesen. Ennek ismertetését későbbi elmondásomban majd közlöm. Idegen érdekeket szolgáló történelem-csinálók formálták-torzították a magyar történelmet. Történelem-torzóvá. Ha egy nép nem írhatja meg és bizonyíthatja saját történelmét, a fegyveres elnyomás párosul a politikai elnyomással, hogy kiirtsák az igaz történelem-hordozó népet, és annak történelmi örökségét elrabolják, akármilyen tevékenységtől sem riadna vissza, és a kettős elnyomást betetőzi a vallási jellegű lelki elnyomás és gondolati-lelki idomítás, nemzetet pocskondiázó, hitbéli múltat és történelmet hamisító szándékkal, akkor, ha ez hosszú időkön, évtizedeken, évszázadokon át tart, bizony nehéz dolga van a kutatónak a valós történelmet illetően. Rendszerint a más népek által írottak a tájékozódó pontok, ami azonban alapos nyelvi, szakmai tudást követel meg. Ha valamilyen hatalom most elrendelné, hogy holnaptól kezdve a népek valóságos történelmét lehet csak írni, bizony-bizony az ókori történelem legnagyobb részt a magyar népek történelme lenne. Hát ezért a minden áron való történelemhamisítás.

Nimrudnak két fia volt – mondja a legenda -, de lehetett több is, sőt leánya is, például Tündér Ilona. A Somogyországi nép ajkán ma is él a monda, amely szerint Nimrud országot adott két fiának, az ország neve pedig Szittyaország volt. Ez az ország olyan hatalmas volt, hogy a tengerből kélt a Nap és a tengerbe nyugodott le. Mivel ekkora országot egy király kormányozni képtelen, Nimrud tanácsára a testvérek elosztották két felé az országot. Nyugati felét kapta Hunor és vitézei, keleti felét kapta Magor (Magyar) és leventéi. Ott, ahol a Nap lenyugodott a tengerbe, ott kezdődött az Óperenciás tenger. Ahol a Nap kélt, ott fejeződött be az Óperenciás tenger. És ebben a tengerben vala Tündér Ilona, Numrud leánya szigete, és ezen a hatalmas szigeten volt az ő országa, ahol a griffmadarak fészkeltek. Ezek a griffmadarak vitték Tündér Ilonát annak a hegynek a csúcsára, ahol a Nap megpihen az égi úton, és ott Tündér Ilona napsugárból font aranylépcsőn megy az égig érő fa csúcsára, ahol az aranyalma terem, hogy azt le tudja hozni a földre, mert abban lakik a Nap fia, aki eljön és majd igazságot teszen a Földön. Eddig a monda.

Tehát a mondából világosan érthető, hogy Nimrud elosztotta birodalmát, amelynek nyugati felét Hunor, keleti felét Magor, az Óperenciás tengerben lévő országot kedves leánya, Tündér Ilona kapta. Káldeus-sumér birodalom maradt Nimrud birodalma. Sok ezer év eltelt, de él a monda. És hogy igazat rejt, arra bizonyíték a sumér-hun-magyar egyezőség. A hun-magyar fajú nép hatalmas birodalmat alkotott számtalanszor a történelem folyamán. Kudarcok és újabb eredmények után jött az idegen érdekeknek történt behódolás. Idegen ármányosság és a hun-magyar alamusziság következményeképpen.

A hun-magyar jószívűség, aki mindenkiről azt föltételezi, hogy mindenki olyan jó, minta hun-magyar nép, mire észrevették, hogy nem olyan jók azok a jövő, az ide beszivárgó emberek, hanem ellenségeivé válnak a hun-magyar népnek, akkor már késő. Megragadják a hatalmat és szolgává teszik a hun-magyar népet. Ezért kell vigyáznunk, ezért kell törődnünk önmagunkkal. A ma élő nemzedék élesen különbözik el a magyar történelmet illetően. Ez a különbözőség adódik abból, hogy vannak akik ugyan megértették, hogy az egyetemeken félrevezették őket, de már nincs erejük újítani. Vannak akik felismerték, hogy félrevezették őket, és most nem tudják, hogyan kell a kacatból, a dédelgetett tudománytól, a hamis tudománytól megszabadulni, tekintélyveszteség nélkül. Így inkább választják a csűrést-csavarást nem ritkán, a szemenszedett hazudozást tudományos tudálékoskodással.

Tévedni emberi dolog. De ezt felismerve is valótlant állítani, embertelenség. Ma már egyértelművé vált, hogy akik görcsösen ragaszkodnak és görcsösen szolgálják a finnugor elméletet, a nem magyar érdekű vatikáni törekvéseket, a magyar származás és magyar hitvilág szolgálat helyett, nem jól szolgálják sem a magyar ügyet, sem a magyar összefogást a lelkekben is szorgalmazó - törekvéseket. Akik lemaradtak a valóság-ismeret, nemzedék-szolgálat ismeretében, és görcsösen védik a magyarságuk ellenében is a vatikáni és finnugor nézeteiket, azokra sajnos a továbbiakban már nem számíthat a szabadságára vágyakozó nemzet. Kidőltek a sorból, mert elpusztította őket a meddő szélmalomharc. Kár értük, de legyen tanulság, hogy nem csak jelszavakat kell hangoztatni, hanem elemző gondolkodással, vérszerződéses felelősséggel, ha kell fájdalmas önoperációval is – százszor is, ezerszer is feltámadva -, félredobva a fékező, önös érdekeket, újra és újra megújulva, szolgálni, de csak a nemzetet, úgy ahogyan Isten, a Teremtő magyarnak teremtett és nem finnugor vagy vatikáni állampolgárnak.

Most itt az ideje, hogy gondolkodva, szószátyárkodás nélkül, önvakítás nélkül, akarással merjünk imádkozni és dolgozni. Úgy igazán, úgy magyar módra. És tenni, cselekedni hazánkért, népünkért, ősmagyar hitünkért, teremtő Istenünkért. Ha meghalsz magyarnak lenni, akkor meghal benned Hunor és Magor, és meghal benned minden ős. Ezért én azt tanítom veletek, Sabrag mágusként, tanuljatok, hogy taníthassatok.

Magyar testvéreim! Búcsúzóul azt kérem tőletek, szeressétek egymást, miként Jézus Urunk mondotta: „Úgy szeressétek egymást, miként én szeretlek titeket.”

Vissza a nyitólapra