Sabrag, Magyar Főmágus szól Hozzátok

A rossz meg a jó - 2008. február

Kedveseim! Most lehet, egy kicsit gunyoros hangon szólok, de most ezt így kell elmondani. Mondandóm a rossz, meg a jó. Sosem voltunk jók. Mindig ránk lehetett bizonyítani, hogy így vagy úgy, de valamilyen módon, mi magyarok, csakis és kizárólagosan rosszak lehetünk. Rosszak voltak őseink ezer évvel ezelőtt, mert hát pogányok voltak, istentelenek. Mondták és mondja ma is nekünk az idegenek által írt történelem. Amit idegenek írtak, és a megfélemlített keresztényi lelkünk, mert azzá kellett lenni, a pogány elődeinknek, akik csak a rovásírásos Bibliából pogánykodhattak, amiket a pogánysággal és a legjobb magyarokkal együtt úgy kiirtottak, hogy írmag is alig maradt belőlük.

Tették ezt immáron ezer esztendeje. És jöttek és jönnek az igazi népek. Jöttek a csehek, germánok, keresztények, kóbor zsoldos csavargók, hogy kiirtsák belőlünk a pogányságot. Velünk együtt. Mert ugye: mi csak rossz népek vagyunk, akik nem szívesen lettek keresztények, nem tűrték el az idegenek uralmát, és lázadni mertek a jó merániak ellen, no, meg a meztelen nyomor ellen, azok bizony rosszak, ebfajzatok lettek. Szép magyar nevekkel új urak ültek a régiek helyére,  hatalmas földbirtokokkal úrként, parancsolóként, és hozták magukkal a keresztény lovagok a korbácsot, a pallosjogot, a jobbágyrendszert, mert az olyan rossz népségnek, mint a magyar, még ez is ajándék. És sokan jöttek jók, nagyon sokan. Volt kiket szolgálni! Mert ha nem, jött a deresre húzás, karóba húzás, kolonccal járás a nyakba akasztott fasúllyal, koloncban járás évtizedekig! Mi? Hogy a keresztény uraság a jó Úr, jogot tart az első éjszakára a leányainkon? Hiszen a sok jóért csak valahogy fizetni kell, amit ők adnak a pogány magyarnak! Ja, hogy már keresztény? De a lelke az pogány!

És fizetett a pogány. És rossz lett. Mert nem szeretett télen mezítelenül járni. Mert nem tudta hogyan kell jónak lenni. Annyira rossz volt, hogy a vaddisznók direkt rája vadásztak. És jócskán ki is irtották őket. Főleg a szájasabbjait, a bátrabbjait. És jöttek a jók nagyon sokan. Jöttek királynak, úrnak, hóhérnak, mert rossz volt a még maradék magyar. Nem tudott éhezni, fázni, nyomorogni és földgödrökben lakni. Nem tudta elnézni, hogy számolatlanul hullik el tíz magzatából hét-nyolc. Jó volt a sorsa! Oly mértékben jó, hogy jó sorsában ő maga húzta az ekét, meg az asszonya, magyarból, mert annak rendelte a Teremtő Úristen. És rossz. Mindenki javítani igyekezett a rossz magyaron. Mert a keresztényi szeretet így parancsolta! De nem javult.

És jöttek a jók. Jöttek számolatlanul. Úrnak. És így múltak el jó módban, szeretetben, keresztényi bölcsességben fogant évszázadaink. Boldogok voltunk. Boldoggá tettek bennünket jóságos szomszédaink, hazánk területén idegen jónépek. Akik idetelepültek. Jó népek. Kellett a tudás, a bankár. Egyszóval, a magyart javító jó népek. És fogytunk, mert rosszak voltunk. Jött a tatár, a török, a Habsburg, a román, a szláv, a hit és a hitetlen térítők, hogy javítsanak minket, rossz magyarokat. Kitalálták a származásunkat, kultúránkat, a fajtánkat, volt-vallásunkat, lesz-vallásunkat, jogainkat, hibáinkat, bűneinket, és rosszaságunkat. Múltunkat, jövőnket, behozottak és bemenekültek, otthont-találók, és otthont-foglalók felrótták, hogy csak egy könyöküknek jut hely. És ez az ő üldözésüket jelenti. Meg hogy a kisebbség a főbb jogukat félti, azt, hogy csak hét bőr lenyúzását tűri el a rossz magyar! Több, mint négyszáz évig habzsolták, habzsburgolták, pardon, habsburgolták a magyar javakat. Jeles Ottó úr és ősei. És jó népei. Még nem elhabzsolták az országot. Nem az ővéket, a magyarét, annak ellenére, hogy az a gonosz nép, a magyar, keresztény mivolta ellenére többször is fellázadt a habzsolás, a habzsburgolás ellen, és maradtak a jó urak, a jó népek. És fogyott a magyar. Kevesebb lett a rossz.

Nem akart háborúba menni? Belevitték. És meghámozták az országot. Mert sokan voltak, akik bejöttek. Kellett a hely az országban. Szlovákia! Olyan még úgy sem volt a történelemben, meg Jugoszlávia, ilyen sem volt még, Románia, francia és angol módra kibővítve. Hát igen. Rossz magyaroknak ez jár, örüljenek, hogy még ezt is kaphatják! Meg a Trianon. „Tri”, ugye az három, a szláv nyelvben. Vagy talán odébb is? Mert vannak bőven népek, ahol drei, vagy three, ugyanazt jelenti. Mindegy. Három részét lehámozták az országnak vastagon, a drei részét, a harmadik részét vékonyabban, de azt a vesztes hámozta le rólunk, úgy habsburgolva habzsolva, sógormódra.

Most újra jelentkezik, állampolgár akar lenni, újra habzsolni akar a magyar felett az uralmat. A javára lenni, szószólója lenni, a pénzvilág, vöröskeresztes urunk lenni, ő akar a vöröskeresztünk főnöke lenni. Húszmilliárd nem elég, százmilliárd nem elég? Kell még adósság! Jó az a magyarnak! Újra kinőtt a bőre! És ficánkol. Éhesen, fázva és becsapva is  ficánkol. Szabad akar lenni! Meg vissza meri gondolni ami az ősidőktől fogva az övé! Ami az övé volt. pedig oda már mások lopták be magukat, és bitorolják amit kaptak, hogy legyen mit bitorolni a magyartól. Ja, akasztottak? A rosszak közül? A legrosszabbakat? Ők csak tudják, akik akasztottak, hiszen ők győztek, hogy kik a rosszak, hiszen magyarok voltak, úgy hívták őket, hogy Szamuely, meg Kun Béla, meg Rákosi apánk, meg Auswitz Benjamin, meg jóemberek, akik tudták, hogy rossz a magyar. Ők akasztottak. Mert a magyar rossz. Nem szereti a kommunizmust. Ezért hungarista, irredenta, fasiszta. Vagyis rossz. Antiszemita? Rossz!

Ez a magyar! Tele van újra felszabadult kommunistákkal a jeles névsor. Miért ne? Van már rutinjuk, gyakorlatuk az ámításban, kábításban, szépítésben, családban. Igazat hazudni a múltról. Meg a jelenről, meg a jövőről… Hát, nem kell sajnálni, hogy rossz magyar, újfent annyi galibát okozott a világnak. Elengedték a szabad nemzetet. Németország. Igaz segédlettel. Rab nemzet lett Magyarország. Olyan segédlettel, amit támogat az egyház, támogat a kétház, támogat a háromház, támogat minden ház, amelyik nem magyar.

Rab nép lettünk. Rab nép? De miért, hát az a legszebb szó! Az a magyarnak szabadságot jelent. El ne vegyük tőle! Az hogy rab, örüljön neki, hogy rab lehet! Hát mi gondoskodunk róla! Mi gondoskodunk arról, hogy a kölykei ne tudjanak messze menni, hogy ott ragadjanak, hogy buták legyenek. Oktatást ne kapjanak. Az öregek dögöljenek meg ott ahol vannak! Miért  kell nekik nyugdíj, kórházi ellátás? Hiszen ezt nagyon jól tudja egy olyan hölgy [Horvát Ágnes], amelyik gonoszabb náluk, de mégis azt mondjuk róla, ő reformot csinál a magyar egészségügyben, mert sok a magyar.

Sok a magyar? De hiszen volt ez több is. Most már kevesebb!  - Ugyan kérem. Az csak látszat. Sokan vannak! Sok a 9-10 millió. Elég abból fele is. – mondják a jóakaróink. Képesek voltak a régi határt, azt a sündisznó-határt lerombolni, hogy egy pár német kihúzhassa magát a félszemű határőrök elől át a rabságba. De itt maradt a magyar. A magyar nem lehet magyar, mert rossz. Megint kell vigyázni rá. A rossz gyerekre vigyázni kell. Jön a fő csősz. Taktikát mond, a jussáért, a lelkünkért. Meg egy pár vérünkért. Ad szenteltvizet olcsón egy kis jogért, egy kis több jogért, több ház jogért,. Rendszerváltás után – vissza minden egyházi birtokot! Nem a magyarnak, a magyar rossz, nem tud vele gazdálkodni. Az egyháznak kell visszaadni. Hatalmas papi birtokokat. Mert hátha a magyar megerősödik és még rosszabb lesz. Hátha megtáltosodik a magyar és akkor oda az ezeréves fáradozás.

Kell az internacionalizmus, akkor is ha vörösek. Most a fekete szoknyás imperializmus váltja fel. Kell az internacionalizmus. Ugyanolyan jó uraknak lenni ez EU-ban, az Egyesült Európában, ugyanolyan jó urak gondoskodnak rólunk, mint a szovjet uraink voltak. Mint a vatikáni urak voltak, akik forró vizet öntöttek a gyermekeink fülébe anyáik fülébe, akik kiszúrták a szemünket, kitépték a nyelvünket! Örüljünk neki, mert meghagyták a nyomorult életünket. És még szolgálhattuk is őket, az urainkat! Nos, ők tudják, hogyan akarnak újra jót a magyarnak, hiszen még maradt némi sárkóros hon, haza, és benne a rossz magyar.

Eddig is tudtuk. Ja, hogy belepusztulunk, mi magyarok? Hát Istenkém, miért lettünk magyarok? Miért nem születtünk pápának, szlávnak, oláhnak, germánnak, zsidónak, muszlimnak, vagy éppen bár kinek, akkor jók lennénk. De így? Ugyan kérem! A magyar, az csak magyar. Rossz, az istenadta, rossz a magyar.

Vissza a nyitólapra