|
|
Sabrag, Magyar Főmágus szól Hozzátok |
|
|
|
|
|
|
|
Ha akartok, megróhattok!
Ha akartok, megróhattok, Hogy haza nélkül is magyar vagyok. Idegen földön élni akarok, Hogy én magányomban is harcolok.
Harcolok szent fegyveremmel, Tollhegyre szúrt szellememmel. Égig érő szent hitemmel, Hazát féltő szerelemmel.
Csodaváró bolond vagyok: Hitem belül csillog, ragyog. Hadak Útjáról álmodom; Ébredjetek fel, magyarok!
Véremre fék nem kerülhet, Izzik, égő tűzként lüktet. Felemelem bús fejemet, Fogd meg magyar a kezemet!
Fogd! Segíts hont menteni, Sötétből a fényre menni. A szabadság szent magjából Szerte szórni, bőven vetni.
Segíts lerázni az átkot, Ezeréves igát, láncot. Megmenteni, fényre hozni Sírjából a nagy Árpádot!
Rabló népség, orosz átok: Nyakatokon az igájuk. Lesöpörjük! Meglátjátok! Ha kezetek nyújtjátok.
Ha akartok, megróhattok… Mondhatjátok… bolond vagyok… Ítélhettek! Én nem bánom, Nem oltom el égő lángom!
Hogyha kezet nem nyújtotok, Egymagamban is harcolok. Bolond hittel, égő szívvel, Önpusztító égi tűzzel.
Lángot gyújtok, égő lángot, Felperzselem a világot. Romlott világ égő romján, Pogány táncom vígan ropván.
Feltúrom a sírhalmokat, Felkeltem a rég holtakat; Kérem őket, harcoljanak, Mert az élők, megtagadnak.
Mind a sok, jó, régi vezér, Árpád fia, mind, mind felkél! Felébred a Turul madár, Lóra pattan Csaba király!
Táltos vagyok! Jövőt mondó! Horka vagyok, hadat hozó! Egy világgal hadakozó, Isten kardját suhogtató!
Ítéljetek hát magyarok! Mondjátok, hogy bolond vagyok! Bolond szívvel, égő hittel, Meglátjátok, győzni fogok!
|
|